KOLOZSVÁRTÓL CLUJ-NAPOCÁIG

Kolozsvár, mai hivatalos nevén Cluj-Napoca, miként egész Erdély, hosszú és vitatott történelemre tekint vissza. Írásos feljegyzésekben "Napoca"

néven először a Kr. u. 2. század elején bukkan fel település, azt követően, hogy Traianus császár meghódította és római provinciává tette Dáciát.

Nem sokkal később Napoca municipiummá lépett elő, majdcolonia rangot kapott, ami bizonyos gazdasági és politikai kiváltságokkal is járt. A 3.

század vége felé azonban a római közigazgatás kivonult a fenyegetett Dácia provinciából. Ezután csaknem egy évezreden át nincs hivatkozás arra, hogy ezen a helyen település lenne. A nemzeti történetírás és a mai nacionalis-ta politika számára a római kori és az azt követő történelmi időszak mind-azonáltal fontos hivatkozási ponttá vált.

A nemcsak történészek és régészek, hanem politikusok, újságírók és néha átlagpolgárok által alkalmazott ellentétes történelmi magyarázatok nak két nemzeti variánsa van. A Kolozsvárra és tágabban Erdélyre vonatkozó -román narratívák a leszármazás és a letelepedés folytonosságát feltételezik a rómaiak előtti dáciai népesség, és a római hódítók között, s azt állitják a kettő összeolvadásából jött létre a dákoromán lakosság, majd a mai román nemzet.' A magyar beszámolók tagadják ezt a folyamatosságot, séles, évszázadokig tartó cezúrát feltételeznek Napoca ókori rómaimunicipiume és Kolozsvár/Klausenburg középkori városa között, amelyről az első írásos történelmi beszámolók a 13. század elejéről származnak.²Mindkét narratíva alkalmas arra, hogy annak alapján történelmi elsőbbségre és a város kizá-rólagos birtoklására tartsanak igényt, s a 19. század közepétől fogva mind-kettőt szabadon fel is használták politikai igények előterjesztésére.

Az ókori Napoca helyén létrejött középkori Kolozsvár a Magyar Ki-rályság része volt. A 13. század közepének mongol dúlása után a század végén és a 14. században kereskedelmi útvonalak kereszteződéseként és kézműipari központként született újjá, a magyar uralkodók gazdasági kiváltságokkal és helyi önkormányzati jogokkal jutalmazták. A 14. század második felében több kézműves céhet alapítottak, és a város vezetésében a régi földbirtokos elitet a megélhetését a kereskedelemre és kézműves termelésre alapozó patrícius réteg váltotta fel. A város prosperálás ának

1Adákoromán kontinuitási elméletről lásd 2. fejezet, Kolozsvár történetének hivatalos román nemzeti ismertetésére lásd Pascu:Istoria Clujului, 5.

2Lásd például Makkai: "Kolozsvár", 7.

94 3. FEJEZET

impozáns jelképe volt a monumentális gótikus Szent Mihály-templom, amelynek építése a 14. század közepén kezdődött, nagy boltíves hajóját pedig az 1430-as években emelték.'

A 14. században a város lakosságának és a helyi uralkodó rétegnek a zömét szászok alkották - ami egyszerre jelentett jogi státust és etnikai-nyelvi kategóriát. A 15. század közepéről származó lajstromok már azt mutatják, hogya lakosság mintegy felének magyar neve van. Ekkort~jt egy megegyezésről is tudomásunk van, miszerint a városi tanács képviselőinek fele a magyar, fele a szász közösségből kerül ki, az igazságszolgáltatási hivatalokat pedig rotációs alapon töltik be." Bár a történeti szakirodalom a magyarok és németek közötti "nemzeti küzdelemről" beszél alS. és 16.

században, a harc nem a modern értelemben vett "nemzetek" között folyt, hanem középkori nationes (nemzetségek) között, amelyekenjogilag kivált-ságos helyzetű státuscsoportokat, nem "demotikus", vertikálisan befogadó etnokulturális közösségeket értettek.⁵

A Magyarországra az Oszmán Birodalom által 1541-ben kényszerített hármas felosztást követően Erdély független fejedelemség lett, Kolozsvár/

Klausenburg pedig a gazdasági és különösen a kulturális virágzás korát élte. A reformáció alatt, amelynek egymást követő hullámai szokatlanul bonyolult vallási helyzetet teremtettek Erdélyben, ahol négy "bevett" val-lás és a valval-lási tolerancia korai rendszere állt fenn, a város fontos központ-ja volt először a luteranizmusnak, majd a kálvinizrnusnak, s végül az antitrinitarizmusnak (amit később unitarizmusnak neveztek el)." Erdély egészében a reformáció nyomán kiéleződtek az etnikai-vallási kűlőnbőző-ségek, s ennek nyomán a szászok luteránusok, a magyarok katolikusok, kálvinisták vagy unitáriusok lettek. KolozsvárlKlausenburgban azonban elmosódtak a határvonalak a német- és magyar ajkúak között. Szászok és magyarok között egyaránt voltak követői a karizmatikus prédikátornak, Dávid Ferencnek, aki a luteranizmuson és a kálvinizmuson keresztül a szentháromság dogmájának radikális tagadásáig jutott el." Földrajzilag és

3Vincze: "Kolozsvár története", 9-11.; Makkai: "Kolozsvár", 11-21.; Pascu: Istaria Clujului, 77-94.

4Vincze: "Kolozsvár története", 11-12.; Makkai: "Kolozsvár", 21-22.; Csetri: .Kolozs-vár népessége", 9.; Pascu:Istaria Clujului, 103-104.

5A KolozsvárlKlausenburgban a középkor során folyt "nemzeti küzdelmekről" lásd Lang:Die Natianalitiitenkiimpft in Klausenburg.

6A korai modern időszak és a reformáció korszakának bonyodalmairól Kolozsvári Klausenburgban s a nemzeti történetírás keretei meghaladásának igényéről lásd E. Sze-gedi rövid tanulmányát: "A Premodern Kolozsvár".

7Dávid Ferenc, akit az unitáriusok világszerte e vallás alapítójának, a magyarok pedig a magyar reformáció legnagyobb alakjának tekintenek, vegyes származású volt, de önmagát szásznak tekintette; Heltai Gáspár, Dávid követője, aki 1550-ben megalapította a város első nyomdáját, kinyomtatta az első magyar nyelvű Bibliát és nagyrészt magyarul prédikált és publikált, szintén szász születésű volt.

KOLOZSVÁRTÓL CLUJ-NAPOCÁlG 95

(az eltérő vallási pálya kővetkeztében) intézményesen is elszigetelődve a dél-erdélyi szászok tömbjétől, a szászok nagy része néhány emberöltő alatt végül asszimilálódott a magyar ajkú lakossághoz. A városba újonnan be-vándorlók zömükben magyar ajkúak voltak, s fokozatosan a szászok nagy része is átvette a magyar nyelvet. Kolozsvár ekképpen nagyrészt magyar ajkú várossá vált, s az is maradt egészen a 20. század közepéig.⁸

KOLOZSVÁR A MAGYAR NEMZETÁLLAMBAN

Borzalmas tűzvészek, fosztogató hadseregek és a Habsburg-uralom nyomán a 17. század végére Kolozsvár jórészt elveszítette gazdagságát, önkormány-zati szabadságát, kulturális központ jellegét, politikai jelentőségét, sőt még a lakosságának nagy részét is, s a városnak majdnem száz évébe tellett, hogy magához térjen," A lakosság és a város gazdasági élete még a 19.

század első felében is csak lassan növekedett. Jellemző volt erre az időszak-ra a magyar közélet megjelenése, amelyben a magyar nyelv és kultúidőszak-ra iránti újonnan ébredt érdeklődés, a fejlődés és a reform liberális ethosza ötvöződött: 1833-ban a közéleti viták színtere ként megnyílt a Kaszinó, állandó színtársulat jött létre, több magyar nyelvű lapot és folyóiratot alapítottak.l? A csekély létszámú román ajkú lakosság fő intézményes tá-masza a görög katolikus és az ortodox egyház volt, amelyek a századfor-dulón jöttek létre.'!

Az 1848-1849-es forradalom és polgárháború viharai után a 19. század második felére a gyors ütemű növekedés, gazdasági dinamizmus és az infrastruktúra modernizálódása volt jellemző.P A növekedés azt követően gyorsult fel, hogy az 1867-es kiegyezés nyomán Kolozsvár (Erdély többi részével együtt) Magyarország részévé vált." A lakosság több mint

három-8A luteránus egyházat csak a 17. század végén alapították újjá. A szász lakosság létszámának csökkenéséröl KolozsvárlKlausenburgban lásd Valjavec:Geschichteder deutschen Kulturbeziehungen zu Südosteuropa,247.; Lang: Die Nationalitiitenkiimpft in Klausenburg, 44-50., 71-72.; Makkai: "Kolozsvár", 27., 30.; Ernyei: "Kolozsvár a magyar szellemi életben", 38.

9Makkai: "Kolozsvár", 27-29.; Csetri: "Kolozsvár népessége", 12-13.; Pascu: Istoria Clujului,201-213.

10A kolozsvári Kaszinóról s általában az erdélyi egyesületi életben résztvevők szociális hátteréről és ethoszáról a 19. század első évtizedeiben lásd Török: "The InformaI Politics of Culture", 68-75. A kolozsvári társadalomról a 19. század első felében lásd Sonkoly: Erdély városai,143-158. és lásd még Egyed: "Kolozsvár vonzása és vonzáskörzete", 281-282.

11A 19. század folyamán a románok a lakosság 12-18%-át alkották. Egy kézzel írott irodalmi hírlevéltől eltekintve az első román nyelvű folyó irat csak 1903-ban jelent meg.

1918 előtt az egyedüli román nyelvű iskola a két egyházi elemi iskola volt (Pascu: Istoria Clujului, 344-345., 365-366.

12Az 1848-1849-es forradalomról és polgárháborúról Erdélyben lásd 2. fejezet.

13Lásd 2. fejezet.

96 3. FEJEZET

szorosára nőtt: az 1850-es 17 ezerről az 1910-es 60 ezerre. 1870-ben el-készült a várost Budapesttel összekötő vasútvonal, s rövidesen megterem-tődött a vasúti összeköttetés más erdélyi városokkal és Romániával is. A kézműipari műhelyek mellett, amelyek régóta uralkodó szerepet játszottak a város gazdaságában, szárnos gyár is épült: ezek többnyire élelmiszer-feldolgozó, ital- és dohánygyártó, mezőgazdasági gépeket, építőanyagot termelő és bőrfeldolgozó üzemek voltak. Bár a gyárak többsége kicsi volt, négy közülük 1910-ben 100 munkásnál többet foglalkoztatott, az egyik (egy dohánygyár) pedig ezernél is többet. Virágzottak a kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatások. A századforduló táján bekövetkezett infrastruk-turális fejlesztések közé tartozott a telefonközpont, a folyóvíz-ellátás, a modern csatornázás és villanyvilágítás elterjedése."

A város növekvő jelentőségének elismeréseként 1872-ben Kolozsváron jött létre Magyarország második korszerű egyeteme. Célja azt volt, hogy Erdélyt kapcsolja Magyarországhoz -, egy korabeli megfigyelő szavaival

"hogy felsőoktatás révén rnúvelje a magyar szellemet Erdély nemzetei között".15 Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták a román értelmiségiek kérését, hogy az egyetemen a magyarral párhuzamosan románul is folyjék az oktatás, igaz, létrehoztak román nyelvi tanszéket egyetlen román pro-fesszorral." Az első világháborút megelőző két évtizedben a román diákok - nagy többségük, miként a magyaroké is, jogi vagy orvosi tanulmányokat végzett - 10%-nál alig magasabb arányban voltak képviselve a diákság összlétszámában. Miközben a teljes erdélyi lakosság többségét románok alkották, a román diákság létszáma viszonylag alacsony maradt; ugyanak-kor a román diákok a nemzeti szellemű megmozdulások jelentős magvát alkották.'?

Noha a Kolozsvárt körülvevő vidék túlnyomórészt román ajkú volt, a város szilárdan magyar nyelvű maradt még a gyors népességnövekedés során is (3.1 és 3.2 táblázatok)." Ennek oka jórészt amigrációban

meg-14Csetri: "Kolozsvár népessége", 20-23.; Vincze: "Kolozsvár története", 19-20.; Pölöskei:

"Kolozsvár a századfordulón", 232.; l\1akkai: "Kolozsvár", 33-34.; Pascu:Istaria Clujului, 285-309.

15Idézi Pálfy: "National Controversy int he Transylvanian Acaderne", 84. Kolozsvár kiválasztásáról az egyetem székhelyéüllásd Karády és Nástaá: Tbe University of Kolozsudr/Cluj, 24-27.

16A román nyelvű egyetem igénye először az 1848-as forradalom idején fogalmazódott meg; erről és a magyar nyelvű oktatással való paritásról az új kolozsvári egyetemen lásd Sigmirean: "Efforts to Create a Romanian System of Higher Education".

17Az egyetem egyes karain adiákok anyanyelv és nyelvi hovatartozás szerinti meg-oszlását lásd Sigmirean: "The Cluj University", 48. skk. Pálfy: "National Controversy int he Transylvanian Acaderne", 2.fejezet szélesebb társadalmi éspolitikai kontextusba he-lyezi ezeket és más adatokat. A kolozsvári román diákokról lásd Bíró: Tbe Natíonalities Problem in Transviuania, 277. skk.

18191O-ben Kolozs megye lakosságának 580/0-avolt román. Kolozsváron kívülamegye lakosságának kétharmada román volt.

3.1 táblázat. Kolozsvár lakossága etnikai hovatartozás szerint 1880-2002

román magyar német egyéb

év összesen lakosság % lakosság % lakosság % lakosság %

1880 29923 3855 129 22761 761 1423 48 1884 6,3

1890 32756 3226 9,8 27514 84,0 1336 4,1 680 2,1

1900 49295 6039 12,3 40845 82,9 1784 3,6 627 1,3

1910 60808 7562 12,4 50704 83,4 1676 2,8 866 1,4

1920n 83542 28274 33,8 41583 49,8 2073 2,5 11 612 13,9

'"

1930 100844 34836 34,5 54776 54,3 2702 2,7 8530 8,5 r

1930n 100844 34895 34,6 47689 47,3 2500 2,5 15760 15,6 ^N[J)

1941 110956 10029 9,0 97698 88,1 1825 1,6 1404 1,3 ^~,

1941n 110 956 9814 8,8 96002 86,5 1606 1,4 3534 3,2

q

1948 117915 47321 40,1 67977 57,6 360 0,3 2257 1,9 ^0-r

1956 154723 74623 48,2 77 839 50,3 1115 0,7 1146 0,7 ⁽⁾

r-1956n 154723 74033 47,8 74155 47,9 990 0,6 5545 3,6

.s

1966 185663 105185 56,7 78520 42,3 1337 0,7 621 0,3

z

>-1966n 185663 104914 56,5 76934 41,4 1333 0,7 "o

2482 1,3 O

1977n 262858 173003 65,8 86215 32,8 1480 0,6 2160 0,8 o

>-,

1992n 328602 248572 75,6 74871 22,8 1149 0,3 4010 1,2

23

2002n 317953 252433 79,4 60287 19,0 734 0,2 4499 1,4

Forrás:népszámlálási adatok in: Varga (szerk.):Erdély etnikai ésftlekezeti statisztikája. (Online lásd http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erdstat/

cjern.pdf); a 2002-es népszámlálási adatokra lásd http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtkajJd=108439&settlement_name=. Némely nép-számlálások során az anyanyelvre másokban a nemzetiségre megint másokban az identifikáció mindkét formájára vonatkozóan gyűjtöttek adatokat. A nemzetiségre vonatkozó adatokat itt az év után "n" betűvel jelöljük. A "mások" nagy többsége az 1920-as és 1930-as nemzetiségi

adatokban a zsidókat jelöli, akiknek a zöme magyarul beszélt. ^'4)

98 3. FEJEZET

nyilvánuló etnikai szelekció volt: Kolozsvárra nagyobb arányban települtek be magyarok, mint amekkora részét alkották Kolozs megye vagy Erdély teljes népességének.'? De ez annak is betudható, hogya Kolozsvárra kől-tözött románok számottevő része egy-két nemzedék alatt asszimilálódott a magyar ajkú többséghez. Az egyetemen román irodalmat hallgató néhány diáktól eltekintve, az előrejutni kívánó románoknak Kolozsváron túlnyo-mórészt magyar közegben kellett tanulniuk és dolgozniuk; a közép- és felsőfokú oktatás csak magyarul volt hozzáférhető, s a gazdasági élet ki-zárólagos nyelve is a magyar volt.²⁰

Az első világháborút megelőző fél évszázad során Kelet-Közép-Európa-szerte éleződtek a nemzeti küzdelmek; márpedig ezen időszak alatt Ma-gyarország erősen, néha harsányan nacionalista állam volt. Kolozsváron azonban kevés jele volt a nyílt nemzeti küzdelemnek, ezért alig volt szűk-ség nemzeti fellépésre. Amíg szerény mértékű maradt a Kolozsvárra irá-nyuló román bevándorlás, az államnak elég volt az asszimiláció "természe-tes" folyamatai ra, valamint a magyar nyelv és kultúra hegemóniájára ha-gyatkoznia ahhoz, hogy megőrződjön a város magyar jellege. S amíg a városban a román lakosok számaránya nem érte el a kritikus tömeget, addig a román nemzeti mozgalom sem vállalkozhatott arra a városi intézmények feletti uralomért folyó harcra - még csak fontolóra sem vehette -, amely a Habsburg-uralom utolsó fél évszázadában már sok másik kelet-kőzép-európai városban kibontakozóban volt."

Néha mégis felszínre bukkantak a nemzeti feszültségek. A surlódások egyik helyszíne az egyetem volt; a Román Nyelvi és Irodalmi Tanszék élére kinevezett Grigore Silasit 1884-ben, miután nacionalista magyar diákok

19Lásd Egyed: "Kolozsvár vonzása és vonzáskörzete", 284-285.

20Egy román újságíró az 1920-as években egy fiktív alak, Ion Pop példáján mutatja be, milyen asszimilációs veszéllyel kellett szembenézniük a felfelé törekvő románoknak a dualista korszakban. A szegényparaszti szűlők gyermeke, aki sikeres iskolai tanulmányai után Kolozsvárra ment jogot hallgatni, megszerette a magyar színházat, zenét és irodalmat;

magyar nőt vett feleségül, s gyermekei már nem is tanultak meg románul; ő maga sikeres ügyvéd lett, még a nevét is Pap Jánosra magyarosította (Codarcea: "Povestea lui Pap János").

Az asszimiláció egyik mérőszáma az 1910-es népszámlálási adatokból olvasható ki, ame-lyek szerint a román lakosság létszáma 7562 volt (a lakosság 12%-a), ugyanakkor a "román"

egyházakhoz 10 005-en tartoztak (8646 görög katolikus és 1359 ortodox, a lakosság 14, illetve 2%-a). Így hát mintegy 2 500 olyan lakos volt, aki "román" egyházak tagja volt, de anyanyelveként a magyart adta meg; közülük sokan valószínűleg megőrizték a szülök vallási hovatartozását, nyelvileg viszont már asszimilálódtak (lásd 3.1 és 3.2 táblázat).

21 Lásd például Jeremy King mintaszerű tanulmányát Budweis/Budejovice mor-vaországi városról: Budweisers into Czecbs and Germans. A nyugat-magyarországi Soproni Ödenburgróllásd King: "Austria versus Hungary", 168-175.; Prágáróllásd Cohen: The Politics of Ethn icSuruioal;Pozsony/Pressburg/Bratislaváról, Szlovákia mai fővárosáróllásd Babejová:Fin-De-Siécle Pressburg;a galíciai Lemberg/Lwów/L'vivrőllásd Ther: "Chancen und Untergang einer multinationalen Stadt" és Mick: "Nationalisierung in einer mulri-ethnischen Stadt".

3.2 táblázat. Kolozsvár lakosságafelekezeti hovatartozás szerint, 1880-2002

év ortodox görög katolikus római katolikus kálvinista unitárius zsidó egyéb összesen

lakosság

1880 434 4128 10652 10 680 1034 1601 1394 29923

1890 489 3279 11248 12621 1237 2414 1468 32756

1900 969 7208 16041 16895 1704 4730 1749 49295

1910 1359 8646 19021 20726 1921 7046 2089 60808

1930 11 942 22816 20291 26919 2137 13504 3255 100844 r:

1941 2197 11530 32629 40605 4124 16763 3108 110956

r-••• ••• ••• •••

••• •••

•••

••• O^N(J)

1992 216075 21677 22575 48156 4049 340 15730 328602

;;,

2002 220011 18484 17540 38779 3369 227 20141 317953 ^;:tl^O-J

százalékban

0-l'

1880 1,5 13,8 35,6 35,7 3,5 5,4 4,6 o

r-1890 1,5 10,0 34,3 38,5 3,8 7,4 4,5

5

1900 2,0 14,6 32,5 34,3 3,5 9,6 3,6 Z

>

_-e

1910 2,2 14,2 31,3 34,1 3,2 11,6 3,4 O

()

1930 11,8 22,6 20,1 26,7 2,1 13,4 3,2

>,

_•....

1941 2,0 10,4 29,4 36,6 3,7 15,1 2,8 ^O

••• •••

•••

••• •••

•••

1992 65,8 6,6 6,9 14,7 1,2 0,1 4,8

2002 69,2 5,8 5,5 12,2 1,1 0,1 6,3

Forrás:népszámlálási adatok in:Varga (szerk.):Erdély etnikai ésfelekezeti statisztikája. (Online lásd http://www.kia.hu/konyvtarlerdely/erdstat/

cjetn.pdf); a 2002-es népszámlálásiadatokralásd http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtkajJd=108439&settlement_name=. A kommunista időszakban tartott népszámlálások során a felekezeti hovatartozásról nemgyűjtöttek adatokat. ^-c-c

100 3. FEJEZET

hevesen támadták, elbocsátották állásából.F Egy másik, az előbbinél je-lentősebb mobilizáció a "memorandum"-mozgalommal volt kapcsolatban;

ez utóbbi a 19. század utolsó évtizedében az erdélyi román nemzeti poli-tikai törekvések középpontjában állt. Az 1890-es évek elején a Román Nemzeti Párt vezetői memorandumban foglalták össze a román nemzeti törekvéseket, amit Bécsben a császárnak nyújtottak áto A magyar nacio-nalisták nyomására a kolozsvári államügyész bűnügyi vizsgálatot indított a párt tisztségviselőivel szemben. Amikor 1894. május 7-én Kolozsváron megkezdődött a pártvezetők pere, egész Erdélyből jelentős román tömegek gyűltek össze tiltakozásul a városban.P Az eljárás nyomán a párt végre-hajtó bizottságának több tagját elítélték és bebőrtőnőzték."

Ezzel nagyjából egy időben versenyt írt ki a kolozsvári városi tanács arra a szoborra, amellyel Kolozsvár leghíresebb fiának, Mátyás magyar király-nak (aki 1443-ban ebben a városban szűletett) kívántak emléket állítani.

Az emlékművet az áttervezett főtérre szánták, amelyről nemrég eltávolí-tották a Szent Mihály-templomot háromszáz évig körülvevő ütött-kopott boltocskákat, s a teret elegáns dísztérré alakították. 25A szobor alapkövét

1896-ban, az országos millenniumi ünnepségek keretei között rakták le.

Hat évvel később ünnepélyes keretek között leplezték le a monumentális szobrot, a legmagasabb országos méltóságok különvonattal érkeztek Bu-dapestről az űnnepélyre."

A Magyarország legnagyobb uralkodói között számon tartott Mátyás királyt katonai képességei, államépítő erőfeszítései, a humanista tudomány és a művészetek bőkezű támogatása tették híressé. A szobor uralkodásának

22A diákok kifogásolták, hogy az előadások román nyelvűek, hogya professzor vezető szerepet visz a Iulia Társaságban, amely a román hallgatókat gyűjtötte össze a román nyelv és kultúra előmozdítása céljából, s hogy (igen) közvetett kapcsolatban áll az 1884-ben a dél-erdélyi Nagyszebenben alapított Tribuna nevű nemzeti szellemű román lappal. (A Silasi helyére kinevezett professzor viszont azzal dühítette fel a nemzeti szellemű romá-nokat, hogy székfoglaló előadásában tagadta adákoromán kontinuitási elméletet.) Lásd Sigmirean: "The Cluj University", 42-44.; Bíró: TheNationalities Problem in Transylvania, 278-280. A Tribunáróllásd Hitchins: A Nation Ajftrmed, 130. skk; Köpeczi (szerk.): His-tory, 618-619.

23Buzea: Clujul, 1919-1939, 51. 20 ezerre teszi a számukat, Pascu: Istaria Clujului, 318-320.40 ezerre. Akkoriban Kolozsvárnak csak 40 ezer lakosa volt, s közülük csak 5 ezer volt román ajkú.

24A memorandum-mozgalomról lásd Hitchins: A Nation Ajftrmed, 135-149.; Köpec-zi:History, 618-622. 1994-ben, a per századik évfordulójára afötér szélén emlékművet állítottak a mozgalom vezetőinek tiszteletére; az emlékmű szociális felhasználásáróllásd 4. fejezet.

25Gaal: Kolozsudr, 39-40.

26A szobor meg rendeléséről és felavatásáról, valamint jelentőségéről a századfordulós magyar politika tágabb kontextusában lásd Feischmidt: Ettbnizitdt als Konstruktion und Erfaorung, 68-77. A tér szimbolikus politikájáról történeti és szociológiai szempontból Kolozsváron általában lásd Lázár: "Cluj 2003."

KOLOZSVÁRTÓL CLU]-NAPOCÁIG 101

bármelyaspektusát hangsúlyozhatta volna, sőt Mátyás király részben román származására való utalással gesztust lehetett volna tenni a régió román többsége felé. Az emlékmű jellege és az ünnepség retorikája mégis a dia-dalmas magyar nacionalizmust állította előtérbe. A szobrász, Fadruszjános ábrázolásában a király négy hadvezére a szomszédállamok - Csehország, Ausztria, Törökország és Moldva -lobogóit lehajtja a győztes király előtt.²⁷ (A moldvai zászló ekként való ábrázolása váltotta ki később a román na-cionalisták dühét.)28

A memorandisták pere és Mátyás király szobrának ikonográfiája a szá-zadforduló magyar nacionalizmusának arroganciáját mutatják. Mindket-tő azt példázza, mennyire érzéketlen volt a magyar vezetés a román nem-zeti igényekre. A későbbi fejlemények mutatják majd meg, mennyire nem volt igazuk.

KOLOZSVÁRTÓL CLU]IG

Amikor 1918. december 24-én román csapatok vonultak be a városba, Kolozsváron véget ért a magyar uralom. ²⁹A szuverenitás megváltozása, mint az előző fejezetben megjegyeztük, a nemzetiesítő politikai gyakorlat váltásához vezetett. Am Kolozsváron, miként Erdély egészében is, a for-dulat nem eredményezett szimmetrikus helyzetet. Ahogy a két világhábo-rú közötti Románia erdélyi nemzetiesítése során más problémákkal került szembe, mint korábban a dualista Magyarország, a nemzetiesítés kérdése Kolozsváron is más módon vetődött fel. Amikor 1867-ben Magyarország bekebelezte Erdélyt, az államnak nem volt szüksége arra, hogy radikális nemzeti fordulatot hajtson végre Kolozsváron. Román nyelvű oktatás és egyéb intézmények valamint a magyar nemzeti intézmények akadálytala-nul működhettek, kifejtve a maguk asszimilációs hatását. Minthogy Ko-lozsvár már túlnyomórészt és biztonságosan magyar volt, a nemzetiesítő politikai gyakorlat más helyszínekre összpontosult.

2) A magyar sajtó ugyanilyen diadalittas volt. A felavatás után néhány nappal egy újságcikk megdicsérte Fadruszt, hogy sikerült megragadnia Mátyás legfontosabb tulaj-donságait: "Most már tudjuk, mit jelentett nekünk és a világnak Mátyás. Tudja mindenki, a gyermek, a szolgáló, a boltos, a mágnás, bárki, aki áthalad Kolozsvár föterén. Hadseregek szervezője, az ellenség legyőzője, a magyar hatalom megteremtője Közép-Európában [... ] kora vezető lovagja, rettegett és igazságos uralkodó kardja és elméje által. Ilyen a Fadrusz által életre keltett Mátyás. S ez pontosan az a Mátyás, akire szükségünk van. Nem a bőkezű uralkodó, nem a tudós, könyvtárak alapítója, nem aművészetek nagylelkű patrónusa, nem

In document Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban (Pldal 115-147)