A kolhozok csoportosításának statisztikai módszere

^{A. LIBKIND :}

A KOLHOZOK CSOPORTOSÉTÁSÁNAK, STATISZTIKAI MÓDSZERE?

A statisztikai adatok közgazdasági elemzés céljából végzett feldolgo—

zásának egyik legfontosabb módszere a csoportosítás. A statisztikai csopor—

' f tosítások tudományos módszerét először Lenin dolgozta ki és alkalmazta a parasztgazdaságok társadalomgazdasági csoportosításánál.

A polgári mezőgazdasági statisztikát bírálva, Lenin hangsúlyozta, hogy annak alapvető hibája a parasztgazdaságok helytelen csoportosítása A zemsztvostatisztikusok munkáját illetően Lenin rámutatott arra hogy az általuk összegyűjtött anyag a számszerű adatok rendkívüli bőségével tűnik ki, de az anyag feldolgozása egyáltalán nem kielégítő. A zemsztvostatiszti—

, kusok visszaéltek az átlagokkal, válogatás nélkül számítva azokat volosz- tok,1 kerületek, kormányzóságok szerint. A zemsztvostatisztikusok is csopor—

tosították a parasztgazdaságokat, azonban ezek a csoportosítások nem vol——

tak kielégítőek, mert nem tükrözték vissza, hanem elleplezték a falun végbemenő fontos gazdasági folyamatokat. A zemsztvostatisztikusok a parasztgazdaságokat főleg a juttatott föld szerint csoportosították.

* A zemsztvostatisztikában vezető szerepet vivő narodnyíkok ezt a csoporto—

sítási módszert alkalmazva, megkísérelték bizonyítani, hogy a parasztság osztályösszetétele szempontjából egységes. A parasztgazdaságoknak a jut—

tatott föld szerinti csoportosítása elkendőzte a falu osztályrétegeződését.

Lenin igen nagy jelentőséget tulajdonított a parasztgazdaságok helyes _ tudományos csoportosításának. A mezőgazdasági statisztikai adatok feldol- gozási módszereiről írta Lenin: ,,Megjegyezzük, hogv a modern mezőgazda—

sági összeírások anyagának csoportoSítására vonatkozó kérdés nem olyan szigorúan technikai és speciális kérdés, mint ahogy az első tekintetre lát—

szik. Ez az anyag az egyes gazdaságra vonatkozó anyag szerfeletti bőségével és telj ességével tűnik ki. Azonban a hozzá nem értő, megfontolatlan, észsze—

rűtlen összesítés és csoportosítás következtében ez a kitűnő anyag teljesen elvész, elkallódik, elszíntel-enedik és a mezőgazdaság fejlődési törvény-einek vizsgálatára sok esetben teljesen alkalmatlanná válik".: ,

Ilymódon tehát Lenin a parasztgazdaságok csoportosításánál alapvető feladatnak a mezőgazdaság fejlődési törvényeinek vizsgálatát tekintette.

A zemsztvostatisztika feladataival foglalkozva Lenin azt írta, hogy annak anyagot kell szolgáltatnia a kapitalizmusnak a mezőgazdaságban! való behatolása és fejlődése folyamatának vizsgálatára a reform utáni időszak——

' ben. ,,A statisztikai adatokat úgy kell feldolgozni —— mutatott rá Lenin mi

' Vesztnyik sztatisztikí Moszkva, 1950, 3 sz., 82—44.01d.

i Oroszországban a XIX. század végén, a parasztok felszabadulása után alakították meg a 'volosztokat. Egy-egy voloszt több községet foglalt magában. (A szerk..)

! V. ]. Lenin Művei, .kötet, 48. old., oroszul.

Mamma: Konnozox csoronrosí'rÁSA * , 833-

hogy ezeknek alapján a régi jobbágyi, földesúri, ledolgozáson alapuló natu—

rál gazdaság felbomlásának és árutermelő, kapitalista földműveléssé való) átalakulásának folyamatát tanulmányozni lehessen."3

Lenin azt tartotta, hogy a zemsztvostatisztika alapvető feladata a gaz—- daságokra vonatkozó adatok olyan feldolgozása, amely lehetőséget nyujt a naturálgazdaságnak árutermelő gazdasággá, a patriarchális és jobbágygaz- daságnak kapitalista gazdasággá való átalakulása bonyolult és sokoldalú folyamatának vizsgálatára. ,,Hogy eleget tegyünk ezeknek a feltételeknek,, a gazdaságok szerinti adatok feldolgozásánál minél több, a lehető legész—

szerűbiben és legrészletesebben összeállított csoportositó és kombinációs táblázatot kell szerkeszteni, hogy egyenkint tanulmányozhassuk vala-r mennyi, az életben már kialakult vagy kialakulóban levő (az utóbbi nem kevésbbé fontos) gazdasági típust. Sokoldalú és a legészszerűbiben összeállí- tott csoportosító és komlbinációs táblák nélkül a gazdaságok szerinti legrész—

letesebb adatok szinte semmit sem érnek. Ez a mai statisztikánknak

—— amely mostanában egyre gyakrabban szenved, hogy úgy mondjam, bizonyos ,statisztikai kretinizmusban* — a legnagyobb veszélye. Ez a sta—

tisztika nem látja a fától az erdőt, a számhalmazok között eltűnnek a jelen—

ségek gazdasági típusai, az olyan tipusok, amelyek csak sokoldalúan és racionálisan összeállított csoportositó és kombinációs táblázatokban tűn—

nek ki. '

Ezek összeállításának, észszerű volta mindenkelőtt abban rejlik, hogy a kapitalizmus fejlődésének folyamata összes elágazásaiban és formáiban feltárható".4

ilymódon tehát Lenin azt tartotta, hogy a parasztgazdaságok csoporto—

sítása a mezőgazdaság kapitalista fejlődési folyamatának minden oldalról való elemzésében alkalmazandó legfontosabb statisztikai módszer. A cso-—

portositások módszere lehetővé teszi, hogy feltárjuk a gazdaságok ama különböző társadalomgaZdasági típusait, amelyek a falunak a kapitalizmus fejlődése során bekövetkező osztályrétegeződésének folyamatát vissza—- tükrözik. ,,A gazdasági statisztikában —— mutatott rá Lenin —— a csoportosí- tás alapjául feltétlenül a gazdaság méreteit és típusát kell megtenni."5

Lenin megsemmisítő kritikában részesítette a parasztgazdaság'ok cso—

portosításában az oroszországi zemsztvostatisztikában, valamint az USA—

ban és a N yugat—Európában alkalmazott módszereket.

A parasztgazdaság'ok csoportosítására Lenin a gazdaságok nagyságát és típusait, gazdasági erejét és osztályhalyzetét jellemző egész sor ismérvet , jelölt meg.

A parasztgazdaságok csoportositásának Lenin által utólérh—etetlen el—

mélyedéssel kidolgozott módszertana szolgáltatja tudományos alapját a mezőgazdasági adatok gazdasági elemzés céljára történő helyes feldolgo-

zásának. '

Az agrárkérdéssel foglalkozó munkáiban Lenin a parasztgazdaságok csoportosítási módszere alkalmazásának klasszikus példáit adta. A gazdasá-- gok nagyságát és tipusszerinti társadalomgazdasági csoportositásának mód—

szerét alkalmazva, Lenin minden oldalra kiterjedő elemzésnek vetette alá

3 V. I. Lenin Művei. 20. kötet, 67. old., oroszul.

! V. I. Lenin Művei, 20. kötet, 67—68. old., oroszul és ,,swvjet statisztikusok a szocialista—, statisztikáról, Statisztikai Kiadó Vállalat, Budapest, 1950, 137. old.

6 V. I. Lenin Művei, 3. kötet, 78. old., oroszul és ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszország—

ban", Szikra, Budapest, 1949, 88. old.

a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének folyamatát Oroszországban, az USA-ban és számos nyugateurópai országban és megsemmisítő kritikában részesítette a kisüzem stabilitásának reakciós elméletét.

A lenini szövetkezeti terv megvalósítása, a kollektivizáció sztálini elmélete megmutatta a szocialista mezőgazdaság felépítésének útját. A kol—

lektivizáció alapjában semmisítette meg a falu osztályrétegződését.

A Szovjetunió összes kolhozai társadalmi természetük szempontjából egyformák: állami földön, a termelőeszközök társadalmi tulajdonán és a

kollektív munkán felépült szocialista gazdaságok.

A Szovjetunió kolhozai a legkülönbözőbb gazdasági ágakat és irányo- kat egyesítik magukban különböző méretű a társadalmi kolhoz—termelés, különböző növényeket termelnek, különbözőek a haszonállatok, stb Van—

nak jól és rosszul dolgozó kolhozok, vannak élenjárók és elmaradottak.

A kolhoztermelés fejlődési folyamatának sokféleségét és különböző—

ségét csak a statisztikai csoportosítások segítségével lehet feltárni. A kol—

hozok statisztikai csoportositásának módszere egyik alapvető módja a kol—

hozok gazdasági tevékenysége differenciált elemzésének.

Véleményünk szerint a csoportosításimódszer alkalmazásának a követ—

kező célokat kell szem előtt tartania:

1. biztosítania kell a kolhozok különböző termelési csoportjaiba tar——

tozó gazdaságok differenciált tervezését, Vizsgálni kell azok további szerve- zeti—gazdasági megerősödésének és a kommunizmusba való fokozatos átme— , tének útját;

2. ki kell mutatnia az élenjáró és az elmaradt koulliozokat, vizsgálnia kell az elmaradt kolhozok felemelésének módjait az élenjárók szín—

vonalára;

3. fel kell tárnia a termelés növelésének és a munkatermelékenység

emelésének tartalékait a kolhozokban; ,

4. anyagot kell szolgáltatnia a haladó átlag—teljesítménynormák meg—

állapitásához.

A kolhozok csoportosítása a mezőgazdaság tervszetrü irányítását szol—

gálja és feltárja a szocialista mezőgazdaság törvényszerüségeit.

Az adott tanulmányban megkíséreljük bemutatni a kolhozok statiszti—

kai csoportosítása módszertanának néhány kérdését.

*

A kolhoztermelés tervezésénél rendkívül fontos, hogy a kolhozok ter—

melési sajátosságait: a gazdálkodás irányát, a gazdaság nagyságát, munka- erővel való ellátottságát, az ige— (vontató-) erőforrásokat, a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének színvonalát, a természeti feltételeket, stb., meg'- különböztetett módszerrel figyelembe vegyük. Éppen ezért a kolhozok említett ismérvek szerinti csoportosításának nagy gyakorlati jelentő- sége van.

Melyek azok a statisztikai mutatószámok, amelyek e csoportosítás alap—

jául szolgálnak?

Kezdjük a kolhozok nagyságával. A kolhozok nagyságát jellemezhet—

jük az össztermelés értékével. Másik mutatószám a földterület. A kolhozok földterület szerinti csoportosításának a tervezés szempontjából igen nagy jelentősége van. A kormány a kolhoz—állattenyésztő farmok minimális állatállományát a földterület nagysága szerint állapította meg: a kólhozo—

kat a földterület szerint csoportokba osztották és minden egyes csoportra

f

KOLHOZOK csoron'rosí'rásn 835

vonatkozóan megállapították a minimális állatállományt. Ez szemléltető például szolgál a kolhozok nagyság szerinti csoportositására a mezőgazda-

sági termelés tervezésénél.

A kolhozok földterület szerinti csoportosítása a helyes következtetése—

ket csak abban az esetben biztosítja, ha olyan övezeteken (vidékeken) belül alkalmazzuk, amelyekben a mezőgazdaság termelési iránya azonos, mint—

hogy a földművelés intenzitása a mezőgazdaság specializáltságától függően

különböző. '

A kolhoz—farmok minimális állatállományát a földterülettől függően állapították meg, azonban a vidékek minden egy—els csoportjában a kolhozo—

kat a földterület szerint, a vidék sajátságainak figyelembevételével cso- portosították.

A Szovjetunió Minisztertanácsának 1948. április 19—én kiadott ,,A szer- vezés megjavítása, a munkatermelékenység emelése és a munkabérek ren- dezése a kolhozokban" c. rendeletében a kolhozelnökö'k fizetésének diffe—

renciált megállapítása céljából a kolhozokat nagyság szerint csoportosítot—

ták. így, az artel elnökének felszámított munkaegységek száma függ a vetésterülettől és a farmok közös állatállományától, a kolhozelnök pénz—

ben kifizetendő illetményét pedig az évi pénzbevételek összegétől függően állapították meg.

A Szovjetunió Minisztertanácsának 1948. szeptember 3—án a mezőgaz—

dasági ertelek igazgatási személyzeti létszámának csökkentése tárgyában kiadott rendeletében az összes kolhozokat az év folyamán teljesitett munka—

egységek száma alapján csoportokra osztották; az adminisztratív és kiszol—

gáló személyzet munkaegységekben kifizetett fiz-etését a kolhozok csoport- jai szerint, a munkaegységek összes számához viszonyítva százalékban álla—

pították meg.

Hruscsev elvtárs, Moszkva Város Kalinini vrálasztókeríiletében 1950.

március 7—én tartott választási beszédében a Moszkvai terület kolhozainak csoportosítási adatait idézte, amelyek azt bizonyítják, hogy a nagyobb kolhozok termelő tevékenységének eredményei magasabbak, mint a kisebb kolhozoké.

,,Adataink vannak — mondotta Hruscsev elvtárs —, amelyek azt

mutatják, hogy a BOD—400 ha szántófölddel rendelkező kolhozok a fel nem osztható alapokba tartozó szántóföldek minden egyes száz hektáráról 6,5—szer többet takarítottak be, kétszer több szarvasmarhát és négyszer több sertést neveltek fel, s egy ha szántóföld're számítva 6,5—szer több pénzbeli jövedelemre tettek szert, mint azok a kis kolhozok, amelyek 100 ha—nál kevesebb szántófölddel rendelkeznek. Emellett a nagy kolho—

zok az adminisztrativ és kiszolgáló személyzet fenntartására csak 43%——át fordították a kis kolhozok ugyanezt a célt szolgáló kiadásainak."6 Követ- kezésképp-en a kolhozoknak a szántóföld területe szerinti csoportosítása igen fontos irányzatokat tárt fel, s ezek a következtetések a Moszkvai és más területek kis kolhozainak megerősítése tárgyában kiadott intézkedések alapjául szolgáltak.

Összeállították a Moszkvai terület Zvenigorodi járása kolhozainak cso—

portosítását a farmon levő tehenek száma alapján. A csoportosítás meg—

mutatta, hogy a nagyobb farmokra sokkal nagyobb tejhozam és nagyobb jövedelmezőség jellemző, mint a kisebb farmokra.

6 Pravda, 1950, március 8.

836 . , msxmn

A kolhozoknak a gazdaság iránya, azaz a specializáció jellege szerinti csoportosításajs rendkívül fontos a tervezésnél. A mezőgazdaság tervszerű vezetésének eredményeképpen az egyes vidékeken meghatározott, speciális gazdasági típus alakult ki, amelyet az egyes mezőgazdasági ágak egymáshoz való viszonya jellemez. A zónákon belül az egyes kolhozok és kolhoz—

csoportok gyakran különböznek egymástól termelési irányuk szempontjá—

ból, A mezőgazdaság tervezésénél e csoportok mindegyikét más módszerrel kell tanulmányozni. A kolhoz termelési irányának statisztikai mutatószá—

mául az egyes gazdasági ágaknak a mezőgazdasági össz- és árutermelésben '* elfoglalt részaránya szolgálhat. A földművelés és az állattenyésztés közötti (

arányt az 1 ha vetésterületre eső, számosrállatra átszámított állatok száma jellemzi.

A mezőgazdasági termelés terjedelmének mezőgazdasági ágak szerinti tervezésénél figyelembe kell venni az egyes kolhoz-csoportokban a technika színvonalát. Ezzel kapcsolatban külön kell kinnutatni a gép— és traktor—, illetve gép— és állattenyésztési állomásokkal kiszolgált, illetve ki nem szol—

gált kolhozokat és csoportosítani kell a kolhoz-okat a főbb mezőgazdasági munkálatok gépesítésének színvonala szerint és az egy munkaképes kolhoz- , paraszt energiával való átlagos ellátottsága szerint.

A kolhozok, adott gépesítési színvonal mellett, különböznek egymástól a munkaerővel való ellátottság foka szerint.

A kolhozoknak munkaerővel való ellátottságuk foka szerinti csoporto—

sítása a mezőgazdaság helyes tervezése és irányítása szempontjából fon—

tos. E csoportosítás gyakorlati alkalmazására például hozhatjuk fel a SzK(b)P Központi Bizottsága 1947. évi februári teljes ülése által ,,A mező—

gazdaság háborúutáni időszakban való fejlesztése" tárgyában kiadott ren- deletét. Ez a rendelet kimondja: ,,Egyúttal a jelenlegi körülmények között az ugyanazon közigazgatási körzetbe tartozó összes ko—lhozo—k számára meg—

állapított állami gabonabeszolgáltatás egységes normája mellett, az egyes kolhozparasztok szerint, több normát kell alkalmazni körzetenkint, mint—

hogy ez nyujt lehetőséget arraphogy szükség esetében a kolhozok kötelező beszolgáltatásainak mértékét a részükre juttatott föld művelési fokának megfelelően szabályozzák". Emellett a rendelet rámutat a föld művelési foka és a kolhozok munkaerővel valló ellátottsága közötti összefüggésre.

A munkaigényes növények vetéseínek tervezésénél különösen fontos a munkaerötartalékok számbavétele.

A munkaerővel való ellátottság fokának meghatározása céljából a munkaerő—mérleg összeállítása útján ki kell számítani a munkaerőfelesle—

get vagy hiányt. Leegyszerűsített mutatószámul szolgál a vetésterület, ebből a földművelésben foglalkoztatott egy munkaképes kolhozpvarasztra eső munkaigényes növények vetésterülete, és az egy munkaképes kolhoz—

parasztra eső összes mezőgazdasági terület.

A munkaerőforrások kihasználását az egy munkaképes kolhozparasztra—

eső teljesített munkaegységek számával lehet jellemezni.

A megkülönböztető tervezés megkívánja, hogy a kolhozoknak a vasút——

tól, a vízi kikötőtől, vagy a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásával foglalkoz'ó vállalatoktól (cukorgyáraktól, szeszfőzőktől, tápszer— és édes—

szirupgyártó vállalatoktól) való távolságot is számbavegyük Ennek igen nagy fontossága van a kevésbbé szállitóképes növényeknek a kolhozok között való elosztása szempontjából.

KOLHOZOK csoron'rosí'rÁsa , _ 837

Ennek szemléltetésére idézzük a Ramenszki körzet 'kolhozaira vonat—

koz következő adatokat.7

Az ár- Az ár- téri téri terüle— terüle-

A kolhozok csoportjai : gyűjtő- ten_ "?.

állomástól való távolság szerint belül! kivuli kolhozok száma

az összes

"A,-ában 2 km-ig ... 22,7 13,2

—4 ,, 54,6 13,1

5 ,, 22,7 18,4

6 n _ 1518 '

7 ,, . . . — 7,9

8 ,, . . . —— 7,9

9 ,, ... _ -— 2,6 10 kmrés eZen felül ... — 21,1

[ 100,0l ioo,o

A kolhozok egy részének az össz-szövetségi gyümölcs— és zöldség- begyüjtő állomáshoz való közelsége a kedvező természeti körülményekkel

magyarázható. , _

Az évi beszámolók adatai azt mutatják, hogy a Moszkva—folyó árterü- l'etében fekvő kolhozok igen nagymérvű zöldségtermelést folytatnak. Az ártéri területeken hatalmas tejgazdaságok vannak. Itt 100 ha mezőgazda—

sági földterületre majdnem kétszer annyi haszonállat esik, mint az ártéri területen kívül fekvő kolhozoknál. A zöldség terméshozama és az egy tehénre eső tejhozam az ártéri terület kolhozaiban magasabb, mint az ár- téri területén kívül fekvő kolhozokban. A munkaegységek után, járó össz- jövedelem másfélszer, az egy munkaképes kolhozparasztra eső akkumulá—

ciós alap kétszer magasabb az ártéri kolhozokban, mint az azon kívül fek- vőkben. A Moszkva-folyó árterületében fekvő kolhozokban a föld termelé- kenysége magasabb. Egyszóval, kétségtelen, hogy a talaj természetes ter-1

*mékegységének és a szállítási feltételeknek előnyei megmutatkoznak az

ártéri kolhozok mmőségí mutatószámai—ban. _

A kolhozok tevékenységének értékelése szempontjából igen fontos mutatószámok a termelési terv és az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése. Itt szintén nem szabad megelégedni az elmaradt kolhozokat elleplező átlagszámokkal, hanem a tervteljesítés foka szerint kell azokat csoportosítanunk. Az élenjáró kolhozok a tervfeladatokat és az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket teljesítik és túli-teljesítik, biztosítva a bővített újratermelés folyamatának folytonosságát. Andrejev elvtárs Asha- bad város választóinak gyűlésén mondotta: ,,Véget kell vetnünk annak az igen komoly fogyatékosságnak, hogy megelégszünk a járási, területi és köz—- társasági tervek átlagos teljesítésével; (arra kell törekednünk, hogy a ter—

vet minden egyes kolhoz teljesítse és akkor nem lesznek nálunk elmaradt kolhozok.

Nem kell messzire mennünk példáért. Vegyük az Ashabadi terület ' Kaahkinszki járását, amely 1949—ben a gyapotbegyüjtési tervet túlteljesí- tette, ahol azonban, mint kitűnt, a gyapotbegyüjtésí tervet a kolhozoknak

ZAz adatokat a Ramenszki körzeti mezőgazdasági osztály bocsátotta rendelkezésre.

LIBKIND

838

kb. kétharmada nem teljesítette. Ez nemcsak a'Kaahkinszki járásban van

így, hanem számos más járásban és területen is. Vaj jon normális dolog ez?

El kell érni azt, hogy a tervet az összes kolhozok teljesítsék".B

Ebből következik, hogy a kolhozokat a mezőgazdaság alapvető terme-—

lési ágaira vonatkozó terv teljesítési százalékai, valamint az állammal szemben fennálló kötelezettségeknek az egyes mezőgazdasági termékek tekintetében való teljesítését kifejező százalékok szerint kell csoportosita—

nunk. így számos csoportosítást kapunk, amelyek rendkívül értékes anya-—

got szolgáltatnak a mezőgazdasági össz— és árutermelés növelését biztosító tartalékok tanulmányozására.

A kolhozoknak a terméshozam szerinti csoportosítása különösen fontos, minthogy a terméshozam szintetikus jellegű mutatószám. Az agrótechnika színvonala, a munkafegyelem, a dolgozók képzettsége, a földművelés inten—

zitása és más szervezési—termelési tényezők mind kifejezésre jutnak a

mezőgazdasági növé—nyek terméshozamában. '

Idéztűk a Moszkvai terület Ranmenszzki járása kolhozainak — a járás vezető terményfajtája —— a zöldségfélék terméshozama szerinti csopor—

tosítását. A csoportosítás adatai azt mutatták, hogy a zöldségfélékben a leg—

magasabb terméshozamot elért kolhozok csoportjában az egyéb növény—

fajták terméshozama is magasabb. Ezt mindenekelőtt az indokolja, hogy az élenjáró kolhozok helyes vetésforgóval dolgoznak, ami biztosítja az összes növényfajták terméshozamának növekedését. A fő termények alá alkalma—

zott műtrágya hatása a következő év termelésében is megmutatkozik. Az okszerű földművelés az élenjáró kolhozokban az összes mezőgazdasági fő—

termények termés—hozamának emelkedését eredményezi. Megvan a kap—

csolat a terméshozam és a közös állattenyésztés fejlődésének színvonala között is. Ezt a Ramenszkí járás kolhozainak az évi beszámolók adatai alap—

ján való csoportosítása is bizonyítja (1940):9

Az állatok száma (100 ha mezőgaz- dasági föld—

területre számítva) A kolhozok csoportosítása

a zöldségfélék termés- hozama szerint

1 tehénre ! eső évi teihozam

literben

Középső ...

2,576 2547 Alsó ... ;

Felső ... 32.59

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a magas terméshozamú kolhozok—

ban a közös állattenyésztés rendkívül fejlett, azaz a termelési ágakat racionálisan kapcsolják össze.

Ez érthető is. Először is, a füves vetésforgónak a földművelésbe való bevezetése elősegíti a földművelésnek az állattenyésztéssel való racionális összekapcsolását. Másodszor a magas terméshozamú kolhozok, miután az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése után a termésfeles—

leget felosztják a vetőmag— és takarmányalapok között, egyidejűleg magas részesedést tudnak biztosítani a teljesített munkaegységek—ért. Következés—

képpen az állandóan magas terméshozamot elérő kolhozok szabály szerint minden tekintetben élenjárók.

" .,Pravda" 1950 március 10.

" A szerző által feldolgozott adatok.

§ _ KOLHOZOK osonon'rosí'rÁ'sA

839

Rá kell mutatni arra, hogy a kolhozoknak a főnövények terméshozama szerinti csoportosítása feltárja a termelés növekedésének tartalékait abban az esetben, ha a csoportosítás többé—kevésbbé azonos éghajlati viszonyok—

kal rendelkező mezőgazdasági zónán belül történt. Ha két olyan zónát összesitünk, amelyek közül az egyik száraz éghajlatú, a másik pedig elég csapadékos, akkor helytelen eredményeket kapunk. Következésképpen az olyan területek, vidékek és köztársaságok összesítésénél, amelyekben külön—

böző természeti feltételekkel rendelkező és különböző éghajlatú zónák van—

nak, a kolhozokat a terméshozam szerint kell csoportosítani, s az élenjáró kolhozok kimutatása céljából minden egyes zónában más terméshozam—

nagyságot kell alapul venni.

Rendkívül nagy jelentőségük van azoknak a szintetikus csoportképző ismérveknek, amelyek a munk'atermelékenység és a föld produktivitásának emelésére szolgáló tartalékokat tárják fel.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a munkatermelékenység és a föld produktivitása mutatószámának kiszámítása nehézségekbe ütközik, mint- hogy a kolhozok beszámolójelentésében az össztermelésről nincsenek pon—

tos adatok.

A kolhozoknak a minőségi mutatószámok — terméshozam és az állat—

tenyésztés produktivitása —- szerinti csoportositására a tervben alkalma—

zandó haladó átlagnormák megállapítása céljából van szükség. A haladó átlagnormák módszere abban áll, hogy különválasztjuk a terméshozam és az állattenyésztés p'roduktivitása tekintetében élenjáró kolhozokat és kiszá—

mítjuk e kolhozok átlagát, ami természetesen magasabb az összes kolhozok—

kal mérlegelt átlagnál.

A mondottakból következik, hogy a kolhozo'k statisztikai csoportosítá—

sát széles körben kell alkalmazni, mind a kolhoztermelés tervezésénél, mind a kolhozok évi termelési tervének és az állammal szemben fennálló—

kötelezettségei teljesítésének ellenőrzésénél.

*

A szovjet nép Lenin—Sztálin pártjának vezetésével felépítette a szo—' cialista társadalmat és belépett a szocializmus építésének befejezése és a kommunizmusba való átmenet szakaszába, A Szovjetunióban ennek az út- nak megfelelően fejlesztik a népgazdaság összes ágait s köztük a mező- gazdaságot.

A kommunizmusba való átmenet érdekében el kell érni a fogyasztási javak bőségét; Szakadatlanul bővítve a mezőgazdasági termelést, a kolho—

zok azon az úton haladnak, amely biztosítja az élelmiszerek és mezőgazda—

sági nyersanyagok bőséget. '

A kolhozok szervezeti—gazdasági helyzetük, a közös gazdálkodás fejlő—

dése és a munkatermelékenység színvonala tekintetében különböznek egy—

mástól. Egyező termelési feltételek mellett is különbözőek a kolhozok a terméshozam nagysága, az állattenyésztés produktivitása és más minőségi mutatószámok tekintetében., A ko-lhozok különböző csoportjai különböző mértékben haladnak előre a mezőgazdaságnak a kommunizmusba való lát- menete útján. Az élenjáró kO'lihOZOk magas terméshozamot érnek el és a földművelést magas produktivitású állattenyésztéssel kapcsolják össze.

Ezek közel vannak már a szocialista mezőgazdaság fejlődésének ahhoz a színvonalához, amelyet a termékek bőségének biztosítása céljából az ország——

ban el kell érni. A feladat az, hogy az elmaradt kolhozokat fel kell emelni

840 * , - __ ;;

_, az élenjárók szinvonalára és így meg kell gyorsítani a Szoviatállamnakaa

' kommunizmusba való átmenetét. ' * ,,í: -

Ezzel kapcsolatban igen nagy jelenősége van a különböző kolhoz—;_

- csoportok egymáshoz való viszonyára, az élenjáró arteleknek a kolhozok

, összes számában elfoglalt részarányára vmat'kozó kérdésnek. Ez az arány

határozza meg a mezőgazdasági tennékek ebőségéhez való átmenet ütem-ét,"

* minthogy az élenjárók mutatják a kolhozok fejlődésének útját. ; __

A kapitalista körülmények között a parasztgazdaságok a munkater—me— '—

_ lekenység szinvonala tekintetében" különböznek egymástól. Emellett ' a;

' következő törvényszerűség figyelhető meg: a nagy gazdaságok arányai—aga * legmagasabb technikai színvonallal rendelkeznek és produktiVit—ásuk is Éviszonylag magas, míg a ldsgazdaságok technikai színvonal és termelékeny- ség tekintetében elmaradottak. A kisgazdaságok és a közepesek többsége azonban nem képes a nagy gazdaságok szinvonalára felemelkedni. A kapi?- _ _ talista fejlődési törvények elkerülhetetlenül a kisgazdaságok telszivódását eredményezik, minthogy a kisgazdaságok nincsenek abban a helyzetben, _

hogy a nagygazdaságokkal versenyezzenek. :

A kisparasztok emellett tönkremennek, elszegényednek és proletár , sorba kerülnek. A középparasztok többségükben szintén tönkremennek s

; csupán jelentéktelenül kis részük kerül át a kulákgazdaságok csoportjába.

. A nagy kapitalista gazdaságok elnyelik a kis— és középgazdaságokat. Ez a konkurrencia brutális törvénye a kapitalista társadalomban.

, A szocialista társadalomban, ahol a mezőgazdaság tökéletesen más tör—

vények szefint fejlődik, az elmaradt kolhozoknak minden lehetőségük meg-—

van a felemelkedésre. A Szovjetállam minden segítséget megad: a gép- és 'traktorállomások biztosítják részükre a modern technikát, az agronómus es zootechnikus személyzet elősegíti a mezőgazdasági tudomány vívnia-, nyainak bevezetését, a bankok kedvezményes feltételekkel hiteleket nyuj—

tanak. Az egyes kolhozok lemaradását nem tárgyi feltételek, hanem szer- _ 'vezési hibák, a vezetésben mutatkozó hiányosságok okozzák.

A kolhozok csoportosítása olyan statisztikai módszer, amely lehetővé teszi, hogy kimutasswk az élenjáró kolhozokat, általánosíth tapasztalatai—- kat s ezáltal feltárjuk a mezőgazdasági termelés növekedésének és a munkatermelékenység emelésének tartalékait. ,

Milyen feltételek mellett biztosítható a mezőgazdasági termékek bő—

sége a Szovjetunióban.

A Párt XVIII. kongresszusán Sztálin elvtárs a kommunizmusba való fokozatos átmenetről szólva azt a feladatot tűzte ki, hogy gazdaságilag túl kell haladni a főbb kapitalista államokat. Rámutatott ezenkívül Sztálin elv- társ arra: ,,És mennél magasabb lesz nálunk a munka tennelékenysége, f mennél inkább tökéletesedik a termelés technikája, annál gyorsabban tud—

juk majd végrehajtani ezt a legfontosabb gazdasági feladato—t, annál jobban megrövidítjük e feladat végrehajtásának idejét?"

A mezőgazdaságnak traktorokkal és gépekkel való felszerelése, a nép—

gazdaság valamennyi ágab-an a technika színvonalának és a munkatermeA , lékenységnek emelése a konnnunizmusba való átmenet meggyorsítása

szempontjából alapvető feltétel. A technika színvonalának emelése a' mező— - gazdaságban jelenti: először a mezőgazdaság komplex gépesítésének és vil—

_ 10 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 11. kiadás, 579—580. old.. oroszul és 11. a., Szikra,

Budapest, 1949, 683. old. _

KOLBOZOK csoronmosí'ráss '

841

lamosításának befejezését, s másodszor, az okszerű földművelés beveze- tése útján az agrotechnika színvonalának emelését. '

A mezőgazdasági munkálatok komplex gépesítésének befejezése döntő jelentőségű a kolhozmunka termelékenységének emelése szem—pontjából.

Ez a feladat a külömböző fajta gépekkel és a világon a legtökéletesebb technikával felszerelt gép— és traktor-állomásokon keresztül nyer megoldást.

A Kommunista Párt és a Szovjetállam részéről a szovjet parasztságnak ter—

melő munká)" ában és a kolhozok vezetésében a legnagyobb termelési segít—

séget a gép- és traktorállomások nyujtják. A gép— és traktorrállomások, a szovhozok hatalmas hálózatának kiépítése következtében a Szovjetunió a világ legnagyobb mértékben gépesített földművel—ésével rendelkezik. Már a háború előtt a kolhozokban a szántásnak legalább háromnegyed részét traktorral végezték. A gabonatermelő kolhozok'ban a gabonafélék túlnyomó részét kombajnokkal csépelték ki.

A mezőgazdaság komplex gépesítése és villamosítása befejezésének üteme az egyes vidékek, valamint az egyes kolhozok szerint is különböző.

A Szovjetunió népgazdaságá—nak helyreállítására és fejlesztésére vonat—- kozó 1946—1950. évi ötéves terv feladatul tűzte az alapvető földművelési munkálatok gépesítése háborúelőtti színvonalának túlszárnyalását, vala- mint új mezőgazdasági gépek termelését irányozta elő számos olyan mező—

gazdasági munka számára, amelyeket eddig még részben kézierővel végez—

tek el. A közös állattenyésztés fejlesztésének hároméves terve feladatul tűzte a munkaigényes állattenyésztési munkálatok széleskörű gépesítését.

A Szovjetunió.Mi-nisztertanácsa a Kujbiseví és Sztálingrádi hatalmas vizi-elektromos erőművek építéséről hozott határozatot. Ez a grandiózus építkezés .az ország számos fontos mezőgazdasági vidékén teszi lehetővé a kolhozterrn—elés széleskörű villamositását.

E határozatok szempontjából különösen fontossá válik a kolhozoknak a mezőgazdaság gépesítési színvonala szerinti csoportosítása. Csoportosí—

tani kell a kolhozokat mindenekelőtt az alapvető mezőgazdasági munkála—

tok —— a talajművelés és a növényzet trágyázása —— gépesítésének százaléka szerint. Ezenkívül szükség van a mezőgazdaság gépesítési színvonalát kifejező összesített statisztikai mutatószámra. Ilyen mutatószám lehet a könnyű szántásra átszámított mezőgazdasági munkálatok összterjedelmé—

ből a gép- és traktorállomások által teljesített munkálatok százalékos arányszáma, valamint az egy dolgozóra számított energia felszereltségi együttható. A mezőgazdaság villamosításának gyors ütemére tekintettel azonban tökéletesebb szintetikus mutató-számra van szükség, amely a mező—

gazdaság komplex gépesítésének és villamosításának befejezési fokát jel—

lemzi.

A mezőgazdaságban az ipartól eltérőleg az alapvető termelőeszköz a föld, s a mezőgazdasági termelés terjedelmének növelése a föld teljes ldhasználásától és produktivitásánsak emelésétől függ.

Az orosz mezőgazdasági tudomány legkíválóbbjai: Ko—szticsev, Doku—

csajev és Viljamsz kidolgozták a legélenjárőbb füvesforgó—rendszert.

. A föl'dművelésnek ez a módja azért racionális, mert a földi legjobb) kihasz—

nálását biztosítja, megteremti a talaj termőképességének folytonos meg—

újulásához és emeléséhez szükséges feltételeket, 3 állandó magas termés—- hozamot biztosít. Emellett a füvesvetésforgó kedvező feltételeket teremt ' a mezőgazdaság egyes ágai -—— a földművelés és az állattenyésztés w helyes

összekapcsolására és döntő szerepe van az állattenyésztés problémái—nak

4 Statisztikai Szemle

_ hozam biztositása szempontjából hatalmas jelentősége van a' mezők őv erdősávok ültetésének, a tavak és víztárolók létesítésének. '

A Párt és a kormány Sztálin elvtárs kezdeményezésére elfogadott:

* történelmi rendelete a mezővédő erdőültetvények tervéről a füveSVetés-v _, forgó bevezetéséről, a tavak és víztárolók létesítéséről, döntő jelent56é£ű —_

a Szovjetunió európai részének sztyeppés és erdősztyeppés teruletei '_

magas és állandó terméshozama biztosítása. szempontjából.

A természet átalakításának sztálini terve sikeresen valósul meg az

életben. Az emberiség történelmében elsőízben fordul elő, hogy tervsmeé;

rűen valósítanak meg és hozzá kolosszális méretekben olyan intézkedéseket;

; amelyeknek az a céljuk, hogy a mezőgazdaságnak a természet elemi erői—v ; től való függését legyőzzék és ílymódon emeljék produktivitását. Ez hatal— '

más előrehaladást jelent a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődésében,,_

az, élelmiszerek és nyersanyagforrások bőségéhez vezető úton.

A füvesvetésforgó bevezetésén kívül a mezőgazdasági termelés növe-v lésének és a munkatermelékenység emelésének a kolhozokban igen fontos feltétele a mezőgazdasági ágak —— a földművelés és az állattenyésztés ——"

helyes összekapcsolása. A helyes összekapcsolás lehetővé teszi a kolhozokt földalapjának teljesebb és termelékenyebb kihasználását és .a mezőgazda—

sági hulladékoknak magasértékű állattenyésztési termékekké való átalakí—

tását. A közös haszonállattenyésztés hároméves fejlesztési terve olyan"

intézkedéseket irányoz elő, amelyek a kolhozoklbaan a földművelés és az állattenyésztés helyes összekapcsolását biztosítják.

* A Párt és a kormány feladatául tűzte a kolho—zoknak, hogy négy állat—f tenyésztési farmot szervezzenek. Emellett a legközelebbi években (1953—

végénél nem későbben) a farmokon el kell érni a kolhozoknak juttatott földterület nagyságától függően megállapított minimális állatállományt.

A hároméves terv teljesítése a Szovjetunió állattenyésztésének másfél- szeres emelkedését eredményezi.

A Szovjetunióban számos olyan élenjáró kolhoz van, amely bevezette a füvesvetésforgót, elsajátította a micsurini agrobiológián alapuló helyes) agrotechnikai munkálatokat, 5 magas, állandó terméshozamot ért el; meg—t valósította, éspedig a megállapított minimumnál magasabb létszámú állat—

állománnyal az előirt négy farmot, s a közös állatállomány magas produk-v tivitására törekszik.

Példaként idézhetjük' a tambovi terület kírszanovi járásának Lenin- ről elnevezett kolhozát. 1950. január l—én ebben. a kolhozban a? minimum— , ként megszabott 280 szarvasmarhával szemben 490 db. volt (ebből a tehe—

nek száma 200 db. volt — a minimum 100. db.), .a sertések száma 445 db volt —— a minimum 235 db., a juhok száma 645 db. —— a minimum. 360 db.

Az egy tehénre eső lefejt tej átlagos mennyisége 1949—ben 3120 liter volt.

A Leninről elnevezett kolhoz a földművelés és az állattenyésztés helyes összekapcsolására törekedett

A feladat az, hogy a kolhozok egész tömegét fel kell emelni :az élen——

járók színvonalára, törekedni kell a természetátalakítás sztálini tervének és a közös állattenyésztés fejlesztési tervének megvalósítására.

Éppen ezzel kapcsolatban van igen nagy jelentősége a kolhozok csopor—

tosítási módszerére vonatkozó kérdésnek, amely lehetővé teszi az említett perspektivikus tervek teljesítésének megfigyelését, mert ezek megvaló-—

sulásától függ a mezőgazdasági termékek bőségének elérése.

nonnozox osoronmosíTÁsa

843

E tervek területenkénti, vidékenkénti és köztársaságonkénti teljesí—

tésének nemcsak átlagos százalékát :kell minden egyes évre vonatkozóan ismerni. Az olyan kolhozok mellett, amelyek bevezették a helyes vetés—

forgót és megvan a négy állattenyésztési farmjuk a megállapított minh—

mális állatállománnyal, vannak olyan kolhozok is, amelyeknél a füves—- vetésforgó bevezetése csak most indult meg, még nem érték el az állat—

tenyésztő farmok részére megállapított állatállomány minimális létszámát.

Ezért az átlagszámok semmiképpen sem elegendőek. Olyan csoportosítási-la van szükség, amely lehetővé teszi, hogy kimutassuk az élenjáró és elmaradt kolhozokat, amely a kolhozok irányításának differenciált vizsgá—

latát biztosítja.

A földművelés füvesgazdálkodási rendszerének megvalósításában az alapvető láncszem a helyes

vetésforgó bevezetése az évelő füvek és pil- langós növények vetéseinek együttes alkahnazásával.

A füvesvetésforgó bevezetésének mértékét kifejező statisztikai mutató—

számul az évelő füvek tényleges vetésének az alkalmazott vetésforgó bevezetése évének végére előirányzott évelő fűvetések területéhez való százalékos aránya szolgál. E mutatószám esetében a kolhozok csoportosi—

tása a következő (az osztályközök példaszerűek): első csoport 40%—ig, második csoport 40—60%-íg, harmadik csoport 60—80%—ig, negyedik csoport 80—100%—ig.

A földművelés füvesgazdálkodásí rendszerének fontos elemei a mező—

Védő erdőültetvények és a mesterséges tavak és víztárolók létesítése.

EEzértmunkálatokat a terv szerint hosszabb időszak alatt kell lebonyolítani..

igen nagy jelentősége van annak, ha a kolhozokat az erdőültet- vények, mesterséges tavak és víztárolók perspektivikus (15 évre szóló) tervének teljesítési százalékai szerint csoportosítjuk. Ez a csoportosítás minden egyes évre vonatkozóan megmutatja, hogy a kolhozok egyes cso—

portjai milyen ütemben haladnak előre a természetátalatkítás e grandiózus tervének megvalósításában.

A közös állattenyésztés fejlődési színvonalának jellemzése céljából a kolhozokat az állatszoporulat évi tervének teljesítési foka szerinti rang- sorolásuk mellett az állattenyésztésnek a Párt és a kormány által elfoga—

dott perspektivíkus tervének teljesítési foka szerint is csoportosítani kell.

Erre a célra a csoportosítások sora alkalmazható, mindenekelőtt a közös állatállomány (szarvasmarha, sertés és juh) 1953—ra megállapított mini—

mális létszámának teljesítési foka szerinti csoportosítás. Ez a) csoportosítás például a következőképpen végezhető: a szarvasmarhaállomány megálla—

pított minimumát 50%—ban, 50—75%—ban, 75—100%—wban és lOO%—on felül elért kolhozok.

Ugyanez a csoportosítás alkalmazható a sertés—, juh- és; baromfi—

tenyésztő farmokkal rendelkező kolhozoknál is.

A kolhozok alapvető feladata az állatállomány számának növelésével együtt az állattenyésztő farmok produktivitásának emelése is. Ezért min—

den egyes csoportot az állattenyésztés produktivitásának elért színvonala szerint alcsoportokra kell bontani. A szarvasmarhaállomány minimális létszámának teljesítési százalékai szerint képezett négy kolhozcsoport mindegyikét az évi átlagos tejhozaim szerint kell alcsoportokra osztani.

A sertéstenyésztő farmokkal rendelkező kolhozok alcsoportokra oszthatók az egy anyakocára eső malacok száma szerint. A juhtenyésztő farmokkal

ren—delkező kolhozok alcsoport-ra' oszthatók a 100 anyajuhra eső elválasztott '

bárányok száma vagy gyapjúhozamuk szerint. *

' Igen nagy jelentősége van az olyan kolhozok csoportosít-ásának is "

amelyeknek tölblb különböző, minimális állatállománnyal rendelkező állat——

tenyésztő farmjuk van. Ez a csoportosítás a következő lehet: a megszabott minimumnál nem kevesebb állatállományú egy, kettő, három, négy állat—

tenyésztő farmmal rendelkező kolhozo'k.

A harmadik és negyedik csoportba—n külön kell választani azokat a ; kolhozokat, amelyek a megszabott minimális állatállománnyal, illetve - ' annál több állattal rendelkeznek.

Az olyan vidékeken, ahol a temészetí viszonyok miatt a sertés—

tenyésztés nem fejleszthető; .a kolhozokiat egy, kettő és három w a meg- állapított minimális állatállománnyal rendelkez" __ állattenyésztő farm—

mal bíró csoportokra kell osztani. _

' A közös állattenyésztés fejlődési szinvonala szerinti csopOrtosítás szempontjából rendldvül fontos statisztikai mutatószám a 100" ha mező—

gazdasági földterületre (szántó, rét és legelő) eső, számosállatra átszámí—

tott haszonállatok száma. A beszámolási adatok azt mutatják, hogy a kol—

hozoknak juttatott 100 ha földterületre eső közös haszonállatok száma vidékenkint, sőt a vidékeken belül kolhozok szerint is mgadozik a gazdál—

kodás intenzitásától, a takarmánybázis jellegének és fejlődésének szín—

vonalától függően. A 100 ha földterületre esö állatok száma a kolhozok közös állattenyésztésének fejlődési szinvonalát kifejező általánosító

mutatószám. .

A kolhozok tárgyalt csoportosításai, amelyek a mezőgazdaság komplex gépesítése befejezésének, a füvesvetésforgó bevezetésén—ek fokát és a._ közös állattenyésztés fejlődésének színvonalát jellemzik, alkalmazhatók járások területek, vidékek, köztársaságok szerint és a Szovjetunió egészéne vonat—

kozóan is

Meg kell állapítani az említett .kolhozcsoportok mindegyikén—ek száza- lékos arányát nemcsak az összes kolhozokhoz, hanem a mezőgazdasági ter—

melés terjedelméhez viszonyítva is. ,

A földművelés füves gazdálkodási rendszerének bevezetése és a mező——

gazdasági ágak racionális összekapcsolása-ak megvalósítása hosszú folya.—

mat, amely a különböző kolhozokban külömböző ütemben történik. A cso- portosítás megadja a szükséges anyagot a mezőgazdaság racionális gaz—

dálkodási rendszerének a különböző kdlhozcsoportokban való megfelő—

sulási folyamatának vizsgálatához.

A legélenjáróbbak azok a kolhozok, amelyek már teljes mértékben bevezették a füvesvetésforgót és amelyeknek négy, a megszabott mini——

mális állatállománynál több állattal rende-lkező állattenyésztő farmjnk van (s emellett az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket teljesí—

tették). Minthogy az élenjáró kolhozok megmutatják a többi kollhozoknak a fejlődés útját, a csoportosítás segítségével megállapíthatók a mezőgazda—

sági termelés növelését biztosító, a feltételek szorosabbra vonása mellett az elmaradt kolhozoknak az élenjárók színvonalára való fuelemelésénél fel—

használható tartalékok,

Nagy jelentősége lehet a kolhozok reprezentatív, évről-évre történő rendszeres vizsgálata megszervezésének is: meghatározott mutatószámok segítségével évről—évre meg kell vizsgálni egy és ugyanazon kolhoz fejlő—

xomiozox osoroni'osí'rása ' ' ' , 845 ,

én

dését. Ez lehetőséget nyujt arra, hogy a közös állattenyésztés, a termelési állóalapok és a mezőgazdasági termelés terjedelme fejlődésének ütemét a kolhozok külömböző csoportjai-ban. évről-évre vizsgálják. Az egyes kol—

hozcsoportok mezőgazdasági termelése bővítésének ütemében mutatkozó különbségek okait vizsgálva, megállapíthatjuk a kolhozok egészére vonat—

kozóan a közös gazdálkodás fejlődési üteme meggyorsításának lehetőségét.

Lenin a Munka és Honvédelem Tanácsa által a helyi szovjet intézmények—

nek kiadott rendeletben pontos utasításokat adott a kolhozok gazdálkodá—

sának a csoportosítások módszerével való vizsgálatára. Elrendelte, hogy a kolhozokat három csopo-rtna bontsák fel: jól, elviselhetően és ki nem elégítően dolgozó kolhozothc—soportjaina. Emellett a három csoportból egy tipikus gazdaságot egy évben legalább kétszer részletesen le kell írni a leírandó gazdaságra vonatkozó összes adatok (a gazdaság nagysága, tele—

pülési helye,_ a termelési eredmények, stb.) pontos :megvilágítását-ban.11 A dinamikában való Vizsgálatot —— a statisztikai adatok rendszeres gyűjtése mellett —— össze kell kapcsolni a közös gazdálkodás fejlődési színvonalának és ütemének változását előidéző okok részletes tanulmá—

nyozásávaíl, valamint az egyes kolhozok elmaradását előidéző okoknak a szakképzett dolgozók kolhozokba való kiszállásával való kivizsgálásával.

Következésképpen a dinamikában való vizsgálatnak statisztikai mono—

gráfiának kell lennie.

A ko—lhozok analitikus csoportosítása a vizsgálat céljától függően,

különböző ismérvek szerint történhetik. —

A szovjet statisztikusok feladata, hogy a csoportosítások olyan racio—

nális rendszerét dolgozzák ki és alkalmazzák, amely lehetővé teszi az élenjáró kolhozok kimutatását, tapasztalatainak ,általánosítását és a

mezőgazdasági termelés növelését, valamint a' munkatemnelékenység szin—

vonalának emelését szolgáló tartalékok feltárását a kolhozokban. 'Ki kell dolgozni egyúttal a kolhozok csoportosításához szükséges azt a statisztikai mutatószám'rendszert, xmzely a kolhozok termelése és irányítása differen—

ciált vizsgálatát biztositja. ,

U V. I. Lenin Művei, 16. kötet. 375. old., oroszul.