8. szám
——832—
1938mutatja ki, megemlékezve mindenütt arról, hogy a különféle nagyságú gazdaságokból mennyi a ha—
szonbérelt terület. Ezeken az alapvető eredménye- ken kívül közli a gazdaságok mívelési ágankinti megoszlását s a mivele'si ágak kiterjedés—ét a gaz- daságok haszonbérelt részére nézve külön is ki- mutatja.
A továbbiakban az ilyen módon részletesen bemutatott mezőgazdasági üzemek legkülönfélébb jellemző adatai sorakoznak.
Az egyes mívelési ágak közül a szőlő—, a rét—, a legelö- és az erdőterület tagozódásáról részlete—
sen beszámol a kötet. A kertgazdálkodást érintik a kiadványnak az öntözött kertgazdaságokra, a fa- iskolákra és az elkülönített gyümölcsösökre vonat—
kozó adatai. Külön
gazdaságokkal és a terméketlen területek részlete.- ze'sével. A termelési eredmények közül a faterme—
rovatok foglalkoznak a tó-
lés és a hízlalás adataival találkozunk s idevág némileg a legeltetésre vonatkozó adatsor is. A gaz- daságok felszerel—ését jellemzik az igásfogatokra, a járóművekre és a gazdasági vasutakra vonatkozó adatok. A kötet végül a trágyázásra és a gazda- ságok biztosítására vonatkozóan is tartalmaz tájékoztatást
Mindezek a számadatok a 100. sorszámú kötet rendszeréhez hasonlóan községenkint kerültek ki—
mutatásra, az ilyenféleképen csoportosított ered—
mények azonban nagyobb közigazgatási egységen—
kint: járásonkint, vármegyénkint és országrészen- kint is összefoglaltattak.
Az adatok most felsorolt csoportosítása első pillanatra talán rendszertelennek tűnik fel, a kö-
feltétlenül
vetnek az egyes községek és városok mezőgazda- zölt eredmények mindamellett világot sági viszonyaira és eléggé híven visszatükrözik kü- lönböző vidékeink mezőgazdasági felkészültségét.
Az 1895. évi nagy üzemi összeírás óta ez alka- lommal kerülnek először hasonló természetű adatok nyilvánosságra. Ez újabb eredmények azonban a 40 év előtti közlésnél az ország mezőgazdálkodá- sának sokkal részletesebb
bőséges anyagot
gazdaságpolitika és a tudományos kutatás számára.
leltári képét nyujtják, szolgáltatva ezzel a gyakorlati
Az általános mezőgazdasági összeírás községi adatainak közlése ezzel a kötettel le is zárult. Az elkövetkező adatközlések célja már csak az lehet, hogy az egyes gazdaságkategóriák üzemi viszonyait
—— a helyi körülmények ismertetés-ének mellőzésé- vel — az üzemek belső felépítésének megfelelően minél részletesebben feltárja.
' S. I. dr.
Fellner Frigyes dr.: Adótehermegoszlás, Dr Frédéric de Fellner: La réparlllion de la charge des zmpőls.
Statisztikai Közleménvek. (Szerkeszti Illye/alví !. Lajos dr.) 79. kötet, 3. sz. Kiadja Budapest székesfőváros
statisztikai hivatala.
PthlíCű/íOllS Slatislígncs. (Rédigécs par le Dr L. I.
Illyejalvl.) 796 uolume,1zmnéro 3. Publication du bureau de Stalislíguc de la Ville de Budapest.
Budapest, 1938. '.94 1. —— p.
Fellner professzor vizsgálódásai körébe nem—
csak az egyenes adókat vonja be, hanem mélyre- ható kutatásai kiterjednek az összes közvetett adókra és adójellegű közszolgáltatásokra, tehát a fogyasztási és forgalmiadókra, a jövediékekre és vámokra is. Nem veszi számításba a társadalmi kényszer hatása alatt, de mégis önként teljesített szolgáltatásokat: a munkásjóléti berendezésekkel és ezek fenntartásával járó kiadásokat, a jótékony célt szolgáló adományokat, valamint az illetékeket, amelyek általában a közületi szervek által eseten—
kint vegzett ténykedések ellenértékei.
Az illetékek közül ugyan az örökösödési ille-
ték elvileg számbaveendőnek látszik, de kétségtelen,,
hogy foglalkozási ágak szerinti felosztása nehéz—
ségekkel járt volna. ;
A szerző szerint döntő fontosságú, hogy meny—
nyi az az adó, amely az egyes foglalkozási ágakat hivatásuk kifejtésével kapcsolatban terheli. Ha
ennek nem volnának akadályai, kizárólag ezt a
kérdést tanulmányozná az igazságos adótehermeg-—
osztás és az ország egészséges gazdasági fejlődése szempontjából. Minthogy azonban; a többszörös foglalkozások, illetve a foglalkozási ágak összeol—
vadása igen gyakori és ezeket szétválasztani nem lehet, az összes foglalkozási ágakat terhelő összes adókat is számhaveszi.
Bár a számítások zöme az 1932. évre vonatko—
zik, az adódó eredmények nészleteikben is rend—
kívül érdekesek, adórendszeriink gazdasági hatá-
sait pompásan világítják meg és számos tanulság-—
gal szolgálnak a gyakorlati pénzügyi politika szá—
mára is. Az összes közterhekből az 1932. évben a—
mezőgazdaság 24%-ot, a bányászat és ipar 30%-ot, a kereskedelem nem egészen 16%-ot, a szabad foglalkozások 3%-ot, a tőkések, járadékosok és nyugdíjasok, úgyszintén az egyéb meg nem neve- 7ett foglalkozások 18%—ot viseltek. Kiemelendő a bányászat és ipar körében a kisiparnak. közel 16-
%—os részesedése, a gyáriparnak valamivel 13'%—on felüli és a bányászatnak nem egészen 1%%-os közteherviselésével szemben. A magánalkalmazot- taknak köztudomásúan viszonylag rendkívül sú- lyos adóterhe egységesen nem jut kifejezésre, mert az egyes foglalkozási ágakban dolgozó magánal—
kalmazotti csoportok közterhei az illető foglalkozási ágak közterheinél viétetnek számba.
Kiemelendők még azok a számítások, amelye-—
ket az illusztris szerző a nemzeti adóalap nagysá—
8. szám
gára és a közterheknek ehhez képest mutatkozó arányára, vagyis az adónyomásra vonatkozóan, végül pedig az ország egyenes adózási képességére vonatkozóan végzett.
N. V. dr.
A magyar mezőgazdaság jövedelmezősége az 1932—1936. években.
La rentabilite' de l'agricultwc hongroise en 1932—1936.
Budapest, 1938. 180 l. — 11.
Magyarországon —— úgy, mint minden agrár- államhan —— igen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségének és gazdálkodási viszonyainak alakulásáról állandóan tájékozvallegyünk. Ezt a célt hazánkban az Or—
szágos Magyar Gazdasági Egyesületnek a kormány és különböző testületek hozzájárulása által támo- gatott számtartási adatgyűjtő tevékenysége szol—
gálja. Ebben a munkában az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a mezőgazdasági szakokta—
tási intézmények is értékes segítőtársai. Közülök a József Nádor Gazdaságtudományi Egyetem és a gazdasági akadémiák üzemtani tanszékei, továbbá az Országos Uzemtani Intézet az OMGE üzemsta- tisztikai bizottságának kötelékében mint számtar—
tási központok működnek. A számtartási adat- gyüjtés e központok segítségével az egész ország területére és minden üzemnagyságcsoportra kiterjed,
s ezzel már valóban alkalmasnak mutatkozik arra,
hogy annak eredményei hű tükörképét adják an—
nak, hogy a mezőgazdasági termel-és fokozása és a jövedelmezőség biztosítása érdekében foganato- sított elismerésméltó intézkedések hatása gazda- ságaink üzemi eredményeiben hogyan és milyen mértékben jelentkezik. Ebből a szempontból min- denesetre még értékesebbek lennének a számtartási adatgyüjtés eredményeiből levonható tanulságok, ha ezek a vizsgálatok még szélesebb körre terjesz-
kednének ki, mert csak ezáltal válnék lehetővé az
egybegyűjtött anyagnak még további részletezése és sok, idáig még ki nem vizsgálható nészletkérdés feltárása.
A most megjelent kiadvány a mult év őszén közzétett előzetes adatok után most már az 1936.
évi Végleges jövedelmezőségi eredményekről számol be és ezenkívül az '1932—1'936. évekre terjedő 5 éves időszak fejlődésképéről is részletes tájékoztatást kíván nyujtani. Ezekben az években az adatszol- gáltató üzemek mezőgazdasági területe mindenkor meghaladta a 200000 kat. holdat, vagyis az ország mezőgazdasági területének mintegy 1'6u%—át tette.
- Ez az arányszám nem mondható magasnak, de ha figyelembe vesszük, hogy az adatszolgáltató gaz—
daságok kiválasztása fekvés és nagyság szerint le—
hetően arányosan történt, akkor a kiadványban közölt eredmények mégis igen értékesnek és sok-
-—833—
1938
irányban hasznosíthatónak tekinthetők. Az adat- szolgáltató gazdaságok száma ellenben már lénye- gesen emelkedett. Az első évben, 1982-ben még csak
149, az utolsó évben, 1936-ban ellenben már 340
gazdaság adata dolgoztatott fel. A tárgyalt öt év alatt pedig összesen 1.351 számtartási zárlat került feldolgozásra. Tekintettel arra, hogy a rendszeres számtartás csak a jobban vezetett gazdaságokban van elterjedve és a kisgazdák közül is csak a leg- haladottabb szelleműek vállalkoztak a rendszeres számtartás vezetés—ére, a kiadványban közölt ered-—
ményeket minden vonatkozásban átlagon felülinek
kell tekinteni. Gondoskodás történt azonban arról,
hogy megfelelő összehasonlítások segítségével az is, megítélhető legyen, hogy az adatszolgáltató gaz—
daságok eredményei milyen vonatkozásban és mi- lyen mértékben múlják felül az átlagos gazdasá- gokét. Ebből a célból a kiadvány az adatszolgál—
tató gazdaságok eredményeit több vonatkozásban a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal megfelelő átlagos adataival hasonlítja össze.
A kiadvány első része a mezőgazdasági terme-—
lést befolyásoló külső tényezőket tárgyalja. Az itt közölt eredmények kereteket szolgáltatnak annak megítélésére, hogy a szóbanforgó időszakban az időjárás, az átlagterme'sek, a termények és termelő eszközök áralakulása, az agrárkivitel helyzete, a hitelviszonyok és a közteherviselés miképen be- folyásolták a mezőgazdaság jövedelmezőségi ered- ményeit.
A második rész a számtartási átlageredménye—
ket ismerteti. Az itt közölt adatokból látható,,
hogy a gabonaneműek részaránya legnagyobb a kisüzemeknél és legkisebb a nagyüzemeknél. A ka'pásnövények szintén a kisüzemeknél vannak jobban elterjedve, míg a hüvelyesek, ipari növé- nyek és a szántóföldi takarmányok termelése te—
kintetében a nagyüzemek játszanak nagyobb sze- repet. Az állattartást tekintve a sertéstartás és juhászat a nagyüzemeknél, a ló- és baromfitartás pedig a kisüzemeknél kiterjedtebb.
A gazdaságokban fekvő összes tőke 1936—ban) egy kat. holdra átlagosan 977 pengőt tett. Ebből alaptőkére —— tehát az ingatlanok és állandó ültet- vények értékére — 84%, az üzem-tőkére pedig—
16% esett.
A gazdaságok egy kat. hold mezőgazdasági területen átlagosan 169 pengő értékű nyershoza- mot értek el, amelynek 53'%-a növénytermelésből, 39%-a pedig állattartásból származott. A nagy- és.
köz—épüzemeknél aránylag nagyobb hányad esik a
nyershozamból a növénytermelésre, mint a kis—
üzemeknél. A gazdaságok nyershozamuknak 66%-át hozták piacra.
Az üzemköltségek az összes üzemek országo—
san mérlegelt 'átlagában egy kat. hold mezőgaz—da— — sági területre számítva 117 pengőt tettek. A dologi?
