--- я
A M a g y a r I r o d a lm i R itk a s á g o k e d d i g m e g j e l e n t s z á m a i :
1. Bessenyei György: A törvénynek útja.Tudós társaság.
Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929/30. évi VIII. osztálya.
2. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. Sajtó alá ren
dezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reál
gimnázium 1930/31. évi Vili. osztálya.
3. Kenyák Bernát: Joas. (Piarista iskolai dráma, 1770.) Eredeti kéziratból sajtó alá rendezte s bevezetéssel ellátta dr. Perényi József tanár. Kiadta a budapesti kegyestanítórendi kath. gimnázium.
4. Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való Jámbor Szándék. Bécs, 1790. VII. oszt. tanítványai
val sajtó alá rendezte dr. Várady Zoltán tanár. Ki
adta a budapesti Verbőczy István-reálgimnázium.
5. Károlyi Gáspár: Két könyv. . . Debrecen, 1563. VIII.
oszt. tanítványaival sajtó alá rendezte Jablonowsky Piroska tanár. Kiadta a budapesti Ev. Leánykollé
gium.
6. Szemelvények Temesvári Pelbárt műveiből. Fordí
totta s tanítványaival sajtó alá rendezte Brisits Frigyes tanár. Kiadta a budapesti ciszterci-rendi
Szent Imre-gimnázium.
7. Péterfy Jenő zenekritikái. Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930/31. évi Vili. osztálya.
8. Édes Gergely: Eredeti oktató mesék. Dr. Zsigmond Ferenc tanár vezetésével sajtó alá rendezte és ki
adta a debreceni ref. kollégium gimnáziumának 1931/32. évi VIII. A. osztálya.
9. Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles közmondások c. gyűjteményéből. Sajtó alá rendezte és kiadta Szabó Béla polgári iskolai igazgató.
10. Kazinczy világa. Szerkesztette Vajthó László. A Ka- zinczy-centenáriumra kiadta a Kir. Magyar Egye
temi Nyomda.
м >N
R I E D L :
M A D Á C H
M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K SZERKESZTI VAJTHÓ LÁSZLÓ
--- XXVI. SZÁM. ---
k i r á l y i m a g y a r e g y e t e m i n y o m d a
R I E D L F R I G Y E S :
m a d A c h
TARTALOMJEGYZÉK.
Lap
1. Haltenberger Mihály dr.: Előszó ... 3
2. Hanvai Ilona dr.: Tájékoztató ... 5
3. Feltóthv Anna dr.: Riedl Frigyesről... I 4. Riedl Frigyes: Madách ... 13
Bevezetés ... 15
A filozófiai dráma ... 17
Madách előfutárjai ... 17
Madách é le te ... 24
Madách belvilága . . . ... 36
Az ember tragédiája ... 44
A mű fogadtatása. Korabeli kritikák ... 44
Hegel hatása ... 48
Ä mű tartalma... 49
A mű forrásai... I ... 50
A mű mintái ... 58
A mű szerkezete ... 66
A mű főeszméje ... .. 68
A mű belső szerkezete. A. nő szerepe... 87
Adám tipikus és egyéni ieUewe... 99
Plátó szerepeltetése ... 100
összefoglalás ... 101
A mű nyelve ... 102
A mű terjesztése ... 102
Tündérálom ... 103
A civilizátor... 104
Mennyiben aristophanesi komédia a Civilizátor? 104 Mózes ... 109
Mi e drámában a magyar vonatkozás? ... 110
A mű tartalma ... 111
Madách többi művei ... 120
5. Vezérszavak ... 123
6. Kozocsa Sándor dr.: Riedl-bibliográfia ... 125
---
E L Ő S Z Ó .
A budapesti községi Ráskai Lea leánylíceum önképzőköre lelkesedéssel vesz részt a M agyar Irodalm i Ritkaságok m unkájában. Riedl F rig y es
nek, egyik legkiválóbb esztétikusunknak és irodalom történetírónknak kiadatlan egyetem i előadásaiból m ár m egjelent három fejezet a sorozatban, mi öröm mel fo ly tatju k a nemes vállalkozást. Riedl, m int ismeretes, nem engedte meg, hogy a X IX . század irodalm áról ta rto tt előadásait kőnyomatos alakban sokszorosítsák. Azt hisszük, e tilalmon, Riedl halála u tán nem esik sérelem. H anvai Ilo n a dr., aki e m űvet sajtó alá rendezte, hűséges h allg ató ja volt Riedlnek s a R iedl-tanítványok m a is rajongással őrzik m esterük m inden gondolatát. Az olvasó teh át a ta n ítv án y i ragaszkodás cselekedetét lássa e tan u lm án y kiadásában; ne befejezett m űvet keressen benne, hanem csak kéziratnak tekintse, m elyet a h á la és kegyelet m inél több szép lélek
hez szeretne e lju ttatn i. M adách talán sohasem volt a n n y ira időszerű, m int éppen ma. A z ember tragédiájából m eg tan u lh atja a trian o n i M agyar- ország, hogy önbizalm unkat plveszítenünk, csüg
gednünk nem szabad. M adách igéi öntsenek belénk hitet, erőt h iv atásu n k teljesítésében.
Riedl F rigyes szellemének hódolunk, m ikor ön
képzőkörünket róla nevezzük el.
Budapesten, 1933 m ájus havában.
Dr. Haltenberger M ihály.
egyetemi rk. tanár, igazgató.
NÉVSORA:
VIII. osztály: Ádárn Borbála, Bartonek Teréz, Balogh Irma, Benedek Anna, Bodóczy Ilona, Ernuszt Janka, Fendrik Mar
git, Förhécz Anna, Freund Lívia, Fülöp Klára, Gold Ibolya, Haas Éva, Haber Magdolna, Heinrich Beatrix, Káldi Angéla, Kovács Lilla, Lányi Magda, Magyar Ella, Magyar Erzsébet, Magyar Margit, Margittai Zsófia, Nagy Ilona, Nyíry Erzsébet, Porgesz Sára, Pót Mária, Rónai Éva, Rónai Katalin, Roth Anna, Schemseh Erzsébet. Schwarz Anna, Stern Erzsébet, Szabó Anikó, Szabó Sára, Szél Anna, Thuróczy Erzsébet, Vajda Éva, Zeisel Kornélia.
VII. osztály: Aczél Vera, Astuto Flaminia, Csajághy Mar
git, Erényi Edit, Fülöp Erzsébet, Gergely Klára, Görög Erzsé
bet, Grosman Edit, Győri Klára, Kelemen Zsuzsa, Milkó Zsuzsa, Pásztor Enikő, Porgesz Júlia, Propper Ilona, Reich Zsuzsa, Ribáry Edit, Somló Edit, Szirmai Georgina,' Takács Éva, Varga Ilona, Walter Stefánia, Zelenka Gabriella.
VI. osztály: Aczél Hedvig, Bartha Ágnes, Bokor Magda, Brichta Klára, Deutsch Klára, Égeni Lenke. Gál Irén, György Zsuzsa, Hollán Vera, Jaulusz Alexandra, László Katalin, Lendvay Anna, Mátray Mária, Mohr Hedvig, Kennedy Alice, Puszta Sarolta, Rahmer Lenke, Ranschburg Margit, Róna Irén, Samet Anna, Sarkadi Nagy Jozefa, Siska Margit, Sternberg Magda, Szabados Livia, Szende Emma, Szilágyi Vera, Szil- vássy Mária, Vajda Júlia, Weinek Piroska, Zilzer Magda.
V. osztály: Bátor Ilena, Beermann Anikó, Bodnár Magda, Csillag Mária, Damó Piroska, Erdélyi Magda, Fleiner Margit, Gerő Éva, Gutmann Magda, Heimler Vera, Hűvös Vera, Kocher Klára, Lajta Erika, Lakner Marion, Lendvay Judit, Lippay Judit, Mándy Stefánia, Mészáros Melinda. Nagy Éva, Nagy Júlia, Neuwirth Andrea, Perényi Katalin, Placht Józsa, Pungor Irén, Rácz Erzsébet, Répás Mária, Róka Magda, Schmel
zer Margit, Schreiber Éva, Sőre Mária, Stern Ildikó, Szent- léleky Mészáros Márta, Tar Ilonka, Tauber Zsuzsa, Uj Mária, Vári Ibolya, Velledits Livia, Vida Marianne.
T Á J É K O Z T A T Ó .
Riedl Frigye« az 1911/12. tanév II. felében ta r tott M adách Im réről előadást. K iadásunk alapjául Grexa G yula dr., állam i reálgim názium i ta n á r Riedl által sajátkezűleg szignált kitűnő jegyzete szolgált, am iért — s számos hasznos ú tm u tatá
sáért — ez úton is hálás köszönetét mondunk.
A szöveget, hogy hitelességéről meggyőződjünk, a m agam én kívül Geleji Gézáné Jaulusz Ilona dr., székesfővárosi felső kereskedelmi tanárnak, továbbá Koch Lajosnak ugyancsak Riedl által szignált jegyzetével is egybevetettem. Az utóbbit, valam int Riedl au to g ram m ját Bartoniek Em m a dr., a Nem zeti Múzeum könyvtárosa, bocsátotta rendelkezé
sünkre. Riedl fényképét (R. H o ffm a n n Mária dr.
felvétele) M ika K lára és A n n a leánylíceum i tanárok szívességéből közöltük. A Riedl-bibliogra- fiát Kozocsa Sándor dr., a Nemzeti Múzeum könyv
tárosa, volt szíves összeállítani. F ogadják m ind
annyian őszinte köszönetünket. A szöveget M argit
tal Zsófia V III. oszt. tanuló m ásolta; az önképző
kör ta g ja i a szövegm egállapítás, revideálás és a k o rre k tú ra m unkájában vettek részt.
Újból hangsúlyozzuk, hogy Riedl e művének hallgató-, nem pedig olvasóközönsége volt. Ezért
nem kívántunk sim ítani, változtatni helyenként talán „pongyola“ és kissé németes, sokszor ideges stílusán. „Meglátszik ra jta az izgalom heve, amely m indig elfogja, ha egy-egy igazság megnyilatkozik előtte.“1 Hasson szabad előadása a m aga fesztelen közvetlenségével, elevenségével, egyéni zam atéval.
Érezzük meg a nyom tatott betűn keresztül is az élőszó ihletett erejét, Eiedl szívének lüktetését, érdekes írói egyéniségének sajátos varázsát.
H anvai Ilona dr. 1
1 Sikabonyi előszava Riedl Petőfiiéhez. Bpeet, 1923. 15. 1.
RIEDL FRIGYESRŐL.
1856 szeptember 12-én született Ladoméron (Bars megye). Apja Riedl Szende, anyja Szumrák Júlia.
Középiskolai, egyetemi tanulmá
nyait Budapesten végezte, tanári oklevelet szerzett, majd két évig Berlinben, Párizsban, Bécsben ta
nult. Egy ideig a budapesti IV. kér.
községi főreáliskolában tanárkodott, majd a budapesti Pázmány Péter- Tudományegyetem professzora lett.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, Szent István-Akadé- miának, Kisfaludy-Társaságnak. — Élete nagy részét forrón szeretett édesanyja mellett töltötte, családot nem alapított. Budapesten, 1921 augusztus 7-én halt meg.
Riedl F rig y es 1881-ben kezdte meg ta n á ri m ű
ködését a belvárosi főreáliskolában. A szó leg
nemesebb értelmében tan ár volt, aki „azon dolgo
zik, hogy m agát fölöslegessé tegye, de mennyi m unka, m ennyi fáradozás á rá n !“*) H a magas, karcsú, finom alakja m egjelent a tanterem ben, úgy érezték a tanulók, hogy kisütött a napsugár. Jókedvvel lépett ta n ítv án y ai közé. N agy fegyelmet tarto tt, de nem szigorúságával, hanem ú ri fellépésével, finom ságával és szeretetreméltó m odorával. R itkán ü lt a tan ári asztalhoz, gyakrabban az ablak mellett levő első pad elé, legtöbbször azonban a padok közt
*) L. Riedl előszavát a IV. kér. főreálisk. félezázados év
fordulójára kiadott Emlékkönyvben. Bpest, Székesfőv. Házi
nyomda, 1905. 8. 1.
sétált. Célja nem pusztán az ismeretközlés volt;
a rra törekedett, hogy az irodalm i példákkal, olvas
m ányokkal növendékei erkölcsi és szépérzékét fej
lessze. K ülönös szeretettel fo rd u lt az a rra érdemes szegénysorsú tanulók felé, egész leikével pártolta, anyagilag tám ogatta őket. T anítványai im ádták, m int m ásodik édesapjukat, A harm incéves ta lá l
kozó alkalm ával sokan elzarándokoltak sírjához s ott m egható beszédben tettek bizonyságot arról, hogy az ifjúkorukban Riedltől kapott tanítások ma is élénken élnek lelkűkben.1
1904-ben m eghívták G yulai P á l évek óta meg
üresedett tanszékére. A dicsőséget sohasem áhítozó, rendkívül szerény Riedlt meglepte ez a kitüntetés.
Töprengés, kételkedés vett erőt r a jta : vájjo n meg fog-e felelni a m agasztos hivatásnak. Pedig nem volt r á oka. Riedl az egyetemi kated rán is „tanár“
m aradt. Közvetlensége, szeretetrem éltósága elő
adásaiban még jobban érvényesült, m int könyvei
ben. „Szeretném, ha ezeket az órákat úgy tekinte
nék, m int közös szellemi m unkát“, jegyezte fel be
m utatkozó szavait első előadásán egyik ta n ítv á nya.1 2 E lőadásait sohasem írta le rendszeresen, csak apró színes cédulákra vetett jegyzeteket használt.
Évek folyam án feltárta a m agyar irodalom egész történetét; végigvezette h allgatóit a hún mondák világától kezdve a középkor legendáin s a szép
históriákon keresztül a legújabb korig. Minden kor tárgyalásához lelkiismeretes forrástanulm ányokat végzett; nem egyszer m egtörtént, hogy későn ju to tt
1 L. Hofbauer Aladár ünnepi beszédét Riedl sírjánál. (Riedl Frigyes középiskolai tanítása Kazinczy Ferencről. Budapest, 1931. 5. 1.)
2 Király György: Riedl Frigyes. Nyugat. 1921.
egy-egy forráshoz, a h ajnal még íróasztalánál t a lálta s onnan sietett az egyetemre, hogy szellemé
nek dús kincsét tan ítv án y ai közé szórja. Ő volt az első, aki a jelenkor irodalm át ism ertette az egyete
men. Herczeg, Pékár, A m brus és sok más, még akkor élő író mellett ő m éltatta először A dy Endre és a nyugatosok költészetét. Megküzdött mindazok
kal a nehézségekkel, melyekkel a jelenkor íróinak ismertetése já r s alapos tanulm ánnyal, higgadt íté
letével, meleg szeretetével nem egy m ai író helyes értékelésének ő vetette meg az alapját. Nem csoda, ha ez is vonzotta a hallgatókat. A ő óráin kicsiny
nek bizonyult a nagy terem ; nemcsak m ag y ar
szakos tanárjelöltekkel telt meg, nagy számmal akadtak lelkes hallgatói más szakon levő bölcsé
szek, medikusok, jogászok közül is, sőt a közélet nem egy kiváló alakja is felkereste óráit. Előadása mindenkit m agával ragadott. A rca kigyúlt; lelkes szeme, „amelyet P éterfy oly nagyon szeretett“,3 mélyen kék tűzben égett s a messze távol ködében látszott elmerengeni, kémlelni, — kifürkészni a mások szám ára láth atatlan t, hom ályba veszőt.
B ár han g ja nem volt erős, hanem kissé fénytelen, tompa, rekedtes, beszéde csak úgy sziporkázott a szellemes és ötletes megjegyzésektől. „Mondatai finomak, csillogók, m int a görög szobrok m árv án y vonalai.“4 Előadása sohasem fárasztott, m indig világos, elmés és szemléletes volt; helyenkint klasz- szikus töm örségével ezinte a lélekbe m arkolt. Így váltak az órák a szavak élményszerű erejénél fogva minden hallgatója szám ára feledhetetlenné. Aki hallgatta, oly kincset gyűjthetett, mely elkísérheti *
* R. Hoffmann Mária. Riedl Frigyesről. Studium, 1923. 35.1.
* Brisits Frigyes: Riedl Frigyes. Élet, 1921.
egész tan ári pályáján. „A m agyar irodalom még harm inc esztendeig édes lesz a középiskolában, am íg egy R iedl-tanítvány sétál a padok közt.“5 *
A szem inárium i órákon, szűkebbkörű h allg ató ság előtt, még kedvesebb, közvetlenebb volt Riedl.
R ajongtak érte, m ert emberszámba vette ta n ítv á nyait. „Leereszkedett hozzájuk, anélkül, hogy moz
d u latát leereszkedésnek érezhették volna.“8 Ezeken az órákon a legkülönbözőbb irodalm i, esztétikai, filozófiai tém ák kerültek szóba, itt vetette fel elő
ször a kuruc-balladák hitelességének kérdését is.
T anítványainak, barátain ak egész serege kereste fel gyakran a lakásán is s az itt fo ly tato tt tudo
mányos viták egészen felderítették. „H a azt h al
lotta, hogy valaki dolgozik valam in, ideges n y u g talansággal sietett könyvvel, tanáccsal, ideával s m indennem ű segédeszközzel szolgálatára. Minden m unkának alázatos, de lelkes kőmívese volt. E gy apró cikk — nem több — és Riedl kiteregette egész k ö n y v tárát az asztalra, padlóra, dívánra. Nem tudott élég hasznos és élég szíves lenni. Sok zsu gori tá rsa m egtanulhatta volna tőle, hogy a szel
lem ajándéka is csak olyan, m int a szív melege.
Minél többet osztanak szét belőle, annál gazdagabb a termése.“7
Á m bár látta, hogy mindenfelől szeretet veszi körül, nem b írta volna elviselni, hogy valaha is ünnepeljék vagy róla írjanak. M ikor tan ítv án y ai 3916-ban, hatvanéves korában a szokásos em lék
album m al akarták meglepni, minden rábeszélő
képességét elővette, hivatkozott a szomorú háborús időkre, csakhogy az ünneplés elm aradjon.
5 Benedek Marcell: Riedl Frigyes. Magyar Helikon, 1921.
8 Hoffmann Mária id. h. 75. 1.
7 R. Hoffmann Mária id. h. 21. 1.
Elgondolhatjuk, hogy erre a mélyenérző, európai és m agyar műveltségű, érzékeny lélekre milyen hatást te tt a világháború. R ajongott Itá lia term é
szeti és művészi szépségeiért, többször b e járta a dalm át szigeteket, Róm át, Firenzét, N ápolyt és Szicíliát. A békevilágban sokszor foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ha nyugalom ba megy, egy kis olasz városban telepszik le s itt fejezi be félben- hagyott m unkáit. Vonzották őt a német városok is:
Berlin, Drezda, München, N ürnberg múzeumaiban örömmel töltötte el Ném etország nagy művészi fejlettsége. H azánk festői vidékei közül legtöbbször és legszívesebben a M agas-T átrában időzött, itt teste-lelke valósággal megpihent. Budapesten a M argit-szigetet szerette legjobban. Sokszor sétált a romok között, elüldögélt a tölgyek alatt, m int egykor a vele rokonlelkű A rany János.
A kommunizmus idejének minden fizikai és lelki gyötrelm ét átszenvedte. 1921 ja n u árjáb an nagy csa
pás érte Riedlt: m eghalt szerető édesanyja, a k i
válóan házias, derék m agyar nagyasszony. Mikor a hideg ja n u á ri délutánon édesanyját kikísérte a temetőbe, m ár ő is nagybeteg volt. E ttől kezdve élete lassú haldoklás volt. Nem sokára ágynak esett, m ellhártya- és tüdőgyulladást kapott s az orvosok hiába próbálták életét megmenteni, a tudom ány nem segíthetett ra jta ; Riedl Frigyes augusztus 7-én az egyik fővárosi klinikán örökre elpihent.
Utolsó k ívánsága az volt, hogy sírjá ra ezt a pár szót írják :
„ASYLUM MEUM AETERNITAS.“
(Az örökkévalóság az én menedékem.) F eltóthy A n n a dr., a Riedl Frigyes önképzőkör
vezetőtanára.
RIEDL FRIGYES-.
M A D Á C H
Bevezetés.
Az 1848/49-i szabadságharc a m agyar irodalom nagy vízválasztója. M iért? M ert ekkor m egválto
zik az ország és a költészet h angulata. 1848 előtt az optim izm us korát éljük. N agy célok lebegnek a nemzet előtt. A lázas nem zeti exaltáció kora ez.
1849 u tán az irodalom pesszim isztikus. Mi a nagy érdem e e korszaknak 1849-től 1867-ig? E kor é r
deme A ran y János. A rany János költészetén kívül fontos e korszak irodalm unk evolúciójára nézve azért is, m ert e korban fejlődik ki prózánk.
A próza m ost sokkal fontosabb, m int száz évvel azelőtt volt. M iért? M ert a prózának m ost n a gyobb irodalm i jelentősége van, m int volt régen.
A próza fejlődésének oka a regény felvirágzása;
ez jóform án felfalja a többi m ű fa jt mind. A szá
zad m ásodik felében ír az elbeszélő, könnyű, kel
lemes próza, behízelgő előadás nagy m estere:
Jó k ai Mór. De nemcsak a regény fejleszti a pró
zát, hanem a tudom ány is. N agyban fellendül e korban a tudom ányos próza is. F ellen d íti Greguss Ágost, Salam on Ferenc, G yulai P ál. E kor a folyóiratok, újságok kora is; korlátlan hatalom m á fejlődik a sajtó.
A legkedveltebb m űfaj a regény. M iért? E z a társadalom alakulásában leli m agyarázatát. Mi
kor Homérosz énekelte m űveit, publikum a még nem tu d o tt olvasni, ezért a költői form a, a m et
rum , a ritm us, az ének fontosabb volt, m int ma, midőn olvasóközönsége és nem hallgatóközönsége van a költőnek (a ritm us tudniillik megkönnyí-
tette a vers megjegyzését). Ma, m ikor m ár tudunk olvasni, a form a h áttérb e szorult s a tartalom le tt a fontos.
A kor m ásik fontos jelensége a pesszimizmus m ellett a realisztikus irán y haladása, fejlődése, erősödése. Mi a realisztikus irány? A realizm us a költészet azon irán y a, amely a köznapi életből m inél több részletet a k a r bevinni a költészetbe.
Az egész életet ak arju k adni, a kellem etlent, a visszataszítót is. Ez az irá n y általános egész E urópában. M iért? Azért, m ert a X IX . század em berénél nagyon ki van fejlődve a megfigyelő szellem. Ennek kettős oka van: 1. Gazdagabb lett lelki életünk, s ennek több és több részlete irá n t érdeklődünk. Ez m agyarázza a m odern em bernek a pszichológiai részlet irá n t való érzékét. E zért hódít a realizm us. 2. A X IX . század folyam án bám ulatosan fellendültek a term észettudom ányok és a technika, s ez fejlesztette bennünk a -m e g figyelőképességet. A regény is azért lett kedvelt m űfaj, m ert az élet minden részletét elénk tárja.
E kor íróinak tá rg y alásán ál nagy nehézségek
kel kell m egküzdenünk. Jó részt k o rtársain k vol
ta k s k o rtársak ró l nehéz tudom ányosan írni, m ert nem ism erjük pontosan életrajzukat, levelezésük sincs kiadva s m indenképen diszkrécióval kell élnünk, m ert az illető írónak családja, rokonai vannak. N álunk, M agyarországon, úgyszólván B udapest az egyetlen irodalm i központ s így itt nehéz írn i s bírálni, m ert író és k ritik u s együtt él. Csupán egy tekintetben könnyebb az újabb irodalom m al foglalkozni. Több k ritik á t írta k a modern, m in t a régi írókról.
A m agyar irodalom nak kettős jelentősége van e korban: 1. Az irodalom az em beri lélek tükre,
expresszív, jellemző korára. 2. Ideális tendenciája van, az ideálok kultusza. Fontos ez különösen ma, m ikor a dem okrácia révén h an y atlik a tekintély, az au k to ritás szelleme. Ma a katonának, papnak, bírónak állása révén nincs olyan tekintélye, m int volt régen. A k ritik a m egdönti az ideálokat. F e j
lesszük a m agyar lelkiism eretet, hogyha el is apad az auktoritás, el ne h alv án y u ljan ak az ideálok, a nemzeti ideálok. Ne engedjük, hogy h áttérb e szo
ríts a azokat az ú jk o r m indenható istensége: a pénz. Ez b ár nagyon szükséges és fontos faktor, de nem pótolja, nem is pótolhatja soha az élet ideális jav ait. Az ifjúságnak szívébe kell fogadnia a nemzeti és társadalm i ideálokat, m ert az ifjú ságé a jövő.
A filozófiai dráma.
E kor fontos drám ai jelensége a filozófiai dráma. E zt egy rem ekm ű képviseli: Madách Im re Em ber tragédiája. A m agyar irodalom ban nincs a r r a példa, hogy az em beriség célját, sorsát ilyen terjedelem ben tá rg y a ltá k volna, A m agyar költé
szet főjellege a m ag y ar faj fen n tartásán ak k u l
tusza. Ebben különbözik a m agyar irodalom m in
den m ás irodalom tól. Ezzel szemben a nagy hum a
n itáriu s kérdéseket elhanyagolták. És íme, a X IX . század közepén fellép egy költő, aki drám ai költe
m ényében az egész em beriség sorsát tárg y alja.
Madách előfutárai.
Felm erülhet a kérdés: nincs-e a m agyar iro dalom ban előzőleg senki, aki ezt la n tjá ra vette volna? O lyan terjedelem ben és alakban, am int M adách foglalkozik az em beriség sorsával, nincs
2
(a külföldi irodalom ban, m int tudjuk, van). De jelesebb költőink foglalkoztak ezzel az eszmével.
I r t róla Kölcsey, Berzsenyi, V örösm arty, Petőfi, A rany. M it írtak ?
K ölcsey a V a n ita tu m vanitas cím ű költem é
nyében azt a gondolatot veti fel, hogy van-e valam i nagyszerű a világon. Nincsen. M inden h iú ság! Az ember élete van itatu m vanitas. Az em
beri eseményeknek nincs értékük. Ebben re jlik a K ölcsey-féle pesszimizmus és sztoicizmus, am ely azt ta n ítja , hogy viseljük nyugodtan, rezignáció- val a sors m ostohaságát.
B erzsenyi elkeseredéssel nézi a m ag y ar nép sorsát. A m agyarokhoz cím ű ódájában azt állítja, hogy a világtörténelem ben váltakozva v iru ln ak fel országok, nemzetek, azután elpusztulnak s más lép helyükbe. Ez a törvényszerűség minden nép
nél bekövetkezik. M inden nép életében van fejlő
dés, virágzás s aláhanyatlás. „Forgó viszontság já rm a a la tt nyögünk!“
Felforgat a nagy századok érckeze Mindent, ledőlt már a nemes Ilion,
A büszke Karthago hatalma, Róma s erős Babylon leomlott.
V örösm arty a Gondolatok a könyvtárban című költem ényében veti fel ezt az eszmét. A költemény gondolatm enete a következő: A költő a könyv
tá rb a n van. E lm élkedik s látja, hogy a könyv an y ag a és ta rta lm a közt ellentét van. M iből ké
szül a papír? Rongyból. És ki n y ű tte el a ro n gyot? Ím e egy könyv, mely az erén y t m agasz
ta lja , s p a p írja v alah a egy zsivány ru h á ja volt.
A m ott egy vastag törvénykönyv és ham is bírák ru hájából készült. A tudom ányos könyv egy őrült
rongyaiból lett. És így tovább. H asznált-e a könyv az emberiségnek? Nem. E ddig is sok volt az ellen
té t a szegények és gazdagok, jók és gonoszok, el
nyomók és elnyom ottak közt. He a könyv, ahe
lyett, hogy ezt m egszüntette volna, még egy új ellentéttel tetézte: ellentétet terem tett a m űveltek és a m űveletlenek között. Eldobjuk-e ezért? Nem!
M ert a könyvben rejlik az em beriség jövője. M ert a könyv feladata, hogy az em beri méltóságot, testvériséget, az em beriség szolidaritását előké
szítse.
És mégis-mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: Nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Tehát a hum anitás az em ber fejlődésének a célja. E zért nem szabad csüggednünk, hanem küz- denünk kell a célért.
Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivittük a mély süllyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük, élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!
2*
T ehát küzdeni kell az emberiség- tökéletesíté
séért. Az emberiség- célja a küzdelem. Ez oly eszme, am ely éppen nem áll távol M adách m űvé
nek főeszméjétől.
P etőfi is é rin ti e gondolatot. Az ő felfogását A z apostolból ism erjük meg. Szilveszter olvassa a világtörténetet. M it olvas ki belőle? A követ
kezőket m ondja:
A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? ez belékerül
Évezredek vagy tán évmilljomokba, De bizonyára meg fog érni egykor, És azután az emberek belőle Világ végéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Míg édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány milljcm napsugár?. . A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei.
Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kívánhatnék tehát, hogy A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem, S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt, De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást.
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! — Munkára hát,
Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve.
Nagy a föladat, az Idő röpül, s az Élet rövid. — Mi célja a világnak?
Boldogság! s e r r e eszköz? a szabadság!
Ez P ető fi történetfilozófiája.
Különben P etőfi ezenkívül még m ásutt is fog
lalkozik e gondolattal. E gy sötét órájában ezeket írja :
„Mi úgy vagyunk, m int a fa, am ely csírázik és elv irít; m int a hullám , am ely dagad és elsim ul;
m int a vándor, ki hegyre hág s onnan ú jra a völgybe ballag. És ez így m egy mindörökké, föl és alá, föl és a l á . . . “
Ez ellenkezik A z apostol felfogásával, ez sok
kal pesszimistább. A z ember cím ű költem ényében a világ végével is foglalkozik. E versben az em
b ert kevélységéért gúnyolja:
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvész, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted, Tenger volt egykor, s újra az lehet, S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
A rany is foglalkozik e tá rg g y a l a Gondolatok a békekongresszus felől cím ű költem ényben, m e
lyet az 1850-i fra n k fu rti békekongresszus alkal
m ával írt. A rany itt elm ondja felfogását az örök békéről. Az örök béke lehetetlen, m ert m indig lesz
erős, ki a gyengét elnyom ja, s lesz gyenge, aki fellázadjon az erős ellen. E zt a tö rtén et bizonyítja.
Mióta és míg a világ, Nem volt-e, nem leend-e Erős, ki nj'omni mindig kész S ki elnyomassák, gyenge?
Amazt mikép mérséklitek, Hogy enyhe légyen lánca?
Mikép ezt, hogy nagyon súlyos Békóit meg ne rázza?
Egy m ásik helyen ezt m ondja A rany:
Oh, a világ története Szomorú egy tanulmány!
Mint búborék tűnik fel ott Nép, nép után kimúlván.
Jaj annak, mely már tündökölt!
Annak közéig halála, Elsimul a víz tükre és Üj hab tolul reája.
J a j egy népnek, ha testben elsatnyul, lélekben túlm űvelődik. A nnak el kell vesznie.
Isten egészbe’ működik, Egészre fordít gondot;
Midőn egy nép, mint a kovász Megérett és . . . megromlott, Midőn satnyulva testben és Lélekben túlmívelve, Békét óhajt a gyáva test, Az elcsigázott elme;
Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Űj bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben;
Midőn a munka és vagyon Egymástól messzi esnek,
És a tökélyre vitt csalást Mondhatni rendszeresnek;
Midőn eltűnve a szerény Családiság zamatja,
A nő erényét. . . s ami több, A férj nejét eladja;
Midőn apát öl a fiú, Rokont öl a rokonság, S mérsékli bűne tudatát A kétes vér-azonság;
Midőn a gazdag megkövül És a szegény elfásu l. . . Egy szóval a polgárodás Fordul reánk csapásul:
Akkor elétör egy vad nép Szilaj vére s erénye És elborít, mint a tenger Hullámi, vagy fövénye.
2
A ran y itt a róm ai birodalom ra gondol. O tt is a túlm űveltség u tán barbárabb, de tisztább e r
kölcsű nemzedék jött.
Mi a tanidság mindebből? Ez:
Hagyjátok a meddő vitát!
Bölcs Isten az, ki rendel;
Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember.
Méltó képmása Istennek S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának.
Czakó ée Obernyik filozófiai drám ái révén a drám ai költészet terén sem új a filozófiai irány.
Ezek készítik elő M adách megjelenését.
Madách élete.
M adách életéről két jó mű van:
1. Becker H ugó: Madách életrajza. Ez a M a
g y ar Szemle 1899-i évfolyam ában jelent meg. Ma m ár nehezen hozzáférhető, m ert könyvalakban nem jelent meg újra.
2. P alág y i M enyhért: Madách élete és müvei (1900).
M indketten a M adách-család levéltári an y ag á
ból dolgoztak.
M adách leveleinek egy részét P a lá g y i adta ki műve Függelékében, más részét G yulai P ál, aki 1888-ban rendezte M adách m űveit sajtó alá. De ez sem nem teljes, sem nem k ritik a i kiadás. Ebben van M adáchnak Bérczy K árolytól származó élet
ra jz a is. Ezt, m int M adách nekrológját, Bérczy Madách em lékezete címen 1866-ban olvasta fel a K isfaludy-T ársaságban. A datainak pontosságát m a m ár felülm últák, de azért fontos, m ert b aráti vallom ásokat tartalm az.
M orvay Győzőnek is van egy műve: Adalékok Madách életéhez (Bpeeti VI. főreálisk. 1897/8. ért.
és Beöthy Em lékkönyv 1908) s egy másik: M agya
rázó tanulm ány A z ember tragédiájához (N agy
bánya, 1897). M orvay Győző m egjegyzéseket fűz P a lá g y i életrajzához és sok a d a tá t helyreigazítja.
Ezek a M adách életére vonatkozó legfontosabb m unkák.1
M adách főbb életrajzi ad atai ezek:
1823 jan. 21-én születik Alsósztregován (Nóg- rád vármegye).
1 Riedlnek 1911/12. tanév II. félévében tartott egyetemi előadása után jelent meg Voinovich Géza kitűnő monográfiája Madáchról (Madách és Az ember tragédiája, Bpest, 1915).
Ez közli az egész Madách-irodalmat is.
1834. A pja meghal.
1837. Egyetem i hallgató Pesten.
1840. M egjelenik a Lantvirágok című verses
kötete, m elyet Lónyay M enyhért, a későbbi pénz
ügym iniszter és finánczseni tizenötéves kis h ú g á
hoz, Etelkához írt.
1842. P a tv a ris ta B alassagyarm aton.
1843. Tiszteletbeli aljegyző ugyanott.
1844. Táblabíró.
1845. Nőülveszi F rá te r E rzsit.
1852 aug. Elfogják.
1853 m árc. Fogoly az Újépületben.
1853 aug. H azatér.
1854 jól. E lválik nejétől.
1859 febr. Megkezdi A z ember tragédiáját.
1860 márc. Befejezi A z ember tragédiáját.
1861. Képviselő. A z ember tragédiája m egjele
nik.
1862. A K isfaludy-T ársaság tag ján ak választja.
1864 okt. 5. Meghal.
M adách főleg két helyen töltötte életét: Alsó- sztregován, a család régi lakóhelyén, és a család m ásik birtokán, Csesztvén, ahol házassága hét esztendejét töltötte, mivel an y ja ellenezte ház'5Si Ságat s a fiatalasszony sem fé rt volna meg anyó
sával. A lsósztregova szép, erdős hegyektől kö rü l
vett, kiesen fekvő kis falu N ógrád megyében;
kocsin k étó rajárás Losonctól. A lig ötszáz tót lakosa van. Legszebb helye az angol park, m elyet M adách apja n a g y íto tt meg.
A M adách-család Á rpád-kori régi fam ilia. Sztre- gován m a is őrzik a család nemesi levelét, m elyet IV . Béla adott ki. Kem ény m agyar család volt.
E m lítésrem éltó a költő nagyapja, Madách Sándor, aki érdem eit nem háborúban szerezte. A bécsi
korm ány igen neheztelt rá, m ert a M artinovics- féle pörben elvállalta a tizenhárom fővádlott vé
delmét, am ire m ás ügyvéd nem a k a rt s nem is m ert volna vállalkozni. A k irály i ügyész szavai szerint ez „annyi Amit, m int fejével játsz a n i“.
N agy lelki bátorsága örök büszkesége, dicsősége a családnak. H ogy a védelem nem sikerült, csak azon m últ, hogy az ügyész az ítéletet kierő
szakolta.
A költő apja, Im re, rendkívül m űvelt, olvasott em ber volt, de m elankolikus hajlam ú. K an d id ál
ták alispánnak, de m egbukott, s ez erősen h ato tt kedélyére. A nyja, az előkelő M ajthényi Anna, nagyon gazdag s energikus nő volt, aki nagy v a
gyonával h ely reállíto tta a M adách-család egykori fényét.
A z ember tragédiáját megelőzte a Madách- család tragédiája. Szörnyű csapások egész sora zúdult reájuk. M iféle csapások?
1. A költő testvére, P ál, nógrádi alispán, derék, tehetséges em ber volt, hasonló Imréhez. K ossuth is nagyon szerette s egy misszióval bízta meg.
P á l a megbízás teljesítése közben m eghűlt, tüdő- g yulladást k ap o tt és m eghalt.
2. M ária, a költő legkedvesebb nővére, a fo rra dalom a la tt borzasztó körülm ények közt h a lt meg.
Férjével, ak it az osztrák korm ány kivégeztetett volna, m ert osztrák katona létére a m agyarok p á rtjá n volt, Törökországba a k a rt m enekülni, de útközben az oláhok kezébe kerültek s azok le
m észárolták őket.
3. A szabadságharc u tán a család b irto k a it le
foglalták.
4. M adách Im re fogságba került. A szabadság- harc leverése u tán Rákóczy János, K ossuth tit-
k á ra és Pest várm egye jegyzője, aki K ossuthnak is, M adáchnak is rokona volt, a költőhöz m ene
kült. M int cseh vadászt a csesztvei birtokán levő erdészlakban rejteg ette őt M adách Im re. E gy á l
b a rá tja följelentette M adáchot s egy éjjel, m ikor a költő feleségének éppen felolvasott, zsandárok nyom ultak kastélyába. Rákóczynak sikerült m eg
szökni, de őt elhurcolták neje mellől. Előbb P o zsonyba, m ajd P e stre v itték s az Üjépületbe zár
ták. Midőn szabadon engedték, Pesten in te rn á l
ták. R endőri felügyelet a la tt állo tt s P estet nem h a g y h atta el. A fogságban azzal is vádolták, hogy guerilla-csapatot a k a rt szervezni. Á llítólag az Ú j
épületben meg is botozták. Egy öregem ber azt mesélte,2 hogy ő együtt volt elzárva Madáchcsal és emlékezik rá, hogy M adáchot megbotozták.
B ecker is em líti ezt a dolgot, de lehet, hogy ez csak mende-monda. M egtörténhetett, m ert hiszeTi tudjuk, hogy H ay n au még hazafias úriasszonyokat is nyilvánosan m egkorbácsoltatott (M aderspachné).
5. Madách családi életét feldúlta felesége hűtlen
sége. F r á te r E rzsi m indig pénzért z a k la tta férjét (m int K eplert a felesége). Fényűző, könnyelm ű asszony volt. M ikor M adách fogságba került, a nő az anyósához fo rd u lt pénzért. Ez adott is, de az asszony ezt az összeget sohasem ta rto tta elég
nek és panaszos leveleket ír t férjének. A fogság
ban tu d ta meg M adách azt is, hogy kis leánya született. A zután m indenféle kósza h írek ju to tta k Madáchhoz feleségéről. Midőn a költő 1853 augusz
tusban hazatért, meggyőződött a h írek valódi
ságáról. Még nyolc-kilenc hónapig élt együtt fele
ségével, de azután belátta, hogy ez nem mehet így tovább. A v álás közvetlen oka az volt, hogy
2 Biedlnek
M adáchiié egyedül m ent Losoncra egy tán c
estélyre. Midőn hazajött, férje azzal fogadta, hogy nem élhetnek többé együtt. B efogatott a kocsiba, felültette az asszonyt, hogy elküldje magától.
M ikor az asszony látta, hogy férje kom olyan sza
k ítan i ak a r vele, m egijedt s kérésre fogta a dol
got. M adách azonban odakiáltott a kocsisnak:
„H ajts!“ M ennyi fájdalom , keserűség lehetett eb
ben az egy szóban összeszorítva!
Elküldte m agától a feleségét, de gyermekei n ála m aradtak. A nő m ég egy k ísérletet te tt a k i
békülésre s ahhoz fordult, akitől pedig kevés kím életet, irg alm at v á rh a to tt: anyósához. Kétség- beesett, izgatotthangú levelet ír t neki. „Egyedül anyai lelke elejébe!“ — így kezdte levelét. A zután elm ondja benne, hogy Im re elküldte őt magától.
„Ezt m egérdem eltem , de mégis térden kértem , hogy bocsásson meg, ő s ír t“, de bocsánatát nem m ondta ki. H asson tehát oda az anya, hogy fia megbocsásson hűtlen feleségének „Vagy ha nincs bocsánat számomra, úgy szegény Jo lá n k á ra ké
rem anyai áldását.“3
Az egész levél izgatott, exaltált, hevenyében rosszúl fogalm azott m ondatokból áll. Látszik, hogy egy ideges asszony írta , sehol sincs benne pont. E levélnek sem le tt semmi eredménye.
1854 jú liu s 15-én szerződés jö tt létre a házas
társak közt. „Érett és hosszas m egfontolás u tán meggyőződvén, hogy a házas együttlét fenntart- hatására okvetetlen m egkívántaié kölcsönös biza
lom, egyetértés és önm egtagadás köztünk vissza
vonhatatlanul megszűnt, . . . elhatároztuk . .. ezen állapotnak véget vetni.“ íg y kezdődik az okirat,
3 A költő ugyanis belement abba, hogy Jolán anyjánál nevelkedjék.
mely a házasfelek elválásáról szól. Madách köte
lezi m agát, hogy 800 pengő forint ta rtá s d íja t fizet az asszonynak évente két egyenlő részletben s ha Jo lá n k a leánya, aki az asszonynál m aradt, tíz éves lesz, kettőszáz pengő fo rin tta l többet ad.
(A m ásik két gyerm ek M adáchnál m a ra d i)
" “A nő ezután városról városra, faluról falura bolyongott, egészen elzüllött s 1875-ben a n agy
v árad i kórházban h alt meg elhagyatva. K oporsó
já t senki sem kísérte ki.
M ilyen volt az az asszony, aki M adách életét így feldúlta*? F rá te r E rzsi M artinuzzi F rá te r G yörgy családjából szárm azott. R égi nemesi, de m ár elszegényedett fam ilia volt s így a nagy igényekkel bíró leány szívesen m ent a gazdag, előkelő Madách Imréhez, aki igazán szerette s an y ja ellenzése d acára is elvette. A lapjában véve nem volt rossz, de könnyelmű, a változatosságot betegesen kedvelő, szeszélyes asszony. Nem tu d o tt állandóan szeretni; érzelmei csak percnyiek vol
tak. Lehet, hogy m ikor Madách elvette, szerette is őt az asszony igazán. A kik ism erték, azt m ond
ják, nem volt szép asszony, de érdekes, vonzó jelenség volt, játszi, ingatag, dém onikus; játszott a m aga és a mások érzelmeivel. Ez volt legerősebb jellem vonása. Nem volt okos, szellemes sem, de volt benne valam i, am i vonzott, az, am it a fra n cia úgy hív, hogy „je ne sais pás, quoi“.
R ettenetes volt Madách helyzete. Finom és é r
zékeny lelke nagyon érezte a csalódást, a válás keserűségét. Mennél finomabb, m agasabbrendű a lelki élet, annál borzasztóbb a lélek vergődése.
M egcsalva, megalázva, büszke lelke a pesszimiz
m usba süllyedt. Felejteni ak art. V alam ikép el
tölteni az életet, am ely szám ára csak kínos emlé
keket jelentett. Hol lázas, hol meg plfásult. Felej-
teni ak art, de nem tudott. Gondolt öngyilkosságra is. De pesszim izm usának nem csak ez volt egye
düli alapja. M ár fiatal korában is h a jlo tt a pesszi
m izm usra s nagyon át tu d ta érezni a mások szen
vedéseit.
Ez a pesszimisztikus felfogás tükröződik Szon- tágh Pálhoz ír t költői levelében is.
Komoly színben nézed te a világot Barátom, oh hisz jobb hasznát vehet’d, Csak addig őrülésig bús az arca, Amíg az ember rajta jót nevet.
Tréfának nézi Isten ezt a földet, Tréfának ember, amit rajt’ mível, Különben a szép mindenség köréből Rég, mint fekélyt, úgy lökte volna el.
Ha híres férfit látsz, amint vezérel Országokat s vág fontos arcokat, Magasb lénynek tekinted áhítattal, És törpének hiszed saját magad;
Hiszed, hogy minden léptén bölcseség van, S ki fel nem fogja őt, csupán te vagy:
Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah Egy szállal sem különb, mint tenmagad.
Ha szent ügy zászlaját látod kitűzve, S alatta hangzik ihletett beszéd, Míg lelkesült csoport gyülöng alája, És nőni érzed a nép szellemét:
Kacagj, kacagj, mert minden egyes érzi, Hogy a zászló csak vastag ámítás, Nehány deáké a gúny s lelkesülés, A többieknek célja, elve száz.
Ha látsz anyának gyermeket hízelgni, S kebledben ébred tiszta kéjsugár A természet szavára: oh kacagj fel, Hiszen csínyt tett, vagy játékszerre vár.
Ha látsz haldoklót térni Istenéhez, S elfogja lelked méla áhítat:
Kacagj, csak Istent vágy megcsalni percnyi
Bánattal, hosszú bűnös út miatt.
És jön a pap, áldást mond a halottra, Buzgón hajolnak meg vén térdei:
Kacagj, mert amíg ajkai mozognak, A temetési díjt számolja ki.
Te komolyan veszed nagyon, barátom, Az életet, ne vedd, mert jaj neked!
Kacagj velem, míg a sok kacagásban Szíved kigyógyul, avagy megreped.
V an M adáchnak egy költem ényciklusa (1—29), címe E(jy őrült naplójából. Ebből egy p ár vers m u ta tja a világgal való m eghasonlását. H itv á n y nak, aljasnak ta r tja az egész világot.
6.
Kacagok, ha hallom mondani, Emberben hogy égi szikra él, S társadalma viszonyairól, Művelődéséről fenn beszél.
Két vezérrúgó ja van csupán:
A gyomor s a szemnek ingere;
Az szülé, mivel csak kérkedünk;
S társadalmunk ennek gyermeke.
27.
A nagy Kopernik csillagrendszere Legbiztosabb vezér az égen fent;
Ily biztos rendszer: emberek között Gaznak, csalárdnak tartani mindent.
Gyéren hoz üstököst a föld s az ég, S az is, ki tudja, rendbontó-e még?
Gyűlöl m indenkit:
29.
Mit nekem az egész emberiség, Nem vágom meg miatta ujjamat, De hívjatok kiirtani, megyek
S kivégezem végül enmagamat;
Hogy újra isten légyen már az Ür, És éden kertje újra felvirul.
íg y kínozta M adáchot a keserűség 1857-ig. E g y szer L am artine egy m ondását ír ta ki m agának:
„Ha valaki elhágy m inket, nem csak az hal meg szám unkra, hanem mi is részletenként m eghalunk vele“. Ez teljesedett be Madáchon 1857-ig. E zután lassan fölépül nagy fájdalm ából.
Életének, gondolkodásának h a tá sa a la tt írja meg M adách főművét, A z ember tragédiáját. 1859 feb ru ár 17-én kezdte s 1860 m árciusban fejezte be.
1861-ben ju tta tta el A rany Jánoshoz. A ran y el
olvasta a m űvet s 1861 szeptem ber 12-én ezt ír ta az időközben hazautazott M adáchnak:
Tisztelt Hazafi! Az Ember Tragédiája úgy koncepció
ban, mint kompozícióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben, meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen a lírai részek nem eléggé zengők. De így is, amint van, egy kevés simítással irodalmunk legjelesb ter
mékei közt foglalhat helyet.
A ran y kérte, hogy engedje á t k iad ásra a K is- faludy-T ársaságnak. De hozzátette azt is, hogy nyelvén szeretne v alam it változtatni. (Ezt később M adách beleegyezésével A ran y m eg is tette.) Ezzel kezdődött m eg a b arátság A ran y és Madách közt és később A ran y meg is lá to g a tta M adáchot Sztregován. I t t mellékesen m egjegyezhetjük, hogy volt b arátságukban egy kis árnyék is, am ely később eloszlott. E rre az á rn y é k ra A ran y követ
kező, 1862 fe b ru ár 13-án kelt levele adott okot.
A levélben A ran y többek közt ezeket írja : Amit nem akarok hinni, hogy a tiszteletdíj csekély vol
tán ütköztél volna meg, miután én előre megírtam, hogy a Kisfaludy-Társaság sokat nem ígérhet s körülbelül érin
tettem azt is, micsoda határok közt mozoghat díjazása.
Hogy ez évenkinti honorálás helyett, egy ennek eirciter megfelelő összegben és arányban fejeztetett ki, az én indítványomra történt, ki ha a díj mértékét nem növel
hettem, akartam legalább az odanyujtás módja által ked
vesebbé tenni. A Kisfaludy-Társaság oly társaság, mely
nek, mint a titoknoki jelentésből olvashatod, egész évi be
vétele alapítványai után nem tesz 400 frtot, s így ebből folyó (benső) költségeit sem bírja fedezni, csupán azon négy frtos befizetésekből honorálhat tehát, melyeket pár
tolóitól kap. Ezeknek összege még most is alig haladja meg az ezeret s ebből kell hatvan ívet kiállítani, postán szétküldeni stb. Tiszteletdíjra csak annyit fordíthat, amennyi ebből aránylag esik — s az műved irányában végtelen kevés, tudom s tudtam előre is: de egy morális testület kedvező fogadásában bizonnyal több volt rád nézve, mintha egy könyvárus mégegyszer annyit fizetett volna. Ezt felőled szentül hiszem, annyival inkább, mert az én föllépésem némileg hasonló volt a tiedhez s bár én Toldiért 15 mondd: tizenöt aranyra versenyeztem s húszat kaptam, sokért nem válnék meg e debut emlékétől.
A ran y levelét olvasva, csodálkoznunk kell an nak tartalm án. A ran y rendkívül finom érzékű em
ber volt, kitűnő em berism erő, tapintatos. T udott bánni az őrjöngésig- elkeseredett Tom pával, a hetyke Petőfivel, még a m indenkit kegyetlenül m egkritizáló G yulai P állal sem veszett össze. De M adáchcsal szemben ta p in ta tla n volt. Közte és Madách közt volt valam i feszültség, ha rövid ideig ta rtó is. 1862 ja n u á r 24-én ír ta meg A rany M adáchnak, hogy a K isfaludy-T ársaság ötven a ra n y a t ad neki A z ember tragédiájáért. E rre nem válaszolt M adách A ranynak. A rany feb ru ár 14-én másodszor ír M adáchnak. Ebben a levélben fesze
geti, hogy m iért nem Amiaszol, m iért neheztel reá.
T alán kevesli az ötven a ra n y honorárium ot?
A ran y nagyon jól tudta, hogy M adách gazdag ember, nem eladósodott, éhenkórász poéta, tehát m aga sem h itte azt, am it írt (t. i. hogy Madách
3
kevesli a honorárium ot). H allg atásán ak más oka lehetett, de A ra n y mindenképen úgy tesz, m intha azt hinné, hogy M adách ezért h aragszik s eről
teti levelében ezt a tém át. E lm ondja, hogy m ikor a Toldit beadta, csak tizenöt aran y ra pályázott s a p á ly ab írák ezt húszra emelték fel. E lm ondja, hogy a K isfalu d y -T ársaság pénze kevés, k iad ása sok, többet nem adhat. M adách erre azzal felelt, hogy dupla a la p ítv á n y t te tt a h o norárium ként kapott ötven aranyból a K isfaludy-T ársaságban, a m eg
m arad t összeget pedig, m egtoldva még kétszáz forin ttal, az A kadém ia tőkéjéhez csatolta. Tehát csakugyan nem a pénzt keveselte. 1862 febr. 20-án Alsósztregován kelt feleletében elm ondja, hogy rendkívül elfoglaltsága m iatt nem í r t eddig, két hétig nem volt otthon, egy h étig katonai exekúció volt a nyakán. M ajd így fo ly tatja:
Ami a tiszteletdíjat illeti, arra azt mondom, ha a Kis
faludy-Társaság nem adott volna semmit, az többet érne nekem elismerése mellett, mint a könyvárus nagy díja
zásai, de nem rendkívüli s valóban érdemeim fölötti díja
zásban részesített-e már csak azzal is, hogy kebelébe fel
venni érdemesnek ítélt? — Azonkívül maga a nekem szánt összeg is oly illedelmes, hogy egy vadon-újan az iroda
lomba csöppent ember, mint én, aligha a könyvárustól azt megkapja, — mert művem jó nevét ismét csak a tár
saságnak köszönhetem. — Legelejitől azonban az volt fel
tett szándékom, hogy első spoliaimat3 a múzsák oltárára szentelem s így a tiszteletdíjból egy dupla alapítványt akarnék csinálni a Kisfaludy-Társaságnál, gondolom, hogy az egyszerű alapítvány 60 frt., úgy 120 frtot kívánnék alapítani. A többit 200 írtig kiegészítve, az Akadémia tőkéjéhez szántam. Itt falun nem tudjuk úgy az arany- kurzusokat, mik a mai időben mindig változnak, ezért kérlek, légy kegyes e dolgokat helyettem elintézni s nekem
Spolium: győzelmi díj.
megírni, mi hiányoznék még hozzá, körülbelül nem sok lesz. A tiszteletdíj felvételéről pedig mi nyugtatót küldjék s küldjek-e átalán?
1861-ben M adách képviselő lett. A h atáro zati p á rt ta g ja volt. Beszédet is m ondott D eák felirati ja v a sla ta ellen. E k k o r fönn tartózkodott P esten és Szontágh P á l biztatására vitte el m űvét J á m bor Pállal* A ran y Jánosnak. — 1861 u tán ú jra Sztregován lakott. 1864 október 5-én h alt meg szív
bajban. Érezve h alálát, jó keresztényhez illően meggyónt, azután od ah ív atta Szontághot, de az m ár a halálos ágyon találta. S írjá n nincs felirat, m aga a k arta, hogy a term észet ölén pihenjen.
S íro m című versében van meg a v égakarata, hogy a szabad term észetben tem essék el, egyszerű deszkakoporsóban, s ne sirassák, m ert az em ber
könny csak fájna neki. N yugodtan h alt meg, m ert m int m aga ír ja Epilógusában:
Sokat, sokat értem már életemben, Tömérdek bút küldött reám az ég, De hála Isten! a sors éjjelében Ragyogó csillagom is volt elég.
M ikor Jó k ai m eghallotta, hogy M adách szív
bajban h a lt meg, ezt ír ta róla: „Szíve h a lált adott neki és h alh atatlan ság o t.“
M adách Im re írói p ály áján ak egy körülm énye p áratlan . Ez az, hogy első m űve harm incnyolc éves korában jelenik meg nyom tatásban s m ind
já r t ezzel a m űvével a nagyok sorába emelkedik.
(Igaz, hogy a L a n tvirá g o k című verseskötete m ár tizenhétével korában megjelent nyom tatásban, de ezt csak a b a rátai szám ára nyom atta ki.) Petőfi n agy h írnév h á trah ag y ásáv al hal meg huszonhat-
*) L. Koszorú, 1864. 16. sz.
3*
35
A
éves korában. P ető fi b a rátja, A ran y később lépett fel, de a Toldi m egjelenésekor ő is csak harm in c
éves. E szokatlan jelenség M adáchnál főleg ma látszik érthetetlennek, m ikor m indenki éhes a b ab érra s igyekszik minden semmiséget kinyom tatn i. Mi m agyarázza ezt M adáchnál? Ennek meg
fejtése a következő: M adách igen szerény, skru- pulózus em ber volt. Ö A z ember tragédiájában ke
gyetlen analízissel k ritiz á lja Isten művét, az egész világot, de m eg k ritizálta — am i még nehe
zebb — a s a já t m űveit is. N agy ö n k ritik a volt benne, ennélfogva nagyon m eggondolta, m ielőtt v alam it kiadott. I r t ő előbb is több líra i költe
m ényt s drám át is, p ályázott is vele az A kadé
mián, de nem n y e rt s ez elriaszto tta őt a további
„irodalm i m űködéstől“. I r t ugyan, de m űveit nem publikálta. M egvárta érettségét. Első m űvei A z ember tragédiájához képest gyengék és kezdetle
gesek. Olyanok, m int egy m űvésznek a vázlatai, stádium ai, m ielőtt egy nagy képet kezdene meg.
M iért? Valószínűleg azért, m ert d arab jain ak tá rg y a nem felelt meg az ő tehetségének. I r t Csákról, H eraklesről, de a tá rg y nem volt hozzá
illő. Ö reflexív term észet volt. A z ember tragé
diája előtt választo tt tá rg y a i nem voltak reflexiók
tól á tita tv a . E zért nem sikerülhettek. E zért vol
tak gyengék.
M adách belvilága.
Milyen volt M adách belvilága? Milyenek vol
tak érzelmei? Ez igen fontos, m ert belvilága m eg
n y itja előttünk A z ember tra g éd iá já t B elv ilág á
hoz lírá ja ad ja meg a kulcsot. L írá ja tehát a kulcs A z ember tragédiájához is.
L íráján ak három jellemző vonása van. Lássuk!
3. A kiábrándulás. Madách lírá já n a k a la p ja a kiábrándulás, a csalódás, a dezillúzió, az illusions perdues, m in t a fran cia mondja. Sejthetjük lír á já ból, hogy ez lesz drám ai főm űvének egyik fő
tém ája is. Ez a kiábrándulás, az illúziók szétfosz- lása m egvolt különben, am int láttuk, M adách éle
tében is, onnan ju to tt lírájáb a. Élete m agyarázza, hogy m űveiben olyan előkelő szerepe van a dez- illúziónak. Az életben két n agy illúziója veszett el. Az első a m agyar nem zet n agy illúziója, a szabadságharc. E nnek leveretése h ato tt 1849 u tán minden írónkra. „Mi napba néző szárnyas Ik a ro k “ a m agasba a k a rtu n k repülni s lezuhantunk, ír ta A ran y is. Ez volt M adách életének főcsalódása.
A m ásodik csalódása házassága. C saládi boldog
sága is szétfoszlott illúzió volt. M ikor fogságában é rtesü lt arról, hogy kisleánya született, azt ír ja nejének a Fogságomból című versében:
Oh tanítsd, tanítsd meg, nőm, nevemre, És tanítsd meg, mint szeret a nő, Hogy majd egykor ő is tenni tudjon, Úgy, miként te, hogyha nagyra nő.
Az apa azt k ív án ja leányának, hogy olyan legyen, m int anyja. Borzasztó kívánság! Szerencsére nem teljesült.
M adách lírájából p á r példát ragadunk ki a dez- illúzióra. Búcsúzik a nőtől, ak it szeret:
És most ölelj meg. Oh ne félj csak, Hogy elgyűröm csipkéidet.
Mi sok időt reám pazarlál, Egy táncot is már elmulasztál'
Siess hölgy! S most Isten veled! (Búcsú.) Önvád című költem ényében azt m ondja, hogy ő tépte szét a rózsaláncot, és nem a nő, szíveik
között. O lyan m int Adám, „kinek az É dent önkeze bezárá“.
Mit adhatsz még, mit adhatsz most nekem?
Nem hozhatsz vissza egy sugárt a múltból;
Adj hát egy könnyet útitársamul, Hogy álmodjam rólad s elmúlt napokról.
A nőt így festi:
Rossz vagy, oh nő! Látva látom, Aki voltál ideálom!
Hittem, égből szállt le lelked, S porban csúsz vágyad, szerelmed;
Meg nem értesz! — Aki voltál Szívemben legszentebb oltár.
És én még most is szeretlek, Bár kerüllek, bár gyűlöllek, Mint a lepkét bű-varázzsal Vonja a láng, míg beléhal, Vonz és öl szemed sugára — Poklát, üdvét ha kitárja. (Borkához.) Ifja n óhajt m eghalni:
Vesszek, mint tűzgolyó, mely Midőn legszebben ég, Midőn szomszédos éggel,4
Akkor hull szerteszét. (Ifjan haljak meg.) Az Őszi érzés című versében is m egvan a dez- illúzió.
Kis dalos madárka, Társ tevéled lelkem:
Zengtem, mint te, én is szép dalt a tavasznak, Mit szívembe’ leltem.
4 az éggel (midőn feljut a magaslatra)
S jött a fagylaló sz é l. . . A világnak lelke.
Hervadtak virágim s a tapasztalásnak Zúza5 jött helyette.
Az Életbölcseséfj című költem ényben ezt m ondja:
Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap fényárban lát mindent körében, Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár, Miről lopott sugár reng gazdag ékben, Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.
A költem ény vége ez:
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével, Élvezni tud a perc költészetével.
A rom szellemében, a következőket olvassuk:
Hajnal hasad, föleszmél a lovag, Sikoltva ugrik fekhelyéből fel, Forró karában csontváz meredez, S a földre hullva ízzé pórlik el.
Holt mátkájának sírt ás Latabár, Melléje fából kis keresztet tűz, S rohanva nyargal a várból alá, Mint akit éjfél rémes hadja űz.
Jolán pírjában nyugalmat talált, De Latabárt bús képzet üldözi.
Ha lyányt ölel, a csontvázt látja csak, Ha csókot nyer, sír bűzét érezi.
® T i. a kiábrándulás.
