1.
B ár a m agyar királyi testő rség ez a la tt az országgyűlés a la tt parancsnok nélkül, m integy elárvultán te ljesítette szolgá
la tát, azért mégis elég jól m ent a dolga.
Jóllehet megszervezése 1760-ban a főpapok, zászlósurak és országnagyok hozzájárulásával tö rtén t, léte szilárd, biztos ala
pokra fektetve nem volt. Hogy te h á t e biztos m egalapozás ne hiányozzék, az országgyűlésen a rendeknek kellett — a csá- szárné-királyasszony hozzájárulásával — az alapítás törvényes
ségét elismerni. E zé rt az ügyet ezen a diétán a rendek elé te r jesztették, a ja v a sla to t m eg vitatták , azután m eg tö rtén t a jóvá
hagyás s egyúttal h atáro zato t hoztak az eredeti javadalm azás
nak 4000 fo rin ttal való felemelésére is. Úgyhogy míg eddig M agyarország, H orvátország és Szlavónia eg y ü tt fizettek 100.000 forintot, ezentúl M agyarország egym agában évi 100.000 forintot aján lo tt fel a gárda céljaira. E ttő l az országgyűléstől kezdve a testőrség fe n n ta rtá s á ra rendelt alap összege 124.000 forint volt.
Ezenkívül elhatározták, s az országgyűlésen hozott tö rv é
nyek közé felvették azt a m egállapítást is, hogy a m agyar te s t
őrség mindenkori k ap itány a az ország zászlósurai közé tartozik.
E gyébiránt nem a testőrség volt egyedüli tárgy alási anyaga ennek az országgyűlésnek. Ennek a tárg y n ak a felvétele inkább csak a rra szolgált, hogy egy más, kitű zö tt célra készítse elő a kedélyeket.
A személyes felkelési kötelezettség m egváltása — titulo surrogati — volt a főszándék. C sakhogy az ország erről tudni sem a k a rt s ragaszkodott a m aga régi törvényeihez, tapasztala
tokon alapuló érvekkel m u tatv a ki, hogy a nemesség ezen tö r
vények fen n ta rtása m ellett nagyobb szolgálatokat tehet, m int a felkelés m egváltásával. Az évi adó összegét ezúttal
félmii-lióval felemelték ugyan, ennek ellenére azonban az országgyű
lé st a császárné-királyasszony mégis elhagyta s haraggal telve u ta z o tt Pozsonyból Bécsbe.
Vele m ent a m ag y ar királyi testőrség is, de előrelátásból egy kilenc főnyi kis különítm ényt 'hagyott vissza Pozsonyban a r r a az esetre, ha a császárné-királyasszony mégis vissza
térne. H iába! Többé nem té rt vissza.
2.
Mikor a m agyar g árda Bécsbe visszaérkezett, értésére adták, hogy szolgálataira nincsen szükség és az arciére-gárdá- nak kellett a m agyar testő rség helyét elfoglalnia. Minthogy a szolgálat nagyon terhes volt, az em lített testőrség abban a könnyítésben részesült, hogy az, éjszakai őrállás alól felm en
tették.
N éhány h ét eltelte után azonban a császárné-királyasszony m egint m egbékült s a m agyar testőrség ú jra megkezdte szol
g á la tá t. E k k o r vált végérvényessé az a rendelkezés, hogy a testőröknek nem kell éjszakai őrszolgálatot teljesíteni.
Az évkönyvek író ja k o rtá rsa it h ív ja tanúkul annak iga
zolására, hogy a m agyar testő rség so rsá t szívén viselő fővá
rosi közönség müyen nagy lelkesedéssel fo g ad ta a m agyar te st
őrség újbóli felvonulását.
3.
Hogy a m ag yar testőrség újbóli szolgálatba lépését meg
ünnepeljék, 1764 december 6-án, éppen neve napján E sterházy Miklós herceget12 a nemes testő rség kapitányává nevezték ki.
A z új testőrkapitány mindenben méltó volt nagy elődjéhez, E sterh ázy Miklós grófhoz, nemes szíve teljesen megfelelt m a
gas szárm azásának, amellyel tekintélyes állásának is új fényt adott.
A gárdának való b em u tatását követő második napon az új testőrkapitán y m egjelent a testő rp alo táb an s az első szobától az utolsóig mindent megszemlélt: kápolnát, étterm et, istállókat.
12 E s te r h á z y M ik ló s herceg- s z ü l e te t t 17l 4-ben. 30 éves k o rá b a n m á r a G y u la y -e z re d e zred ese. 1747-b e n tá b o r n o k , 1764-ben a ltá b o r n a g y m a j d a m a g y a r n e m e si te s tö r s é g k a p it á n y á v á n e v e z té k ki. 1 708-b a n lett.
tá b o r n a g y . M e g h a lt 1790-ben.
stb. Éber figyelm ét semmi sem kerülte el. Első intézkedései közé ta rto z o tt az a parancs, hogy az első- és m ásodőrm esterek
nek is, akik eddig spanyol nádból való pálcát hordtak, zöld
színű, habos selyem szalagra erő sített fekete pálcával kellett m agukat ellátniok.
N aponkint négy tiszt volt m eghíva asztalához. Elrendelte a z t is, hogy a neki já ró illetmények egész évi összegét a te s t
őrök között osszák széjjel s hajlandóságot m u ta to tt arra, hogy ezt a rendelkezését a további évekre vonatkozólag is fenn
ta rtsa . De Rhédey tábornok, aki, m int em lítettük, nagyon fu k ar ember volt, m áskép rendelkezett. A herceg illetményeire meg
állap íto tt összegből nadrágokat, kardbojtokat, kesztyűket s m ás efféléket szereztetett be a testő rök szám ára, minek foly
tá n a nemesszívű herceg szándékai m eghiúsultak s a testőrök között elégedetlenség tám adt. A m ikor a herceg m inderről tudo
m á st szerzett, kifogást em elt a tábornok eljárása ellen s fizeté
sének szétosztását beszüntette, de a testőrség irán ti kegyes hajlandóságát m ás módon kim utatni el nem m ulasztotta.
4.
A következő esztendőben (1765) tö rté n t Ő királyi Fenségé
nek, Lipót főherceg, toscanai nagyhercegnek (a későbbi II. Li- pót császárnak) házasságkötése Innsbruckban, ahová a m agyar testőröknek egy dandára volt kivezényelve. Ebből a dandárból egyelőre 12 te stő r Bécsben m arad t vissza, lovaik és lovászaik azonban a dandárral útnak indultak Firenzébe. Ez a 12 g á r
d ista kísérte felváltással, v álto tt lovakon az u d v art Inns
bruckba.
5.
Amikor itt Lipót főherceg-nagyherceg esküvője után I. Ferenc István császár szomorú elhalálozása bekövetkezett, a h olttestet Bécsbe vitték és a koporsót négy m ag yar királyi testőrnek kellett kísérnie. A szállítás hajón tö rté n t egész Bécsig.
A koporsót Bécs Rossau nevű külvárosában emelték le a hajóról és a Bécsben visszam aradt k ét m agyar testőrdandár, amelyeknek ta g ja it a gyászos alkalom ra sietve feketébe öltöz
tették, a külvárosban várakozott a koporsóra s kísérte azt a holdsütéses éjszakában a kapucinusok sírboltjába.
35
6.
A mikor a nagyherceg Innsbruckból Firenzébe utazott, 12 m agyar testó'r m ent vele egészen Firenzéig. Ezek a testőrök egy m ásodőrm ester parancsnoksága a la tt állottak s valameny- nyien v álto tt lovakon, felváltással lá ttá k el a kísérő szolgála
tot. Firenzében aztán m egkapták az engedélyt, hogy Rómába utazhassanak s azután Velencén keresztül Bécsbe térhessenek vissza.
7.
N em sokára ezután egy m ásik kellemetlen esemény tö r
tént. II. József császár rendesen könnyű bricskán szokott ki- kocsizni és m aga szeretett hajtani. 1765 őszén tö rtént, hogy v ad ászatra Stam m ersdorfba kocsizott. V isszatérőben lovai el
rag ad ták és a bricsk át az országúton egy kavicsrakásnak vitték, úgyhogy a kocsi bizonyosan felfordult volna és a császár súlyos sérüléseket szenvedett volna, ha az u tán a ug rató m agyar te st
őrök egyike a rra az oldalra nem siet, am elyikre a bricska dőlni ak art, a m ásik pedig a lovak elé nem v á g ta t és azokat meg nem állítja. Az egyensúlyából kimozdult kocsit m egtartani ugyan m á r nem lehetett, de a felborulás olyan lassan történt,, hogy a császár teljesen sértetlenül m enekült meg a veszede
lemből.
8.
Ebben az évben (1765) a testő rség Rhédey tábornok elé, a gazdasági ügyek vezetője elé já ru lt s m egkérte, hogy tám o
gassa azt a folyam odványát, amelyben illetményei felemelését ó h ajtja kérni. A zsugori em ber a kérést elu tasíto tta, mire a testőrök még egyszer előterjesztették neki azt azzal a jelen
téssel, hogy meg nem hallgatás esetén kénytelenek lesznek a császárné-királyasszony Ő Felsége kegyességéhez folyamodni.
Rhédeyt felbosszantotta ez a fenyegetésszerű n yüatkozat s h a ragosan azt válaszolta a testőröknek, hogy fordulhatnak b á r
hova, ahova nekik tetszik, ő a kérés teljesítését minden fó ru mon m eg fogja akadályozni.
A b arátság talan fo gadtatás okozta elkeseredett h an g u lat
ban erre a testőrség m egírta folyam odványát s ahhoz jegyzéket mellékelt, amelyben pontról pontra kim utatta, hogy abból a havi 12 forint zsoldból, am elyet ia te stő r az élelmezésen és a
ru h ázato n kívül kapott, megélni nem lehet. E zt a kérvényt a z tá n e lju tta tta Ő (Felségéhez — Jusztina kisasszony segít
ségével.*)
E z a Jusztina kisasszonytól pártfogolt, m éltányos folya
modvány nem m a ra d t hatástalan. A császárné m agához hivatta E sterházy herceg testő rk ap itán y t és m eghallgatta az ügyre vonatkozó előterjesztését. A herceg, aki sokkal igazsá
gosabb volt annál, hogy sem a kérelem m éltányosságát el ne ismerje, és ak it nemes lelkülete nem tu d o tt rávinni arra, hogy a testőröknek ártson, nem ellenezte a kérést, sőt tá m o g atta azt, de egyúttal teljes elégtételt k é rt Ö Felségétől a m aga szám ára, m ert a testőrség a lépést az ő előzetes tudom ása nélkül te tte s ezzel elöljáróját m egkerülte. A császárné m egkérdezte tőle, hogy mi legyen ez a teljes elégtétel. A m ikor a nemeslelkű her
ceg erre vonatkozó előterjesztését m egtette, a császárné han
gosan felkacagott és a ja v aslato t elfogadta.
9.
A következő napon az egész testő rség házi fogságot kapott, a rra a te stő rre pedig, aki a kérvényt Jusztina kisasz- szonyhoz e lju tta tta , foglárfogságról szóló fenyítést szabtak.
Hogy azonban ez az egész testü letet érintő fogságfenyítés a szolgálat ellátását meg ne gátolja, a so rra kerülőket továbbra is kivezényelték szolgálatuk ellátására, szolgálatuk letelte után azonban ism ét fogságba vetették őket.
E z a fogságfenyítés az udvarban sok tré fá s m egjegyzésre ad ott alkalm at. Az eset éppen Szent A ndrás napja körül tö r
tént, am ikor az aranygyapjas-rend ünnepe volt és ünnepélyes istentiszteletet ta rto tta k , amelyen a m ag y ar gárd istákn ak is so rfalat kellett állani. Π. József császár, am ikor kíséretével a lovagterem be lépett, az őt kísérő arciére-testőrkapitányhoz fordult s a m ag yar testő rségre m utatva, nevetve így szólt:
„L átja?! H a ezek a szegény bolondok hazamennek, m indnyájan dutyiba kerülnek m egint”.
De a m agyar testőrkapitány. E sterházy Miklós herceg éppen ezen ünnepség alkalm ával k apta meg az aranygyapjas- rendet s az a gárdista, aki a kérvényt annakidején m egszerkesz
tette, ezt a kedvező alkalm at m egragadva, francia nyelvű leve
let írt a hercegnek, amelyben önm agát vádolva, elismerte, hogy nagyobb hib át követett el, m int az a testőr, aki foglárfogságot
*.) A k é z ir a tb a n lévő la p s z é li fe lje g y z é s b ő l k itű n ik , h o g y e z t a J u s z t i n a k is a s s z o n y t te lje s n é v e n L in d h a r d t J u s z tin á - n a k h ív tá k .
37
k ap o tt és kérte a herceget, engedje meg neki, hogy b a jtá rs á t a foglárfogságban felválthassa. Végül, te tte hozzá, ha a herceg a g árda fogságbüntetését elengedné, alkalm at adna neki arra, hogy azt a nagy íörömet, am elyet néki, parancsnokának az aranygyapjúval való kitüntetése okozott, kim utathassa.
A herceg nagyon kegyesen fogad ta ezt a levelet és ebéd közben felolvasta vendégeinek. A nnál jobban h arag u d o tt Rhé- dey gróf tábornokra, m ert voltaképpen őt ta rto tta az egész kellemetlen eset okozójának.
10.
Rhédey tábornok ezek után, am ennyire tehette, igazolni igyekezett m agát. A testőrhadbíró végtére azt a tanácsot adta neki, eszközöljön ki írásbeli bizonyítékot az egész testőrség részéről a rra vonatkozólag, hogy a testőrség a kérvényt az ő előzetes tudom ása nélkül n y ú jto tta be. A hadbíró meg is fogal
m azott m in d járt egy ilyen írásbeli bizonylatot, de azt annyi jogi szakkifejezéssel szőtte át, hogy azt a testőrök még akkor sem érte tté k volna meg, ha ném et nyelvismereteik sokkal töké
letesebbek lettek volna, m int amilyenek voltak a valóságban.
E zt az igazolást az összes gárdistáknak alá kellett volna írni. Jusztina kisasszony azonban, aki, nem tudni, mi módon, ezekről a tervekről is tudom ást szerzett, több testőrrel közölte a hírt, hogy egy nyüatk ozato t akarnak m ajd aláíratni a te st
őrséggel. Ne engedjenek a biztatásnak! Csak még egy napig ta rts a n a k ki s Rhédey grófot meneszteni fogják.
De nem így tö rté n t a dolog. Rhédeynek az első- és másod- őrm esterek közt m egbízható hívei voltak s ezek mindent el
követtek, hogy ígéretekkel, hízelkedéssel vagy fenyegetéssel célt érjenek. Gombos őrnagy, aki azzal a különös képességgel bírt, hogy akkor sírt, am ikor ak art, (különösen étkezés u tán ), ékesszólását, csalafintaságát és könnyeit híva segítségül, végre híveket szerzett m agának s a kitűzött term inus előtti napon, este a nyilatkozatot az egész gárda aláírta.
H árom nap múlva a testőrök fogságfenyítését elenged
ték, csak az a gárdista kap o tt további 14 napos házi fogságot, aki a folyam odványt írta s az, aki annak áta d á sá t m agára vállalta.
Az eset a következő eredm ényekhez vezetett: a g árdisták egy nadrággal többet kapták, m int azelőtt, havi illetményeiket pedig rövidesen 12 forintról 15-re, m ajd 18-ra s végül 20 fo rin tra emelték fel. E gy p á r esztendő múlva m ár minden te stő r évenkint két rend ru h á t és havi 25 forint fizetést kap o tt.
azonkívül havi küenc fo rin t élelmezési pénzt, úgyhogy jelen
leg (1800-ban) egy te stő r havi illetményei 34 fo rin tra rúgnak.
11.
Szenteljünk még egy p ár szót Jusztina kisasszonynak.
Megérdemli, hogy a m ag y ar testő rség évkönyvei róla is hálá
san megemlékezzenek, annál is inkább, m ert különben az u tó doknak eszükbe ju tn a a rég i m ondás: „num et Saul inter pro
p h etas?”*)
H ogyan is tudnák m egérteni a következő nemzedékek a nagy császárné-királynő, M ária Terézia és a között a p á rt
fogás közötti összefüggéseket, amelyben egy „Jungfer Ju stel”
részesítette a m ag y ar testő rség et?
Ez a Jusztina kisasszony A usztriában, vidéken született egyszerű szülőktől és m ár igen fiatalon Fuchs grófnénál, a császárné-királyasszony főudvarm esternőjénél vállalt, m int ko- morna, szolgálatot. A zután, abban az időben, am ikor M ária Terézia még gyerm ek volt, az udvarba k erü lt a fiatal főh er
cegnő mellé, m int Kamm ermensch, ahogyan az alkalm azottak
nak ezt a k ateg ó riáját ak kor nevezni szokták.
Fuchs grófné kétségkívül jó tulajdonságokat fedezett fel ebben a nőben, m e rt különben nem le tt volna báto rság a ahhoz, hogy annak a főhercegnőnek a figyelmébe ajánlja, aki m ellett ő (Fuchs grófné) a főudvarm esternői m éltóságot tö ltö tte be.
Jusztina kisasszony é rte tt is hozzá, hogy okos viselkedé
sével, gondosságával és szeretetével a gondjaira bízott m agas személyek szívét teljes m értékben megnyerje.
Mindenki jól tudja, hogy a megszokásnak müyen nagy hatalm a van a gyengéd lelkek felett; és a term észet m e g tar
to tta jogait még a királyi sa rj szívében is. A császárné-király
asszony a róla gondoskodó leány iránt, akivel nagyon össze
szokott, mindig különös hajlandósággal v iseltetett s mivel Jusztina kisasszony m éltatlan ügyet soha védelmébe nem vett, s befolyását visszaélésekre soha fel nem használta, ez a vele éreztetett hajlandóság soha meg nem csorbult.
Jusztina kisasszonyban m ás egyéb jó tulajdonságok között megvolt az is, hogy egy és ugyanazt az érzést m u ta tta az ösz- szes vallásfelekezetek iránt. E g y protestáns, egy reform átus, ha egyébiránt derék, becsületes em ber volt, az ő szemében ugyanannyi volt, m int egy katolikus. Vallási dolgokról soha
*) R é g i la t in sz ó lá s-m o n d á s. É r te lm e : h o g y a n k e rü l S a u l a p r ó f é t á k k ö z é ? V a g y is m á s s z a v a k k a l: h o g y k e r ü lh e t e z a t á r g y (s z e m é ly ) s z ó b a ezen a h e ly e n ?
39
nem beszélt, soha sem a k a rt m ásokat „m egtéríteni” és az az ájtatoskodás, amely általában az öreg kisasszonyok jellem
zője szokott lenni, ellenszenves volt előtte.
Term észetes esze, a jogos és jog talan közötti különbség világos átlátá sá n alapuló egészséges ítélőképessége, am int sokan állítják, gyak ran indította a császárné-királyasszonyt arra, hogy Jusztina kisasszonnyal állam ügyek közé tartozó kérdések
ben is megbeszéléseket folytasson. Jusztina kisasszony sohasem élt vissza azzal a bizalommal, amellyel úrnője m egajándékozta s ezért meg is ta rto tta azt egész haláláig. A m int Aesopus a m aga rabszolgaköntösét a gőg elleni lelki védekezés eszközének tekintette, úgy ez a hűséges kom orna sem tu d ta soha a lelkére venni, hogy megtisztelő címétől, a „Jungfer Ju stel” elnevezéstől megváljon.
12.
1766-ban m ent végbe K risztina főhercegnőnek, Mária Terézia császárné-királyasszony leányának A lbrecht lengyel kir.
herceg, szász-tescheni herceggel való házasságkötése. Az új fejedelm i házaspár lakóhelyéül Pozsonyt jelölték ki, mivel Al
b rech t hercegnek, m int nádorhelyettesnek úgyis o tt kellett székhelyet választania.
A m agas személyek őrizetére egy 12 főből álló m agyar királyi testőrkülönítm ényt küldtek egy m ásodőrm ester parancs
noksága a la tt Pozsonyba s havonkint gondoskodtak annak fel
váltásáról.
A rendelkezés csak három hónapig volt érvényben. Krisz
tin a főhercegasszonyról ism eretes volt, hogy kedvence volt M ária Teréziának, legtöbbször Bécsben is ta rtó zk o d o tt s csak néha lá to g a to tt el Pozsonyba. A gárdakülönítm ény is te h át csak akkor jö tt Pozsonyba, ha a főhercegasszony is á tjö tt oda.
S m ost m ár csak küenc m agyar testőrből állott m ásodőrm ester nélkül, mivel a rangban legidősebb g árd ista le tt egyszersmind a különítmény parancsnoka is.
Ez a helyzet m a ra d t fenn 1781-ig, am ikor K risztina fő h er
cegasszony M ária Terézia és Lotharingiai Károly herceg halála után, m int az osztrák Németalföld kormányzója, Brüsszelbe utazott.
13.
Kezdetben a m agyar testőrök a gyalogszolgálatot csak karabéllyal, a lóháton való szolgálatot csak karddal lá ttá k el.
de azért a karab élyt az utóbbinál, t. i. a lóháton való szolgálat
teljesítés alkalm ával is, vállukra vetve, minden alkalommal m a
gukkal vitték.
E z a fegyver nem csupán nagy súlya m iatt volt terh ű k re a gárdistáknak, hanem am iatt is, m e rt v ág tatás közben vagy a csöve a könyökön, vagy a záv árzata a térden okozott igen f á j
dalmas zúzódásokat és igen sok te stő rt te tt szolgálatképtelenné akkor, ha az lovával eg y ü tt felbukott, ami a szolgálatteljesítés akkori körülményei között nem volt ritk a és szokatlan ese
mény.
A karabélyt ennek következtében 1766-ban a m agyar test- őrségnél egészen használaton kívül helyezték.
14.
Mikor M ária Terézia császárné-királyasszony 1767-ben himlőbe esett s abból szerencsésen felgyógyult, ugyan
ezen év július 22-én a Szent István-tem plom ban ünnepélyes háliaadó istentiszteletet ta rto tta k , am elyre a m ag yar te stő r
ségnek is, meg az akkor még lovasított ném et arciére-testőrség- nek is ki kellett vonulnia legünnepélyesebb díszegyenruhájá
ban. E k k o r tö rté n t meg az, amire sem azelőtt, sem azóta, amíg a ném et testőrség lovasítva vo't, nem volt példa, hogy t. i. a Szent István-tem plom hoz való kivonulás közben a P álffy János gróf tábornok, testőrkapitány parancsnoksága a la tt álló m a
g y ar testőrség a császárné-királyasszony h intája előtt, az arciére-testőrség pedig a hintó m ö gö tt lovagolt, úgyhogy a császárné e között a k ét testő rség között h alad t kocsijával.
15.
Aszerint, am int a császári ház tagjainak száma halálesetek és házasságkötések folytán egyre fogyott, aszerint csökkent a m agyar testőrség létszám a is. Ez először az 1769. évben következett be, am ikor a g árd a létszám át 120 főről 90-re csökkentették, m ajd 1770-ben, am ikor ez a létszám 80-ra, m ajd 1778-ban, am ikor észrevétlenül 60 főre szállott alá, olyan mó
don, hogy a szolgálati idejük letelte u tán kilépő testőrök helyét nem töltötték be. De csökkent az első- és a m ásodőrm esterek létszám a is. Amazoké kettőre, emezeké négyre, m ajd kettőre, sőt végezetül egyre csökkent és a testőralhadnagyi állás is 6—7, sőt még több éven keresztül betöltetlen m aradt, am int ez a testőrség rang- és állom ánylajstrom aiból is m egállapít
ható.
41
16.
A testőrség állom ányának ez az apasztása P álffy János gr.
tábornok, testő ralk ap itán y gondolata volt, akinek — sok jó tu lajdonsága m ellett — m egvoltak a m aga rögeszméi is. Szerette
a m agasterm etű embereket, s b á r a testőrségnél ilyenekben nem volt hiány, de volt több középterm etű ember is. K ét g á r
dista azonban, E rőss és E perjesi,13 alig érték el az öt láb, öt hüvelyknyi testm agasságot. E z a két em ber szálka volt a táb o r
nok szemében s mivel E sterházy herceg, testő rkap itány távol
létében ő volt a parancsnok, kiadta a parancsot, hogy Erőss és E perjesi testő röket minden további intézkedés bevárása nél
kül el kell bocsátani.
Ezen megdöbbenve, a két g árd ista Jusztina kisasszonyhoz,
Ezen megdöbbenve, a két g árd ista Jusztina kisasszonyhoz,