BARÓCZy SÁNDOR FELJEGYZÉSEI
a M a g y a r N e m e s i T e s t ő r s é g
É l e t é b ő l 17 óo - i 80 o = ig
MAGYARRA FORDÍTOTTA:
K. L Á S Z L Ó J Ó Z S E F
M. KIR. ÍG A ZG A T Ó -T A K Á R
ÖSSZEÁLLÍTOTTA 1829-BEN;
K R U D y F E R E N C
TESTORHADBIRO
K I A D J A A M. KIR. H A D I L E V É L T Á R B U D A P E S T , 1936
'i
ELŐSZÓ
H adilevéltárunk 1936. szeptember elején, B udavár fel
szabadításának 250 éves ünnepén ind íto tta meg a tö rö k hódoltság korabeli okmányokkal foglalkozó füzetével azt a kiadványsorozatot, amelyben a szakemberek és a tö rtén et
kedvelő m agyar olvasóközönség rendelkezésére bocsátjuk és ism ertetjük H adilevéltárunk világháború előtti iratanyagának különösen érdekes darabjait.
E sorozat második füzeteként m ost a régi m agyar nemesi testőrség irataiból ism ertetünk egy füzetet, am elyet K rúdy Ferenc, a testőrség h ad b írája állíto tt össze h ari Báróczy Sándornak, a híres testőr-írónak naplószerű feljegyzései után ném et nyelven.
Ez a füzet a testőrség levéltárában azóta is m int ,,Báróczy-Napló” szerepelt.
Báróczy feljegyzéseinek hiteles szövegét K. László József m. kir. igazgató-tanárnak, H adilevéltárunk egyik tagjának, m agyar fordításában bocsátjuk e füzetben a történelm et ked
velő nagyközönség elé. Lapjain nem találkozunk világrengető hadi vagy politikai eseményekkel, hanem csupán a testőrség mindennapi életének apró-cseprő dolgaival. M egismerjük a testőrszolgálat részleteit és az udvari élet sok érdekes jelene
tét. Örömmel állapíthatju k meg abból azt a nagy megbecsü
lést, amelyben M ária Terézia és II. József a testő rö ket része
sítették és azt, a lakosság minden rétegéből feléjük áradó nagy tiszteletet és szeretetet, amellyel a bécsiek az udvar fényét annyira emelő daliás m agyar tiszteket körülvették.
A ném et Bécsnek egy kicsiny, de általános tiszteletnek örvendő magyar szigete volt a m agyar gárda, az udvari életnek és a császárváros előkelő tá rsaság a in ak szám ottevő tényezője.
Báróczy feljegyzései sok humoros, kedves jelenetet is őrizték meg szám unkra a testőrség életéből. Ha pedig szomorú, a testőrségnek vagy egyes ta g jain a k hírnevére árnyékot vető eseményről kellett megemlékeznie, ezt tárgyilagosan, sine ira et studio tette.
Hogy a m agyar nemesi testőrség milyen sok értékes em bert ad o tt nem csak a hadseregnek, hanem a m agyar köz
életnek és irodalomnak, — azt jól tudjuk. A bécsi késői barokk, m ajd rokokó élet színes világában élő daliás m agyar gavallé
rok nem puhultak el a pompás udvari élet forgatagában, h a nem mind a harcmezőn, mind az ország politikai színpadán férfiasán m egállották helyüket. K rúdy Ferenc nagy szolgála
to t te tt nekünk azzal, hogy Báróczy feljegyzéseit megőrizte és hogy annak utolsó fejezeteiben felsorolta azoknak a kiváló m agyar testőröknek neveit, akik későbbi életükben jelentősebb szerepekhez ju to ttak .
Szükségtelen e helyen Báróczy Sándor személyével külön részletesen is foglalkozni, hiszen ő a testőrírók vezetőjének.
Bessenyei G yörgynek nyomában, az irodalom történet halha
ta tla n alakjai között szerepel. Érdekes, ellentétekből összetett egyéniség volt. M int erdélyi köznemes családból származó ifjú, a testőrség felállításakor, 1760-ban Bécsbe vágyott, legelső
sorban azért, hogy m űveltségét fejlessze. B ejutása nem volt könnyű. M egyéjének (Alsó-Fehérmegye) rendjei nem szívesen küldték, m ert vézna, alacsony testalkatával, rú t arcával nem igen illett a kiválogatott, szép te stő rifjak testületébe. De Mi
kes István gróf ism erte Báróczy fenkölt gondolkodását, nagy m űveltségét és azzal h a llg a tta tta el a Báróczy felküldését.
ellenzőiket, h o g y : ... benne egykor az egész nemzet meg fog dicsőíttetni”. Nem csalódott. Báróczy előnytelen külseje mö
g ö tt rendkívül értékes lélek lakozott. Fogyatkozásait ismerte, ezért inkább m agába vonult, könyvei közé. De testő rtársai ham ar felism erték lelkületének tisztaság át, csodálatos nyelv
érzékét, választékos beszédmodorát, s am ikor francia munkák fordításával a franciás iskola h iv a to tt művelői közé küzdötte fel m agát, m ár senki sem ütközött meg szerény, bátortalan fellépésén és félszeg külsején. Szenvedélyesen síkraszállt a m agyar nyelv tisztítása m ellett; m unkáiban az erkö’csök ne
m esítésére s hazafiságra intette k o rtársait. Bécsben is tö rh e
tetlen hűséggel ragaszkodott hazájához. Egyik kitűnő m unká
já t, Calprenéde K asszandrájának fo rd ításá t a dicső m agyar nemzetnek ajánlotta, s előszavát ezzel végzi: „ . . . minthogy nem is várhatok dicsőségesebb véget benne, m intha azoknak, kiknek egyedül kedvekért fordítottam , tetszését m egnyerhe
tem, és azáltal m egbizonyíthatom , hogy senki sincsen, aki nagyobb tisztelettel viseltessék: a dicső M agyar Nemzethez, m int Báróczy Sándor”.
Életének második felében az irodalom irán ti szeretetét és szenvedélyét háttérb e szoríto tta egy másik, akkor divatos szenvedély, az aranycsinálás. Vegyészettel azelőtt is mindig szívesen foglalkozott, — ezt H adilevéltárunk testő riratai kö
zö tt található minösítvényi táblázatai is bizonyítják. Az alchi- m ia meddő k u ta tásai és a testőrszolgálat m indennapi gondjai között élte utolsó éveit. 1809. karácsony estéjén fejezte be földi pályafutását 73 éves korában.
A napló ném et szövege az akkori cikornyás, körülményes, de mégis eredeti zam atú nyelven van írva. A m agyar fordí
tásban igyekeztünk ezt, am ennyire lehetett, figyelembe venni.
Ezért m eghagytuk eredeti alakjukban például az udvari szol
gálatban előforduló kifejezéseket, am elyeket az akkori m agyar nyelvhasználat is így em legetett.
Érdekes, hogy Báróczy milyen rajongással beszél fel
jegyzéseiben II. József császárról. Ennek m agy arázata az le
het, hogy II. József — m int a leírásból kitűnik, — a m agyar testőröket nagyon szerette, kiváló használhatóságukat béké
ben és háborúban nagyra ta rto tta , személye te h á t Báróczynak, aki lelkes hazafi, szívveMélekkel m agyar te stő r volt, — igen rokonszenves lehetett. Ez a vélemény József császárról azért is nagyon érdekes, m ert eltér attól a felfogástól, amely II. Jó zsefet nem ta rto tta a m agyarok barátjának.
A m agyar irodalom szempontjából nagy veszteség, hogy Báróczy naplóját nem írta meg részletesebben és m ag y ar nyelven. Jellem rajzához azonban ezek a — gyakran összefüg
gés nélküli — fe’jegyzések is érdekes adatok at nyú jth atn ak . Az utolsó fejezetekből kitűnik írójuk nemes, hazafias gondol
kodása és az a felfogása, amellyel a nemesi testőrség rendel
tetését megítéli. Jellemes, művelt ifjak iskolájának tek in tette azt s hogy mennyire igaza volt, — azt a m agyar közéletben a XVIII—XIX. században nagy szerepet v itt sok olyan férfi élete bizonyítja, akik ifjú korukban a m agyar gárdában szolgáltak.
Budapest, 1936. karácsony hetében.
A Hadilevéltár főigazgatójának megbízásából Markó Árpád alezredes,
a levéltár: osztály vezetője,
a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
7
c) CV w . ^ ,
5e>»)t *^»YG^r v w c V i -Aw/^SoAύ*- ijf & O .
%Cf ^>Xw*~ ^(Λν</ / & ΟΌ.
^ ^3OCA
^yK-UljOOy^jJf/^f «* ( / J d / f O^A <S ,
/^€s*Í£í+.
W - ^N ^ / V ^ V . ■»* ^ 4 * * ’ . « A > « C ^ · < 4 ^t ^A t - y* ,
A
MAGYAR KIRÁLYI NEMKSI TESTŐRSÉG
ÉVKÖNYVEI
A TESTÜLET 1760-BAN TÖRTÉNT ALAPÍTÁSÁTÓL KEZDVE AZ 1800 ÉVIG
I R T A
BÁRÓTZI SÁNDOR
C S . K IR . A L E Z R E D E S ,
É S E L S Ő Ő R M E S T E R A M . K I R . N E M E S I T E S T Ö R S É G T E S T Ü L E T É B E N .
KÖZREBOCSÁTOTTA 1829 NOVEM BERÉBEN
Λ M. K I R . N E M E S I T E S T Ő R S É G G E L · . A N N A K Ü G Y K E Z E L É S É V E L · É S S Z E R V E Z E T É V E L F O G L A L K O Z N I A K A R Ó T Ö R T É N E T Í R Á S SZ A MA R A , — E S T E R H Á Z Y M I K L Ó S H E R C E G . CS. K I R . T Á B O R S Z E R N A G Y Ű R Ő F Ő M É L T ö S Á G Á N A K , A M. K I R . N E M E S I T E S T Ő R S É G K A P I T Á N Y Á N A K T U D T Á V A L É S R E N D E L E T É R E K R Ú D Y ' ) K A P I T Á N Y ÚR. A Z E M L Í T E T T T E S T Ö R S É G H A D B 1 R A J A . A K I N E K Á L L Í T Á S A S Z E R I N T I S B Á R Ó T Z I Ű R AZ Í R Ó J A E Z E K N E K AZ
É V K Ö N Y V E K N E K .
1 K rú d y F e re n c s z ü le te tt P o z s o n y b a n 1796-ban. 1814-ben a br.
M á riá s s y 37. e z re d b e n z á sz ló ssá n e v e z té k ki. 1821-ben a 2. h u s z á r e z re d b e n f ő h a d n a g y h a d b író . 1828-ban m in t s z á a a d o s t h ely ezték á t a n em es f e s tő r s é g h e z h a d b ír ó k é n t. 1837-b e n a k. k. A rc ié re n L e ib g a rd e -h o z k e rü lt.
RÖVID TÁJÉKOZTATÁS AZ ÉVKÖNYVEK ÍRÓJÁRÓL.
B árótzi Sándor ú r előbb, m int első írnok az erdélyi főkor
mányszéknél, m ajd m int számvizsgáló az adóügynél teljesített szolgálatot.
1761 október 1-én k erü lt a m. kir. nemesi testőrséghez, ahol 1783-ban m ásod-őrm esteri kinevezést kapott, 1790-ben pedig m ásod-őrm esteri fizetéssel első-őrm esterré lépett elő.
1792-ben reá bízták a m ag yar testőrség gazdasági ügyei
nek vezetését, és 1794-ben valóságos első-őrm esterré nevezték ki. Fokról fo kra em elkedett továbbra is és 1809 december 24-én h alt meg Bécsben, m int cs. kir. ezredes és családjának utolsó sarja.
B árótzi a m agyar irodalom terén szinte ú ttö rő m u n k ás
ságot végzett, őtőle jelentek meg 1774-ben „K aszandra", 1775-ben erkölcsi elbeszélései és levelei „Erkölcsi Mesék” cím mel; aztán az „Erkölcsi Levelek”. M agyarra fo rd íto tta Calpre- néde egyik regényét és Dusch erkölcsi leveleit. Hosszabb ideig foglalkozott alchimiával is, ami — sajnos — eltérítette é rté kes irodalm i törekvéseitől. 1790-ben írta meg „A védelmezett m agyar nyelv” című értekezését, m ajd „Az új A deptus”-t és
„Rózsikának titk a i”-t.
Lehet, hogy a haza B árótzi biztatásának és példaadásá
nak köszönheti azt is, hogy Kisfaludi, aki B arótzit még a testőrségnél érte, m egírta nagyszerű H im fy-jét, a m agyar költészetnek ezt a remekművét, am elyet több színpadi műve (Stibor stb.) követett. Ez utóbbi művek kelleme, elméssége és szépsége „a m agyar Kotzebue” nevet szerezték meg lán g elméjű írójuknak.
(Részben a M agyar Plutarch-ból, Pesth, 1816. II. Y.)
S u m m a e p r u d e n tia e est ita p ra e te r it a agnoscere, u t fu t u r i s p ro sp ie ia tu r.
Corn. N epos.
RÖVID BEVEZETÉS
Minden dolog folytonos változásokon megy keresztük Minden nap új események történnek, am elyeket még újabbak követnek. A könyörtelen idő végül m indent megemészt.
Az emberek emlékezetében a dicső te ttek épúgy elmo
sódnak, m int az aljas cselekedetek. A legnagyobb városok, a legpompásabb emlékművek is összeomlanak, rom okká válnak, elporladnak; csak az események és a te ttek em lékét menti meg a történetírók tolla az utókor szám ára.
Hol volnának az Agamemnonok, hol az Ulissesek, az Achillesek, hol a jó A ntoninusok, a M arcus A ureliusok és a T ra- janusok, de hol volnának a Tiberiusok, a Diocletianusok és a Nérók is, az emberi nemnek ezek a söpredékei, hol volna a jók és a gonoszok egész sora, ha az előrelátó régi kor am azokat pél
dául, emezeket pedig a megvetés tárgy aiul a világ szemei elé nem állíto tta volna.
Talán éppen ezek a meggondolások voltak azok, amelyek a cs. kir. első főudvarm esterben, az összes cs. kir. testőrségek ezredesében, Starhem berg György Ádám herceg ú r2 őkegyel- mességében azokat az atyai érzelm eket felkeltették, amelyek
nek köszönhető, hogy az ő gondjaira bízott m. kir. nemesi testőrség története, az annak keletkezésére, 1800-ig való fenn
állására és az ebben az időszakban tö rté n t összes jelentős eseményekre vonatkozó adatokkal egyetemben az utókor szá
m ára m egörökíttetett, — ami kifejezője volt annak a vonza
lomnak is, am elyet a herceg a m agyar nemzet irán t érzett.
Ez az állam szolgálatában becsületben megőszült minisz
te r — nagyon helyesen -— bizonyára úgy gondolkozott, hogy h a egy-egy véres csatá t az emberek ragyogó dicshimnuszok
kal tudnak megünnepelni, s zengzetes győzelmi dalokkal meg
énekelni, hogyha poros levéltárakban porladó okleveleiket ke
resnek össze nagy fáradsággal csak azért, hogy egy-egy csa
lád, vagy egy-egy személy nevét dicsfénnyel vehessék körül,
2 S ta r h e m b e r g G y ö rg y Á d á m h e rc e g sz ü le te tt 1724-ben. T itk o s ta n á c s o s és a z á lla m ta n á c s m in is z te re . 1765-ben b iro d a lm i h e rc e g i r a n g o t k ap . M e g h a lt l,s07.
11
ak k o r a m éltányosság valóban úgy kívánja, hogy m egm entes
senek a feledés veszélyétől olyan intézmények is, amelyek egy egész nemzettel éreztették legjótékonyabb hatásukat.
M ária Terézia, a dicső emlékezetű császárné-királynő, ez a m agyarok szemében elfelejthetetlen fejedelemasszony, a nemzet odaadó hódolatától és különösen az ú. n. örökö
södési háború folyam án ism ételten te lje síte tt szolgálataitól m eghatva, részben a hozzá hűségesek irán ti elismerésének ki
fejezésére, részben azzal a politikai céllal, hogy a német és a m agyar nemzet között az egymás irán ti bizalm at fokozza, — az ország előkelőségeinek hozzájárulásával még a hétéves h á ború folyam án a rra az elhatározásra ju to tt, hogy m agyar testő rség et szervez, amely az egész állam ra, de különösen a m agyar hazára hasznos intézmény lesz.
Ebből a célból díszes alapítólevél készült, és a testőrség, m int katonai te stü let szám ára alkalmas szabályzatokat szer
kesztettek. Az előbbi különleges kedvezményeket, előjogokat ad o tt és nagyon szép rem ényeket n y ú jto tt a testőröknek a jövőre nézve, az utóbbi pedig felad ataik at és kötelességeiket állapította meg.
E zt a diplomát — a hozzájárulásra való felszólítás kísé
retében — m egküldték M agyarországnak, Erdélynek, H orvát
országnak és kihirdették az összes vármegyéknek. A benne foglalt kedvezmények a nemzetben olyan nagy öröm et keltet
tek, hogy az a testőrség fe n n ta rtá sá ra évenkinti 120.000 fo
rin to t szavazott meg, a m agyar ifjúság becsvágyát pedig any- nyira fokozták, hogy a legelőkelőbb családok sarjai vetélked
tek azért a kitüntetésért, hogy ennek a testőrségnek tag jai lehessenek.
Intézkedés tö rté n t aziránt, hogy a m agyar testőrségbe felveendő ifjak semmiben hiányt ne szenvedjenek, ami alkal
m as lehet arra, hogy term észetes képességeiket, ügyességeiket kifejlessze, s így a testőrök az állam nak hasznos szolgálato
k a t tehessenek.
Hogy a nemesi testőrség az anyai gondoskodást m utató királynő és az ország várakozásainak mennyiben tu d o tt m eg
felelni, azt a következő lapok tartalm ából tu d ja m ajd az olvasó megítélni.
ELSŐ RÉSZ
i.
A m. kir. nemesi testőrséget az 1760. év júniusában állí
to ttá k fel és ta g ja i szám át 120 főben állap ították meg. A p a
rancsnoki állásokat a következő személyek nyerték: kapi
tán y le tt P álffy Lipót gróf,3 cs. kir. tábornagy és m agyar- országi főhadparancsnok, — alkapitány P álffy János gróf"
cs. kir. vezérőrnagy, — főhadnagy Rhédey János gróf'"
cs. kir. vezérőrnagy és alhadnagy Erdődy János gróf11 cs. kir.
alezredes.
Lelkiekben a testü let a tábori vicarius fennhatósága alá tarto zo tt. Udvari szolgálati ügyekben a cs. kir. első főudvar
m esternek, bírósági ügyekben a cs. kir. udvari haditanácsnak, gazdasági ügyekben pedig, mint az ország képviseletének, a m agyar királyi udvari kancelláriának volt alárendelve, am ely
től javadalm azását is kapta.
A testőrszolgálatra alkalm as egyéneket kiválasztani, azo
k at egyenruhával ellátni, lovászlegényeket toboroztatni, lova
k at és minden egyéb szükséges dolgot beszerezni, mindez a
:! P á lf f y L ip ó t g ró f s z ü le te tt 1716-ban. 1741-ben tá b o rn o k . 1758-ban k o ro n a ő r, 1760-ban tá b o r n a g y és a m a g y a r n e m e s i te s tő r s é g első k a p i
tá n y a és p a ra n c s n o k a . 1702-ben m e g v á lik a te s tö r s é g tö l és m a g y a r - o rs z á g i f ő h a d p a r a n c s n o k lesz. M e g h a lt 1773-ban.
1 P á lf f y J á n o s g r ó f s z ü le te tt 1728-ban. B o rso d vm . fő isp á n ja ,, 1759-ben tá b o rn o k , 1 760-ban a z ú jo n n a n f e l á ll ít o tt m a g y a r n e m e s i te s tő r cég a lk a p itá n y a . 1702-ben a ltá b o rn a g y , 1784-ben m in t tü z é r s é g i tá b o r n ok m e n t n y u g a lo m b a .
5 R h éd ey J á n o s g r ó f s z ü le te tt I7 i;j-b an . 1758-b a n a H a lle r-g y a lo g - ezred b en sz o lg á it m in t ezred es. 1760-ban a z ú jo n n a n f e lá llíto tt m a g y a r nem esi te s tő r s é g ló h a d n a g y á v á n e v e z té k k i és e ln y e r te a tá b o r n o k i r a n g ot. 1761-ben a b écsi te s tő r p a lo ta p a r a n c s n o k á v á n e v e z té k k i. 1767-ben m in t a ltá b o r n a g y h a g y ta el a te s tő rs é g e t. M e g h a lt 1768-ban.
ü E rd ő d y J á n o s g ró f a le z re d e si r a n g g a l k e r ü l t a z ú jo n n a n fe lá llí
t o t t m a g y a r n e m e si tc s tö rs é g h e z . I t t m in t első ő r m e s te r sziolgált. R é s z t- v e tt a z 176213. évi h a d já r a tb a n és m in t e z re d e s k e r ü lt el a te s tö rs é g tö l
λ S z é c h e n y i-h u sz á re z re d h e z . M in t lo v a s s á g i tá b o r n o k h a lt m eg .
13
sok feladat P álffy és Rhédey tábornokoknak ju to tt. Ez utóbb:
k ap o tt m egbízatást a testőrség gazdasági ügyeinek a veze
tésére is.
Hogy ezeket a feladato kat a lehető legnagyobb gyorsaság
gal megoldhassa, P álffy János gróf tábornok a had rak elt s e reghez utazott, hogy o tt az ezredekbó'l testőrszolgálatra alk al
m as 40 olyan fiatal nemes em bert válogasson ki, akik vagy m int főtisztek, vagy m int hadapródok m ár szolgálatot te lje sítettek. Ezeket Pozsonyba rendelte, a rra a gyülekező-helyre, ahol a testő rség megszervezésének történnie kellett.
U gyanezeket a teendőket Erdélyben Rhédey gróf tábornok lá tta el, aki a polgári egyének közül választott ki testőrszol
g á la tra alkalm as fiatalem bereket. A többi ifjak at hasonló cél
lal a m agyarországi és a horvátországi várm egyék jelölték ki és küldték fel Pozsonyba.
2.
M ikor a személyzet összegyűjtésével elkészültek, a te stü letből három brigádát, „d an d árt” alkottak, melyek mindegyike 40 gárdistából állt, s amelyek mindegyikéhez 1 alhadnagy.
2 főhadnagyi ranggal bíró m ásod-őrm ester és 1 kapitányi ranggal bíró első-őrm ester tarto zo tt. Ezeknek a dandároknak m indegyike két-két alosztályra tagozódott, amelyek egy-egy m ásod-őrm ester parancsnoksága a la tt állottak. Az első- és a m ásod-őrm estereket a cs. kir. hadsereg tisztjei közül nevez
ték ki.
A testőrség állom ányát még a következő egyénekkel egé
szítették ki: egy káplán, egy hadbíró (főhadnagyi ranggal!, egy szám vivő (alhadnagyi ra n g g a l), egy orvos, egy sebész, egy élésm ester, egy hadírnok, egy porkoláb, egy házgondnok, egy
kapus, egy betegápoló és h a t háziszolga.
K ét-két tiszthez (lehetőleg olyanokhoz, akiket a lovas
b arátsá g erősebb szálai fűztek egymáshoz) egy-egy lovászt osztottak be. Az első- és a másod-őrm esterek mindegyike azon
ban külön lovászlegényt kapott. Ilyenmódon, a lovászok szám a 69 volt.
A megszervezett m. kir. testőrség 1760 júniusától ugyan
azon év szeptemberéig Pozsonyban tartózkodott. A kkor ú tra
•kelt és néhány nappal a boldog emlékezetű II. József császár (akkor még főherceg) első házasságkötése, a parmai infans-
növel október 6-án tö rtén t egybekelése előtt, 1760 október 2-án érkezett Bécsbe.
Pozsonyi tartózkodásának napjai a la tt a g árd át a fá ra d hatatlan szorgalm ú E rdődy gróf a fegyverfogásokban és a zártrendi gyakorlatokban gyalog és lóháton olyan pompásan kiképezte, hogy a testő rség — a szakértők m egállapítása sze
rint — a hadsereg legjobban kiképzett csapatai közé volt szám ítható. Ez a szorgalm as gyakorlatozás tovább folyt még egy pár esztendeig. Éppen a testőröknek a fegyverfogásokban való kiválóságával és az ezen a téren szerzett hírnevével m a
gyarázható, hogy később, am ikor a rra k erült a sor, hogy Lipót főhercegnek, a későbbi II. Lipót császárnak gyakorlati katonai ism ereteket kellett elsajátítania, a m agyar testőrséget bocsá
to ttá k a főherceg rendelkezésére, ezt kellett vezényelnie. Ezek a gyakorlatozások sokszor az egész udvar és a tábornoki kar jelenlétében tö rtén tek s azokkal a m agyar g árda általános tetszést a rato tt.
4.
A bécsi bevonulás alkalm ával történt, hogy P álffy gróf tábornok, aki a csapatot vezette, előrelátó gondosságból a lovászokat a porkoláb vezetése a la tt előreküldte, azért, hogy azok közben lovaikat az istállókba beköthessék, és azután uraik fogadására megjelenhessenek.
A kíváncsiság, hogy az új testőrséget láthassák, nem h agyta nyugodni a bécsieket. Sokan St. Marx-ig, sőt m ajd nem Simm ering-ig a bevonulok elé m entek. A m ikor a lová
szokat m egpillantották, akik m aguk is egytől-egyig jóképű, szépnövésű, fia ta l m agyar legények voltak, azt hitték, hogy azok a g árdisták. Sokan dicsérték őket, de voltak sokan, akik őszintén bevallották, hogy a m agyar testőrségről elterjed t hírek u tán többet v árta k volna. S m ár kezdtek is elszéledni a nézők, am ikor a közeledő igazi testőrség kürtjeinek és dob
ja in ak hangja őket ism ét m arad ásra bírta.
A nem v árt pompás látványtól elragadtatva, a m eglepett tömeg öröm újjongásban tö r t ki és ez az újjongás kísérte a tovább haladó g á rd á t egészen a testőrségi palota udvaráig, amelyet minden oldalról el kellett zárni, hogy a kíváncsi tö meg benyom ulását m egakadályozhassák. 5
5.
Másnap a testőrség parancsot kapott, hogy az udvari istállók előtti té rre vonuljon ki, ahol I. Ferenc István császár,
15
aki öccse, L otharingiai K ároly herceg és fiai: József, Károly és Lipót főhercegek társaság áb an lóháton, fényes kísérettel jelent meg, és M ária Terézia császárné-királyasszony, aki a főhercegnők, és több udvarhölgy kíséretében hintón érk ezett, szemlét ta rto tta k felette. A királynő elhaladt a felállított sorok előtt és azok között és a lá to ttak felett legfelsőbb el
ismerésének ad o tt kifejezést.
H arm adnap (október 4-én) a g árda fegyverek nélkül a Burg-ba vonult át, lóról szállt, felm ent a tükörterem be és P álffy tábornok it t a kézcsókra járuló parancsnokokat és g á rd isták at az uralkodónak egyenkint névszerint bem utatta.
6.
Ez alkalomm al történt, hogy am ikor az egyik testőri, R akovszkyt7 nevén nevezve bem utatták, a császárné-király
asszony, aki a nevet ,,R ákóczidn ak értette, a tábornokhoz fo rdult és azt m ondta, hogy egy „R ákóczit” nem lát szívesen a testőrei között. A tábornok a félreértést természetesen azonnal eloszlatta.
7.
A testőrparancsnokokat és a kiválogatott gárdistákat:
m int az egész testü let képviselőit, bem utatta aztán P álffy gróf tábornok a cs. kir. első főudvarm esternek, a birodalmi alkancellárnak, a haditanács elnökének, a m agyar udvari kan
cellárnak, és a többi m iniszternek és udvari m éltóságnak is, akik a testőröket mind nagyon szívesen fogadták.
A továbbiak során Rhédey gróf tábornok, m int p alo ta
parancsnok („H auskom m andant” ) az újonnan bevonuló g á r disták m indegyikét személyesen m u ta tta be a cs. kir. első fő udvarm esternek, a m agyar és az erdélyi udvari kancellárnak, valam int a többi udvari m éltóságnak, aminek az le tt a követ
kezménye, hogy az előkelőbb házaknál ezentúl m indenütt lehe
te tt m agyar gárdistákk al találkozni, sőt nem volt többé olyan követségi bál, ahol a m eghívottak névsorában m agyar te st
őrök ne szerepeltek volna.
7 R a k o v s z k y M iklós te s t ő r t m e g y é je k ü ld ö tte 1760 s z e p te m b e r 3 - á i a z ú jo n n a n f e lá llíto tt m a,g y ár n e m e s i te s tö rs é g b e , h o n n a n 1762. év t a v a sz á n s a j á t k é re lm é r e e lb o c s á jta to tt.
8.
E lérkezett József főherceg és Erzsébet párm ai infánsnő egybekelésének napja, amely alkalommal a m agyar testőrség azt a felad atot kapta, hogy a K arn tn erstrassén á t és a Stock im Eisen-téren, a Graben-en és a K ohlm arkt-on felállíto tt diadalkapukon keresztül a B urg felé haladó bevonulás fényét díszelgésével emelje. A nép üdvrivalgása épúgy szólt a be
vonulását ta rtó fia ta l m enyasszonynak, m int az őt kísérő pompás m agyar testőrségnek.
9.
De a m agyar testő rség az udvarnál is nagy kegyben állott. Mikor a bevonulás napjának estéjén az udvarnál foga
dás volt. am elyre eljöttek egypáran a testő rö k közül is, Rhé- dey tábornok, aki ifjú kora óta a gyalogságnál szolgált, s aki nagyon kényelmetlennek ta lá lta a testőregyenruhát, tábornoki
\8oiu }uo|»f íreqyqnjuo^Sn A túlzsúfolt fogadóterem be azonban a lakáj nem engedte belépni. E z bosszantotta a tábornokot.
A lakájnak egy m agyar te stő rre m utatva, aki éppen az ajtó m ellett állt, megjegyezte, hogy oda, ahol egy alárendeltje jelen van, rem élhetőleg neki, a tábornoknak is szabad lesz belépnie. A lakáj azonban bocsánatot k ért és a kap o tt pa
ran csra hivatkozott, amely szerint neki titk o s tanácsos
nál alacsonyabb rangú em bert nem szabad bebocsátania, k i
véve a m agyar testőröket. E rre a tábornok eltávozott, rövid idő múlva ú jra m egjelent m agyar te stő ri egyenruhában, s m ost m ár azonnal beeresztették.
Éppen így tö rté n t minden akkor is, am ikor II. József császár m int róm ai király második mennyegzőjét, a Jozefa bajor hercegnővel való egybekelését ünnepelte. E z alkalom
mal a főhercegek és a főhercegnők, m int szereplők, a schön- brunni operaelőadáson és a b alettkarban vettek részt. A tit
kos tanácsosoknál alacsonyabb rangú u rak — a m agyar te s t
őrség kivételével — itt sem jelenhettek meg.
10.
A m agyar testőrség kötelessége általában véve az volt, hogy gondoskodjék a felséges udvarnak úgy személyi, m int egyéb vonatkozású biztonságáról. E z é rt négy őrség felállítása vált szükségessé. Egy őrség került a császár mellé, egy má-
17
sik a császárné mellé, a h arm ad ik őrség József főherceg m ellett, a negyedik ennek felesége, az infánsnő m ellett te lje
s íte tt szolgálatot. Minden őrségre három m agyar te stő rt vezé
nyeltek, akiknek az akkori hartschierosokkal egy ü tt a 2-ik előszobában, az ajtó elő tt kellett lőfegyverrel, éjjel-nappal ő r t államok. E célból naponkint egy m ásod-őrm ester parancs
noksága a la tt 12 m ag y ar testőrből álló őrséget vezényeltek a Burgba. Az ú j őrség a ré g it katonás szokás szerint, trom bitával, zeneszóval felvonulva délután egy órakor v álto tta fel.
H ogyha azonban a felséges uralkodói családnak más tag jai is Bécsben tartózkodtak, m in t pl. L otharingiai K ároly her
ceg, vagy ennek neje, a ném etalföldi főhercegnő,*) akkor ezek is k ap tak ilyen díszőrséget.
11.
A m ikor Jozefa királynő, a róm ai király, a későbbi II.
József császár m ásodik neje is m eghalt és a legfiatalabb fő hercegek, F erdinánd és Miksa, akik eg y ü tt laktak, felserdül
tek, nekik is díszőrséget adtak, mindaddig, míg előbbi Milá
nóba, utóbbi pedig a kölni választó koadjutorává kijelöltet
vén, Kölnbe nem utazott.
H a az étkezés ideje következett, a felszolgált ételeket minden alkalommal egy arciére és egy m agyar testőrnek kel
le tt kísérnie, am ikor is, épúgy, m int az őrségen, a ném et te s t
őrök (az arciérek) jobbról, a m agy ar testőrök pedig balról állottak, azért, m ert am azokat a róm ai birodalom te stő re i
nek tekintették. K ivételt képezett e tekintetben az in te rre g num ideje, a II. József császár halála és II. L ipót koronázása között eltelt idő, am ikor a m agyar testőrök álltak jobbfelől.
12.
H ogyha az udvar a városi vagy a külvárosi tem plom o
k a t látogatta, am i évenkint többször is előfordult, minden alkalommal egy m agyar testő r-„d an d ár” v e tt részt a kivonu
láson rendes szolgálati öltözetben. A B urgban összeállított m enetet egy első- és egy m ásod-őrm ester vezette. E gy másik m ásod-őrm ester a dandárból k ik ülön ített 4 vagy 6 testőrrel a testőrségi palotából a szóbanforgó templom hoz lovagolt, és o tt v á rta az udvar megérkezését.
* E z a fő h erceg -asszo n y m á r 1774-ben m e g h a lt. (A m á s o ló m e g je g y z é s e .)
M a g y a r te s tő r ő rs zo lg á la tb a n a k ir á ly n ő a jta ja e io it.
(O tte n fe ld — T e u b e r: D ie ö ste rre ic h is c h e A rm ee.
W ien. 1895.)
19
M ihelyt az udvar kocsikba szállt, és az ú. n. spanyol udvarból (amely o tt volt, ahol a m ostani új, vagy sz e rta rtá s
terem van) a B urgplatzra h a jta to tt, a testőrség az első-őrmes
te r p aran csára k ard o t rá n to tt, a kürtösök a díszjelet fú jták . Az elvonulás befejeztével az első-őrm ester dandáréval együtt az utolsó udvari h in tó t követve m aga is m egindult és a m e
netet kivont karddal a templom ig követte. O tt az u dvar ő ri
zetét a m ásod-őrm ester v ette át, az vezette a templom szen
télyébe, s az vezette ki újból a kocsikhoz az istentisztelet be
fejeztével.
N yáron, am ikor az udvar Schönbrunnból lá to g atta a vá
rosi tem plom okat, a testő rg árd a a m enetet vagy a Maria- hilfer-Strassen, vagy az udvari istállóknál, a B urg kapuja előtt v árta.
A Schönbrunnból kiinduló udvari h in tó k at a testőrök úgy kísérték, am int rendes kilovaglásoknál volt szokás, egé
szen a te stő rd an d ár felállítási helyéig. O tt a m enetet az emlí
te tt dandár vette á t és kísérte kivont karddal a szóbanforgó templomig.
V asárnaponkint és ünnepnapokon az udvar a Burg ud
vari kápolnájában ta r to tt istentiszteleteken v ett részt. Ezekre esetenkint 20—20 testőrből álló ú. n. templomi szolgálatot vezényeltek, am elyet az egyik m ásod-őrm ester vezetett a te st
őrségi palotából a Burgba, és állíto tt fel sorfalként az első, második és harm adik előszobában. I t t is a ném et g árd a állt jobbról, a m agyar testő rség balról, s így v ártá k a m enetet Mivel udvari szolgálatban vezényszavakat használni nem sza
bad, a m ásod-őrm ester, mihelyt az a jtó k a t nyílni, és az elől já ró két la k á jt a tükörterem ből kilépni lá tta, botjával ko
pogva m egadta az első jelet, m elyre a testőrök k ardot rá n to ttak . A m int aztán a m enetben az udvari méltóságok el
haladtak, és Őfelsége közeledett, a m ásodőrm ester botjával kopogva még egyszer je lt adott, m ire a testőrök kard ju k at tisztelgésre emelték és ebben az állásban m egm aradtak mind
addig, míg őfelségéik és a királyi Fenségek az egyik előszobá
ból a m ásikba á t nem haladtak. E zután a m ásod-őrm ester bot
jával harm adszor és negyedszer is je lt adott, m ire a testőrök vigyázz-állásba visszakoztak, illetve k ardot rejtettek .
N agyobb ünnepnapokon, m int Mindenszentek napján, k a rá csonykor, három királyok napján, húsvétkor, am ikor a csá
szár nem az oratórium ban, hanem lent a tem plom ban hallga
to tt istentiszteletet, abban a pillanatban, am ikor őfelsége az előszobákban felállított testőrök so rfala közt m ár áth alad t, de az utolsó előszobából a folyosóra m ég ki nem lépett, a g árd is
tá k a császár mellé léptek, és pedig jobb felől az arciére-ek, bal oldalt a m agyar testőrök, elől a másod-őrmesterek, u tá
nuk a testőrök, úgyhogy a császárt egészen körülvették, s ki
vont karddal így kísérték le a lépcsőn végig a templomba, ahol a császár a szám ára felállíto tt mennyezet a la tt im a
zsám olyra térdelt, a g árdisták pedig, akik belépéskor kalap
ju k a t és kucsm ájukat levették, másod-őrm estereikkel együtt, arccal az o ltá r felé, egy sorban a szentély körül állottak fel, s egészen az istentisztelet befejeztéig o tt m aradtak. Istentiszte
let után a császárt ugyanolyan módon ism ét visszakísérték, és újból so rfalat állva bevárták, míg őfelsége az előszobákon át, soraik között lakosztályába vissza nem vonult.
Szent A ndrás napján van az arany gyapjas-rend, Szent Im re napján a Szent István-rend, és Terézia napján a katonai M ária Terézia-rend ünnepe. Az első kettőn a rend lovagjai az illető rend egyenruhájában, az utóbbin a rend szalagjait fel- öltve jelentek meg a császárral, m int az összes rendek nagy
mesterével, s kísérték őt az udvari kápolnába, ahol a testőrö k nek a fentiek szerint kellett teendőiket ellátni.
Isten tisztelet után rendi lakom a következett. Ennél a csá
szár az egyik asztalfőn ült, mennyezet alatt, egészen egyedül, vagy az uralkodó-család azon ta g ja i társaságában, akik az ünnepeit rend lovagjai voltak. A rend többi lovagjai egy másik, a császár asztalától 3—4 lépésnyi távolságban felállíto tt asz
talnál ültek. A testőrök kivont karddal álltak jobb és bal fe
lől, az uralkodó baldachinjánál kezdődő sorokat alkotva, s alul még egy harm adik soruk következett, úgyhogy három szár
nyat form álva a testőrök m ind a két asztalt körülvették.
I tt meg kell jegyezni, hogy Szent Im re napján, amely m agyar rend ünnepe volt, kizárólag csak a m agyar testőrség lá tta el a szolgálatot, és pedig díszöltözetben, míg a többi rendek ünnepén a rendes öltözetében m egjelent m agyar testőrg árd a szolgálatát az arciére-ekkel osztotta meg.
Megünnepelték a felséges császári család tag jain ak szüle
tésn ap jait és névnapjait is, amely alkalm akkor azonban a testőrségnek más teendője nem volt, m int hogy a testőrségi palotából a B urgba átlovagoljon, és az ünnepelt m agas személy elé kézcsókra járuljon. Ez azonban az akkori, igen népes csá
szári családban évenkint nagyon sokszor megismétlődött.
Üjév napján, amely a díszelgések nagy n ap ja volt, h a t kürtössel és a dobossal, a gárdakapitány személyes vezetése a la tt az egész m agyar testő rség kivonult díszöltözetben. A csa
pat a B urg udvarán lóról szállt és kézcsókra járu lt. Ennek m egtörténte után a testőrség m egint levonult, a Burgplatz-on lóra ült, s a testőrfőhadnagy vezetése a la tt (m ert a te stő r
kapitány és az alkapitány az udvarnál m aradtak) ismét a testőrségi palotába té rt vissza. A B urg kapuja elé érve a testőrfőhadnagy egy m ásod-őrm estert 24 gárdistával és egy
21
kürtössel a csapatból kikülönített és a Burgba küldött vissza.
Ezek a testőrök alk o tták a so rfalat a fentebb m ondottak sze
rin t a felséges udvar tem plom látogatása alkalmával, valam int annál a nyilvános lakománál, am elyet Őfelségéik ezen a napon ta rto tta k .
Ű rnapján volt a g árda legerősebb templomi szolgálata minden esztendőben. E rre az egyik első-őrm ester parancsnok
sága a la tt egy dandár m agyar te stő r vonult ki díszöltözetben, m íg a rangidős m ásod-őrm ester a g árdisták egy részével, akiknek a száma a körülm ényeknek megfelelően nagyobb, vagy kisebb volt a szerint, hogy az uralkodóháznak több vagy kevesebb ta g ja volt jelen, a Szent István-tem plom hoz volt kirendelve.
A dandár az udvart a Szent István-tem plom ig kísérte s o tt a templom fő b ejárata körül állott fel. Istentisztelet után kezdődött a körmenet. Mikor a m enet végén az udvar meg
érkezett, a m ásod-őrm ester vette á t a neki alárendelt te st
őrökkel annak gyalog menetben, levett kalpaggal való kísére
tét, míg a te stő rd an d ár kivont karddal, lóháton az udvart követte s így haladt a m enet a stációkhoz. A mikor az u tcá
kon felállíto tt oltárok előtt evangélium-olvasás u tán a pap áldást osztott, a parancsnak vezényletére a testőrség kardot re jte tt és levette kalpagját. A zután a m enet az előbb leírt módon halad t tovább a következő oltárig, m ajd a Szent István- templom ig s végül onnét vissza a Burgba.
Ennek a templomi szolgálatnak rendes körülmények kö
zött a Szent István-tem plom volt a színhelye, s csak egy-két esetben tö rtén t, hogy a körm enet az A ugustiner Kirche-ből indult a városba. Ilyenkor a testő r-dan dár ennél a templomnál állt fel s nem v á rt a B urgban az udvarra, amely az August.- ner Gang-on keresztül gyalog vonult a templomba.
13.
Hogyha a császári ház valamelyik ta g ja kikocsizott, azt a m agyar testőrség lőfegyverrel, gyalog kísérte le a hintóig.
I t t más, kivezényelt m agyar testőrök v ártá k a m agas személyt lóháton, kivont karddal, s ők alk o tták a további kíséretet, és pedig, ha a császárról, vagy a császárnéról volt szó, négyen, h a pedig a császári háznak valam elyik fiatalabb ta g já ról, akkor ketten.
Kezdetben ezeknek az u ta zást kísérő testőröknek kivont karddal, vállra v etett karabéllyal a kocsi m ellett, a hintó a jta já n ál kellett lovagolniok. Mivel azonban a főváros lakosságá
nak nagy száma, és az utcák keskenysége m iatt a kísérésnek
ez a módja m indig bajosabbá vált, a rendszer m egváltozott, s attó l kezdve a testő rség csak a m agas személy kocsiba szállása
kor rá n to tt kardot, azután kard ot re jte tt és a hintó m ögött lovagolt.
H ogyha a m agas személy a kocsiból kiszállt és gyalog' sé tá ra indult, a testőrök is leszálltak lovaikról és gyalog k ísér
ték urukat. Ilyenkor nagyon örültek annak a szerencsének, mely nekik a m agas személy leereszkedő kegyességében osz
tályrészül ju to tt.
14.
H ajtóvadászatokon, ha a császár szarv ast üldözött, a m a
g y ar testőröknek is u tán a kellett ugratniok. A körvadászato
kon pedig, amelyeken rendesen az egész udvar részt vett, a g árdisták leszálltak lovaikról, s azt a m agas személyt kísérték el az álláson em elt sátorig, aki mellé beosztva voltak. I t t u ru k mögé állottak s az volt a dolguk, hogy átn y ú jtsák a gondjaikra bízott fejedelm i személynek a puskatöltővadász áltál megtöl
tö tt fegyvereket.
Messzebb vidékekre való utazásoknál a lovas m agyar te s t
őrökből kisebb különítm ényeket küldtek előre, amelyek bizo
nyos m egállapított helyeken lóháton ülve, kivont karddal v á r
ták az udvar érkezését. Ezek a g árdisták az udvar érkezése után kardot rejtettek s úgy kísérték tovább a m agas szemé
lyeket. Ilyenkor a felváltott testőrök mindig azon a helyen v ártá k be az udvar visszaérkezést, ahol őket felváltották.
U gyanígy tö rté n t az őrkíséret ellátása akkor is, ha az udvar Maria-Zellbe zarándokolt, vagy Liechtenstein herceghez vadászatra, a m orvaországi Felspergbe, vagy Holicsba, vagy Schlosshofba, vagy M agyarországba, Pozsonyba utazott. Ilyen
kor a testőrök a kijelölt állomásokon álltak készen az őrkísé- reti és készültségi szolgálat ellátására.
Más volt az eljárás az Innsbruckba, Tyrolba, a V ácra és a m agyar bányavárosokba való utazásoknál, am int ezt a továbbiak során látni fogjuk.
15.
H a az udvarnál haláleset fo rd ult elő, a királyi h o lttestet felnyitották, bebalzsamozták, aztán a cs. kir. udvari kápolná
ban helyezték közszemlére. Ilyen alkalm akkor két m agyar te stő r állt díszőrséget a rav atal m ellett éjjel és nappal.
23
A tem etés napján, am ikor a belső részeket a Szent István- tem plom ban lévő sírboltba, a szívet pedig az augusztinusokhoz szállították át, a kíséretet két lovas m agyar testő r alkotta.
A tem etési menetben, ha a császári család egyik ta g já t tem et
ték:, egy m ag yar testőr-dandár, ha pedig m agát a császárt, vagy a császárnét tem ették, az egész m agyar testőrség kísérte a koporsót a Josephsplatz-tól kezdve egészen a kapucinusok sírkam rájáig, ahol egy m ásod-őrm ester v á rta két gárdistával a h alo ttat és kísérte le a sírkam rába.
16.
H a a Burgban tűz ü tö tt ki, a tű zo ltó tartalék kén t kivezé
nyelt m agyar testőrség az egyik éppen jelenlévő törzstiszt pa
rancsnoksága a la tt vonult a B urgba és a parancsnok az egyik m ásod-őrm estert a császári lakosztályba küldte, hogy a to vábbi legfelsőbb paran cso kat kikérje.
A testőrség alapításától 1800-ig azonban sohasem volt eset a rra , hogy a tűzvész annyira elharapózhatott volna, hogy a testőröket lovaikról le kelljen szállítani és egyenkint a csá
szári ház ta g ja i mellé beosztani.
De ha a városban, vagy a küvárosokban, vagy a környék
beli helységekben volt tűz, a császár csupán két m agyar g á r
dista kíséretében minden alkalommal kilovagolt a tűz szín
helyére. Ha lováról leszállt, úgyanúgy cselekedett a testőrség is és mindenhová követte, hogy a veszedelmektől m egoltal
mazza, vagy azokban mellette legyen.
A mikor egyszer a m agyar testő rpalo ta közelében, az ú. n.
Spaliermache-Haus-ban volt tűz, & m agasból egy égő tető gerenda, vagy szarufa esett a földre s a jelenlévő II. József császárt egész bizonyosan agy o n su jto tta volna, hogyha m agyar testőre hirtelen el nem rá n to tta volna a veszélyes helyről.
17.
H a az udvar Schönbrunnban tartózko d ott, m indig egy ma
g y a r testő r-d an d árt rendeltek oda, amely 4 naponkint kapott felváltást. A gárda itt általában ugyanúgy lá tta el szolgálatát, m int a városban, csak az éjszakai ő rállás m a ra d t el.
A parancsnoki teendőket ellátó első-őrm esterek a császári család asztalánál étkeztek az ú. n. kisterem ben, a m ásod-őr
m esterek azonban az udvari kom ornákkal és az udvari k áp lá
nokkal együtt az udvari ellenőri asztalnál foglaltak helyet, m ert az etiquette nem engedte meg, hogy századosok, k ap itá
nyok, vagy ezeknél is kisebb rangú tisztek a császár asztalá
nál étkezzenek. A m agyar g árd isták élelmezéséről, épúgy, m int Bécsben, itt is s a já t vendéglősük gondoskodott.
Ha az udvar Laxenburgban tartózkodott, oda rendesen csak 24 m agyar te stő rt vezényeltek ki, ezek azonban o tt szol
gálatot nem végeztek, hanem csak a kilcvaglásokhoz ad tak kí
séretet. Ilyen udvari kirándulások tö rtén tek p. o. gém vadászat céljából Bécsújhelybe, Badenbe, vagy a fahrafeldi üveggyárba, sokszor Bécsbe is.
18.
Ezek voltak általában a m agyar királyi testőrség teendői és kötelességei. B ár egyébiránt a szolgálat kényelmetlen volt és a vezénylések sűrűn érték az egyeseket, úgyhogy — az őszinte és szókimondó évkönyvíró kifejezése szerint — azoknak a gavalléroknak és nem esifjaknak nagy része, akik a tisz ta ságnak nem voltak nagy b arátai, m ár a szolgálat második évé
ben elbocsátását kérte, — m indam ellett voltak ennek a testőr- életnek kellemes oldalai is. Nem volt olyan udvari ünnepély, szórakozás, m ulatság, amelynek rendezésébe, m int szereplőket, a m agyar g árd isták at be nem vonták volna. Ezekkel szemben ilyenkor a császári ház ta g ja i mindig a legbarátságosabb le
ereszkedést tan ú síto tták .
Ennek bizonyítására az író csak egy esetet a k a r elmon
dani ezen a helyen.
A m ikor egyszer I. Ferenc István császár egy holicsi vadá
szat alkalm ával lefújás után A uersperg herceggel és más u ra k kal együtt a gyepre heveredett, hogy kipihenje m agái, m egpa
rancsolta az őt kísérő m agyar testőröknek, hogy ugyanúgy cselekedjenek. A tá rsa sá g együtt költötte el estebédjét (ozson- n á já t) , azután kezdetét vette a szórakozás. Egy közeli árok átugrása volt a program m egyik pontja. Több főnemessel együtt a császár m aga is résztv ett a kedélyes vetélkedésben és az árkot szerencsésen á t is ug ro tta. A uersperg herceg azon
ban az árokba esett. A császár erre m egparancsolta, hogy a m agyar g árdisták is ugorjának. Ezek — közöttük különösen egy Donáth Pál8) nevű te stő r — a széles á rk o t a legnagyobb
s D o n á th P á l m in t e rd é ly i n e m e s if jú k e r ü l t 1761 o k tó b e r 1-én a m a g y a r n e m e s i te s tő rs é g h e z . I t t e n i jó s z o lg á la ta in a k e lism e ré se k é p p e n 1768 jú n iu s ,!l()-án a k o lo z s v á ri k e r ü le ti b iz to s s á g h o z se g é d n e k ( A d ju n k t) n e v e z t e te tt ki.
25
könnyedséggel á t is ugrották. A császár erre odafordult a h er
ceghez és m egkérdezte tőle, meg tudná-e mondani, hogy az:
említett gárdista m iért olyan kitűnő ugró? „Bizonyára azért,
— felelte a herceg, -— m ert fiatal és fürge.” — „Nem azért,
— szólt a császár, — hanem azért, m e rt nincs neki olyan szép felesége, m int önnek”. Az évkönyvíró itt megjegyzi: „A uers
perg hercegnő valóban nagyon szép asszony, és a császár ke
gyeltje volt.”
H a a g á rd istá k a t — m ondja tovább a szerző — m aga a.
császár is így kezelte, könnyen elképzelhető, milyen leeresz
kedő kegyességgel bántak velük a császári ház fiatal tagjai.
19.
A m agyar testőrségnek ad o tt kiváltságlevél megengedi töb
bek között azt is, hogy, h a a g árdisták háborúban ki ak arják próbálni szerencséjüket, az ellenségeskedések megkezdése után kim ehetnek a harctérre, o tt kétszeres h av id íjat kapnak, és ha m agukat az ütközetekben kitüntetik, a katonai M ária Terézia- r endet is elnyerhetik.
Ez b írta rá Erdődy g ró f alezredest és a gárdisták közül CherneP) hadnagyot arra, hogy a következő, 1761. és 1762.
évi h a d já ra t kezdetekor azonnal h arctéri szolgálatra jelentkez
zenek. Erdődy gróf Daun gróf tábornagy mellett, Chem el pe
dig Beck táborszernagy m ellett te lje síte tt parancsőrtiszti szol
gálatot. M indketten olyan derekasan m egállták helyüket, és olyan nagy érdem eket szereztek, hogy Erdődy gróf m int ezre
des 1763 feb ru ár 28-án az akkori Szécheny-huszárezred p a
rancsnoka lett, Chernél pedig 1763 április 30-án, m int százados a szlavóniai gyalogezred kötelékébe lépett.
Ez a két férfiú minden tekintetben becsületet szerzett a testőrségnek, s bebizonyította, hogy méltó volt a felvételre.
Erdődy gróf, m int lovassági tábornok és h crv át bán, Chernél pedig, m int altábornagy, és m int a károlyvárosi és varasdi generalatus vezénylő tábornoka még m a is (1800) nagy szol
g álato k at tesznek a hazának. 9
9 C h e rn é l M ih ály t e s tő r h o r v á to r s z á g i m a g y a r n e m e s ifjú 1760 jú n iu s ι -én v é te t e tt fe l a z ú jo n n a n f e l á ll ít o tt m a g y a r n e m e si te s tő rs é g b e .
R é s z tv e tt a z 1762/3. évi h a d já r a tb a n m in t B e c k a ltá b o rn a g y p a r a n c s ő r - tis z tje . V ité z m a g a t a r t á s á n a k e lis m e ré s e in a v a r a s d i h a tá r ő r e z re d b e n a ls z á z a d o s i re n d f o k o z a to t é s á llá s t k a p o tt. 1763 jú liu s 4-én e lh a g y ta a te s tö r s é g e t, h o g y ú j á ll á s á t e lfo g la lja . K a to n a i p á ly á já n a ltá b o rn a g y s á g ig -
»vitte.
20.
Az emberséges, derék, és népszerűsége m ia tt köztisztelet
ben álló E sterhá zy M iklós g ró f,10) cs. kir. m iniszter, közben befejezte oroszországi küldetését, és pedig a császám é-király- asszonynak oly teljes megelégedésére, hogy az egészen zavar
ban volt, miképpen jutalm azza meg hívét a rendkívül értékes szolgálatokért. É rtésére adták te h á t P álffy Lipót gró f tá b o r
nagynak, hogy nagy szívességet tenne az udvarnak azzal, h a a testőrkapitányi állásról való lemondásával lehetőséget n y ú j
tana arra, hogy E sterh ázy gróf kiváló szolgálatait m egjutal
mazhassák. P álffy gróf, aki az u d v art oly teljes odaadással szolgálta, m eghozta ezt az áldozatot, és így E sterházy Miklós grófot 1762 augusztus 1-én a m agyar királyi testő rség kapi- tányává nevezték ki.
Mivel azonban ő a polgári életből lépett á t a hadseregbe, m egkapta a lovassági tábornoki rangot is, b ár tudvalévő dolog, hogy elődje táb orn ag y volt. Egészen bizonyos, hogy ő is el
nyerte volna ezt a m éltóságot, hogyha tovább életben m arad.
Mivel E sterh ázy gróf nagyon szívén viselte nemzete be
csületét, az volt a törekvése, hogy a nemzet dicsőségét szol
gálja a testőrségben is.
21.
A testőrségre vonatkozólag kidolgozott egy tervezetet, amely szerint minden te stő r a személye körüli szolgálatok ellátására külön egv-egy lovászt, évenkint két rend egyen
ruh át, és az élelmezésen kívül, amelynek ebédből, vacsorából és egy meszely borból kellett állnia, havi 36 f r t fizetést kapott volna. Ugyanez a tervezet gondoskodni a k a rt arról is, hogy minden elbocsátott testő r tisztességes álláshoz jusson.
E zt a tervezetet a nemes gróf a legközelebbi (1764. évi) országgyűlés elé a k a rta terjeszteni s meg a k a rta kérni a ren
deket a testőrség javadalm azásának a felemelésére is, ebben azonban m egakadályozta korai halála.
Köszvényes volt és 1764 m ájusának végén egészsége helyre- állítása céljából K arlsbadba utazott. I t t — az orvosok tan á
csa ellenére — vizkúrát is folytatott, ez azonban annyira á rta l-
111 E s te r h á z y M iklós g ró f s z ü le te tt 1711-ben. S á ro s i fő isp á n , k o ro n a ő r, o ro s z o rs z á g i n a g y k ö v e t, m a jd 1762-b en a n e m e si te s tő r s é g p a r a n c s n o k a . I t t lé p e tt elő lo v a s sá g i tá b o r n o k k á . M e g h a lt 1764-ben, m in t te s tő r k a p itá n y .
2T
m ára volt, hogy m ár 1764 július 19-én m eghalt, s halála a test- őrség összes szép rem ényeit is megsem misítette.
A m agyar királyi testő rség éppen útban volt Pozsony felé, ahol ebben az évben az országgyűlésnek össze kellett gyűlnie, am ikor az E sterh ázy haláláról szóló h írad ás Bécsbe érkezett.
Rhédey gróf tábornok, aki Bécsben m arad t vissza, erre m aga is gyorsan a gárda u tán indult, azt Fiseham end és Regelsbrunn között utolérte és annak a nagyérdem ű testőrkapitány halála hírével nagy szom orúságot okozott.
22.
Erdődy grófnak 1763 február 28-án tö rté n t távozása után helyére m árcius 18-án az érdemekben gazdag Kolonich Károly g ró f" ) őrnagyot osztották be a D arm stadt-dragonyosoktól a testörséghez, m int alezredest, aki szelidlelkű, b arátságos és n a gyon nemes jellem ű em ber volt, és az egész hétéves háborút végigküzdötte.
23.
Ebben az időben zajlott le a róm ai királyválasztás is és II. Józsefet 1764. április 3-án a M ajna m elletti F ran k fu rtb an róm ai királlyá koronázták.
A tyja, I. Ferenc Istv án császár, aki ez alkalommal nagy pom pát szeretett volna kifejteni, — a rra való tekintettel, hogy a hartschierosok testőrsége ekkor nagyon elhanyagolt állapot
ban volt s olyan emberekből állt. akik az udvar díszének emelé
sére nem igen voltak alkalm asak, — elhatározta, hogy a m a
g y ar g árda m in tá já ra új lovas testő rség et szervez.
Szándékát meg is valósította, s felállította a ném et nemes arciére-testőrséget, amelynek k ap itány a cs. kir. tábornagy, al- k apitánya cs. kir. altábornagy, főhadnagya cs. kir. vezér
őrnagy, alhadnagya pedig cs. kir. ezredes volt. Az első-őrmes
terek cs. kir. alezredesek voltak, a m ásod-őrm esterek cs. kir.
kapitányok, a testőrök pedig cs. kir. főhadnagyi rangot viseltek. ii
i i K o llo n ich K á r o ly g ró f, m in t a D a r m s ta d t- e z r e d ő rn a g y a k e rü lt a m a g y a r n e m e s i te s tö rs é g h e z 1703-b an . I t t m á s o d -ő rm e s te ri ra n g o t k a p o tt, k in e v e z té k a le z re d e s s é é s m é g u g y a r e z e n év d ecem b eréb en ezie d eesé- 1767b en első ő rm e s te r . 1784-ben, tá b o r n o k k á tö r t é n t k in ev ezések o r n y u g a lo m b a v o n u lt.
29
Atestőrpctiotaegykorú képe. (Ezt a'Képet, valamint acímlapon levőt dr.Fleischer* Gy.:A bécsi magyar testőrségi palota c. müvé ből, engedélyealapiánközöljük. Megjelent a Magyar Művészet 1929. évi kötetében.)
Mivel a m agyar testörség m ostm ár hosszabb m últra te k in t
h e te tt vissza, az volt a törekvés, hogy azt minden fokon egyen
lővé tegyék az ú j ném et testőrséggel. Ennek következtében P álffy János gróf, cs. kir. vezérőrnagyot, m int a m agyar te st
örség alkapitányát, cs. kir. altábornaggyá, az alezredesi rangot viselő m. kir. testőr-főhadnagyot pedig, — mivel Rhédey gróf, m int testőr-főhadnagy, m ár cs. kir. vezérőrnagyi rangot viselt, cs. kir. ezredessé való előléptetésre hozták javaslatba. Az első- őrm estereket, akik idáig kapitányi ran g o t viseltek és a fenn
álló rendszer szerint tiszti rendfokozatot á t nem ugorhattak, a ném et testőrség hasonló kategóriájával — legalább egyelőre -— nem leh etett egy szintre hozni, ó k te h a t cs. kir. őrnagyokká léptek elő, s csak később lettek alezredesek. A másod-őrmes
terek azonban a főhadnagyi rendfokozatból kapitányokká lép
tek elő és végül minden m agyar gárdistának cs. és kir. főhad
nagyi ran g o t kellett volna kapnia.
E rre a ja v a sla tra nézve E sterh ázy Miklós gróf te stő r
k apitány és P álffy János g ró f vezérőrnagy, testor-alkapítany közt a megbeszélések után létre is jö tt a megegyezés. De a m agyar testőrség gazdasági ügyeit intéző Rhédey gróf tá b o r
nok, aki P álffy János gró f tábornokot nem szerette és aki nem
csak Bécsben, hanem egész M agyarországon ism ert volt fös
vény és irigy term észetéről, m ihelyt erről a tervről tudom ást szerzett, azonnal a császárné-királyasszonyhoz sietett s jelen
té st te tt neki a m agyar testőrségi alap nagy tartozásairól, amelyek abból keletkeztek, hogy a cs. kir·. kincstár előlegeket ad o tt a gárdának a testőrségi palota (a volt T rautsohn h e r
cegi palota) m egvásárlására, az istállók felépítésére azon a helyen, ahol korábban k ert volt és üvegházak állottak, továbbá díszegyenruhák és lovak beszerzésére, és meggyőzte a k irály
nőt arról, hogy, ha még a főhadnagyokká előléptetendő te s t
őrök havi illetm ényeit is felemelik, a testőrségi alap nagyon hosszú ideig nem fog m egszabadulni adósságaitól. A g árdisták
— m ondta — m ég fiatalem berek, akik az alhadnagyi rend
fokozattal nagyon meg lehetnek elégedve. Szóval ez az irigy em ber rá b írta a császárné-királyasszonyt olyan parancs k i
adására, amely szerint a testőröknek további intézkedésig meg kell m aradniok alhadnagyi rendfokozatukban, még akkor is, h a őket a haditanács több ezrednél m á r főhadnagyokká ne
vezte ki.
A többi rendfokozatot érintő, fen t em lített előléptetéseket azonban időközben, 1763 novem ber 22-én a m agyar királyi te st
őrségnél is kihirdették.
24.
A m int em lítettük, a m agyar testőrség 1764-ben Bécsből Átm ent Pozsonyba, ahová az országgyűlés egybe volt híva.
Az nap, am ikor a felséges udvarnak Pozsonyba meg kellett érkeznie, délután egy m. kiír. testő rd an d ár vonult ki a városból, és v á rta az u d v art az osztrák h atárn ál, ahol az ország nagyjai is m egjelentek es a rendek egy része is összegyüle
kezett.
A megérkező u dv art a rendek fogadták, és a hercegprím ás egy nagy sáto r a la tt latin nyelven üdvözlőbeszédet m ondott, am elyre a császárné-kiralyasszony ugyanezen a nyelven vála
szolt. A zután a királynő és udvara m egint kocsiba szállt, a jelenlevők nagy része pedig ló ra ült. A bevonulás kezdetét vette, és a D unán v ert hídon keresztül a m enet felh aiadt a királyi várba. A m enetben az u d v art a m. kir. testő rség kivont karddal kísérte.
25.
Pozsonyban tartózkodásuk alatt, amely több, m int 6 hétig ta rto tt, őfelségéik a sétakocsizások során több országnagynál te ttek lá to g a tá st Cseklészen, Mosonban, Stom fán, stb.
E sterházy Miklós herceg egy alkalomm al valóban királyian fényes vendéglátásban részesítette az udvart. (Valószínűen Köpcsényben. Az évkönyíró ú r a helyet megnevezni elfelejtette.
A másoló megjegyzése.)
Ebéd u tán a hercegi testő rség m u ta to tt be gyakorlatokat.
A zután táncm ulatság következett, am elyet az est leszálltakor egy időre pompás tűzijáték szak íto tt félbe. A tűzszerszám okat a várkastély erkélyéről elbocsátott galam bbal a császárné- királynő m integy m aga, személyesen g y ú jto tta lángra.
A tű zijáték végeztével a v árk asté ly t és an nak p a rk já t lá t ták a nézők hihetetlen gyorsasággal elkészült, pompás kivilá
gításban, tűzfényben m aguk előtt.
A ztán tovább folyt a táncm ulatság, az u d var azonban reg
gel 2 óra tá jb an a réten átvezető, külön útjelzőkkel elláto tt és kettős szurokfűzérekkel m egvüágított, szép úton visszautazott a pozsonyi királyi várba.
Ez alkalommal E sterházy Miklós herceg a m agyar királyi testőrséggel szemben is igen nemesen és nagyúri módon visel- -kedett.
31
