Az Európai Gazdasági Közösség megalakulását követı évben, 1958-ban jött létre az ESZAK pénzalapjának utódja, az Európai Szociális Alap (ESZA). Fennállása óta céljai között szerepel a munkavállalók földrajzi és foglalkoztatási mobilitásnak elısegítése, a munkahelyteremtés biztosítása. Az ESZA a közösségi finanszírozás elıfutárának is tekinthetı, ugyanis az EGK finanszírozása mellett az adott országnak is hozzá kellett járulnia a támogatáshoz. Ugyanakkor jelentıs különbségként értékelhetı, hogy az igényelt támogatásokat – átfogó stratégia hiányában – kontroll nélkül hagyták jóvá. Miután az 1960-as években igen alacsony volt a munkanélküliség22, így a források elegendınek bizonyultak.
Az ESZA elsı reformjára 1971-ben került sor, amely célul fogalmazta meg az EGK országainak egységes szociálpolitikai stratégiáját. Az iparban dolgozók mellett a mezıgazdasági termelık munkavállalóinak (1972-ben), majd a ruházati iparban dolgozók részére (1975-ben) nyújtott segítséget. A 70-es évek végére a munkanélküliség a többszörösére emelkedett23, így az ESZA kiemelt figyelmet fordított a pályakezdı fiatalok, az 50 évnél idısebbek, a nık, és a fogyatékkal élık munkalehetıségeire.
A támogatási kör kiszélesedése változást hozott a finanszírozás területén is. A vissza nem térítendı támogatások ez idáig utófinanszírozással valósultak meg, a projektek befejezését követıen a költségek megtérítésére utólag került sor. A támogatáspolitika változásának eredményeként az ESZA prioritásokat határozott meg, amelyekhez elıre meghatározott összegeket rendelt. A támogatásra pályázók az elızetesen jóváhagyott
22 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában 1961-1973 közötti idıszakban az alábbiak szerint alakult: Belgium 2,0; Franciaország 1,8; Hollandia 1,1; Luxemburg 0,0; Nyugat-Németország 0,8;
Olaszország 5,3. (European Commission [2001]).
23 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában 1974-1983 közötti idıszakban az alábbiak szerint alakult: Belgium 7,3; Franciaország 5,7; Hollandia 7,1; Luxemburg 2,0; Nyugat-Németország 3,7;
Olaszország 6,9. (European Commission [2001]).
projektek után valósítják meg programjaikat, amelyek megvalósítása után kerül sor a felhasznált támogatások ellenırzésére.
Az 1973-as olajválság24, majd az ezt követı energiaválság súlyosan érintette Európát.
A tagországok 1974-75-ben, majd 1980-83-ban recesszióba kerültek. A gazdasági visszaesés negatív hatásainak mérséklésében, valamint a munkanélküliség elleni küzdelemben jelentıs szerepet vállalt. A munkaerıpiacon mutatkozó fokozódó nıi részvétel ellenére a férfiak és a nık munkaerı-piaci helyzetében meglévı változások továbbra is fennmaradtak, annak ellenére, hogy a nık munkaerı-piaci támogatása által, az ESZA komoly erıfeszítéseket tesz a különbségek mérséklésére. Az „egyenlı munkáért egyenlı bért” követelménye 1975 óta van érvényben.
Az ESZA számára az 1983-1988 közötti finanszírozási idıszak újabb kihívást jelentett a munkaerıpiac bizonytalan volta miatt. A technológia gyors fejlıdése következtében megszőntették a finanszírozáshoz kapcsolódó azon követelményt, hogy az átképzett személynek minimum fél évig a képzés során szerzett ismereteket hasznosító munkakörben kelljen elhelyezkednie. Az 1980-as évek közepétıl az Unió tagországainak gazdasági teljesítményében mérsékelt javulás következett be, de ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy elmaradt a versenytársakétól.25 1985-ben megjelenik a Fehér Könyv, amely gyakorlati ütemtervet tartalmaz az egységes piac 1992. december végére történı kialakítására. Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerzıdés az európai integráció egyik mérföldköve volt a Gazdasági- és Monetáris Unió megteremtésében. Az egységes piac kialakításában jelentıs szerepet vállalt az ESZA (J. Hale, [2007, pp. 9-25]).
Mérföldkınek számított az Alap 1988-as reformja26, amely szerint az éves költségvetést felváltotta a középtávú költségterv (1989-1993).
1994-ben az Unió foglalkoztatási stratégiájának központi eleme volt a gazdasági versenyképesség javítása. Annak ellenére, hogy a munkaerıpiacon kívül rekedtek a társadalom legveszélyeztetettebb rétegeibe tartoztak, a finanszírozásban prioritást élvezett a munkahellyel rendelkezık álláshelyeinek megtartása, továbbképzése.
24 Az Olajexportáló Arab Országok Szervezete (OAPEC) megszőntette az olaj exportálását azon országok esetében, akik Izraelt támogatták az Egyiptom és Szíria elleni háborúban.
25 Gazdasági növekedése – GDP évi százalékos változása – alakulása 1984 -1989 között az EU15 tagállamai esetében átlagosan 2,9 százalék, USA esetében 4,3 százalék míg Japán esetében 4,5 százalék volt (European Commission [2001]).
26 Strukturális alapokra vonatkozó jogi szabályozás keretében alakították ki az 1989-1993-ig tartó támogatási programot (Council of the EEC [1988]).
Az innovatív megoldások hozzájárultak új közösségi programok kidolgozásához, többek között:
• szakképzés és foglalkoztatás elısegítése (EUROFORM),
• fogyatékkal élık képzésének támogatása (HORIZON),
• új lehetıségek nık számára program (NOW),
• képesítés nélküli fiatalok elsı álláshoz segítése (YOUTHSTART),
• hátrányos helyzető csoportok támogatása, mint például a menekültek, a hajléktalanok, az egyedül álló szülık támogatása (INTEGRA),
• gazdasági, technikai, technológiai változásokra való megfelelés képzésének támogatása (ADAPT).
Az új évezred elsı éveiben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tudásalapú gazdaság követelményeinek csak azon munkavállalók tudnak megfelelni, akik képesek lépést tartani a folyamatosan változó technológiai fejlıdéssel (J. Hale, [2007, pp. 30-34]). Mindehhez új készségeket kell elsajátítani, azokat tudni kell alkalmazni. Az 1990-es évek elejéhez viszonyítva ugyan csökkent a munkanélküliség27, azonban a tartós munkanélküliséget nem sikerült felszámolni.
2002-ben befejezıdött az Euró bevezetése, 2004-ben az Unió 10 új tagállam belépésével bıvült. Az Európai Unió határainak bıvítése elıtérbe helyezte a migráció kérdését. Az ESZA támogatáspolitikájában elıtérbe került az emigránsok foglalkoztatásba való beilleszkedésének segítése. Továbbra is megoldandó feladatot jelentett mind az idısebb, mind a fiatalabb generáció munkanélküliségének kezelése. Míg a korábbi évtizedekben a fiatal munkanélkülieket az alulképzettség jellemezte, ma már szembe kell nézni a pályakezdı diplomások elhelyezkedési problémáival is. 2007-ben Bulgária és Románia csatlakozásával az Unió 27 tagállama közel 500 millió állampolgára számára igyekszik megteremteni a foglalkoztatást. Elsıdleges cél, hogy a rugalmas munkaerıpiac létrehozásával a munkavállalók, a vállalkozások és vállalkozók alkalmazkodóképességét növeljék.
27 Munkanélküliség alakulása a munkaképes munkaerı százalékában, 1994-ben 11,1; 2000-ben 8,8 százalék volt (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&plugin=0&language=en&pcode=tsiem110).
3.1.2. Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA, European Regional Development Fund) Az EGK 1973-ban három új tagállammal bıvült, – Egyesült Királyság, Dánia és Írország – így a gazdasági fejlıdés regionális és strukturális egyenlıtlenségei felszínre kerültek.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 1975-ben létrejött az Európai Regionális Fejlesztési Alap.
A közös költségvetésen belül az ERFA elkülönített költségvetéssel rendelkezett, amelyet csak a meghatározott célokra és programokra használhatott fel. 1975 és 1978 között a közösségi regionális politika csak a nemzeti regionális politikát támogatta. Az ERFA a közösségi regionális politika legfontosabb finanszírozója volt. 1984-tıl a közösségi regionális politika önállósága megnıtt, ugyanis a strukturális alapok kiadásainak 5 százalékát a közösségi kezdeményezéső programok tették ki. A tagállamok létrehozták saját regionális fejlesztési politikájukat (Forman B., [2000, pp. 170-173]). Az ERFA céljai között szerepelt egyrészt az ipari változások miatt, másrészt a szerkezetátalakítási nehézségek miatt elmaradt régiók támogatása, infrastruktúrájának fejlesztése. Mindehhez szükséges a munkavállalók továbbképzése, amelyet az Európai Szociális Alap támogatott. 1988-ban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs része összehangolják mőködésüket, és ezen idıszaktól kezdıdıen a három alapot már strukturális alapoknak nevezik. Feladata a regionális egyenlıtlenségek csökkentése, a régiók fejlıdésének és szekezetátalakításának segítése, a gazdasági és szociális kohézió támogatása (Council of the EEC [1988]). Az ERFA támogatási köre igen széles, a regionális politika hatékonyságának elısegítése, a transznacionális együttmőködések fejlesztése, a határokon átnyúló gazdasági és társadalmi, továbbá környezetvédelmi tevékenységek, oktatási beruházások, egészségügyi és szociális infrastruktúra fejlesztése mellett számos tevékenységet támogat (Council of the EEC [1999]).
3.1.3. Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlege (EMOGA, European Regional Development Fund)
Az agráralap Orientációs részét 1962-ben hozták létre, és céljai között szerepelt a mezıgazdaság modernizálása, a termelési eljárások fejlesztésének támogatása.
Az elsı nagy reformra 1968-ban került sor, ugyanis számos olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek célja a mezıgazdaságban dolgozó alkalmazottak számának csökkentése, a mezıgazdaságon kívüli munkalehetıségek elısegítése, átképzések támogatása, és a mezıgazdaságban dolgozók nyugdíjba vonulásának pénzügyi támogatása volt. A következı reformra 1972-ben került sor, amikor a mezıgazdasági támogatásokat bıvítették (Ránky A.- Jobbágy V., [2003, pp. 7-8]). 1985-ben újabb reformokkal igyekeztek a mezıgazdaság hatékonyságát növelni, kiemelt támogatást adtak a fiatal gazdálkodóknak, és a környezetbarát, a környezetet kevésbé terhelı termelést támogatták. A strukturális alapok 1988-as reformja során a megvalósítandó célok eléréséhez az 1., az 5b., és a 6.
célkitőzés28 keretében nyújtottak támogatást (Council of the EEC [1988]), míg 2000 és 2006 között az 1. és 2. célkitőzés keretében (Council of the EEC [1999]).
A támogatott tevékenységek között említhetı:
• a mezıgazdasági termelés átszervezése és a minıség javítása,
• a kedvezıtlen természeti adottságú területek mezıgazdasági hatásainak ellensúlyozása jövedelemtámogatással,
• a helyi vagy regionális termékek minıségi címkézése és az ehhez kapcsolódó beruházások,
• termelési potenciál átalakítása, diverzifikációja, átirányítása, módosítása, beleértve a nem étkezési célú mezıgazdasági termékek elıállítását,
• pénzügyi tanácsadás a mezıgazdasági és erdıgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó vállalatok számára,
• kezdı gazdálkodók támogatása stb.
Az EMOGA 2007-tıl már nem tartozik a regionális politikát támogató eszközök közé, nem része a strukturális alapoknak. Az agrárpolitikához tartozik, így külön fejlesztési stratégiát kell készítenie a támogatások felhasználására vonatkozóan (Council of the European Union [2005]). Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap néven folytatja tovább tevékenységét.
28 Lásd a 3.2. fejezetben.
3.1.4. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE, Financial Instrument for Fisheries Guidance)
A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt 1993-ban alapították, kiemelt feladata volt a tengeri halászatban kiemelten érdekelt térségek, települések gazdaságának szerkezetátalakítása és diverzifikálása. A halászati tevékenység hanyatlása miatt céljai között szerepelt, hogy a szektor stabilitását visszaállítsa. Ebbıl kifolyólag olyan beruházásokat finanszírozott, amelyek hozzájárulnak a fejlıdéshez.
Támogatott tevékenységei között említhetı:
• halászati termékek feldolgozási és forgalmazási feltételeinek javítása,
• halászati farmok fejlesztése,
• halászflották átszervezése, modernizálása, felújítása stb.
2007-tıl már nem tartozik a regionális politikát támogató eszközök közé, nem része a strukturális alapoknak, így külön fejlesztési tervet kell készítenie a támogatások felhasználására vonatkozóan (Council of the European Union [2006]). Európai Halászati Alap néven folytatja tovább tevékenységét.