SCHILLER VERA

SCHILLER VERA

Egy 19. századi Hippokratész-kiadás

A cik k az E m il L ittré á ltal sz erk esz tett és fo rd íto tt, 1839 és 1861 k ö z ö tt m e g jelen t, teljes k étnyelvű (g ö rö g -fra n cia ) H ip p o k ra té sz -k ia d á st ism e rte ti.

„ A z o rv o stu d o m á n y a ty ja ” m itik u s a la k n a k s z á m íto tt m á r az ó k o r k ésőbbi sz á z a d a ib a n is. A z ő neve a la tt hagyo- m á n y o z ó d o tt c o rp u s n y ilv á n v aló an n e m csa k egy em b er, de egy viszo n y lag rö v id e b b k o rsz a k ö ssz e g y ű jtö tt o rv o si m u n k á sság a . L ittré igyekszik k iv á la sz ta n i a v a ló b an h ip p o k ra té sz i m u n k á k a t. M e gkísérli elv ála sztan i azt, am it m a g á n a k a h írn e v e s o r v o s n a k tu la jd o n ít, a k o rá b b i o rv o si m u n k á k tó l, a ta n ítv á n y o k , u tó d o k írá sa itó l, v a la m in t a k o rá b b i m űvekből ö ssz e á llíto tt k éső b b i co m p ila tió k tó l. A 10-kötetes k ia d á sb a n a szövegek k ö zre a d á sa és fo rd ítá sa m e lle tt L ittré p o n to s a n m e g a d ja a m ű v e k eredetével k ap c so la to s kételyeket és közli, h o g y m ié r t d ö n tö tt egyik vagy m á sik m eg o ld ás m e lle tt. S zerkesztése, fo rd ítá sa a z ó ta is e lfo g a d o tt, b á r kö v etk eztetései ném elyikével n e m m in d ig é rte n e k egyet a k ésőbbi tu d ó so k , ső t o ly k o r a k o rtá r s a k sem .

Az E m il LiTTRÉ-féle kritikai ldad ás tekin télyes id őtartam o t ölel át. Az első k ötet 1 8 39 -b en , az u to lsó 1 8 6 1 -b en jelen t m eg. Ma is alap vetőn ek tekintik, a m o d er n , H i p p o k r a t é s s z e l k ap csolatos m u n k ák b an általában rá h ivatkoznak .

Maga Littré nem tartja valószínűnek, hogy az egész hippokratészi corpus valóban egy em ­ ber műve lenne. Véleménye szerint az utolsó H ippokratidák elvitték A lexandriába a koszi is­

kola könyveit, am elyeknek összességét ezek után a két nagy könyvtárban, az egyiptom iban és a pergam oniban hippokratészi kollekciónak nevezték.

Az Ó kor nem m inden időszakában őrizték oly m ó do n a szerzők neveit, m in t a m o d e rn iro d al­

mi hagyom ányban. Egy nagy m ű nagyszerűségét például úgy igyekeztek növelni, hogy régi nagy­

nevű író-költő m űvének m ondták. N em véletlen, hogy az Odüsszeiát és az úgynevezett hom éroszi him nuszok nagyszerűségét úgy igyekeztek kiem elni, hogy az „Iliász” írója m űvének igyekeztek tekinteni, és csak H é s z i o d o s z m űveinek születésekor és a személyes líra keletkezésekor jelenik m eg a m űvek egyes szám első személyű szerzője, illetve kivételként m ár a hom éroszi A pollón h im ­ nuszban is megszólal saját teljesítm ényét dicsérve (ezt m egelőzendő) a költő, m ondván:

Egy vak férfiú ő, ki a sziklásföldű Khiosznak él szigetén, az örökre a legkitűnőbb, am it ő zeng1.

Ezek után könnyen lehet, hogy egy orvostudom ányi könyv hitelességét úgy igyekeztek növel­

ni, hogy a m itologikusán tisztelt nagy orvos m űvének tekintették.

A 19. században is ism erik ezt a problém át. Jam es M a c p h e r s o n ugyanis a 18. század vé­

gén kiadja az Osszián énekeket, amelyeket ő eredeti kelta h ősm ondák angol nyelvű fordításainak m ond, de a 19. században m ár vita folyik a h ősm o nd ák eredetiségéről. Az angol nyelvű szövegki­

adás az U lster (C uchullin) és Fenián (Sagat vagy Finn) m o nd ak ört köti össze a 22 énekkel, am ely­

ből végül is 11 eredeti gael nyelvű szöveget találnak és adnak ki 1807-ben. Ezek azonban, M a l l e r S á n d o r szerint nem hasonlítanak a M acpherson által lefordított, illetve átform ált m űvekre2. Ezzel

1 Homérosz: I. A p o llo n -h im n u sz 175.-176.

2 M aller Sándor: O sszián M agyarországon. D ebrecen 1940, 7.-8.

ellentétben F á b i á n G á b o r szerint ez a kiadás fényesen bebizonyította, hogy M acpherson csak eggyé olvasztotta az elbeszélő költem ényeket és így pótolt, de sem m iképpen nem lehet ham isító­

nak nevezni3.

A 19. században éppen ezért nagyon is él a kérdésfelvetés, hogy vajon m i a saját m ű és m i tekinthető eredetinek. M acpherson O sszián-fordításának vagy átköltésének hatására kezdik m in ­ denhol kutatni a naiv nem zeti eposzokat. E nnek egyik következménye az, hogy E l i a s L ö n n r o t

úgy állítja össze a népi énekesektől az 1820-as években gyűjtött hősi énekekből a Kalevalát, a finn nem zeti eposzt, hogy a 25 000 sort kitevő eredeti anyagot összesen százegynéhány saját m aga által költött sorral fűzi össze.4 A m agyar naiv eposzt akarja pótolni A r a n y J á n o s is eposz-trilógiájával, am elyből végül is csak a „Buda ha lá la ’ készül el.

Ez a légkör az, am ikor nekiáll lefordítani E. Littré a corpust, m iközben felveti az eredetiség kérdését is. A tíz kötetben kiadott m ű kétnyelvű, görög és francia nyelvű szöveget tartalm az.

A szerző közli a H ippokratész életére vonatkozó, szerinte is egyértelm ű adatokat5. A 80- adik olüm piász első évében, vagyis i. e. 460-ban született Koszon, egy olyan családban, amely Aszklepiosz-ra, az orvostudom ány istenére vezette vissza családfáját. HÉRAKLiDÉsznek és PHÉNARÉTÉnek nevezték a szüleit, nagyapját pedig, csak úgy m in t őt, H ippokratésznak hívták. A családi hagyom ány szerint A s z k l e p i o s z egyik fia, az Iliaszban is szereplő P o d a l e i r i o s z volt a család őse (tőle szárm aztatták m agukat a rhodoszi, koszi és knídoszi A szklepiadák), és a T z e t z e s z által m egadott leszárm azási tábla szerint m aga H ippokratész éppen 17-edik (bár az egyik ap ok rif levél szerint 18-adik6) leszárm azottja rajta keresztül az orvostudom ány istenének, és a család ezen felül még m ás vonalon - anyai ágon - H éraldészt is ősének tekintette.

H ippokratész tehát szü leté se és leszárm azása jogán és okán lett a koszi Aszklepeion papi m él­

tóságot is viselő orvosa, és folytatta az ottani hagyom ányokat, és nagy hozzáértéssel változtatta meg az orvostudom ányt. A hagyom ány szerint két fia volt, T h e s s z a l o s z és D r a k ó n , és ism erjük veje nevét is, PoLÜBOSzét, aki végül átveszi tőle az orvosi iskola vezetését. (H árm uk nevét a kö ­ tetben szereplő utolsó ap o k rif levél is m egem líti7). Thesszalosz leszárm azottait a Littré által idézett Souda lexikon szócikkei részletezik: Fia: Gorgiasz, III. Hippokratész, II. Drakon, az ö fia IV. H ippok­

ratész (Roxané-nak, Alexandroszfeleségének orvosa) és az öfia, III. Drakon apjával együtt a király­

né orvosa. Magáról Hippokratészről is a zt közli az egyik szócikk, hogy az akkori makedón király, Perdikkasz barátja volt. A lexikon Thesszaloszról, III. és IV. Hippokratész-ról írja hogy orvosi tárgyú m űvek szerzői,8 Idős korában visszavonult a thesszáliai Larissza városába, és csak az o rv o stu d o m á­

nyi m űvek m egalkotásával foglalkozott, és ott is halt meg 85, 90, 104, vagy 109 éves korában, sírját G ürton és Larissza között m utogatták sokáig.

H ippokratész neve P l a t ó n előtt jól ism ert. A „Prótagorasz” tanúsága szerint a koszi Hippokra­

tész Aszklépiosz papja, orvos; a „Phaidrosz” szerint pedig az Aszklépiadák közül való Hippokratész úgy véli, hogy a mindenség természete gyakorol hatást a test természetére, az összetett dolgokat pedig alkatrészekre bontja, és a zt figyeli, hogy ezen részek mire és hogyan gyakorolnak hatást.9 Az életrajza szerint és kórleírásai tanúsága alapján valószínűleg elhagyta hazáját, hogy orvosi gyakorlatot foly­

tasson Trákia különböző városaiban, és vele kapcsolatos m ítosz az, hogy lllüriában, Thesszáliában, B oióthiában, és A ttikában nagyon sok várost m entett meg a járványok pusztításaitól, vagyis gya­

3 Fábián Gábor: O ssian énekei eredeti gael m érték b en . B udapest, 1 8 3 3 .1. kötet. É lőbeszéd XIV-XV.

4 Rácz István: Eligazító a K alevala-hoz (Kalevala. B udapest, 1980.) 397-409.O.

5 I. kötet 34-38.

6 IX. kötet 314. 2-es szám ú levél 7 IX. kötet 418. 420. 27-es szám ú levél

8 S ouda ApaKWV A 1497 ' l7i7TOKpaxr](; I 564, 566, 567 © eaaaÁ oc © 258.

9 P l a t ó n : P rotagorasz III. 311 b-c, P h aid ro sz L ili. 270 c -d .

korló orvos, tanár és tudom ányos m űveket alkotó író volt egy szem élyben.10 Különös m ó d o n ránk m aradt, Líttré által m in den alapot nélkülözőnek m inősített adat vele kapcsolatban, hogy Koszon, illetve K nídoszon felgyújtotta az irattárat, és így m egsem m isítette a régi orvosi könyveket.11 A hagyom ány eredete talán a P l i n i u s által ism ertetett hiedelem , m iszerint H ippokratész Koszon felgyújtotta Aszklepiosz tem plom át, hogy az em berek ne jóslatok révén keressék a gyógyulást.12 S z t r a b o n ezzel ellentétben úgy tudja, hogy az itt elhelyezett táblákról szerezte a betegek kezelé­

sére vonatkozó ism ereteit13.

Littré a corpus-t alkotó m űveket 11 különböző osztályba sorolja. Elsőnek veszi azokat a m ű ­ veket, amelyeket valóban és egyértelm űen H ippokratész alkotásainak tart, a m ásodik osztályba sorolja azokat, amelyeket H ippokratész vejének, Polübosznak tulajdonít a hagyomány. H arm adik típusú m űvek a fordító szerint a H ippokratész életénél korábbi írások. N egyedik típusúak a koszi iskolához tartozó m esterek - H ippokratész kortársai vagy követői - m unkái. Az ötö dik típus:

jegyzetek és kivonatok gyűjteménye. A hatodik típusba tartozó m ű szerzője Littré szerint egy is­

m eretlen, aki egy különleges sorozatot alkotott meg a corpus-ban a nők betegségeiről, a hetedik típust pedig egyetlen értekezés alkotja. A nyolcadik osztályba olyan m űvek tartoznak, am elyeknek keletkezési ideje későbbi, m int A r i s z t o t e l é s z m unkássága. K ilencedik osztály: olyan értekezé­

sek, töredékek, kom pilációk, amelyeket az Ó kor egyetlen kritikusa sem idézett. A tizedik osztályt ezzel ellentétben olyan m űvek alkotják, amelyek elvesztek, de az ókori kritikusok híradásai szerint a collectió részei voltak. M inthogy ezek a m űvek nem ismeretesek, nyilvánvalóan nem szerepel­

nek a 10 kötetes kiadványban. A tizenegyedik osztályt apo krif (nem hiteles) írások alkotják14.

A m űvek azonban nem teljesen ilyen sorrendben jelennek meg. M indenképpen az első „A régi orvostudom ányról” című polem ikus - a leegyszerűsítésekkel hadakozó, a m esterség réges- régi fennállását bizonyító - 24 pontból álló vitairat, am ely azt m agyarázza, hogy tévednek, akik csak egy-két tulajdonságot tekintenek m agyarázataik alapjának, és egy-egy okra vezetik vissza a betegségeket15. Ezt a H ippokratész-m űvet Littré olyan alapvetőnek tartja, hogy m ár az 1839-ben m egjelent első kötetben kiadja, jóllehet ott más eredeti m ű még nem kap helyet, csak a 14 fejezet­

ből álló „Bevezetés

A II. III. és IV. kötetben kapott helyet m inden más, m agának H ippokratésznek tulajdonított alkotás. Az első közülük „A levegőről, a vizekről és a helyekről”, amely szintén 24 pon tb ól áll, és amely m ilieu-elm életével érdekes néprajzi megfigyeléseket közöl háziállatok, helyi sajátosságok, életm ód, étkezési szokások tekintetében, és az egyes népek politikai berendezkedését, karakterét, jellegzetes betegségeit és ezeknek gyakoriságát a lakott területek helyi sajátosságai és körülm ényei következm ényeinek látja16. Ezután következik a - 25 po ntb a foglalt - „Prognózisok könyve\ amely Littré szerint H ippokratész első könyvei köze tartozik. Ezt H é r o p h i l o s z kom m entálta, es ne- m ely pontját kritizálta.18 Ez az irat nyilvanvaloan a betegsegek előrejelzésével foglalkozik, m egkü­

lönbözteti őket és pontos tanácsokat ad a kezelésükre.

Ezután következik „Az akut betegsegek etrendjerói című, 18 pontba toglalt tanulm ányL bben H ippokratész egyértelm űen tam adja a km doszi orvosi iskolát, amely szerinte túl bőkezűen bánik a hánytató és tisztító szerekkel. Véleménye szerint az orvosokra akut és lázas betegségek alkalmával

10 I. kötet 41. és 43.

" I. kötet 42

12 P l i n i u s : Nat. H ist. XXIX 1-2.

13 S z t r a b o n XIV, 2, 18. (657) 14 I. kötet. 292-434.

15 I. kötet. 557-560.

16 II. kötet 3 -5 . 17 II. kötet XIX.

1S I. kötet 320.

étrend tekintetében két feladat vár. Meg kell őrizni a beteg erőnlétét, ezért szükséges a szám ára élelmet ju ttatni, ezzel ellentétben azonban nagy elővigyázattal kell tőle távol tartani az ártalm as táplálékokat, amelyek pedig betegségenként különbözők19. A „Függelék”, (amelyet általában nem tekintenek H ippokratész m űvének) 39 pontban ad utasításokat arra, hogy bizonyos betegségek­

ben mi a legjobb m egoldás20. Littré véleménye az, hogy ezen esetleírásokból csak az „Epidémiák hét könyve” első és h arm ad ik könyve H ippokratész műve, a többi jóval későbbi kéz orvosi tapasz­

talatainak leírása21.

Az „Epidémiák első könyve” négy év tapasztalatait írja le a szerkesztő-fordító szerint. M inden év ősszel kezdődik és nyáron ér véget. Az első három év Thaszosz szigetén játszódik, A bdera vá­

rosával szem ben, a negyedikben a hely nincs m eghatározva.22 Az orvosíró pontosan leírja a k ö rü l­

m ényeket, a betegségeket és lefolyásukat, befejezésül (a számozás szerint a könyv 13. pontjában) 14 esetleírás következik, amelyek m indegyike a betegség lefolyását kíséri nyom on a halálig vagy a gyógyulásig.

Az 1840-ben m egjelent II. kötet után 1841-ben jelenik m eg a III. Ebben az első m ű az „Epidé­

m iák harm adik könyve”, amely 12 új esetet felvázoló megfigyelés-sorozattal kezdődik, m ajd ismét körülm ények kifejtése következik, azután ism ét 16 esetleírás. Ez az írás h árom év anyagát m u ­ tatja be. (Azt azonban nem tu dhatjuk, hogy ezek az évek az előző négy után következtek-e.) A két könyv hét évében összesen 42 beteg esetleírása található23. (A h arm ad ik könyv egyébként 17 pontból áll.)

Ez után következik „A fejsérülésekről” (am elynek 21 pontja a sérülés körülm ényeit, fajtáit és a gyógym ódokat részletezi24), m ajd „A törésekről” (46 pontból álló sebészeti tárgyú m unka, mely­

nek folyam án testrészenként halad az egyszerű töréseken, ficam okon át a sebesülésekből adódó bonyolult törésekig25), de a kettő között szerepel „Az orvosi m űhelyben”(25 pont) cím ű irat is, amely a szerző vélem énye szerint az ötödik típusba, a jegyzetek és kivonatok közé tartozik. Ennek az az oka, hogy Littré szerint ezen a lerövidített változaton, amely szükséges volt a „A törésekről”

és „Az Ízületekről” olvasóinak, mégis érezhető H ippokratész stílusa, és az ő m unkája nyom án írták le az orvosi m űhelyben tevékenykedő szakem ber feladatait H é r o p h i l o s z és E r a s z i s z t r a t o s z . 26 (A könyv szavai szerint a m űhelyben /m ű tő b en / beteg, operáló, segédek, eszközök találhatóak, és világosság szükséges. Az irat a hol? m ikor? mit? kérdésekre adja m eg a választ.)

Ezek után néhány év szünet következik, és 1844-ben jelenik meg a IV. kötet, az utolsó olyan, am elyben a corpus olyan művei szerepelnek, amelyeket Littré H ippokratész saját alkotásának te­

kint. „Az Ízületekről” 87 p o ntban részletezi az izületi betegségek gyógykezeléseinek m ódjait, és „A törésekről” szóló irattal együtt - melyet Littré szerint egyértelm űen kiegészít27 - nem csak a helyes eljárást írja le, de a téves gyakorlatról is elm ondja kím életlen kritikáját. Ez után következik „Az emelő könyve', amely 42 p o ntban adja meg azon sebészeti szabályokat (utasításokat), amelyek sze­

rin t ez az eszköz törések és izületi sérülések esetén használandó.28 (Vagyis Littré szerint ez az írás az erről szóló két könyv kiegészítésének tekinthető). A következő írás az „A forizm ák” hét sectio-ja, (25+54+31+83+72+60+87 pont), am elyben a testi egészségre hasznos tudnivalók fogalm azódnak

19 II. kötet 192-195.

20 II. kötet 378-380.

21 I. kö tet 324-325.

22 II. kö tet 530.

23 II. kötet 535-538.

24 III. k ö tet 150-151.

25 III. kötet 338-340.

26 III. kötet 266-269.

27 IV. kötet 2 -3 .

28 I. kö tet 3 4 0-341. és IV. kö tet 328-330.

m eg velős m on dato k form ájában29. A nyolcadik sectio a com pilatio-k közé tartozik Littré szerint, és „A hetes szám ról” részeként kerül bem utatásra a VIII. kötetben.30 Ez után következik „Az eskü”, amelyet Littré elképzelése szerint valószínűleg H ippokratész fogalm azott meg,31 és „A törvény” (5 pont), amely el nem választható H ippokratész korától.32

Az 1846-ban m egjelent V. kötetben nem a hippokratészi iskola nagy tekintélyű szerzőinek művei következnek, hanem „Az epidém iák” m ásodik, negyedik, ötödik, h atodik m ajd hetedik könyve, illetve „A nedvekről” amelyeket Littré az ötödik csoportba osztott be, vagyis amelyeket jegyzetek és kivonatok gyűjtem ényének tart. „Az epidém iák”-nak ezt az öt könyvét Littré két egy­

séges csoportra osztja, egyik közülük a m ásodik - negyedik - h ato d ik könyv, a m ásik az ötödik és a hetedik33. Az előbbi a kutatás mai állása szerint az i. e. V. század végén és az i. e. IV. század elején keletkezett, a m ásodik a IV. század közepén34. Littré ism erteti GALÉNOSZnak azt a feltevé­

sét, hogy az előbbit Thesszalosz, H ippokratész fia kezdte írni apja halála után, és az általa vezetett orvoscsoport tagjai folytatták, m erthogy a szófordulatok em lékeztetnek H ippokratészére, a m ásik azonban egész biztosan más, jóval későbbi orvoscsoport m unkája35. (Egyébként érdekes, hogy a II.

könyv hat (12, 24, 18, 5, 25, 32 pontos) a VI. nyolc (15, 25, 24, 23, 15, 15, 11, 32 pontos) sectio-ból, a IV. 61, az V. 106, a VII. 124pontból áll). Az ezután következő 20 p ontos „A nedvekről” am elyben a vér és az epe áll egymással szem ben, tulajdonképpen olyan, m intha „Az epidémiák” nyolcadik könyve lenne36.

A kötetben még helyet kap ezek után „A kórjóslatok első könyve” és a „Koszi prognózisok”. (Az előbbi E r ó t i a n o s z szerint nem H ippokratész m unkája és G alénosz úgy véli, hogy „A prognózisok könyvé”-nek, az „Aforizm ák”-nak és „Az epidémiák könyvei”-nek kom pilációja. Az utóbbit sem Erótianosz, sem G alénosz nem em líti).37 („A koszi prognózisok” m ásként tagolódik, m int a z eddigi művek, ugyanis 7 sectio-ból, X X X Vparagrafusból és 640pontból áll, de a háromfajta szám ozás egy­

mástól függetlenül folytatódik). Ezek a hippokratészi corpusnak azon darabjai, amelyek az 1839-ben m egjelent I. kötet bevezetése szerint korábban keletkeztek, m int ahogy H ippokratész élt, vagyis E.

Littré saját beosztásában ez a harm ad ik osztály. A két m ű megjegyzésekből, megfigyelésekből áll38, illetve a „Kosziprognózisok” elkülönült kijelentések sorozata a kiadás összeállítója szerint.39„A kór­

jóslatok” (170 p ontból álló) első könyvét kevéssé kiterjesztett reális kijelentések alkotják (vagyis nincsenek benne általános következtetések), am elyekben sem m i közös nincs a m ásodik könyvvel, de m égsem választható el a hippokratészi iskolától.40 A „Koszi prognózisok” tekintetében azután 1859-ben „A hetes szám ról” előszavában revideálja álláspontját C h. D a r e m b e r g cikkére hivatkoz­

va, aki nem látja annyira más típusúnak ezt a m űvet, m int az „Aforizm ák” rövid m egallapításait, és

„A prognózisok kö n y v e d n e k töredékeit is m egtalálja benne41. Littré elfogadja a m agyarázatot, sőt ekkor m ég talál benne töredékeket ezen felül az „Aforizm ák”-ból, „Az epidémiák m ásodik köny­

v é ' -bői, „A betegségekről” szóló első és harm adik könyvből, „A hetes számról”-ból, „A kórjóslatok

29 IV. kötet 396

30 I. kötet 324 és 4 1 7-418.

31 I. kötet 341 -3 4 3 és IV. kö tet 610-611.

32 I. kötet 343-344. IV. kötet 634-635.

33 V. kö tet 3.

34 Levcndel Júlia jegyzete Hornyánszkv Gyula: „A görög felvilágosodás tudoinanya” újrakiadásához. Budapest, 2007,121.

35 I. 364 -3 6 7 és V. kö tet 9-10.

36 V. kö tet 470.

37 I. kötet 350.

M I. kötet 351.

39 V. kötet 574.

40 V. kötet 507.

41 Ch. Daremberg: O evres com plétes d ’ H ippocrate. Journal des Savants, 1853, 304-320,. 308.

első k ö n y v e '-bői és a „A fe j sérülésekről”-bői is. Ekkor m ár úgy fogalmaz, hogy ez a korábbi m űvek­

ből összeállított com pilatio a hippokratészi kollekció egy nagyon késői darabja.42

Az 1849-ben m egjelenő VI. kötetben azok a m űvek jelennek meg, amelyeket a hippokratészi koszi iskola kielégítő tekintélyű m esterei írtak, akiket azért kapcsoltak H ippokratészhez, m e rt m ű ­ veiken hordozzák - Littré szerint - az iskola bélyegét.

„Az orvos mesterségéről” cím ű 13 pontos m ű azt ecseteli, hogy m ilyen fontos és milyen magas szintű tud om ány a m edicina.43 Ezt „Az emberi természetről,” m ajd „Az egészséges étrendről” követi.

E két utóbbiról egyértelm űen kijelenti Littré, hogy ezek nagy valószínűséggel Iiippokratész vejé- nek és utódjának, Polűbosznak a m unkái. (Vagyis ez az általa m ásodikként definiált osztály.) „Az emberi természetről” cím ű (15 pontos) írást ugyanis A risztotelész44 is Polübosz m űvének m ondja, az ezt követőt pedig a szerkesztő szerint ugyanaz a kéz írta, m int az előzőt45. Az előbbi szerint az em b ert legfőként négy folyadék alkotja, a vér, a nyák, a sárga és fekete epe, és ezek egymás utáni fontossága évszakonként változik46. Az utóbbi szerint az étkezéshez figyelni kell az évszakokat, a testalkatot, az életkort, és a kövérség csökkentéséhez való eszközként óvatosan kell b ánn i a h á ­ nyással és a beöntéssel, m in d en k in ek inkább a gim nasztikái gyakorlatokkal kell élnie47. (9 pont)

Ezek után más szerző ezzel ellentétes felfogásával ism erkedünk m eg „A levegőről” szóló é rte­

kezés kapcsán (15 pont), am ely szerint m inden betegségben a fő hatóerő a testet átjáró - az o p ti­

m álisnál több vagy kevesebb, illetve a fertőzésekkel összevegyülve érkező - levegő48. (M ásodlago­

san azért szerepelnek a testnedvek is, a nyák, epe és vér, illetve a levegőből átalakult víz.) „Az italok használatáról” cím ű m u nk a m egzavarja a sort, ez ugyanis m egint azon írások egyike, amelyek a jegyzetek és szemelvények gyűjtem ényéhez tarto znak a corpus szerkesztője szerint. A m agyarázat erre az, hogy ez a láthatólag rövid összefoglalás (7 pont) más hippokratészi könyvekből való, és az édesvíz, a tengervíz, az ecet és a b or orvosi használatára oktatja a jövendő szakem bereket.49 „A be­

tegségekről” szóló első könyv nem kapcsolódik sem m ilyen m ás tanulm ányhoz, igyekszik elégséges patológiai-élettani tud ást adni az első tíz p o n tb an a betegségek m egism eréséhez, hogy az orvosok felm érjék, jó vagy rossz kim enetelű-e a beavatkozás, a további 24 p o ntban különböző betegségeket ír le50. Az ezután következő, 61 pon tb ól álló „A bajokról” ezzel ellentétben népszerű orvosi könyv, amelyből m inden em ber m egtudhatja, m ikor tud m aga segíteni, és m ikor kell szakem bert hívni, és hogyan lehet az orvosi beavatkozást ellenőrizni.51 Ezt az - anatóm iai ism ereteket adó (47 pontos) - „Az emberi test helyeiről” követi, amely azt hangsúlyozza, hogy az orvosnak m eg kell ism ernie az em beri test összetételét, hogy a beteget m eggyógyíthassa52, m ajd „A szent betegségről”(18 pont) következik, amely a betegség leírásakor azt hangsúlyozza, hogy - m int m ind en betegség - az ep i­

lepszia term észetes ok, nem pedig isteni beavatkozás eredm énye53. Ezután következik „A sebekről”

(ennek T I pontja bölcs szabályok és jól felhasznált és jól vezetett gyakorlatok gyűjteménye, amely nagyszám ú gyógyszerkészítm énnyel fejeződik be, és am elyben többféle /sajátságos, borogatott,

42 V III. kö tet 628-629.

43 VI. k ö t e t i .

44 Arisztotelész: Hist. anim . III. 3. 512 b -5 1 3 a 45 I. kö tet 3 4 9-350. VI. kötet 70.

46 I. kötet 348, VI. k ö tet 29.

47 VI. kötet 70.

48 VI. kötet 88.

49 VI. kötet 116.

50 VI. kötet 138.

51 VI. k ö tet 206.

52 VI. kö tet 273-274.

53 VI. kö tet 350.

gördített, illetve csak m egkötött/ kötésről is szó van,)54 m ajd „Az aranyérről” következik (9 pont), amely ennek a betegségnek a kezeléséről ad útbaigazítást, és arról ad hírt, hogy ennek oka a nyák és epe m egtelepedése a rectum -on, és am elynek teóriája hasonló „Az emberi test helyeiről” felfogá­

sához.55 Az ezt követő „A sipolyokról”(10 pont) szorosan kapcsolódik az előző tanulm ányhoz. Ez a végbél sipolyairól, gyulladásairól és ezek kezeléséről szól, és figyelmeztet, ha ezt a sérülést elha­

nyagolják, súlyosabbra fordul a beteg állapota56. A kötetet „Az étrendről” szóló m ű 4 könyve zárja le. E nnek írója kijelenti, hogy a tém át elődei közül senki nem fogta át teljes egészében. A m egol­

dások közül a helyeseket elfogadja, és csak akkor kínál újat, ha megfelelő szerinte m ég nincs. Az írás ugyan négy könyvet alkot, de az összesen 93 pontos számozás nem indul újra könyvenként, és a m ű Littré szerint eredetileg knídoszi, nem koszi felfogású orvos m unkája. (A negyedik - a többihez elég lazán kapcsolódó - könyvet időnként külön m ű ként jegyzik „Az álmokról” cím alatt.

A tanulm ány összeállítója kétféle álm ot különböztet m eg benne, az istenektől adottakat, és a test állapotától függőeket. A kettő közül csak a m ásodik tartozik szerinte az orvostudom ány hatáskö­

rébe.57) A könyv alapkoncepciója: az élő test víz és tűz keveréke, és az elemek sajátosságai, egyfelől a meleg és száraz, másfelől a hideg és nedves határozzák m eg az összes testi jelenséget. Valójában igaz lényegében senki nem hal meg és senki sem születik58.

A VII., 1851-ben m egjelenő kötet „A betegségekről” szóló m ásodik illetve harm ad ik könyvvel (75+17 pont) kezdődik és „A belső bajokról”(54 pont) cíművel folytatódik. Ezeknek felfogása alap­

vetően különbözik H ippokratészétől, és E u r o p h o n felfogására utal, aki a knídoszi iskola m estere­

ként és H ippokratész nála valamivel idősebb kortársaként a drasztikus gyógym ód híve volt. Isko­

lája gyakorlatában m ozgatják a betegeket, tisztítószerekkel kúrálják őket, viszont kevés ennivalót ju ttatn ak nekik59. Ezután egy olyan irat következik, am ely három cím et visel, de összetartozik.

„A női természetről” vezeti be „A héthónapos magzatról” illetve „A nyolchónapos magzatról” szóló írásokat. A két utóbbi tulajdonképpen egy m űvet alkot,60 „A héthónapos magzatról”, fejezetszám o­

zása 1-9-ig, „A nyolchónapos magzatról” 1 0 - 13-ig terjed. Az alapkoncepció szerint a terhesség ideje 180 nap. A hat hónap betöltése után m egszülető m agzat talán életben m arad, de a nyolcadik hón apb an m egszülető újszülött elkerülhetetlenül meghal, ekkor ugyanis beteg a magzat is, az anya is.61 Littré szerint az őket megelőző m ű „A női természetről” késői com pilatioként került a corpus- ba, (azon írások közé tartozik, amelyeket egyetlen ókori kritikus sem idéz), és összefoglalja 109 p o n tban m in dazt a tudásanyagot, amelyre szüksége van egy m esternek és egy diáknak ahhoz, hogy m egértse a m éh betegségeit és az eszközöket, amelyek szükségesek: pessarium -ok, iniectiók, meleg borogatások és gőzölések62.

Ezek után m ég a hetedik kötetben következik az az összetartozó három írás, am elynek szerzője Littré szerint a knídoszi orvosi iskolához tarto zott és A risztotelésznél korábban élt.63 Ezen művek:

„A spermáról”, „A gyerm ek természetéről” és a „A betegségekről” szóló negyedik könyv. Ez a három m ű a fogantatástól csecsem őkorig kíséri végig a gyerm ek fejlődését és az őt fenyegető betegsége­

ket, m ajd a betegségek általános jellem zését adja, nagy fontosságot tulajdonítva a négy testnedv­

nek, amelyek szerinte az epe, vér, víz és nyák. ( A három m űben a fejezetek folytatódnak 1-11,

54 VI. kötet 398.

55 VI. kötet 434.

56 V I. kötet 446.

57 VI. kötet 638.

58 VI. kötet 462-463.

59 VII. kötet X III-X IV . 5 -6 . 116. 162-164. 304-305.

“ I. kötet 363. VII. kötet 432.

61 VII. kötet 432.

62 I. kötet 4 1 6 -4 1 7 . VII. kö tet 310.

63 I. kötet 373. és 375. VII. kötet 308-309.

12-32, illetve 33-55-ig tartó számozással.) Az iratok szerzője nagyon szeretett biológiai megfejtés­

re tám aszkodni, de nehéz, sőt lehetetlen volt szám ára kézzelfogható tapasztalatot szerezni az ezzel kapcsolatos élettani folyam atokról.64

Az 1853-ban m egjelent VIII. kötet ugyanennek a szerzőnek a műveivel folytatja a sort. A m ű ­ vek címe: „A női betegségekről” első, m ásodik, illetve h arm ad ik könyve (1-109, 110-212, 213-249 pont). (A h arm ad ik könyv külön címe: „A terméketlen nőkről”), illetve „A szüzek betegségeiről”.

(Ez utóbbi sajnos csak egy nagyobbnak a töredéke65). Littré szerint ez a szerző enn ek a területnek igazi m estere, és az utóbbi m ű szófordulataiból és gondolatfűzéseiből lesz nyilvánvaló, hogy ő is a knídoszi, n em pedig a koszi iskola elkötelezettje66. (Bár a négy testnedv fontosságának han gsú­

lyozása mégis a koszi iskolához kell, hogy kösse.) Az ezt lezáró m űnek, ”A túltermékenyülésrőF- nek (43 pont), amely egym agában alkotja a corpus-ban a hetedik osztályt, nagy valószínűséggel Littré szerint egy L e o p h a n é s z nevű orvos-író a szerzője, akit Arisztotelész is, és a hippokratészi collectio más művei is idéznek.67 (A z irat a m egterm ékenyült nők ujra-megtermékenyülésének esé­

lyeit vitatja meg.)

A VIII. kötet többi irata közül „A m agzat elvesztéséről” (5 pontos töredéknek tűnő írás68) a m agzat elvesztésének m indenfajta variációját elmagyarázza, akár betegség, akár olyan m űvelet h a ­ tására történik, am elyik arra törekszik, hogy a magzat kiessen a m éhből.69 „A boncolásról” (1 pont) szóló rövid írást, amely a törzs belső részeit írja le röviden70, valam int „A fogzásról” cím űt, (32 pont), am ely rövidített aforizm a form ában ism erteti a szoptatott gyerm ek állapotait és betegsége­

it71, egyetlen ókori szerző sem idézi.72„A - 17 pontból álló, valódi m irigyekről és nyirokcsom ókról szóló - mirigyekről” szerzője a knídoszi iskola híve, leírásai hasonlítanak „A belső bajokról” és „A betegségekről” szóló m ásodik könyvben leírtakhoz. Adatai egybevethetőek a „Helyek az emberben”

adataival és pontos analógiák találhatóak „A betegségekről’' szóló negyedik könyvvel kapcsolatban is.73 „Az izm okról”(19 pont), „A női betegségekről” és „A gyerm ek természetéről” írójának m űveit interpretálja74, „A hetes szám ról” (53 pont) csak latin fordítás m aradt rán k75, az i. sz. I. században élő P h i l o n és a C o m m o d u s alatt élő P o l l u x és G a l é n o s z és m ások is em legetik.76 Littré egyetért azzal, hogy a m ű szerzője biztosan azonos „Az izm okról” alkotójával.77 Régebben szorosabb kapcso­

latot tételeztek fe l a „Belső bajokról” szóló könyvvel és a „Betegségekről” szóló második, illetve h arm a­

dik könyvvel. Ugyanis van egy olyan beosztás, mely szerint „A hetes szám ról” a ’’Kicsik betegségének első könyve” volt, „A betegségekről” szóló harm adik könyvet pedig a „Kicsik betegségének m ásodik könyvének” nevezték. Ugyanakkor a „Betegségekről” szóló m ásodik könyv a „Nagyok betegségének első könyve” volt, „A belső bajokról pedig „A nagyok betegségének m ásodik könyve” címet viselte.™

64 V II. kötet 462-463.

65 I. kötet 378.

66 V III. kö tet 6 -8 . 464-465.

67 I. k ö tet 379-382.

68 I. k ö te t 4 1 5-416.

69 V III. kötet 510.

70 V III. kö tet 536.

71 V III. kötet 542.

72 I. k ö tet 415.

73 V III. kötet 550-554.

74 V III. kötet 577-578.

75 V III. kö tet 616.

76 I. kö tet 384.

77 V III. kötet 627-628.

V III. kötet 624. Az első kötetben m ég a szerkesztő azt hangsúlyozza (I. kötet 3 6 0 -3 6 2 ), hogy a „Kicsik betegségének első könyve elveszett. ( A m in th o g y „A hetes szám ról valóban csak latin fordításból ism ert.)

A IX. kötet, amely 1861-ben jelent meg, tartalm azta az utolsó hippokratészi corpusban szerep­

lő értekezéseket. A „Kórjóslatok” m ásodik könyvét (43 pont) Littré elválasztja az elsőtől, ú g y véli, ez nem születhetett m eg A r i s z t o t e l é s z és P r a x a g o r a s z m űködése előtt.79 Véleményét azzal indokolja, hogy a szöveg az akut betegségek m ellett krónikusokat is em lít80, valam int azzal, hogy pulzus-m érésre is utalás történik benne, am i csak Proxagorasznál lett vizsgálati m ódszer81. A tö b ­ bi értekezés m ár m eglehetősen rövid. „A szívről” (12 pontos anatóm iai m ű), úgy véli, hogy a bal k am ra az értelem veleszületett tüzének székhelye82, „A táplálékról” (55 pont) nem lehet korábbi A risztotelész m űködésénél. Az eredeti hippokratészi fogalm ak m ellett ugyanis, amelyek azo no ­ sak „A törésekről” és „Az ízületekről” szóló könyvekben m egirtakkal, olyanok is vann ak benne, amelyek Arisztotelész írásaival, illetvE H é r a k l e i t o s z gondolatm enetével közösek83. A m ű tá p ­ láléknak nevezi az ételt is, amely a nyelőcsövön át, és a levegőt is, amely a tü dőn keresztül érkezik a szervezetbe. A szerző két fő részre osztja az élő testet: az életadóra, és arra, amely érzeteket kelt.

„A látásról” cím ű 9 pontos írást J. S i c h e l fordította, és ő írta az előszót is. Elismeri, hogy a m ű -

am elyről Littré úgy véli, hogy talán egy elveszett m ű töredéke84 - nem m agának H ippokratésznak az alkotása, és azok közé tartozik, amelyet egyetlen ókori kritikus sem említ. Ő szonban úgy véli, hogy írója a koszi iskola szerzői közül egy, talán a m agát Aszklépiosztól leszárm aztató családnak egy tagja85, és úgy gondolja hogy ez az alkotó vagy azonos „A bajokról” szerzőjével, vagy közel áll hozzá86. „A csontok természetéről” (19 pont) cím ű irat com pilatio, G alénosz „Az emelő könyve”

függelékének tekinti, a m ű összeállítója „Az epidémiák m ásodik könyvé”-bői”, „Az emberi term é­

szetről” szóló könyvekből (Polübosz művéből), chüproszi S z ü e n n e s z i s z és apolloniai D i o g e n é s z

könyveiből is tett bele gondolatokat. A lapvetően ez a legrégebbi anatóm ia rövid összefoglalása, amely megelőzi A risztotelészt és a hippokratészi időkhöz tartozik87. „Az orvosról” (14 p on t) szóló iratot nem em líti egyetlen ókori szerző sem. Szerepe hasonló „Az orvosi m űhelyben” feladatával, az orvostudom ány tanulói kezdik ezzel tanulm ányaikat. Szó van benne a műveletek elosztásáról, eszközeikről, a sebkötözéshez szükséges felszerelésekről, törésekről és ficamokról, kelések m eg­

nyitásáról, köpölyökről, vérző sebekről. A könyv szerzője azt is kifejti, hogy melyek a könnyű vagy sürgős esetek. Littré szerint párhuzam os gondolatok találhatóak benne a „A fejsérülésekről”, „A régi orvostudom ányról”, „Az orvosi m űhelyben”, „Az eskü”, „Az Ízületekről”, „A törésekről”, az „Epi­

dém iák harm adik könyve ”, „A bajokról” és „Az emberi test helyeiről” m ondataival, ezek m egerősí­

tik, hogy enn ek az iratn ak m éltó helye van a hippokratészi gyűjtem ényben88. „A tisztességről” (18 pon t) és az „Utasítások” (14 pont) azon m űvek közé tartoznak, amelyeket egyetlen antik szerző sem idéz, m ind a kettő azt részletezi, hogyan kell egy orvosnak viselkednie a beteggel szem ben.

M ind a két irat szerzője úgy véli, ezeket a cselekedeteket behatárolja „Az eskü”. Littré pedig egyet­

ért azzal a megállapítással, hogy m ind két irat szerzője olyan orvos, aki a sztoikus életfelfogáshoz csatlakozott.89 A hosszabb, 64 pontból álló „A krízisekről” és a 11 pontos „A kritikus napokról”

korábbi hippokratészi művekből összeállított, későn keletkezett com pilatio-k. Az előbbi az olyan m ondásokat gyűjti össze, amelyek főként „A prognózisok kö n yv e’-ben az „Epidémiák könyvei”-

79 I. kö tet 382.

80 I. kötet 56. és IX. kötet 2.

81 I. kötet 56. és 411.

82 IX. kötet. 76-77.

H I. kötet 383-384. IX. kötet 95-96.

84 I. kötet 416.

85 IX. kötet 122-123.

86 IX. kötet 126-127.

87 I. kötet 418-421. IX. kötet 162-164.

88 IX. kötet 198-202.

89 1. kötet 414-415. IX. kötet 2 2 2 -2 2 4 és 246-248.

ben, az „Aforizm ák'’-bán és a „Koszi prognózisok”-bán szerepelnek eredetileg. Az utóbbi „A hetes számról” az „Epidém iák h arm ad ik könyvé”-ből, a „Belső bajokról” szóló könyvből és a „ A betegsé­

gekről” írott harm ad ik könyvből idéz részleteket90.

Végül még m indig a IX. kötetben szerepel a corpus középkori kódexeiből H ippokratész éle­

tével kapcsolatos 27, nyilvánvalóan nem hiteles levél. Ezeket Littré nem tarto tta a valódi hippok- ratészi corpus részének, és a későbbi kiadásokban többé nem szerepelnek. Ezeknek egy része egy ál-levelezés D é m o k r i t o s z és H ippokratész között (18, 19, 20, 21, és 23-as levél) am elyben az ism eretlen szerző általában a D ém okritosz levelek kapcsán D ém okritosz stílusát utánozza (az utolsó kivételével), illetve H ippokratész levele T h e s s z a l o s z fiához (22. levél) és D e m e t r i o s z k i­

rályhoz (24. levél). A többi itt szereplő ap o k rif m ű Littré szerint három csoportra oszlik. Az első Kósz lakosainak A thén felé irányuló beszéde, am elyben H ippokratészt úgy emlegetik, m in t aki m egm entette A thént a pestistől (26, 27). A m ásik csoport a N agykirály és hivatalnokainak levele­

zése Iiippokratésszal és egymással, valam int Kósz városának irányítóival H ippokratész ügyében, és A thén határozata, am ely úgy m utatja be a nagy koszi orvost, m int aki visszautasította a perzsák uralkodójának (Hellasz ellenségének) adom ányait és felkérését, m iu tán m egm entette G örögorszá­

got.(1-9 .) A h arm adik pedig D ém okritosz állítólagos őrültségével kapcsolatos, am elynek kapcsán az abderaiak H ippokratészt hívják el D ém okritosz vizsgálatára, és H ippokratész diagnózisa, mely szerint a nagy filozófus tökéletesen épelm éjű (10-17. levél). Littré m ásik felosztása külön em líti 1.

A járvány-elhárítást, 2. H ippokratész és D ém okritosz bárm ilyen kapcsolatát taglaló leveleket, 3.

H ippokratész levelét fiához, Thesszaloszhoz , 4. az A thén és Kósz közötti ellenségeskedést elhárító írásokat, az oltárnál való könyörgést és a követségi beszédet. (26, 27). Thesszalosz, H ippokratész fia, két m ó d o n is szerepel ezen írásokban, egyrészt úgy, m int apja levelének cím zettje (22), m ás­

részt m in t apja érdem eit m éltató - hazája érdekében érvelő - követ, akit egykor vele együtt avattak be a m isztérium okba, hálából a járványok pusztításának megakadályozásáért. (27.1evél). Az írások között Littré szerint több réteget lehet m egállapítani, de m indegyikre vonatkozik az, hogy csak a m itikus orvos nagy neve által inspirált legendákat közvetíti, am elyeknek sem m ilyen valóságtar­

talm a nincs91. A IX. kötet végén függelékként m ég szerepel „A hetes s z á m r ó legy m ásik latin for­

dítása, am elyet Ch. D arem berg fedezett fel, és am ely elemzése szerint pontosabb latin fordításnak tű nik a korábban közöltnél.92

Az utolsó, 1861-ben megjelent X. kötetben m ár eredeti m ű nem szerepel, csak egy 17 kisebb fejezetre osztott „Utószó” egy függelék a felhasznált kézírásokról, és itt szerepel a jegyzetapparátus.

A kritikai kiadás bem utatja tehát azt az em bert és azt az iskolát, am elyik a sem m iből terem tette meg a tudom ányos orvoslást. Nem volt ez olyan könnyű egy olyan korban, am ikor bevett volt az a gyakorlat, hogy a beteg Epidauruszban vagy A thénben Aszklépiosz tem plom ában aludt, és reg­

gelre - legalábbis a saját m aga által (vagy a tem plom nak a beteg nevében) állított kőtábla tanúsága szerint - gyógyultan távozott.93 (Egy ilyen gyakorlatot A r i s z t o p h a n é s z is leír „Plutosz” cím ű kom édiájában.94)

Az, h o g y a h ip p o k ra tész i c o rp u s-b a n sz erep eln ek olyan m űvek, am elyek a k n íd o sz i iskola irá n y z atá t k ö v ették részb en vagy egészben, azt is jele n te tte , h o g y a két irán y zat h a to tt egym ásra.

HÉROPHiLOSzról, aki P t o l e m a i o s z S z ó t é r u ra lm á n a k id ején (i. e. 384—322) az ő m eg h ív ására az o rv o so k közül első k én t m e n t A lex andriába, az a h a g y o m á n y m a ra d t rán k , h o g y a koszi iskola képviselője, P r a x a g o r a s z , és a knídoszié, E r a s z i s z t r a t o s z e g y a rá n t a m estere volt.95

90 I. kötet 421. IX. kötet 274. és 296.

91 I. kö tet 4 2 6 -4 3 4 . IX. kö tet 308-309.

92 IX. kötet 4 3 0-432.

93 K avvadias: Fouilles d ’ E pidaure I 1893 3 0-31. A théné. Láng Nándor: E pidauros. E gyetem es Philologiai Közlöny 1902 26. 777-780.

94 A risztophanész: P lutosz 655-732.

95 Ch. D arem berg: L’ h isto ire des sciences m édicales. P aris 1870 146. o.

A Littré szerkesztette kiadás és fordítás révén m egism erhetjük m agának H ippokratésznak az alakját, a vele versengő agresszívabb beavatkozást valló knídoszi iskolának a követőit, a nagy orvos tanítványait és utódait, akik m ás-m ás elvet vallottak, de m in d en t m egtettek a betegek m eg m en­

téséért. Alapvető filozófiájuk az volt, hogy a tudom ányban hittek, és m indannyian betarto tták a hippokratészi esküt, valam int kötelezőnek érezték m aguk szám ára a hippokratészi törvényt. Littré még arra is vigyázott, hogy a m ásként hagyom ányozott szövegek szám ozását ne változtassa meg.

A 10 kötetes kiadás éppen úgy jellem ző a fejlődésére büszke 19. századra, m in t m agára H ippokratészre, és a születő hippokratészi orvostudom ányra.

A szerző címe:

Dr. Schiller Vera Tel.: 0620 548-9401

e-m ail: schillervera@ freem ail.hu