A M a g y a r I r o d a l m i R i t k a s á g o k e d d i g m e g j e l e n t s z á m a i :
1. Bessenyei György: A törvénynek útja. T u
dós társaság. Sajtó alá rendezte és kiadta a budapesti B erzsenyi P íniel-reál,gim názium 1929/30. évi V III. osztálya
2. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. Sajtó alá rendezte és k iad ta a budapesti Berzsenyi D ániel-reálgim názium 1930/31. évi V i l i . osz
tálya.
3. Benyák Bernát: Joas. (P ia rista iskolai drám a, 1770.) E red eti kéziratból sajtó alá rendezte s bevezetéssel e llá tta dr. P erényi József ta n á r. K iad ta a budapesti kegyes
tanítórendi kath. gim názium .
4. Bessenyei György: E gy magyar társaság iránt való Jámbor Szándék. Bécs, 1790. V II.
oszt. ta n ítv á n y a iv a l sajtó a lá rendezte dr. V árady Zoltán ta n á r. K ia d ta a buda
pesti Verbőczy István-reálgim názium . 5. Károlyi Gáspár: Két k ö n y v ... Debrecen,
1563. V III. oszt. tan ítv án y aiv al sajtó alá ren
dezte Jablonow sky Piroska ta n á r. K iad ta a budapesti E v. Leánykollégium .
6. Szemelvények Temesvári Pelbárt műveiből.
F o rd íto tta s tan ítv á n y a iv a l sajtó a lá ren dezte B risits F rigyes tan ár. K iad ta a buda
pesti ciszterci-rendi Szent Im re-gim názium . 7. Péterfy Jenő zenekritikái. S ajtó alá rendezte
és k iad ta a budapesti Berzsenyi Dániel-reálr gim názium 1930—31. évi V i l i . osztálya.
---
M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K SZERKESZTI VAJTHÓ LÄSZLÖ
--- --- XXII. SZÁM.---- ---- — ---
RIEDL FRIGYES:
VAJDA • REVICZKY
KOMJÁTHY
A Kaposvári Egyesületi Leánygimnázium önképzőköre igaz örömmel kapcsolódik bele a Magyar Irodalmi Ritkaságok kiadásába. Biczó Ferenc tanár, az önképzőkör lelkes vezetője alapos szaktudással rendezte sajtó alá néhai Riedl Frigyes egyetemi tanár előadásait az újabb magyar irodalomról. Az önképzőkör buzgó tagjai nagy szorgalommal másolták az előadások szövegét és a magyar irodalomtörté
net iránt beléjük nevelt nagy lelkesedéssel vál
lalták a kiadás költségeit. Hiszem, hogy a nö
vendékekre nagy nevelőhatással volt e munka és a magyar irodalom iránti szeretetük, ame
lyet az iskola és önképzőkör bennük lángra- gyujtott, ezzel még fokozódott. Megtanulják azt is, hogy kultúrát csak munkával és áldo
zattal lehet művelni. Isten áldása kísérje ezt a kis művet, találjon utat minden magyar is
kolába és a magyar irodalom minden barát
jához.
Kaposvár, 1932 okt. 6.
Dr. Biró Lajos,
a kaposvári leánygimnázium igazgatója.
A tanulók névsora, akik a jelen kiadást sajtó alá rendezték:
Vili. osztály:
Alleram Etelka, Auerbach Blanka, Balassa Alojzia, Csics- kár Magda, Döme Katalin, Farkas Mária, Förster Margit, Fülöp Mária, Gavora Vilma, Hegedűs Valéria, Horvát Bor
bála, Kaiser Попа, Kelemen Mária, Kengyel Emma, Keszt
helyi Mária, Kiss Rózsa, Kumanovits Mária, Lányi Irén, Matolcsy Erzsébet, Meiszterics Irén, Melich Adél, Melich Valéria, Okos Gizella, Preiszner Anna, Radácsy Irén, Stras- ser Borbála, Szmodics Márta, Takácsy Adél, Tóth Lenke, Vass Edith, Válly Gabriella, Weiez Ágnes Éva, Weisz Ilona.
VII. osztály:
Alleram Márta, Antalffy-Zsiros Magdolna, Biró Marianne, Debreczeni Erzsébet, Fliegl Kornélia, Friedrich Katalin, Früh
bauer Erzsébet, Grünbaum Rózsa, Gyulay Gabriella, Horváth Valéria, Kerepeczky Albina, Kimmel Katalin, Kovács Márta, Lamping Hildegard, Lárer Irma, Mardirosz Klára, Metz Mária, Nagy Mária, Nagy Sarolta, Piukovich Irén, Réthy Piroska, Serényi Emma, Tóth Jolán, Tunner Katalin, Vajda Éva.
VI. osztály:
Babay Gabriella, Boksay Klára, Csícskár Erzsébet, Fel
méri Hona, Fikár Mária, Földi Márta, Gavora Laura, Golo- bits Ilona, Husvéth Margit, Ittzés Irma, Juttasy Amália, Kemény Márta, Kricsfalussy Magda, Kriston Anikó, László Margit, Marquis Livia, Nyakas Viktória, Pállá Erzsébet, Szabady Irén, Tomanoczy Jolán, Vágó Magda, Vetter Judit, Zólyomi Ilona.
V. osztály:
Forster Irén, Fürst Klára, Galateo Margit, Gál Mária, Gyalog Irén, Halász Erzsébet, Hertelendy Ilona, Horváth Irén, Kern Mária, Korbuly Emma, Mátéffy Katalin, Niklai Margit, Steinhardt Klára, Szabó Jolán, Szigethv Ilona, Tóth Judit, Vétek Kornélia.
„N em tá v o zik el többé tő led a te ta n ító d és szem eid lá tjá k a te ta n ító d a t. É s füleid h allják a z u tá nad k iá ltó n a k sz a v á t, ki ezt m ondja:
ez am az ú t, ezen já r ja to k !“
1913-ban Riedl Frigyes, az akkori egyetemi hallgatóság legnagyobb hatású mestere a kö
vetkező címmel hirdetett kollégiumot: A ma
gyar irodalom 1867—1900. Nagy feltűnést kel
tett ez az előadássorozat, mert az egyetemi ta
nárok Riedl Frigyes előtt leginkább a régi iro
dalomról adtak elő. Legtöbb tudósunknak megvolt a maga kedvelt százada, témaköre és leginkább a régebbi irodalmi problémákról tar
tottak előadásokat az egyetem tantermeiben.
Az új, feltörő, sőt már beérkezett írók az egye
tem falai között még megemlítésben is alig részesültek.
Riedl Frigyesé a nagy érdem, hogy az új és legújabb irodalmat is felvette előadásának tárgyául és ezzel az újításával egyszerre meg
nyerte az akkori fiatal egyetemi hallgatóság szeretetét, lelkesedését. Az előadásoknak vá
ratlan, meglepő hatása volt. Az előadó taná
rok közül Riedl Frigyes órái voltak a legnép
szerűbbek, a leglátogatottabbak. Nemcsak a magyar szakos tanárjelöltek lepték el sűrű tö
megben a padokat, a híres XL számú tan-
B E V E Z E T É S
6
teremben, hanem a más fakultások hallgatói is siettek az előadásokon résztvenni. A hallgató
ság soraiban gyakran ott lehetett látni iro
dalmi életünk nem e^y kitűnőségét, írókat és esztétikusokat egyaránt. Az előadások iránt az érdeklődés még inkább fokozódott: napi
lapok hasábjain is jelentek meg ismertetések a híres Riedl-előadások anyagáról. Riedl újí
tása fényes sikert aratott s maga Riedl F ri
gyes is bizonyos megelégedéssel mondogatta, hogy ő volt az első, aki még Ady Endréről is tartott előadást az egyetem falai között. (Az említett címen négy féléven át tárgyalta a mo
dern irodalmat.)
Ma, 1932-ben majdnem húsz év után a felejthetetlen Riedl-órák emlékét felidézve, bizonyos meleg érzés vesz erőt mindenkin, aki valaha ott ült a mester katedrája előtt. Ma már idős, őszülő tanárok szívesen emlékeznek vissza a XI. számú tanterem boldog, békebeli zsivajára, amely hirtelen elült, amikor a rajon
gásig szeretett Riedl Frigyes alakja feltűnt a tanteremben. „Mikor Riedl Frigyes az előadó
terembe lépett, hirtelen elektromos áram futott végig rajtunk, érezni kellett egy rendkívüli ember jelenlétét. Ember volt elsősorban.“ (Ju
hász Gyula.) Lélekzetfojtó csendben rakosgatja jegyzeteit, könyveit és nagyon mélyről, a szívből jövő hangon tárja fel előttünk a leg
újabb magyar irodalom szépségeit. Szokatlan, közvetlen, minden egyetemi szárazságtól meg
fosztott hangulat lopódzik a terembe, miköz
ben a szorgalmas hallgatók ceruzája finoman, halkan szalad a füzetek papírjain. De néha megáll minden ceruza, a füzetek lapjainak for
gatása megszűnik, a toll nem perceg s ilyen felejthetetlen pillanatokban Komjáthy szavai
val élve: „lelket iszik a lélek“.
Ilyenkor lett úrrá rajtunk ez az érzés, ame
lyet ő oly szépen jegyez fel Petőfi költemé
nyeinek margójára: az olvasó és a költő kö
zött nincs üvegfal. Valóban az előadó Riedl és a hallgató ifjúság között sem volt elválasztó üvegfal; ez az üvegfal már az első szavainál széttört és a hallgatóság boldog hálával, lelke
sedéssel látta meg a legközvetlenebb tanítót.
Előttünk teremtette meg előadásának szavait, gyakran gondolataitól megmámorosodva el
szabadult a színes papírok tanácsaitól és sok
szor az volt az érzésünk, hogy itt egy csodála
tos férfiú saját gondolataival viaskodik. Mi, akik egy ilyen felemelő, szép látványnak, az ihlet, a teremtés ritka perceinek tanúi lehet
tünk, soha el nem múló hálával gondolunk vissza a Riedl-órákra.
„Előadásaiban egészen sajátos erejű drámai- ság volt. Állandóan kérdéseket adott föl ma
gának, amelyekre válaszolnia kellett. Hangja melegen vibrált, néha elcsuklott, néha meg
remegett, fátyolos lett a megindultságtól.
Maeterlinck mondja valahol, hogy a dolgokat a szeretet teszi értékessé, amellyel hozzájuk ra
gaszkodunk. Riedl ennek a szeretetnek embere volt a Tudományban.“ (Juhász Gyula.)
8
A Riedl-órák felejthetetlen tanulságait, em
lékeit akarja megújítani a jelenvaló kiadás.
Szeretnők, hogy mindazok, akiknek nem ada
tott meg a Riedl-előadásokat hallgatni, az itt kiadott előadásokból éreznék meg, mily öröm volt ezeken az órákon résztvennünk. Ezek
ből az előadásokból újra és újra meg kell tanulnunk, — óh mily szívesen vállalt lecke ez —, hogy hogyan kell egy-egy írót meg
szerettetnünk a magyar ifjúsággal.
Előadásainak legfőbb tanítása azonban az, hogy az irodalomtanítás lényege elsősorban:
a felnövő nemzedéket megtanítani helyesen ol
vasni. Vajha munkálatunk Riedl szellemének ápolását elősegítené és minden magyar órán annak a nagy tanítónak szelleme lebegne, aki elment és akit nem lehet felejteni. . .
Mikor a kaposváii leánygimnázium „Roz- gonyi Piroska“ önképzőkörének lelkes tagjai elhatározták, hogy belekapcsolódnak abba a szép, nemes vállalkozásba, amelyet Vajthó László indított meg, nehéz feladat elé kerül
tek. Ezelőtt kb. húsz évvel elhangzott előadá
sokat kellett megörökíteniök, amelyeket csak a hűséges íródeákok jegyzetei alapján rekon
struálhattak. Riedl Frigyestől átnézett jegy
zet nincs. Talán itt-ott hiányzik az előadások
ban a mester simító keze, hisz Riedl Frigyes ezeket az előadásokat nem tartotta véglegesek
nek, s nem is szánta ebben a formában sajtó alá. (Tudomásunk szerint még azt sem en
gedte meg, hogy ezek az előadások kőnyo-
matos alakban megjelenjenek.) De vélemé
nyünk szerint mindazoknak, akik ezeket a nem egyszer rögtönzött előadásokat végighallgat
ták, elsőrangú kötelességük, hogy megmentsék a nagy, megértő lélek intim, szinte családias melegségű megnyilatkozásait az utókor szá
mára.
Az előadásokban egy új Riedlt ismerünk meg: nem az Arany könyvének befejezett, le
zárt sorait olvashatjuk itt, hanem épp ezen előadások alatt kialakuló, még forrongó, gaz
dag érzelemvilágába nyerünk bepillantást.
Hálásak lehetünk minden szóért, sorért ebben a tanulmányban, mert azzal a páratlan él
ménnyel gazdagítanak, hogyan alakult ki egy- egy tanulmány Riedl Frigyes ideges, mozgal
mas lelkivilágában. „In statu nascendi“ kapja itt az olvasó Riedl tanulmányait és bizonyos szempontokból ez a forrongó, vajúdó gondo
lattömeg még vonzóbb, mint a kész, kisimí
tott, lezárt gondol átcsoportosítás. Nekünk, a kiadóknak legfőbb hivatásunk volt: meg nem másítani a Riedl-előadások hangulatát, lénye
gét. Meg akartuk őrizni kiadásunkban Riedl Frigyes egyéniségének közvetlenségét, előadá
sainak frisseségét s az élőszó melegségét. Nem törekedtünk a kidolgozott, befejezett tanulmá
nyok biztosságára, hanem inkább az előadó Riedl Frigyes emlékezetét akartuk megújí
tani. Erre a célra felhasználtunk minden se
gédeszközt. Elsősorban emlékeink, jegyzeteink, Riedl Frigyes vezérszavainak felhasználású
i
10
val akartuk elérni, hogy kiadásunk mindenütt sejtesse: itt nem az esszé-író Riedl Frigyest mutatjuk he, aki Arany-, Péterfy-tanuímá- nyaival örökítette meg a nevét irodalmunk
ban, hanem azt a Riedl Frigyest, aki egyéni
ségének gazdag szétáradúsát élvezve kereste a hallgatókhoz fizikailag is a legközelebbi utat, s leült a padsorok közé. Ezt az élőbeszédre, a megnyilatkozásra, a pazar ajándékozásra szü
letett csodálatos emberfajtát akartuk újra em
lékezetbe idézni.
A magunk jegyzeteivel egybevetettük mind
azokat a jegyzeteket, melyekhez hozzáférhet
tünk. Bartoniek Emmának, a Nemzeti Mú
zeum könyvtárnokának szíves közvetítésével hozzájutottunk Dormuth Árpád székesfehér
vári tanár, hűséges, szinte szóról-szóra meg
rögzített jegyzeteihez, melyeknek nagy hasz
nát láttuk. Kozocsa Sándor könyvtárnok és Tóth Lajos egyetemi tanársegéd szívességéből használhattuk Móra János zalaegerszegi tanár megbízható, gondos jegyzeteit, melyeket sű
rűn használtunk vezetőszövegnek is. A jegy
zetek szervesen egészítik ki egymást. Dormuth Árpád szinte szóról-szóra megörökített jegy
zetét vezetőszövegül fogadtuk el. Ezt a legelő
ször kézhez vett szöveget Móra János stiláris pontossággal egybeállított jegyzetének mon
dataival egybevetve rendeztük sajtó alá Riedl Frigyes előadásait. Nyugodtan állíthatjuk, hogy 20 év után a legmegbízhatóbb, a legvaló
színűbb szövegét nyújtottuk az annak idején oly nagy feltűnést keltett előadásoknak.
Riedl szavainak megmásítását, mondatainak gondosai)!) egy befűzését, stílusának szépítését meg sem kíséreltük. Adtuk abban a formában, melyből leginkább árad szét az előadó Riedl Frigyes szavainak melegsége és amelyből leg
inkább látható a felejthetetlen mester ajkai
nak mozgása is.
A kiadás módjára vonatkozólag meg kell még a következőket jegyeznünk. Riedl F ri
gyes előadásaiban gyakran olvasott fel sze
melvényeket. Mi a szemelvényeket szintén közöljük, de a verseket nem teljes egészükben, hanem csak a Riedl Frigyes által felolvasott részleteket. A négy félévi egyetemi előadások
hoz szánt bevezetést, amelyben Riedl megvilá
gítja a kor mozgató erőit, szintén közöltük, azzal a reménnyel, hogy talán később az egész előadást sajtó alá rendezhetjük. Ez az előadás- sorozat hű képe lenne a magyar irodalomtör
ténet egyik jelentős szakának, de egyelőre meg kellett azzal elégednünk, hogy csak az előadás- sorozat egyik részét tesszük közé, és pedig azt, amelyet Riedl Frigyes az 1913—14. tanév első felében mondott el.
Meleg hála és köszönet mindazoknak, akik a kiadás ilyen formájához hozzásegítettek, így köszönetemet kell kifejeznem Dormuth Árpád és Móra János hűséges íródeákoknak, akik a nagy tanító ajkáról lesték el a leg
elevenebb szavakat; Bartoniek Emmái nak,
Kozocsa Sándornak és Tóth Lajosnak, a Riedl- emlékek gondos őrzőinek, akik a jegyzeteket közvetítették.
Most pedig induljon el útjára ez a kiadás, amelyet a leghűségesebb tanítványi hála készí
tett elő. Riedl Frigyes szellemi unokái — az én tanítványaim — megható lelkesedéssel,
„honunk szebblelkű asszonyaidra emlékeztető felbuzdulással szorgoskodtak a másolás, a sajtó alá rendezés munkájában. Ők már abból a nemzedékből valók, amelyhez az a kis fiú tartozik, akit Riedl Frigyes tanúbizonysá
gul hívott fel megállapításainak igazságára.
(V. ö. Komjáthy előadásában az a fiú, akit az órás előtt látott.) Jelen kiadásunk legyen tanú- űzonyság, hogy az új nemzedék meghallgatta Riedl Frigyes tanításait és szívébe zárta azo
kat a poétákat, akiknek jelentőségét és -érté
lét Riedl Frigyes 1913-ban csodálatos egyéni
ségének sok gondolatot, érzelmet felkeltő szug- gesztiójával hirdette.
Tegyen bizonyságot a kiadás arról is, hogy Riedl Frigyes, kinek sírja már 11 éve dom
borul a budapesti temetőben, még mindig ható, alakító erő a mai fiatalság érzelemvilágában.
Dr. Biczó Ferenc.
A M A G Y A R I R O D A L O M T Ö R T É N E T E : 1 8 6 7 - 1 9 0 0 .
A kor szellemének alkotó elemei.
A jelenkor tárg y alása nehéz dolog, főleg pedig a m agyar jelenkor tárg y alása nehéz, három oknál fogva: '
1. H a a jelenkort ak a rju k tá rg y aln i tudom ányo
san, csakham ar észrevesszük, hogy nincsen meg a kellő perspektíva. Nagyon közel vagyunk ehhez a korhoz. Ügy vagyunk vele, m int m ikor nagyon közel vagyunk egy hegylánchoz és nem tudjuk m egállapítani, vájjo n melyik csúcs a legmagasabb.
2. A jelenkor tudom ányos tárgyalásához nincse
nek meg a szükséges segédeszközök, amilyenek a levelezések, önvallomások, monográfiák. Épületet kell építenünk tégla nélkül.
3. Személyes ok. A kritika, az irodalom történet igen kényes anyaggal dolgozik: az emberi bőrrel.
A k ritik a bírál olyanokat, akik velünk együtt él
nek, b írá lja M agyarországon a budapesti embere
ket. Az emberek m ajd mind ism erik egym ást, ez bizonyos géne-nel já r. H a b aráti viszonyban van a kritikus egy íróval, azt is néznie kell, hogy az őszinteség nem hom ály ősit ja-e el a barátságot;
vagy ha ellenségről van szó, nem fokozza-e még jobban a gyűlöletet? Lehetünk-e igazságosak, mél
tányosak azokkal szemben, akikkel érdekviszony
ban vagyunk?
14
Minő ez a korszak? Ez a korszak a nemzetgazda
sági korszak: ez a korszak az anyagi k u ltú ra ápo
lásának kora. Ami ebben a korban érik. az m ind Deák művének, a kiegyezésnek gyümölcse. Ami eddig latens volt, a nemzeti erő, melyet Bachék lekötöttek, 67 után felszabadul. Ennek külső jele, hogy Budapest ham arosan világvárossá lett. Ennek a korszaknak fő jellem vonása a politika uralm a s ez nálunk több szellemi energiát fal fel, m int kül
földön.
Az a kérdés, bogy ez a korszak miben különbözik az előbbi korszakoktól?
1. Ez a korszak nagy ellentéte az előbbi k o r
szakoknak. Ellentéte az abszolutizmus korának, de ellentéte annak a korszaknak is, mely 1830-tól 50-ig ta rto tt: ez az idealizmus és inspiráció korszaka volt, m íg a m ostaniban nagyon kevés az inspiráció.
A 30—40-es évek a nagy nemzeti ébredések kor
szaka: minden m agyar m űvelt ember érezte, hogy egy új M agyarország keletkezik. Az emberek esz
m ékért lelkesedtek és küzdöttek, pl. a jobbágyság felszabadítása. Ez a korszak a dem okratizm usnak korszaka s ennek költője Petőfi. Ideális korszak volt az abszolutizmus kora is: a nagy nemzeti fá j
dalom és rem ény korszaka. 1867 u tán nincsen m ár ilyen lázas rem ény, nincs nagy alkotás, nincsen m ár nagy „méla bú“. Bizonyos prózai nyugalom, biztonság uralkodik szerte. Ez a korszak nagy eszmékben és érzelmekben szegény. Ez az első fon
tos különbség a 67 u táni és 67 előtti korszak között.
2. M ásodik különbség az, hogy ebben a korszak
ban a mi irodalm unkban az embernek egy egészen új felfogása kezd érvényesülni, egy reális n a tu ra lista koncepciója az embernek. E ddig 67 előtt az írók azon voltak, hogy az emberekben inkább bizo
nyos válogatott sajátságokat m utassanak be, nem mindent, csak bizonyos érdekes sajátságokat. Most az egész em bert ak a rjá k bem utatni. O daállítják, m integy meztelenül, mindenestől, még állatias tu la j
donságaival is, fiziológiailag állítják elénk. íg y pl.
a paraszt felfogása 67 előtt még poétikus, inkább a jó oldalát emelik ki. Ma a parasztban előszeretet
tel festik a fukarságot, az iszákosságot, a b u jasá
got. A 67 előtti felfogást jellemzi Jó k ai m ondása:
„Az emberek m ajoritása jó.“ Az írók most a realiz
m ust keresik. Oka, hogy az európai irodalom ban folyton nő a megfigyelés hajlam a. Á ltalában ma az írók sokkal jobban figyelik meg a tárgyakat, m int azelőtt. E rre befolyással volt a technika és a term észettudom ányok fejlődése.
3. Ezenkívül látju k ebben a korszakban a h ír
lapok u ralm át. Ennek oka a politika túltengése.
A hírlapok nagy elterjedésének hatása abban m utatkozott, hogy a stílus m egélénkült, kissé hanyagabb, de egyszerűbb lett. (Á ltalában egy mai ember egyszerűbben ír, m int 50 évvel ezelőtt.) D ivatba jött a tárca és így a tárcastílus. A h ír lapoknak szükségük volt a novellára, melynek azonban rövidnek kellett lennie. Ebben az időben tám adt ennek egy klasszikus m űvelője: M aupassant.
Ez a rövid novella m ost a főm űfaj.
4. Ebben a korban oly irodalm ak hatása is m u tat
kozik, még pedig igen erősen, amelyekről eddig tudom ást sem vett irodalm unk és pedig a skandináv és orosz irodalom hatása. — Különösen két írónak hatása látszik meg s ezek: Ibsen és Tolstoj. M in
denekelőtt az ifjú sá g ra hatottak; az ifjú ság szereti I az áta la k ítá st és ez a két költő a társadalm i rend
á ta la k ítá sá t tűzte ki célul. Igen erősen hatott Ibsen tendenciája: harcolni minden hazugság, félszegség,
16
érdekközösség ellen. Az a célja, hogy a lenyűgözött, erkölcsileg alacsony fokon álló emberiség méltó életet éljen. Életünk tele van hazugsággal és fél- szegséggel. Erkölcsi forradalm at akar Ibsen, nem politikait, ú j társadalm at, педо új állam form át.
Az egyént meg kell védeni: hazugság van a házas
ságban, a nő és férfi viszonya hazugság. A politika, jog és egyenlőség hazugság. Az igazságot kim on
dani nem lehet, hanem csak a hazugságot, ezért embereket kell keresni, akik kim ondják az igazsá
got. De nemcsak ezen problém ák felvetése m iatt volt Ibsennek nagy hatása, hanem technikája m iatt is. Ő az első nagy író, aki a modern női jellemet igyekszik teljesen m egfejteni, a modern nőt, akiben az idegesség, az ösztön, az idealizmus oly különös módon keverednek. A rejtélyes női jellemek fel
tárásáb an ő a legnagyobb. — H atott a technikája:
a) Ő nem alkalm az többé monológot, ez szerinte természetellenes, holott a színpad m aga a valódi élet.
b) A drám ai m ű fa jra a prózát ak arta alkal
m azni: a jam bus szerinte elavult dolog. A szín
padon szavalni ellenkezik a realitással.
H iányzik műveiből a drám aírók kedvelt eszköze:
a félreértés, véletlenség, kicserélt levelek, átöltözés, sok eljegyzés stb. a drám a végén.
Legnagyobb ereje a dialógusokban rejlik. Sze
mélyei rendkívül egyszerűen, természetesen beszél
nek, nem irodalm ilag, hanem am int az emberek közönségesen szoktak beszélni.
Ibsen drám áiban elénk tá rja eszméit és elveit, de ezek a cselekvénnyel összeforrnak. Elm ondja téziseit, de egyúttal bem utatja a tézisek veszedel
m ét is. L átjuk, hogy bárm ily nemesek is ezek az
elvek, realizálni azokat nem lehet, vagy nem m in
dig, vagy csak félig.
A m ásodik nagy író az orosz Tolstoj. Az ő célja az emberiséget m egnemesíteni: át kell alakulnia az egész társadalom nak: am int m a áll a m űvelt világ, úgy nem érdemes élni. K im ondja, hogy az em beri
ség célja visszatérés a természethez, ezzel szemben elenyészik minden, állam , vallás, művészet. A leg
fontosabb az önnemesítés. Tolstoj különösen a sem m i-exisztenciákat tu d ja bám ulatosan elénk állí
tani.
Volt egy harm adik író is. Ahogy a szent Grál erőt sugárzott ki az egész világra, úgy sugárzott ki Dickens erőt a m ostani és az előbbi korra.
a) Dickens nagy hum orista. A tré fa nála komoly
sággal van összekapcsolva. Szeretjük alakjait, nyo
morukkal, szenvedésükkel együtt. Ez Dickens egyik hatása.
b) Anglia a tiszta házasélet hazája és így Dickens is ennek a költője. Dickens, aki minden ízében angol költő, feltárta egyszersm ind a házasság köl
tészetét is. (Ezzel h ato tt Petőfire, aki szintén a csa
ládi élet költője is.)
c) Diekens azt hangoztatja műveiben, hogy küzd
jük le a hazugságot, amely ott van m indenütt (Ibsen) és térjü n k vissza a természethez (Tolstoj).
d) Dickens művei azt tan ítják , hogy h ag y ju k a bankárt a börzére, a k alm árt üzletébe, a tudóst a / k ö n y v tárb a menni. M indenki já rjo n a m aga ú tján, de am iben a boldogságot leljük, az nem a börze, nem az üzlet, hanem az érzelem. Az érzelemvilág, Dickens szerint, a boldogság forrása, ezt festi ő ( különös melegséggel. Ezért előszeretettel fordul a i szegények és elnyom ottak felé, m ert ezeknek talán í gazdagabb az érzelem világa, m int a vagyonosoké.
2
18
e) Ezen demokratizmuson, ezen családi és érzelmi vonásokon kívül az olvasót m agával rag ad ja Dickens idegessége. A korszak m aga is ideges kor
szak s Dickens m indig m egm utatja az idegességet m agukban az emberekben is. H a v alam it elmond, hajlandó könnyezni vagy nevetni, m int az ideges, izgatott ember. H ajlik a szentim entalizm us és a hum or felé. Ezek között révedezik Dickens és ezért is tetszik nekünk. (Az érzelmi világ kultuszára nézve m egjegyezhetjük, hogy tévedés volna azt gondolnunk, hogy az emberek érzelm ileg egyenlők:
éppen annyi a különbség az emberek közt az érze
lem, m int a tehetség dolgában.)
H ogy Dickens minő csodás és m aradandó hatást gyakorolt íróinkra, a rra nézve lássunk néhány tanúvallom ást, m ég pedig először a 67 előtti író k tól. Petőfi: „Boz felül van m inden b írá la to n . .. ez az egyetlen ember, kinek irígye vagyok, nem m in t
ha őt tartan ám a világ legnagyobb író ján ak s azt hinném, hogy u tán a m in g y árt én következem, h a
nem azért, m ert az ő küldetése legszebb, ő szerez valam ennyi író közt legtöbb jókedvet, ő nevettet meg legtöbbeket. Ez legszebb küldetés e földön:
m ásokat földeríteni. Oh, ha most hét m ennyország van, az Isten okvetlen még egyet fog terem teni s e nyolcadikba m ajd Bozot helyezteti, m int az em
beriség legnagyobb jótevőjét, m u lattató ját.“ (Úti levelek.)
Jókai csak azért tan u lt meg angolul, hogy Dickenst angolul olvashassa. M ár a negyvenes években bám ulta Dickenst.
A ran y kortársa, Éjszaki K ároly: „A reám leg
kiválóbban hatókat említem. Ezek ketten vannak, Dickens és Jókai.“
Fáik M iksa: „Az angolok közül nálunk Scott
W alter, Bulwer, M a rry at és Boz regényei csaknem oly népszerűek voltak, m int sa já t hazájukban.“
C siky Gergely Dickens Copperfieldjét évenként egyszer elolvasta, an n y ira megszerette.
Ezek a régebbi írói nemzedék tagjai, m ost lássuk az újabbakat. R ákosi V iktor: „Az emberszeretet m agvait örök időkre Dickens ültette szívembe Twist Olivérrel, Chuzzlewit M ártonnal, Bernaby Rudge-zsal és Copperfielddel. Lelkemből olyan foga
dalom-féle szállt fel, bogy én is a kicsinyek, az el
hagyottak, az elnyom ottak pártfogója, életük meg- aranyozója leszek és sohase fogom zengeni a nagyok és a hatalm asok dicsőségét. Számtól el
vont krajcárokból forintokat g yűjtve csatangoltam an tik v áriu stó l antikváriushoz az em lített regénye
ket megvenni s Dickensen tanultam meg németül is, m ert olcsóbban hozzájutottam .“
Herczeg: „Dosztojevszkij volt reám legnagyobb hatással, mindenesetre nagyobbal, m in t... Dickenst k iv év e. . . az összes angolok.“
M urai K ároly: „Az idegen írók közül Dickens az, akit legnagyobb szeretettel olvastam , ak it ma is újból és újból olvasok és akinek befolyását vajm i gyakran észrevettem m unkáim on.“
Jakab Ödön: „A külföldi regényírók közül leg
nagyobb hatással reám m indenesetre Dickens volt, Copperfield jével.“
Bérezik Árpád: „Egy regényíró sem h ato tt úgy rám , m int Dickens, egy óriási faj tem peram entu
m ának ez a megtestesülése.“
Ezen tanúbizonyságok m egvilágítják, hogy az összes külföldi írók közül senki sem volt oly nagy hatással a m agyar írókra, m int Dickens.
5. Az eddigi elemeken kívül egy ú j irán y ju t érvényre és ez a szocializmus. Az anyagi k u ltú ra
2*
20
terjedésével a szegénység és tőke ellentéte kirívóbb lett. Mivel ez nálunk is így történt, ezen eszmék terjedése külföldi befolyás nélkül is érthető.
Ez az eszme először Szigligeti egyik népszín
művében, a „Strike“-ben (ejtsd: sztrájk) szerepel.
(Ebben külföldi m unkások a m agyar m unkásokat sztrájk ra biztatják.) I tt azonban a szocializmus problém ája csak tréfásan van említve. (A szocializ
mus problém ája a következő: „Én dolgozom, m int m unkás és az én m unkám jövedelméből m ás vesz aranyórát, nekem meg ezüstre sem telik.“)
6. Ebben a korszakban jobban foglalkoznak a pénzzel az irodalom ban. Goethe rendkívül sokat ír, de a pénz hatalm át alig említi. A pénz felfedezője a regényben Balzac. A pénznek v ilágfenntartó és világbontó hatalm a az utóbbi időben csak nőtt, m ert a tekintély szerepe csökkent. Régebben az auktoritás ellensúlyozta a pénzt. Az apa, anya, vallás, állam tekintélye m egvan ugyan, de nincs meg az az ereje, am i volt azelőtt. Ebből következik, hogy most a pénzérdekekkel szívesebben foglalko
zik az irodalom. Ezzel egy új tém a kerül az iroda
lomba, a tönkrem ent földesúr, aki leányát gazdag emberhez a d ja nőül.
7. A zsidók a m últ században alig szerepeltek az irodalom ban; most élénk részt vesznek az irodalom ban. V annak nagy tudósaik, Goldzieher, Vám béry.
A zsidók fellépése gazdagítja a hírlap iro d alm at és elősegítette a hírlapirodalom elterjedését.
8. A népies irány a negyvenes és hatvanas évek
ben uralkodott. Van nagy írója, van színháza;
mennél inkább közeledünk 1900 felé, m indinkább gyengül a népies irány.
9. Ebben a korszakban a közönség megváltozik.
A m últ században a m ag y ar írók törzsközönsége
a g entry volt. Nő azonban a polgárközönség is s ez a tárg y v álasztásra van hatással.
Miben hasonlít e korszak az előbbi korszakok
hoz? M ár most az a kérdés, miben hasonlít a mai kor a régi korhoz. A régi lélekből talán csak valam i m egm aradt; kell, hogy legyen valam i jogfolytonos
ság, kell, hogy v alam it örököltünk legyen, valam i szellemi örökséget.
1. H asonlítunk a régi korokhoz ebben a korszak
ban is az irodalm unknak éppen fő irányában, fő vonásában. A m agyar irodalom ugyanis abban különbözik a többi irodalomtól, hogy nálunk a litteratú rá a nemzeti fenntartás, a fajfen n tartás eszméjének szolgálatában áll. A m agyar epika, líra sokkal nemzetibb, m int például a német líra, epika.
N álunk minden irodalm i műben a nemzeti érzés a hajtóerő; nincs litteratú ra, melyben oly egységes volna az inspiráció, m int a m agyarban. A tá rg y választás m utatja, hogy minő erős a nemzeti szel
lem. A m ag y ar virág k o r eposzai, drám ái mind m ag y ar tá rg y ú a k : ez nem lehet véletlen. A k ü l
földön ez nincs így (például Shakespeare: Hamlet, Romeo és Jú lia, Othello; Racine: P h aed ra; Cor
neille: Cid; Lessing: N athan, der Weise, Em ilia G alotti; Goethe: Egm ont, Iphigenia, Tasso;
Schiller: Don Carlos, Fiesco, Messinai ara, S tu a rt M ária; B yron Don J ü a n ja m ind-mind idegen tá r gyúak). Ellenben V örösm arty m inden d rám ája m a g y a r tárg y ú . A rany eposzai m agyar tárg y ú ak . Szóval ez m u tatja, m iként az égitesteket a g ra v i
táció ta rtja össze, úgy uralkodik a mi irodalm unk
ban ez a nemzeti alapgondolat, a fa jfe n n ta rtás I gondolata.
Fennm aradt-e ez az erős alapgondolat a m ai kor
szakban is? Igen. Ez a nemzeti érzés m egm aradt,
de némileg gyengült. M egm aradt és ennyiben csatlakozunk az előbbi századokhoz. Csatlakozunk Tinódihoz, Zrínyihez, Vörösm artyhoz, Tompához, Petőfihez. Olvassuk el Endrődi Sándor, Szabolcska M ihály vagy a fran cia dem okráciától szaturált Á brányi Em il költeményeit, azt m ondhatjuk, hogy náluk is m egvan ez az erős nemzeti alap, de nem lehet tagadni, hogy ez m ár m a nem oly erős.
Mikszáth és Jó k ai m ég nagy szeretettel festik a m agyar népéletet, Herczeg Ferenc m ár hidegen áll a m agyar népélettel szemben. K om játhy, Reviczky jelentékeny költők, de m ár nem állanak an n y ira u hazafias gondolat szolgálatában. Á ltalában azt m ondhatni, hogy új a növényzet, de a talaj a régi.
Ennek a gyengülésnek két oka van.
1. Nagyon szétágazó, sokoldalú, sokirányú lett az irodalom. Sokféle tárgya, inspirációja van. F on
tos körülm ény, hogy m indinkább erősödik a lélek
tani érzék. A költők tá rg y u k a t lélektanilag elemzik, a lélektani elemzés pedig háttérbe szorítja a nem zeti eszmét. H ozzájárul a nemzeti érzés gyengítésé
hez az is, hogy némikép a kiábrándulás korszakát éljük. A nagy politikai ideálok teljesülése után ném ileg kiábrándultunk belőlük. Nem lehet tagadni például, hogy a parlam ent nem adott annyit, m int am ennyit ígért, és így kiábrándultunk m ár a poli
tikai ideálokból is. Talán nem véletlen, hogy három írónk, Mikszáth, Kozma A ndor és Herczeg nyíltan hódolnak az iróniának, mégis mind a három nagy szenvedéllyel a politikai p ály ára lépett.
Mi nem zetileg is beati possidentes vagyunk.
A m it az ötvenes-hatvanas években sirattu n k , ma biztos birtok g y an án t kezünkben van. Nincsenek előttünk n ag y nemzeti veszedelmek, teh át nincs
т
23annyi okunk hazafias érzelm ünk ápolására, iro dalm i kifejezésére.
2. Nemcsak a m ag y ar irodalom nak az alap ja m aradt m eg a régi időkből, m arad t még irodalm i hagyom ányunk is. M inden m űfajnak m egvannak a m aga m ag y ar hagyom ányai. A közelmúlt nagy költői még m a is erősen h atn ak : alig olvasunk szerelmi, vagy politikai költem ényt, am elyen nem látszik meg Petőfi hatása. M intha a szerelem éde
sebb volna, m ióta ő énekelt ró la és a szabadság fenségesebb, m ióta ő rajo n g o tt é r t e ... Nem írta k 1867 óta ódát, am elynek m in tája ne lenne A rany Széchenyi emlékezete, éppúgy a balladában is eleven A rany hatása. Irodalm i hagyom ány van a próza terén, még pedig az elbeszélő próza terén, ennek a hagyom ánynak a neve Jókai. A m agyar jóízű adom a megnemesítő je Jókai, innen elbeszélő m odorának könnyedsége, csattanója. E részben M ikszáth Jó k ai tan ítv án y a. Ám igaz viszont az, hogy M ikszáth sokkal kevesebb fan táziáv al re n delkezett, de részletesebb, pontosabb: m ondhatni M ikszáth nagyobb em berism erő, m in t Jókai. Szig
ligetinek is vannak tradíciói. A népszínm ű típ u sát ő terem tette meg, ennek h a tá sa a szilaj, heves, de szívében nemes legény. Legpoétikusabban jele
nik meg Tóth Edénél, aki eg y ú ttal átvette Szig
lig eti tech n ik áját is. V an tradíciónk a k ritik áb an is; ez Gyulai P ál nevéhez fűződik. Gyulai ism erte fel Petőfinek, K atonának, Keménynek, A ranynak nagyságát. Ellensége v olt minden bizarrnak, rend
kívülinek, költői önkénynek. Az irodalm i m űvet I úgy tekintette, m int a nemzeti szellem kifejezését, őzért szigorúan vizsgálta az irodalm i műben a nemzeti jelleget.
ri
24
3. Keánk m arad t még- a n y elv ú jítás is. A nyelv
ú jítá s eredetileg palotaforradalom volt. E gy
néhány író meg a k a rta v áltoztatni a m ag y ar nyel
vet. N agy vívm ánynak kell tekintenünk, bár Kazinczy m aga túlbecsülte. K étségtelen, hogy az előbbi korszakban n agy szóújítás kapott lábra.
A ttól lehetett tarta n i, hogy a m ag y ar nyelv az idegen szemében m űnyelvnek fog feltűnni. Szarvas Gábor táb o rt gyűjtve nagy reakciót tám asztott a nyelvújítók ellen, de m aga a n y elv ú jítás kiállotta ezt a harcot. Az eredménye m égis csak az, hogy a ny elv ú jításn ak jó nagy szótömege m egm aradt a m agyar nyelvben, m ert a h iá n y t pótolta.
Szarvasék fellépésének, ha nem volt is m eg az az eredménye, hegy a n y elv ú jítást visszaszorítsák, m egm aradt eredm ényül az, hogy m agyarosabban írunk, jobban figyelünk a m agyaros kifejezésre.
Ebben az időben te rjed t a zsurnalisztika s a hanyagabb stílus; m inderre üdvös reakció volt Szarvas Gábor fellépése.
4. M egm aradt reánk a régi korból a prózában a retorikus hang. A m ag y ar prózában van valam i lendület, néha mesterséges ugyan, — s az alakza
toknak valam i olyan alkalm azása, am elyet a szó
noklatban szoktunk meg. A m gyar stílusnak ez a vonása kapcsolatos a jogi élettel.
5. M egm aradt m ég a m agyar irodalom azon sajátossága, hogy kevéssé fogékony a konzervatív eszmék irán t. A ngliában, Ném etországban tekin
télyes emberek vannak, kik ennek szóvivői. A mi irodalm unk főelve a liberalizm us: van u gyan kon
zervatív elem is, de a fő sodra liberális.
6. Még egy nemes örökségünk van: ez a demo
k ratik u s szellem. Ma a szegények, a rongyosak, a koldusok is bevonulnak az irodalom kapuin. Az
alázatosak és a lenézett exisztenciák, mind helyet követelnek és foglalnak irodalm unkban. M a a kol
dus emberi jogokat ak a r és nemcsak az epikában, a regényben, hanem a líráb an is ott találju k alakját.
7. Ma a dem okratikus szellem v irág k o rát éljük, de ez nálunk megvolt az irodalom virágkorában, A rany és Petőfi ifjú k o ráb an is. Nagyon távol estünk attól a kortól, m ikor a költő azt m ondta:
A rm a virum que cano.
Most m ár a szegények is bevonulnak az iro d a
lom tá g kapuin. Zrínyi, Gyöngyösi, sőt Kazinczy is csodálkoznék, h a látná, hogy most m ár a kol
dus is bizonyos em beri jogokat formál. E rre nézve hozzunk fel néhány példát a legújabb irodalom ból. D ickensre m ár u taltunk, de A ran y is ism erte Chamissót. Ö az első német költő, ki beveszi a költészetbe a koldust, a mosónőt s m egtalálja ezek életében a költészetet.
Most m ár nem kom ikusán tá rg y a ljá k a szegény em bert, m int régen, nem is politikai szempontból, hanem szeretettel. Ott találn i ezt a szeretetet Petőfi: A koldus sírja, A rany: A dajka sírja című költeményében. Petőfi a koltói boldog napok a la tt sem felejtkezett meg a szegényekről, ekkor írja A koldus sírját. A természet bevonja költészetével a szegény sírját. Ezt a m otívum ot felhasználja A rany is A dajka sír jóban. V an még egy másik költeménye, amelyben egy szegény ú jság áru st énekel meg. Ezek a hatások m utatkoznak Szász K ároly:
A koldusasszony, K uthen: A vén kofa, Jak ab Ödön:
A bányász, Szomory K ároly: A vén utcaseprő című költeményében.
26
K ikkel foglalkozunkf
A lírikusok közül ism ertetjük a Petőfi- és A rany-utánzókat. Miben különböznek az A ra n y utánzók a Petőfi-utánzóktól! Fontos választófal a két iskola között a technika. A rany a technika terén a legnagyobb mester, m íg Petőfi technikája nem oly művészi. Ezt a különbséget m egtaláljuk az utánzóknál is. A rany iskolájához tartozik:
G yulai P ál, Szász K ároly, L évay József, A rany László, Kozma A ndor (aki verstechnikájával talán még A ran y t is felülm úlja), Tolnai Lajos, V argha Gyula, K iss József. Foglalkozni fogunk még a prózaírók közül M ikszáth K álm ánnal, Herczeg Ferenccel és A m brus Zoltánnal. M indenekelőtt azonban szólni fogunk egy különös csoportról, amely önálló helyet foglal el a m agyar irodalom ban. Ide tartoznak: V ajda János, Reviczky G yula és K om játhy Jenő, a pesszim ista líra képviselői.
Mi a pesszim izm us?
Ennek a szónak kétféle értelm e van: más a köz
életben és más a tudom ányban. Éppúgy vagyunk ezzel a szóval, m int a tragikum m al. A tragikum a la tt a közéletben valam i v á ra tla n , megdöbbentő, szomorú eseményt értünk, pl. fiatal leány h irtelen halála, v a la k it a v asú t elgázol. Az esztétikában a trag ik u m o t a trag ik u s hős so rsára értjü k . A t r a gikum érdekes vagy rokonszenves bűn, am elyet bűnhődés követ. Mi most a pesszimizmus'! A m in
dennapi életben gy ak ran halljuk: Schopenhauer, a nagy pesszim ista, Byron, a pesszimizmus költője, sőt még ezt is: te nagy pesszim ista vagy. Ennek a szónak is többféle értelm e van. A közönséges
életben arró l m ondjuk, liogy pesszim ista, aki nem a jó t reméli, hanem azt hiszi, hogy a jövőben valam i kedvezőtlen sors v ár rá.
Filozófiai értelem ben pesszim ista az, aki egy bizonyos életfelfogásnak a híve, aki azt vallja, hogy több a szenvedés, m int az öröm és élvezet, a nem lét jobb a létnél és e rre filozófiai érveket tud felhozni. Ennek a filozófiának leghíresebb kép
viselője: Schopenhauer, ennek a filozófiának volt híve B uddha is. Ezek azt mondják, hogy születni bűn, tehát a legnagyobb büntetés v á r rá. Mi a legnagyobb büntetés? A halál. Az élet — m ondja Schopenhauer — rossz üzlet; deficittel já r; én többet szenvedek, m int élvezek. A term észet becsap bennünket. M inden úgy van berendezve e v ilág
ban, hegy csak létünket, de ne jólétünket moz
d ítsa elő. Minden élvezetet nélkülözéssel kell ki
érdem elnünk és minden élvezetet m egbánással és csöm örrel kell megfizetnünk. Az élet fájdalm ak
nak és csalódásoknak láncolata. E z azért van, m ert az ember nincs a term észettel összhangban. A te r
mészet voltaképen az állatok szám ára van beren
dezve, az em ber nem ta lá lja meg benne a helyét, nem ta lá lja meg benne boldogságát. Különben az emberek sem olyanok, am ilyeneknek lenniök kel
lene, a sors pedig vak és kegyetlen. Az árta tla n t, a jó t sú jtja, a gonoszt felm agasztalja.
Ez a három költő mind a két értelemben, a közönséges és filozófiai értelemben is pesszimista.
Pesszim izm usuk azonban különböző, am int külön
böző volt m űveltségük és költői egyéniségük.
V ajd a János rom antikus pesszim ista. Reviczky Gyula bölcsészeti pesszimista, K om játhy Jenő pedig p an th eisía pesszim ista.
Mondottuk, hogy Vajda János romantikus pesszimista. Mi a romantikus pesszimizmus1? A romantikus pesszimizmus az egyénből indul ki, az egyéniség gőgös kultuszából. A roman
tikus pesszimista azt mondja, hogy az élet, a természet, a sors, amely sújt engem, mind
ezek nem felelnek meg az én egyéniségemnek.
Vajda az életúntságot vitte bele a magyar irodalomba. Az ő pesszimizmusa nem melan
kólia, nem szentimentálizmus, nem is világ
fájdalom. Vajda János unja az embereket, de nemcsak az embereket, hanem önmagát és egyéniségét is: semmiben sincsen öröme.
A Siráviokhan mondja:
V a la m i n a g y r e jle tt b á n a t F o g ja e l a z e g é s z tá ja t;
A z a b á n a t, m it az e m b e r É r ez é s n e v e z n i n e m m e r . . . A z a n a g y b ú , a m e ly té g e d V á d o l, ö r ö k n a g y te r m é s z e t;
M e ly k ié g e t t s z ív v e l k é r d i:
M ért sz ü le tn i? m in e k é l n i ? . , .
(Sirámok, 1.)
Vajda pesszimizmusa összefügg a szerelem kultuszával. Valami sajátságos vulkánikus talajon járunk, ha Vajda költeményeit olvas
V A J D A J A N O S .
suk. Izzó lávapatakokkal találkozunk és amint sisteregnek, villognak, ismét lassan elhamvad
nak és újra vak éj van.
Nagyon látszik Vajda költészetén Byron hatása. Byron az a költő a XIX. században, aki talán nagyobb hatással volt az európai köl
tészetre, mint a X V III. században Rousseau.
Nálunk Széchenyi valóságos byroni természet.
Ö is, mint Byron, sötét bűnnek képzeletével terheli lelkiismeretét és ez meg is őrjíti. Szé
chenyi annyira szerette Byront, hogy fordí
tott belőle, különösen Childe Haroldból. Mikor utazni megy, azokat a helyeket keresi fel, ame
lyeken Byron is járt. Jósika Miklós még Byron életében Görögországba akart menni és ott résztvenni a szabadságharcban. Vörös
marty is sokat foglalkozik Byronnal: Eger és Délsziget című műveiben Byront utá
nozza. Petőfi az Apostolban, Arany Kata
linban és Bolond Istókban követi Byront, líasonlóképen Arany László Délibábok hőse és Gyulai Pál Romhétnyija is Byron hatá
sát mutatja.
a) Hatott Byron az epikai hangjával: ő a tréfából, a cinizmusból egyszerre átcsap a leg
komolyabb tárgyba. A hangulatnak ez a játszi változása, ez a napfény és ború, ez van meg a Don Jüanban és ezt utánozta Arany a Bolond Istókban.
b) Hatott elbeszélési modorával. Novellas eposzai természeti leírásokkal kezdődnek és
30
nagy szenvedélyek rajzával végződnek. (V. ö.:
Arany: Katalin.)
Vajda szintén követi Byront, de ő más irányban. Byron idegességét, érzékiségét, nagy
zási hóbortját tanulta el. Vajda Jánosra Byron mellett még Victor Hugo hatott. A szertelen
nek, a meglepőnek, az aránytalannak szerete- tét tőle vette át.
Egyénisége.
Vajda János főjellemvonása, hogy az ő pesszimizmusát folyton táplálja, növeli a sze
relem hatalma. Költészetében a szerelem min
dig bálványozás, vak, érzéki bálványozása valami elérhetetlennek, valami kacér, jellem- telen leánynak. Igen nehéz Vajdát jellemez
nünk, sőt nincs a magyar irodalomban költő, akit oly nehéz volna jellemezni, mint éppen Vajda Jánost, mert nála a bizarr hatás érint
kezik a szimpatikus, valóban megrázó, mély fájdalommal.
Vannak gyenge árnyoldalai is; ilyen, hogy szeret nagyokat mondani, szereti a bizarrt, szertelent. Példák:
Ha engemet szeretnél! — Oh hisz úgy Kijátszanád a végzetet:
Az örökkévaló is irigyel Ilyen múlandó örömet! . . .
(Gina emléke, I.)
Égő erdőhöz hasonlítja szerelmét:
É g ő e r d ő , h a m v a d o z ó ! H o z z á d é n s z ív e m , s z e r e lm e m , B e h a s o n ló , b e h a s o n ló ! . . .
(Gina emléke, X V .)
Fő jellemvonása, hogy pesszimizmusa össze
folyik az érzelmekkel, az érzékiséggel, főleg a szerelemmel. A bizarrság s a nagyotmondás mellett megvan Vajda János életében a mély, tragikus alap. Ízléstelen dolgokat mond, nagyot, szertelent, hajhássza a kolosszálist; de nem feledhetjük el, hogy alapjában egy sze
rencsétlen ember áll előttünk. Feltűnően erős, magas, szép férfi, atléta, nagytehetségű költő.
Mint sportmívelő is kitűnik, jó vadász és nem tud az életben érvényesülni, mindenütt az élet hajótöröttje, mindenütt csalatkozik. Minden tehetsége, minden sokféle ügyessége mellett nem érvényesül, annyira nem, hogy államkölt
ségen temetik el, felesége pedig Bécsben, mint varrónő tengeti életét. Tragikus természetét és költészetének bizarr elégedetlen voltát meg
magyarázza két körülmény:
a) Első körülmény, hogy félreismerték jel
lemét és tehetségét. Félreismerték jellemét, mert a hatvanas években azt hitték róla, hogy a kormány megfizette őt, hogy az abszolút kor
mány bérence. Ő már Deák előtt a kiegyezés fontosságát hangoztatta. Félreértették és azt gondolták róla, hogy Bécs megfizetett írója.
Ez a vád annyira elkeserítette, hogy egy-két
évre egészen visszavonult. Alaptalanul vádol
ták ugyan, de annyira bizarr ember volt, hogy könnyen elhitték róla és ő nem akarta, nem tudta megvédeni magát.
Nem méltányolták tehetségét se. Roppant fájt neki, ami rendkívül jellemzi az akkori iro
dalmi felfogást, hogy Toldy Ferenc költészeti kézikönyvébe nem vette fel Vajda Jánost, holott Székácsnak életét megírja, sőt szemel
vényeket is ad a költeményeiből. Vajdának még csak a nevét sem említette. Ez az egyik körülmény, mely mindjobban magára utalta őt és ezért visszavonult az emberektől.
b) Második körülmény, amely költészetének fő sodrát magyarázza, egy lélektani sajátság.
Vajda azon szerencsétlen emberek közül való volt, akik nem tudnak feledni. Az élet sok küzdelemmel, sok bajjal jár, az emberek meg
bántanak bennünket, komiszkodnak velünk a rossz emberek, de van ezekre balzsam. Elfeled
jük. Vajda nem tudott feledni és nemcsak, hogy nem tudott feledni, hanem minden emlék eleven erővel élt benne, mint valami vízió. Minden emléke víziószerű elevenséggel iljból felmerül, különösen szerelmi emlékei.
Folyton maga előtt látja a csalfa, kacér, hűt
len, dölyfös, szeszélyes, csodaszép leányt, akit egyszer szeretett. Maga előtt látja teljes érzéki szépségében és nem mint halvány emléket, hanem mint víziót, amely folyton kínozza.
Az emlékek borzasztó elevensége még csak fokozza lelki fájdalmait. Ha sétál, ha mulat,
1
33ha társaságban van, mindig feltűnik vízió
szerű szerelmének méltatlan emléke és ez min
dent megmérgez, ez mérgezi meg a mulatsá
gát, ez mérgezi meg a társaságát, ez mérgezi meg a költészetét, életét. Nem tudott felejteni.
Ott lebeg mindig előtte, vízben, napban, levegőben, ott kíséri útján ez az emlék, míg csak egészen ki nem merült lelki fájdalmában.
Ez az a hangulat, amellyel költeményeiben találkozunk. Prosper Mériméenek van egy no
vellája, amelynek fő motívuma a következő.
Egy szép leány rabszolgává tesz egy férfit, aki belé őrülten szerelmes. Rabszolgájává teszi és most zsarnoki kedvteléssel ketrecbe zárja.
Ott folyton előtte jár-kel a legérzékibb ruhák
ban, másoknak vall előtte szerelmet, és ő mind
ezt végignézi, hallgatja: a férfi végül megőrül.
Ilyen állapotban volt Vajda János. Az élet ily nagy ketrec volt számára és maga előtt látta és hallotta a vízió emlékével Ginát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Vajdában volt valami abnormális. Talán minden költőben van valami abnormális, de ez nála sokkal erő
sebb volt. ő az életben lázas, szertelen kép
zeletének m ártírja volt. Ez a képzelet vezette őt, láncra verte, kínozta, gyötörte és ő úgy / viselkedik, mint egy rabszolga; nem tud ellen
állni. Ő szenvedő rabszolgája volt fantáziájá
nak. Innen van, hogy életének ez a víziószerű I vonása és életének körülményei, bizony, gyak
ran ellentétbe jöttek. Innen van az, hogy nála gyakran tragikomikumot találunk életében és
3 д о * .
34
költészetében. Egy merész kifejezéssel, melyét talán szójátéknak lehetne gondolni, szinte azt mondhatnám, életének tragédiája a tragikomi- kum volt.
Szerelme.
H a költem ényeit olvassuk, három nőalak lép előtérbe. Első Gina, akit legfájdalm asabban lát m aga előtt, leggyakrabban, legcsábítóbban, aki leg
boldogtalanabbá tette. A m ásodik Leona, a Talál
kozások hősnője. Ez a pesti életnek ism ert alakja, tehetséges fiatal leány volt, Zerkovitz Szidónia.
A harm adik felesége: A rabella Eozam unda. K ép
zeljük el, — ezt V ajda János mesélte egyszer —, hogy Béosben vagyunk, egy kopott külvárosi ház
ban. Az u d v arb a belép egy m agas öreg ú r félénken:
feltűnően nagy, kékszemű úr, fehér, kissé kopott cilinderben. Maga körül tekintget, m intha gonosz em bertől vagy ellenségtől félne. Rossz, m agyaros kiejtéssel kérdezősködik ném etül valam i nő után.
M egm utatják neki, hogy az u d v arb an egy zugban van az öreg asszony, a házm esterné, sőt csak vice- házmesterné. Öreg, elhízott asszony: meglátszik ra jta a pálinka élvezetének a nyoma. Most a vice- fa ázmesterné és az ú r egym ásra bám ulnak, egym ást nézik bambán, de nem a szellemi tehetségek fogya
tékossága m iatt, hanem a fájdalom tól. E gym ásra néznek, m ajd beszélgetni kezdenek. V ajda János, a költő, beszélget költészetének örök ideáljával, Giná- val. Ez lett Ginából, aki betöltötte egész életét, aki ennek a jelentékeny költőnek a képzeletét folyton izgatta, aki ránézve nem szerelmi emlék volt, nem csak szeretett nő, aki V a jd á ra nézve m onom ánia
