A NEMZETI KÉRDÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN

A NEMZETI KÉRDÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN

A "nemzeti kérdés" az elmúlt másfél évszázadban a politikai viszályok középpontjában állt Kelet-Kőzép-Európában.' "Nemzeti kérdésen" azt értjük, hogy mi a megfelelő viszonya nemzet, mint elképzelt közösség és az állam, vagy tágabban, a politikai közösség területi szervezete kőzőtt.?

Hogy miként vetődik fel ez a kérdés - s hogy felvetődik-e egyáltalán -, az elsősorban attól függ, hogy miként értelmezik a nemzetet. Különösen attól, hogy olyannak tekintik-e, mint amit az állam keretez be, vagy olyannak, ami metszi az állam és az állampolgárság határait.

A két lehetőség klasszikus felvázolását száz évvel korábbról, Friedrich Meinecke német történésznek köszönhetjük. Meinecke a nemzeti hovatar-tozás felfogásának két módját különböztette meg:államnemzetként, amelyben a nemzetet úgy képzelik el, mint amit az állam területi és intézményes ke-retei formáInak; vagy ku!túrnemzetként, amelyben a nemzetet az államtól függetlennek, s azt megelőzőnek képzelik. Az előbbi látószögből a nemzet és az állam egyetlen jelenség különböző dimenziói vagy oldalai; mintha a nemzet a nemzetállam demográfiai nyersanyagát fejezné ki. Az utóbbi fel-fogásban a nemzet és az állam alapvetően eltérő jelenségek, amelyeket más-más vonatkoztatási keretek határoznak meg: a nemzetet kulturális, különös-képpen nyelvi határok, az államot politikai és területi határok.³

Klasszikus formájában a nemzeti kérdés a nemzeti hovatartozás e má-sodik felfogásával kapcsolatban jelentkezik. Mert csak ha a nemzetet úgy

1Europa regionális megosztottságáról kiemelkedően fontos írásSzűcs Jenő: Europa három történeti régiója.Ujabb elemzésére lásd Johnson: Central Europe, 3-12.

2A kifejezés divatosságáról természetesen Benedict Anderson Imagined Communities (Elképelt közösségek) című munkája tehet, jóllehet létezik egy olyan, legalább Max We-berig visszavezethető gondolkodásmód, amely bírálja a nemzeti hovatartozás objektivista értelmezését, s a jelenség szubjektív megalapozását hangsúlyozza. Webernéllásd Gazdaság és társadalom, 2/3.; lásd még Lepsius: "Nation und Nationalismus in Deutschland" a nemzetről, mint "megértett rendről".

3Meinecke: Weltbűrgertum und Nationalstaat, 3. skk.; Miután bevezette a megkülön-böztetést, Meinecke rögtön megszorítással is élt, megjegyezve, hogy nehéz éles válasz-tóvonalat húzni a kettő közé. Az angol nyelvű szakirodalomban hasonló, bár nem ugyan-ilyen megkülönböztetést tesznek gyakran a nemzeti hovatartozás és a nacionalizmus formáinak "civil" és "etnikai" felfogása között. Befolyásos korai megfogalmazás található in: Kohn: The Idea of Nationalism; különösen finom elemzést ad A. Smith: The Ethnic Origins ofNations. E megkülönböztetés kritikai elemzését lásd Brubaker: Ethnicity With-out Groups,6. fejezet.

28 1. FEJEZET

képzelik el, hogy az államtól függetlenül létezik, válhat a kettő közötti viszony kérdése rendkívül fontossá és sürgetővé. Ahol a nemzetet túlnyo-mórészt úgy értelmezik, hogy azt az állam területi és intézményes keretei alkotják, mint paradigmatikus formában Franciaországban, ott a "nemze-ti kérdés" nem merül fel, vagy ha igen, csak enyhébb formában." Ameny-nyiben nemzet és állam meghatározásuk szerint összetartoznak, nem te-hetők fel azok a kérdések, amelyek a kettő vélt össze nem illéséből fakad-nak - például hogy újra rajzolhatók-e, s ha igen, miként az állam határok, hogyegybevágjanak a kulturális határokkal. A nemzet természetesen fontos politikai és kulturális kategória Franciaországban - immár több mint kétszáz éve. Sok történész szerint pedig a nacionalizmust mint tuda-tos politikai ideológiát a francia forradalom alatt találták fel. Franciaor-szágban azonban a nacionalizmus nem ölti a "nemzeti kérdés" formáját.l

A "nemzeti kérdés" első előfeltevése tehát az, hogya nemzetet és az államot egymástól függetlennek tekintsük. A második az, hogya nemzet és az állam egybeesését kívánatosnak, akár szükségesnek is fogjuk fel. Az emberi történelem nagy részében érthetetlen lett volna az a gondolat, hogy a politikai és kulturális határok essenek egybe.6 Csak a 19. században fo-galmazódott meg nyíltan a "nemzeti elv", amelynek értelmében a politikai tekintély és hatalom a nemzeti hovatartozásra alapítandó.' Fokozatosan,

4Az Egyesült Államokban a nemzetet szintén az állammal megegyező nek értelmezik, s jóval több mint egy évszázada át nem létezik "nemzeti kérdés". Noha a polgárháborút rendszerint nem sorolják a nacionalizmus körébe, úgy is tekinthetjük, mint ami a nemzeti kérdésból fakadt, de azt végérvényesen meg is oldotta. Samuel Huntington a "Hispanic Challenge" című munkájában arról ir, hogy a jelentős spanyol ajkú bevándorlás voltaképpen a nemzeti kérdés újbóli megnyitásával fenyeget, az ország délnyugati részét az "Egyesült Államok Qpebec-évé alakítva át; ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja az ellenkezőjére utaló jelentős bizonyítékokat (amelyekre például Alba és Nee utal in: Remak-ing theAmerican Mainstream, 225. skk.; lásd még Drezner: "Hash ofCivilizations").

5A forradalmi Franciaország nacionalizmusának "vertikális" tolóereje volt, a vélten szuverén "nemzet" vagy "nép" és a politikai uralom közötti viszonnyal, kiváltképp az utóbbinak az előbbivel szembeni felelősségével kapcsolatos; a nemzet és az állam ha-tárainak kérdése "horizontális" síkon, ami központi jelentőségű a "nemzeti kérdés" szem-pontjából, itt nem vetődik fel, mert ezek a határok magától értetődőnek számítanak. Etnikai-regionális politikai vállalkozók egyes esetekben még Franciaországban is azt állítják, hogy a peremrégiók, így Britannia, Okcitánia és Korzika külön nemzeteket alkotnak, de az ilyen igények soha sem játszottak jelentős szerepet a francia politikában.

6Mint Ernest Gellner, a rá jellemző fanyarsággal megjegyezte, "elképzelhető-e annál ostobább,Fivolabb elgondolás, mint a kormányzók vele született népi kultúrájáról beszél-ni?" (Gellner: 7hought and Change,153.). Az idevonatkozó meg szorítás ra lásd A. Smith:

Tbe Ethnic Origins ofNations, 1., 3. és 4. fejezet).

7A késő 18. századi gondolkodótól, Johann Gottfried Herdertől ered a nemzeti hova-tartozás mint az államtól független etnikai-kulturális jelenség befolyásos felfogása; bár magát a kifejezést nem használta, nála jelentkezik először az az elképzelés, amelyet később kultúrnemzetnek neveztek el. Herder számára azonban mégsem létezett "nemzeti kérdés".

Noha neki tulajdonítják a "nacionalizmus" kifejezés megalkotását, maga Herder, legalábbis a szokványos értelemben, nem volt nacionalista, jóllehet joggal tekinthető kulturális

nacio-30 1. FEJEZET

terjeszkedésének kevesebb és gyengébb korlátai voltak, a politikai egységek sokkal nagyobbak voltak a későbbi nemzeti egységeknél. A hatalmas, lazán integrált és soknyelvű Habsburg-, Oszmán- és cári birodalom az összetar-tóbb, szilárd és integrált észak- és nyugat-európai államoktól keletre és délre terjeszkedett, Eurázsián át és mélyen belenyúlva Közép-Ázsiába, a Közel-Keletbe és Észak-Afrikába (2. térkép).

A nemzeti kérdés ezért igen eltérő, szinte ellentétes formában vetődött fel Közép- és Kelet-Európában. Közép-Európában a nemzeti mozgalmak a politikai megosztottság meghaladására törekedtek, olyan nagyobb poli-tikai struktúrák létrehozására, amelyek megfeleltek az elképzelt német és itáliai kulturális nemzetnek; ettől keletre a nemzeti mozgalmak, hatalmas birodalmakon belül, vagy azoktól elszakadva kisebb, nemzetre szabott politikai struktúrákat igyekeztek teremteni.

BIRODALOM És NEMZET

Bennünket a nemzeti kérdésnek ez az utóbbi, kelet-európai változata ér-dekel. A nemzeti kérdés azzal párhuzamosan merült fel, hogya Habsburg-, az Oszmán- és a cári birodalmat kezdték fokozatosan soknemzetiségű államnak tekinteni. Azt gondolhatnánk, hogy mindig is soknemzetiségű-ek voltak; soknemzetiségű-ekkor azonban a vallási és nyelvi megosztottságot kevernénk össze a soknemzetiségűséggel. Adott lakosságot "többfelekezetűként" vagy

"többnyelvű ként" felfogni annyit jelent, hogy vallási gyakorlatok vagy nyelvhasználatok megfigyelhető sokféleségére mutatunk rá;'? ha viszont

"soknemzetiségűnek" nevezzük, önértelmezésre és politikai igényekre utalunk. Anakronizmus a 19. század előtt soknemzetiségűnek nevezni ezeket a birodalmakat; a 19. század folyamán váltak azzá, amikor az etni-kai-nyelvi és (kűlőnősen az Oszmán Birodalomban) az etnikai-felekezeti heterogenitásnak politikai jelentést kölcsönözve, "soknemzetiségűként"

értelmezték újra.'! Ez az identitások és közösségek mélyreható átfogalma-zásával járt együtt; új kulturális és politikai nyelvre volt szükség, sennek középpontjában a "nemzet" állt, amely a földrajzi térben kelet felé, kűlőn-böző helyi központokból kifelé, a szociális térben pedig az elit körökből az alacsonyabb társadalmi rétegek irányába terjedt.

Ahogya nemzeti hovatartozás - Pierre Bourdieu kifejezését használva - a társadalmi világ "látásmódjának és felosztásának" kiemelkedően fontos elvévé vált, a politikai szereplők is vélt nemzetek nevében kezdtek igénye-ket megfogalmazni. Mert mint fentebb megjegyeztük, ami a 19.században kelet felé terjedt, az nem csak a nemzet mint az államtól különböző

etni-10Nem foglalkozunk itt azzal, hogymilyen nehézségek merülnek fel nyelvekés nyelvjárá-sok megkülönböztetése, illetve annak eldöntése során, hogy mi számír külön nvallás"-nak.

IISeron-Watson:Nations and States,143.

A NEMZETI KÉRDÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 31

-- államhatárok

_____ féligönálló királyságok határai

(Magyarország, Horvátország-Szlavónia, Lengyelország) ... _.. _. A Habsburg- és Oszmán Birodalom tartományi határai

(ez utóbbiak közül csak néhány)

"-

...

Bukarest •

'!fu