Keresztény házasodok’
ELSŐ BESZÉD
A’h á z a s s á g - k ö t é s r ő l . Becsületes drága jegyespár!
A ’ mindenek’ igazgatójának, az emberek sorsa’
legbölcsebb elrendeljenek, Istennek oltára elé álla
tok ti ma, hogy világi törvények szerint kötött há
zassági szerződésiek a’ religio rendelései szerint meg
szenteltessék. É s ezen szerződés igen fontos, sok következést von maga után, és tiszteletre igen méltó.
A ’ ti szerződésiek, mondom, igen fo n to s;
mert a’ jegyeseknek különvett sorsa a’ házassági egybeadás által közössé válik 5 a’ házasok lekötele
zek magokat, mindenüket — szerencséjüket és sze
rencsétlenségüket, jóllétüket és szükölködéseiket, az áldást és kárhozatot, az örömet és keserűséget — egymás közt kölcsönösen megosztani — és olly ben- sőleg kapcsolódnak egymáshoz, • hogy magának a’
barátság’ sőt a’ vérség’ legszorosabb kötelékének is (melly testvért testvérhöz és szülét gyermekeihöz csatol} engednie kell ott, hol házassági kötés lép az életbe. A ’ vérség’ kapcsolatát, bármilly erős le
gyen is a z, sokkal meghaladja a’ házassági lán- czolat. Mert az ember, mint a’ szent irás mondja I)
I) Mós. I. 2, 24; Máté 10. 5.
atyját és anyját elhagyja feleségéhez ragasz
kodik ’s így viszont az asszony is.
E ’ szerint az ifjú, a’ házasságba lépés által, némiképen elhagyja az atyai házat azon erős szán
dékkal, hogy ő ön állású férj leszen. Helyette azon védelemnek és vigasztalásnak, mellyct eddig az atyai és anyai ház’ falai között talált fel, sziliéi’
példájára olly személyt indnl keresni, ki neki fele
sége akar lenni, ’s ezt, ha föltalálta, védelme alá veszi ’s vigasztalandja, ’s az leszen neki, mi eddig az atyai ház vala részére, t. i. e’ földi élet’ szélvé
szei ellen biztos kikötő. Tehát a’ házassági kötés, bizonyára, igen fontos.
De igen sok következést is von maga után ,*
mert a’ szüléik’ köréből saját körükbe át lépő háza
sok, önállóságra jutnak, ’s magok szerint cselekesz- nek, és olly életet kezdenek, mellynek viszonyai e- gészen különböznek eddigi életekétől; — viszo
nyokba lépnek, mellyektől nem egyedül saját éle—
tök’ öröme vagy fájdalma, hanem egyszersmind csa- ládjoknak, a’ polgári társaságnak és Isten’ orszá
gának boldogsága is — ez életben mint azon tol — föl van függesztve; viszonyokba lépnek, mellyek titkos hatással vannak ideig- és örökké-való életök
re; — viszonyokba, mellyek, a’ házasok’ magok- viselete szerint, szerencsétlenséget olly könnyen vonhatnak magok után mint szerencsét; — viszo
nyokba, mellyeknek következései, áltáljában véve, nem egyedül a’ házasokban határozódnak, hanem egyszersmind az emberi társaság’ számtalan tagjá
ra kiterjednek; — tehát viszonyokba lépnek, mel
lyeknek következései fölszámíthatlanok és egymás
sal szemközt állók vagy szerencséjére, vagy sze
rencsétlenségére a’ jelennek és jövendőnek, a’ mos
tan- és utókornak, szóval: boldogságára vagy bol
dogtalanságára az ideig- és örökké-valóságnak!
De a’ házassági kötés egyszersmind tiszteletre
méltó és szent is. Mert az isteni kinyilatkoztatás’
legrégibb tanúsága szerint isteni rendelésen alap
szik 2). Tudni illik a’ legbölcsebb és legjobb Alko
tó két nemet teremtett, ’s a’ kölcsönös hajlandóság ösztönét természetűkbe oltotta, és az első ember
párt, példájául minden jövendő nemzedéknek, - a’
legbensőbb közős életre maga adá össze.
Közössé tette életűket, hogy egymást szeren
cséssé, tökéletesebbé és boldogabbá tegyék — hogy az emberi nemet fentartsák, terjesszék és szaporít
sák 3) ; hogy a’ föld’ és menyország’ lakosainak számát gazdagítsák.
Szent tehát a’ házasság eredetére nézve. De még szentebb lön, minthogy Jézus Krisztus külö
nös segedelmet, különös malasztot ígért ezen álla
pot kötelességeinek teljesítésére; ígért t. i. mind
azoknak , kik az evangélium tanítmánya szerint lé- pendnek házasságra 4).
És így természeti ösztöntől vezérelve közelít ifjú a’ szűzhöz, és isteni és emberi törvények sze
rint szövetséget kötnek egymással és örökös hűsé
get, végső lehelésökig tartandó kölcsönös segedel
met, az élet’ szerencséjében és szerencsétlenségé
ben hív megosztozást és a’ Teremtő czéljának eléré
sére szakadatlan munkásságot fogadván egymásnak;
röviden, az állandó szeretet’ fölbonthatatlan szövet
ségébe lépnek.
És ezek után kedvesim! magatok látjátok, a’
jelen pillantat milly elhatárzozó egész éltetekre néz
ve ; mert tőle függ ennek boldogsága vagy szeren
csétlensége. A ’ jövőt fedező fátyolt nem vonhatni ugyan egészen félre, de annyira meglebbenthetni — igen is, hngy ti alája pillanthassatok. Mert, mint
2) Mos. I. 1. r. 26, 27, 28. — 2. r. -, 24.
3) Mós. I. 1; 28.
4) E’ tekintetben religiói ktfzi-könyvekre utasíttatik az olvasó.
jól tudjatok, sok függ a1 jövőben attól, minő készü- lettel és érzelmekkel közeledtek az oltár elé. Ha ez olly fontos, olly dús következményű, olly tisztelet
re méltó és szent kötésre illőkép elkészülétek ([a1
min nem kételkedem) úgy nektek Jézus’ nevében boldogságot jövendölök. Ellenben, ha ezt elmulasz- tátok (mitől Isten mentsen!) —• úgy kénytelen vol
nék nektek előre is szerencsétlenséget jelenteni. De hiszen azért léptetek a’ legszentebb Isten’ oltára e- leibe; azért akarjátok ezen fontos, dús következ
ményű és szent szövetséget a’ mindentudó és min
denütt jelenlévőnek szine előtt kötni, hogy ezt ma
gatoktól eltávoztassátok és amazt elérjétek. Azért kérjük mindnyájan Istent, a’ legjobb atyát, hogy áldja meg ezen házassági kötést; erősítsen meg benneteket szent szándéktokban, és továbbra is ad
ja hatalmas segítségét, miszerint az új életkörben, mellybe most léptek, minden nehézségek és csábok ellenére is a’ jó utat válasszátok és mindvégig azon járjatok.
M Á S O D IK B ESZÉD .
A* házassági kötés’ fölb
Miután az emberek a’ házassági kötés tekinte
tében Teremtőjök czéljától némileg eltértek, ’s a’
zsidó nép’ elöljárói e’ részből fogárdan kérdezők va- la Jézust; ez a’ kérdezösködőket ’s velők együtt az egész emberi nemet a’ házassági kötéseknek Isten általi rendelésére vezeté vissza ezen ünnepélyes sza
vakkal *): „M it Isten egybe azt ember el ne válaszszaM
E ’ szerint azt tanítá, hogy az Isten és emberek előtt törvényszerűlég tett házassági kötés fölbont- hatatlan. A ’ házassági kötésnek ezen
fölbonthatat-1) Mát. 19, G. —
lansága, mellyet a’ keresztény katholika anyaszent- egyház tanít, egyszersmind magában az emberi ter
mészetben is alapul, ’s épen ezért, nehogy vigyá
zatlanul vagy könnyelműleg tétessék e’ nagy lépés, megérdemli gondosabb vizsgálódásunkat.
Ha az emberek kemény állapotján gyakran a1
hív barátság is képes könnyíteni: a1 fáradságos föl
di keserűségeit a1 házassági kötésnek mennyivel in
kább kell édesítnie! — De ezt csak úgy teheti, ha felbonthatatlan; különben a’ fölbonthatás kellemet
len gondolata mindenkor megzavarhatná annak örö
meit. Ha t. i. a’ személyes érdek, ideigtartó körül
mények , egymásétól eltérő vélemények, vagyon- és rangbéli különbség, távoliét, lakhely-változta
tás ’s t. eff. a’ házassági kötést fölbonthatnák, vagy meggyöngíthetnék, mint közönségesen a’ barátságot:
oh! akkor a’ házasság a’ legmerészebb lépés volna, mellyet ember valaha tehetett.
Mert a’ minden pillantatban történhető elválás’
boldogtalanad gondolatával hogyan élhetnének a’
házasok a’ legbensőbb egyesülésben? hogyan osz
tozhatnának egymás’ sorsában? a’ házas élet’ czél- jával megegyezőleg hogy’ viselhetnék magokat, ’s hogy lehetnének egymáshoz mindenkor hívek ? Azon fáradságoknak, mellyek viszonyaikkal járnak, hogy vethetnék alá vállaikat? Szükség’ ’s szorongatás’
idejében hogy’ lennének egymásnak szives szolgála
tára? jószágaikat hogy’ olvaszthatnának egy tömeg
be ’s a’ háztartás’ gondjait és költségeit hogy’ oszt
hatnák meg egymás közt? Név szerint a’ férj, mint erősebb, az asszonyt, mint feleségét, az élet’ zi
vatarai ellen eltökélten, erővel és bátorsággal hogy’
szerethetné szive’ mélyéből? ’s az asszony, mint fe
lesé g , a’ férj’ erőködéseit hogy’ könnyebbíthetné?
hogy’ tehetne mindent kedve szerént? a’ ház körül hogy’ gondoskodhatnék híven? hogy’ lehetne szivé
nek megbízottja ? ’s hogy’ törekedhetnék — gyak
ran önmagáról megfeledkezve — férjének számára örömet keresni?
’S továbbá, váljon milly gond fordítatnék ez e- setbeu az ifjúság’ nevelésére és tanítására? váljon nem viseltetnének-e a’ gyermekek, születésektől kezdve, bizodalinatlansággal és gyülölséggel egy
máshoz? ’s nem élnék-e egymás1 közelében a1 leg- megelégedetlenebb életet? 's a1 valóságos elválás’
esetében szüléiktől váljon nem hagyatnának-e el ‘s egészeit magokra, ’s nem nyeletnének-e el a’ rom
lottság’ örvényétől?
Röviden: ha a1 házassági kötelet a’ halálon kí
vül, melly különben is minden emberi kötést ketté v á g , más is p. szeszély, kedvetlenség, vagy szen
vedély fölboríthatná, a1 házas élet megszűnnék bol
dog állapot lenni: iskolájává válnék a’ kedvetlen
ségnek, bizodalmatlanságnak a’ szerelemféltésnek
’s a’ házaspár’ gyötrődésének ’s a’ szülék’ és gyer
mekek’ aggodalmainak 5 rendetlenség és czivódás, perpatvar és háborúság dulakodnék egyes családok közt szintúgy, mint az egész polgári társaságban és Anyaszentegyházban. A ’ szomorú tapasztalás, fáj
dalom ! eléggé mutatja ezt egyes esetekben.
Vajha tehát mindazok, kik házasságba lépni szándékoznak, a’ házasság’ fölbonthatlanságát jól szivükre vennék ! vajha éretten meggondolnák, hogy Isten’ oltára elölt örökre kötik le egymáshoz ma
gokat; hogy ez órától fogva mintegy lemondanak a’ vérség’ ’s barátság minden kötelékeiről, vagy legalább azokat félre, árnyékba teszik; vajha meg
gondolnák , hogy ezután legszorosb egyesületben csak egyetlenegy személlyel kell élniük ’s vele egy szivvé, egy lélekké lenniők, ’s hogy ennek kedvé
ért a’ türelem ’s szelídf-ég, szolgálat és kímélés, munka ’s fáradság’ bármilly áldozatára is készen kell államok, mert saját családjoknak nem külön
ben mint a’ polgári társaságnak és
anyaszentegy-' háznak javát csak egyedül ez utón alapíthatják meg
’s mozdíthatják elő. Szóval: vajha meggondolnák, váljon e’ földön csak ezen egy személlyel élni, ké
szen vannak-e? -—
Ezen gondolattal — t. i. házasságba magatokat örökre összeadatni — jelentetek meg ma Isten’ ol
táránál kedves jegyespár! — Emberek előtt lekö- tétek ugyan már magatokat egymáshoz; de religiói jámbor érzésből és meggyőződésből meg akarjátok ezt tenni a’ mindenható ’s mindentudó előtt is, hogy ő áldja meg kötésieket, és engedje nektek kegyel
mét inai eltökéléstekhöz híven maradnotok éltetek’
végéig, szerinte cselekednetek ’s ellene soha leg
kevesebbet sem mozdítnotok.
E s sziveiteknek ezen érzései közt nyújtsatok egymásnak kölcsönösen kezet és az örökös szere
tet ’s barátság’ és hűség ’s az örökös segítség’ föl—
bonthatlan szövetségét kössétek meg.
Í E A I O I I D I K B E S Z É D .
A ’ szerencsés vagy szerencsétlen házasságról.
A ’ házasság, mint ti, Kedvesím! jól tudjátok, a’ legszorosabb szövetség, mellybe embernek e’ föl
dön lépni — hatalmában áll. A ’ többi mind, sőt maga a’ leggyöngédebb.barátságé is, gyakran cse
kély okból, bomlik föl. De a’ házasság olly kötés, mellyet a’ természet, a’ polgári törvények ’s a’ re
ligio hatalmasan megerősít és fölbonthatlanná tesz.
A ’ házasság t. i. annyira összeköt két szivet, hogy az egyik’ kívánsága azonnal a’ másiké is; hogy az egyik’ szüksége, szüksége a’ másiknak is. E s innét származik a’ házasélet’ közös öröme; innét a’
kölcsönös segítség és ótalom e’ bajos földi élet’ min
den viszontagságaiban.
A ’ házasság ajtót nyit az élet’ új kellemeihöz;
szorosabban csatol az emberi nemhöz kivált az által, hogy az élet kellemeit mással osztja meg, mi
min-4
den esetre emeli m a g ír a’ gyönyörűséget is. E s az őrömnek, az élet kellemeinek ezen növekedése ak
kor jön létre, midőn a1 házaspár, magzatjaiban, mintegy új életet kezd élni; mert semmi sem teszi a’ há
zasokat hasonlóbbakká a' mindenek alkotójához, mint létre-hozása egy szinte új világnak, melly rájok nézve gyermekeikben virágzik föl.
A1 kölcsönös hajlandóság és házassági szere
tet elviselhetőbbekké teszi a’ búbajjal terhes földi é- let’ nehézségeit. A ’ házasok egymás iránti hajlan
dósága és szeretete nem retten vissza semmi fárad
ságtól, semmi munkától, semmi erőködéstől; mert hiszen, a’ magát neki egészen megadó, a’ magá
hoz leghívebb szívért cselekszi ezt; mert a1 háza
sok’ nem annyira magoknak mint másoknak — tár
suknak és magzataiknak — élnek.
E s épen ezen tekintetből szaporítja a’ házas
ság az élet’ boldogságait, minthogy a’ házasokat szinte kényszeríti jobbakká és jámborabbakká lenni.
Mert, miután a’ házastárs’ tévedése és hibája nem egyedül önmagának, hanem a’ hozzá leghívebben tapadó szívnek és egyszersmind gyermekeiknek is szerencsétlenségére és kárhozatára van: igen ter
mészetes, hogy a’ házasok egymásra gondot visel
nek, vigyáznak és egymást minden bal lépéstől meg- óni egész erejökből iparkodnak. Azért nem könnyen vihet egyikök valami gonoszságot végbe úgy, hogy a’ másik észre ne vegye, ne akadályozza, vissza ne tartóztassa. Es ezen kölcsönös vigyázat és gon
doskodás sok kicsapongást távoztat el a’ házasok
tól, a’ mindenhatónak buzgóbb imádására gerjeszti őket és a’ jó erkölcsöt előmozdítja — és annál in
kább mozdítja elő, minthogy a’ tapasztalás’ bizo
nyítása szerint állandóan együtt élvén egyik a’ má
siknak gondolkozás-módját és elveit észrevétlenül magáévá teszi. A z együtt-létel és együtt-élés’ ha
talma olly nagy, hogy az egyikben csak nem
kia-ludt jámborságot a’ másiké képes új életre serken
teni. E s e’ tekintetben kivált a’ jámbor feleség’ ha
talma a’ férj fölött igen nagy.
Azonban, fájdalommal kell megvallanunk! nem minden házasság illy szerencsés, sok házasságban épen az ellenkezőt tapasztaljuk! A ’ házas élet a’
reménylett paradicsom helyett sokszor siralom’ völ
gye, ’s menyország helyett — pokol! Mert tapasz
talásból tudjuk, hogy vannak házasok, kik egy
mást útálják és gyűlölik, sőt átkozzák az órát is, meilyben először látták meg egymást, átkozzák összeadatásuk’ és születésük’ ó r á j á t — és tér
kőkre válik maga az élet is. Ismerünk házasokat, kik egymás közt szüntelen czivódnak, veszeked
nek; egymásnak a’ legkeserűbb szemrehányásokat teszik; egymást a’ legkeményebben pirongatják, gyalázzák és átkozzák, az egyiitt-élést elviselhet- lenné teszik, egymást elhagyják, önfejűk szerint elválnak ’s később elválasztatják magokat és így még csak egymással sem akarnak élni, annál ke- vésbbé egymásért és gyermekeikért, kiket magok
kal együtt a’ boldogtalanságnak feneketlen örvé
nyébe sodornak. Es illyen házasok nem utálatra méltók-e? nem legiszonyúbb ijesztői-e családjuk
nak , a’ polgári társaságnak és anyaszentegyháznak sőt az egész emberi nemnek ?
Es alkalmat illyetén nagy szerencsétlenségre, mint a’ történetek bizonyítják, gyakran igen csekély ok szolgáltatott, de a’ gonoszt napról napra nevelte.
Gyakran pedig vak hajlandóság, megelégedetlen- ség, a’ szülék kénszerítése, pénzvágy, rangszomj, fiatalkori könnyelműség, indulatosság és erkölcste
lenség oka a’ szerencsétlen házasságnak.
Azért iparkodjanak a’ jegyesek a’ lehető leg
tisztább szándékkal közelíteni az oltárhoz és ezen 1 4 #•
1) Jób 3, 1.
annyira elhatározó lépést óvakodva, jól meggon
dolva, jól megfontolva tegyék. Azért a’ házasok iparkodjanak mindenkor ezen tiszta szándék szerint cselekedni, és mindent kerüljenek, mi egymás el
kedvetlenítésére vagy elidegenítésére alkalmat vagy okot adhatna; szüntelen szemmel tartsák azon fe
neketlen örvényt, mellynek szélén állanak, hogy belé ne csuszszanak, mint azokkal történt, kik gon
datlanul lépdeltek körűié. Azért a’ házasulandók jól tekintsék meg azon kétféle sorsot, mellyet a’ házas
ság készít, hogy ama’ szerencsést elnyerjék, ezen szerencsétlent pedig eltávoztathassák. Azért a’ férj mindig úgy. viselje magát, hogy feleségében maga iránt tiszteletet gerjesszen ; a1 feleség pedig szün
telen azon legyen, hogy őt férje szeretetre-méltónak találja.
Ezt tenni, kedves jegyespár! úgy hiszem, a1
ti eltökélett akarattok. Azért a’ házasság, mellyet a’ mindenható Isten előtt kötni szándékoztok, bol
dog lészen. A z ég adja. hozzá a’ maga áldását.
N E G Y E D I K B E S Z É D .
Hogy hell viselniük magokat hogy
házasságuk szerencsés legyen.
Igaz ugyan, hogy a1 házasságot maga Isten szenteli meg, de még innét nem következik, hogy minden házaspár azonnal szent is egyszersmind. — Mert ha csak futó pillanatot vetünk is a’ nagy vi
lágba, igen sok megelégedetlen, kedvetlen — ’s mondhatni szerencsétlen — házasokra bukkanunk.
Pedig egybekelésükkor mindezek boldogságot ígér
tek magoknak, melly akkor még távolból pillantga- tott feléjök. ’S honnét ered szerencsétlenségük? — kész a’ felelet: magok szerzették magoknak.
Altaljában szólva, az újházasoknak kezdet
kori egymással bánása készíti el a’ későbbkori bú
ének’ hangját. A ’ mint vetnek eleinte, úgy aratnak
később. Mert tagadhatatlan, hogy a’ ház csendes
sége, a1 megelégedés, szóval a1 házasok boldog
sága attól függ, hogyan bánnak kölcsönösen egy
mással. A1 ki mint kezdi úgy folytatja — és nehéz valamit elhagyni, ha már szokás által a’ természet
be bele gyökerezett. Azért az újházasok kiváltkép azon legyenek, hogy mindjárt eleinte egymással il
lendően bánjanak annál is inkább, minthogy még annyira nem ismérik egymást, mennyire a’ legszo
rosabb és bizodalmasabb házasélet és naponkénti e- gyüttlét megismertetendi őket egymással. Mindegyi
kük gondolkozásmódja még majd csak itt fejük ki;
itt fogják még csak naponként sőt óránként ezer a- prólékosságban tapasztalni érzéseiknek, hajlandó
ságaiknak, ösztöneiknek, véleményeiknek, vágya
iknak és ítéleteiknek megegyezését vagy egymástól eltérését. Még majd csak itt vesznek észre némelly különbözéseket és ellenkezéseket, mellyekről nem is álmodtak volna. Innét származik gyakran mind a1
két rész’ panaszkodása, hogy elhibázták a1 válasz
tást, hogy megcsalatkoztak egymásban, a1 mi még is nem mindig igaz, mert tudhatták, hogy mennyi ház, annyi szokás. Es innét van, hogy gyakran
— a1 különben jó emberek is — szerencsétlen há
zasságban élnek egymással, melly szerencsétlen
ség a’ különböző természetek’ összetörődése után megszűnik ugyan néha, de nem ritkán még is na
gyobb lángra lobban.
Ezen irtózatos zivatart csak úgy lehet eltávoz- tatni; a’ házaséletnek ezen pusztító árját csak úgy gá
tolhatni meg, vagy is ezen rettenetes rosznakcsak úgy hághatni mindjárt eleinte nyakára; ha az új háza
sok régi, becsületes magyar szokás szerint kölcsö
nösen de egyszersmind szentül megígérik egymás
nak, hogy egymás közt haragot tartani, villongni nem fognak; hogy soha még a’ legkisebb hibát sem fogják egymás’ szemére téríteni, mi által eleje véte
tik minden visszavonásnak, melly talán a’
kölcsü-nos bizodalmon csorbát ejthetne, soha ki nem en
gesztelhető keserűséget és háborúságot okozhatna;
ha az új házasok megígérik egymásnak és Ígéretü
ket meg is tartják, hogy egy szivök, egy akarat- jok leszen mindenkor, mi által ismét elejét veszik a1
nyakasságnak és egymás fölötti uralkodásnak; — ha különösen a’ férj szavát tartja és nem durczás;
erőszakos rárohanással, hanem szelíden és észre
vétlenül győzi meg a’ gyöngébb részt, feleségét t. i.
arról, mi igazságos, jó és hasznos; és ha a1 fele
ség nem fejességgel, hanem megelőző készséggel becsülve és kiméivé vezérli az erősebb félt, férjét t. i., mi állal ismét a’ meghasonlás távoztatik el.
Továbbá, ha egymás előtt semmi titkuk nem lesz. Ha a1 férj tudja felesége1 dolgait és ez ismét férjeéit, úgy két lélek eggyé olvad össze és nem lesz ok a1 bizodalmatlanságra, mi pedig a1 titkolód
zás1 esetében szükségképen elő áll. Ha közös tit
kaikat megőrizik és mással, ha mindjárt atyjokkal vagy anyjokkal is , nem közük; így semmi idegen nem avatkozhatik dolgaikba, pedig az illy idegen a- vatkozók gyakran legirtóztatóbb dolgot indítnak a1
házasok közt, leginkább megrontják a1 házasságot és azért méltán bélyegeztetnek gya
lázatos nevezetével.
Végre ha a1 házasok megőrzik magok közt az igazi vallásosságot, mi talpköve minden házassági boldogságnak. Mert váljon mi kapcsolja őket egy
máshoz, mi rettenti vissza a1 gonosztól, mi vigasz
talja őket szerencsétlenségeikben, mi mérséklendi szerencséjükben, ha nem a1 vallásosság? A1 val
lástalan férj, ki előtt Isten, kinyilatkoztatás, örök
kévalóság és halhatlanság üres szavak a1 hűtelenségre és csalásra egyiránt képes és kész elhagyni feleségét
’s gyermekeit is. A1 vallástalan feleség férjének va
lóságos fúriája, családjában mérges kigyó, a1 pol
gári társaságnak botránkoztatója, dögvész az
anya-szentegyház keblében, és az emberi nemen valósá
gos mardosó rákfene.
Látjátok ezekből, kedvesim! miszerint a1 sze
rencse és szerencsétlenség kezetekben vagyon; lát
játok, mi utón lehet és kell boldogulnotok. Boldo
gok lesztek t. i. házasságtokban, ha gondolkodás- és bánás módotok’ különbözéseit mindenkor szere
tettel lesztek készek összeférkeztetni; ha barátsá
gos megelőzéssel, bizodalommal, szívességgel, köl
csönös, még hibáitokat is egyenesen megvalló nyílt
sággal viseltettek egymáshoz, melly nyíltság téve
déseiteket is csekélyíti és bizodalmát eszközöl; ha közös titkaitokat híven megűrzitek más emberek sze
mei elől és végre ha vallásossak maradtok.
E s ezen végső pont kitűnő figyelmet érdemel, mert a’ vallásosság azon talpkő, mellyen alapszik az egész épület; a’ valásosság azon horgony, melly a’ házasságnak a’ világ zivataros tengerén ingado
E s ezen végső pont kitűnő figyelmet érdemel, mert a’ vallásosság azon talpkő, mellyen alapszik az egész épület; a’ valásosság azon horgony, melly a’ házasságnak a’ világ zivataros tengerén ingado