Az ipar és a mezőgazdaság aránya a társadalmi ráfordításokat tükröző árrendszerben

STATISZTIKAI ELEMZÉSE-K

AZ IPAR És A MEZÖGAZDASÁG ARÁNYA A TÁRSADALMI RÁFORDITÁSOKAT

TUKRÖZÖ ÁRRENDSZERBEN*

ÁRVAY JÁNOS

Valamely termelő ágazatnak a népgazdaságon belül elfoglalt súlyát a leg- általánosabban azzal az értékkel jellemezhetjük, amellyel az illető ágazat a nemzeti jövedelemhez hozzájárul. Ez az érték az ún. nettó termelés, amely tartalmát tekintve az ágazatban kifizetett termelői béreket, valamint az ága—

zatban keletkezett társadalmi tiszta jövedelmet (adót, nyereséget stb.) jelenti.

Közismert azonban, hogy a társadalmi tiszta jövedelem elhelyezkedése ágaza—

tonként és termékenként teljes egészében az áraktól függ: nyomott árak mellett a társadalmi tiszta jövedelem aránytalanul alacsony, esetleg negatív előjelű lehet, ellenkező esetben pedig egyes ágak aránytalanul magas tiszta jövedelmet realizálhatnak. Ezért az egyes ágak nettó termelése és a nemzeti jövedelemben elfoglalt aránya minden esetben függvénye az érvényben levő árrendszernek. Ha az árrendszer bármilyen oknál fogva torzít (a torzítás fogalmát alább tárgyaljuk), akkor torzitott képet kapunk az egyes ágazatok szerepéről is.

Jelenleg érvényben levő áraink erősen torzítanak, mert nem felelnek meg?

eléggé annak a követelménynek (mely egyébként nem az egyetlen, amelyet az árakkal szemben támasztani lehet), hogy tendenciájukban a tarsadalmi rá—

fordítások egységes mércéi legyenek. Ennek következtében azok az arányok, amelyeket a jelenlegi árakon számítva a gazdaság méretéről, belső arányairól, fejlődéséről kapunk, szintén nem adnak reális képet. A torzítás attól függ, hogy az egyes termékek vagy az egyes ágazatok átlagos árszínvonala milyen irány—

ban és milyen mértékben tér el a társadalmi ráfordítási arányoktól. Valamely termék társadalmi ráfordításán azt a költségösszeget értjük, amely magában foglalja a termék előállításához népgazdasági átlagban szükséges összes élő és hólt munka pénzben kifejezett értéket, valamint figyelembe veszi azt az áldo—

zatot, amelyet a társadalom a termeléshez szükséges álló— és forgóeszközök lekötése formájában hoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalom számára két termék közül —— egyébként azonOS anyag—, amortizáció és bérköltség mellett _

drágább az a termék, amelynek előállításához több lekötött eszközre van szük-

ség. Ez utóbbi költségtényezőt a társadalmi ráfordítások között az ún. eszköz- lekötési járulék képviseli.

' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának 1966. január 25-én tartott ülésén megtartott előadás átdolgozott változata.

452 * 1, _ ' ÁRVAY made ' '

Ha az egyes népgazdasági ágak nettó termelésének arányát az érvényben levő árrendszerben összehasonlítjuk a társadalmi ráfordítási arányokkal, hozzá-_

vetőlegesen képet kapunk arról, hogy a termékek aránytalan zár-szinvonala

átlagosan milyen mértékben torzítja el azok súlyát. Még világosabban kitűnik

az aránytalanság akkor, ha csak az egyes ágazatok társadalmi tiszta jövedel—

mét (röviden: az akkumulációt) hasonlítjuk össze a ráfordítási arányokkal, hiszen végső fokon az árak hatása az akkumuláció összegében es arányában csapódik ki.

Magyarországon az árrendszer hatására a legfontosabb népgazdasági ágak

"közülaz ipar szerepe jelentősen amiegnövelve, a mezőgazdaság és a közlekedés

szerepe erősen lecsökkentve jelenik meg a népgazdasági mérlegszámításokban.

'Az ipar, amely az anyagi termelés ágaiban foglalkoztatottak élőmunka—ráfordi-Ú

tásainak 1959—ben kereken 36 százalékát és a lekötött eSzközöknel—t mintegy

35—40 százalékát vette igénybe, a népgazdaság összes akkumulációjának köml— _

70 százalékát nealizálta. Ezzel szemben a mezőgazdaság, jóllehet az élőmunka—

ráforditásokna'k 38 százalékát, a lekötött eszközöknek pedig —— attól függően hogy a lekötött alapok között a földet is figyelembe vesszük-e vagy sem _

25, illetVe 40 százalékát vette igénybe, az 1959-es viszonylag kedvező esztendő—

ben a népgazdasági akkumuláciőból mindössze 11 százalékkal részesedett. Négy

évvel később, vagyis 1963—ban ez az aránytalanság még tővább éleződött: az

ipar részesedése az akkumulációból már közel 80 százalék, a mezőgazdaságé

pedig alig 5 százalék volt. ,

1. tábla A főbb népgazdasági ágak aránya az élőmunkakőltségekben, , __ "

a lekötött eszközök értékében és az akkumulációban 1959—ben és 1963—ban

(százalék)

1959-ben ! 1963-ban

Népgazdasági áz Munkabérek Bazköz— Akkumu- Munkabérek Eszköz- Akkumu—

1 ÉS egyéni lekötés* ! láció KES egyéni lekötés* láció

! iovedelmek § ! thedelmek

Ipar ... 35,8 33£,l 67,7 37,5 37,5 78,4

' Mezőgazdaság ... 318 40,1_ ll,l 34,7 36,0 4,6

Többi népgazdasági ág ... 263 * 26,8 21,2 27,8 26,5 17,0 Anyagi termelési ágak összme n, 100,0 1 00,0 100,0 ZOO/) ] 00,0 ] 0050

i 1

l

_ * A földdel együtt. Ennek figyelmen kivül hagyáziával a mezőgazdaság aránya a lekö—

tött eszközökben 1959-ben 25, 1968—ban 23 százalékot tett ki. A lekötött eszközök között a kész—

letek is szerepelnek.

Az ipamak a nemzeti jövedelem létrehozásában kimutatott magas (1963—ban 57 százalékos) aránya nagyrészt az ipar számáma kedvező árak következménye.

Hiszen akár a foglalkoztatottak számát és bérét, akár a lekötött álló— és forgó—

eszközök arányát tekintjük, szempe nem magasabb mint 35—40 százalék.

Ugyanigy a mezőgazdaságnak 20 százalékon aluli részesedése a nemzeti jöve—

delemből, —— az élőmunka—ráfordítás és az ott. lekötött alapok 35 százalékon felüli aránya mellett —— szintén nem tekinthető reálisnak.

Ezek után joggal merül fel, a kérdés, hogy tulajdonkéan milyen is lenne az ipar és a mezőgazdaság egymáshoz viszonyított aránya, ha a jelenlegiek helyett reálisabb árakon mérnénk teljesítményüket. Természetesen konkrét reális árakat nem lehet kizárólag elméleti alapon, központilag alkotni, hiszen a jó áraknak egyidejűleg több, részben egymásnak ellentmondó követelményt

AZ IPAR ÉS A MEZÓGAZDASÁG ARÁNYA 453

kell kielégíteniök. Annyit azonban lehet és célszerű is megtenni, hogy tájékoz- tatás céljából felvázoljuk a főbb népgazdasági arányokat olyan feltételezett árrendszer mellett, amely csak az egyik igénynek tesz eleget, mégpedig annak, hogy az árak tükrözzék a hazai társadalmi ráfordítási arányokat, és eltekintünk az árakkal szemben támasztott más, egyébként nagyon fontos követelmé—

nyektől. Az alábbiakban egy ilyen feltételezett árrendszerrel végzett számítás néhány főbb eredményét ismertetjük.

Ha az árakkal szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy tükrözzék a társadalmi ráfordítási arányokat, akkor a népgazdasági akkumulációt a tár—

sadalmi ráfordításokkal arányosan kell megosztani az egyes termékek vagy termékcsoportok között. Az akkumuláció konkrét felosztására vonatkozóan többféle elképzelés alakult ki, és a különböző szervek által készített ilyen szá—

mítások e tekintetben bizonyos mértékig eltérnek egymástól. Ha azonban a vizsgálat a népgazdasági ágak szintjénél nem hatol mélyebbre, akkor a külön—

böző felfogásban végzett számítások eredményei nagyon közel esnek egymáshoz.

2. tábla

A népgazdasági. akkumuláció megoszlása a főbb népgazdasági ágak között , az érvényben levő és a ráfordításokkal arányos árrendszerben

(százalék)

1959—ben __ 1963-ban

Y , _ Az érvényben ! Ráfordítás- Az érvényben Ráfordítás- ' X epgnzdasági ág ! levő ' arányos* l levő arányos"

; árrendszei'ben

Ipar ... 617 34,5 78,4 31.63

Mezőgazdaság ... ll,l 38,9 4,6 35,2

Többi népgazdasági ág ... 21,2 26,6 170 27,2

Anyagi termelési ágak összesen ] 00,0 ; 100,0 7001) ; 1001?

l

l l

; 4 1 c

* A számítás azon változata alapján, amelyben a lekötött eszközök között [a föld is figye- lembe van véve. E nélkül számítva a mezőgazdaság részesedése az akkumulacióból 1959—ben

kereken 33, 1963-ban kereken 31 százalékot tesz ki.

Tekintettel arra, hogy az egyes népgazdasági ágaknak a nemzeti jövede—

iemhez való hozzájárulásáról alkotott képet az akkumuláció aránytalan elosz—

lása torzítja, érthetően más képet kapunk, ha a fentiek szerinti akkumuláció—

val számoljuk ki az egyes ágak nettó termelését. Eszerint az ipar aránya 1959—ben val—amivel kisebbnek mutatkozik, mint a mezőgazdaságé, és 1963—ban

is csak kevéssel haladj—a azt meg. , á'"

s' t bla

A főbb népgazdasági ágak hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez a tényleges és a ráfordításokkal arányos (ii-rendszerben

(százalék)

1959—ben ' _ 1963—ban

, Az érvényben Ráfordítás- Az érvényben ! Ráfordítás-

NÉDKHZÚH-Ságl ág levő arányos ; levő ! arányos

3 árrendszerben

Ipar ... 50,0 35,2 37,0 37,6

Mezőgazdaság ... 25,9 38,2 19,7 34,9

Többi népgazdasági ág ... 24,l 26,6 23,3 27,5 Anyagi termelődő ágak összesen ! 00.11 100,0 ] 00,0 IOÚJ)

454 * AES/M [J, : ,, _

Az a körühnény, hogy a számítások szerint az ipar és a mezogazdasag—

aránya a jelenlegi időszakban közel azonos, méltán kelthet ketsegetaz ered—

mények realitása iránt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a következö

közismert tényeket:

a) az ipar és a mezőgazdaság nettó termelésének egymáshoz viszonyított

' aránya 1938-ban is lényegében azonos volt; - * _

b) 1938- hoz képest az ipari nettó termelés Volumene l963—ig kerekenaz _ ötszörösére nőtt, a mezőgazdaság nettó tenmelésének volumene viszont alignőtt __

néhány százalékkal (kb 5%);

, c) ugyanezen időszak alatt az iparban foglalkoztatottak száma több mint kétszeresére nőtt, a mezőgazdasági keresők száma pedig jelentősen csokkent '

továbbá az ipari alapok növekedése szintén3óval gyorsabb volt, mint a mező—_

* _ gazdaságiaké.

Nézzük meg a kérdést közelebbről. Ehhez néhány nagyon bizonytalan,§úl4 nyomó részben becslésből származó adatot kell felhasználni, amelyek önmaguk—f, ban nem tekinthetők statisztikai mérőszámoknak, de az itt felmerült probléma **

megvilágításához mint az általános tapasztalattal öSszhangban levő bizőnyitó-

anyagok alkalmas segítséget nyújtanak.

Induljunk ki abból, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak Szauna 1938-ban kereken háromszorosát tette ki az ipari foglalkoztatottak számánakíg—É (hozzávetőlegesen 2 millió, illetve 720 000 fő) Több irányú tapasztalat szerint a mezőgazdaságban az átlagos jövedelmek a kéthemnadát sem tették ki az i átlagkereseteknek Ily módon a termelés élőmunkaköltsége a mezőgazdasa közel kétszer akkora volt, mint az iparban. Ebből következik,hogy ha 193 ráfordításokkal arányos ának lettek volna, akkor a mezőgazdaság arány::

az iparát kb. kétszeresen felül kellett volna múlnia Ezzel szemben a tényleges árrendszerben az 1938 evi ipari és mezőgazdasági nettó termelés értéke lénye- gében azonos, egyaránt kereken 2 milliárd pengő volt

Második tényezőként azt kell számításba venni, hogy az elmúlt 25 év alatt

a termelés fajlagos élőmunkaköltsége az iparban és a mezőgazdaságban lémye:

gesen eltérően alakult A fajlagos élőmumoaköltség azt fejezi ki, hogy mennyi

volt az egységnyi nettó temelés létrehozásához felhasznált élő munka reál—

értéke. Időbeli változását tekintve ez nem más, mint a reálbérek és a terme—

Iékenység indexenek hányadosa. Ahol a reálbér lassabban nő, mint e. termelé—

kenység, ott a termelés fajlagos élőmunkaköltsége csökken, ellenkező esetben

, nö. Ismét hozzávetőlegesbecsléseket alkalmazva, az iparban a reálbérek

1963—ben kb. 50—70 százalékkal multak felül az 1938. évit, a termelékenység

pedig ez idő alatt több mint a kétszeresére nőtt. Az iparban tehát a termelés fejlagős élőmunkáköltsége kb. 30 százalékkal csökkent (1, 6: 2 2 —0 ,.'72)

"""""

'A mezőgazdaságban foglalkoztatott keresők ,,reálbére" —— elsősorban annak

következtében hogy az 1945. évi földosztás eredményeképpen óriási nincstelen tömegek jutottak biztos létalaphoz és a korábbi földbirtokos réteg által ki- sajátított jövedelem most már náluk maradt —— a felszabadulás előttihez képest sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a munkásoké Nem tekinthető túlzásnak ha az 1938. és 1963 eveket összevetve az átlagos keresetek megkétszereződesé—

ről beszélünk. A mezőgazdasági keresők munkájának termelékenysége viszont

ennél lényegesen kisebb mértékben csak kb. 30440 százalékkal becsülhető

nagyobbra 1963— ban mint volt 1938—ban Ilyen körülmenyek között a mező—

AZ IPAR ÉS A MEZÖGAZDASÁG ARÁNYA 455

gazdasági nettó tenne-lés fajlagos élőmunkaköltsége jelenleg kb. másfélszer nagyobb, mint a felszabadulás előtt volt. (2,0 : 1,35 : 1,5.)

Ezután fenti számok segítségével a következő levezetéshez jutunk: ! A, az ipari nettó termelés volumene 1938dhoz képest ötszörösére nőtt, de ebben a terméktömegben ,,csak" 3,6—szeres az élőmunkatköltség növekedése

(500 : 0,72 : 360);

, ;

a mezőgazdasági nettó termelés volumene 1963—ban lényegében ugyanannyi volt, mint 1938-ban, ebben kereken háromszor annyi volt az élőmunkaköltség, mint az iparban 1938—ban (már 1938-ban kétszer annyi volt mint az iparban, és azóta másfélszeresre nőtt az élőmunkaköltség, tehát: 2 ' 1.5 : 3). '

Ha tehát 1938—ban az ipari nettó termelés és a mezőgazdasági nettó ter- melés aránya 50 150 volt, és az ekkori ipari élőmurnkaköltséghez képest az ipar élőmunkaköltsége 1963-ban 3,6—szeresét, a mezőgazdasági élömunkaköltség 3,0—szorosát teszi ki, akkor ez utóbbiak aránya (3,6 :3,0) nagyságrendjében jól megegyezik a ráfordításokkal arányos árrendszerben 1963—ra kimutatott aránnyal (37,6 :34,9).

,

Annak érdekében, hogy a fentiekben ismertetett arányszámokat jobban lehessen érzékeltetni, az alábbi táblában bemutatjuk azokat a példaszerű

abszolút számokat, amelyekből ezek az arányszámok leVezetAhetök. A tábla tehát nem statisztikai tényszámokat tartalmaz, hanem a tárgyalt összefüggések meg—

világítására célszerűen megválasztott értékeket.

4, téma

( 1938' 1963' I de :

megnevms WM— 1938.névx:100

A nettó termelés volumene

—

Iparban ... , 3000 ' 15 000 500 Mezőgazdaságban ... 3000 3 000 100 Az élőmunkaköltség reálértéke

Iparban ... 1000 3 600 360 Mezőgazdaságban ... 2000 3 000 150 .A fajlagos élőmunkaköltség a nettó termelés száza—

lékában

' Iparban ... 33 24 7 2 v ;f Mezőgazdaságban ... 66 100 150 ;

A tábla 3. oszlopában szereplő indexek megegyeznek a fentiekben felhasz—

nált arányszámokkal. Ami az ipar és a mezőgazdaság arányának összehasonli-

tását illeti, itt világosan kitűnik, hogy különböző tartalmú mutatókat vetettünk

egybe: 1938—ra az akkori nettó termelés volumenének egymáshoz való ara?- nyát (3000 :3000) hasonlítottuk össze az 1963—ra számítással nyert arányokkal", amelyek alapját e példában az élőmunka—ráfordítások képviselik (3600 :3000).

Egyébként általános jelenségnek tekinthető, hogy azokban az ágazatokban, amelyekben a termelékenység emelkedése tartósan elmarad az átlagtól, előbb—_

utóbb be kell következnie az árak emelkedésének (legalábbis viszonylagosan),

mert az egyes ágazatokban kifizetett bérek— tendenciájukben sokkal inkább—az

általános— reálbéremelkedéshez igazodnak, mint a saját ágazatukban elért ter—; —

melékenységváltOZáshoz;_ Legszembetűnőbb példáját nyújtja e tendenciánaka

legtöbb országban a szolgáltatások árszinvonala, amely gyorsabban emelkedik,

mint az anyagi ; yavaké mert a termelékenység itt a. dolog temészetéből ,követy

ARVAY János 456

kezően Lassabban nő, mint az anyagi termelésben, viszont a kifizetendő bérek nem szakadhatnak el az átlagos bérszínvonal emelkedésétől. Emiatt tehát a

szolgáltatások fajlagos élőmunkaköltsége nő, ami így elkerülhetetlenül áremel— '

kedéshez vezet. Más szavakkal megfogalmazva, ebben a jelenségben az a tőr—

vényszerüség jut kifejezésre, hogy egymegy ágazat viszonylag gyors fejlődésének

eredményéből előbb—utóbb az egész társadalom részesedik, minthogy az illető ágazat termelői tartósan nem sajátíthatják ki az átlagosnál magasabb jövedel—

meket. Ugyanígy az átlagosnál Lassabban fejlődő ágazatok temnelői sem visel—

hetik egyedül a viszonylagos elmaradás hátrányait. Ezt a tarsadahni méretek—'—

ben végbemenő arányosítást az árarányok módosulása végzi el, amelyet szubvenciókkal és többletelvonásokkal csak átmenetileg lehet megakadályozni.

* A mezőgazdaság és néhány más ágazat (szolgáltatások) tekintetében lénye—

gében ugyanez történt nálunk is: a keresetek (gyorsabban nőttek, mint a nemű - termelés. Mivel azonban az árakban ez a változás a központi beavatkozás miatt nem eléggé jutott érvényre, az árbevétel egyre kevésbé haladta meg a 'terme— '

lési költségeket. így alakult ki az a helyzet, hogy a mezőgazdaság 1963—ban,

amellett, hogy nem vett részt a társadalmi közös költségek viselésében, végső egyenlegében különböző formákban kereken 6 milliárd forint összegű állami

támogatást kapott, hogy kereken 12 milliárd forintot kitevő felhalmozását finana szírozhassa; Ezzel szemben az ipar _— éppen azért, mert az árak ott sem igazodi—

tak a mindenkori ráfordítási arányokhoz —— 1963-ban kereken 26 milliárd forint

összegű felhalmozás mellett kereken 47 milliárd forintot bocsátott a népgazda-

ság közös költségeinek fedezésére vagy más ágazatok fejlesztésére.

költábla Az ipar és a mezőgazdaság jövedelme és annak felhasználása,, 1963*

(milliárd forint)

Megnevezés § Ipar ; Mezőgazdaság

Termelői bruttó jövedelem összesen ... 105,5 38,6 Ebből:

Élőmunkaköltség . ... 32,5 33,0

Felhalmozás (beruházás és készletnövekedés) ... 26,3 11,6 Az ágazaton belül felhasznált jövedelem ... 58,8 44,6 Egyenleg mint a népgazdaságtól kapott támogatás, illetve

annak adott hozza'ajárulf'tsM . . . ; ... . 463 —-v 630

_ * Az elszámolások itt a szervezeti elv (és nem a tevékenységi elv) szerint elhatárolva mutat- Ják az ipar és a mezőgazdaság jövedelmét.

M," Az iparban az egyenleg ama milliárd forint összegű befizetés és 34,2 milliárd forint ösz- 'szegú visszafizetés eredménye. A mezőgazdaságban a költségvetési és hitelrendszerbe befize—

tett összeg kereken 7 milliárd forint, az igénybe vett támogatás 13 milliárd forint volt.

Ezen adatok alapján joggal keletkezik az a látszat, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság számára áldozatot és terhet jelentő termelési ágazat. Valójában azonban ez nagyrészt annak a mezőgazdaság irányában folytatott gazdaság—

politikának a következménye, amely a Szovjetunióban és később valamennyi népi demokratikLis országban hosszú éveken át uralkodott. E gazdaságpolitika - egyik fontos alapelve az volt, hogy a mezőgazdasagfejlesztését nem lehet a

lermelőszövetkezetekre bízni, hanem az erre a célra szánt összegeket a költség—

vetésben kell összpontosítani, és az állami vállalatokhoz hasonlóan itt is első—

AZ IPAR ÉS A lWEZÖGAZDASÁG ARÁNYA

457

soraban állami beruházásokat kell megvalósítani. Sőt, a mezőgazdasági termelők nagyrészt nem is közvetlenül, hanem csak az állami gépállomásokon keresztül juthattak a legkorszerűbb termelőeszközök—höz. Mindez elméletileg és a gya- korlatban együttjárt azzal a koncepcióval, hogy a mezőgazdasági termelők számára az árakban lényegében csak a folyó tenmelési költségeket kell meg—

téríteni, amelyek egyben meghatározzák a parasztság életszínvonalát is. Ilyen körülmények között nem esodálható, hogy a mezőgazdaság nem képes saját erejéből fedezni a beruházásokat, hiszen a mezőgazdasági árak arra nem nyújta—

nak alapot.

Az árpolitika fenti céljainak megvalósulását nem cáfolja az a teny, hogy az utóbbi 15 esztendő alatt a mezőgazdasági termelői árak mégis emelkedtek, sőt emelkedésiik gyorsabb volt, mint az iparcikkeke. A mezőgazdasági termelés fejlődése ugyanis —— részben a mezőgazdasági beruházási politika, részben az agrárpolitika más hibái miatt —— lényegesen lassúbb volt, mint a ráfordítások növekedése. A termelési költségek közül jelentősen emelkedtek az anyagi rá- fordítások, de ennél is nagyobb mértékben az élőmunkaköltségek. Az élő—

munkaköltségek túlnyomó részben amiatt nőttek, mert a mezőgazdasági ter—

melők keresetei 1949 után lényegében—'az országba—n végbement élet-szinvonal- emelkedéssel párhuzamosan fejlődtek. Ily módon a mezőgazdasági termelési költségek növekedése a legkülönbözőbb formákban újra és újra kikényszerítette a termelői árak emelkedését. Az áremelkedés azonban nem tartott lépést a termelési költségek emelkedésével, és ezért — különösen az utóbbi években — egyre csökkent a mezőgazdaságban realizált akkumuláció.

Az alacsony mezőgazdasági árak valójában nem jelentik azt, hogy a tár—

sadalom nem ismeri el a mezőgazdaság termelési költségeinek növekedését, hiszen végső fokon a mezőgazdaság megkapja azt az összeget, ami az ott foglalkoztatottak jelenlegi jövedelmi szinvonalának biztosításához és a mező—

gazdasági alapok fejlesztéséhez szükséges, De ez az összeg nem közvetlenül, ahogy azt a gazda-sági tisztánlátás és a gazdasági összefüggések általános rendje, valamint a mezőgazdasági termelés érdekei megkövetelnek. hanem különböző kerülő utakon jut végső rendeltetési helyére.

A mezőgazdasági termelői árak megítél—ése kapcsán természetesen felvethető,

hogy vajon kizárólag a hazai ráfordítások szabhatják—e meg azok szinvonalát

-—— amelyek esetleg az indokoltnál magasabbak —, vagy nincs-e valamilyen más, reálisabb mérce ehhez? Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell leszö—

gezni, hogy a belföldi árak alapjául annál objektívebb mércét, mint a hazai ráfordításokat, nemigen lehet találni. Márcsak azon egyszerű oknál fogva sem tehető ilyen megkülönböztetés, mert a dolog természetéből következően nem állapítható meg," hogy valamely ágazatban —— akár az iparban, akár a mező—

gazdaságban —— a ráfordítások adott szintje indokolt—e vagy sem. Számba jöhet egy másik merce, megpedig a világpiaci árak színvonala és aránya. Ennek tükrében kiderülhet; hogy egyik vagy másik ágazatban a hazai ráfordítások viszonylag nagyobbak, mint más országokban. Ebből azonban még nem következik az, hogy adott viszonyaink között a magasabb ráfordítások

egyben indokolatlanok is, hiszen a természeti és társadalmi adottságok eltérő

volta miatt szinte minden országban különböző az egyes termékek termelési költsége. Ennek ellenére nagyon lényeges követlkeztetésekre juthatunk, ha ipari és mezőgazdasági áraink arányát egybevetjük a világpiaci árarányokkal. Ezek Szerint jelenlegi árrendszeiünkbeii a mezőgazdasági termékek belföldi árai ala—

esonyabbakfmint a rtökésországok—ban; Ez egyrészt kitűnik abból, hogy a fejlet-

Tass .. ÁRVÁY ; JANUS tebb tőkesországokben az élelmiszerek fogyasztói ált-szinvonala az iparmkkekhez —

kép—eat jóval magasabb. mint nálunk, másrészt abból, hogyzl963-bant 1110th

értékű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékdevizahozama a tőkés piaeokon ; _'_

átlagosan kereken 30 százalékkal magasabb volt, mint ugyanekkora értékü f

ipari terméke. , . ,_ ,,

_ Nézzük meg ezek után, hogy a ráfordításole arányosan kiszámított

árszínvonal milyen eltolódást jelent a jelenlegi ipari, illetve mezőgazdasá gi árak;

hoz képest. A népgazdasági akkumulációnak a núndenkorirtársadakni ráford—i—

tásokkal arányos felosztása eredményeképpen a mezőgazdasági termékekter—

melői árszínvonala 1959—ben mintegy 20—25 százalékkal, 1963-4ban pedígminte gy _

35—40 százalékkal magasabbnak, míg az ipari termelői árszinvonal *mindkét évben kb. 13—15 százalékkal alacsonyabbmak mutatkozik az érvénybenílevő

árszínvonalnál. A két ágazat egymáshoz viszonyított árszint jének eltolódása—wmit mintegy 50 százalékos. Ez az eltolódás ily módon már nagyobb mértékűymint amennyire a jelenlegi belföldi ámrányok a világpiaci 'arányoktól elmaradnakái _

(A devizahozamok alapján az eltérés 30' százalék.) Ebben azvöSszeheSOnlításbaxí

az? jul; kifejezésre, hogy mezőgazdaságunk ata tőkés világhoz viszonyitva drágát:—

ban termel, mint iparunk. Másfelől azonban szerepet játszhat ebben az osszee

hasonlításban az is, hogy a mezőgazdaság árholyzete a tőkesorszagokban

feltehetően szintén kedvezőtlenebb a ráfotditásokhőz képest,, mint az iparban ';

Ugyancsak fontos tényező lehet végül, hogy ipari termékeink kevésbé,—'va'senw

képesek a tőkés piacokon, mint mezőgazdasági temékeink. - " - y'. ,;

*,

Vizsgáljuk meg most, hogy a mezőgazdasági termékek, miután 'az ipari? el; _

dolgozás és a forgalom fázisain *áMentek, végig megtartották-e viszonylag ala—';—

esony árszinvonalukat, és az alacsony fogyasztói árakon keresztül a f0gyaSztók számára jelentettek "megtakarítást"; vagy pedig az aránylag alaCsony bis—szeru Lzésifárak az élelmiszeripar többletailskumúlsációjának képeztek forrását. Azíe'r're

vonatkozó számítás azt mutatja, hogy fe' meZÖgazdaságí termékek iát-színvonala az ipari feldolgozás és a kereskedelmi; 'fongalom szférájában bizonyos mértékig

kiegyenlítődik, amennyiben azr'ivpar e rátermékeknél többletakkuniulációratesz

— szert. A kiegyenlítődés azonban nem-teljes, ezért az élelmiszerek—végső fogyasz—

tóirárai valamivel alacsonyabbak, mint amennyit az azokban testet öltött tár—

sadalmi ráfordítás indokol. , — ' '

E tekintetben azonban a niezőgiázdaSágiA termékeket két csoportra kell osztani. Az ipar és a kereskedelem,többletakkumulációja szinte teljes mémtékben

— azún. jövedéki cikkeknél, így mindenekelőtt .a szeszes italbknál, a dohány;

áruknál és a cukornál jelentkezik, míg a szűkebb értelemben vett' éle—lmi:

szerek'nél az alacsonyabb beszerzési árak ellenére Viszonylag kevés az ipar

aickumuláeiója. A 6. tábla tájékoztatást nyújt arról, hogy avíelvásároltz tőbb

mezőgazdasági termékek ára 1961-ben milyen akkumulációtibiztosított a mező—

gazdaság számára, és hogy e termékekre a későbbi fázisokban mekkora akku—- muláció rakódott. (Az exportált termékekre jutó és a külkereskedelmi vállala—

toknál. jelentkező akkumulációra itt nem térünk ki.) Az*1961. évre vimatkozó adatok alapján az derül ki, hogy az érvényben levő árrendszerbena Vizsgá—

latba bevont 20 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméktömegnél összesen

kereken 5 milliárd forint volt a belföldi termelők által elért akkumuláció;

Ez azonban oly módon oszlott meg hogy az élelm-isza'ipar közel 4- milliárd

AZ IPAR ÉS A MEZÖGAZDASAG ARÁNYA

459

forint, a belkereskedelem pedig mintegy 2 milliárd forint összegű akkumulációt realizált, miközben a mezőgazdaság term-elési költségei e terméktömegre szái—

mitva kereken 700 millióval nagyobbak voltak, mint az árbevétel. A felvásárló kereskedelemben is negatív eredmény mutatkozott. Mindezek az arányok ter——

mékenként rendkívül különbözők.

6. tábla

A főbb felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke

és az erre jutó akkumuláció a termelésben, :; feldolgozásban és a, forgalomban. 1.961

(millió forint)

l l s .

mő kr .énenm- A nemmel

, ll'elvásárlási ban ; lemben szeriparban kedelemhenl

Termek ! érték ; ! j

5 realizált akkumuláció az érvényben levő árakon

Kenyérgabona ... ; 3 (ll—1 1262 —- 120 502 93 4 1737

Rizs ... § 180 59 19 199 ll 186

Sörárpa ... 184 49 _ 19 983 64 768

Cukorrépa ... 3 1 612 397 -— 1464 92 1953 Dohány ... ; 246 _ 22 _ 124 1299 1401

Olajos magvak ... 5 482 — 69 2 4ll 34 ' 378

Burgonya ... 438 98 (J -—— 3 S — 14 2

Zöldség ... 994 _ 22 ? 91 _ 19 :;9 144 Gyümölcs ... 3 1 148 77 107 * 14 69 267

Bor ... ! 930 _ 99 371 _ 195 V 458 Vágómarha ... l 3 251 _ 1999 _ 565 ; 39 19 _,2516

Vágósertés ... ; 4 598 189 —245 ' 782 30 ' 706

Vágóbaromfi ... 1 7 94 56 2 3 25 ? lll

Tej ... ; 1 802 _ 534 _ _ 306 ; 443 _ 794 Tojás ... 593 _141 — (s 49 17 _ 78 Összesen 1 90 071 4 —716 _324 3905 2048 _4913

l l

Ezek az adatok világosan mutatják, hogy termékenként mennyire külö-n-

böző mértékű a kiegyenlítődés, illetve hogy több fon—ms terméknél az indulás—

kori veszteségre a későbbi fázisokban további veszteség rakódik rá. Ha a fenti akkumuláció helyett mindenütt mechanikusan a ráfordításokkal arányos akkumulációt építenénk be az árakba, akkor a felvásárolt termékek árszín- vonala átlagosan 34 százalékkal, a fogyasztói árak szinvonala pedig —— a jöve-.A déki cikkekre is mechanikusan alkalmazva az átszámítást — átlagosan 4 szá—- zalékkal mutatkozik magasabbnak, mint az érvényben volt árrendszerben. (Lásd a 7. táblát.) Az 1963. évi mezőgazdasági ráfordítások figyelembevételével mind—

két főindex kb. 10 százalékkal magasabbnak mutatkozm.

Ezeknek az arányoknak az értékelésénél ismételten és még nagyobb hang—' súllyal rá kell mutatni. hogy azok nem jelenthetik sem a felvásárlási, sem a , fogyasztói árak bevezetésre javasolható színvonalát, sem egészében sem pedig

termékenként. Sok más figyelembe veendő tényező mellett itt csak kettőt

emelünk ki annak érzékeltetésére, hogy a valóságban bevezetendő árak nem igazodhatnak kizárólag a ráfordítási arányokhoz. Az egyik ilyen tényező—az;

hogy a szeszes italok és a dohányáruk árát nyilvánvalóan nem lenne indokolt a termelési ráfordításakból kiindulva átl-agas adóterheléssel megállapitani;—

hanemvennél lényegesen magasabb, akár az önköltség többszörösét is kitevő

ARVAY Jin—sos— ; 460

akkumuláció'c célszerű az árakba beépíteni. Ez lehetőséget ad arra, hogy a közszükségleti cikkek fogyasztói áraiban mérsékeljük az akkumuláció mértékét.

Az már konkrét döntés kérdése, hogy az élvezeti cikkek böbbletakkumulációját

az élelmiszereknél vagy más fogyasztási cikkeknél kell-e kiegyenlíteni. Ha pél—

dául abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az előzőkben felsorolt cikkek közül az élvezeti cikkek jelenlegi fogyasztói árszínvonala ne csökkenjen, és az így keletkező többletakkumuláció valamennyi fogyasztási cikk árát arányosan _ mérsékelje, akkor a felvásárolt termékekből, készült fogyasztási cikkek fogyasztói árszínvonala a ráfordításokkal arányos árrend'szerben átlagosan nem 4, hanem mintegy 10—12 százalékkal mutatkozik magasabbnak, mint az érvényben volt, árrendszer-ben.

7. tábla A felvásárolt főbb mezőgazdasági termékek felvásárlási

. és az azokból készült termékek belföldi fogyasztói árszínvonala

a ráfordításarányos árrendszerben az érvényben volt árakhoz képest, 1961

A felvásárlási A fogyasztói

'l'vrmók —

§ árak indexe

Ken _Vérgahon a ... 96 96 Rizs ... l l 8 76 Sörárpa ... 84 48 Cukorrépa ... 98 69 Dohány ... l 47 44 Olajos magva L ... l 44 93 Burger) ya ... l 57 l 39 , Zöldség ... l35 118 Gyümölcs ... l 16 ] ll Bor ... l 7 5 l l 3 Vágómarlia ... 201 224 Vágósertós ... 99 97 Vágóbatomfí ... l l 7 114 Tej ... l (3 3 l 69 Tojás ... l 8 2 l 53 Á [logos—an — I 3 4 j- ] 04

Egy másik tényező, amelyet kiemelünk, a marha— és a sertéshús fogyasztói árával kapcsolatos. A ráfordítások alapján a marhahús fogyasztói árát maga—

sabban kellene megállapítani, mint a sertéshúsét. Ha figyelembe vesszük azon—

ban a hazai fogyasztói szokásokat, amelyek szerint a sertéshúst a fogyasztók általában lényegesen magasabbra bec'Sülik, mint a marhahúst, a ráfordításokkal

arányosfogyasztói árak túlzott tkeresletet'iidéznének elő a sertéshús iránt, míg

a marhahússal szembeni kereslet a sertéshúshoz képest rendkívül erősen Vissza—

esne.

A. kormány 1966. évi éli—intézkedései előrehaladást jelentenek a mezőgazda—

sági és az ipari árak aránytalanságainak csökkentésében. amennyiben néhány fontos mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termék árának a termelési költsé—

gekhez viszonyított legkirívóbb elmaradását mérsékelték. Ezek az intézkedések temészetesen nem szüntethetik meg teljes mértékben a mezőgazdaság és az ipar között, korábban fennálló aránytalanságokat. Ezzel kapcsolatban azonban rá

AZ IPAR ÉS A MEZÖGAZDASAG ARÁNYA 461

kell mutatni arra, hogy a mezőgazdasági akkumuláció növelése nem oldható meg kizárólag a termelői árak és ennek nyomán az élelmiszerek fogyasztói árának emelésével. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének nálunk rendkívül nagy olyan tartalék—ai vann-ak, amelyeknek kiaknázásával, az élő— és holt—

mu'nka—ráfordítások növelése nélkül is jelentős mértékben fokozhatók a hoza—

mok. A termelés struktúrájának ésszerű és a természeti adottságokhoz igazodó változtatása, a termelési folyamatok jobb megszervezése, a megtermelt áruk kisebb veszteséggel történő betakarítása, tárolása és értékesítése és még sok más hasonló irányú előre—haladással elért hozamtöbblet csaknem teljes mértek—

ben a mezőgazdasági üzemek akkumulációját növelheti.

PESEOME

ABTop nogsepmc'r uccnegwuamno pOJIb Bazmeíiumx Hapomioxoanücmemmx orpacneii

!; napomiom xo3nücwe c omioü CTOpOHbl B cucreme ;LeiiC'ermnmx nen, a c apymü CTopouu B cucreme nen, orpamaiouuix oőiuecmennme sanaTm. B cucreme ueH, OTpamaioumx oőmecr—

semm": sarpzmil, Haxormenue B omenbnmx orpacnsm HBHHBTCSI nponopuuonanbnum oruacm sarparam musor—o praa, a owacrn c'romxocm Saxpenneimmx B coomercmwoxune (OTpacnu cpeácm. B 1963 rom! sarpa'ru musora Tpvua u CTOHMOCTB saxpermeHme cpegcrs ene öbum ÖOHbme B npoxmmennocm, nem B cenncxcom xoonücme. Tamm oűpaaom, ecnu Harcomemtc pacnpeaemm HpOHOplIHOHaIIhHO :mm (pamopam, m n nonyueunoü TaKI/IM aneM cucreme nem nem cenecxom XO3$IÉCTB£I n npommumexmocm !; HaIUIOHaHbHOM noxone SIBHHBTCSI npvxű—

nusmemmo oliuHamBoü, B 'ro Bpenm Kax B cncmme zxeücmyioumx nen vaemmmü nec upo—

MbuuneHHocm cocramm 6095, a vaenbubiü Bec CCJIbCKOI'O xosnücma, —— 2096. prmuoü aTom HBJISICTCH TO, ln'o B cucreme ueücmyromux ueH npnőnnsmenbno 8095 HaKOHJIeHllSI neem uapoauoro xooni'icma öbmo peamisoeauo npOMblmjleHHOCTblO, s TO Bpemi Kax peammoeam—um cenbcmm xosstiicwom naon, ene nocmma 5%. Hoammva Hacrozmee Bpewm cenbcxoe xoxsiü- CTBO noxasumaercu TáKOl'l OTpacnbm, Koropan zum cnoero paSBH'I'MH (zum OCVIIICCTBJICHHH KamlTaanblx monccuuü) Tpcöyer nomepmu co croponm JLPYI'HX Hapoauoxoenüm—BeHumx mpacneü, B TO BPCMH KaK B cncwme Gonee peEUIbelX ueH Takme " cenbcxoe XOSSIf'ICTBO 651510 öm B COCTOSXHHH pa3BHBaTbCH coőcmeumnwx cunamu, a name momo öm npmuman) snauu- 'Temmoe wacme B oöumx oöxuecmeunmx zanaTax. 11391 Toro, uroőm npouseoncmermme uenbl orpamamx ()ÖUICCTBCHHHC .?anan no pacue'ram, yporxema ceHhCKOXOSHüCTBCHHNX npoussoucmemimx llelí CHCZIOBRHO öm noium'rb npnőmiam'eano B paaMepe 35—40%, ;:

vpoaeub npommumennmx npouseoncmeuumx ueH — cmmm, npuönuamenbno Ha 13— 1504).

I'locne aTom ouepK, B npeoönanaiouleü uacru (: nOMOmLIO aaHHux, npoucxoamuux ns oueHKn, crpewncs nari) OTBeT Ha TO Kaanxeecz npomuopeuue, Koropoe CYlueCTBVeT menx'uy ynemmbmu Becamu HpOMblllIlleHHOCTH " cenbcmro x03$1ücma B 1963 M B 1938 N*. Hpmnso—

petme Mamim csecm K TOMV, 1170 ynenbnuü sec STHX ;lByx naponuoxowücmeimbix orpacxeü Öle'l ozumaxonmm yme B 1938 rogy (no TBKYULHM IICHaM Toro BpeMCHH), HO memuy Ten uucrzm npoayxuml npommnmeunocm Boapacna IlpHÖJmBHTeJIbHO B 5 pas, a tmcraz npozwmum cens—

cxoro xosnücma, no cyrn nem, HilXOlLlUIaCb B cocmymuu cramaunu. Omer Ha 91'0'r Bonpoc aaeTCSI paamwemm HSMeHeHl/XCM ynenbumx sanaT )KHBOFO przia Ha npozwmuno. (Huneucom ynemmmx sanaT musoro praa HBIIHETCH uaemoe OT nezicmm nmexca peanbuoü :sapaöor- Hoi/'I mem); ua annexe npomeomirenbuocm prna). ABTOp yxaousae'r Ha To, um [; amx ;usyx, omaneHme upyr OT apyra, ronax vacanmü BCC npommumeimocm n cenbcmm xozmücmza noxaímeaeTcn "nemi/mmm TOJIbKO B cucreMax nen pasnwmoro coaepmamm.

B nanbüeülueM, ouepk' cnezmr aa nyTeM 3axvnneimmx no omocmenbuo HHBKHM npom- BOILC'I'BBHHHM ueHaM HpO/TIYKTOB B ctpepe oöpaluemm u nepepaőonm " VCTaHaBHHBaeT, 1111) B omomemm tlacm nponvm'os B numeeoü npommmnennocm M E Topronne peanueyerca Gonee BblCOKOe, nem nponopimouanbnoe, HaxonneHl/Ie, TO eCTb Hnexne B Hallane nem,! ypaBHOBemH- BaIOTCH, HO B cnwae őonbmoro Konmecrsa Bamumx npomvmos nponamnue nem HH B ozmoü (bazse He nom—uraim" Boenmcumx 110 coomercmwouieü (baSbI 3anaT. B nevam rpvnmr sxonm' magnum oöpaaom aKuusnue nponymm (cnupmble Hmmm/1, Taőarmme uaaemm, caxap), B TO Bpezvm KHK B nocneumom rpynny nxoam TIHHXCBHC npogy'm-m B ysxou cmmcne moga.

462 ARVAY: AZIPAR És A MEZÖGAZDASAG: e]

SUMMARY

ln his article the author investigates the role of the major economic breaches in the national economy as a whole partly on basis of the prevailing price system,

partly, on basis of the price system reflecting the social inputs. In the price system reflecting the social inputs the accumulation of the individual economic branChes is ' proportionete partly to the costs of living labour, partly to the value of assets. [In 1963 , the costs of living labour and the value of assets in industry hardly surpassed those

of the agriculture. Therefore, if accu'mulation is divided on bsasis Off this proportion, in the price system thus received the * contribution of agriculture and dí industry to the national income is nearly the same, whereas in the prevailing price—*

system the proportion of the industry was nearly 600/0, that of the agric'ulture hardly ZOO/0. This is due to the fact that in the prevailing price system nearly %% of all, the _ accumulations of the national economy was realized by the industry while the part realized by agriculture reached hardly 50/0. Therefore, in the present situation egrículture' * seems to be a branch whose development (investments) reduires the support of other, _, , economic branches despite the fact that in a more real price system agriculture

would also be able to develop on its own resources and could cover a considersble part of the common social costs. ._The calculations show that an about 35—40% in—

crease of the agricultuml producer's price level and an about 13—150/0 decrease of, the ' industrial producer's price level would be needed for the produceris prices to ref——

'lect the social inputs. ' ' ' 1 *

Then, making use, first of all, of estimated data, the authorv tries to clarify the seeming contradiction that can be experienced between the proportions of'industry—

and agriculture in 1963 and in 1938. The contradiction can be summarized in the, fact that ,the proportions of the two national economic branches were identical also itt _ " * 1938 (at the current prices of that time), in the meanwhile, however, the net indus—

trial production increased about to its fivefold, whereas the net agricultural produc- tion stagnated. The answer to the guestion lies in the different change of the specific- costs of living labour of the products. (The index of the specific costs of I'iviiig'lahmrr - is the guotient of the index of the real wages and of the index of labour produc—

tivity.)

( The author points to the fact that in the two distant years the proportions of industry and agriculture seem to be identical only in the different price systems.

wFurthermore, the author investigates the moving of the products procured at relatively low produceris prices.— in the fields of distribution and processing and sta- tes tthat'with regard to one part of the products of the food processing industry and [trade ian accumulation higher than the proportionate can be experienced, i. e. the low prices at the start become egualized; in respect of numerous product—s, however, the selling prices fall short of the inputs incurred previously in every phase. The:—

former group includes mainly the inland revenues (spirits, tobacco waces, sugar), the latter comprises food in the strict sense.