T A N U L M Á N Y O K
VESZPRÉMY LÁSZLÓ
Z S I G M O N D G A L A M B Ó C N Á L 1 4 2 8 - B A N1
A n i k á p o l y i v e r e s é g (1396) é s a folyamatos b a l k á n i t ö r ö k j e l e n l é t felértékelte a délvi
déki szerb v á r r e n d s z e r j e l e n t ő s é g é t a magyar stratégia s z e m p o n t j á b ó l . Zsigmond, illetve t a n á c s a d ó i éles szemmel vették é s z r e , hogy N á n d o r f e h é r v á r ( B e l g r á d ) é s az azt v é d e l m e z ő e r ő s s é g e k magyar k é z r e k e r ü l é s e egyszerre v é d e l m e z i az o r s z á g o t a török b e t ö r é s e k től, é s biztosítja a magyar befolyást a tőlük d é l r e fekvő t a r t o m á n y o k b a n , k ü l ö n ö s e n Szer
b i á b a n é s a H a v a s a l f ö l d ö n . V é g e r e d m é n y é b e n e z e k t ő l a váraktól függött, hogy meddig sikerül é l e t b e n tartani a magyar fegyverektől függő h ű b é r e s t a r t o m á n y o k r e n d s z e r é t a déli ü t k ö z ő z ó n á b a n . B o s z n i á b a n e feladatot az 1404-től magyar e l l e n ő r z é s alá került Szrebernik, majd 1434-től a szintén magyar irányítás a l á vont Jajca kapta.2 S z e r b i á b a n e b b ő l a s z e m p o n t b ó l m á r csak a Duna-menti e r ő s s é g e k j ö h e t t e k s z ó b a .
A z 1428-as é v i e s e m é n y e k k i i n d u l ó p o n t j a Zsigmond Lazarevics István szerb despo- tával kötött 1426. é v i tatai e g y e z m é n y e3 lett, ami s z á m o s , M a g y a r o r s z á g s z á m á r a fontos Duna-menti e r ő s s é g - így N á n d o r f e h é r v á r , G a l a m b ó c stb. - á t a d á s á t helyezte kilátásba a királynak. Ezzel m é g i n k á b b m e g n ő t t a magyar király k ö z v e t l e n b e l e s z ó l á s a a szerb ha
talmi viszonyokba, s egyúttal ellenőrizni tudott t ö b b ú t v o n a l a t , így a B e l g r á d - N i s hadi
utat, illetve a Duna - M o r a v a vízi utat, s m é g h a t é k o n y a b b a n be tudta illeszteni az 1424- ben felújított S z ö r é n y v á r a t4 (Turnu Severin) is a déli h a t á r v é d ő rendszerbe. A g a l a m b ó c i magyar flottabázis e l l e n é b e n a t ö r ö k n e k semmi e s é l y e sem lett volna arra, hogy a D u n á n , vízi úton t á m a d j o n , mint p l . 1456-ban. B e l g r á d e g é s z e n 1521-ig a Buda elleni t á m a d á s nak is m e g k e r ü l h e t e t l e n a k a d á l y á t k é p e z t e , ami G a l a m b ó c stratégiai j e l e n t ő s é g é t n é m i l e g kisebbíti ugyan, illetve v i s s z a s z e r z é s é n e k k u d a r c á t is v i s z o n y l a g o s s á teszi (amit e g y é b k é n t 1433-ban Bertrandon de la Brocquiere is felismert é s leírt), á m G a l a m b ó c5 birtoklá
sa nagyban m e g k ö n n y í t e t t e volna B e l g r á d v é d e l m é t . Folyami á t k e l ő h e l y k é n t is fontos hely lehetett, hiszen p á r é v v e l k o r á b b a n , 1411-ben a z s á k m á n y o l ó t ö r ö k ö k G a l a m b ó c n á l keltek át a D u n á n , minden a k a d á l y n é l k ü l .6 V a l a m i v e l k é s ő b b , 1437-ben pedig M a r c a l i
1 A nagyváradi „Sigismund of Luxemburg and His Time" című konferencián (2007. december 6-9.) el
hangzott előadás kibővített szövege. A korabeli forrásokban törökül Güvercinlik, szerbül Golubac, németül Taubenburg, románul Golumbac. Itt köszönöm meg C. Tóth Norbertnek, hogy használhattam a Zsigmond-kori Oklevéltár (MOL) cédulaanyagát, és Sztipanov Jovánnak a szerb szövegek fordításában nyújtott segítségét.
Szakály, Török-magyar küzdelem, 26-29. o.
Pesty Frigyes, Brankovics György, 3-7. o.
4 Zsigmond oklevele, Tata, 1424. X. 16.: ,jelen hadjárat célja Szörény várának és az ország más határerő
dítményeinek újjáépítése." V. ö. Engel, in Ozorai Pipó emlékezete, 67. о. (HO I. 317. о.): „pro construccione, reformacione ас restauracione ... fortaliciorum confiniorum . . . " A déli várépítésre 1419 után Hategan, Temes
vár, 268-271. o.
5 Engel, Archontológia, 1. 314. o.
6 Zsigmond Perényi Péternek, ZsO III. Nr. 692.
J á n o s csapatai is ott keltek át, hogy e g é s z e n K r u s e v á c i g (s talán Sztolatyig) p u s z t í t s a n a k , s a moravai török n a s z á d o k a t is felgyújtsák.7 K i k ö t ő k é n t m é g j e l e n t ő s e b b volt, amire Bertrandon de la Brocquiere szintén utalt, aki G a l a m b ó c n á l s z á z t ö r ö k n a s z á d o t látott.
A z u t a z ó e g y é b k é n t útleírásában t ö b b s z ö r is visszatért a g a l a m b ó c i c s a t á r a j e l e z v e , hogy a v e r e s é g n e k k o m o l y lélektani hatása volt a k o r t á r s a k r a . Bertrandon leírta t a l á l k o z á s á t a milánói követtel E d i r n é b e n ,s aki maga is ott volt a vár alatt, s találkozott két genovai számszeríjásszal is, akik szintén részt vettek az ü t k ö z e t b e n , ami arra utal, hogy l e g i n k á b b Velence ellenségei k é p v i s e l t e t t é k magukat Zsigmond t á b o r á b a n .9 Ez nem m e g l e p ő , h i szen Zsigmond tábori k í s é r e t é b e n általában voltak külföldiek, mint 1427-ben Pedro ( P é ter) p o r t u g á l herceg.1 0
A szerb despota, Lazarevics I s t v á n 1427. j ú l i u s 19-én elhunyt, ami Zsigmondot nem érhette váratlanul, m i v e l m á r 1426 decembere ó t a E r d é l y b e n , " a déli h a t á r h o z k ö z e l tar
t ó z k o d o t t . A raguzaiak j ú l i u s 3 1 - é n tudósították a despota haláláról, de akkora Zsigmond úton volt, augusztus 2 l - r e m á r O r s o v á h o z é r t .1 2 Ennek okai k ö z ö t t a havasalföldi katonai helyzet és Pipo Spano halála (1426. december 27.) e g y a r á n t szerepet j á t s z h a t o t t , nem- k e v é s b é az a tény, hogy M u r á d szultán 1426-ban betört S z e r b i á b a , s Nisen át K r u s e v á c i g vonult é s birtokba vette a két várost. Lazarevics István erre k ö v e t e t küldött h o z z á , é s a k r ó n i k á k szerint, adófizetést vállalva, m e g h ó d o l t . I I . M u r á d e l é g e d e t t lehetett a havasal
földi és szerbiai t é r n y e r é s é v e l , mivel 1427-ben nem vonult s z e m é l y e s e n t á b o r b a . Zsig
mond 1427-ben k ü l d h e t e t t s e g é l y h a d a t a t á m a d ó t ö r ö k ö k ellen R a v a n i c á h o z (Engel Pál szerint a mai C u p r i j á h o z ) , amely Bocska M i k l ó s udvari lovag, a s e g é d c s a p a t k a p i t á n y a v e z e t é s é v e l sikerrel szállt szembe a t á m a d ó k k a l .1 3
A tatai s z e r z ő d é s b e n említett várak közül a legnagyobb p r o b l é m á t G a l a m b ó c jelentet
te, mivel annak szerb v á r n a g y a (a magyar oklevelek é s a szerb k r ó n i k a szerint J e r e m i á s vajda1 4) az e l z á l o g o s í t á s fejében 12 000 aranyat követelt Z s i g m o n d t ó l . Ú g y látszik, a k i rály nem fizetett, mert a vár - v a l ó s z í n ű l e g a mondott fizetség fejében - a t ö r ö k ö k k e z é r e került. G a l a m b ó c o t Brankovics G y ö r g y (Durad) sem kapta meg, noha a szerb k r ó n i k a szerint s z e m é l y e s e n tett rá kísérletet. H a t a l m á t Nis, K r u s e v á c é s G a l a m b ó c e l v e s z t é s e k ü l ö n ö s e n i n g a t a g g á tette, olyannyira, hogy s z e r b - t ö r ö k m e g á l l a p o d á s r a került sor, mely Spremic szerint m é g a g a l a m b ó c i ostrom kifejlete előtt, 1428 m á j u s á b a n m e g k ö t é s r e ke-
7 Vladimir Corovic (+1941) tudni véli, hogy a magyarok Pozsezsinnél keltek át a Dunán, s onnan haladtak Galambóc felé, s az egész akciót június 19. és 27. közé datálja (általam nem ismert források alapján).
Sztolatyra, a Nisava és Morava összefolyásánál, talán azért gondol, mert Bertrandon is említi az ott állomáso
zó, 80-100 naszádból álló török flottát. Istorija srpskog naroda. 1941. A magyar királyi oklevél kelte: 1437 IX.
27., kiad.: Thallóczy-Aldúsy, Magyarország és Szerbia, Nr. 184.
A Murád felé felajánlott milánói diplomáciai közvetítésre Hoensch, Kaiser Sigismund, 338. о.
Szamota, Régi utazások Magyarországon, 68-69., 78-80., 85. o.
10 Wertner, Magyar hadjáratok, 427. o. (Zichy Okm. V I I I . 310. és Blagay Okm.: 287-288. o.; lorga, Un principe portugues, 66-74. o.
'1 Gündisch, Siebenbürgen, 4 2 0 4 2 2 . о.
1 2 Raguza Okm. 324. o.
1 3 D L 94 167., 1427. X I . 19. Kivonata Thallóczy-Áldásy: Magyar-szerb, Nr. 142. Ravanicát az oklevél a mi várunknak nevezi, de ebből még nem következik Bocska várnagysága, mint azt Engel gondolja. Enge!, Archontológia 1. 398. o.
1 Braun, Lebensbeschreibung, 61-62. о. A forrás 1431 körül íródott, s X V . századi kéziratokban maradt fenn, szerb és orosz nyelvi verziókban.
r ü l t .1 5 M i n d e z nem zárja k i , hogy a „kettős v a z a l l i t á s " g y a k o r l a t á n a k m e g f e l e l ő e n Bran- kovics k é p v i s e l e t é b e n megjelenjen a Tallóci M a t k ó vezette szerb kontingens Zsigmond t á b o r á b a n . Spremic e g y é b k é n t nagyra tartja Zsigmond s z e m é l y e s j e l e n l é t é t , ami sokkal e n g e d é k e n y e b b o s z m á n politikát e r e d m é n y e z e t t a szerbek i r á n y á b a n .
G a l a m b ó c , legalábbis K á r o l y R ó b e r t 1334-es hadjárata óta, a magyar k i r á l y s á g h o z tartozott, e g é s z e n 1390 ő s z é i g , amikor t ö r ö k k é z r e k e r ü l t .1 6 Zsigmond m á r 1390-ben is sikertelenül t á m a d t a (mint a királyi o k l e v é l mondja: personaliter), így a k o r t á r s a k tisztá
ban lehettek az ostrom n e h é z s é g e i v e l .1 7 Engel Pál szerint 1390 decembere az egyetlen időpont, amikor az ostrom b e i l l e s z t h e t ő Zsigmond i t i n e r á r i u m á b a .1 8 Egyben m a g y a r á z a tot kapunk arra is, miért fordult vissza abban az é v b e n a B u d á r a v e z e t ő útjáról: az ostro
mot, mint az oklevél sejteti, az váltotta k i , hogy a t ö r ö k ö k elfoglalták a várat. N y o m b a n odasietett és m e g k í s é r e l t e visszafoglalni, ami aligha sikerült, k ü l ö n b e n t ö b b e t h a l l a n á n k az e s e m é n y r ő l , érthető viszont, hogy a király útja onnan miért T e m e s v á r r a és nem B u d á ra vezetett. Uruc török krónikája is említ a 792. évnél (1389 december - 1 3 9 0 december) egy t ö r ö k hadjáratot G a l a m b ó c é s Szerbia ellen. Ennek alapján szintén 1390-re (vagy 139l-re) d a t á l h a t ó G a l a m b ó c török kézre j u t á s a , h a n g s ú l y o z v a , hogy a t ö r ö k ö k a magya
roktól foglalták el. A szerb d e s p o t á n a k a k é s ő b b i e k b e n a t ö r ö k ö k a d h a t t á k vissza, n y i l ván 1426 előtt. A z m á r csak m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t i adalék, hogy az 1388-ban (vagy a k ö r ü l ) István szerb despota emberei által vívott sikertelen szerb o s t r o m r ó l t u d ó s í t ó o k l e v e l é b e n fordul e l ő a „ g é p p e l való töretés első kifejezése ( g é p e l y ) " , „cum gepeu macteverunt". A
„ g e p e u " ( g é p ) n é m e t e r e d e t ű s z ó k é n t a felvidéki, s eszerint d é l v i d é k i b á n y á k b a n is eme
l ő g é p k é n t szerepel, l e g k o r á b b i előfordulása 1400-as, n é m e t forrásból ismeretes.1 9
Az 1428-as ostrom
Zsigmondot a hadtörténeti szakirodalom nem nagyon szokta dicsérni a g a l a m b ó c i ost
rom miatt, pedig a király igen e l ő r e l á t ó a n és gondosan j á r t el. Pontosan tudta, hogy egy h a d v e z é r m e g j e l e n é s é h e z , a katonai „ s z e r e p h e z " milyen k ü l s ő s é g e k , így haditechnikai újítások tartoznak, s azokkal mind rendelkezett is. Paradox j e l e n s é g , hogy egy, az ü t k ö -
15 Spremic, Deszpot Brankovics, 11 l - l 13. o.
1 6 V. ö. Codex diplomaticus Andegavensis III. Budapest, 1883. 401-402. o., és uo. V. 97. o.; Wertner, in Történelmi Tár, 1907. 192. o.(„in castro regio Golombok", 1337.). A sikertelen szerb ostromról tudósító okle
vél 1387 vagy 1388 márciusára keltezve: ZsO I . Nr. 474. (Lázár despota csapatairól Ortvay, Temesmegyei, 299. o., Thallóczy-Átdúsy, Magyarország és Szerbia, 22. o.
17
Korai történetére Engel: Lazarevics István szerb despota, in: Művészet Zsigmond király korában, 1.
430-432. o. „Castrum nostrum Galambocz ... per ipsos Turcos potenter occupatum ... personaliter obsedera- mus;" Thullóczy-Aldásy, Szerb-magyar, Nr. 90. 1399. V I I I . 29. Perényi Péternek. Ugyanígy elbeszélve 1411:
Fejér, X. 5., 163. o. Idézi Engel, Török-magyar, 570-571. o.
I S A szakirodalom feltételez még egy további magyar ostromot is, valószínűleg 1392-ben. Cirkevic, Golubac v szerednem veku, И . о .
1 9 Mollay, Német magyar nyelvi érintkezések, 286. o. Idézi Cirkovic, Golubac, 29-30. o.; Ort\'ay, Temes
megyei, 299. o.
A Duna helyszínrajza Galambócnál 1:25 ООО Budapest, 1914.
zeteit ennyire gondosan e l ő k é s z í t ő király szinte ö s s z e s h a d j á r a t á b a n e r e d m é n y t e l e n n e k bizonyult. T ö b b tekintetben is tanult az 1396-os v e r e s é g b ő l , ami e l s ő s o r b a n a dunai hadi
flotta f e l á l l í t á s á b a n ,2 0 illetve a folyami é s szárazföldi t ü z é r s é g c s a t a d ö n t ő n e k szánt al
k a l m a z á s á b a n n y i l v á n u l t meg, s é p p e n n é h á n y h ó n a p p a l az ostrom előtt adta k i az első m a g y a r o r s z á g i katonai s z a b á l y z a t o t . A z ostrom o r o s z l á n r é s z é t a D u n á n f ö l é n y b e k e r ü l ő magyar hajók vállalták magukra, a rajtuk elhelyezett t ü z é r s é g g e l . Ebben ismét Zsigmond haditechnikai újítások iránti é r d e k l ő d é s é t vehetjük é s z r e .2 1 Lehet, hogy az e s e m é n y e k b e n az 1418-ban, flandriai mesterek által épített, 22 hajóból álló dunai flotta kapott szerepet, aminek a m o z g ó s í t á s á r a a k é s ő b b i e k b e n is t ö b b s z ö r , így 1435-ben is sor k e r ü l t .2 2
Zsigmond a Duna bal partján, G a l a m b ó c c a l szemben, m á r az ostromot m e g e l ő z ő esz
t e n d ő b e n , 1427-1428 telén emeltetett egy S z e n t l á s z l ó v á r a (Coronini) nevü e r ő s s é g e t , a modern szakirodalom szerint itáliai, lombard é s genovai mesterekkel; Kupelwieser egye
nesen itáliai t ü z é r m e s t e r e k e t e m l í t .2 3 A z itáliaiaknak eddig a f o r r á s o k b a n n y o m á t nem ta
láltam, j e l e n l é t ü k persze, Ozorai Pipo kapcsolatainak k ö s z ö n h e t ő e n , h i h e t ő é s v a l ó s z e r ű . A z itáliaiak a l k a l m a z á s a nem lenne m e g l e p e t é s , hiszen Ozorai k ö r n y e z e t é b e n s z é p s z á m m a l s z o l g á l h a t t a k . Egy tél nyilván kevés lett volna egy komolyabb vár e m e l é s é r e , ezért Petrovics István arra gondolt, hogy Zsigmond m á r 1419-es al-dunai hadjárata után hozzálátott az építkezéshez, esetleg a hely kiválasztásához, amire azonban úgyszintén nin
csen forrásunk. 1419-ben a magyar királyt a vele szövetséges havasalföldi fejedelem, Ö r e g Mircse halála (1418) indította komolyabb beavatkozásra. U l m városa 1428. j ú l i u s 22-én tényként értesült Szentlászlóvár felépítéséről, s a híradás újabb hadjáratot sejtet 1429-re G a l a m b ó c v i s s z a s z e r z é s é r e .2 4 A z utánpótlás m e g s z e r v e z é s é r e csak néhány adat utal: 1427 m á r c i u s á b a n Apátiban említik a királyi zab- és szalonna-tartalék eltulajdonítását, majd 1429-ben T ö t t ö s László B e l g r á d b a küldött, élelmiszerrel megrakott kocsiját veszik e l .2 5
Zsigmond 1428 t a v a s z á n ismét elrendelhette az á l t a l á n o s felkelést, s i t i n e r á r i u m a sze
rint április 27-én m á r a G a l a m b ó c alatti t á b o r b ó l adott k i oklevelet. 2 6 A h a d i á l l a p o t azonban akkora m á r Zsigmond 1426-os h a d b a s z á l l á s a ó t a tartott; Rozgonyi István 1427.
november 2 6 - á n egy Temes megyei nemesnek adott m e n t e s í t é s t a G a l a m b ó c elleni had
j á r a t b a n v a l ó részvétel a l ó l .2 7 Maga Zsigmond e g y é b k é n t m á r 1426 v é g e ó t a a fronton
Norris, Early Gunpowder Artillery, 65, о., ahol angliai IV. Henrikről olvashatunk, aki 141 l-ben tett lö
vegeket hajókra, i l l . Norris, uo. 28. o., ahol az első említést hajókra vonatkozóan 1347-ben találja meg. Az osz
mán tüzérség, s azon belül a tengeri tüzérség kezdeteire Ágoston, Guns, 17-19. о.
Erre összefoglalóan Veszprémy, Haditechnikai újítások, 287-291. o.
2 2 Bárány, Zsigmond király 1416-os angliai kísérete, 24. o., v. ö. ZsO 6. 788. o. és hányi, A tüzérség tör
ténete, I . 20. o.
~ Kupelwieser, Die Kämpfe Ungarns, 4 1 . о. Horváth Mihály is olasz tüzérekről ír: Horváth, Magyarország története, 482. o.; Iványi, A tüzérség története, II. 1., 41 o.; Pesty, Krassó, 11/2. 208-211. o. Mindnyájan forrás
hivatkozás nélkül. Ulm városának, jelezve egy 1429-es hadjárat lehetőségét: 1428. V I I . 22. Thallóczy-Aldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 145. Hivatkozik DRTA IX. 173. o.
2 4 DRTA IX: 208. o. Egy 1429-re tervezett hadjárat derül k i Zsigmondnak Frigyes brandenburgi őrgrófhoz írott leveléből is (Miháld, IX. 16.), amiben kézműveseket kér tőle a hadjárathoz. Altmann, Regesta Imperii, Nr.
7136. Hivatkozik rá Wertner, Magyar hadjáratok, 437. o.
2 5 1427. III. 22. Zichy Okm. V I I I . 316.0.; 1429: D L 80 217.; Zichy Okm. X I I . 127. o.
2 6 Engel - С. Tóth Norbert, Itineraria, 122-123. o.
2 7 D L 54 586., 1427. X I . 26., Dobai Lukácsnak. Regesta: Okmánytár Ozorai Pipó történetéhez, 618. o.;
Ortvay, Temesmegyei Oki. I. 613-614. o.
volt, 1427-ben e l ő s z ö r E r d é l y b e n , majd 1427 a u g u s z t u s á t ó l O r s o v á n , s z e p t e m b e r t ő l a N á n d o r f e h é r v á r - Keve ( K o v i n ) - H a r á m (Stara palanka) t é r s é g b e n . 1427. szeptember 27-ig a magyarok birtokba vették B e l g r á d o t ,2 8 Z i m o n y alól v i s s z a v e r t é k a tatárokat, és Ravanica alól is e l ű z t é k a t ö r ö k ö k e t .2 9
A sereg n a g y s á g á t é s l é t s z á m á t n e h é z m e g b e c s ü l n i . A modern szakirodalom hagyo
m á n y o s a n 2 0 - 2 5 - 3 0 000 főről b e s z é l , aminél azonban bizonyosan j ó v a l kevesebben kel
tek át a D u n á n G a l a m b ó c a l á .3 0 Ha feltételezzük is, hogy hajóhídon, illetve hajókon kel
tek át, az ostromhoz nem volt s z ü k s é g ekkora seregre, s amint a f e j l e m é n y e k megmutat
ták, mezei c s a t á r a nem készültek. A sereg ennek m e g f e l e l ő e n j ó r é s z t g y a l o g o s o k b ó l áll
hatott, akiknek t ö b b h a s z n á t láthatták az o s t r o m - e l ő k é s z ü l e t e k , s egy esetleges roham során. Zsigmond k ö r n y e z e t é b e n voltak h í d v e r ő mesterek, s tudjuk, hogy ilyeneket a n é met l o v a g r e n d t ő l is v á r t .3 1 Ezek a l é t s z á m o k azért t ű n n e k t ú l z á s n a k , mert a G a l a m b ó c k ö r n y é k i hegyes partszakasz nagyobb sereg e l h e l y e z é s é r e nem igen volt alkalmas, a kes
keny parti utakon pedig a sereg v o n u l á s a lassú é s k ö r ü l m é n y e s lehetett, a vár k ö r ü l z á r á s á h o z pedig, ha persze az a terepviszonyok miatt v a l ó b a n m e g t ö r t é n t , nem volt s z ü k s é g akkora seregre. A l é t s z á m o t illetően tehát b i z o n y t a l a n s á g b a n vagyunk, nyilván a v é g s ő v e r e s é g nem a l é t s z á m b e l i h á t r á n y n a k t u d h a t ó be. Zsigmondnak t e r m é s z e t e s e n lehettek lovas e g y s é g e i , hiszen b o l g á r e g y h á z i forrásaink s z ó l n a k arról, hogy p u s z t í t o t t á k a kör
nyéket, s a Dajse folyó t o r k o l a t á n á l fekvő ortodox monostort felégették, a szerzeteseket e l ű z t é k .3 2
A G a l a m b ó c c a l s z e m k ö z t i partszakaszon S z e n t l á s z l ó v á r felépítése v a l ó b a n r e n d k í v ü l i j e l e n t ő s é g ű volt, amit j ó l mutat, hogy a várat a k é s ő b b i e k b e n t o v á b b erősítették, s be
épült a magyar végvári rendszerbe.3 3 A tervezett l é t s z á m o k a n é m e t lovagrendi iratokban j ó l mutatják S z e n t l á s z l ó v á r a j e l e n t ő s é g é t : a 400 fő és 56 íjász s z e r e p e l t e t é s é v e l a j e l e n t ő
sebbek k ö z é tartozott, valamint Pozsezsin és közte j ó dunai á t k e l ő h e l y e t (eyn gute fere) e m l í t e n e k (amit lehet, hogy a G a l a m b ó c ellen f e l v o n u l ó k is h a s z n á l t a k ) .3 4 T e l j e s s é g g e l bizonytalan, hogy a várat mennyire erősítettek meg t ü z é r s é g g e l , noha a magyar u t á n p ó t lás b i z t o s í t á s á b a n biztosan kiemelt szerepet j á t s z h a t o t t . A z , hogy S z e n t l á s z l ó v á r á b ó l lőt
ték volna a s z e m k ö z t i e r ő s s é g e t , hihető, de célzott l ö v é s e k e t ilyen - kb. e g y - m á s f é l k i l o m é t e r e s - t á v o l s á g b ó l nem lehetett leadni. Arról sem tudunk, hogy a kor nagy faltörő b o m b a r d á i t o d a s z á l l í t o t t á k volna, vagy é p p e n helyben öntöttek volna n é h á n y a t . M é g ke
vésbé h i h e t ő , hogy a v i s s z a v o n u l ó magyarokat folyamatos tüzeléssel védték volna, h i -
28 (
Tnallóczy-Aldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 140. DRTA IX. 61 o.-ra hivatkozva, a pápai legátus
nak. Ravanicáról: Nándorfehérvár, 1427. X I . 19. Zsigmond Keresztúri Bocska Miklósnak, uo., Nr. 142.
~ Thallóczy-Áldúsy, Magyarország és Szerbia, Nr. 140.
3 0 Horváth, Magyarország története, 482. o.: 25 000 főről, de ebbe már beszámítja Dan havasalföldi fejede
lem 6000 fős seregét, valamint Vitold litván herceg segédcsapatát. Kupelwieser, Die Kämpfe Ungarns, 241. о.
ugyanennyiről, 20-30 000 főről beszél. Petrovics, Galambóc ostroma, 64. o. is 20 000 főről ír.
3 1 Pasán, Zsigmond és a Német lovagrend, 652-653. o. A lovagrendi hídverő már 1429 elejére megérke
zett, v. ö. Altmann, Regesta Imperii, X I / I . 7132., 7261. o. Zsigmond környezetében 1430-ban fel is tűnik egy hídverő: Szendrei, Hadtörténelmi Okmánytár, 729. o.
32
" Spremic, Deszpot Brankovics, 114-116. o.
" Szentlászlóra 1. Engel, Királyi hatalom, 156. o.; Engel, Archontológia I . 427. o.
3 4 Joachim, König Siegmund, 108-110. о. 1428. április 17-én Pozsezsinba rendeli Egerszegi Imrét 32 lo
vassal. (Ortvay, Temesvármegye, 615. o., D L 54 602.
szen a kor á g y ú i n a k t ű z g y o r s a s á g a igen c s e k é l y volt, másfelől a l ö v é s e k magukat a visz- s z a v o n u l ó k a t is v e s z é l y e z t e t t é k volna. Igaz, hogy a kor l e g k o r s z e r ű b b , l ő p o r k a m r á s á g y ú i n a k t ű z g y o r s a s á g á t sikerült - e l m é l e t i l e g - annyira m e g n ö v e l n i , hogy ó r á n k é n t akár tíz lövést is leadhattak volna (ami után persze hűteni kellett a c s ö v e k e t ) , á m a kora
beli, feltételezett t e c h n i k á t figyelembe v é v e , a nagyobb o s t r o m á g y ú k b ó l , á t l a g b a n , válto
zatlanul legfeljebb egy lövéssel lehet s z á m o l n i ó r á n k é n t .3 5 A magyarok á g y ú h a s z n á l a t á t e g y é b k é n t a török k r ó n i k á k is leírták, s utalnak azok félelmetes h a n g j á r a .3 6
A magyar csapatokat az új temesi ispán, Rozgonyi István vezette, s hozzájuk csatla
kozott a V i t o l d litván fejedelmet k é p v i s e l ő Czarny Zawisza v e z e t é s é v e l egy lengyel se
g é l y c s a p a t ; a r o m á n o k csapata pedig Dan havasalföldi vajda k é p v i s e l e t é b e n jelent meg.
A tatai s z e r z ő d é s n e k m e g f e l e l ő e n az új szerb despota, Brankovics G y ö r g y is e l k ü l d t e c s a p a t á t a m á r említett Tallóci M a t k ó v e z e t é s é v e l , e tényt azonban, amint arra M á l y u s z E l e m é r utalt, Tallóci 1437-es a d o m á n y l e v e l e m á r elhallgatta.3 7 Lehet n é m i i g a z s á g M á l y u s z v é l e m é n y é b e n , mely szerint a magyar fővezér, Rozgonyi István tehetségtelen é s alkalmatlan volt, hiszen, a valóságtól j ó c s k á n elrugaszkodva, 1427. j a n u á r 2 5 - é n arról írt T ö t t ö s L á s z l ó n a k , hogy a befagyott D u n á n e g é s z e n a Duna torkolatáig (?) nyomulnak majd e l ö r e .3 s
A z ostromban résztvevőkről kevés a d o m á n y l e v é l e m l é k e z i k meg.3 y A féltucatnyi narrá- cióból azonban m e g n y u g t a t ó p o n t o s s á g g a l állítható ö s s z e az ostrom l e f o l y á s a .4 0 A szerb,
' Norris, Early Gunpowder Artillery, 33 о.
3 6 Kreiitel, Vom Hirtenzeit, 166. о. (Asikpasazade, 106. fejezet).
37
Mályusz, A négy Tallóci fivér, 540. о. Az oklevél kiadása: Thallóczy-Aldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 184.
Wertner, Magyar hadjáratok 427. o. (Zichy Okm. VIII. 310. o.
39
A királyi oklevelek narrációs részére Mályusz, Királyi kancellária, 28-64. o. Az egyes személyekre:
Kökényesi Jakab a király szolgálatába állott, seregében találjuk 1428-ban, az Aldunánál is. Akkor Zsigmond király, hűséges szolgálatait tekintvén, neki és Balázs fivérének a galambóci táborban, 1428. V I . 22-én, jutal
mul, címeres levelet is adományozott. D L 63 774. Turul, 1899. 97. o., és Fejérpataky: Magyar címeres emlé
kek, I . 57. o.
Szentgyörgyi Bazini György a galambóci csatában „uti athleta strenuus et pugil fortissimus" harcolt. D L 13 223., 1438. V I I . 23. Wertner, Magyar hadjáratok, 437. o.; Thullócy-Áldásy, Magyarország és Szerbia, Nr.
188.
A szép karriert befutó Hatnai „Pan" László oklevelében (1438. I I . 24., Balassa Okm. Nr. 308., 105.О.) fel
jegyezték a galambóci vár szerb kapitányának, Jeremiásnak a nevét. (Ezt megőrizte Tallóci Matkó oklevele is).V. ö. Thallóczy-Áldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 185.; Wertner, Magyar hadjáratok, 439. o.
Kaplati János szintén harcolt Galambóc alatt, később „magister armorum" (1432. V. 21., D L 90 574.) Bizerei Lad és Miklós Galambóc alatt harcolt (1429. X I . 30., D L 65 416.); Thallóczy-Áldási: Magyaror
szág és Szerbia, 85 o.; Pesty, Szörényi bánság Oki. Nr. 35. és Wertner, Magyar hadjáratok, 439. o.
Pölöskei Ördög Miklós is érdemeket szerzett az ostrom alatt. (Pozsony, 1430. I I . 14., Zalamegyei Oki. I I . 465. o.), v. ö. Wertner, Magyar hadjáratok, 439. o.
Szentlászlói András fia Márk hadiérdemeiért (Illyéd, 1428. V I I I . 27., Tluillóczy-Áldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 147.).
Macskási Román és Mihály életét vesztette. (Karánsebes, 1428. X. 19., Pesty, Krassó, I I I . 328. о.; Fejér, X I . 458. о.; Pesty, Szörényi, I I I . Nr. 70., v. ö. Milleker, A töröknek első betörései. 28. o.
4 0 Zsigmond erős sereggel jölt (cum valido exercitu); a magyarok rendszeres ágyútűz alatt tartották a várat (per crebras lapidum bombardarum emissiones); a hajókról lőttek ágyúkkal, a számszeríjakkal, a hajót galea- nak hívták; komoly károk keletkeztek a várban (notabiles turrium et murorum castri pretacti partes dirute extiterunt); fegyverszünetet kötöttek a törökkel (firmatis inter nos et dominum Turorum atque Turcos certis
t ö r ö k k o n t r o l i f o r r á s o k b ó l pedig meg fi I lapítható, hogy az e s e m é n y e k e l b e s z é l é s b e n az ok
levél-kiállítók m e g b í z h a t ó a k voltak; úgy tűnik, minden ú g y történt, ahogyan azt leírták.
Mindez a n n á l é r d e k e s e b b , mivel T h u r ó c z y k r ó n i k á j a é p p e n a g a l a m b ó c i e s e m é n y e k le
írásában tűnik igen pontatlannak.4 1
A legismertebb oklevelek m a g á r ó l Rozgonyi Istvánról é s feleségéről e m l é k e z n e k meg. A z egyik szerint a M o r a v a folyón feljövő török flottát verték szét, á m szinte biztos, hogy az o k l e v é l b e n említett hőstett nem az adott évre vonatkozik. M a g u k a t ö r ö k k r ó n i k á s o k is szárazföldi, s nem vízi e l ő r e n y o m u l á s t e m l í t e n e k . A z e s e m é n y e k arra mutatnak, hogy az átkelést nem a k a d á l y o z t a török folyamharci t e v é k e n y s é g . Rozgonyi feleségét úgy említi az oklevél m e g f o g a l m a z ó j a ,4 2 hogy fegyveres g á l y á r a szállva á g y ú k b ó l , k ő v e t ő g é p e k b ő l és m á s e célra s z o l g á l ó h a d i e s z k ö z ö k b ő l lövette G a l a m b ó c várát. Rozgonyi Istvánról h a s o n l ó k é p p e n feljegyezték, hogy s z e m é l y e s e n irányította a várat t ö r ő á g y ú k a t , ő volt az ü t e g e k parancsnoka (in directione et gubematione bombardarum).43 A z okleve
lek m e g f o g a l m a z á s á b ó l azonban nem azt o l v a s n á n k k i , hogy a Rozgonyi h á z a s p á r saját k e z ű l e g tüzelt volna az á g y ú k k a l , amihez nyilván nem értettek; azt a képzett á g y ú m e s t e rek v é g e z t é k . István r é s z v é t e l é v e l egy nagyobb o s t r o m á g y ú i r á n y í t á s á b a n azonban egy oklevél k é t s é g k í v ü l eldicsekszik.4 4 A szokatlan, é s az e l ő k e l ő k k ö r é b e n teljesen példátlan hadi é r d e m e k írásba f o g l a l á s á n a k o k á t megint Zsigmond technikai é r d e k l ő d é s é b e n vél
j ü k felfedezni: az oklevél m e g s z ö v e g e z ő i igyekeztek a király k e d v é b e n j á r n i .
A magyar v e r e s é g oka talán abban k e r e s e n d ő , hogy (a h o z z á v e t ő l e g április 27-től j ú nius 3-ig terjedő) másfél h ó n a p k e v é s n e k bizonyult az e r ő s s é g b e v é t e l é r e , s mint annyi
szor, a f e l m e n t ő sereg m e g j e l e n é s e két tűz k ö z é szorította az o s t r o m l ó k a t . A talán а Р е к folyó v ö l g y é b e n felvonult török sereg b e s z o r í t o t t a a magyarokat G a l a m b ó c vára, a he
gyek és a Duna k ö z é , ahonnan a j ó r é s z t gyalogos seregnek semmi esélye nem volt a kitö
résre. A z e s e m é n y e k n é m i k é p p e n az 1456-os b e l g r á d i magyar g y ő z e l e m r e is fényt vet
nek, l e g a l á b b i s m e g m u t a t j á k , milyen k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r , ha egy ostromra berendez
kedett sereget f e l m e n t ő e r ő k t á m a d n a k meg. (Pedig 1456-ban a t ö r ö k sereg, nyilván ó v a t o s s á g b ó l , nem is kelt át, a D u n á n , hanem a v i s s z a v o n u l á s t l e h e t ő v é t e v ő partszaka
szon maradt.)
Zsigmond helyesen döntött, hogy nem b o c s á t k o z o t t c s a t á b a a m e g j e l e n ő t ö r ö k sereg
gel, amely a modern t ö r t é n é s z e k szerint I I . M u r á d szultán s z e m é l y e s e n vezetett serege treugis); 1428 augusztusában tudták a bég, Zynambeg, s a szultán, Omortag nevét; a Dunán minden fedezet nélkül keltek át (Danubiumque absque aliquali fortitudine ..transfetare volentibus); a magyar sereg nagyobb ré
sze már a túl parton volt (transfretata iam et a nobis separata maiori parte dicti nostri exercitus); amikor a Galambóc alatti magyarok a Duna partjára szorultak táborukba, mivel a törökök hitszegő módon rájuk támad
tak (eosdem a castris seu descensu nostro, quae tunc iuxta flumen Danubii fixeramus, removerunt), a török tá
madást követően egész nap harcoltak, szép sikerrel; a következő éjjel a török támadás idején kitört a pánik, s nem maradt szabad hajó Zsigmondnak (singuli ... precipites festivoque cursu se ad naves conferre ceperunt et omnes naves nostras taliter preoccupaveant, ut non restabat aliqua navis, in qua maisestas nostra transfetare potuisset); a király hajóra szállt, de többeket hátrahagyott, hogy a maradék sereget védelmezzék; hajnalban érte komoly vérveszteség a magyarokat, amikor már szinte mindenki áthajózott (cum iam quasi omnes nostri post nostram transfretassent maiestatem).
1 Akin: Thuróczy, 5. o.
4 2 Rozgonyiné: Fejér, X. 7. 628-629. o. (1428. X I I . 28., D L 59 120.). Thallóczy-Áldúsy, Magyarország és Szerbia, Nr. 149. L . még Szalay - Baráti, A magyar nemzet története, 2. 150-152. o.
4 3 Fejér, X I . 149. o.; Thallóczy-Áldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 188.
4 4 Iványi, A tüzérség története, I . 21. o.
volt, bár Leopold Kupelwieser felvettette, hogy a szultán, i t i n e r á r i u m a szerint, akkor K o n s t a n t i n á p o l y b a n volt; G a l a m b ó c n á l i n k á b b csak egy a l v e z é r é r ö l lehetett s z ó .4 5 A ren
d e l k e z é s r e álló török f o r r á s o k4 6 ezt erősítik meg. Fodor Pál átnézte a T h ú r y J ó z s e f által nem lefordított A s i k p a s a z á d é t4 7 és egy M u r á d kori k r o n o l ó g i a i l i s t á t ,4 8 s szerinte mind
e g y i k b ő l az tűnik k i , hogy M u r á d 1428-ban v a l ó s z í n ű l e g nem volt a h e l y s z í n e n . Nesri e g y é b k é n t szinte szó szerint A s i k p a s a z á d é t vette át; m i n d k e t t ő 1433-43-re teszi az ese
m é n y t , s m é g r ö v i d e n arról e m l é k e z i k meg, hogy k o r á b b a n (nyilván 1427-ben) M u r á d elfoglalta G a l a m b ó c o t . A k r o n o l ó g i a i lista szintén csak annyit mond, hogy L á z - o g l u (Lazarevics István) halála után a magyarok G a l a m b ó c ellen mentek, de a r u m é l i a i sereg elűzte őket, és utó védj üket kirabolta. Fodor két f e t h n á m é t tart fontosnak a F e r i d u n - f é l e o s z m á n - t ö r ö k i r a t g y ű j t e m é n y b e n . A z egyik G a l a m b ó c elfoglalásáról, a m á s i k pedig fel
m e n t é s é r ő l s z á m o l be Baibarsz egyiptomi s z u l t á n n a k , igaz é v s z á m o k nélkül, a g y ő z e l m i j e l e n t é s t szeptember 21-re datálva. í g y persze a magyar kudarc m é g kellemetlenebb
s z í n b e n tűnik fel, hiszen Zsigmondot m é g csak nem is a török a főerők k é n y s z e r í t e t t é k visszafordulásra.
A Zsigmond-kori oklevelek is s z o l g á l n a k bizonyos részletekkel az e s e m é n y e k r ő l . A király 1428. augusztus 27-i, Hlyeden keltezett oklevele, mely Szentlászlói A n d r á s fia M á r k , Újlaki István bán familiárisa s z á m á r a készült, aki m á r az e l ő z ő é v b e n a Havasal
földön is harcolt, ú g y tudja, hogy M u r á d szultán s z e m é l y e s e n vonult S z e r b i á b a , de a b é két Zsigmond (nyilván a szultán n e v é b e n eljáró) Szinan ruméliai b e g l e r b é g g e l kötötte meg. M é g G a l a m b ó c alatt, j ú n i u s 3-án, T ö t t ö s J á n o s h o z írott levelében Zsigmond meg
kötött f e g y v e r s z ü n e t r ő l (treuga, concordia), j ú n i u s 29-én pedig egyenesen h á r o m é v e s f e g y v e r s z ü n e t r ő l b e s z é l .4 9 A k é s ő b b i magyar szakirodalom, sőt m é g Spremic5 0 is, v a l ó s z í n ű l e g a M u r á d 1426-os hadjáratára utaló m e g j e g y z é s t értette félre a királyi o k l e v é l ben, s tette a szultánt az 1428-as e s e m é n y e k k ö z v e t l e n s z e r e p l ő j é v é .5 1 N y i l v á n Zsigmond v e r e s é g é t is k ö n n y e b b e n m e g m a g y a r á z h a t t á k , ha ellenfeléül s z e m é l y e s e n a t ö r ö k szul
tánt állították, a török sereg pedig „ h a t a l m a s s á , "5 2 s z á m o s t a n u l m á n y b a n k é t s z e r e s h á r o m s z o r o s túlerejűre szaporították.
A v i s s z a v o n u l á s , a D u n á n v a l ó átkelés a t ö r ö k ö k k e l kötött f e g y v e r s z ü n e t alapján rendben zajlott. Zsigmond egy m á s i k oklevele a f e g y v e r s z ü n e t e t egyenesen a m e g k ö t ö t t h á r o m é v e s b é k é v e l a z o n o s í t j a .5 3 A király ismét u r a l k o d ó i e r é n y e i t villantotta fel, amikor
4 5 Kupelwieser, Die Kämpfe Ungarns, 42. о. Ugyanakkor Zsigmond itineráriuma ismeretében kizárható, hogy Vitolddal 1428 februárjában Kassán találkozott volna, mint Kupelwieser véli.
4 6 Thúry, Török történetírók.
4 7 Kreutel, Vom Hiltenzeit.
4 8 V. ö. Menage: The Annals of Murád I I . Bulletin of the School of Oriental and African Studies, 39. 1976.
Itt köszönöm meg Fodor Pál önzetlen segítségét.
4 9 Zichy Okm. V I I I . Nr. 240., 354. о.
5 0 Spremic, Deszpot Brankovics, 117. o.
5 1 „... sevissimus Omorath, dominus Turcorum cum totali sua potentia in persona invaserat Zsigmond Szentlászlói Márknak, 1428. V I I I . 27. Thallóczy-Áldásy, Magyarország és Szerbia, Nr. 147.
52
'~ Illyéd, 1428. V I I I . 31. „copiossima multitudo Turcorum"-ról ír a csanádi ispánnak. Zichy Okm. V I I I . Nr.
244.
5 3 Említi a Zawischa-oklevélben, 1428. V I . 29. (Caro, Liber cancellarie Stanislai Ciolek, 527-528. o.): „ad triennium conclusa." A fegyverszünetről 1429 elején már tudnak Milánóban, s azt vélhetően Pozsonyban 1429 áprilisában egy török követség véglegesítette. DRTA X. 88-89. o.
nem e l s ő k é n t m e n e k ü l t el, hanem a g a l a m b ó c i oldalon, az o k l e v é l b e n is említett Duna parti t á b o r b a n várta k i csapatai túlpartra j u t á s á t . N y i l v á n ú g y é r e z t e , s z e m é l y e a garancia arra, hogy a magyar csapatoknak nem esik b á n t ó d á s a a hajókon t ö r t é n ő átkelés s o r á n . A t ö r ö k ö k kivárták, a m í g m á r csak n é h á n y százan maradtak a magyarok, s kísérletet tettek a király e l f o g á s á r a .5 4 A k k o r , azon az éjszakán, v a l ó b a n kitört a p á n i k , a k a t o n á k megro
h a m o z t á k a hajókat, s kis híján m a g á n a k az u r a l k o d ó n a k sem j u t o t t h e l y .5 5 Ezt az e p i z ó dot j ó l ismerjük a Rozgonyi István és T a l l ó c i M a t k ó é r d e m e i t felsoroló o k l e v é l b ő l . A z u r a l k o d ó hajóra j u t t a t á s a k ö z b e n maga Rozgonyi is majdnem v í z b e fulladt. Ugyanakkor a f e g y v e r s z ü n e t e t m e g e l ő z ő , nagyobb m é r t é k ű , véres ö s s z e c s a p á s r ó l az o k l e v e l e k b ő l semmi nem o l v a s h a t ó k i , m é g ha Spremic feltételezi is, hogy történt valami. É r d e k e s , hogy k é s ő b b , 1437-ben is h a s o n l ó helyzetben p r ó b á l k o z t a k a t ö r ö k ö k : kivárták a g y ő z t e sen v i s s z a t é r ő magyar sereg egy r é s z é n e k az átkelését G a l a m b ó c n á l , majd csak utána t á m a d t a k , akkor azonban a magyarok v i s s z a v e r t é k ő k e t .5 6
Zsigmond k é s ő b b t ö b b o k l e v e l é b e n is meleg szavakkal e m l é k e z e t t meg Czarny Z a w i s z á r ó l , aki élete feláldozása árán tartotta m a g á t a j o b b parton, hogy biztosítsa a ma
gyar sereg v i s s z a v o n u l á s á t . 1428. j ú n i u s 29-i l e v e l é b e n a király k i is fejezte k ö s z ö n e t é t Vitoldnak, ( b á r akkor m é g nem tudja, vajon Zawisza életben van-e),5 7 majd 1429 febru
árjában Zawisza ö z v e g y é n e k 300 magyar aranyforintot j u t t a t o t t .5 8
A v e s z t e s é g e k e t illetően ismerjük Zsigmond kancellárjának a n ü r n b e r g i e k h e z írott le
v e l é t ,5 9 mely szerint nem t ö b b e n , mint 200-an estek el, s azokat is az e g y s z e r ű b b , havas
alföldi s e g é d c s a p a t o k közül v a l ó n a k említi. Bizonyos, hogy e l e v e l é b e n benne van a ve
reség k ö v e t k e z m é n y e i e l b a g a t e l l i z á l á s r a tett kísérlet, de v é g e r e d m é n y b e n , a f e g y v e r s z ü net e r e d m é n y e k é n t , a sereg nagy része az oklevelek szerint is b é k é s k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t jutott át a túlpartra. A v e s z t e s é g v a l ó b a n s z á z a s n a g y s á g r e n d ű lehetett, de a gyorsan ter
j e d ő s z ó b e s z é d a v e r e s é g katasztrofális voltáról, amire e m l í t é s is történik a Frankfurtba küldött l e v é l b e n , zavarhatta az udvart. A z is h i h e t ő , hogy a magyar sereg á t k e l é s é t a kül
földi s e g é d c s a p a t o k , így a havasalföldiek és lengyelek fedezték, amit az á l d o z a t o k r ó l szóló hírek a l á t á m a s z t a n i látszanak. A t ö r ö k z s á k m á n y a lett az ö s s z e s partra tett á g y ú , a lovak, é s amit a török t ö r t é n e t í r ó k is e m l í t e n e k , a sátrak, „ h á z i s z e r e k . " Sok r a b s z o l g á t is e m l í t e n e k , de lehet, hogy ez a kitétel - csak „ 3 0 0 a k c s é t ért egy k e r e s z t é n y f o g o l y " - c s u p á n a nagy g y ő z e l m e k utáni s z o k á s o s fordulatként é r t é k e l h e t ő .6 0 Szintén a frankfurti levélről derül k i , hogy a t ö r ö k ö k azonnal h o z z á f o g t a k az e r ő d í t m é n y m e g e r ő s í t é s é h e z , ami igazán rossz hír volt a j ö v ő r e n é z v e , s t u l a j d o n k é p p e n a vereség l e g s ú l y o s a b b követ
k e z m é n y e lett.
Könnyen lehet, hogy a törökök attól tartottak, a magyarok olyan felszerelést is behajóznak, ami a meg
kötött fegyverszünet, vagy éppen az íratlan hadijog szerint őket illette volna.
5 5 Nem tudjuk, mi alapján teszi a menekülést Hoensch június 12-re. Hoensch, Kaiser Sigismund, 343. о.
5 6 Wertner, Magyar hadjáratok, 547-548. о.
Caro, Liber cancellarie Slanislai Ciolek, 527. о.
5 8 Cserny özegyének, 1429. II. 6.: Altiminn, Regesta imperii, Nr. 7167., 5563., 5972., 5992.
Kaspar Schlick levele, 1428. IX. П . , idézi Hoensch, Kaiser Sigismund, 344. о. V. ö. Aschbach, Geschichte. III. 413. o.; Altmann, Regesta Imperii, XI/2. Nr. 7101., korábban Fejér, X/6. 929-930. о.
Thúry, Török történetírók, akik tudnak az éjszakai döntő támadásról ( 1 . 125-126. o.). Zsigmond veresé
gét, s általában katonai kudarcait súlyosabbnak tartja Elekes, Hunyadi, 53. o., ahol Schlick sorait átlátszó meg
tévesztésnek tekinti.
A z utójátékkal sem volt Zsigmondnak t ö b b s z e r e n c s é j e , az 1429-ben a h e l y s z í n r e te
lepített n é m e t lovagok, m e g f e l e l ő p é n z ü g y i t á m o g a t á s nélkül, k é p t e l e n e k voltak fenntar
tani a S z ö r é n y é s H a r á m közötti 12 várat a tervezett 1370 gyalogossal, 550 lovassal, 328 s z á m s z e r í j á s s z a l és 1400 n a s z á d o s s a l .6 1 Abban azonban s z e r e n c s é s e n d ö n t ö t t az uralko
d ó , hogy a magyar v é d e l e m irányítását Tallóci M a t k ó r a bízta, m i u t á n 1429-ben Keve és N á n d o r f e h é r v á r p a r a n c s n o k á v á tette, s testvéreit is j e l e n t ő s p o z í c i ó b a jutatta.
A z 1428-as e u r ó p a i török h á b o r ú legfontosabb e s e m é n y e i m é g s e m a D u n á n á l zajlot
tak, hanem d é l e b b r e , a v e l e n c e i - t ö r ö k fronton, ahol Thessaloniki és az albániai velencei területek birtoklása volt a tét, valamint a velencei flottafölény fenntartása a D a r d a n e l l á k nál. Velence felismerte a veszély k o m o l y s á g á t , s m á r 1426 o k t ó b e r é b e n k ö z e l e d n i p r ó bált Zsigmondhoz,6 2 aki azonban nem volt hajlandó a t é n y l e g e s katonai e g y ü t t m ű k ö d é s re. 1428. j ú l i u s 2-án K é v é n (Kovinban) fogadta Marco Dandolo velencei követet, majd Hlyeden (Ilidiában) folytatták a t á r g y a l á s o k a t , ahol szeptember 8-án ö t é v e s f e g y v e r s z ü netet k ö t ö t t e k .6 3 A z e s e m é n y e k m e n e t é n azonban ez é r d e m b e n nem változtatott. I I . M u rád az 1427 óta tárgyalás tárgyát k é p e z ő v e l e n c e i - t ö r ö k békét nem is írta alá, s 1430-ban a t ö r ö k csapatok, n é h á n y hetes ostrom után, m á r c i u s 29-én, b e v e t t é k Thessalonikit.
1429-ben R ó m á b a n a velencei és magyar politikusok nem alaptalanul v á d o l t á k e g y m á s t a k ö z ö s a k c i ó k e l m u l a s z t á s é r t .6 4 A t ö r ö k ö k s z á m á r a nagyobb haszonnal j á r t , hogy Zsig
mondot lekötötte a szerb r e n d e z é s , a g a l a m b ó c i ostrom, majd pedig az, hogy a m e g k ö t ö t t b é k e k o r l á t o z t a katonai a k c i ó i b a n . A g a l a m b ó c i „ t ü z j á t é k k a l " nem állt a r á n y b a n Thessa
loniki e l v e s z t é s e , (amelynek b e v é t e l é b e n e g y é b k é n t szerb s e g é d c s a p a t o k is részt vettek), s a Velence és a balkáni á l l a m o k r o v á s á r a m e g v a l ó s u l t balkáni o s z m á n t é r n y e r é s . A g a l a m b ó c i t á m a d á s s a l r á a d á s u l Zsigmondnak m é g egy komolyabb török katonai eröát- c s o p o r t o s í t á s t sem sikerült elérnie, ugyanakkor szinte r e m é n y t e l e n ü l k e v é s j á t é k t e r e ma
radt arra, hogy a h a g y o m á n y o s genovai-magyar s z ö v e t s é g helyett egy magyar-velencei e g y ü t t m ű k ö d é s t hozzon tető alá; ez u t ó b b i b a n a k a d á l y o z t á k a D a l m á c i á r a v o n a t k o z ó , m i n d k é t oldalról artikulált j o g i g é n y e k , saját itáliai tervei, illetve a magyarok fekete
tengeri kereskedelmi érdekei e g y a r á n t . R á a d á s u l akkoriban e l s ő s o r b a n m á r k ö z e l g ő itáli
ai útjára k o n c e n t r á l h a t o t t , s nyilván ezért ragaszkodott az elért m a g y a r - t ö r ö k fegyver
s z ü n e t m e g t a r t á s á h o z , majd k ö v e t k e z ő évi r a t i f i k á l á s á h o z6 5 (noha esetleges f e l m o n d á s á r a a t ö r ö k ö k csalárd t á m a d á s a é p p e n elég indokot biztosított volna). Egy f e g y v e r s z ü n e t el
érése biztosan szerepelt a király hadicéljai között, m é g ha azt G a l a m b ó c v i s s z a s z e r z é s é vel akarta is k i k é n y s z e r í t e n i , bár anélkül is elérte. í g y végül is Zsigmond nyugalomban hagyta maga m ö g ö t t a déli h a t á r s z a k a s z t , amikor 1430 j ú n i u s v é g é n t ö b b é v r e elhagyta M a g y a r o r s z á g o t , s elindult Itáliába a császári korona e l n y e r é s é é r t .
6 1 Joachim, König Siegmund, 108-110. о.
6 2 A velencei-magyar közeledésre Mályusz, Zsigmond király, 95. o., aki szerint Zsigmond többet nyert volna egy engedékenyebb velencei politikával. Velence Murád ellenfelével, a Karmanidákkal j ó kapcsolatot tartott fenn, de Zsigmond keleti követsége nem akkor, hanem 1419-ben indult el. A kronológiát tisztázza Ágos
ton, Karamania, 273-274. o.
6 3 Milleker, Töröknek első betörései, 28-29. o. Zsigmond ismét dunai flottatámogatást kér a velenceiktől, de sikertelenül.
6 4 Imber, Ottoman Empire, 100-116. o.
6 5 Hoensch, Kaiser Sigismund, 344. о.; Altmann, Regesta imperii, Xl/2. Nr. 7171.; DRTA IX. Nr. 219.;
DRTA X. Nr. 88.
Utóélet
A k ö z é p k o r i csaták utóéletét e g y á l t a l á n nem stratégiai s ú l y u k határozta meg, hanem irodalmi utóéletük. Annak, hogy a történeti k ö z t u d a t b a n fennmaradt a v á r neve (noha a mai m a g y a r o r s z á g i d i á k o k legnagyobb része azt sem tudja, merre kell keresni a t é r k é pen), nagy szerepe van a temesi b á n h ő s feleségét m e g ö r ö k í t ő s z é p i r o d a l m i a l k o t á s o k nak, így e s e t ü n k b e n Arany J á n o s b a l l a d á j á n a k ,6 6 illetve a hősi halált szenvedett lengyel lovag alakja körül m á i g é l ő kultusznak. A Sandomierz k ö r n y é k i G a r b ó w b ó l s z á r m a z ó , n y i l v á n sötét hajú, ezért F e k e t é n e k hívott, c í m e r é b e n fekete sast v i s e l ő lovag részt vett m á r az 1410-es g r ü n w a l d i c s a t á b a n , majd szerepet vállalt a lengyel é s magyar király k ö zötti, 141 l-es b é k e s z e r z ő d é s m e g k ö t é s é b e n . 1412-ben J a g e l l ó k í s é r e t é b e n é r k e z e t t B u d á ra, részt vett a lovagi m u l a t s á g o k o n , é s t ö b b s z ö r is kapcsolatba került Zsigmonddal.
1416-ban a magyar király k í s é r e t é b e n Perpignanba látogatott, híres a r a g ó n lovagokat g y ő z ö t t le, de elkísérte Zsigmondot a huszita h á b o r ú k b a is, melyek során f o g s á g b a esett.
K i v á l t á s a után, 1420-ban a S z e p e s s é g b e került k o r m á n y z ó n a k , lublói k a p i t á n y lett. M e g e m l é k e z e t t róla Jan Dlugosz, s v e r s é b e n a k r a k k ó i kanonok,6 7 A d a m S w i n k a .6 8 Alakja b e k e r ü l t a lengyel n é p h a g y o m á n y b a is, k ö z m o n d á s őrizte meg m e g b í z h a t ó s á g á t : „ Ú g y b í z z á l meg benne, mint Z a w i s z á b a n . " Ezt maga T h u r ó c z y is m e g e r ő s í t e t t e k r ó n i k á j á b a n , amikor (a 208. fejezetben) 20 sort szentelt az ostromnak, de a h ú s z b ó l n é g y e t a lengyel h ő s n e k : „ B á r ebben az ü t k ö z e t b e n sokan elhullottak, m é g i s a m i korunkig emlegetik szívbéli s z o m o r ú s á g g a l , hogy itt esett el a » F e k e t e Z a v i s s a n a k « nevezett n a g y n e v ű , v i t é z s é g b e n és f e g y v e r f o r g a t á s b a n k i v á l ó f é r f i ú . "6 9 T i n ó d i Lantos S e b e s t y é n m e g e m l é k e zett a lengyel h ő s r ő l , akit e g y é b k é n t Fekete S z a n i s z l ó n a k nevezett.7 0 1433-ban G a l a m b ó c o n á t u t a z v a a burgund u t a z ó , Bertandon de la Brocquiere is hallott a lengyel lovag hőstettéről. A z u t ó k o r azonban mindazt, amit elismert Z a w i s z á n a k , megtagadta a királytól. M i n t annyiszor, ismét méltatlanul h á l á t l a n n a k bizonyult Zsigmond iránt.
Német fordítása Schwicker: Geschichte der ungarischen Literatur. Leipzig, 1889. 696-697. о. V . ö. még Demeter Tibor: Bibliographia Hungarica.
6 7 Amikor Zsigmond megtudta, hogy a túlparton maradt kiváló vitéze, Zawisza is, külön hajót rendelt érte.
Zawisza visszautasította a segítséget, hiszen soha nem hátrált meg a harc elől, inkább kívánta a hősi halált, mint a menekülést. Állítólag maga Zsigmond is megjegyezte, hogy számos király és uralkodó nem hal olyan dicső halált, mint Zawisza fog egyszer. A törökök elfogták Zawiszát, s mivel előkelő fegyverzete volt, herceg
nek, sőt egyenesen magának a királynak hitték. Amikor belátták tévedésüket, fejét vették és a szultán elé vitték.
A vitéz testét a lakosok temették el. Zawisza tehát igazi lovaghoz méltó halált választott magának, hogy híme
ve örökre fennmaradjon. így tolmácsolja az eseményeket Dlugosz.
6 8 Dlugossii, Annales, 234-239. o.
6 9 Thuróczy, Magyarok krónikája, 345-346 o. (A fordító nem ismerte Zawisza névalakját). Kiadásban:
Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum, Textus 220-221. o.; Commentarii: Vol. 2. 258-259. о.
70
Heltai, Cancionale, vonatkozó fejezet (oldalszám nélkül).
7 1 Idézi Wertner, Magyar hadjáratok, 436 o., ahol a burgund utazó az oszmán hadsereg gyors menettelje
sítményét és mozgékonyságát dicséri, s példának említi a nikápolyi és a galambóci vereséget.
I R O D A L O M
Ágoston, Gábor: Guns for the Sultan. Military Power and Weapon Industry in the Ottoman Empi
re. Cambridge 2005.
Ágoston, Gábor: Karamania, the Anti-Ottoman Christian Diplomacy and the Non-Existing Hunga- rian-Karamanid Diplomatic Relations of 1428. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungáriáé, 48. 1995. 267-274. о.
Hieran Akin: Thuróczy és a török krónikák a 15. századi török-magyar kapcsolatokról. Keletkuta
tás, 1988 ősz, 3-12. o.
Altmann, Wilhelm: Regesta Imperii X I . Bde. 1-2. Innsbruck, 1896-1900.
Aschbach, Joseph: Geschichte Kaiser Sigismunds. 1^4. Bde. Hamburg, 1838-1845.
Balassa Okm.: A Balassa család levéltára 1193-1526. Kiad.: Fekete Nagy Antal - Borsa Iván. Bu
dapest, 1990.
Bárány Attila: Zsigmond király 1416-os angliai kísérete. Aetas, 19. (2004.) 24. 5-30. o.
Blagay Okm: A Blagay család oklevéltára. Szerk.: Thallóczy Lajos - Barabás Samu. Budapest, 1897.
Braun, Maximilian: Lebensbeschreibung des Despoten Stefan Lazarevic von Konstantin dem Philosophen. Wiesbaden, 1956.
Caro, Jacob: Liber cancellarie Stanislai Ciolek. Ein Formelbuch der polnischen Königskanzlei aus der Zeit der hussitischen Bewegung. Archiv für Österreichische Geschichte (AfÖG), 45.
1871. 319-545.0.
Cirkevic, Szima: Golubac v szrednem veku. Branicsevo, 1968.
Dlugossii, Joannis: Annales seu cronicae incliti regni Poloniae. Liber X I . Varsaviae, 2000.
DRTA: Deutsche Reichstagakten. Bde. 1-12. München-Gotha, 1867-1901.
Dvoráková, Daniela: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában. Századok, 136. (2002.) 391—
416. о.
Dvoráková, Daniela: Bitka pri Golubci. Rytier Závis a udatná Cecília. Historická revue, 7. (1996.) 10-11. o. (Csata Galambócnál. Závis lovag és a bátor Cecília.)
Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban, 1387-1437. Budapest, 1977.
Engel Pál: Magyarország és a török veszély Zsigmond korában, 1387-1437. Századok, 128. (1994.) 273-287. o.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. 1-2. k. Budapest, 1996.
Engel Pál: A török-magyar háborúk első évei, 1389-1392. Hadtörténelmi Közlemények, 111.
(1998.) 561-577. o. (Újra kiadva Vő: Honor, vár, ispánság. Budapest, 2003. 555-577. o.) Engel Pál - C. Tóth Norbert: Itineraria regum et reginarum (1382-1438). Budapest, 2005.
Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Ed.: Fejér György. Vols. 1-11. Bu
da, 1829-1844. (Budapest, Arcanum, CD változatban is)
Gündisch, Gustav: Siebenbürgen in der Türkenabwehr, 1395-1526. Revue Roumaine d'Histoire, 13. (1974.) 415^143. o.
Hategan, Ion: Temesvár középkori kastélya és Filippo Scolari által épített, illetve felújított várépü
letek a Bánátban. In: Castrum Bene. Szerk.: Juan Caballo. Budapest, 1992. 268-275. o.
Heltai Gáspár: Cancionale az az históriás énekes könyw. Colosvarot 1574. Reprint: Budapest, 1962.
HO: Hazai Okmánytár 1-8. (Kiad.: Nagy Imre, Paur Iván.) Budapest, 1865-1891.
Hoensch, Jörg К.: Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit, 1368-1437. Mün
chen, 1996.
Horváth Mihály: Magyarország történelme. 2. к. Pest, 1871.
Imber, Colin: The Ottoman Empire 1300-1481. Istanbul, 1990.
Nicolae Iorga: Un principe portugues, crusado om pais rumeno no seculo X V . in: Latinitas, (Bu- curesti), 1927. 66-74. o.
Iványi Béla:k tüzérség története. Hadtörténelmi Közlemények, I . : 27. (1916.) 1-36. о.; II.: 27. (1916.) 125-166. о.; IV.: 27. (1916.) 393-419. o.
Joachim, Ernst: König Siegmund und der Deutsche Ritterorden in Ungarn. MIÖG 33. (1912.) 87- 1 19. o.
Kammerer Ernő: A Zichy és Vásonkeöi Gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. 8. k. Buda
pest, 1895.
Kreutel, Richard Franz: Vom Hirtenzelt zur hohen Pforte. Graz, 1959.
Kupelwieser, Leopold: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526.
Wien-Leipzig, 1899.
Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Budapest, 1973.
Mályusz Elemér: A négy Tallóci fivér. Történelmi Szemle, 4. (1980.) 531-576. o.
Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. Budapest, 1984.
Milleker Bódog: A töröknek első betörései Dél-Magyarországba Zsigmond és Albert királyok ide
jében és Keve és Krassó vármegyék megszűnése 1393-1439. Temesvár, 1914.
Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a X V I . sz. végéig. Budapest, 1982.
Művészet Zsigmond király korában, 1387-1437. Szerk.: Веке László, Marosi Ernő, Wehli Tünde.
1-2. k. Budapest, 1987.
Norris, John: Early Gunpowder Artillery с. 1300-1600. Ramsbury, Marlborough, 2003.
Ortvay Tivadar: Oklevelek Temesvármegye és Temesváros történetéhez. Pozsony, 1896.
Ozorai Pipó emlékezete. Szekszárd, 1987. Benne Engel Pál: Ozorai Pipó és Filippo Scolari élet
rajzai magyar fordításban. Engel Ozorai Pipo tanulmánya újra kiadva Vő: Honor, vár, is
pánság. Budapest, 2003. 247-301. o.)
Pesty Frigyes: Brankovics György rácz despota birtokviszonyai Magyarországon és a rácz despota czím. Budapest, 1877.
Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. I I . k. Budapest, 1884.
Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. Budapest, 1877. 3. k. Okmány
t á r / l 878.
Petrovics Ist\>án: Galambóc ostroma. In: 1000 év a hadak útján. Nagy képes millenniumi hadtörté
net. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, 2000. 64. o.
Pósán László: Zsigmond és a Német lovagrend. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998.) 630-656. o.
Raguza Okm.: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Ed.: Gelcich József. Bu
dapest, 1887.
Spremic, Momcsilo: Deszpot Djuradj Brankovics i hegovo doba. 2. kiad. Belgrad, 1999.
Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt. In: Rúzsás Lajos- Szakálx F. (szerk.): Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából.
Budapest, 1986. 11-58. o.
Szalay Lajos - Baráti Lajos: A Magyar Nemzet Története. 2. k. Budapest, é. n.
Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, 1054-1717. Budapest, 1891.
Szendrei János: Hadtörténelmi okmánytár. Hadtörténelmi Közlemények, 3. (1890.) 728-732. o.
Szentkláray Jenő: A dunai hajóhadak története. Budapest, 1885.
Thallóczy Lajos - Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198—
1526. (Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Magyar Történelmi emlékek, ok
mánytárak, 33. k.). Budapest, 1907.
Thuróczy János: A magyarok krónikája. Budapest, 1978. (Ford.: iff. Horváth János.)
Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. Kiad.: Kristó Gyula - Galántai Erzsébet. Budapest, 1985.
Thúry József: Török történetírók. 1. k. Budapest, 1893.
Veszprémy László: Haditechnikai újítások és kéziratok Zsigmond környezetében. In: Takács Imre (szerk.): Sigismundus. Rex et imperátor. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korá
ban 1387-1437. Budapest-Luxemburg, Zabern, 2006. 287-291. o.
Wenzel Gusztáv: Okmánytár Ozorai Pipó történetéhez. Történelmi tár, 1884. 1-31. o., 220-247. o., 412-437. o., 613-627. o.
Wertner Mór: Magyar hadjáratok a X V . század első felében. Hadtörténelmi Közlemények, 12.
(1911.) 410-441. o.
Zala vármegye története. Oklevéltár. Kiad.: Nagy Iván, Véghely Dezső, Nagy Gyula. 1-2. k. Buda
pest, 1886-1890.
Zichy Okm.: A gróf Zichy család id. ágának okmánytára. Kiad.: Nagy Iván et al. 1-12. k. Buda
pest, 1872-1931.
ZsO: Zsigmond-kori Okmánytár. Szerk.: Mályusz Elemér - Borsa Iván - C. Tóth Norbert. Buda
pest, 1951-.
F Ü G G E L É K
Az eseményekre vonatkozó oklevél-narratiók
1427
Valido nostro exercito contra sevissimos Turcos, crucis Christi et totius orthodoxe fidei perse- cutores nostros scilicet et regnorum nostrorum emulos ad partes nostras Transalpinas instaurato in eisdem partibus nostris Transalpinis egredientibus et ad regnum nostrum Rascie, quod eotunc ille sevissimus Omorath dominus Turcorum cum totali sua potentia in persona invaserat, superveni- entibus ibidem bella gerentibus ... (1428. augusztus 27., Thalldczy-Alddsy, Nr. 147.)
Dudum siquidem mortuo et ab hoc seculo sublato condam illustri Stephano despoto Rascie, in cuius tunc manibus castra nostra regalis Nandoralbense et Galambocz habebantur, ipsoque castro Nandoralbense mox manibus nostris devento et applicato, dicto vero castro nostro Galambocz ex tradimento illius perfidissimi et sceleratissimi Jeremie pro tunc idem tenentis a nobis proch alie- nato et per sevissimos Turcos, crucis Christi persecutores nostrosque et regni nostri emulos surrep- to etoccupato ... (1437. szeptember 27., Thalldczy-Alddsy, Nr. 184.)
Dudum siquidem defuncto et ab hoc seculo sublato condam illustri principe Stephano despoto Rascie, castro quoque Galambocz nuncupato in confiniis regni nostri Hungarie habito, quod sem- per ad coronam ipsius regni Hungarie pertinuit, sicuti pertinet etiam de presenti, ex tradidone cuius- dam perfidi Jeremie Rasciani, eotunc ipsum castrum nomine et in persona annotati condam Stephani despoti tenentis per sevissimos Turcos surrepto et occupato, tandem vero prefato condam domino Sigismundo imperatore et rege huismodi surreptionem castri prcnotati audiente, validoque exercitu congregato, ipsum castrum pro eiusdem expugnatione obsidente ... Ladislaus Pan ... in expugnatione castri pretacti insultui dictorum Turcorum castro de eodem rapinam accepturum plerumque egredientium se viriliter opponendo.. .(1438. februar 24., Thalloczy-Alddsy, Nr. 185.).
1428 [De obsidione]
Dum nos volentes idem castrum ab ipsorum Turcorum manibus recuperare, ipsum cum valido exercitu personaliter obsidendum duxeramus, prefatus Mathko banus se cum decenti gentium et fa- miliarium suorum comitiva secundum nostrum votum et mandatum ex una parte figens in ex- pugnatione eiusdem veluti vir strenuus et agilis curam ferens solicitam, ipsum in certis eius meniis et turribus per crebras lapidum bombardarum emissiones ictus ictibus continuans fortiter fecit im- pugnari ex cuius diligenti solicitudine et solerti procuratione notabiles turrium et murorum castri pretacti partes per ipsorum lapidum seu globorum, bombardarum violentos impulsus dirute exti- terunt. (1437. szeptember 27., Thalloczy-Alddsy, Nr. 184.)
ut ceteris in sexu femineo constitutis cedat in exemplum et promptioris audacie prebeatur inci- tamentum, presentibus duximus stilo digne narrationis inserendum: ipsa namque domina comitissa nobis et dicto comiti Stephano, domino et marito suo ... cum nostris exercitibus in obsidione et expugnatione dicti castri Galambocz existentibus et laborantibus, pre ceteris dominabus audacior et magis egregia ad castrum nostrum Zenthlazlovara vocatum, ex opposito dicti castri Galambocz, ex ista parte Danubii per nos edificatura venire ausa est, et unam galeam nostram armatam inter
