A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.
A dokumentum használatával elfogadom az
Europeana felhasználói szabályzatát.
Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban
Rogers Brubaker, Feischmidt Margit, Jon Fox & Liana Grancea
Erdély két nemzet perifériáján fekszik, mégis mindkettő számára központi jelentőségű a nemzet- építés szempontjáb61. Az államszocialista rendszer bukása után különösen intenzívvé váltak a nacio- nalista küzdelmek Kolozsváron, Erdély kulturális és politikai centrumában. Az elitek nacionalista retori- kája mégis csak mérsékelt társadalmi visszhangra talált. Kolozsvár lak6inak román anyanyelvű többsége és magyar ajkú kisebbsége sokszor közömbös maradt a nevükben zajl6 nacionalista követelésekkel szemben. Hétéves kutatás ered- ményeire támaszkodva ez a könyv nem csak a nemzeti politikák erőteljesen polarizált világát mutatja be, hanem azokat a m6dokat is, ahogyan a nemzeti mivoltot és az etnikai különbségeket a mindennapi életben megtapasztalják, értelmezik és megjelenítik. E tekintetben a könyv az ernicitás működésével kapcsolatos alapvető tudományos kérdéseket feszegeti: hol, mikor és hogyan válnak jelentőssé az etnikai különbségek. Rogers Brubaker és munkatársai, Feischmidt Margit, [on Fox és Liana Grancea együtt ritkán láthat6 perspektívákat kapcsol- nak össze e könyvben: a történetit és az etnográfiait, az intézményest és az interakcionistát, a politikait és a társadalmi tapasztalatra f6kuszál6t. Brubakernek egy korábbi könyvében, aCsoportok nélküli etnicitásban megfogalmazott téziseit továbbfejlesztve, itt azt mutatják meg a szerzők, hogy a hétköznapi életnek, kapcsolatoknak és tapasztalatoknak milyen jelentőségük van és milyen sajátosságuk a politiká- hoz és a kultúrához képest az etnicitás és a nemzet megval6sulása és reprodukci6ja számára.
Rogers Brubaker - Feischmidt Margit- Jan Fax - Liana Grancea
~
Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás
egy erdélyi városban
Rogers Brubaker - Feischmidt Margit - Jon Fox - Liana Grancea
Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás
egy erdélyi városban
L' Hltmattan
Budapest, 2011
A könyv megjelenését az Európai Össze hasonlító Kisebbségkutató Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Nemzeti Kultunilis Alap
A mú eredeti címe:
Rogers Brubaker - Feischmidt Margit - Jon Fox - Liana Grancea:
Nationalist Politics and Everyday Ethnicity in a Transylvanian Town.
Princeton University Press. Princeton és Oxford, 2006.
Fordították: Berényi Gábor (1.,2.,3. fejezet), Boris János (4., ll., 12. fejezet) és Károlyi Júlia (5., 6., 7, 8., 9., 10. fejezet).
©Princeton University Press, 2006
©L'Harmattan Kiadó, 2011
©Szerzök, 2011
©Fordítók, 2011
L'Harmattan France 7 rue de l'Ecole Polytechnique
75005 Paris T.:33.1.40.46.79.20 L'Harmattan Italia SRL
Via Bava, 37 10124 Torino-Italia T./F.: 011.817.13.88
ISBN 978-963-236-409-4
A kiadásért felel Gyenes Ádám
A sorozat kötetei rnegrendelherök, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L'Harmattan Könyvesbolt
1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16.
Tel.: 267-5979 harmattan@harmattan.hu
www.harmattan.hu
Olvasószerkesztő: Karip Tímea
A nyomdai előkészítés Kardos Gábor, a sokszorosítás a Robinco Kft. munkája Felelős vezető Kecskeméthy Péter
Kolozsudri barátainknak
TARTALOM
Illusztrációk jegyzéke XI
Előszó a magyar nyelvű kiadáshoz XIII
Előszó az első kiadáshoz XV
Bevezetés 1
ELSŐRÉSZ:Nemzeti politikák a múltban és a jelenben 1.FEJEZET
A nemzeti kérdés Kelet-Közép-Európában 27
Birodalom és nemzet 30
Történelmi és etnokulturális igények
a Habsburg Monarchia országaiban 34
Etnikai keveredés és nemzeti konfliktus 37
Nemzeti követelések és ellenkövetelések 39
A nemzeti kérdés új szereposztásban 43
A második világháború és ami utána következett 51
2.FEJEZET
Erdély mint etnikai határvidék 57
A három natio 57
A dualista Magyarország, mint nemzetiesítő állam 64
Nemzetiesítés - fordított irányban 69
Háború és rezsimváltás 78
Visszatérés "a nemzethez" 85
3.FEJEZET
Kolozsvártól Cluj-Napocáig 93
Kolozsvár a magyar nemzetállamban 95
Kolozsvártól Clujig 101
Ismét Magyarország részeként 106
A kommunista uralomra való átmenet 110
Kolozsvár románosítása 114
VIlI TARTALOM
4.FEJEZET
Kolozsvár Ceausescu után 125
Az etnopolitikai viszály újbóli megjelenése 128
Az önálló iskolákért vivott harc Kolozsváron és Marosvásárhelyen 133 Gheorghe Funar és a városi tér nacionalizálása 142 Az etnikai hovatartozás újratermelése: magyar egyetem Kolozsváron? 152
Népszámlálás és kategorizálás 157
Következtetés 167
MÁSODIK RÉSZ: HÉTKÖZNAPI ETNICITÁS
5.FEJEZET Portrék
Mari és családja Emilia
Karcsi és Ági Ana
Zsolt és Kati Claudiu és Lucian
181 181 184 186 191 193 197 6.FEJEZET
Tevékenységek Megélni
Megküzdeni a gondokkal Előbbre jutni
Elszámolni a sikerrel Következtetések
201 202 207 211 216 217 7.FEJEZET
Kategóriák Aszimmetriák
Jelölt és jelöletlen kategóriák Etnicitás és állampolgárság .Az etnicitás jelei
Az etnikai hovatartozás felmutatása Kategóriák használatban
Etnikai és regionális kategóriák Következtetések
219 223 224 225 229 234 237 245 251 8.FEJEZET
Nyelvek
Idegenekkel folytatott interakciók
Nyilvános helyen zajló magánbeszélgetések Nyelvválasztás vegyes etnikai hátterű társaságban Nyelvkeveredés intraetnikus helyzetekben Következtetések
253 257 261 266 275 278
TARTALOM IX
9.FEJEZET
Az intézmények Az iskolák Az egyházak A munkahelyek Az egyesületek A média Konklúzió
281 286 294 300 305 308 313 10.FEJEZET
Keveredés
Nézeteltérés és konfliktus Érzékeny témák elkerülése Tréfálkozás és ugratás Választások
Következtetések
321 324 327 329 332 335 11.FEJEZET
Migráció
Itt már úgysem sikerülhet ("Aici nu se mai poate") Stigmatizált állampolgárság
Az ambivalens haza
337 337 342 347 12.FEJEZET
Politika Funar AzRMDSZ Az autonómia
355 361 366 370
Konk1úziók 379
Epilógus 387
A.FÜGGELÉK
Példa a nacionalizmus interakciós kialakulására 397
B.FÜGGELÉK
Bibliográfia 409
Tárgymutató 453
ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE
SZÍNES TÁBLÁK
1. A magyar konzulátus a Főtéren (Egyesülés tere)
2. A Főtér háromszínű zászlórudakkal, jelzőszászlókkal és padokkal 3. Hárornszínű Kolozsvár
4. Március 15-i felvonulás 5. Háromszínű jelzőtáblák 6. Magyar nemzeti színek
7. Magyarokat a 2002-es népszámlálásra mozgósító röplap 8. .Rornán" és "magyar" várostérkép-borftők
9. Piaci jelenetek 10. Román nemzeti ünnep
FEKETE-FEHÉR KÉPEK
11. Légifelvétel a Főterről és az Avram lancu térről
12. Emléktábla felhelyezése és leleplezése a Mátyás-szobron, 1992 13. Avram Iancu-szobor és az ortodox katedrális
14. A román múlt felidézése 15. Ellentétes értelmű emléktáblák
16. Turista és esküvői társaság a nemzeti emlékművek előtt 17. Befejezetlenül maradt templom
18. A városközpont és a peremek madártávlatból 19. Az ipari Kolozsvár
20. Lakótelepek
21. A munkaerőpiac peremén
22. Külföldi lehetőségeket hirdető plakát 23. Választási plakát VIad Tepessel
XII 1LLUSZTRÁCIÓ K JEGYZÉKE
TÉRKÉPEK
1. térkép Kolozsvár városközpont ja 2. térkép Kelet-Kőzép-Európa, 1815-ben 3. térkép Kelet-Kőzép-Európa, 1910-ben 4. térkép Keler-Közép-Euröpa, 1930-ban
5. térkép Magyarország és Románia a 20. században 6. térkép Erdély a 20. századi Romániában
7. térkép Kolozsvár az 1990-es években
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK
2.1. táblázat Erdély lakossága etnikai önbesorolás szerint, 1900-2002 3.1. táblázat Kolozsvár lakossága etnikai önbesorolás szerint, 1880-2002 3.2. táblázat Kolozsvár lakossága fekezeti hovatartozás szerint, 1880-2002 3.3. ábra Kolozsvár növekedése, 1880-2002
4.1. táblázat Marosvásárhely és Nagyvárad lakossága etnikai önbesorolás szerint, 1910-2002
A fotók szerzői jogai: Jon Fox: Ia-b, 3a-l, 4a, Sa-c, őa-b, 9a-d, 10, 13b, 14a-c, l Sa-b, 16a, 16d, 17, 18a-b, 19a, 19c-d, 20a-d, 21b, 22a-c, 23; Rogers Brubaker: ge; Adrian Dohotaru: Ll a-b; Valentin Grancea: 19b, 21a; Rohonyi D. Iván: l Za-d, 13a; Sanda Tomuletiu: 4b-c
ELŐSZÓ A MAGYAR NYELVŰ KIADÁSHOZ
A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, bizonyos értelemben már törté- nelmi munka. Pedig még nincsen tíz éve, hogy lezárult Kolozsváron az a kutatás, amelynek eredményeire támaszkodik, és még nincsen öt éve, hogy e könyv első, angol nyelvű kiadása megjelent. Azért történelmi, mert szá- mos jelenség, amely akkor az érdeklődés középpontjába állította ezt a várost, ami a posztkommunista nacionalizmusnak nemcsak harsány szín- padává, de a nacionalizmus kutatás igazi laboratóriumává tette, már a múlté.
Kolozsvár polgármesteri székében azóta már a második ember ül, aki
"nemzeti kérdésekben" egy a 90-es évekbeli vezetéstől élesen különböző szemléletet képvisel. A politikai nyitásnak és az ennek nyomán megnyíló gazdasági lehetőségeknek, a városnak nyújtott kormányzati támogatásnak, valamint az egyetemi és kulturális élet fellendülésének következtében olyan gazdasági és szellemi pezsgés kezdődött Kolozsváron, amely nemcsak a városképet írta felül - például a nacionalista giccs helyett a történelmi városközpont rehabilitációjával - hanem a politikai viszonyokat tágabb értelemben is. Ezzel együtt számos jellemzője nem változott az erdélyi városi, azon belül a kolozsvári társadalmi kapcsolatoknak és a köréjük szerveződő etnikus viszonyoknak, sőt, bizonyos mértékig a nemzetiesítés és a nemzeti mivolt logikája és dinamikája sem. Az etnikai alapon szerve- ződő, sok szempontból Magyarország támogatását élvező intézményrend- szer ugyanazt a meghatározó szerepet játssza az etnicitás reprodukciójában, mint egy évtizeddel ezelőtt. A feszültség teremtő témákat kezelni tudó és a nyelvi,kulturális határátlépést megvalósító hétköznapi gyakorlatok ugyan- úgy kulcsszerepben vannak az etnicitás megteremtése szempontjából, mint tíz évvel korábban. Mint ahogyan időtállónak gondoljuk azokat a megál- lapításokat is, amelyeket a kolozsvári példák alapján az etnicitás tapaszta- lati felépítéséről, interakciókhoz és a kategorizáció különbségteremtő ak- tusaihoz kötött megvalósulásáról tettünk. Azok a strukturális viszonyok és kulturális mintázatok, amelyek felvázolására könyvünkben az etnicitás és a nemzeti mivolt tekintetében kísérletet tettünk, elég nagy állandóságot mutatnak. Ezzel együtt érdekesek lehetnek azok a változások, amelyekre Románia uniós csatlakozása, gazdasági fellendülése, Magyarország vonz- erejének csökkenése, a 90-es évek végén még csírájában látott intézmény- rendszer teljes kiépűlése, a nemzet és kisebbségpolitikai stratégiák stabi- lizálódása következtében került sor. E folyamatok hatásait most folyó és
XIV ELŐSZÓ A MAGYAR NYELVÚ KIADÁSHOZ
ezutáni kutatások fogják megvizsgálni. Ezekkel, illetve a régióban zajló további kutatásokkal kíván még inkább párbeszédet létesíteni az öt évvel ezelőtt angolul napvilágot látott könyv most egyszerre megjelenő román és magyar nyelvű fordítása. A fordítás nem jöhetett volna létre az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Alapítvány és az MTA Kisebbségkutató Intézete, továbbá a kiadást lehetővé tevő Nemzeti Kulturális Alap támo- gatása nélkül. De nagyban előrelendítette az a támogatás, amelyben a helyi nyelveken való megjelenés gondolatát a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet részesítette. Mindezekért köszönettel tarto- zunk.
Feischmidt Margit Budapest, 2011. március
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
Könyvünk az etnicitás és a nemzet működését vizsgálja egy olyan közegben, amelyet erős és makacs kisebbségpolitikai konfliktusok jellemeznek. A helyszín egy erdélyi nagyváros, Kolozsvár, amit az 1995 és 2001 közötti időszakban vizsgáltunk. Bár a kutatást Kolozsváron végeztük, a könyv elsősorban nem Kolozsvárról szól.' Kérdéseink sok szempontból elméleti jellegűek, azt kutattuk, hogy az etnicitás és a nemzet miként mutatkoznak
meg és válnak küzdelmek tárgyává a politikában, s miként fejeződnek ki, valósulnak meg és értelmeződnek a mindennapi életben. A könyv hidat igyekszik teremteni hagyományosan különálló tudományos diszciplínák között: egyszerre tárgyalva a nacionalista politikát és a hétköznapi etnicitást, olyan nézőpontokat és elemzési módszereket (történeti és etnográfiai, in- tézményi és interakciós, politikai és tapasztalati) egyesítve, amelyek így, együtt ritkán fordulnak elő.
A könyv hosszú ideig készült. Az a szellemi érdeklődés, amely Kolozs- várra, s végső soron ehhez a vállalkozáshoz vezetett, húsz éve ébredt fel bennem, amikor megismerkedtem akőzép- és kelet-európai nemzeti mi- volttal és nacionalizmus sal foglalkozó gazdag német történeti szakiroda- lommal. Ez alig valamivel azt megelőzően történt, hogya kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása, valamint aSzovjetunió és Jugoszlá- via felbomlása nyomán a "nemzeti kérdés" ismét régiószerte égetővé vált.
Az 1990-es évek első felében kutatásaim középpontjában a nacionalista politika kialakulásának általános kérdései álltak a régiőban,? Ugyanakkor megpróbáltam elméletileg megragadni az etnicitás nehezen megfogható jelenségét is. Ebből az elméleti tisztázásra irányuló erőfeszítésből születtek meg azok a tanulmányaim, amelyek kritikailag vizsgálták az uralkodó analitikus fogalomkészletet, s egy olyan beszédmódot próbáltak kialakí- tani, amely szakít az etnicitás és nacionalizmus kutatására települő szub sz- taneialista feltételezésekkel, ugyanakkor mégsem egyszerűen konstrukti- vista közhelyekre támaszkodik. 3
1"A kutatás helyszíne - mint Clifford Geertz megjegyezte - nem azonos a kutatás tárgyával. Az antropológusok nem falvakat (törzseket, városokat, vagyis helyeket) kutatnak;
hanem falvakban kutatnak." (Geertz: The Interpretation of cultures, 22.)
2Brubaker: Nacionalizmus újkeretben.
3Ezek közül a tanulmányok közül számosat Brubaker Ethnicity uiitbout Groups című kötete tartalmaz.
XVI ELÓSZÓ AZ ELSÓ KIADÁSHOZ
Munkám során úgy éreztem, feszültség támad a - Charles Ti Ily szava- ival- "nagy struktúrákra, folyamatokra [és] nagyszabású összehasonlítá- sokra" irányuló empirikus kutatásaim s mindinkább erősödő meggyőző- désem kőzőtt, hogy az etnicitás és a nacionalizmus a legjobban úgy érthe- tő meg, ha alulról és felülről, mikro- és makroperspektivából egyaránt tanulmányozzuk. Távolról igen könnyű zárt és homogén etnikai csopor- tokat és nemzeteket .Játni", amelyeknek közös érdekeket, felfogást, szán- dékokat és akaratot lehet tulajdonítani. Kőzel hajolva viszont annak a tágabb kontextusnak az elveszítését kockáztat juk, amely a tapasztalatot és az in- terakciókat alakítja. A nagy- és kőzepes léptékű struktúrák és folyamatok tanulmányozása nélkülözhetetlen marad, mégis meggyőződésemmé vált, hogy ez kiegészítendő a mindennapi tapasztalathoz közelibb szintek vizs- gálatával, feltéve, hogy nem kívánunk a "csoport-jellegre" vonatkozó iga- zolatlan feltevésekbe bonyolódni, s azt a módot akarjuk megérteni, ahogy az etnicitás "működik".
Ilyen gondolatoktól kísérve vetődtem 1994-ben Kolozsvárra. Rövid látogatásom egybeesett az ottani politikai feszültségek kiéleződésével. A helyi magyar kisebbség heves tiltakozása közepette a város szélsőségesen nacionalista román polgármestere régészeti ásatások tervével állt elő a történelmi városközpontban, a város magyar múltja központi jelképének (és egy mitikus magyar uralkodó lovas szobrának) közvetlen szomszédsá- gában. A magyar etnikai-nemzeti érzékenység kiszámított megsértésével az ásatások célja az volt, hogy kimutassák a helyszínen a korábbi római - s ennek folytatásaképpen: román - jelenlétet."
Amint többet tudtam meg a polgármester agresszív retorikai és nem- zetiesítő lépéseiről, amelyek közül csak egy volt a főtéri ásatások elrende- lése, úgy döntöttem, a következő évben feltáró kutatás céljából visszatérek Kolozsvárra. Magammal hoztam Jon Foxot, a már két éve Magyarországon élő fiatal amerikai kutatót, aki éppen szociológiai doktori programját kezdte a Kaliforniai Egyetemen. Jon az előző évben kezdett velem dolgoz- ni, sajtóanyagokat gyűjtött Magyarországon és magyar politikusokkal készített interjúkat Erdélyben, felkészülve az erdélyi, szlovákiai és jugo- szláviai magyar kisebbségekkel, illetve a szovjet utódállamokban élő ukrán és orosz kisebbségekkel foglalkozó nagyszabású összehasonlító kutatásra.
Kolozsváron nem a politikai vagy a kulturális elit körében próbáltunk kapcsolatokat teremteni, ehelyett átlagemberekkel kezdtünk beszélgetni.
Meglepődve láttuk, mekkora eltérés tapasztalható az elmúlt három év nyilvános politikai drámái és a kolozsvári emberek gondjai és aggodalmai között, ez utóbbiak többségét ugyanis alig érdekelte a nacionalista politika, mi több, el is utasították.
4Lásd 4. fejezet.
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ XVII
E látogatás során találkoztunk Feischmidt Margittal, a Kolozsváron felnőtt fiatal magyar kutatóval, aki tanulmányai folytatása céljából Buda- pestre költözött. Egy erdélyi faluban az etnicitás tárgykörében végzett antropológiai kutatás után Margit akkor doktori tanulmányokat folytatott etnológiai témában a berlini Humboldt Egyetemen, s tanulmányozni kezdte a kolozsvári város kép nemzetiesítésére irányuló polgármesteri erőfeszítések körüli konfliktusokat. Eredeti szándéka az volt, hogy főleg a nyilvános vita középpontjában álló két, "magyar" és "román" szobornak tulajdonított szimbolikus jelentéssei foglalkozzon. Ám ő is rájött, hogya kolozsváriak - különösen az ifjabb nemzedékből azok, akik nem végeztek felsőfokú tanulmányokat - jórészt közömbösek e szimbolikus jelentésekkel szemben, s más dolgok foglalkoztatják őket; emiatt éppen kutatási terve újragondolásával volt elfoglalva.
Az ezt követő néhány évben folytattam a munkát Jonnal, és Margittal is elkezdtem együtt dolgozni.5Ez a kétfajta együttműködés eleinte külön vágányokon haladt, bár nehányszor hármasban is összejöttünk. Eleinte nem terveztem Kolozsvárról szóló könyvet. Elvetettem a magyar és orosz kisebbségekről szóló összehasonlító kutatás ötletét: egy ilyen vizsgálathoz távolról és fentről kiinduló megközelítésre lett volna szükség, én viszont mind inkább az etnicitás és a nemzeti mivolt etnográfiai tanulmányozása mellett köteleztem el magam. Kezdetben mégis olyan összehasonlító vizsgálatban gondolkodtam, amely más olyan erdélyi és dél-szlovákiai városokra is kiterjedne, ahol jelentős számú magyar lakosság él; kolozsvá- ri munkánk mellett előzetes kutatást folytattunk az erdélyi Nagyváradon és Marosvásárhelyen, valamint a szlovákiai Kassán is."
Liana Granceával1998 őszén ismerkedtem meg. Margithoz hasonlóan ő is Kolozsváron nőtt fel. Ottani egyetemi tanulmányai után annak a budapesti Közép-európai Egyetemnek a nacionalizmus tanszékének MA- programjára iratkozott be, ahol én éppen vendégprofesszor voltam. Liana román anyanyelvű. de (nemzedék társaitól eltérően) magyarul is folyékonyan beszél. Elénken érdeklődött az interakciók apró részletei iránt, séles szem-
5Időközben Jon és Margit folytatták doktori tanulmányaikat. Jon megírta az erdélyi magyarok magyarországi munkavállalásáról szóló MA-dolgozatát (amely "National Iden- titise on the Move" címmel jelent meg). Disszertációja ("Nationhood without Nationalism") a román és magyar egyetemi hallgatók mindennapi nacionalizmusával foglalkozik Koloz- sváron; részei megjelentek in: Fox: "Missing the Mark" és ugyanő "Consuming the Nation", Margit disszertációjának középpontjában a szimbolikus harcok és a mindennapi kultúra állt Kolozsváron; Etbnizitat als Konstruktion und Erfabrung címmel jelent meg. Néha az említett disszertációkhoz gyűjtött adatokra támaszkodunk, s hivatkozunk is a bennük előforduló elemzésekre. Néhány kivételtől eltekintve azonban a jelen munka más adatokra épül és teljesen más gondolatmenetet követ.
6Ebben az előzetes vizsgálatban a Kaliforniai Egyetem két további doktorandusza is részt vett: Cálin Goina Marosvásárhelyen és Peter Stamatov Kassán.
XVIII ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
mel figyelt fel ezekre. MA-dolgozatát a kolozsvári vegyes életvilágok, magyar-román családok műkődéséről Írta. A rákövetkező nyár folyamán kezdett velem dolgozni Kolozsváron, majd ősszel a Los Angelesi Kalifor- niai Egyetem PhD-programjának keretében folytatta tanulmányait."
A többéves kőzős empirikus munkánk eredménye, amire ez a könyv támaszkodik, több mint száz interjú, hosszas etnográfiai megfigyelések, módszeres anyaggyűjtés a helyi román és magyar nyelvű sajtóból. Bizonyos értelemben mégis csak a felszínt karcoltuk. Több másik - vagy akár csak egyetlen - városra kiterjedően hasonló mélységű vizsgálatot végezni nem csak több pénzt és időt igényelt volna, hanem alapvetően másfajta együtt- működést is. Találkozásaim Jonnal, Margittal és Lianával esetlegesek voltak; együttműködésre aközös érzékenység és érdeklődés vezetett ben- nünket. A kutatás bővítése azt igényelte volna, hogy módszeresebben és tudatosabban válogat juk ki a megfelelő szaktudással bíró munkatársakat;
az általunk teremtett szoros munkakapcsolatot nagyobb merítés esetén nem lehetett volna ismét létrehozni.
Amikor választani kellett "bővítés" és "elmélyítés" között, az utóbbit választottam, s elkezdtem egy kifejezetten Kolozsvárra fókuszáló könyvet tervezni. Több mint harminc fókuszcsoportos interjút készítettünk; ezek segítségével megfigyelhettük, hogyan fogalmazódnak meg etnikai termi- nusokban viszonylag strukturálatlan beszélgetések keretei között a min- dennapi gondok és törekvések. Tanulmányoztuk a helyi magyar és román sajtót, dokumentumokat - például házassági anyakönyveket -, megfigyel- tük az állami ünnepeket és politikai tiltakozásokat, a szimbolikusan meg- jelölt közterek hétköznapi használatát, vizsgáltuk a hétköznapi interakci-
ókat és jelentős időt töltöttünk azzal a néhány kolozsvárival, akiket beve- zető portrék alanyai nak szemeltűrik ki."
Miután korlátoztuk kutatásunk hatókörét, fogalmi kereteit is átalakí- tottuk. A magyar és orosz kisebbségek széles kőrű összehasonlító vizsgá- latára eredetileg az ösztönzött, hogy nagyon érdekeltek a nemzeti kisebb- ségek, azotthonukul szolgáló nemzet- (ésgyakran nemzetiesítő) államok, valamint az ún. anyaországok közötti dinamikus viszonyok. Ahogy mind többet tudtunk meg az etnicitás megélt tapasztalatairól, ez a képlet hát- térbe szorult; egyre fontosabbá vált a helyi politika közege mint az etnicitás mindennapi tapasztalatának háttere. Az egész államra kiterjedő és állam- közi kontextusok persze jelentős mértékben alakírják a helyi politikai harcokat és az etnicitás mindennapi tapasztalatát egyaránt; könyvünk első részében hosszabban ki is térünk erre a tágabb kontextusra. Az összeha- sonlítás szempontjának háttérbe szorulása és a hétköznapi etnicitás iránti
7Az egyetemen Liana atanszék mikroelemző részlegéhez csatlakozott; jelenleg fejezi be abeszélgetéselemzéssel foglalkozó disszertációját.
8A részletekről lásd B függelék, "Megjegyzés az adatokhoz".
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ XIX
mind fokozottabb érdeklődésünk miatt azonban tervünket is át kellett értékelnünk. Figyelmünk középpontjába immár nem az került, hogy mi- ként viszonyul a magyar kisebbség a nemzetállamhoz, amelybe be van ágyazódva, illetve a külső anyaországhoz, amelyhez kulturálisan kötődik.
Ehelyett az etnicitás és a nemzeti mivolt mindennapi tapasztalata és meg- valósulása foglalkoztatott bennünket egy olyan helyi közegben, amelyet erőteljes elit szintű kisebbségpolitikai küzdelmek jellemeznek.
Egyedül, vagy más közreműködőkkel nem vágtam volna bele ebbe a feladatba. Valamennyien tudunk magyarul és románul is, s kizárólag ilyen nyelvű adatokat dolgoztunk fel. En azonban egyik nyelvben sem vagyok annyira otthon, vagy elég érzékeny a beszélgetések árnyalataira, hogy képzett etnográfusnak tekinthetném magam. Jóllehet 1995 és 2001 között nyaranta több hetet töltöttem Kolozsváron, egy huzamban hosszabb idő- szakokra nem tudtam a terepre menni. A Kolozsváron felnőtt Margit és Liana nem csak az anyanyelvi szintű magyar és román tudásával járultak hozzá a kutatáshoz, hanem a távolságtartás és a szakmai képzettség által reflektált gazdag helyi tapasztalataikkal is. Jon hosszabb kolozsvári tar- tózkodásainak - 1995 és 2001 között összesen 21 hónap, beleértve azt az évet is, amelyet főleg a saját disszertációjával kapcsolatos kutatásoknak szentelt - köszönhető etnográfiai adataink jelentős része."
Négyünk között egyetértés volt kutatásunk legalapvetőbb elméleti és módszertani kérdéseit illetően. Neveltetési, vérmérsékletbeli és képzett- ségbeli eltérések miatt mindazonáltal más-más látószögből közeledtünk a vállalkozáshoz. Margit és Liana között nem valamiféle politikai "kiegyen- súlyozás" működött, ahol Margit képviselte volna a "magyar", Liana a
"román" nézőpontot. Eltérő nyelvi és etnikai-nemzeti szocializációjuk miatt néha képesek voltak felfedezni és helyreigazítani egyes megfogalmazások elfogultságait. A szakmai képzettségben, módszertani orientációban, szel- lemi érdeklődésben megnyilvánuló eltérések azonban az eltérő etnikai- nemzeti önbesorolásnál erőteljesebben alakították munkatársaim külön- böző látószögét. Idesorolom Jon érzékenységét a nemzeti mivolt minden- napi megnyilvánulásaira; Margit antropológiai képzettségét és az etnicitás és nacionalizmus szimbolikus és rituális aspektusai iránti érdeklődését; és Liana éles szemű - és fülű - felismeréseit az interakciók árnyalataival kap- csolatban, amit tovább fokozott szakértelme a párbeszédelemzés terén.
A közös munka mindig problémássá teszi a megírást, a mi négyes együttműködésünk pedig különösen bonyolult kérdéseket vetett fel e téren.
Egységes és koherens könyvet akartunk írni; ez kizárta, hogy felosszuk a munkát, s a könyv különböző részeit más-más résztvevőre bízzuk. Talán kísérletezhettünk volna többszólamú stílussal, megőrizve a szerzők hang- nemében mutatkozó eltéréseket. Ez azonban elterelte volna a figyelmet
9Szerzőtársaimat betűrendben a címoldalon sorolom fel.
xx
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZelemzésünk lényegéről, s azzal a kockázattal járt volna, hogy eltúlozzuk a látószögbeli eltéréseket. Az egységes szerzői hang, amelyben megegyeztünk, kétségtelenül elmos vagy elfed bizonyos eltéréseket közöttünk. Ugyanak- kor együttműködésünk egyik kulcsmozzanatát is kiemeli: azt, hogy állan- dó vitáink nyomán nézetkülönbségeink nem éleződtek vagy fokozódtak, hanem számtalan kisebb-nagyobb buktatót leküzdve nézetei nk kőlcsőnő- sen idomultak egymáshoz, s közös látószögünk mind jobban fejlődött és finomult.
A kézirat 2001 és 2005 közötti megírása elsősorban (átdolgozásáé pedig teljesen) az én felelősségem. E folyamat során munkatársaim számos rész nyersfogalmazványával és első vázlatos kidolgozásával voltak segítségem- re; ezen kívűl minden fejezet újabb és újabb változatait kimerítően - és néha kimerülten - megvitattuk. Az eredmény egy olyan szöveg lett, amely, noha egyetlen hangon íródott, mélyebb értelemben mindannyiunk szer- zőségét magán viseli.
Rogers Brubaker
Los Angeles, 2005. december
BEVEZETÉS
1997 július ának egyik reggelén nem sokkal tíz óra után egy áruszállító autó állt meg a magyar konzulátus épülete előtt. A konzulátus harmadik eme- leti ablaka mellett piros-fehér-zöld zászló lobogott. A konzuli hivatal kilenc éves kihagyás után két nappal korábban nyílt meg ismét. 1988-ban záratta be a román kormány, válaszul arra, hogya fokozatosan liberalizálódó késő kommunista Magyarországon egyre erőteljesebben bírálrák a Ceausescu- diktatúrát az ország magyar nemzetiségű kisebbségével szembeni bánás- módja miatt. A romániai magyaroké az egyik legnagyobb lélekszámú kelet-európai kisebbség volt abban az időben, amely az 1992-ben végzett népszámlálás adatai szerint mintegy 1,6 milliót, Románia lakosságának 7, Erdély lakosságának pedig 200/0-át tette ki.' A két ország közötti diplo- máciai kapcsolat, jórészt a magyar kisebbség státusával kapcsolatos állan- dó súrlódások következtében Ceausescu 1989 decemberében bekövetkezett bukása után is feszült maradt. A viszony azonban 1996-ban érezhetően javult: Bukarestben liberális, Nyugat-barát koalíció váltotta fel a korábbi
nacionalista szellemiségű kormányt, az 1994-ben Magyarországon hata- lomra került szocialista-liberális kormány pedig érdekeltebb volt a jó kap- csolatok fenntartásában Romániával, mint az előző (ésakővetkezó) nacio- nalistább szellemű kormányok. A közeledés egyik gyümölcse lett a kolozs- vári konzulátus újbóli megnyitása.
Kolozsváron azonban éppen ekkor választották újra a lázító retorikája, konfrontatív stílusa és magyarellenessége miatt hírhedtté vált szélsősége- sen nacionalista Gheorghe Funar polgármestert. Funar hevesen tiltakozott a város főterének északi oldalán, kiemelt helyen álló (1. térkép) konzulátus újbóli megnyitása ellen. A polgármester számára már az is problémát je- lentett, hogy a tér építészetileg a város Habsburg- és magyar múlt jára emlékeztet.2A tér fölött a késő gótikus Szent Mihály-templom monumen- tális épülete, impozáns tornya és Corvin Mátyás magyar király historicista stílusú lovas szobra uralkodik. A templomnak és a szobornak egyaránt magyar konnotációi vannak: a gyülekezet tagjai szinte kivétel nélkül ma-
1Kürti: TheRemote Borda/and, 129-130; lordaehi: "The Anatomy of a Historieal Con- Riet", III.b.4. fejezet. A 2002-es romániai népszámlálás ennél jóval kevesebb, mintegy 1,43 millió magyar nemzetiségűt mutatott ki; a esökkenésrőllásd e kötet 4. fejezetét és a zárszót.
2 A város történetét a könyv 3. fejezetében tárgyaljuk bővebben.
2 BEVEZETÉS
1.térkép.Kolozsvarír be varosa1 '
BEVEZETÉS 3
gyarok, a szobor pedig a magyar nacionalizmus kora 20. századi emlék- műve.3Amikor az első világháború végén összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a várost (Erdély többi részével együtt) Romániához csatolták, de egészen az 1950-es évekig a magyarok alkották a helyi többséget, s a központi tér mindmáig megőrizte magyar légkörét.
Hivatalba lépésétől, 1992-től kezdve Funar szárnos lépést tett, hogy semlegesítse ezeket a magyarságot felidéző képzettársításokat, és kinyil- vánítsa a tér román jellegét." Visszahelyeztette a szobor talapzatára az 1930-as évekbeli emléktáblát, amely román nacionalista felfogásban szólt Mátyásról. Szorgalmazta a téren a régészeti ásatásokat, amelyek célja római romok feltárása, s ezáltal Kolozsvár román jellegének hangsúlyozása volt (az ókori rómaiak és a mai románok között vélelmezett közvetlen kapcso- lat révén). Azzal fenyegetőzött, hogy áthelyezi, illetve ("restaurálási céllal") eltávolítja a lovas szobrot. Az emlékmű mindegyik oldalára zászlórudakat állíttatott román zászlókkal, s közéjük román nemzeti színű - piros, sárga, kék - zászlószalagokat feszített ki. Később román nemzeti színűre mázolt padokra cseréltette le a tér fehér padjait. A szimbolikusan megterhelt tér
"nemzetivé" tételére irányuló állandó erőfeszítései közepette Funar pro- vokációnak fogta fel a tervezett magyar konzulátust, s még inkább azt, hogy az épületre kitűzzék a magyar zászlót. Nyilatkozatok sorában jelen- tette fel a konzulátust, s azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja engedélyez- ni annak megnyitását. Amikor a konzulátus mégis megnyílt, bojkottálta a megnyitó ünnepséget, noha azon a magyar és a román külügyminiszter is megjelent.
Ilyen körülmények között parkolt le az említett júliusi reggelen a furgon a konzulátus előtt. Emberek szálltak ki belőle, s kitolható létrát támasz- tottak az épület oldalának. Egyikük az arra járók szeme láttára felmászott a létrán és eltávolította a harmadik emeleti ablak mellett elhelyezett, ma- gyar állami lobogót.
Súlyosan megosztott társadalmakban az ilyen szimbolikus provokációk erőszakos etnikai vagy nemzeti mozgósítások gyújtópontjául szolgálnak.' Az effajta provokációk más közegben is felháborodást keltettek volna, spontán vagy szervezett tiltakozásra lehetett volna számítani. A zászló ellopása mégsem váltott ki Kolozsváron sem tiltakozó gyűlést, sem alá-
3A vallási és etnikai hovatartozás között Erdélyben szoros korreláció áll fenn: az orto- doxok és a görög katolikusok túlnyomórészt románok, a kálvinisták zömmel magyarok, a római katolikusok túlnyomó többsége is magyar. A szobor etnikai-nemzeti szimbolizmusáról és különböző rezsimek alatt elszenvedett viszontagságairóllásd 3. fejezet.
4Ezeket és más nacionalista kezdeményezéseket a 4. fejezetben tárgyalunk. Lásd még a 2-3.,18-19. és 23. képet.
5A jól meghatározott "provokációs rítusok" szerepéről a hinduk és muszlimok közöt- ti erőszakos konliktusok során Dél-Ázsiában lásd Gaborieau: "From Al-Beruni to Jin- nah".
4 BEVEZETÉS
írásgyűjtést. Bár az esemény első oldalon szerepelt a másnapi helyi magyar nyelvű lapban, a város magyar lakóit, akik a teljes lakosság mintegy ötödét teszik ki, nem különösebben izgatta a dolog. Néhányan ugyan felháboro- dásuknak adtak hangot, mások gúnyosan mosolyogtak, mintha csak ezt mondták volna. "Miért, mit vártál?" vagy "Már megint nem bír magával."
Az eseményt nem úgy értelmezték, mint egy nemzeti szimbólum meg- szentségtelenítését. Funar újabb provokációját látták benne, márpedig ezekhez az elmúlt öt év során a magyarok már hozzászoktak. Bohózati, s nem drámai keretekben beszéltek róla. Az elkövetőket letartóztatták (a rendőrség felügyeletét ugyanis nem a városi önkormányzat, hanem amegye látja el, amelynek hivatalnokai viszont a központi kormányzattól függnek), Funar hazafiaknak nevezte őket, s javasolta díszpolgárrá avatásukat. A zászlót annak rendje és módja szerint visszahelyezték, s azóta is zavarta- lanul ott lobog."
Ez a kis incidens egy általánosabb kérdést is felvet. A zászló eltávolítása nem elszigetelt esemény volt; mint fentebb jeleztük, Funar polgármesternek a szimbolikus nemzetiesítést lobogójára tűző tágabb politikájába illeszkedett.
Maga Funar pedig nem egyszerűen helyi különc volt, hanem az országos szintű nacionalista politika egyik vezető alakja? S nem is Funaré volt az egyetlen nemzeti szellemű színjáték a városban. Kolozsvár volt (és maradt) a Romániai Magyarok Demokratikus szövetségének (RMDSZ) központ- ja, amely egyszerre a magyar kisebbség képviseletére igényt tartó ernyő-
szervezet, samagyarok széles körű területi és kulturális autonómiája mel- lett elkötelezett országos politikai párt. Románia nyugati határainak túlol- dalán Magyarország igényt tart Romániában és másutt élő nemzettársai jogainak védelmezésére, s ez a román nacionalista retorika szerint állandó irredenta törekvések melegágya. A helyi etnopolitikai csaták országos szin- tű és államközi nemzeti konfliktusokkal szövődnek össze.
Ceausescu bukása után Kolozsváron az erőszakos kimenetelű etnikai- nemzeti összecsapás kirobbanásának több eleme is összefonódni látszott:
az 1992 és 2004 között hivatalban levő radikálisan nacionalista és vitriolo- san magyarellenes polgármester; egy jól szervezett, anyagi eszközökkel ellátott és erőteljesen nemzeti irányultságú magyar politikai párt; nemzeti szellemű román és magyar nyelvű nyomtatott és elektronikus média; és heves politikai konfliktusok szobrok, emléktáblák, zászlók és más nemze- ti jelképek körül. Hozzávehetünk ehhez egy sor, szintúgy kedvezőtlen történelmi és környezeti tényezőt: a Ceausescu-rezsim örökségeként a civil
6Lásd la-b kép.Elbeszélesünk aSzabadság július 26-i és augusztus 6-i beszámolójára, valamint a napisajtó július 31-i és augusztus 1-i jelentéseire épül, amelyeket az RMDSZ gyűjtött össze országos és helyi román és magyar nyelvű lapokból (lásd http://www.hhrf.
org/rmdsz/sajtofigyelol).
7Funar 1992 és 1997 között a szélsőséges Román Nemzeti Egységpárt elnöke, majd 1998-tól az ugyanennyire nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára volt.
BEVEZETÉS 5
társadalom felmorzsolódását és a zsarnoki hivatalos nacionalizmust, a posztkommunista Románia katasztrofális gazdasági helyzetét és az "átme- net" kiváltotta felbomlást és kiábrándulást, az Erdélyben és körülötte rég- óta zajló nemzeti színezetű csatározásokat, amelyek nyomán a 19. század közepe óta négyszer cserélt gazdát a terület, ezek közül a legutóbbi akra - 1940 és 1944 - az idősebb nemzedék még élénken emlékszik. Továbbá a Romániával és Magyarországgal egyaránt határos Jugoszlávia erőszakos felbomlását és elnyúló haláltusáját s - testközelben - a véres utcai harcokat Marosvásárhelyen 1990-ben, Kolozsvártól alig 100 kilométerre keletre."
A kolozsvári ak egészében véve mégis egykedvűen és távolságtartóan, tulajdonképpen elég közönyösen reagáltak a közbeszédben eluralkodott nacionalista retorikára. Bár Funar polgármester nemzeti retorikája és magyarellenes kijelentései eleinte nagy felzúdulást keltettek, a kolozsvári magyarok egy idő után kezdtek megvetéssel és gúnnyal viszonyulni a polgármester szimbolikus provokációihoz, néha még szórakoztak is rajtuk;
nem riadtak meg tőlük, a polgármestert inkább "bolondnak" vagy "beteg- nek", semmint veszélyesnek tartották. Mintha a románok sem vették volna komolyan csatakiáltás-számba menő kijelentéseit - amikor például "terro- rista szervezetnek" nevezte az RMDSZ-t, vagy azt állította, hogy az er- délyi magyarok titokban fegyverkeznek, félkatonai osztagokat alkotnak és a románok megtámadását tervezik," Kisszámú, átmeneti kivételektől elte- kintve, a kolozsváriak nem féltek; fel sem merült bennük, hogy ami Jugo- szláviában - vagy Marosvásárhelyen - történt, az Kolozsváron is bekövet- kezhet.'? Sokat mondó az ilyen félelmek hiánya, kiváltképpen azért, mert a korábbi rendszer éppen arról volt hírhedt, hogy folyamatosan félelmet, gyanakvást és bizalmatlanságot keltett.
Ugyanilyen meglepő volt a tömegek nacionalista mozgósítás ának gyen- gesége és a komoly etnikai feszültség hiánya a hétköznapi életben. Funar hivatali időszakának első másfél évét néhány nagyobb tiltakozó megmoz- dulás jellemezte, ezt követően azonban a kollektív akciók megritkultak és meggyengültekY A helyi magyar és román nyelvű lapokat átolvasó külső
8Ezt az erőszakos konfiiktust a 2. fejezetben tárgyaljuk.
9Bővebben e könyv 4. fejezetében.
10Az erőszak eredetéül szolgáló és elterjedését segítő társadalmi mechanizmusok és kulturális jelentéstulajdonítások közül elsőrendűen fontos a félelem. Lásd például Horo- witz: Ethnic Groups in ConJlict, 175-184., a politikai pszichológia hangsúlyozására; Posen:
"The Security Dilemma and Ethnic Conflict", amely a "biztonsági dilemma" elemzését az államközi viszonyok területéről a csoportközi viszonyokra helyezi át; Lake és Rotschild:
"Containing Fear", amely a stratégiai interakciót világítja meg; ésT.Hansen: "Recuperat- ing Masculinlty" az inkább kulturális színezetű elemzésre. Attekintésüket lásd Brubaker és Laitin: "Ethnic and Nationalist Violence", 441-443.
11A 4. fejezetben tárgyaljuk azokat a tiltakozó megmozdulásokat, amelyek közép- pontjában a város központi "magyar" jelképét, Corvin Mátyás főtéri lovas szobrát fenyegető Funar-féle nacionalista kezdeményezések álltak.
6 BEVEZETÉS
megfigyelő nek az a benyomása támadhatna, hogy komoly feszültségek álltak "a magyarok" és "a románok" közé. A kutató, aki az etnopolitikai viszály tanulmányozására érkezett rövid időre a városba, hogya polgár- mesteri hivatal, az RMDSZ, a helyi nem kormányzati szervezetek képvi- selőivel és újságírókkal találkozzon, feltevésében csak megerősödött volna.
Am ha tovább időzik e terepen, s beilleszkedik a hétköznapi élet ritrnusá- ba, a feszültségkeltés korlátai szembeötlők lettek volna. Sok embert látha- tott volna ugyan az utcákon, legalábbis a zsúfolt városközpontban, ők azonban vásárolgattak, munkába menet a buszokon és villamosokon zsú- folódtak, vagy a főtéri padokon sütkéreztek, mit sem törődve a román nemzeti színekkel, amelyek, a polgármesternek hála, azokon a padokon is feltűntek, amelyeken ők üldögéltek. Bizonyára hallhatta volna az emberek panaszkodását, de románok és magyarok nagy valószínűséggel ugyanazon dolgok - magas árak, elértéktelenedő nyugdíjak és saját érdekeiket követő politikusok - miatt panaszkodtak volna, egyforma, etnikai színezetet nél- külöző módon. Nem találkozott volna olyan emberekkel, akik a városháza elé vonulnak, vagy tüntetésre, tiltakozó megmozdulásra gyülekeznek.
Egyrészt tehát az ilyen meg figyelés ekből indulunk ki. Kolozsvár 12 éven át a nemzeti szellemű - magyar és román - politizálás zűrzavaros helyszí- ne volt. Távolról sem volt azonban a túlforrás küszöbén álló "fortyogó katlan", vagy olyan gyúlékony tárgy, amelyet egyetlen, gondatlanul elpat- tanó szikra lángra lobbanthatna - hogy csupán kettőt idézzünk fel az et- nikai és nemzeti konfliktusokat elemző kutatók előszeretettel használt szókép eiközűl.P Az emberek nem féltek, noha megpróbálták megrémíte- ni őket; nem özönlöttek az utcára, noha kísérletek történtek a mozgósítá- sukra. A heves nemzeti retorika csupán csendes válaszokat váltott ki a tömegből.
A kolozsváriak többségének hűvös reakciója a heves etnikai-nernzeti retorikára nem azt jelenti, hogy az etnicitás és a nemzeti hovatartozás a politikai szférán kívül egyáltalán nem volna jelentős. A társadalmi életet erőteljesen, noha egyenetlenül tagolják az etnikai választóvonalak; az et- nikai és nemzeti kategóriák pedig a társadalmi és politikai létezés magától értetődő keretei hez tartoznak. Etnikai és nemzeti mivolt naponta "jelen- tőssé válik" Kolozsváron, jóllehet a kollektív cselekvés vagy az etnikai erőszak kutatói számára sok ilyen történés láthatatlan vagy érdektelen marad. Nem csak politikai igényekben és nemzeti retorikában lelhető fel és fejeződik ki, hanem hétköznapi találkozásokban, gyakorlati kategóri- ákban, köznapi tudásban, kulturális idiómákban, kognitív sémákban, mentális térképekben, interakciós helyzetekben, diszkurzív keretekben,
12A fortyogó katlan képéróllásd Brubaker: "Myths and Misconceptions in the Study of Nationalism"; Bowen: "TheMyth of Global Ethnic Conflict",
BEVEZETÉS 7
szervezeti rutinokban, társadalmi hálózatokban és intézményes formákban is. Az ilyen hétköznapi kifejeződéseken és megnyilvánulásokon keresztül közelítünk az etnicitás alapkérdései hez: hol lelhető fel, mikor számít, és hogyan működik azetnicitás."
Ezeket az elemi - és látszólag naiv - kérdéseket azért kell feltennünk, mert nem vagyunk megelégedve az etnicitás és a nacionalizmus kutatásá- ban uralkodó fogalmakkal és megközelítésekkel. Ezen a területen az el- méleti megfontolásokban már negyed százada a konstruktivista megköze- lítések uralkodnak. A társadalmi vagy kulturális konstrukció eszméje ki- vételesen termékeny hasonlatnak bizonyult, nagy ésjelentős teljesítmények köszönhetők neki. A konstruktivizmus azonban önelégültté vált, és klisé- vé merevedett. Egykor a hagyományos megközelítésekkel szembeni üdítő kihívást képviselte, ám az idők folyamán konvencionális tudás lett belőle.
Az egykori lázadó szemlélet rutinná merevedett. A konstruktivista meg- fogalmazások olyan merev fordulatokká váltak, amelyeket az ember szin- te automatikusan olvas (és ír). Az etnikai és nemzeti identitás tárgyalását például megjósolhatóan állandó minőségjelzőkbe burkolják, amelyek arra utalnak, hogy az ilyen identitások sokfélék, ingatagok, esetlegesek, vita- tottak, töredékesek, megkonstruáltak, kialkudottak stb. Nem az a problé- ma, hogy ez (vagy általában a szociális konstrukció fogalma) helytelen volna. Inkább túl nyilvánvalóan igaz, túl hamar tekintjük magától értető- dőnek ahhoz, hogy megteremtse azokat a kihívásokat, azt az erőt és fris- sességet, amelyek előreviszik a gondolkodást, és új felismerésekhez vezet- nek. Az, hogy az etnicitás és a nemzet konstrukciók: közhely; azt viszont, hogymiként konstruálódnak, részletesebben ritkán bontják ki."
A szakirodalomban - gyakran még egyes művekben is - a konstrukti- vizmus kénytelen-kelletlen bizonyos határozottan nem konstruktivista csoportszemlelettev? párosul. Ezen azt értjük, hogy hajlamosak vagyunk befelé homogén és kifelé lehatárolt csoportokat - itt: etnikai csoportokat és nemzeteket - tekinteni a társadalmi élet alapvető alkotó elemeinek, a szociális konfliktusok főszereplőinek és a társadalomelemzés alapegysé-
13A "nemzetiséghez" lásd Borneman: Belonging in the Two Berlins. Magát a kifejezést B. Anderson honosította meg in:Imagined Communities, magyar fordításban: Elképeze/t közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedcseról. Ez és a következő bekezdés Brubaker megfogalmazásaiból merít in:Ethnicity Without Groups.
14Mások is elégedetlenségüket hangoztatták az etnicitásra vonatkozó konstruktivista elméletek jelen állapotával kapcsolatban, s megpróbálták pontosabbá és építőbb jellegűvé tenni a konstruktivista kutatást. Lásd például Fearon és Laitin: "Violence and the Social Construction of Ethnic ldentity"; Lustick: "Agent-based Modeling and Constructivist ldentity Theory"; Gil-White: "Are Ethnic Groups Biological 'Species' to the Human Brain?"; Brubaker, Loveman és Stamatov: "Ethnicity as Cognition"; Chandra (szerk.):
Ethnicity, Politics and Economics.
15Brubaker"groupism"-fogalmát ebben a könyvben csoportszemléletnek fordítjuk, a ford.
