STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
(nélkül minden periódusban beigazolódott, Az iparban például az 1949—1963 közötti időszakban a gépi beruházások volumene
2.8-szeresére nőtt, a termelékenység 1.9—sze-
res növekedése mellett, s a két tényező együttesen a termelés 2.1-szeres növekedé- sét vonta maga után.
A szerző igen részletesen, gazdag számí—
tási anyaggal, megfelelő matematikai appa- rátussal és nemzetközi összehasonlitásokkal (ezek az Egyesült Államokra, Kanadára és
a Német Szövetségi Köztársaságra, illetve néhány példában Csehszlovákiára és Svéd—
országra is vonatkoznak) vizsgálja a gépek és berendezések átlagos élettartamát. kü- lön a gépekre és külön az építményekre is.
A tanulmány további, nagyobb terjedelmű fejezete a termelő állóeszközök állományá- nak alakulásával és azok struktúrájának változásával foglalkozik. A szerző ebben ága- zatonként vizsgálja a bruttó állóeszköz—állo—
mány és a beruházások összetételét. 1950 és 1970 között tízévenként elemzi a bruttó állóeszköz-állomány növekedési ütemét, ezen belül külön a gépekre és berendezésekre is, Ugyanilyen időszakokra vonatkozóan elemzi
a beruházások évi átlagos növekedési üte—
mét és ezen belül külön a gépek és beren- dezések volumenének évi átlagos növekedési ütemét. A tanulmánynak ezt az ágazaton—
kénti elemző anyagát kiegészíti a gépek és berendezések átlagos életkorára vonatkozó elemzés az 1950., 1960. és 1970. években.
Atanulmány adatainak áttekintését meg—
könnyíti az olvasó számára az a grafikon- sorozat, amely egyrészt ágazatonként ábrá- zolja a már említett mutatószámok változá- sát, másrészt piramis formájában szemlélteti az összes bruttó állóeszköz és a gépek és berendezések kormegoszlását is az egyes ágazatokban. Ebből a piramisból leolvas- ható a beruházások aránya is a különböző,
években.
Végül a tanulmány záró fejezetében a szerző a termelékenységet és a termelő álló—
eszközök hatékonvsáaát hasonlítja össze egymással, és ezek alapján viszonylag egy- szerű. de rendkívül szemléltető módszerrel számításokat közöl a munka—tőke helyette—
sítő koefficiens alakulásáról is. Ezek a szó—
mítási anyagok is grafikonokkal kiegészítve, népgazdasági ágazatonként, illetve főbb inari ágazatcsoportonké'nt közlik (: növeke- dés átlagos ütemét az 1950—1970 közötti időszakra és ezen belül tízévenként is, Ezek szerint az egész francia gazdaságra vonat- kozóan a bruttó állóeszközök értéke 1950—- '1970 között évenként átlagosan 4.9 száza- lékkal emelkedett, a népgazdaság összter—
melése (hozzáadott érték) évi átlagban 5.4 százalékkal. az összes foglalkoztatottak szá—
ma pedig évenként átlagosan 0.2 százalék- kal növekedett. A tőke termelékenysége (az
89.
állóeszközök egységére jutó termelés) éven- ként átlagosan 0.5 százalékkal, míg a munka termelékenysége évi átlagban 5,1 százalék- kal növekedett a hosszú, húszéves időszak alatt. A munka—tőke helyettesítő koefficiens tehát erre az időszakra évenként átlagosan 4,6 százalék volt. Hasonló számítási-ered—
ményeket és részletes adatokat közöl a kü- lönböző népgazdasági ágakra és ipari ága- zatokra is, és ezek alapján ábrázolja a munkatermelékenység, az állóeszközök ter- melékenységének és a munka—tőke helyette—
sítő koefficiens alakulásának trendjét is e húszéves időszakra vonatkozóan.
A szerző a tanulmányát az 1950—1970, évekre vonatkozó részletes számítási anyag- gal is kiegészítette. így tanulmánya nem—
csak információs anyagként, hanem forrás—
munkaként is nagy jelentőségű.
(ism.: Nyitrai Ferencné)
.
DUMONTl'ER, JACGUES:
FRANCIA NEMZETGAZDASÁGI TERV JELZÖSZÁMAiNAK RENDSZERE A Vi.
(Les systeme d'lndlcateurs du Vie Plan.) —— Con- . sommation. 1972. 3. sz. 3—30. p.
Franciaországban az 1970—1975. évi hato—
dik nemzetgazdasági tervet a dinamikus gazdasági növekedés szellemében dolgozták ki. A tervet a tervidőszak közepén összevetik az addig elért eredményekkel, és amennyi—
ben szükségesnek látszik, az eredeti célki- tűzések módosítására is sor kerülhet.
A szerző ismerteti a tervben alkalmazott három mutatócsoportot. Ezek: a célmutatók, a nemzetközi helyzet és az ipar teljesitmé- nyi mutatói. A mutatók a továbbiakban több esetben indexszámok szintézisét jelentik.
A célmutatók a terv általános célkitűzései- nek megvalósítására vonatkozó legfőbb mu- tatók. Bizonyos határokon túlmenő változá- suk esetleg újabb intézkedéseket tehet szük—
ségessé. A céimutatók közé tartoznak:
a) Az árindex. A francia kiskereskedelmi árak alakulását és Franciaország legfonto- sabb kereskedelmi partnereinek (a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Államok.
az Egyesült Királyság, Olaszország, Belgium, Hollandia) szintetikus fogyasztói árindexe közötti különbségeket vizsgálja. A francia- országi áremelkedés legfeljebb annyi lehet, mint az említett partnerországoké, és nem haladhatja meg az évi 2,5 százalékot. (Ezt a határt mind 1971—ben. mind 1972—ben túl—
lépték.) A megfigyelés -— technikai okokból
— csak a kiskereskedelmi árakra terjed ki, de nyomon kellene követni a nagykereske- delmi árak alakulását is, különösen azokra
a termékekre vonatkozóan, amelyek Francia- ország és a Közös Piac szempontjából egy-
90
aránt külkereskedelmileg különösebben je- lentősek.
b) A külkereskedelem indexe. A külkeres- kedelmi mérleg egyensúlya, FOB paritáxst fi- gyelembe véve. Kívánatos lenne a vizsgála—
tokat — a kereskedelmi forgalmon kívül -—
a fizetési mérlegre is kiterjeszteni.
c) Az ipari termékek export—arányának in- dexe. Ez a mutató különösen fontos az 1975.
évi fizetési mérleg egyensúlyához szükséges kereskedelmi többlet biztosítása érdekében.
Tekintettel a mezőgazdasági termékek jelen- tős kül-kereskedelmi szerepére (12 százalék az importban. 17 százalék az exportban), e téren is kívánatos lenne hasonló mutató.
d) Az ipari termelés növekedésének in- dexe. Havonta csak szűkebb körre vonatko- zik. de negyedévenként már magában fog- lalja a repülőgépipar. a szerszámgiépipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelé- sének eredlményeit is.
e) A foglalkoztatottság indexei. A muta- tók a munkaerőpiac alakulására vonatkoz- nak. Számításba veszik mind a munkanélkü—
liek számát, mind a kielégítetetlen munka- erő-keresletet. Külön mutató foglalkozik az ipari foglalkoztatottság helyzetével. A
A továbbiakban szükségesnek látszik kü—
lön mutató használata a harmadik szektor foglalkoztatottságának vizsgálatára. Az 1970
—l975 között tervezett 1000 000 fő nem me- zőgazdasági létszámemelkedésből ugyanis csak 250000 fő jut az iparra. E mutató ki- alakításához azonban nem rendelkeznek megfelelő adatokkal.
Anemzetközi helyzet mutatóía következők.
a) A főbb kereskedelmi partnerek ipari termelése növekedésének mutatója. Kiszámí- tásánál az említett legfontosabb kereskedel—
mi partnerek ipari termelése növekedésének irndexeit súlyozzák a szóban forgó országok- nak a Franciaország exportjában elfoglalt arányával.
b) A nemzetközi áralakulás mutatója. A hat ország együttes kiskereskedelmi árin- dexe. Súlyként az egyes országoknak az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fej- lesztési Szervezet) országaiba irányuló ex—
portiának megoszlását használják.
A szakemberek számára nehézséget jelent az a körülmény. hogy a nemzetközi gazda—
sági helyzetnek vannak nem számszerűsít- hető elemei (például a nemzetközi valuta- rendszer működése), amelyeket figyelemmel kell kísérni.
A francia ipar teliesítményeinek mutatói- az alábbiak szerint csoportosíthatók:
a) A francia ipar versenyképességének jellemzésére két mutatót számítanak:
-—az ipari termékek térhódításának mutatója arányba állítía Észak—Amerika, a Közös Piac és a Szabadpiaci Társulás tagjaiból álló 15 országnak
STATlSZTlKAI lRODALMl FIGV'ELÖ
Franciaországból származó importját ugyanezen or—
szágok Franciaországba irányuló exportjával:
-— a belföldi piac részesedése az ipari termékek—
ben is a késztermékek importjának és ugyanezen cikkek fogyasztásának kapcsolatát jelzi.
b) A munkatermelékenység mutatója. Az ipari termelés indexének és a munkaórák száma indexének hányadosa.
Az ipari teljesítmények értékelésénél szük- ség lenne egy olyan mutatóra. amely szexm- beállítaná az iparban megvalósított produk- tív beruházásokat az üzembe helyezés utáni
időszakban elért eredményekkel.
A francia nemzetgazdaság korábbi ter- veiben a mutatóknak nemcsak tájékoztató jellegük volt, hanem bizonyos automatiz- mussal működtek. A legfőbb mutatók csak bizonyos sávon belül változhattak. Ha há—
rom egymást követő hónapban túllépték'a megadott küszöböt. ez már egyensúlyi zavart jelzett, amit vagy hatósági operatív intézke- dés. vagy a terv célkitűzéseinek módosítása követett. Annak érdekében, hogy beavatko- zásra ne kerüljön túl gyakran sor -— különö- sen ne ciklikus vagy véletlenszerű jelensé- gek hatására — a mutatók mozgási határait tágra szabták. Ezáltal viszont a mutatók el- , vesztették eredeti ,.riasztó" hatásukat.
A hatodik francia nemzetgazdasági terv megszüntette a jelzőszámok automatikus jel—
legét. fenntartva azt a lehetőséget a gazda—
ság'i szervek számára, hogy a legalkalma—
sabb pillanatban közbelépjenek.
Az utóbbi néhány évben a nyugati orszá—
gokban, főként az Egyesült Államokban és Franciaországban a gazdasági mutatók mellett mind naayobb figyelmet szentelnek a társadalmi helyzetet elemző vizsgálatok—
nak. Bár a hatodik nemzetgazdasági terv még ilyen társadami mutatók nélkül került nyilvánosságra, a tervezők e területen is ki- dolgozták a legfontosabb mutatókat, ame- lyek a hetedik nemzetgazdasági tervben már feltehetően felhasználásra kerülnek. Ezek a jövedelemeloszlás és újraeloszlás, a lakás, az oktatás, a népesség. az egészségügy és a munka területére vonatkoznak. A cikk eze- ket is részletesen bemutatja.
(lsm. : Nádas Péterné)
HACSATUROV, T.:
A BERUHÁZÁSOK HATEKONYSÁGÁNAK MEGÁLLAPITÁSÁT SZOLGÁLÓ MÓDSZEREK
TÓKÉLETESíTÉS'E
(Szoversensztvovanie metodov opredeleniía e'ffek—
tivnoszti kapitalnüh vlozsenij.) - Voproszü Ékonomíki.
1973. 3. 28—42. p.
Az elmúlt évek során a hatékonyság terü- letén végzett tudományos, elemző munka eredményeként számos új módszer, elemzési eljárás áll rendelkezésre. Az eredmények
