A európai külkereskedelem változásai

(1)

STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

589

laszt igyekeznek adni arra a kérdésre, hogy nagyjából hol (hány egyenletnél. milyen_tí- pusú egyenleteket magában foglaló modell—

nél, hány változónál) kezdődik az a modell- nagyság, amely már alkalmas a fejlett gaz- daságban jelenleg érvényesülő bonyolult összefüggések jellemzésére. Erre a célra kilenc alternativ egyenletrendszerből álló mo—

dellcsaládot állitottak össze azonos adatbá—

zison, azonos megfigyelési időszakra (1950——

1977), azonos módszerrel becsülték, és azo—

nos elv szerint végzett szimulációs kisérletek—

nek vetették alá. Kisérletük bizonyos érte—

lemben úttörő jellegűnek minősíthető.

A szerzők úgy vélik, hogy a modellkészítők mindeddig nem forditottak elég gondot az egyenletrendszernek mint egésznek a verifi—

kálására; azt értve ezen, hogy a modell mint egész (és nem csupán kiemelt fontos- ságú egyenletei) mennyiben alkalmas a gaz—

daságban érvényesülő valamennyi összefüg—

gés elemzésére. A tesztek nagyobbrészt megelégedtek az egyes egyenletek kapcso- lati mutatószámainak a vizsgálatával, a pa- raméterek szignifikanciáját. a becslés torzi- tatlanságát vizsgálták elsősorban, és így le- hetséges, hogy a modell az egyes mutató- számok magas szignifikanciaszintje ellenére sem bizonyul a gazdaságpolitikai döntések megalapozását célzó elemzések alkalmas eszközének. Valószínű tehát. hogy ilyen esetekben a hibát a modellspecifikáció kö-

rül kell keresni.

A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A legtöbben abban látják a specifikációs hi—

ba jelét, hogy a modell ..az elmélettől el—

térően viselkedik" (olyan ,,elméleteket" ért—

ve ezen, mint az akcelerátor-elmélet, a nö- vekedési elmélet stb.). illetve rosszul prog- nosztizál. Nem lehetséges-e, hogy a modell ,,rendhagyó viselkedése" éppen annak a je—

le, hogy az elmélet hibás? Eligazithat—e az elmélet minden esetben arra nézve, hogy melyik modell a ..jobb?" Azért ,,rossz"—e a modell, mert előrejelzésre kevésbé alkalmas?

Hogyan választunk két modell-alternativa között, ha meghatározott egyenletcsoport (például fogyasztás) előrejelzésére az egyik, egy másik egyenletcsoport (például termelés) előrejelzésére a másik alkalmasabb?

Ahelyett tehát, hogy a specifikáció helyes- ségét tisztán az elmélet vagy az előrejelzés sikere szempontjából közelítenék meg' a szerzők pragmatikus eljárást ajánlanak. A modell elsődleges célja a gazdasági össze- függések elemzése (és nem előrejelzése). A vizsgálatnak tehát különböző modell-alter- natívák megfagalmazásából kell kiindulnia, ezeket kell egymással a becsült eredmények alapján összehasonlítania, és ezek alapján lehet eldönteni, hogy az összefüggések ma- gyarázatára melyik modell az alkalmasabb.

A szerzők részletesen (bár az egyes egyenletek becsült eredményeinek konkrét bemutatása nélkül) ismertetik a kilenc mo—

dell—alternatívát. Arra a megállapításra jut- nak, hogy az első három változat (amelyek—

ben beruházási, megtakarítási összefüggé—

sek, kormányzati kiadások és pénzmennyisé- get meghatározó összefüggések vannak) nem képes leírnia svéd gazdaságnak az 1950—1977. évi időszakban bekövetkezett változásait. Nem volt képes erre az a to- vábbi két modellváltozat sem. amelyek az infláció és a munkaerő-foglalkoztatottság összefüggésének figyelembevétele céljából Phillips—görbével, valamint a potenciális ka- pacitáskihasználás összefüggéseivel egészí- tették ki az előbbi egyenletekből álló rend- szert. Elfogadható hitelességgel csak azok a változatok voltak képesek a gazdasági ösz- szefüggések elemzésére és magyarázatára, amelyek a termelési tényezők iránti keresle—

tet és kínálatot, a jövedelemeloszlás és az adópolitika változóit és összefüggéseit, a belföldi és külföldi pénzpiac összefüggéseit.

a monetáris és valutapolitikai változókat is beépítettek az egyenletrendszerbe. Annak el—

lenére, hogy minden fejlettebb modell—alternativa a megelőző alternativa fogyatékossá—

gainak és specifikációs hibájának kiküszö- bölésére törekszik, egyik változatnak sem si- került valamennyi összefüggést megnyugta—

tó módon magyarázni. A példák viszont kel- lőképpen igazolták azt a tényt, hogy a mo—

dellspecifikáció bármilyen csekély mértékű változtatása lényegesen befolyásolta a modell megbízhatóságát.

(lsm.: Nyáry Zsigmond)

GAZDASÁGSTATISZTIKA,

AZ EURÓPA! KULKERESKEDELEM VÁLTOZÁSA!

(Recent changes in Europe's trade.) Economic Bulletin for Europe. 36. köt. United Nations. 1984.

155 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a közelmúltban jelentette meg az Európai Gaz—

dasági Bulletin legújabb, 36. számát. A ki- advány szöveges és táblázatos részeket

egyaránt tartalmaz, alapvetően az európai térség külkereskedelmében bekövetkezett változásokat vizsgálja. A Bulletin három részből áll. Az első fejezet napjaink gazda- sági fejlődését tekinti át az EGB—térségben,—

a második a Kelet—Nyugati gazdasági kap—

csolatok alakulásával foglalkozik. a harmadik az Észak-Dél közötti kereskedelemben

(2)

590 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

bekövetkezett szerkezeti változásokat vizsgál- ja, különös tekintettel az EGB-térség keres- kedelmére, az 1965—1983 közötti időszakban.

Az első fejezet az EGB—térség napjaink—

ban megfigyelhető gazdasági fejlődéséről ad egyrészt összefoglaló áttekintést, más- részt részletesebben kitér a világkereskede- lem és a nemzetközi fizetési helyzet aiaku- lására. Észak-Amerika és Nyugat-Európa, valamint Kelet-Európa és a Szovjetunió gaz- dasági helyzetére.

A világgazdaság vólságából való kilába- lás, a fejlődés felgyorsulása. a kibocsátás bővülése elsősorban az Egyesült Államok- ban. de Japánban is folytatódott, s mindez elősegítette a vílágkereskedelem fellendülé- sét. 1983-ban a stimuláló tényezők mellett más. a gyors növekedést akadályozó ténye—

zők is jelentős hatással voltak. így a világ- kereskedelem volumene ebben az évben még csupán szerény 2 százalékkal emelke- dett. 1984-ben — az első félév jelenségei alapján — a bővülés éves szinten további 8—9 százalékra tehető. A növekedés azonban korántsem érinti egyenletesen a kereskedelmi forgalomban részt vevő valamennyi fontosabb országot, országcsoportot. Az import legnagyobb mértékben az Egyesült Ál- lamok mellett Japánban és Kanadában bő—

vült, a nyugat—európai országokra ez kevés- bé volt jellemző. A fejlődő országokra ked—

vezően hatottak e tendenciák. és kivitelük növekedését eredményezték. Ebben az or- szágcsoportban a nem olajexportáló orszá- gok kivitele a vártnál gyorsabban nőtt.

Az export növekedése egyébként a fejlett tőkés országok közül Japánban volt a leg—

számottevőbb (15%). Az import alakulása az egyes országokban az exportétól meglehető- sen eltért. Észak-Amerika behozatalának vo—

lumene 1984 első felében körülbelül 30 szó- zalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet. Nyugat-Európa tőkés országainak hasonló mutatója 4 százalék körüli volt' s a központi tervezésű országokban 2.5 százalé—

kos növekedés mutatkozott.

A világkereskedelemben az 1984 első fél- évében érvényesített árak (dollárban számít- va) általában csökkentek. Az egész vizsgált időszakban azonban más irányú elmozdulá- sok is megfigyelhetők voltak, s végeredmény—

ben a különböző ármozgások együttes ha- tásai a fejlett tőkés országokban a csereará—

nyok romlásához vezettek. Az európai köz- ponti tervezésű országok számára mind a világpiaci ármozgások, mind a KGST-n be- lüli ármozgások éreztették hatásukat: a szovjet gazdaság cserearányai tovább javul- tak, míg az országcsoporthoz tartozó többi országban folytatódott a cserearányok ked- vezőtlen alakulása.

A világ pénzügyi folyamatainak hátterében 1984-ben is az Egyesült Államok kereskedel—

mi deficitje állt. A fejlett tőkés országok együttes kereskedelmi mérleghiánya 70 milli—

árd dollárra tehető, míg a központi terve- zésű európai országok kereskedelmi mérlege 1982-től kezdve pozitív, és 1983—ban körül—

belül 8 milliárd dollárt tett ki. a folyó fize- tési mérlegben megmutatkozó többletet ho—

zó évek eredményeképpen. Az OPEC-orszá—

gok együttes deficitje 20 milliárd dolláros szinten volt. amit az év folyamán várható im—

portkorlátozás és a megújuló olajkivitel fe—

lére csökkenthet 1984 végéig.

Az e részhez tartozó táblák 1981—1984 el—

ső féléve közötti időszakra mutatják be a kereskedelem volumenére és egységáraira vonatkozó évenkénti és országcsoportonke'nti indexeket, valamint 1980-tól kezdve az áru- főcsoportonkénti árindexek alakulását.

A legrészletesebben az Egyesült Államok—

nak a világkereskedelemre kiható export- és importadatait mutatja be a tanulmány, utal—

va arra, hogy a fellendüléssel egyidőben az Egyesült Államok termékeinek versenyképes—

sége csökkent a külpiacokon.

A nemzetközi eladósodás 1982 közepén válságot idézett elő. aminek következtében az országok jelentős része drasztikus import—

korlátozásokat vezetett be. A kereskedelem visszafogása a legérzékenyebben az Egyesült Államokat és Japánt érintette, mivel mind- két ország exportlehetőségeit visszavetette.

A kialakuló folyamatok nyomán az OPEC exportja is kedvezőtlenül alakult. s jól érzékel—

hető eltérések mutatkoztak meg az értékben.

illetve a volumenben kifejezett kereskedelmi adatok között.

A fejlődő országok csoportjón belül az adós országok nem képeznek homogén cso—

portot: egy részük olajexportáló, más részük viszont az olajimporttól függ. s kivitelükben más termékek a döntők. Minthogy kiviteli termékeik árai eltérően alakulnak, különbö- ző a kereskedelmi folyamatokban és a pénz- ügyi folyamatokban való részvételük is.

Az eladósodási helyzetet elemezve a ta—

nulmány ismerteti az adósságállomány nagy- ságát, az adósságszolgálati rátákat. a ko—

matjövedelmeket. Részletesen elemzi a vilá—

gon kialakult kőolaj—gazdálkodási folyama- tokat, az 1980—1984 között e téren megfi- gyelhető országonkénti, országcsoportonkénti

mennyiségi és árváltozásokat.

Az első fejezet következő része Észak—Ame—

rika és Nyugat—Európa helyzetével foglalkoz—

va elemzi az Egyesült Államok 1983. és 1984.

évi gazdasági fellendülését. amely meglepő—

en emlékeztet a háborút követő ,.normál"

helyreállítási periódusra. A fellendülés egyik tényezője az Egyesült Államok monetáris po—

litikája, a dollár megerősödése. az infláció visszaszorítása és a kamatlábaknak a magas hiteligényekre támaszkodó emelkedése.

A gazdasági válságból való kilábalás egyik

(3)

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

591

jeleként jól érzékelhetően csökkent a mun- kanélküliség, javult a termelékenység és a beruházási hajlandóság is. A nyugat—európai országokban a fellendülés a vártnál kedve- zőbb, de az Egyesült Államokban, illetve az 1978—1979-ben megfigyeltnél lényegesen ala—

csonyabb szinten valósult meg. A folyamatot több országban sztrájkok zavarták meg. 1984- re vonatkozóan ugyan egy sor mutatószám kedvezőbben alakult, de az országok között nagyok e téren a különbségek. A táblákban közölt adatok az ipari termelés,, a munka- nélküliség, a fogyasztói árindex. a rövid és a hosszú lejáratú hitelek kamatlábaira vo—

natkoznak, Nyugat—Európa. Dél-Európa és Észak-Amerika, illetve a kamatok tekinteté—

ben a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok 198211984 második negyedéve közötti idő—

szaki adataira építve.

A kelet—európai országok és a Szovjetunió gazdasági helyzetével foglalkozó rész hosszú idősoros adatokkal mutatja be a nemzeti jö- vedelem (nettó anyagi termelés). az ipari, illetve a mezőgazdasági kibocsátás. a brut- tó beruházások, valamint az export és az import volumenének változását. Az elemzés megállapítja, hogy a nemzetközi kereskedelem jelentős tényezője volt a gazdasági helyzet javulásának.

A tanulmány egyben bemutatja az export, illetve az import fő relációk szerinti értékét és változását 1982, 1983 és 1984 első fél- évére vonatkozóan.

Számunkra a mintegy 150 oldalas tanul—

mánykötetből a második fejezet látszik a legfontosabbnak, mivel részletesen vizsgálja a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem—

re ható tényezőket, a kereskedelem és a pénzügyek alakulását, esetenként országon—

kénti információkat is nyújtva. A vizsgálat főként az 1983. évi változásokra terjed ki, de bemutatja az 1984 első néhány hónapja alapján levonható következtetéseket is egyes tendenciák felerősödéséről, gyengüléséről,

előrevetítési eredményeiről.

A napjainkban érvényesülő tendenciák kö- zül a tanulmány kiemeli, hogy 1984 első fe—

lében felerősödtek a kelet-európai és a nyugat—európai országok közötti kereskedelem volumenének bővülési folyamatára utaló je—

lek. Tovább növekedett a kelet-európai or- szágok által elért kereskedelmi többlet, s ennek két fő okát az alábbiakban jelöli meg a tanulmány: egyrészt fokozódott a nyugati országok importigénye, másrészt a kelet-eu- rópai országokban határozott törekvések mutatkoztak az export bővítésére.

A nyolcvanas évek elejének tendenciavál- tása a korábbi ellentmondásos helyzetből bontakozott ki. Az ellentmondások az EGB- térség kereskedelmében és pénzügyeiben egyaránt megmutatkoztak. és alapjában vé-

ve a nyugati recesszió tartóssá válása, a kelet—európai országokra gyakorolt hatása s végeredményben a nemzetközi piaci helyzet szigorítása nyomán érvényesültek.

A kereskedelem megélénkülésének egyik elemeként dinamikusan kezdett növekedni a nyugati országoknak a Szovjetunióval folytatott kereskedelme. A kőolaj és feldolgozási termékeinek a nyugati piacokon történt ár—

emelkedése révén ugyanis .a Szovjetunió olyan cserearány-javuláshoz jutott, amely elő- segítette importjának bővítését. például a csővezeték—építéshez szükséges berendezések nagy mennyiségben történő vásárlásait. 1982 végére a szovjet import volumene több mint 30 százalékkal növekedett 1979-hez képest.

1983-ban a nyugat-európai országok kelet- európából származó importja gyorsan növe- kedett (9%), s ez a tendencia 1984 első fe- lében tovább gyorsult. A nyugat-európai or—

szágok kivitele a kelet-európai országokba 1983-tól kezdve szintén megélénkült. A fél- gyártmányok és a fogyasztási javak értékesí- tése ebben a relációban 1984 elején szá- mottevően megnőtt, de ez a gépipari ter- mékek alacsony exportja mellett valósult meg. Figyelemre méltó, hogy a több évig tartó —- 1980 és 1983 között összesen 66 szá- zalékos — visszaesést követően 1984 első fe—

lében újból bővült a nyugat—európai orszá- gok Romániába irányuló exportja.

Az 1983—1984-es évek kereskedelmének egyik jellemzője, hogy a kelet-európai export volumene egyidejűleg nőtt a KGST-tag- országok között és a nyugati országok felé is, Míg 1981—1982-ben a külkereskedelmi egyensúly helyreállításában a kelet—európai import csökkenésének volt nagyobb szerepe, addig 1983-ban és 1984 első hónapjaiban a kelet—európai export gyors növelése mellett ezen országok importja ismét bővülni kezdett.

Ugyanakkor a Szovjetunióba irányuló nyugat-európai export 1983—ban visszaesett, s ez a tendencia 1984—ben újabb 9 százalékos csökkenés formájában folytatódott. A Szov—

jetunió a jelentés szerint 1983-ban egymilli- árd dolláros külkereskedelmi aktívumat ért el, s 1984—re növekedés várható.

A nemzetközi pénzpiacokon 1982 óta még- változott a helyzet: a növekvő fizetési több- letek nagyban javították a kelet-európai or—

szágok pénzügyi helyzetét és ezáltal növe—

kedett a kelet-nyugati relációban a pénz—

ügyi aktivitás. 1983-ban e téren három moz- zanat érdemel figyelmet:

—-— a kelet-európai országok visszaszerezték hitel- képességüket:

— az eladósodás mértéke csökkent;

— a nyugati kereskedelmi bankok újabb hitelnyúj—

tási készséget mutattak fel a legtöbb kelet—európai országgal szemben.

A kelet—európai országok nettó adósságál- lományáról szólva a jelentés az 1981. évet

(4)

592 STATISZTIKAI iRODALMl F.!GYELÖ

jelöli meg. mint a legmagasabbyadósság—

állományú évet. Mivel a valutaárfolyamok alakulása szintén hatást gyakorolt az eladó- sodás mértékére, különösen figyelemre mél—

tó. hogy a kelet-európai országok nettó adós—

ságállamánya. amelynek nagyságát a Bank of International Settlements adatai és más adatforrások felhasználásával becsülte fel az EGB Titkársága, az 1982. év végi 75 milliárd dollárról 1983 végére 70 milliárdra csökkent.

A nemzetközi pénzügyek előző tízévi fejlődé- se során, főként az első olajárrobbanást kö- vető időszakban, a nyugati bankok—feltölt- ve az olajexportőrök pénzalapjaival — akti—

van keresték a hitelnyújtási lehetőségeket.

Ennek a folyamatnak a korszakát váltotta fel a hitelforrások beszűkülése, amelyben Len- gyelország és Románia pénzügyi nehézségei-

re való reagálás is hozzájárult.

A nyugat-európai importígények az orszá- gok általános fellendülési folyamata része- ként élénkültek meg. A tanulmány készítése- kor előrejelzett 1985. évi GDP-növekedés, amely 2 százalék körüli volt, kisebb mint az 1984. évi előzetes növekedési ütem. Ennél a Nyugat-Európára érvényes mutatószámnál az Egyesült Államoké az 1984. évi körülbelül 7 szózalékosnak csupán felére várható. Mind- ebből azt a következtetést vonja le () tanul—

mány, hogy 1984 után már nem lehet a Nyu- gat importigényének fokozódásával számolni.

A Kelet számára az is kedvezőtlen -— hosszú távú -— tendencia. hogy feldolgozó ipari ter- mékeinek részesedése a nyugati importból egyre csökken, mégpedig az újonnan ipa—

rosodó országok javára. Közvetlen negativ hatást gyakorolnak a nyugati exportra a fen—

tí jelenségek mellett a COCOM—bizottság ál-

tal hozott, kivitelt korlátozó intézkedések, a—

melyek a legfejlettebb technikát jelképező

termékek, berendezések keleti országokba

irányuló exportját szabályozzák.

Ezzel párhuzamosan a nyugati termékek- kel szemben felmerülő kelet-európai igénye- ket többek között a konvertibilis exportjöve-

delmek alakulása, a hitelképesség és a kül—

földi adósságállomány nagyságának a kivá—

natos szinten tartása befolyásolja.

1983 elejétől kezdve a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelemben az exporttörekvések kölcsönös bővülése figyelhető meg. Ennek egyik tényezője az energiahordozók terén megmutatkozó szállítási hajlandóság. Emel—

lett napjainkban az élelmiszerek játszanak fontos szerepet — 10 százalékot meghaladó részesedésükkel — a keleti országok kivite—

lében.

A két országcsoport egymással folytatott kereskedelmében a szovjet fél, illetve a nyu—

gati partnerek szükségletei a legszámotte- vőbbek. A jelentés részletesen foglalkozik a szovjet szénhidrogének exportjövedelmezősé- gével és az OPEC kőolajkitermelést kontin—

gentáló intézkedéseivel. egymással összefüge gésben. A szovjet kőolajtermelés 1984 első félévében már nem bővült tovább, míg a földgáztermelést magas növekedési ráta jel—

lemzi. így a földgázexport több ország—

ba megkezdődött. Az 1984. évi kereskedel—

mi mérlegben a Szovjetunió által az év fo- lyamán nyugatról vásárolt gabona jelentős tételt tesz ki.

A kereskedelmi mennyiségekről és az ér- vényesített árakról szólva a tanulmány a kü- lönböző országcsoportok közötti forgalmat értékeli.

1980 és 1982 között a Kelet-Európából szár- mazó import 20 százalékkal visszaesett, s ezt követte az 1983. évi 9 százalékos. majd az 1984 első félévi 17 százalékos növekedés. A nyugati import rendeltetési és származási hely szerinti elemzése és a vonatkozó tábla részletes információkat adnak a négy- és fél év alatt bekövetkezett érték-, volumen- és

árváltozásokról.

A Kelet-Európába irányuló nyugati export volumene az 1980 és 1982 közötti időszak- ban 30 százalékkal csökkent, s 1983—ban mélyponton volt. 1984. első felében már 3 százalékos növekedést regisztráltak. Az or- szágonkénti, országcsoportonkénti és árucso—

portonkénti részletezés arra utal. hogy az át- lagok mögött nagy szélsőségek húzódtak meg, értékben és volumenben egymástól el- térő tendenciákat takarva. Az 1984. évi vál- tozásokra a félgyártmányok (kohászati és vegyi eredetű féltermékek), valamint a fo- gyasztási javak és az elsődleges (élelmisze—

reket is magukba foglaló) termékek fokozó—

dó kivitele volt a jellemző, míg a gépipari termékek terén további csökkenés mutatko—

zott.

Összességében a Nyugat kereskedelmét az 1982. évi első rekordév után a deficit to—

vábbi növekedése jellemezte. Ennek fő ele- me a nyugat-európai deficit volt. bár 1983—

ra Észak-Amerika többlete is megszűnt, s csak Japán tudta megtartani pozitiv mérle- gét. A kereskedelmi mérleg országcsoporton—

kénti és gazdasági régiók szerinti részlete—

zését több tábla mutatja be.

A kelet-nyugati pénzügyi kapcsolatoknak a tanulmány külön fejezetrészt szentel. Eb- ben bemutatja a keleti adósságállományt.

a nyugati bankok hitelnyújtási hajlandósá—

gát, a bankok által garantált és a garan—

ciát nélkülöző hitelek nagyságát, az egyes csoportok fizetési mérlegeinek összetevő ele—

meit. A számításokhoz felhasznált adatok for—

rásául többek között a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) kiadványait, a Nemzetközi Fize- tések Bankja (Bank of International Settle- ments) anyagait és a KGST-bankok közle- ményeit jelölik meg.

A nemzetközi pénzpiacok révén nyújtott kö—

zép- és hosszú távú hitelek különböző módo—

(5)

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

593

zatait ismertetve a tanulmány bemutatja az ún. szindikális bankhitelek, a külföldi bankhitelek stb. értékének alakulását. az igénybe vevő és a hitelt nyújtó országok csoportosí- tásában. A vizsgált időszakban egyrészt meg- élénkült a hitelezési tevékenység, másrészt új hitelfelvevőként jelent meg a KGST Beruhá—

zási Bankja. A Keletre irányuló hitelszámla 1983. évi fellendülését 1984-ben további bő- vülés követte. s ez több gazdasági, illetve gazdaságpolitikai tényező együttes eredmé- nye. E tényezőket több ország konkrét pél- dáján keresztül ismerteti a tanulmány.

Mind az elemzésben. mind a táblákban gazdag anyagot találunk az egyes országok pénzügyi helyzetét, likviditását, konvertibilis adósságállományát, átütemezési problémáit különböző szempontok szerint elemezve. sok- féle forrásmunkát — köztük pénzügyi szakem-

berek véleményét is — felsorakoztatva.

Az aktívumok gyors növekedése egyes kelet—európai országokat tartalékaik újbóli fel- töltésére serkentette. A likvidálási arany — azaz az aktívumoknok az importhoz mért nagyságát kifejező mutató — 16 százalékról 34 százalékra nőtt.

A tanulmány harmadik fejezete az Észak- Dél közötti kereskedelem főbb szerkezeti vál- tozásait mutatja be.

A fejezet összeállításához az ENSZ Nem- zetközi Gazdasági és Szociális Ugyekkel fog- lalkozó Titkársága által készített kereskedelmi matrixot vették alapul. Ez a matrix 68 or- szág és országcsoport 1965 és 1980. évi adatait tartalmazza, folyó és 1975. évi változat—

lan árakon, négy árufőcsoportra (élelmisze-

rek, nyersanyagok, fűtőanyagok, feldolgozott termékek csoportjára) bontva meg az árufor—

galom adatait. A matrix aktualizált változa- tát 1984 közepén dolgozták ki, felvéve az

1981. évre vonatkozó adatokat 73 országra.

illetve országcsoportra vonatkozóan. A matrix adatainak tartalmi leírását, az alkalma—

zott számítási módszerek menetét szintén ismerteti a tanulmány. _

Az Észak—Dél közötti kereskedelem egyes kérdéseit részletes szöveges elemzés és sok tábla szemlélteti.

(lsm. : Kovács Tamásné)

FORBRlG, G. — KUCK, U. — WOLF, H. P.:

TELJESITMÉNYUSSZEHASONLlTÁS A KOMBINÁTOKBAN ÉS A VÁLLALATOKNÁL (Leistungsvergleiche in Kombinaten und Betrieben.) Wirtschafts Verlag. Berlin. 1984. 143 p.

A szocialista tervgazdálkodás keretében fontos és szükséges, hogy az egyes gazdál- kodó egységek ismerjék egymás. különösen az élenjárók eredményeit. Arra kell töreked- ni, hogy mindenki hasznosítani tudja a saját

7 Statisztikai Szemle

és a többiek tapasztalatait. Ezért nagy sze—

repe van az egyes gazdálkodó egységek eredményeit összevető vizsgálatoknak, ame—

lyeknek nemcsak a teljesítmények összeha—

sonlítása a célja. hanem az eredmények mö- gött meghúzódó okok megállapítása, a to—

pasztalatok kicserélése. a tartalékok feltárá—

sa és felhasználása is.

A könyv első fejezete az elméleti alapokat adja meg mindehhez. A teljesítmények ösz—

szehasonlr'tásának folyamata három szakasz- ra bontható:

— a teljesítményt mérő mutatószámok megválasz- tása, értékük megállapítása a statisztikai és számvi- teli megfigyelés felhasználásával;

—— a mutatószámok különbségének elemzése, majd annak vizsgálata, hogy miért állnak fenn ezek az el-

térések;

—- a legjobb eredmények elérését célzó intézke- dések kidolgozása és bevezetése.

A gazdálkodó egységek terveinek összesí- tésében is egyre nagyobb szerepe van an—

nak, hogy az ilyen jellegű összehasonlitások eredményeit felhasználjuk. A jó vezetőnek szorgalmaznia kell az összehasonlító mun—

kát.

A vezető feladata, hogy:

— meghatározza a tevékenység célját;

— megbízza a munka végrehajtásáért felelős sze- mélyeket és létrehozza a periodikusan ismétlődő ösz- szehasonlítások munkálatait végző munkacsoportot:

— kijelölje az összehasonlítás alapjául szolgáló időszakot és a végrehajtás idejét:

— kiválassza az értékelés formáját és a felhasz- nálásának módját.

Az összehasonlítás munkájába a társadal- mi szervezetek munkatársait is be kell vonni.

A második fejezet a teljesítményösszeha—

sonlítások négy módját és módszerét ismerteti és rendszerezi.

1. Teriedelmük szerint. Teljes összehasonlí- tás esetén a vizsgálat kiterjed a gazdasági egység (kombinát vagy vállalat) valamennyi részterületére és a teljes tevékenységének komplex értékelését jelenti. Társadalmilag úgy tekinthető, mint teljes hatékonysági vizs- gálat. Az értékelést célszerű ebben az eset—

ben valamilyen ismérv (például a gazdasá- gi egység nagysága) szerinti bontásban is elvégezni. A részleges összehasonlítás célja valamilyen gazdasági részfeladat elemzése vagy egyes kollektívák speciális teljesitmé- nyeinek értékelése (például munkaerő—felsza—

badítás a munka gépesítésének, automatizá- lásának segítségével, fontos alapanyagok he—

lyettesítése, az import pótlása).

2. Formáiuk szerint. A teljesítés mértéké- nek összehasonlítása, amely kiterjedhet egy adott időszak (például dekád, hónap). több időszak együttes, kumulált és az éves teni tel—

jesr'tésének összehasonlítására. Az egyes ter- melési egységek színvonalának összehason- lítása vagy a tervezett vagy a tényleges adatok alapján. Az egységek nagyon különbö-