A KGST-országok és az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszere

A KGST-ORSZÁGOKVÉS AZ ENSZ

NEMZETGAZDASAGI SZAMLARENDSZERE

DR. DRECHSLER LÁSZLÓ

1989 a nemzetközi statisztika tekintetében is eseménydús esztendő volt. A legjelen- tősebb fejleményként — ezt aligha vitatná bárki — a szocialista országoknak az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszere (SNA) felé fordulása tekinthető. Az a folyamat, amely 1989 elején megkezdődött, s ha még nem is fejeződött be, de kiteljesült, egy új korszaknak a kezdetét jelentheti a Kelet—Nyugat közötti statisztikai összehasonlíthatóság szem- ponüából

A fejleményeket mint az ENSZ Statisztikai Hivatalának egyik vezető munkatársa értem meg. Beszámolóm ezért egyáltalán nem a magyar statisztika szemléletét tükrözi, sokkal inkább egy nemzetközi szervezet szempontjait tartva szem előtt értékelem az eseményeket. Mielőtt azonban az elmúlt év eseményeire rátérnék, áttekintést kell adnom az előzményekről s a nemzetgazdasági számlarendszer (népgazdasági mérlegrendszer) fejlődési folyamatairól.

Az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszere

Az SNA (System of National Accounts) az ENSZ hivatalos nemzetgazdasági szám—

larendszere. Tűnődöm, nem kellene-e a ,,hivatalos" jelzőt valami mással helyettesíteni, hiszen az SNA nem más, mint egy nemzetközi ajánlás, mindenféle kötelező jelleg nélkül.

Azt írja le, miként célszerű termelési, felhasználási (fogyasztási, felhalmozási), jövedelmi, pénzügyi és vagyonstatisztikát készíteni egy országnak, s ehhez milyen fogalmakat, definíciókat, csoportosításokat ajánlatos használni. A különböző statisztikák természe- tesen nem függetlenek egymástól, összefüggéseiknek kereteit a könyvviteli számlákhoz hasonló rendszer adja meg (innen a számlarendszer elnevezés). Bár ezt az SNA explicite nem mondja ki, tartalmából következik, hogy piacgazdálkodást folytató országok felté- teleire szabták. Kidolgozásában, átdolgozásában — egészen a legutóbbi időkig — szocialis- ta országok szakértői nem vettek részt.

Első változatát 1953-ban dolgozták ki. Második változatát 1968—ban fogadta el az ENSZ Statisztikai Bizottsága, 5 mint nemzetközi ajánlás, az ún. ,,kék könyv" 1970-ben jelent meg. Harmadik változatának kidolgozása a nyolcvanas évek közepén indult meg, s előreláthatóan 1993—ban kerül jóváhagyásra. Ez a munka meglehetősen előrehaladott állapotban van; az új SNA körvonalai kezdenek már kibontakozni az egyelőre még csak szűk körnek közreadott első kéziratból (a második kéziratot — valamikor 1990 közepén — már valamennyi ország statisztikai hivatala megkapja véleményezésre).

Sokszor szokták azt a kérdést feltenni, milyen polgári közgazdasági elmélet alapjára épül az SNA. Azt hiszem ez a kérdés megválaszolhatatlan. Az SNA létrehozásában,

átdolgozásában a szakértők széles köre hallatta hangját, akik néha explicite, de legtöbb- ször csak implicite a legkülönfélébb közgazdasági elméletek talaján álltak. Az SNA maga ezért valamiféle kompromisszum a különböző közgazdasági elméletek között. Ennél is fontosabb azonban, hogy az SNA kifejezetten kerüli a közgazdasági alapelméletekre való hivatkozásokat. Ezt a pragmatikus szemléletmódot meg lehet érteni. Sokszor ta- pasztaltam magam is, hogy sokkal könnyebb a ,,hogyan" kérdésben valamilyen kompro- misszumra jutni, mint a ,,miért éppen így" kérdésben. Ezért ha egy fogalom vagy mutatószám tartalmában megállapodásra is jutott az SNA szakértőgárdája, az, hogy ,,miért épp ilyen elméleti meggondolás alapján" jutottak el ide, sokszor diszkréten a homályban maradt. Mégis, ha mindenképpen az elméleti alapokat keressük az SNA mögött, talán Keynest és Hickst lehetne megemlíteni, mint akiknek gondolkodásmódja, elméleti közgazdasági rendszerezése leginkább felismerhető a nemzetgazdasági számla- rendszerben.

Még egyszer érdemes hangsúlyozni: az SNA ajánlás mindenféle kötelező jelleg nélkül. Ezért az SNA kidolgozásakor nem kell arra várni, hogy mindenki minden részlettel egyetértsen. A vitatott kérdések többségi alapon dőlnek el. Igaz, ez a többségi elv nem mindig a legdemokratikusabb formát Ölti. Azok a személyek (országok), akik állandó tagjai az SNA felülvizsgálatában részt vevő szakértői gárdának, természetesen nagyobb hatást gyakorolnak a fejleményekre, mint mások. Az ENSZ Statisztikai Bizottságának tagjai (24'ország a több mint másfél százból) szintén viszonylag előnyösebb helyzetben vannak. Am, ez nem is nagyon lehetne másként. S a ,,nem kell várni a teljes egyetértésre"

elvnek van egy óriási előnye is: ily módon az SNA gyakorlati korlátok béklyóitól szabad, előremutató rendszer lehet. Az 1968—as SNA valószínűleg fejlettebb volt, mint a legfejlet- tebb statisztikával rendelkező országok nemzetgazdasági számlarendszere.

Nem kötelező jellege ellenére az SNA-nak nagy hatása volt (és van) a piacgazdálko—

dást folytató országok statisztikájának a fejlődésére. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy amint a kék könyv megjelenik, az országok statisztikai hivatalai abbahagyják, amit eddig tettek, s valami újra térnek rá. Bizonyos időközökben azonban minden országban napirendre kerül a nemzetgazdasági számlarendszer vagy általában a gazdaságstatisztika felülvizsgálata, illetve továbbfejlesztése. S minthogy minden ország saját érdeke is, hogy más országokkal minél ősszehasonlíthatóbbá váljék, az SNA itt (ajánlás jellege ellenére is) anyagi erővé válik. Altalános tapasztalat, hogy az ilyen továbbfejlesztések esetén a statisztikai hivatalok az SNA útmutatását igyekeznek követni.

A KGST—országok népgazdasági mérlegrendszere

A Material Product System (MPS) a KGST-országok népgazdasági mérlegrendsze- re. Funkcióját tekintve ugyanazt a szerepet tölti be, mint az SNA a piacgazdálkodást folytató országokban. Az első MPS a KGST Titkárságának az égisze alatt 1969-ben készült el. Az ENSZ kiadványaként is megjelent néhány évvel később, de nem kapta meg azt a rangot a világszervezetben, mint az SNA: míg az SNA-t az ENSZ Statisztikai Bizottsága megvitatta és elfogadta, az MPS-t ugyanez a szerv csak tudomásul vette.

Ugyanerre a sorsra jutott az MPS átdolgozott változata is, amelyet a KGST Statisztikai Bizottsága 1986-ban fogadott el, az ENSZ Statisztikai Bizottsága pedig 1987-ben vett tudomásul. A tudomásulvétel mind a hatvanas évek végén, mind a közelmúltban ceremó—

niaszerű aktus volt; érdemi vita az MPS—ről az ENSZ keretében nem folyt. Erre már technikailag sem volt lehetőség, hiszen a KGST már jóváhagyta a kéziratot, amikor az

— első alkalommal — ENSZ körökbe is eljutott. Ahhoz, hogy a másik rendszer szakértői is befolyásolhassák a rendszer átdolgozását, az MPS-nél még annyira sem voltak meg a feltételek, mint az SNA-nál. Míg az utóbbi előkészítő és döntéshozó értekezletein szocia-

lista országok szakértői is részt vehettek, addig az MPS átdolgozásakor a nyugati országok szakértőinek erre sem volt módjuk.

Az MPS közgazdasági elméleti alapja a marxizmus, amire magában a leírásban is találhatunk utalásokat. Ennek legélesebb megnyilvánulása a termelés fogalmának az anyagi termelés körére korlátozása, azaz az orvos, a fodrász, a színész stb. tevékenységé- nek nem termelő jellegűvé minősítése. Igaz, hogy az MPS—nek van néhány olyan mutató- száma, amelyek nem teljesen illenek bele ebbe a koncepcióba (például olyan mutatók, amelyek az orvosi kezelést, a hajvágást, a színházi előadás megtekintését is fogyasztásnak tekintik); általánosságban azonban a rendszerre nagyon karakterisztikus a nem anyagi szolgáltatásoknak a termelés körén kívül rekesztése.

Az MPS természetesen sok más tekintetben is különbözik az SNA-tól; erről a későbbiekben még részletesebben lesz szó. Már itt, elöljáróban is érdemes felhívni azonban a figyelmet egy sajátos különbségre. Míg az SNA egy módszertani ajánlás csupán mindenféle kötelezettség nélkül, az MPS merőben más ,,műfaj". Az MPS kidol- gozását, átdolgozását előkészítő értekezletekről jegyzőkönyvek készülnek, amelyeket a résztvevő delegációk vezetőinek alá kell írniuk. Ez már önmagában is bizonyos kötele- zettségvállalást jelent.

Azt, hogy egy közösen kidolgozott rendszer nemcsak lehetőséget biztosít, hanem valamire kötelez is, önmagában még előnyös tulajdonságnak is felfoghatnánk. Ezeknek az aláírásoknak azonban a rendszer fejlődése szempontjából elég nagy ára van. Egyrészt a rendszer így elveszti előremutató jellegét. A résztvevők csak arra mernek kötelezettsé- get vállalni, amit már most vagy legalábbis a közeli jövőben meg tudnak valósítani.

Minthogy a különböző országoknak különböző területeken lehetnek viszonylagos lema—

radásai, gyengébb pontjai, a nemzetközi rendszer ily módon a statisztikában kevésbé fejlett országok szintjéhez kerül közel. Másrészt negatív következmény az is, hogy amely módszertani kérdések tekintetében erősek a véleménykülönbségek, azokat igyekszik valahogyan kikerülni a rendszerkészítés mechanizmusa; erre pedig az egyik legkínálko- zóbb megoldás, hallgatni erről a témáról. Ily módon az MPS—ben számos kérdés megvá- laszolatlanul marad.l

Ennek a különbségnek az értékelésekor természetesen azt is figyelembe kell ven- nünk, hogy a KGST másfajta nemzetközi szervezet, mint az ENSZ. Bizonyos megállapo- dásokra, kötelezettségek vállalására a KGST statisztikájában valóban szükség volt, ugyanúgy, ahogy például az Európai Gazdasági Közösség (EGK) statisztikájában is szükség van erre. A kiutat tehát az említett hátrányokból ezért nem a kötelező jelleg megszüntetésében kell keresni. Jó lett volna azonban, ha az MPS-nek a kötelező jellegű megállapodások mellett van egy rugalmasabb, ajánlásszerű része is. Ily módon az MPS- nek is lehetett volna előremutató, fejlesztő funkciója.

Az említett ,,műfajbeli" különbség miatt csalóka látszat keletkezik: ha valaki a két rendszer leírásából akar a KGST-országok és a piacgazdálkodást folytató országok statisztikájának viszonylagos fejlettségére következtetni, a különbségeket túlzottnak láthatja. Az MPS a ,,minimum" megállapodások szintjét tükrözi, minden bizonnyal alacsonyabb szintet, mint számos KGST-ország népgazdasági mérlegrendszerének való—

ságos szintje. Az SNA ugyanakkor már a jövőben szárnyal, a legfejlettebb statisztikával rendelkező országok színvonalát tükrözi, vagy esetleg még annál is előremutatóbb.

Mindezzel természetesen nem akarom tagadni a valóságos különbségeket (ezekkel a későbbiekben még foglalkozom), itt most csak a mértékekről van szó.

' Magam is emlékszem egy ilyen esetre a hatvanas évek elejéről. Az egyik metodikai értekezleten arról folyt a vita, miként kezeljék a mérlegrendszerben a művészeti tárgyakat, múzeumi műkincseket, régiségeket. A vélemények megoszlottak, a résztvevők egy része felhalmozási javakke'nt való kezelésüket javasolta, mások ezt ellenezték. Az idő is sürgetett, a Titkárság jelenlevő képviselője erre azt javasolta, hogy ezt a témát hagyják ki a megállapodás jegyzőkönyvéből, Azóta sem lehet választ kapni arra az MPS szövegéből, milyen módon kell a műkincseket kezelni.

x_-

Az ENSZ tevékenysége az SNA—MPS kapcsolatok területén

Bár az ötvenes években az MPS mint hivatalos KGST-rendszer még nem létezett, már ekkor is nyilvánvalóvá vált, hogy a Kelet és a Nyugat gazdasági fejlődésének főbb mutatói nem hasonlíthatók össze egymással. A KGST—országok nemzetijövedelem—mu- tatószáma annyi vonatkozásban különbözött a piacgazdálkodást folytató országok bruttó hazai termék (GDP) mutatójától, hogy —— bár a két mutató lényegében ugyanazt a funkciót szolgálta — nem voltak összevethetők egymással.

A hatvanas évtized elején, az akkori politikai enyhülés légkörében az ,,egymásról való többet tudni akarás" szelleme a statisztika területén is hatni kezdett. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, amelynek statisztikai tevékenységébe az ötvenes évek végétől fokozatosan bekapcsolódtak az európai KGST-országok is, egy munkacsoportot hozott létre az SNA és az MPS közötti kapcsolatok (és különbségek) feltárására. Ez az SNA/MPS Links elnevezésű munkacsoport nagy ambíciókkal kezdett a munkához, hiszen a másik rendszer jobb megismerése mindkét félnek érdeke volt.

Hamarosan látható lett azonban, hogy ez a munka valójában nem is képes túlmenni a különbségek feltárásán. Már az első megbeszélések után kiderült, hogy a termelés, a fogyasztás, a felhalmozás, az export és az import mutatószámai tekintetében a különbsé—

gek hosszú sora áll fenn az SNA és az MPS között. Vannak nagyobbak, kisebbek, s vannak közöttük olyanok is, amelyek semmilyen kapcsolatban sincsenek a két rendszer mögött álló elméleti közgazdasági alapok különbségeivel. Ilyen körülmények között önkéntelenül is felmerült, nem lehetne-e ezeknek a különbségeknek bizonyos részét megszüntetni s ezzel a két rendszert valamivel közelebb hozni egymáshoz. Az ilyenfajta kísérletek azonban sorra kudarcot vallottak. A tradíciók, presztízstényezők nagyon erősek voltak abban az időben, egyik rendszer sem akart behódolni a másik előtt, s mindez a szakértők között kialakult személyi szimpátiák és a kooperációs készség ellenére is Változatlanul tartotta a két rendszert, vigyázva a saját rendszer tekintélyére.

Egy terminológiai problémával lehetne talán a legjobban illusztrálni az akkori merevséget. Mindkét rendszer használta a maga mutatószámrendszerében a ,,nemzeti"

jelzőt. S mindkét rendszerben e jelző használatának fontos megkülönböztető szerepe volt. Még azt is hozzátehetjük, hogy mindkét rendszer szóhasználatában volt valami önkényes, vagy ha úgy tetszik konvencionális, minthogy a ,,nemzeti" szó mindennapi értelmezéséből nem lehet közvetlenül levezetni, milyen értelmezés következik ebből a statisztikai mutatószámrendszerre vonatkozóan. Az ilyen terminológiai konvenciók azonban hasznosak, sőt mondhatnám elkerülhetetlenek. A problémát az okozta, hogy a két konvenció nem volt azonos: más értelemben használta a ,,nemzeti" jelzőt az SNA, például a bruttó nemzeti termék mutatószámával kapcsolatban, s más értelemben az MPS, például a nemzeti jövedelemmel kapcsolatban. Arra a fogalomra, amire az MPS a nemzeti jelzőt használta (az ország területén keletkező jövedelem), az SNA—nak is megvolt a maga kifejezése, ez azonban a ,,hazai" jelzőben öltött testet. A nemzeti jelzőt az SNA egy más fogalom körülhatárolására használta fel; például a nemzeti jövedelem ebben a rendszerben azzal a jövedelemmel egyenlő, amelyben az ország gazdasági alanyai részesülnek (függetlenül attól, hogy azt a jövedelmet hol termelték meg). A kapcsolato—

kat még kuszábbá teszi az, hogy a jövedelem kifejezést sem azonos értelemben használja a két rendszer. Az MPS nemzeti jövedelem fogalma az SNA nyelvén nem nemzeti, hanem hazai és nem jövedelem, hanem termék. (Még pontosabban, most már a termelés körére vonatkozó különbséget is tekintetbe véve az MPS nemzeti jövedelme az SNA nyelvén:

nettó hazai anyagi termék.)

Már az együttműködés kezdeti szakaszában is nyilvánvalóvá lett, hogy itt nem arról van szó, hogy az egyik rendszer jó terminológiát alkalmaz, a másik pedig rosszat. S az

is egyértelmű volt, hogy ezek a terminológiai különbségek sok zavart okoznak az egymás közötti kommunikációban, a másik jobb megértésében, s hogy mindkét fél jól járna, ha a kifejezéseket összhangba lehetne hozni egymással. Ennek ellenére semmiféle elmozdu—

lás nem történt a tradicionális terminológiától, sem az egyik, sem a másik fél részéről.

Az akkori politikai légkörbe, uralkodó ideológiai áramlatokba visszahelyezve magunkat, ezt a magatartást meg is lehet érteni. Bármennyire sajnálatos volt is ez nemcsak mai, hanem akkori szemmel nézve is. Gondoljuk csak el, a nemzeti jövedelem nemcsak a statisztikának, hanem a marxi politikai gazdaságtannak is egyik alapfogalma. Ezeknek a fogalmaknak az elnevezését megváltoztató javaslatok — ha ilyenek felmerültek volna — mindenképpen ,,eretnekség'i—ke'nt hatottak volna. Hasonlóképpen azt sem lehetett remél—

ni, hogy piacgazdálkodást folytató országok marxista vagy marxistának tűnő terminoló—

giát vegyenek át a nemzetgazdasági számlarendszerbe.

E korlátok ellenére is az SNA/MPS Links munkacsoport tevékenysége nagyon hasznos eredményeket hozott. Filozoükusan úgy is fogalmazhatnánk, ahhoz, hogy (majd, valaha) ,,megváltoztassuk a világot", először meg kell azt értenünk. Nos, ehhez a kölcsönös megértés megvalósításához a keleti és a nyugati statisztikusok együttműkö- dése már a hatvanas években jelentősen hozzájárult. Hosszú listák készültek az SNA és az MPS megfelelő fogalmai közötti különbségekről, majd ezek alapján átszámítási sémák, például hogyan lehet eljutni (mit kell hozzáadni, mit kell levonni) az MPS nemzeti jövedelem mutatószámától az SNA bruttó hazai termék mutatószámáig, és fordítva.

Ezeket az elméleti sémákat gyakorlati számítások is követték. Altalában egy keleti és egy nyugati országot kértek fel, végezzenek el kölcsönös együttműködéssel ilyen ,,oda—

vissza" számításokat. Ezeknek eredményeit azután minden érdeklődő számára hozzáfér- hetővé tették. Magyarország első ilyen partnere az Egyesült Királyság volt, később Franciaországgal működött együtt az előzőnél jóval igényesebb rendszer—összehasonlí- tásban; hasonló munkákat végeztek a Bulgária—Finnország, Csehszlovákia—Finnország, Kuba—Mexikó párosok is. Egyes országok partner közreműködése nélkül végeztek ilyen átszámításokat, erre Jugoszláviát, az Egyesült Allamokat, Kanadát és Japánt lehetne példaképpen említeni.

Mindezeknek a munkáknak fontos jellemzője volt a szimmetria, gondosan ügyelve arra, hogy a két rendszer közül egyik se szenvedjen presztizsveszteséget. Ahhoz, hogy Magyarországot felkérjék a bruttó hazai termék számítására, az is kellett, hogy az Egyesült Királyság, majd Franciaország vállalkozzék a maga részéről a magyar módra végzett nemzetijövedelem-számításra. A világszervezet gondosan ügyelt e ,,játék" diplo- máciai szabályaira: ahhoz, hogy szocialista országokat ösztönözzenek SNA—számítások—

ra, legalább ugyanilyen mértékben piacgazdálkodást folytató országokat is biztattak megfelelő MPS—számításokra.

A külső szemlélő számára úgy tűnhetett, itt minden tekintetben egyenrangú, szim- metrikus együttműködésről van szó. Azok azonban, akik ezt a folyamatot közelebbröl figyelhették, már a hatvanas években érezhették, hogy ez inkább csak formailag van így, tartalmilag az SNA és az MPS szerepe nem teljesen ugyanaz ebben a munkában. Mig a nyugatiakat inkább csak az érdekelte, miként lehet a másik rendszer statisztikáját jobban megérteni, hogyan lehet a szocialista országok adataival megfelelőbb nemzetközi összehasonlításokat végezni, s ebben az ismerkedési folyamatban szinte sohasem estek abba a kísértésbe, hogy az MPS—sel tartós frigyre lépjenek, a szocialista országok részéről nem egészen ez volt a helyzet.

Vegyük elsőnek Magyarország esetét, mert itt játszódott le az átállási folyamat a leggyorsabban. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar statisztikusok a magyar—an- gol, majd az azt követő további nemzetközi együttműködések kapcsán bizonyos mérté—

kig ,,beleszerettek" az SNA-ba. Az MPS-sel való ,,házasság" egyébként már a kezdet

kezdetén sem volt felhőtlen. A termelés anyagi termelésre való korlátozását még vala—

hogy megemésztette a magyar statisztika, a fogyasztás, az életszínvonal anyagi fogyasz- tásra való korlátozásával azonban már az ötvenes évek elején is hadilábon állott. Tulaj- donképpen a magyar statisztika sohasem tekintette megfelelőnek az MPS (illetve annak még csak tervezete) által előírt ,,lakosság anyagi fogyasztása" és a ,,lakosság anyagi jövedelme" mutatószámokat, s a maga belső céljaira mindig is olyan fogyasztási és jövedelmi mutatószámokat használt, amelyek a nem anyagi szolgáltatásokat is ugyanúgy kezelték, mint az anyagi részt. Tehát az MPS-sel szemben már a kezdet kezdetén is voltak bizonyos fenntartások. Az SNA-val szembeni vonzalom kialakulásában azonban nem—

csak ennek volt szerepe. Tettem már említést az SNA és MPS közötti műfajbeli különb- ségről, arról, hogy míg az SNA előremutató, minden részletet tisztázni akaró ajánlás volt, az MPS-nek meg kellett maradnia az elérhető megállapodás szintjén, számos vitatott kérdés tekintetében pedig egyszerűen nem adott útmutatást. Visszaemlékezve arra a csaknem harminc évvel ezelőtti élményre, amikor megismerkedtem az SNA-val, még most is szinte átérzem, mennyire lenyűgöző volt számomra ennek a rendszernek intellek- tuális sokoldalúsága, fegyelmezettsége, világossága.

Gondolom hasonló vonzalmak alakultak ki az SNA iránt azokban a hivatali munkatársakban, akik annak idején felelősek voltak a magyar mérlegrendszer fejleszté—

séért, elsősorban Mód Aladárnéban'es Árvay Jánosban. Tudom, hiba volna tisztán ilyen érzelmi alapokra visszavezetni a magyar mérlegrendszer fejlődését, hiszen a hatvanas évek közepén már folyt az l968-as gazdasági reform előkészülete. Mégis abban, hogy statisztikai rendszerünkben lényegében 1970 óta az MPS mellett egy folyamatos és következetes (ha nem is teljes) SNA-t is alkalmazunk, minden bizonnyal jelentős szerepet játszottak az SNA megismerésének előzményei. Ha nem lett volna az említett angol—Ina- gyar együttműködés, ha nem működött volna már a hatvanas évek eleje óta az SNA/

MPS Links munkacsoport, minden valószínűség szerint csak jóval későbben lehetett volna bevezetni nálunk az SNA-számításokat.

Az SNA--ra való ,,ráállást" akkor meglehetősen óvatosan tettük. Ne feledjük el, az első adatok 1969- ben láttak napvilágot, alig néhány hónappal az 1968 augusztusi cseh—

szlovákiai események után. Igy még a látszatátlS kerülni akartuk annak, hogy itt most valami radikális változást hajtunk végre a KGST--mérlegrendszerrel szemben, az SNA irányában. Jellemző, hogy még az SNA terminológiáját is kerültük, a bruttó hazai terméket hozzáadott értéknek, a nettó hazai terméket nettő nemzeti termelésnek nevez—

tük; a beavatottak azonban jól tudták, hogy itt tartalmában SNA-mutatószámokról van szo.

Más KGST-országokban az SNA/MPS Links munkacsoport hatása sokkal las- súbb, késleltetettebb és (vagy) kevésbé észrevehető volt. Legfeljebb csak kísérleti számítá- sok folytak ad hoc módon, egy—egy SNA-mutatóra korlátozva ezt a gyakorlatot; egyik KGST-ország sem vezetett be olyan rendszeres SNA—számításokat, mint Magyarország 1970-ben. Jelentősebb változás csak a nyolcvanas évek második felében a ,,glasznoszty"

és a ,,peresztrojka" jegyében következett be (erről még bőven lesz szó), addig az SNA felé történő legjelentősebb lépés az ENSZ Nemzetközi Összehasonlítási Programjában (az ICP- ben) való részvétel volt (Lengyelország és egy korábbi szakaszban Románia részéről), amihez elengedhetetlen volt az SNA szerinti bruttó hazai termék mutatószáma—

nak kiszámítása. Valószinű azonban, hogy a ,,felszín alatt" más KGST-országok statisz- tikájának fejlődését is érték különböző SNA—hatások, ha azok konkretizálódása jóval későbbre halasztódott is.

Visszatérve az SNA/MPS Links munkacsoport tevékenységének általános értékelé—

séhez (az 1989-es évet egyelőre számításon kívül hagyva), ha ez a munka közelebb is hozta Kelet és Nyugat statisztikusainak gondolkodását, nem hozta közelebbb egymás—

hoz a két rendszert. A merevség okairól már volt szó, itt most csak annyit tegyünk hozzá, hogy ha a nyolcvanas évek közepén valamit enyhültek is a tradíciók, presztízstényezők, lényegében l989—ig akadályát képezték az SNA és az MPS közeledésének. Ahol azonban presztízsveszteség nélkül is lehetett közeledni egymáshoz, ott felülkerekedett az együtt- működési készség, s ott valóban közelebb tudott egymáshoz jutni a két rendszer.

Ilyen eset azonban kevés volt: tulajdonképpen csak egyetlen nagy példát lehetne erre említeni, a lakosság teljes fogyasztásának a példáját. Még a hatvanas évek elején, a már említett angol—magyar együttműködés eredményeképpen került a nemzetközi fórumok elé ez a mutató. Addig ilyen sem az SNA-ban, sem az MPS-ben nem volt. Az SNA lakossági fogyasztási mutatója csak azokra a tételekre korlátozódott, amit a lakosság maga finanszírozott (az ingyenes, kedvezményes juttatásokat figyelmen kívül hagyta). Az MPS lakossági fogyasztási mutatószáma pedig csak az anyagi fogyasztásra korlátozó—

dott, kihagyva a nem anyagi szolgáltatások fogyasztását. Az angol—magyar tanulmány társszerzői, Mód Aladárné és Reginald Beales álltak elő azzal a javaslattal, hogy tegyük mindkét mutatót ,,teljessé", tegyük hozzá az SNA-mutatóhoz a más szektorok által finanszírozott lakossági fogyasztást, az MPS-mutatóhoz pedig a nem anyagi szolgáltatá—

sok fogyasztását. Ily módon a két rendszer fogyasztási mutatószáma összetalálkozik; s az így kapott mutatót nevezték el a ,,lakosság teljes fogyasztás"—ának (total consumption of the population).

A lakosság teljes fogyasztásának mutatója azóta hatalmas karriert futott be, s a nemzeti és a nemzetközi gyakorlatban teljesen a háttérbe szorította az SNA és az MPS korábbi fogyasztási mutatóit. Ennek a mutatónak a térhódítása valóban közelebb hozta egymáshoz az SNA—t és az MPS-t. Ez azonban inkább csak kivétel volt a szabály alól.

A kedvező körülmények itt abból adódtak, hogy a teljes fogyasztás felemás típusú mutató; benne mind az SNA, mind az MPS jellegzetességeit fellelhetjük. így mindkét fél minden presztízsveszteség nélkül térhetett rá ennek a mutatószámnak az alkalmazására.

A nagy fordulat az SNA/MPS Links csoport tevékenységében 1989 februárjában, az ENSZ Statisztikai Bizottsága 25. ülésén következett be. Ennek a robbanásszerű változásnak azonban természetesen megvoltak a maga előzményei.

A nyolcvanas évek második felében — mint ismeretes — a Szovjetunió gazdaságában, politikájában, _közéletében hatalmas változások mentek végbe. A nyilvánosság és az átalakítás szelleme a statisztikát sem kerülte el. Ami azelőtt teljesen elképzelhetetlen volt:

a szovjet szakirodalomban és sajtóban az állami statisztikát is kemény bírálatok érték.

Nehéz megítélni, hogy mennyiben e bírálatok hatására, mennyiben más okok következ- tében, de a szovjet statisztika el akart mozdulni a holtpontról, vagy legalábbis éreztetni akarta, hogy sokféle változtatásra kész. Ebben a szellemben született meg 1987-ben a Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottságának határozata a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti termék (tehát két tipikuas SNA—mutatószám) azonnali bevezetésére és rendszeres publikálására, 1988-ra már el is készültek az első ilyen vonatkozású számítá- sok.

Ez a szellem más szocialista országokra is kezdett átterjedni. Ha hasonló határoza- tok nem is születtek, egyre több jelét lehetett tapasztalni annak, hogy Bulgáriában, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Kubában, Kínában is mind erőteljesebben kezdtek érdeklődni az SNA metodikája iránt. Magyarországot és Lengye- lországot külön kell említeni, hiszen az előbbi ekkor már két évtizedes ,,jegyességben"

élt az SNA-val, az utóbbi pedig — nyilván ebben a lezajlott politikai változásoknak is nagy szerepük volt — a Szovjetuniónál is lényegesen hamarabb és gyorsabban igyekezett a magyar példát követni. Magyarországra visszatérve, a nyolcvanas évek elején az SNA irányában történő orientálódást már egyáltalán nem kezelték ,,szemérmesen". S ha lassan is, az SNA mutatói fokozatosan tért hódítottak, s az ország gazdasági eredményei—

nek elemzésében mind nagyobb szerephez jutottak az MPS mutatóinak bizonyos háttér—

be szorulásával.

Ebben a helyzetben került sor 1989 elején az ENSZ Statisztikai Bizottságának ülésére, amelyen — mint a hatvanas évektől kezdve minden esetben — az SNA/MPS Links munkacsoport munkája is egyik napirendi pont volt. A két megelőző (1985—ös és 1987—es) statisztikai bizottsági ülésen (amelyeken alkalmam volt részt venni) ez a napirendi pont volt talán a legeseménytelenebb. Az 1989. februári ülésen azonban szinte bomba rob- bant.

A lavinát a magyar statisztikai hivatal akkori elnökének, Nyitrai Ferencnének hozzászólása indította el, aki azt vetette fel, hogy ideje volna nemcsak magyarázgatni a két rendszer közötti különbségeket, hanem hozzákezdeni azok megszüntetéséhez is.

Ezzel kapcsolatban az ,,SNA és MPS integrálása" kifejezést is használta. A magyar hozzászólásban tulajdonképpen még semmi meglepő nem volt, hiszen Magyarországról köztudott volt, hogy már jó ideje együtt alkalmazza az SNA-t és az MPS—t, s így leginkább érzi hátrányát a két rendszer közötti számos különbségnek. A meglepő inkább az volt, hogy a bizottsági ülésen részt vevő valamennyi szocialista ország (Bulgária, Csehszlovákia, Kína, Kuba és a Szovjetunió) egymás után szót kért, és csatlakozott az integrálási javaslathoz.

Amikor véget ért a Statisztikai Bizottság ülésszaka, az ENSZ Statisztikai Hivatalá- nak vezérkara összeült, hogy értelmezze a vitában elhangzottakat, és meghatározza az ezzel kapcsolatos teendőket. Abban mindenki biztos volt, hogy az, amit a szocialista országok ezen az értekezleten javasoltak, valami újnak a kezdetét jelenti. Abban azonban már a zavar jelei mutatkoztak, miként is kell a két rendszer integrálására tett javaslatot értelmezni. Az szinte bizonyosnak látszott, hogy nem a szó szűkebb értelmezéséről van szó, azaz nem arról, hogy a két rendszerből egyet kell csinálni. Már csak azért sem lehetett ily módon értelmezni az integrálást, mert egyetlen SNA-t alkalmazó ország részéről sem hangzott el semmiféle ilyen szándék. Gondoljuk csak el, 1989 elején az SNA a felülvizsgálati munkáknak már az utolsó szakaszát járta, a bizottsági ülés előző napirendi pontjának egyik fő kérdése éppen az volt, vajon be lehet-e már nyújtani 1991-ben az új SNA kéziratát jóváhagyásra, vagy erre 1993—ig kell-e várni (a Statisztikai Bizottság üléseit kétévenként tartja). A nyugati résztvevők magatartását a meglepetés és a zavar jellemezte az 1989. februári ülésen. Ha jól emlékszem, hozzászólásában csak egyetlen nyugati küldött, az Egyesült Allamok képviselője reagált az integráció témára, aki a szokásos udvariassági formulákkal azt mondta, hogy az elhangzott hozzászólások rendkivül érdekesek, de ahhoz, hogy ebben állást lehessen foglalni, több idő kell a tanulmányozásukhoz. A szünetekben, a folyosókon való beszélgetésekből azonban elég határozottan kiderült, hogy a nyugati képviselők

— üdvözlik a javaslatot és kedvezőnek tartják, hpgy a szocialista országok határozott lépéseket akarnak tenni Kelet és Nyugat összehasonlíthatóságának javítására (bár még nem egészen értik, miről is van szó),

— de ugyanakkor semmi olyasmit nem akarnának tenni, ami megakadályozná, vagy jelentősen késleltetné a folyamatban levő SNA-revíziót.

Szerencsére az 1989-es év bővelkedett szakértői értekezletekben, keleti és nyugati statisztikusok találkozóiban, s így, ha lassan és fokozatosan is, de tisztázni lehetett, hogyan értelmezzük a két rendszer integrációjának gondolatát. Márciusban sor került egy KGST népgazdaságimérleg-szakértői értekezletre (Prága), májusban egy SNA/MPS Links munkacsoport ülésre (Genf), októberben a KGST Statisztikai Bizottsága ülésére (Balatonöszöd) és decemberben, két egymást követő héten, az SNA továbbfejlesztése szakértői értekezletének az MPS—sel való kapcsolatokat tárgyaló ülésére, valamint egy újabb KGST népgazdaságimérleg-munkacsoporti ülésre (mindkettő Moszkvában).

Az olvasó közbevethetné, hogy 1989 februárja és decembere között nemcsak tisztá—

zódhattak, hanem változhattak is a nézetek. Dőreség volna tagadni ennek lehetőségét, hiszen a Szovjetunióban és Kelet-Európában soha olyan gyors és mélyreható Változások nem zajlottak le, mint éppen 1989-ben, amelyek teljesen megváltoztatták ennek a régió—

nak a politikai arculatát. Szakmai területeken a politikai változások azonban csak tompítottan jelentkeznek. Ha az egyes országok integrációs elképzeléseinek változásáról nem is tudunk képet alkotni, ami az ENSZ Statisztikai Hivatalának értelmezését illeti, az 1989. márciusi és az 1989. decemberi változások között alig találunk különbségeket.

A feltételekben természetesen jelentős változások következtek be: ami 1989 tavaszán csak csábító, de meglehetősen bizonytalan és távoli vágyálomnak tűnhetett, 1989—1990 fordulóján már eléggé kézzelfogható és közeli programként bontakozott ki.

A következőkben ezt az integrációs programot fogom vázolni. (Elöljáróban annyit, hogy a magam részéről az integráció kifejezést nem tartom szerencsésnek. Minthogy azonban mind az ENSZ, mind a KGST szóhasználatában ez a kifejtés terjedt el, nem érzem hivatottnak magam arra, hogy új kifejezést alkalmazzak. Amikor e sorokat írom már nem tartozom az ENSZ Statisztikai Hivatalának állományába, így természetesen nem vindikálhatom, hogy amit itt leírok, egy nemzetközi szervezet hivatalos álláspontja.

Mégis úgy érzem, az itt leírtak és az ENSZ Statisztikai Hivatalának jelenlegi álláspontja között nincs vagy alig van érdembeni különbség.)

Az integráció programja

Az integráció nem jelenti sem az SNA, sem az MPS önállóságának a feladását. Az egyes országok továbbra is maguk választják meg, melyik rendszert kívánják alkalmazni, illetve azt, hogy az egyik rendszer alkalmazása mellett milyen mértékben fogják használ—

ni a másik rendszer elemeit is (ez utóbbinak egyik változata mindkét rendszer párhuza- mos alkalmazása). Az ENSZ semmiképpen sem kíván beleszólni abba, hogy melyik ország, melyik rendszert használja; a KGST pedig nem fogja ellenezni egyik tagország részére sem az SNA részbeni vagy egészbeni alkalmazását.

A KGST-országok között talán lesznek továbbra is olyanok, amelyek az MPS-t s csakis az MPS-t akarják alkalmazni (bár ez jelenleg nem látszik valószínűnek). Feltéte- lezhetően lesznek olyan országok, amelyeknél az MPS marad a fö rendszer, de emellett

folyamatosan, rendszeresen fognak használni bizonyos SNA-mutatószámokat, mint

például a bruttó hazai terméket, a bruttó nemzeti terméket. S Végül lesznek olyan KGST—országok, amelyek az MPS-t és az SNA—t párhuzamosan alkalmazzák majd, egyforma vagy nem egyforma súlyt adva az egyiknek, illetve a másiknak a gazdasági elemzésekben.

Az integráció alapvetően azokat az országokat kívánja segíteni, amelyek az MPS mellett — részlegesen vagy teljesen — SNA—t is kívánnak alkalmazni. Egyrészt azzal, hogy alkalmasabbá teszi az SNA-t a KGST-országok körülményei mellett való alkalmazásra, másrészt (és legfőképpen) pedig azzal, hogy megszüntet (vagy legalábbis erősen csök- kent) egy sor zavaró technikai jellegű különbséget a két rendszer között.

Ahhoz, hogy ezt a programot könnyebben meg tudjuk érteni, célszerűnek látszik az SNA és az MPS közötti különbségeknek három nagy csoportját megkülönböztetni egymástól:

1 . a háttérben meghúzódó közgazdasági elméletek eltéréseiből származó különbségek (a legjel—

lemzőbb példa erre a termelés körének eltérő értelmezése, a nem anyagi szolgáltatásoknak a termelés körén belül — SNA —, illetve kívül — MPS — való kezelése);

2. a társadalmi—gazdasági körülmények, az intézményrendszer eltéréseiből származó különbsé- gek (példák erre az ingyenes és a kedvezményes juttatások jóval nagyobb aránya a szocialista országokban — aminek következtében a valóságos árak a gazdasági teljesítmények mérésére kevésbé

alkalmasak —, a bankok eltérő funkciója — a piacgazdálkodást folytató országokban ezek általában profitorientált üzleti vállalkozások —, a szocialista országokban jelentős részben az állami gazdasá- gi—pénzügyi irányítás szervei);

3. a véletlennek nevezhető különbségek, amelyeknek semmi közük sincs sem a közgazdasági háttérelme'letek eltéréseihez, sem az intézményrendszer különbségeihez, egyetlen okuk az, hogy az SNA és az MPS egymástól teljesen elszigetelten készültek, s ezért sok esetben a két rendszerben más—más konvenciókat alkalmaztak.

Ez utóbbival kapcsolatban: a gazdaságstatisztika sokféle célt szolgál, s e célok között nem ritkán keletkeznek bizonyos konfliktusok, amelyek következtében nincs minden igényt tökéletesen kielégítő megoldás, s csak a viszonylag legjobb megoldást lehet keresni. Ebben a keresésben ki ennek, ki pedig annak a követelménynek tulajdonít—

hat nagyobb jelentőséget, azaz ki ehhez, ki pedig ahhoz a konvencióhoz juthat el.

A befejezetlen építkezéseknek például állóeszköz jellege is van (végeredményben ezek a létesítmények állóeszközök lesznek), de ugyanakkor van bizonyos forgóeszköz jellegük is (egyelőre még nem működnek, nem amortizálhatók). Nem lehet ezért hibának minősí- teni azt, hogy az SNA az állóeszközökhöz sorolja azokat, de azt sem, hogy az MPS forgóeszközökként (készletekként) kezeli őket. Az viszont sajnálatos, hogy az egyik rendszer ehhez, a másik pedig ahhoz a konvencióhoz jutott el. Vagy például a vállalatok, intézmények által fizetett kiküldetési költségeknek teremelőfelhasználás jellege is van (a termelés érdekében merültek fel), de van végső fogyasztás jellege is (a napidíjból vásárolt élelem stb. a lakosság szükségleteit elégíti ki). Az SNA termelőfelhasználásként kezeli ezt a tételt, az MPS lakossági fogyasztásként; s természetesen itt sem lehet azt állítani, hogy az egyik megoldás a jó, a másik pedig rossz.

Ami a különbségek első csoportját illeti, ezzel kapcsolatban az integrációs program- nak semmi tennivalója nincsen. Ha egy ország elhatározza, hogy a nemzeti jövedelem mellett bruttó hazai terméket is rendszeresen számít, ezzel lényegében azt fejezi ki, hogy a gazdasági teljesítmények mérésében mindkét adott közgazdasági koncepció mellett érdekelt. Azt is mondhatnánk, az ilyen különbségek adják a létjogosultságát annak, hogy a két rendszer egymás mellett fennálljon. Ezeket a különbségeket tehát csupán tudomásul kell venni.

A különbségek második (az intézményrendszer eltéréseire visszavezetett) csoportjá- val kapcsolatban az integráció azt jelenti, hogy az SNA-t alkalmasabbá kell tenni a szocialista ország körülményei közötti használatra. Az SNA mind ez ideig a piacgazdál—

kodást folytató országok ,,testére volt szabva". Természetesen a piacgazdálkodást folyta- tó országok között is lehetnek bizonyos intézményrendszerbeli különbségek, ezekkel az SNA általában számolt is (például egy sor esetben külön megoldást javasolt egyféle és külön megoldást másféle körülményekre). Mindeddig azonban az SNA—nak nem kellett törődnie a szocialista országok sajátos körülményeivel, hiszen az utóbbi országoknak megvolt a maguk rendszere, s soha nem nyilvánítottak olyan igényt, hogy szeretnék, ha az SNA metodikája számukra is alkalmas lenne. Most azonban, amikor a KGST-orszá—

gok egész sora számít már SNA-mutatószámokat, sőt némelyikük az SNA-t mint rend- szert is alkalmazni akarja, jogosnak látszik az az igény, hogy ez a rendszer a szocialista országok sajátos körülményeit is figyelembe vegye.

E második csoportot illetően tehát az integráció az SNA-ra hárít elsősorban felada- tokat. A rendszer szövegét ki kell egészíteni olyan leírásokkal, amelyek azt magyarázzák el, miként kell az SNA általános szabályait alkalmazni a szocialista országok körülmé—

nyei mellett. Hangsúlyozni kívánom, itt nem az SNA szabályainak megváltoztatásáról van szó, csupán a leírások kiegészítéséről, olyan toldalékokról, amelyek azt írják le, hogyan kell az általános szabályokat adaptálni bizonyos speciális körülményekhez.

Bár egy már majdnem kész rendszer esetén nehézségeket okozhatnak ezek az utólagosan támasztott igények, az SNA átdolgozását végző szakértői gárda nagy megér—

tést tanúsított a szocialista országok kérései iránt. Az 1989. decemberi értekezleten egyrészt elfogadták, hogy magában az új kék könyvben is lesznek ilyen adaptációs útmutatások. Másrészt pedig megállapodás született, hogy — lényegében az új kék könyvvel egyidejűleg — az ENSZ és a KGST közreműködésével külön kézikönyv (hand—

book) is készül, amely részletesen tárgyalja majd azokat a problémákat, amelyek a szocialista országok körülményei mellett az SNA alkalmazásakor jelentkezhetnek.

A különbségek harmadik csoportját illetően (az ún. véletlen különbségeknél) az integráció feladata eléggé egyértelmű: ezeket a különbségeket a két rendszer szabályai—

nak harmonizálásával meg kellene szüntetni. Annak feltárása, hogy melyek ezek a különbségek, az SNA/MPS Links munkacsoport tevékenységének korábbi szakaszaiban nagyjából már megtörtént. A decemberi értekezletek voltak a próbakövei, milyen előre- haladásban lehet e téren reménykedni. Ebből a szempontból mindkét értekezlet nagyon biztató eredményekkel zárult. Az első értekezlet elsősorban azért, mert az SNA szakértői gárdája részéről nagyfokú készség mutatkozott jó néhány, már korábban lezártnak vélt megállapodás felülvizsgálatára s ezen a téren az MPS szabályaihoz való közeledésre.

Ennél is jelentősebb azonban az — s ez már inkább a KGST szakértői értekezleten derült ki —, hogy az MPS részéről is erős ez az együttműködési készség, s a hajlandóság az alig néhány éve elfogadott átdolgozott rendszer szabályainak módosítására. Ez pedig azért fontos, mert ebben a harmonizálási folyamatban az MPS-nek kell vállalnia a nagyobb terhet. Egyrészt azért, mert az SNA részletei — mivel sokkal intenzívebben és szélesebb körben kerültek megvitatásra — lényegesen biztonságosabb talajon állnak. Másrészt azért, mert az SNA erősebb logikai szálakkal egybekapcsoltan sokkal összefüggőbb rendszert alkot. S végül, de nem utolsósorban azért, mert számos jel mutat arra, hogy az MPS alkalmazásában nagyobbak a különbségek a KGST-országok között, mint az SNA alkalmazása tekintetében a fejlett tőkés országok között.

Minthogy a decemberi értekezleteken csak javaslatok hangozhattak el (egyik érte- kezletnek sem volt határozathozatali joga), korai volna jóslásokba bocsátkozni arról, milyen messzire tud eljutni ez a harmonizálási folyamat, s milyen lesz a megoszlása a vállalt változtatásoknak. Az értekezletek atmoszférája és részletes vitája alapján ítélve, arra lehet számítani, hogy ami a két rendszer termelési és felhasználási statisztikáját illeti (bruttó termelés, termelőfelhasználás, végső fogyasztás, felhalmozás, export, import) a véletlen különbségeknek legalább 80 százaléka meg fog szűnni (de az sem lehetetlen, hogy teljes körű vagy kvázi teljes körű lesz ez a harmonizálás). Ami pedig a tehervállalá—

sokat illeti, a változtatások kétharmada-háromnegyede az MPS által tett egyoldalú engedmény lesz, a másik rész pedig nagyjából egyenlően oszlik meg az SNA által tett egyoldalú engedmények és a két fél által együttesen tett engedmények között. (Ez utóbbiaknál mind az MPS, mind az SNA változtat definicióin, s a két rendszer mintegy félúton találkozik.)

Ha megvalósul az integráció teljes programja, akkor elérhetjük azt, hogy az SNA és az MPS különböző aggregátumai ugyanazokból az elemekből épülnek fel. A két rendszernek ily módon valóban egységes, ha úgy tetszik, integrált adatbázisa lesz.

Például az MPS termelőfelhasználás—mutatójából egyszerűen úgy jutunk el az SNA termelőfelhasználás-mutatójához, hogy hozzáadjuk az anyagi szféra által felhasznált nem anyagi szolgáltatásokat, valaminta nem anyagi szféra (teljes) termelőfelhasználását, anélkül hogy bármilyen más korrekciót kellene tennünk.

' Ha nem valósul meg az integráció programja, akkor is lehet természetesen ,,közle—

kedni" a két rendszer mutatószámai között, de sokkal kényelmetlenebbül. Tételezzük fel, hogy a kiküldetési költségek tekintetében nem sikerül megállapodásra jutni az integráció folyamatában, az SNA továbbra is termelőfelhasználásként, az MPS pedig továbbra is végső fogyasztásként fogja kezelni ezta tételt. Ebben az esetben egy olyan ország, amely

rendszeresen számit mind SNA-, mind MPS-mutatókat, a következő választás elé kerül:

vagy külön adatbázist épit fel az SNA-mutatóknak és külön az MPS-mutatóknak, ami lényeges többletmunkával jár, vagy önkényesen az egyik rendszer megoldását részesíti előnyben (s ezt alkalmazza a mindkét rendszerben számított mutatóknál), ezzel azonban megsérti a másik rendszer szabályait.

Az integráció menetrendje a következő. 1990 első felében a KGST Titkársága javaslatot készít az MPS egyes részeinek a módosítására, s ezt a KGST Statisztikai Bizottsága 1990 őszi ülése elé terjeszti. Egyidejűleg az SNA szerzői a kézirat folyamatban levő átdolgozásakor figyelembe veszik az 1989. decemberi ülésen elhangzott javaslatokat, s egyrészt módosítanak néhány korábbi megállapodást (a két rendszer harmonizálása érdekében), másrészt pedig több útmutatást adnak az SNA szabályainak sajátos szocia- lista körülmények melletti értelmezéséhez (lásd a különbségek második csoportjával kapcsolatban írottakat). Bár az 1990. évi integrációs eredményeknek továbbra is bizo- nyos ideiglenes jellege lesz (többek között azért is, mert maga az SNA is csak jóval később kerül végleges jóváhagyásra), ez az előrehaladás már jó alapot képezhet az egyes KGST-országoknak saját statisztikai rendszerük átszervezésére, továbbfejlesztésére.

Alig néhány hónappal a Moszkvában kötött megállapodások után felvetődik, vajon nem túlhaladott-e már most, 1999 tavaszán is ez az integrációs program. Egyfelől a KGST jövője vált bizonytalanná. Altalánosságban is, de ami e tanulmány tárgya szem- pontjából különösen fontos, a nemzetközi statisztikában betöltött szerepét illetően is.

Másfelől — függetlenül a KGST várható fejleményeitől — egyes kelet—európai országok úgy dönthetnek, hogy teljesen szakítanak az MPS-szel és az SNA-re állnak rá. Ilyen — egyáltalán nem valószínűtlen — fejleményekre már erőszakoltan sem lehetne az integráció kifejezést alkalmazni.

Természetesen, mindazok a munkák, amelyek az integráció jelszava alatt beindul—

tak, jelentős részben akkor is hasznosíthatók, ha egyszerűen csak az SNA—re való átállásról van szó. Az ilyen munkák szervezeti kereteinek azonban egészen másoknak kell lenniük, mint ami a fentiekben vázolt integrációs programból kirajzolódik.

A KGST-országok statisztikájának fehér és szürke foltjai

Mindaz, amit a fentiekben az integrációról mondtam, a termelési és a felhasználási statisztikára vonatkozik (az SNA nyelvén szólva a termelési számlára és közvetlen környékére). Az SNA azonban nem csak termelési számlából áll, s ha a további területe- ken vizsgáljnk az SNA/MPS Links munkacsoport tevékenységének eddigi eredményeit, várható fejleményeit, egészen más jellegű problémákkal találjuk magunkat szemben. Ez utóbbi területeken ugyanis az MPS-nek vagy egyáltalán nem volt SNA megfelelője, vagy ha volt is, a tartalmi különbségek oly nagyok voltak, hogy itt nem vezettek eredményre a szokásos hozzáadásos (levonásos) SNA/MPS kapcsolatteremtő sémák.

Az MPS—nek van ugyan jövedelemstatisztikája, de ennek tartalma egészen más, mint az SNA jövedelemszámlája. Az MPS-ben a végső jövedelmek mutatószáma például az SNA nyelvén szólva nem jövedelem, hanem az anyagi termék végső felhasználásra fordított része. Az MPS pénzügyi mérlegében nincsenek következetesen elkülönítve a jövedelemáramlások (azaz olyan folyamatok, amelyek változtatják a vagyon nagyságát) a hitelműveletektől (azaz olyan folyamatoktól, amelyek nem változtatják meg a vagyon nagyságát, csupán annak összetételét), s így a rendszer nem is tud olyan mutatóhoz eljutni, mint az SNA rendelkezésre álló jövedelme (amely azt fejezi ki, hogy a folyó tranzakciók eredményeként mi az az érték, ami fogyasztásra és vagyonnövelésre rendel- kezésre áll). A legnagyobb probléma azonban valószínűleg az, hogy csak az anyagi szférára leszűkítve nincs túl sok értelme rendelkezésre álló jövedelem típusú mutatót

szerkeszteni, mert az anyagi javakra, illetve nem anyagi szolgáltatásokra fordított jöve- delem eltérő kezelése túlságosan mesterkélt, s aligha nyújt megfelelő elemzési lehetősége—

ket. Jellemző, hogy például Magyarország az egyetlen ország, amely már huzamosabb idő óta végez mind SNA-, mind MPS—számításokat, jövedelemstatisztikáját kizárólag SNA-alapon építi fel. Valószínűnek tartom, hogy más KGST-országok is ezt az utat fogják követni.

Az MPS-ben az SNA-val ellentétben egyáltalán nincs a pénzügyi aktívákat és passzívákat kimutató statisztika (capital finance account). De miért is lenne, hiszen részvények, kötvények, másfajta értékpapírok nem léteztek, vagy csak marginálisan kicsi szerepet játszottak a KGST—országok gazdaságában. A gazdasági (tulajdoni) viszonyok változásaival természetesen ezek a szükségletek is megteremtődnek. Egyelőre azonban még valamennyi KGST-ország gyakorlatában legfeljebb ,,gyermekcipőben tipeg" a sta- tisztikának ez a része.

Az MPS és egyetlen KGST—ország gyakorlata sem alkalmazza az átértékelési tranz—

akciók intézményét. Ugy érzem, ezen is célszerű lenne változtatni. Az SNA átértékelési számlái nagyon hasznos funkciót töltenek be, mert lehetővé teszik olyan vagyonváltozá—

sok elszámolását, amelyekkel nem lenne célszerű egyik folyó tranzakció aggregátumot (például termelést, felhalmozást, jövedelmeket) sem terhelni. Például ily módon lehet elszámolni a természeti katasztrófák hatását, a készletek és értékpapírok áremelkedésé- ből (árcsökkenéséből) eredő hatásokat stb. Az átértékelési elszámolások bevezetését különösen az indokolja, hogy számos KGST-országban meglódult az árszínvonal, 5 magas inüációs ráta mellett, ha nem különítjük el az átértékelési hatásokat, ez sok zavart okozhat az elemzésnél.

Az MPS nem foglalkozik a cserearány-változások (terms of trade) hatásának mérési módszereivel. Az 1968—as SNA sem foglalkozott ezzel a témával, az új SNA kézirata azonban nagy fontosságot tulajdonít ennek a problémakörnek. Némileg kiszélesítve ezt a témát, az új SNA elég nagy teret ad az általános árszínvonal-változások és a relatív árváltozások megkülönböztetésének (beleértve például a reálkamat-számítást). Ezekkel a kérdésekkel több KGST—ország statisztikai hivatala is foglalkozott.

A fenti felsorolás inkább példaszerű, mintsem hogy a teljesség igényével lépne fel.

Az 1989. decemberi értekezleteken a fenti témák többsége is szóba került, azon túlmenő- en azonban, hogy a KGST—országok kifejezték érdeklődésüket, igényüket az e területe- ken való előrehaladásban (s a nyugati országok, valamint a, nemzetközi szervezetek segítségüket ajánlották fel ebben), sokkal több nem történt. Ugy tűnik, ezek a témák kevésbé fontosak, mint a termelés és felhasználás statisztikája, s minden valószínűség szerint — legalábbis nemzetközi szinten — érdemi előrehaladásra csak 1990 után számítha—

tunk.

TÁRGYSZÓ: Nemzetközi szervezet. Népgazdasági mérleg.

PE3IOME

1989 ron moxe'r XBHTBCH ucropmecxoü Bexoü B pasann conocraBuMOCi-n Memny Bocroanoü n sanannoü cramcmicoü. B 3TOM rony Haaancx npouecc nnrerpaunn CHCTeMbI Haunonanbnux caeron n CHCTCMbI Marepnanbnoro nponsnoncrna. B cnytiae ycnemnoro ocyLIICCTBJTeHHH —— mm nero cei'mac ameiorcsr Bce mancs; — Ha uenbie nopanxn eMoxceT ynyvmmrbcst conoc-rannmocrr, cramcmx paaanrux Kanmanucrmecmx chaH n crpaH-lmenos CBB.

Pacprmae paanmnü Méxcny nByMn cncremamn nmeer sa coőoü npomnoe B pan necsmnernü.

Onnaico 110 cm nop ma onna 143 cropon He nposnannna roroBHocrn K ycrymcaM B nnrepecax cönnxcenna CPICTeMbI Haunonanbnmx caeron n CncreMu Márepuanbnoro nponanoncrna. Petnaro- rumi nonopor nanecno TO oöcronrenbcrno, aro crpaHbI-anenbl C3B — noam 6e3 ncxmotrenna

2

306 DR. DRECHSLER: A NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZEREK

—— nauann HCHbITLIBaTb HaIIOÖHOCTb B perynsrpnoM neancnenun noraaareneü (Hanpnmep Banonoro anyrpermero nponyxra), xaparcrepnbrx nna CHCTeMbI namouanbnbrx caeron.

I/Inrerpaunn nomira a cocraa nporpaMMbr cramcrnaecxoii paÖOTbI KaK OOH, ma a CSE.

Baxtneüume aanaan: (l) raroe nonomserme CHCTCMLI nanaonanbabrx caeroa, Koropoe nenae'r ee npnromroü nna aham-anna a napomrsrx xoanücrnax canoacxoro Tuna; (2) ynpaszmerme pasa meromxtrecxnx paanmmü rexnnaecrcoro xapaic'repa nyTeM HeKOTOpOFO namenenna onnon rum npyroü, mm )!(e oöenx CHCTeM.

SUMMARY

1989 seems to be a milestone in the improvement of East-West comparability in statistics. In this year started the process of integration of the two national accounting systems, i.e. SNA and MPS.

With its achievement comparability in economic statistics between developed market economies and countries of the CMEA is hoped to improve to a very large extent.

The differences between SNA and MPS have been explored for several decades. So far, however, neither side was ready to accept allowances which would bring the two systems closer to each other.

The main reason for changing recently this attitude was the fact that in the CMEA countries — practically without exception — the need for compiling regularly SNA type aggregates (like GDP) became successively more and more urgent.

The integration of the two systems is now built in into the programmes of both the UN and CMEA statistical organs. The main tasks are: (1) complementing the SNA that would enable it to get adapted to the conditions of the CMEA, and (2) the elimination of a number of disturbing incidental technical and methodological differences between the SNA and the MPS by changing to some extent the rules in one or in the other (in some cases in both) systems.