KOLOZSVÁR CEAU~ESCU UTÁN

Már végéhez közeledett a rendkívüli 1989-es év, s Romániába mintha még mindig nem terjedtek volna át az egész régiót megrázó változások. A leg-több román embernek voltak ismeretei ezekről az óriási változásokról.

Tudtak a Magyarországon bekövetkezett tárgyalásos átmenetről; a demok-ratikus és nemzeti fellángolásról Jugoszláviában; az NDK-ban szárba szökött tiltakozó mozgalomról szeptemberben és októberben, majd a ber-lini fal novemberi ledöntéséről; a Csehszlovákiában megindult tiltakozá-sokról, amelyek november végén a rendszer összeomlásához vezettek; s a bulgáriai kommunista rendszer bukásáról. Tudták, hogy a Ceausescu-rezsim minden korábbinál elszigeteltebb, és sokan érezték, hogya rendszer végre sebezhetővé vált. A rezsim azonban szorosan, voltaképpen az addiginál is szorosabban fogta a gyeplőt. Két évvel azelőtt fellázadtak a brassói teher-autógyár munkásai, rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak s feldúlták a helyi pártirodákat; az elszigetelt felkelés leverését követően azonban további összehangolt tiltakozásra nem került sor. Jelentősebb másként gondolkodó mozgalom nem létezett, és aCeausescu-féle vezetés despotikus stílusa miatt nem nyílt tere reformkommunista mozgalomnak sem.'

A zűrzavar, amely kisöpörte Ceausescut a hatalomból, Temesváron, ebben a többnemzetiségű városban kezdődött, amely Románia nyugati határán, Magyarország és Szerbia szomszédságában található.! Az ese-ményeket a helyi református egyházközség tagjainak tiltakozása váltotta ki az ellen, hogya hatóságok kilakoltassák Tőkés Lászlo lelkészt egyházi tulajdonú lakásaból. (Tőkés a szószékét használta fel arra, hogya külföldi,

1A kevés számú másként gondolkodó nem csak Lengyelországhoz és Magyarország-hoz képest volt gyenge és elszigetelt, hanem CsehszlovákiáMagyarország-hoz és a Szovjetunióhoz képest is. Lásd Verdery:National Ideology,310-311.; Tismaneanu: Reinventing Politics, 211-212.

Hogy a Ceausescu-rezsirn "szultáni" jellege mennyiben magyarázza összehasonlító szemszögből a román átmenet sajátosságát, arra lásd Linz és Stepan: Problemsof Demo-eratic Transition and Consolidation, 18. fejezet. A szamizdat kiadványok korlátozott jelentőségéről Ccausescu alatt lásd Lőrincz: "Ambivalent Discourse in Eastern Europe",

163-164.

2A temesvári és bukaresti események itt következő leírásában a következő munkákra támaszkodunk: Socor: "Pastor Toekes and the Outbreak of the Revolution in Timisoara";

Calinescu és Tismaneanu: "The 1989 Revolution and Rornania's Future"; Tismaneanu:

Reinventing Politics;R. Hall: "Theories of Collective Action and Revolution" és Rady:

Romania in Turmoil.

126 4.FEJEZET

különösen a magyar sajtó alapján bírálja a rezsim hírhedt "szisztematizációs"

politikáját és az emberi jogok megsértését.! Kezdetben néhány száz ma-gyar nemzetiségű alkotott élőláncot Tőkés lelkész lakóhelye körül decem-ber 15-én, de számuk aznap estére és másnapra már jelentősen felduzzadt, amikor sokan mások, köztük románok is csatlakoztak a tömeghez, s a város központjába vonultak, támogatásukról biztosítva Tőkést, egyszersmind Ceausescu-ellenes jelszavakat is hangoztatva.' December 16-án és más-nap tovább duzzadt a tömeg: több ezer diák és munkás csatlakozott a til-takozókhoz, s követelte a diktatúra végét. A hadsereg és a Securitate erői december 17-én és 18-án Ceausescu közvetlen parancsára lecsap tak a tüntetőkre. Az akciónak mintegy száz halálos áldozata volt. A tiltakozások híre gyorsan terjedt, ahogy a véres leszámolásról szóló híresztelések is.

Ceausescu abban a hiszemben volt, hogy ura a helyzetnek, ezért decem-ber 18-án hivatalos látogatásra indult Iránba. A tiltakozás azonban Ternes-váron is fellángolt, s december 20-án a hadsereg visszahúzódott a város központjában elfoglalt állásai ból , utat nyitva az aznap esti hatalmas

tűn-tetésnek. Amikor Ceausescu aznap este hazatért, tévébeszédében a "huli-gánokat", irredentákat és külföldi kém szolgálatokat tette felelőssé a lázon-gásokért, s azzal fenyegetőzött, hogy tűzparancsot ad ki a tiltakozókkal szemben. Másnap reggel hatalmas felvonulást szervezett Bukarestben, hogy régi jó kommunista szokás szerint demonstrálja a rezsim támogatott-ságát. A készülékek előtt ülő emberek azonban országszerte döbbenten hallgatták, amint az előírt jelszó ~ Ceausescu ji poporul{Ceaujescu és a nép]

~ helyett aCeausescu dictatorul [Ceausescu, a diktátor] jelszavakat kiáltozzák.

A nagy zavarban az élő közvetítést csak mintegy három perc elteltével szakították meg. A nézők milliói számára ez tévedhetetlen jele volt annak, hogy Ceausescu már nem ura a helyzetnek; sokak számára ez volt a jeladás, hogy az utcákra tóduljanak.

A forradalom, sok más nagyobb városhoz hasonlóan Kolozsvárra is aznap délután érkezett meg.⁵ Az előző napokban a kolozsváriak többsége, a töredékes és egymásnak ellentmondó beszámolóknak köszönhetően ho-mályos formában ugyan, de tudott a temesvári eseményekről. Miután látták Ceausescu lehurrogását Bukarestben, ettől felbátorodva maguk is csatlakoztak a tiltakozásokhoz. Az egyik nagy külvárosi gyár géplakatosa így emlékszik vissza a terjedő hírekre:

3Tőkést egyházi feljebbvalói a rendszer parancsára 1989 márciusában megpróbálták áthelyezni egy távoli egyházközségbe, Tőkés azonban vitatta azáthelyezés törvényességét.

A helyzet decemberben éleződött ki, azt követően, hogy Tőkés második fellebbezését is elutasították. A rezsim nyíltan hirdette, hogy december 15-én eltávolítják a paplakból. s ez vitte ki azutcára az egyházközség tagjait.

4Mint másutt megjegyeztük, a kálvinista egyház hívei Erdélyben szinte kizárólag a magyarok közül kerülnek ki.

5Feischmidt ésGrancea akkor Kolozsváron tartózkodott; a beszámoló az^ő emlékeikre, valamint interjúinkra és csoportos beszélgetéseinkre támaszkodik.

KOLOZSVÁR CEAU$ESCU UTÁN 127

A tervezőirodából az egyik mérnök odajött hozzám selmondta, hogy mindenki szervezkedik, minden gyárból, s mennek tiltakozni a fötér-re. [...] Mondta, hogy fél, de azt mondta, hogy én mindenkit ismerek a gyárban, ezért nekem kellene elmondanom nekik, hogy menjünk [a térre] és kiáltsuk: "Le Ceausescuval!" [... ] Két óra hosszat jártam a gyárat, külőn-kűlőn mindenkihez odamentem: "Figyelj, 2.20-kor találkozunk a gyár előtt." Mondhatom, az egész részleg, az egész gyár ott várt.

Időközben kisebb tömeg gyűlt össze a főtéren; néhány fiatal az egyetemi könyvesbolt előtt felsorakozott katonák elé állt, és jelképes aktus ként le-vette az ingét. Hirtelen lövések dördültek, a tömeg feloszlott, és emberi testek feküdtek az utca kővén." A lövéseket meghallva, de nem tudván, mi történt, mások is a térre gyűltek. Zavar lett úrrá egész délután és este.

A város különböző részeiből elszórt lövöldözés volt hallható. Egy fiatal nő arra emlékszik, hogy "nem lehetett tudni, ki lő [... ] ésmi történik. Káosz volt: emberek futottak, jársz az utcán, éskörülötted mindenki szalad, nem tudod, mi történik, mintha filmet forgatnának, éste is benne lennél."

Sok kolozsvári hallotta alövöldözést aznap éjjel; másnap reggelre még zavarosabbá vált a helyzet, gomba módra szaporodtak a híresztelések. Az emberek a főtérre gyűltek, s a kövezeten levő vért bámulták. A tiltakozók előbb csoportokba verődtek, majd sorokba rendeződve kezdtek vonulni az utcákon. Mások ugyanakkor napi ügyeiket intézték, aboltok előtt álltak sorba. Mindenütt felfegyverzett katonák voltak, de nem állták ela felvo-nulók útját. Az utóbbiak felbátorodva a katonákat szólongatták, a szolida-ritásra hivatkoztak, hangoztatták, hogy valamennyien szemben állnak a felbomló rendszerrel. A Kommunista Párt megyei központja előtt, ahol a tüntető tömeglecövekelt,akatonák kezdtek meginogni. "Nu trageti,jratilor - hangzott akiáltás - sintéti de-ai nostri!("Ne lőjetek, testvérek! Velünk vagytok!") Néhányan ételt-italt kínáltak akatonáknak; mások előreléptek, és átölelték őket. A katonák, miután az állam akaratát már nem tudták érvényre juttatni, a tömeg akaratának hódoltak be.

Azt követően, hogybejelentették: Ceausescu helikopteren elmenekűlt,?

gyorsan terjedtek a hírek, s az utcán levő emberek üdvrivalgásban törtek ki, ugrándoztak, szökelltek, táncoltak, sírtak. Egy nyugdíjas tanár így

6Az összecsapást és a lövöldözést Rotta ,,21 Decembrie 1898"címűfényképsorozatában örökítette meg.

7Néhány órával később elfogták, ésaNemzeti Megmentés Frontjaügyvezető kormány-nyá nyilvánította magát. Ceausescut ésfeleségét karácsony napján gyorsan bíróság elé állították és kivégezték. Aperről és akivégzésről, tágabban arról avitáról, hogy az esemé-nyek mennyiben tekinthetők forradalomnak vagy államcsínynek, lásd Verdery ésKligman:

"Romania After Ceausescu"; Calinescu és Tismaneanu: "The 1989Revolution and Roma-nia'sFuture"; ésR.Hall: "lhe Uses of Absurdity", 501.

128 4.FEJEZET

emlékszik vissza: "Kitörő öröm áradt: idegenek ölelték-csókolták egymást.

[... ] Sírtam az örömtől arra a gondolatra, hogya gyerekeimnek jobb élete lesz."

A forradalmi fellendülésnek ebben a rendkívüli pillanatában az etnicitást más azonosulások fedték el. Ez sűrűsödött jelképes formában, amikor magyarok románokkal együtt spontán módon borultak térdre, s a Desteapia-te románe! (Ébredj, románl) című hazafias dalt énekelték, amely így kez-dődik:

Ébredj, román halálos szunnyadásodból, Amelybe barbár zsarnokaid taszítottak.

A szöveget az 1848-as forradalom idején Andrei Muresanu költő írta, amellyel akkor arra szólítja fel az erdélyi románokat, hogy keljenek fel a Habsburg- és a magyar zsarnokság ellen. Most viszont a dal a román ál-lampolgárokat szólította fel, etnikai hovatartozásról függetlenül, hogy ébredjenek fel szendergésükből, amelyet a kommunista zsarnokság bocsá-tott rájuk. A magyarok lelkesen csatlakoztak, s ebben az összefüggésben gondolkodás nélkül állampolgárként azonosultak román honfitársaik-kal.8

Az

ETNOPOLITIKAI VISZÁLY ÚJBÓLI MEGJELENÉSE

E hazafias dal kőzős éneklése, amely később Románia nemzeti himnuszá-vá himnuszá-vált, olyasmit jelképezett és sűrített össze, amit az 1989-es forradalom alatt s azt követően széles körben éreztek: erőteljes etnikai hovatartozáson túli - vagy talán etnikai hovatartozás tól mentes - nemzeti szolidaritást. A kollektív forrongás vagy communitas e rövid időszakában az emberek a nemzeti szolidaritás befogadó, "civil" formáját élték át és gyakorolták: az utcákon lévő tömegben a "nép" egésze testesült meg, amely egységbe forrt a rezsimmel szemben," A forradalmat úgy élték át és fogták fel, mint ilyen

"vertikális" szembenállást nép és rendszer között; az etnikai hovatartozás

"horizontális" különbségei háttérbe szorultak.

8Goina: "The Ethnicization of Politics" című munkájában számol be arról, hogy a marosvásárhelyi forradalom idején a magyarok hasonlóan azonosultak ezzel a dallal és a román nemzeti zászlóval. A "román" mint kategória kétértelműségérő\ (egyszerre jelöl állampolgárságot és etnikai hovatartozást) lásd 7. fejezetet.

9Bár a "civil" nemzeti hovatartozást gyakran kritikátlanul használják (elemzésére lásd Brubaker: Ethnicity without Groups,6.fejezet), mégis találóan ragadja meg az állam-polgári hovatartozásra - mint törekvésre, tevékenységre és identitásra - fektetett hangsúlyt 1989 forradalmaiban Romániában és másutt. A kollektív forrongásról lásd Durkheim:

A vallásiélet elemiformái, 204. skk. Acommzmitasról ésannak viszonyáról a liminalitáshoz lásd Turner: Tbe Ritual Process,94-130., magyar fordításban: A rituális folyamat.

KOLOZSVÁRCEAU~ESCU UTÁ 129

Alighogy összeomlott azonban a rendszer, mans megindult az etnopolitikai mozgósítás.l? Tizenöt magyar értelmiségi már december 23-án összegyűlt Kolozsvárott, hogy kiáltványt fogalmazzon meg a romá-niai magyarok nevében. A helyi magyar nyelvű lap címoldalán másnap (a helyi román nyelvű lapban pedig egynappal később) megjelent nyilatkozat annak a vágynakadott hangot, hogyamagyarok "kollektív szubjektumként"

vegyenek részt Románia gazdasági, politikai és kulturális életében, "jogi ésintézményi garanciákat" követelt "az anyanyelv szabad használatára, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítására minden szinten, beleértve az [önálló magyar] Bolyai Egyetemet."!' 24-én egy nagyobb (mintegy 50 fös) magyar értelmiségiekből álló csoport gyűlt össze ahelyi magyar napilap szerkesztőségének irodájában, s megalapította a Kolozsvári Magyar De-mokratikus Tanácsot.'? Hasonló gyűléseket tartottak Temesváron, Ma-rosvásárhelyen és Bukarestben.

A programok szintjén a különböző helyi magyar kezdeményezésekben hasonló célok fogalmazódtak meg. Szervezetileg a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének (RMDSZ) létrehozásába torkolló bukares-ti kezdeményezés bizonyult dőntönek.'? Az RMDSZ-t átfogó szervezet-nek képzelték el - s rövidesen azzá isvált - megyei és városi szekciókkal az ország minden részében (szinte kizárólag Erdélyben), ahol jelentős magyar ajkú lakosság él. Az a szinte egybehangzó álláspont fogalmazódott meg, hogy egyetlen, a magyarokat képviselőszervezetre van szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak fellépni a tágabb romániai politikai színtéren.

Az RMDSZ minden - kulturális, jótékony célú, vallási, oktatási, sza-badidős ésgazdasági - téren amagyar egyesületek és kezdeményezések ernyőszervezeteként jött létre. Egyszersmind politikai párt islett, amely a képviselőházi választásokon a magyarok többségének támogatását elnyer-te, és folyamatosan képviselve volt aparlamentben." Az RMDSZ 1996-tói 12 éven át több koalíciós kormány része volt, vagy hallgatólagos támo-gatást nyújtott akorrnányzáshoz."

10Lásd Horváth: "Facilitating Conflict Transformation", 22. skk.

IISzabadság, 1989.december 24.; a kiáltvány újraközlését lásd in:Bárdi ésÉger: Út-keresésesintegráció, 45-46. A kolozsvári mozgósítás kezdeteiről lásd a tizedik évfordulóra aSzabadságban 2000. január 11-én, 12-én és február 2-án megjelent anyagokat.

12A korábban Igazság címmel megjelenő magyar lapot Szabadságra keresztelték át, s a mozgósítás ra való felhívások előkelő helyet foglaltak el a lapban. Ez isarra utal, hogya gyors magyar etnopolitikai mozgósítás előmozdításához mennyire fontos voltamár létező intézményi infrastruktúra.

IIBakk: ,,1989-1999", 19.

14Az RMDSZ által aparlamenti választásokon begyűjtött szavazatok aránya nagyjából tükrözte amagyar ajkúak arányát aromán lakosságon belül. Lásd 12.fejezetet.

15Az RMDSZ angol nyelven megjelent elemzésére lásd Shafir: "The Political Party as National Holding Cornpany"; Kántor ésBárdi: "The Demoeratic Alliance of Hungar-iansin Romania (DAHR)". AzUkrajnában, Szlovákiában, Jugoszláviában ésRomániában

130 4.FEJEZET

Az RMDSZ úgy jellemzi a Romániában élő magyarokat, mint "nem-zeti közösséget" és mint "önálló politikai alanyt", amely Romániában ál-lamalkotó tényezőként egyenjogú a román nemzettel. Ugyanakkor az er-délyi magyarokat a "magyar nemzet szerves részének" islátja, s jogot formál arra, hogya határon átnyúló kapcsolatokat ápoljon az "anyaország-gal". Kollektív jogokat követel a magyarok mint nemzeti kisebbség szá-mára, sterületi autonómiát a magyar többségű régióknak. Nyilvános, ál-lamilag finanszírozott magyar nyelvű oktatást követel azoktatási rendszer minden szintjén, beleértve az önálló állami magyar egyetem visszaállítását Kolozsváron."

Az ideiglenes Nemzeti Megmentési Front, amely Ceausesecu bukása után átvette a hatalmat, eleinte, nem utolsósorban Tőkés és temesvári magyar híveinek a forradalom kirobbantásában szerzett tekintélye miatt, fogékony volt a magyar kisebbségpolitikai igényekre. Magyarok kerültek vezető pozíciókba az országos, megyei ésvárosi kormányzati testületekben.

A Nemzeti Megmentési Front január elején nyilatkozatot adott ki a nem-zeti kisebbségek jogairól, amely bírálta a Ceausescu-rezsirn "soviniszta erőszakos asszimilációra" irányuló politikáját, s alkotmányos garanciákat adott a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartására, elismerve jogukat anyanyelvük szabad használatára, nemzeti kultúrájuk rnűvelésére, nemzeti önazonosságuk megőrzésére és az anyaországukkal való kapcsolattartásra."

A mézeshetek rövid ideigtartottak. Minthogy gyorsan kiderült, meny-nyireszerte ágazó ak a magyar igények, s mennyire szervezetten, fegyelme-zetten éserőteljes en érvényesíti azokat az RMDSZ, kialakult akérdéses igényekkel való szembeszállás, amit a választási versengés fel isfokozott"

Burkolt aggodalmak, neheztelések és félelmek éledtek, részben spontán módon, ám jórészt a román nacionalistáknak a felszínen tartásukra irá-nyuló kitartó erőfeszítései nyomán. 1990 februárjában aVatra Romanesca nevű román nacionalista kulturális szervezet lépett fel több erdélyi város-ban az RMDSZ ellen; később belőle alakult ki a radikális nacionalista Román Nemzeti Egységpárt (Partidul Unitdtii Nationale),amely az

1990-az 1990-es években zajló etnopolitikai tevékenység tágabb összehasonlító áttekintésére lásd Bárdi: "Cleavages in Cross-Border Magyar Minority Politics".

16Ezek az igények tartoznak azRMDSZ programjának elején megfogalmazott "alap-elvekhez", lásd www.rmdsz.ro/aboutus.php?lang=hu&menuoption=O&aboutusID=3.

Megfogalmazódnak számos RMDSZ-dokumentumban is, amelyekből bőségesválogatást közöl Bárdi és Éger (szerk.): Útkeresés és integráció.

17Szabadság, 1990.január 7.

18Nem véletlen, hogy Ion I1iescu, aNemzeti Megmentési Front elnöke két nappal azt követően szólt először amagyar "szeparatizmus" veszélyeiről, hogya Front változtatott korábbi elkötelezettségén, sjanuár 23-án bejelentette, hogy indul a májusra tervezett elnök- ésparlamenti választásokon (Gallagher: RomaniaAJter Ceausesecu, 81-84.; lásd uő:

1heJt ofaNation, 74-92.).

KOLOZSVÁRCEAU~ESCU UTÁN 131

es években jelentős választói rétegek támogatását élvezte Erdélyben (az 1990-es évek nagy részében Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar volt a vezetője). Egy másik szélsőséges nacionalista párt, a Nagy-Románia Párt 2000-ben jutott a csúcsra, a szavazatok 20 százalékát szerezve meg a parlamenti választásokon; karizmatikus elnökjelöltje, Corneliu Vadim Tudor még jobb teljesítményt nyújtott: az elnökválasztás első fordulójában 28 százalékot szerzett. Akár ellenzékben voltak, akár hallgatólagosan vagy aktívan a kormányzó koalíciót támogatták (mint 1990 és 1996kőzőtt), a szélsőségesen nacionalista pártok Ceausescu bukásától fogva fontos szere-pet játszottak a román politikában, s egyik fő célpontjuk az RMDSZ volt."

A nagyobb pártok is előszeretettel alkalmazták a nacionalista retorikát az RMDSZ követeléseit bírálva, noha a változó parlamenti szövetségek és a nemzetközi körülmények szerint erre való készségük változó volt.

Az RMDSZ igényei és a román nacionalizmus vele szemben támasztott követelései már korán kialakították a kisebbségpolitikai viszály alapvető mintáját a posztkommunista Erdélyben. Az RMDSZ önálló magyar in-tézményi hálózatot, különösen pedig különálló magyar nyelvű iskolarend-szert követelt, a román nacionalisták viszont az egyenlő állampolgári jo-gokon túlmutató jogtalan kiváltságnak tekintették ezt. Az RMDSZ igényt tartott arra, hogy joga legyen fenntartani és megerősíteni a Magyarország-hoz fűződő kötelékeket, a román nacionalisták szemében viszont ez két-ségessé tette lojalitásukat a román államhoz. Az RMDSZ területi auto-nómiát követelt a magyar többségű Székelyföld számára, a román nacio-nalisták viszont ezt a román nemzetállam alkotmányban rögzített egységes és oszthatatlan jellege elleni fenyegetésnek fogták fel.

A magyar igények és a hozzájuk való többségi viszonyulások abban a tágabb mezőben nyilvánultak meg, amelyben a magyar állam és a nem-zetközi szervezetek is központi szerepet játszottak. A kommunista időszak korrnányaitól eltérően az összes posztkommunista magyar kormány (bár jelentősen eltérő módon, de) elkötelezte magát, hogy védelmezi a határon

túli nemzettársak érdekeit és előmozdítja jólétüket. Az első demokratiku-san választott magyar miniszterelnök, Antall József a szimbolikus szférá-ban is erőteljesen hangsúlyozta ezt az elkötelezettséget: lélekben

tizenöt-19Ártoknak a posztkommunista Romániában játszott szerepét tekinti át Baleanu: "The Dark Side of Politics in Post-Communist Romania" és G. Andrescu: Extremismul de draepta in Románia, 3. fejezet. A Román Nemzeti Egységpártróllásd Gallagher: "Nation-alism and Post-Communist Politics"; a kormányzó koalíció ésa szélsőjobboldali pártok közötti szoros kapcsolatról az 1990-es évek első felében lásd uő:Theft of a Nation, 119-121.

A romák is a szélsőjobboldal célpontjai közé tartoztak; mint Extremismul című munkája 32. oldalán Andreeseu megjegyzi, a magyaroknál is középpontibb szerepet játszottak Vadim Tudot váratlanul sikeres 2000. évi elnökválasztási kampányában. S mint Gal-lagher megjegyzi, Vadim Tudor ügyesen fejezte ki és összpontosította a tömegek elégedet-lenségét egy sor olyan ügyben is, amelyek többnyire semmilyen kapcsolatban nem álltak az etnikai hovatartozással (Theft of a Nation, 252-256.).

132 4. FEJEZET

millió magyar miniszterelnökének tekintette magát - nem csak a tízmillió magyar állampolgárénak, hanem a szomszédos államokban és másutt élő magyarokénak is. Antall létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát is, amely a számukra nyújtott kormányzati támogatást hangolta őssze."

A határon túli magyarok iránti szimbolikus elkötelezettség a 2001-ben hozott úgynevezett státustörvényben érte el csúcspontját, amely a szom-szédos országokban élő magyar nemzetiségűek számára formális jogi státust teremtett, s bizonyos juttatásokat kapcsolt ehhez astátushoz."

A tágabb mezőt jelentősen formálták az európai és euroatlanti integrá-ció folyamatai is, amelyek iránt Magyarország és Románia egyaránt elkö-telezett. Az integráció feltételéül szabták a kisebbségi jogok intézménye-sítését, a nemzetiségi igények elfogadását és az etnikai konfliktusok meg-egyezéses megoldását. Az Európa Tanácsba, a NATO-ba és az Európai

In document Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban (Pldal 147-195)