Keresztény házasodok’
HATODIK BESZÉD
Al házassági hűségről.
Kedves, tisztes jegyespár! Miután a’ házas
sági szerződést megtettétek ’s e’ szerint az ország’.
2) Ján. Ifi, 21.
törvényeit teljesítettétek volna, ide vezete beneteket meggyőzó'déstek, hogy házasságtokra a1 szent re- ligio'nak föltörhetetlen pecsétét Jézus1 nevében rá
nyomjam , hogy itt a1 legszentebb, minden tudó és örök Istennek színe előtt megásassatok és kötés
iek fölbonthatatlanná tétessék. Úgy vagyon kedve- sim örökké fog tartani a1 szövetség, mellybe itt léptek, mint örökké-való az, kit bizonyságul hívunk.
Ezután örökös hűség leszen a1 ti főkötelességtek ’s a’ hűtelenség a1 leggyalázatosabb folt rajtatok.
Ha más fontos szerződések1, fogadások1 meg
sértése, meg nem tartása is, utálatos nagy vétek, milly irtóztató leszen megtörése a1 házassági szö
vetségnek, melly a1 természet, polgári törvények és religio által szenteltetett meg? valóban a1 házas
ságtörés elől kiki visszadöbben, sőt ha rá gondo
lunk is , iszonyúság fog el bennünket. A 1 bázas- ságtörő minden ember1 szemeiben szörnyeteg, mert legszentebb fogadása ellen cselekedett, mert eskü
jét szegte meg, és pedig egyedül a1 testigyönyör1 legalábbvaló, leggyalázatosabb, legbecstelenítőbb ösztönéből szegte meg. A 1 testi gyönyörök1 rabja t. i. midőn fölhevül, nem vigyáz a1 józan ész1 taná
csára, hanem az indulatok és szenvedélynek vezér
lésére bízza magát, kéjeibe merül, elveszti eszét és szabadságát ’s az oktalan állatok1 sora alá sülyed a1 helyett, hogy a1 testiségen uralkodván Isten képe másává csinálná. De a1 házasságtörő még .erkölcs
telenebből cselekszik, mert magával másokat is be
ment, lealacsonyít, másokon is hiúvá teszi Isten
nek képét. Azért a1 házasságtörő semmi jóban nem leli kedvét, a1 házasságtörés1 emlékezete lelkét meg
fosztja minden nyugalmától, minden gyönyörűség
től, minden örömtől 5 vétke a1 legutálatosb, leggyö- trelmesebb, magát és másokat megemésztő beteg
ségeket hozza rá, igaztalanságokra vezeti, becsü
letétől megfosztja, vagyonát fölemészti, vagy
lég-alább csorbát ejt gazdaságán ’s a1 gyermekeket több
nyire testi, vagyoni és lelki romlottságba taszítja.
Röviden a’ házasságtörés olly nyomorúságot hoz a’
házba, mellyre minden jámbor elborzad ’s minden ember eliszonyodik i).
De nem egyedül ezen gyalázatos tettre a’ vég
bevitt házasságtörésre, lázad föl bennünk a’ vér, hanem még a’ legkisebb hűtlenség’ hallására is.
Mert minden tisztátalan gondolat, a’ szívnek min
den fajtalan vágyódása bemocskolja, megtöri a’ há
zasságot, Jézusnak saját szavai szerint 1 2J. E s va
lóban a’ szív, melly illyféle gerjedelmeket táplálhat, elhidegedett már társától, hütelen hozzá és nagy gonoszságokat kohol magában. „M ert a szívből e- rednek a’ rósz gondolatok, , kázas-s ág tör ékázas-s eh, paráznakázas-ságok.“
Sőt már maga a’ hűtlenségnek árnyéka és má
sok iránti hajlandóság is feddést és büntetést érdem- , lő balgatagság, mert okot ád a’ bizodalmatlauság- ra, szerelemféltésre, a’ mi pedig fölszámíthatlan ro- szaknak kútfeje.
Azért minden házasok’ tanulságára mondom, hogy ők kiváltképen a’ házassági hűség’ ügyében vigyázok és előrelátók legyenek; kerüljenek min
den cselekedetet, mi balvéleményt támaszthatna tár
sokban; távoztassák magoktól a’ makacsságot és ellenkezést sőt még a’ gyermekes ingerkedést is, mert gyakran ez is rósz vért okozhatna társaikban.
Tudjuk, hogy megtörtént, mi szerint a’ különben jó ember tés hű férj némi csekély vigyázatlanság által viseletében, nagy szerencsétlenségei hozott há
zára. Tapasztaljuk, hogy eleje a’ legnagyobb dol
goknak is kicsiny. E g y tekintetbe nem vett
szikrács-1) Kor. I. G; 9 , 10. — Zsid. 13 ; 4. — Jak. 4 ; 4 ’stb.
2) Mát. 5 -, 27, 28.
ka gyakran hatalmas tüzet okozott, mellynek láng
jait nincs erő, melly akedályozza. ’S mennyi köny- zápor hullott ’s hull mai napig is miatta! — Hány kora halál történt a’ házassági hűtlenségből eredt bú, üldözés és nyomorúságok miatt! A ’ kőszívnek is meg kell lágyulnia, ha e’ tekintetből fölüti ’s át
futja a’ történetek könyveit és látja, hogy a’ legna
gyobb, legbölcsebb és legszentebb férfiak is — mint Dávid és Salamon3) — megestenek! Azért a’ há
zasok soha fölösleg nem lehetnek óvakodók abban, hogy a’ megígért örökös hűséget meg is tartsák; és ezért szüntelen emlékezzenek meg egybekelésük’ ó- rájára; emlékezzenek az órára, mellyben a’ min
denható és mindentudó Istennek, ezen legigazsá- gosb bírónak oltára előtt örökös, megszeghetetlen hűséget Ígérlek és esküdtek egymásnak. ’ S azért a’ szeretetet, melly az észen és religión és nem me
rő érzékiségen alapúi, ’s mellyet sziveikben az ol
tár eleibe hoztak, iparkodjanak őrökre megőrizni, sőt napról napra gyarapítani; a’ szeretet, mondom;
mert egyedül ez képes a’ házasokat fogadott hűsé
gükben állhatatosakká tenni; minthogy az Apostol’
szavai szerint tisztelést, szívességet, bizodalmát, kímélést szül, elfedezi és megbocsátja a’ hibákat4), mert egyedül e’ szeretet képes a’ két szivet úgy egy
befűzni, hogy bármi vetné is magát közökbe, so
ha egymástól el ne válhassanak. Szeretet, józan értelem és religio magasztalja föl a’ házassági kö
tést; szeretet, józan értelem és religio őrzi meg a’
házasokat hűtlenségtől és házasságtöréstől ’s a’ mind a’ kettőből eredni szokott búbánat és nyomorúság’
tengerétől; szeretet, józan értelem és religio talp
kövei a’ házassági hűségnek egész halálig.
31 Kir. II. 11; — Kir. III. U . 4) Kov. I. 13, 1 - 7 .
n E T E n m nESK É n.
A' házas életről mint halálig tartó társaságról.
A 1 földi élet, mint istennek üdvözségünk körül tett intézeteiből elegeridőleg kiviláglik, nem czélja létünknek, csak készületidő ez egy jobb létre; csak vándorlás ama’ mennyei Jeruzálem felé, mellyet sz.
János a1 titkos nyilatkozások1 könyvében olly szé
pen rajzol x3; e1 földi élet csak tisztuló hely, melly- ben a1 föld1 salakjait magunkról le kell mosnunk, hogy ama1 mennyei szent városban egykor mi is fé- nyeskedjünk. Azért e1 földi élet gyakran próbára te sz, kisértetbe hoz bennünket, megterheli vállain- kat, és nyomorúságokat akaszt nyakunkba, és tö
kéletes boldogságban nem részesíthet. E z okból igen tévednek azok, kik a1 házas életben mindig derült napokat, és merő gyönyörűségeket Ígérnek magoknak. A 1 házaséletnek megvannak a1 maga ró
zsái, — de vannak tövései is. K i a1 rózsákat le
szedi, leszedi velők a1 tövizseket is. Azok kelle
messé teszik az életet, ezek pedig arról győznek meg, hogy menyországot nem e1 földön, hanem más világon kell keresnünk, hová mindegyikünknek kell vándorolnia 1 2 3}.
É s épen ezen vándorútra való a1 házas élet;
mert ha a1 legkellemesebb utat is megunjuk társ nél
kü l, mennyivel inkább terhűnkre válnék a1 veszé
lyes földi zarándokság? E z okból társat ada Isten az embernek mondván: ,,nem jó az embernek egye
dül lennie;teremtsünk neki hozzá hasonló segí-tőt“3> — Azért az ifjú és szűz épen azon időben néz körül társ után, midőn megérte a1 kort,
melly-1) Titk. jel. 21 és 22 r.
2) Zsid. 13 •, 14.
3) Mós. I. 2; 18.
ben átlátja életének czélját, és igen érzi, hogy ma
ga magának elégtelen.
A ’ mennyire vigasztaló a’ zarándokra nézve magához hasonló társra akadni, ki azon okból, azon szándékkal, azon czélra, ’s azon utón jár és ha
lad vele; ki szives részvéte által az utazás’ minden gyönyöreit édesebbekké teszi: épen annyira kelle
mesnek kell lenni a’ házas emberre nézve, hogy van társa, ki vele jóban, és roszban, dicsőségben, és gyalázatban, becsületben, és megvettetésben, őrömben, és szomorúságban, jóllétben , és szűköl- ködésben, gyönyörökben, és fájdalmakban, kelle
m es-, és kellemetlenségekben, vidámságban, és bánatban, nevetésben, és sírásban, jókedvben, és kőnyhullatásban, nyugalomban, és nyugtalanság
ban, békében, és háborúságban, nyereségben, és veszteségben, szóval: őrömben és szenvedésben híven megosztozik; mert épen ezen megosztozás kettőzteti az örömeket, ’s kisebbíti, enyhíti a’ szo
morúságot; — hogy ^ n társa, ki, ha az élet’ kö
zös vándorútain elbágyadt, szives készséggel eny- hítgeti, ápolgatja őt, és beléje mintegy új életet le
hel; őt, ha megtántoródik, azonnal karon fogva se
gíti, és ingadozó lépéseit biztosítja; ki őt, ha ve
szélyek tornyozódnak feje fölé, védelmezni és érte életét és vérét föláldozni kész ’s ha megtörténik (a ’ mi el sem is maradhat} hogy, miután soká együtt vándoroltak, hegyeket, és völgyeket meghaladtak, hőséget és hideget, esőt és fergeteget együtt kiál
lottak, még is, mielőtt czélt érnének, el kell egy
mástól szakadniok, ah! az elválás ekkor vajmi ke
serű. — Mindazáltal a’ fájdalmas sóhajtásokkal kí
sért bucsúvételkor is vigasztalja őket azon remény, hogy ama’ mennyei Jeruzálemben ismét meglátják 4
4) Vő. Pred. 9 , 9.
egymást, és folytatni fogják a1 barátságot, mellyet itt kötöttek, ’s mellynek lánczát ott semmi sem sza- kaszthatja ketté.
Látjátok tehát, hogy a’ házasélet néhány ne
hézség mellett számos keílemekkel, és kedvezések
kel bir, kivált, ha gyermekekkel áldatik meg, kik magok1 jóviselete, és együttvándorlásuk, és szives segítkezésök által elerőtlenedett szüléiket enyhítge- tik, és vigasztalgatják. A 1 magzatok gyermeki sze- retetök által még szorosabbá teszik a1 házassági köteléket, akkor főkép : ha ezen szeretet nem csak a1 természetben, hanem a1 keresztény religiő- ban is alapszik. Mert Isten szeretettel teljes atyja teremtményeinek; a1 keresztény religio szeretet1 és öröm1 religiója 5) , melly vidámságra 6) és az atyai ajándékoknak háladatos használatára7) serkentget bennünket és tárgyazza szintúgy földi mint mennyei boldogságunkat; sőt azt is, mitől az emberek áltál
jában véve irtózattal fordulnak e l, a1 halált t. i. ki- vetközteti félelmességéből, minthogy a1 halál, sze
rinte, épen nem végzi be létünket, hanem inkább jobb életbe viszen át bennünket, mi a1 szülék és kedves gyermekek’ elválását, természetesen, sok
kal könnyebbé teszi.
Hogy tehát, kedvesim! éltetek1 új vándorútai- ba az ég1 áldásával lépjetek á t; egyszivvel, ’s egy- lélekkel kérjük mindnyájan Istent, ’s ti ezen könyör
gést éltetekben gyakran ismételjétek, hogy a1 há
zasélet1 terheinek erős, és állhatatos lélekkel vise
lésére; a1 keílemekkel mérsékelt élésre ő erősítsen benneteket, hogy szerencsésen futhassátok meg pá
lyátokat, és vándorlástok1 czélját elérhessétek.
5) Mát. 22 ; 37—40. — Márk. 12; 30, 31. — Luk. 10; 3 7 .—
Ján. 14; 15, 21, 23 ’stb.
6) Rom. 12; 15. — Kor. II. 6; 10. — Filipp. 4 ; 4 ’stb.
7) Kor. I. 10; 3 0 , 31.
I t O t C Z A D I K BESZÉD .
As házasok' kölcsönös szere mint
geik'sommájárőlé Drága, tisztelt jegyesek! Igen fontos, és őrök
re az marad rátok nézve a’ nap, mellyen napvilá
got láttatok; mellyen a’ szent keresztség által az anyaszentegyház1 tagjai lettetek; mellyen az úr1 sz.
vacsorájában legelőször részesültetek, és a’ Jézus Krisztussal kötött szövetséget magatok ujíttatok meg*
De nem kevésbbé fontos, és emlékezetre méltó rá
tok nézve a’ mai nap is; mert magában foglalja azon órát, azon elfeledhetetlen órát, melly két szivet egygyé köt össze; azon órát, melly minden nefe- lejtsnél jobban beszél a1 lélekre. É s ezen ünnepé
lyes óra, mellyben ti a1 legfontosabb, legnagyobb következésü, legbecsülendőbb, és legszentebb szer
ződést a’ magasságbeli oltára előtt megkötenditek,-—
elérkezett.
Ezen órában t. i. ti közös házaséletre kölcsö
nös segítkezésre szeplőtelen hűségre, minden gya- nakodás és féltékenység ^nélküli örökös szeretetve kötelezitek le egymást. É s különösen, Vőlegény!
ez órában a1 te menyasszonyod elhagyja atyját és anyját1) neked kezét, és szivét átadja, és határ
talan bizodalommal simul hozzád, egészen bölcs vezérletedre hagyja magát, és egész meggyőződés
sel hiszi, hogy hozzá hűtelen vagy kemény soha sem leszesz, sőt inkább, mint eddig atyja, és any
ja, mind ideig mind örökké való javáról gondoskod
ni fogsz. Ézen óra a z, menyasszony, mellyben Vőlegényed, édes szüléi, és vérei1 félretételével, kezét és szivét neked adja azon hiedelemben, hogy te, távol a1 hivtelenségtől, és bizodalmatlanságtólj
I) Mos. 1. 2, 24.
$
engedékenységgel, és szívességgel jövendsz elle
nébe, ’s ez által gondjait és aggodalmait megkön
nyebbíted. Óra e z , mellyben szeretet által mind a’
ketteu egy lélekké, egy emberré olvadtok össze.
A zért feledhetetlen maradjon ez rátok nézve örök
ké! Boldogok, ha rá mindenkor meg fogtok em- emlékezni; mert örökké arra fog ösztönözni, hogy minden gondolatokat, és cselekedeteket a’ szeretet lelkesítse, és vezérelje 2).
E s ha talán az érzelem, melly benneteket ösz- W
szecsatlolt, merő érzéki szerelem volt eddig; ezen
túl tiszta keresztény szeretetre változik át lassudan, példájára Jézus’ anyaszentegyháza iránti szereteté- nek 33 5 szeretetre változik, melly a’ fiatalkori hi
bákat láng gyanánt emészti föl. Mert azon férjnek, ki feleségét, miután az neki kezét, és szivét átadá, igazán szereti, soha még későbbi éveiben sem jut eszébe mások után vágyódni, és saját feleségével rabszolga gyanánt bánni. E s azon feleség, ki jó
zan szerettei függ férjén, utálattal fog elfordulni minden idegen éleménytől és hozzá ragaszkodva e- gyedül férjének tetszeni leszen minden törekedése.
A zért jól jegyzé meg egy keresztény szónok: „azon embereket, kik egymást szeretik, nem szükség e- gyetértésre inteni; mert szeretni többet tesz mint egyetérteni. De az egymást szeretőket arra sem kell inteni, hogy egymást megelőzők legyenek a’
szivességben; mert a’ szeretet alig gondol, alig él másban, mint szeretett tárgyában. Végre szerető
ket arra sem szükséges figyelmeztetni, hogy egy
mást el ne hagyják; mert hiszen nincs is más kíván
ságuk, mint szüntelen együtt lenni, és rájok néz
ve a’ volna legnagyobb csapás, ha egymást el
2) .Tán. I. 3; 17, 18. — 4 ; 2 0 , 21.
3) Efez, 5 v 25, 28, 33.
hagyni lennének kénytelenek4* 4). A 1 házasok, kik
nek szivében ezen szeretet lakozik, távol vannak attól, hogy egymás1 hibáinak, fogyatkozásinak, és gyarlóságainak föltalálásával keserítsék életűket, sót inkább kölcsönös elviselés, türelem, és kímélet és jobbífgatás által megédesítik azt. Kivált ha szeren
csések lesznek gyermekekkel áldatni meg; gyer
mekekkel , kik szeretetök’ kapcsát még szorosabbá teszik különösen az által, hogy majd egykori öreg napjaikban az előbb vett jótéteményeket kész szív
vel és tettel hálalandják meg, és ez által a1 magá
ban is teherré vált életet eltürhetővé teszik; mi az örökké valóságba előbb átköltözendőnek még azon vigasztalást is nyújtja, hogy hátrahagyott fele a1 szükséges segedelemben nem szűkölködik addig is, míg majd utána jő — és mind kettejöket azon re
ménynyel kecsegteti, hogy gyermekeikben, ha bár meghaltak is, élnek e1 földön és tovább munkál
kodnak.
És lehet-e örvendetesebb valami, mint becsü
letes magzatokat nemzeni, jó polgárokat nevelni, jámbor keresztényeket képezni, embereket ideiglen és örökre boldogokká tenni, és igy a1 föld és meny- ország1 lakosainak számát szaporítani? De ellen
ben gondolhatni-e valami irtóztatóbbat, mint gyer
mekeket hozni világra, és őket jól nevelni elmulaszt
ván , feneketlen romlottságba taszítani. —
Azért ha az Ur megáldaná benneteket, semmi
4) A’ szeretet nem egyéb valami tárgyban lelt kedvtelésnél, mellynél fogva az ember ezen tárgygyal egyesülni óhajt ’s iparkodik tóle kitel hetőképen, azt elérni. Ez okból vagyunk olly hajlandók, a’ szeretett tárgy felól gondolkodni, annak kívánságait teljesitéui, czcljait előmozdítani, kedvét és vi- szonszeretetét megnyerni. Alapját a’ szeretetnek a’ szeretett tárgy’ tulajdonságai teszik, inellyek vagy lelkünkre vagy érzékiségünkre vagy együtt mind a’ kettőre hatnak. Innét a’
szeretet vagy lelki , vagy érzéki (testi) vagy pedig lelki éa érzéki egyszersmind.
velés! — Azért menyasszony, ha te egykor anya leszesz, ne hagyd gyermekeidet idegen béresekre, kik elvégzik ugyan foglalatosságaikat, de a’ gyer
mekekkel anyai szivet nem éreztethetnek, a’ gyö
nyörű anyanevet tartsd te egymagádnak, és ne oszd meg soha senkivel! — és te vőlegény! szerte ága
zó kötelességeid közt se feledkezzél meg soha gyer
mekeidnek atyja lenni! — Es ha ezt mindegyitek megteszi, oh! akkor az elválásnak szomorú órája sem leszen képes sziveitektől azon hasonlíthatatlan vigasztalást elrabolni, hogy a’ hátrahagyott1 számá
ra hatalmas támasz állíttatott fel, melly az előre mentnek helyét jól fogja pótolni mindaddig, mig az is ez után vándorol, hogy a1 síron túl ismét örökre egyesüljenek, közös fáradozásaiknak jutalmát, kö
telességeik1 teljesítésének diját, melly az utódok
ban folytonos munkálkodás által szüntelen növeke
dik, együtt arassák, gyűjtsék, és éldeljék, melly éldeletet a1 nemzet, és jól nevelt gyermekek, és u- nokák, hasonlíthatatlanúl fogják édesíteni.
És ezekben fő vonásait rajzolóm elétek azon képnek, mellyet ti kifesteni épen most ígértek. Lát
hatjátok ezekben ujdon választott állapottoknak kö
telességeit rövid sommában! Láthatjátok azon ma
gas és szent czélt, melly felé törekedtek ! Adja az é g , kinek segedelme nélkül ezen czélt elérni senki sem képes, a1 ti szándéktokra szent áldását, szen
telje meg egybekelésteket, és szüntelen istenes sze
retettel lelkesítsen; sugározza rátok kegyelmét, hogy egy egész kis világot boldogítsatok, mellynek kö
zép pontja ti legyetek! Es ezen kivánatok1 teljesí
téséért könyörögjünk mindnyájan az urak1 Urának szent színe előtt, és házassági kötésieket akaratja szerint fejezzük be,
K I L E ^ E D I K BESZÉD.
A mostoha atya’ helyzetéről.
Jóllehet ismeritek a1 házasok’ kötelességeit, és tudjátok , hogy magatokat egymás iránt szeplőtelen hűségre, éltetek’ végéig terjedő segitkezésre és örö
kös kölcsönös szeretetre kötelezitek most le ; és jól
lehet, drága vőlegény! azon különös helyzetet, mellybe, mint mostoha atya, jelenleg lépsz, ismered minden kötelességeivel együtt: mégis méltónak tar
tom, hogy ama kimondhatatlan nyomorúságot, melly sx*k családban épen ezen helyzetből származik, há
zadtól elhárítsam, újra szivedre kötni, é s — a1 mi az innen eredhető nyomorúságok ellen leghatalma
sabb eszköz, téged arra kérni hogy a’ jelen órára élted’ ,minden napjaiban megemlékezzél.
Ataljában tapasztaljuk, hogy a’ mostoha gyer
mekek csak addig részesülnek az atyai nemes szivü- ségben és szeretetben, míg édes gyermekek nem születnek. Mihelyt illyen jő világra, a’ házban több
nyire minden megváltozik. A z apa, édes gyerme
két iránta való természetes előszeretetéből a’ mosto
hák elejébe teszi, szívesebben bánik vele mint ezek
kel, szebb tulajdonságokat talál benne, mint ezek
ben; a’ mostohák fölé magasztalja, és örül, ha ve
le mások is ezt teszik, a’ mostohákat hátrateszi, pi- rongatja, erkölcseiket kisebbítgeti, hibáikat nagyító üvegen nézi, irigykedik ellenök és gyűlöli őket.
Ebből a’ házasok közt hidegség és czivakodás származik. Mert nehezére kell esnie az anyai szív
nek ’s elidegenülnie férjétől, ha gyermekei iránt illy bánásmódot tapasztal. A ’ dolgot el nem hallgathat
ja , és nemének saját ingerlékenysége miatt a’ mér
séklet’ határaiból közönségesen kilép, mi által a’
rósz még növekedik.
És ez annál gyakrabban történik, ha az atya
fiak is belé avatkoznak a’ dologba, a’ mi igen
ler-mészeles; meri a 'megholt fiuk’ vagy testvérök'gyer
mekein elkövetett méltatlanság őket is keseríti. Mind
ez rósz vért okoz, és a’ legcsekélyebb hibában is nagy gonoszságot $ a1 komor tekintetben is halálos gyülölséget lát az egyik rész szintúgy mint a1 másik) és igy bizodalmatlanúl, haraggal, irigységgel, gyü- lölséggel, ellenséges indulattal áll egyik család a’
másikkal szem közt és mind ez utoljára is a1 harag1 tárgyaira, a’ szegény mostoha gyermekekre, három- lik és a1 legkeserűbb poharat ezek kénytelenek ki
üríteni.
’S váljon mit mondana ama’ jobb világba átköl
tözött atya, ha édes gyermekeinek ezen mostoha tár
sát látná? nem jajdu)na-e el fájdalmában fölöttők?
azon atya, mondom, ki e’ világtól megváltakor kar
jai közé szorítá szive1 kedveseit, könnyező szemek
kel néze rajok, és szakadozott hangon mondá: ah édes gyermekeim! kire hagyjalak benneteket? ki fog ezután felőletek gondoskodni? ki lesz atyátok?
Milly örömest viseltem volna érettetek minden ter
het, és fáradságot; de nekem mennem kell ’s ti ár
vaságra maradtok! Vajha a1 jó Isten el ne hagyjon benneteket! Azért jók, engedelmesek, és szives készségüek legyetek anyátok iránt, és ótalmát, gon
doskodását ezzel iparkodjatok megérdemleni! Töre
kedjetek szent János példáját követni. Tudjátok, hogy a1 keresztfán függő Jézus neki ajánlá anyját,
mondván János! „ímea te és ez órától
fogva, mint az irás bizonyítja, magáé gyanánt tar- tá őt és gondoskodott felőle, mintha az ő gyermeke volt volna. V ag y szent József példáját kövessétek, kinek jámborságát, és atyai gondoskodását az evan- geliom annyira magasztalja.
Drága jegyespár! vajha minden mostohaszülék,
1) Jám 10, 27. —
és mostoha gyermekek szent János, vagy Jézus ne
velő atyja szent József és a’ szűz példáját követnék!
Vajha a’ mostohák mostoha gyermekeikhöz és olly szívvel viseltetnének, miilyennel édes magzatjaik
hoz őket a1 természet csatolja! Vajha mindnyájan megfontolnák az atyai nevezetnek fölséges értelmét, és különösen, mit tesz elhagyott, elárvult gyerme
kek’ atyjává lenni! Vajha szivökr'e vennék, hogy ezen árváknak gondviselésére Isten oltára előtt kö
telezték le magokat! vajha szüntelen emlékezetők- beu tartanák, hogy úgy igérék velők bánni, mintha édes gyermekeik volnának.
Azért tehát, drága Vőlegény! Isten’ nevében
Azért tehát, drága Vőlegény! Isten’ nevében