Az ipar ágazati rendszerének és a nemzeti jövedelem mutatóinak egyeztetése a KGST-hez tartozó országok között

(1)

sekben a törvény kiadandó végrehajtási utasítása tartalmazzon rendelkezéseket."

Ugyanebből a meggondolásból kiindul—

va szükségtelennek tartom — és itt állás—

pontom ellentétben áll a szerzőével — a

tanulmányban javasolt statisztikai tanács

létrehozásának törvényi rögzítését. A szerző szerint az új törvénynek gondos-

kodnia kell a Központi Statisztikai Hiva-

tal. mellett működő és általánosságban

tudományos, valamint módszertani kér-

désekkel foglalkozó statisztikai tanács életrehívásáról. A statisztikai tanács ösz—

szetételére, jogállására, hatáskörére nem

tesz pontosan körvonalazott javaslatot, így amellett sem foglal állást, hogy a tes-

tület tanácsadó, véleményező vagy pedig döntési joggal felruházott szervként mű-

ködjék—e? Ha általánosságban egyet is ér—

tek egy statisztikai tanács létrehozásával, támogató munkájának hasznosságával, az

említett részletkérdések tisztázását rend- kivül fontosnak tartom. Félő ugyanis, hogy kellő hazai tapasztalat, kipróbált

gyakorlat hiányában e kérdések törvényi

szabályozása nem lehet eredményes, sok merev megkötöttséget tartalmazna. Ezért

—— úgy gondolom —-— első lépésként, a

megfelelő gyakorlat kialakitása érdeké- ben a Központi Statisztikai Hivatalnak

saját kezdeményezéséből azt kell célul ki-

tűznie, hogy módszertani kérdéÉeket ille- tően még szorosabbra fűzze a jövőben kapcsolatait az irányító szervekkel, mun- kájába rendszeresen vonja be azokat. Fo—

kozottabban kell támaszkodnia a tárcák, sőt a vállalatok jól képzett statisztikusai- nak tapasztalataira, véleményére, gyakor—

lati jártasságára. E fokozottabb együtt—

működés tapasztalatait leszűrve lehetne a statisztikai tanács működésével kapcsola—

tos kérdéseket szabályozni. Működésének szabályozása azonban még akkor sem ki—

vánkozik feltétlenül a statisztikai tör- vénybe, hiszen érdemileg e kérdés nem befolyásolja a statisztikai munkát.

A statisztikai tudományos kérdések művelését illető véleményem pedig az, hogy ezt a feladatot termékenyebben valósítaná meg egy statisztikai tudomá—

nyos társaság. Ennek létrehozása azonban

szintén nem kívánkozik az új statisztikai

törvény kereteibe.

Meixner László

Az ipar ágazati rendszerének

és a nemzeti jövedelem mutatóinak egyeztetése a KGST-hez tartozó országok között

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná—

csa keretében egyre szélesebb körben kerül sor a tervezési és statisztikai mód-

szerek összehangolására, egyeztetésére.

Érthető és szükségszerű is ez, hiszen az

országok szorosabb gazdasági együttmű—

ködése, a? fejlesztési tervek koordinálása, s az elért eredmények megítélése szem—

pontjából egyaránt ,előfeltétel, hogy a közgazdasági fogalmak, a tervezés és a statisztika terén egy nyelven beszéljünk.

A legutóbbi időben két témakörrel kap—

csolatban tartottak a Kölcsönös Gazda—

sági Segítség Tanácsához tartozó orszá-

gok közgazdászai, terv— és statisztikai

szakemberei megbeszélést, egy harmadik témakörrel kapcsolatban pedig rövid időn

összehasonlítása volt, legközelebb pedig a reálbérek—reáljövedelmek számításának

kérdései kerülnek tárgyalásra.

I. AZ [PAR ÁGAZATI RENDSZERÉNEK

' EGYEZTETÉSE

Ezt a kérdést a Kölcsönös Gazdasági

Segítség Tanácsában résztvevő országok

statisztikai munkacsoportja folyó év imá—

jus 29—e és 31-e között Berlinben tartott

ülésén tárgyalta. Az ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar—

ország, a Német Demokratikus Köztár—

saság, Románia és a Szovjetunió statisz—

tikai hivatalának képviselői vettek részt, Albánia írásban küldte el hozzászólását.

A magyar Központi Statisztikai Hivatalt

(2)

874

^* ^SZEMLE

tárgyban beterjesztett javaslat képezte,

amelyhez a magyar küldött tartott korre-

ferátumot,

A vita eredményeképpen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában résztvevő országok statisztikai munkacsoportjának

ülése a következő, jegyzőkönyvileg rög-

zített egyhangú határozatot fogadta el.

,,1. A Konferencia megállapodott az iparágak alábbi, egységes osztályozásá—

ban:

1. Villamos- és hőenergia-termelés.

ll. Fűtóanyagipar és szén-, kőolaj- és termékek termelése. ;

Ebből: szénbányászat, kőolajbányászat, kőolajfeldolgozó ipar.

HI. Vaskohászat (ércbányászattal együtt).

IV. Szlnesfémkohászaxt (ércbányászauttal együtt).

V. Gép! és fémfeldolgozó ipar.

VI. Vegyipar, gumi— és azbesztipar.

VII. Építőanyagipar,

Vlll. Fa- és fafeldolgozó ipar.

Ebből: fakitermelés.

lX. Cellulóze- és papíripar,

X. üveg—, fayance— és porcelánipar Xl. Textilipar.

XII. Konfekcióipar.

Xlll. Bőr-, szőrme- és cipőipar.

XIV. Nyomxdaipar.

KV. Élelmiszeripar.

XVI. Egyéb iparágak.

Megjegyzés: A gép- és fémfeldolgozó iparágro'l az egyes országoknak további részletezést kell adniok saját alkalmazott metodikájuk szerint.

égőpala

2. Az iparágak fenti csoportosítását az 1958. évtől kezdődően kell alkalmazni. Az egyes országok intézkedéseket tesznek abban az irányban, hogy 1950., 1955, 1956.

és 1957. évi adataikat a Kölcsönös Gazda—

sági Segítség Tanácsa Titkárságának a konferencián elfogadott csoportosításban is szolgáltatni tudják.

3. A konferencia felkéri a Kölcsönös

Gazdasági Segítség Tanácsát, hogy az iparágak fenti, egységes csoportosítását fogadja el, és alkalmazásra ajánlja a KGST—hez tartozó országok tervező szer—

veinek is".

A jegyzőkönyvhöz csatolt melléklet részletesen leírja, hogy az egyes fenti ágazatokba milyen termékek termelése, illetve milyen gyártási ágak tartoznak,

Az, egyes országokon belül természete—

sen továbbra is az iparágak bármely más csoportosítása alkalmazható; az egyez—

tetés ezen első lépése csak azt tűzi ki célul, hogy a KGST-be tartozó valameny—

nyi ország az iparára vonatkozó adatokat fenti összehasonlitható 16 csoport szerint is szolgáltatni tudja.

Az ülés lefolyásáról és határozatairól részletesebb tájékoztatást az alábbi ki—

egészítés nyújt.

1. A tárgyalás alapját képező javaslat az iparágak osztályozásának általánosan elfogadott alapelveire és az egyes, orszá—

gok jelenlegi iparági rendszerének tanul-

mányozására épült. A magyarküldöttség

korreferátumában részletesen elemezte a'

beterjesztett javaslatot, s több módosító indítványt tett; ezek legnagyobb részét az ülés résztvevői elfogadták. Az ülés az iparágak egységes osztályozásának kérdé—

seit igen sokoldalúan vitatta meg, az osztá—

lyozás elvi alapjai mellett mind az egyes

országok ipari szerkezetének sajátosságait, mind az adatszolgáltatás gyakorlati lehe—

tőségeit igyekezett egyaránt figyelembe venni.

2. Az ülés résztvevői egy véleményen

voltak a következő alapkérdésekben. Az

ipar ágazati rendszerét az ipar igazgatá—

sának rendszerétől függetlenül, elvi ala—

pokon kell meghatározni. Az iparágak—

iparcsoportok képzésének a következő három ismérven kell alapulnia: a termé—

kek rendeltetése, az alkalmazott techno—

lógia, a felhasznált nyersanyagok jellege.

Az ágazatba sorolás vállalatonként tör—

ténjék, az egyes vállalatok termelésének

túlnyomó része alapján; ettől indokolt

esetben el lehet térni, a megfigyelés és a -besorolás történhet vállalaton belüli kisebb egységek szerint is. Évente egyszer célszerű megfigyelni a nem az iparba so—

rolt vállalatok, szervezetek ipari tevé- kenységét is. Az egyes ágazatok profil- idegen termelésének, e termelés részará—

nyának kimutatása hasznos és fontos fel—

adat. Az ipar ágazati rendszerének tár—

gyalása kapcsán felmerült néhány kér—

dés, melynek megvitatását kellő előkészi—

tés hiánya miatt későbbi ülésekre halasz—

tották. Ilyen kérdések többek között: az iparstatisztikai megfigyelési egység kér- dése, a gyáripar—kisipar körének elhatá—

rolása.

3. Az ipar és a többi népgazdasági ág

elhatárolását illetően, elsősorban két

kérdés körül folyt élénk vita: a fakiter—

melés és a halászat kérdéséről. A vita alapján a következő álláspont alakult ki:

a fakitermelés ipari tevékenység, az erdé-

szetnek az a része, mely erdők ültetése—

vel, nevelésével foglalkozik, mezőgazda—

(3)

sági tevékenység; a tengeri és a folyami halászat ipari tevékenység, a belvízi hal—

tenyésztés mezőgazdasági tevékenység.

Az ülésen résztvevő országok közül egye—

sekben ezeknek az összefüggő tevékeny- ségeknek inkább ipari, másutt inkább mezőgazdasági jellegű része dominál.

Minthogy azonban az erdészetet és a fa—

kitermelést; illetőleg a tengeri és a bel—

vízi halászatot legtöbbször nem lehet

különválasztani, és egészében (nézve az

ipari jellegű tevékenységnek van nagyobb súlya, az egységes ágazati rendszerben

mind a fakitermelést, mind a halászatot

az iparba célszerű sorolni. Az előbbi a fa- ipar, az utóbbi az élelmiszeripar csoport-

jába tartozik. Azon országok részéről,

melyekben a fakitermelés és a halászat alárendelt szerepet játszik, ezekről az ágazatokról elégséges évente egyszer szolgáltatni adatokat.

4. Az iparon belüli ágazatok kialakítá—

sánál a fő vita a kitermelő és feldolgozó

ipar különválasztása, vagyis egy önálló bányászati ágazat létrehozása körül folyt.

Abban mindenki egyetértett, hogy egy ilyen elhatárolás célszerű és kívánatos,

több résztvevő ország részéről azonban ez —— termelésének szervezése, vállalatai—

nak jelenlegi kialakítása folytán (kombi—

nátok) —— nehézségekbe ütközne. Az el-

fogadott csoportosítás szerint a bányá—

szat nagyobb része a II. Fűtőanyagipar-

ban jelentkezik, de szerepel bányászati tevékenység —-— a továbbfeldolgozás irá—

nya szerint -—- a két kohászati ágazatban

(III. és XV.), a vegyiparban (VI.) és az építőanyagiparban (VII.) is.

5. Néhány megjegyzést az egyes ipar—

csoportok tartalmát illetőleg: Az I. Vil—

lamos— és hőenergia—termelés iparcsoport a villamosenergia elosztást is magában

foglalja. Az V. Gép- és fémfeldolgozó

iparba tartozik jelenlegi ágazati rendsze- rünkből a gépgyártás, a villamosgépipar, a műszeripar és a vas— és fémtömegcikk—

ipar. Ennek az igen nagy csoportnak a további egységes bontása jelenleg nem Volt megoldható. Az elemzés során egy—

részt az idetartozó termékek természetes

és több más, kis jelentőségű ágazat. Ru- házati iparcsoport együttesen nem szere-

pel: a ruházati cikkek gyártása külön—

böző iparágakban —— a textiliparban (köt—

szövőipar) a varrodai iparban, a bőr-, szőrme- és cipőiparban ——- jelentkezik.

A magyar ipart az 1958. január l—től be- vezetett új ágazati rendszer szerint 78 iparágra 5 évente egyszer 143 alcsoportra tagolva figyelik meg. Ennek alapján az iparstatisztika adatainak a fenti 16 cso—

port szerinti megadása nem jelent nehéz—

séget. '

Az iparágak osztályozásának itt ismer—' tetett egyeztetése a KGST országai között lényegesen meg fogja könnyíteni a szo—

cialista tábor iparstatisztikai adatainak

összehasonlítását, elemzését, a távlati ter-

vek kidolgozását, s ezzel segítséget fog adni a gyümölcsöző gazdasági együttmű—

ködés további fejlődéséhez is.

Il. A NEMZETI JÖVEDELEM MUTATÓINAK

EGYEZTETÉSE

Ezt a kérdést a KGST keretében 1957.

végén megalakított közgazdasági munka—

bizottság tűzte napirendre, meghatározva, hogy azzal kapcsolatban többek között a nemzeti jövedelem volumene, a lakosság reáljövedelme, s a nemzeti jövedelem—

ből a felhalmozás aránya összehasonli- tásának módszerével is foglalkozni kell.

A Lengyel Népköztársaság delegációja vállalta magára az országok képviselői—

ből álló, a program kidolgozására hivatott

munkacsoport összehívásának kezdemé—

nyezését. A munkacsoport ülésére ez év június 10-én került sor Varsóban. Az ülé—

sen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel—

ország, Magyarország, a Német Demokra—

tikus Köztársaság, Románia és a Szovjet—

unió küldöttei vettek részt; rajtuk kívül képviselve volt a KGST Titkársága is.

A résztvevő országokból általában a terv-, illetve statisztikai hivatalok, továbbá az egyes közgazdaságtudományi intézetek népgazdasági számításokkal foglalkozó részlegeinek vezetői, illetve munkatársai vettek részt; magyar részről Mód Ala—

(4)

876

SZEMLE

1. Az egyes országok nemzeti jövede—

lemszán'n'tási módszertanában mutatkozó különbségek;

2. a nemzeti jövedelemben a felhalmo—

zás arányának összehasonlítására vonat—

kozó módszerek; és végül

3. a nemzeti jövedelemben a fogyasz—

tási alap összehasonlítására vonatkozó módszerek.

*

Az első kérdés kapcsán legelőször is megállapítást nyert, hogy a KGST or—

szágok lényegében egységes nemzeti jö- vedelemszámítási módszert alkalmaznak, a lényegében egységes módszer keretében azonban nem kevés azoknak a kisebb- nagyobb jelentőségű részleteknek a szá—

ma, amelyekben az egyes országok eltér-

nek egymástól. Az értekezleten megmu- tatkozott, hogy amellett, hogy néhány

esetben az országokon belül teljesen egy-

séges a gyakorlat ——-— erről számoltak be

a bolgár és a román küldöttek —-, nem

egy esetben —— mint nálunk is — egy-egy országon belül is előfordulnak kisebb-

nagyobb különbségek a tervezés és a sta- tisztika módszerei között, sőt hallottunk

olyan esetről is, hogy nemcsak egyazon országon, hanem egyazon intézményen belül sem alkalmaztak mindenben azonos módszereket.

Részben ezen a tárgyaláson, de részben

már korábban is megállapítást nyert, hogy sok apró részletkérdés mellett két területen —— a mezőgazdasági népesség saját termeléséből történő fogyasztásának értékelésében és a külkereskedelem, valamint a külfölddel való fizetési forgalom

elszámolási módjában —- áll fenn a leg—

több különbség.

A mezőgazdasági lakosság saját terme—

léséből történő fogyasztását különböző árakon határozzák meg: termelői átlag—

áron (ha az átlagár társadalmi szektoron—- kéntkülönböző, akkor a szektorok átlag—

árainak átlagán), kiskereskedelmi áron, állami felvásárlási áron és a kiskereske—

delmi árrés levonásával számított Városi fogyasztói áron. Tekintettel arra, hogy a

mezőgazdasági termelésnek ez a része

nem kerül áruforgalomba, s így nincs ára, az értékelés nagymértékben elhatá—

rozás kérdése, a fönt felsorolt lehetősé- gek mindegyike mellett lehet érveket fel—

hozni. Magyarországon például eddig a

tervezési gyakorlat a mezőgazdasági ter—

melésnek ezt a részét kiskereskedelmi * áron határozta meg, abból kiindulva,

hogy a városi és a falusi népesség fo-

gyasztásának azonos áron való értékelése mellett a nemzeti jövedelemszámítás köz-—

vetlenül alkalmas a lakosság fogyasztásá- nak tervezésére is. A magyarországi sta—

tisztikai gyakorlat ezzel szemben nem kíván minden kérdést egy számítás kere—

tében megválaszolni, hanem különböző módszereket alkalmaz aszerint, hogy mi—

lyen kérdésre kell feleletet adni. Igy pél- dául az Országos Tervhivatallal hasonló

módon számol akkor, amikor a lakosság életkörülményeit, fogyasztását, reálbéré—

nek és reáljövedelmének alakulását vizs- gálja, mert ebben a keretben valóban nél—

külözhetetlen, hogy az elfogyasztott kenyér, hús, zsír, tej stb. azonos áron kerüljön értékelésre, tekintet nélkül arra, hogy e termékeket a népesség mely rétege fogyasztja. Akkor viszont, amikor a fő

cél a nemzeti jövedelemnek a megállapi—

tása, a forgalomba nem került részt a mezőgazdasági termelés többi részének megfelelő termelői átlagáron veszi szám—

ba, mert a termékek e részének kiskereskedelmi áron való számbavétele a való- ságban el nem végzett szállítási, keres-

kedelmi. sőt egy sor esetben ipari tevé—

kenységnek megfelelő értéket vinne a

nemzeti jövedelembe.

A külkereskedelem értékelése azért

okoz sokhelyütt problémát, mert a ter—

melőeszközök és a fogyasztási cikkek

árainak sajátos arányai alapján a KGST

országok árrendszere jelentős mértékben eltér a világpiaci árarányoktól. Ennek következtében a külkereskedelemnél a külkereskedelmi forgalom összetételétől függően tényleges kiviteli vagy behozatali többlet nélkül is pozitív vagy negativ egyenleg keletkezhet egyedül a belföldi és a külföldi árarányok különbözősége miatt. Ennek a tételnek a kezelése érthető

módon problematikus, és sokféleképpen

oldják meg, ezért e téren még változato- sabb a kép, mint az előbbinél. Egyes he-

lyeken különbséget tesznek a külkeres-

kedelem tényleges kiviteli vagy behozatali többletéből, valamint az árrendszerek különbözőségéből származó rész között, másutt nem, egyes, esetekben nem tesz-

", enek különbséget a rendelkezésre álló ösz- szes forrás és a nemzeti jövedelem fogal—

ma között, és s,,belföldön elosztható nem—

(5)

zeti jövedelem" címén mutatják ki a valóban nemzeti jövedelemből, valamint behozatali többletből együttvéve rendel—

kezésre álló tételeket stb.

A megbeszélés keretében nyilvánvalóvá vált, hogy bármiféle egységesítési javaslat előfeltétele a jelenlegi helyzet pontos felmérése, annak megállapítása, hogy ez idő szerint tulajdonképpen milyen kérdé—

sekben van az alkalmazott módszer tekin—

tetében az egyes országok között, illetve az egyes országokon belül eltérés. Ennek megállapítása érdekében közös munkával rendkivül részletes tételes kérdőívszerű felsorolás készült, a nemzeti jövedelem egyes ágazatain belül arról, hogy az illető ágazatban a kiszámítás milyen tételekből tevődik össze. E kérdések megválaszolása

alapján lehetőség lesz az eltérések re—

gisztrálására. Ezek alapos tanulmányo- zása után a csehszlovák és a szovjet dele—

gáció fog olyanegységes rendszerre vo—

natkozó javaslatot készíteni, amelynek

megfelelően —- ha kellő vita után elfoga- dásra kerül — a jövőben az összes KGST

országok összehasonlítás céljára össze fog—

ják állítani nemzeti jövedelemszámitásai—

kat, amellett, hogy belső használatra eset—

leg továbbra is eltérő módszer szerint fognak számolni.

Ilyen módszer kialakítása nemcsak közvetlen célját — a megfelelő nemzet—

közi összehasonlítás lehetőségét -—— te—

kintve hasznos, hanem hasznos lehet a kérdések elvi tisztázásának, az országo—

kon belüli egységes módszerek kialakitá—

sának jobb lehetősége szempontjából is.

.

A második kérdés, amellyel az értekez—

let foglalkozott, a fogyasztás és a felhal—

mozás arányának megállapítása volt. Te—

kintettel arra, hogy az egyes KGST orszá—

gokban alkalmazott árrendszer következ—

tében az ártényezők különböző mértékben adnak torzított képet a felhalmozás és a fogyasztás reális arányáról, az adott ár—

rendszerek mellett nincs kellő alap a nemzeti jövedelem fogyasztásra és fel—

halmozásra való felosztási arányának or- szágok közti összehasonlítására, elem—

teremtése és részletes számítások elvég—

zése után lehetséges. Tekintettel azonban

arra, hogy nagy gyakorlati jelentősége

lenne annak, hogy a KGST országok'táv—

lati terveinek összeállításánál már most

rendelkezzenek a felhalmozás és a fo—

gyasztás reális arányára vonatkozó, ha nem is pontos, de közelítően helyes ada- tokkal, az értekezlet megállapodott ab—

ban, hogy javaslatot kell készíteni egy legalább közelítő eredményt adó módszer kidolgozására. E módszer lényege, hogy miután az értékarányoktól való eltérés elsősorban abból származik, hogy a több—

lettermék realizálási helye nagymérték—

ben független keletkezési helyétől, az értékarányokhoz közelebb eső, ,és ezért összehasonlitásra inkább alkalmas reális arányok keletkeznek, ha a többlettermék legfontosabb tételeit, általában a forgalmi

adót és a különböző címeken jelentkező

árkiegyenlítések és árlefölözések egyen- legét, nem a tényleges realizálás helyén mutatják ki, hanem ezeket a tételeket az önköltségi arányok alapján megosztva számolják el a fogyasztás és a felhalmo—

zás között.

Könyen átlátható, hogy ez a módszer csak egészen hozzávetőleges közelitésre alkalmas, hiszen a forgalmi adó és egyéb árkülönbözet csak a végtermékeknél álla- pítható meg mint ilyen, míg a termelési folyamat korábbi szakaszain keletkezett

hasonló tételek el nem különíthető részét

képezik az adott helyen realizált érték—

nek. A közelítés vázlatos voltából szár—

mazó hátrány azonban előnyt is jelent, mert éppen elnagyoltsága következtében viszonylag kisebb nehézségek árán meg—

oldható, ,,pontosan" pedig ez a feladat az adott körülmények között egyáltalán nem oldható meg.

A szóbanforgó módszer bizonyos mér—

tékig sajátos eszközöket igényel a mező—

gazdaság nettó termelési értékének ,,reá—

lis" szinten való megállapításánál. Tekin—

tettel arra, hogy a többlettermék levoná—

sával tulajdonképpen az önköltséghez

jutunk el, az egységes eljárás követelmé—

nyének megfelelendő, a mezőgazdaságban is valami önköltséghez hasonló színvonal-

(6)

878 kintve leginkább összhangban van a népgazdaság egyéb területein alkalmazott

számításokkal.

A megbeszélés során felmerült, hogy a

fogyasztás és a fölhalmozás arányát az is befolyásolhatja, hogy jelenleg igen lénye—

ges eltérések mutatkoznak az egyes orszá- gokban az állóalapok értékelésében és az amortizáció mérvében. Abból a célból,

hogy e tényezők hatása lemérhető legyen,

az értekezlet kívánatosnak tartotta olyan kiegészítő módszer megállapítását is, amely kiküszöböli ezt az összehasonlit—

hatatlanságot.

A felhalmozás és a fogyasztás arányá- nak fentiek szerinti reálisabb közelítését célzó javaslat elkészítését a lengyel és

magyar delegáció vállalta. Javaslatuk ki—

dolgozásához az értekezleten résztvevő

valamennyi ország hozzájárul a vitán fel-

merült szempontok és a náluk ez idő szerint alkalmazott módszerek együttes mérlegelése" alapján kialakított vélemé—

nyével.

'

A harmadik megtárgyalásra került kér- dés a nemzeti jövedelem volumenének

összehasonlítása volt. Abban mindenki

egyetértett, hogy rendkívül kívánatos lenne, ha lehetőség nyílna a különböző országok nemzeti jövedelme volumenének

összehasonlítására, a kialakult általános

vélemény szerint ez azonban rendkívül bonyolult, nehezen megoldható feladat.

Az értekezlet a lehetőségek figyelembe- vételével úgy határozott, hogy a nemzeti jövedelem egészéből első lépésben csak a lakosság fogyasztásának volumenét kell megkísérelni összehasonlítani, ezért az első feladat az erre alkalmas módszer ki—

dolgozása. A Bolgár és a Román Népköz—

társaság, valamint a Német Demokratikus

Köztársaság küldöttei vállalták, hogy az

összes országok által saját országaikra' vonatkozó közlés alapján javaslatot ké—

szítenek a lakosság fogyasztásának jel—

lemzésére alkalmas egységes termék—

nomenklaturára.

A fogyasztás volumenének ilyen alapon történő összehasonlítása egy sor problé—

mát vet fel. A KGST—hez tartozó országok fogyasztása egyes esetekben eléggé közel

esik egymáshoz, más esetekben viszont

igen eltérő lehet, ezért eléggé nehéz olyan

egységes fogyasztási sémát kialakítani, amely többé-kevésbé helyesen jellemzi az

SZEMLE

összes országok fogyasztását. Előfordul—

hat, hogy valamilyen fogyasztási cikk

egyik országban jelentős, másutt pedig gyakorlatilag nem fordul elő, alapvető

különbség van a cikkek minőségében,

vagy pedig nagyon különböző az egyes

fogyasztási cikkek súlya a fogyasztás egé- szében. Miután a volumenszámításnál a

volumen nagysága függ a kiszámításához felhasznált árrendszertől, árarányoktól, problémát okoz a megfelelő árrendszer

kiválasztása is. Az összehasonlítás alap—

jául valaminő egységes árrendszert kell alapul venni, ennek pedig olyannak kell lennie, amelynek arányai többé—kevésbé összhangban állanak az összehasonlítás céljára kiválasztott fogyasztási szerkezet—

tel. Az eredmények olyan mértékben fog—

ják reálisan tükrözni az "egyes országok fogyasztásának volumene közötti különb-

ségeket, amilyen mértékben az adott or—

szág tényleges fogyasztása megközelíti az

összehasonlítás céljára kiválasztott fo—

gyasztási szerkezetet. Miután eddig sem—

miféle összehasonlításra nem volt mód,

a munka megindulása ebben a bonyolult

kérdésben, ha bizonyos korlátok közt is,

kétségtelenül eredményt jelent.

' !.

Az értekezlet résztvevői úgy határoztak.

hogy az egész mérlegrendszer perspek-

tivikus fejlesztésének jobb összehango—

lása, a tapasztalatok kicserélésének intéz- ményessé tétele céljából az összes orszá—

gok küldöttei informatív anyagot készí—

tenek az illető országokban a népgazda- sági mérlegrendszer területén folyó mun—

káról és az ezzel kapcsolatos esetleges el- képzelésekről. A szovjet és a csehszlovák küldöttség vállalta, hogy ennek alapján

a mérlegszámítások módszereinek fejlesz—

tésére és egyeztetésére vonatkozó közös munka programtervezetét elkészíti.

A fenti feladatok olyan ütemben Vég-

zendők el, hogy a szakértői bizottság újabb együttes ülésén —— legkésőbb 1959 januárjában —— a kidolgozott javaslatok alapján végső határozatot lehessen hozni.

A munka eredményét 1959 februárjában

kell a KGST közgazdasági kérdésekkel

foglalkozó munkabizottságának átadni.

.

Mint fenti beszámolóból kitűnik, az

értekezlet lényegében a különböző kér-

dések kapcsán elvégzendő közös munka

megindítását szolgálta, amennyiben első

(7)

lépésben megszabta az elvégzendő fel—

adatok körét, megállapodott a munka el—

végzésének ütemében, fő vonásaiban, va- lamint a javaslatok kidolgozásáért felelős

résztvevők körében. Az értekezlet gyü- mölcse éppen azért csak bizonyos idő

múlva, az elhatározott feladatok elvég—

zése után, sőt a gyakorlati alkalmazás

során fog ténylegesen beérni.

A tárgyalás reményt nyújtott arra,

hogy a kidolgozandó javaslatok világos

és helyes elvi alapon fognak nyugodni, és optimálisan számolnak a reális adottsá—

gokkal. Ennek alapján a megkezdett

munka igen nagyjelentőségű eredménye-

ket hozhat a kölcsönös gazdasági segítség

gyakorlati megvalósításában.

Az Európai Statisztikusok Értekezletének

hatodik plenáris ülése

A kialakult szokásokhoz hiven ebben az évben is júniusban ült össze az Euró-

pai Statisztikusok Értekezletének plená—

ris ülése. A Genfben, a Nemzetek Palotá-

jában június 2—től 7—ig megtartott ülés a

plenáris ülések sorában a hatodik volt, s

az ötödik olyan ülés, amelyen magyar delegáció is résztvett. (Az 1953—ban tar—

tott első plenáris ülésen még nem vet—

tünk részt.)

Az ülésen huszonöt európai ország, az

Egyesült Államok és több nemzetközi

szervezet delegátusai vettek részt. A kül- döttségeket általában a statisztikai hiva—

talok elnökei vezették (az ülésen 16 hivatal elnöke volt jelen). A Szovjetuniót A.

I. Petrov professzor képviselte, akinek gazdaságstatisztikai tankönyve

fordításban is megjelent, s akit a magyar statisztikusok is jól ismernek.

Az értekezlet napirendjén igen sok kér—

dés szerepelt, amelyeknek többsége az el—

múlt évben végzett munkával és a jövő évi munkatervvel volt kapcsolatos. Meg—

vitatta ezenkívül az ülés az Európai Sta—

tisztikusok Értekezletének ötéves mun—

kájáról szóló jelentést is, Beszámolónkban először az elmúlt években végzett munka

értékelésére térünk ki.

él

Az Európai Statisztikusok Értekezletének ötéves munkája

Az ülés megnyitásakor az Európai Gaz—

dasági Bizottság új főtitkára, Sakari Tuo—

1. Készletek statisztikája.

2. Minta—vétel a munkaerő számbavételénél,

magyar *

miója beszédében azt a véleményét fejez-

te ki, hogy az ötéves fennállását ünneplő

Európai Statisztikusok Értekezlete ,,jogo—

san lehet elégedett az alapítása óta eltelt

időben végzett munkával". Az ötéves

munkáról szóló jelentés — mondotta Tun- miója —- ,,impresszionáló bizonyságot ad az értekezlet sokrétűségéről, a feladatok megoldására tett nagy erőfeszítésről, a

munkacsoportok, a szakértői csoportok

és a hivatalok elnökei által tanúsított

konstruktív és előrelátó magatartásról".

A plenáris ülés résztvevőjében az elis—

merő szavak hallatára természetesen fel—

ötlenek a munka negatívumai és a látott problémák is, egyenleget vonva azonban

feltétlenül el kell ismernünk, hogy az el—

múlt öt évben az Értekezlet valóban hasz—

nos munkát végzett. Külön hangsúlyozást

érdemel az a körülmény, hogy az Európai

Statisztikusok Értekezlete azon — egye- lőre sajnos igen ritka — esetek egyike, amelyekben a szocialista és a kapitalista

országok valamely nagyobb jelentőségű

állami intézményei tartós és gyümölcsöző együttműködésének lehetünk tanúi.

Ötéves működése alatt az Európai Sta-

tisztikusok Értekezlete 19 szűkebb vagy

bővebb statisztikai témakörrel foglalko—

zott. Ezek a következők voltak:

Két munkacsoport ülés volt (1954, 1955), amelyeken a készletekre vonatkozó definiciókat, az adatgyűjtés módszereit és követelményeit cgységesítették.