Kötetünk első részében távolról és felülről kőzelítettűk meg tárgyunkat.
Azért tettük ezt, hogya mai nacionalista politika tágabb történeti és föld-rajzi kontextusait meg tudjuk határozni. Mert azt gondoljuk, hogy a mai nacionalista politikát döntő mértékben formálták olyan nagy léptékű, hosszú távú folyamatok, amelyeket csak bizonyos távolságból lehet meg-ragadni. Hasonlóképpen azt az álláspontot is képviseltük, hogy az elitek -lett légyen azok többségi vagy kisebbségi elitek - a nacionalista politika kialakításában meghatározó szerepet játszanak. Ha azonban csak távolról és felülről vizsgáljuk a nacionalista politika alakulását, elkerülhetetlenül egy sajátos optikai csalódás áldozatául esünk. A nemzeti követelések és ellenkövetelések távolról is jól látszanak, az elemző számára pedig az a legkézenfekvőbb, ha készpénznek is veszi őket. Anélkül, hogy ez szándé-kában állna, a nacionalizmus kutatója gyakran átveszi a nacionalisták által használt nyelvezetet és azt mondja, hogy "az albánok" ezt és ezt követelik,
"a kurdok" pedig azt, míg "a magyarok" amazt.' Tudnunk kell azonban, még ha sajnálatosan gyakran meg is feledkezünk róla, hogya hétköznapi emberek hiedelmeit, vágyait, reményeit és érdekeit nem lehet kikövetkez-tetni azoknak a politikusoknak a megnyilatkozásaiból, akik azt állítják magukról, hogya nevükben beszélnek.
A kötet második részében már jóval közelebb lépünk elemzésünk tár-gyá hoz. Úgy vizsgáljuk az etnicitást és a nemzeti mivoltot, ahogyan azt az emberek megtapasztalják és megjelenítik - amikor valóban megtapasztal-ják és színre viszik őket - a mindennapi életben. Ezen a ponton Hobsbawm azon, könyvünk elején már idézett tételére hagyatkozunk, amely szerint bár a nemzeti mivoltot és a nacionalizmust "felülről" konstruálják, de megérteni nem lehet anélkül, hogy "alulról" is meg ne vizsgálnánk őket.
A mindennapi társadalmi tapasztalat közvetlen kőzelről történő vizsgála-ta fontos kiegészítéssel szolgálhat a fentrőllefelé történő megközelítés számára: megóvhat bennünket attól, hogy kritikátlanul egyenlőségjelet tegyünk a nacionalista retorika központi politikai szerepe és a nemzeti mivoltnak a hétköznapi emberek életében történő megvalósulása közé. A nézőpontváltás segítségünkre lehet annak megértésében, miért talál gyak-ran szkeptikus, ha ugyan nem süket fülekre a politikusok és publicisták nacionalista retorikája a mindennapi életben.
1Ezt igen meggyőzően kifejti Handler: "On Dialogue and Destructive Analysis".
176 MÁSODIK RÉSZ
A kötet második részének azonban nem, vagy nem egyszerűen az a célja, hogy kiegészítse és finomítsa a nacionalista politika megelőző fejezetekben közreadott elemzését. A kolozsvári emberek tapasztalatainak vizsgálata egy saját jogon is figyelemre méltó elemzési területet: ez az, amit mi "hét-köznapi etnicitásnak" nevezünk.2Azáltal, hogy leszűkítjük vizsgálódásunk térbeli és időbeli fókuszát, egyúttal kitágít juk a vizsgálat elméleti látószög-ét, foglalkozni kezdünk az et nicitás és nemzeti mivolt természetére, helyé-re, működésére és változó láthatóságára vonatkozó alapvető kérdésekkel.3
2Ez bizonyos tekintetben hasonlít ahhoz, amit Michael Billig azonos című kötetében
"banális nacionalizmusnak" nevez. Billighez hasonlóan bennünket is az etnicitás és nacio-nalizmus napról napra történő újratermelődésének apró és általában észrevétlen módjai érdekelnek. Vannak azonban alapvető különbségek is. Billig a nacionalizmusnak azokra a formáira kíváncsi, amelyek a modern nemzetálIam önmagát hatékonyan természetesként feltüntetni képes területi és intézményi kereteibe vannak belekódolva, míg nem veszi fi-gyelembe az elképzelt nemzeti vagy etnikai közösség olyan formáit (mint amilyenek az erdélyi és más határon túli magyarok), amelyek országhatárokon átnyúló módon működnek, így nincs mögöttük ilyen állami támogatás. (Az állami kereteken belüli és az állam el-lenében megfogalmazott nacionalizmusok közötti különbségrőllásd Brubaker: Ethnicity Without Groups,144. skk.) Billig a retorikát és a diskurzusokat elemzi, míg mi amellett, hogya hétköznapi beszélgetéseket elemezzük, az etnicitás hétköznapi megtapasztalásával és színrevitelével is foglalkozunk, illetve azokkal az intézményi berendezkedésekkel, ame-lyek az etnicitás megtapasztalását a hétköznapi életben formálják. A banális nacionalizmus pervazív - és gyakran észrevétlen - hatalmát hangsúlyozva azonban Billig nem az etnikai és nemzeti önértelmezések változó értelmezhetőségére és láthatóságára koncentrál; az ő modellje értelmében mindig nemzethez tartozóak (national) vagyunk, ha nem is mindig tudatosan. Minket azonban jelenleg jobban érdekel az etnicitás szakadozott volta.
3Az etnicitás és nemzetmivolt hétköznapi aspektusaival kimerítően foglalkoztak elsősorban az antropológusok, akik számára az etnicitás régóta központi jelentőséggel bír (míg a nemzetmivolt jelentőségére csak mostanában kezdenek felfigyelni) és akiknek a sajátos szakmai eszköztára különösen alkalmas a mindennapi élet jelenségeinek tanul-mányozására. A hétköznapok ezen kívül az utóbbi két évtized során a történészeket is mind élénkebb en foglalkoztatták, az ún.A/ltagsgeschichte,azaz "hétköznapi történelem" és mikrotörténelem formájában; és bár ezen a területen az etnicitás kutatása nem tartozott a központi témák közé, az Én és a Másik (azon belül is az etnikai-nemzeti, illetve etnikai-faji alapon megfogalmazott Én és Másik) hétköznapi értelmezései annál inkább, különös tekintettel a náci Németország hétköznapjainak kutatására (melynek áttekintését lásd Eley:
Labor, History, SocialHistory, AI/tagsgeschichte,míg programadó kiáltványként lásd az esszé-ket in: Lüdtke (szerk.): Tbe History of Everyday Life; Burke (szerk.):New Perspectives on Historicai Writing; illetve Revel (szerk.):Jeux d'ecbelles).A téma kiterjedt antropológiai irodalmából az etnicitás és nemzetmivolt szempontjaira érzékeny munka pl. Okamura:
Situational Ethnicity; Borneman: Belonging in the Two Berlins;Bentley:Ethnicity and Prae-tice;Löfgren: The Nationalhation of Culture;Jenkins: Rethinking Ethnicity; Eriksen: Formai and Informal Nationalism; Linde-Laursen: The Nationalhation ofTrivialities és Verdery:
Transylvanian Vil/agers.A kritikai kultúrakutatás vonatkozó publikációinak áttekintését lásd Edensor: NationalIdentity, Popular Culture and Everyday Life; illetve Eley és Suny:
"Introduction", in:Becoming National, 21-22. A szociológusok vonatkozó nézeteiről lásd Elias: On the Concept ofEveryday Life.
HÉTKÖZNAPI ETNICITÁS 177
A kötet második felében az etnicitásra vonatkozó megközelítésünk inkább közvetett, semmint közvetlen. A fejezetcímeket látva az olvasó számára aligha derülne ki, hogy az etnicitás elemzésünk egyik központi fogalma. Egyik fejezet sem szél az etnikai identitás ról vagy szolidaritásról, az etnikai alapú csoportalkotásról, az etnikai sztereotípiákról és diszkri-minációról, az etnikai alapú munkamegosztásról, az etnikai mítoszokról, jelképekről és hagyományokról. Az anyag bemutatásának ez az indirekt
módja összefügg azzal a kutatási stratégiánkkal, hogya gyakorlatban igyekeztünk felfedezni az etnicitást, nem pedig kívülről akartuk azt rá-erőltetni kutatásunk tárgyára. Az volt acélunk, hogy az etnicitás, amikor az releváns, előállhasson, nem pedig az, hogy "kikényszerítsük, hogy
elő-álljon"."Alapvetően olyan helyszíneken dolgoztunk, ahol azetnicitás - noha nem szükségszerű en - műkődésben van, de az etnicitás elemzése során mindvégig szem előtt tartottuk .mindaztis, ami nem etnikai"!
A második részt hat kolozsvári ember és családjuk portréjának felvázo-lásával kezdjük (5. fejezet). Az ábrázolt személyek, akik között akad román és magyar, férfi és nő, fiatal és öreg egyaránt, reprezentál ni hivatottak azokat az eltérő módokat, ahogyan az etnicitás és a nacionalizmus fontos-sá válik - vagy éppen, hogy nem válik fontossá - a kolozsváriak hétköz-napi életében. A portrék segítségével az ő életükből szeretnénk némi íze-lítőt adni.
A kolozsvári ak számára csakúgy, mint a közemberek számára a poszt-kommunista Kelet-Európa egészében, amegélhetéssel kapcsolatos kérdé-seknek van központi jelentőségük: a legtöbbjük számára a puszta boldo-gulásnak, az ambiciózusabbak és kedvezőbb helyzetben lévők számára az előrejutásnak, illetve sokak, főleg afiatalok számára a kijutásnak. Ezeket a mindennapokat kitöltő gondokat a 6. fejezetben vizsgáljuk. Vannak helyszínek, ahol a gazdasági viszonyokat és küzdelmeket eleve etnikai keretek között szokás értelmezni. Kolozsváron nem ez a helyzet: ott a mindennapos gondokat és problémákat csak időnként és alkalmanként értelmezik etnikai alapon. Ez a"negatív" megfogalmazás mintegy helyre-igazítás ul szolgál, a távolról és felülről történő vizsgálódást kiegészítendő, hogy segítsen elkerülni az etnicitás "túletnicizált" megközelítését.
Ez a két fejezet egyfajta kontextusként szolgál annak a kérdésnek a tárgyalásához, hogyan működik az etnicitás - amely kérdés a könyv má-sodik felének tulajdonképpeni témája lesz. Az et ni citás nem a világban lévő valamely dolog, nem szubsztancia, hanem egy perspektíva, amelyből a világot szernlélni lehet. Az etnicitás ezen kívül egy olyan diszkurzív eszköz, amely bizonyos interakciókban vagy bizonyos célok elérése
érde-4Akifejezés Emanuel Schegloff szíves szóbeli közlése.
5Eriksen: Ethnicity andNationalism, 8. fejezet. Kutatási stratégiánkról ésa gyűjtött adatokról részletesebben lásd kötetünk Bfüggelékét ("Az adatokról").
178 MÁSODIK RÉSZ
kében alkalmazható. Az etnicitás mindkét formájában megszámlálhatatlan kategorizációs aktusban, i11etveazokon keresztül működik. Mindazonál-tal nem minden kategorizáció etnikus, hanem az etnicitás csupán egy a számos értelmezési keret és diszkurzív eszköz között. Nyelvileg rögzített interakciók alapos vizsgálatának segítségével a 7. fejezetben azt elemezzük, hogyan jön létre az etnicitás interakciókon, illetve kategóriák alkalmazásán keresztül. Gondosan ügyelünk arra, hogy ne kezeliűk az etnikai kategorizációt valamiféle vákuumban, így odafigyelünk etnikai és nem etnikai kategóri-ák összekeveredésére az interakciók során.
A 8. fejezet azzal foglalkozik, miként szolgál a nyelv az etnicitás kife-jezésének és színrevitelének médiumaként a mindennapi életben. Kolozs-váron, csakúgy, mint Kelet-Közép-Európa egészében a nyelvre általában úgy gondolnak, mint az etnikai hovatartozás letéteményes ére és a kolozs-vári nacionalista politika - ismét a régió egészéhez hasonlóan - jórészt a nyelvre összpontosít. Mi azonban egy másik nézőpontból tekintünk a nyelvre. Minket a nyelv mikro-interakciós jelentősége érdekel egy olyan helyszínen, ahol a kisebbség - a magyarok - többsége, és a többség - a románok - kisebbsége kétnyelvű. A nyelv természetesen lehet olyan jelzés, amelyből kiderül valakinek az etnikai hovatartozása. Míg a nyelvhaszná-lat Kolozsváron nem szolgál á11andó súrlódási felületként, bizonyos nyelvi viselkedésmódok kiválthatnak nyílt vagy burkolt etnicizált panaszokat, sőt bizonyosfajta nyelvi rendőrködést is. Itt foglalkozunk a magyar és román nyelv közötti kódváltás dinamikájával az etnikailag vegyes helyszíneken, illetve az egyik nyelv szavainak és kifejezéseinek a másikba keverésével.
Elemezzük a hétköznapi nyelvi ideológiákat, és igyekszünk feltárni az általunk főként a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban fontosnak talált kulturális vagy nyelvi otthonosság érzését.
A legtöbb helyzetben Kolozsváron a magyar nyelv használata számít jelöltnek, míg a román nyelv jelöletlen, megától értetődő. Van azonban Kolozsváron egy "magyar világ", amelyen belül a nyelvi jelöltségi viszonyok felcserélődnek: a magyar számít jelöletlennek, a román pedig jelöltnek. A 9. fejezetben ezt a bizonyos világot elemezzük. Kolozsváron az etnicitásnak nincs területi megalapozottsága, nincsenek magyar enklávék vagy tipiku-san magyar lakókörnyezetek. Az etnicitásnak van azonban egy nagyon erőteljes intézményi alapja: létezik a magyar iskoláknak egy kiterjedt há-lózata (az óvodától az egyetemig), eme11ett egyházak, kulturális intézmé-nyek, alapítványok, egyesületek, csekélyszámú vá11alkozás, i11etveegy vi-rágzó magyar médiarendszer. Ezen az intézményi szektoron túl "a magyar világ" az iskolákban és más intézményekben szerzett barátságok és isme-retségek hálózatán keresztül terjed tovább. Aki mondjuk zöldséget vagy használt ruhát akar venni, tud olyan boltba menni, ahol tudhatóan ma-gyarok dolgoznak, járhat olyan kávézókba, bárokba vagy éttermekbe, ahol magyarok az alkalmazottak, vagy vásárolhat ja a magyar nyelvű újságot