AZ 5. HIPOTÉZIS ELLEN İ RZÉSE

A három- és négycsillagos szállodák fejlesztése lehet a legcélszerőbb az ötcsillagos szállodákkal szemben. A három- és négycsillagos szállodák vagyonszerkezetét és gazdasági hatékonyságát tekintve a háromcsillagos szállodák magasabb csillagkategóriába való átsorolásának kedvezhet a négycsillagos szállodák dinamikusan növekvı vendégforgalma és a szobakihasználtság kedvezı tendenciájának alakulása.

A vállalkozás vagyoni helyzete mellett, annak hatékonyságának vizsgálata is szükséges ahhoz, hogy döntést lehessen hozni, mely csillagkategóriába tartozó szállodák fejlesztésére érdemes többet áldozni, a kereslet figyelembe vétele mellett. A vagyoni helyzet vizsgálata során mind az eszközszerkezeti, mind a forrásszerkezeti mutatók elemzésére sor került. A hatékonyság szempontjából a legjellemzıbb forrásszerkezeti mutatók vizsgálatával igazolható a tézis, miszerint a három és négycsillagos szállodák fejlesztése lehet a legcélszerőbb, az ötcsillagos szállodákkal szemben.

A forrásszerkezeti mutatók vizsgálata során – az eszközszerkezeti mutatókhoz hasonlóan – az elemzés a tendenciaszerő változásokra terjedt ki. A saját és idegen források arányára vonatkozóan nem lehet egyértelmően állást foglalni, hogy mely érték tekinthetı kizárólag elfogadhatónak, azonban a saját tıke arányának fokozatos növekedése az idegen forrásokkal szemben egyértelmően kedvezınek mondható. A mutatók értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2000-es évtıl a négycsillagos szállodák körében nagyarányú fejlesztések valósultak meg, a szállodák száma 2006-ra a duplájára emelkedett (országos átlag 16 százalék).

A szállodák csillagkategóriák szerinti besorolása alapján vizsgálva a vagyon összetételét megállapítható, hogy a forrásokon belül a saját tıke aránya az ötcsillagos szállodák esetében a legalacsonyabb (30 százalék), szemben a három- és négycsillagos szállodák (50 százalék feletti) értékeivel. A saját tıke aránya mindhárom csillagkategória esetében 1999-ig egyenletes ütemő növekedést mutatott, majd 2000-tıl értékük csökkent.

Az ötcsillagos szállodák esetében volt a legszembetőnıbb a csökkenés, 2002-ben és 2003-ban a saját tıke aránya több mint a felére esett vissza. Az ötcsillagos szállodák esetében a vizsgált idıintervallum több mint felében (7 év) veszteségesen gazdálkodtak. A legnagyobb mértékő negatív eredményt 2003-ban érték el (641 millió Ft), amely elsısorban az újonnan épült szállodák alacsony vendégforgalmára vezethetı vissza.

A saját tıke szerkezetének további elemzése során az eredménytartalék aránya mutató – az elızı évek eredményeinek és veszteségeinek a saját tıkéhez viszonyított arányát mutatja – vizsgálatára került sor. Az ötcsillagos szállodák esetében mutatatta a legrosszabb értéket, a vizsgált idıintervallumban értéke mindvégig negatív volt. A négycsillagos szállodák esetében volt a legkedvezıbb a mutató értéke, amely jelzi, hogy hosszútávon eredményesen gazdálkodnak.

A vagyon szerkezetének elemzése mellett a gazdasági hatékonyság vizsgálata nélkülözhetetlen a vállalkozás eredményességének megítéléséhez. A szállodaiparra jellemzı, hogy összes bevételük több mint 90 százalékát az értékesítés nettó árbevétel adja, így a bevétel alakulásának vizsgálata kiemelten fontos.

Az eszközarányos árbevétel megmutatja, hogy milyen mértékben használja ki a vállalkozás az eszközeit, az eszközök átlagosan hányszor fordulnak meg egy adott idıszak alatt a realizált nettó árbevételben. A legjobb értéket a háromcsillagos szállodák realizálták, ugyanis 100 Ft lekötött eszközzel átlagosan 55 Ft eredményt értek el. Az eszközök eredményhozama az ötcsillagos szállodák esetében mutatja a legalacsonyabb értéket. Ennek oka az igen magas értékő eszközállományban keresendı. A vagyonszerkezeti mutatók elemzésekor látható volt, hogy csillagkategóriánként jelentısen eltér az eszközök állománya.

A saját tıke fordulatszáma megmutatja, hogy a bevételbıl hányszor térül meg a saját tıke. A vállalkozásba fektetett egységnyi tıke az ötcsillagos szállodák esetében a 2002-es és 2003-as év tekinthetı kiemelkedınek. Az ötcsillagos szállodák tıkeszerkezetének ismeretében ez nem tekinthetı egyértelmően pozitív eredménynek. Amíg a három- és négycsillagos szállodák esetében mind az értékesítés nettó árbevétele, mind a saját tıke dinamikusan növekszik, addig ezzel ellentétben az ötcsillagos szállodáknál igen erıteljes az ingadozás. A háromcsillagos szállodák viszonylag kedvezı értékei elsısorban abból adódnak, hogy alacsony saját tıkével rendelkeznek, és a vizsgált idıszak elsı két évét leszámítva pozitív mérleg szerinti eredménnyel zárják az éveket. Tendenciájában vizsgálva a háromcsillagos szállodák teljesítménye igen egyenletes, és ugyanez jellemzi a négycsillagos szállodákat is.

Az értékesítés nettó árbevétele a három- és négycsillagos szállodák esetében egyenletesen növekszik, ezzel szemben az ötcsillagos szállodák esetében a bevétel alakulása teljes egészében (arányaiban) illeszkedik az elmúlt 11 év szobakihasználtságának százalékos értékeihez.

A költségek alakulását illetıen ugyanezen tendencia figyelhetı meg, annyi különbséggel, hogy a költségek ingadozása jóval kisebb mértékő, mint a bevételeké. A szállodák költségszerkezetére jellemzı, hogy viszonylag magas fix költségekkel rendelkeznek, így a vendégszám és az eltöltött vendégéjszakák alakulása a hatékonyság szempontjából meghatározó jelentıséggel bír.

Az értékesítés bevételének és a költségek arányának vizsgálatához a költségarányos árbevétel mutatató elemezésére került sor. A mutató az összes költséggel elérhetı árbevételt mutatja; azt, hogy a vállalkozás egységnyi költségráfordítással hány egységnyi árbevételt tud elérni. A költségek növekedésének ütemétıl elmarad a bevételek növekedése, így a költségarányos árbevétel mutató értéke romlott. A legnagyobb volumenő romlás az ötcsillagos szállodák esetében következett be, de ugyanakkor pozitív tényként említhetı, hogy 2004-tıl kismértékő javulás figyelhetı meg.

Az eredményarányos árbevétel azt mutatja meg, hogy 100 forint eredmény realizálásához hány forint árbevételt kell elérni. A mutató kizárólag csak akkor értelmezhetı, amikor az eredménykategória értéke pozitív. Ezért az elemzéshez az üzemi (üzleti) tevékenység eredménykategória került kiválasztásra. A mutató értéke akkor kedvezı, ha értéke minél kisebb. A négycsillagos szállodák esetében a mutató értéke 1999-ig egyenletesen alacsony volt – 1995 és 1998, majd 2001 és 2003 közötti idıszakban kedvezıbb értéket mutatott, mint az ötcsillagos szállodáké –, vagyis a bevételek értékei nagyobb mértékben növekedtek, mint ahogyan a költségek és ráfordítások. Az ötcsillagos szállodák esetében 1999-ben és 2000-ben, illetve 2004-tıl kedvezıbbek az eredmények a négycsillagos szállodákhoz viszonyítva. Az eredményarányos árbevétel ingadozása a költségarányos árbevétel mutatónál ismertetett okokra vezethetı vissza.