ff
A VASERCBANYASZAT
/ / f /
>: if J
“ I /
SZAKNYELYENEK SZÓKINCSE RUDABANYÄN
IRTA:
TARJÁN JENŐ
BUDAPEST, 1939.
ARBEITEN ZUR DEUTSCHEN SPRACHW ISSEN SCH AFT
SZERKESZTI:
SCHW ARTZ ELEMÉR
III.
TA RJÁ N JEN Ő
A YASÉRCBÁNY ÁSZÁT SZAKNYEL VÉNEK SZÓKINCSE RUDABÁNYÁN
WORTSCHATZ DER BERGMANNSSPRACHE DES EISENERZBERGBAUES IN RUDABÁNYA
B U D A PE ST , 1939.
A VASÉRCBÁNYÁSZAT
SZAKNYELVÉNEK SZÓKINCSE RUDABÁNYÁN
IRTA :
TARJÁN JENŐ
BUDAPEST, 1939.
S ÍÉ * '
34 f£ 3 x ^ |
Felelős kiadó: Tarján Jenő.
DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCSETT A nyomdáért felelős: Wessely Károly igazgató.
L ap
Előszó. ... 7
I. Bevezetés. 1. Az osztálynyelvek és a német n y elv tu d o m án y ... 8
2. A német bányász-szaknyelv... 11
3. A magyarországi bányász-szaknyelv k ia la k u lá s a ... 15
II. Rudabánya és bányász-szaknyelve 1. Rudabánya földrajzi fekvése és t ö r té n e te ... 31
2. A rudabányai bányászok szak n y e lv e ... 35
3. Német jövevényszavak a) Jövevényszavak a német irodalmi köznyelvből . . . . 38
b) Buléner jö v e v é n y szav ak ... 55
4. Idegen (német) szavak ... 61
5. Szláv s egyéb jövevényszavak... 66
6. Magyar s z ó k in c s ... 68
7. Bizonytalan eredetű s z a v a k ... ... 70
III. összefoglalás ... 73
Irodalom ... 74
Szójegyzék ... 77
Deutscher Auszug ... 80
Az osztálynyelveknek és az egyes iparág ak szaknyelvé
nek tanulm ányozására a m agyar nyelvtudom ány eddig nem igen szentelt különösebb figyelmet. Ennek ellenére mégis vállalkoztam e m unka m egírására. Ugyanis régi bányász- családból származom s sok gyerm ekkori élmény fűz szülő
falum , R u dabánya vasércbányájához. A gyerm ekkori él
ményből az egyetemen dr. Schw artz Elemér egyetemi ny. r.
ta n á r úr irán y ítása m ellett nyelvészeti kérdés lett. Szüntelen buzdításának e m unka létrejötte sokat köszönhet.
A feldolgozott anyagot évek* hosszú során át magam gyűjtöttem . Felhasználtam ugyan mások gyűjtését is, de m ind a szavak gyűjtésében, m ind azok tárgyi m ag y arázatá
nál rendkívül nagy segítségemre volt Édesapám . A R uda- bányán töltött közel harm inc esztendő gazdag tapasztalatai ennek a nyelvnek m inden titk áb a b eavatták. Nem m ulaszt
hatom el, hogy e helyen is fiúi szeretettel köszönjem meg lelkes segítségét.
1
1. A z osztálynyelvek és a ném et nyelvtudom ány.
A z ú. n. foglalkozási és hivatásnyelvek különböző társa dalmi, foglalkozási és hivatásbeli osztályokban a lak u ltak ki.
Ezek a közönséges nyelvtől nemcsak hangtanilag, hanem stílusban és szókincsben is különböznek, összefoglalólag osztály n ye lv e kn e k nevezem őket. M inden foglalkozási ág
nak, a kézművességnek, földm űvelésnek, bán yászatnak meg
van a m aga külön nyelve, a m aga sajátos szókincsével. Ezek
ben az osztálynyelvekben a szavaknak jelentését sokszor csak a beavatott érti. G y ak ran azonban egy-egy ilyen szó sajátos jelentésével az irodalm i nyelvbe is behatol.1 A német nyelvtörténet ú jab b an különös figyelmet fordít az osztály- nyelvek k u tatására. A m agyar bányásznyelv csaknem tel
jesen a németből m erített. Ezért szükségesnek tartom , hogy a német osztálynyelvek k u ta tá sá ra általánosságban is rá m utassak.
A német osztálynyelvek k u tatá sán a k m egindulása az alig egy évtizeddel ezelőtt elh un y t nagy német nyelvtudós, Kluge Frigyes nevével nőtt össze.1 2
A hivatásbeli nyelvek k u tatá sát következőkép okolja meg: „Unsere G em einsprache setzt sich eben zusam m en aus Sprachgut, das aus den einfachsten V erhältnissen heraus Eingang und Ansehen auch in den Kreisen der D ichtung gefunden h at: „Fundgrube“ ist ein altes Bergm annswort
1 V. ö. Hirí, Hermáim, Etymologie der neuhochdeutschen Sprache, München, 1909, 258—89. 11.
2 V. ö. Festschrift Friedrich Kluge zum 70. Geburtstag am 21.
Juni 1926, Tübingen, 1926.
dentisch, in die W eidm annsprache gehört „D ickicht“. Aber um begründen zu können, w arum w ir solche W örter aus den verschiedensten Standessprachen ableiten, müssen wir zunächst das Wesen jedes einzelnen feststellen, erst wenn w ir die Einzelheit aus dem einheitlichen Bau einer Standes
sprache erklären können, gewinnen w ir Sicherheit fü r unsere D eutungen.“3 Egy másik helyen pedig így ír erről Kluge:
„Und da tritt uns die Frage entgegen, w arum wir den niede
ren Ä ußerungen des Sprachlebens nachgehen, in denen es sich oft nur um K uriositäten und gelegentlich auch um Spielereien und zumeist um entlegene Termini für H an
tierungen und Gegenstände handelt, mit denen die L iteratu r
sprache n u r ganz ausnahm sweise zu tun hat. W as dem Studium dieser Sprechweisen eine gewisse Bedeutung und ein eigenes Interesse verleiht, ist die Tatsache, dass unsere Gem einsprache und die Sprache der L iteratu r sich stets aus diesen niederen Sprechweisen erneuert.“4
Schirmer A lfréd szerint az osztálynyelvek tanulm ányo
zásának nyelvészeti és tárgyi haszna lehet. A nyelvészeti haszon abból adódik, hogy az osztálynyelvek gazdag, de a nyelvi köztud at szám ára többnyire ism eretlen szókincsében gyakran m aradtak meg régi szavak, szótövek, m elyek a köz
napi társalgási nyelvből kivesztek. Pl. a tengerésznyelvi l l antén ,F austhandschuhe4 szerinte az ónorvég vottr ,H and schuh4 (továbbá a fr. gant, ol. guanto ,keztyű‘) szóval függ össze.5 6 Az osztálynyelvekben különösen gyakoriak az új k ép zések, szóalkotások. A nyelvtörténet szám ára fontos jelen
ség az is, hogy szavak, m elyeknek ma semmi osztálynyelvi színezetük nincs, régebben egy m eghatározott foglalkozás
hoz tartoztak. így pl. a nyelvtudom ány m egállapította, hogy 3 Deutsche Geheimsprachen, Zeitschrift des Allgemeinen Deutschen Sprachvereins 16 (1901), 567. 1.
4 Über deutsche Standessprachen, Neue Jahrbücher für das klas
sische Altertum 7 (1901), 693. 1.
6 Die Erforschung der deutschen Sondersprachen, Germanisch- Romanische Monatsschrift 5 (1913), 2. 1.
naseroeiss és Vorlaut eredetileg vadász m űszavak s csak a vizsla kitűnő szim atjára vonatkoztak. Innen van Vorlaut ,frü h lau t w ird ‘ jelentés is.6 Kétségtelen tehát, hogy az osz
tálynyelveknek nem lebecsülendő részük van a köznapi nyelv szókincsének kialakulásában.
A tárgyi haszon, am elyet az osztálynyelvek tanulm ányo
zása ny ú jt, lélektani jellegű, am ennyiben a külvilág meg
nevezésével jelentkező lélektani m ozzanatokat világ ítja meg s jellegzetes jelenségeket, m int a „szerszámok megelevení- tése“ azáltal, hogy a bányász a szerszám ait szereti emberi vagy állati nevekkel ellátni.
Egy ilyen osztálynyelvi kérdés tudom ányos feldolgozá
sának legjobb m ódszerét jelöli meg Schirmer, am ikor ezt m ondja: „Dem Philologen w ird zumeist die Sammlung, fast immer „die etymologisch-geschichtliche“ Behandlung eines sondersprachlichen W ortschatzes zufallen. Selbst wo es, wie bei der geschichtlichen U ntersuchung der fachlichen Terminologien, auch dem Sachgeschichtler möglich wäre, sich so viel sprach g e^h ich tlich e G rundkenntnisse und philo
logische Technik anzueignen, dass der W ortforscher seine Feststellungen ohne weiteres verw erten könnte, pflegt dies doch kaum zu geschehen. Deshalb w ird es zumeist am zweckmässigsten sein, wenn ein Philologe die Arbeit u n ter
nimm t, in dem er seine eigene Sachkenntnis nach M öglichkeit durch die E rfah ru ng von Fachleuten und die Feststellun
gen von H istorikern des betreffenden Gebietes ergänzt. D er letzteren w ird er nam entlich bei der Zusammensetzung des Q uellenm aterials der w ichtigsten und häufig schwierigsten A ufgabe bedürfen.“6 7
Ebben a szellemben kíséreljük meg mi is R udab ány a bányászszaknyelvének feldolgozását. Ezért tárgytörténeti és nyelvészeti szempontból a német- és a m agyarországi bá- nyász-szaknyelv általános jellemzését is szükségesnek tartju k .
6 Hirt, i. h.
7 I. m. 3. 1.
2. A ném et bányász-szaknyelv.
A német bányász-szaknyelv, a leggazdagabb bányász- szaknyelv, am elynek kifejezései is igen régiek. A német bányász-szaknyelv alapvonásaiban középném et, m ert Ném et
országban a fran kok kezdték meg az ércművelést a H arz hegységben és középném et területen fekszenek a legtekin
télyesebb bányavárosok, m int Freyberg, Joachim stal, Halle a. S. stb.8 Már a 12. és 13. századi német följegyzések
ben is előfordulnak bányajogi m űkifejezések, a 14. és 15.
századból származó okm ányokban és bányászdalokban (Bergreien)9 pedig m ár bányászati szakkifejezések is m arad tak ránk. A 16. századnak m ár egész gazdag bányászati irodalm a van. 1534-ben jelent meg egy „bányász könyvecske“
(Bergbüchlein), 1556-ban pedig Baselben került sajtó alá Agricola „De re m etallica“ c. alapvető műve.10 11 Ez később ném etül is megjelent.11 A legrégibb m unkák közül egyesek m ár összefüggő, teljes képet adn ak a bányászati szaknyelv szókincséről. Ilyen volt a freibergi városi jogkönyv (Frei- berger Stadtrecht) és M athesius János préd ikátor Sareptája.
8 V. ö. Imme, Theodor, Die Eigentümlichkeiten und besondere Vorzüge der deutschen Bergmannssprache (Wissenschaftliche Beihefte zur Zeitschrift des Allgemeinen Deutschen Sprachvereins V, 31), 1909.
9 Unter Bergreien versteht man die alten bergmännischen Volks
lieder, unter denen die geistlichen überwiegen. So heisst es in der Sarepta: „Und auf den Halden und Gebirgen höret man die schönen geistlichen Bergreyen singen u. klingen, dass Berg und Tal davon hallet und erschallet“ stb. V. ö. Göpfert, Edmund, Die Bergmannssprache in der Sarepta des Johannes Mathesius, Zeitschrift für deutsche Wort
forschung 3 (1902), Beiheft.
10 Agricola, Georgius, De re metallica Uibri XII. Quibus Officia, Instrumenta, Machinae ac omnia denique ad Metillicam spectantia. . . discribuntur, Basillae, 1556.
11 Bergwerk Buch: Darinnen nicht allein alle Empter, Instrument, Gezeug und alles, so zu diesem Handel gehörig. . . klärlich beschrieben.
Sondern auch wie ein recht verständiger Bergmann seyn soll und die Gäng auszurichten seyn. Item von allerley Gängen, Kläfften und Abset
zen des Gesteins. Von den Massen, vom Marscheyden. Desgleichen wie ein Gang zu hawen, wie alle Schächt zu senken seyen... Von den Stol
len ... Durch Georgium Agricolam. . . in Uatein beschrieben. Nachmals aber durch . . . Phillipium Bechium verteutscht, Basel, 1621.
Ez utóbbi 1562-ben jelent meg először N ürnbergben és 16 egyházi beszédet tartalm az, m elyet Mathesius, m int Joa- chim stal b ányavároska lelkésze, állítólag bányászviseletben tarto tt. Szándékosan annyi b ányászati kifejezést használt, am ennyit a szónoklat tartalm a épen megengedett.12
A 16. századtól kezdve ism ételten feljegyzett kifejezések a középném et vidékről ham arosan más vidékre is elkerültek s a német határokon tú l is elterjedtek. Mégis általános középném et eredete ellenére a bányász-szaknyelv sokkal kisebb hatással volt az irodalm i nyelvre, m int akárm elyik más osztálynyelv. Bizonyára helyesen jelöli meg Kluge en
nek okát, m ikor azt írja, hogy a bányászm unka jellegénél fogva nyelvileg csak a földalatti m unka s annak eredm énye válik jelentőssé, az am it a bányász a föld alól a föld fel
színére hoz. A cselekvésnek ebben az elrejtettségében van épen a nehézség amellyel a laikus találkozik, ha a bányász- szaknyelvet vizsgálja. A régi bányászok bizonyos tekin tet
ben a földalatti világnak és elrejtett kincseinek fölfedezői voltak és a „felfedező jogán“13 m indent, am it lá tta k és tapasztaltak , s a földalatti világnak ráju k gyakorolt h a tá sát a m aguk egyszerű, természetes szóalkotásuk szerint, ta lá lóan nevezték el. Az emberek szeme elől elvontan, ebben a különös világban éli a bányász életét; ezért csak ennek a világnak ism erete érteti meg velünk az embereket, ak ik ebben a világban élnek. A bányász nyelve titokzatos, mint m aga a bán ya és mégis egyszerű. M indent, am it a bányász alkot, a fejtésnek az eredm ényét az ö m űvének (Bergmerk, W erk) nevezi. A föld alatt talált term észeti kincseket egy
szerűen csak m int adottságokat tekinti. A m űszaki segéd
eszközöket sokszor a legnagyobb erőfeszítéssel használja, hogy m un k ája céljához elérjen; ez egyszerűen az ő „mes
tersége“ (Kunst). F ahrkünste a neve a falétrákn ak , am elye
ken a mélységbe leszáll és m unka u tán napvilágra jön.
Levegő nincs a föld alatt. Ebben a mesterséges (künstlich) 12 V. ö. Göpfert, i. m.
18 V. ö. Imme, Theodor, Die alte deutsche Bergmannstprache nach ihrer Eigenart und ihren Besonderen Vorzügen, Technische Blätter, Wochenbeilage der deutschen Bergwerkszeitung von 17. Jänner 1914.
épületben, a b ány ában csak „ziv atar“ van. Még pedig jó vagy gonosz. Gonosz zivatar az elromlott levegő. Víz sincs a föld alatt, ahogy azt mi elképzeljük. A bányavíz egész
„különleges nedv“ (besonderer Saft). M indenütt jelen van.
Legtöbbször veszélyes.
A német bányásznyelvre a következő négy tulajdon
ságot találják különösen jellem zőnek: tőzsgyökeresen német, gyerm ekesen naiv, a kifejezései találóan rövidek és biz
tosak, beszédm ódja friss és szemléletes.14 15
Az első tulajdonság abban nyilvánul meg, hogy az iro
dalm i nyelvben általában használt idegen szavak helyébe német kifejezést tesz a bányásznyelv. Pl.: „Der Bergmann transportiert nicht, er fördert, ein verbrochener Bau w ird nicht repariert, sondern gemältigt; Kunstzeug und Gezeug w ar fü r den alten Bergmann das, was wir heute eine Maschine nennen; Kunstmeister-M aschineningenieur, stb.13
Második jellemző tulajdonsága a gyerm ekesen naiv fel
fogásmód. Mi m agunk természetesen túlzottan hozzá v a gyunk m ár szokva az elvont gondolkodáshoz, hogy az ilyen nyelvi fordulatok teljes erejét érezzük. Bele kell m agunkat élnünk az egyszerű ember lelkivilágába épúgy, m int a gyer
mekébe, mikor b ab áját m indenféle emberi tulajdonságokkal, hajlam okkal és képességekkel ruházza fel. Ez a gyerm eki vonás, mely az élettelent megeleveníteni és emberi tu lajdo n
ságokkal felruházni igyekszik, a nálunk is jól ism ert b á
nyász kifejezésben jelentkezik: pl. Alter M ann (auch der tote oder Alte Mann »berakott, régi vájat, általában minden régi bányaüreg, mely törm elékkel, vízzel, esetleg rossz levegővel van telve4 (v. ö. Szeöke Imre, B ányászati Szótár, Budapest, 1903, 23. 1.). Az ilyen és hasonló kifejezések tulajdonképen m ár a nyelv mithológikus tartalm át is m u tat
ják s a régi bányászoknak a legkülönfélébb bányarém ekben való hitét tükrözik vissza.16 Itt megemlítem a bányarém
14 V. ö. I. h.
15 V. ö. Imme, i. m.
16 A bányászoknak a bányarémekben vetett babonás hitére jel
lemző, érdekes adatot közöl Péch Antal: A hallstadti és gmundeni só
bányákban történt bányagáz robbanás annyira megrémítette az ottani
megjelölésére szolgáló szavakat, m int Bergkobold, Bergmänn
lein, Bergmönch, Gütlein ~ G üttel (demin. a Gott-bóY).11 A bányász ugyanis naivan hiszi, hogy a bányában, ebben a földalatti üregben, egy jó vagy rossz szellem, a bányarém tevékenykedik. Ez általában törpe alak jáb an jelenik meg, de term észetesen g yakran m int bányász mécsessel és bányászzubbonyban, olykor állati alakban is. Valószínűleg dyen bányarém nek köszönheti nevét két ásvány, a kobalt és a nickel is; „Kobalt ist n u r eine Nebenform zu Kobold und Bergnickel (eig. Nikolaus) w ar gleichfalls eine land- schaftliche Bezeichnung fü r den Berggeist.“18
A bányásznyelv ha n n a dik jellemző tulajdonsága a k ife
jezés találó rövidsége és biztossága. Az olyan megerőltető m unkánál, m int a bányászé, m indennek slágra kell mennie.
Az em bert teljesen igénybe veszi s gondolatai nem kalandoz
h atn ak el. Ezért jelentkezik az egyes kifejezéseknél a találó rövidség, m int ahogy mondani szokták, a bányász kifejezésé
vel fején találja a szeget.
Szemléletes is ez a nyelv. Az egyszerű ember szereti az állatvilággal való összehasonlítást, am it a bányászszerszá
mok elnevezésénél látunk: K u tyá -n ak nevezi a bányacsillét, mert a kerekek csörömpölése hasonlít a kutyaugatáshoz.
Rakodó hely neve a dűlőnek, ahol az üres csillék állnak.
Sturcálni annyit tesz, m int a csillét kiüríten i és a sturcpadon lévő állami kocsikba dönteni az ércet. Rétegekben (sikták- ban) fekszik az érc és ezért nevezi a bányász m unkaidejét siktá-nak. Megszámolja hán y siktája, azaz m űszakja van egy hónapban. Sikta szerint k a p ja a fizetést is. „D üster und geheimnisvoll wie diese W elt selber ist diese Sprache. Voller Schicksal und Tücken, doch auch voller K raft und Schön
heit! Die M ärchen alle geben Zeugnis davon. Alle Schrecken vezetőséget és munkásokat, hogy a bányát bezáratták, a pappal misét mondattak a bányarém elűzésére és naív hittel hitték, hogy a „vad tüzet“ (das wilde Feuer) valami bányarém okozta. (Egy magyar bá
nyász véleménye 1664-ben a bányagáz robbanásokról, Bányászati és Kohászati Lapok, 20 (1887), 61, 69. 1.) A Bányászati és Kohászati Lapo
kat ezentúl BKL.-nek rövidítjük.
17 Imme, i. m.
18 Imme, i. m. 20. 1.
des Berges birgt sie, doch auch alle G laubensk rait des Bergmanns, vom dunklem , kaum verständlichen dum pfen
„L aut“ bis zum sieghaft befreienden hellen W ort: „G lück
au f!“ dem Bergmannsgrusse.“19
5. A magyarországi bányászszaknyelv kialakulása.
H azánk ásványkincsekben gazdag területén a bánya- művelés valószínűleg m ár a legrégibb időben kezdetét vette.
Herodotos m ondja, hogy jóval Kr. e. Scythia erdélyi ta r tom ányban a Maris (Maros) p a rtjá n az „aranykedvelő nép“, az agathyrzek laknak.20 Ez bizonyítja, hogy a dáciai b á n y á szat a római uralm at megelőző időben keletkezett. A rra vonatkozólag, hogy a róm aiak uralm a alatt D áciában nagy
szerű aran ybán y ászat folyt, a régi római írók adatai s az eb
ből a korból rán k m aradt m aradványok is tanúskodnak.21 Ugyancsak emellett a virágzó bányászat m ellett szól az a templom és oltár, melyet 1900 év tavaszán fedeztek fel a zalatnai kohótér bővítésével kapcsolatos m unkáknál. Zalat- nán, (Kr. u. 180 tájá n : A puleum , és a m arkom annok D ácia elleni tám adása idején: m unicipium Aurelii) templomot találtak, melyet a római bányászok szenteltek a róm aiak főisíenének, Juppiternek. U gyancsak ebben a tem plom ban találták meg Fortuna salutaris-nak, a bányaszerencse isten
nőjének a szobrát, m elyet Marcus N. R. Verecundus, Apulum akkori decuriója állíttato tt.22 Itt tehát nagyobb bányatelep létezését kell feltételeznünk, ahol számos római bányászon kívül bizonyára bányatisztek is laktak. Ennek a virágzó bányam űvelésnek ily kevés emléke, leginkább azzal magya-
19 Suchland, Otto, Jumalai! Mein Erlebnis der Sprache im Berg
bauberuf, Breslau, 1926.
20 Kállai Géza, A magyar bányászati szaknyelvről, BKL. 69 (1936), 193—197. 11.
21 Wenzel Gusztáv, Magyarország bányászatának kritikai tör
ténete, Budapest, 1880, 11. 11.
22 V. ö. Téglás Gábor, cikkeit: BKL. 35 (1902), 184. 11; 37 (1904), 544., 798 11; Archeológiái Értesítő 35 (1902), 7—22. 11.
rázható, hogy ez a terület a római birodalom felbom lása ide
jén a népvándorlás csaknem m inden népének átvonulási területe volt és így a b án y á k művelését elhanyagolták s jó időre be is szüntették.
A népvándorlás lezajlása és a m agyar honfoglalás be
fejezése u tán a bány ászat ú jra felvirágzott. Bár a m agyar m int földm űvelő és harcias nép a b án y ászattal nem foglal
kozott, m ár első k irály ain k a bányavidékeket idegenekkel telepítették be s azonnal különleges jogokat biztosítottak szám ukra.23 Az Á rpádok idejében a m agyarországi b á n y á szok kiváltságos osztályt képeztek és a királyok különös pártfogása a la tt állottak. Részint ennek, részint a b eván
dorolt idegen, főként német ajk ú bányászok szorgalm ának köszönhető, hogy hazán k b an a 13., de főkép a 14. században nagy számmal keletkeztek bányavárosok. Állítólag II. Endre idejében Klingsohr német term észettudós és M innesänger M agyarországon já r t és itt útbaigazításokat adott az ezüst b án yák művelésére.24 Az A njouk ham ar felism erték a b á nyászat jelentőségét és az ő tám ogatásuk révén b á n y á szatunk a 15. sz.-ban ugrásszerűen hatalm as fejlődésnek indult. Ebben az időben m ár olyan magas bányam űvelés folyt itt, hogy a m agyarországi bányásznép jó híre külföldi országokba is eljutott. 1452-ben YI. H enrik angol király, országa bányam űvelésének élénkítése végett M agyarország
ról is hozat bányam unkásokat. 1488-ban pedig W aziljevits III. Joán moszkvai nagyfejedelem a rra kéri M átyás királyt, kölcsönözzön neki olyan m esterembereket, akik az arany- és ezüstbányászathoz értenek.25
Sajnos, a következő századok bán y ászatunk fejlődésére m ár nem voltak ilyen kedvezőek. A törökkel folytatott ál-
23 Az Origio et Progressus Caesareo Regiae Academiae Montanae Schemniczientis (1799) szerint. L. Pauer, János, A Selmecbányái M. Kir.
Bányászati és Erdészeti Académia története. Alapításától, vagyis 1770- től kezdve 1895/96. tanév végéig. A honfoglalás ezredik évfordulójának emlékére, Selmecbánya, 1896.
24 Kállai, i. h.
25 Rákóczy Sámuel, A bányász pszychológiája, BKL. 40 (1907), 519
—538. 11.
landó h áborúk a bányavárosokat és azok lakóit is érzéke
nyen érintették s a 16. és 17. században bányászatu nk az egész országban a h anyatlás jeleit m utatja.
B ányászaink nemzetiségiek, főként németek voltak. Ezek századokon keresztül m egtartották idegen nyelvüket s a m a
gyarságtól való elkülönülésüket, am inek az lett az eredm é
nye, hogy a bányászat egészen a legújabb időkig nyelvében és szellemében egyaránt idegen iparág m aradt. A 16. század
ban ugyanis az alsóm agyarországi bányavárosok (Selmecz, Körmöcz stb.) a Thurzó-család külföldi kapcsolatai révén az akkori pénzdinasztia, a német Fuggerek kezébe került. Fer- dinánd k irály törvényesen a k a rta ugyan rendezni a m agyar- országi b ányaren/ltartást, az előkészítő tárgyalások azonban nem vezettek eredm ényre s ezért a m agyarországi bányászat vezetését az alsó-ausztriai kam arára bízta (1549), am elyben a
„Joachim staler Bergordnung“ volt érvényben. Az ú. n. „Maxi- milianische Bergordnung“ (1565) bár külön b án y aren d tartást dolgozott ki az alsó-magyarországi bányavárosok szám ára,26 mégis egészen M ária Terézia idejéig a m agyarországi b á n y á szat a német, helyesebben az osztrák bányászat függvénye m aradt. M ária Terézia 1741-ben függetlenítette a m agyar- országi bányászat igazgatását és a selmeczi B ányászati A ka
dém iát27 (1770) is m egalapította, de ez csak jogi független
séget jelentett. A m agyar bányászati nyelv szem pontjából ennek csak káros következm énye lett, m ert az A kadém ia előadási nyelve német volt.
Az akadém ia m egalapítását tehát a m agyar bányász- szaknyelv kialakulása szem pontjából nem lehet kedvező tényként felfogni. De m int német nyelvű tanintézet, nagy hírre tett szert külföldön. Hallgatói is túlnyom órészben ide
genekből kerültek ki. Az akadém ia professzorai közül nem egy európai h írű volt. így például Delius Traugott K ristóf, aki az akadém ián a bányam űveléstan professzora volt, „An
leitung zu der Bergbaukunst nach ihrer Theorie und Aus- 28 Wenzel, i. m. 197. 1.
J‘ Faller Gusztáv, A Selmeczi m. kir. Bányász- és Erdészakadémia évszázados fennállásának Emlékkönyve, 1770—1870, Selmecz, 1871. V. ö.
még Pauer i. m.
Tarján Jenő 2
Übung“ c. m űvét félszázadon át a legkitűnőbb m unkának tarto tták . Kétségtelen, hogy a hazai bán yászatnak ez jav ára vált, de amíg az akadém ia elődási nyelve a német volt, nem lehetett remélni, hogy m agyar bányászszaknyelv érdekében valam i is történjék. Az a b ányatiszt ugyanis, aki kiképzését német nyelven k a p ta s német k u ltú rá t szívott m agába, bányavállalathoz kerülve, nem kezdhette el a m agyarosítást m ár csak azért sem, m ert nyelvünk akkor még alkalm atlan volt a m agyar bányászszaknyelv megteremtésére. Továbbái
„a b á n y a ip a rra l leginkább a bevándorolt és betelepített ide
genek foglalkoztak, átru h ázv án saját nemzetiségük jellegét m agát az ip arra is és m iután a m agyar politikában, a köz- igazgatásban és egyáltalán véve a k u ltú ra céljaira egy idegen holt nyelvet fogadott el: sem a szükség meg nem kívánta, sem más indító okok fel nem m erültek, m elyek a b án y aip ar m egm agyarosodását eszközölték vagy elősegítették volna.“28 Ez az állapot száz évig tarto tt s csak 1868-ban kezdett a b á n y a ip a r is az ősi időktől viselt idegenségéből kivetkőzni s nyelv tekintetében is m agyarrá lenne. Az 1868/96.-iki iskolai évben az akadém ia első évfolyam ában a m agyar nyelvet te t
ték meg kötelező előadási nyelvvé. Sokan azzal érveltek el
lene, hogy az akadém ia elveszti m ajd jelentőségét a külföld előtt, de F a rb ak y István akadém iai rendes tan á r helyesen jegyezte meg: „H a azonban a selmeczi bányász akadém ia le is játszotta szerepét, m int a külföld által is igénybe vett ta n intézet; annál nagyobb fontossággal b ír az m int országos m a
gyar nemzeti tanintézet, különösen most, midőn a m agyar bi
rodalom ismét visszanyerte önállóságát és nemzeti korm ányát, am időn a m agyar nyelv úgy a hivatalokban, valam int a ta n intézetekben is irányadóvá lett, m int olyanra kétségkívül még egy szebb jövendő várakozik s fenn kell állnia, m ert szükség van reá, míg M agyarországon bányászat létezik.“
Ugyanő még egyszer k ifejtette az akadém ia jelentőségét:
„A selmeczi bányász akadém ia van hivatva a bán y ásza
tot, ezen idegen szárm azású ip arág at lassanként nemzetivé á talak ítan i, a m agyar nyelvet ez irán y b an kim űvelni, és a
28 Farbaky István, Programmunk, BKL. 16 (1883), 1. 1.
m agyar bányászat szám ára az annyira szakértő férfiakat kiképezni. Egy századon át volt a m agyarországi bán yász
akadém ia úgy nyelvére, valam int szellemére is nézve idegen, m int ilyen fényes emléket vívott ki m agának, de bevégezte p ályáját. Jelenleg fennállásának 2. évszázadával egy új ko r
szak v irrad t fel szám ára s szabad legyen rem énylenünk, hogy az hű m arad fényes m últjához s m int nemzeti intézet is teljesen meg fog felelni magasztos h ivatásának és áldást hozó működése által az egész nemzet elismerését vívja ki m agának.“29
S valóban úgy is volt. Az akadém ia alapításától (1770) kezdve a m agyarországi német bányászati irodalom p á rh u z a mosan fejlődött az akadém iával. A fejlett b án y aip ar ellenére is 1848-ig m agyar bányászati irodalomról és bányászati nyelvről szó sem lehet.30 A korábbi kísérleteknek irodalmi értékük t. i. egyáltalán nincs. Mégis megemlítek két 16. szá
zadi m agyar nyelvű bányászati okm ányt, am elyek a m agyar népnek a bányászattal való foglalkozását bizonyítják. Az egyik 1568-ból való és leírja, hogy Yeresvágáson (Sáros m.) b án y át m űveltek valam ikor, még pedig négy helyen; a ne
gyedik b ánya neve M ozberk volt, s m ondják, hogy „ez alatt- his wolth stoly“, (tehát a táró legrégibb alak ja stoly volt).31 A másik egy 16. századi bányászsegélyegylet m agyar nyelvű alapszabályzata, s Felsőbányán 1581. m árcius 27.-én kelt.
Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy a 16. században Felső
bány án s valószínűleg N agybányán is tősgyökeresen m a
gyar bányászat folyt, hanem azt is, hogy az egyesülési szel
lem m ár abban az időben kezdett fejledezni a bán y aip aro sok és bányam unkások között s ez képezte a későbbi társ- pénztári szabályoknak ala p ját.32
29 Furbaky István, A selmeczi m. k. bányászakadémia szervezési javaslata, BKL. 4 (1871), 67. 1.
30 A magyar bányászat milleniumja. (V: A magyar bányászatiro
dalom története. BKL. 29 (1896), 430. 11.) \ /
J j Legrégibb bányászati irat magyar nyelven, BKL. 27 (1894), 371.1 1. Eredetije az Országos Levéltárban Limbus III. sorozat. XYI. század.' 17. csomó.
32 Szmik N. Ignácz, Egy 16. századbeli bányászsegélyegyletnek 2*
Ezektől eltekintve az első komoly lépés a m agyar b á-
^nyászm űnyelv m egalkotására csak 1848-ban történt. E kkor Szabó József látván, hogy 1829-től kezdve m ár a legkülön
bözőbb szakú m űszótárak33 jelentek meg, a „H etilap“ c.
újságban a m agyar bányászszaknyelv m egalkotására fel
hívást tesz közzé.34 A felhívást azzal kezdi, hogy „azok, a k ik b án y ászatra ad ták m agukat, kénytelenek m agukat egy ide
gen nyelvnek, a ném etnek az igája alá vetni.“35 M inthogy elrendelték, hogy a kincstári ügyek nyelve a m agyar, a bányászoknak is a m agyar nyelvet kell használniok s a bányászakadém iának is m agyarrá kell válnia. Minél előbb kell tehát egy b ányászati m űszótárt alkotni. E rre m ár 1845- ben tettek kísérletet. A pesti iparegylet a selmeczi m agyar olvasótársasághoz felszólítást intézett, hogy egy kiadandó iparm űszótárhoz dolgozná ki „a bányam űszók m ag y arítását és azt neki még ez évben m egküldeni ne m ulasztaná el.“
A selmeczi olvasótársaság tagjaiból alak u lt bizottság (tagjai között volt Szabó József is), ezt a m unkát elvégezte. A m unka egy példányát a selmeczi olvasó társaság k ö n y v tárá ban őrzik, a m ásikat az iparegyletnek k ü ldték meg. M int
hogy az iparm űszótár nem jö tt létre, ez az első bányászati- szótár sem láth atott napvilágot. A gyűjtésben különös szor
galommal vettek részt a felsőbányái bányatisztek, akik a m agyar bányásznépnél m ár a használat által szentesített kifejezéseket szedték össze és számos német szót m agyarosí
to ttak meg. Minthogy az iparm űszótár nem jelenhetett meg, ezért Szabó József a m aga gyűjtem ényét még ugyanabban az évben k iad ta „Bányam űszótár“ címen.36 A szótár a sel
meczi szóanyagnak átdolgozása, de felhasználta még „Bugát ú r Term észettani Szóhalm azát“ (1843) és az Erdélyből be
k üldött szavakat. Rettenetesen küzd a kezdet nehézségeivel s különösen a m agyar részben sok olyan szót találu n k nála, magyarszövegű alapszabálya. BKL. 1 (1868), 22. 1. V. ö. i. h. 33 (1900), 389. 11.
33 Tolnai Vilmos, A nyelvújítás, Budapest, 1929, 21 1.
34 A magyar bányászati nyelv iránt. (Hetilap, 1848. 29. sz.) 35 I. k.
36 Szabó József, Bányaműszótár, Buda, 1848.
amelyet m a m ár nem ism erünk vagy nem é rtü n k .37 Mégis Szabó József szótárát nagyra kell becsülnünk, m ert ez volt az első komoly lépés a m agyar bányász-szaknyelv m egalakí
tására.
Még ugyanabban az évben az első m agyar korm ány k u l
tuszm inisztere a selmeczi akadém ia szervezetét ideiglenesen jóvá hagyta, de a m agyarul tudó professzorokat m agyar nyelvű előadások tartásá ra kötelezi. Minthogy a m agyar műszaki nyelvet m áról-holnapra nem lehetett megteremteni, a közoktatásügyi miniszter előbbi rendelkezését ügy módo
sította, hogy a német nyelv fokozatos kiszorítása céljából az időközben m egüresedett állásokat m agyarul tudókkal töltsék be. Ezek bányairodalm unkat m ár m agyarul m űveljék, s az átm enet m inden rázkódás nélkül m enjen végbe.38 Sajnos, a következő évben lefolyt tragikus végű szabadságharc követ
kezményei az akadém ia életében sem m últak el nyom atlanul.
Az abszolutizmus idején nemcsak m agyar nyelvű előadá
sok tartásá t nem engedték meg, hanem az akadém iát hosszú időre bezárták, — sőt a M onarchia más városába a k a rtá k á t
helyezni —, mikor ú jra m egnyitották, az előadás nyelve ter
mészetszerűleg ú jra a német lett.
így tehát a Szabó József által m egkezdett úttörő m unka jó időre feledésbe m erült s annak komoly folytatásáról csak az osztrák abszolutizmus és centralista politika bukása után beszélhetünk. 1868-ban a nemzet önállóságát visszanyerte s a m agyar nyelv, a nemzeti élet m inden ágában ú jra elfog
lalta az őt megillető helyet.
Már az 1868/69. iskolai évben a pénzügym iniszter elren
delte, hogy a folyó iskolai évben az akadém ia első évfolya
m ában m inden egyes tantárgyból csak m agyar nyelvű elő
adást tartsanak, de a következő években fokozatosan h a ladva, az előadásokat az 1871/72. iskolai évben m ár m in
den egyes évfolyam ban m agyarul kell tartan i.39 Ugyancsak 1868-ban Péch A ntal m egindította a „Bányászati és Kohá
szati L apokat“, am elyek a m agyar bányászszaknvelv meg- 17 V. ö. hátrább a rudabányai bányászszókincs tárgyalásánál.
38 Pauer, i. m. 18—19. 11.
39 Pauer, i. m. 27. 1.
terem tésében oly nagy érdem et szereztek. A kadém ia és folyóirat nagy lelkesedéssel s közös elhatározással fogott a m agyar bányász- és kohászszaknyelv és szakirodalom fej
lesztéséhez. A BKL.-nak a m agyar m űszavak és szaknyelv, az akadém iának pedig a m agyar szakirodalom m egterem tésében ju to tt fontos szerep. A BKL. m ár a második szám ban a m űszóképzésre nézve hangsúlyozza, hogy ehhez nem ele
gendő a szakismeret, hanem a m agyar nyelv term észetének s a nyelvtani szabályoknak ismerete is szükséges.40 Ebben a szellemben indul meg a bányászati és kohászati m űszavak m agyarosítása s a lázas m unkáról a BKL. egyes évfolyam ai tanúskodnak. A BKL. szerkesztője nagy szakértelem m el b írá lja a beküldött m űszókat s a helyteleneket tapintatosan u tasítja el. Egyes szavakra bányakerületenként m ást és mást ajánlottak, úgyhogy a BKL. szerkesztősége észrevette a ve
szélyt, amely a m agyar bányászszaknyelvet fenyegeti, ha az egyöntetűségét elveszti. Ennek m egakadályozása céljából a BKL. szerkesztősége az 1877. évfolyam ban „B ányászati m ű
szavak “ címen a következő bevezetéssel kezdi meg a m ű
szavaik közlését: „Egyrészt, hogy a bányászati m űnyelvben 1868 óta történt halad ást szem betűnővé tegyük, másrészt, hogy a bányászati szakokban m indam ellett g y ak ran hasz
nált hibás, helytelen szavakra tisztelt olvasóinkat óva figyel
meztessük, célszerűnek tarto ttu k , a bányászati lapokban eddig elé használt m űszavakat, kellő áttekintő összeállítás m ellett recapitulálni; az időpontot is elő tüntetvén, m elyben a szó használtatott, továbbá a mások által használt, tudom á
su n k ra ju to tt szavakat is felsorolni s egyes esetekben azokat, m elyeket legajánlhatóbbnak tartun k , kiem elkedően nyom tatn i.“41 A szókincs összeállításánál a következők szógyűj
tem ényét h asználták fel: Cseh László: Szógyűjtem ény;
Szabó József: B ányam űszótár; L iszka y G usztáv: B ányatan;
Zsigm ondy Vilmos: B ányatan; Valkooics A.: Bányahatósági szógyűjtem ény és a pénzügym inisztérium bányászati osztá
ly ában gy ű jtö tt szavakat. A szavak közlését azonban m ár a 40 Tájékozás a műszóképzés körül, BKL. 1 (1868), 12—15. 11.
41 Bányászati műszavak, BKL. 10 (1877), 157—159. 11.
b-betűnél m egszüntették, nem ak arv án Péch szótárának elébe vágni.42
Nem is sokáig váratott m agára Péch Antal, m ert m ár a következő évben k iad ta nagyjelentőségű B ányászati Szó
tá rá t.43 A m agyar-ném et és ném et-m agyar részt m agában foglaló m unka 650 lapnyi terjedelem m el jelent meg s rend
kívül fontos a m agyar bányászszaknyelv fejlődése szem
pontjából. Ez a mű a m agyar bányászszaknyelv fejlődésének alapja. A nagy körültekintéssel és hozzáértéssel készült m un
k ában a bányászat és kohászat csaknem minden ágára vonat
kozó ma is használt műszót m egtalálunk. Főtörekvése volt, hogy a bányászati és kohászati szaknyelvbe becsúszott s helytelenül vagy rosszul képzett szavakat nyelvünk term észe
tének megfelelően m egjavítsa. Ez okozhatott szám ára leg
több nehézséget, m ert — am int előszavában panaszkodik —
„sajnos, nem sikerült a bányászati m űnyelvbe becsúszott rossz szavak valam ennyijét m egjavítanom , de mivel azt ta r tom, hogy egy korcs szó semmivel sem jobb a rossz képzésű szónál, nem tudtam m agam at rávenni, hogy némely m ár meghonosodott rossz képzésű szó helyett, m int például: tárna, altárna, annak németből korcsosított, de csak egyes vidéken használt kifejezését: istoly, éristoly vegyem fel szótáram b a n .'44 S valóban, helyesen cselekedett. A tárna szót a hasz
nálat szentesítette s a helyette ma használt táró szó m inden nehézség nélkül vált általánossá. A m unka nemcsak nagy h ián y t pótol, hanem lehetővé tette az egész országra k ite r
jedő egységes m agyar bányászszaknyelv k ialakulását és m egszüntette a szaknyelvben addig kerületenként uralkodó nyelvi különlegességeket. A következő években a bányász- szaknyelvet egyre szélesebb körökben használják, hiszen egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik ism ereteiket m ár a m agyar nyelv közvetítésével szerezték meg m aguknak.
A bányászszaknyelv fejlődése és egyöntetű elterjedése tehát biztosítva volt s a nyolcvanas években m ár örömmel jegyzik
42 A műszavak a BKL. következő számaiban találhatók: 10 (1877), 187.; 11 (1878), 15., 87., 138., 161. 11.
43 Péch Antal, Magyar és német bányászati szótár, Selmecz, 1879.
44 Péch, i. m. Előszó.
meg, hogy „a bányászati szaknyelv m indinkább megfelel a szaktudom ány és a gyakorlat igényeinek.“45
A szakirodalom azonban ezzel a fejlődéssel nem tudott lépést tartani. Amíg az oktatás nyelv© az akadém ián német volt, rendkívül gazdag német nyelvű szakirodalom állt ren delkezésre. 1871 óta ellenben az oktatás nyelve kizárólag a m agyar lett s a szakirodalom nagyon kevés m agyar nyelvű szakm unkával gyarapodott. Ezt a hiányt m ind szakem bere
ink, mind hivatalos köreink észrevették. A BKL. 1887. év
folyam ában jelent meg egy „B ányászati és Kohászati Iro
dalm at Pártoló Egyesület“ m egalakítására szóló felhívás. Az egyesületnek „az eddig még gyengén pártolt bányászati és kohászati szakirodalom fejlesztése, illetőleg az e téren m ű
ködők anyagi tám ogatása“ lett volna a célja.46 A felhívás
nak országszerte nagy visszhangja tám ad t s az egyesület még abban az évben a legkiválóbb szakférfiak közrem űködésé
vel meg is alakult. Péch Antal az ú j egyesület tagjaihoz fel
hívást intézett, „hogy elfogadtuk oktatási nyelvül a m agyart, bízva a bányászati intelligencia hazafias érzületében, hogy részint lefordítja a külföld nevezetesebb m űveit édes a n y a nyelvűnkre, részint pedig eredeti dolgozatokkal gazdagítja irodalm unkat. A lefolyt 20 év azt tan ítja , hogy bányászati szakirodalm unk nagyon kevés m űvel gazdagodott ez idő
szak alatt, rem ényeink tehát nem teljesültek.“47 48
A bányászati és kohászati szakirodalom szegénységét43 az illetékes m inisztérium is észrevette, s 1890.-ben kiadott rendeletével kív án t segíteni: „Szükségesnek tartom végül az akadém ia igazgatóságának figyelmét a m agyar nyelvű b á nyászati és kohászati szakm unkák körüli h ián y ra felhívni, m iután a hazai bányászati és kohászati ip aru n k viszonyai
nak megfelelő ily szakm űvektől függ nem csekély m érték ben az akadém iai szakoktatás sikere is.
45 Beköszöntő, BKL. 18 (1885), 1. sz.
46 Felhívás! BKL. 20 (1887), 93. 11.
47 A Bányászati és Kohászati Irodalmat Pártoló Egyesület tagjai
hoz, BKL. 22 (1889), 17. 1.
48 1868—1890-ig a következő szakmunkák jelentek meg: Zsigmondy és Liszkay Bányatana (1878) és Litschauer Lajos, Általános bányatör
vény (1877) c. műve. Ez utóbbi magyarázó műszótárt is tartalmaz.
Valószínű, hogy a hazai bányászok és kohászok m agyar szakm unkák írására azért nem vállalkoznak, m ert kisszámú vevőközönségre szám ítván, kiadót nem k ap n ak és a m űvek kiadásával járó költségeket fedezni nem képesek. Ezen le
hetőleg segíteni óhajtván és nevezetesen azon célból, hogy a hazai bányászok és kohászok m agyar nyelvű szakm űvek írására serkentessenek, s hogy a m agyar bányászati és kohá
szati irodalom ezen iparágak fejlődésével lépést tartson, hajlandó vagyok megengedni, hogy az akadém ia költség- vetésében a tudom ányos könyvek és szaklapok, továbbá nagyobb és kim erítő szakm űvek kiadásának tám ogatására évenként még 1000 frt. vétessék fel.“49
A felhívások és komoly tám ogatások nem m aradtak eredm ény nélkül. Lázas m unka indul meg. Legkiválóbb és legkorábban jelent meg Litschauer Lajos műve „M agyaror
szág bányászati viszonyait teljesen felölelő m agyar B ánya
m űveléstan“ (1890—92) címmel. A zután egym ásután jelennek meg a szakirodalom minden terére vonatkozó szakm unkák:
így Cséthi O ttó: Erdészeti földm értan (1888); Farbaky Ist
ván és Hermann Emil: A több pengével fűrészelő gépek m unkabírása, Budapest, 1894; Fodor László: Az ábrázoló geometria elemei I—II; Gretzmacher G yula művei: A ve
tődések nyomozása; A bányák becslése, stb.50
A Bányászati és Kohászati Irodalm at Pártoló Egyesület keretén belül meg kell em lékeznünk a n y elv ú jításra emlé
keztető heves nyelvészeti vitáról, melyet két érdemes szak- férfi vívott egymással. Terényi János az egyesület feladatait fejtegetvén arra az eredm ényre jut, hogy első feladata „a bányászati és kohászati m űszaki nyelvnek tisztázása és vég
leges m egállapítása.“51 Hosszan és részletesen sorolja fel azokat az elveket, melyekkel a fentebbi feladatot elérhetjük. Elsősor
ban a „terminus technikusokat“ tárgyalja, s minthogy szerinte 4n Pauer, i. m 72. 1.
50 A bányászati és kohászati szakirodalom teljes összeállítását 1896-ig 1. Pauer J. i. m. Azután megjelent műveket a BKL. évfolyamai
ban az Irodalmi ismertetés címén lehet megtalálni.
51 A bányászati és kohászati irodalom pártoló egyesület teendői a magyar műszaki nyelv érdekében, BKL. 22. (1889.), 157. — továbbá
166., 171., 179. 11.
ezek nemzetközileg egységesen m egállapított m űszavak, ha la
tin és görög eredetűek, akkor meg kell őket tartan i, m inden más eredetű „term inus technikust“ m agy arral kell pótolni. Az
u tán a hibás szavakról szól. Ezek legnagyobb része szerinte helytelen szóképzésből ered, mégpedig helyes képzők hely
telen alkalm azása, idegen és hibás képzők használata; szó
csonkítás által.52 M indegyikre rengeteg példát idéz, s nem egy rosszul képzett szó helyébe jobb hangzású m agyar szót ajánl. Nincs igaza azonban, am ikor a nyelvhasználat által szentesített és ma is általánosan használt szavakat, ki ak ar irtani csak azért, m ert azok esetleg a szóképzés szabályainak nem felelnek meg teljesen. Ilyenek: szakm ány, vegyész, el
nök, vábjár, csillér, szelep, főte, szakm a, akna stb.
Már a következő év elején meg volt a cikknek a hatása.
Gálócsy Á rpád személyében egy igen heves nyelvtisztító tá m adja meg Terényit a „term inus tech n ik u so k éró l alkotott felfogása m iatt. Gálócsy szélsőséges nyelvtisztító volt, m ert szerinte „jobb m agyar szónak bárm ilyen rossz m agyar szó is, mint a legjobb idegen.“53 Ezért lapokon át k io k tatja Teré
nyit s a „term inus technikusok“ m egm agyarosítását követeli.
Az igazság azonban Terényi oldalán volt, aki ebben a v itá b an a józan középutat képviselte. Egyébként is a fenti vita teljesen meddő volt, m ert ezt a kérdést m ár jó 30 évvel az
előtt elintézték. T. i. Szabó József, a híres ásványtudós m ár 1861-ben a já n lja az akkoriban nagy számmal m űködő nyelv
tisztítóknak: „m agyarosítsuk a terminológiát, de ne legyünk túlzók a nom enclaturában.“54 Egy évvel később pedig az Akadém ia kim ondta: „kívánatos, hogy a m űszók (nomen
clatura) m agyarítassanak, a m űnevek (terminológia) á ltalá
nos m agyarítása nem kívánatos.“55 Valószínű, ha Terényi és Gálócsy erről tudott volna, nem pazarolta volna idejét arra , hogy m ár eldöntött kérdésben ú jra állást foglaljon.
A bányászszaknyelv kérdése 1890 tá já n úgy látszik, az érdeklődés középpontjába került. így Péch A ntal ú jra ki
52 I. h.
53 A bányászati és kohászati műszaki szavak kérdéséhez, BKL. 23 (1890), 37. 1.
54 Magyarítás a természettudományokban, Pest, 1861.
56 Tolnai Vilmos, A nyelvújítás, Budapest, 1929.
a k a rja adni szótárát. A régi szótárt átdolgozta, a változtatá
sokat s az ú j szavakat a Bányászati és Kohászati Irodalm at Pártoló Egyesület tag jain ak hozzászólás végett előterjeszti.56 57 * Az előterjesztett szavak csaknem mind helytállóak s leg
nagyobb részüket ma is abban a form ában ism erjük. Ilye
nek: átalka helyett áttörés; belne h. folyosó; jegecz h. kris- tály; mara h. színércpor; nyilám h. vágat; sodrony h. drót;
tárna h. táró és még sok mást. H elytelenül já rt el azonban, am ikor általánosan használt szavak helyett ú j s rosszabb szavakat ajánlott: főte h. fö n tje(? ); higany h. kényeső; sze
lep h. szelentyű (?); vájár h. ércvágó legény; vitla h. gön- göritő. A vitla pl. már teljesen meghonosodott kölcsönszó, egyáltalán nem érezzük idegen eredetét.
A közölt szavak u tán megjegyzi, hogy nem általános szabályokat kér, „hanem pozitív javaslatot vár, hogy m iké
pen kell ezt vagy azt m ondani.“
Érkeztek is hozzászólások. Az egyik Gálócsy Á rpádtól,87 aki most sem tagad ja meg m agát s azt kéri Péchtől, hogy a kristály, drót, p y rit stb. szavakat ne vegye fel szótárába, mert akkor bányász szaknyelvünket sohasem fogjuk igazán m agyarrá tenni. Gretzmacher G yula58 értelmes megokolással terjeszti elő javaslatait s a fönt kifogásolt szavak ellen fog
lal állást. Sajnos Péch szótárának második kiadása nem lá tott napvilágot, de a m űszavak helyességének ez a tisz tá zása a BKL. olvasóközönsége előtt mégis hasznos volt.
I tt kell megemlékeznem arról a szókincsről, melyet ez- idő tájt Jan kó János a torockói vasbányában g y ű jtött ösz- sze.59 A 250 szó között m integy 140 m agyar vagy m agyaro
sított szó van, a többi német vagy elferdített német szó.
1892-ben, hosszú vajúdás u tán végre m egalakult az „O r
szágos M agyar Bányászati és Kohászati Egylet“, amelybe a 56 Bányászati és kohászati szótárunk érdekében, BKL. 23. (1890), 107. 1.
57 Bányászati és kohászati szótárunk érdekében, BKL. 23. (1890), 115. 1.
68 Bányászati és kohászati szótárunk érdekében, BKL. 23 (1890), 123. 1.
59 A torockói vasbányászat és kohászat története, Budapest, 1893.
Y. ö. hátrább, a rudabányai bányászszókincs tárgyalásánál.
B ányászati és Kohászati Irodalm at Pártoló Egyesület is azon
nal beleolvadt. Az ú j nagy egyesülésben Nagy-M agyaror- szág m inden bányaüzem ét képviselték. Mind anyagi, mind pedig szellemi felkészültség tekintetében biztosította a m agyar bányászati és kohászati szaknyelv tökéletesedését és a szakiro
dalom nak az iparággal való párhuzam os fejlődését. Nemcsak a központban, hanem a vidéki osztályokban is értékes elő
adások hangzottak el. Ezek m int a BKL. különnyom atai önál
lóan is megjelentek. Nem találu n k most m ár a BKL.
évfolyam aiban „kesergéseket“ bányász szaknyelvünk fejlet
lenségéről. 1903-ban jelent meg Szeőke szótára,60 amely m ár m agyar cím szavakat használ (bár zárójelben még m indenütt ott van a megfelelő német szó) s a szavak jelentését is m a
gyarul m agyarázza. Érdekes szókincset gy ű jtö tt össze a füg
gelékben lévő bányászati tájszótárban. Jellemzően m u tatja be az egyes vidékek nemzetiségét, s azt a befolyást, melyet az idegen nyelv az illető vidékre gyakorolt. K ár azonban, hogy a m unka nem törekedett az összes bányászm űszavak összegyűjtésére s így a bányászati szaknyelv továbbra is nélkülözi korszerűen szerkesztett teljes szótárát. Ebben az irán y b an csak legújabban tett az „Országos B ányászati és Kohászati Egyesület“ kezdeményező lépéseket s elhatározta, hogy „a m agyar bányászati és kohászati szakkifejezések egységesítésére, rendezésére, a hiányzó szakkifejezések pót
lására, a helytelenül m egállapított szavak m egváltoztatására, illetve megengedhető m értékig való m agyarosítására s vé
gül szakszótár szerkesztésére vállalkozik s ebből a célból bi
zottságot a la k ít.“61 A bizottság elnöke, Pethe Lajos fejtette ki a szakszótár szerkesztésének elveit, kiemelve, hogy a
„szótárkészítésnek a szóanyag nyelvhelyességi szempontból való felülvizsgálása elengedhetetlen fe lté te l. . . s a m űnyelv alap ján ak, a m űszónak a kellékei — az utóbbi évtizedek nyelvészeti m unkássága nyom án — a fogalm i szabatosság
ban, a nyelői helyességben, a nyelői tisztaságban, és állan- 60 Szeőke Imre, Bányászati-Szótár. A Bányászati Tájszótárral, Bu
dapest, 1903.
S1 Pethe Lajos, A magyar bányászati és kohászati szaknyelv ren
dezésének és szakszótár szerkesztésének tervezete BKL. 66 (1933), 214., 371. 11.
dóságban jelölhetők meg.62 Tolnai Vilmosnak a m űnyelvről írott tan ulm án ya63 alap ján ezeknek a kellékeknek a fogal
m át ismerteti. Felsorolja még azokat a m agyar és külföldi szakszótárakat, m elyek a m unka a la p já t képezni fogják. A m agyar szótárak között az itt idézetteken kívül használni k ív án ja: Acsády Jenő, M agyar-ném et és ném et-m agyar m ű
szaki szótárát,64 Frecskay János, Mesterségek szótárát65 s Ré
vész Sándor, M agyar-ném et és ném et-m agyar technikus szó
tárá t.66 A teljesség kedvéért megemlítem, hogy Ja n kó János idézett gyűjtem ényét nem veszi fel az alap ul szolgáló m ű
vek közé. A felsorolt külföldi szótárak az általunk használt Veith Henrik-féle Deutsches Bergwörterbuch-on kívül a kö
vetkezők:
D ick, V., Technischer W ortschatz, Stuttgart, 1919;
Schlom ann A., Illustrierte Technische W örterbücher, Bd. 11: Eisenhüttenwesen. Deutsch-Englisch-Französisch - Spanisch-Italienisch und Russisch, München, 1911;
Piestrak, F., Bergmännisches W örterbuch, D eutsch-Pol
nisch, Kattowitz, 1924;
Schulze, W., Bergtechnisches W örterbuch, Französisch- Deutsch, Essen, 1919;
Veith, H enrik, Deutsches Bergwörterbuch, Breslau, 1870;
Venator, M., W örterbuch der Berg und H üttenkunde, Leipzig, 1905;
W enckenbach, Fr., Bergmännisches W örterbuch, Wies
baden, 1864;
Röhring, Ernst, W örterbuch in englischer und deutscher Sprache für Berg- und H üttentechnik, Leipzig, 1881;
Webel, A., German-Englisch D ictionary of Technical Scientific & G eneral Terms, London, 1930.
Elméletileg tehát meg voltak az elvek és a célkitűzések, sőt még az alapul szolgáló m unkák is. De a célkitűzések gyakorlati m egvalósítása úgy látszik, nem sejtett nehézsé
gekbe ütközött. A bizottság ígérete ellenére az érdekelteket 62 I. h.
68 Magyar Nyelv 19 (1923), 76—78. 11.
64 Budapest, 1900—01, 2. kötet.
65 Budapest, 1912.
60 Budapest, 1926.
a m unka előrehaladásáról nem negyedévenként, csak 3 év m úlva értesítette, am ikor a „szaknyelv bizottság“ 1936. á p ri
lis 25-én ülést tarto tt, am elyen Kállai Géza ru d ab án y ai b á nyaigazgató olvasta fel készülő bányászati és kohászati szak
szótára előszavának kivonatát.67 68 A nagy tetszéssel fogadott felolvasás u tán a bizottság örömmel veszi tudomásul, hogy K állai Géza kb. 120.000 címszót tartalm azó szakszótára k i
adásra készen áll, mégis úgy gondolja, hogy ez a körülm ény a szaknyelvbizottság m u n k áját nem teszi feleslegessé. A b i
zottság m u nkáját a K állai-szótár lényegesen m egkönnyíti.
A szaknyelvbizottság fel is kérte Kállai Gézát szógyűjtem é
nyének átengedésére. E rre azonban akkor a közbejött nehéz
ségek m iatt nem kerülhetett sor. Kállai Géza több m int két és fél évtized óta végzi m u n káját „átböngészvén a német könyvek, folyóiratok és szótárak százait és csaknem az ösz- szes m agyar szakkönyveket, szakszótárakat és folyóirato
k a t.“ Nagy szaktudása, s a szakirodalom ban való jártassága biztosíték arra, hogy szótárának megjelenése a m agyar b á nyászati és kohászati szaknyelv végleges rendezését jelenti.
A megjelenés késlekedésének tisztán anyagi nehézségei v an nak, am elyeket hivatalos körök tám ogatásával remélhetőleg sikerül legyőzni.
A szaknyelv rendezésére alakult bizottság akkori szer
vezete a m unka gyorsabb és eredm ényesebb folytatására nem volt alkalm as. Igazolja ezt az a tény, hogy a bizottság h a m arosan be is szüntette működését és a soproni b án yam ér
nöki karhoz fordulva az érdekelt tanszékek professzoraiból alakított bizottságra bízta a szaknyelv rendezésének ügyét.”
íg y tehát a bányászati szaknyelv rendezése mindezideig vég
leges elintézést még nem nyert. Már csak ezért is fontos len
ne, ha K állai Géza készen lévő szótára minél előbb m egjelen
hetnék.
67 A magyar bányászati szaknyelvről. Kivonat Kállai Géza oki.
bánya- és közgazdasági mérnök, bányaigazgató bányászati és kohászati szakszótárának előszavából, BKL. 69 (1936), 193.—197. 11.
68 A szaknyelv rendező bizottság ülése, BKL. 69 (1936.), 211., 236. 11.
1. Rudabánya földrajzi fekvése és története.
R udabán ya Borsod megye északi részén, M iskolciéi m integy 40 km. távolságra a ru d ab án yai fővölgy egyik mel- lékvölgyének jobb oldalán fekszik. M agában a völgyben ala
kult ki a telep, ahol a bányászok lak n ak és a völgy jobb
oldalát képező hegyen épült fel a falu. A ru d ab án y ai hegy
ség a Bükkhegység észak-északkeleti nyúlv án yaként jelenik meg és utóbbinak m integy a szepes-gömöri érchegységbe való átm enetét képezi. A hegyvonulat iránya észak-déli.
Délről a Sajó völgye, északról a Boldva völgye, nyugatról a Szuha völgye, keletről pedig a Szuhogyi völgy és a Boldva- völgy határolják. A tulajdonképeni község két részből áll:
a faluból és a telepből. A falu lakói egyszerű parasztok, akik földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. H a azon
ban egy családnak több férfi tag ja van, akkor m unkát vál
lalnak a bányában. Természetesen az ilyen család jobb anyagi helyzetbe kerül: a föld m egadja szám ukra a szük
séges élelmet a bány áb an pedig tisztességes keresethez j u t nak. Ebből következik, hogy a község életszinvonala és ál
talában a lakosság jóléte a bányászat virágzásával vagy h a nyatlásával szorosan összefügg. A telep tulajdonképen b á nyászok lakóhelye, amely csak nem rég alakult és fejlődött ilyen naggyá. Jelenleg a R im am urány-Salgótarjáni R. T.
tulajdona.
*
* *
A ru dab ányai bam avasércet bizonyára m ár a vaskor- szakban ismerték. A kőkorszak barlanglakó ősembere a Sze- leta barlangból és az Istállóskői barlangból a mai R u d a b á n y a vidékére is elkalandozott, am it itt talált kőszerszám ai
bizonyítanak. Midőn aztán a véletlen hozzásegítette az em
bert a vasérc ismeretéhez, s a vasnak előállításához, akkor valószínűleg az ősi vasipar a ru d ab án y ai vasércet is fel
használta. A könnyen olvadó ru d ab án y ai ércek, legnagyobb
részt m inden takaró réteg nélkül b ú jta k ki a felszínre, s m a
gas v astartalm úknál fogva kezdetleges vasgyártás céljaira elsőrendű anyagot szolgáltattak. A ru d ab án y ai vaskohászat
n a k nyom ai a ru d ab án y ai hegység több pontján talált vasr salakhányók. így m aga a ru dab ány ai bányagyarm at nagy része is ilyen régi salakbányán épült.
Első m egbízható történelm i adatain k a rud ab án y ai b á nyászatra vonatkozólag csak a 14. és 15. századból valók.
Már 1378-ban „iudex, iurati, cives et univ. hospites“ k ité tellel találkozunk, amely a rra m utat, hogy e hely akkor is mezővárosi kiváltságokat élvezett.69 Borooszky Sam u felte
vése szerint ezek a hospesek a ta tá rjá rá s u tán telepedtek ide.70 Ugyancsak Borovszky említi, hogy 1437-ben m ár heti
vásárt is ta rth a t.71 Ebben az időben tehát R udabánya b á nyászata m ár anny ira jelentékeny, hogy m int szabad b án y a város fontos szerepet játszik. E városnak polgára Czigen- filssel Erasm us 1439-ben Albert k irálytól ú. n. „Cum justi'"
szabadalm at nyert.72 Később (1467) is említik. („Vicecame- rariu s salium . . . de R udabánya 1467).73 A rud ab án y ai b á nyaüzem fontosságát bizonyítja, hogy R udabánya a hét felsőm agyarországi bányaváros között 1487. évi kassai gyű lésen m egállapított sorrendben a h arm adik helyet foglalja el: „Item noch alter gewonhait und gerechtigkeit haben die schmölniczer dye erste stymme und stelle noch uns; D arnach dy von der Ruda dy dritte; dy von Josza die fy rth e .. .“71 Mindebből látju k , hogy a bányam űvelés R udabán ya k ö r
nyékén m ár a 14. és 15. században virágzott. Sajnos a régi bányászatról részletes tudósítások nem m arad tak ránk. Köz-
69 Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I, Budapest, 1890, 167. 1.
70 Borsod vármegye története, Budapest, 1909, 39. 1.
71 I. m. 118. 1.
72W e n z e l i. m. 87. 1. és a róla szóló okmány 344. 1.
73 I. h.
74 I. h. 362. 1.
