Mairesse, J.: A termelő állóeszközök értékelése

GAZ DASÁG STATISZTI KA

MAIRESSE. J.:

A TERMELÓ ÁLLÓ'ESZKÖZÖK ÉRTÉKELESE (L'évaluation du capital fixe productif. Méthodes et résultats. Les collections de l'l.

Comptes et planification 18—19. Paris.

S. E. E. 268 p.)

A szerző az 1950—1970 közötti húsz évre vonatkozó rendkívül gazdag statisztikai táb- lázatos anyaggal

termelő állóeszközök értékelését. E témakör több elvi probléma tisztázását igényli: a de- finíció. a mérési módszer, az aggregáció megfelelő megoldását. A bevezetőben a szerző a következő fogalmakat definiálja: az

1972. !. N.

állóeszközök bruttó értéke. a beruházások—

és a felújítások. az állóeszközök élettartama, az állóeszközök "halandósága", azok nettó _.

_ értéke, az értékcsökkenési leírás, az alloesz- _ közök elöregedése és végül a technikai fej- lődés és hatása. Ezeknek definícióját a de- ' mográfiából vett anvalógiákkal vezeti le. Az állóeszközök bruttó és nettó értékére vonat- kozóan a demográfiában ismert korfát ál- lítja össze az életkorok és a kormegoszlás jobb szemléltetésére.

Az állóeszközök értékelésére egyaránt al- kalmaz folyó árakat és változatlan árakat, ezek általában az érvényes piaci árnak (az új beruházások értékelésének) felelnek meg.

Emellett természetesen nettó értéket is számít (az értékcsökkenési leírások levonásával). A * beruházások fogalmát a "termelő állóesz—

közök bruttó növekedése" fogalmi körével párhuzamosan. annak szinonímájaként al-

kalmazza. —

Az állóeszközök volumenére vonatkozó szükséges alapadatok a népgazdasági szám-; ., viteli rendszerből álltak rendelkezésre ágazatonként. A szerző azonban annak ér—

dekében. hogy összehasonlítható hosszú idő—

sorokat tudjon összeállítani, több korrekciót alkalmazott. A bevezető fejezetben történel- mi távon is vizsgálja az állóeszközök értéké—

nek alakulását 1896-tól, illetve 1913-tól kez- dődően és értékeli a rendelkezésre álló idő: . sorokat is.

Az idősorok alapján nemcsak számszerűen vizsgálja. hanem grafikusan is ábrázoljaf'az

állóeszközök ,,hala'ndóságát", életgörb'éjét,

N. S. É. É. ,.

kiegészítve vizsgálja av

és, részben egyszerű. részben a kummulált

adatokból képzett hisztogrammal elemzi azokat.

V Az adatok értékelése során összehason- lítja a gépek. valamint az épületek átlagos élettartamát népgazdasági áganként, illetve az iparon belül erősen összevont ágazatcso- A porton—ként is. Számítási eredményei azt jel- zik, hogy mig az épületek átlagos élettan—

toma 30—35—40 év volt, a gépek átlagos életkora között ágazatonként nagyobb a szó- ródás, eze—k 12—20 év között változnak.

Ertékelte a beruházások alakulását 1949- től kezdődően 1962-ig. Mivel az összehason- Alít'hxatóságot részben a nómenklatúrák kü-_

lönbözőségei, részben az árváltozások és a tartalmi kör módosulásai is befolyásolták.

korrekciókra volt szükség. Az új adatsorok 1913-as bázison azt mutatták, hogy 1949- ben a beruházások színvonala mindössze 58 százalékkal volt magasabb az 1913. évinél, ezen belül a gépi beruházások színvonala

kétszerese volt az 1913. évinek.

A szerző értékelésének újszerű és igen ér—

dekes része az, ahol egy hosszú, 1896—tál 1963—ig terjedő időszakra vonatkozóan pár- huzamosan elem'zi népgazdasági ágazaton—

ként, illetve főbb ipari ágazatcsoportonként a termelés alakulását, a termelékenység változását, az összes beruházások és a gépi beruházások volumenének változását. E hosszú időszakon belül '5, viszonylag homo- gén periódust különböztet meg: az 1896—

1913—ig terjedő 17 évet, az 1913—1929-ig tar- tó 16 évet, az 1929—1938—ig, az 1938—1949-ig és végül az 1949-től 1963-ig terjedő idősza- kokat. Általában csaknem, kivétel nélkül minden időszakra vonatkozik az o megálla- pítás. hogy a gépi beruházások növekedési üteme meghaladta az összes beruházás át—

lagos növekedését, s mindkettő meghaladta a termelékenység növekedésének mértékét.

Összefoglalóan tehát megállapítható. hogy a francia gazdaságiélet fejlődése jelentős mértékben az új beruházások üzembe helye- zésére, tehát a technikai fejlesztésre alapo- zott volt. Ez a megállapítás a különböző

' Oldmkbon különbőíőfmétiékh ' YÉ:

sul—t, az ipari—ágazatokban,,—dzanh0n vkit/étel

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

(nélkül minden periódusban beigazolódott, Az iparban például az 1949—1963 közötti időszakban a gépi beruházások volumene

2.8-szeresére nőtt, a termelékenység 1.9—sze-

res növekedése mellett, s a két tényező együttesen a termelés 2.1-szeres növekedé- sét vonta maga után.

A szerző igen részletesen, gazdag számí—

tási anyaggal, megfelelő matematikai appa- rátussal és nemzetközi összehasonlitásokkal (ezek az Egyesült Államokra, Kanadára és

a Német Szövetségi Köztársaságra, illetve néhány példában Csehszlovákiára és Svéd—

országra is vonatkoznak) vizsgálja a gépek és berendezések átlagos élettartamát. kü- lön a gépekre és külön az építményekre is.

A tanulmány további, nagyobb terjedelmű fejezete a termelő állóeszközök állományá- nak alakulásával és azok struktúrájának változásával foglalkozik. A szerző ebben ága- zatonként vizsgálja a bruttó állóeszköz—állo—

mány és a beruházások összetételét. 1950 és 1970 között tízévenként elemzi a bruttó állóeszköz-állomány növekedési ütemét, ezen belül külön a gépekre és berendezésekre is, Ugyanilyen időszakokra vonatkozóan elemzi

a beruházások évi átlagos növekedési üte—

mét és ezen belül külön a gépek és beren- dezések volumenének évi átlagos növekedési ütemét. A tanulmánynak ezt az ágazaton—

kénti elemző anyagát kiegészíti a gépek és berendezések átlagos életkorára vonatkozó elemzés az 1950., 1960. és 1970. években.

Atanulmány adatainak áttekintését meg—

könnyíti az olvasó számára az a grafikon- sorozat, amely egyrészt ágazatonként ábrá- zolja a már említett mutatószámok változá- sát, másrészt piramis formájában szemlélteti az összes bruttó állóeszköz és a gépek és berendezések kormegoszlását is az egyes ágazatokban. Ebből a piramisból leolvas- ható a beruházások aránya is a különböző,

években.

Végül a tanulmány záró fejezetében a szerző a termelékenységet és a termelő álló—

eszközök hatékonvsáaát hasonlítja össze egymással, és ezek alapján viszonylag egy- szerű. de rendkívül szemléltető módszerrel számításokat közöl a munka—tőke helyette—

sítő koefficiens alakulásáról is. Ezek a szó—

mítási anyagok is grafikonokkal kiegészítve, népgazdasági ágazatonként, illetve főbb inari ágazatcsoportonké'nt közlik (: növeke- dés átlagos ütemét az 1950—1970 közötti időszakra és ezen belül tízévenként is, Ezek szerint az egész francia gazdaságra vonat- kozóan a bruttó állóeszközök értéke 1950—- '1970 között évenként átlagosan 4.9 száza- lékkal emelkedett, a népgazdaság összter—

melése (hozzáadott érték) évi átlagban 5.4 százalékkal. az összes foglalkoztatottak szá—

ma pedig évenként átlagosan 0.2 százalék- kal növekedett. A tőke termelékenysége (az

89.

állóeszközök egységére jutó termelés) éven- ként átlagosan 0.5 százalékkal, míg a munka termelékenysége évi átlagban 5,1 százalék- kal növekedett a hosszú, húszéves időszak alatt. A munka—tőke helyettesítő koefficiens tehát erre az időszakra évenként átlagosan 4,6 százalék volt. Hasonló számítási-ered—

ményeket és részletes adatokat közöl a kü- lönböző népgazdasági ágakra és ipari ága- zatokra is, és ezek alapján ábrázolja a munkatermelékenység, az állóeszközök ter- melékenységének és a munka—tőke helyette—

sítő koefficiens alakulásának trendjét is e húszéves időszakra vonatkozóan.

A szerző a tanulmányát az 1950—1970, évekre vonatkozó részletes számítási anyag- gal is kiegészítette. így tanulmánya nem—

csak információs anyagként, hanem forrás—

munkaként is nagy jelentőségű.

(ism.: Nyitrai Ferencné)

.

DUMONTl'ER, JACGUES:

FRANCIA NEMZETGAZDASÁGI TERV JELZÖSZÁMAiNAK RENDSZERE A Vi.

(Les systeme d'lndlcateurs du Vie Plan.) —— Con- . sommation. 1972. 3. sz. 3—30. p.

Franciaországban az 1970—1975. évi hato—

dik nemzetgazdasági tervet a dinamikus gazdasági növekedés szellemében dolgozták ki. A tervet a tervidőszak közepén összevetik az addig elért eredményekkel, és amennyi—

ben szükségesnek látszik, az eredeti célki- tűzések módosítására is sor kerülhet.

A szerző ismerteti a tervben alkalmazott három mutatócsoportot. Ezek: a célmutatók, a nemzetközi helyzet és az ipar teljesitmé- nyi mutatói. A mutatók a továbbiakban több esetben indexszámok szintézisét jelentik.

A célmutatók a terv általános célkitűzései- nek megvalósítására vonatkozó legfőbb mu- tatók. Bizonyos határokon túlmenő változá- suk esetleg újabb intézkedéseket tehet szük—

ségessé. A céimutatók közé tartoznak:

a) Az árindex. A francia kiskereskedelmi árak alakulását és Franciaország legfonto- sabb kereskedelmi partnereinek (a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Államok.

az Egyesült Királyság, Olaszország, Belgium, Hollandia) szintetikus fogyasztói árindexe közötti különbségeket vizsgálja. A francia- országi áremelkedés legfeljebb annyi lehet, mint az említett partnerországoké, és nem haladhatja meg az évi 2,5 százalékot. (Ezt a határt mind 1971—ben. mind 1972—ben túl—

lépték.) A megfigyelés -— technikai okokból

— csak a kiskereskedelmi árakra terjed ki, de nyomon kellene követni a nagykereske- delmi árak alakulását is, különösen azokra

a termékekre vonatkozóan, amelyek Francia- ország és a Közös Piac szempontjából egy-