Pannon Egyetem
Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Böcskei Elvira
A Magyarországon m ő köd ı szállodák vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetének elemzése. A Széchenyi Terv támogatáspolitikájának
hatásvizsgálata az Uniós támogatások tükrében.
Doktori (PhD) értekezés
Témavezet ı : Dr. Dimény Erzsébet
Veszprém
2008
A Magyarországon mőködı szállodák vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetének elemzése. A Széchenyi Terv támogatáspolitikájának
hatásvizsgálata az Uniós támogatások tükrében
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
*a Pannon Egyetem…...
Doktori Iskolájához tartozóan*.
Írta:
…...
**Készült a Pannon Egyetem …... iskolája/
programja/alprogramja keretében Témavezetı: Dr. …...
Elfogadásra javaslom (igen / nem)
(aláírás)**
A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás) ***Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el.
Veszprém/Keszthely, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minısítése…...
……….
Az EDT elnöke Megjegyzés: a * közötti részt az egyéni felkészülık, a ** közötti részt a képzésben résztvevık
használják, *** esetleges
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS...13
2. A DISSZERTÁCIÓ FELÉPÍTÉSE...16
3. AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSI POLITIKÁJA...17
3.1. REGIONÁLIS POLITIKA TÖRTÉNETE... 17
3.1.1. Európai Szociális Alap...22
3.1.2. Európai Regionális Fejlesztési Alap...25
3.1.3. Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlege...26
3.1.4. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz ...27
3.2. STRUKTURÁLIS ALAPOK ÁLTAL TÁMOGATOTT CÉLKITŐZÉSEK...28
3.2.1. Strukturális alapok 1. célkitőzése...29
3.2.1.1. Turizmus szerepe az 1. célkitőzésen belül ...31
3.2.2. Strukturális alapok 2. célkitőzése...32
3.2.2.1. Turizmus szerepe az 2. célkitőzésen belül ...33
3.2.3. Strukturális alapok 3. célkitőzése...33
3.2.3.1. Turizmus szerepe a 3. célkitőzésen belül ...35
3.3. KOHÉZIÓS ALAP ÉS A KÖZÖSSÉGI KEZDEMÉNYEZÉSŐ PROGRAMOK ...36
3.3.1. A Kohéziós Alap ...36
3.3.2. Közösségi Kezdeményezések...37
3.3.2.1. Közösségi Kezdeményezések 2000 és 2006 közötti idıszakban ...37
3.3.2.1.1. EQUAL ...37
3.3.2.1.1.1. Turizmus szerepe az EQUAL közösségi kezdeményezésben ...37
3.3.2.1.2. INTERREG III ...38
3.3.2.1.2.1. Turizmus szerepe az INTERREG III közösségi kezdeményezésben...38
3.3.2.1.3. LEADER+...39
3.3.2.1.3.1. Turizmus szerepe a LEADER+ közösségi kezdeményezésben ...40
3.3.2.1.4. URBAN II ...41
3.3.2.1.4.1. Turizmus szerepe az URBAN II közösségi kezdeményezésben ...41
3.4. KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI KERETTERV ...42
3.5. EURÓPAI UNIÓ KÖLTSÉGVETÉSE...43
3.5.1. A közös költségvetés bevételei...45
3.5.2. A közös költségvetés kiadásai...47
4. TÁMOGATÁSPOLITIKA MAGYARORSZÁGON...49
4.1. ELİCSATLAKOZÁSI TÁMOGATÁSOK ...49
4.2. UNIÓS CSATLAKOZÁSUNK ELİZMÉNYEI...51
4.3. KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI KERETTERV (KTK) ...52
4.4. TURIZMUS TÁMOGATÁSA A REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAM KERETÉBEN ...53
4.4.1. Turisztikai vonzerık fejlesztése ...55
4.4.2. Turisztikai fogadóképesség javítása...56
5. TÁMOGATÁSOK SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSA...57
5.1. A VISSZA NEM TÉRÍTENDİ FEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSA...57
5.1.1. Utólagos elszámolással történı támogatás számviteli elszámolása ...58
5.1.2. Elılegfizetés formájában nyújtott támogatás ...61
5.1.2.1. Elılegfizetés formájában nyújtott támogatás számviteli elszámolása...62
5.1.3. A kivitelezı, a szállító, a szolgáltató által benyújtott, de a kedvezményezett által még ki nem fizetett számlák alapján nyújtott támogatás...63
5.1.3.1. A kivitelezı, a szállító, a szolgáltató által benyújtott, de a kedvezményezett által még ki
nemfizetett számlák alapján nyújtott támogatás számviteli elszámolása ...64
6. HIPOTÉZISEK FELÁLLÍTÁSA... 65
7. KUTATÁS MÓDSZERTANA...67
8. A SZÉCHENYI TERV TÁMOGATÁSPOLITIKÁJA...70
8.1. TURISZTIKAI ÁGAZAT FEJLESZTÉSE A SZÉCHENYI TERV TÜKRÉBEN...70
8.1.1. Egészségturizmus Tízéves Fejlesztési Program ...71
8.1.1.1. Támogatás célja, pályázati feltételek...72
8.2. ÚJ GYÓGY- ÉS WELLNESS SZÁLLODA PROJEKTEK VIZSGÁLATA...74
8.2.1. Szállodák bevételeinek alakulása ...76
8.2.2. Szállodák költségeinek alakulása ...77
8.2.3. A beruházások megtérülése...79
8.3. SZÁLLODA BİVÍTÉSÉRE ELNYERT VISSZA NEM TÉRÍTENDİ TÁMOGATÁSOKBÓL MEGVALÓSULT PROJEKTEKHATÁSVIZSGÁLATA ...85
8.4. A SZÉCHENYI TERV EGÉSZSÉGTURISZTIKAI PROGRAMJÁNAK JELENTİSEBB EREDMÉNYEI ...88
9. SZÁLLODÁK ÉS SZÁLLÁSHELYEK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ TAGORSZÁGAIBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁG HELYZETÉRE...90
9.1. SZÁLLODÁK ÉS SZÁLLÁSHELYEK SZÁMA...90
9.2. VENDÉGÉRKEZÉSEK SZÁMA...91
9.3. MAGYARORSZÁGON MŐKÖDİ SZÁLLODÁK SZÁMA ÉS KIHASZNÁLTSÁGA...92
9.3.1. Szállodák számának alakulása csillagkategóriánként ...92
9.3.2. Szállodák vendégforgalmának alakulása csillagkategóriánként...93
9.3.3. Szállodák szobakihasználtságának alakulása csillagkategóriánként ...94
10. MAGYARORSZÁGON MŐKÖDİ SZÁLLODÁK GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA...96
10.1. VAGYONI HELYZET ELEMZÉSE...98
10.1.1. Eszközszerkezeti mutatók elemzése...98
10.1.1.1. Befektetett eszközök arányának vizsgálata ...99
10.1.1.1.1. Immateriális javak elemzése ...100
10.1.1.1.2. Tárgyi eszközök elemzése...101
10.1.1.1.3. Befektetett pénzügyi eszközök elemzése ...104
10.1.1.2. Forgóeszközök arányának vizsgálata ...105
10.1.1.2.1. Készletek elemzése...106
10.1.1.2.2. Követelések elemzése...106
10.1.1.2.3. Értékpapírok és pénzeszközök aránya...108
10.1.1.3. Aktív idıbeli elhatárolások elemzése...109
10.1.1.4. Eszközszerkezeti mutatók összefoglaló értékelése ...109
10.1.2. Forrásszerkezeti mutatók elemzése ...111
10.1.2.1. Saját tıke elemzése ...112
10.1.2.1.1. Tıkeellátottság ...112
10.1.2.1.2. Jegyzett tıke aránya ...113
10.1.2.1.3. Eredménytartalék aránya...115
10.1.2.1.4. Tıkearányos mérleg szerinti eredmény...115
10.1.2.2. Céltartalékok elemzése...117
10.1.2.3. Kötelezettségek mérlegtételeinek elemzése ...117
10.1.2.3.1. Kötelezettségek aránya...118
10.1.2.3.2. Hátrasorolt kötelezettségek ...119
10.1.2.3.3. Hosszú lejáratú kötelezettségek...119
10.1.2.3.3.1. Hosszú lejáratú kötelezettségek aránya ...119
10.1.2.3.3.2. Beruházási és fejlesztési hitelek aránya ...120
10.1.2.3.4. Rövid lejáratú kötelezettségek...121
10.1.2.4. Passzív idıbeli elhatárolások...122
10.1.2.5. Forrásszerkezeti mutatók összefoglaló értékelése...123
10.2. LIKVIDITÁSI MUTATÓK...125
10.3. ELADÓSODOTTSÁGI MUTATÓK ...127
10.3.1. Befektetett eszközök fedezete ...127
10.3.2. Tıkeáttétel aránya ...128
10.3.3. Nettó eladósodottság aránya...129
10.4. LIKVIDITÁS ÉS ELADÓSODOTTSÁG ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE...130
10.5. GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ELEMZÉSe...131
10.5.1. Eszközhatékonysági mutató elemzése...132
10.5.2. Tıkehatékonysági mutató elemzése...133
10.5.3. Élımunka hatékonyságának elemzése ...134
10.5.3. Élımunka hatékonyságának elemzése ...134
10.5.4. Költséghatékonysági mutató elemzése...135
10.5.5. Eredményhatékonysági mutató elemzése...136
10.6. GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ELEMZÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA ...138
10.7. JÖVEDELMEZİSÉG ELEMZÉSE ...140
10.7.1. Bevételarányos eredmény elemzése...141
10.7.2. Eszközarányos jövedelmezıség elemzése...142
10.7.3. Tıkearányos jövedelmezıség elemzése ...143
10.7.4. Eszköz- és bérarányos eredmény elemzése...144
10.7.5. Befektetések jövedelmezıségének elemzése ...145
10.7.6. Létszámarányos eredmény ...145
10.8. JÖVEDELMEZİSÉG ELEMZÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE ...146
10.9. GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ÉS JÖVEDELMEZİSÉG VIZSGÁLATA VARIANCIA ANALÍZIS SEGÍTSÉGÉVEL ...147
11. HIPOTÉZISEK ELLENİRZÉSE...150
11.1. AZ 1. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE...150
11.2. A 2. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE ...151
11.3. A 3. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE ...152
11.4. A 4. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE ...153
11.5. AZ 5. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE...155
11.6. A 6. HIPOTÉZIS ELLENİRZÉSE ...158
12. ÖSSZEFOGLALÁS...160
MELLÉKLETEK...162
1. melléklet: A Széchenyi terv hatásvizsgálati adatlapja...162
2. melléklet: A Magyarországi szállodák mérleg és eredménykimutás adatainak a felhasználásával készült adatbázis...185
3. melléklet: A mintába bevont összes szállodára végzett variancia-analízis eredményei...191
4. melléklet: A mintába bevont 4 és 5 csillagos szállodákra korlátozott variancia-analízis eredményei ...194
IRODALOMJEGYZÉK...197
Felhasznált irodalom jegyzéke ...197
Az értekezés témakörével kapcsolatos saját magyar nyelvő publikációk ...209
Az értekezés témakörével kapcsolatos saját idegen nyelvő publikációk ...213
Az értekezés témakörével kapcsolatos alkalmazások ...214
KEY POINTS OF PHD THESIS...215
ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. ábra: Strukturális alapok által támogatott célkitőzések... 28
2. ábra: Célkitőzések változásai költségvetési idıszakonként... 29
3. ábra: Közösségi Támogatási Keretterv céljainak és prioritásainak rendszere... 52
4. ábra: Operatív Programok támogatási kerete ... 53
5. ábra: Vendégek számának alakulása az újonnan épített szállodákban... 80
6. ábra: Vendégek átlagos tartózkodási ideje az újonnan épített szállodákban... 82
7. ábra: Szobakihasználtság alakulása az újonnan épített szállodákban... 83
8. ábra: Vizsgálatba bevont szállodák aránya az 5 csillagos szállodák esetében... 96
9. ábra: Vizsgálatba bevont szállodák aránya a 4 csillagos szállodák esetében... 96
10. ábra: Vizsgálatba bevont szállodák aránya a 3 csillagos szállodák esetében... 97
11. ábra: Eszközszerkezeti mutatók... 98
12. ábra: Befektetett eszközök aránya... 99
13. ábra: Tárgyi eszközök aránya... 101
14. ábra: Ingatlanok aránya... 102
15. ábra: Mőszaki és egyéb berendezések aránya... 103
16. ábra: Forgóeszközök aránya... 105
17. ábra: Készletek aránya... 106
18. ábra: Követelések aránya... 107
19. ábra: Értékpapírok és pénzeszközök aránya... 108
20. ábra: Forrásszerkezeti mutatók... 111
21. ábra: Tıkeellátottság aránya... 112
22. ábra: Jegyzett tıke aránya... 113
23. ábra: Eredménytartalék aránya... 115
24. ábra: Tıkearányos mérleg szerinti eredmény... 116
25. ábra: Kötelezettségek aránya... 118
26. ábra: Hosszú lejáratú kötelezettségek aránya... 119
27. ábra: Beruházási és fejlesztési hitelek aránya... 120
28. ábra: Rövid lejáratú kötelezettségek aránya... 121
29. ábra: Likviditási mutató... 125
30. ábra: Pénzhányad mutató... 125
31. ábra: Befektetett eszközök fedezete I... 127
32. ábra: Befektetett eszközök fedezete II. ... 127
33. ábra: Tıkeáttétel aránya... 128
34. ábra: Nettó eladósodottság aránya... 129
35. ábra: Gazdasági hatékonyság... 131
36. ábra: Eszközarányos árbevétel aránya... 132
37. ábra: Tıkearányos árbevétel aránya... 133
38. ábra: Létszámarányos árbevétel aránya... 134
39. ábra: Költségarányos árbevétel aránya... 135
40. ábra: Eredményarányos árbevétel aránya... 136
41. ábra: Jövedelmezıség elemzése... 140
42. ábra: Bevételarányos eredmény... 141
43. ábra: EBITDA... 141
44. ábra: Eszközarányos jövedelmezıség... 142
45. ábra: Eszközmegtérülési mutató... 142
46. ábra: Tıkearányos adózott eredmény... 143
47. ábra: Tıkearányos mérleg szerinti eredmény... 143
48. ábra: Eszköz- és bérarányos eredmény... 144
49. ábra: Létszámarányos eredmény... 145
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
1. táblázat: Strukturális alapok 1. célkitőzésének támogatása... 30
2. táblázat: Strukturális alapok 2. célkitőzésének támogatása... 33
3. táblázat: Strukturális alapok 3. célkitőzésének támogatása... 34
4. táblázat: Széchenyi Terv pályázatainak száma... 73
5. táblázat: Széchenyi Terv támogatási összege... 73
6. táblázat: Beruházások forrásigénye... 75
7. táblázat: Tervezett és tényleges forrásadatok... 75
8. táblázat: Munkahelyek számának alakulása... 78
9. táblázat: Megtérülési idı... 78
10. táblázat: Vendégek számának alakulása Magyarországon... 80
11. táblázat: Belföldi és külföldi turista vendégéjszakák száma az EU-ban... 81
12. táblázat: Beruházások forrásigénye... 85
13. táblázat: Tervezett és tényleges forrásadatok... 85
14. táblázat: Többlet adó- és járulékbefizetési kötelezettség... 86
15. táblázat: Szállásdíj bevétele I... 86
16. táblázat: Szállásdíj bevétele II... 87
17. táblázat: Beruházás célja... 89
18. táblázat: Szállodák és szálláshelyek száma négyzetkilométerenként... 90
19. táblázat: Az egy szállodára és hasonló szálláshelyre jutó vendégérkezések száma.. 91
20. táblázat: Szállodák száma Magyarországon... 92
21. táblázat: Szállodák vendégforgalma... 93
22. táblázat: Szállodák szobakihasználtsága... 94
23. táblázat: Szállodák száma, vendégszáma és szobakihasználtsága... 94
24. táblázat: Befektetett eszközök aránya... 99
25. táblázat: Immateriális javak aránya... 100
26. táblázat: Tárgyi eszközök aránya... 101
27. táblázat: Ingatlanok aránya... 102
28. táblázat: Mőszaki és egyéb berendezések aránya... 103
29. táblázat: Befektetett pénzügyi eszközök aránya... 104
30. táblázat: Forgóeszközök aránya... 105
31. táblázat: Készletetek aránya... 106
32. táblázat: Követelések aránya... 107
33. táblázat: Értékpapírok és pénzeszközök aránya... 108
34. táblázat: Aktív idıbeli elhatárolások aránya... 109
35. táblázat: Tıkeellátottság... 112
36. táblázat: Jegyzett tıke aránya... 113
37. táblázat: Eredménytartalék aránya... 115
38. táblázat: Tıkearányos mérleg szerinti eredmény... 115
39. táblázat: Céltartalékok aránya... 117
40. táblázat: Kötelezettségek aránya... 118
41. táblázat: Hosszú lejáratú kötelezettségek aránya... 119
42. táblázat: Beruházási és fejlesztési hitelek aránya... 120
43. táblázat: Rövid lejáratú kötelezettségek aránya... 121
44. táblázat: Passzív idıbeli elhatárolások aránya... 122
45. táblázat: Likviditás aránya... 125
46. táblázat: Befektetett eszközök fedezete I... 127
47. táblázat: Tıkeáttétel aránya... 128
48. táblázat: Nettó eladósodottság aránya... 129
49. táblázat: Eszközarányos árbevétel aránya... 132
50. táblázat: Tıkearányos árbevétel aránya... 133
51. táblázat: Létszámarányos árbevétel aránya... 134
52. táblázat: Költségarányos árbevétel aránya... 135
53. táblázat: Eredményarányos árbevétel aránya... 136
54. táblázat: A szállodák csillagfokozatai és a gazdasági hatékonyság közötti kapcsolat szorossága és szignifikanciája... 147
55. táblázat: A négy- és ötcsillagos szállodák gazdasági hatékonysága közötti kapcsolat szorossága és szignifikanciája... 147
56. táblázat: A szállodák csillagfokozatai és a jövedelmezıség közötti kapcsolat szorossága és szignifikanciája... 148
57. táblázat: A négy- és ötcsillagos szállodák jövedelmezısge közötti kapcsolat szorossága és szignifikanciája... 149
TARTALMI KIVONAT
A piaci- és makrogazdasági tényezık folyamatos változása jelentıs hatással volt a turizmus szektorra. Az elmúlt évtizedben a szállodák számának dinamikus növekedése volt megfigyelhetı. Kérdésként merült fel, hogy az igen magas beruházási költséggel megépült szállodák várhatóan milyen idıintervallumon belül térülnek meg? Magyarország természeti adottságait szem elıtt tartva szükségszerő-e újabb szállodák építése, vagy célszerőbb-e a meglévık fejlesztése? A kutatás során a fent említett kérdésekre kerestem a választ. Ennek keretében vizsgáltam a Széchenyi Terv részeként megvalósult új gyógy- és wellness szállodák építésére elnyert, vissza nem térítendı – kormányzati – támogatásokból finanszírozott beruházások hatékonyságát. Másrészt a kutatás kiterjedt a Magyarországon mőködı szállodák - csillagkategóriák szerinti – mérleg- és eredménykimutatás adatainak elemzésére is, amely során több mint 10 év (1995-2006) fejlıdési tendenciáit vizsgáltam.
A kutatás jelentısebb eredményei:
• A szállodaipar fejlesztésében meghatározó szerepe van a támogatásoknak, a beruházás magas költségeire való tekintettel. Kizárólag saját forrás bevonásával a fejlesztés megvalósíthatatlan, ugyanakkor kizárólag csak hitelbıl történı finanszírozás igen kockázatos, a szálloda eladósodottságához vezethet.
• A fejlesztésekhez nyújtott vissza nem térítendı támogatások rövidtávon belül kiszámítható, megbízható adó- és járulékbevételeket biztosítanak.
• A szállodák nyereséges gazdálkodásának meghatározó feltétele a minıségi szolgáltatás irányába való elmozdulás. Magyarország adottságait figyelembe véve ez leginkább a négycsillagos szállodák körében realizálható, az alacsonyabb vagy ennél magasabb szolgáltatást biztosító létesítményekkel szemben.
Magyarországon ez idáig hasonló jellegő kutatásra nem került sor, így a kutatás eredményei hozzájárulhatnak a turizmus szektor hatékony fejlesztéséhez, továbbá az Unióból érkezı támogatások eredményes felhasználásához.
ABSTRACT
Continuous changes in the market and macroeconomic factors have made a significant effect on the tourism sector in Hungary. A heavily growing number of hotels could be observed in the past decade. The main question about the hotels built with high investment costs was their expected time of return. Keeping Hungary’s natural conditions in mind, is it more expedient to build new hotels or refurbish old ones? I was seeking answers for these questions during my work. My research was aiming to explore the impacts of the non- refundable subsidies – financed by the government – provided for new health and wellness hotel projects carried out within the framework of the Széchenyi Plan. On the other hand, my study was expanded to the analysis of balance sheets and profit and loss accounts data of the hotels of Hungary according to their star (quality) rating. This research covered more than ten years of time (1995-2006), with its ultimate intention being to discover the evolution tendencies.
The major findings of the research:
• Considering high developmental costs subsidies play an important role in the hotel industry. It is impossible to carry out such investments using internal sources only. However, exclusive bank loans finance could drive insolvency so it is extremely risky.
• Non-refundable subsides provided for hotel investments created stable, countable payroll taxes and other forms of incomes for the country.
• In order to achieve more profitable operation, providing higher quality of services is indispensable. Taking Hungary’s conditions into account this can be reached more likely among four star rated hotels than any other star (quality) ranked establishments.
Such research has not been carried out in Hungary up to date so the findings of my study could contribute to the more effective development of the tourism sector as well as the more efficient use of the subsidies provided by the European Union.
INHALT
Die kontinuierliche Änderung der Faktoren auf dem Markt und in der Makrowirtschaft hat auf den Tourismus eine bedeutende Wirkung ausgeübt. In dem vergangenen Jahrzehnt war der dynamische Zuwachs der Zahl der Hotels zu beobachten. Es stellte sich die Frage, in welchem Zeitraum die Rentabilität der Hotels mit hoher Investition erreicht werden kann. Ist es notwendig, in Betracht auf die naturbedingten Gegebenheiten von Ungarn neue Hotels zu bauen, oder scheint es zweckmäßiger zu sein, die bestehenden zu entwickeln? Im Laufe meiner Forschungsarbeiten habe ich die Antworten auf die oben gestellten Fragen gesucht.
Ich habe die Effizienz von Investitionen von neuen Heil- und Wellnesshotels geprüft, die im Rahmen des Széchenyi-Plans aus nicht zurückzuerstattenden staatlichen Fördermitteln finanziert wurden. Des Weiteren wurden zugleich die Bilanzdaten und die Gewinn- und Verlustausweise der Hotels in Ungarn – unterschiedlicher Kategorien nach Sternen - analysiert, und dabei die Entwicklungstendenzen von über zehn Jahre (1995-2006) untersucht.
Wichtigste Ergebnisse der Forschung sind:
• Im Hotelgewerbe spielen die Förderungen in Betracht auf die hohen Kosten der Investitionen eine bedeutende Rolle. Die Entwicklung aus eigenen Mitteln ist unmöglich, dafür ist aber die Finanzierung ausschließlich aus Krediten sehr riskant, es kann nämlich zur Verschuldung des Hotels führen.
• Die nicht zurückzuerstattenden Förderungen zu den Investitionen sichern kurzfristig berechenbare, zuverlässige Steuern- und Beitragseinnahmen.
• Eine grundlegende Voraussetzung für die Rentabilität der Hotels ist die qualitative Dienstleistung. Gemäß den Gegebenheiten von Ungarn ist es im Vergleich zu den Hotels oder Zentren mit niedrigeren oder höheren Sternenzahl in Viersternenhotels zu realisieren.
In Ungarn wurden Forschungen dieser Art noch nicht durchgeführt, so können die Forschungsergebnisse zur effizienten Entwicklung der Tourismusbranche und erfolgreichen Verwendung der EU-Fördermittel beitragen.
1. BEVEZETÉS
A turizmust a világgazdaság egyik legjelentısebb stratégiai ágazatának tekintik.
Multiszektorális jellegébıl adódóan az ágazatnak a gazdasági növekedésben meghatározó szerepe van, ezért nem csak nemzeti, de nemzetközi téren is tudatos stratégiai fejlesztést igényel. Az Európai térség a nemzetközi turistaforgalom legkedveltebb utazási célpontja, amely elsısorban annak köszönhetı, hogy a legdiverzifikáltabb turisztikai kínálatot tudja nyújtani. Az euró-övezet létrehozásával és a Schengeni Egyezménnyel1 – megkönnyítve az állampolgárok utazását – a turizmus szerepének gazdasági életben betöltött súlyát kívánták elımozdítani. Az Európai Unió számos tagországához hasonlóan Magyarország is kiemelt jelentıséget tulajdonít a turisztikai ágazatok fejlesztésének.
A nemzetközi beutazó turizmusnak több mint tíz éven át tartó növekedése (1990-2002) után a 2003. évben enyhe visszaesés következett be. A 2003. évi „megingás” után a természeti és politikai kockázatok növekedése ellenére, a nemzetközi turisták száma 2004- ben az elızı évhez viszonyítva több mint 10,7 százalékkal növekedett. A vendégek számának alakulást tekintve a világpiaci részarányból Európa (54,5 százalék)2, Ázsia és Csendes-Óceánia (20 százalék), és Amerika (16,5 százalék) részesedése a legjelentısebb. A világ elsı 25 országának top-listáját (2004. év) tekintve 11 ország az EU-25 tagállamai közül kerül ki. Figyelemre méltó Franciaország és Spanyolország turistaforgalma. Franciaország a nemzetközi piaci szegmensbıl 9,8 százalékkal részesedik, biztosan tartja vezetı helyét Spanyolország elıtt, annak ellenére, hogy a növekedés üteme elmarad vetélytársától.
Az Európai Unió bıvülése érezhetıen magával hozott bizonyos szerkezeti változásokat. Az uniós tagállamok – viszonylag magas jövedelemmel rendelkezı – turistái körében egyre népszerőbbek a nagy hozzáadott értéket (magas színvonalon többféle
1 1985. június 14-én a Benelux-államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság a luxemburgi Schengenben írta alá azt a megállapodást, amelynek értelmében a belsı határokon megszüntetik a személyforgalom ellenırzését. A megállapodást ezután 1990. január 15-én kibıvítették a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel, amely a megvalósítás folyamatát határozta meg. A megállapodás és az egyezmény csak aláírásuk után évekkel, 1995-ben lépett hatályba. A belsı határok eltörlésével párhuzamosan a tagállamok megerısítették külsı határaik védelmét is, valamint létrehozták a Schengeni Információs Rendszert (SIS), amely a külsı határellenırzés megerısítésére szolgáló rendıri, vámügyi és igazságszolgáltatási szervek közötti információs rendszer (Horváth Z. [2007, pp. 625]).
2 Az UNWTO felmérése szerint amennyiben az európai régió kidolgozza és megvalósítja a tudatos, fenntartható turizmusra épülı stratégiáját, akkor ebben az esetben megırizheti a nemzetközi turistaforgalomban elfoglalt vezetı helyét, a legjelentısebb turistalátogatási célrégió maradhat. Az 1995-ös évet tekintve referenciaévnek, a nemzetközi turistalátogatások 60 százalékos aránya 2010-re kevesebb mint 53 százalékra, míg 2020-ra 46 százalékra csökken. A beutazások átlagos növekedését 4,1 százalékra becsülik. Európa mindösszesen csak évi 3 százalékos növekedésre számíthat, míg Közel-Kelet (7,1 százalék), Kelet Ázsia és Csendes-óceán (6,5 százalék), Dél-Ázsia (6,2 százalék) növekedési üteme messze az átlagérték felett lehet (www.world-tourism.org/facts/eng/vision).
élményt) kínáló szolgáltatások. Az egészségügy felértékelıdésével a természeti adottságainkat figyelembe véve, mindebbıl még helyzeti versenyelınyre is szert tehetünk.
Magyarországon az elmúlt idıszakban a turizmus közvetlenül 4,6 százalékkal járult hozzá a GDP-hez, közvetetten pedig 7,8 százalékkal3, amely egyben jelzés értékő, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. A turizmus jövıbeni dinamikus fejlıdésétıl a foglalkoztatottak számának növekedését várjuk, hozzájárulva a magyar konvergenciafolyamatok egyik elemének, a foglalkoztatási rátának az EU átlaghoz való felzárkóztatásához.
Az Európai Unió finanszírozási politikájában a fenntartható turizmus támogatására külön forrásokat különítettek el. A támogatás egyfajta lehetıséget teremthet azon kevésbé fejlett régiók számára, – turisták kedvelt utazási célpontjai – amelyek esetében az idegenforgalomból származó bevételek teremthetik meg az esélyt a felzárkózásra. Az EU hétéves ciklusra lebontva tervezi meg fejlesztési programjait. Mindebbıl következik, hogy Magyarországnak az uniós csatlakozásakor a 2000-2006-ig terjedı tervezési ciklushoz kellett elkészítenie a hazai fejlesztési tervet. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül a Regionális Operatív Programban önálló prioritásként jelent meg a turizmusfejlesztés. A Turisztikai potenciál erısítése elnevezéső prioritáson belül, a Turisztikai vonzerık versenyképességének növelése és a Turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése program keretében támogatták az ágazat közvetlen fejlıdését.4 A második hétéves ciklusban – a 2007-2013 közötti idıszak fejlesztéseit meghatározó Fejlesztési Tervben – a turisztikai ágazat 235 milliárd forintnyi támogatásra számíthat. Ezen összeggel számolva, évente átlagosan 31 milliárd forint felhasználását lehetıvé tevı forrás – a hazai társfinanszírozással kiegészítve – a tervek szerint 7 év alatt több mint 660 milliárd forint magántıkét mozgathat meg. Így 2013-ra megvalósulhat a stratégiában5 tervezett mintegy 1100 milliárd forint összértékő fejlesztés – egyéb hazai forrásokat is figyelembe véve – a turisztikai ágazatban (Kovács B. – Soproni Gy., [2006, pp. 53-56]).
3 Magyarország turizmus szatellit számlái [2004, pp. 46-47].
4 Regionális Operatív Fejlesztési Program dokumentuma és a Regionális Operatív Fejlesztési Program Program-kiegészítı dokumentuma 2004-2006 részletesen tartalmazza a strukturális alapok által finanszírozott célokat és a célok eléréséhez kapcsolódó támogatandó tevékenységeket (OTH [2005, pp. 8-16]).
5 A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát (NTS) 2005. szeptember 28-án fogadta el a Kormány. Céljait és prioritásait tekintve konzisztensen kapcsolódik a fejlesztéspolitikai elképzelésekhez, ezért az NTS-ben foglaltak jelentik az alapot a 2007-2013 közötti idıszak turizmusfejlesztéseinek. Az NTS megvalósítása a központi költségvetési források biztosítása tekintetében elsısorban az Európai Unió strukturális alapjaiból érkezı támogatásokra épít (Magyar Turisztikai Hivatal [2005, pp. 8-210]).
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a támogatás csupán a fejlıdés lehetıségét teremtheti meg, azonban mindehhez biztosítani kell az eredményes támogathatási feltételeket és kiválasztási eljárásokat. A tervezés és végrehajtás összhangja szükségessé teszi a visszacsatolások idıbeni alkalmazását. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fejlesztések hatásmechanizmusainak feltárására, szükség van a különbözı teljesítménymérések alkalmazására, amelyek segítségével az ún. szőkkeresztmetszetek idıben felismerhetıek és kiküszöbölhetıek. Nem lehet cél a források minden áron való lehívása, azokat hatékonyan kell felhasználni, a gazdaságpolitikai célokkal összehangolt fejlesztésekre kell fordítani. Az elmúlt években nagy volumenő beruházások valósultak meg, amelyek eredményességét a következı évek igazolhatják vissza.
A disszertáció célja, hogy a – 2001-2004 közötti idıintervallumban megvalósult – kormányzati támogatásból finanszírozott egészségturisztikai beruházások hatékonyságvizsgálatának elemzésén keresztül hozzájáruljon a turizmus szektor fejlesztéséhez, továbbá az Unióból érkezı támogatások hatékony felhasználásához. A versenyképes beruházási és mőködési feltételek elımozdítása érdekében a Magyarországon mőködı szállodák – csillagkategóriák szerinti – mérleg- és eredménykimutatás adatainak elemzésével több, mint 10 év (1995-2006) fejlıdési tendenciái kerültek vizsgálatra.
2. A DISSZERTÁCIÓ FELÉPÍTÉSE
Az értekezés 3. fejezetében kerül bemutatásra az Európai Unió finanszírozási politikája. A regionális politika történeti áttekintése után a strukturális alapok támogatási formáinak részletes ismertetésére kerül sor. A strukturális alapok által támogatott célkitőzések áttekintése mellet, a turizmusnak a támogatáspolitikában betöltött szerepe is elıtérbe kerül.
A strukturális alapok mőködését kiegészítı segély- vagy cselekvési programok is bemutatásra kerülnek, elıtérbe helyezve a turizmusban betöltött szerepüket. A fejezetet az Európai Unió költségvetésének bemutatása zárja.
Az értekezés 4. fejezete Magyarország támogatáspolitikáját ismerteti. A támogatások hatékony felhasználása mellett biztosítani kell, hogy a törvényi feltételeknek minden szempontból megfelelı, áttekinthetı elszámolás keretében kerüljenek felhasználásra a kapott összegek. Az áttekinthetı elszámolás magában foglalja a számviteli szabályok szigorú betartását. Így külön fejezet (5. fejezet) foglalkozik a vissza nem térítendı támogatások számviteli elszámolásával.
Az értekezés 6. fejezetében kerülnek felállításra a hipotézisek, majd a 7. fejezetben a kutatás módszertanának ismertetésére kerül sor.
Az értekezés 8. fejezete a Széchenyi Terv támogatáspolitikáját ismerteti. A Széchenyi Terv az Európai Unió strukturális alapjaiból nyerhetı támogatások fogadásának elıfutára volt, ugyanis a programok kialakításánál figyelembe vették, hogy operatív programként is elindíthatóak legyenek. A disszertációban az „Egészségturizmus Tízéves Fejlesztési Program” részeként a 2001 és 2004 között meghirdetett pályázatok vizsgálatának eredményei kerülnek ismertetésre.
Az értekezés 9. fejezete az Európai Unió tagországainak szálloda és szálláshely szolgáltatásaira vonatkozó legfontosabb adatait mutatja be, összehasonlítva hazánk hasonló szolgáltatásainak adataival.
Az értekezés 10. fejezete a Magyarországon mőködı szállodák gazdasági hatékonyságának vizsgálatával foglalkozik. A Magyarországon mőködı szállodák – csillagkategóriák szerinti – mérleg és eredménykimutatás adatainak elemzésével, több mint 10 év (1995-2006) fejlıdési tendenciái kerültek elemzésre.
Az értekezés utolsó részében kerül sor az elvégzett kutatási eredmények alapján a hipotézisek igazolására (verifikálására).
3. AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSI POLITIKÁJA 3.1. REGIONÁLIS POLITIKA TÖRTÉNETE
Európa a második világháborút követıen azonnal hozzálátott az újjáépítéshez. Elsısorban katonai szempontból, egy újabb háborútól való félelem miatt, két jelentıs nyersanyag, a szén és acél megfelelı mennyiségő biztosítása volt kulcsfontosságú. Ennek hatására 1951-ben, Párizsban hat ország – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat- Németország, és Olaszország – részvételével megalapították az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK European Coal and Steel Communitiy). Az Európai Szén- és Acélközösség mellett létrehoztak egy pénzalapot, amely a szén- és acélipari dolgozók továbbképzéséhez, továbbá a foglalkoztatottságához nyújtott segítséget. 1957-ben a Római szerzıdés preambulumában rögzítik, hogy „népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlıdését elımozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezıtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”. 1957. március 25-én, Rómában aláírt Európai Gazdasági Közösség az EGK (EEC, European Economic Community) és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom, European Atomic Community) szerzıdése az integráció alapjául a vámunió, valamint a közös piac kialakítását tőzték ki.6 Az integráció céljaként a „négy szabadság” elvének7, az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı szabad áramlásának biztosítását jelölték meg. 1968-ra a kereskedelem szabaddá vált, végbement a tagországok közötti vámok és mennyiségi korlátozások lebontása.
Mindezek ellenére a „négy szabadság” nem valósult meg maradéktalanul, a tıke- és munkaerı szabad áramlása területén számos jogi és gazdaságpolitikai akadály maradt fenn (Kengyel Á. – Palánkai T., [2004, pp. 141-175]).
A „Hatok” regionális politikájának tapasztalatai elıtérbe helyezték az integrációnak a regionális egyenlıtlenségekre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Prioritásként fogalmazták meg a régiók dinamikusabb növekedését, a termelési tényezık magasabb szintő kihasználását, a jóléti különbségek és a nagy agglomerációk csökkenését. Az intézményrendszerre vonatkozóan javaslatok születtek a regionális politika céljainak a Római Szerzıdés céljai közé emelésérıl, a regionális fejlesztési programok kidolgozásáról, a regionális fejlesztések pénzügyi támogatásához szükséges pénzalap létrehozásáról, és a területfejlesztést koordináló bizottság létrehozásának szükségességérıl.
6 A három Közösséget (ESZAK, EGK, EURATOM) az 1965. április 8-án elfogadott Egyesítı szerzıdéssel 1967. július 1-jén összevonták Európai Közösség néven.
7 A témáról bıvebben lásd, pl.: Horváth Z., [2007, pp. 241-264].
Az 1973-as elsı közösségi bıvítés – Dánia, Írország, Nagy-Britannia – komoly problémákat hozott a felszínre. Írország felvételével a tagországok közötti regionális különbségek csak tovább mélyültek. Mint az egyik legelmaradottabb Közösségi tag, nem kaphatott forrásokat a felzárkózáshoz, ugyanis a Közösségi költségvetés – a Közösségi intézmények fenntartása kivételével – projekt- illetve programfinanszírozású volt. Nagy- Britannia helyzete sajátos, ugyanis miután gyarmatait elvesztette, piacának jelentıs részét is elvesztette ez által, és ezzel egyidejőleg az ipari ágazat meggyengült. Mindezt tetézte a hagyományos nehézipari ágazatok válsága is. Mint legnagyobb élelmiszerexportır meg kellett küzdenie az emelkedı élelmiszer árakkal. A Közös Agrárpolitika finanszírozása kétszer annyiba került, mint amennyi többletbevételhez jutott (Nevin E., [1990, pp. 250- 252]).
A strukturális alapok elsı reformjára 1978-ban került sor a MacDougall-jelentést 8 követıen. A közösségi támogatások hatékonyabb felhasználása került a középpontba. A tagállamok és a Közösségi támogatások összehangolására helyezték a hangsúlyt, elısegítve a regionális különbségek mérséklését. Elıírták a regionális fejlesztési tervek9 elkészítését és azok hatásvizsgálatát. A támogatási keretösszeget megemelték, és a legnagyobb kedvezményezett továbbra is Olaszország és Nagy-Britannia volt. A támogatás a régiók négy területére terjedt ki: az elmaradott, periférikus régiók, a mezıgazdasági régiók, a gazdasági átalakulás következtében nehézségekkel küzdı ipari térségek és a határmenti régiók.
A gazdasági és pénzügy-politikai integráció gondolata ugyan már a 60-as évek végén elıtérbe került10, azonban csak a 70-es évek gazdasági folyamatai tették igazán érzékelhetıvé ennek szükségességét. 1979-ben bevezették az Európai Monetáris Rendszert (EMS, European Monetary System) – 1979. március 13-án fogadták el, de visszamenıleges hatállyal 1979. január 1-jétıl lépett hatályba – amelynek fı célja volt a monetáris stabilitás kialakítása, a kiegyensúlyozott növekedéshez szükséges pénzügyi-valutáris rendszer kialakítása és mőködtetése, a nemzetközi pénzügyi bizonytalanságokkal szembeni védekezés. Az EMS három fı tartópillére, az egységes párhuzamos valuta az ECU,
8 MacDougall-jelentést 1977-ben hozták nyilvánosságra. Az elmúlt idıszak regionális politikájának eredményeit tekintette át, a lehetséges fejlesztések mellett. A régiók közötti jövedelemkülönbségek 10 százalékos sávon belüli tartását irányozta elı, megteremtve a lehetıséget az elmaradott régiók felzárkózására.
A közös költségvetés kiadásainak emelését javasolta.
9 Elıírták a regionális fejlesztési tervek elkészítését, de ugyanakkor a Közösség továbbra is projektfinanszírozási alapon támogatott.
10 Bretton-Woods-i aranydeviza rendszer bukása már érzékelhetı volt. Az 1968-ban elfogadott Werner terv a fix árfolyamrendszert az árfolyam-ingadozási sávok folyamatos szőkítésével kívánta elérni. A Werner terv ugyan nem valósult meg, azonban a Delors-terv alapjául szolgált.
amelynek árfolyamát a tagországok valutaárfolyamaiból számítják ki, az árfolyam és az ehhez kapcsolódó intervenciós rendszer11, és a rövid- és középlejáratú hitelezési rendszer.
A második közösségi bıvítésre 1981-ben került sor Görögország felvételével.12 Az integráció bıvítésének támogatottságát szolgálta, hogy a Közösségi kiadások összegét nagyobb mértékben növelték, mint amennyi támogatást Görögországnak ítéltek.13
A strukturális alapok második reformjára 1984-ben került sor. A strukturális alapok 5 százalékának kiadásait a Közösségi kezdeményezéső programokra14, míg a 95 százalékát a tagállamok által kezdeményezett projektekre lehetett fordítani. Egyedi döntéseken alapuló projektfinanszírozás valósult meg, a legkiemelkedıbb projekteket támogatták. Mindezzel a cél az volt, hogy a leghatékonyabb projektek valósuljanak meg, de ugyanakkor ez a támogatási forma sértette a közös piac elvét, ugyanis nem voltak egységesek a piaci feltételek. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap a tagállamok kvótáit sávossá alakította át, – a kvóták 88 és 116 százalék közötti sávban mozogtak – és azok lehívása nem volt automatikus, csak a megfelelı projekteket támogatták.
A harmadik közösségi bıvítésre 1986-ben került sor Spanyolország és Portugália felvételével. A regionális politika szükségességét az újonnan csatlakozott országok között meglévı regionális különbségek mindinkább alátámasztották.15 A harmadik bıvítéssel egyidıben fogadták el az Egységes Európai Okmányt (Single European Act), amely kiegészítette és módosította a Római Szerzıdést. Az egységes piac megvalósítása érdekében a tagállami jogszabályok és a közösségi irányelvek összehangolását irányozták elı. A jogalkotási program céljai között szerepelt a „négy szabadság” elvének megvalósítását akadályozó technikai, fizikai és pénzügyi jellegő nemzeti korlátok feloldása. Az egységes piac létrehozása érdekében a protekcionista jellegő nemzeti elıírások felszámolását, a tıkemozgások korlátozásának megszüntetését, a közbeszerzési szabályok harmonizálását, szolgáltatási ágazatok liberalizálását tervezték megvalósítani (Horváth Z., [2007, pp. 40- 42]).
11 A jegybankok kezességet vállaltak arra, hogy a keresztárfolyamokat és az ECU árfolyamokat az elıre meghatározott mértében hagyják ingadozni. A témáról bıvebben lásd, pl.: Bánfi T., [1999, pp. 91-94].
12 Görögország több évig tartó – 1975. június 12-én adta be elıször felvételi kérelmét a Közösségbe – csatlakozási kérelme után az Európai Tanács a felvétele mellett dönt.
13 Költségvetés (ERDF) alakulása: 1975-1977 (EK 9) 1300 millió E.U.A., 1978-1980 (EK 9) 1850 millió E.U.A., 1981-1984 (EK 10) 7279 millió ECU (Lintner V. - Mazey S., [1991, pp. 115]), és (Nevin E., [1990, pp.
252]).
14 Közösségi kezdeményezéső programokat a Bizottság kezdeményezi, és a közösség egésze szempontjából bír kiemelkedı fontossággal.
15 Írország, Görögország, Portugália a Közösség legelmaradottabb térségei voltak. Az egy fıre jutó GDP értéke 1986-ban nem, vagy alig érte el a közösségi átlag 60 százalékát: Görögország 59,2 százalék, Írország 60,8 százalék, Portugália 55,1 százalék (CEC [2001]).
A strukturális alapok harmadik reformjára 1988-ban került sor, amelyet a Delors I.
csomag16 fémjelez. A Közösség finanszírozási problémái szükségessé tették a költségvetés bevételi és kiadási oldalának felülvizsgálatát. Bevételi oldalon a vámbevételek, az agrárhozzájárulások (agrárlefölözési illetékek), nemzeti értéknövekedési adóalapok (VAT) képezték a forrásokat. Miután a bevételek nem fedezték a kiadásokat, új bevételi forrásként bevezették a GNP (Gross National Product) arányos befizetést.17 Kiadási oldalon Nagy- Britannia számára nyújtott kedvezmény18 megvonása enyhítette volna a költségvetés körül kialakult feszültséget, azonban a brit kormány ehhez nem járult hozzá. A reform keretében az a javaslat született, hogy az agrárkiadások összege nem lehet nagyobb, mint a Közösségi GNP növekedésének 74 százaléka (Várnay E. – Papp M ., [2006, pp. 816]).
A strukturális alapok negyedik reformjára 1992-ben került sor. A reform célja: a gazdasági konvergencia megerısítése, a gazdasági és társadalmi kohézión keresztül. Az Európai Unió létrehozásáról szóló szerzıdés aláírására 1992-ben Maastrichtban került sor. A Maastrichti Szerzıdés az Egységes Európai Okmányt egészítette ki, a regionális politikát a közösségi politikák közé emelte. A Szerzıdés a monetáris unió legfontosabb feltételeit tartalmazta: a nemzeti valuták konvertibilitását, a tagországok közötti tıkemozgások liberalizációját a pénzügyi szolgáltatások piacainak teljes integrációja mellett, az árfolyam- lebegtetési sávok szőkítése mellett a valutaparitásoknak a közös valutához való rögzítését.
Konkrét ütemtervet állítottak fel, amelyben meghatározták a feltételek teljesítéséhez szükséges konvergencia-kritériumokat.19 A Gazdasági és Monetáris Unió (EMU, European Measure Unit) megvalósítása három szakaszban történt. Az elsı szakasz 1990 és 1993 között valósult meg, amely célul tőzte ki a szabad tıkeáramlás megvalósítását a tagállamok és harmadik országok között. 1994-ben kezdıdött a második szakasz. Létrehozták az Európai
16 Az Európai Bizottság elnökének, Jacques Delors vezetésével javaslatcsomag került kidolgozásra, a Közösségi költségvetés reformjára vonatkozóan. Delors-terv célul tőzte ki a gazdasági és pénzügyi unió megteremtését.
17 Az ún. saját bevételeket (vámbevételek, agrárhozzájárulás, VAT) kiegészítik a GNP 1,2 százalékára.
18 A Fontainebleu-i csúcson (1984) Nagy-Britannia külön visszatérítést harcolt ki a költségvetésbıl. Nagy- Britannia csatlakozásakor különleges helyzetbe került, ugyanis annak ellenére, hogy a közösségi átlagnál alacsonyabb volt az egy fıre esı GNP értéke, a költségvetés nettó befizetıje volt. Ennek oka az agrártámogatásokban keresendı, ugyanis a kiadások jelentıs részét kitevı agrártámogatásokból csak keveset tudott „kiszívni”, míg a hozzáadottérték-adóalapja a GDP-hez viszonyítva magas volt.
19 Maastrichti konvergenciakritériumok: a) a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, a bruttó adósságállomány 60 százalékát, b) az inflációs ráta a vizsgált egy éves idıszakban nem lehet magasabb 1,5 százalékpontnál, figyelembe véve a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkezı tagország inflációs rátáját, c) a hosszú távú kamatláb a vizsgált egy éves idıszakban nem lehet magasabb 2 százalékpontnál, figyelembe véve a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkezı tagország 10 éves kamatlábainak számtani átlagát, d) az árfolyam stabilitásra vonatkozó kritériumként szerepel, hogy nemzeti valuta stabilitását el kell érni, mégpedig úgy, hogy a konvergenciajelentést megelızı két évben nem kerülhet sor a többi tagországgal szemben megállapított középárfolyamok leértékelésére.
Monetáris Intézetet (EMI, European Monetary Institute), amely a monetáris politikák koordinálásával biztosította az együttmőködést a jegybankok között. Az egyik legfontosabb cél az árstabilitás biztosítása volt. 1998-ra a konvergenciakritériumot 11 tagország teljesítette.20 Megalapították az Európai Központi Bankot, bevezették az Eurót, amely az EMU-hoz csatlakozott EU-tagországokban a nemzeti valutával együtt párhuzamos valutaként funkcionált (2002. június 30-ig), majd a nemzeti valuta helyébe lépett (Csáki Gy., [2007, pp. 453-465]).
Maastricht után a tagállamok aggodalmukat fejezték ki a Közösség mőködését illetıen, ugyanis egyre több terület és az ezekkel kapcsolatos döntés került közösségi szintre.
Problémát jelentett, hogy a tagállamok közötti egyhangúságra építı döntéshozatal nehézkessé vált. Az intézményrendszer átalakítása – a közép- és kelet-európai bıvülések miatt – az Unió számára sürgetıvé vált. 1997-ben, Amszterdamban kidolgozták az integráció alapját képezı szerzıdéseket. Az Amszterdami Szerzıdés21 elmaradt a várakozásoktól, ugyanis nem rendezıdött a helyzet három kiemelt témában, – a tanácsban a minısített többséggel meghozott döntések számának kiterjesztésére vonatkozóan, a tanácsi szavazatok újrasúlyozását illetıen, továbbá a Bizottság összetételének és méretének meghatározására vonatkozóan – így ezeket rendezetlenségük miatt „amszterdami maradékok”-nak nevezték el. Az Amszterdami Szerzıdés által megoldatlanul hagyott kérdéseket a 2000. évi kormányközi konferencia, illetve az azt lezáró Nizzai Szerzıdés rendezte (Horváth Z., [2007, pp. 590]). A Nizzai Szerzıdés jelentısége abban állt, hogy nem vont be újabb területeket az integrációba, és nem bıvítette a hatásköröket, hanem arra törekedett, hogy elısegítse az Unió gyorsabb döntéshozatalát annak érdekében, hogy a bıvülés ellenére is hatékonyan tudjon mőködni. A 2000. évi Nizzai csúcs több szempontból is fordulópontot hozott, ugyanis elfogadták a csatlakozás konkrét stratégiai menetrendjét. Ezt követıen a laekeni csúcson megnevezték a tíz tagjelölt országot, köztük hazánkat is. Az EU bıvítés megvalósítására vonatkozó javaslatokat, az Unió jövıstratégiáját, továbbá a 2006-ig tartó idıszak célkitőzéseit és a célkitőzések sikeres megvalósításához rendelkezésre álló költségvetést az Agenda 2000 programcsomag tartalmazta.
20 Görögország nem teljesítette a Maastrichti kritériumokat, Dánia esetében a népszavazás elvetette az EMU- hoz való csatlakozást, Nagy-Britannia és Svédország gazdaságpolitikai megfontolásból utasította el a csatlakozást.
21 Az Amszterdami szerzıdés elıremutató változásokat eszközölt a közös kül- és biztonságpolitika területén, a bel- és igazságügyi együttmőködés területén, kiterjesztette az Európai Parlament döntéshozói jogkörét (Horváth Z., [2007, pp. 590]).
Az Unió regionális politikáját a strukturális alap támogatja, amely támogatási formái:
• Európai Szociális Alap: a továbbképzést, a szakképzést, az integrációt és a szociális foglalkoztatást segíti,
• Európai Regionális Fejlesztési Alap: az infrastrukturális beruházásokat, a munkahelyteremtı befektetéseket, és a kis- és közepes vállalkozásokat támogatja,
• Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlege: a vidékfejlesztést és a mezıgazdaságot támogatja,
• Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz: a halászati szektort segíti.
3.1.1. Európai Szociális Alap (ESZA, European Social Fund, ESF)
Az Európai Gazdasági Közösség megalakulását követı évben, 1958-ban jött létre az ESZAK pénzalapjának utódja, az Európai Szociális Alap (ESZA). Fennállása óta céljai között szerepel a munkavállalók földrajzi és foglalkoztatási mobilitásnak elısegítése, a munkahelyteremtés biztosítása. Az ESZA a közösségi finanszírozás elıfutárának is tekinthetı, ugyanis az EGK finanszírozása mellett az adott országnak is hozzá kellett járulnia a támogatáshoz. Ugyanakkor jelentıs különbségként értékelhetı, hogy az igényelt támogatásokat – átfogó stratégia hiányában – kontroll nélkül hagyták jóvá. Miután az 1960- as években igen alacsony volt a munkanélküliség22, így a források elegendınek bizonyultak.
Az ESZA elsı reformjára 1971-ben került sor, amely célul fogalmazta meg az EGK országainak egységes szociálpolitikai stratégiáját. Az iparban dolgozók mellett a mezıgazdasági termelık munkavállalóinak (1972-ben), majd a ruházati iparban dolgozók részére (1975-ben) nyújtott segítséget. A 70-es évek végére a munkanélküliség a többszörösére emelkedett23, így az ESZA kiemelt figyelmet fordított a pályakezdı fiatalok, az 50 évnél idısebbek, a nık, és a fogyatékkal élık munkalehetıségeire.
A támogatási kör kiszélesedése változást hozott a finanszírozás területén is. A vissza nem térítendı támogatások ez idáig utófinanszírozással valósultak meg, a projektek befejezését követıen a költségek megtérítésére utólag került sor. A támogatáspolitika változásának eredményeként az ESZA prioritásokat határozott meg, amelyekhez elıre meghatározott összegeket rendelt. A támogatásra pályázók az elızetesen jóváhagyott
22 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában 1961-1973 közötti idıszakban az alábbiak szerint alakult: Belgium 2,0; Franciaország 1,8; Hollandia 1,1; Luxemburg 0,0; Nyugat-Németország 0,8;
Olaszország 5,3. (European Commission [2001]).
23 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában 1974-1983 közötti idıszakban az alábbiak szerint alakult: Belgium 7,3; Franciaország 5,7; Hollandia 7,1; Luxemburg 2,0; Nyugat-Németország 3,7;
Olaszország 6,9. (European Commission [2001]).
projektek után valósítják meg programjaikat, amelyek megvalósítása után kerül sor a felhasznált támogatások ellenırzésére.
Az 1973-as olajválság24, majd az ezt követı energiaválság súlyosan érintette Európát.
A tagországok 1974-75-ben, majd 1980-83-ban recesszióba kerültek. A gazdasági visszaesés negatív hatásainak mérséklésében, valamint a munkanélküliség elleni küzdelemben jelentıs szerepet vállalt. A munkaerıpiacon mutatkozó fokozódó nıi részvétel ellenére a férfiak és a nık munkaerı-piaci helyzetében meglévı változások továbbra is fennmaradtak, annak ellenére, hogy a nık munkaerı-piaci támogatása által, az ESZA komoly erıfeszítéseket tesz a különbségek mérséklésére. Az „egyenlı munkáért egyenlı bért” követelménye 1975 óta van érvényben.
Az ESZA számára az 1983-1988 közötti finanszírozási idıszak újabb kihívást jelentett a munkaerıpiac bizonytalan volta miatt. A technológia gyors fejlıdése következtében megszőntették a finanszírozáshoz kapcsolódó azon követelményt, hogy az átképzett személynek minimum fél évig a képzés során szerzett ismereteket hasznosító munkakörben kelljen elhelyezkednie. Az 1980-as évek közepétıl az Unió tagországainak gazdasági teljesítményében mérsékelt javulás következett be, de ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy elmaradt a versenytársakétól.25 1985-ben megjelenik a Fehér Könyv, amely gyakorlati ütemtervet tartalmaz az egységes piac 1992. december végére történı kialakítására. Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerzıdés az európai integráció egyik mérföldköve volt a Gazdasági- és Monetáris Unió megteremtésében. Az egységes piac kialakításában jelentıs szerepet vállalt az ESZA (J. Hale, [2007, pp. 9-25]).
Mérföldkınek számított az Alap 1988-as reformja26, amely szerint az éves költségvetést felváltotta a középtávú költségterv (1989-1993).
1994-ben az Unió foglalkoztatási stratégiájának központi eleme volt a gazdasági versenyképesség javítása. Annak ellenére, hogy a munkaerıpiacon kívül rekedtek a társadalom legveszélyeztetettebb rétegeibe tartoztak, a finanszírozásban prioritást élvezett a munkahellyel rendelkezık álláshelyeinek megtartása, továbbképzése.
24 Az Olajexportáló Arab Országok Szervezete (OAPEC) megszőntette az olaj exportálását azon országok esetében, akik Izraelt támogatták az Egyiptom és Szíria elleni háborúban.
25 Gazdasági növekedése – GDP évi százalékos változása – alakulása 1984 -1989 között az EU15 tagállamai esetében átlagosan 2,9 százalék, USA esetében 4,3 százalék míg Japán esetében 4,5 százalék volt (European Commission [2001]).
26 Strukturális alapokra vonatkozó jogi szabályozás keretében alakították ki az 1989-1993-ig tartó támogatási programot (Council of the EEC [1988]).
Az innovatív megoldások hozzájárultak új közösségi programok kidolgozásához, többek között:
• szakképzés és foglalkoztatás elısegítése (EUROFORM),
• fogyatékkal élık képzésének támogatása (HORIZON),
• új lehetıségek nık számára program (NOW),
• képesítés nélküli fiatalok elsı álláshoz segítése (YOUTHSTART),
• hátrányos helyzető csoportok támogatása, mint például a menekültek, a hajléktalanok, az egyedül álló szülık támogatása (INTEGRA),
• gazdasági, technikai, technológiai változásokra való megfelelés képzésének támogatása (ADAPT).
Az új évezred elsı éveiben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tudásalapú gazdaság követelményeinek csak azon munkavállalók tudnak megfelelni, akik képesek lépést tartani a folyamatosan változó technológiai fejlıdéssel (J. Hale, [2007, pp. 30-34]). Mindehhez új készségeket kell elsajátítani, azokat tudni kell alkalmazni. Az 1990-es évek elejéhez viszonyítva ugyan csökkent a munkanélküliség27, azonban a tartós munkanélküliséget nem sikerült felszámolni.
2002-ben befejezıdött az Euró bevezetése, 2004-ben az Unió 10 új tagállam belépésével bıvült. Az Európai Unió határainak bıvítése elıtérbe helyezte a migráció kérdését. Az ESZA támogatáspolitikájában elıtérbe került az emigránsok foglalkoztatásba való beilleszkedésének segítése. Továbbra is megoldandó feladatot jelentett mind az idısebb, mind a fiatalabb generáció munkanélküliségének kezelése. Míg a korábbi évtizedekben a fiatal munkanélkülieket az alulképzettség jellemezte, ma már szembe kell nézni a pályakezdı diplomások elhelyezkedési problémáival is. 2007-ben Bulgária és Románia csatlakozásával az Unió 27 tagállama közel 500 millió állampolgára számára igyekszik megteremteni a foglalkoztatást. Elsıdleges cél, hogy a rugalmas munkaerıpiac létrehozásával a munkavállalók, a vállalkozások és vállalkozók alkalmazkodóképességét növeljék.
27 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában, 1994-ben 11,1; 2000-ben 8,8 százalék volt (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&plugin=0&language=en&pcode=tsiem110).
3.1.2. Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA, European Regional Development Fund) Az EGK 1973-ban három új tagállammal bıvült, – Egyesült Királyság, Dánia és Írország – így a gazdasági fejlıdés regionális és strukturális egyenlıtlenségei felszínre kerültek.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 1975-ben létrejött az Európai Regionális Fejlesztési Alap.
A közös költségvetésen belül az ERFA elkülönített költségvetéssel rendelkezett, amelyet csak a meghatározott célokra és programokra használhatott fel. 1975 és 1978 között a közösségi regionális politika csak a nemzeti regionális politikát támogatta. Az ERFA a közösségi regionális politika legfontosabb finanszírozója volt. 1984-tıl a közösségi regionális politika önállósága megnıtt, ugyanis a strukturális alapok kiadásainak 5 százalékát a közösségi kezdeményezéső programok tették ki. A tagállamok létrehozták saját regionális fejlesztési politikájukat (Forman B., [2000, pp. 170-173]). Az ERFA céljai között szerepelt egyrészt az ipari változások miatt, másrészt a szerkezetátalakítási nehézségek miatt elmaradt régiók támogatása, infrastruktúrájának fejlesztése. Mindehhez szükséges a munkavállalók továbbképzése, amelyet az Európai Szociális Alap támogatott. 1988-ban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs része összehangolják mőködésüket, és ezen idıszaktól kezdıdıen a három alapot már strukturális alapoknak nevezik. Feladata a regionális egyenlıtlenségek csökkentése, a régiók fejlıdésének és szekezetátalakításának segítése, a gazdasági és szociális kohézió támogatása (Council of the EEC [1988]). Az ERFA támogatási köre igen széles, a regionális politika hatékonyságának elısegítése, a transznacionális együttmőködések fejlesztése, a határokon átnyúló gazdasági és társadalmi, továbbá környezetvédelmi tevékenységek, oktatási beruházások, egészségügyi és szociális infrastruktúra fejlesztése mellett számos tevékenységet támogat (Council of the EEC [1999]).
3.1.3. Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlege (EMOGA, European Regional Development Fund)
Az agráralap Orientációs részét 1962-ben hozták létre, és céljai között szerepelt a mezıgazdaság modernizálása, a termelési eljárások fejlesztésének támogatása.
Az elsı nagy reformra 1968-ban került sor, ugyanis számos olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek célja a mezıgazdaságban dolgozó alkalmazottak számának csökkentése, a mezıgazdaságon kívüli munkalehetıségek elısegítése, átképzések támogatása, és a mezıgazdaságban dolgozók nyugdíjba vonulásának pénzügyi támogatása volt. A következı reformra 1972-ben került sor, amikor a mezıgazdasági támogatásokat bıvítették (Ránky A.- Jobbágy V., [2003, pp. 7-8]). 1985-ben újabb reformokkal igyekeztek a mezıgazdaság hatékonyságát növelni, kiemelt támogatást adtak a fiatal gazdálkodóknak, és a környezetbarát, a környezetet kevésbé terhelı termelést támogatták. A strukturális alapok 1988-as reformja során a megvalósítandó célok eléréséhez az 1., az 5b., és a 6.
célkitőzés28 keretében nyújtottak támogatást (Council of the EEC [1988]), míg 2000 és 2006 között az 1. és 2. célkitőzés keretében (Council of the EEC [1999]).
A támogatott tevékenységek között említhetı:
• a mezıgazdasági termelés átszervezése és a minıség javítása,
• a kedvezıtlen természeti adottságú területek mezıgazdasági hatásainak ellensúlyozása jövedelemtámogatással,
• a helyi vagy regionális termékek minıségi címkézése és az ehhez kapcsolódó beruházások,
• termelési potenciál átalakítása, diverzifikációja, átirányítása, módosítása, beleértve a nem étkezési célú mezıgazdasági termékek elıállítását,
• pénzügyi tanácsadás a mezıgazdasági és erdıgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó vállalatok számára,
• kezdı gazdálkodók támogatása stb.
Az EMOGA 2007-tıl már nem tartozik a regionális politikát támogató eszközök közé, nem része a strukturális alapoknak. Az agrárpolitikához tartozik, így külön fejlesztési stratégiát kell készítenie a támogatások felhasználására vonatkozóan (Council of the European Union [2005]). Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap néven folytatja tovább tevékenységét.
28 Lásd a 3.2. fejezetben.
