A 6. HIPOTÉZIS ELLEN İ RZÉSE

A szállodák nyereséges gazdálkodásának meghatározó feltétele a minıségi szolgáltatás irányába való elmozdulás. Magyarország adottságait figyelembe véve ez leginkább a négycsillagos szállodák körében realizálható, az alacsonyabb vagy ennél magasabb szolgáltatást biztosító létesítményekkel szemben.

A tézis igazolására a szállodák gazdálkodására vonatkozó legjellemzıbb jövedelmezıségi mutatókat tekintjük át. A jövedelmi helyzet elemzése során a szállodák eredményének alakulása, és az azt befolyásoló tényezık kerültek vizsgálatra.

A bevételarányos eredmény során vizsgálatra került, hogy az értékesítés nettó árbevétele és az egyéb bevételek mekkora hányadát képezik az üzemi (üzleti) tevékenység eredményének. A vagyonszerkezet vizsgálatánál megállapítást nyert, hogy a szállodák eszközértékében igen magas arányt képviselnek az ingatlanok, így szükségessé vált az EBITDA mutató kiszámítása is, amely figyelmen kívül hagyja az eszközök elhasználódásából adódó eredményt csökkentı tételt. A négycsillagos szállodák esetében a mutató értéke ugyan csökkenı, de összességében kiszámíthatóbb, és így kedvezıbb képet mutat, mint az ötcsillagos szállodáké. Az ötcsillagos szállodák esetében a vendégforgalomnak a legkisebb mértékő csökkenése az eredmény nagymértékő csökkenéséhez vezet. Pozitív tényként emelhetı ki, hogy a vizsgált idıszak utolsó éveiben eredményesen gazdálkodnak, így a legjobb eredményt tudták felmutatni.

A bevételarányos eredményhez képest rosszabb jövedelmezıséget mutatott, mind az eszközarányos, mind a tıkearányos jövedelmezıség, ugyanis ezen mutatók esetében már nem az üzemi (üzleti) tevékenység szolgált viszonyítási alapul. Az eszközarányos jövedelmezıségi mutató esetében az adózás elıtti eredményt kell az eszközökhöz viszonyítani, míg az eszközmegtérülési mutató esetében az adófizetési kötelezettséggel csökkentett eredményt (adózott eredményt).

A tıkearányos jövedelmezıség esetében az adózott eredményt illetve a mérleg szerinti eredményt viszonyítják a saját tıkéhez annak érdekében, hogy ismertté váljon, hogy milyen mértékben járultak hozzá a saját tıke növekedéséhez. A bevételarányos eredményhez képest a legnagyobb eltérés az ötcsillagos szállodák esetében tapasztalható, amely a rendkívül nagy összegő hitelfelvételre vezethetı vissza, amelynek kamatterhei jelentıs hatással vannak a jövedelmezıség alakulására. Összes bevételük közel 13 százalékát a kamatterhek visszafizetésére fordítják, így nem meglepı, hogy a vendégforgalom alakulásának (ezen

belül is a külföldi vendégforgalom) legkisebb rezdüléseit a legérzékenyebben megérzı ötcsillagos szállodák a vizsgált idıszak több mint felében negatív eredménnyel zárták az adott évet.

A háromcsillagos szállodák jövedelmezısége egyenletes teljesítményt mutat, amely annak köszönhetı, hogy a felújítási munkák fokozatosan valósultak meg, továbbá a belföldi turizmus fellendülésének, amely szintén ezen csillagkategóriának kedvezett a négycsillagos szállodák mellett.

A négycsillagos szállodák a vizsgált idıszak teljes idıtartalma alatt pozitív adózott eredménnyel zárták az egyes éveket. 2000-tıl jól megfigyelhetık a szerkezeti változás jelei.

A szállodaépítés és felújítás következtében ugyan jövedelmezıségük visszaesett, azonban 2006-tól a fellendülés elsı jelei már láthatóak.

Hipotéziseim vizsgálata minden esetben pozitív eredménnyel zárult. A variancia-analízis segítségével elvégzett gazdasági hatékonyság és jövedelmezıség vizsgálata is alátámasztotta hipotézisemet. A szállodák különbözı csillagkategóriákba való besorolása és a hatékonyság, továbbá a jövedelmezıség között szignifikáns a kapcsolat.

A négy- és ötcsillagos szállodák esetében ez a kapcsolat már nem áll fenn, így a négycsillagos szállodák számának növekedése indokolt az ötcsillagos kategóriába sorolt szállodákkal szemben.

12. ÖSSZEFOGLALÁS

A turizmus versenyképességének javítása átgondolt, tudatos fejlesztés nélkül megvalósíthatatlan. A disszertációban külön önálló fejezet keretében került elemzésre a Széchenyi Terv turizmusfejlesztés programja, amely lehetıvé tette a turisztikai beruházások megvalósítását, pályázati rendszer keretében elnyerhetı támogatások formájában. A támogatással megvalósult nagyarányú fejlesztések jelentıs mértékben hozzájárultak az ország gazdasági fejlıdéséhez, így nem volt alaptalan, hogy a gazdaság húzóágazataként tartották nyílván a szektort. Az állam, az önkormányzatok, a vállalkozások és a magánszektor összehangolt szerepvállalása nélkül a fejlesztések nem valósulhattak volna meg. A jelentıs tıkehiánnyal küzdı szektor számára a mai napig az egyik legnagyobb problémát a források elıteremtése okozza. A hazánkban mőködı szállodák vagyonszerkezetének és jövedelmi helyzetének elemzése ráirányította a figyelmet arra, hogy a szállodaépítés igen magas költségeivel szemben a gazdasági hozama igen szerény, ezért érdemesebb a – kevesebb költséget igénylı – meglévı szállodák felújítását elıtérbe helyezni. Ezen tényt igazolta, egyrészt a magasabb színvonalú szolgáltatások iránt mutatkozó igény is. Másrészrıl pedig, összehasonlítva a hazánkban mőködı szállodák és hasonló szolgáltatások számának alakulását az Európai régió más országaival, azt tapasztaltuk, hogy az egy km²-re jutó szálláshelyek számát tekintve megközelítjük a térség vezetı országait, ugyanakkor a vendégforgalom, továbbá a vendégéjszakák alakulását tekintve az utolsó harmadban foglalunk helyet. Mindehhez tartozik még, hogy igen erıs az idıbeli koncentráció, a kereskedelmi vendéghelyeken mért vendégéjszakák többsége június, július és augusztus hónapokra összpontosul, illetve igen erıs a területi koncentráció, ami Budapestre és a Balatonra irányul. A szezonalitás és a területi koncentráció hatásának enyhítése természeti adottságainkra való tekintettel csak kismértékben lehetséges. Ennek egyik elképzelhetı módja, hogy a fı szezonon kívüli idıszakban kedvezmények nyújtásával elı kell segíteni a belföldi turizmus kereslet kielégítését. Emellett nagyobb hangsúlyt kell fordítani újabb vendégek elérésére, többek között távolabbi országok állampolgárai, és új korosztályok megnyerésére. A kitörési lehetıséget a gyógyfürdı turizmus jelentheti, amelynek fejlesztései az elmúlt években már nagyrészt megtörténtek, és ennek tudható be, hogy kihasználtsági mutatóink átmenetileg ugyan, de romlottak. Hosszabb távon mindez majd javíthatja az alacsony szobakihasználtsági mutatóinkat, továbbá hozzájárulhat a szezonális ingadozás mérsékléséhez.

A Széchenyi Terv keretében felépült ötcsillagos szálloda, és az országos szinten vizsgált legmagasabb csillagfokozatba besorolt szállodák hatékonyságmutatói alátámasztották azon feltevést, hogy a négycsillagos kategóriájú szállodákat eredményesebben lehet üzemeltetni. A szignifikancia vizsgálat is megerısítette ezen tényt, amely szerint a szállodák körét leszőkítve a négy- és ötcsillagos szállodákra vonatkozóan nincs szignifikáns kapcsolat, vagyis a csillagok számának növekedése már nem javítja szignifikáns mértékben a jövedelmezıséget és a hatékonyságot. Ugyanakkor a szállodák teljes körére elvégzett vizsgálat igazolta, hogy a különbözı csillagkategóriákba való besorolása és a hatékonyság, továbbá a jövedelmezıség között szignifikáns a kapcsolat. Ennek eredményeként az alacsonyabb csillagfokozattal rendelkezı szállodák (egy- és kétcsillagos) magasabb csillagfokozatba (három- és négycsillagos) sorolása indokolt.

Az Európai Uniós csatlakozásunk magával hozott bizonyos szerkezeti változásokat, és egyben egy új forráslehetıséget is megnyitott hazánk számára. A szektor talán kevésbé tudta kihasználni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül nyújtott lehetıséget. A sikerhez hiányzott a turizmusfejlesztési stratégia kialakítása, amely összefogja a turizmusban érdekelt csoportokat. Ezen hiánypótló dokumentum 2005. augusztusára elkészült, így ma már alapul szolgálnak a következı hétéves ciklus fejlesztéseihez. Ahhoz, hogy az Unió tagországaival szemben versenyképesek legyünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az állam és a magánszektor összehangolt szerepvállalása nélkülözhetetlen. A tıkeforrások megteremtése csak a lehetıséget adja meg versenyképességünk megteremtéséhez, mindehhez nélkülözhetetlen a tudatos fejlesztés, amelyben meghatározó szerep hárul a vidékre.

MELLÉKLETEK