Japán külföldi tőkebefektetései

(1)

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ

211

— az állatállomány számbavétele lehetővé teszi az állattartás és a földhasználat üzemenkénti kapcsa-

iatának vizsgálatát;

—a munkaerő kérdéscsoporton belül a gazdaság- ban foglalkoztatottak életkor, nem és munkajelleg szerinti megoszlása, valamint a segítő családtagok esetleges mezőgazdaságon kívüli egyéb tevékenysége

is szerepel;

—a tulajdonjellegre vonatkozó kérdések a követ—

kezőket tudakolják: az üzem mezőgazdaságilag hasz- nosított területe saját tulajdonú, bérlemény vagy in- gyenes használatú-e, mennyi a bérletért fizetett ösz—

szeg;

—számbavételre kerülnek az 1978 folyamán üdülés céljára kiadott szobák és az üdülési vendégéjszakák

száma.

A mezőgazdasági üzemek körében repre- zentatív megfigyelés készül a következő té-

mákban:

— a kereseti és jövedelemforrásokra és az üzemen kívüli keresetek nagyságára vonatkozó kérdéseken túlmenően számba veszik az egyes jövedelemforrá- sok jellegét (egyéb kereső tevékenység. mezőgazda- sági öregségi segély, nyugdíjak. vagyonból származó jövedelmek). kilenc jövedelemcsoportot figyelembe veve;

— az idénymunkások munkateljesitményét szerinti bontásban rögzítik;

—a társadalombiztositási és szakképzettségi kér—

dések között a törvényes társadalombiztosításra (kö- telező és önkéntes biztosítások), a mezőgazdasági nyugdíjpénztárra vonatkozó kérdések, valamint a gaz- daságban dolgozóknak a tulajdonoshoz fűződő ro- koni kapcsolatai szerepelnek; megkérdezik a gazda—

ság tulajdonosának, a tulajdonos feleségének és a gazdaság vezetőjének szakképzettségét is. amennyi—

ben ez utóbbi személy nem azonos a tulajdonossal (a szakképzettséget a mezőgazdasági és a mezőgaz—

daságon kívüli szakmai képzettség fajtája és szintje szerint veszik számba);

—-a mezőgazdasági építmények jellemzőin túlme—

nően megfigyelik a lakóházak melegvíz—szolgáltatá berendezéssel. központi fűtéssel és fürdőszobával, illetve zuhanyozával való ellátottságát;

—a szerződéses kötelezettségek számbavétele ki- terjed valamely termelési társuláshoz való tartozás tagságára is.

nemek

Az 1979. évi mezőgazdasági összeírás és az 1979. évi mezőgazdasági beszámolási rendszer teljes körű részének és reprezenta- tív részének megfigyelési köre azonos. A tel—

jes körű megfigyelésekbe a következő gazda—

ságok tartoznak:

1. azok a mezőgazdasági üzemek (a fő termelési profilt figyelembe véve). amelyek

a) 1 hektár vagy annál nagyobb mezőgazdasági- lag hasznos területtel rendelkeznek;

b) 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodnak (be—

leértve a mezőgazdaságilag hasznos területtel nem rendelkező üzemeket is). de termékegységenként bizonyos meghatározott minimális értéket állítanak elő.

amely megfelel 1 hektár mezőgazdaságilag haszno—

sított terület éves átlagos termelési értékének;

c) 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodnak, és termelésük nem éri el a termékenként megadott mi—

nimális értéket, de 1—9.90 hektár erdőterületük van;

2. az 1 hektár vagy ennél nagyobb területű er- dőgazdaságok;

3. az 1 hektár vagy ennél nagyobb területű hal- gazdaságok.

A reprezentatív megfigyelésbe csak az 1/a és 1/b csoportba tartozó gazdaságokat von- ták be, minthogy e megfigyelés vizsgálati kö—

rének elsősorban ezeknél a gazdaságoknál van jelentősége.

70

Az 1/b és 1/c pontokban említett terméken- kénti minimális értéket táblázatban ismerteti a szerző. Az 1979. évi mezőgazdasági összeírás- ban szerepelnek azok az 1 hektárnál kisebb gazdaságok is. amelyek legalább 30 ár terüle—

ten szőlőt, komlót, dohányt, gyümölcsöt vagy zöldséget termelnek vagy ekkora területen faiskolájuk van, amelyek 10 ár területen sza- bad földön virágot vagy dísznövényt termel—

nek, vagy 1 árnyi üvegházi termelésük van.

illetve akik legalább 8 szarvasmarhát vagy sertést, vagy 50 birkát, vagy 200 baromfit tar—

tanak. A megadott mennyiségek bizonyos mértékig eltérnek a korábban meghatározot—

taktól. mert egyrészt igyekeztek a kritériumo—

kat egyszerűsíteni. másrészt pedig így jobban biztosítottnak tűnik a minimális termelési ér—

ték egységes érvényesítése. A korábbi meg—

figyelésektől eltérően a fűszerlélék és a gyógynövények nem szerepelnek a minimális termelés kritériumai között.

Az 1979. évi mezőgazdasági összeírás fel- dolgozási programja felöleli az 1979. évi me- zőgazdasági beszámolási rendszer feldolgozá—

si programját. Ennek megfelelően az ada- tokat a gazdaságok fő termelési profilja, nagysága. tulajdonformája és termelési ágai szerint, továbbá gazdasági eredményei és társadalmi—gazdasági csoportok szerint von- ják össze. A teljes felvétel eredményeit ezen—

kívül bemutatják még tulajdonviszonyok, bér- leti dij, szobakiadás, munkaerőviszonyok és állattenyésztési struktúra szerint is. A mező- gazdasági beszámolási rendszeren belüli rep- rezentatív megfigyelés eredményeit a gazda—

ságon kivüli jövedelmek nagysága szerint cso- portosítják, és információt nyújtanak egyes gazdaságtípusok munkaviszonyairól. Az 1979.

évi reprezentatív mezőgazdasági összeírás eredményei a szakképzettség, a társadalom—

biztosítás, a termelési közösségekhez kapcso—

lódó szerződéses kötelezettségek, a lakások felszereltsége és háztartástípusok szerint ke—

rülnek bemutatásra.

A tanulmány részletes táblázatban foglal—

ja össze (: sorrakerülő mezőgazdasági össze—

írás egyes fázisainak témáit, időpontját, kö- rét és az összeírásba bevont gazdaságok hozí závetőleges számát. Úgyszintén jól áttekint- hető táblázat mutatja be az 1979. és az 1971.

évi mezőgazdasági összeírás közötti eltérése—

ket.

(Ism.: Nádas Magdolna)

JAPÁN KULFULDI TÖKEBEFEKTETÉSEI

(Japanese overseas investments. MIT! Survey.) — Focus Japan. 1978. 12. sz. 28—29. p.; 1979. 1. sz. 22—

28. p.

A Nemzetközi Kereskedelem- és lparügyi Minisztérium (MlTl) a közelmúltban publikál—

(2)

212 STATlSZTlKAl IRODALM! FIGYELÖ

ta legújabb felvételeinek eredményeita japán társaságok külföldi beruházásairól. Az egyik áttekintés — 1978 március végére vetítve — közli, hogy az idegen területen eszközölt ilyen jellegű beruházások kumulált értéke 222 milliárd dollárt ért el. Ez Japán bruttó nem- zeti termékének 3 százalékát teszi ki. Az 1977—es pénzügyi évben fékezettebb ütemben gyarapodtak a japán cégek határokon túli tőkekihelyezései, mint a korábbiakban.

Külön felvételt készített az MlTl a japán cégek külföldi részvényvásárlásainak alaku- lásáról az 1951—től 1977 áprilisig terjedőidő- szakban. Az adatok tanúsága szerint a ma- gánvállalkozók —— az adott periódus végén - 11,5 milliárd értékű idegen országbeli rész- vényvagyonnol rendelkeztek. Ezek értéke 1973-ban nőtt leggyorsabb ütemben, s össze—

sen tízszeresre növekedett 1968 és 1977 kö- zött. lgy e téren a japánok a negyedik helyre kerültek a nemzetközi rangsorban, az Egye-

sült Államok, Anglia és a Német Szövetségi Köztársaság után. Az egy lakosra vetített ösz- szeg nagyságát illetően azonban — egyelőre

—— jelentős a japán cégek lemaradása partne- reikhez képest. a külföldi beruházásokban. Ez a mutató az Egyesült Államokban 638 dolló

(1976 decemberi adat). Anglia esetében 573 dollár. a Német Szövetségi Köztársaságban 366 dollár volt (1977 decemberi adatok), Ja- pán vonatkozásában pedig csak 217 dollár—

nak felelt meg (1978 márciusában).

Az MlTl kérdőíveket küldött ki 1977 márciu- sában azoknak a japán cégeknek, amelyek- nek más országokban teljes vagy résztulair donú vállalataik voltak. A 3411 megkérdezett cég 36,1 százaléka töltötte ki hiánytalanul az ívet. ezek a külföldi eredetű magánrészve'ny—

vagyon 56,6 százalékát tartották kezükben Ja- pánban.

A válaszokból néhány figyelemreméltó kö- vetkeztetés vonható le. Szembetűnő, hogy a távol—keleti kereskedelmi és banktársaságnx milyen kiterjedt részvényvásárlási beruházáso—

'kat eszközöltek a maguk profiljától eltérő szektorban. más országokban.

A japán feldolgozó ipari nagytársaságok főleg értékesítési fiókvállalatokba összponto-

sították a határokon túli beruházásaikat.

A legnagyobb befolyású üzleti körök szere—

'pe feltűnően megnőtt a külföldi tőkeérdekelt- ségek szerzésében, ezektől származott -— ér- tékben — az ilyen befektetések 97,4 százalé—

ka.

A külföldi beruházások átlagértéke 4.7 mil- lió dollár volt — egy cégre számítva — az adott időpontban. Az 1977—es pénzügyi év—

ben a magántársaságok külföldi beruházásai 47.11 százalékban származtak saját anyagi eszközeikből, két évvel korábban viszont csak 35 százalékban. Ez a változás azt tükrözi.

hogy a bankkamatterheket csökkenteni kí- vánják a japán vállalkozók. így sem állami.

sem magánforrásból nem vesznek fel annyi kölcsönt, mint korábban.

Saját bevallásuk szerint a beruházó cégek 37,6 százaléka élvezett anyagi jövedelmet külföldi befektetésekből az 1976—es pénzügyi évben — egy Japán cégre vetítve — átlagosan

1,2 millió dollár értékben.

A japán érdekeltségű külföldi kereskedelmi vállalatok a szigetország exportügyleteinek jelentős részét bonyolították le. Regionálisan ezek szerepe Észak-Amerikában volt a legki- terjedtebb: közel 60 százalékát közvetítették az ide irányuló áruknak. Ázsiában e mutató 11,4 százalék volt (az 1976-os pénzügyi év- ben). Az ilyen típusú külföldi cégek — átla—

gosan — 44,1 millió dollár értékű japán árut forgalmaztak működési területükön.

A japán érdekeltségű tengeren túli gyár- vállalatok termékeiknek 31,2 százalékát szál—

lították az anyaországba. 53.1 százalékát a ,,házigazda" nemzet piacaira és a fennmara- dó hányadát más, harmadik államok részé- re. Jelentőségüknek megfelelően voltak közöt—

tük olyanok, amelyek külföldön saját elosx'"

hálózatot építettek ki, vagy az anyavállalatuk szervezte ezt meg, és előfordult. hogy helyi partnereik értékesítő apparátusára támasz—

kodtak, illetve részben —- szintén helyi —- ügy- nökökre. Gyártmányaik előállításához a szűk- séges anyagokat és felszereléseket 402 szá- zalékban Japánból. 35.11 százalékban a foga—

dó országtól. a fennmaradó hányadban harmadik piacról szerezték be. a külföldön mű—

ködő — japán tulajdonú — üzemek.

Utóbbiak a technikai bázist illetően az ese- tek 63,7 százalékában kizárólag saját vívmá- nyaikra támaszkodtak, tehát csak kisebb rész- ben hasznosítottak vegyes eredetű know—how—t A kizárólagosan japán know-how felhaszná—

lása különösen a fejlődő országokban nagy- arányú, a fejlett ipari államokban kevésbé.

mert itt könnyen hozzáférhetők a helyi kor—

szerű műszaki eljárások, tapasztalatok is.

A japánok külföldi vállalatai 64.1 száza- lékban növelték profitjukat az 1977—et meg- előző évekhez képest, de még nem érték el ebben a vonatkozásban az 1973-ban ta- pasztalt 73,3 százalékos rekordarányt. A ha—

szongyarapodás főleg azzal függ össze. hogy az ,,olajsokk" hatására e vállalatok is moz—

gósították termelésiköltség-csökkentő tartalé—

kaikat.

A japán érdekeltségű külföldi vállalkozások 34.5 százaléka teljes egészében a távol—ke—

leti társaságok tulajdonában van, míg a leg- alább 50 százalékos tulajdonrészesedésűek aránya 59.7 százalék. A kizárólagosan japán tulajdonú vállalkozások legelterjedtebbek a kereskedelem, a bányászat és a gépgyártás területén, valamint a fejlett ipari országok-

ban.

A határokon túli japán társaságok —— egyen—

ként. átlagosan - 228 főnyi foglalkoztatottal

(3)

S'I'ATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

213

rendelkeznek, akiknek átlagosan havi 490 dollár a bérük, ezen belül a kereskedelmi cé- gek általában ennél többet fizetnek dolgo—

zóiknak.

A beruházási motívumok a válaszok alap—

ján elég sokrétűek. A mezőgazdasági, halá- szati, bányászati társaságokat főleg a nyers—

anyagok helyi bősége vonzotta. ezek haszno-

sítását célozták beruházásaik, az általuk ki—

választott országokban. A gyáripari és kereskedelmi befektetők alapvető indítéka a kül—

földi piacok bővítése volt.

(Ism.: Bíró Klára)

KAZINEC I.:

AZ IPARI TERMELÉS KONCENTRACIÓJÁNAK STATISZTIKAI ÉRTEKELÉSE

(Sztatiszticseszkaja ocenka koncentracii promüslen- nogo proizvodsztva.) — Vesztník Szlatisztíki. 1979. 3.

sz. 12—17. p.

Az ipari koncentráció vizsgálatának egyik alapmódszere a vállalatok meghatározott is- mérvek szerinti csoportosítása. Ez az eljárás azonban csak akkor biztosít reális vizsgálati eredményeket, ha helyesen választják meg a koncentráció jellemzésére szolgáló csoporta- sítási ismérveket. Emellett az is problémát je- lenthet. hogy a különböző ismérveken alapu—

ló csoportosítások eltérő eredményeket szol—

gáltatnak a koncentráció színvonalának és hatékonyságának tanulmányozásához. (A cikk utal arra. hogy a Szovjetunió Központi Sto- tisztikai Hivatala a vállalatok nagyság sze—

rinti csoportosításakor a következő ismérve- ket használja: a bruttó termelés volumene, az ipari termelő állóeszközök értéke, a ter—

melőfolyamotokat kiszolgáló villamos motorok teljesitőképessége, a munkások száma.)

Az eredmények különbözőségének érzékel- tetésére a szerző hét nagyságcsopartról mu—

tatja be a szovjet iparvállalatok egy mun- kásra jutó, illetve az állóeszközök egységnyi értékére jutó bruttó termelési értékének ala.

kulását. A vállalati nagyságcsoportokat eh- hez három különböző ismérv szerint: a bruttó termelés volumene, a munkások száma, il—

letve az állóeszközök értéke alapján képez- ték. A kapott eredmények alapján, az él munka hatékonyágát tanulmányozva az álla- pítható meg, hogy amennyiben a vállalatok nagyságát a termelési érték nagyságcsoport—

jaival fejezik ki, akkor a fajlagos teljesítménv a vállalatnagysággal együtt növekszik. A munkások száma szerinti csoportositásnál viszont ezzel ellentétes a tendencia (az utol- só előtti vállalotcsoportot kivéve). Az állóesz- közök értéke szerinti csoportosítás nem mu—

tat határozott tendenciát. A termelőeszközök fajlagos teljesítménye szintén növekvő ten- denciát jelez a termelési érték alapján tör—

ténő csoportképzésnél (a legnagyobb válla- latok csoportját kivéve), míg a munkások száma. illetve az állóeszközök értéke szerinti csoportosításoknál — a nagyobb csoportok fe- lé haladva —- csökkenő tendencia észlelhető A koncentráció színvonalát jelző különbö- ző csoportosítások tehát eltérő közgazdasági következtetések levonására adnak lehetősé- get. Emiatt a kérdéssel foglalkozó szovjet közgazdászok olyan csoportosítási ismérv ki—

választására törekedtek, amely a leghitele- sebben jellemzi a koncentrációt. Többségük úgy véli, hogy a csoportosításnál egy ismér—

vet kell meghatározónak tekinteni, míg a többi ismérv kiegészítő mutatóként használ—

ható. Nincs azonban egyetértés a tekintet- ben, hogy melyik legyen ez az alapvető is—

mérv. (Egyesek a termelő állóeszközök érté- két javasolják erre a célra, mások a bruttó termelést, ismét mások a nettó termelés vo-

lumenét.)

A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy e jelzett ellentmondások sikeresen feloldhatók (: többdimenzíójú csoportosítás módszere, vagyis a klaszter—elemzés segítségével. (Má—

sik lehetőségként említi meg a szerző a fak- toranalizis alkalmazását.)

A többdimenziójú csoportosítás lényege, hogy a vizsgált egyedekből —- ez esetben az iparvállalatokból — több szempontból is ho- mogén csoportokat (klaszter) kell képezni. A homogenitás elbírálásakor akár a vizsgált sokaság (Xi, X2, ..., Xn) két-két egyedének

egymástól való távolságát

a(xí. xi)

lehet alapul venni, akár az egyedek közeli—

ségének (hasonlóságának) mértékét jellemző függvényeket.

A több ismérv szempontjából is homogén csoportok kialakítására számos algoritmus áll rendelkezésre. Ezek között kiemelkedő szere- pet tölt be az ún. hierarchikus klaszter-eljá- rás. Alkalmazásakor előbb az egymáshoz leg—

közelebbi, majd a mind távolabb elhelyez- kedő egyedekből kell az egynemű csoporto—

kat kialakítani.

A szerző 118 kiválasztott — beton- és vas- betonszerkezeteket gyártó — vállalat példájá—1 ismerteti az eljárás eredményeit. A koncent—

ráció jellemzésére együttesen három ismérve;

használ: az ipari termelő munkások számá- nak, a bruttó termelés volumenének és az ipari termelőberendezések értékének mutató- ját. Összehasonlítási alapként bemutatja azo- kat a nagyságcsoportonkénti fajlagos telje- sítményadatokat is (a bruttó termelési értéket egy munkásra, illetve az állóeszközök egység- nyi értékére vonatkoztatva). amelyeket akkor nyertek, amikor a csoportosítási ismérveket külön-külön alkalmazták. Míg ezek az adatok eltérő tendenciákat tükröznek. addig a hie-