T R I A N O N I Z S O L T Á R O K .
T R I A N O N A
B I B L I Á B A N . MAGYAROKNAK.
Budafok, 1936. év.
Irta :
Petrovics Pál.
T R I A N O N I Z S O L T Á R O K ,
T R Í A N O N A B I B L I Á B A N .
- MAGYAROKNAK. -
Irta:
P e t r o v i c s P á l
Budafok, 1936. évben.
ELŐSZÓ.
Nagyobbrészt rövid lélekzetű (ú. n.
japáni) versekbe próbálgattam öltöztetni a Szentírásnak a magyarokra vonatkoz
tatható, sőt sokszor tökéletesen rátaláló gondolatait, sóhajait, imáit, feddéseit, vád
jait, vezekléseit, vigasztalásait, bátorítá
sait, stb., valamint Izráel népe egyes történeti helyzetét és állapotát. Már- csak azértan is, mert a mai gondba borúit magyar ember természete nem igen bírja ki s nem is győzi tü relemmel a hosszabb verses olvahivalókat.
De még azértan is, m ert a sors üldözte magyar, akárhol keringjen is a földtekén, mai helyzetében és lelki állapotában, ha honáról van szó, inkább hajlamos egyet-egyet sóhajtani vagy legföllebb na
gyokat mondani, mintsem férfiatlanul hosszadajmasan, érzelmesen panaszolkodni vagy éppenten siránkozni.
3
Drágaságos Erdélyemet vesztett bo
rongó honfiúi lelkemnek jól-jólesett a Biblia szent szavaival, jobban mondva, igéivel és csonka hazánkra is rátaláló ese
ményeivel fel-felsóhajtani és el-elelmél- kedni szomorúságos magyar sorsunkon és vészes világhelyzetünkön. S abban az édes hiszemben bocsátom útjukra e kis zengve zokogó vagy inkább zokogva zen
gő sorokat, hogy azok talántán hasonló jóleső érzelmeket ébreszthetnek sok hon
fiúi és honleányi szívben is. De meg az a csendes szent szándék is ösztökélte toliamat, hogy a zengő sorokba igazított igékkel édes érdeklődést és hódoló haj
lamot ébresszek a Biblia, mint Szent
könyv s annak igazságai iránt a haza
szerető lelkekben. Eltölt ugyanis erősen az a szent meggyőződés, hogy darabokra szabdalt hazánkat és porba sújtott nem
zetünket nem annyira az ember kardja, mint inkább Isten kardja, az Ige mentheti meg: az Ige bibliai igazságai, ha azokat, mint harci eszközöket — mi magyarok — 4
Isten akarata és szándékai szerint vitézül forgatjuk, vagyis, ha komolyan azok sze
rint, illetve azokban, azok szellemében és erejében élünk!
Szent a szándék! Vajha valóra válnék!
Budafok, 1936 november hó.
PETROVICS PÁL.
5
Trianoni zsoltárok.
ÉGI SZŐ (Jeremiás 11, 7; 13, 15.) Istennek ajkai szólnak Onnan felül
Szünetlenül:
y>Halljátok meg az én szómat!^
* * *
TRIAN O N I ZSOLTÁROK.
— Magyaroknak. — (149. Zsolt. 4.)
Kedveli az Űr az ő népét Jajjaival járja bár végét:
Szenvedése, akárki lássa — Dicsősége, szabadulása!
* * •
(148. Zsolt. 13.)
Dicsérjétek az Űr szent nevét, A ki csak áld, senkinek se vét;
A z ő neve dicső egyedül, Áldatában ég s föld egyesül!
**♦
9
(146. Zsolt. 7.) Igazságot szolgáltat Annak, aki elnyomott:
Üldözöttnek, kihánytnak Mutogat mentő nyomot;
Rabláncokat bontogat, Fölszabadít foglyokat, Életerőt ojtogat,
Életre kelt holtakat!. . .
* * *
A N A G Y ÍG É R E T . (Pét. II. 3, 13.) Örökre áll a nagy ígéret, Mert a Tied! Uram, Ígéred:
Éj eget és új földet várunk, Igazság lesz ott a mi várunk!
♦ * *
ISTE N SZÓL A MAGYAROKHOZ.
(Ézsaiás 65, 5.)
»Maradj otthon, Ne föjj Hozzám, Mert Szent vagyok!^
Azért mondom, Mert az orcám
Szentebb, nagyobb, — Sem hogy fényét És szentségét Méltó módon Néznéd, félnéd!. . .
(Ézsatás 63, 18. 19.) Ollyá lettünk, mint a szemet, K iken minden rút láb tapos, K iken sohsem járt a szemed,
— Rút nép lettünk, útálatos — S akik felett
Dicsó neved
Soha nem is neveztetett??? . . .
* * *
(Ézsaiás 60, 12.)
Nép, ország — mind elv ész,
— Jó vihar, jó szélvész — Mind-mind elpusztulnak,
U
Ha híven az Úrnak Útain nem járnak S Néki nem szolgálnak!
MAGVAK ÉZSAIÁS.
(Ézsaiás 51, 12.) Nincs okotok Zokognotok:
Mert én vagyok A legnagyobb Vigasztalódott Vigasztalótok!
(Ézsaiás 61, 2.) Elküldött az Úr, Hogy múlhatatlanul,
— Éljek vagy haljak — Megvigasztaljak
— Élöt vagy halót — Minden gyászolót!
M AG YAR IGAZSÁG.
(Ézsaiás 61, 1.) Kétkedik-e még valaki:
Rogy mint a föld csemetéjét S hogy mint a kert veteményét:
Az Űr akként sarjasztja ki Minden népnek, mi legdrágább:
Dicsőségét, igazságát ?
** ♦
(121. Zsolt. 4.) Ki oly félénk s ki oly dőre:
Rogy nem hisz egy nagy 1 virradtig:
y>Hogy nem szunnyad és nem alszik Izraelnek őriző je/«
* * *
(126. Zsolt. 5.)
A kik vetnek könnyhullással, Aratnak majd vidulással!
* * *
13
(27. Zsolt. 6.
Felülemeled Uram, fejemet Szépen, szelíden
Ellenségimen! *
* * *
TRIAN O N I É N E K E K * 1.
(Trianoni békekötés napjára, 1921. nov. Í3.) (Magyar apotheosis.)
(Zakariás 9, 12. 16. 17.) y>Oh m ily nagy az Ér jósága, Mily nagy az ő kedvességei Olyan dicső, olyan drága, Nem lesz annak soha vége!
*
Nincsen nép, m ely úgy sanyarog, Mint ti gyász’ló bús magyarok!
Térjetek hát, a hú, kedves, Kegyelmetes nagy Istenhez,
* D allam a: U ram Jézus, fo rd u lj h o z z á m . . •
— Erősséges Erősséghez, — Ki mindent majd jól elvégez:
Megsegíti népe nyájit, Minden romot helyreállít:
Ahoz mit se kell toldani. . . Ti reménység bús foglyai, Reméljetek, csak bízzatok:
Visszanagyul országotok.
Megdicsőül minden rögje, S tietek lesz mindörökre, — Mert ott lakik maga az Űr Veletek elválhatlanul.
S ti többé nem lesztek foglyok, De mindnyájan úgy ragyogtok Mintha király-koronának
Ékkövei ragyognának!. . .
*
y>Oh mily nagy az Űr jósága, M ily nagy az ő kedvességei:
Olyan dicső, olyan drága, Nem lesz annak soha vége!
15
TRIAN O N I É N E K * (Ézsatás 62, 1—7.)
Uram, esdek, — s nem hallgatok, Hazám miatt nem nyugoszom, Hazám miatt nem alkatok,
Míg keleten, míg nyugoton, — Fel nem fénylik, mint a fáklya, Igazsága, Szabadsága!
S míg meglátják igazságát Minden népek köröskörül, S dicsőségét úgy csodálják:
Minden lélek repes örül,
Mintha nem dőlt volna romba, Mintha újjá termett volna!
S míg dicsőség koronája, Fejedelmi fejdísz leszel, Isten kezének csodája, — Népek felett fényeskedel:
Hazám, népek legeleje, Népek népe, népek feje!
2.
* D a lla m a : >Mi A tyánk, ki vagy a !mennyekben.«
S mint vőlegény arájában, Gyönyörködik benne Isten:
y>Csakhogy, ime, rádtaláltam, Drága gyöngyöm, drága kincsem;
Elvesztél, meg találtattál, Meghaltál, de föltámadtál
Uram, esdek, — s nem hallgatok, Hazám miatt nem nyugoszom, Nyugtot Neked sem hagyhatok, Míg keleten, míg nyugoton, — Fel nem fénylik, mint a fáklya,
Igazsága, Szabadsága!
• * *
17
HŐSÖK E M LÉK N AP JÁ RA.
(Dávid gyászéneke alapján Sám. II. 1, 19—27.)*
Hazám, annyi ékességed Világszerte elesett!
S hiába! Nincs békességed — Sebeik a Te sejbed.
Hej pedig hogy' harcoltak, Mind csak Teérted holtak.
Sirasd őket, hogyha győzöd, Megérdemlik mind a hősök!
Csöndes legyen a sirásod, Nehezedre bár essék;
Ne hallja meg sok sírásód, Ne hallja az ellenség.
Ne örvendjen bátoron Nagy gyászodon, károdon;
Ne is jusson az eszébe, Sok bűneit ne tetézze!
Ellenséges nagy országok Síkja, hegye, halmai:
3.
* D a lla m a : Jé zu s sebeidnek m élye . . .
Harmat, eső hulljon rátok, Hol hőseink hamvai!
Nem haragszunk mi rátok, Teremjetek virágot
8 gabonát bővebben, szebben:
Hősök hamva engeszteljen!
Szent a hamvuk, mert szeretet Szította, lángolta át:
Szerették egymást szerfelett, Hőbben Istent s a hazát.
Az Isten — s honszeretet Nelük együtt született, Tőlük soha el nem szakadt:
Ez szenteli meg hamvukat!
Szertehunyó, szent hamvaik, Áldd meg, ügy áldd, ió Atyánk:
Onnan keljen ki az a hit:
Felsüt még a nap reánk;
Elhullt annyi ékesség — De lesz újra békesség;
Vérüket nem pazarolták:
Űjra támad Magyarország!
V E R S E N Y . (I. Korinth- 9, 24—27.) Előttem a nagy cél kitűzve!
Sok vélem a versenyfutó, És nézem izgalomba, tűzbe:
K i hagyott el, ki ér utói?
Megtántorul egy gondolatra A lábam itt, a homokon:
— Mit a babér, ha elmaradna, Csak tiszta légyen homlokom!
A pálya ég, zúgó csoportba Ez is, az is előzködik;
Ez elbukik, az rátiporva Vonagló testén átszökik.
Én felkapom, ha tán utamba Kerül egy, — el nem tapodom . . .
— Mit a babér, ha elmaradna, Csak tiszta légyen homlokom!
Óh hány van, kit az életpálya Versenyterén, míg célhoz ér:
Befog az útnak szennye, sár ja —
S fején az áhított babér!
De haj, e drága árba nékem Nem, nem kell, el nem fogadom:
Ha ráteszik, főmről letépem — Csak tiszta légyen hom lokom !. ..
* * *
TRIAN O N I ZSO LTÁR * Hungária éneke.
(Mikeás 1 , 8—10.)
Ne örülj én ellenségem, Elestem bár, — de fölkelek;
Ülök habár sötétségben, Az Űr nekem: a Napkelet!
Az Űr haragját hordozom, Mert ellene, jaj, vétkeztem, Míg leperel, dönt sorsomon, Mitől reszket lelkem-testem!
Dallama: Győzhetetlen én kőszálam . . . Vagy: Gondviselő édes A ty á m ...
Vagy: Uram Jézus, fordulj h o zz ám ..- 21
De ha eldől az ítélet, Kivisz engem napvilágra:
Ott érezem csak, hogy élek, Éltet az ő igazsága!
Ellenségem is ha látja, Az igazság hogy’ fölkerül:
Menten eláll szeme-szája, Szégyen sújtja menthetlenül:
y>Im’, hatalmad, dicsőséged, Mellyel engem megtaposál:
— Ellenségem, észbe végyed — Szétloccsan, mint az utcasark...
Ne örülj, én ellenségem, Elestem bár, — de fölkelek;
Élők, habár sötétségben, Az Űr nekem: a Napkelet!
22
II.
Sóhajok.
MEGNYUGVÁS.
(62. Zsoltár 1. vers.
Csak Istenben nyugoszik meg lelkem, Mert őbenne szabadítót leltem!
» * *
ÍGY é r e z z é t e k
.
Krónikák I. könyve 29, 17.
Jól tudom, óh én Istenem, Jóságodat ki ízlelem,
Hogy Te a szívet vizsgálod S szereted az igazságot!
♦ * * DRÁGA.
(116. Zsoltár 15.)
Az Ür szeme előtt de drága Kegyeseinek a halála!
(34. Zsoltár 20. vers.)
Lehet az igaznak sok nyomorúsága, De azokból az Űr könnyedén kirántja.
***
25
CSAK A Z ÉRBAN.
(Ézsaiás 45, 24.)
Csak az Érban, — m ily emelő!
Minden igazság és erő.
» * •
A CSONKAORSZÁG FELÉ.
(Ézsaiás 11, 9.)
Mikor leszel te, Békeország, Te zaklatott bús Magyarország ? Reád mikor nem áhítoznak A z éhesek, irigyek, rosszak?
• * *
IS M E R A Z ÉR.
(Timóteushoz írt II. levél 2, 19.) elm eri az Ér az övéit«
Egészen a szíve tövéig!
* * *
A M E G S Z E D E T T SZŐLŐ (Mikeás 7, 1.)
(Csonka hazánknak.) Ja) énnékem:
Voltom-létem Olyan, mint a Jól megszedett Szóló-inda:
Nem maradt rajt, Bárhogy szeresd, Ennivaló
Semmi gerezd.
Pedig, pedig Vággyal telten Friss zsengére Áhit lelkem !. ..
Vágy szünetlen!
* * *
DATÁLOM ÁTKA.
(Habakuk 1, 11.) Jaj az embernek:
Esik bűnbe, bajba, —
27
Hogyha Istene:
Saját hatalma!
* * *
(56. Zsoltár 12. vers.) Istenben bízom.
Nem félek bizony;
Ember meg épen Mit árthat nékem?
* * *
(Sámuel I. könyve 14, 6.) Legyen neked örök szabály:
Isten előtt nincs akadály!
* * *
(Hóseás 14, 4.)
Gondol az Úr minden magyarjára:
y>Nála talál kegyelmet az árva!«
*
ni.
Trianoni intelmek.
TEM ETÉS.
(9. Zsoltár 1. vers.)
Minden nép csak tem etkezik, Mely Istenről feledkezik.
• * *
(Példabeszédek 14, 34.) 'Az igazság felmagasztal Minden népet,
A bűn pedig gyalázattal Fertőz, éget.
* * *
(Ézsaids 48, 22.) Nincs békesség nektek:
Istenteleneknek!
JE R E M IÁ S A Z ÚJ K O R B A N . (Jeremiás 1, 9.) Kinyújtod a kezed, Uram, S megérinted nyelvemet:
Erezem, hogy Lelked suhan S megihleti telkemet:
31
Hallom szavad, hallom, hallom, Fülembe itt susog halkon:
Országoknak és népeknek y>Szádba adom igéimet, Lám a te szádba illenek.
Fölébe téged tétetlek,
Hogy irts, gyomlálj, pusztíts, rombolj — Építs, plántálj is a romból!. . .
Ahelyt, hitét hogy elhagyná, Tedd népemet jóvá, naggyá!^
* * ♦
JO Á Z ŰR!
(Ndhum. 1, 7.)
Jó,jóazŰ r, ha nem nyughatol, Erősség, ha szorongattatok - Ismeri 0 mind-mind a jókat, Ismeri a benne bízókat.
Utálja a világ javain,
— A z ördögnek e szennyalmain — Hivalkodó, hetyke hízókat — Kedveli a Benne bízókat.
***
I S T E N SZ Ó L N É P É H E Z . (Gazéi.)
(Ézsaiás 48, 18.) Najha figyelmeztet volna Minden parancsolatomra:
Békességed olyan volna, Mintha folyó vize folyna, Igazságod olyan volna,
Mint a tenger hullámtornya, Am ely feltör az égboltra!
* * *
(34. Zsoltár 22. vers.) A hitetlent megöli a gonoszság:
Elvesznek, kik az igazat kínozzák.
* * * JAVU N K BA.
(Római levél 8, 28.) K ik szeretik Istent, Javukra tesz mindent.
* * *
33
(Példabeszédek 11, 8.)
"Az igaz a nyomorából kimenekül A gaz viszont beleesik menthetlenül.
* * *
N É P S Z Ö V E T S É G N E K G E N F B E N . (Hóseás 4, 1; Mikeás 6, 2.) A népek mért zúdulnak, S az Űr miért rival?
Mert pere van az Űrnak A föld lakóival!
Mert nincsen, nincs igazság, És nincsen szeretet;
S akárhogy is vitassák — Nincs Istenismeret!
* * *
A Z Ű R FENYEG ETÉSE.
(Hóseás 6, 4.) Mit, mit tegyek ú
Én veletek Ti nemzetek?
*
A szeretet' Tibennetek Olyan, mint a Kora felhő, Mely most feljő, Meg eltűnik S vissza nem jő;
8 olyan, mint a Hulló harmat, Mely nem ismer, Nem irgalmat, Ügy eltű n ik. . .
*
Mit, mit tegyek Hát veletek
Ti nemzetek?
*
35
FOGOLY.
( Rabmagyar országnak.) (Timóteushoz írt II. levél 2, 26.)
Foglya vagyok az Űr Akaratának:
Énvelem semmit nem Akarhatnának
Rosszba rekedt Rosszemberek.
K i az Űrnál Egyszer fogoly, Nem fog rajta Ördög, pokol!
* * *
SZEM FÉNYVESZTŐ K.
(Malakiás 3, 5.) ítéletre indulok
Szemfényvesztők ellen:
Kivetve már a hurok, K ik nem félnek engem.
A ZSÁK M ÁN Y ÁTKA.
(Prófécia utód-államoknak.) (Habakuk 2, 6.) Jaj annak, aki Rakásra gyűjti, Am i nem övé!
Nagy adósságot, Mint terhet, átkot Rak nyaka köré, — Míg sok kolonca Végre megfojtja!
(Példabeszédek 15, 16.) Jobb a kevés
A z Űrnak félelmével, Mint a mesés
Kincs az ö sérelmével.
♦ * *
(37, Zsoltár 16. vers.) Jobb a kevés az igaznak, Mint tömérdek kincs a gaznak.
* * •
37
GYÖNGYÖK.
(Máté 7, 6.)
Ne adjátok azt, ami szent, Mint holmi kis értéktelent — Ebek elé;
És gyöngyöket Se öntsetek Disznók elé;
Hogy lábaikkal Meg ne tapossanak, És fogaikkal
Meg ne szaggassanak Jaj, titeket,
'Akiknek van, Van hitetek!
♦ * *
ELV É SZ A NÉP.
(Hóseás 4, 6.)
Szól az Űr, e világ szinte beleszédül:
y>Elvész az én népem szent tudomány nélkülit O *
K IK H E Z VONZÓDOM?
(Ézsaiás 40, 31.)
Nem szívlelek minden pimaszt:
Közönségesség elriaszt, Szinte futásnak eredek — Nem vonzanak a verebek, — Csak a magasvívó sasok, K iknek szemében olvasok
Olyat, mi nagy, merész, remek, S kik messze' s föltekintenek,
S kiknek hazája a magos, S lábuk sarat sohsem tapos!.. .
*
39
IV.
Trianoni vezeklés.
G YALÁZATBAN . (Jeremiás 3, 25.) Gyalázatunkban heverünk, És elborít a szégyenünk, Mert vétkeztünk és vétkezünk A z Űr a mi nagy Istenünk Szentsége ellen mi s atyáink Gyermekségünktől fogva máig:
Nem hallgatánk egyetlen árva Igére: Istenünk szavára!
ÁLNOK.
(Malakiás 1, 14.) Magadba kell szállnod:
Átkozott, ki álnok!
JE R E M IÁ S SIRÁM A.
(Perlés az Ürral.) (Jeremiás 14, 19—22.) Egészen elvetetted-é Judát?
Avagy Siont utálja a te Lelked?
Mért ostoroztál hátunkon ügy át, Rogy Izráel, sebére, írt se lelhet?
43
Egészen elveted Hungáriát?
Vagy a magyart utálja a te Lelked?
Mért ostorozol hátunkon így át, Hogy a Magyar, sebére, írt se lelhet?
**♦
M I V E S Z I E L A Z É S Z T ? (Hóseás 4, 11; 5, 4.) Paráznaság, bor és must, Mind gonoszra készt:
Nem hagyja hinni Jézust — Elveszi az észt.
* * *
A N ÉP EK É R TÉ K E IST E N SZEM ÉBEN.
(Ézsaiás 40, 17.)
Minden népek semmik Előtte, Kezét senki meg nem kötötte;
Minden nép annyit ér:
— S egyúttal annyit él — Mit jogad be mindenike Abból, ami Isten-ige!
* * *
M IÉRT CSONKAORSZÁG?
(Ámos 9, 8.) A bűnös országot Szemmel tartja az Űr S eltörli a földről, El, irgalmatlanul;
De teljes egészben Nem törli el mégsem:
— Haragja elégül — Irgalma jeléül,
Bárhogy nekirontott, Hagy belőle — csonkot!
* * *
CSALÁRD A SZÍV.
(Jeremiás 17, 5.)
Csalárdabb a szív mindennél, Hogy te rája sem ismernél, Ha az Űr nem volna résen Hogy szíveket kifürkésszen, S megvizsgáljon vesét, velőt, S úgy vádoljon színe előtt Mindenekért s mindeneknél Azért, mit tettél s nem tettél!
45
N E K Ü L D J E L V R A M ! (Jeremiás 15, 1—2.) Ne küldj el minket Orcád elől;
Ez az elküldés S elmenés innét Minket megöl — Mert ott van élet, Ahol Te vagy;
Másutt halál csak, És síri fa g y !. . .
* * •
M A G Y Á R O K F E L É . A Z Ü R F E N Y E G E T É S E .
(Jeremiás 23, 1.) Jaj a pásztoroknak,
— Bűnben bátoroknak — K ik elvesztik,
Elszélesztik
—Megbújva ott, megbújva itt — A z Ür mezeje juhait!
A Z ÚR VÁD JA NÉPE ELLEN.
(Jeremiás 22, 21.)
Szóltam, mikor jól ment dolgod, Kiáltva is, néha halkon;
De te azt mondtad: y>nem hallom!^
— Ifjúságod óta Ez a te szokásod, Hogy nem hallod Igém', Te süket, te vásott!
♦ * *
A Z ÚR ÍTÉ LE TE . (Hóseás 2, 3.)
Imátokban esdtek Hozzám:
y>lsten, Istenid — kiáltozván.
Odafordul, — mordul orcám:
— Népemnek a jó nem tetszék — Eméssze hát az ellenség!
♦ *»
47
M AG YAR VEZÉRLÉS.
(Jeremiás siralmai 1, 18.) Igaz az Űr! Igaz szava, Csakis Neki van igaza.
És én mégis, — jóban, rosszban — Szava ellen rugódoztam!
* * *
KICSODA OLY ISTEN?
(Csonka hazánkhoz.) (Mikeás 7, 18.)
Kicsoda oly Isten, mint Te, A ki a bűnt megbocsátja S elfedi a vétket, szinte Rogy az ember sohsem látja?
Kicsoda oly Isten, mint Te, Oly szerető, oly őszinte:
Nem hajthatlan haragjában:
Gyönyörködik irgalmában?!
*
V.
M agyarok imája
K I LEGNAGYOBB.
(Horthy Miklós kormányzónak.) (Márk 10, 43—45.)*
K i legtöbbet szolgál, A z a legnagyobb, Fejedelmi fényben Felettünk ragyog:
Naggyá teszi s fővé Isten keze őt
Nagy nemzetek s népek Szemei előtt.
Minden hű magyar szem őreája néz,
És imára lendül Milliónyi kéz:
Áldott a nagy Isten,
— Örök áldatott — FLogy a magyaroknak Ilyen Főt adottig
Luk. 22, 24—26. — Mózes IV. könyve 28, 13.
— Timóteus I. 2, 1. 2. — Sámuel II. könyve 22, 36.
51
(80. Zsoltár 2. vers-) óh Izrael hű Pásztora!
Hallgass meg, aki vezérled, Mint juhnyájat, a te néped:
Ne rejtsd el orcádat soha!
Lássunk: a sötétet vedd el, Jelenj meg, te szent fényeddel!
♦ * *
(25. Zsoltár 22. vers.) Mentsd ki uram néped, Amelyben lépked — S már nyakig Iából:
Minden bajából!
* * ♦
(80. Zsoltár 4. vers.) Seregek Ura, Istene, Állíts helyre minket, Világoltasd égi orcád:
Csak ez szabadít meg!
* * *
(84. Zsoltár 13. vers.) Seregeknek Ura engedd,
Boldog legyen, ki hisz Benned!
* * * ÉLVEZET.
(Jeremiás 15, 16.) Seregek Ura, Istenem, Te nevedről neveztetem!
Ha hangod, Igéd hallatod, Mint a virág a harmatot, Édesdeden
Élvezgetem;
S mint méh a himport szürcsolöm:
Szívem nek vigasság, öröm!
* * *
A MEGTÉRÖK SORSA.
(Bírák 5, 31.)
Vesszenek el, Uram, minden ellenségid, De akik megtérnek s szeretnek mindvégig:
Tündököljenek itt, oly ragyogó szépen, Miként a kelő nap az ő erejében!
53
(Márk 1, 37.)
Eressz Magadhoz, óh eressz — y>Mindenki csak Téged keresi,
Tudattal, öntudatlanul,
Lelkünk Feléd csak vágyva n y ú l. ..
Eressz Magadhoz, óh eressz, Légy Uram irgalmas, kegyes, Óh ha mi Nálad lehetünk:
Otthon vagyunk, s oly jó n e kü n k !. ..
*
VI.
Vigaszok, mézcseppek.
G Y Ö N Y Ö R Ű S É G . (Példabeszédek 25, 11.)
Ha az Ige nékem Nem gyönyörűségem:
Rég elvesztem volna Nyomorúságomba'!
♦ * *
K E D V E S A Z Ű R N A K A M A G Y A R . (Ézsaiás 43, 45.)
y>Mivel kedves vagy az én szemeimben, Becses vagy s téged én szívből szeretlek^:
Ne félj, veled vagyok s leszek — s te minden, Szent gondja, gondolatja lész szívemnek.
* * *
57
ÓH N E BÁNKÓDJÁTOK!
( Magyaroknak.) (Nehémiás 8, 10.) Óh ne bánkódjatok:
Jó a ti Érátok, Benne örvendjetek!
Ez az örömetek:
Legfőbb erősségiek Mindenha tinók tek.
Amíg ezt birjátok, Törhetnek tirátok Nagy népek, erősek:
Hajtatok nem győznek!
* * *
M AG TAR LILIOM.
(Hóseás 14, 16.) Irgalmául íg y szól az Űr:
y>Ollyá lészek Izráélnek, Mint a harmat, Melynek nyomán
Frissen puhán Gyököz’, sarjad Szüzifijon A liliom! ...«
♦ * * A SZÍV SEBE.
(Jeremiás 30, 12—17.
Veszedelmes szíved sebe, Senki sincsen, ki kösse be;
Nincs orvosság, balzsam sincsen, Mely legalább rajt enyhítsen;
Eláradott a te vétked,
Szinte fullaszt: véged, véged!
Hulláma már-már benyelne — De f eltűri az Űr kegyelme:
Viharon át csendes csillag, M elynek fénye szívedig hat S íg y kecsegtet, igyen bíztat:
y>Lásd meg orcám, Hajolj Hozzám —’
S orvosollak, kigyógyítlak!«
59
SZE N T K ENET.
(Jelenések 3, 18.) Uram!
Kenem Szemem
Szemgyógyító irral, Milyet
Szíved
Bőségesen birlal:
Szíved szava, Igéd java, Melyből veszek, feszegetek És ráteszek Jó-eleget
Lelkem szemére
— Kitől se félve, ■ Hogy frissen, ifjon Feléd kinyíljon És szerte lásson:
Egy új országon, ■
"A mennyországon!
"AZ ÉR FÖLEMELI NÉPÉT.
(Sámuel I. könyve 2, 6.) Az Ér öl és elevenít, Ha sírba visz, visszakerít;
Szegénnyé tesz és gazdagít;
Aláz és felmagasztal itt;
A szegényt porból szedi fel Könyörülő kezeivel,
S ki csak a sárban taposott, Ott ül, hol a hatalmasok!
*
61
VII.
Trianoni buzdítások.
CSONKA H AZÁN K IGAZSÁGA.
(Példabeszédek könyve 28, 5.)
^Gonoszságban élő embereké Mindenike szinte megmered, Ha valahogy szemükbe vágod A. cáfolhatlan igazságot:
S mintha sértve volnának vérig, Néznek reád, de még sem é rtik ...
y>De akik az Isten keresik, Megértenek mindent^ — S megtalálják itt lent
Az igazság gyöngyét — egy szemig.
* * *
ÉLTEK I (Ámos 5, 6.)
A halálnak arcától ha féltek:
y>Keressétek az Urat, — és éltekig
* * *
65
MAGYAROKHOZ.
(Péter 1. levele 5, 7.)
Minden gondotok az Űrra vessétek, Ki jól ismeri szívetek, vesétek;
Ne zúgolódjék ellene szátok,
Mert Neki gondja, gondja van rátok!
* * * K I A Z ŰR?
(Mózes 111. könyve 18, 5-) Én vagyok az Űr! Én vagyok!
Senki égen, földön nagyobb.
Parancsolom mindenkinek:
Tartsátok meg törvényimet, — Melyeket, ha megtartotok:
Éltek, — s lesztek ti boldogok!
* * *
N E F É L J SIÓN!
(Ézsatás 52, 7.)
Ne félj Sión, csak nyugton maradj, Csak egyenes utadon haladj:
Fenekedik bárki’s ellened,
^Uralkodik a te Istenedé
BIZTONSÁGBAN.
(Ézsaiús 14, 32.)
Most homlokodnak, majd meg hátadnak Ettenid egyre így-ágy támadnak!
Óh, ne félj, népem, nyugton maradj hát:
»Az Űr veté meg Sión alapját!^
* * *
PABANCSOLATOK.
(Ezékiel 20, 11.) Így szól az Isten, Az én Kőszirtem:
»N épemnek adom im ’ Parancsolataim', Miket jószántával Ha tenni nem átall:
Él, él azok áltál#
* * *
(Példabeszédek 3, 21.) A gazok gonoszul Járnak, csak gonoszul;
Igazaknak pedig Jóval fizet az Űr.
67
K E R E SSÉ TE K A Z URAT!
(Ézsaiás 55, 6.) Keressétek az Urat, Míg megtaláljátok;
Segítségül hívjátok, Míg közel hozzátok!
* * * JÓ A Z ÉR!
(34. Zsoltár 9 vers.) Érezzétek és lássátok,
Rogy jó az Ér! Gondol rátok!
Boldog ember minden izig, Aki csupán Benne bizik.
IGAZSÁG ERŐSÍT.
(A magyar nemzethez.) (Ézsaiás 54, 14.) Igazság által leszel Te erős;
Ne gondolj a bajjal, Rettegéssel, jajjal —
Semmi sem árthat Neked, Te győzsz!
* * *
AMI BIZONYOS.
(Hóseás 6, 3.) Hogy az Űr jő, Eljő hozzánk:
Oly bizonyos, Mint a hajnal, Mely kél halkai És balzsamos Leget hoz ránk;
S mint az eső, Mit a mező Minden hantja Vár szomjazva — S m egáztatja!.. .
* * *
(34. Zsoltár 19. vers.) Közel vagyon az Űr A töredelmeshez, S aki töredelmes, Az soha el nem vész:
Mindvégig megtartja Az Űrnak irgalma!
* * *
69
JŐ ORVOSSÁG.
(Példabeszédek 17, 22.) Víg az elme Hittel telve ...
S a víg elme:
Jó orvosság;
Borás elmék Elorozzák Vidám lelkek Orvosságát.
Tartalom
OLDAL
Előszó . . . 3
I. Trianoni zsoltárok . . 7
II. Sóhajok . . . . 23
III. Trianoni intelmek . . . 29 IV. Trianoni vezeklés . 41
V. Magyarok imája . . . 49
VI. Vigaszok, mézcseppek . . 55 VII. Trianoni buzdítások . . 63
SZERZŐ EGYÉB MŰVEI:
Jézus mindenütt." Versek —'50 Újkori apostolok és vértanuk" —'40 Zengő imák." Versek —'50
Kaphatók a szerzőnél.
Fébé Ev. Diakonissza Anyaházi Nyomda Bpest, VII. Damjanich-u. 28b T el.: 1 -4 1 2 -8 0 .
