I.
Egy szép nap délután egyszer a császárné-királyasz- szony Schönbrunnban e’határozta, hogy M arianna főherceg
nővel kikocsizik. A m ikor a lépcsőn lefelé haladt, m enet közben visszafordult a főhercegnő felé, hogy p ár szót szóljon hozzá.
Ebben a pillanatban azonban elbotlott. Nem lehet tudni, a ru h ájáb an akadt-e meg a lába, vagy a lépést vétette-e el, — fejjel előre lebukott a lépcsőn. A m agyar testőr, aki ilyen alkalm akkor kivont karddal kísérve az uralkodót, egy lépcső
fokkal előbbre haladt, s akinek vigyáznia kellett, hogy k a rd já val a császárnét túlságosan meg ne közelítse, észrevette az esést. Volt annyi lélekjelenléte, hogy k a rd já t azonnal eldobta és a császárnét hónaljánál m egragadta. De az egyensúlyát vesztett te st lendülete az előrehaladottabb korában tettebb term etű asszony súlyát még jobban megnövelte, úgyhogy a testő r az elesést megakadályozni nem tud ta. De k ifejtette minden erejét, s annyit elért, hogy a császárné nem g u ru lt le a lépcsőkön. A m ikor a jobb oldalon, hasonlókép kivont k ard dal haladó arciére-gárdista a m agyar te stő r erőlködését lá tta , ő is eldobta k ard ját, és seg ített a császárnét egészen ta lp ra állítani. íg y tö rté n t aztán, hogy a Felséges Asszony egy kis térdzúzódástól eltekintve baj nélkül élte á t a veszedelmes pillanatokat.
A jelenvoltak jajk iáltásai a b a jt még csak növelhették volna, hogyha a lélekjelenlét és a b áto rság a fenyegető vesze
delmet m ár szinte az első pillanatban el nem h árítja.
A következő napon kom ornája, G uttenberg kisasszony útján a császárné a m agyar és a ném et gárdistán ak is egy- egy 100—100 d u k áltál m eg tö ltött aran y szelencét ajándéko
zott, s nem sokára azután rendeletet ír t alá, amelyben a k é t testő r mindegyikének élete végéig évi 200 fo rin t nyugdíjat biztosított.
51
2.
Ezek a testő rségi kitüntetések irigységet és mindenféle visszavonást keltettek. Hogy az olvasót a m egindult áskálódá- sok titkaiba beavathassam , előre kell bocsátanom, hogy Grass báróné, aki hajadon korában a császárné-királynő m ellett tel
je síte tt szolgálatot, s aki férje, B. G rass fogarasi parancs
nok halála után, m int kom orna m egint a Felséges Asszony szolgálatába állott, am int m aga m ondotta: a nemzet iránt érzett vonzalomból nyíltan a m agyarok, és különösen a m a
g y ar testő rség p ártfogó ja lett. Folyam odványok m entek á t a kezén, s kisebb fontosságú ügyekben m aga a császárné is több ízben igénybe vette segítségét. E z a körülm ény annyira meg
növelte ennek az asszonynak a tekintélyét, hogy az emberek m ár azt beszélték, hogy a m agyar vonatkozású dolgok a G rass báróné ügykörébe tartoznak. Nem is lá tta k a környezetében m ást, csak m agyarokat, vagy legfeljebb olyan ném eteket, akik
nek összeköttetéseik voltak a m agyarokkal.
Ezzel szemben G uttenberg kisasszony, aki büszke volt arra, hogy befolyásával egy századost a tábornagyságig tudott előrelendíteni, m indent a m aga hatáskörébe a k a rt vonni. A két hölgy között ilyenform án vetélkedés kezdődött, amely á tra g ad t p ártfo g o ltja ik ra is.
Az ajándékul adott szelencék nem voltak teljesen egy
form ák, s a szebbik szelence a ném et gárdistán ak ju to tt, aki
nek H uber volt a neve.
M arianna főhercegnő, aki szem tanúja volt a szerencsésen elh áríto tt veszedelemnek, mely Felséges É desanyját fenyegette, a m ag y ar g árd ista p á rtjá ra állt, m ert az volt az első a segítők között. A m ikor te h á t m egtudta, hogy a szebbik szelencét a né
m et g árd ista kapta, h a ra g já t éreztette G uttenberg kisasz- szcnnyal, s még határo zottab b an a m agyarok p á rtjá ra állt.
Éppen ez id ő tájt tö rté n t ja v aslat a rra vonatkozólag, hogy a B ánságot feldarabolják, és részenkint áruba bocsássák. Az ennek keresztülvitelével megbízott N itzky gróf,1,; m agyar királyi kincstartó a főhercegnő közbenjárására parancsot kapott, hogy a szóban forgó m ag y ar te stő rre is legyen tekintettel, s ju ttasso n neki egy kb. 500— 600 forintot jövedelmező kis birtokot. Addig is a testő r Pozsonymegyében
10 N ic z k y K r is tó f g r ó f isz ü le te tt 1725-ben. 175(>-ban k 3p ta a g ró íi ra n g o t. U d v a ri k a m a r a i ta n á c s o s , tá b la b ír ó , 1778-ban k ir á ly i b izto s és e b b e n a m in ő sé g é b e n T e m e s m e g y e v is s z a c s a to lá s á n á l j á t s z o t t s z e r e p e t. 1782-ben a k ir á ly i k a m a r a eln ö k e. 1787-ben o rsz á g b író . M e g h a lt 17x7-ben.
kapott nemesi lakóházat (kúriát) a hozzá való földekkel és
Paksy A ntalnak hívták, Pozsonymegyében, N agyszom bat
ban született, s egészen fiatalon abban a m agy ar gyalogezred nyugodt, retten th etetlen m ag atartását.
De ez volt egyben az a csata is, amely u tán P álffy gróf m egrovást k ap o tt azért, m ert új ezredét m eggondolatlan vak
merőséggel vetette harcba, és sok emberének életét áldozta fel.
E z a megrovás sértette a grófot, aki regim entjét erre vissza
ad ta a császárnénak azzal a kijelentéssel, hogy nem ak ar olyan ezred parancsnoka lenni, amellyel szabadon nem rendel
kezhetik.
E rre az ezredet Breisach tábornok vette át, s a regim ent éppen ennek a nevét viselte akkor, am ikor P ak sy t 1768 július 4-én onnan a testőrséghez helyezték át. I t t becsülettel szolgált, elöljáróitól sok elismerésben részesült, s aztán 1782 szeptember 3-án nyugalomba vonult. P á r évvel utóbb meg is halt.
53
4.
1775-ben zajlo ttak le a negyedszázados ünnepségek.
E z alkalomm al a m agyar testőrség egy d an d árja kísérte el az u d v art a Szent István-tem plom ban ta r to tt ünnepi isten- tiszteletre. A következő napok folyam án, az egész octaván át a császárné-királyasszony naponkint 4 templom ot látoga
to tt, az augusztinusok tem plom át, a Szent M ihály-kápolnát, a Schotten-K irche-t és a Szent István-tem plom ot.
Minden alkalomm al 2 m ásod-őrm esternek és 6 m agyar g árd istán ak kellett a Felséges A sszonyt kísérni. A m ásod
őrm esterek és 4 te stő r gyalog teljesítettek szolgálatot, 2 te st
ő r azonban lovon a császárné h in tá ja m ögött haladt, amely csak kétfo g atú volt.
A m ásod-őrm esternek az volt a feladata, hogy a templom
ban a császárné im azsámolya mellé álljon, és 5 perc letelte u tá n botjával je lt adjon. A császárné erre felemelkedett, a m ásod-őrm ester 2 g árd istával kikísérte a kocsihoz, ahol a Felséges Asszony őrizetét ia k ét lovas te stő r vette át. A m ásod-őrm ester a 4 g árdistával eg y ütt erre m aga is gyorsan lóra v etette m agát, és m íg a császárné a Szent Mi
hály-kápolnában végezte hasonló módon ájtatoskodását, ő embe
reivel a Schotten-Kirche-hez lovagolt, ahol embereivel az előb
biek szerin t lá tta el szolgálatát. Közben a másik másod-őrmes
te r lovagolt á t a 4 gárdistával a Szent M ihály-kápolnától a S zent István-tem plom hoz, hogy o tt ugyanúgy lássa el teendőit.
A következő anekdotát ta lán érdeklődéssel fogják olvasni azok, akik szeretnek elmélkedni szokások, idők és előítéle
te k felett.
5.
A m ikor ezek a jubileum i ünnepségek folytak, ia testőrség m á r olyan kevés emberből állt, hogy b á r a másod-őrmes
te re k rendszeresített létszám a még 4 volt, a valóságban nem volt több belőlük 2-nél s a hiányzó két m ásod-őrm ester szolgálatát a legidősebb két testőrnek kellett ellátnia.
A m ikor a jubileumi ünnepélyen megjelenő császárné kísé
re té t szabályozó parancs m egjelent, azoknak a gárdistáknak egyike, akik a m ásod-őrm esteri szolgálat ellátására ki voltak jelölve, véletlenül éppen G rass bárónénál tartózkodott, s annak éppen erről az ő közeli szolgálatáról kezdett beszélni. Beszéd közben a te stő r tréfá sa n m egjegyezte, hogy h a a sor ő rá kerül, a császárnénak egy negyedóráig kell m ajd im ádkcznia
M á ria T e r é z ia és II . J ó z s e f a rc k é p e .
(A M a p p a g e o g ra p h ic a n o v is s im a R e g n i H u n g á r iá é (M ü ller, 1769.), c ím la p já b ó l.) E r e d e ti a m . k ir . H a d ile v é l t á r t é r k é p tá r á b a n B IX A 513.
s z á m ú je lz é s a la tt.
55
minden templomban, m ert neki nincsen órája, amelyen a per úgy tervezte, hogy a vadász-csapatokból visz egypár chasseur-t a h arctérre m agával, a császárné-kírályasszony tanácsára azonban később ezt a te rv ét m egváltoztatta és 4 m agyar királyi te stő rt v ett a kíséretébe.
E rre a célra olyan fia ta l tiszteket jelöltek ki, akiknek jelleme és egyéb képességei bizalm at érdemeltek.
A feladatuk az volt, hogy az íro tt paran cso k at rendeltetési helyükre elvigyék. Az a m egbízhatóság, pontosság és hűség, amellyel a császárt szolgálták, megszerezte nékik Őfelsége bizalm át és szeretetét, s ezek az érzések nem csupán az ő sze
mélyükkel szemben nyilatkoztak meg, hanem kiterjedtek ia testőrök egész testületére. Ezek a g árd isták megérdemlik
7.
Mivel attól az eredeti rendelkezéstől, amelynek értelm é
ben a testőrök csak rövid p ár esztendeig (am int az alapok ism ereteiket gy arapították, a testőr parancsnokság igazán nem jö tt többé zavarba, am ikor erre az új fu társzo lg álatra alkal m agyar g árd istát, akiket különböző feladatokkal foglalkoz
ta to tt, s akiket udvari titk áraiv al együtt a m aga asztalához
böző ism ereteket szerezzenek, s azonkívül külön rendeletben 57
a rra is u ta sítá s t kaptak, hogy az utazások alkalm ával gy ű j
tö tt m egfigyeléseiket rendes, szabályszerű naplóba felje
gyezzék.
8.
II. József császár, ez a m agyar testőrség irá n t aty ai gondoskodást m utató, felejthetetlen uralkodó úgy tap asztalta, hogy ez a gárd atestü let v esztett tekintélyéből. Abból a célból teh át, hogy a régi szép napok fényét némikép visszavarázsolja, m egparancsolta, hogy a m agyar testő rö k et az előkelőbb csalá
doknál m utassák be. Ennek <a rendelkezésnek a palotaparncsnok, Splény b áró 13 tábornok hosszabb időn á t pontosan meg is fe
lelt, m íg a török háború kitörése a m ag yar testő rség nagy ré
szét a h arctérre nem szólította.
9.
A m ikor M ária Terézia császárné-királyasszony 1780-ban m eghalt, s végrendeletileg az egész hadseregnek egyhavi illet
ményt, illetve zsoldot adom ányozott, a m agyar királyi te s t
őrség is m egkapta a neki illetékes összegeket, de a 34 fo rin to t kitevő havidíjból a 9 fo rin tn y i étkezési pénzt levonták, úgyhogy minden te stő r csak 25 fo rin to t k ap ott kézhez.
10.
II. József császár — attól kezdve, hogy m int uralkodó, anyja örökét átvette — term észetesen nagyobb jogkörrel rendelkezett, s a m agyar királyi testőrség is nagyobb m ér
tékben élvezte különös hajlandóságának jeleit. M agyar g á r
d ista ritk án k é rt a császártól valam i állást m agának úgy, hogy azt, h a egyébként m agaviseleté ellen kifogás ner m erült fel, s a szükséges képességekkel rendelkezett, meg ne kapta volna. H a utazásai közben valahol régi m agyar gárdis
tával találkozott, mindig m egkülönböztetett kegyességet m u ta
to tt iránta, s adott alkalomm al feltétlenül segítségére volt. 18
18 B r. S p lé n y i M ih á ly tá b o r n o k , s z ü le te tt 1731-b en (S á r o s m e g y é b e n ).
1756-ban h a d a p r ó d a C s á s z á r -h u s z á ro k n á l. 1784-ben m in t tá b o r n o k é s m á s o d k a p itá n y k e r ü l t a n e m e s i te stö n sé g h e z . 1796-ban a l t á b o r n a g g y á lé p e tt elő. M e g h a lt 1809-ben, G y ö n gyösön.
Gondoskodása különös m értékben azokat a g á rd istá k a t v ette pártfogásába, akik valam ikor futárszolgálatot teljesítettek , m e rt ezek különös m egbízhatóságáról meggyőződést szerzett, hiszen elöljáróik a legnagyobb gondossággal válogatták ki és hozták javaslatb a őket. A császár nem csak személyesen is
m erte minden testő rét, ism erte őket belső értékeik szem pontjá
ból i s : hiszen mi is m a ra d h a to tt volna rejtve József éleslátású szemei előtt? Az udvari fogalmazói, a helytartósági titk ári, a postaigazgatói, a tartom ánybiztosi állások mind a kiérdem esült m agyar gárdistáknak ju to tta k .
Mivel azonban a testőrö k legnagyobb része a polgári életpályák felé vonzódott, s mivel a császár őket ilyen állásokkal m ind m egjutalm azni nem tu dta, ezért m agánál a testőrségnél szervezett egy újabb állást. Ezzel az új állással főhadnagyi rendfokozat já rt, am it a császár 5 fo rin t havi pót
díjjal együtt azoknak a gárdistáknak adományozott, akiknek a m ásod-őrm esteri szolgálatot kellett ellátni.
A ttól az időtől kezdve, am ikor a m ásod-őrm esterek 1763- ban főhadnagyokból kapitányok lettek, nem volt rá példa, hogy egy te stő r m ásod-őrm esterré lépett volna elő. E ttő l ta lá n a z é rt tek in tettek el, m ert ilyen módon az alhadnagyokat — egy rend
fokozat átugrásával — egyszerre kapitányokká kellett volna ki
nevezni. Ezeket az állásokat te h á t a cs. kir. ezredekből való tisz
teknek szokták adományozni. II. József császár azonban az elő- haladás kedvezményét m agának a testőrségnek a k a rta bizto
sítani. íg y tö rté n t aztán, hogy 1783 április 9-én Dóczy és Bárótzy, 1784 m árcius 17-én Soóky, 1786 október 8-án Dániel, 1789 novem ber 26-án pedig B atsk ád y19 kapitányi ranggal m á
sod-őrm esterekké léptek elő.
Az eredeti rendelkezések szerint a m agyar testőrök házas
ságot nem: köthettek. Ennek ellenére többen vétettek az előírás ellen és titokban m e g tarto tták esküvőjüket. V étségüknek voltaképpen az állásvesztést kellett volna m aga u tá n von
nia, József császár azonban, am ikor a dologról tudom ást szer
zett, m egbocsátott a vétkeseknek, s a nősülést az egész te stő r
ségnek megengedte.
Csak egyetlen egy esetből kifolyólag kellett a testőrségnek József szigorát megismernie.
1!> B a ts k á d y B á lin t, m in t a N á d o r fő h e rc e g -g y a lo g e z re d tiz e d e se k e r ü l t 1771-ben a n e m e s i te s tö rs é g h e z . I t t 1 7 8 6 -b a n fő h a d n a g g y á lé p e tt elő, m a jd 1788-ban m á s o d ö rm e s te r ré , 1802-ben ő rn a g g y á é s 1806-ban első ő r m e s te r r é n e v e z té k ki. M e g h a lt 1810-ben.
59
11.
A testőrség gazdasági ügyeit, amelyek az eredeti határoz- mányok értelmében a m agyar udvari kancellária ellenőrzése a la tt állottak, 1770-től 1786-ig Székely20 alezredes intézte, aki első-őrm ester volt a testőrségnél. A kkoriban a számvevőségi ügykezelés rendje miég egészen más volt, m int később. Sem Székely, aki kora ifjúságától kezdve csapatszolgálatot teljesí
te tt, sem a m agyar udvari kancellária könyvvezetője, Bisztri-
E gy rengeteg sok tárgykörben mozgó, bonyolult gazdálko
dásban olyan viszonyok között, am ikor a testőrségi pénztár rendesen elzárva nem volt, am ikor a kifizetéseket m ajd a leg
idősebb kapitány, m ajd a számvevő, sőt sok esetben a házgondnok teljesítette, am ikor a számvevő olyan összegeket k öltött el, amelyek az ő rendes jövedelmeit messze felülmúlták,
A vizsgálat lefo ly tatására külön bizottságot alakítottak, melynek m unkálatai három hónapig ta rto tta k .
B ár a sikkasztás bűnét Székelyre rábizonyítani nem lehe
te tt, annyi azonban kétségtelen volt, hogy az alezredes a hiányzó összeget m egtéríteni nem tudja. A számvevő, ak i igen sok té tel
ről tu d o tt volna felvilágosítással szolgálni, közben m eghalt és a meghozott ítélet végeredményben Székelyre 6 esztendei b ö r
tönbüntetést m ért, am elyet a szegedi várban íkellett letöltenie.
II. József császár azonban az ítéletet m egszigorította és m egparancsolta, hogy Székelyt, m ielőtt elszállítanák, pellen
gérre kell kiállítani.
kelynek nemcsak a börtönbüntetést engedte el, hanem még 50 d ukát útiköltséget is k iu talt neki, hogy hazautazhassák.
A megkegyelmezést részben talán a főváros m aga eszkö
zölte ki, amelynek közhangulata az ítélet m egszigorítása ellen és Székely védelmében m egírt cikkek ú tján erélyesen megnyi
latkozott.
12.
A m agyar testőrségnek kezdettől fogva külön ra k tá ra , külön élésmestere volt a megfelelő segédszemélyzettel. (Heu- binder) II. József császár 1786-ban a r a k tá r t eladatta, s a testőrséget is a katonai közraktárhoz u talta, de azzal a meg
különböztető intézkedéssel, hogy a testőrlovak részére szüksé
ges tak arm án y t (zabot, szénát, szalm át) az élelmezési tisztv i
selők ne a szabályzatok szerinti, hanem a piaci áron szállítsák és szám olják el, az e tárg yb an készülő szám adásokat pedig az élelmezési hivatal negyedévenkint terjessze elő.
13.
Székely szerencsétlen esete in d íto tta a császárt a rra is, hogy a testőrség elszámolási ügyrendjében válto ztatáso kat lép
tessen életbe, amelyek a mai napig (1800) érvényben vannak.
A kezelési ügyrend a következő:
A beszerzési tételek egyik legfontosabbika a m agyar te s t
őrségnél a ruhaszöveteké. A szövetet a gyárban kell m egvásá
rolni és így a kereskedők nyereségét meg lehet ta k a ríta n i a testőrségi pénztár javára. E zért az illető gyárosokkal, a többi kereskedőkkel és iparosokkal évről-évre szerződést kell kötni, s a m egkötött szerződéseket m egerősítés céljából a cs. kir. fő- udvarm esteri hivatalnak kell felterjeszteni. H a előfordulna az az eset, hogy egy-egy cikk, m int p. o. a ruhaszövet, amely a nagyobb szükséglet m iatt a kiadási tételek között is nagy ösz- szeggel szerepel, közben megdrágul, arról a szerződés le já rta előtt jelentést kell tenni.
Minden hadi év kezdete előtt a m agyar királyi testő rség hez szóló rendelettel az udvari haditanács jelentést kér a kö
vetkező esztendőre szükséges pénzösszegekről (P raelim inar), hogy intézkedéseiben ez a szükséglet szám ítási alapul szolgál
hasson.
T ehát a testőrség pénzszükségletére vonatkozó és a fenn
álló szerződések alapján m egszerkesztett jelentést be kell te r jeszteni, mire m egtörténik a havi pénzszükséglet kiutalása és 61
ezután a hadbiztosság 'készítette te rv szerint, a testőr-gazda
sági hivatal főnökének n y u g tá já ra annak a cs. kir. udvari hadipénztárból (K riegs-Zahlam t) való kifizetése és további elszámolása, úgyhogy a hadipénztárból a gárda újabb összeget addig nem vehet fel, míg a rég it teljesen fel nem használta és el nem számolta.
A testőrség ellátásához szükséges pénzösszegeket tehát, am elyeket eddig negyedévenkint a m agyar udvari kancelláriá
n a k u ta lta k ki, ezentúl a cs. kir. udvari haditanácsnál (a hadi
pénztárnál) kellett felvenni.
A hadbiztosság a testő rség szám adásait hónapról-hónapra átvizsgálja, s ezzel a hadipénztár is, meg a testőrségi gaz
dasági h ivatal is felm entvényt kapnak. Az év lejártával azonban összegyűjtik a havi szám adásokat, s azokat legutolsó felülvizsgálat céljából az udvari hadi számvevőségnek (Hof- kriegsbuchhaltung) adják át. H ogyha ez hibák at talál, a te s t
őrségi gazdasági h iv atalt igazoló jelentéstételre szólítja fel, s h a azt m egkapja, m egadja a felm entvényt.
A felm entvény m egadásának voltaképpen évről-évre meg kellene történnie. Csakhogy a hosszú évek óta ta rtó nehéz háborús viszonyok az udvari hadi számvevőségnél, amelyet valósággal elárasztanak a különböző elszámolások, m u nkator
lódást és fennakadást idéztek elő, úgyhogy annak m egszünteté
sére a hátralékok feldolgozása céljából külön személyzetet kel
le tt beállítani. Ilyen körülmények között az 1787 nov. 1-től gazdasági hivatal biztosítva volt a hűtlen kezelésből származó károk ellen, de term észetesen csak akkor, ha az ügykezelés rendjét egyébként szigorúan b etarto tták .
A zt hinné az ember, hogy ilyen elővigyázatossági ren dsza
bályok m ellett minden tévedés lehetetlen. S mégis m eg tö rtén t
az az eset, hogy F in ta-1 ezredesnek, aki a szerencsétlen Szé
kely u tán vette á t 1786 június 15-én a testőr-gazdasági hiva
tal vezetését, lamikor 1790 december 1-én a testőrség köteléké
ből kilépett, 2625 forintnyi p én ztárhián yt kellett jelentenie.
Ez a különbözet a rak tá ro n lévő anyagoknál m egállapított hiányok folytán állott elő. ő ugyanis a készletekből — kész- pénzfizetés ellenében — posztószövetet ad o tt ki a gárdistáknak, s a befolyt pénzösszegeket valószínűleg elfelejtette elkönyvelni, s bizonyára m egfeledkezett a k iadott anyagnak: új anyag be
szerzésével való pótlásáról is. A legnagyobb felelősség azonban kétségkívül iszákos szám vevőjét illette, akire rábizonyult, hogy az ezüst kardokkal, ezüst gombokkal és más egyenruházati cikkekkel hanyagul gazdálkodott.
Ha te h á t F in ta az újonnan bevezetett szigorú ügyrend elle
nére három és fél év a la tt 2625 forintnyi h iányt volt kénytelen elismerni, csodálkozni lehet-e azon, hogy Székely 16 esztendő eltelte után, olyan laza ügykezelési rend m ellett akkora h ián y t
m u tato tt ki?
Az bizonyos, hogy a testőrségi pénztárnál és a gazdasági hivatalnál bevezetett új ügykezelési rend életbeléptetése óta hasonló kellemetlen eset soha többé nem fordu lt elő, sőt a dol
gok olyan kitűnő mederbe terelődtek, hogy a testő rség ma 333.874 forintnyi, gyümölcsözően elhelyezett tőkével rendelke
zik, annak ellenére, hogy 1795-ben a testü let létszám a 10 gya
logos gárdistával és 5 gyalogos lovászlegénnyel gyarapodott, akiknek felszerelése, élelmezése és egyenruhával való ellátása
4139 forintba került.
14.
Ezek a ,,gyalogos” gárdisták azonban nem gyalog teljesí
tettek szolgálatot, hanem minden tekintetben úgy lá ttá k el szolgálatukat, m int a többi testőrök. Az ő helyzetük csak any- nyiban volt más, hogy nem volt külön az ő szám ukra rendelt lovuk, hanem azoknak a tá rsaik n ak a lovait használták:, akik vagy szabadságra távoztak, vagy pedig betegség m iatt, vagy más egyéb véletlen esetből kifolyólag szolgálatot teljesíteni nem tudtak. Ezeknek a gyalogos testőröknek azonban nem volt díszöltözetük.
- t F in t a J ó z s e f 17150-ban K erü lt a n e m e s i te s tö r s é g b e z a P á lf f y - h u s z á r e z re d tö l m in t .százados. I t t első ő r m e s te r r é lé p te tté k elő. 1770-ben
- t F in t a J ó z s e f 17150-ban K erü lt a n e m e s i te s tö r s é g b e z a P á lf f y - h u s z á r e z re d tö l m in t .százados. I t t első ő r m e s te r r é lé p te tté k elő. 1770-ben