Statisztikai adatgyűjtemény a KGST-országok három évtizedes fejlődéséről

(1)

SZEMLE

STATlSZTlKAl ADATGYÚJTEMENY A KGST—ORSZÁGOK HÁROM ÉVTlZEDES FEJLÖDESÉRÖL

FELES GYÖRGY

A Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsa megalakulásának harmincadik évfordulójára a KGST Titkárság kiadta a tagországok gaz—

dasági—társadalmi fejlődését számokban be- mutató statisztikai adatgyűjteményt. A ki- advány tiz ország eredményeit foglalja ösz- sze, bemutatva a gazdasági élet legfőbb jel- lemzőit s a társadalmi haladás tőbb statisztikai mutatóit. A kiadványt a Központi Sta- tisztikai Hivatal magyar nyelven is megje-

lentette.1

A jubileumi gyűjtemény adatait a KGST Statisztikai Állandó Bizottság által elfoga—

dott egységes módszertan alapján állították össze (az egyes mutatók rövid tartalmi le—

irása megtalálható a kiadványban). Az adatsorok a rendszeres éves kiadványokban publikáltaknál hosszabbak. a bázisév leg- több esetben 1950, de a fejlődés legfonto- sabb mutatóit 1949-től 1978-ig követhetjük

nyoman.

Az adatgyűjteményben megtalálhatók a KGST—országok népességére. annak nemek és területek szerinti megoszlására vonatkozó adatok, valamint a nemzeti jövedelem növe—

kedésére, szerkezetére és felhasználására, az állóeszközökre. (: reálbérindexekre. illetve az egy lakosra jutó élelmiszer—fogyasztásra ésa fontosabb tartós fogyasztási cikkek állomá- nyára vonatkozó adatok is.

' A továbbiakban az adatgyűjtemény nép—

gazdasági ógak szerint mutatja be a fejlő- dés legl'őbb jellemzőit. Ezekbencfejeze'tek—

ben a növekedés mutatói értékben és ter—

mészetes mértékegységben is szerepelnek. A nem termelő ágazatok közül az adatgyűjte—

mény részletesebb információt nyújt a kul—

turális és egészségügyi szakterületek ered- ményelről.

Az adatgyűjtemény lehetőséget ad arra, hogy a felhasználók akár három évtized nö-

i A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó tagországok népgazdasága. Statisztikai adat- gyűjtemény. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1979. 417 old.

vekedését, akár azon belül az egyes idősza-__

kok fejlődését áttekintsék. Az eredmények bemutatását gazdagította volna, ha az adat- gyűjtemény egyes esetekben —— leginkább ba ruházási adatoknál — nem csak egy—egy év'.

hanem egy-egy időszak adatát tartalmazná.

A továbbiakban a KGST-országok három évtizedes fejlődésének néhány fontosabb jel—

lemzőjére hívjuk fel :: figyelmet.2

:

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá- nak megalakulásátál eltelt három évtizedben gyökeresen megváltoztak a szocialista orszá—

gok társadalmi és gazdasági feltételei, és számottevően megnőtt a szocialista gazda—

sági közösség országainak szerepe a világ- gazdaságban.

Napjainkban Európa. Ázsia és Amerika államaiból összesen 10 ország tagja a KGST-nek. 1978-ban a közösség országaiban 434 millió ember, a világ népességének 10,5 százaléka élt. A lakosság száma3 30 év alatt 38 százalékkal nőtt. 1950 és 1978 kö- zött a népesség növekedése legnagyobb arányú Mongóliában (1050/0) és Kubában (75%) volt. Az európai KGST-országok kö—

zül a Szovjetunió lakosainak száma 45. Len- gyelországé 41, Magyarországé 14 százalék- kal emelkedett. Az elmúlt három évtizedben a KGST-országok lakosainak életkörülménye- iben is lényeges változást eredményezett a fokozott városiasodás. Mint az a jubileumi adatgyűjteményből megállapítható. 1950-ben a kilenc KGST-ország lakosságának 41.13 szá- zaléka. 1978-ban 61,7 százaléka élt váro- sokban. 1978-ban a városi népesség ará- nya a Német Demokratikus Köztársaságban (760/0) és Csehszlovákiában (680/9) volt a

* A jubileumi adatgyűjteményen kívül egyes esetekben felhasználtuk a ..30 éves a KGS " :. klad—

ványt — amelyet a magyar Központi Statisztikai Hl- vatal állított össze —. továbbá egyes országok nem—

zeti kiadványait.

' itt és a továbbiakban Vietnam adatai nélkül.

(2)

SZEMLE

421

legmagasabb; Magyarországon városokban él a lakosság 54 százaléka.

A három évtized alatt a KGST-országok együttes nemzeti jövedelme több mint kilenc- szeresére emelkedett.A növekedéssel egyide- jűleg az országok között kiegyenlítődési fo- lyamat következett be. Románia és Bulgária.

ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem színvonala a többi KGST-országénál jelen- tősen alacsonyabb volt, erőteljes fejlődéssel közeledett a többi országhoz. A nemzeti jö- vedelem az 1960-as években a KGST—orszá—

gokban 91. a fejlett tőkés országokban 66 százalékkal emelkedett. 1970 és 1978 között a nemzeti jövedelem növekedési üteme vi—

lágszerte mérséklődött, a növekedés mértéke a KGST-országokban 59, a fejlett tőkés or- szágokban 21 százalék volt.

A szervezet megalakulásakor az európai KGST-országok többsége lényegében gyen—

gén fejlett iparral s elmaradott mezőgazda—

sággal rendelkezett. A gazdasági élet erő- teljes növekedése együtt járt a termelési szerkezet átalakításával. A nemzeti jövedelem termelésében valamennyi országban az ipar vette át a vezető szerepet. Növekedett az építőipar, valamint a szállítás—hírközlés ága- zat súlya is. A mezőgazdaság és erdőgaz—

dálkodás aránya a nemzeti jövedelem ter—

meléséből 1978-ban az országok többségé—

ben az 1950. évi hányadnak felét sem érte el.

A nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya az elmúlt harminc évben emelkedett, s 1978—ban az országok nagy részében a felhasznált nemzeti jövedelem 23—30 száza- lékát fordították felhalmozásra.

A gazdasági és társadalmi fejlődés egyik anyagi bázisa az állóalapok növelése, új be- ruházások létesítése, a meglevő termelő és nem termelő állóeszközök bővítése, korszerű- sítése. Az 1978—ban megvalósított beruhá- zások volumene több mint tízszerese az 1950.

évi beruházásokénak. Leggyorsabb volt a be- ruházások ütemének fejlődése Romániában (Bi-szeres) és Bulgáriában (18—szoros). Ma- gyarországon a növekedés 7-szeres volt.

Valamennyi országra jellemző, hogy a ter- melőágazatak beruházásai gyorsabban nőt- tek, mint a nem termelő ágazatoké. 1978—

ban majdnem mindegyik országban a beru- házások több mint 70 százalékát a termelő—

ágazatokban valósították meg.

A három évtized fejlődésének további alapja (! munkaerőforrások fokozott ütemű termelésbe állítása. Az 1950 és 1978 közöt—

ti időszakban a KGST európai tagországai—

ban a lakosság 37 százalékos növekedése mellett a foglalkoztatottak száma 2,5-szere-

sére emelkedett, s egyúttal lényegesen vál—

tazott ágazati megoszlásuk is. 1978—ban a népgazdasáaban foglalkoztatottak száma az említett országokban meghaladta a 150 mil-

lió főt. Magyarország kivételével valamennyi országra jellemző, hogy a foglalkoztatot—

tak számának növekedése legerőteljesebb az 1951 és 1960 közötti időszakban volt.

1975 körül az országok többsége elérte a teljes toglalkoztatottsági szintet, a létszám—

növekedés —- Románia kivételével — vala—

mennyi európai KGST-országban lassult, illetve stagnált.

Az eredmények elérését gyorsította, hogy a szocialista gazdasági közösség országai közül a fejlettebbek mindenkor segítették a fejlődés kezdeti vagy alacsonyabb szakaszán állókat. Ez a segítségnyújtás a KGST Komp—

lex Programban elhatározott célok gyakor—

lati megvalósításával, az integráció elmélyü- lésével az utóbbi években fokozódott.

*

A KGST-országok gazdasági fejlődésükben a legjelentősebb eredményt — mint az az adatgyűjteményből megállapítható —— az ipari termelés növekedésében érték el. A KGST egészét tekintve 1950 és 1978 között az ipari termelés 12-szeresére nőtt, az évi átlagos termelésnövekedés 9.2 százalékos volt. Az ipari termelés évi átlagos növeke—

dési üteme 1951 és 1960 között 119, 1961 és 1970 között 8.3, 1971 és 1978 között 7,1 százalék volt.

A KGST-országok a szervezet megalakulá—

sakor a világ ipari termelésének alig több mint egyhatodát állították elő, 1978-ban a szocialista országok állították elő a világ ipari termelésének egyharmadát.

A termelésemelkedés együtt jár a gyártás korszerűsítésével, az ágazati és termékszer—

kezet változtatásával. A szocialista gazda—

sági közösség európai tagországainak ipa- rát harminc évvel ezelőtt általában a kevés- bé progresszív ágazatok magas aránya jellemezte. Az eltelt három évtizedben a legje- lentősebb ágazattá fejlődött a gépipar, s emellett a vegyipar iparon belüli súlya is jelentősen megnőtt. Ennek a két ágazatnak a részesedése az európai KGST-országok ipari termeléséből — számításaink szerint — 1950—ben mintegy 25 százalék, míg 1978-ban kb. 35 százalék volt.

A gépipar és a vegyipar részesedése a szocialista ipar 1978. évi termeléséből

(százalék)

Ország Gépipar Vegyipar

Bulgária . . . . . . . 28,2 7,8

Csehszlovákia . . . . . 28,9 8,7

Lengyelország . . . . . 33,9 9.3

Magyarország . . . . 30,8 12,6

Német Demokratikus Köz-

társaság . . . . . , 32.7 10.13

Románia . . . . . . . 33.0 9.2

Szovjetunió . . . . . . 26,2 7.7

(3)

422

^SZEMLE

Az ágazatok egyenlőtlen fejlődése csök—

kentőleg hatott a könnyűipar különböző ága- zatainak, valamint az élelmiszeriparnak ipa-

ron belüli arányaira.

Az ipari termelésnövekedés mind nagyobb hányadát a termelékenység emelésével biz- tosították. Egyszázalékos termelésnövekedés- ből 1961 és 1970 között 073, 1971 és 1978 között 0.88 százalékot biztosítottak a termelé- kenység emelkedésével.

A KGST-országokban az ipari szerkezet változására és a termelékenység növekedé—

sére jelentősen hatott, hogy az elmúlt három évtizedben a népgazdaság beruházásainak több mint egyharmadát az ipar fejlesztésére fordították. Az országok beruházáspolitiká—

jót az időszak kezdetén a nehézipar alap- jainak létrehozása, egyes országokban a meglevők bővítése, nagy teljesitőképességű üzemek létesítése jellemezte. Az 1960 óta eltelt közel két évtizedben az európai KGST- országok a leginkább beruházásigényes energetikai ágazatok közül a villamos— és hőenergia-ipar fejlesztésére ipari beruházá- saik 11—15. a fűtőanyagiparra általában 15—

20 százalékát fordították. Az elvégzett nagy összegű beruházások biztosították, hogy pél- dául az európai KGST-tagországok villamos erőműveinek teljesítőképessége az 1950. évi 31,5 millió kilowattról 1960-ra 90,7 millió.

1978—ra 3312 millió kilowattra nőtt. ,

Az ipar legdinamikusabban fejlődő ága—

zatai, a gépipar és a vegyipar fejlesztésére az ipar beruházásainak általában 28—32 százalékát használták fel. A létrehozott új termelőegységek számos esetben új, az or- szágokban eddig nem gyártott gépek köz- lekedési eszközök, műszerek és számítástech- nikai eszközök, továbbá vegyipari termékek, műanyagok előállítását biztosították.

A KGST—országok egy lakosra jutó ipari termelése néhány fontosabb terméknél az el—

múlt három évtizedben megközelítette. egyes esetekben túlhaladta az Európai Gazdasági Közösség országaiban elért szintet. lgy pél- dául a KGST-országok egy lakosra jutó ter—

melése az Európai Gazdasági Közösség ar- szágaihoz viszonyítva villamos energiából 1950-ben 64, 1978—ban 93, acélból ugyan- ezekben az években 65, illetve 108, vegyi szálból 23, illetve 56, cementből 39, illetve

102 százalék volt.

*

Az életszínvonal emelkedésével összefüg—

gésben a lakosság növekvő élelmiszerigénye, az ipar nyersanyagszükséglete, egyes orszá- gokban a fokozott importigények fedezésére szolgáló export a mezőgazdasági termelés fokozását tette szükségessé. Létrehozták a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. A KGST-országok együttes mezőgazdasági ter- melése az eltelt három évtizedben 2.5-sze-

resére nőtt. A növekedés -— Mongólia kivé—

telével — minden országban az állattenyész—

tésben volt erőteljesebb. 1950 és 1978 között Bulgáriában a növénytermelés 260 százalék- kal, az állattenyésztés 356 százalékkal. a Né—

met Demokratikus Köztársaságban 162. illet—

ve 292 százalékkal, a Szovjetunióban 240. illetve 311 százalékkal, Magyarországon 186.

illetve 221 százalékkal növekedett. Mindezek hatására a mezőgazdasági (termelésben az állattenyésztés aránya 1950 és 1978 között fokozatosan 6-9 százalékponttal emelkedetta

KGST-országok többségében.

A mezőgazdaság fejlődése elsősorban a szocialista nagyüzemi termelés létrehozásá- val, az anyagi—műszaki bázis erősítésével. a korszerű tudományos termelési módszerek egyre szélesebb körű alkalmazásával. az agrotechnika, az öntözéses talajjavítás fej- lesztésével ment végbe. Az eredmények je- lentőségét növeli, hogy az elmúlt három év- tizedben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya valamennyi KGST-országban számottevően csökkent.

A KGST—országok az 1976—1978. években átlagosan évi 300 millió tonna szemes és hüvelyes termény, az 1951—1955. évek átla—

gos termésmennyiségének 2—3-szorosát taka- rították be. Az 1976—1978. években az egy hektárra jutó szemes és hüvelyes termények évi átlagos mennyisége Magyarországon 4020, Csehszlovákiában 3690, Bulgáriában és a Német Demokratikus Köztársaságban 3470, Romániában 2980. Lengyelországban 2580 és a Szovjetunióban 1690 kilogramm volt.

A növénytermesztésben hatóanyagra átszá- mítva 1950-ben 2,6 millió tonna műtrágyát.

1978—ban 29.1 millió tonnát használtak fel.

A mezőgazdaság traktorállománya az 1950.

évi 720000 darabról 1978-ban 3,6 millió da- rabra nőtt. Gabonakombájnból 1950—ben a Szovjetunió kivételével a KGST-országokban csak néhány darabot alkalmaztak a betaka—

rításban, 1978-ban pedig már több mint 830000 gabonakombájnnal aratták a gabo-

naféléket.

Az 1978. év végére a KGST—országok szar—

vasmarha—állománya összesen több mint 150 millió darab, a sertések állománya—137 mil- liá darab. a juhoké 193 millió darab volt.

1950-hez viszonyitva a fejlődés mértéke 82 százalék, 2,7-szeres, illetve 63 százalékvolt.

Az állatállomány növekedésével a húster- melés az 1950. évi 8,6 millió tonnáról 1978- ra 25,7 millió tonnára emelkedett, s ugyanakkor a szarvasmarha — 5 kisebb mérték- ben a sertéshús — arányának csökkenése terhére emelkedett a megtermelt baromfi- hús hányada. A tejtermelés az 1950. évben 55 millió tonna, 1978-ban 135, millió tonna, a tojáster'melés 1950-ben 20 (milliárd darab,

1978-ban 97 milliárd darab volt.

(4)

SZEMLE

423

Az egy lakosra jutó termelés 1978-ban Az európai

Termék KGSTuor- Magyar-

szágokban orszagon Gabonafélék és hüvelyesek

(kilogramm) . . . . . 864 1270

Burgonya (kilogramm) . . 416 176

Hús és szalonna, vágósúly-

ban (kilogramm) . . . 70 147

Tej (kilogramm) . . . . 363 214

Tyúktojás (darab) . . . . 256 445

A mezőgazdaság álláeszközeinek fejlesz- tésére az országok beruházásaik növekvő hányadát fordítják. A népgazdaság összes beruházásaiból 1950—ben 6—14 százalékot, míg 1978-ban, illetve az utóbbi években 10—20 százalékot fordítottak a mezőgazda- ság és erdőgazdálkodás beruházásaira. Az utóbbi években az országok többségében a mezőgazdasági beruházásoknak több mint egyharmadát, Csehszlovákiában és Magyar- országon több mint 40 százalékát gépesítésre

használták fel.

*

Az ipar és a mezőgazdaság a külkereskede- lemtől elválaszthatatlan kölcsönhatásban fejlődött. s a külgazdasági kapcsolatoknak egyre növekvő szerep jutott az országok népgazdaságának fejlődésében. Az iparosí- tás éveiben az országok import útján biz—

tosítható energia-, nyersanyag- és beruhá- zásieszköz-igénye ugrásszerűen megnőtt, s a kivitel — ha kisebb ütemben is — de követte a behozatalt.

A KGST—országok külkereskedelmi forgal—

mának volumene 1978—ban 20—szorosa volt az 1950. évinek. Ugyanezen idő alatt a KGST—országok egymás közötti áruforgalma 22-szeresére, a fejlődő országokkal folytatott kereskedelme 32-szeresére. a fejlett tő- kés országokkal lebonyolított áruforgalma 16.5—szeresére emelkedett. A KGST—országok 1978. évi külkereskedelmi forgalmuknak 59 százalékát egymással, közel 10 százalékát a fejlődő és több mint 27 százalékát a fejlett tőkés országokkal bonyolították le. Több KGST-országnál a fejlett tőkés országokkal folytatott külkereskedelem aránya az összes forgalomnak több mint egyharmadát teszi ki.

A termékszerkezet-változás visszatükröző- dik a külkereskedelem fejlődésében és a külkereskedelmi struktúra alakulásában is,A KGST-országok külkereskedelmi árutorgalma szerkezetének változására általánosan jel- lemző a gépek, gépi berendezések és köz- lekedési eszközök arányának nagyarányú növekedése. lgy például Bulgária és Romá- nia exportjából a gépek csoportjának há—

nyada 1950-ben még az 5 százalékot sem érte el, s 1978-ban ennek az árucsoportnak az ország kiviteléből való részesedése 47.

illetve 29 százalék volt. Csehszlovákiában és

a Német Demokratikus Köztársaságban a gépek csoportja képezi az összes kivitel több mint felét. A gépek külkereskedelmi forgalmának növekedését segítették a KGST keretén belül egyre nagyobb számban kötött szakosodási és kooperációs megálla- podások.

Az adatgyűjtemény részletesen felsorolja azokat a termékeket, amelyeknek az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt (] kivitele.

lgy például Bulgáriában a szerszámgépeké, a csapágyaké és a villamos targoncáké:

Csehszlovákiában a nyomdaipari gépi be- rendezéseké, a gördülőcsapágyaké és asze- mélygépkocsiké; Lengyelországban a Diesel—

motoroké, az energetikai berendezésekéj (!

fémmegmunkáló szerszámgépeké; Magyaror- szágon az autóbuszoké, bútoroké, konfekció- ipari termékeké és különféle élelmiszereké;

a Német Demokratikus Köztársaságban a traktoroké és mezőgazdasági gépeké, az emelő—szállitó berendezéseké, valamint a személygépkocsiké; Romániában a fémfor- gácsoló gépeké, a csapágyaké, a kőolaj— és vegyipari berendezéseké. az elektrotechnikai berendezéseké; a Szovjetunióban különféle gépi berendezéseké. a személy- és teher—

gépkocsiké, az alapvető nyersanyagoké és energiahordozóké.

Az országok külkereskedelmében a beho- zatalra általánosan jellemző. hogy a beru- házások növekedésével nőtt a gépek és be—

rendezések, továbbá egyes országokban az építőipari anyagok, mint például a cement importja. A nyersanyagban és energiahor- dozókban szegény vagy csak korlátozott tar- talékkal rendelkező országok termelési igé—

nyük kielégítését egyre növekvő importtal biztosították. A KGST-országok (: nyersanyagok és energiahordozók jelentős részét ál—

talában (: Szovjetunióból szerezték be.

a

A KGST—országok gazdasági eredményeik növelésével mindenekelőtt a lakosság nö- vekvő anyagi és szellemi szükségleteit kíván- ják kielégiteni. Az elmúlt három évtized- ben valamennyi országban számottevően emelkedett a dolgozók reáljövedelme, nagy—

arányú a lakásépítés, bővült a kulturális"

egészségügyi és szociális hálózat.

Mint az az adatgyűjteményből kitűnik, az életszínvonal növekedésének egyik lényeges eleme a munkások és alkalmazottak reálbére, amely (: KGST-országok többségében 1978—

ban 60—75 százalékkal haladta meg az 1950. évi szinvonalat, Romániában. ahol 1975 után a többi KGST—országnál gyor- sabb ütemű volt az emelkedés, 1978-ban a reálbér 113 százalékkal haladta meg az

1950. évi szintet.

A gazdasági vezetés fokozott figyelmet fordít a nyugdíjak emelésére. A sokgyerme-

(5)

424

kesek családi pótlékjának növelésével, valamint a felsőfokú oktatási intézményekben ta- nulók ösztöndíjrendszerének javításával vég- ső fokon szintén a lakosság reáljövedelmét

emelték.

Részletesen ismerteti az adatgyűjtemény, hogy a fontosabb élelmiszerek közül az egy lakosra jutó fogyasztás a KGST-országokban 1960 és 1978 között húsból és húskészít—

ményekből 24—31. tejből és tejtermékekből Bulgáriában 91, Lengyelországban és a Szovjetunióban 80—84, Csehszlovákiában és Magyarországon 47—41 kilogrammal emelkedett. A tojásfogyasztás általában megkét—

szereződött, s lényegesen emelkedett agyü—

mölcs— és zöldségfogyasztás is. Csökkenés következett be a lisztfélék, a rizs, valamint a burgonya egy lakosra jutó fogyasztásában.

A tartós fogyasztási cikkek állománya ál- talában a Német Demokratikus Köztársaság—

ban a legmagasabb, ahol ezer lakosra 377 hűtőszekrény, 301 mosógép. 301 televízió—

készülék, 375 rádió és 130 személygépkocsi jut, megközelítően hasonló a tartós fogyasz- tási cikkekel való ellátottság Csehszlovákiá—

ban. Magyarországon a különféle tartós fo- gyasztási cikkekből 25—30, személygépkocsi- ból 40 százalékkal kevesebb az ezer lakosra jutó állomány. mint a Német Demokrati- kus Köztársaságban.

Az életkörülmények egyik igen meghatározója a lakáshelyzet.

európai tagországaiban az utóbbi 15 évben a népgazdaság összes beruházásainak 9—16 százalékát használták fel lakásépítésre. 1950

és 1978 között a Szovjetunió kivételével az európai KGST-országokban 15,7 millió l'a- kást, a Szovjetunióban 58.8 millió lakást építettek. Annak ellenére. hogy az elmúlt 29 évben felépült lakások lehetővé tették, hogy a Szovjetunióban minden negyedik. a többi európai szocialista országban minden hete- dik lakos új lakásba költözzék, a hiányt, ame—

lyet a második világháborús pusztulások. (:

háborút követő 10—15 év kismértékű lakásé- pítése és az életszínvonal emelkedéséből adódó igény növekedése eavüttesen okozott, még nem tudták felszámolni. A lakáskérdés általában a fővárosokban és a nagy ipari városokban jelent gondot.

lényeges A KGST'

szemu;

A szocialista társadalmi rend fejlődésével az országok gyökeresen átalakították az ok- tatás rendszerét, a lakosság valamennyi rétegének elérhetővé és ingyenessé tették az oktatást. Általánosan jellemző, hogy az elmúlt közel három évtizedben sok új. kar- szerű, 16—24 tantermes általános iskoia épült. de mint az adatgyűjteményből látha?

tó a nagyszámú és kis betogadáképességű is—

kolák megszüntetése miatt csökkent az álta- lános iskolák száma, ugyanakkor az oktatás színvonalát javította. hogy a tanerők száma 1950 és 1978 között sok országban 60—100 százalékkal emelkedett.

Az ipar és a többi termelőágazat igényei alapján 1950 és 1978 között többszörösére nőtt az ipari tanulók száma.

A KGST-országok felsőfokú oktatási intéz—

ményeiben tanulók száma az 1950/51-es tan—

évben még nem érte el a 2rmillió főt, az 1978/79—es tanévben meghaladta a 7.7 mil-

lió főt. '

A közművelődés terén elért fejlődés egyik jellemzője, hogy a gyakorlatban ma már az egész lakosságra kiterjed a tömegkommuni- kációs hálózat. A KGST—országokban 1950- ben a rádiókészülékek száma 13 millió, a televíziőkészülékeké kevesebb mint 30000 darab volt. 1978-ban már 89 millió rádió- előfizetőt és 87 millió televízió—előfizetőt tar- tottak nyilván. 1978-ban Bulgáriában, Cseh- szlovákiában, Magyarországon és Romániá- ban a televizió-előfizetők száma meghalad—

ta a rádió-ei'őfizetőke't. ' A szocialista társadalmi rend megvalósu- lásával (: KGST—országokban lényegében ál- talánossá vált a térítésmentes egészségügyi ellátás, ennek biztosítására szélesedett az egészségügy anyagi bázisa. és nőtt az or—

vosok. valamint az egészségügyi személyzet száma.

Az orvosi ellátottság 1950 és 1978 között a KGST-országok többségében 2,5——3-szoro- sára emelkedett. 1978—ban tízezer lakosra számítva legmagasabb az orvosok száma (:

Szovietunióban (352) és Csehszlovákiában (30,2), mig a többi európai KGST-országban tizezer lakosra 23—28 orvos iutott. Ez maga—

sabb a fejlett tőkés országok orvosi ellátott- ságánáL

MAGYAR SZAKlRODALOM

SZABÓ BELA:

A SZOVJETUNIÓ IPARA

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1979. 191 old.

A szerény külsejű könyvecske a magyar közgazdászok számára fölöttébb fontos té- mát tár fel eredeti szovjet források széles kö rű felhasználásával. bemutatva azokat a bel-

ső összefüggéseket is, amelyek egy-egy rész- terület elkülönült vizsgálatakor nem kerülnek a felszínre. A témának éppen ez a komplex közelítése állíthatja a művet a figyelem fó- kuszába.

Az összesen 13 részből álló monográfia külön fejezetet szentel a szovjethatalom meg- alakulása óta eltelt 60 esztendő ipari fejlő-