Vallási Egyesülés Ideájának

Barátságos Értekezés

A ’

Vallási Egyesülés I d e á j á n a k

S z e r z ő j é v e l .

í

Kováts Mátyás,

az Egri Érseki Megyének Á ldozó Papja , Philos.

és Theologiának Doktora , a’ Pesti Királyi Universitásnál, a’ Hit Tudom ány’ Második

. Részének Rendszermtvu’ ó Tanítója, és v m ost a’ Theologiai Karnak D é-

kánnya.

c Í 0 3 . A G . / £ 7

Barátságos Értekezés

A’

Vallási Egyesülés Ideájának

S z e r z ő j ^ével.

í r t a

Kováts Mátyás,

az Egri Érseki Megyének Áldozó Papja , Philo*, és Theologiának Doktora , a’ Pesti Királyi

TJniversitásnál, a’ Bit Tudomány’ Második Részének Rendszerintvaló Tanítója, és

most a’ Theologiai Karnak Dé- kánnya.

P E S T E N ,

Petrózai T r a t t n e r J á n o s T a i n Ä ® ’ \>etÄ\vc\»

’s költségével 18 2

.

HARVARD UNIVERSiTY

LIB R A R Y

JAN 10.1974

Minden , a’ ki az én igéim et hallya , és mcgtselekszi azo k at , hasonlíttatik egy költs emberhez, ki a’

házát hö sziklán ép íte tte , és easo jött l e , és fo­

lyó vizek j ö t t e k , és a’ szelek fú tták , és arra a’

házra r o h a n ta k , és te nem d ő lt: mert kő Sziklán v ó lt fundálva. S z . Máténál a’ 7 . R . 24. Vaö.-wr.

Más fundamentomot senki nem v e t h e t, azon kívül a’

melly v e t te te tt, melly a' Krisztus Jézu.«, S z. Pál Horintusiakhoz írt i-ö L evel, 3. R. n . v.

E *

folyó holnap első napján jőve kezembe azon munkátska, melly eránt akarom az Érde­

mes Olvasó közönséggel rövid, észrevételeimet közleni. Ezen véd-írás ugyan , melly az Evangyé- liomi Keresztény Tolerantziárúl, és az egy üdvö­

zítő Anyaszentegyház ellen írt Prédikációkat lát­

szik tenni oltalma tzéljáva , engemet közelebrűí, vagy is közvetetlen nem érdekel * úgymint a* Ui azok ellen mind ekkoráig semmit közre nem b o- tsájtottam; de m eggondolván: hogy azon Tudós Férfiak, *s hivatalbeli Társaim , kiknek munká­

it elégteleneknek vallya a’ Szerző azon prédiká­

lnék* megtzáfolására, nállam későbben juthatnak ezen véd - írás birtokára, addig is még ők a’

mennyire talán szükségesnek láttyák , magokért megfelelnek, nem mintha ők et, mivel erre sem­

mi szükségek sintsen akarnám védelmezni; ha­

nem leginkább azért, hogy a’ Szerző Űr kíván­

ságát tehetségem szerint teljesítsem , mellyet az 5-ik lapnak végével kinyilatkoztatott, mondván:

óhajtani le h e t, hogy v a ly h á kikí ezen fo n to s tárgyat illető g on d ola tit, ha tsak két sorbol állanának is a z o k , cC vagy tsak a Tudomás

A 2

rvyos G yűjtem ényben is adná k i/ ! — Tehát addig is , míg a’ vett, semmi kétségét nem szen­

vedő ígéretek szerint, F. T. Bátori Gábor Ur Prédikátziói eránt feljegyzett észre vételeim nap­

fényre jöhetnek, mellyekbentudniillik mind azt, a* mit tsak amazokban, és a’ m ennyire'a’ do­

log öszve-kötteiése hozza magával, ezen Kérdés­

ben forgó véd-írásban, erősítő oknak (argumen­

tum ), lehet mondani külön külön felvettem, és tőlem kitelhető figyelemmel illettem vala; leg­

alább készségemet kívántam kevés soraim által kinyilatkoztatni, mellyel azon szívbeli, ’s egyes- aégre törekedő óhajtás eránt tartozom viseltet­

ni. — Hogy pedig a* feltett tzélnak, melly szerint olly röviden, á’ mennyire tsak tőlem le­

hetséges akarom kifejteni gondolatimat, annál bi­

zonyosabban mefelelhessek, a’ Sz. írásbeli helyek­

nek felhordásával igen kímélve fogok bánni; a*

Sz. Atyáknak, vagy a? mint Szerző Úr a’ 2 7. lap. őket nevezi a’ Pátereknek, és más Egyházi Tudósoknak mondásait pedig tellyességgel elmel­

lőzöm , úgyis az elsők említett jegyzetimbenelég bőven fognak találtatni, az utolsókról pedig átallyában, tsak azt látszik a* Szerző Úr tartani , a1 mit a’ 8* lap. önnön magáról írt vala; n o n q u is, séd quid scripserit quaerendum e s t , n e m a* írót, hanem mit írt légyen, kell tekinteni.

Pesten Mart. 5. 1 8 2 3.

A» S z e r z ő . - ( 4 ) -

A* Munkának summás bírálása*

i. §.

aO^^ehetetlen attúl, bár ki legyen is az a’ tiszteletet megtagadnunk , a’ ki akár hazája’ boldogságának Öregbítésére különösen ; akár az emberi nemzet ügyének javítására közönségesen, tiszta lélekkel, minden önnhaszon keresést félretévén, törvényes úton m ód on törekedik, ugyan azért tisztelettel viseltetem én is a’ Vallási Egyesülés Ideájának, előttem tsak ezen munkájából ösinéretes Szerző­

jéh ez, mert ámbátor helyben nem hagyhatom is az eggyesúlésnek általa ajánltatottmódgyát, de felteszem róla, hogy értekezéseinek kiadásában jó szándék által lelkesittetett légyen , annál is inkább , mivel világosan kimondotta a* Q. lapon hogy azon megnevezett szent tzéloknak kívánásá­

b ó l fogott a* pennához. E’ mellett a’ 8. lapon azt is megvallotta: hogy ő a’ Keresztény Felekeze- teknek egy Anyaszentegyházban való eggyesülé- seket nem sak úgy nézi mint lehetőt , hanem mint szükségest kívánnya is, és arra igyekezik; tsak a’ kár tehát illy szívbeli kívánság és igyekezet m el­

lett , hogy ő mind eddig ugyan ott a’ hit dolgá­

ban az egy értelemre való jutást lehetetlennek tartya ; sőt hogy az ő tulajdon szavaival éllyek,, a’ q. lap, végével'minden tartózkodás nélkül ki-

( 5 )

mondgya F. T. S. Báthori G ábor Ú r, a kiriíl m ár b izon yos, hogy O volt a Tolerantziárúl irt Prédikátzióhnak Szerzője, m egtzáfolh atatlan ú l,

’s m eggyőzettetésb ölszá rm a zott buzgósággal e- löla a ta azt az ig a ssá g ot, hogy az em b erek c£

H it dolgában egy értelem re nem ju th atn ak, — Ezen feltétel szerint kivánnya ugyan a’ Szerző Űr hogy a’ kü löm böző Keresztény Felekezetek egy Ekklézsiában eggyesűllyenek , de úgy, hogy mivei az ó gondolkodása módgya rendén, a’ hitbeli tzikkelyekre nézve egy értelemre nem jutha­

tunk, kiki úgy higgyen a’ mint jónak gon dol- lya ^ A ’ ki arról van meggy ó z e tte tv e , hogy a z Isten fe ltételes en végezte el jö v en d ő b eli sorsún-*

k á t , higgye a' conditionata p raed estin á tiót, a' k i pedig arról van m eggy ó zettetv e hogy f e l t é - teletlen iil vég ezte e l , higgy'e az inconditiónata , praed estin átiót, a’ 18« lapon, a’ hol is, és a* követ- kezendőn hasonlóképen fejezte ki magát az Ur Vatsorája, és a’ böjtök erdrit, a’ honnan gyaní­

tom , hogy nem ügyelt eléggé azon tetemes kü- Kjmbségre, rnelly nálunk Katolikusoknál , a’ hit­

beli tziskelyek, és'a’ külső fenyítékbeli (d iscip li- naria) rendtartások között találtatik ; m eg e r ő ­ södtem ezen gyanúságomban, a’ m időn a’2 5. lap.

olvasnám: m int hogy pedig vágynak ollyan v a l­

lási rendtartások, m ellyek egyszersm ind H itá - g a z a to k i s , p. o. á' Papok nötelerisége, — A zon­

ban ne hogy a’ Szerző Ur szavaira olly értelmet, melly talán az övétől kü löm bözik, erőszakosan tolni látszassak, m egvallom : hogy mind eddig függőben vagyok az eránt: mit gondolt légyen magában a’ m időn azon szavakat felljegyzette?

— azttsak fel nem teszem rúla, hogy a’ Kato- lika Anyaszentegyháznak hitbeli tzikkelyei szerint úgy gondolta volna a’ nőtelenséget az egyházi hivatallal ősz ve kötve lenni, h ogy ez amaz nél-

- ( 6 ) -

kűl teljességgel fel nem álhatna, és hogy eggyik a’

ma'sikátú! el nem válhat a’ nélkül hogy valamelly hitbeli tzikkely ne változna; mertazttsak mint egy lehetetlen volt né kié nem tudni: hogy számosán vannak a’ Magyar földön is olly Katolikusok, kiknél a’ velünk való hitbeli eggyesség mellett, az Egyházi Kend a’ Házassággal párosodik; szívesen elhiszem tehát hogy nem többet akart mondani, hanem hogy a’ katólika Anyaszentegyház a’ nőtelen életet a’

házasságinál tökélletesebbnek vallya lenni, és mint ollyat a’ R óm a i, vagy is Deák szertartású Egy­

házi Szolgájitúi , a’ r é g i, ’s törvényesen behozott szokás szerint megkivánnya ; de hiszen ebben , ha az isten i kinyilatkoztatást félretesszük is senki meg n em ütközhet, mert a’ természeti jussok, ’s tör­

vények szerint, töbélletes szabadság engedtetik kinek kinek azon hivatalnak választására, mel­

lyel tudgya a’ nótelen életet öszve kötve lenni;

azt pedig , a’ mit a’ Szerző Úr ottan m ond, mint ha talán valaki a term észeti ösztön t, m e lly e ta

Terem tő b e lé adott m eg fojta n i véteknek tar- taná, épen nem g o n d o lo m , mert minden em ­ ber a’ ki a’ természettörvénnyei szerint Képes azt tekinteni, tsak hamar általláttya , hogy ugyan azon törvény , melly a’ testi, és lelki tehetségekkel való tzélarányos élést parantsollya , kötelességül tészi egyszersmind elejébe minden embernek, hogy minden benne lévő tehetségeket öszvevévén, azok által annyi jót tegyen a’ mennyit tehet, u- gyan azért, ha valaki általláttya hogy őnem esebb tehetségeinek gyakorlása által, tíz , a' vagy tsak két annyi jót is tészen, ha egy, vagy más nem ­ telenebb tehetségnek gyakorlásáról őnkint le­

mond, ezt tselekedvén nem tsak nem vét a’ ter­

mészet törvénnyé ellen, hanem ugyan ezen el-' tzánása által, a’ józan észnek ítélő széke előtt, a’

közönségesnél legalább is egy léptsővel f e lje b b

— ( r ) -

emelkedik az erköltsi törekedésnek lajtorjáján;

külömben is a* természet,, valamint egy , úgy más tehetségnek gyakorlását, tsak a’ tzéi miatt mellyre adatott parantsolhattya, és tsak, erre nézve hagyhattya helyben ; már pedig ki tagrd- hattya : hogy épen az a'tehetség mellynek gyakoa- lásárúl, és az avval.való élésrul a* nőtelenség leszokott mondani, legtöbb vissza élések alá lé­

gyen vettetve? úgy annyira hogy ezek a’ házassá*

gos élet áltál sem .háríltatnak el,, sőt gyakran nagyobbíttatnak, és sokasíttatnak,

- b .) A’ Praedestinátzión , Úr Vatsorájan., bőj*

tőkön , Papok nőtelenségén kívül példa képen említi még a’ Szerző Úr a’ 2 3. 24« és 2J. lapo­

k o n , az égő gyertyákkal való élést, a’ képek tar­

tását, a’ Szentek tiszteletére rendelt ünnepeket, a’ Butsújárást t és végre a* Sz. Misét* — Az első- rúl tett Kérdésre; éghetnek e' g yertyá k a tem- plom bán ? igy felel: m iért n e , ha van módja benne a G yü lekezetn ek. Hiszen ezek Sakra- m en tom i (talán annyit tesz mint jelei) lehetnek az lllu m in átión ak, és ig y szólhat a' Pap Hal- g a tó ih o z : valahányszor ezen gyertyákat- itt vj- lágolni szem lélitek : mindannyiszor arra emlé- keztessenek ezek tite k e t, hogy ez az á ' h e ly , a- h ol a babonának , 's bűnnek hom állyából ki akarunk venni benneteket tanitásainh által, hogy ne legyetek a setétségnek hqnem a • vilá­

gosságnak f i a i ’s a’ t. — Ezen oktatás igen jó, mert tsak ugyan a’ Keresztény Hitnek világánál tisztulnak ki az emberek a’ bűnök motskábül, tsak a' mellett lejtődhetnek ki a’ P ogány, és Zsi­

dó babonáknak sötétségéből. És ámbátor az égő gyertyákkal való élés az üldözések üdéjéből szár­

mazott is , a’ midőn tudniillik tsak éjje l, a’ vag^

rejtek helyeken jöhettek öszve a’ Keresztény t hí­

vek az Isten szavának hallására , és üdvössé-

— — C

) —-

günk más egyéb eszközeinek használására, mind azon- állal, söl leginkább eredetekre nézve igen szembetűnő jelei azon menyei világosságnak, melly a’ Keresztény Hitnek hirdetése által az egész világra elhatván, valamint a’ hitetlenségnek, úgy a* babonának Országán is annyira diadalmasko­

dott , hogy a’ , legdühösebb üldözések’ közepette is számosán találkoztak , kik minden földi javaik’,

’s életek’ veszedelmével annak Isteni Szertartásait buzgón gyakorolták , a’ minek meggondolása ösztönül szolgálhat minékünk hogy azon llitiiek világánál, melly értelmünkre nézve minden k é­

tségen felül emeli az üdvösségre szükséges igas- ságoknak ösméretét, szíveinkben a’ Keresztény reméqségnek vidámságára, az az tiúi bizoda lom ­ ra , és azon tisztán lángoló szereletre gerjedgyünk, melly mentt legyen a’ pogányságnak sok külöm- ben szép és nagy tetteket bekormosítő füstyétül,

— A’ mi tovább a’ képeket,' és a’ szenték tiszte­

letére rendelt ünnepeket illeti, ezektől épennem idegenkedik a’ Szerző Ú r , sőt dítséretére légyen mondva: nyíltan kiöntötte meggyőződését azon hasznok eránt, mellyek azokból erUöltsi kimíve- lésünkre hárúlhatnak. Valóban hány meg hány szívbeli fohászkodásokat fatsar ki az utazó Ka­

tolikus szívéből, tsak egy útfélre helyheztetett Feszületnek, a* vagy más féle Statuának meg­

pillantása is-, mellyek örökre elmaradtak vol­

na, ha azon Feszület vagy Státua ott nem állott Volna, hogy azt a* mi ügy is igen szembetűnő ne említsem; hogy tudniillik : a’ képek főképen, a’ köz népre nézve, mint annyi oktató könyvek légyenek, mellyek által valamint a’ Hitnek ágaza­

tira, úgy az erköltsi szabásokra emlékeztetik. Meg nem álhatóm itt, hogy-a* Szerzó Úrnak tulajdon szavait, mellyek különösen a’ Szentek ünnepei­

ről szóljanak ide ne írjam : ciz illyer\példáhnah^

- c g ; -

a' Szentek tetteinek ( hathatós leírása pedig sokszor tö b b et tesz az argum entum ok szá- ráz elöladásánál. M iért ne tarthatnánk Sz. Ist­

ván Király em lékezetere eggy N em zeti Innepet?

nem azért , hogy ö tét im ád n án k, hanem azt az Isten t, a' ki ö a l t a l a j a K eresztény Vallás v ilá g á t, N em zetü n k k ö z ö tt is feld e rítette. — O rom valóban egy Katolikusnak illy nyílt szívű vallás-tételt olvasni , a’ ki tudgya melly igen gyűlöletesek valónak némelly Protestáns Atyánk- liai előtt valamint Képei, úgy ünnepei is az Isten dütsöűit Szemeinek, úgy mint a’ mellyek miatt, nem tsak a’ néptűi, hanem ennek Pásztoraitól is bálványozóknak betsmérelteltünk, és talán még m ost is hellyel hellyel^ rész szerint tudatlanság­

b ó l, rész szerint holm i nemtelen szándékból azoknak kiáltatunk; de nem ok nélkül remén- lem hogy nem sokára többen is fognak találtatni Protestáns Atyánkfiái Lelki Pásztorai k ö z ö tt, kik mint a’ Szerző Úr belső • meggyőződésektől ösz- tönöztetvén, fel emelik szavokat az igasság mel*

lett, hogy a* botránkozásnak ezen nagy, s ő t 'a ’ köz népre nézve legnagyobb kövét útból elhen- gerítsék, melly által válóban a’ külsőkhöz ragasz­

kodó kösségre n ézv e, igen nagy lépést tennének az eggyesűlésre, és pedig olly eggyesűlésre ,'melly- nek valamint lehetőségét , úgy igen kívánatos, sőt sok tekintetben igen szükséges voltát alább kifejtendem. — A’ mi pedig a’ T . Szerző tanátsát illeti: hogy tudniillik az illyen Ünnepeket Vasár­

napokra kellene általtenni, hogy sok ünnepek ne lennének; ez legkevesebb, úgy is a’ Világi Ha­

talom eléggé felvigyáz arra , ne hogy az Ünnepek szerfelett való szaporodása által a’ Státusnak p o l­

gári tzéllyai akadályoztassanak, és a’ Magyar Ha­

zában is a* Katolikus Keresztényeknek úgy neve­

zett Egyház - napjai Vasárnapokon tartatnak nagy

— ( 10 ) —

részint. Azonban nagyon szembetűnő igasság az is: hogy annál biztosabb lábon áll valamelly Stá­

tusnak polgári alkotmánnyá is, mennél gyakrab­

ban, mennél hathatósabban intetnek az alattva­

lók a’ keresztényi, és a’ mi ezekben foglaltatik hazatiúi kötelességeknek teljesítésére, és akár­

kinek is nehéz volna ezen kérdésae felelni : ha ugyan boldogabbak letteké az Országok polgári tekintetben az Ünnepek keveSítése által? — tsak arra kell tehát ügyelni főképen, h ogy az ünnep­

lések azon szent és m agos tzélra , mellyre a’

Katólika Anyaszentegyháztúl rendeltettek , legjobb móddal vezéreltessenek, a’ mi nálunk Katoliku­

soknál, halalán ide’s tova némelly visszaélések találtatnának is, az Egyházi, és Világi Hatalom­

nak tökéUetes eggyetértése által szokott megtör­

ténni.

c) A* Szentek tisztelete eránt eképen végzi a’ T , Szerző tanátsát a’ 2 4. lap. végén, és 2 5. elején : a Szenteknek, nem kellene k ön yörög - ntínk, ( a m i hihetökepen elószször p er proso- popoeiam esett m eg J m int a m eIly á lta l m ár őket istene sütenénk ; küllőmben is az ö erántok való igazi tisztele t, virtusaiknak követedében, áll. — Ezen kifejezés egésszen ollya n , melly igen kevés magyarázással akárkitül is bátrán el- fogadtathatik. Nem könyörgünk mi is tudniil­

lik a* Szenteknek, hanem ő általok az egy igaz Istennek; soha meg nem állapodhatik imádsá­

gunk a’ Szenteken, a’ Katólika Anyaszentegyház tanítása szerint, hanem tsak a* Mindenhatón, ki valamint m i reánk, úgy a’ dütsöűlt Szentekre nézve is, lététünk* és minden lelki, vagy testi javaink’' egyedül való kútfeje. Ha talán valaha n£- taelly míveletlen Katolikusok úgy hívták volna a* Szenteket segítségül, mintha ezek tulajdon erejekbűl rajtunk, segíthetnének, ó ez nem a*

— ( 11 ) —

Katólika Anyaszentegyháznak lelke , ’s tanítása szerint történt vala', melly mindenkor készen ál­

lo tt, hogy mind azon hal vélekedéseket, m el- lyek az igaz hitnek mivoltával öszve nem tér­

hettek kárhoztassa. — De nem is gondolom én hogy a’ T. Szerző illy értelemben vette volna a*

Szenteknek tett könyörgéseket, mellyeket az eggyesúlendő Anyaszeqtegyháztúl kívánt elhárít- tatni; mert mint velünk ellenkező Tudósnak ős­

in érni kellett azt a’ mi ellen kikelni szándéko­

zott, ne hogy a’ levegőt tsa'pkodni kénteleníttes-

$en; mint jó akaratú és eggyességre törekedő ha- zati pedig olly valamit erőszakosan reánk kötni nem akart, a’ mi a’ Katólika Anyaszentegyház- nak hitbéli alkotmánnyában nem foglaltatik , ér- tette tehát a* Szentek segítségül hívását, ú g v a*

mint ezt a’ meghatározott tanítás szerint érteni kelletik. Ezen tanítási ím e, nem mintha Olva­

sóim előtt ösméretlennek gondolnám lenni,, ha­

nem egyedül tsak azért mivel a’ T. Szerzőtől úgy mint az Egyházi eggyesiilésnek néminemű aka­

dállyá tekintetik, a’ legrövidebben előladom : a*

Szentek segítségül való hívásárúi a’ Katólika Anya­

szentegyház nem mást végzett, hanem tsak azt a’ mit az ő tiszteletekről általlyában; hogy, tud­

niillik: őket tisztelni és segítségül hívni , az üd­

vösségre ugyan nem szükséges, hanem hasznos légyen, és ugyan ezért nem tilalmas, szabad e*

szerint, és üdvösséges az Isten dilsöűlt Szentéit tisztelni és segítségül hívni, hogy ők könyörgés seiket a’ Magosságbéli előtt a’ mieinkel öszvekap- tsolván, eképen velünk eggyütt munkálkodgya- nak lelki ’s testi boldogulásunkra. Mind itt va­

gyon a* mit a’ Szentek tisztel étéről és segítségül való hívásáról végzett a* Katólika Anyaszentegy­

ház, és ha talán valaki Olvasóim közzül erről kételkedne, és gondolná, ho#y szélesebben* tér­

— ( 12 ) —

fed azon végzés az én summás előadásom nál, tekintsen annak arany betűkre érdemes Ok-leve«

lébe (docu m en tu m ) a’ Tridentomi Sz. Gyüle­

kezet’ 2 5* Ülésének épen ezen tárgyról szóllóD e- crélum ába, mellyre nézve kérdeni lehet: hogy ugyan mi légyen azon elől adott tanításban a’ mi­

ben tsak legkevesebbé is a’ józan ész megbotrán- kozhatna ? — Ha szabad és hasznos magunkat élő Atyánkfiái* ’s jóakaróink* könyörgésébe aján­

lani , miért nem volna szabad és hasznos, akár- minémü ügyeinkben az Isten Yálasztottyai imád­

ságbéli pártfogásához folyam odni? azoknak párt­

fogásához tudniillik, kik már a’ boldogságnak változhatatlan birtokában, IstenO Sz.Felségével szorossabb öszveköttetésben lévén , nem mást kívánnak szünet nélkül, hanem hogy mi is kik m é g hátra vagyunk az üdvösség’ akadállyainak közepette el ne lsüggedgyünk, hanem azokon felűrül kegyelmesen segíltetvén szerentsésen gyö- zedelmeskedgyunk, és így valahára ő velek a’

boldog örökkévalóságban egyesüllypnk!! — Ezen kívül valahányszor a’ Katolikus Keresztény a’

Szentek pártfogásához folyam odik, annyiszor em­

lékeztetik, sőt tselekedettel vallya a’ Hitinek és Reménységnek fő igasságait, a’ lélek halhatatlan­

ságát tudniillik, és az Igazaknak jövendőbeli ju­

talmát, mellynek gyakorta való elgondolása nyújt­

hat nékie egyedül állandó vigasztalást viszontag­

ságaiban, főképen ba ezekről kénteleníttelik hinni: h ogy végsők, minden emberi erőt felül­

múlók légyenek. — Mind ezekre azt fogják ta­

lán némellyek érdemes Olvasóim közzül magok­

ban g on d oln i; minek járulnék én mintegyteker- vényes úton, Istenemhez a’ Szentek könyörgése által, holott én O hozzá mindenkor egyenesen,

’s közvetetlen folyamodhatok? — J ó l-v a g y o n , és ez minden Katolikus Kereszténynek tökéllete-

— ( 13 ) -

sen szabadságában áll, tsak hogy épen e z e n n é ­ ző pontbúi tetszik ki leginkább egy bájoló v o n á ­ sa , az Isten Széniéi’ ’s Angyali segítségül v a ló h í ­ vásának; mert ugyan lehet*é bájolóbb v o n á s ’ a’

könyörgónek külső ’s belső helyheztetésében az alázatosságnál? — már pedig tagadhatatlan d o ­ log , hogy valahányszor a’ Katolikus keresztény a’ Szentek közbenjárása által folyamodik Is te n é ­ h e z , mintegy tselekedettel vallya: hogy b ű n ö s lettére méltatlannak tartya magát a’ Szentek S ze n ­ téhez közvetetlen járulni. A’ m i pedig a’ fo ly a ­ modásnak tekervényességét illeti, ett tsak oily valaki állíthatná , ki az Istenről igen helytelen képzeletekkel bajlódik, mivel egy mindent b e ­ töltő, mindent tudó valósághoz, olly hamar ér a’ Szentek által kön yörgónek, mint a' közvetet­

len esedezőnek imádsága; akár é lő , akár m eg­

holt Igazakat kérünk, hogy érettünk imádkozza­

nak , mindenkor tsak a’ Magosságbelinek, kiben egyedül bizakodunk, ajánlyuk ügyeinket, ki is minekelőtte volnánk, látta azon ü d ő re , melly- ben támadnak, szívünk gerjed elmeit. — Attúl sem lehet tartani, mintba közöttünk és az Isten kö­

zött több közbenjárók állíttatnának Sz. Pál A po­

stol mondásának ellenére: eg y az Isten , eg y cl

közben járó is az Isten és az emberek, k ö z ö tt az em b er Krisztus Jézus. 1. Tim ot. 2« v. 5. v. mert akár mi magunk, akár a’ Szentek által folyamo­

dunk Istenünkhöz, mindenkor Szerelmes Meg­

váltónk érdemére támaszkodunk. méllyek által egyedül történhetett, hogy a’ dütsöűlt Szentek e* földön ugyan a’ természetfelett való kegyelem­

ben , Menyekben pedig azon boldogságban*, melly- ben szünet nélkül örvendeznek, részesültek. Va­

lóban , ha nem kissebbíttetik Jézusnak közben-

1

- (

1 4

m íkepen alalsonyíttatnék az, ha a’ Szentek párt­

fogásához módgyával ragaszkodunk, által nem láthatom, az elsőre pedig így int bennünket Sz.

Jakab Apostol az 5. R . ló . v. im ádkozzatok eg y- m á s é r t, h ogy ü d v özű llyetek , m ert sokat hasz­

n á l az igaznak szüntelen való könyörgése• —

\ 'égre ha valaki azt mondaná: hogy semmit sem tu d n a k a’ Szentek a’ mi fohászkodásainkról, at­

t ó l talán elég volna kérdezni: honnan tudgya O a z t ? — mert a b b ó l, hogy a’ Szentek nem m in ­

d en tu d ók az épen nem következik, mivel a’ Min­

denhatónak , kit ók színről színre látnak ezer xn ód gyavagyon , a’ Szentek eggyességét, az élők , é s holtak* között, olly mértékben a’ minőben ő Szent Felségének jónak tetszik, állandóan fenn­

tartani. Ezen kívül ollyanok a’ dütsöűlt Szen­

t e k , mint az Isten Angyali M enyben;, ezekről p e d ig írva vagyon: nem m innyájan szolgáló lel­

k e k e , azokért küldetvén szolgálatra , a ’ kik az ü d vösségnek örökségét v esz ik ? Sz. Pál Zsidók­

h o z irt Levél. 1. JL ií*. v. ,

d) M e g lehet é tartani a Bútsújárast ? Éppen nem .* m ert eggy a z , hogy ez 'babonára vezeti a N é p e t, azt gondolván f hogy az Isten•

nek utánna kell m en n i; m ás a z , hogy a' M o ­ ralitásnak sem eszk özét só t a ’ tán oda haza m ajd éhei m eghaló gyerm ekeknek szü léitől el­

lopja az időt. — így értekezik a’ T. Szerző a7 Í5. lapon. Erre nézve elégséges lészen megjegy­

zem : nogy a’ bútsójárások, a’ mennyire ezeket érdekli, a’ külső Isteni tiszteletben is, (cultus externus) tsak melleslegvaló dolgok, ugyan az­

ért, az eggyesűlés munkájában semmi akadályt nem tehetnek. — Azonban tsak a’ visszaélések­

től menten tartassanak, a’ belső ájlatosságnak gerjesztésére, és így az erköltsi tökélletesedésnek.

öregbítésere eszközül szolgálhatnak, mivel azon

- (

) -

Sz. Helyeket, mellyek sokféle tekintetbűi így ne­

veztetnék, úgy leíiet tekinteni, mint valami nagy Templomokat, niellyekben nem egy Helységnek, vagy Városnak Lakosi, hanem az egész T arto­

mánynak , vagy több Országoknak azon egy rend­

tartáson lévő Hívei, egy szívvel és lélekkel ösz- ve sereglenek, hogy köz buzgósággal egyma's k ö ­ zött épullyenek. Ezen kívül tudva vagyon az is:

hogy a’ hútsújárások öszve légyenek kaptsolva, a’ Pe’nilenlziatartás, és az Oltári Szentség gya­

korlásával, és így sok Katolikus Keresztények, kik famíliái,és házi környülállásaik által egésszen elfoglaltatván, tsak ritkán elmélkedhetnek volta- képen azoknak közepette lelki szükségeikről, a- zon szent szándékbúi vállalt utazásnak, az úgy nevezett bútsújárásnak folytában, mintegy leráz­

ván magokról a’ mindennápi helyheztelésnek bi- lintseit, annál szabadabb lélekkel emelkednek fel, a’ lelki, örökké tartandó javaknak buzgó kíváná­

sára, mennél hathatósabban gerjesztetnek né- melly ösméretlen Atyokfiainak példái által. Nem magát a’ dolgot tehát, hanem az avval való visz- szaéléselceC, ott a* hol találtatnak, igyekezzünk kiírtdiii, vagy is inkábh, a’ mennyire lehet ke- vesíteni, mert mind az, a’ mivel az emberek él­

nek , ha legszentebb, legszükségesebb dolog len­

ne Í9, visszaélésnek ki vagyon téve, nem a’ do­

log részéről, melly magában szent, hanem aí emberek részéről, kik híánosság nélkül valamint nem voltak, úgy nem is lesznek. Valóban ítel- lye bár akárki, a’ múltakat a’ jelenvalókkal ösz- vevetvén: ha maradna é valami e’ széles világon, ha mind azt a* mivel az emberek valaha visszaél­

tek, ’s így iövendőben is visszaélhetnek, ki kel­

lene irtani ? ? — Attól sem lehet méltán tartani, mintha a’ hútsújárások azon babonás vélekedés­

re vezetnék a’ Katolikusokat *, hogy az Istennek Után- - ( 16 ) -

titánná kell járni, kik kisded kproktúl fogva,n a­

gyobb vagy kissebb szorgalommal, valamint más egyéb KK. Felekezetekben oktattatnak, a* Magos- ságbélinek mindeneket bétöllő jelenlétiéről, ’s így ha a’ Protestáns Keresztény nem azért ine­

gyen a’ Tem plom ba, mintha az Istent hajléka falai kozott, vagy bár melly foglalatosságának helyén fel nem találhatná; a’ Katolikus Keresz­

tény sem azért vándorol valamelly 8z. Helyre, mintha azon helységben , városban , vagy tar­

tományban , mellynek lakossá, Istenére nem akadhatna. — A’ babonaság a* tudatlanságnak szülötlye, ugyan azért mivel minden Keresztény Felekezeiben vannak tudatlanok, Vannak babo­

nások is. "Végre azon üdö vesztegetés eránt, m ellyről a’ Szerző Ur emlékezik,a' bútsújárások*

nak erköltsi befolyására nézve, azt lehetne mpn- d a n i: Tem plom járás, nem üdő vesztés. Úgy sem igen hallottam, hogy valamelly Bútsújáró- nak gyermeke éhei halt volna meg.

e) Valóságos, és elmozdíthatallan akadály lenne az eggyesülés munkájában, ha egész el- tökélléssel sürgetné a’ T . Szerző a’ Sz. Misének eltörlését, mellyről így írt az említett lapon:

m egtarthatjuk é a’ M isét ? N e m , mint a ’ m elív- nek a t em b er értelm i 's erköltsi tök elletcseaé- sébe b efolyása nintsen f -— hanem nagy vigasz­

talásomra úgy veszem észre, hogy ő ezen taná- tsával, nem annyira a’ Sz. Misének belső való­

ságát, mint ennek külső, ’s változható ruházat- tyát érdeklette, mivel az előbbeniek után nyom ­ ban következnek ezen szavai: vagy.* úgy kelle­

ne a zt a ’ n em zeti nyelven v a ló kiszolgáltatás, 's ném elly tzerem oniálék m egváltoztatása ál­

tal m ód osíta n i, hogy a b b ól is cl Nép épülhet­

n e , ’s az értelm es vallási buzgóságnak eszk ö­

z e lenn e. íg y , ha tudniillik Protestáns Atyánk- - ( t? ) -

fia i, a* belső valóságot elfogadván, tsak a’ külső szertartásnak változását kívánnák, nem olly te­

temes volna az akadály, a’ minőnek talán német*

lyek előtt első tekintettel látszatik, mivel elég számosán vágynak olly Katolikus Társaink, az ügy nevezett G örög Szertartásnak, kiknél az Egyházi Férfiak, azon egy dolgot Anya nyelven, és tőlünk kulÖmböző m ód on gyakorollyák, a’

nélkül hogy ebben , a* Deák Szertartásúaktúl leg­

kevesebbé is háborgattainának. — Azonban, a*

m it a Szerző Úr m o n d : mintha a’ Sz. M isének, úgy a* mint nálunk szolgáltaik semmi befolyása sem lenne az ember’ értelmi, ’s erköltsi tökélle- tesedésébe, helyben nem hagyhatom, akár a’

valóságra, akár ennek külső módgyára tekintek.

— A* valóságra nézve tudniillik, ha elhallgatom is azt; hogy mi Katolikusok a’ Sz. Misét Újtesta- m enlom béli vér nélkül való Áldozatnak hisszük

’s vallyuk len n i, inellynek Isteni szerzését m eg­

jövendölte Majakiás Próféta 1. R. 10. 11. v. a*

hol a’ Zsidóság’ nemzeti áldozatinak jövendő e l­

törléséről , és egy közönséges áldozatnak szerkez- tetésérul az u r Nevében ezeket írta vala m e g : nem kedvellek t ite k e t, úgy m ond a ’ sereg ek U ra, es az ajándékot be nem veszem a ’ ti k e - Z etekbill; m ert n a pkeletiü l f o g v a n a p ryú g ottig nagy az eh nevem a P ogán y ok k ö z ö t t : és m irí- den helyen á ld ozta tik , és tiszta á ld oza t m u - ta tta tik -b é az e'n N ev e m n ek : m ert n agy az e'n N ev e m a P ogán y ok k ö z ö t t , úgy m o n d a ' s e ­ regek Ura , és tsak ugyan kiváltképen ezen á l­

dozatnak szerzése tette azt: hogy betelvesedne szerelmes Megváltónkon a’ koronás Prófétának azon jövendölése: te Pap va gy ö rö k k é a M e l ~ kizedek rende szerint a’ 10Q. vagy l l o . Zsolt, a ’ ú. v. mivel tudgyuk: hogy Melkizedek k e n y é r­

b e n , és borban áldozott vala, Mojzes 1# K. l k *

— (

) —

n. 18. v. — Ha ezt a -mint mondám einaigatom is , mivel úgy is az eggyes hitbéli tzikkelyeknek gyökeres kifejtése, a’ közönséges értekezést hosz- szassá tenné, és tsak úgy tekintem a’ Sz. Misét, min­

den Keresztény Felekezetekkel egyetemben, mint Ur Vatsorája't, nem de ez emlékeztető jele Krisztus Urunk kínszenvedésének és halálának? — ezen em­

lékezet pedig, ha Keresztények akarunk maradni, mind annyiszor, valahányszor vagy magunk az Úr Vatsorájához járulunk, vagy másokat abban része­

sülni látunk, eszünkbe hozza az emberi megvál­

tásnak nagy titkát; és így a’ mennyire a’ hitbéli tárgyak engedik,béfoly értelmünkre; — ezen hit mellett béfoly erköltsi öregbedésünkre is, vala­

hányszor meggQndollyuk : hogy a’ bűnért, úgy mint a’ véghetetlen Isteni Felség megvetéséért tsak egy valóságos Isten és Em ber tehetett mél­

tóképen eleget; mert ugyan lehet é tsak gondol­

ni is mást valamit, mellybűl az ember a’ bűn­

nek gonoszságárul jobban meggyőződhetne? — Így mit tehetünk mi Keresztények a’ külső Iste­

ni szolgálatban jobbat, mint ha naponkint vagy magunk részesülünk az Ur Vatsorájában, vagy ha arra méltatlanoknak találnánk magunkat, m á­

sokat ájtatos elmélkedésbe merülvén részesülni szemlélünk? — a’ midőn közönségesen, ’s kü- lömbség. nélkül vallyuk : hogy épen ez légyen azon rendtartás, melly által Krisztus Urunk a- karta hívei között, kínos halálának gyakor, és hathatós emlékezetét örökösíteni. — így lévén a’

dolog a’ Sz. Misének belső valóságára nézve, nem volna méltó annak külső ruházattyán felakadni, ha ez illendőnek, és a’ tzél’ előlmozdítására elég alkalmatosnak találtatik. Mert igaz ugyan: hogy a' külső forma azon egy dolgot hol kelemetessé, hol dísztelenné tészi; de ezen utolsót a* Sz. Mi­

se czeremóniáirúl, tsak azon esetben lehetne m on- B 2

— ( 19 ) —

d a n i ha azok nem elég fagyelemmel, s ájtatos- sággal végeztetnének; ezen esetben pedig akár minő Rituálét hoznánk is h é , a’ tzélhoz, melly a* környűlállók felbuzdítása, egy lépéssel sem közelítenénk; azonban az is igaz: hogy Protes­

táns A ’ yánktiai azért is találhattyák azon czere- móniákat alkalmatlanoknak tulajdon épülésekre, mivel azSs. 6 elöltök szokatlanok,és nagy részint nem tudgyák: mit jelentenek. így példának oká­

ért azon egy Sz. Misét mondgya a’ Görög szertar­

tási! áldozó P ap, mellyet a’ Deák szertartásu, de mivel az ő czerem óniáik, a’ mieink előtt szo­

katlanok, nem folynak bé annyira a’ szívbeli áj- tatosság gerjesztésére. — A’ mi végre a’ nyelvet illeti, nem tudom ki hogy tapasztalta , de én legalább, ámbátor nem egyszer kétszer fordul­

tam is meg G örög rendtartásu Tem plom okban, nem tapasztaltam: hogy nagyobb figyelemmel,

’s ájtatossággal viseltetett volna a’ köz Nép a’ Sz.

Mise fő részei eránt, mint a’ mi Templomaink­

ban ; tsak arra kell tehát ü gyeln i; hogy szorgal­

matosán oktattassanak a* Hívek : minéinű elmél­

kedésekre nyújtanak okot a’ Sz. Mise czeremó- niáji, akár ezek Deák akár anya nyelven tartat­

nak , a’ mi meg is történik, valamint a‘ Kate­

kizm usokban, úgy az imádságos Könyvekben, mellyek mi nálunk ' bővelkednek a’ Sz. Miséhez alkalmaztatott szebbnél szebb*elmélkedésekkel, énekekkel, *s könyörgésekkel, kinek kinek neve­

léséhez , ’s elmebéli kifejlődéséhez képest. Ezek­

hez járulnak a’ Kántoroknak, és az öszvesereg- lelt Népn>k közönséges éneklései, mellyekben a- Sz. Mise részeihez alkalmaztatva Hitünk titkait zengedezik.

- ( 20 ) -

2. §.

Minőnek keli lenni a’ Vallási Egyesü­

lésnek*?

Minekutánna elöladtam azokat, mellyek ál­

tal & Szerző Ur, némelly külön vett hitbeli tzik- kelyekbe, vagy külső fenyétéki rendtartásokba ,

’s czeremóniákba béereszkedett , most már , ki eddig Érdemes olvasóim hoz szóllottam kö­

zönségesen ; különösen O hozzá- fordulok , mi­

vel így hozza magával a’ barátságos értekezésnek módgya : Barátom ! ha ellensége vagyok is ügyed­

nek , mivel h ogy a* Tüled tanálsoitatott m ód- gyát , olly igen kívánatos eggyesülésanknek , el nem fogadhatom , de ne kételke/y baráttya vagyok, ha elfogadsz T . Személlyel lek , mi­

nek jeléül, a’ mennyire hivatalbeli Lelyhezteté- seim engedték gyorsan felkeltem szóllításodra, és ime törekedek ha más úton is azon Sz.*tzélra, mellyet Te magad szükségesnek vallottá! vala. — Minden tudománynak vagyon valami állapos ál­

lítása (prim um princípium) mellybűl azon tu­

dománynak bár melly más igasságai, valamint erőszak nélkül folynak, úgy igen könnyen arra vissza is vezettetnek. Hlyének p. o . ezen állítások:

semmi d olog sem lehet más azon egy üdőben, hanem tsak az, a’ minek belső valóságára néz­

ve kellnékie lenni, (impossibile est aliquid simul esse, et non e sse ) az egész nagyobb a* részénél;

semmi sintsen elegendő ok nélkül, ’ s a’ t. — így lévén a’ dolog az emberi értelem lát-határára (horizon) nézve, képtelenség voln a, tsak gondol­

ni is . hogy azon természet felett való igasságok, mellyek azon láthatáron kívül vannak, és tsak az Istenig minden valóságokat tökéletesen ál.

falható értelemnek kinyilatkoztatásából ösmérhe.

— C 21 ) —

t o k , olly alapos állítás nélkül szűkölködnének*

— Ezen alapos igasságnak, Princípiumnak szük­

ségét , a’ Keresztény Relígvióra n ézve, T e ma­

gad is vallód Barátom! mert így szóllsz az 5* la­

pon : valam edd igeggy Ideánk 's Princípiumunk nem lessz, mind addig az XJniót m e g ‘ csak próbáln i is nem e g y é b , m int sok d ologgal sem ­ m it se tsinálni, só t a ’ m i nagyobb a ' háború­

ság 's üldözés m a g vá t hintegetni. Hogy a’ Ke­

resztény R eligyió, a’ mint ez eleitől fogva Krisz­

tus Urunk , és az ő Apostoli által hirdettetett, több igasságokat foglalt légyen magában, mel- lyek a* mi határozott értelmünket felül rnúllyák, m egösmérik velünk együtt , legalább nagyobb részszerint más KK. Felekezetek is, valamint azt is : hogy azon Religyiónak, a’ maga eredeti tisz­

taságában, ’s egész voltában, úgy a* mintazele- iintén felállíttatott , egész világ végezetéig meg kell maradnia, mivel igen világos Üdvözítőnknek erről tett rendelése, Sz. Máténál a* 2 8. R . 19* ’s 20* v. elm envén tanítsatok minden nem zeteket,

— tanítván ők et m egtartan i t m ind a' m iket pa- ransoltam nektek. És ím e én v e le te k vagyok minden nap , világ vég ezetéig . — Az is tagadha­

tatlan : hogy azon természetfelett való igassá^ok- ra nézve, ugyan azért, mivel minden üdokre egyaránt szükségesek valának , olly valami ösmér- tető jelt kellett vala réndelni, melíynek tekinteté­

ből azokat, úgy mint Isteni kinyilatkoztatásbúi származott igasságokat, tökélletes meggyőződés­

s e l, Isteni Hittel (Fides Divina) elfogadhatnánk.

— Valóban ha én annyi századok el folyta után, Isak úgy köteleztetem azon megfoghatatlan igas- ságoka( elfogadni, mint azok, kik Krisztus Urunk’, és az ö Apostoli* tsudáinak szemmellátó tanúi voltának, szükséges d o lo g , ha az Isteni Gondvi­

selést személly válogatásról nem vádolhattyuk,

— ( 22 ) —

ho£y én, és minden most élő em ber, olly meg­

győző okot (argumentum convincens) találhasson,

«azon kijelentett állításoknak elfogadására , melly sem m ivel sem legyen gyengébb azon tsudatéte- leknél , mellyek a’ Krisztus Anyaszentegyháza fundálásakor történtének. — A zt m ondod talán B arátom : íel vannak jegyezve mind azon igassá- g o k , mind azon tsudatételek, mellyek amazok*

erősítésére történtének a* Sz. írásban! — De kér­

lek : mit használ nékem a’ Sz. írás neve, ha enge- m et annak valóságárúi lökélletesen meg nem győz-?

h etsz? Mert ugyan hová kell nagyobb indító ok,’

mint arra, hogy én valami könyvet, mint az Is.

tennek természelfelett való befolyása alatt írottat, mint Sz. írást elfogadgyam? — pedig jól tu dod:

hogy mind azon KK. Felekezetek, meüyeka’ Ka- tólika Anyaszentegyházon kívül vannak, lehetsé­

gesnek vallyák lenni, némelly puszta emberi iro­

mánynak , Sz. írás hellyett való bevételét. — Ha ez így van, ha tudniillik : a’ Krisztusiul íundált Anyaszentegyháznak Kormányozol puszta emberi Könyvet is bevehettek Sz. írás gyanánt, h og y h i- hetem én Isteni hittel: hogy mindazon K önyvek, mellyek a’ Sz. írás neve alatt most előmbe tétet­

nek, valóságos Isteni Könyvek légyenek? — Azt mondod talán : a’ Hagyomány b ú i , mivel azon Könyvek, eredetektől fogva Sz. írásnak tartatta­

lak. De evvel nyilván fogod vallani a’ H agyo­

mányok szükségét, és ellenkezni fogsz Yallásbe- li sorsossaiddal,kik a’ Religyió dolgában a’ Hagyo­

mányokat vagy hajdan megvetették, vagy most is megvetik. Azonban annál közelebb járulsz hozzánk, kikkel tökélletesen, és pedig a* Keresz­

ténységnek alapos állítására, Princípiumára néz­

ve eggyesülnél , ha azon Hagyománynak Krisztus Űrünktől rendelt őrzőit, ’s magyarázóit, külö­

nös Isteni gondviselés alatt valóknak, ’s erre n^z-

— ( 23 ) —

, a’ Religyió’ valóságában hibázhatatlanoknak ösmérnéd lenni. És tsak ugyan Te magad ítéld xneg í ha nyerünk é valamit arra: hogy Isteni Hit támadgyon bennünk a’ Sz. írás’ valósága f e l ö l , a’ Hagyományok’ puszta bevétele által, ha tsak egyszersmind el nem ösm érjük: hogy Krisztus Urunk Menyből különösen ügyel azon Hagyo­

mányok’ Ő rzőire, ’s Magyarázóira, a’ mint ezek öszveséggelvétetnek, ne hogy valamit helytele­

nül Sz. írásnak mondgyanak; ne hogy a’ valósá­

gos Sz. ír á s b ó lv a la m it a’ Keresztény Religyió*

n a k ; a’ hitbeli tzikkelyeknek , ’s tiszta erköltsi szabásoknak ellenére kihozzanak. — Igaz ugyan:

hogy én a’ nélkül, hogy a’ régiségnek tanúit hibázhatatlanoknak tartanám le n n i, elfogadom Sokrates’, Plátó’, Aristoteles’, Cicero’, Seneca’, Li- vius’, Tacitus’, ’s több más régi íróknak munkáit;

de puszta emberi hittel, mivel puszta emberi te­

kinteten Isteni hit nem épülhet, és így. én leg­

alább soha meg nem esküdnék arra: hogy azon m unkák, mellyek az ő neveik alatt árúitatnak, valósággal ő tülök származtak légyen, arra pedig, hogy a’ Sz. írás, valósággal Sz. írás légyen kész vagyok annyiszor megesküdni, mennyiszer tisz­

tem ’s hivatalom kívánnya. Ugyan így , vagy m ég erősebben lehetne okoskodni azon kérdés­

rő l : vallyon mentek maradtak é azon Sz. K ön y­

vek minden tetemes változástól ?'— mi légyen ez vagy amaz kérdésbe hozott helynek, mellyen hitbéli tzikkely, vagy * erköltsi szabás építtetik, valóságos értelme? — pedig, hogy még egyszer említsem azon ügyeimet érdemlő állításomat:

méltán panaszkodhatnék én az Isteni gondvise­

lés ellen , ha azon egy kötelesség mellett, olly meg­

győződésre nem emelkedhetnem a’ K. Religyió' oktatásaira nézve, mellyel Krisztus’ és az A posto­

lik ’ tsudái, képesek vakínak az.| első hívekben - ( 2 4 ) -

támasztani; és valóban azon Anyaszentegybáz, mellynek Szerzőjét mi Keresztények, nem pusz- ta Em bernek, hanem egysers’mind igaz Istennek is hisszük és vallyuklenni, épen nem szűkölköd­

het állandó fundamentom nélkül, mivel minden üdőre fundáltatott; nem szűkölködhet tanitásbe- li szerkesztetésére nézve valami Princípium nél­

k ü l, mellybűl minden eggyes állításai valamint erőszak nélkül, bár ki által is észre vehető m ó­

don follyanak, és arra vissza vezettethessenek.

Hogy tehát igazi, ’s maradandó Uniót szerezhes­

sünk magunk között, mindenek előtt szükséges az Egyesülésnek szöglet kövérűl gondoskodnunk, így fogunk Krisztus Urunknak Értekezésem h om ­ lokára függesztett szavai szerint, egy okos építő emberhez, ki kősziklára építette az ő házát, ha- sonlíttatni.

3. §•

A

Keresztény Religyiónak Princí­

piuma.

Mivel Krisztus Urunk épen azon Religyiót, mellyet O rész szerint tulajdon, rész szerint Após*

tolinak prédikálása .által, ú g y , mint az üdvös-, ségre szükségest hirdetett vala, kívánta minden üdökre, ’s nemzetekre kiterjeszteni, annak más Princípiuma , vagy is Kútfeje , mellybűl azt me­

rítenünk kelletik, nem más lehet m ost , hanem tsak a z , melly kezdetiül fogva vala. Hogy az. Is­

teni tekinteten épült légyen, melly tudniillik számtalan tsudatételekbul nyilván kitündöklött, megösmérik velünk eggyütt másKK. Felekezetek i s , ha némelly Naturalistákká, ’s Deistákká váltt Tudóssaikat , és íróikat kiveszem; tsak abban külömbözünk tehát egym ástól: hogy mi ^Católi«

— ( 25 ) -

kasok ugvan, azon Isteni tekintetet a* K. ftett- gyió’ oktatásaira nézve világ végezetéig állandó•

nak tartyuk ; amazok pedig átallyában, az Apos­

tolok üdéjévé! megszüuttnek vallyák lenni. — E- zen állításom talán első tekintettel igen helyte­

lennek fog látszani előtted T . Barátom ! hanem rem én yiem , hogy elfogadod, ha kifejtem, és e- legendő okát adom . — Nem azt akarom én tud- nillik m ondan i: mintha más KK. FelekezeteU meg­

szűntek volna a’ K. Relígyiót átallyában vévén, az Isteni kinyilatkoztatásbúi származtatni; hanem tsak a zt, hogy az o Ekklézsiai szerkeztetésekre n ézve, azon Reíígyiónak egyes (singularis) tzik- kélyei, akár ezeket öszveséggel, akár külön vesz- szűk, Isteni tekintet nélkül szűkölködnek, mi­

vel mind a z , a’ mit hajdan Krisztus U ru nk, és az 6 A postolai, mint Istentűi származott igassá- gokat tanítottak, hibázható emberek által őriz­

tetik, és Magyaráztatik, és így tehetetlenek mind azon Kft. Felekezetek olly meggyőződésnek esz­

közlésére , melly az Isteni Hitnek méltóságára emelkedhetne, mert soha sem tudhatom tókél- letesen, ha ugyan nem kevertek é annyi századok elfolytával, némelly puszta emberi találmányta' Reíígyiónak eredeti foglalattyába, annak,, sok nemtelen indulatok, és hibák alá vettetett Őrzői, és magyarázói. Valóban kedves Barátom ! Te magad tégy ítéletet: ugyan mit használna néked, ha mindent felül múló meggyőződéssel tudnád is:

«hogy ez,.vagy amaz Könyv, az Istennek rendkí­

vül való béfolyása alatt íratott légyen, ha olly meggyőződéssel nem lehetsz annak valóságos ér­

telme e r á n t ? — Ha el balgatom is, hogy sokszor, legalább külsőképen azon egy tekintettel b író T u ­ dósok , ellenkeznek egymással az értelemre néz­

ve ; és feltenném: hogy minnyájan, és m inden ű d ő b e n , e z , vagy amaz Kérdésben forgó helyet,

- ( 2 6 ) -

azon egy érielemben vették légyén , de ha azok bár melly sokan voltak volna i s , hibázhatlak, mitsoda lelki Ösmérettel árulhatnám én az ö ér­

telmeket, úgy mint Isteni kinyilatkoztatásbúi szár­

mazott , valóságos Isteni tekintettel bíró igassá- got 7 — bár mit hozzál is ki ,az illy k ú tfőb ől, Principium búl, nem valóságos Isteni kijelentés, hanem az írásba tett Isteni kijelentés’ hibázható Magyarázóinak’ puszta állítása lészen az, és így méllyik keresztény Felekezet az a’ Katólika Anya«

szentegyházon kívül, melly a’ maga szerkesztetésé*

ben ( Systema ) , úgy mint Isteni tekintettel bíró igasságokat,adhatná e lő l; a’ Sz. Háromságnak , az Isten Fia Megtestesülésének , szóval az Emberi Nemzet megváltásának, megfoghatatlan titkait? — Ha Protestáns Atyánkfiainak számtalan Tudóssal m egegyeznének is abban: hogy ezen Titkok a’

Sz. írásban foglaltatnak, de mivel összeséggel vévén is hibázhatok, senki nékem meg nem tilt­

hatná azon gyánakodást: hogy talán épen azon Sz. írásbéli helyek’ értelme eránt hibázhattak lé­

gyen , mel|yeken a’ fent említett Titkok általok építtetnek, ha pedig ezen gyanakodást senki né­

kem meg nem tillhattya, őnkint következik : hogy én tökélletesen meg nem győződhetem ar­

ról : ha ugyanazon sarkalatos igasságai az egész Kereszténységnek, Isteni kinyilatkoztatásbúi szár­

maztak légyen é vagy sem ? — főképen ha meg­

gondolom : hogy a’ Socinianusok, és a’ Sz, í - rást hol jobban , hol kevesebbé bötsűlő Na­

turalisták semmi titkot sem találnak a’ kérdés­

ben forgó helyeken. E1 szerint,nem gyaláznunk, hanem inkább dítséfnünk kelletik azon nyom on gondolkodó Protestáns Egyházi Férfiakat, kik lélek isméret ellen való dolognak tartották len­

ni azon esküvést, m cllyct, némelly alkalmatos­

ságokkal , leginkább pedig Hivatalok’ felvételekor ,

— <

27

kell valá tenni nékiek, egy, vagy más Felekezet Symbolikus könyveire. — Ezekről Te is igen helyesen ítélsz Barátom, mert a’ 4 5. la p o n , az Unió dolgában öszvegyujtendő Zsinatnak azt a*

tanátsot a d o d : hogy o tt-kiki fe lejtk ez z en e l a m a g a C onfessiójárúl; a’ mit, ha én lélek ös- méret szerint a' magaméról nem tanátsolhatok is, de Te Ekklezsiád Systemájára n ézve, bátran el­

fogadhatsz. — Felejtkezzél el tehát K. Barátom C onfessiódról, mellyhez téged tökélletes m eg­

győződés, és így lélekben semmisem köthet, és m ivel, a’ mint rólad fel teszem Keresztény akarsz maradni, nézz k ö r ó l, ’s keress magadnak olly Princípiumot, mellybűl a’ Kereszténységnek mind Hitbéli Tzikkelyeit, mind erköltsi szabásait, úgy mint Isteni tekintettel bírókat, és pedig erőszak nélkül merítheted.— Az illy Princípiumnak men­

nél eiébb leendő feltalálására, néked, és min­

den hivatalbéli Társaidnak, annál nagyobb szük­

ségetek vagyon, mennél rendesebben, ’ s nyom o­

sabban gondolkoztok, ha a’ Keresztény Relígyió- nak minden tételes (positiva) oktatásaival, mel- lyek által egyedül külömbözik az a’ puszta ter­

mészeti Relígyiótól, egésszen. fel nem akartok hagyni. Hogy Tégedet Ekklézsiád' Confessiója- meg nem k ö t, azt dítséretedre légyen mondva : nyílt szívvel megvallottad; és hogy elég szám o­

sán légyenek, mind a’ két Protestáns Felekezet- nek Tudóssai, kik erre nézve veled egy értelem­

ben vannak, főképen ha a’ külföldre tekintünk.

Te magad is jól tu dod, és a’ legújabb ü dőre n ézve, Theudul Estvéinek T. Szerzője, Hille, és Hohenegger Urak világos példákkal b eb izo­

nyították, mellyekhez nem adok egyebet: hanem hogy W egscheider Hálái Tanító Úrnak munká­

ja : Institutiones Theologiae Christianae D o - g m a tic a e , etc. mellyben a’ T. Szerző minden ere­

— ( 2B ) —

jét öszveszedte, hogy a’ Kereszténység’ , egya­

ránt gyökereseknek ösmért igasságait, a’ men­

nyire rajta áll kiostromollya, és a’ melly vala­

mint a’ Kálai, úgy nem külömben némelly más Tanító Intézetekben is, oskolai könyv gyanánt használtatik, 1 8 1 7. esztendőiül fogva, már har­

madik kiadásával ditsekedik. — Ha ez így m e­

gyen, lehetetlen, hogy azokra is, kika’ Tanítók’

szájától egyedül ’s egésszen függenek, tudniillik a’ köz népre által ne hatna a’ Confessióknak, és minden más Symbolikus könyveknek megvetése;

ekkor pedig mi lesz az, a' mi az Ekklézsiák’ hí­

veit megköthesse; a’ mi reájok nézve a’ Keresz­

tény Pielígyiónak tsak némelly töredékeit is meg­

menthesse? — Barátom! ezeket, és azon külső

\s belső változtatásokat, mellyek a’ Reformátzió’

üdéjétől fog v a , mind a’ két Protestáns Ekklé- zsiákkal, a’ Nagy B osvét, és más későbbi írók bizonyságtételei szerint történtének öszvevetvén, T e magad is azon gondolatra vezettetel: hogy Krisztus Urunk, és az A postolok, illy ingadozó, az üdönek ostromát ki nem álló fundamentomon nem építhettek, ha tsak ugyan, a’ mint Te is el- ösm éred , minden üdőkre világ végezetéig akar­

tak építeni. Meg kell vala maradnia azon Iste­

ni tekintetnek , melly alatt a’ K. Belígyio elejin- tén hirdettetett, ennek mindenkori fenntartásá­

ra, gyarapítására, és hiteles magyarázására néz­

ve is. — Ha méltó a’ testi, látható világ az Istennek szakadatlan kórmányozására, méltatlan lészen é az erköltsi világ arra: hogy azon Inté­

zet, melly annak tökélletesítésére mint szüksé­

ges, rendkívül való Isteni hatalommal feláflítta- t o tt , szünet nélkül, a’ maga eredeti tisztaságá­

b a n , ’s alkotmányában állandóan fenlartasson?

— El nem hagyta, el sem is hagyhatta az Űr Isten a’ teremtés’ pontyaiul fogva az ő minden­

— ( 29 ) —

hatóságának ezen roppant m ívét; ugyan azért mint egy képtelennek tartom: hogy a’ mi Isteni Mesterünk Jézus, ha testiképen láthatatlanná lett is közöttünk, az O Isteni erejére nézve, m eg ­ szűnt volna, tsak egy szempillantásig is, az 6 Anyaszentegyházát korm ányozni; ha pedig m eg nem szűnt, és velünk vagyon világ végezetéig, valóban azok, kik mint az ó Apostolainak tör­

vényes k ö v e tő i, és így a’ Tanítói Hivatalban Krisztus Urunknak szakadatlanul Személlyviselői Yalának, soha a' K . Relígyió’ leikével ellenkezőt, soha h it , és törvény gyanánt, hamisságot, ösz- veséggel vévén nem taníthattak; a’ m i ha meg­

történt volna, kimondhatta volna azt ugyan azon Itelígyiónak mellyet Krisztus Urunk szerzett vala, és a’ m ellynek, minden ü d ök re, ’s nemzetekre, Isteni Szerzőjének szándéka szerint, a’ maga ere­

deti tisztaságában, és egéssz alkotmánnyában, ki kell vala terjednie? — • ím e Barátom a’ K.

itelígyiónak alapos állítása, Fundamentoma, Princípium a! mellyben semmi megfoghatatlanabh, semmi az Isteni Mindenhatóságra nézve nehezebb nintsen, mint az egész világ • kórrnányozásában átallyában vévén. Princípiumra vagyon szüksé«

g ü n k , hogy eggyesűlhessüuk, fogadd el tehát ezt! és azonnal meg van az eggyesség $ pedig an­

nál állandóbb , mennél tagadhatatlanabb az:hogy az Eggyesűlendőknek, igen nagy részé, melly mind eddig, nem lévén nékie hová ragaszkodni, nagyon ingadozott, m egerősödik, a’ K. Relígyió*

nak azon titk os, tsak hittel fogható ágazatira nézve. Vagy ha talán ezt el nem fogadnád, nyújts mást helyébe, de ollyant, melly mellett a’ Kereszténységnek azon ismértető állításaira n ézve, tökéíletes m eggyőződésre, Isteni Hitre emelkedhessünk.

— (

30

4. §.

M i szükség van a’ Relígyióban a Titkokra*?

a) A ’ Keresztény Relígyionak értelmünket ( intelíectus ) egésszen felűlhaladó ágazati, ha eze­

k e t továbbá is megakarjuk tartani, mutatyák leg­

in k á b b azon előladott Principiunmak szükségét;

m e r t olly valami tanítást, mellynek foglalattyát s e m m i emberi elme meg nem foghattya, puszta e m b e r i tekintetből, okosan el nem fogadhatunk, h o g y pedig a’ valóságos Sz. írás is, és ennek ok­

tatásai, azon Princípiumtól elválasztatván, az e m b e r i tekintet sorsára alászállíttatnak, az igen világosnak látszik én előttem. Itt tehát el nem m ellőzhetem , a’ legújabb üdönek igen hangos ki­

áltását; mintha az erköltsi világ kórmányozásá- ban , és ugyan azért a’ Relígyióban semmi szük­

sége sem volna mi reánk nézve, azon megfog­

hatatlan Titkoknak. Mert ugyan, így okoskod­

nak a* K . Relígyió’ tételes állításainak ostrom lói , m i haszna, minémú befolyása lehet az úgy nevezett eredendő bún , eg y valóságos Isteni szem elly megtestesi'ile'se, e's, h a lá la , ’s a’ t. titkainak, az emberi szív, és akarat neme­

sítésére , az igazi erkölls öregbítésére ? — A’ vagy nem lehetne é inkább m ondani: hogy épen ezen tzikkelyek a zo k , mellyek miatt rész szerint el- tsüggednek, m on d ván : már úgy is , minekelőt- te eszmélhettünk volna, bűnben születtettünk ; rész szerint tún^ákká lesznek az emberek mondván ; eleget tett az Isten Fia minden mi hibáinkért, bűneinkért, eljutunk az O érdemeire nézve vég­

ső tzélunkra , ha az erkölts úttydn hátrább ma­

radunk is ? — Barátom! bár ki légy ki illyen

— ( 51 0 —

kérdést tészel, nem tudom ugyan előre, fog é tetszeni feleletem , de a’ jó reménységnek fejé­

ben íme felelek; azon Titkoknak ösméret^, a’

mennyire tudniillik ösmérhetók, elkerülhetetle­

nül szükséges, az emberi léleknek, és szívnek tellyes nyugodalmára. Az eredendő bűnnek ős- mérete nélkül az ember maga magának nem más, hanem egy megfejthetetlen találgatós mese volna;

és bár mit felelne is önnön maga kérdéseire, mellyekre ötét a’ magábaszálló vizsgálódás kén- szerítette, soha a’ megnyugtatásig eleget nem ten­

ne. Példának okáért tudgya a’ gondolkodni ta­

núit em ber: hogy az Isten tsak a’ jó t; hogy aző okos teremtményeit tsak boldogságra alkodhatta légyen, honnan vágynak tehát annyi sok lelki, és testi fogyatkozások közöttünk? — Könnyít erre a’ felelet úgy mondgya talán valaki, mert a’ test­

nek természete, hozza magával, hogy szétoszlat­

nak , romlásnak alája légyen vettettve; a’ mi pe­

dig a’ Jelki fogyatkozásokat az erköltsi, vagy mo­

rális hibákat képtelenségeket illeti, ezek átallyá- ban az emberi elme meghatározottságának, és a’

ßzabad akaratnak szükséges következései, mivel tsak a’ legtökélletesebb értelemnek tulajdona, hogy soha az igasság és hamisság'külömbözteté- sében ne hibázzon; tsak a’ legszentebb akaraté hogy soha ne vétkezzen. A ’ ki ezeket felelné a’

feltett kérdésre, mind azt a' mit az emberi elme felelhet, rövideden kimerítette, azonban ez mind nem elég az ember megnyugtatására; mert igaz ugyan hogy a’ testek' természete légyen hogy osz­

lás , és romlás alá legyenek vettetve, de hogy ezen oszlás és romlás annyi féle fájdalmakhoz, nyom o­

rúságokhoz légyen köttetve, azt a1 testnek ter­

mészete szükségképen magával nem hozza , mely az éltető részeknek, ’s szeszeknek lassú, *s fáj­

dalom nélkül való megemésztése által is a’ maga oszlásába dőlhetne. — A’ mi pedig a’ lelket ille­

ti azt

— ( SS ) -

ti azt felelem: hogy a’ legtökéletesebb értelem­

nek tulajdona: nem tsak hogy soha meg ne tsa- laltaSson, hanem hogy meg sem is tsalattathas- son ; a* legtökéletesebb akaraté pedig, nem tsak hogy soha sem vétkezzen, hanem soha sem is

▼étkezhessen; ellenben a’ meghatározott emberi értelemnek tulajdona ugyan hogy ítéleteiben hi­

bázhasson; az emberi meghatározott szabad a- karatnak természete hogy vétkezhessen; de hogy értelmére nézve, valósággal hibázzon; akarattyá- val pedig vétkezzen is , azt az ő m eg határozot- sága épen magával nem h ozza, *sotaz 6 köteles­

sége mind kettővel élni, nem pedig vissza élni, és ugyan azért az elsőre nézve h ogy hibába ne essen, azon dolgokban, mellyek értelmét felől m úllyák, tartozik ítéletét felfüggeszteni; a’ má­

sikra nézve tartozik akarattyát a’ vétektől elvonni.

És valóban ha a’ lehetségről van a’ s z ó , a’ do­

lognak minden belső ellenkezése nélkül, gondol­

hat az emberi elme oly erköltsi, morális valósá­

got. melly értelmének 's akarattyának meghatá­

rozottsága mellett is soha ítéletében nem hibá­

zott , soha vétekben nem találtatott; ha pedig az Is- ni kinyilatkoztatást bevette, azt hiszi minden hí­

ven maradott Angyalokról. Azonban ha valaki az igasság ellen is megátalkodva azt vitatná:

hogy a’ meghatározottság szükségképen a' való­

ságos vétket ’s hibát magával hozza ; de azt tsak senki sem fogja állítani: hogy átallyában vévén többnek kell lenni a’ hibának, mint a’ helyes íté­

letnek; többnek a’ véteknek, mint a’ valóságos ji tselekedetnek; nagyobbnak a’ roszra mint a*

jóra való hajlandóságnak, a’ mi pedig úgy va n , foképen ha m e g g o n d o lju k : hogy mind azon jóknak, mellyeket, kÖrnyúlállásainkban mível- hettürik volna, elmídasztása is vétek légyen. U- gyan azért tsak vallyuk meg a’ mi ig?z: hogy

— (

33