ERDÉLY MINT ETNIKAI HATÁRVIDÉK
BULGÁRIA
~ Romániához csatolt, aII. világ-háború alattvisszaszerzett,majd aháború után ismétatadott terület
MAGYARORSZÁG
80 2. FEJEZET
melynek több mint kétszáz román lakos esett áldozatul." Hatalmas me-nekültáradat indult mindkét irányba: a román hatóságok regisztrációja szerint 200 ezer román menekült el a magyar uralom elől- köztük arány-talanul sokan voltak a köztisztviselők és az iskolázott, városi lakosság más tagjai - és ugyanakkor 100 ezer vagy több ~agyar menekült észak felé a román fennhatóság alatt maradt területről. Eszak-Erdélyben megfordult a nemzetiesítő politika iránya az oktatásban és a kultúrában: újra létrehoz-ták a magyar állami iskolákat, míg a román nyelvű oktatást és a román nyelvű sajtót korlátozták. A legtöbb román köztisztviselő elvesztette az állását, de jelentős számú román városi dolgozót is elbocsátottak."
Ugyanúgy, ahogyan az már a két háború közti időszakban is történt, a nemzeti kérdés szorosan összefonódott a "zsidókérdéssel".85 Az első világ-háború előtt, "a magyar-zsidó viszonyaranykorában" a magyar naciona-lizmus asszimilációpárti volt; a nyelvre összpontosított, nem a fajra. Csak a háború után lett disszimilacionista - az lett a fő gondja, miként húzzon választóvonalat az "igazi" magyarok és az elmagyarosodott zsidók között. 86
A háború előtti nacionalisták kulcsfontosságú szövetségest láttak a zsidók-ban, sőt Erdély és más etnikai határvidékek magyarosításának ügynökeit;
ugyanakkor sok zsidó ténylegesen magyar hazafinak tekintette magát, sőt nacionalistának. 87A háború után egy újfajta nacionalizmus jelentkezetett, amely problémaként jelölte meg a zsidókat, sőt, "a" problémaként, nem
83 Igen tendenciózus, de levéltári alapú beszámoló ezekről az atrocitásokról: Fatu és Musat: Hortbyist-Fascist Tenor in Northwestern Romania. Újabb ennél: lásd Turlea. Ip Ii Tráznea; Puscas: Transilvania si aranjamentele europene; B. Balog: "A magyar-román viszony és a kisebbségi kérdés 1940 őszén". Az 1940-44-es korszak kollektív cmlékéröl lásd Mungiu-Pippidi: Transilvania subiectiud, 113-125. A trázneai mészárlás élő emléke és a hivatalos megemlékezések közti kapcsolatról lásd Bucur: "Treznea".
84 Rövid angol nyelvű áttekintés: lásd Köpeczi: History, 684. skk.
85 Erről az összefonódásróllásd Case.Jfhe Holocaust and the Transylvanian Qjiestion".
86Mendelsohn: 'IbeJews of East and Central Europe, 95. Voltak "népi" antiszemita fel-lángolások ebben az időszakban is, a leghírhedtebb az 1880-as évekbeli vérvádas perrel összefüggő mozgalom volt, de az állam szilárdan filoszemita maradt. Az antiszemitizmus ezt köve~~ fázisairól és formáiról lásd Karády: "Antisemitism in Twentieth-Century Hungary.
87A magyar nyelvű zsidók segítségével a magyar anyanyelvűek, akik a lakosságnak csak 47 százalékát tették ki 1880-ban, 1900-ra csekély többségre tettek szert az államban. A zsidó asszimiláció sokat vitatott és bonyolult kérdésének szélesebb áttekintését a magyar történelemben, a politikai összefüggések és intellektuális fejlemények hangsúlyozásával lásd Barany: ,,'Magyar Jew or: Jewish Magyar'?". A kérdés kifinomult társadalomtörté-neti megközelítését lásd Karády: "Egyenlőtlen elmagyarosodás"; Karády felfogását az
"asszimilációs társadalmi szerződésről" lásd rövidebben angolul: uő: "Religious Divisions", 162. és uő: "Antisemitism in Twentieth-Century Hungary", 75-56. A zsidókról mint magyar nacionalistákról a dualista korszakban, lásd Braham: ThePolitics of Genocide, 10-11.;
Janos: Tbe Politics of Bakuiardness in Hungary, 117-118. A zsidó asszimilció, magyar nacio-nalizmus és antiszemitizmus áttekintését a tizenkilencedik és huszadik században lásd Ranki: TbePolitics of Inclusion and Exclusion.
ERDÉLY MINT ETNIKAI HATÁRVIDÉK 81
pedig - mint a tradicionális magyar nacionalisták a háború előtt - a meg-oldás részeként. A kommunistaszimpatizánsnak tekintett zsidókat hibáz-tatták a rövid életű 1919-es Kun-féle szovjetrendszerért, ezért célpontjai-vá lettek az annak megdöntését kísérő fehérterrornak. Ugyanakkor, mivel kapitalistáknak és művelt diplomásoknak látták őket, a városi gazdaságban betöltött aránytalan szerepüket is sérelmezték.88A törvényhozás már 1920-ban kvótát szabott az egyetemekre felvehető zsidókra, bár ezt még nem érvényesítették teljes szigorral. Sokkal drákóibb antiszemita intézkedések egész sorát iktatták törvénybe 1938-tól kezdve, amelyek a nürnbergi minta szerint a zsidóságot genealógiai, és nem vallási alapon határozták meg, és drasztikusan korlátozták a részvételüket akőzéletben.f"
Amikor tehát az 1940-es években Észak-Erdély magyar ellenőrzés alá került vissza, zsidó lakosai egy olyan állam polgárai lettek ismét, amely éppen azzal volt elfoglalva, hogy módszeresen megfosztotta őket a joga-iktól. A zsidók nagy része ennek ellenére üdvözölte a rezsimváltást. Tör-ténelmileg Románia sokkal antiszernitább volt Magyarországnál, és az idősebb zsidók kőzűl némelyek talán nosztalgiát éreztek a régi, első világ-háború előtri magyar rezsim iránt.?" Emellett, mint azt fentebb említettük, az erdélyi zsidók az 1920-as években diáktiltakozások és zavargások cél-pontjai voltak, majd az1930-as években egy szélesebb alapú mozgalomé, 1938 elején a szélsőségesen antiszemita Goga-Cuza rendszer zaklatta őket, és miután 1940 júniusában Besszarábiát és Eszak-Bukovinát a Szovjetuni-óhoz csatolták, antiszemita törvények és erőszakos fellángolás ok új hullá-ma kővetkezett."
Romániában, akárcsak Magyarországon, az 1930-as években a "hagyo-mányos" tekintélyelvű jobboldal kihívójaként jelentkezett egy radikálisabb (és radikálisabban antiszemita) szélsőjobb; erre az előbbi úgy reagáit, hogy hol engedményeket tett, hol pedig ellenállt az utóbbi (és a náci Németország) szélsőségesebb intézkedéseket sürgető kőveteléseinek" A zsidóknak tehát nemigen volt mi között választani }940-ben. A fennhatóság változása mégis katasztrofálisnak bizonyult az Eszak-Erdélyben élő mintegy 160 000
88 A zsidók túlreprezentáltságáról az értelmiségi szakmákban ésaze körüli politikai küzde/mekrőllásd Kovács:Liberal Professiens and Illiberal Politics.
89Ez a bekezdés a következőkre támaszkodik: Mende/sohn: 'Ibefeuis ofEast and Cent-ral Europe,2. fejezet; Rothschild: East CentralEurope,4. fejezet és Braham: The Politics of Genocide.
90A zsidók kizárásáról a román állampolgárságból az 1. világháború elötti évtizedekben lásd lordachi: "The Unyielding Boundaries ofCitizenship", 163-171. Arról, hogyaz erdé-lyi zsidók hogyan üdvözölték a magyar uralom visszatértét, lásd Braham: The Politicsof
Genocide, 174.; Vago: "The Destruction oftheJews ofTransylvania".
91Az antiszemitizmus különböző formáiról az 1930-as évek Romániájában lásd Vo-lovici:Nationalist Ideologyandrlntisemitism,
92Mende/sohn: TheJews ofEast and Central Europe, 124., 202.; E. Weber: "Romania";
uő:"lhe Man of the Archangel ",
82 2. FEJEZET
zsidó számára.P Miután 1944 márciusában Németország megszállta Ma-gyarországot, őket a többi, Budapesten kívül élő zsidóval együtt Ausch-witzba deportáltak," míg a dél-erdélyi és regáti zsidók 90 százaléka túlél-te a vészkorszakot (bár a román csapatok jócskán kivették a részüket a zsidók tömeges meggyilkolásábólMoldvában, Bukovinában, Besszarábiában és Transznisztriában, amely tényt kényelmesen elhallgatja az önfelmentő román történetírás, amely Antonescunak a zsidók megmentésében betöltött szerepét hangsúlyozza Dél-Erdélyben.)."
Amikor Romániának 1944 augusztusában sikerült átállnia, és csatla-koznia a Szövetségesekhez, bejelentette igényét a szuverenitás visszaszer-zésére egész Erdély fölött. Ezt az igényt ideiglenesen helybenhagy ta a szeptember 12-i fegyverszüneti egyezmény, amely visszavonta az Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélő hitleri döntést." Immár román erőkkel az oldalán, a szovjet hadsereg kiszorította anémet és magyar csapatokat, és 1944 októberében elfoglalta Eszak-Erdélyt. Alig várva, hogy bosszút áll-hassanak a magyar uralom alatt megölt románokért, a román nacionalista paramilitáris erők számos magyar öltek meg.97
A rezsimváltást azonban ekkor nem követte a nemzetiesítő politika azonnali, éles fordulata. Először is az új rezsim nem volt szuverén román rezsim. Az országot megszálló csapatai révén a Szovjetunió döntő ellen-őrzést tudott gyakorolni a politikai ügyek fölött. A szovjet hatóságok 1944
93Braham: Tbe Politics ifGenocide,171. becslése szerint a felosztás előtt körülbelül 200 000 zsidó élt Erdélyben; 80 százalékuk a Magyarországhoz csatolt területen. Az 1941-es népszavazás 151 000 zsidót regisztrált Észa-Erdélyben.
94Uo. különösen a 18. és 19. fejezet; Hilberg: The Destruction ifthe European Jews, 853-919. A keserű iróniára, hogya hagyományosan erősen antiszemita Románia bizton-ságosabbá lett az erdélyi zsidók számára, mint Magyarország, felfigyel Mendelsohn is, lásd 1heJews of East and Central Europe,211., és Braham: Tbe Politics of Genocide, 173.
95Románia a kezdetben sikeres, Németország vezette szovjetellenes hadműveletek során visszaszerezte Besszarábiát és Bukovinát, amelyet a Szovjetunió 1940-ben elcsatolt (lásd 5. térkép ). A zsidókat ezekről a területekről a románok által megszállt Transnisztriára deportálták; kevesebb mint harmaduk élte túl. Lásd Hilberg: Tbe Destruction ifthe Euro-peanJews, 808-853., különösen 818-831., 847-848.; Achim és Iordachi (szerk.):Románia Ji Transnistria; Braham: "The Exculpatory History of Romanian Nationalists" és Ioanid:
The Holocaust in Romania.
96Erdély háború utáni, Romániához való visszatérésének diplomáciai hátteréről és a különbözö lehetőségekről, amelyeket a Szövetségesek fontolgattak, a határok átrajzolásán, a lakosságcserén, az autonóm vagy független Erdélyig és a Székely régió autonóm rend-szer alá helyezéséig, lásd Salágean: Tbe Soviet Administration in Northern Transvloania, 2.
fejezet; Romsics: .Wartime American Plans for a New Hungary".
97Deletant: Communist Terror in Romania, 77.; Sálágean: Tbe Soviet rldministration in Northern Transvluania, 55-57.; Köpeczi:History,691. Igen tendenciózus, de részben levél-tári alapú beszámoló a magyarellenes erőszakról, lásd Gál és mások: Tbe White Book.Bár távolról sem volt jelentéktelen, a magyar-román és a román-magyar erőszak Erdélyben 1940-ben és 1944-ben viszonylag kismértékű volt a II. világháború alatti jugoszláviai etnonemzeti erőszak hatalmas méreteihez képest. Ennek a ténynek a jelentőségéről abban, hogy 1989 után nem történtek erőszakos cselekmények lásd 4. fejezetben.
ERDÉLY MINT ETNIKAI HATÁRVIDÉK 83
novemberében felfüggesztették a román közigazgatás működését Észak-Erdélyben, és csak 1945 márciusában engedélyezték újra, amikor a Szov-jetunió által hatalomba segített Petru Groza-kormány hivatalba lépett."
De még ezután is, és miután Románia dejure ellenőrzését Észak-Erdély fölött ratifikálta az 1947. februári békeegyezmény, a szovjet befolyás min-dent áthatott az 50-es években szintemindvégig,"?
Mivel a román társadalomban csak gyenge gyökerekkel rendelkezett, a Román Kommunista Párt teljes mértékben a Szovjetunió támogatásától függött, csak ígyjuthatott hatalomra. A nemzeti kérdésben, csakúgy min-den más fontos ügyben szorosan követte a szovjet vonalat az első háború utáni évtizedben.'?"
A szovjet politika a nemzeti kérdésben homlokegyenest az ellenkezője volt a nemzetiesítő politikának és gyakorlatnak. Nem csak arról volt szó, hogy a szovjet "internacionalizmus" feltartóztatta a nacionalizmust, bár a
98A közbeesö időszakróllásd Siíliígean: The Soviet Admin istrasion in Northern Transvl-vania, 55-57.; mi rövid leírást iktatunk be a 3. fejezetbe. A román közigazgatás felfüg-gesztésével a szovjetek táplálrák a magyarokban azt az illúziót, hogy Erdélyt esetleg nem helyezik vissza román uralom alá. Valójában azonban a szovjet hatóságok pusztán arra használrák Erdélyt, hogy nyomást gyakoroljanak a királyra, fogadjon el egy szovjetbarát kormányt, ugyanúgy, ahogyan a román közigazgatás visszaállítására vonatkozó döntés, miután a Groza-kormányt kinevezték, kísérlet volt arra, hogy ez a kormány némi legiti-mitást nyerjen a román nacionalisták szemében. Groza, aki maga nem volt kommunista, 1945-tőI1952-ig állt egy kommunista dominancia alatti kormány élén, bár egyre inkább a margóra szorult és 1948 után már csak a nevét használták cégérül. Erdélyi volt, folyékonyan beszélt magyarul és románul egyaránt, és elkötelezett híve volt a magyar-román megbéké-lésnek. Így beszélt egy magyar újságírónak 1945-ben: "A jövőben a magyar nyelvű iskolák szabadon működhetnek Románia területén, és nem lehet akadálya az anyanyelv használa-tának a kultúra, közigazgatás és gazdasági élet területén." (Grozáróllásd Rothschild:
Return to Diuersitv, 109-110. és Tismaneanu: Stalinism for Ali Seasons,261-262.; az idézet Illyéstől származik National Minorities in Romania, 104-105.)
99A szovjet csapatokat 1958-ban kivonták; ezzel a lépéssei a román kommunista vezetők nagyobb mozgástérhez jutottak. (Deletant: Communist Terror in Romania, 273-275.).
100A két háború közti időszakban a párt a teljes önrendelkezéshez való jogot hirdette, beleértve a nemzeti kisebbségek jogát az elszakadáshoz. Ez 1924-ben a párt betiltás ára késztette a hatóságokat; ezt követően földalatti mozgalomként működött tovább, kong-resszusait külföldön tartotta. A magyarok, zsidók és bulgárok messze felülreprezentáltak voltak a vezetőségében és igen kicsiny tagságában, ami hozzájárult a párt idegen és nem-zetellenes imázsához. A kisebbségiek kulcspozíciokat töltöttek be az első háború utáni években is, addig, amíg vezéralakjaikat, Vasile Lucát, aki magyar volt, és Ana Paukert, aki zsidó, az 1950-es évek elején el nem távolították. A román kommunista pártról a két háború kőzti években lásd R. King: A History of the Romanian Communist Party, 9-38., különösen 27-38. a nemzeti kérdésről és a kisebbségek túlreprezentáltságáról; Deletant:
Communist Terror in Romania, 1-33., különösen 5-10. és Tismaneanu: Stalinism for Ali Seasons,37-84., különösen 52-53., 65-66., 77-78. A párt hatalomba ernelkedéséröl, lásd Tismaneanu: Stalinism for Ali Seasons,
3. fejezet; továbbá Deletant: Communist Tertor in Romania, 4. és 5. fejezet. Pauker és Luca eltávolításáról lásd Tismaneanu: Stalinism for Ali Seasons,120-135.; Paukerról nagyobb általánosságban lásd R. Levy:Ana Pauker.
84 2.FEJEZET
Szovjetuniónak határozottan érdeke volt, hogy korlátozza akliensállamain belüli és azok közti etnonemzeti konfliktusokat. Ezen túl azonban, mint azt az előző fejezetben megállapítottuk, a szovjet doktrína megkövetelte, de legalábbis legitimálta a "nemzeti" intézmények - nemzeti nyelvű iskolák, média, sőt "autonóm" nemzeti területek - létét a nemzeti kisebbségek szá-mára. Ezeknek az intézményeknek "formájukban nemzeti nek", "tartalmilag szocialistának" kellett lenniük, és ezért -legalábbis elméletileg- nem báto-ríthatták a nacionalizmust vagy veszélyeztethették az állam integritását.'?'
A szovjet nemzetiségi politika hatása világosan érzékelhető a háború utáni első évtizedben. A "nemzeti kisebbség" megnevezés helyét ~z "együtt élő nemzetiségek" vette át.102A magyar nyelvű iskolahálózatot Eszak-Er-délyben ~eghagyták, míg Dél-Erdélyben bővítették a magyar nyelvű oktatást. Uj magyar egyetemet hoztak létre Kolozsváron, a helyreállított román egyetem mellett. 1952-ben pedig megalapították a Magyar Autonóm Tartományt, amely a székely régió egy tömbben letelepült magyar nyelvű lakosságát foglalta magába, és ahol elősegítették a magyar nyelvű kultu-rális tevékenységet, a lakosságnak jogában állt magyar nyelven szólni a bírósághoz és a közigazgatási szervekhez, és a köztisztviselői személyzet is nagyrészt magyarokból állt.103
Ugyanakkor ez az időszak természetesen - és sokkal döntőbben - a politikai terror és nagy megrázkódtatásokkal járó társadalmi átalakulás korszaka volt.l'" Az ipart államosították, a mezőgazdaságot kollektivizál-ták, a parasztságot tönkretették, atulajdonosokat kifosztották, az emberek megtakarításait kisajátították, a hagyományos pártokat likvidálták, az értelmiséget elnyomták, a történelmet átírták, az egyházakat alárendelték az államnak, a görög katolikus egyházat pedig teljes egészében elnyornták.r"
Az atény, hogy 1944-ben nem kezdődött újra a románosítás, távolról sem
101Aszovjet "nemzetiségi politikáról" bővebben beszéltünk az 1. fejezetben.
101Salagean: Soviet Administration, 122.
103Bottoni: "The Creation of the Hungarian Autonomous Region"; Illyés: National Minorities in Romania, 116-119.; Gagyi: "Magyar Autonóm Tartomány". Meg kell je-gyeznünk azonban, hogy az erdélyi magyarok kétharmada ezen a régión kívül élt. A magyarok számára nyújtott "autonómia" aggodalmat keltett a régió román lakói körében, akik a lakosság 20 százalékát tették ki; bennük az "autonómia" az "állam az államban"
kísértetképét ébresztette fel, vagy akár amagyar uralom visszatértétől való félelmet (Bot-toni: "TheCreation of the Hungarian Autonomous Region", 86-89.).
104Lásd Deletant: Communist TerrorinRomania, különösen 5. és 6.fejezet; Tismanenau:
Sta/inismfor Ali Seasons, különösen 107.; Chi rot: "Social Ch ange in Communist Romania", 461-467.; Ionescu: Communism inRomania.
105A történetírás rövid "antinacionalista" korszakáról a kommunista Romániában lásd Schöpflin: "Romanian Nationalisrn", 84-89.; Delertant: "The Past in Contemporary Ro-mania", 135-139.; Boia:Historv and My th,70-73.; Verdery: National Ideologyunder Social-ism, 104. Ebben az időszakban még ahelyesírást ismegváltozatták, hogy jobban kife-jezze aromán nyelv rokonságát a szlávnyelvekkel.
ERDÉLY MINT ETNIKAI HATÁRVIDÉK 85
jelenti, hogy ezek jó évek lettek volna az erdélyi magyarok számára, vagy bármennyivel is jobbak, mint a románok számára voltak. A magyar egy-házak működését korlátozták; a magyar értelmiségi elit tisztogatás áldo-zata lett, és a Magyar Autonóm Tartomány csak a nevében volt "autonóm".
A sztálinista korszak csúcsidőszaka románok és magyarok számára egyaránt a "nemzetietlenítés" korszaka volt.
VISSZATÉRÉS "A NEMZETHEZ"
Az 1940-es évek végének és az 50-es évek elejének internacionalista, és több szempontból nemzetellenes korszakát a kommunizmus egy nemzetibb - és később szembeszökően nacionalista - formája követte. A fordulópont 1956-ban következett be. A pártvezetők tartottak attól, hogya magyaror-szági kommunistaellenes felkelés az erdélyi magyarok révén Romániára is átterjed, vagy hogy az új magyar politikai vezetés területi igényékkellép fel Romániával szernben.l'" A forradalom utáni időszakban harcot hirdet-tek a "nemzetiségi szeparatizmus" ellen, hogy elősegítsék "szorosabb kő-telék megteremtését a nemzeti kisebbségek és a többségi román nép kő-zött".107 1959-ben a magyar Bolyai Egyetemet beleolvasztották a román egyetembe.l'" Egy év múlva a Magyar Autonóm Tartomány határait meg-változtatták, úgy, hogy kevesebb magyar és több román lakója legyen (az utóbbiak aránya így a lakosság 35 százalékára nőtt), és a régiót átkeresz-telték Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá, felhígítva szimbolikáját, annak etnodemográfiai összetételével együtt. 1968-ban aztán az egész tartományt megszüntették.l'"
A nemzeti kommunizmus irányába tartó váltás új erőre kapott, amikor Gheorghiu-Dejt 1956-ban Ceausescu követte a Kommunista Párt első titkári székében. Kifelé ezt a váltást az fejezte ki, hogy egyre nőtt a füg-getlenség a Szovjetuniótól, ami végül éles szakításhoz vezetett. Befelé ugyanez a pártvezetés "románosításában", a nemzeti jelképek és hagyomá-nyok rehabilitálásban és a nacionalista történetírás újbóli felértékelésében fejeződött ki, valamint a visszatérésben a "nemzethez", mint a politikai diskurzus központi fogalmáhozYo A kommunizmus és nacionalizmus e
106Deletant: Communist Tenor in Romania, 260-263.; G. Vincze: Illúziók és csalódások, 82-85.,203-204.
107Illyés: National Minorities i Romania, 173.
108 Az összeolvasztásról, amely jelentős csapást jelentett azerdélyi magyar értelmiség számára, bővebben szólunk a3. fejezetben.
109 Illyés: National Minorities in Romania, 118-119.
110 Schőpflin: "Rumanian Nationalism"; Verdery: National Ideology under Socialism;
Boia: History and My/h, 73-82.
86 2. FEJEZET
szintézise változó fokon és változó formákban az egész szocialista világban jelentkezett, de különösen jellemző volt a késő szocialista Romániára, ahol
a "nemzet" dicsőítése egészen szélsőséges formákat őltőtt.'!'
Minden állam szocialista rendszer törekedett arra, hogy a társadalmi különbözőségek megszüntetésesével egy új, homogénebb társadalmi rendet hozzon létre.P? Romániában Ceausescu alatt ez a tendencia különösen hangsúlyosan jelentkezett, és az.omogenizare" nyíltan deklarált céllá vált.113
Mindenfajta különbözőséget, legyen az alapja bármi: osztály, földrajzi régió, vallás, nem, életmód, gondolkodás vagy önkéntes társulás, el kellett törölni. Ugyanez volt az etnicitásbeli különbözőségek sorsa is: a homege-nizáló politika óhatatlanul egyet jelentett a nemzetiesítő polirikával.I"
A nemzetiesítő nyomás az iskolarendszerben volt a legjelentősebb. Az egyházi irányítás alatt álló iskolák kisajátítása 1948-ban nem járt a magyar nyelvű oktatás azonnali visszaszorításával, feladva az akkori elkötelezettsé-get egy kiterjedt, kisebbségi nyelvű oktatás mellett. Hosszabb távon azon-ban ez mégiscsak erodálta az etnikai reprodukció egy fontos intézményi bázisát.!" Az egyházak ugyanis nem csupán magyar nyelvű oktatást nyúj-tottak; segítettek biztosítani a magyar társadalmi és kulturális világ újrater-melődését. Hagyományokban gazdag elméleti középiskoláik különösen fontos szerepet játszottak egy öntudatos magyar elit reprodukálásában.
Az oktatás állami monopóliuma biztosította a tananyag és a tanári karok feletti szoros, központosított ellenőrzést. A tananyagot átszabták, a taná-rok között tisztogatást végeztek: eltávolították, vagy átnevelték őket, és az
111 Ennek az egyik megnyilvánulása volt, amit "protochronizmusnak" neveztek: az elmélet, hogyaromán történelem fejleményei mintegy megelőzték, vagy előrevetítették a nyugat későbbi, ismertebbé vált jelenségeit. Lásd Verdery: National Ideology under Social-ism, 5. fejezet; Deletant: "The Past in Contemporary Romania", 155-156. Ugyancsak jelentős volt a nemzetet kűlső erők áldozataként feltüntető retorika lásd Verdery: "Nation-alism and National Sentirnent".
112 Amint Verdery - Claude Lefort-ra támaszkodva - megállapítja: ez a szocialista és nacionalista ideológiák közötti mély hasonlóság alapja.
112 Amint Verdery - Claude Lefort-ra támaszkodva - megállapítja: ez a szocialista és nacionalista ideológiák közötti mély hasonlóság alapja.