A M a g y a r Iro d a lm i R itk a s á g o k | e d d ig m e g j e le n t s z á m a i:
1. Bessenyei György: A törvénynek útja. Tudós társaság.
Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929/30. évi V ili. osztálya.
2. Péterly Jenő dramatürgiai dolgozatai. Sajtó alá ren
dezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reál
gim názium 1930/31. évi VIII. osztálya.
3 Benyák Bernát: Joas. (Piarista iskolai drám a, 1770.) Eredeti kéziratból sajtó alá rendezte s bevezetéssel ellátta dr. Perényi József tanár. Kiadta a budapesti kegyestanítórendi kath. gimnázium.
4. Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való Jámbor Szándék. Bécs, 1790. VII. oszt. tanítványai
val sajtó alá rendezte dr. Várady Zoltán tanár. Ki
adta a budapesti Verbőczy István-reálgimnázium.
5. Károlyi Gáspár: Két könyv . . . Debrecen, 1563. VIII.
oszt. tanítványaival sajtó alá rendezte Jablonowsky Piroska tanár. Kiadta a budapesti Ev. Leánykollé
gium.
6. Szemelvények Temesvári Pelbárt műveiből. F o rd í
totta s tanítványaival sajtó alá rendezte Brisits Frigyes tanár. K iadta a budapesti ciszterci-rendi
Szent lm re-gim názium .
7. Péterfy Jenő zenekritikái. Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930/31. évi V ili. osztálya.
8. Édes Gergely: Eredeti oktató mesék. Dr. Zsigmond Ferenc tan ár vezetésével sajtó alá rendezte és k i
adta a debreceni ref. kollégium gim názium ának 1931/32. évi V ili. A. osztálya.
9. Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles közmondások c. gyűjteményéből. Sajtó alá rendezte és kiadta Szabó Béla polgári iskolai igazgató.
10. Kazinczy világa. Szerkesztette Vajthó László. A Ka- zinczy-centenárium ra kiadta a Kir. Magyar Egye
tem i Nyomda.
11. Szent Erzsébet legendája. Szent Elek legendája. Halál himnusza. Sajtó alá rendezte dr. Tordái Ányos igaz-
Ъ w 'ü52
M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K SZERKESZTI VAJTHÓ LÁSZLÓ --- XXVIII. SZÁM.---
HORVÄT ISTVÁN
MAGYAR IRO D A LO M TÖRTÉNETE
K I R Á L Y I M A G Y A R E G Y E T E M I N Y O M D A
A
8 Б 7 4 9 8
O Z Q , ( И !
MAGYAR
'(BDOM ÁW YűS AKADÉMIA KÖKYVTÄftA
| М . Т. AKAD. KwNYVT;
£№vedóknapló Г^АЗ.ч’
zásában kiadta a debreceni refor
mátus gimnázium és a Dóczy- leánygimnázium ifjúsága.
■ u d
BE VEZETÉS.
H o rv át István, aki p á ly á já t a filológia mezején kezdette és csak idővel, a R évai rendszerének vé
delme és a s a já t nyelv tö rtén eti k u ta tá sa i közben h a jlo tt át a hazai jog és őstörténet b ú v á rla tá ra, m indig szívesen foglalkozott irodalm i m ú ltú n k kal. L assankint áttekinti annak egész any ag át, ha
zai és külföldi fo rrásm ű v eit és p ár évtized a la tt 0I3 rop p an t adalék-töm eget g y ű jt össze, am elyre a tu dom ány m inden m unkása ma is tisztelettel tek in t
het. E nem ű h ag y aték a a Nem zeti Múzeum kéz
ira ttá rá b a n a legrégibb időktől a X V I. század végéig 21, innen a m últ század negyvenes éveiig 113 ív ré t alak ú k ö tetet tesz ki. A m ellett m éltatja elődeinek (H orányi, W allaszky, P ápay) irodalom - tö rtén etíró i jelentőségét; k iad ja R évai „M agyar D eáki T örténetét“ és egy sereg középkori nyelv
em lékünket. Ö tesz először találó m egjegyzéseket a „Pannóniái Ének“ szövegére és szerzőjére, a B alassi M enyhárt á ru lta tá sá ró l ír t kom édiára, m ár akkor sejtetvén, hogy a névtelen m ű író ja m inden valószínűség szerin t m aga a kiadó, K a rá d i Pál. Még a M agyar D ám áknak szánt K alen d á
riu m a is úttörővé v álik azáltal, hogy szépirodalm i alm an ach jain k hosszú sorát ezzel n y itja meg egy rem énytelennek tetsző kor h a jn a lá n (1812).
Tudós érdem ein kívül h iv a ta li állásai (a Szé- ehenyi-könyvtár őre, m ajd igazgatója, egyetem i
A
6
ta n á r, szerkesztő stb.) is nagyban em elik erkölcsi sú ly át s jó ideig csaknem u g yanazt a szerepet tölti be irodalm unkban, m int am elyet később Toldy, a X IX . század derekán. Ö volt Kazinczy elveinek Pesten legm ozgékonyabb képviselője, a Marczibá- nyi Intézet lelke, egy sereg ifjú költő és tudós ál
landó sugalm azója, akikre főként őstörténeti nyo
m ozásaival g yakorolt szokatlan h a tá st s nemcsak a kisebbekre, hanem a nagyokra, sőt a legnagyobbra, m ag ára V ö rö sm arty ra is. — Ez irá n y ú m unkás
sága mégis akkor válik igazán teljessé, am ikor a m ag y ar nyelv és irodalom előbb helyettes (1830), m ajd rendes ta n á rá v á nevezik ki a pesti egyete
men (1837) s így m ég közvetlenebb kapcsolatba léphet az ifjúsággal, mely éveken át tömegesen, s szinte tüntetésszerű lelkesedéssel lá to g a tja előadá
sait. Ott ülnek előtte a fiatal Eötvös és Szalay László, P a u le r T iv a d a r és M adách Im re, V asvári Pál, L ónyay M enyhért, A ndrássy G yula és mások, a reform kori évek an n y i ifjú jelese, akiket lángoló fajszeretetével és roppant tu dásával egyként le
nyűgözve készítget elő a n agy tettekre siető új M agyarország szám ára.
Ennek a hálás hallgatóságának ó h ajto tt H orvát, am int azt nyelvi és stilisztikai óráin tette, valam i rendszeresebb áttekintőt n y ú jtan i, hiszen m á r a R évai „Deáki T örténetéhez“ ír t jegyzetében is p a naszolva m ondja, hogy „negyven évnél több idő folyt le, m ióta a M agyar N yelv különös tanítóktól a P esti Fő Oskolában, és a M ag y ar H aza A kadé
m iáiban ta n ítta tik és illy hoszszú időszakasz le
folyása u tán sintsen Kézi K önyvünk, h a P á p a y S á
m uelét kivesszük, a M agyar L iteratu ráró l. — H ogy így állunk, épen nem tsu d álh atju k . A szűk fizetés, mellyet a névre rendes, fizetésre nézve pedig ren d kívül való M agyar N yelv T anítók húznak, olly
tsekély, hogy am ellett a M agyar L ite ra tu rá ró l m aguknak igen kevés vagy éppen semmi segéd
eszközöket sem szerezhetnek. M ásfelől a helybeli K önyvtárok is, m ég a P esti Fő Oskoláét sem vévén ki, fölötte nyom orék állapotban v á g y n ak .“1 — K om pendium a azonban több lett, m int egyszerű vezér
fonál; felfogásában és módszerében egyik leg
eredetibb láncszeme azoknak az első kísérleteknek, am elyek Toldy előtt szellemi m últúnk rendszere
sebb áttekintésére törekedtek. Rokon velük m ár könyve alapgondolatában, hogy am íg tudom ányt hirdet, egyúttal apológiát írjo n : „m ert tökélete
sen m eggyőzetve vagyok — ír ja egy Tudom ányos G yűjtem ényben cikkében —, hogy egyedül a M a
g y ar H isto ria L ite ra ria gondosabb bővíttetése von
h a tja le A ty áin k emlékezetekről azon m éltatlan szennyeket, melyekkel őket nem tsak a Külföldiek, hanem s a já t p o lg á rtá rsa in k is hirtelenkedésből te r
helik.“2 Szót k ív án teh át em elni: nem zeti becsü
letünk védelm ére a külföld előtt, h o n fitársain k n ál:
hogy m int tám ogatta nyelvünk, kultúránk, iro d al
m unk nem csak fa ji érzésünket, hanem nemzetül fö n n m arad ásu n k at és kifejlődésünket egyszersmind.
Jól ism ert hang a rom antikus irodalom kritika program m jából, am ely külföldön (a németeknél) egész irodalm i iskolának lett jelszavává, nálunk sokáig, egyik legmélyebb és vezető indítékává.
Elől a szokásos alapfogalm akat (irodalom, iro dalom történet, hazai irodalom történet) adja, igaz.
hogy valam ennyit kora felfogása szerint, de mégis
1 Révai M. Magyar nyelvi és irodaira kézikönyve. Régi Ma
gyar Könyvtár. XIX. 118. 1.
2 Az Eperjesi, Abrugybánvai és Yarasdi Könyvnyomtato Műhelyekről a XVI. században. Tudományos Gyűjtemény.
1819. ‘77. lap.
8
világosabb és szabatosabb form ulákban, m int ahogy elődjei tették. íg y em líti m eg a m agyar irodalom történetírás első kísérleteit, a nyelvünk keletét é r
deklő hazai és kü lfö ld i forrásm űveket, az idősza
kaszok határait, m elyeket az eddigiekhez képest jórészt ú j szem pontok alap ján állap ít meg. íg y nyernek határozott alakot nála a m űvelődéstörté
neti bevezetők, a nyelv divatának, a vallásos és v i
lági (prózai és költői) irodalm ak elkülönítő tá r gyalása, am elyek egyre szélesebb köröket öltvén, a X V I. és X V II. század rajzában bontakoznak ki legjellegzetesebben előttünk. A politikai viszonyok képét (a mohácsi veszedelem hatása, az ellenkirá
lyok küzdelme, török előnyom ulás) még ug y an egy kissé elnagyolja, de annál melegebb érdekkel fordul a m ásik főtényező, a reform áció felé s m egkapóan érezteti, hogy a középkor u tá n m ennyi ú j és ism e
retlen elemmel g azd ag ítja a m agyarság egész é r
zelmi és gondolati világát. Keletkezésének a m a
g y arázatáb an ugyan nem osztozunk, de m a rk á n san m u tat rá egyik leglényegesebb elemére: a szkepszisre, a dogm atizm us h ely ett — szabadon vizsgálódó h ajlam ára. A záltal pedig, hogy a B ib
liá t központi tekintélyre emeli, a hévvel fölkarolt sajtó és iskola révén új m eg új k u ltú rá k n a k lesz m elegágyává. íg y teszi m integy egyetem essé a tudom ányt és a m űveltséget, m ozgalmasabbá, v ilá
g iassá és népies színezetűvé az irodalm at s lesz százféle köcsönhatás révén m integy benső élmé
nyévé az em beri életnek, m agyarnyelvűsége által pedig a nem zeti léleknek.
A zt hisszük, hogy régibb lite ra tú rá n k ta rta lm i any ag át, közvetlen szemlélet alapján, Toldy előtt B o rv á tn á l jobban senki nem ism erte s annak el
bírálása körül érdemesebb m unkát aligha végzett.
M ár a bevezető sorokban é rin te tt sikerei m ellett
a H alotti Beszéd vizsgálatában a kódex k o rá ra és keletkezési helyére vonatkozó ku tatáso k at ő in d ítja meg. R évaival szemben meg azt han g sú lyozza jól, hogy a Bécsi Codex nem a B áthory, h a
nem a H uszita biblia ta g jáu l tekintendő. A Toldy- tól m ég soká, 1865-hen is a X IV . század m ásodik felébe helyezett P an n ó n iái Ének szerzőjét a vers rek o n stru álása u tá n Csáthi Dem eterben jelöli m eg.3 Helyesen különíti el a protestáns szellemű biblia- fordításokat a „katholikus tudósok“, a m a úgyneve
zett erazm isták törekvéseitől. Sőt a K om játhiénál azt is oda teszi, hogy a Szent Istv án jobbját zengő ének u tán ez a legrégibb nyom tatott m ag y ar szöve
günk (1583), de aligha m ondható eredetinek, „inkább egy régi fordítás, melyből Szt. P á l leveleit kézirat g y an án t h asználhatta és csak azon szavakat, am e
lyek nem voltak érthetők, m agyarázta m eg jegyze
tekben“. Oly finom és m élyelm ű megfigyelés, am ely a kérdés k ritik a i vizsgálatának legújabb eredm é
nyeivel m ondható rokonnak.4 Tinódi énekeit ő is csakl a fo rm áju k m ia tt sorolja a költői term ékek közé, m ert szerinte egyetlen érdemük, hogy jó tö r
téneti fo rrásn ak bizonyultak. A X V II. század iro dalm ában, m int központi egyéniséggel, legbővebben foglalkozik Pázm ánnal, de m ellette éppoly elisme
réssel szól Szenczi M olnárról, Z rín y irő l és Gyön
gyösiről. M íg kora költőinek rövid, epigram m a
szerű, bár kétségtelenül színes és találó sorokat szentel.
íg y tá rg y a lja összesen 36 tételben irodalm i m úl
tú n k a t H o rv á t s tételeinek fele a reform áció előtti, 3 Toldy: A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1864—65. 22. 1. és Széchy Károly: A Pannóniái Ének. Irod.- tört. Közlemények. 1892. I I I —IV. füzet.
4 Trócsánvi Zoltán: Komjáthi Benedek becsülete. Magyar Nyelv. VI. 254. 1.
10
fele az u tán i korokat ism erteti a Tudom ányos A kadém ia m egalapításáig. A fejezetek élén azok ta rta lm i kivonata, de ú g y fogalm azva, hogy ben
nük nem csak a cikkek tá rg y a , hanem az író lelke is ott lebeg a cikkek fölött. Az irodalom ról és az irodalom történet fogalm áról n y ú jto tt definícióit, m in t k o ra felfogásán alapulókat, m ár em lítettük.
Még önállóbbak az irodalm unk korszakairól, azok elnevezéséről és h a tá ra iró l v allo tt nézetei. M ikor az addig divatos (pars, sectio, periodus, időkerü
let stb.) cím eket mellőzve, m ár nem három vagy négy, hanem öt „időszakaszt“ vesz föl s aszerint osztja be előadásainak anyagát. De v ájjo n ez az új tagolás egyben valam i jobb v agy tudom ányosabb érték ű felosztást jelent-e? H elyes volt-e m in d já rt az I. időszakaszt nem ebbe a hazába, hanem az E urópába jövetelünkig feltolni, am ikor őseink nyelvét, v allását, költészetét érdeklő néhány k ü l
földi adalékon kívül ő se tud róluk többet mondani.
Viszont a IL kort, amelyet eddig vagy a X V I.
század elejéig (W allaszky), vagy a reform áció föl
léptéig szám ítottak (Pápay, Toldy): ő két önálló korszakká különíti. Igaz, hogy ez a felosztás még tovább vive, három alkorszak alak jáb an Toldy- nál is m egjelenik, csakhogy sokképen megokolt és tudom ányos alapon,8 m íg H o rv átn ál ezt az elkülö
n íté st semmi sem látszik igazolni. A IV . korsza
kot ismét, n y ilv án P á p a y h a tá sa alatt, IL József uralkodásáig veszi fel, holott m ind a k etten el
ism erik, hogy „M ária T erézia sokféle refo rm ja á lta l az addig szenderegni látszo tt nem zet m in
den n a g y ra hajlandó volt“. D e am íg W allaszky, 5 5 Az Árpádok (X I—X III. század), Lajos és Zsigmond (XIV—XV. század), Mátyás és a Jagellók kora (a XV. szá
zad második fele).
Kazinczy, Toldy ezt nem csak lá tjá k , hanem egy- líttal kodifikálják is, H o rv át P áp ay v al eg y ü tt mégis a II. József a la tt tám ad t v isszahatást jelöli meg korszaknyitóul. V égre az is feltűnő, hogy az V. kor széles p olitikai és művelődési rajzáb an m ár csaknem kizárólag a költészet sikereiről szól, míg a tudom ányos iro d alm at néhány név és cím fel
sorolásával intézi el. P edig az eddigi m ethodikája m ás u ta t követett. E ddig a tudom ányos iro d a lomé volt a vezérszólam s a szépirodalom é a m á
sodran g ú szerep, m ost ez a v á ratlan helycsere, b á r
m ilyen m odern színezetűnek látszik: végeredm é
nyében m égis csak csonka és következetlen.
Az alapfogalm akén tú l m ásnem ű szervi fogyat
kozások is v annak a kom pendium ban s főleg a régibb korok a n y ag át ára sz tjá k el fölös számmal.
A b űn-m agyar rokonság kérdését, m ivel ez H o r
v á t elm életén úgyis kívül áll, mellőzzük, de nem:
a népünk és nyelvünk eredetére és rokonságára vonatkozó áb rán d jait, am elyekben i t t is hirdeti, hogy az em beri k u ltú ra bölcseje E gyiptom és szomszéd országai m ind a m iénk voltak, így az em beri nem története voltaképen velünk kezdődik.
H ogy az ó- és középkor szinte m inden ism ert népe.
term észetesen m ás-m ás nevek alatt, m agyar volt.
Az: a legelső ember, Á dám (igazi nevén: Gyula);
v alam in t fiai: K ain = :K a já n és Szeth, akitől szár
m azik a hét főnem zetiségi törzs. A nevüket, lakó
helyüket és rokonságukat — persze — a m aga m ód
já n mind m eg tu d ja fejteni. És hogy ó riási elter
jedésük ellenére írásbeli em lékeik mégse m arad tak, azt m eg azzal m agyarázza, hogy örökösen h á borúskodva, a tudom ányok művelésével nemigen törődtek, am ellett hajlam osak, m int m a: idegene
két m ajm olni, nyelvükről, szokásaikról m eggon
dolatlanul lem ondani stb.
т
Biz ezek szomorú m egtévelyedések, amelyeknek első jelenségeit (m ásoknál) m ár a nagy R évai is erősen ostorozta, m ert „ezzel az egész szóvizsgálás bnzgóságát igen gyanússá teszik e alapot adnak a helytelen tsufolódásra“.8 P edig H orvát, a hű ta nítvány, voltakép belőle indult ki, belőle „az egy ősnyelv“ és a „keleti rokonság“ hirdetésében, de m estere ú tm u ta tá sa it m iham ar feledve, egészen a m aga tb eó riájáv al helyettesíti. E tudom ánytalan fe
jezetek talán egyetlen, n egatív érdeme, hogy H o rv át szertelen elm életét bennök ta lá lju k a legtöm örebben és am int elhangzottak, nem is kísértenek többé, leg-feljebb egy-két naiv szófejtés vagy m erész hipo
tézis utal még rá ju k a későbbiekben. Például am i
kor a császári taktikusok egy megjegyzéséből, hogy a byzánci u d v a r a m ag y ar vezérekkel görög levelet váltott, azt olvassa ki, hogy a honfoglaló m agyarok görögül is tu d ta k és hogy őseinknek „különféle s hozzá mind m ag y aru l íro tt vallásos könyvei lehet
tek“. M ásutt, hogy a nemzet nagyrésze az ú. n. két- istenhívő m anieheizm ust követte. B á r ennek a gon
dolatnak is voltak előzményei (C ornides),6 7 de ilyen határo zo tt form ában mégis a H o rv át tolla alatt je lenik m eg először. Ö csinált a zend A lm ram azdá- ból örömosztót, A hrim ánból — Á rm ányt, a M énes
ből — Manót, am inthogy egyhelyt a K a rch an t — K árlátónak, a Gylaszt meg — jogi m éltóság he
ly ett — Gyűlésnek olvassa. De hogy annak idején mégis m ennyire hatott, m u tatja, hogy ez utóbbi ta n ítását a khazar-palóc elmélettel együtt később Toldy is átveszi (1851), m íg dualista m itológiáját a V örösm arty fan táziája emeli époszi fénybe.
6 Révai idézett könyve. R. M. K. 34. 1.
7 Cornides D. Commentatio de religione veterum Hungaro- rum. 30. 1.
12
V annak azonban az újabb korok tárg y alásáb an is olyan fogyatkozások, am elyeket iro d alo m tö rté
n etírás unk akkori színvonalán m ár el lehetett volna kerülni. H ogy m int h isto rik u s szívesebben időz a politika és művelődés képeinél, m int írók, művek, tudom ányágak m éltatása körül, m á r em lí
tettük, de nagyobb baj, hogy em iatt sokszor adós m arad a részletkérdésekkel. V agy éppen csak é rin ti őket, de nem igyekszik m egm agyarázni tüzeteseb
ben. M ilyen fölszínes például elől, a m ag y ar iro dalom történetírás ú ttörőinek az aposztrofálása. K ö
zülük éppen a legjelesebbeknek (Kazinczy, Mailáth, Kölcsey, Toldy) a kihagyása, m íg mások, m in t a
„K assai M agyar Múzeum“ szerkesztői, valam in t Bőd és Sándor Istv á n v oltakép nem tarto zn ak ide.
T úlontúl szűkszavúak a középkori irodalom ról (II—III. időszak) ír t fejezetei. E gyházi és világi em lékeinkről még a R évai könyvecskéje is többet m ond.8 A X V I. századbeli népkönyvek (széphis
tóriák) német, francia, olasz stb. fo rrá sa it és d i
v a tjá t jól jelzi ugyan, de belőlük névszerint egyet sem em lít meg. Nem az ókori klasszikusok (J u s ti
nus, Ovidius, V ergilius, Sophokles) m agyar fo r
dításaiból. De talán legm ostohábban bánik ennek a tűle különben oly n ag y rab ecsü lt kornak a köl
tészetével. E lm ondja ugyan, hogy „a poéták se
rege annál inkább elszaporodott, m inél inkább 8 Hibákról lévén szó, csak itt, a vonal a la tt említjük meg, hogy nem annyira Horvátnak, mint inkább a jegyzetíró téve
désének tulajdonítjuk azt a két feltűnően hibás szövegrészt, amelyek közül az egyik, a szentgalleni kalandnál a krónikás Eckehardot teszi meg a fogságban levő magyar papnak;
(9. §) a másik meg, amelyik a mesés Klingsorral fordíttatja németre az A ttiláról szóló énekeket (9. §). És hozzá, hogy ezek az énekek, amint egy későbbi utalásból sejtjük: maguk lennének a „Nibelungen Lied“?!
14
növekedett a közlekedés a könyvnyom tatóm űhely fe ltalálása á lta l a hazai és külföldi írók között;
hogy a mesés és vitézi versek akkor épúgy á ru i
ta tta k , m int m a az Á rg iru s és K á d á r históriája, hogy m aga H o rv át Istv á n az idén és tav aly vagy 40 ilyen költőt v ásáro lt össze“, Tinódival együtt azonban nem sokra becsüli az egész csoportot. Syl- vestert is a róm ai m értékű versekért dicséri, míg B alassi B álintnak még a nevét sem e jti ki. A B a
lassiét, akit m á r jóval előtte (W allaszky, P ápay)
„m agyar P in d aro sn ak “, a Toldy H andbuchja — Ri- m ayval együtt — a m a g y a r világi líra m egnyitó
jak én t emlegetnek. Sőt a Kazinczy, Kölcsey, Toldy tan u lm án y ai u tá n Z rin y it sem értékeli eléggé.
„Nagy h azafin ak “ s a „legnemesebb poéta lélek
nek“ m ondja, de még m indig kisebbnek lá tja Gyön
gyösinél. Ez az a férfi, „aki fölülhaladott minden költőt úgy főm űveire, m int kellemetes nyelvére és költői tehetségére“, ta n ítja nyom ban Z rín y i után.
Az is tévedés, hogy a Gyöngyösi „Kemény J á nosa“ lenne — m á r a k á r időre, a k á r értékre — a legelső m a g y a r epopeiánk. Sok felszínes elem van a X V III. század bőven ömlő rajzában, hol a nem
zeti élet „szendergésének“ és „ébredésének“ jeleit igen k ritik á tla n u l keveri. N éhány lelkes fő ú r és a g árd isták buzgalm án k ívül m ásnem ű törekvésekre (lapok, folyóiratok, színészet, akadém iai eszme, a nyelvünk eredetére, rokonságára és ú jítá s á ra vo
natkozó vizsgálatok stb.) nem is utal. Nem a meg- elevenült írói berkek jelesebbjeire, K árm án ra, Cso
k onaira stb. M íg Bessenyeit, Báróczyt, Orczyt, Bar- csayt, Á nyost ellentm ondóan m ost a Gyöngyösi, m ajd a franciák követői közé sorolja.
P ed ig m inden külső-belső feltétele m eg lett volna rá, hogy jóval körültekintőbb és alaposabb legyen. E lődjeinek könyveiben gazdag lexikális i
i я
anyag; Kazinczy, M ailáth, Kölcsey, Toldy tan u l
m ányai tele m agasabb elvi szem pontokkal; ő m aga egy sereg kitűnő író b arátja, tanácsadója vagy m éltató ja. De talán túlzott önérzetből, (ami valóban jellemezte,) vagy valam i m ás körülm ény m iatt: kö
vette a m aga sajátos m eth o d ik áját.9 A közórákon azonban lehet, hogy bőven pótolta a d iktátum em líte tt fogyatkozásait. T an ítv án y ai m ondják, hogy átlag szeretett áradozóan beszélni, egyes írókra, könyvekre, esem ényekre vissza-visszatérni, szapo
rán idézgetve személyes emlékeiből is, am elyet m in
dig bizonyos ünnepélyes hangon e jte tt meg, ha b a
rátairól, éles, sőt szenvedélyes módon, h a ellen
feleiről volt szó.10 O lykor meg a tá rg y vagy a perc ihletében hazafias intelm eket szőtt ta n ítá saiba, például nyelvünk és hagyom ányaink el
hanyagolásáról, az idegen szokások m ajm olásá- ról stb. Mindezek árján , m ár legalább e lapok után ítélve, csak az h at rá n k fonákul, hogy m i
lyen aulikus han g o t tud v á lta n i hirtelen, m ihelyt
„Nagy Leopold“, „VI. K áro ly császár“ vagy II. József „jóindulatú u ra lm á t“ kell jellem eznie.
A dolog m egítélésében azonban ne legyünk igaz
ságtalanok irá n ta . A m últ század 30-as éveiben járu n k , am ikor az ország ism ét tele legreakcioná- riusabb törekvésekkel, a törvényhozás és a közélet fó ru m ai meg fizetett kémekkel. M ásképen szólni, ek
kor, az „egyetem k irály i o k tató ján ak “ aligha lehe
tett. A ztán ne feledjük, hogy H o rv á t elm ondja a m aga súlyos m egállapításait m ás irán y b an is. Csak
9 Valóban meglepő, hogy a föntemlített jeles tanulmányok szempontjait, eredményeit mennyire figyelmen kívül hagyja Horvát. Alig egy-két gondolat az, amiben találkozni látszanak.
10 A fontieket néhai id. Szinnyei József élőszóbeli közlései nyomán mondom, aki szintén hallgatta Horvátot.
16
olvassuk a Mohács u tán i m ag y arság tra g ik a i di
lem m áját a királyválasztás kérdésében, (86. 1.) és hogy b ár m indig k itö r a latin nyelv túlzó d iv atja ellen, mégis megjegyzi, hogy az au sztriai ház en
nek különösen kedvezett. S m ilyen túláradó öröm mel köszönti a nemzeti m egújhodás jeleit, „a meny- nyei gondviselés ajándékainak“ ta r tja Széchenyi Ferenc g ró f és K isfaludy S ándor megjelenését.
E gyhelyt pedig, ahol korának nagyszerű eredm é
nyein te k in t végig, m int egy rég elfojtott v allo
m ás tö r ki belőle az öröm h an g ja: „Ez alatt a 32 év a la tt (1800-tól) többet tettünk, m int addig századok a la tt!“
Ig aza van; m aroknyi faju n k p ár évtized a la tt századok m ulasztását tu d ta pótolni. De v ájjo n e kor irodalm i fáklyavivői közt volt-e csak egy is, aki több h itte l és felkészültséggel szolgálta volna a m ag y ar tudom ány és művelődés ügyét — m int H o rv át Istv án ? Dolgozott-e bárki fárad h atatla- nabbul és szélesebb mezőkön, hogy szellemi m úl
túnk eredm ényeit földerítse, — m int éppen ő? És h a túlzó honszerelm e őstörténetünk b ú v á rla ta kö
rü l a végletekbe ragadta, — nagy eltévelyedés! —, de még a hibái is erényekből tám ad tak s egy m últ képein lelkesedő költészet sugalm aiban nem zeti önbizalm unknak lettek fo rrásaiv á . . . R oppant tu d ása m indenkép tiszteletet parancsol. Tisztele
tet m ár a m éreteinél fogva, hogy egy sereg tudo
m ányágat (hazai jog- és m űvelődéstörténet, diplo
m atik a és genealógia, nyelvészet és könyvészet stb.) egyform a odaadással ölelt fel és m ert lelkese
dése és eredm ényei által új u ta k ra tu d o tt m u tatn i irodalm unkban. F o rrástan u lm án y t, szélesebbkörű elmélyedést és eredetiséget sürget olyan időben, am ikor „a hagyom ányos kényelem és berögzött nézetek u ralkodtak közöttünk“ s tiltakozik m inden
idegen befolyás ellen, am ely k útfőink és tö rtén eti tudatunk ellenében m ár-m ár elárasztott bennünket.
Sokban hasonló szerepet já tszo tt H o rv át a m a
g y a r irodalom történetírás mezején, ahol szintén töm érdek adalékot tá r fel — m int k u tató ; ism ert, ism ertetett vagy helyezett új v ilág ításb a — m int értékelő. E lveire ugyan ő is a P á p a y —K azinczy- féle felfogás híve, am ely az irodalom leglényege
sebb jegyéül a nyelvet tekinti, ennek az érdekeit helyezi középpontba és akinek az irodalom sem más, m int a nyelv „külső története“, azoké a v i
szontagságoké és kifejléseké, am elyeken az száza
dok folyam án fokozatosan átm ent. M íg „benső vál
tozásait — m ondja — a g ram m atik a ad ja elő.“ Oly gondolat, mely P á p a y Sám ueltől kiindulva, a m últ század hetvenes éveiig folyton k ísért s hol egész nyelvtanunkat, hol annak tö rtén eti képét korról k o rra b eleiktatja a lite ra tú ra ism eretébe.11 H o rv át ném ikép függetleníti m agát ez alól a felfogás alól.
nyelvünk irá n ti érdekét új síkba v e títi; annak benső (nyelvtani vagy történeti) változásai helyett a m űvelődéstörténeti ú tjá t kíséri figyelemmel. H ogy m int lett a nemzeti élet teljességének tü k re m ár a keresztyénség felvétele előtt őseink m agán- és közéletében, a honfoglaló m ag y arság diplom áciai érintkezésében1? H ogyan küszködik a latinnal a ke
resztyénség felvétele u tá n vallásos és állam i cse- lekvényeinkben; az országgyűléseken, fejedelmek u d v araib an , a papság és a nem esség körében, m íg a X V I. században végre általánossá válik úgy az
11 Pápay S. könyvének (A magyar literatúra esmérete, 1808) kétharmada nyelvtan. A Toldy csonka (1851) és teljes iro
dalomtörténete (1864—65) szintén helyet ad a nyelvtörténeti áttekintőknek. Imre S. könyve pedig még utolsó kiadásában is (Debrecen, 1877) együtt tárgyalja irodalmunk és nyelvünk történetét.
2
egyházi, m in t világi irodalm unkban. E zért m él
ta tja olyan behatóan a reform áció szellemétől á t
h ato tt m agyarnyelvűséget m indenütt, ítéli el a nagyszom bati egyetem h atá sá t a X V II. században, m ert a tan u lt emberek szám át ugyan megnövelte, de azáltal, hogy „fölkeltette a róm ai nyelv szerete- tét, a hazainak előm ozdításában, biztosításában és terjedésében a legkisebb befolyással sem volt“. Csu
pán E rdély és fejedelm i u d v arai tesznek kivételt szerinte, hol a törvénykezés és közigazgatás nyelve jóform án m ag y ar m aradt, m íg a H absburg-kirá- lyok u ra lm a m indég a deáknak kedvezett. De talán még a holt latin n ál is veszedelmesebbnek ta rtja rá n k nézve H o rv át azt a germ anizáló áram latot, am elyet II. József „sebes ú jítá s a i in d íto ttak el“ s jószerencse, hogy egész polgári rendünket és k u ltú rá n k a t fel nem forgatták. E zért zárja ki a tá rg y a lásaiból P áp ay v al eg y ü tt a latin és m ás idegen
nyelvű em lékeinket s kapcsol a tudom ányos cél mellé bizonyos g y ak o rlati érdeket: éleszteni -általa is a hazafiságot, g azdagítani és m élyíteni a nem zeti közm űveltséget. És ez az e ljá rá sa később Toldyéknál is visszhangra talál s a „nyelvünk ál
lapota vagy közdivata“ cím en ú j fejezetet ik ta t irodalom történeti kézikönyveink lapjaira.
Mindez m ár m agábanvéve egész m űvelődéstörté
neti beállítás, am elyet még jobban színeznek a hozzáfűzött rokonelemek: H o rv át n agy históriai, genealógiai és könyvészeti kitérései, am elyek m in
dig szaporán jelentkeznek, valahányszor alkalom kínálkozik rájuk. H ogy m ilyen volt a honfoglaló ősök kapcsolata Byzánccal, az egym ást váltogató dinasztiáké a nyugateurópai udvarokkal?, k irá lyaink és fő papjaink szerepe a keresztyén m ag y ar állam m egalapításában?, m ilyen a középkori m ű veltség és lovagi nevelés ügye európaszerte? De a
18
>
19 legnagyobb érdekkel fordul mégis — kétségtelenül nyelvünk ügye m iatt — a reform áció felé. Ism e r
teti annak kül- és belföldi m ozgalm ait, a könyv- nyom tatás, iskolázás, egyházi szónoklat és klasszi
kái költészet sikereit s ad ja két század, a X V I. és X V II. nevezetesebb m űveinek b ib lio g ráfiáját stb„
m íg a X V III. századnál m ár inkább a korrajzban m erül el, tudom ányos irodalm át alig érin ti és az eddig háttérbe szorított szépirodalom felé fordul teljes figyelemmel.
Készséggel elism erjük, hogy ilyen p o litik ai és m űvelődéstörténeti elemek m ár az elődjeinél is m egcsillannak; hogy m á r W allaszky és P áp ay is vetnek egy-két su g arat a közállapotokra, de kezük
ben ez a fáklya még tétován lobog, adalékaik époly nyersen illeszkednek szellemi m ú ltú n k keretei közé.
a k á r a „tudom ányok története“, mely a m agasabb értelem ben v ett irodalm i élettel összeolvadni nem képes. M íg H o rv át m inden értéket, am it m űvelő
désünk folyam án fontosnak látott, ügyesen kiemel s még a hitbeli dolgokban is olyan bátran, am i is
m erve korának, a harm incas éveknek hangulatát, kétszeresen elism erésre méltó. Például a refo rm á
ció szellemének irodalm unkra gyakorolt h atását elsőül az ő p á rta tla n tolla jelöli meg, m ert bár igaz, hogy a gondolat M ailáthnál is fölm erül (1825),12 de csak futólag és kérdés, hogy am int an n y i m ás eszmét, ezt is nem a H o rv á tta l fo ly ta
to tt beszélgetésekből m erítette-e? H o rv át m u tat rá e két k o r egybefonódó ra jzáb an a X V I. és X V II.
század rokon h angulatára, hogy n ag y jáb an még a törekvéseik, céljaik és vezéreszm éik is hasonlók, csak a régi harcos felek cserélnek bennük helyet.
12 L. Gróf Mailáth: Magyarische Gedichte. S tuttgart und Tübingen. 1825. XVII—V ili. 1.
2*
am i term észetesen a szellemi élet a rcu latára is r á nyom ja a m aga bélyegét. Épp erre nézve m ondja néhány találó szóval a kom pendium , hogy „a X V I. század pallérozatlan és zordon irodalm a után a X V II. m á r a lélek fölemelkedésére és a képzelő
tehetség gyönyörködtetésére is sokat ád“. De ilyen szempontok alkalm azásával próbálta m egejteni H or- v át irodalm unk korszakainak újabb beosztását: a keresztyén vallás fölvételéig (I.), a vegyes házbeli királyok uralk o d ásáig (II.), a reform áció fellépé
séig (III.), II. József császárig (IV.), végül a saját k oráig (V.). B ár elveinek a megokolásában mélyebb régiókba seholse bocsátkozik, sőt még a korok h atárk ö v eit sem tu d ja szervesen beléjük illeszteni.
T artalm asság és m ethodika tekintetében legsike
rültebb még a X V I. és X V II. század mozgalmas képe, a benne m űködő sokféle erő egym ásra hatása.
De m á r a középkor (II—III. k.) és a X V III. szá
zad irodalm i részét túlon-túl megtépi, elnagyolja, szinte a k o rtö rtén eti elemek á rjá b a n m eríti el.
Más szóval keretet fa ra g nekik bárok ízléssel, a képet azonban elfelejti beléjük illeszteni.
M int vérbeli tö rté n e tíró t vagy „történetvizsgálót“
H o rv áto t is elsősorban a m últ és annak tényei fog
já k érdekelni, az ítéletalkotásaiban pedig: hogy m ilyen m értékben felel meg az író és m üve az ere
detiség és nemzeti érdek k ív án alm ain ak “? Nem a legm agasabb szempont, de m ár értékek u tán ku
ta t és am ennyire tőle telik, a korukhoz és egym ás
hoz való viszonyukat is igyekszik m egállapítani.
I t t érzik az eljárásán valam i abból a gondolatból, am elyet m ajd a Toldy könyvei tesznek tudatossá, hogy az irodalom ban tá rg y a lt eszmék és jelensé
gek közt benső kapcsolatok is van n ak és hogy a lite ra tú ra életfolyam ában szintén a tö rtén eti foly
tonosság elve érvényesül. A ttól ugyan, hogy még 20
21 tovább menve m ag át a szépirodalm at tegye a tö r
ténetvizsgálat tengelyévé, H o rv át messze van, de am ikor sa já t korának (X IX . sz.) „előmeneteleit“
— alighanem a Toldy H andbuchja nyom án — csaknem kizárólag a költészet sikereiben vizsgálja, tudva-tudatlan, szintén tenni látszik ném i kísérletet.
E gyáltalán, aki mélyebben pillant bele e kis könyv világába, h a m a r rájöhet, hogy H orvát, a lelkes tanító, elméleti felfogásának és tudásának a leg jav át igyekezett beléönteni. K i ne ism erne rá például a nemzet őskoráról ír t lap jain a hírhedt
„Rajzolatok“ visszhangjára? A középkori irodalom m ezején: „A m ag y ar nyelv régi m a ra d v án y airó l“
ír t tan u lm án y aira; a vegyes házbeli k irály o k ko
ráb an : a N agy Lajos és M átyás k irály ró l ír t vé
delmeire? A X V I. és X V II. század m űveltségénél az első m ag y ar könyvnyom tatókról és k ö n y v á ru sokról. kora irodalm ában meg a k o rtá rsa k m űvei
ről ír t értekezéseire és kritik áira? Az elődök dús lexikális anyagából m indig m érséklettel m erít, m ert feladatához képest seholsem teljességre, hanem le
hetőleg jellegzetességre törekszik. H iszen ha ez utóbbi já r t volna a fejében, m int kora egyik leg
nagyobb bibliográfusa, a meglevő an yagot is köny- nyen m egtetézhette volna. Azt azonban, am iről szót ejt, író t és művet, bizonyára közvetlen ta nulm ányokból ism ert; többet közülük vagy elő
ad ásai alatt, vagy a Nem zeti Múzeum polcain kész
séggel m egm utatott jelesebb tan ítv án y ain ak . Ügy, hogy am int Toldy m ondja róla találóan: „H orvát m ég ezen az úton is fejlesztője lett a b írá la ti irá n y nak, előm ozdítója — am i nem kisebb érdem e — a fo rráso k közvetlen használatának“.
A könyveiben lefektetett értékeken k ív ü l végre m ennyit lehetne még szólani H o rv átn ak az egye
tem i katedrán, h iv atali köreiben és m ennyit a
f i
m indennapi érülközés révén gyakorolt közvetlen h atásáró l1? M ert benne is m egvolt a szuggesztív erőnek az az ellenállhatatlan varázsa, am i m ind a három n agy u tó d ját: Toldyt, Gyulait és B eöthyt eg y arán t jellemezte, hogy írv a, prelegálva, m agán- beszélgetésekben tárgyalva, fölényes tudásukkal, d ialek tik áju k erejével meg tu d ták nyerni, szinte rákényszeríteni a hallgatót, hogy az ő elveiknek vagy ízlésüknek h ó d o ljo n ...13 14 T anítói arcképét a legnagyobb tan ítv án y , Eötvös rajzolta meg kegye
lettel; hogy kortársaival, közelebbről az ifjabb generáció ta g ja iv a l m iként viselkedett, azt meg a leghivatottabb toll, a Toldyé örökítette meg, aki akadém iai emlékbeszédében a többek között így aposztrofálja: „Szívesen vallom, hogy nem ism e
rek senkit, aki több hálával érezheti m agát irá n ta lekötelezettnek, m in t éppen magam . S nem fogom feledni soha, hogy H o rv át gyenge korom óta ne
kem jóakaró barát, tanácsló, oktató, buzdító volt, hogy én szakom ban tőle töm érdek segedelmet v et
tem. H ogy ő nekem d rág a idejéből órákat, napo
kat, sőt éjeket is ajándékozott, kétségek eloszlatá
sá ra s a tudom ány hom ályos vidékein ú tbaigazí
tásom ra, egyként a h istó ria földerítésére, különö
sen régiségeink ismerete, irodalm unk története kö
rül: ezeket nem, feledem soha“.1*
13 Ezt a jellemző adalékot Császár E. egyik jeles tanulmá
nyában voltakép Gyulairól mondja (,,A magyar irodalom- történet százéves fejlődése.“ Budapesti Szemle, Í928. 210. kö
tet, 370. 1.) de bátor voltam id. Szinnyei József élőszóbeli, Gyulai írásbeli közlése nyomán (Vörösmarty életrajza) Hor
vát Istvánra, Széchy Károly és Beöthy Zsolt elbeszéléseiből pedig Toldyra alkalmazni. Gyulai és Beöthy személyes vará
zsára pedig még — azt hiszem — igen sokan emlékezhetünk.
14 Lásd még erről a kérdésről „Horvát István, az irodalom
történetiró“ c. dolgozatomat. Csengeri-emlékkönyv, 1926.
22
És ha most, eg y század távolából ism ét m agunk elé idézzük H o rv á t jellegzetes alak ját, folyton esz
m ényekért élő és eszm ényekért m unkáló életútját, el kell ism ernünk, hogy az u tó k o r nem volt m in
denben hálás irá n ta . Talán m ég ma is inkább a té
vedéseit em legetjük, sem m int az érdem eire és eré
nyeire gondolnánk. E gy kétségtelen, hogy a korára, kora tudom ányos és költői irodalm ára gyakorolt rendkívüli hatásán ak fölfejtésével még ma is adó
sai vagyunk. Legyen ez a kis könyv — születésé
nek másfélszázados évfordulója alkalm ából — ebben az irá n y b a n is eszméltétől
*
Minden jel arra vall, hogy e kompendium anyagát Horvát valóban diktátum alakjában közölte tanítványaival, a köz
órákon azonban itt-o tt változtathatott rajta, amint azt nyelvészeti és stilisztikai előadásaival is rendszerint tette. Így terjedtek el azok többféle változatban s lettek követői szá
mára részben maguk is minták, részben forrásmíívek. Családi hagyományként tudjuk, hogy Horvát nyomán tan íto tta iro
dalmunk történetét a zágrábi kir. akadémián Machik József, később műegyetemi tanár, Pauler Tivadar benső barátja, aki
vel együtt hallgatott Pesten, majd egyidőben tan íto tt a hor
vát fővárosban, míg a fenyegető illir-mozgalmak elől aztán me
nekülniük nem kellett. Talán még pesti jurátusságuk idején kap
h atta Paulertől Machik e Jegyzeteket, amelyek később leánya, Genersich Antalné hagyatékából a mi birtokunkba kerültek.
Más változatára a legszorgosabb kutatás után sem tudtunk akadni, pedig a Nemzeti Múzeum könyvtára tömérdek Horvát- kéziratot őriz. A Tudományos Akadémiában is vannak tőle, még pedig a Toldy hagyatékából, némi filológiai és stiliszti
kai töredékek; irodalomtörténeti azonban — szintén másolat
ban — mindössze néhány lap. Ez a Pauler-féle példány minden
kép teljes. Eredetiségéhez sem külső, sem benső vonatkozásban kétség nem férhet. Mi is pontosan közöltük, legföllebb egy-két magyartalanságát, név- vagy évszámbeli tolihibáját javítot
tuk meg, ami a szöveg hűségét természetesen nem érinti.
Debrecen. Pap K ároly.
MAGYAR LITERATURA.
Tekintetes Horvát István úr, az S. S.
Mesterségek és Bölcselkedés Doktorának.
S. a. T.
előadásai szerint írta:
PAULER TÓDOR.
2sik esztendőbeli bölcselkedő. Pesten 1832.
BEVEZETÉS A MAGYAR LITERATÚRÁBA.
1. §. M i a m agyar nyelvnek tudom ányos törté
nete, hányféle és m elyiket fo g ju k különösen elő
adni és micsoda kú tfő kb ő l lehet azt m eríten i?
L iteratúrának neveztetik valam ely nemzetnek egész tudom ányos köre, tudniillik minden m unka és m inden író összevéve teszik a literatú rát. A H is
toria Literaria tehát azon előmeneteleket sorolja fel, amelyeket a lite ra tú ra valam ely nemzetnél egym ásra következőleg tesz, — Mink a M agyar L i
te ra tú rá t fogjuk előadni, a M agyar L iteratúra pe
dig az a tudom ány, mely a m agyar nyelvnek erede
tét, viszontagságait és kifejtését terjeszti elé.
A m agyar nyelv története kétféle; az egyik ugyanis annak belső, a m ásik ellenben külső, tudo
m ányos története. A m ag y ar nyelv belső története a nyelv belső változásait és kifejlését ad ja elő; a külső pedig azon viszontagságokat, am elyeken a m ag y ar nyelv általm ent. I t t mink a m agyar nyelv
nek külső történeteiről fogunk szólam.
Lehet m eríteni a m agyar nyelv történetét (külső):
a történetírókból, am ennyire tudniillik azok nyel
v ünk keletéről ném ely jegyzéseket fenntartottak.
Az ilyen történetírók kétfélék: hazaiak és külföl
diek. A hazai történetírók azok, akik M agyar- országban éltek és írtak, példának okáért Béla ki-
rály Névtelen jegyzője. K ü lfö ld iek pedig, akik k ü l
földön éltek és írtak, példának okáért C onstantinus P orphyrogenitus. A hazai tö rtén etíró k későbbiek, m int a külföldiek. Mind a kétféle írók ismét vagy egykorúak, közelkorúak v agy későbbiek. E gykorú írók azok, akik akkor jegyezték fel az eseményeket, am ikor azok tö rtén tek ; közelkorúak azok, akik nem akkor éltek, de nem sokkal későbben. A későbbi írók végre azok, akik századok u tá n jegyezték föl a történeteket, példának okáért Bonfinius, aki M á
tyás k irály a la tt ír t a régi m agyarokról.
A m ag y ar nyelvnek tudom ányos története id áig egészen parlagon hagyatott, úgy bőgj- még egyet
len szisztematikus m unkánk sincsen, mely azt illően elé állítan á. Elsők valónak a „K assai M agyar M ú
zeum“ írói, akik az 1789. esztendőben a m ag y ar nyelv viszontagságairól buzgóbb szándékkal, m int előmenetellel írtak. Ezen fo ly ó írást k iadták Baráti Szabó Dávid, K azinczy Ferencz és B acsányi János.
Közülök az utolsó (Bacsányi) szintén írt nyelvünk változásairól, de ő nem volt jó historikus, azért értekezése alaptalan, sőt hibás véleményeket te r
jesztett el. V alam ivel többet é r Szegvárynak* a m un
kája. Igen nevezetes Bőd P éternek „M agyar Áthé- nása“, Sándor Istv á n n a k „M agyar K önyvesháza“ és ugyancsak neki a „Sokféle“ cím ű m unkája. Az egész L ite ra tú rá t elé ak arta állítani Pápay Sám uel egri professzor, azután fiskális, ki a M agyar M inerva cím ű gyűjtem ényének IV. kötetében a „M agyar L ite ra tú ra E sm éretét“ k iadta (1808), de a Litera- tú rá b a a G ram m atikát is belé keverte.
2. §. Fölm ehet-é a m agyar n yelvn ek története és kelete az Á rpád bejövetele előtt lefo lyt ősidőkig?
M eddig m ehet fö l különösen és m it kell tudni a 28
Fejér György írói álneve.
hétféle m agyar népről, annak viszontagságairól és vándorlásairól?
M ostanig az Á rp á d fővezér előtt tö rté n t m ag y ar dolgokról jóform án sem m it sem tudtunk, m intha csak a m agyarok akkor az égből hullottak volna le a földre, pedig m ár Á rpád alatt bám ulásra méltó dolgokat m íveltek, m ajd F ranczia-, Olasz- és Németországban, m ajd H am burg és P árizs előtt lobogtatták meg zászlóikat. Tehát vagy azt kell mondani, hogy az összes európai népek gyávák és félénkek voltak, vagy hogy a m agyar nemzet m ár Á rpád alatt híres és nagy nemzet volt. Ámde, hogy a németek és más európai népek olyan gyávák let
tek volna, hogy a m agyarokat ellenállás nélkül bo
csátották volna bé magukhoz, azt mondani nem le
het, m ert őseink bizony csak igen véres ütközetek u tá n jöttek be ezen földre. Szóval a m ag y ar nem volt valam i rablócsoport, m int a gyűlölség- állítani szereti, hanem m ár akkor híres és nagy nemzetet alkotott. Története a régibb írókban folyton foly azon különbséggel, hogy nem m agyaroknak nevez
tetnek, hanem m ás nevek alatt kerülnek elő, me
lyekről azonban kim utathatni, hogy azok őreájuk tartoznak. M indenekelőtt tudni kell, hogy az em beri nem zet története Móses p ró féta szerint a m a
g y a r nemzet történetével kezdődik. Móses tudniillik A egyptusban neveltetett, Aegyptusban já r t osko
lába és a célja neki nem az volt, hogy a v ilág tö r
téneteit írja le, hanem az, hogy az egy Isten esmé- retét mozdítsa elő. Ezért kelletett írni a terem tés
ről is, am iről azonban csak azt tudta, am it arról A egyptusban hallott. A egyp tu sb a n pedig a kkor a m agyarok laktak, A e g yp tu s akkor m agyar ország volt. A egyptus tu d n iillik az arabsokról M aszarnak neveztetik; a Szentírásban is sehol sem Aegyptus, hanem csak M aszar találtatik. Az Aegyptus szó
későbbi és annyit tesz, m int Németország, a m a
gyarok u tán tudniillik németek m entek Aegyp- tusba, kik Cofosznak (Cufosznak) vagy némáknak neveztettek, mivel nekik m ás nemzetekkel nem volt szabad beszélni. A m ai A byssiniában annyi sok vas volt és van, hogy a föld színén lehet találni, azért a legrégibb íróknál V asországnak is neveztetik.
Görögül ezt a tartom ányt Scythiának, lakosait pe
dig scytháknak vagy bissenusoknak nevezték és in
nen szárm azik azután ezen név: Abyssinia, amely szónak első „a“ betűje csak artikulus. A m ai A egyp
tus A byssiniának, vagyis Vasországnak csak egy része volt, míg a többi részei más és m ás nevet v i
seltek. A lsó-A egyptus, m ivel ott igen sok búza te r
m ett és ezért éléstára vala Görög-, Olasz-, Spanyol- és sok más idegen országoknak: földmívelőnek vagy m agyar országnak neveztetett, m ert föl dm í
velő an n y it tesz, m int m agyar. A görögök Georgiá
nak, az arabok R iffországnak is mondták. Hogy ezen országban valósággal igen sok búzának kel
letett lenni, az abból is kitetszik, hogy v alah án y szor szükség volt rá, más népek, m int a S zentírás
ban is olvassuk, gabonáért m indig oda mentek.
A m int megszűnik a földmívelő ország, a homokos következik és ezen rész Théba felé H om okország
nak vagy Comoneának (Cumaneának) neveztetett, m ert Com an n y it tesz, m int Horn. F első-A egyptus- ban, hol Théba városának roppant omladékai ta lá l
tatnak, lak tak a jászok, azért Théba Jász- vagy Gyász-városnak is mondatott. A görögök Gyász
polisznak vagy h ibásan D iospolisnak hívták. Thé- bán felül a m arhatenyésztő népek, avagy pászto
rok, a székelyeknek eleji laktak. A egyptusnak azon részei, melyek a V örös-tenger felé nyúltak, „Nagy pusztaság“ nevet viseltek, ahol az emberek b arlan gokban és odúkban laktak és ezért válóknak vagy 30
т
barlangiaknak, ezen terület pedig Válországnak ne
veztetett. Vasország körül lak o tt a m agyar nem zetnek azon része, melynek törvénye megengedte,
hogy az ütközet a la tt az ellenséget kifoszthassa, azért azon rész prédáiénak, rablónak v agy palócz
nak hivatott. N apkelet felé, a m ai Nubiában, az Uzusok vagy N apkeletiek laktak.*
Tehát hét nemzetségből állott a m agyar nemzet, úgym int magyarokból, kunokból, jászokból, válók
ból, lófejőkből (székelyek), palóczokból és uzusok- ból. Tele vannak a legrégibb író k afféle tu d ó sítá
sokkal, hogy a scythák m ár a vízözön előtt is m eg
voltak, tele vannak, hogy a piram isokat is ők emel
ték. Ménes első aegyptiai k irály ró l m ondatik, hogy kun volt. Az volt ugy an is m indenkor a vetekedés tárg y a, hogy vájjon a m agyar származik-e a kun
tól v agy a kun-e a m ag y artó l1? Móses oda látszik hajlani, hogy a m agyarok régiebbek voltak a ku
noknál. Lucianus azt írja a vízözönről, hogy m in
den emberek elvesztek, csupán M akár m a ra d t meg.
Móses pedig azt m ondja: „Noö, v ir agricola, coepit p lan tare vites“.
Aegyptusból a m agyaroknak egy része Spanyol- ország felé vonult; a másik része pedig A rábiába költözött és midőn a perzsáktól, amely német nem
zet volt: elnyom atott volna, észak felé indulván, Corasm iában telepedett le. íg y azok a magyarok, kik Á rpád a la tt E urópába jöttek, a corasmiabéli m agyaroknak v alán ak m aradékai.
H ogy a m agyarok hét nemzetből állottak, ezt C onstantinus P o rp h y ro g en itu s világosan mondja, írv án : „Állnak pedig a törökök (тоОрког) hét nem
zetből“ és innen vagyon, hogy Béla király Névte-
* Б sokféle nép- és tartománynév leírásában — i t t és ké
sőbb — a jegyzetíró tollát követtük.
31
32
len jegyzője „Hét m agyarokat“ emleget, jóllehet, nem fejezi ki tisztán a dolgot és úgy ír, m intha csak hét főkapitányról, nem pedig nemzetről lenne szó. M agyar an n y it tesz tehát, m int földmívelő (agricola); a kun (cumanus) m int homokos tájakon lakó; jász (sagittarius) m int íjász vagy nyilazó; a székely (siculus): lófejő = equos m ulgens; palócz:
rabló (praedo); vál (separatus): pusztai; usus:
napkeleti. íg y tehát a m ag y ar nem zetnek a világ terem tésétől fogva folyton folyvást v annak histó
ria i töredékei.
A régi írók egy szájjal-lélekkel Aegyptom ot m ondják az emberi nemzet és k u ltú rája bölcsőjé
nek, ahol azon roppant piram isok, melyek scytha- oszlopoknak vagy „Columnae filiorum S eth i“ ne
veztetnek: a dolgot kétségtelenné teszik. A Szent
írásban sok m agyar szavak találtatnak, az arabs írók pedig azt írják, hogy az első ember Ádám nak azért neveztetett, m ert az Isten őt földből terem tette. Íg y Á d á m annyit tesz, m int föld. Ámde az igazi neve mégis Gyula volt. A régi írók sokat í r nak V ulkanusról és vulkanus annyit tesz, m int:
tűz. De gyűl is annyit jelent. A napkeleti írók Á dám nak fiát K a jánnak nevezik, de m ag y ar nyelven az a szó m ai napon is annyit tesz, m int „invidus“.
S zethet csak a görögök m ondják Szethnek; az ő igazi neve Vas volt és ettől a V astól a scythák szél
iében Szeth fiainak neveztetnek. Móses is azokat a scythákat, akik Palesztina m ellett laktak. Szeth fiai
nak m ondotta. E rrő l a Szethről ír ja a régiség, hogy az első k irá ly volt és sok jó t tett, azért N agy V as
nak, sőt éppen Istennek m ondatott. Az volt tu d n i
illik a szokás, hogy néha a Szentírásban a királyok Isteneknek neveztettek. íg y olvashatunk példának okáért az Istenek tanácsáról (Concilium Deorum).
De nálunk is az uralkodók akárhányszor isteni ki-
rályoknak (Divi Reges) hivatnak. Innen lehet meg
m agyarázni, hogy a Szeth unokái a Szentírásban m iért neveztetnek Isten fiainak, jóllehet gonoszok és rosszak voltak. Napkeleten tudniillik ezen szó
„fi“, bizonyos jelentéssel bír. íg y izraelita helyett m ondanak „filius Israel“-t, tehát m ivel a k irá ly t Istennek nevezték, az „Isten fiai“ szó gy ak ran a n n y it tesz, m int k irálytól szárm azók vagy Chuni.
3. §. M it tudhatni a hét m agyar nem zetség nevé
nek fordításairól, részszerént írásbeli, részszerént m ás változásairól?
M inekutána a m agyar nemzet neve olyan név, mely több jelentéssel bír, természetes következés volt, hogy más nemzetek nem m agyaroknak nevez
ték őket, hanem a m aguk nyelvére fordították ne
vüket. Sok író beszél a m agyarokról, de nem így nevezik őket, azért a későbbiek azt gondolták, hogy mindazok a nemzetek, amelyekről a régiek írtak, m ár kivesztek. A m ag y ar nemzet különösen előjön a vas nemzet (natio ferrea) neve alatt; a görögök
nél pedig: scytha, sidater, kalchitae vagy kolebitae és „chalcidium genus“ alatt. Scytha tudniillik any- nyit tesz, m int vas, sidaron is an n y it tesz, innen szárm azott a sidates. K alchos m ám a érczet, de a k kor vasat jelentett; innen eredt a calchitae neve
zet. A colchitae csak kimondásbeli változás; innen a „chalcidium genus“ is. A zsidó nemzet nyelvén a vas nemzet ilyen nevek a la tt jön elő: Barzalii, Ber- zelii, Schittim , F ilii Schitt, F ilii Szeth és S a tu r
nini név alatt. Barzel—Berzel pedig annyit tesz.
m int vas. A Schittim a scytha név elrontása. A F i
lii Schitt egy napkeleti kifejezés; a napkeletiek tudniillik az adjectivum helyére, előre szokták tenni a „filius“-t, példának okáért: F ilii Izrael. Deá,- kul: F erronii, Havaszani, Abyssani, Bissani, Bessi, B azanitae etc. Példának okáért Olaszországban mai
3
I
nap is van egy tartom ány, amely F erro n ián ak ne
veztetik. A görög és deák klasszikusok azt írják, hogy az első nemzet alapítói a scythák voltak. Vir- gilius pedig így ír:
Ferrea progenies duris caput a ttu lit armis.
A H avaszani szó szárm azott a Bissanue szóból, a
„ha“ zsidó artikulussal. Az A byssini is attól, de „a“
m ag y ar artikulussal. A B issanus pedig oly szó, mely a m agyar diplom ákban sokszor találtatni. Bissanu- sok laktak Vas és B a ra n y a vármegyékben. E ttől szárm azott a Bassus és a B azanita is. Ez a scythai nemzet tudniillik vas öltözetben járt, azért deákul Chibanariusoknak, m agyarul meg, mivel az öltözet
„péos“-nek m ondatott: pécsieknek neveztettek. Azért is egy X III. századbeli lengyel író, M artinus Gal
lus, Pécs v áro sát V asvárnak is m ondja. E z a név is különféleképen elrontatott, innen a pécsiek: Peu- cini, Picéni, Pincinatici, Paczinaczitae, az orosz íróknál pedig Pecsenegi név alatt is előkerülnek.
Volt a m ag y ar nemzetnek egy más neve is: P a r thus. P arth u s annyit tesz, m int kivándorlott. Ezen név is sokféleképen fo rd íttato tt és ro n tato tt el.
A parthusok előjönnek a görögöknél ezen nevek alatt:
Pelasgi, X eni, Epaei, Allophyli, M etanastae, Prosa- lytes, Elides, Elaei, P arthenii. T udniillik „ттеХаЕш görögül an n y it tesz, m int advenio; „pelaszgus“ pe
dig: advena; xenos: hospes; apeos: jövevény; allo- phylos: idegen, m ás nemzetségből való; m etanastae, prosalytes, elidae és elaei: vándorlót, kivándorlót jelentenek. A P arthenios pedig a m agyar „pártos“
görög elrontása. Midőn később a görögök ezt a szót nem értették, azon szerencsétlen gondolatra jöttek, hogy jelentését a görög nyelvből akarták meg
m agyarázni és mivel itt „parthenosz“ annyit tesz, m int szűz, ezen nemzetet szűztől születettnek vagy fa tty á n a k nevezték. J u stin u s róm ai író meséli, 34
hogy a tarentinusok partheniusok voltak, azért is
„spuriusok“-nak nevezi őket. Ezek a tarentinusok kivándorlottak F ranczia- és N ém etországba és Né
metországban Parthenopolis városát építették, me
lyet a németek, mivel szűz annyit tesz m in t „Magd“, M agdeburgnak vagy Szűzvárának neveztek el. Azok, akik Francziaországba költöztek: bascardusoknak (spurius) hivattak s ekként egész falvak voltak, amelyekben bascardusok laktak. Vilhelmus Con- quaestor, angliai király, aki egy ilyen faluban vagy városban született, minden diplom áját így kezdi:
„Ego Vilhelm us, cognomento B ascardus“. Csudál- ták ezt a történetírók és nem tudták m egm agya
rázni, hogy m iért nevezi m agát fattyúgyerm eknek.
C sudálták és m egfoghatatlan dolognak látszott előttük, hogy azokban az időkben püspökök és érse
kek találtattak, akik fattyúgyerm ekeknek (bascardi) nevezték m agukat. Az angol múzeumban még most is m egtalálható B ascardia országának geo- g ra p h iá ja és innen kitetszik, hogy valam ikor egy ország Ba'scardiának neveztetett.
A zsidók a parthusokat turkáknak nevezték, m ert
„thareka“ vagy „thereka“ annyit tesz, m int jövevény (advena). De nevezték: pelasgusoknak, philistaeu- soknak, palestinusoknak, stracesnek, syrusoknak, m ert „sur“ is a n n y it tesz, m int advena. A zután assy- rusoknak, babylonusoknak, m ert „babul“ is annyi, m in t advena. T hogorm áknak és ujgorognak, m ert
„thogor“ és „ujgor“ is advena. D eákul meg „exu- les“-nek, profugusoknak, aliegénáknak, illuziaknak vagy illyrusiaknak, m ert „ill“ vagy ,,,illan“ annyi, m int „elszökni“, „ur“ pedig = tartom ány. Illu r
= tehát regnum profugorum . Végre m ondották még őket barangusoknak, baragieknek, m ert b aran golni annyi, m int ide-oda kóborolni. Saliusoknak a szállók szóról. F rancziául bascardoknak vagy bri-
3*
L
tannusoknak, tótul ezudoknak, m ert „czud“ annyi, m int jövevény. A m ai B ritan n ián ak lakói nem bri- tannusok, hanem angolyok, melyek a britannusok kivándorlása után az országot elfoglalták. A b rita n nusok pedig m agyarok voltak; Nádason, B aranya vármegyében, még II. A ndrás k irály alatt is lak
tak ilyenek.
Mivel a m agyarok törzsekre, vagy nemzetségekre voltak oszolva, azért deákul közönségesen gentiles- nek, görögül pedig hellenesnek h iv attak . A régi hellének tudniillik szintén nem voltak görögök, hanem csakis azért, m ert a hellének kivándorlása u tán azoknak országát elfoglalták, m ondattak ők is így, éppen úgy, miként például Bojohem ia vagy Bo- hém ia országnak lakosai m ai napig bojusoknak vagy bohemusoknak neveztetnek, jóllehet az igazi bojusok Caesar és T acitus szerént gallus nemzet
beliek voltak. A m ai bohemusok pedig csehek, amely m ár szláv nemzet, de a csehek is, m ert ma azt az or
szágot lakják, melyet előbb a bojusok, bojusoknak m ondatnak. Innen T acitus így ír: „Manet adhuc Bojohemi nomen retinetque veterem loci m em oriam quam vis m utatis cultoribus.“ — Hasonlóképen m i
dőn a kunok IV. Béla alatt M agyarországba bejöt
tek, és azt az országot, ahol előbb laktak, a tatáro k foglalták el, attól az időtől fogva a tatárok is ku noknak neveztetnek. Ebből szárm azott az a mese, hogy a kunok: tatárok. Midőn külföldi írók azt mondják, hogy az 1770. esztendőben m eghalt egy bizonyos Varró János nevezetű ember, aki az utolsó volt, aki ta tá ru l beszélt, úgy lehet m agyarázni, hogy némely elfogott tatárok M agyarországban, főként Pest és F ehér vármegyékben telepedtek le és egész falvakat laktak (például Tatár-Szent-G yörgyöt).
Ezeknek a m aradékai tu d tak tehát tatáru l, nem pedig a kunok beszélnek ta tá r nyelven.
36
A m agyar nem zet üstökös népnek (cometae gen
tes) is neveztetett, m ert egész az 1700. esztendőkig h a já t egészen leborotválta és csak elől hagyta meg.
E zt a viseletét hordták a m agyarok még a m últ század elején is. E zt a nevet aztán a zsidók a m aguk nyelvére fordítván, a m agyarokat „nazír“-nak hít- ták. Innen szárm azott a nazireus és nazareus neve
zet. A görögök nevezték őket „curetes“-nek, rétes
nek, batiesetáknak; a deákok: com atusoknak vagy cincinnatusoknak. Íg y például G alliának egy része
„Gallia com ata“-nak m ondatott.
A k u n nem zet közönséges néven hom okországi- nak is hivatott. És ez a szó: cum anus — ku n vagy homokországi. Tudniillik com = homok, az az „an“
végzet pedig tartom ányt jelent. A napkeleti nemze
teknél a hunnok neve ma is többnyire kom vagy kum. M árm ost ezen név m ás nyelvekre is lefordít- tatott, példának okáért görögül: ham onita vagy em athia nevezet alatt jönnek elő; azért „Ju p p ite r H am on“ annyit tesz, m int hom okországi Ju p p ite r, m ert tem plom a a legnagyobb hom okpusztában volt.
Az am m onitákkal tele van a Szentírás. E hom ok
országot az a frik a ia k L ybiának nevezték, tudniillik
„lyb“-is an n y it tesz, m int homok. Innen V irgilius verse: Lybiae sitien tis arenae.
S zíneikre nézve h iv attak a m agyarok pirosaknak vagy rőteknek, hogy megkülönböztessenek az afrik ai eredetű feketéktől. Későbben a pirosak vagy rőtek a deák „russus“ szótul oroszoknak vagy idum aeu- soknak neveztettek, m ert „iduin“ annyit tesz, m int ru ffu s v agy russus. A görögök ezeket phoenices- nek vagy phinicesnek, poenusoknak, punusoknak, fennusoknak vagy Annusoknak is hítták, mivel
„phinos“ an n y it tesz, m int vörös. Deákul az oroszok rőteknek, rutulusoknak, rutheninek, röthiinek vagy retiinek, russusoknak, buriinek és etruskusoknak is
