K E R E S Z T E L ÉS
ÉS
KERESZTÉNY HÁZASOK
M E G Á L D Á S A K O R I
R Ö V I D
B E S Z É D E K
N é m e t b ő l
L E N T Z M I K L Ó S
után.
POZSONYBAN,
Nyomtattatott BELNAY’ Örököseinél
18 4 1.
E l ő s z ó ,
A ’ keresztény vallás’ tanítása szerint emberi ne
münk’ törzsökszüléi vétekbe estek, mellynek követ
kezményeit szétáradtak azok minden utódjaira úgy, hogy ezek sem egyenként sem őszvesen nem lehe- tének képesek magokat a’ bűn’, romlottság’ és kár
hozat’ állapotából kiszabadítani. De tanítja egy
szersmind , hogy a’ legjobb Isten a’ szabadulást, a’
gyógyítást, és elevenítést, melly tehetségünk’ körén kívül állott, újra megszerzé nekünk: név szeriut hogy 'ezt Jézus Krisztus vitte végbe, ’s anyaszent- egyházának eszközöket — hét szentséget — adott, mellyek által a’ megváltás’ gyümölcseiben részesí- tessék az emberi nem; az az: mind azok, kik e’
szentségeket illőleg felveszik, vagy bűneiktől sza-- baduljanak meg, vagy jó erkölcseikben — erény
ben — gyarapodjanak; szóval: szentelődjenek meg.
A ’ szentségek áltáljában Jézus által rendelt — érzékek alá eső külső cselekedetek, és az ember’
erkölcsi jobbulására nagy hatással bírnak, vagy mint bevett szokás szerint mondjuk, bennünket Isten’
kegyelmében részesítenek. Isten’ kegyelmében; az az: olly módon illeti meg általuk Isten’ ereje lel
künket, hogy értelmünk a’ jóra felvilágosodik és akaratunk jóra hajlik ’s jóra való hajlandóságában izmosodik.
’S a’ mennyire ezen hatás közvetlen történik, külső kegyelemnek, ’s mennyire közvetve — - nek neveztetik. A ’ szentségek mind a’ kettőben része-
valóságáért kezeskedik hitünk’ nyilványos tanítása.
Ezen érzéki — szentség - föladás közbeli — cselekedetek, szertartások a’ lelki hatást is példáz
zák, azért ők a1 kegyelmek’ képéül, jelképéül, je
leiül tekintethetnek.
Minthogy Isten illyes külső jelekhez, cseleke
detekhez kapcsold kegyelmeit, azokat magunkra,
’s másokra illőkép alkalmazni kötelesek vagyunk.
A z Anyaszentegyház ez Isten által rendelt — mi
volt! vagy lényeges — szertartásokhoz még máso
kat is adott azon czélból, hogy általuk ezen szent cselekedeteknek ünnepélyességét emelje ’s a’ szent
ségekhez járulókat illő külső és belső (lelki) készü
let által a’ kegyelemre méltóbbakká tegye ’s a’ lélek
re elevenebb, állandóbb hatást gyakoroljon, ’sekkép a’ szentségek foganatját erősítse. Igazolják mind
ezt áltáljában a’ szertartásos könyvek.
É s ezen tekintetből kívánatos, hogy a’ szent
ségek’ kiszolgáltatásakor a’ népköz, ’s kivált a’
szentségben részesülőkhöz, czélszerű — körülmé
nyekhez alkalmazott — beszédek tartassanak.
A ’ jelen beszedeket követelése nélkül a’ tökéle
tességnek, szerzőjük is , csak útmutatókul kívánja tekintetni arra, hogyan lehet a’ híveket némelly szent cselekedetek’ végbevitelénél ezek értelmébe vezetni
’s ekkép nagyobb lelkesedésre buzdítani.
Készítettek ugyan középállapotú hallgatók szá
mára, de szükség esetében alább is, fölebb is han- goltathatnak, rövidítethetnek ’s hosszabbítathatnak az idő ’s körülmények’ kivánatihoz képest.
Kereszteléskori
B E S Z É D E K.
/
E L S Ő B E S Z É D . A
’ tisztulásokról átaljábatu
A 9 történetekből tudjuk, hogy a1 legrégibb időktől fogva minden népeknél szokásban volt, magokat a1 testnek megmosása által megtisztítani, főképen mi
dőn valamelly vallásos szertartás által az Istenség
hez járultak 5 midőn tőle bűneik1 bocsánatját kérték $ midőn hozzá kegyelemért esedeztek; szóval: mi
dőn hozzá folyamodtak. A 1 testnek ezen külső meg
mosása és tisztítása által a1 léleknek belső megtisz
tulását, a1 gonosz indulatoknak levetközését, a1 ren
detlen kívánságoknak megzabolázását példázták, hogy Isten előtt tiszta lélekkel jelenhessenek meg.
E z okból a1 testnek megmosása által a1 léleknek bű
nöktől való megszabadulását példázták, sőt azt a1 bűnök1 mocskától való igazi megtisztulásnak ,'s tar
tották !).
Ha mindjárt az emberek nem egyenest istei i ta
nítás, hanem csak önmagok által jutának is ezen czélszeríí példázatra: mégis az isteni nyilatkozás és Móses1 törvényében mint szent szokás alapítatott ez m eg; a1 mint ez az ó Törvények1 több helyeiből el*
lenmondhatlanul világlik ki.
1) így olv. p. o. Mós. I. k. 35, 2; M. II. 19, 10 -, íosue 3, 9 j Mos. IV. 19, 2—13 ; Kir. I. 7, 6; Kir. III. 7, 39.
’S jól lehet az Hlyeién mosások és tisztogatá
sok, mellyeknek a’ Zsidóknál különbféle neme volt szokásban, bűnöket törlő erővel riem bírtak5 mint
hogy csak annak bocsátatnak meg bűnei, ki ezeket szivéből megbánja, ’s magát kész megjobbítani, ’s bűneiért eleget tenni, az az: ki a’ bűnnek rósz kö
vetkezéseit, mennyire lehet, akadályozni, ’s min
dent a’ bűntett előtti állapotba helyezni kész 2} : még is mint látható jelek az érzéki emberre nézve, főkép mivel bizonyos ünnepélyességgel is történtek, min
denkor nagy hatásúak valónak különösen a’ meg
kívántaié töredelmesség1 felébresztésére.
E ’ tekintetben tehát az illy testi mosódás igen czélszertí, mert azt, kin véghez vitetik, ’s egyszer-
’smind azokat, kik jelen vannak, megjobbulásra ser
kenti, melly nélkül egészen haszontalan volna.
Következésképen egészen cajélirányosan tartott meg Jézus legalább egyet a’ Zsidóknak tisztulásai
ból, nevezet szerént a’ keresztséget. T. i. megpa
rancsolta, hogy mindazok, kik követőiül akarnak tartatni, az Isteni személyek nevezése mellett vizzel mosassanak meg, melly cselekedet által rrólok a’
bűnnek minden szennye letöröltessék 3). Épen az
ért parancsolja az Anyaszentegyház, hogy a’ gyer
mekek mindjárt születésük után megkereszteltesse
nek, ’s e’ szerént Krisztus’ országa lakosai közé iktattassanak, ’s így olly korán, a’ mint csak lehet
séges , az üdvözségnek Krisztus által szerzett esz
közeiben részesítessenek. Részesítessenek mondom, mivel a’ keresztség az eredendő bűnt, a’ keresztség előtt elkövetetíekkel együtt, eltörli és az elveszett üdvözséget vissza szerzi. A ’ gyermekek megkeresz- telésének rendelése által egyszer’smind alattomban
2) Kir. 1. 7, 6.
3) Mát. 23, 10, 20; Ján. 3, 5 ; Márk. lö, 15, 10; líorinth. 1 .6 , 11 , T it. 3, 4, 5 , Apóst. 2, 38.
parancsolja az anyaszentegyház, hogy a’ gyerme
kek Jézus1 religiójában neveltessenek, mellyet he
lyettük kereszteléskor a1 keresztatya ’s anya vall ’s e1 szerént élni is tanítassanak.
De haszontalan volna a1 kereszténység által Jé
zus1 hitvallásába ekkép béavattatni, ha a1 későbbi élet a1 keresztény üdvözséges parancsolatokkal meg nem egyeznék. Igyekezzetek tehát érdemes Kereszt
atya és anya, a1 Szülőkkel együtt, a1 jelenlévő gyermeket ezen előttetek isméretes utón vezetni, ne
hogy azon nagy kegyelmet, mellyben most része
sül, eltékozolja, magát kárhozatba ejtse, mintha ke
gyelemben soha sem részesült volna! Igyekezzetek őt Jézus tanítmánvának ismeretes utján vezetni, hogy így magát ne csak külsőleg, hanem belsőképen, lel
kileg is tisztán tartsa; mert ellenkező esetben a1 vé
teknek egy, része rátok, és a1 gyermek1 Szülőire háramlik. É s mikép mentegethetnétek egykor ma
gatokat ebbéli gondatlanságtok miatt? Nem volná- tok-e kénytelenek a1 mindent tudó Isten, a1 gyer
mek ’s önmagatok előtt elpirulni? Minthogy tehát kötelességteknek tehetségtek szerinti bétöltését ígé
ritek, nyilványított kérelmetekre hivatalom, és kö
telességem, Jézus parancsolatja ’s egyházi elöljá
róinknak rendelése szerént a1 jelenlévő gyermeket Isten Egyházába bévezetem.
M Á S O D I K B E S Z É D .
A3 keresztség3 mivoltáról.
Mint tudjuk, a1 zsidó nép1 számos tisztulásai
nak egyike a z, mellyet keresztségnek neveztek Mert a1 szent irás szerint Jordánnál megkeresztelő
1) Hogy a’ zsidóknál is volt szokásban az ilíy mosakodás, az ó Törvény számos helyein kívül mutatja azon szemrehányás is , mellyet Jézus Nikodemusnak tett (Ján. 3, 10.) *, minthogy
1 *
János a1 seregesen hozzá érkezett zsidókat, kik közt volt maga Jézus i s , és megkeresztelteié magát* 2) .
János, mint maga megvallá, csak vizzel ke- resztelé, Jézus pedig, mint ő jövendőié, Sz. L é lekben fog keresztelni3) , az az keresztsége által a1 S z. Léleknek ajándékit, vagy is az isteni kegyel
meket fogja a1 népek felett elárasztani, őket vétke
iktől megszabadítani, ’s nekik az erkölcsös életre segítségül lenni. A ’ mit igére Jézus, bé is teljesítő.
Tanítá ő, hogy lelkiképen újjá születnünk kell, ha boldogító országába föl akarunk vétetni; ’s ezt jelenti a’ keresztségbeli megmosás 4) . Keresztele ő valód.ilag, nem ugyan személyesen, hanem tanítvá- nyi által 5) ’s egyszersmind megparancsolá nekik, hogy tanítsanak minden népeket, és kereszteljék őket az Atyának, Fiúnak, és Sz. Léleknek nevé
ben, hozzá tévén: ,, Tanítsat minden
hogy megtartsák mindazokat, valamiket paran
csoltam n e k t e k ,és ime/én veletek vagyok ’
v é g z e t é i g E s ismét: A ki hiszen és megkeresz- telkedik, üdvezűl; a’ ki pedig nem hiszen, - hozik 6).
E z után megkívánja Jézus az ő benne, és ta
nításában való hitet, parancsolatinak megtartását, és a’ keresztséget, az az a’ vizzel való megmosást, mi által a’ hitvallás letétetik, és az országába veze
tő ut megnyilik. A ’ ki ehhez nem tartja magát, az, mint ő mondja, már megitéltetett, mert az ollyan
Nikodemus, a1 tör vény tudó, tudhatá, miszerint az újonnan születés vagy az életnek jobbra változtatása nélkül semmit sem ér a’ mosakodás. Vő Ezek. 30, 25—27.
2) Matth. 3, 13— 17.
3) Ján. 1, 33. Apóst. csel. 1, 5.
4) Ján. 3, 5.
5) Ján. 3, 27; 4, 2.
6) Mát. 23, 19, 20. Márk. 1G, 16, 17
az üdvezítő tanításnak megtagadása vagy elmellő- zése által már ítéletet mondott magára.
Jézus ezen parancsolatjának teljesítésére hozátok ide a’ jelenlévő gyermeket. Most csak egy részét teljesítjük annak, mit Urunk a’ maga híveitől kíván, nevezetesen a’ sz. keresztségnek feladását.
A ’ más kettőt pedig, u. m. Jézus hitének meg- vallását, és tanításainak követését későbben magá
nak a1 gyermeknek kell véghez vinni. Mindazonál
tal kötelességében áll Szülőinek, és nektek érde
mes Keresztatya és anya azt eszközleni, hogy ő mind a1 két parancsolatot teljesítse; hogy Jézus bol
dogító országának munkás tagja lehessen: ellenke
ző esetben mind magatokra, mind pedig a1 gyermek
re kárhozatot hoztok. A 1 keresztség reá nézve ha
szontalan ’s gyümölcstelen lesz, ha ő megérett ko
rában a’ szerint nem él. Sőt maga a’ lelki megúju
lás sem fog neki hasznára lenni, ha a’ romlottság
ba és bűnökbe visszatér, ’s életét bennök tölti el.
Annakokáért minden alkalmat és csábítást a’ roszra, távoztatni kell tőle; ’s különösen a’ Szülőknek, K e resztatyának ’s anyának, és mind azoknak, kik őt nevelni kötelesek, a’ vele bánásban arra kell ügyel
niük , hogy a’ jó mag helyett konkolyt ne vessenek, és ültessenek a’ kisded’ szivébe. Mert jobb lett vol
na soha gyermekeket nem nemzeni és szülni, mint őket kárhozatra nevelni 7). Milly rettenetes ítélet várakozik mindazokra, kik kötelességeiket e’ tekin
tetben nem csak nem teljesítik, hanem még e’ mel
lett ellenkezőt is cselekszenek; kik a’ helyett hogy építenének, rontanak; kik a’ helyett hogy a’ ke
reszténységbe avatott gyermeket az erkölcs utján vezetnék, azt a’ bűnök’ ösvényére térítik, vagy röviden elrontják! Meg lévén győződve, hogy ez
7) Mát. 26, 24; IS, 6 - 1 0 .
a’ jelenlévő kisdeddel nem fog történni (mert kü
lönben jobb volna a1 keresztséget abba hagyni}, kezd
jünk a’ kereszteléshöz, és vigyük végbe.
M A K M 1 M E B E S Z É39.
Az újonnan születésről, mint a' keresztség' f o ganatárúi.
Adám* vétke által az egész emberi nem a’ romW
lásnak olly állapotjába esett, hogy abból nem volt magát képes kiszabadítani; azért szüksége lett egy emberfeletti megváltóra, és lelki megújulásra. A z Isten amazt megadá neki, és emezt az isteni Ü d- vezítő szerzé meg. Mert a1 sz. keresztség által, mellyet parancsolatjára az apostolok vittek véghez és most ezeknek követői visznek véghez *), az em
ber lelkiképen újra születik. Nevezet szerint Pál így ir 1 2) : Nem tudjátok-e, hogy valakik megker ész
té Ikedtünk Krisztus Jézusban y az 6 halálában ke- resztelkedtünk meg, t. i. vele együtt meghalván el- temettettünk d* keresztség által, hogy valamint Krisztus feltámasztatott a3 halálból az Atyának di
csőséges hatalma által, úgy mi is az életnek újsá
gában járnánk♦ Mert ha az ő halálának hason
latossága szerint béoltatván vele egyesülünk: d7 feltámadásban is részesei leszünk. Azt tudván: hogy a? mi ó emberünk vele együtt megfeszítteték , hogy elrontassék a3 bűnös test, és többé ne szolgáljunk d véteknek. Mert a ki meghalt, megszabadult a?
vétektől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal; hisz- szük, hogy vele együtt élünk is. Mert tudjuk : hogy Krisztus feltámadván a halálból, többé meg nem hal, a3 halál többé nem uralkodik rajta. Mivel a3
1) Apóst, cselek,; 8, 12, 30, 38*, — 9, 13 *, — 10, 48*, — 16, 15, 33 *, — 19, 3, 4, 5 i — ltom. 6, 3 •, ’stb.
2) Kom. 6, 3—13.
mi halálát illati : csak egyszer halt meg a' bűnnek miatta; a mi pedig életét illeti: Istennek él. így gondolkodjatok ti is magatok fe lö l; hogy a‘ vétek
nek ugyan meghaltatok de Istennek éltek a3 mi Urunk Jézus Krisztus által. Ne uralkodjék tehát á bűn a ti halandó testetekben : hogy kívánságai
nak engedelmeskedjetek. Se pedig ne nyújtsátok á ti tagjaitokat a3 hamisságnak fegyverei gya
nánt a* bűnnek; hanem mint a9 halálból új életre feltámadottak szenteljétek f ö l magatokat Istennek, és a? ti tagjaitokat, hogy az igazságnak fegyverek gyanánt szolgáljanak 3 adjátok által Istennek6 6 3J .
Nekünk tehát, kik hajdan mindnyájan testi kí
vánságainknak engedők át magunkat/’s igy bünte
tésre méltóbbak lettünk minden másoknál j nekünk igenis, kik lelkiképen holtak valánk: Isten, határ
talan könyörülete 's mindent meghaladó szeretete szerint, Krisztus által uj életet ada, ’s jogot a7 Menyországra. Ezen lelki rujraszületés, ezen uj életbe lépés fog bennünket Adámnak bűnös mara
dékától megkülönböztetni, ’s Krisztussal egyesíte
ni. E z által lelkiképen Isten’ fiaivá leszünk 5 mert, mintsz. Pál mondja 4 5J „mindnyájan Isten3 fia i vagy
tok a3 Jézus Krisztusban való hit által; mert va
lakik á Krisztusban rnegkeresztelkedtetek> a? Krisz
tusban öltöztetek f ö l6 6 (magatokat az ő tulajdonává tettétek, ’s vele egyesültetek „Isten az 6 irgal
masságából üdvözíte minket az újonnan születés
nek f erdője 3s a? sz. Lélektől származó megújítás
nak általa y kit kiönte ránk bőségesen Jézus Krisz
tusnak , a3 mi üdvözítőnknek általay hogy az ő ke- ,
3) Hogy élőszóval tartandó beszédekben az idézett helynek csak tartalma ’s talán némi magyarázata leszen elmondandó, fö
lösleg megjegyezni.
4) Efez. 2, 3—6.
5) Gál. 3; 26.
gyeiméből megigctzulván reménységünk szerint az örök életnek örökösi legyünk“e) .
Hogy pedig ezen reménység hiúvá ne legyen, tanácsolja sz. P á l6 7) , hogy jó cselekedetekkel dí- szeskedni igyekezzünk, mert ezek hasznosak az embernek. A 1 keresztség által tehát eltemettetik a’
hajdani Adám, a’ bűnnek embere, ’s uj életre tá
mad fel Krisztussal. Ezen nyilványos cselekedet ál
tal e1 keresztelendő, vagy inkább nevében a1 K e resztatya és anya, a’ világ előtt ünnepélyes ígére
tet tesz, hogy az órától fogva utálja a’ bűnt, és az Evangéliumnak tanításához alkalmazza cselekede
teit, és Isten1 szentségének megfelelő életet él. E - zen ünnepélyes Ígéret, vagyis inkább annak későb
bi megújítása, melly közönségesen az Úr vacsorá
jának első vételekor szokott történni, maradandó be
nyomást tesz a1 kereszteltre, hogy ez jó feltétele mellett állandóul megmaradjon. E z vala ezélja az Apostolnak, midőn ő a1 keresztényeket a1 sz. kereszt- ségre, ’ s akkor tett fogadásukra vissza emlékez
tette, és akkor nyert megújulásukra figyelmeztette.
Kövessétek tehát ezen megkeresztelendővel sz, Pál Apostol1 cselekvésmódját; emlékeztessétek őt gyakrabban mai újonnan születésére, és a1 bűnnek megtagadására, a1 mit most az ő nevében magatok cselekesztek.
Adjátok mindezeket gyakran elejbe, hogy kész légyen mindazokra, mellyeket nevében Ígértek. E ’kép a1 jelenvaló szertartás olly benyomást gyakorol majd rá, melly élte1 fogytáig megmarad és a1 jóra szünte
len Ősztönözendi őt. Ezen reménység fejében a1 sz.
keresztség által részesíts.*k őt az újonnan szüle
tésben !
6) Tit. 3, 5. 0.
7) T it 3, 8.
M t l l E D I H B ESZÉB.
Keresztség által az ember Jézus’
zának tagjává lészen.
Jézus Krisztus, Megváltója az emberi nemnek, mint tudjuk, az Isten’ Országába, és az ő A nya- szentegyházába való léphetésre a’ viz- és sz. L é - lekbeli megkereszteltetést kívánta. 0 maga világo
san mondja, hogy az embernek Keresztség nélkül az ő Országába jönni, és benne részt venni nem le
het; a’ K e r e s z t s é g á l t a l p e d ig en n ek t a g j á v á lé s z e n . Milly kegyelem! Jézus eljött az em
bereket a’ bűnnek szolgaságából megszabadítni, ’s e1 megszabadulást tanítása, szenvedése, és halála által eszközli; egy birodalmat alapít a’ földön, hol min
den szükséges eszközöket hátrahagyott; és ezen bi
rodalmat mi Anyaszentegyháznak, azaz egyházi társaságnak, egyházi községnek nevezzük.
De az ő országa nem e’ világból való, mint ő mondja1) ; az nem földi, nem testi ország, melly- ben a’ kívánságok’ kielégítése uralkodik: hanem lel
ki ország, hol a’ sz. Lélek által erkölcs, igazság, nyugalom, egység, és őröm uralkodik1 2). Sz. Pál szerint3) Krisztus ezen Országa’ valamennyi tag
jainak, a’ mint egy Ú r, egy Hit, egy Keresztség,
’s egy A tya Isten vagyon, magok közt az akarat megegyezése által a’ békeség’ kötelét fen kell tar- taniok, ’s csak egy testet ’s lelket képezniük, vala
mint egy reményük ’s hivatásuk vagyon, annyival inkább, hogy Jézus feje minden tagoknak, kik azon egy erkölcsi testhez tartoznak. Mert valamint egy test sok tagokból áll; úgy szinte mindnyájan, — zsidók, és pogányok — a’ keresztség által egy er-
1) Ján. 13, 36, 37.
2) Kom. 14, 16, 17.
3) Élez. 4, 3—6.
köles! testhez kapcsoltatnak 4) , mivel Jézus magát Megváltóul adta ezen erkölcsi testért, az az: A nya- szentegyházáért, ’s azt a’ vízzel való keresztség ál
tal, melly az é paraucsolatjáía történik, megtisz
tította 5).
A 1 Keresztség által tehát az Anyaszentegyház- nak, Isten’ országának, Jézus erkölcsi testének tagjaivá leszünk, a’ mennyei A tya’ fiaivá, és Krisz
tus’ örökös társaivá válunk
Igaz ugyan, hogy Krisztus’ országa nem föl
di , de még is a’ földön létezik. A z a z : Krisztus’
országa nem testi, hanem lelki; czélja nem földi hatalom, magasság, becsület, és tekintet; hanem az igazság, erkölcs, megelégedés; czélja: Isten’
mennyei országára készíteni, és vezetni bennünket, melly egyedül lakhelye a’ valódi boldogságnak. E ’ szerint már itt e’ földön készül Isten’ országa; egyes emberekre nézve kezdődik a’ Keresztségben; ’s , ha hívek maradnak, tart örökön őrökké
Boldog tehát azon pillanat reánk nézve, melly- ben ezen országba iktattatunk! ’s vajha ennek em
lékezete éltünk fogytáig lebegne előttünk! vajha ál
landóul szemeink előtt tartanók, hogy Isten’ orszá
gához tartozunk, hogy Krisztus’ erkölcsi testének tagjai, Isten’ fiai, és mennyországnak közös örökö
si vagyunk! bár soha se felejtenék el, hogy Isten’
szülöttei vagyunk, kikké a’ sz. Keresztség által lettünk. — Mert ha ezt szivünkön viselnék, úgy szünet nélkül iparkodnánk az Anyaszentegyház pa- rancsolatit és szabályait megtartani; úgy készek volnánk használni azon orvosszereket, mellyeket ne
künk Jézus’ nevében szerető anyaként nyújt, t. i. 4 5 6 7
4) Kor. I. 12, 11— 14.
5) Efez. 5, 26.
6) Rom. 3, 15—17.
7) Máté 25, 34, 46.
a' szentségeket5 figyelnénk rendeléseire, azokat tiszteletben, becsben tartanok, és ellenök soha nem vétenénk.
’S hogy e’ kisdeddel idővel minden igy megtör
ténjék, iparkodnotok kell mind nektek, mind szü
lőinek őt jól nevelni. Bizván tehát abban, hogy e' jelenlévő gyermek érdemes tagja leend az Anya- szentegyháznak, és a" Kegyelmet, melly szerint az Anyaszentegyház tagjává lett, átlátni, megfontolni, mindenek felett becsülni egykor maga is fogja és ál
landóul a1 szerint fog élni, a1 sz. Keresztség által Anyaszentegyházunk’ tagjává avassuk föl őt.
Ö T Ö D IK BESZÉD .
A1 sz. Kereszts égben bűneinktől tökéletesen meg
tisztulunk.
A z első embernek vétke által az egész emberi nem bűnnek szolgaságába esett, mellyből nem va- la képes magát kiszabadítani. Adámnak minden iva- déki, természetöknél fogva a1 kárhozat fiai. Azon
ban valamint egy ember által jött be a’ világba a’
bűn, és a’ bűn által a’ halál és nyomorúság min
den emberekre elterjedt, mert mindnyájan vétkez
tek ; valamint továbbá egyetlen egy embernek vét
ke mindnyájoknak kárhozatát maga után húzta: úgy Isten is a’ megkegyelmezést mindnyájokra egyet
lenegy, úgy mint Jézus Krisztus által árasztotta e l E z mindenkinek igazulására a’ vízzel való Keresztséget rendelte. Mert minthogy a’ Jézus Krisztussal egyesültekben semmi kárhozat alá tar
tozó nincsen 1 2) ’s minthogy a1 Keresztség által vé
le egyesülünk, a1 Keresztségnek minden bűn szen
nyet le kell mosnia. Azért jól mondja a' tridenti
1) Rom. 5, 12—18.
2) Rom. 8, 1.
zsinat3) , hogy „azokban, kik a’ Keresztség által Krisztussal az ő halálában eltemettettek, — semmi sem marad, mi előttök a’ menyországnak ajtaját bezárhatná.44 Minthogy tehát menyből a’ bűnön kí
vül semmi sem rekeszt ki, azt a1 Keresztségnek el kell törölnie, és pedig:
1 - ször az eredendő bűnt; mert sz. Pál szerint törvénye a’ Léleknek, ki a1 Krisztus Jézus által é- letet szerez, megszabadított bennünket a1 halált o- kozó vétkességnek hatalmától4). Azon éltető L é le k , melly a’ viz által való megújulást eszközli5 6).
2 - szor a’ cselekedendő bűnöket; ugyan is azt
mondja sz. P éter0) : „T érjet
kedjék meg kiki közöletek Jézus Krisztusnak vében, a’ bűnöknek bocsánat já r a " és sz. Pál 7) a1 bűnösökről írván a’ Korintusiakhoz: „ E s effélék
gyan rálátok némellyek ; de megmosattatok (meg-
keresztelkedtetek), de megsde
igazúltatok az Vr Jézusnak nevében, és a'
te?mnk’ Lelke á lta l" Ugyan az a’ Koloszszaiak-
hoz 8) : O á l t a l a ,Jézus Krisztus által nyertétek valódi megszenteltetést; „ a ’ kiben környül is me
téltettetek nem kézzel végbe vitt környülmetélés ál
ta li hanem a 'Krisztustól szerzett
sel, melly a’testnek vétkeiből való kiv étkezés ében áll. T u d n i i l l i k : eltemettettetek ő vele együtt ’ ke
resztségnek általa, s ő benne már f e l is támasz
tattatok azon hitnek általa: hogy ő az Istennek
hatalmassága által a'halálból feltámasztatott. Es
3) Tridenti zsinat V. üle's, 5. czikk.
4) Rom. 8, 2.
5) Ján. 3. 5. E* szerint az eredendő bőn, bár millyennelí is tartassák az, a’ keresztseg által eltöröltetik, mert a’ bőn*
urasága megtöretik.
6) Apóst, cselek. 2, 38.
7) 1. Kor. G, 11, 8) t o l. c. 11. 11.
titeket, kik bűneitek miatt testeteknek -
táletlenségében mint pogány meghalva valátok,
benneteket vele együtt megelevenítet megbocsátván
nektek minden bűneiteket^* — E 1 szerint tehát a’
jóra való tehetetlenség eltűnt) és a’ jóra képesség helyre állíttatott.
A 1 roszra való hajlandóság megmarad ugyan a1 Keresztség után is, de a1 nélkül, hogy kárhozatos lenne. Ezen hajlandóságot a1 kereszténynek le kell magában győznie, az észnek alá vetnie, ’s rajta uralkodnia. Minden esetre pedig ezen hajlandóság a’ keresztényt önmagával ellenkedésben tartja élte’
fogytáig, egy örökké tartó viaskodást okoz az ész, és test között, de melly által egyszersmind a1 K e
resztény magát Jézus1 valódi követőjének bizonyít
hatja be, ’s bebizonyítani tartozik is.
Iparkodjunk tehát ezen keresztelendőnek a1 ké
sőbbi önmagával való viaskodást megkönnyíteni az által, hogy mi úgy fejtsük és miveljük ki az ő még most szendei'gő tehetségeit, hogy a1 test1 el nem ma
radó ostromainak ellentállni mindig képes legyen;
fojtsuk el benne a1 test ösztöneit mindjárt csirájok- ban, és a1 roszra hajlandóságnak, mihelyt mutat
kozik, ellene dolgozzunk; adjunk neki jó példát a1 maga meggyőzésére, ’s ezen példa1 buzgó követé
sére serkentgessük őt. Jaj nekünk felvilágosítottak
nak, ha ezt elmulasztjuk. Jaj nekünk, ha jámbor fogadásainkat meg nem tartjuk. Jaj nekünk, ha so
kat Ígérünk és keveset teljesítünk! — E s ha mi be- töltjük kötelességünket, akkor a1 keresztelendő sem fogja a1 maga kötelességét elmulasztani. Ezen hi
tünk, ezen reményünk, és ezen fogadásunk által szolgáljon neki a1 sz. keresztség a1 bűnök szennyé
től való teljes megtisztulásra.
H A T O D IK BESKÉW.
/1’ gyermekek’ keresztelésének szükségéről.
Minthogy a’ sz. írás szerint minden, ki nem hiszen, és meg nem keresztelkedik, maga magára kárhozatot mond, és a‘ hitnek tanítása szerint a’ vízzel való keresztség csak annak forró kívánsága, vagy pedig a1 vértanú (martyr) halál által póloltathatik ki: igen is világos: mért kereszteljük meg már a’
kisdedeket? azért t. i. mert nálok egyiknek sincs a7 két utóbb említett eset közül helye. É s ha mindjárt nem is lehetne sem a1 vízzel való keresztségnek, sem pedig az azt kipótló módoknak szükségét a7 gyermekekre alkalmazni, még is mindig hasznos lenne őket megkeresztelni; mert a1 nélkül Jézus boldogító országának tagjai nem lehetnek; mert Jé
zus szavai szerint senki sem mehet be az ő orszá
gába, ha csak a7 vízben és sz. Lélekben újonnan nem született.
Tehát minden más okot félretévén, csak azért is meg kell a’ gyermekeket keresztelni, hogy ez által Jézus Krisztus7 erkölcsi testéhez tartozzanak, hogy ezen beiktatás által jogot nyerjenek az üdvöz- ség eszközeire, mellyeket Anyaszentegyházának szerzett, és hagyott. És nem követnénk-e el raj
tok igazságtalanságot, és kegyetlenséget, ha tő
lök a7 Messiás7 országába való bemenetelt megta- gadnók, midőn az úr őket onnan nem csak ki nem zárta, hanem inkább, hogy oda tartoznak, világosan kijelentette , mondván „Hagyjátok a7 kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert il- lyeneké az Isten országa.44
Megparancsolta ugyan Jézus az embereket e- lőbb oktatni, és azután megkeresztelni: azonban ez 1 2
1) Ján. 3, 5.
2) Mark. 10, 13—10. — Mát. 19, 14.
csak az arra alkalmas koruakat, a’ felnőtteket illeti.
Hlyéneket természetesen előbb oktatni kell, hogy- sem megkereszteltetnének; ellenben a1 kisdedeknél a1 tanítás a’ keresztség után következik. Tagadha
tatlan , hogy a’ gyermekeket legrégibb időktől fog
va megkeresztelték 5 igen hihetőleg már magok az Apostolok is megkeresztelték őket, mert ők egész háznépeket, egész családokat kereszteltek meg, kik közt gyermekek is lehettek 3). Bizonyítják e’ mel
lett a’ sz. Atyák is, hogy az Anyaszentegyház az Apostoloktól vette a’ gyermekek’ keresztelését4).
Azonban magától értetik, hogy a’ gyermekek az ész’ kifejlése éveinek elértével a’ keresztségi fo
gadásokat jóvá hagyni, és megújítani tartoznak,—
nem mintha a’ keresztség a’ nélkül meg nem állhat
na, mert eltörölhetetlen jelt, vagy bélyeget nyom az a’ keresztényre, melly által a’ nem kereszté
nyektől magát örökre megkülönbözteti3 hanem e- gyedül hogy azáltal több erőre ’s foganatra kapjon.
Mert az ollyan megújítás, főképen ha ünnepélyesen történik, nagy bényomást szokott tenni a’ már eszé
vel élő emberre, melly őt ugyanazon fogadásnak megtartására ösztönözi. De nem is hihető, hogy egy okos ember jóvá ne hagyja a’ Keresztséget, mellyet néki gyermekségében föladtak, mert azt csak föl nem tehetjük, hogy a’ jót magától valaki eltaszíta- náj sőt abban mindnyájan örömest részesülünk. A z ért a’ kisdedek is köszönettel ^tartoznak azoknak, kik őket keresztvízre viszik. És ez is egy indító ok a’ keresztatya- ’s anyaság’ elfogadására, hogy
3) Apóst, cselek. 16, 15, 33. — Kor. I. 1, 16,
4) Fölösleg volna e’ helyt az atyák’ p. Justin’, Irán’, Cyprián’, Origenes1, Tertnllian1, Ágoston*, naz. Gergely’, Jeromos’, Si- ricius pápa’ ’stb. szavait felhozni, valamint a’ zsinatok1 ve'g- zéseit is szórói szóra k iírn i, minthogy mindezek többnyire meg vannak a’ theologiai munkákban ’s különben is elegen- dőieg igazolja ókét az Anyaszentegyház1 szokása.
a1 gyermekek megkereszteltessenek $ indító ok arra*
hogy a’ Keresztatyák ’s anyák magokat az őket il
lető kötelességeknek alá vessék, ’s azon legyenek, miszerint keresztgyermekeik a’ nevökben tett foga
dáshoz képest neveltessenek; mi, fájdalom, napja
inkban gyakran elhanyagoltatik. Mennél együgyű- ebbek a’ Szülők, annál sürgösb a’ kötelesség, mellybe ti most léptek. Bízva bennetek, hogy ezt híven teljesítendítek, megnyugottan ’s vonakodás nélkül teljesíthetem kötelességemet, ’s ezen gyer
meket Jézus’ hite szerint megkeresztelem.
H E T E D Í R b e s z é d.
A' keresztelés-közti szertartásokról átaljában.
Jézus’ parancsolatja szerint mind azoknak, kik Isten országába felvétetni kívánnak, vízben és sz.
Lélekben újonnan kell születniük. E z , az emberre nézve olly szükséges újonnan születés szokás sze
rint vagy az egész testnek bémártása, vagy meg- őntése, vagy befecskendezése által,1) ezen szavak kimondása közben vitetik végbe: „É n téged keresz
tellek az Atyának, Fiúnak, és sz. Léleknek nevé
ben4^ ) .
A ’ keresztségnek ezen okvetetlenül szükséges részeihöz az Anyaszentegyház némelly szertartáso
kat ragasztott, és azokat az idő környülállás és 1 2
1) A1 külső megmosás jelkepe lévén a’ bűnöktől való belső meg
tisztulásnak ’s a’ megöntés olly jól jelentvén ezt mint a1 be- mártás és megmosás, az Anyaszentegyház mind e’ három módját a’ keresztelésnek teljes joggal tarthatta jónak. ’S az
ért a’ római katechismus szerint, Part. 2. cap. 2, 13: „ex his ritibus quicunque servetur, baptismum vere perfici cre
dendum est. Retinendus est tamen a fidelibus is ritus, quem unusquisque in sua ecclesia servari animadverterit^ ’s itt a’
katechismus Gergely’ Libr. I. epist. 41. „ad Leandrumu-ára hivatkozik.
2) Máté 28, 19.
szükségekhez szabta; részint hogy a’ Keresztségnek nagyobb ünnepélyességet szerezzen, részint hogy azt a’ Kereszteltekre ható, és maradandó benyomás által foganatosbbá tegye ; mivel ezen szertartások hasz
n o s a k a’ jó gondolatoknak, ájtatos kiváltatoknak, és szent feltételeknek felébresztésére, és azoknak gyakrabbi visszaemlékezés által való megújítására, minek az ember’ minden cselekedeteire’s egész éle
tére kétségkívül nagy befolyása vagyon.
A ’ Keresztelés közben előforduló szertartá
sok főbbjei minden századokon át ezek voltak. A ’ keresztelendő felett imádkozni, ugyan annak nevé
ben ellene mondani az ördögnek, és a’ Keresztyén
hitet megvallani.
Semmisem természetesebb, mint a’ felett, ki a1 sz. Keresztségben részesült, imádkozni, hogy a’
bűntől megszabadulás’ kegyelmét megnyerje, ’s hogy ezen kegyelem, ellenére mindazoknak, mik a’ bűn
be visszatántoríthatnák, őt vissza tartsa. Semmisem természetesebb, mint ezen imádságban az ördögnek, mint első bűnösnek, mint szerencsétlenségünk’ fő okának ellenmondani, a’ mint ezen imádságok a’
sz. lapokban alapulnak is. Semmisem természete
sebb, mint hogy az illy imádságok, ellenmondások és Ígéretek által a’ keresztelendő ünnepélyesen ha
dat indítson az ördög, valamint minden gonosz t. i.
a’ bűn, ellen, a’ pogányság, a’ bálványozás, és min
den tévelygések ellen, és erre a’ Keresztény hitval
lást letegye. Semmisem természetesebb, minthogy a’ gyermekek’ Keresztelésénél mint ezeket az ő nevökben mások fogadják, és az illy ígéretek be
teljesítésének eszközlésére magokat lekötelezzék.
Semmisem természetesebb annál, hogy még csak ezek után kezdődik a ’ Keresztelés 3 mert, minthogy akaratja ellen senki föl nem avattathatik Jézus’ re- ligiójába, a’ felnőtt embereknek mindezt előre bo-
csájtott tanítás után kelle ünnepélyesen fogadniuk, kisdedek helyett pedig mindezt másuknak kell meg
tenniük.
Ha tehát ezen szertartásokat az Anyaszent- egyház’ kívánsága szerint haszonnal akarjuk végbe vinni; úgy azokat, minthogy a’ jelenlévő gyermek
re még nem alkalmazhatók, min magunkra kell alkalmaznunk. Éhez képest elevenen meg kell gon
dolnunk, hogy mind ezek a’ mi keresztelésünk1 al
kalmával is épen úgy vitettek véghöz; hogy keze
seink — keresztatyánk, ’s anyánk — által a’ pap
nak imádsága után a’ bűnnek, minden gonosznak ’s testi kívánságoknak ellene mondván, megígértük, hogy a’ józan ész, és keresztény vallás szerint fo
gunk élni. Es egyszersmind ezen kérdéseket kell magunkhoz intéznünk: megtartottuk-e eddig kereszt- ségi fogadásinkat? nem hagytuk-e magunkat a ’ testiség által e1 vagy ama1 rósz cselekedetre eltán
torítani? engedelmeskedtünk e mindenkor a1 józan ész szavának? Ú gy viseltük-e magunkat minden időben mint igaz keresztényhez, és Krisztus va
lódi követőjéhez illik? nem szégyenlettük-e valaha hitvallásunkat? ü g y bántunk-e embertársainkkal, mint akarók, hogy mások velünk bánjanak ? vagy inkább gonosz testi kivánságinknak tömjényezvén nem tettük-e magunkat a1 Keresztség által nyert ke
gyelmekre méltatlanokká?
Ezekre pontosan lélek isméretünk felelhet. Min
den esetre újítsuk meg keresztségben tett fogadásun
kat; azokat legalább mostantól fogva iparkodjuk megtartani, és testi kívánságainknak legalább ezen
túl álljunk ellent. Tegyük ezt kedvesim e1 gyermek1 ünnepélyes keresztelése mellett; tegyük mindnyá
jan. Gondoljuk azt e1 szertartásoknál, mintha ezek különvéve mindegyikünket illetnének, mintha egye
nest rajtunk vitetnének végbe, mintha csak most
vennők föl a’ sz. Keresztséget magunkra! ’s ezen szándékkal megkezdem a1 Keresztelést.
N Y O l i C Z A n i K B E S Z É D . A1 keresztelés előtti szertartásokról.
A ’ mint tudjátok és jelenleg tapasztaljátok is, nem mindjárt vezettetik be a’ keresztelendő az anya- szentegyházba, hanem előbb imádkozunk fölötte ’s vele az ördögnek ellenímondatunk; miután a’ Pap nevet ád neki, és három ízben kereszt1 formára rá leheli — homlokát, és mellét a’ sz. keresztnek je
gyével megjeleli, sőt ád szájába, kezeit rá teszi, őt ismételve Isten oltalmába ajánlja, és füleit nyál
lal keni meg.
Mindezek a’ keresztségnek hajdankori ünne
pélyes föladásán alapulnak, midőn még t. i. közön
ségesen csak fölnöttek járulhattak a’ Keresztséghöz.
Mindazok, kik a’ Kereszténység1 fölvételére ké
szeknek nyilváníták magokat, akár tudósok, akár tudatlanok, Krisztus1 parancsolatja szerint előbb tanitatának *). Azonban különféle időkben külön
bözőképen történt e tanítás is 1 2 3}. íg y az első szá
zadban megelégedtek a1 boldogító tanítás rövidebb sommája főbb czikkelyeinek tudásával: p. o.
„hogy a’ megfeszített Jézus Istennek valóságos fia, Megváltónk; bánja meg mindenki vétkeit, és ke- - resztelkedjék megu 3) .
1) Mátt? 28: 19, 20.
2) E’ tekintetben négy idókört állapíthatni meg* Az í. Krisztus
’s az Apostolok’ idejétől kezdve 100-ik évig*, a’ II. ismét a’
600-ik évig Nagy Gergely Papáig *, a’ III. ismét 1614-ig* melly- ben minden egyháznak adatot saját szertartásos könyv* vagy mellyben a’ romai Rituale jelent meg V Pál alatt* ’s a’ IV innét időnkig*
3) Apóst, cselek. 2, 38 *, 3, 35 — 39; 10, 34 — 44 *, 16, 13 — 15 * 18,8. VöKor. 1 .14 , Gál. 6.
2
*A ’ következett időben, egész a’ hatodik szá
zadig, főkép az üldözések kora után, melly 3 1 2* esztendőben Konstantin Császár uralkodása alatt végződött, nem elégedtek meg olly kevéssel, kü
lönbféle iskolákat állítottak, Katecheta nevezet alatt tulajdon tanítókat rendeltek, kik az ujonczokat, kiket Katechumenusoknak hivtak, a’ keresztény hit
ben oktatnák. íg y támadt a' Katechumenatus, melly hosszabb, vagy rövidebb ideig tartott az emberek1 idő1 és személyek’ környülállásai, buzgósága, és elő
menetele szerint és i. t. 4 5)
Maga a1 Katechumenátusba való felvétel is bi
zonyos szertartásokkal volt öszszekötve. Kezeiket az ujonczfölé tették, imádhoztak fölötte, a1 homlo
kát, szemeit, fülét, orrát, mellét, nyakát, és száját kereszttel jelelték meg reá leheltek 6 7) , sótadá- nak szájába f), orrát, és füleit nyállal kenték meg 8 9) és i. t.
Ezek után különbféle fokok következtek, mely- lyeket a1 Katechumenusoknak megkelle haladniok;
első fokon állottak a’ hallgató, kiknek a’ vallásos gyűlésekben ünnepélyes isteniszolgálatokban egye
dül a1 sz. írást, és annak magyarázatját hallgatni vala szabad, mi közönségesen három esztendeig tartott ° ) ; második fokon voltak a1 kik
nek szabad vala a’ rájok czélzó, őket is érdeklő imádságokon megjelenni, és a1 Püspöknek áldásá-
4) Lásd e’ tekintetben sz. Ágostont „de Symbolo fidei ad Cate- chumenos lib. 2. cap. 1. de catechisandis rudibus“ j Euseb.
hist. eccles. libr. 6. cap. 5*, cap. 19. stb.
5) August. de peccat, inerit, cap. 26 -, de symbol*, ad catech.
cap. 1.; de catechis rudibus eap. 20 *, confess. libr. I. cap. 11.
6) Zsid. libr. 2. de div. offic. cap. 20. — August de symb. ad ca
tech. cap. 20 *, libr. contra Jul. cap 20.
7) Origen. homil. in Ezech. — August. confess, libr. T. cap. 11.
de catechis. rudibus cap. 26*, Concil. carthag. cap. 5.
8) August. tractat, in Joann.
9) Concil. Nicaen. ann. 325. can. 14.
bán részesülni 10)5 harmadik a’ kérőké vagy a’
választottaké, kik a’ Katechumenatus1 végéhez kö
zelítenek, és magokat vallásos cselekedetek gya
korlása által a’ keresztségnek rövid idő múlva tör
ténendő fölvételére készítgeték n ).
Következett századokban a’ Katechumenatus1 ezen szertartásai majd nem mind megmaradtak, még is azon különbséggel, hogy azok egyenesen a’
Kereszteléskor kiváltképen mióta szokás szerint csak kisdedeket keresztelnek, az egyház küszöbén vagy ajtajában vitettek véghez, a1 mint jelenleg is történik.
A z egyházba be nem a1 régiek1 K a - techumenatusára emlékeztet bennünket, melly .sze
rint igen sokat kelle kiállaniok addig, mig Krisz
tus1 anyaszentegyháza tagjai közé felvétettek.
Valamelly Szent nevének feladása által ele3 ven példa álliltatik a’ Keresztelendő elébe, hogy azt
élte1 minden viszontagságaiban követni törekedjék.
A 1 rálehelésáltal, melly Jézus1 példája sze
rint történik 10 11 I2) jelentetnek a1 sz. Lélek ajándéki, mellyekben a1 Keresztelendő részesül.
A 1 többszeri keresztvetés által jelentetik, hogy a1 keresztelendő magát a1 megfeszítettnek vallásához tartozónak szóval is, szívvel is, tettel is vallja meg13 14}.
A z ördögnek mint minden rósz1 kútfejének kiűzése által jelentetik, hogy a1 keresztelendő ke
rülje ja1 bűnt, ’s hogy tőle mindenkor irtózzék. Mert Sz. Ágostonként ,4J : „ A 1 Katechuinenosukra rá
10) Concil. Laodic. can. 1 9 .— Carthag. IV. can. 8 4 ; — Ambvos.
libr. de myst. init ; — Cyrill. Cateches. myst. 6. ; — Condi.
Aransic. 1. can. 19.
11) Cyrill. catechet. 1 et 2.
12) Ján. 20, 20.
13) Máté 10, 32, 33.
14) Libr. I. contra JnL cap, 4j £
hogy a’ setétségnek hatalmából kiragadtatván Kri- stus országába tétessenek át, az az: a* bűnnek szolgaságából az evangéliumi Kegyelemtörvénybe a1 mindent felvilágosító fényességbe.
A 1 só által a’ Keresztelendő alattomban arra intetik, hogy jóizűnek találja Jézus’ tanítását, ’s
hogy a’ bűntől mint lelki rothadástól iparkodjék ma
gát megőrizni *5).
A ’ kezek feltevése az Isten ótalmát jelenti15 I6 17).
A ’ füleknek nyállal megkötése által arra in
tetik, hogy Jézus tanításainak hallgatására mindig készen legyen ,7).
Ha ezen szertartásokat, mellyek a’ mi keresz- teltetésünknél is végbe vitettek, még eddig magunkra nem alkalmaztuk, úgy cselekedjük azt legalább most, és ennek utána. De törekedjünk egyszersmind ’s főképen ti érdemes Kereszt Atya, és A n ya, hogy a'jelenlévő gyermek, ha egyszer eszével fog élni, hasonlóképen cselekedjék, hogy így a5 sz. szokások, mcllyeket mi most rajta véghez "viszünk, óhajtott hasznot hozzanak. ’S ezen reménységben kezdjünk a’ kereszteléshöz.
f i l L E l V C Z E M K B E S Z É » . Az ördögnek ellenmondásról s hitvallásról.
Midőn a’ keresztelendők’ tanitásideje bevégző
dött és már közeledett a’ szent keresztség’ fölvéte
lének napja (a’ honnét a’ mi keresztségi szertartá
saink erednek hogy p. a’ templom ajtajánál vagy a’
torony alatt megszoktunk állapodni); ha mondom, az áltáljában véve hosszú készülőidő lefolyóit és a’
15) Máté 5 ,1 3 .— Márk. 9, 3 9 , 4 0 . - - Lukács 14,35. —-Kol. 4,6<
Ifi) Máté 19, 14, 15.
17) Mark 7,32,33 ; Vö Jáu. 9,G.
szent keresztség’ fölvételének napja közeledett, a’
ini közönségesen husvét vagy pünköst szombatja volt, mert csak a1 két nevezetes napon szoktak ün
nepélyesen keresztelni, ’s innét van hogy a' keresz
telő vizet maiglan is e’ két napon szokás megszen
telni: akkor a1 keresztelendőknek bűnbánó cseleke
deteket kelle gyakorlaniok és bevett szokás szerint negyven nap lefolylában. Ezen idő alatt a’ religio’
titkaiban még kimerítőbb tanítást nyertek, mellye- ket mindeddig szántszándékkal nem adtak elejbök ’s végre úgy vitettek a’ szent keresztségre: de itt is előbb nyilványosan ellene kelle mondaniok az ör
dögnek, és minden pompáinak, azaz: ellene mon
daniok e’ véteknek és mindannak, a1 mi roszra vezethet.
Tudnillik miután a’ keresztelő viz megáldva és 'szentelve volt, a1 keresztelendőknek mindnyájok szeme" láttára napnyugat felé fordított a r c z c z a l a ’ világnak és minden gyönyöreinek 1 2) pompáinak és roszaságainak 3), szóval, a1 véteknek ellen mondani
ok kellett. Mert a’ mint aranyszáju szent János be
szél 4) „a’ megkeresztelteim kívánóknak mi előtt ke
gyelemben részesülnének, bűnöket meg kell bánni- ok és azokat elhagyniok", tanítja ezt szent János, és szent Péter Apostol is 5). De a’ ki bűneit meg
bánja, annak nem szabad többé olly dolgokba ke
verednie, mellyeket megbán. Azért kell a’ kereszt- ségben mondanunk: „ellen mondok neked ördög,mert hozzá soha többé nem szabad visszatérnünk.. . . E l
len mondok neked ördög és minden pompádnak, és minden cselekedetednek és egészen neked ajánlom
1) Cyrili. hyeros. catech. ínyst. 1.
2) Ambros. de initiandis cap. 2.
3) Hieronym. Comment. in Matth. 25.
4) Chrysost cateches. 2 ad illuminandos.
5) Máté 3. 8. 9. — Apo3t. cselek. 2. 3S.
magamat Üdvözítőm.. . . De áz ördög1 pompáit a1 po
gány színjátékok, circus1 ünnepei, a1 vétkek, né- melly napok1 megölése, a1 bűbájosság és jövendő
mondások teszik.“
E 1 szerint tehát az ördögnek ellen mondani any- nyit tett mint a1 pogányságnak, bálványimádásnak, sötétségnek, tévedésnek és rósz cselekedeteknek mondani ellent. Azért erre nyomban következett ’ hitvallás letétele, a za z: a1 megkeresztelteim kívá
nóknak szinte nyilván és pedig szent Ágoston1 ta
núsága szerint magasabb helyre állva 6) napkelet
re fordított arczczal 73,keUe kinyilatkoztatniok, hogy ők keresztények 8) . É s ekkor Jézus’ tanítmányának főágozatit értelmesen el kelle mondaniok a1 szerint, mint azok a1 szokásban levő — p. Apostoli — hit
vallásban foglaltatnak. Szóval készeknek kelle nyi- latkozniok és meg kelle igérniők, hogy az evange- liom szerint élni és halni akarnak 9). És ezen Ígé
ret keresztségi szövetségnek, fogadás
nak mondatott és mondatik mainapiglan.
r
E s valamint a1 birkózók azon időben olajjal kenték meg testöket, a1 szerint kenetett meg mellök és nyakuk a1 keresztelendőknek is, jelentésére annak hogy erősek lenni iparkodjanak tett ígéreteiknek tel
jesítésében.
É s , sz. keresztat)ránk és anyánk által tett keresztségi igéreteinkhöz, fogadásainkhoz híven vi
seltük-e magunkat mindeddig? a1 vétket, és mind
azt, mi roszra vezethet, utáltuk, kerültük-e szü
net nélkül? a1 testiséggel, mint minden roszak1 kútfejével és legnagyobb ellenségünkkel szembe
6) Libr. 8 confess. cap. 2.
7) Hieronym. in Amos. cap. 6.
8) Máté 10. 32. 33.
9) Chrysost. hóm. 40. I. Cor. 15. 29*
'szállottunk-e mindenkor ? I0) a1 külső és belső in
gerléseknek és kísérteteknek, mellyek bennünket roszra unszolnak, ellent állotlunk-e illőképen? és a’ roszra vezető alkalmakat leúető legnagyobb vi
gyázattal kerültük-e ? Röviden: nem tértünk-e, nem estünk-e megint vissza abba, minek a’ szent ke- resztségben eílenmondottunk és mindenkor ellen ál
lam , az Ur vacsorájában legelőször részesültünk
kor olly ünnepélyesen, köteleztük magunkat?
’S minthogy ez megtörtént, kérjük Istent, bo
csássa meg gyarlóságokat ’s szent keresztségi fo
gadásunk megújítása es fölkenetésünk hű emlékeze
te által adjon nekünk erőt, hogy legalább ezután ne szegjük meg fogadásunkat5 kérjük őt, hogy ezen kegyelemmel áldja meg velünk együtt ezen kis
dedet is egész élte folytáig.
T I Z E D I K BESZÉD . A’ keresztelés utáni szertartásokról.
Miután hajdan a1 keresztelendők illőképen meg
tanulták a1 keresztény hit’ ágazatait ’s a’ sötétség
nek és minden roszpak az az a’ véteknek ellent mon
dottak ’s az evangeliom’ világosságához állottak és a’ szerint élni ígérkeztek (a’ mint ezekre a’ ke
resztelési szertartások emlékeztetnek bennünket) : megkereszteltettek azaz a’ viz és szent Lélek által újra születtek.
Jelentésére annak, hogy a’ szent keresztség- ben lelkiképen jámborabb életre újra születünk, ren
delt az anyaszentegyház némelly szertartásokat mellyek nekünk, kiknek szerencsénk volt újjászü
letnünk, igen hasznosak.
10) Máté 15. 19. — liom. 7. — Jak. 1. 14. ’stb.
Ezen szertartásos szokások, közt első helyen áll az ur’ imádsága, mellyet mi ugyan a1 valóságos keresztség előtt mondunk el t) ’s mellyről arany- szájú sz. János e’kép szól „a’ bűnök' megbocsá
tása tesz bennünket Isten fiaivá44. Azért csak akkor nevezhetjük Istent atyánknak, midőn bűneinktől a1 szent fördőviz által megtisztultunk. C sa k , midőn a' vétkek nehéz terhétől megszabadultunk ’s ezen szent vízből kiléptünk, csak akkor mondhatjuk: Mi atyánk, ki vagy menyekben ’stb.
Ide tartozik azután a’ megkeresztelt fe je tete
jének a1 későbbre halasztott bérmálás
mécval megkenetése. Ezen kenet arra inti a1 ke- reszteltet, hogy a’ megfeszített zászlója alatt bátran és erősen kell küzdenie.
Továbbá a’ keresztelt hajdan fe jé r ruhába öltöztetek, mellyet ő egy hétig viselt 1 2 3) ’s ennek
emlékezetére vagyon a’ kereszteléskor használni szokott fejér gyolcsdarab vagy fejkötőcske’stb. E z kétségkívül az örökké megőrzendő belső tisztaságot és ártatlanságot jelenti. És ezen ruha által, mintegy képben, fölszólíttatik a’ keresztelt, hogy lelke tiszta állapotjára vigyázzon és hozzá semmi mocskot férni ne engedjen.
Végül égő gyertya adatik a’ kereszteltnek vagy keresztatya- ’s anyának kezeibe ; miáltal nyilván az jelentetik, hogy a’ keresztelt már most az igazi vi
lágosság által világosítatott meg, melly maga K ri- stus 3) , ’s hogy mindenkor e’ világosságban kell járnia 4), másoknak jó példát mutatnia5) ’sa z okos
1) Görögszertartás szerint a’ keresztelés után mondatik.
2) Ambros. libr. de m yst. cap. 7. n. 37. — Augustin. Serm.
223; alib. 81. n. 1. de divers.
3) Ján. 1. 9. 12. 46.
4) Ján. 12. 35. 36.
5) Máté 5. 16. Efez. 5. 8. — Péter 1. 2. 9. 12.
szüzekként az isteni vőlegény’ eljövetelére minden
kor készen lennie 6).
É s utoljára a’ kereszteltek részesültek még a’
bérmálásban és ur vacsorájában is, mi azonban kis
dedeknél természetesen elmarad.
A ’ keresztelésnek ezen végső szertartásai nem más czélból rendeltettek, hanem hogy általok a’ ke
resztelt beljebb és beljebb vezettessék titkaiba Isten’
és az Üdvözítő’ országának, melly ránk nézve a’
keresztségben kezdődik és örökké tart. Ezen végső szertartások által mintegy ápolgattatik azon fiatal és gyönge növény, mellynek az ég’ számára kell nevekednie7). E s ezen végső szertartások nagy hasznára válnak a’ kisdednek, ha őket érettebb esz
tendeiben fontolóra veszi, p. midőn az oltári szent
ségben először részesülve a’ keresztségi fogadáso
kat megújítja és e' szerint noha későn gyakorlatba veszi.
Azért rajta legyetek kedves keresztatyák és anyák, hogy keresztgyermekeitek, mihelyt eszök- kel kezdenek élni, magok újítsák meg fogadásaikat, mellyeket most ti tesztek helyettük ’s újítsák meg esztendőnként legalább egyszer, kereszteltetésök évnapján; mert van-e ránk nézve nevezetesebb nap, mit mellyen születtünk ’s nem legillőbb-e ezt leg
jobb Isten iránti háladatos érzemények közt ülni meg? ’s tehetjük-e ezt helyesebben és neki ked
vesebb módon, mintsem ha keresztségkori fogadá
sainkat megújítjuk ?
Tétessétek ezt tehát meg keresztgyermekeitek
kel ’s bizonyosak lehettek hogy boldogságukat ez
6) Máté 25. 1. — 13.
7 ) Kívánatos, hogy a’ keresztelest követni szokott Vendegeske- dtksek egeszen elmaradjanak *, kivált a’ mi romlott napja
inkban*
által igen előmozdítjátok, mire tegyük mi meg most az első lépést!
T I Z E N E G Y E D I K . B E S Z É D . A’ keresztgyermekek kötelességeiről.
A ’ keresztény hajdankorban különös tanítók (katechéta) vagy pedig nem szerint tanítónők (dia
conissa) adattak a* keresztelendők mellé (katechu- menusoknak neveztettek ezek, mert a1 hitben tani
tattak mielőtt a’ keresztséget fölvették volna). Ezen tanitónékra kivált a5 valóságos keresztelésnél volt szükség, mert az egyházi történetek bizonyítják, hogy több század’ folytában a’ keresztelés bemerí
tés által végeztetett.
A ’ tanítók és tanítónők bejelenték a1 püspöknél a1
keresztség fölvételére alkalmasokat 5 azért vigyáztak azok" erkölcseire, jót állottak értök ’s a ’ magok’ neme- belieket a’ szentkeresztségre vitték. Ezen kifejezé
sünk „ keresztvízre vittem, keresztvízre ama’ régi szokásra mutat ’s annak maradványa, mi
szerint a’ keresztelendőket vízre kelle vinniök ’s ott tartaniok a’ keresztszüléknek.
Ezen tanítók és tanítónék J) helyét ma a’ ke
resztatyák és anyák foglalják el, ’s ezeknek idővel kötelességök a’ keresztelt nevelésével és tanításával járó gondokban a’ szülékkel osztakozni, ’s kivált akkor, ha a’ szülék akár mi okból — p. betegségük miatt vagy mert megholtak — ezt megtenni nem képesek, vagy restségből ’s talán religio hidegség
ből ’stb. tenni nem akarják. Ezért kezeskednek ők és jót állanak, midőn a’ gyermek nevében, ki még
1) J e g y z e t , ma’ régi szokáshoz képest elég volna minden kisdedhez — nem szerin t— csak egy személyt verni; a’
mi városokban úgy is van. Bárcsak faluhelyeken is igy volna.
erre nem képes, a’ szent keresztséget kérik, a’
rosznak ellenmondnak, ’s a1 hitvallást leteszik ; szó
val: midőn a1 keresztelés’ szertartásaiban a’ még tehetetlen kisded helyett részt vesznek.
Ok a’ kisded’ szüléinek képét viselik, sőt a’
kisdednek valódi-lelki-szüléivé lesznek, minthogy őt újra szülik az örök életre. Azért lelki atyafiságba is lépnek a’ kisdeddel’s ennek szüléivel; ’s ez okból kereszt atyáknak ’s anyáknak neveztetnek.
Azonban a’ kereszt atyák és anyák korán sem tesznek azzal eleget kötelességeiknek, hogy ha ezen szertartásokat a’ kisded helyett elvégzik ’s ezen megbecsültetésért őt idővel meg-megajándékozgatják:
ezen fölül tisztükben áll szemmel tartani, vájjon ke
resztgyermekük a’ religióban illőképen oktattatik-e
’s vájjon erkölcse megegyezik-e a’ keresztény re
ligio’ törvényeivel? — De fájdalom! a’ szülék mi
dőn komákat választanak többnyire csak az ajándé
kokra néznek. Vajha pedig másra tekintenének illyenkor! vajha a’ komák is, óvakodóbbak lenné
nek ezen fontos kötelességek’ magokra vállalásában!
’s vajha megtartanák azon törvényeket, és rendelé
seket , mellyeket a’ keresztatyák ’s anyák elébe a’
religio szab
De elég, kedvesim! ti jól ismeritek a’ tartozá
sokat, mellyekre magatokat mainap lekötelezitek és bízom bennetek, hogy saját lelhetek’ nyugalmá
ért híven is fogjátok azokat betölteni. ’S ezen eset
ben meg fog Isten benneteket áldani ’s ha nem is ideig, örökre bizonyosan boldogítani. Mert milly nagy és jutalomra méltó jótétemény valamelly ember’ ideig és örökké tartó boldogságát, ha csak résznyire is eszközölni? melly igen hasonlítunk ez által magához
1) Tértül, de baptism. cap. 18. — Conc. Mediolait. sub Carolo part. 2. de baptism.
a’ legjobb Istenliőz! ’s milly örvendetes leszen ezért egykor a1 kisdednek háladatosságát tapasztalnotok !
’s mindez nem elegendőkép ösztönöz-e benneteket keresztatyákká és anyákká lenni ’s az ezen álla
pottal járó kötelességeket lélekismeretesen teljesíteni?
’S hogy ezek kezdésében benneteket ne akadályoz
zalak, Isten nevében fogjunk hozzá együtt.
TliEAIiETTEDIIi BE§ZÉD.
Ünnepélyes kereszteléskor, melly isteni szolgálat3alkalmával vitetik végbe
Kedves Hiveim! minthogy ezen ujdonszülött kisded a1 szent keresztség által anyaszentegyházunk’
tagjai közé fog iktattatni: lelki pásztori kötelessé
gemnek tartom a’ keresztelést nyilványosan vinni végbe, részint hogy hálára gerjedjünk Isten iránt, ki bennünket is kegyes vala egykor e’ szerencsé
ben részesíteni; részint hogy akkor tett fogadásain
kat megújítsuk ’s ekkép boldogságunk’ eszközlésé
ben serényebbek legyünk.
Ha hitünk ágazataira vissza emlékezünk, úgy találjuk, hogy az ember, midőn a’ teremtő’ kezéből jőve ki, Isten’ képe volt1 2} és pedig kettős tekin
tetben : először, mert az Istenéhöz hasonlító érte
lemmel és akarattal volt fölruházva ’s másodszor azért, mert minden tehetségei és vágyai a’ legszebb megegyezésben, őszhangzatban, azaz: olly vi
szonyban állottak egymáshoz, miszerint a’ szabad akarat mindig a’ jót választotta ’s ekép az ember Isten’ kegyelmében volt. Isten’ ezen fölséges képé
nek megőrzése, kiképzése, tökéletesítése által, külö-
1) Kívánatos volna ndmellykor az e g é s z egyházi közse'g előtt föl
adni a’ szent keresztseget.
2) Mos. I. 1. 27.
