• Nem Talált Eredményt

A M a g y a r Irod alm i R itk a s á g o k e d d ig m e g j e le n t s z á m a i:

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A M a g y a r Irod alm i R itk a s á g o k e d d ig m e g j e le n t s z á m a i:"

Copied!
68
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)

A M a g y a r I r o d a l m i R i t k a s á g o k e d d i g m e g j e l e n t s z á m a i :

1. Bessenyei G yörgy: A törvénynek ú tja. Tu­

dós társaság. Sajtó alá rendezte és k iad ta a budapesti B erzsenyi D ániel-reálgim názium 1929/30. évi V III. osztálya.

2. P é te rfy Jenő d ra m a tu rg ia i dolgozatai. Sajtó alá rendezte és k iad ta a budapesti Berzsenyi D ániel-reálgim názium 1930/31. évi V III. osz­

tálya.

3. B enyák B ernát: Joas. (P ia rista iskolai drám a, 1770.) E red eti kéziratból sajtó alá rendezte s bevezetéssel ellá tta dr. P erényi József ta n á r. K iad ta a budapesti kegyes­

tanítórendi kath. gim názium .

4. Bessenyei G yörgy: E g y m agyar társaság irá n t való Jám b o r Szándék. Bécs, 1790. V II.

oszt. tan ítv á n y a iv a l sajtó alá rendezte dr. V árady Zoltán ta n á r. K ia d ta a buda­

pesti Verbőczy István-reálgim názium . 5. K árolyi G áspár: K ét k ö n y v ... Debrecen,

1563. V III. oszt. tan ítv án y aiv al sajtó alá ren ­ dezte Jablonow sky Piroska ta n á r. K ia d ta a budapesti E v. Leánykollégium .

6. Szemelvények Tem esvári P e lb á rt műveiből.

F o rd íto tta s tan ítv á n y a iv a l sajtó a lá re n ­ dezte B risits F rigyes tan ár. K iad ta a buda­

pesti ciszterci-rendi Szent Im re-gim názium . 7. P éterfy Jenő zenekritikái. S ajtó alá rendezte

és k iad ta a budapesti Berzsenyi Dániel-reál­

gim názium 1930—31. évi V i l i . osztálya.

(3)

сАд,.

M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K

SZERKESZTI VÁJT HÓ LÁSZLÓ

XXI. sz

A

m

.

TRAGÉDIA

MAGYAR NYELVEN AZ SOPHOCLES ELECTRÁJÁBÓL

PESTI BORNEMISZA PÉTER DEÁK ÁLTAL

KI RÁLYI m a g y a r e g y e t e m i n y o m d a

(4)

Ш 495

О М . D

03

'■ «МГ,У« éu(.

HOOMÄNYOS AKADÉMIA

KONYVTA&A

.Sa/fó a/á rendezte és kiadta

báró Diószeghy Erzsébet.

(5)

TRAGOEDIA

M A G ГЛ R N E L V E N N , AZ,

S O P H O C L E S E L ЕС T R А I А В О L

Nagiobrezreforditatot^zaz Kerez.

teneknek erkoeczoknek lobitafokra például fzepen latéinak mogia

fze rint rendeltetet Pefti Bornemizza Peter

deakaltal.

*

Luc: VI.

Iai n^&ek kikueuetteA m oll, mert m egfutok.

M . D . L v m .

(6)

TARTALOMMUTATÓ.

Bornemisza Péter ajánlása ... 5

Az játékba elöljáró beszéd ... 7

Az játékba szóló személyek ... 9

Egész játéknak derék summája... 10

Első felvonás ... 11

Második felvonás ... 17

Harmadik felvonás ... 28

Negyedik felvonás ... 40

ötödik felvonás ... 47

Az játék után való hálaadás és i n t é s ... - . . 61

Minden actusokra rend szerint való summa ... 62

Jegyzetek ... 64

Tájékoztató ... 65

(7)

NEMES ÉS VITÉZLÓ PERNESZICH GYÖRGYNEK,

az nagyságos N ádasdy Tam ás uramnak!, M agyar- országnak n ád o risp án ja és az róm ai király ő fel­

sége h ely tartó ja fő szolgájának és tanácsosának;

nekem bízott uram nak és Istenben szerelmes a ty ám ­ nak minden isteni kegyelmet és békességet az K risztusnak általa kévánok.

* *

M ikor az bécsi tanuló nemes uraim kértek volna, hogy valam i játékot m agyarul szerzenék, kivel az u rak at vigasztalnák, jóllehet elégnek m agam nem tarto ttam , m ert ez féle írásba nem forgottam , m ind­

azonáltal kévánsá gokat meg nem szeghettem, de egyet kelle nekik választanom . A nnakokáért, m iért- hogy nekünk keresztyéneknek m inden dolgunk Isten nevének dicsíretire kell lenni, akarám , hogy já té ­ kunk is az ő dicsíretire és keresztyéneknek épületire lenne. V álasztám azért az bölcs Sophocles trag éd iá­

já t, m elyet E lectrának hínak. Mely Sophoclest é r­

tem tudós emberek könyvéből, hogy az régi bölcs görögök között jelesbb ritk án volt volna, kinek m inden írá sa csudálatos és minden tudósok között nagy kedves. M ert noha pogány nemzet volt, de m indazonáltal oly eszesen minden dolgába cseleke­

dett, hogy az községnek előmenetelire lenne. Azért ez játék is (kit az bölcs jám bor gondolt és szerzett,

(8)

én penig csak m ag y aru l fordítottam jobb részébe, jóllehet az játéknak szebb voltáért sokat hozzá­

adtam és m ás módon rendeltem, kit m indazonáltal neki tulajdonítok, m ert az ő a k a ra tjá t követtem) oly bölcseséggel vagyon őtűle, kiből nemcsak pogány, de m inden jám bor keresztyén is örökké­

való példát vehet, hogy az Ű r Isten noha h alo g atja az büntetést az bűnért, de azért el nem feledkezik róla, hanem hova inkább késik, annyival inkább röttenetesbben bosszúját állja, minden személyválo­

g atás nékül. K it m iérthogy nemes u raim és tanuló barátim k értire jó szándékba, tudniillik az keresz­

tyéneknek idvösséges m ulatságokra, írta m (kiből m ennyi hasznot és tanúságot vegyenek, egyéb já m ­ borok ítíletire hagyom ). A zért akarám kigyelmed- nek ajánlanom , m ert tudom, kigyelm ed is minden szem élyválogatás nékül m ind kicsinynek, nagynak jó oktatója. Legyen azért ez kigyelm ed által az jók­

nak m ulatság, az gonoszoknak penig tan ú ság ; hogy minden rend az Ű r Isten t igen félje és asszonyállat u rá t tisztelje és szeresse, az ki úgy nem a k a r járn i, m int ez játékbeli királyné asszony. K i nékül, tudom, kigyelm ed nem szűkös, m indazonáltal kérem kigyel- medet, az keresztyéneknek hasznokért vegye kigyel­

med tűlem jó néven, ha az Ű r Isten ő felsége éltet, eznél nagyobbá akarok kigyelm ednek szolgálni, m int nemes uram nak és Istenbe tisztelendő aty ám ­ nak. T a rtsa m eg az Ű r Isten kigyelmedet sok esz­

tendeig békességben, egészségben, örökkévaló idvös- ségedre.

(9)

A Z JÁTÉKBA ELÖLJÁRÓ BESZÉD

Nem ok nékül* tisztelendő uraim , ez ily m u lat­

ságot az régi bölcs jám borok gondolták, k it az pogányok is igen gyakorlottak, m ert ők is esmer- ték Istennek bűn ellen való h a ra g já t és az gono­

szokon való átkát. M ikor azért az pogány bölcsek látn ák embereknek jó ra való tu n y a voltokat és szófogadatlanságokat, ez játék szín a la tt őket o k tat­

ták és Istennek harag jáb ó l kivonták. A zért most is az keresztyének is jó okkal m egtartják. M ert az m ostani keresztyének, nemkülönben m int az pogá­

nyok, minden gonoszságban telhetetlenek, senkivel sem m it nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak, hogy azért jó ra gerjesz- szék és Istennek röttenetes ostorát az bűn ellen m egism erjék, nemcsak szóval, de ug y an szem látás­

sal vonszák, m ert m ikor ember ez (?) ily játékot nézi, szívébe felbuzdul és Isten h a ra g já tu l meg- rötten. A zért ez játékot kigyelm etek oly m ulatság­

nak vélje, kibe em beri életnek m ódja jó erkölcsre igazíttatik, kibe m eglátjátok az G örögországnak hatalm as k irály a és királyné asszonya mely röt- tenetesen undokságokért fizetnek, kiből m ind k irá ­

(10)

lyok, urak, m ind nagyok, kicsinyek tannságot és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek h a talm as­

sága vagyon az bosszúállásra és végezet-napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtőzőt nem a k a rja bocsátni. Noha azért ez pogány írásból m ag y ar nyelvre ford íttato tt, de szent P á l m ondása­

ként: m inden írások az mi hasznunkra írattak ; azért eznek is rövideden idvösséges sum m áját vegye kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Ü r Isten az büntetéssel, annyival inkább nehezbben és keservesbben ostoroz, kiről ez já té k ­ beli k irály és királyné asszony példa leszen.

(11)

AZ JÁTÉKBA SZÓLÓ SZEMÉLYEK

Aegistus . . . .. király.

Parasitus. . . király szolgája.

Clytemnestra. királyné asszony.

Electra ... Agamemnon király leánya Chrysothemis .. Electrának öccse Chorus .... vén asszony.

Or e s t e s...király fia, Elektrának ara.1 Me s t e r... Orestesnek oktatója.

(12)

EGÉSZ JÁTÉKNAK DERÉK SUMMÁJA.

Mikoron C lytem nestra az 6 jám bor férjét, A ga­

memnon k irály t, ketten A egistussal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságba, de az király fia, Orestes, kit az nénje, E lectra, jám bor oktatóm estertül bőcsőbeli korába m ás országba küldött volt, em berkort érvén, titkon haza jőve és a ty ja h alálát m ind az kettőn meg­

torolja.

(13)

ACTUS PRIMI SCENA PRIMA.

Aegistus Parasitus.

Aegistus: Kicsoda hitte volna, hogy Agamemnon- nak gazdag k irály ság a ily hirtelen reám m aradna.

Oh, boldog szerencse, mely áldott v agy te, hogy ez m ai nap ily nagy gyönyörűséget és öröm et én­

nekem hoztál, m ert ím egész Görögországot Aga- memnonnak m ind feleségével egyetembe bírom, gazdag urak, nagy fejedelmek, hatalm as királyok hozzám hallgatnak. E rős várakkal, kéneses vára- sokkal nagy bőséges vagyok. Rövideden: valam i testem nek kell, minden elég vagyon. Jeles vadászó­

helyeim vágynak, kénesem torkig vagyon, kiket sem fegyverrel, sem véremmel, sem verítékemmel, sem nagy fáradsággal nem kerestem, de csak köny- nyen találtam , könnyen ism ég elköltőm.

Parasitus: Ü gy, felséges uram, úgy, lakjunk, m eddig lakhatunk.

Aegistus: Ezentúl ú ju d v a rt2 tetetek, m indeneket behirdettetek; első gondom is az, lantos, hegedűs, sípos, dobos, trom bitás szám talan legyen, mindenek vigadjanak, ifjak örvendjenek, úgy szép személyek előttem táncoljanak. M indeneket m egvitatok, k irály ­ ságom ezzel m egm utatom , u ra k a t ajándékozok, fris­

sen m indent szereztetek, az palotákat vont arannyal, drága kárpitokkal, ara n y a s bársonyokkal mind be­

vonatom ; azt akarom , m inden úgy féljen, úgy tisz­

teljen, m int királyt. H a Agam em non nem tudott belőle élni, tudok én.

(14)

Parasitus: Az nagy Isten re mondom, felséges uram , eszes ember v a g y ; egész tanács sem tu d ta volna ezt meggondolni. Az m int látom, nem A ga­

memnon ez, fel tu d ja süvölteni3 az másét.

ACTUS PRIMI SCENA SECUNDA.

Clytemnestra.

Clytemnestra: Legyen Istennek hála penig, meg- menekedhettem az Agam em nontúl, az én age* fé r­

jem től, ki zabolán ak ar vala ta rtan i. A nnyira reg­

nált vala rajtam , ingyen embernek sem tudom vala magam. E gy pohár bort kedvemre m eg nem ih a t­

tam , h íre nékül csak ki sem léphettem házamból;

m aga engem az én anyám gyerm ekségem től fogva nagy kedvem re tarto tt, ő penig m ind természetem­

ből, m ind erkölcsömből teljességgel ki ak ar vala venni, kiért ha száz lelke volt volna is, meg kellett volna halni. Nem tu d ta ő, hogy rég tő l fogva másba volt az én gyönyörűségem , sem testemnek, sem lel­

kemnek m int olyan dög nem kellett. H a lefeküdt, dörgölődött ágyába, ha felkőit, csak m orgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom nem v ala kedves;

de én hiszem, ugyan érzette, hogy kedvetlen mielem.

V agyon im m ár kibe vigadjak, h a megölelem Aegis- tust, ő is megölel, h a megcsókolom, ő is megcsókol.

Nincs ennek szívébe bánat, nincs az országra nagy gondja, m int annak, ki az nagy pénztakarásba m egagga, sok kénes m iatt engem is m egútála, egy napon nem tu d a belőle élni. De ha Ieten segít, az én szeretőmmel, A egistussal vígan elköltőm lelkiért.

Nem félek im m ár senkitől, parancsoljon im m ár, zabolázzon bátor, csak ez orvossága az gonosz fé r­

jeknek, öld meg, fojtsd meg, veszesd el, m in d já rt

(15)

13

megmenel tűle. Élj úgy oztán, m int szintén5 neked tetszik. Jobb, te parancsolj m ásnak, hogynem m int neked parancsoljanak. Ne gondolj vele, b ár Simon bírónak® mondjanak, csak legyen neked kedvedre.

De ahon látom A egistust, hozzá megyek.

ACTUS PRIMI SCENA TERTIA.

Clytemnestra, Aegistus.

Clytémnestra: K évánom felségednek jó szeren­

cséjét és egészségét látnom.

Aegistus: Isten fogadja, jó Clytem nestra.

Clytemnestra: Éltesse az Ür Isten felségedet nagy sok esztendeig békességbe.

Aegistus: Mind veled egyetembe.

Clytemnestra: Én eltétetém A gam em nonnak tes­

tét az koporsóba, kitűi Istennek h ála m indketten megmenekedtünk. Im m ár te felségednél több gyö­

nyörűségem énnekem nincsen. Én m indent te fel­

ségednek kezébe ajánlok, úgy b írj m indent, m int tulajdonodat, úgy élj, m int király, én csak felsége­

det szerettem, tudom felséged is semmibe kedvem nem szegi.

Aegistus: Köszönöm, jó C lytem nestra, ily nagy hozzám való szerelmed, kiért viszontag szeretettel leszek hozzád. Te is úgy lakjál, m int királyné asszony, b írjad országodat, m int szereted, p a ra n ­ csolj mindennek szabad akaratod szerint; ott já rj, az hol tetszik, azt mield, az mi kedves. Senki sem­

m itűi meg nem tilt, én tied vagyok, te enyim vagy, minden, az mi enyim, az tied, örülj, vigadj, asszony - kodjál.

(16)

Felségedbe nincs semmi kétsé­

gem, m ert régen m egesmertem felségednek hozzám való szerelmét. De ha felségednek tetszenék, fogat­

nánk étket, m ert az u rak m ind fejenként begyűltek felséged p arancsolatjára. Ott benn v á rjá k felsé­

gedet.

Aegistus: V alam int neked tetszik, jó Clytem ­ nestra. M enjél elől.

Clytemnestra: Oh, áldott nap!

ACTUS PRIMI SCENA QUARTA.

Parasitus.

Parasitus: H aja, haja, jól lakom ma, víg uram , víg az szolgája is. Most tizenkét király, hatvan zászlós ú r udvarol előtte, pohárszékét gazdagon m egrakatta, kénesét hordatja, erősen ajándékoz urakat. N agy örömébe, vígasságába nincs kit el nem kérhetnénk tűle, de addig sürgölődöm m ég ma mellette, én is elcsalok valam it tűle. B árcsak am az négy sing aranyláncot adná, mely frissen hágnék benne. De elfutok, elhívom az lantosokat, trom bi­

tásokat, dobosokat, m indent, valakit találok.

ACTUS PRIMI SCENA QUINTA.

Chorus, Electra.

Chorus: lm , hatalm as Isten, az királyné asszony, Clytem nestra, m int dőzsöl ott benn latrával, Aegis- tussal. Tombol, vigad, örül erősen. Az ő szülötte penig, szegíny Electra, csaknem meghal m érgébe és nagy keserűségébe. De ihon jű nagy könyves szemmel.

(17)

Electra: Oh, nagy Isten, Ű r Isten, ne hagyj, tekints reám menyország, hova hagysz ily m éltat­

lanságot, Ü r Isten. Az én anyám elveszte engem et

Í

elveszté nemzetségemet, óh, veszett asszonyállat, megölé a ty á m a t; óh, gonosz nemzet, megszeplősíté az én édesatyám nak tiszta ág y át; ja j m int veszek, m inden hírünket, nevünket elveszté. Óh, szívem atyám , óh atyám , Agam em non király, mely h íres­

neves, mely gazdag, mely hatalm as k irá ly valál te!

Óh, atyám , atyám , én édesatyám , m int vészéi te két förtelmes, h itv án y lato r m iatt. J a j, ja j, én is m int veszek.

Chorus: Elkeserítő az szegíny leány.

Electra: Óh, én egyem atyám ! Senki nem kese­

reg terajtad . hanem csak az te elveszett leányod ja jg a t tégedet. J a j, ja j, énnekem éjjel-nappal köny- vez az én szemem.

Chorus: Szerelmes asszonyom, E lectra, édes asz- szonyom, m it gyötrőd m agad, mit kesergesz ily igen?

Electra: Jaj, atyám , szívem atyám ! Chorus: Szűnjél meg, édes asszonyom.

Electra: J a j, hagyjatok békét, nem kell nekem semmi vígasztalás.

Chorus: Ne hadd el m agad, jó leányom, Electra.

Electra: Óh, ki keserű az én aty ám halála.

Chorus: V ajh, nagy Isten, szakasztanád nyakát ez gonosz embernek, ki m iatt elvesze. Ne sírj, jó i E lectra, ezzel m eg nem hozod szegínyt.

Electra: Óh, ki keserves életem vagyon nekem.

Chorus: Vedd jó névén, édes asszonyom, az Űr Istentűi, adj h á lá t ő felsége a k aratjáró l.

Electra: Óh, ki n agy m éreg ez énnekem, hogy az szegín y atyám kerestyét (keresetét) az lator em észti meg, ki őtet elveszté, óh, ki nehéz ez én­

nekem, hogy az h itván y em ber atyám k irályi ruhá-

(18)

jáb a öltözik, k irály i p á lc á já t bírja, k irály i székibe m éltatlan ül. Óh, m egfojt, m egfojt ez engemet, hogy az én atyám nak tiszta ág y át undok ember meg- förtőzi. Ez gyötör engem, ez fojt, ez keserít. Csak m osolyogja ezt az gonosz asszony, táncol örömébe, vígad, tombol, dőzsöl. Énnekem nagy keserűség szakaszt ja szívemet; m int egy fa tty at, úgy ta rta ­ nak, senki nem könyörül rajtam . Sőt nagy árv a­

ságomba fenyegetnek, gyötörnek, kesergetnek; ily nyavalyám ba átkoz az én anyám , hogy m indéltig ez sírásba szakassza Isten nyakam at, ezbe veszes­

sen Isten. V ajh, vesztené Isten azt, az ki engem ily keserűségembe nem szán.

Chorus: H add já rja n a k 7 ezek, jó E lectra, hadd az Istenre az bosszúállást; megládd, meg tudja büntetni, ő fölsége sem siet, sem késik, de mihent akarja, m in d já rt meglöli.

Electra: V ajh, lölné meg ham arább, vesztené el őket, m ert énnekem hajadon fűéi kell megaggnom.

Chorus: Veszteg, az Istenért, m eghallják; ennél is inkább el kell veszned.

Electra: Nem szánom halálom az én édes- atyám ért.

Chorus: Jobb neked, ha szót fogadsz.

Electra: Nemde igazat kérek-e, hogy az Isten azokat megtörje, megrontsa, kik árv á k a t nyomor- gatnak?

Chorus: Igen félek ra jta , hogy még ma valam i veszedelembe ne essél, ha m eglát h á t am az haragos A egistus; de kérlek az Istenért, jerünk be, jó asz- szonyom, az házba.

(19)

ACTUS SECUNDI SCENA PRIMA.

Mester, Orestes.

Mester: Az Űr Istennek, édes fiam, Orestes, te- nagy hálaadással tartozol, hogy árvaságodba csuda­

képpen az ő jóvoltából tereád gondot viselt és immár emberkorba nevelt, szép ajándékival szere­

tett. Híred, neved ez világon kiterjedt, szép terme­

ted, jó vitézséged, tökéletes emberséged, urak közt és királyok közt kedves életed. Ezekről és egyéb ajándékiről illik, jó fiam, gyakorta megemlékezned.

Orestes: Ö felségének, m int uram nak, terem tem - nek, nagy hálát adok minden velem való jótétem é­

nyéről. De, édes mesterem, m iért tűn m ost kigyel- med ezről emlékezetet?

Mester: Ezért, hogy m egértenéd, m inem ű kegyel - messége volt őneki tehozzád.

Orestes: M inemű volt, édes mesterem?

Mester: M ajd m egérted, jó fiam. Az te atyád Agam em non k irály volt, n agy hatalom m al bírt, igen jám bor ember, nagy eszes ember, nagy töké­

letes és nagy kegyelmes volt. Im m ár jó korbeli ember vala, hogy T ró ja alá h ad at hirdetőnek; oda nagy tisztességgel, m int k irály n ak illik, elkészüle.

I Azkor te bőosőbeli gyermek voltál. Meddig atyád hadakozott, addig az te anyád A egistussal, az te rokonoddal, összeadja m agát. Ez két lator (hogy így szóljak) szegíny u ram ra, aty ád ra, tanácskoz­

nak, hogy m ihent m egjűne T rója alól, m in d járt elvesztenék.

2

(20)

Orestes: Ezt, édes mesterem, hallottam ezelőtt is, de soha nem értöttem ily nyilván. No oztán?

Mester: H alld meg csak, jó fiam, a rra kezdem elől, hogy jól megértsed. A ty ád m ihent megjüve, nagy lakodalm at szereznek, estve vacsorán jól meg­

részegítik. Önnön m aga anyád egy bárddal fejét vötte. Im m ár húsz esztendeje, hogy Aegistushoz ad ta m agát, az aty ád ét m ind eltékozlották, az köz­

séget eldúlták; elnyomorodtak, elkeseredtek szegí­

nyek, csak tebenned egyedül Isten által vagyon minden bizodalmok.

Orestes: Bezzeg kegyetlen asszony az én anyám , hogy ezt m erte mielni. Engem ki küldött volt ide Strophiusnak, hogy feltartson?

Mester: lm megbeszélem azt is. Az te kiegyetlen anyád, hogy szegíny aty ád at elveszté, téged is el a k a rt rökkenteni, m ert m ind félt ezen, hogyha te felnőnél, aty ád h aláláért bosszút állanái. De az te nénéd, az Electra, kiről g yakorta emlékeztem te­

neked, m ikor eszébe vötte volna anyád incselkede- tit, az bőcsőből elorza és titkon, nagy sírva én- hozzám hoza; kére ezen az nagy Istenért, úgy visel­

ném az te gondod, m int régi szolgált uram nak gyermekének. Én azért nagy röttegve általsietek Strophiushoz. I tt őnála mely szorgalm atossággal, mely nagy szeretettel viseltem az te gondod, te m agad, jó fiam, bizonyságom lehetsz.

Orestes: Ügy vagyon, édes mesterem, kiről, ha az hatalm as Isten éltet, mindörökké m eg akarok emlékezni.

Mester: De hogy rövideden m egértsed ezt, azért m ondám, hogy megemlékeznél az te szegíny, nyo­

m orult népeidrűl; im m ár igaz ideje volna az te aty ád h alálát megtorolnod; igaz eléggé sipolának az máséból.

(21)

Or e s t e s: Ezről, édes mesterem, én m agam is nagy sokat gondolkodtam , de egyebet ra jta nem találtam , hanem hogy te m agad először kémlenéd meg atyám házát. Tudom, hogy ennyi időtül fogva nem láttak, meg sem esmernek. Azért, ha neked tetszik, m enj el.

Me s t e r: Csak m it használjak, jó fiam, kész v a­

gyok m indenre.

Or e s t e s: H a jóváhagynád, ezt adnám tanácsul, hogy m agad meg ne jelentenéd, de tettetnéd, hogy m á r Phoceusbeli tartom ányból Phanoteus küldött volna követségül; m ost velek nagy barátságot tá r t­

nak, könnyen meghiszik követséged. Az m int szeb­

ben, jobban tudod, édes mesterem, úgy szerezd m inden dolgunkat. E gy cseppet sem gondolok vele, b ár halálom at költsed, hogy m ár az kocsiról n y a ­ kam szakadt volna és az úton volnának az holt­

testemmel, hogy atyám koporsójába vinnék tem et­

nie és téged elől elboesáttak volna öröm et mon­

dania. E zt h a hallják, örömökbe sem m it nem vigyáznak, avagy igen keveset, inkább őket oztán m egtapasztalhatjuk.

Me s t e r: Bizony jól gondoltad, édes fiam, ez én­

nekem is igen tetszik; hiszem ugyan, az Isten vezér­

lett téged erre, hogy te általad az förtelmeseket megbüntesse. De én elmegyek, az m int én tudom, szorgalm atoson gondot viselek reá, te já r j az te I dolgodba.

Or e s t e s: Menj el, édes m esterem, Isten viseljen i nagy békességgel, já r j jó szerencsével. Én addig I az társaság g al edényeket szerzek, kibe hogy m ár

az tagokat visszük utánad.

k.

(22)

ACTUS SECUNDI SCENA SECUNDA.

Or e s t e s.

Or e s t e s: U gyan érzem szívembe, hogy az Ú r Isten jól adja az m i igyekezetünket, de, m inthogy ennekelőtte őbenne volt bizodalmám, most is csak őhozzá folyamok. Örök, m indenható Ű r Isten, k i­

nek irgalm as szeme vagyon m inden nyom orulta­

kon és röttenetes ostora minden vakmerő, fertel- mes emberen, könyörgök teneked, én édes Istenem , ha teneked kedves, vígy be békességgel országomba és m utasd meg az én kezemnek általa, hogy te az b űnért bosszúálló Isten volnál; jelentsd meg h a ta l­

m asságodat, hogy te ily kicsiny szolgádnak általa m egronthadd, m egverhedd az felfuvalkodott, h a ta l­

m as királyt, k iért én tégedet m indörökké tisztellek és szolgállak, m int uram at, Istenem et. — Hallatok-e ti? Je rtek utánam , m ajd megmondom, m it kell mielnetek.

ACTUS SECUNDI SCENA TERTIA.

Cly tem n estra, Chr yso th em is.

Cly t e m n e s t r a: Im m ár húsz esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem esett volt. N agy ked­

vemre, nagy gyönyörűségem re éltem. ím az éjjel annyira elröttenék álmomba, nem tudok hova lenni, u gyan reszketek iedtembe; csak valam i veszedel­

m et ne jelentene, kitű i Isten oltalmazzon. Elküldöm C hrysothem ist az a ty ja koporsójához, az mi szoká­

sunk szerint áldozzon nekie. N etalám megkönnye- bülök. Chrysothem is!

(23)

21

Chrysothemis: Hallom, asszonyom.

Clytemnestra: Jüszte, édes leányom, vidd el ezeket aty ád koporsójához, áldozzál vele, m ert én az felé sem kívánom mentem. Hallad-e, m it sietsz?

E le c trá t is lásd meg1 mentedbe, m it csinál.

Chrysothemis: Bizony, m egiedt most anyám , m ely igen elsárgult, egyébkor nem volt neki szo­

kása, hogy szegíny atyám nak áldoztatna, de vélem fú rjá k m ost neki az fejét. De kicsoda jű ihon?

ACTUS SECUNDI SCENA QUARTA.

Chorus, Chrysothemis, Electra.

Chorus: Ü r Isten, könyörülj az szegíny nyom o­

ru lt leányon, hallgasd m eg k iáltását, m ert az ű 6zeme éjjel-nappal meg nem szűn nagy könny-

hullatástúl.

Chrysothemis: M it beszélsz, Chorus* m agadba?

Chorus: Lám, itt voltál, nem vöttem kigyelme- det eszembe. lm búsulgok E lectrárú l, elveszti nagy sírásb a m agát.

Chrysothemis: Jere, jó Chorus, lássuk meg, mit csinál.

Chorus: Ihon jű nagy keseregve.

Electra: J a j, hova legyek, hova legyek?

Chrysothemis: M it sírsz, édes néném, m ind­

örökké, m it jajg atsz, m it kesergesz ily igen?

Electra: Vajh, te bolond leány, bizony jobb volna, h a te is kesergenél.

Chrysothemis: Csak m it használnék vele? L átja az Ü r Isten szívem állását, m ely keserűségbe v a­

gyok. Hiszed-e, hogy én is nem sírhatnék, nem kiálthatnék, de többet vesztenék vele, hogynem

(24)

m int nyernék. Nem kékételen8 annak kell enged­

nem, az ki kezébe vagyok? Isten ne ad ta volna lehetnem bátor!

Electra: Oh, ki nagy bűn édes atyádnál elfeled­

kezned és az te dögös anyádnak szolgálnod. Nem ezt fogadtad v ala énnekem, hanem m indenbe eg y ü tt kesergenél velem; de nem hogy kesergenél, de en­

gem is meg ak a rn á l tiltan i, nem hogy atyám mel­

lett tám adnál, lám te is reá voltál. Hopp, mely kellemes bánat ez, kellemes sírás. E g y ü tt tobzódol az latrokkal, élsz úgy, m in t asszony, különb, k ü ­ lönb étkekbe gyönyörködöl, énnekem meg csak az kinyérben sincs, az ki vagyon, az is keserű méreg.

Chorus: Veszteg, az Istenért, m it tött ez te­

neked?

Chrysothemis: Édes néném, ezből nem illik pi- rongatnod, m ert én kicsinységem tűl fogva an y ám ­ hoz szoktam, azt kell mielnem, az m it parancsol.

Electra: Meglölte zsák foltját, elmehetsz anyád­

dal, költs te is nevet reád, hogy aty á d n a k árul- ta tó ja voltál.

Chorus: Csudálkozom, jó asszonyom, rajtad , hogy nem hagyhatsz békét ez féle szónak. Nem ládd-e, jódot ak a rja ez neked?

Chrysothemis: H a tudtam volna, hogy meg­

haragudjék, feléje sem jüttem volna. L á tja Isten, szánom, jó szándékba jüvék hozzá, hogy jól gon­

dolna m agára, m ert bizony gonoszul jár.

Electra: Gonoszul? Ne gondolj te énreám.

Chrysothemis: Én nem gondolok, de Aegistus gondol együld,® jobb volna, ha felserkennél, m ert gonosz szándékba hozzád.

Electra: Isten vesztené ez h itván y latrot! Ki- gondolá szegény atyám at ez világb ól, tudom, h ogy engem sem szeret.

(25)

Chrysothemis: No, tanácsot adnék, ha eszedbe vennéd magad.

Electra: Micsoda az nagy jó tan ács1?

Chrysothemis: Csak Isten m entett m a téged, hogy az k irá ly m ind el nem vagdalt.

Electra: M iért?

Chrysothemis: M ert anyád igen reád h arag í­

totta, de eleibe esett, hogy itth o n ne bántson, h a­

nem vigyen el ki szeme elől, oly helyre, hol soha n ap fén y t ne láthass. A zért Istenére esküvék, mi- hent az ebéd felkél, m in d járt vadászat örvével ki- megyen, hogy teneked keressen helyet. A zért med­

dig ő niegjű, csak addig leszen az te életed, ha m ag ad ra nem gondolsz.

Electra: H ova hagy ál el, Ú r Isten? H ova tűd az én rem ínységem et, az Orestest? A ddig írá, addig izené, ím ma, ím holnap megyek, lám , Isten soha nem hozhatá. Énnekem im m ár el kell vesznem; ha erre költ, im m ár nem gondolnék halálom m al, csak j a vala ez el, ki m ind értem , m ind aty ám ért, h i­

szem, bosszút állana. De ja j, elvesze, elvesze, nem tudom , hova lű n el, nincs im m ár semmi bizodal­

mám. V ajh, Orestes, Orestes, hogy nem tu d tál m gjűni? M it töttem én az latornak, hogy az én vérem et is ki a k a rja színi?

Chrysothemis: ö nem bántana, de az n agy kiál­

tásodat nem tűrheti.

Electra: Nehéz az békának az dér. H a én nem k iáltan ám ez n agy m éltatlanságot, m ég az föld is k iáltan á; de nem szánom az én aty ám ért halálo­

m at. J a j, nem feledkezhetem O restesrűl, bizony elfeledkezett ű én felőlem. Oh, arám , édes arám , elkésel.

Chorus: H add el azt, édes asszonyom, meg­

hozza az ű r Isten.

Electra: Késő dolog, nem bízom immár benne.

(26)

Chorus: Nem siet, sem késik az Isten.

Electra: Meghalok én addig.

Chorus: M egtart az Isten.

Chrysothemis: Csuda nagy bizodalma vagyon neki az Orestesbe. Nem tu d ja meggondolni, hogy nehéz neki, szegínynek, ily hatalm as királlyal szembeállani, hanem h a az ü r Isten csudaképpen cselekszik vele. Az ajtó t zördíté valaki. Á lljatok el innét, m ert ihon jű az király.

ACTUS SECUNDI SCENA QUINTA.

Aegistus, Parasitus.

Aegistus: N yergeljenek lovat, hallad-e, P arasite.

Parasitus: Ezentúl, felséges uram.

Aegistus: Elveszek az gonosz leány m iatt, az a n y ja u n talan reám fut, hogy nem tud neki m it tenni. Azt értem, éjjel-nappal átkoz a ty ja h alá­

láért. Nem tu d ja ez bolond leány, nem hogy b á ty á ­ mat, de még a ty á m a t is megölném ily uraság ért.

Megmeném az a ty já tú l, de h a meg nem szűnik, m ég m a tűle is megmenem.

Parasitus: Megnyergelték, felséges uram , az lo­

vat. Fúdd, pecér, az kürtöt, gyűljenek össze az ebek.

ACTUS SECUNDI SCENA SEXTA.

Chorus, Chrysothemis, Electra.

Chorus: Ez átkozott ember bizony az szegíny leány veszedelmére mene. Hallád-e, asszonyom, m int feddik vala magába?

(27)

25

Chrysothemis: Nám, mondám ezelőtt is, hogy ennek veszedelm ét eltökélette magába.

Chorus: M it sírsz, édes asszonyom, jobban adja az Isten.

Electra: Ezen én nem sírok, de siratom Ores- test.

Chrysothemis: Bizony, jobb volna, ha erre gon­

dolnál. Kérlek, az Isten ért, jó néném, vakm erő­

ségre ne vesd m agad, de fogadjad szavokat; jobb lesz neked. Ez te nagy sírásoddal m agadnak á r ­ tasz, nem nekik.

Electra: Mégis az én szegíny megholt aty ám at tisztelem ezzel és az ő kegyetlen ellenségit bosszon- tom, m eddig bosszonthatom.

Chrysothemis: No, az m int látom, Isten tehet te- benned jót, csak bánom, hogy megkéslelél, el­

megyek, megszerzem anyám p arancsolatját.

Electra: H ova mégy? M it vissz ebbe?

Chrysothemis: A nyám külde áldozatot szegíny aty ám koporsójához.

Electra: Anyád? Áldozatot? V ajh, gyíílölséges áldozat. K i ad ta ezt ez jó asszonynak tanácsul?

Chrysothemis: Senki nem, de álm ába megröt- tent, azt vélem, iedtébe mieli.

El e c t r a: Oh, nagy Isten, hozd jóra ezt. Micsoda álm ába, jó Chrysothem is?

Chrysothemis: M indenestül nem tudom, csak valam i részét értöttem .

El e c t r a: Jó öcsém, beszéld meg, az mit tudsz.

Chrysothemis: H allám fülheggyel, hogy ily ál­

m ot lá to tt volna, m intha az mi édesatyánk az m ás­

v ilág ró l m eg jü tt volna és az ő k irá ly i pálcáját, k it m ost A egistus hordoz, az földbe függesztette volna és az pálca oly szélesen á g ait kiterjesztette volna, hogy egész Micena tarto m án y t belepte volna.

E zt olytúl hallottam , ki közel állott hozzá, m ikor

(28)

ő m agába dörgölődve beszéllette. Hiszem, ettűl való féltébe küldi ezt aty ám koporsójához áldozni.

Electra: Édes öcsém, Chrysothemis, kérlek az Isten ért, fogadd szómat. K érlek, jó öcsém, ez u tá ­ latos áldozatot ne vidd az én édesatyám koporsó­

jához, m ert ez neki nem könnyebbségére, de bosszú­

ság ára vagyon. Utálatos ez m ind Istennek, mind embereknek. Megölte ez gonosz asszony először, azután sira tja ; m egvagdalta, azután kötözi, késén költ ez jó asszony, előbb kellett volna hozzálátni.

K érlek azért, édes öcsém, ne keserítsd ezzel az te édesatyádat. R öjtsd el, vagy vesd el valahova ez undok áldozatot tűled. Menj el inkább, vidd fel ím ez én áldozatom at és az földre h a n y a tt burulván, könyörögj, hogy kegyelm es szemmel tekintsen reánk az Ü r Isten, hozza el im m ár az mi rem íny- ségünket, az Orestest, álljon im m ár bosszút sze­

gíny atyánk halálán, m int téged, m int engem m ent­

sen meg ez kegyetlennek kezéből. Ez leszen hasz­

nos m int teneked, m int énnekem. Ezzel szegíny aty án k at is megkönnyebbíted, m inket is nagy n y a­

valyából megmentesz.

Chorus: Édes asszonyom, Chrysothemis asszony, bizony méltó dolgot kéván nénéd tűled.

Chrysothemis: Megszerzem, m ert lá tja Isten szí­

vemet, elkeseredtem szegíny nyom orulton. De k é r­

lek az Iste n é rt bennetek, anyám valahogy m eg ne tudja, m ert örökké el kell m iatta vesznem. Én el­

megyek.

Electra: Menj el, legyen Isten veled.

(29)

ACTUS SECUNDI SCENA SEPTIMA.

Chorus.

Ch o r u s: Lám, nem feledékeny volt az Isten. L á­

tom im m ár, elközelget az óra, kibe az Istennek bűn ellen való ostora m egjelenik. Jele ennek az királyné asszony álma, ki őneki örök veszedelmére lészen. Lehetetlen dolog, hogy az Ür Isten az ő á rv áiró l elfeledkezzék; m egm enti az nyom orulta­

kat, elveszti az kevélyeket, felemeli az szegényeket.

V ajh, gonosz asszonyállat, C lytem nestra, mely sok jám bor in te tt tégedet, mely sokszor én is kértelek tégedet, ne kisebbítenéd nevedet, ne bosszontanád az ü r Istent. De te m egszidtál érte, jó tanácsom at gonosz néven vötted. Im m ár lásd meg, m it nyersz vele. Az önnön lelkiism ereti g y ö tri most, érzi az órát, azért kesereg. De el-bemegyek Electrához, m ert ha itt m eglát, el kell m ia tta vesznem.

(30)

ACTUS TERTII SCENA PRIMA.

Electra, Clytemnestra.

Electra: Legyen hála az Ú r Istennek, ugyan m egkönnyebbülék szívembe, hogy ez fertelm es asszonyállatnak félelmét hallám , k it nem méltó, hogy anyám nak m ondjak, m ert lám, ez volt minden undokságnak, förtelm ességnek kútfeje, kinek, bi­

zonnyal hiszem, el kell im m ár vesznie.

Clytemnestra: Az m int eszembe veszem, olyha szádra10 eredtél esmeg, asszonyom. Tudom, mi m a rja beledet, nincsen m ost honn A egistus, sza­

badon m orálsz11 alá s fel, ha honn volna, bizony veszteg ülnél, m int egyébkor. Látom, nem gondolsz sem m it énvelem, de ha megjű, megkötöm köszo- rodat. Bizony kicsossz12 innet oly helyre, hol nem keserítesz engem. Veszteg csak, n agy nyelvű ka- bola, minden rú tság o t reánk kiáltasz, uram m al egyetembe mindenek előtt rágalm azsz, de elcsípek az nyelved végébe. Ez illik-e leányhoz? íg y tisz­

telsz-e te engem? Ezt kell-e anyádon m éltatlan mielni? Nem tagadom , az k it én mieltem, m ert m éltán mieltem, m ert jól tudod, az én édes leá­

nyom at, k it leginkább szerettem , ilyen százon nem adtam volna, m in t te vagy, elveszté tűlem ez go­

nosz ember. Ez szegíny á rta tla n vérnek halálával m ásnak kelleté m agát.13 Illet ez agg latornak oly szép v irá g é rt m eghalni. M ert nagyobb keserűsé­

gem volt énnekem vele, hogynem m in t neki. Én szültem véres verítékem m el, én ta rto tta m nagy

(31)

29

keserűséggel, n agy nyughatatlansággal. A zért én töttem , én töttem , nem tagadom senki előtt, m ert megérdemelte, noha te tagadod, de ő, szegíny leányka, ha szólhatna is, ezt mondaná. A zért nem kellene hátam mege rágalm aznod, ha em ber vol­

n ál; de ihon szembe vagyok, szólj szembe, ha m it akarsz.

Electra: Csak meg ne haragudjál, szólok én szembe is, m int aty ám képébe, m in t az leányka képébe.

Clytemnestra: Mondd el, meghallgatlak.

Electra: lm értem, nem tagadod, hogy nem te voltál volna aty ám n ak hohára, de mented magad, hogy m éltán mielted, m ert elvesztette gyerm eke­

det. De eredjsze,11 jó asszony, kérdjedsze15 meg D ia­

nát, m iért áldozék az én aty ám az kis leánykával.

V ajh, mely igen jól tudod, oly nagy ok készeríté erre, ki sem m iképpen el nem m úlhatott; m ert tu ­ dod, mikor, szegíny, m ulatságba vadászni m ent volna, ott egy öreg szarvast általlöve és valahogy, szegíny, kérkedékeny beszédet is ejte, ki az lato- n ia i szűznek ellene vala; azért reá m egharagvék, m inden népével m eg tartó ztatta ú g yannyira, ha leányát meg nem áldozná, m inden népével egye­

tembe el kellene veszni. Eleget ó h ajta szegíny, eléggé ‘vonogatta m agát, tudod, m int kesergett ra jta , m ert igaz, úgy ő testéből szakadt, m int teneked, de nem kékételen, meg kelle mielni.

Azért ha szinte az leányka szólhatna is, ő m aga is azt m ondaná, jobb őneki meghalni, hogynem m int az ő édesatyjának annyi fű emberekkel el­

veszni. De, jó asszony, m ég egy kicsiny hazugság;

ha szinte igaz volna is mentésed, nem illett azért asszonyállat lévén, az te jám bor h ázastársad at el­

vesztened. K i ad o tt teneked a rra hatalm at? Mi nem voltál te neki, b írája. H a penig azt mondod, hogy

(32)

h alált halállal kell m egfizetni, az termen tőröddel m agadat megölöd, m ert te az én aty ám at megöléd m éltatlan, kiért ta h á t te is méltó vagy h alálra. De ha kévánod hallani, ím megmondom én, m iért vesz­

téd el, áruló (m ert az vagy), az én atyám at.

Mert mindörökké telhetetlen valál, az nagy buja­

ságban! M iért hogy szegíny ő, nem bocsátott szádra, m ert féltette tisztességét. Te azért, hogy latroddal kedven lakhassál, elvesztéd szegényt, kit nem adtam volna ilyen töm ény ezeren,18 m int Te vagy. De no h a igaz em ber vagy, mondsza meg, m icsoda oka, hogy ennyi ideig meg nem jobbítád életedet. H a szinte m éltán ölted volna meg is az én atyám at, nem kellett volna azért m agad m eg­

kisebbíteni; nem kell v ala nemzetségednek hírét, neved elvesztened, nem kell vala az h itv án y la to r­

ral, A egistussal, eg y ü tt lakoznod, kivel az én já m ­ bor atyám nak öldöklői és tisztességének árulói vol­

tatok. Ezek bizonysági, ezek, az te ham is beszéded­

nek. V ajh gonosz, átkozott asszonyállat, m iért metszéd az te gyerm ekidnek torkát. H a te jám bor volnál, nagyobb gondot viselnél az te tisztesség­

beli jám bor u ra d tú l szárm azott m agzatokra, hogy- nem ez h itv á n y lato rtú l való fa tty a k ra . Tekintse m eg ím ezeknek fa tty a it, mely frissen, mely öröm ­ mel, mely vígan laknak, k it csak azért mielsz, hogy latrodnak kedvét lelhesd, kik m éltán h ív a tta tn a k fattyaknak. Azok penig, szegínyek, csaknem h al­

n ak éhei, kik tiszta házasságbeli jám bor férjed tü i valók. E zt dícsérném-e én? E zért tiszteljelek-e téged? H a jám bor volnál, tisztelnélek, m in t an y á­

m at, de m int ilyen fertelm est, em bernek sem ta r ­ tok, m ert lám, ördögnél is gonoszabb voltál. Te vagy, ki elvesztél engemet, tem agadat is, m inden nemzetségeddel egyetembe. N incs m it tennem , m ert leány vagyok, bosszút nem állhatok, de vagyon

(33)

31

egybe rem ínységem . Óh, édes Orestesem, hozzon meg az Ú r Isten; v a jh a megjűne, bosszút állana az ra jta d ; ha én tűlem lehetne, kész volnék m ég ma ezen kezemmel az n y ak ad at kitekerni. H a im m ár szívem titk a it érteni kévánod.

Clytemnestra: Oh, Isten-vesztett ördög leány, lám nagyobb a nyelved a fejednél, vesztegj c s a k . ..

leánya, szent asszony úgy segítsen, fizetsz ezért, m ihent A egistus megjű. Oh, szegíny fejem, mely nyom orult vagyok, hogy ily leányt szültem ez világra, h a em berségem nem nézném, tudnám , m it kellene mielni.

Electra: Ne nézd b ár emberséged, m ert régen elvesztetted.

Clytemnestra: Vesztegj, nagy kabola, eredj, со be innet, Isten-vesztett.

Electra: Ez ám, ha igazat mondok is, bánja.

Lám, tem agad mondád, hogy szemedbe szóljak, ha nehéz, ne jü jj m ásszor hozzám igazságot kérdeni.

Clytemnestra: Mégis szólsz-e1? jobb, ha dolgod tarto d . Lám, átkozott nap volt ez, Isten b ár ne adta volna, hogy szememmel láth attam volna ez mai nap ez gonosz leányt, m ert az m it tuda, ím, m in­

dent reám k iálta; hiszem ha az többit tu d ta volna, azt is kicsácsogta volna; de, hála Istennek, penig azról nem szóla. Csak hozná Isten u ra m a t ham a­

rább meg, rágondolnék, nem k iáltan a többet, m ert elnyom orodom m iatta. A nékül is penig igaz, elég keserűségem vagyon; sem éjjel, sem nappal nincs nyugodalm am , valam ire nézek, m inden röttent, még az levélág is ijeszt. H a lefekszem, álmomba elrém ülök, ha felkelek, emettem,17 ím, m ég az ennen gyerm ekem is keserít. Oh, nagy Isten, mely átkozott em ber vagyok én; m inden ételem keserű méreg, m inden italom epe. Lám, sohol senki nincs, ki egy cseppnyire m eg tudna könnyebbíteni. Ez

(34)

éjjel is rettenetes álmot láttam ; elrém ültem , nem tudok mely felé fordulni, de könyörgök az Isten ­ nek, talám m eghallgat. H atalm as Isten, ki u ralko­

dói mindeneken, hallgasd meg az én im ádságom at, hogy az én álmom, ha jót jegyez, teljék énreám, ha penig gonoszt, kérlek tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim n y ak át bele, kiknek igyekezeteket tö rd m eg és énnekem adj segítséget, hogy m inden jószágom at b írja m békességbe és az én uram m al, A egistussal, mégis lakhassam sok esztendeig nagy gyönyörűségem re. Ezt ha nekem megadod, téged hatalm as Istennek tartlak.

ACTUS TERTII SCENA SECUNDA.

Mester, Clytemnestra, Chorus.

Mester; Hallatok-e, szép leányok, az Agamem­

non k irály házát tudjátok-e, melyik?

Chorus: ím , ez az, jó uram.

Mester: Honn-e az királyné asszony?

Chorus: Ihon jű, eleibe mehet kigyelm ed.

Mester: Adjon Isten jó napot felségednek.

Clytemnestra: Fogadj Isten, jó atyám fia, m i já ra tb a vagy?

Mester: Felségednek hívséges barátja, Phoceus- beli Phanoteus m inden a ty a fiú ság át és szomszéd­

b a rá tsá g á t ajánlja.

Clytemnestra: F ogadj Isten ő kigyeimének, m it parancsol ő kigyelme.

Mester: Semmit nem parancsol, de felségednek ím levelet külde, n agy örömet is izene felségednek.

Clytemnestra: M iérthogy az Phanoteus énnekem régi barátom , hiszem, hogy valam i jeles dolgot izent.

(35)

33

Mester: Azt értem u ram tú l is, hogy felséged­

nek ennél nagyobb öröm nem lehet.

Clytemnestra: De nó, beszéld el, jó atyám fia!

Mester: E gy szóval m egmondhatom felséged­

nek: O restes megholt.

Clytemnestra: Kicsoda?

Mester: Orestes.

Clytemnestra: Megholt?

Mester: Meg.

Clytemnestra: Az Orestes?

Mester: Íg y vagyon, felséges asszonyom, az m int mondom.

Clytemnestra: Az én fiam ?

Mester: Azt értem, felséged fia volt.

Clytemnestra: Igazat mondasz-e?

Mester: Mint engem látsz, ú gy higyje felséged.

Clytemnestra: Isten embere voltál te, de édes aty ám fia, h a tudod, beszéld meg, m int lőtt halála.

Mester: Jó l tudom, m ert szememmel láttam , en­

gem azért is külde u ram felségedhez, hogy meg- beszélleném felségednek.

Clytemnestra: Most látom, jó barátom volt u rad nekem, k it én neki soha m eg nem szolgálha­

tok, de nó, ne hallgass.

Mester: Mikor, felséges asszonyom, az görög vitézek D elphusba játékot hirdettek volna, Orestes is n agy frissen, m in t vitéznek szokott lenni, fel- készüle, kinek m inden vitézlő szerszám a csudála­

tos ékes volt. Őmaga is term etével, öltözetivei, vitézségével m inden vitézek közt m egm ondhatat- lan díszes volt. H ogy igazán m egm ondjam , jól­

lehet, sok vitézeket im m ár vénségem re láttam , de nem emlékezem, hogy annál az ifjú n ál jelesbbet esm értem volna. Én az ő term etén, m agahordozá­

sán és vitézségén nem győztem eléggé csudálkozni, m ég az vitézek is elálm élkodtak ra jta . Az ki néz-

L

}T \

3

(36)

hette, ugyan gyönyörködött benne. M ihent az v i­

tézek közibe üté m agát, csak m ulatságba első nye­

reséget is élvévé. A n n y ira k iterjed t vala híre, még az gyerm ek is kiáltotta, hogy az Agam em non k irály fia, az vitéz görög Orestes, első p á ly á t18 elvötte volna. H ogy látták a vitézek ily seríny vol­

tát, senki reá nem irigykedett, m int egyebekre o ttan irigykedtek, de ölelgették, csókolgatták erő­

sen az görög vitézek. Mindez meglévén és különb­

különb vitézségeket és m ulatságokat megszerez­

vén, az görög vitézeket m ind szállására vivé vígan, őket nagy tisztességgel m int királyfiú vendéglé.

De hogy másod n ap ra ju tá n k (ah, felséges asszo­

nyom, m ajd hallasz szerencsének nagy állh atatlan voltát, erre m ondják, hogy senki el ne hig y je m agát), tro m b itát fuának, ki-ki kocsijára ragada, hogy azon is v ersenyt fu tta tn á n a k és vitézségeket megm utatnák. Vitéz Orestes is tíz kocsi vitézekkel egy rendbe álla, őm aga legközebben volt. M ihent tro m b ita zendüle, egyszersm ind m egsujták az lova­

kat, m int az szél, úgy mentek, az po r csaknem az eget ütötte, kiáltás, sikoltás volt nagy. Az kocsik peregtek, csikorgottak, törtek erősen. Sirenykedtek az vitézek elől egym ást haladni, ő is bizony válasz- tig gyorsolkodott, az kocsin is ugyan igen ember- kedett, de az gonosz szerencsének m it tehet ember?

M ikor azért az hátulsó kocsisnak délceg lovai vol­

nának, elrag ad ják és nagy sebbel kezdik hordozni;

az sok kocsinak m in d já rt esze kezde veszni, egy­

m ásba kezdének akadozni. Az Orestes lovai is m egrémülének, rop, úgy ütközék az első kocsiba.

M in d já rt szegíny h a n y a tt esék az lovak láb a kö­

zibe, az gyeplő az kezére kötelőzött volt, hordozni kezdik az széles mezőn az lovak; törték, szaggat­

ták a n n y ira szegínyt, hogy egy b a rá tja is az ő személyét m eg nem esmérte. Az já ték o t félbe-

(37)

35

hányák m in d járt, hozzá gyülének, sírtak, oly igen erősen ja jg a tta k az vitézek. S zánták ily nemes vitéz ifiú n a k veszedelmét. K inek testét nagy tisz­

tességgel, m in t k irály fiának, megégették, nagy szépen oztán edényekbe helyheztették ham uját, tetem ét, és m iérthogy az én uram , Phoceusbeli Phanotheus, jól tudta, felségednek ezzel nagy ked­

vet ezerzene, engem elől elküldött, hogy megmon­

danám felségednek, hogy az úton volnának fiad, Orestes, testével. U ram nak fű-fű szolgái nagy tisz­

tességgel hozzák, hogy az a ty ja koporsójába temet- tesse felséged, azt hiszem, im m ár nem messze vágynak vele, még ma itt lesznek.

Chorus: J a j, nagy Isten, m int szakada m agva ez nagy királyságnak!

Clytemnestra: Örülök is, keserülöm is az sze­

g ín y ifiat.

Mester: Mit kesergesz, felséges asszonyom.

Clytemnestra: Ah, szerelmes atyám fia, noha gyűlöltem , de testemből szakadt azért. Ezt ládd, az anyának keserű az gyerm ek, akárm ely lato r le­

gyen is.

Mester: T ahát hiába járu n k mi, m ert az m int eszembe veszem, nincs ezen felségednek semmi öröme.

Clytemnestra: Hohó, atyám fia, noha szánom, de nagy kedves azért, m ert ez gonosz faj, m iúta kikölt házamból, soha m eg nem tuda látni, de még onnat is szidalm azott és szörnyű halállal fenyege­

tett, ki m ia tt sem nappal, sem éjjel nem nyughat- tam , egy édes álm ám m iatta nem eshetett, de úgy féltem, úg y röttegtem , m in t egy tűztűl. Ez m ai nap penig legyen Istennek hála, tűle megmeneked- tem, im m ár nem röttegek többet tűle. De je r be, jó aty ám fia, velem, illik, hogy ily öröm m ondáso­

d ért nagy ajándékot végy tűlem.

3

(38)

ACTUS TERTII SCENA TERTIA.

Chorus, Electra.

Chorus: Vajh, álnok asszonyállat, lm m int tet­

te ti vala az idegen em ber előtt keserűségét fia h a­

lálán, m aga örömébe nem tud m it tenni. Ezentúl eznél is gonoszbb és fajtalanbb fog ez lenni. El- álmélkodom az Istennek nagy tűrhetőségén, csu- dálkozom, hogy szenvedheti ez nagy undokságot.

lm, az, ki bosszúálló vala, az is szörnyűképpen elvesze, sohol lám senki nincs, ki ezt megcsende­

síthetné. Sem Istennel, sem em berrel nem fog im m ár gondolni. De az szívem mégis gerjedez, nem hihetem soha, hogy ezrül elfeledkezzen az Úr Isten. Noha nincs im m ár kitűi félni, de hiszem bizonnyal m ennyütő kővel is agyonverheti, m ikor az óra eljű. De ahon látom E lectrát; ezt neki meg nem kell mondani, m ert, h a hallja, hogy Orestes megholt, megöli m agát keserűségébe. El-bemegyek innet előle, hogy m eg ne lásson.

Electra: Chorus, Chorus, hova m égy, Chorus?

Chorus: Kicsoda kiált? Kigyelmed volt-e, asz- szonyom?

Electra: H ova sietsz vala?

Chorus: Oda be indulók.

Electra: M it csinálsz vala itt kinn?

Chorus: Sem m it nem.

Electra: H allám én, hogy beszélsz vala vala­

m it.

Chorus: Székfüvet keresék vala az leányasz- szonyoknak, azról beszélgeték vala m agamba.

Electra: De m ás vala bezzeg. Orestest is emlí- téd itt. Kérlek, az Iste n é rt jó Chorus, h a m it h al­

lottál, beszéld meg.

Chorus: Nem hallottam , asszonyom, semmit.

(39)

37

Electra: Oh, vagyon valam i, m ert igen válto­

zik az színed. Édes Chorusom, ne tagadd meg.

Chorus: Mit?

Electra: H a engem szeretsz, Chorus, szólj, Chorus szívem, talám m egjű Orestes?

Chorus: V ajha.

Electra :Mi dolog? Ne iegess, mondd meg.

Chorus: Jerü n k be innét, m ert ahon anyád, ott benn megbeszéltem, az m it értöttem .

ACTUS TERTII SCENA QUARTA.

Clytemnestra, Mester.

Clytemnestra: Leány, nasza ez levél, vidd az porkolábnak, igen h am ar küldje u ram után, szó­

val is m ondják meg, m entül ham arébb lehet, sies­

sen haza. Legyen hála Istennek penig, megliala el­

lenségem, nincs im m ár, kitül röttegjek. V agy éltem ezelőtt kedvem re, vagy nem, de ezután vígan la ­ kom. Lám, kegyelmes az Isten, essél egyszer vagy kétszer térdre előtte, m in d já rt m egbocsájtja bűnö­

det, m int m ost énnekem. H úsz esztendeje, hogy u ra m a t megöltem, azúta m ind A egistussal lak­

tam, még annak előtte is, Isten győzné számát, m ennyi gonoszságom volt; ím, csak egyszer kö- nyörgek neki, m in d já rt oly nagy öröm et ada, kinél jobbat soha nem kévánnék. H a tudtam volna, hogy ily kegyelmes legyen, bizony ennél is vígab- ban laktam volna, de hadd járjo n , az k it elm ulat­

tam , betöltőm im m ár. De ihon jű az követ, elbo­

csátom haza urához.

Mester: V ájjon hova lűn el az királyné asz- szony?

(40)

Clytemnestra: Hallad-e? Jiiszte.

Mester: Én elmennék immár felséged hírével.

Clytemnestra: Hova? H aza mégy-e uradhoz?

Mester: Nem megyek még, felséges asszonyom, hanem az u ram fő emberi eleibe megyek, kik az Orestes tetem it hozzák, m egmondom nekik, hogy felséged jó szemmel látja.

Clytemnestra: Jó atyám fia, menj el, bátor megmondhadd, vígan, jó kedvvel fogadom őket.

Na, ez aran y lánc és ím ez erszénybe való aranyak és ím ez ru h ák legyen öröm m ondásodért. Jó atyám fia, ezután is bízzál hozzám, m egládd, m in­

denkor kegyelm es asszonyod leszek.

Mester: Megszolgálom felségednek, m int kegyel­

mes asszonyomnak. Isten m aradjon felségedhez.

Clytemnestra: Jó atyám fia, Isten viseljen nagy békével.

ACTUS TERTII SCENA QUINTA:

Mester, Chorus, Electra.

Mester: Az Űr Isten jól ad ja itt az mi já rá su n ­ kat. Ez gonosz asszonyállat nem lá tja az verm et, m int az vak, kibe beesik. Igen keserves öröm ez neked, m ert ez leszen az te örök veszedelmedre. E l­

m egyek Oresteshez, ideje, im m ár dolgunkhoz lá t­

nunk.

Chorus: Ahon, asszonyom, az követ, az beszélé az hírt.

Electra: Hallad-e, uram ? Mester: Mi dolog?

Electra: V árssza meg.

Mester: Siető dolgom vagyon.

Electra: Csak két szóra, jó uram .

(41)

39

Mester: Mondd el.

Electra: Hol az Orestes'?

Mester: N yakaszakadt az kocsirúl. M ajd ide­

hozzuk az porát, m egláthadd.

Electra: J a j, nagy Isten, m int veszek, lám igaz volt Chorus az te beszéded. J a j, arám , arám , O res­

tes, m int csalál engem. Oh, szívem, lelkem Orestes, hova lűl el? J a j, csak tebenned vala rem ínységem , ím, te is elveszel előlem. Meghalok, elveszek im m ár én is, elhagyál szerelmem, Orestes. J a j, ja j, én édes egyetlenem, hová hagyád az te szegíny néné- det ily nagy árvaságba?

Chorus: H add el azt, édes asszonyom, ne sírj, je rü n k be.

Electra: J a j, meghalok az én arám ért.

(42)

ACTUS QUARTI SCENA PRIMA.

Chorus, Electra, Chrysothemis.

Chorus: Nem tarthatom az szegíny leányt, el- g yötri m agát, hol asztalra burul, hol székre, hol földre esik, úgy s ir a tja erősen szegíny arát. Ihon jű, itt is úgy kesereg, lá tja Isten, nem tudok neki m it tenni.

Electra: Ja j, jaj, jaj!

Chorus: Mi dolog, fiam, Electra, mi dolog? Ne hadd el m agad, jó asszonyom.

Electra: Ja j, jaj.

Chorus: Ne sírj, kérlek az Istenért.

Electra: Ja j, megölsz, hagyj békét!

Chorus: M iért?

Electra: Azt kérded, m iért? Látod, nincs im ­ m ár kibe reménlenem, elvesze az én egyetlen egy rem ínységem .

Chorus: Hallod-e, jó asszonyom, jól ad h atja még az Isten, ha Orestes megholt, m ás eszköze is vagyon neki, kivel bosszút állhat. Nem tudd-é, am az hatalm as A m phiraon k irály m int já ra ? Csak egy asszonyállat m ia tt hala meg, kit aranylánccal m egfojta.

Electra: Ja j, elveszek.

Chorus: Azonképpen Isten neked is erőt adhat, (noha leány vagy), kivel bosszúdat állhasd.

Electra: Ja j, jaj, hova legyek?

Chorus: Ne jajgass, édes fiam.

Electra: Megholt az én segítőm.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

— ilyen mennyiséget nálunk sok helyen isznak meg a »mérték- letes« elemek — annyi, mint naponta 120 gramm abszolút alkohol, vagyis kb. Hányan vannak széles e

Az ezen krystályokon két távcsővel ellátott goniometer segélyével eszközölt vizsgálatok azon eredményre vezettek, hogy a W o l f r a m i t csakugyan e g y h a

Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929/30. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. Benyák Bernát: Joas. Perényi József

rencsétlen ember áll előttünk. Feltűnően erős, magas, szép férfi, atléta, nagytehetségű költő. Mint sportmívelő is kitűnik, jó vadász és nem tud az

A magyarországi erdeifenyők éghajlati válaszreakcióinak változását azért is fontos vizsgálni, mert ahogy arra nemzetközi kutatások is rámutatnak, a jövőben az

A művészetében megnyilatkozó élet' és festői szemlélet a szükségszerűség kényszerével hatott a fiata' lókra. Bellini eredményeivel indult el, de az

Ez mondásban úgy írja meg az szent Pál az mostani világot, hogy soha senki jobban meg nem írhatta volna, mert ez világ mindenestől fogva olyan mostan, azt

Hiebei muss ich jedoch bemerken, dass bei der Declination ohne Ausnahme sämmtliche vorliegende Messungen für diesen Zweck herangezogen werden konnten, während bei