NEMZETI POLITIKÁK
A MÚLTBAN ÉS AJELENBEN
A nemzeti viszály újjászületése a kommunista rendszerek összeomlásakor Kolozsváron és Kelet-Közép-Európa más részein és azt követően csak történetileg érthető meg. Ezzel nem azt az anakronisztikus állítást fogal-mazzuk meg, hogya mai konfliktusok "ősi gyűlölködésekben" gyökereznek:
a nemzeti konfliktus Kelet-Közép-Európában, ahogy máshol is, velejéig modern jelenség, amely csak a 19. század közepén jelent meg. A mai etni-kai-nemzeti konfliktusok - az igények és ellenigények jellemző mintája, az idiómák, amelyekbe ágyazódnak, az érinek és a másiknak azok az ér-telmezései, amelyektől függnek - mégis a viszály történetileg kialakult repertoárjából merítenek.'
Bizonyos, igen általános szempontból ez a repertoár minden nemzeti politikában közös. Más tekintetben azonban az etnikai-nemzeti viszálynak Kelet-Közép-Európában megkülönböztetett alakzata van, amelyben az a mód tükröződik, ahogy nemzetek születtek soknemzetiségű birodalmak romjain egy kibogozhatatlanul vegyes lakosságú régióban. Az etnikai-nemzeti viszályok Erdélyben, miközben a tágabb régió nacionalizmusainak megannyi vonását tükrözik, ugyanakkor sajátos arculatot is mutatnak, amelyben viszálykodó birodalmak - a Habsburg és az Oszmán -, majd később rivális nemzetállami programok közé feszülő Erdély etnikai határ-vidékhelyzete tükröződik. A mai kolozsvári nemzeti konfliktusokat kii-lönböző időbeli és térbeli síkokon keresztül törekszünk kontextualizálni.
A tágabb regionális és történeti kontextus kijelölése azonban nem egy-szerű feladat. Az egyik problémát a történelem és a nemzeti politikák szoros összefonódása jelenti. A történetírás körüli viták Kelet-Kőzép-Eu-rópában és azon túl is etnikai színezetet öltenek, etnopolitikai harcok történeti formában jelentkeznek; a történettudományi és az etnikai-nem-zeti választóvonalak gyakran egybeesnek. Az Erdéllyel foglalkozó törté-nettudományi szakirodalom és a Kolozsvárra vonatkozó, az előbbinél sokkal kisebb terjedelmű irodalom zöme rendkívül egyoldalú, s csak igen nagyelővigyázattal használható.
1A nemzeti politika modernitását még azok is elismerik, akik szerint a modern nem-zetek lényegében a premodern etnikumokra épülnek. Lásd A. Smith:A nemzetek eredete.
A viszály repertoárjáróllásd Tilly: FromMobiIisation to Revolution.
24 ELSŐ RÉSZ
A problémát azonban nem egyszerű en az elfogultság jelenti. Módszer-tani irányultságát és analitikus nyelvezetét illetően még a politikai elköte-lezettségét vagy ideológiai rokonszenveit tekintve nem nacionalista szak-irodalom is gyakran nacionalista (vagy Jeremy King történész kifejezésével,
"etnicista") marad: kritikátlanul nemzeteket és etnikai csoportokat tekint alapvető vonatkoztatási keret nek és elemzési egységnek. 2Egyre több (főleg fiatal), a régióban ésa régióról író történész csak az utóbbi időben jött rá arra, hogy távolságot kell tartania a történeti vizsgálódásokban meghatá-rozó szerepet játszó - és gyakran nyíltan nacionalista - vonatkoztatási kerettől, s azt kritikai szemszögből kell elemeznie.'
További probléma adódik az erdélyi és a kelet-közép-európai kontextu-sok összetettségéből. Nem szakértő olvasók számára is fel kívántuk vázol-ni ezeket, ezért leegyszerűsítésekkel kellett élnünk, de megpróbáltunk semmit sem túlzottan leegyszerűsíteni. Megkíséreltük tágan értelmezni az idevonatkozó kontextusokat, s úgy felvázolni őket, hogy legalább mi-nimális mértékig éreztessuk összetettségüket.
Tekintetünk a teleszkópok módjára közelít a tárgyhoz. Az 1. fejezet széles távlatból tekinti át a nemzeti kérdést Kelet-Közép-Európában.
Megmutatja, hogya "nemzetiségi elv" - a kulturális és politikai határok egybeesésének követelése - miként alakította át a politika nyelvezetét és a politikai teret a 19. század második felében és a 20. század első negyedében.
A 2. fejezetben a regionális látószöget Erdélyre szűkítjük. Megmutat juk, hogy Erdélyben és Erdélyre vonatkozóan a modern nemzeti igények hogyan alakultak ki és merevedtek meg már az 1848-as forradalom idején, majd nyomon követjük a váltakozó nemzetiesítő terveket, amelyeket Erdélynek az utóbbi másfél évszázad során el kellett szenvednie. A 3. fejezetben fi-gyelmünket magára Kolozsvárra összpontosítjuk. Nyomon kővetjűk azokat
2 King jellemzésében "etnicista" az a feltételezés, hogya nemzetek "elsősorban olyan tömeges méretű, egymást kölcsönösen kizáró etnikai csoportokból jöttek létre, amelyeket öröklött kulturális ésnyelvi minták határoznak meg"("The Nationalization ofEast Cen-tral Europe", 123.). Ez annak a tágabb jelenségnek az egyik sajátos formája, amelyet Brubaker "csoportizmus"-ként jellemzett (EtnicitywithoUf Groups, Bevezetés és 1-3. fejezet).
Ezzel összefüggő, bár külön probléma a "módszertani nacionalizmus": aza hajlam, hogy a "nemzetállamot" a "társadalommal" egyenértékűnek tekintsék, s hogy a globális vagy más módon határokon átnyúlo folyamatok és struktúrák kárára a belső struktúrákra és folyamatokra összpontosítsanak (elemzésére és bírálatára lásd például Mann: The Sources ofSocial Power, vol. 1-3.; és Wim mer és Glick-Schiller: "Methodological Nationalism and the Study ofMigration". A Kelet- Közép- Európával foglalkozó kutatások alapvető problémá-ja, hogy hajlanak az ernokulrurális nemzetet - nem pedig a területileg körülhatárolt
nemzetállamot - tekinteni megkérdőjelezhetetlen kategóriának és elemzési keretnek.
)Erdéllyel kapcsolatban ilyen munkákra lásd 2. fejezet. A tágabb régióra lásd szemléltető példaként King:Budweisers into Czecbs and Germans; Zahra: "Reclaiming Children for the Nation"; és Wingfield és mások (szerk.): Creating theOtherésJudson ésRozenblit (szerk.):
Constructing Nationalities in East Central Europe címú munkáinak tanulmányait.
NEMZETI POLlTIKÁK A MÚLTBAN ÉSJELENBEN 25
apolitikai viszontagságokat, amelyek során négy szuverenitásváltást és nemzetiesítő rezsimet kellett avárosnak az elmúlt 140 évben átélnie; azo-katafolyamatokat, amelyek során Kolozsvár a 19.század végeóta, túlnyo-mórészt magyar városból, amagyar nacionalizmus bástyájából, az 1980-as évekre román többségű várossá vált.
A 4. fejezetben az átpolitizált etnicitás elemzését Kolozsváron a poszt-kommunista időszakban is folytatjuk. Foglalkozunk a Ceausescu-rezsimet 1989 decemberében megdöntő kváziforradalomrnal, az etnikai-nemzeti viszály gyors újrajelentkezésével, azönálló iskolákért folytatott küzdelem-mel Kolozsváron ésMarosvásárhelyen, a városi tér nemzetiesítésével Funar polgármester alatt. Tárgyaljuk azönálló kolozsvári magyar egyetem visz-szaállítására vonatkozó magyar követelés körüli vitát, a számbavétel és kategorizálás politikáját a 2002-es népszámlálás kapcsán.
1. fejezet
~