KÚLFÖLDI TÓKEBEFEKTETÉSEK 481
természetesen, hogy a növekvő beáramlások nemcsak nem elégségesek az adósságkérdés érezhető enyhítésére, de kifejezetten más célok szolgálatába is állitandók. Csak ilyen feltéte- lek mellett lesznek képesek a gazdaságok a szerkezeti modemizálásra, ezen keresztül az ex- portképesség erősítésére, majd ennek közvetítésével — és nem közvetlenül — az adósság- terhekkel való közel sem kellemes, de elviselhető együttélésre. Ebben az esetben az sem ki—
zárt, hogy a nemzetközi tőkeáramlás a fejlődő országok felé is jelentősen megélénkül, és akár az 1980—as évek elején tapasztalt érték kétszeresét is elérheti a kilencvenes évek első felében.
TÁRGYSZÓ: Tőkeáramlás. Nemzetközi összehasonlítás,
Peaiome
B nepaou pasgene ceoero oniepka aeTop noxasueaer pOI'Ib noroxoe memynaponnoro (bye- kuwonupymmero Kanwrana e npeoópasoeauvm uupoeoro xosnücma u Texumeckou nporpecce, a Taioke e cAeurax coomower-mü cnn uupoaov'r SKOHOMMKM.
Vo'ranaenueaer, HTO sospacraet' uucno crpan, ekmouaiournxcn e umpoeue HOTOKM Kanutana, npwieu He—TOJ'leO e ponu mm skcnop'repoe, mm umnoptepoe, a remete e kenem-se Hocvn'eneű geyuanpaeneuuoro npouecca, C Apyroü CTOpOHbl, HaÓmOAalONGBCSI cuemeuue or npouseogcma e Hanpaenenuu crbepu ycnyr MO)KHO OAHOSHHHHO oónapyxmtb TaKXB u a o'rpacneaoü (:prme noroxoa Kanut-aha. Bonee Toro npoucxogm CHMRHMG panee NGTKO pasrpaHu—ieimux no npodmmo Aemensnocreü, KOTOpble TOanO e cmemanuoü, CTGTMCTMHGCKOÚ no—i'ru Hepasgenuuoü mopue oóecneuueaoow' memyuapoguyio KOHKypeHTOCHOCOÓHOCTb. B-TpeTbMX, Hapngy c magunkon—tanum urpaiouim eeAyuiyio pons Méxuauuouanbnum noroxou kanwran nocronuno eospaC'rae'r skcnopt M MMHOpT kanurana B prry MOHKMX M CpeAHMX megmutatni, a kauecree "ccm-enn ux nwrepuauuonanuaauuu.
B Aanbneümeu aeTop oópamaet annual—me Ha TO, uto HaónioAaemuecn pause pasnwmn ue—
)KAy ekcnoprupyrourmu kanm'an SKOHOMMKaMM auaumenbno yueusmunuce, e nepsyio o—iepeAs e peaynbrare coxpauienvm pacxomeunü s ypoaue pasamwi vu rouoreuusaum e chyKType npovia- Bono-rea. B ceoio ouepeAb paseueaioumecn c'rpanu a perm mnoptepoe kanutana Kaxetcn cne—
Ayoor no vakot?! ,,pamkupoeke paseutun", Ha Koropyio oópamaet BHMMal-WIB Bena Bahama e ceoux nccnenoaanunx CprKTyprIX cpeuroe.
SUMMARY
In the first part of his study the author explains the role of the international flow of working capi—
tal in the transformation of the world economy, in technical development and in the changes of eco- nomic power relations.
He points out that more and more countries are involved in the global flow not only as exporters or importers, but also as factors of a two-way process. Moreover, the shift in production to the service sector can be followed up unanimously also in the sectoral structure of capital flows. What is more, the activities of different profile which segregated definitely before, are presently more and more amal—
gamated and ensure international competitiveness only in this interconnected ,,mixture", hardly sepa—
rable for statistics. ln addition to the transnational capital flows which play traditionally a definitive role, the capital exporter and importer activity of small and medium-size enterprises presents itself more and more vigorously, as a token of their internationalization. *
The author directs attention to the fact that primarily the diminishing differences in development levels and the homogenization of the production structures are responsible for decreasing the diffe—
rences that could have been observed earlier among certain major capital exporter economies. The developing countries seemingly move, as capital importers, on a similar ,,development hierarchy" pat- tern which was defined by Béla Balassa as ,,the stages of economic development".
8 Statisztikai Szemle
A MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A NEMZETI VAGYON FOGALMI RENDSZERE*
DR. ÁRVAY JÁNOS
A közgazdaságtudomány itthon és külföldön mindenkor nagy figyelmet fordított a ter—
melés és a termelés tényezői közötti kapcsolatra, amihez a szükséges adatokat a tágabban értelmezett népgazdasági mérlegrendszer (System of National Accounts) hivatott szolgáltat—
ni. Ebben a statisztikai rendszerben a világosan definiált fogalmak, a közgazdaságilag he- lyes értékelési elvek, homogén csoportokat eredményező osztályozások kidolgozása a leg- fontosabb, de nem elégséges feltétele annak, hogy reális, jól értelmezhető, megbízható ada- tokkal rendelkezzünk.
A Központi Statisztikai Hivatal az 1960-es évek végén ezeket a feltételeket nagyrészt megteremtette, amikor egyfelől kidolgozta a gazdasági folyamatok (flows) számbavételének kibővített mutatószámrendszerét, ideértve a termelési mutatókat, másfelől rendszerbe foglal- ta a nemzeti vagyon elemeit (stocks), és meghatározta a legfontosabb fogalmak tartalmát.
A 1970-es évek elejétől kezdve a mai napig csaknem teljes körben megjelennek a gazdasá- gi folyamatokat ábrázoló mérlegek, és ugyancsak rendszeresen publikálásra kerülnek a nem- zeti vagyon legfontosabb elemeinek, így elsősorban az állóeszközöknek és a készieteknek az adatai. Az 1970—es évek elején a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok realitását az a kivé- teles körülmény adta meg, hogy a kormány kötelezően előírta, és értékelési elvek, illetve ár- indexek kiadásával elősegítette a vállalatok állóeszközeinek átértékelését az 1968. január 1- i árszinvonalra.
Az azóta eltelt 20 év alatt a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok — az időközben vég- bement nagymértékű infiáció miatt — egyre kevésbé alkalmasak érdemi elemzésre, mert az országos adatok alapját képező vállalati vagyonmérlegek értelmezhetetlen és torz értéken mutatják az állóeszközök értékét. Ezen túlmenően bizonytalanná vált a természeti erőforrá—
sokra a Központi Statisztikai Hivatal által alkalmazott értékelés; az újabb értékelési módsze- rek viszont még nem alakultak ki. Emiatt a Központi Statisztikai Hivatal szűkítette a nemzeti vagyonra vonatkozó publikáció programját (miközben folytatta a társadalmi termelés és fel- használás, valamint a jövedelemeiosztás makrostatisztikai adatainak publikálását).
Ilyen körülmények között a közgazdasági kutatás, nevezetesen az MTA Közgazdaság- tudományi intézetében ,,A fejlesztéspolitika -— beruházáspolitika" c. OTKA — TS kutatási prog—
ram kutatói a közelmúltban napirendre tűzték a nemzeti vagyon mérése legfontosabb mód- szertani és értékelési kérdéseinek megoldását mint a további munka elsődleges feltételét.
Ezenkívül a legutóbbi időszakban a társasági törvény életbelépésével és az ehhez kapcso—
lódó ún. átalakulási törvény előkészítése során felmerült számos olyan új elvi és módszerta- - A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának 1989. mérclue z—en tartott kibővített ülésén megvitatott tanul—
mény. (Avita összefoglalóját lásd a ]eien szám 522525. oldalain)
1 A népgazdeeéglxrérlegrenduer módszertana. Módszertani Füzetek 9. ez. Központi Statisztikai Hivatal Budapest. 1973. 207 old. Részletesebben y Jóna:- Nemzeti termelés. nemzeti jövedelem nemzeti vagyon. Közgazdasági és Jogl Kőnyvkladó.
Budapest. 1973. 368 old.
DR. ÁRVAY: A NEMZETI VAGYON FOGALMl RENDSZERE 483
ni kérdés, amelyek nagymértékben érintik a nemzeti vagyon és az egyes szektorok, illetve vállalatok vagyonának értelmezését, értékelését és tulajdonosi megoszlását.
Jelen tanulmány a nemzeti vagyonnal összefüggő statisztikai kérdések széles köréből négy témakör vizsgálatára vállalkozik; ezek:
— a nemzeti vagyon fogalma és osztályozása,
— a pénzvagyon a nemzeti vagyonban,
— a vagyontárgyak értékelése,
— a nemzeti vagyon tulajdonlása.
Napjaink egyik különösen aktuális témájaként merül fel a nemzeti vagyon fogalmi rend—
szerén belül a ,,tőke" fogalmának meghatározása, minthogy nemcsak a tudományos, ha- nem a köznyelv szóhasználatában is gyakran halljuk a működő tőke, a kockázati tőke, a tő- ke—allokáció, a saját tőke, az idegen tőke, az alaptőke, az állótőke, a forgó tőke, a tőkemeg—
térülés, a tőkehozadék kifejezéseket. A különböző szerzők azonban a különböző összefüg- gésekben nagyon eltérő tartalommal értelmezik a tőke fogalmát, és jelenleg reménytelennek látszik azt hinni, hogy bárkinek hatalma lenne az egyik értelmezést a ,,szabvány" rangjára
emelni és a többi használatát ,,betiltani". A nemzeti vagyon makrostatisztikai rendszerében
a tőke fogalmának mellőzése nem idéz elő hiányt, mert minden szükségesnek tartott globá- lis és részaggregátumra van világos, a dolgokat a nevükön megnevező és a nemzetközi gya—
korláttal összhangban levő kifejezés. Ezért ez a tanulmány a tőke fogalmának értelmezésé—
vel nem foglalkozik, bár mikrogazdasági elemzések és számítások céljára egy ilyen irányú munkának minden bizonnyal nagy haszna lenne.
A NEMZET! VAGYON FOGALMA És OSZTÁLYOZÁSA
A nemzeti vagyon tartalmát egy szokásos szűkszavú fogalmi definícióval aligha lehet meghatározni, bármelyiket is választjuk a sok közül. A nemzeti vagyon körébe tartozó esz- közök mennyisége, minősége és szerkezete ugyanis együttvéve határozza meg az egyes or- szágok termelési színvonalát s ezen keresztül lakosainak jólétét. Ez az értelmezés a legszé- lesebb tartalmat sugallja a nemzeti vagyon körébe sorolandó gazdasági erőforrásokról. Ezek alapján a legáltalánosabb definíció szerint a nemzeti vagyon mindazoknak a gazdasági erő- forrásoknak az összességét jelenti, amellyel a társadalom egy adott pillanatban rendelkezik, és tárgyi feltételét képezik a termelési és fogyasztási szükségletek kielégítésének.
Az erőforrások három nagy osztálya
Az érdemi meghatározáshoz célszerű a vitákban leggyakrabban előforduló, egymástól jellegében, funkciójában és mérhetőségében nagyon különböző három nagy erőforráscso—
portot megkülönböztetni és egyenként elbírálni hovasorolásukat.
E nagy erőforráscsoportok:
a) az emberi munkával létrehozott és újraelőállítható erőforrások, b) a természeti kincsek formájában rendelkezésre álló erőforrások,
c) a munkaerő, a benne felhalmozott ismeretek és tapasztalatok formájában felhalmozott em- beri erőforrás.
Nem kétséges, hogy az erőforrásoknak e három osztálya együttesen és egymással köl- csönhatásban működve határozza meg az ország termelési kapacitását és gazdaságának szinvonalát, s ezért mindegyiket indokolt lenne a nemzeti vagyon fogalmába bevonni. En—
nek ellenére eléggé eltérők a vélemények itthon is, a nemzetközi gyakorlatban is abban a kérdésben, hogy csak az első vagy az első és a második főcsoport együtt, illetve hogy az erőforrások mindhárom osztálya beletartozik-e a nemzeti vagyon fogalmába?
at
484 on. ÁRVAY JÁNOS
Abban nincs vita, hogy az első főcsoport beletartozik a nemzeti vagyon fogalmába, s csak néhány kisebb jelentőségű határesetben, például a lakosság háztartásaiban levő fo—
gyasztási javak vagy a szabadalmak kezelésében oszlanak meg a vélemények.
A természeti erőforrásokat, mint amilyen a föld és az ásványi kincsek, nagyon ellentéte- sen ítélik meg a különböző szerzők a nemzeti vagyonba való fogalmi besorolás szempont- jából, amiben az elvi megfontolások mellett az értékelésbeli nehézségek is perdöntő szere- pet játszanak. Hiszen valóban fölösleges a nemzeti vagyonba sorolni olyan eszközöket, ame- lyeket nem tudunk értékben kifejezni. E tanulmány szerzője ennek ellenére azt az álláspon—
tot képviseli, hogy a természeti erőforrásokat a nemzeti vagyon részének kell tekinteni, és fo- lyamatosan bővíteni, illetve javítani kell az értékbeni kifejezés célját szolgáló elveket és mód- szereket. Ezen álláspont mellett a következő érvek szólnak. Először: az emberiség általános értékítélete szerint a föld és a többi természeti erőforrás alapvető termelési tényező, és még akkor is nagy érték hordozója, ha nincs deklarált és nyilvántartásban rögzített pénzbeni érté- ke. Másodszor. az ENSZ nemzetközi ajánlásai2 és ezzel együtt'több ország gyakorlata ezt a felfogást tükrözi. Harmadszon a tulajdonviszonyoknak most folyamatban levő megváltozá- sa és a vegyes tulajdonú társaságok alakulása elemi követelményként veti fei a társaságba behozott természeti erőforrások vagyoni értékének megállapítását. A fogalmi meghatározás logikája szerint a nemzeti vagyon tartalma nyilvánvalóan nem függhet attól, hogy valamely elemének mekkora része, mikor'kerül pénzbeli értékelésre.
Az ellene felhozható érvek között legnagyobb súlya annak vamhogy a szocialista or- szágokban nincs reális alap az értékelésre; a természeti erőforrások zöme nem szerepel a vállalati (vagy államháztartási) vagyonmérlegben; a vállalatok használatukat vagy kiaknázá- sukat nem értékelik termelési ráfordításként; ezekhez nem kapcsolódik hitel, például jelzá- logkölcsön.
A KGST Statisztikai Bizottságának ajánlása3 szerint a nemzeti vagyon kizárólag a ter- melésből eredő javakat tartalmazhatja, míg a természeti erőforrásokat nem. Viszont vonal , alatti tételként említi meg a földet és az erdőt, mint az állóeszközök és készletek mellett szám- ba vehető erőforrást, de az ásványkincsekre és más természeti erőforrásokra még utalás srnoe.
A mellette és ellene szóló érveket nemcsak a mai, hanem a jövőben várható tulajdonvi- szonyokra tekintettel ajánlatos súlyozni; s a jövő mindenképpen a pénzben értékelt termé- szeti erőforrások bővülését igéri. Ez egyben a még nem értékelt erőforrások értékelésének feltételeit is javítja.
Az emberi erőforrásokat tekintve általános az a vélemény, hogy ők képviselik a terme- lés legfontosabb tényezőjét, továbbá, hogy a gazdasági hatékonyság megítéléséhez a ma- teriális és az emberi erőforrásokat együttesen kell szembeállítani az elért termelési eredmé- nyekkel. Ezeknek az ősszefüggéseknek a feltárása érdekében számította ki több közgaz- dász4 az emberi tőke (human capital) pénzbeni értékét, 8 azt összevonta a nemzeti vagyon többi elemével. így az emberi erőforrás formailag is, tartalmilag is a nemzeti vagyon része—
ként jelenik meg ezekben a vizsgálatokban.
Ennek ellenére a közgazdászok többsége, továbbá az ENSZ idevágó nemzetközi aján- lása és az országok statisztikai gyakorlata nem vonja be az emberi erőforrásokat a nemzeti Vagyon fogalmába. A kirekesztést elsősorban az indokolja, hogy mig a materiális (továbbá a pénzügyi) eszközök valós közgazdasági értékkel rendelkeznek, vagyonként birtokolhatók,
? Provisions! intemetlonei guidellnee on the national end eeotorel balance-sheet end "conciliation accounts of the System ofNetlonel Aooounte. Stetieticel Papen. Serie! M. No. 80. United Nations. NewYofk. 1977. Továbbá: Gudelinee of Mm of Ibie eeeete. Stetietioal Papen. Serlee M. No. 68. United Nations. New York. 1979. (Ez utóbbi dokumentum mm tanuimgnAy szerzője az ENSZ konzum—ként vett réezt.)
népgazdaság etetleztlkel mérlege marine-unk aware médmftenl tételei. KGST Statisztikai Ált-ndő Bizotteeg.
lemenetéeek be fordítások sorozat. 3. ez. Központi Statisztikai Hlvehl. Budeped. 1909. 101 aid.
4Uttőrőmunkétvégzettetéren$ VLKemiek Ued:TreetmentoflntenglblereeoureeeeecepneL — TheMewdineomeend Weelth.1972. évi 3. ez.109-125.oid.
A NEMZETI VAGYON FOGALMI RENDSZERE 485
addig a munkaerő— legalábbis mint emberi lény — nem minősül vagyonnak, nem képezi adásvétel tárgyát.5 Gyakran azt az ellenérvet'lS felvetik, hogy sem elméletileg, sem gyakorla- tilag nem oldható meg az emberi erőforrások értékelése; ez azonban nem bizonyul meggyő- zőnek, mert ha például itt is az újraelőállitási költség koncepcióját fogadjuk el az értékelés alapelvének, akkor a munkaerő kiképzésének és egészsége karbantartásának egyéni és köz- költségét nem nehezebb megállapitani, mint 100 éves épületeink vagy 10-20 éves gépeink pótlási költségét.
E tanulmány szerzőjének az a véleménye, hogy az emberi erőforrásokat nem kell a ,,nemzeti vagyon" közgazdasági és statisztikai fogalmába besorolni, de sajátos elemzési cél- ra nagyon hasznos az állomány értékbeni kiszámítása. Az így kiszámított értéket célszerű a vagyonkimutatás kiegészítéseként — ún. vonal alatti tételként — rendszeresen publikálni.
Ezenkivül ugyanigy és ugyanitt kellene kimutatni az ország kulturális kincseit. Az emberi erő- forrásokat és a kulturális kincseket együttvéve ,,szellemi erőforrásoknak" nevezhetjük.
Határesetek
Az eddig tárgyalt három főcsoport tartalmának pontosabb meghatározása és a statisz- tikától elvárt módszertani tisztázás érdekében el kell dönteni néhány vagyonkategóriának a nemzeti vagyonba való besorolását, illetve abból való kirekesztését.
Az egyik ilyen vagyoncsoportot a lakosság háztartásaiban levő tartós fogyasztási javak (gépkocsi, tv, mosógép stb.) képezik. Bár a jelenlegi termelési koncepciók tükrében nem minősülnek gazdasági erőforrásoknak (az ezek használatával létrehozott szolgáltatások nin—
csenek számba véve a legszélesebb termelési koncepcióban sem), sok más szempontból mégis indokolt azokat a felhalmozott vagyon között kimutatni, például ha a lakosságon be—
lüli vagyoni különbségeket vizsgáljuk. A KGST ajánlása is ezt a felfogást tükrözi. Ezzel szem- ben az ENSZ által kiadott irányelvek a termelési és elosztási folyamatok elszámolásaival (SNA—val) való konfliktus elkerülése érdekében a háztartások tartós fogyasztási cikkeit a nem- zeti vagyon fogalmi körén kívül, ,,vonal alatt" ajánlja kimutatni.
Ugyancsak be kell venni a nemzeti vagyon fogalmába a szabadalmak, jogdűak, védje—
gyek, know-how jogokat, bár ezek pénzben kifejezett értéke a többi vagyonelemhez képest viszonylag kicsi, és gyakran a teljes állománynak csak egy töredéke jelenik meg különálló elemként a vállalati vagyonmérlegekben, nevezetesen az, amelyhez vásárlás útján jutottak.
Az ilyen tipusú vagyonrészek ugyanis az erőforrások legdinamikusabb elemei, és ezért kü—
lönleges figyelmet érdemelnek.
Különösen aktuális probléma, hogy miként kezeljük a környezeti tényezőket, elsősor- ban a környezeti károsodásokat. Aligha lehet kétséges, hogy ezeknek a helyét a nemzeti va- gyon mutatók között — akár vonal felett vagy vonal alatt — ki kell jelölni. Fogalmilag egyelő- re közömbös, hogy képes-e a statisztika pénzértékben is kifejezni azt, ami természetes mér- tékegységekben egyre pontosabban és teljeskörűbben kimutatható: a talajban, a vízben, a levegőben, a lakókörzetekben bekövetkezett károsodást és szennyeződést, E ,,vagyonnak"
(ahogy ezt a szerző már 1973-ban írt könyvében felvetette) negativ előjele van, ami az adott témakörben ugyanolyan logikus értelmezés, mint a pénzügyi vagyon körében az adósság.
A környezeti károsodásnak logikai ellenpárját képezik a környezeti előnyök, például a ked—
vező klimatikus és talajviszonyok, a turisztikai tájak, amelyeket természetesen pozitív előjel- lel kellene beállítani a nemzeti vagyonba. Ilyen értelmű számbavételre egyelőre még naturá—
lis mértékegységekben sem került sor, de nem látszik időszerűtlennek, hogy a nemzeti va—
gyon fogalmi és osztályozási rendszerében már most jelöljük ki a helyét mind a környezeti adottságoknak, mind a környezeti károsodásoknak, hogy amikor mérhető és értékelhető adatok lesznek majd, azok elhelyezhetők legyenek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni,
5 A sportolók kivételesen előforduló adásvétele nyilvánvalóan nem hozható fel érvként.
486 DR. ÁRVAY JÁNOS
hogy jelenleg sem a KGST, sem az ENSZ ajánlásai nem foglalkoznak a környezeti tényezők állományának, a károsodás mértékének értékbeni számbavételével és a nemzeti vagyon ele- mei közötti kimutatásával.
Sajátos határesetet képeznek a katonai felszerelések. Az ENSZ és a magyar gyakorlat összhangban azzal, hogy ilyen célú beszerzések a vásárlás pillanatában fogyasztásként és nem felhalmozásként kerülnek kimutatásra, nem szerepelnek a nemzeti vagyon körében.
(Valójában itt is követni lehetne azt a logikát, amit a lakosság által vásárolt gépkocsik, tv—k és
más fogyasztási cikkek elszámolásában alkalmazunk, de nemcsak az adatok titkossága, ha- nem az ilyen eszközök rendeltetésének ,,hasznossága" is kétségessé teszi vagyonként való kezelésűket.) Kivételt képeznek a katonai lakások, kórházak, iskolák, amelyeknek épitése be- ruházásnak, állománya nemzeti vagyonnak minősül. A KGST ajánlása ezekre a kérdésekre
nem tér ki. -
Külön kell foglalkozni egy újabban szintén gyakran említett sajátos vagyonelemmel, ne—
vezetesen az üzleti hírnév (goodwill) értékelésével és vagyonként való értelmezésével. Való—
jában ez a jogcím nem elsősorban a nemzeti vagyon körét meghatározó kérdésként, hanem a nemzeti vagyon vagy a vállalati vagyon között nyilvántartott vagyontárgyak értékeléseként merül fgl, ezért erre a problémára a nemzeti vagyon értékelésével foglalkozó fejezetben té—
rünk ki.
Az erőforrások fajták szerinti osztályozása
A nemzeti vagyon körébe sorolt erőforrások több fontos kritérium alapján osztályozha- tók, például ágazati, területi, tulajdonosi hovatartozásuk szerint. Itt most a különböző eszkö- zöket a társadalmi termelésben betöltött szerepük és sajátosságuk szerint csoportosítjuk, amit jobb kifejezés hüán ,,az eszközök fajtái" szerinti osztályozásnak nevezünk. Ez az osztá—
lyozás nagymértékben megkönnyíti a nemzeti vagyon fogalmának tartalmi meghatározását.
Az osztályozásban több fokozatot különböztetünk meg, amivel igazodni lehet az eltérő mélységben végzett elemzések eltérő részletezettségű adatigényeihez.
Az újratermelhető eszközök azért érdemelnek elhatárolást a természeti erőforrásoktól, mert egyrészt ezek vesznek részt a legközvetlenebb módon és aktív szerepkörben a terme- lésben, másrészt ezek állománya magából a termelésből eredő sok évi felhalmozás útján jön létre, s végül ebben a körben biztosítható a legjobban az állóeszközöknek a termeléssel azo- nos alapelveken nyugvó értékelése. A természeti tényezők kétségtelenül passzivabb módon járulnak hozzá a termeléshez (bár a termőföld esetében ennek éppen az ellenkezője igaz), mégis számos olyan közgazdasági és üzemgazdasági vizsgálat van, amelyekhez értékbeni számbavételük nem nélkülözhető.
A reá/eszközök (tangible assets) valójában tetszőleges mélységben tagolhatók kisebb és homogénabb csoportokra; itt most a hazai statisztikai gyakorlatban és az ENSZ idevágó nemzetközi ajánlásában általánosan előforduló és a publikációkban is megjelenő részlete—
zettséget adjuk meg. A KGST-országok Statisztikai Együttműködési Állandó Bizottsága által ajánlott osztályozás ennél valamivel összevontabb, de az osztályozás logikája hasonló. Az osztályozásban használt megnevezések - lásd a következő oldalon —— egyúttal a magyar Központi Statisztikai Hivatal által elfogadott ,,hivatalos" terminológiát is megadják. (A reálesz- közök fogalma a pénzeszközök ellentételeként szerepel itt: a teljesebb terminológiát a kö- vetkező fejezet tartalmazza.) _
A felsorolt csoportok és alcsoportok tartalma magukból a megnevezésekből elég vilá- gos; a felmerülő kisebb-nagyobb határeseteket a Központi Statisztikai Hivatalnak a beruhá- zásokra és az állóeszközökre vonatkozó módszertani füzetei ismertetik.
a A nemzeti vagyon fogalmát és a hatéresetek kezelését lásd: Magyaroszág nemzotl vagyona 1970. január t—én. Központi St.-tisztult Hiv-tal. Budapest. 1971. 40 old.
A NEMZETI VAGYON FOGALM! RENDSZERE 487_
A reá/eszközök csoportosítása fajták szerint i. Újratermelhető eszközök (reproducible tangible assets)
A. Felhalmozott eszközök
1. Állóeszközök a) Épületek
Lakások
Egyéb épületek
Építmények
b) Gépek és felszerelések Erőgépek
Munkagépek
"Járművek
c) Ultetvények, telepítések 2. Befejezetlen beruházások 3. Készletek
a) Anyagok
b) Befejezetlen termelés
c) Állatállomány
d) Késztermékek
e) Áruk
f) Tartalékok
4. Szabadalmak, szerzői jogdíjak, védjegyek7 B. Háztartások tartós készletei
1. Járművek
2. Kulturális cikkek
3. Háztartási felszerelések 4. Bútorok
5. Ruházat
6. Egyéb tartós készletek
ll. Természeti tényezők (non-reproducible tangible assets) A. Természeti kincsek
1. Föld
a) Termőföld
b) Lakó- és üdülőterület c) Közterület
2. Erdő (élő faállomány, az alatta levő föld nélkül)
3. Ásványi kincsek
a) Energiahordozók b) Fémes ásványok c) Nem fémes ásványok 4. Vízkészletek
5. Vad— és halállomány (kivéve a halastavak halállományát) B. Környezeti tényezők
1. Környezeti adottságok
2. Környezeti károsodások (negatív előjellel)
A PÉNZVAGYON ÉS A NEMZETI VAGYON
Ha átmenetileg eltekintünk az ország külföldi gazdasági kapcsolataítól, akkor a nemze- ti vagyon körébe sorolt álló- és forgóeszközöknek, természeti kincseknek egyetlen globális forrása van: a nemzet saját korábbi jövedelmének megtakarítása és felhalmozása, illetve a
7 Valójában a szellemi erőforrások között (vonal alatt) kellene kimutatni ezek teljes. azaz a vásárolt és a saját fejlesztéssel elért szabadalmak stb. teljes értékét. Mivel azonban ez gyakorlatilag aligha valósítható meg. célszerű a vásárlásból eredő ilyen eszmei javakat a felhalmozott eszközök egyik alcsoportjaként számba vennl.
488 DR. ÁRVAY JÁNOS
természet ajándéka. Más szavakkal: ezek az eszközök a nemzet saját vagyonát képezik; in- nen származik magának a nemzeti vagyonnak a fogalma.
A nemzeti vagyon forrása
A vagyon fogalma szorosan összefügg a tulajdon fogalmával, amennyiben minden va- gyontárgy valakinek vagy valamilyen intézménynek, szervezetnek a tulajdonában van, tehát a vagyon mindenkor valakinek a vagyona. A nemzeti vagyon tehát nemcsak mint materiális testet öltő eszközöknek az összessége, hanem mint az ország természetes és jogi szemé—
lyei által birtokolt vagyonoknak is az összessége. Ez a kettős értelmezés nagyon hasonló a
nemzeti jövedelemben rendszeresen alkalmazott kettős értelmezéshez, ahol a nemzeti jöve-
delem egyfelől a termelők által elért munkadüakból, befizetett adókból és megtakarított nye- reségből, másfelől elfogyasztott élelmiszerekből, ruházati cikkekből, felhalmozott épületek—
ből és gépekből tevődik össze. A nemzeti vagyon esetében is hasznos és fontos, hogy mind- két közelítésben meghatározzuk tartalmát és szerkezetét, mert ahogy a nemzeti jövede—
lemnél, úgy itt is nagyon különbözők és nélkülözhetetlenek azok a vizsgálatok, amelyeket a nemzeti vagyon használati értékének, illetve vagyoni összetételének alapján lehet és kell el- végezni. Mint arra rövidesen kitérünk, a kétféle közelítés nemcsak eltérő koncepciójú kate—
góriákból építi fel a nemzeti vagyont, hanem eltérő végösszeghez is vezet a külföldi tartozá- sok és követelések számításba vétele miatt. Egyelőre azonban korlátozzuk a fogalmakat a belföldi viszonyokra.
A nemzeti vagyonba tartozó eszközöket globálisan ugyan a belföldi gazdasági alanyok halmozták fel megtakarításaikból, de az eszközök jelentős része nem annak a birtokában van, aki a beruházáshoz szükséges összeget megtakarította. Van tehát olyan gazdasági alany, akinek van eszköze, de nincs vagyona és fordítva. A vagyon átengedése más személy vagy szervezet részére nem végleges és nem ingyenes, hanem hitel útján következik be. itt nincs mód arra, hogy a hitelnyújtásnak és a hitelfelvételnek a mai gazdaságban kialakult rend- kívül szerteágazó és bonyolult mechanizmusát ismertessük, de a saját vagyon átengedésé- nek formáit e fejezet végén rendszerbe foglaljuk, amikor a pénzügyi eszközöket (és forráso-
kat) osztályozzuk. _ _
Nem igényel részletesebb indoklást, hogy akár vállalati, akár népgazdasági szinten vizs- gáljuk a vagyoni helyzetet, teljes és világos áttekintést csak akkor kapunk, ha a materiális esz- közök és a saját vagyon mellett azt is látjuk, hogy ezekből mekkora a hitelforrásból szárma- zó rész, illetve hogy a saját vagyonnak mekkora részét engedte át a tulajdonos hitel formá- jában más gazdasági alanynak. Itt bizonyítás nélkül elfogadhatónak tételezzük fel, hogy a készpénz, a betét, a részvény és más hasonló pénzügyi eszköz szintén a hitelnyújtás és a hi- telfelvétel körébe tartozik, s nemcsak a bankhitel vagy az áruhitel. Továbbá azt is elfogadott—
nak tekintjük, hogy az egyes személyek vagy gazdasági szervezetek vagyoni poziciója (sa- ját vagyonának nagysága) szempontjából a készpénz vagy kihelyezett hitel ugyanolyan gaz—
dasági értékkel bíró eszköz, minta saját tulajdonában levő árukészlet vagy épület. Elemi szin- ten tehát minden tulajdonosnak lehetnek materiális eszközei és pénzeszközei. és lehetnek pénzügyi kötelezettségei és lehet saját vagyona.
Ha tehát a nemzeti vagyon forrásait keressük, és a vizsgálatot nemcsak a nemzet egé- szére, hanem az egyes vagyontulajdonosok szintjére is értelmezzük, akkor az egyik oldalon össze kell gyűjteni a társadalom vagy egyes szektorok, vagy egyes személyek és vállalatok birtokában levő pozitív értékű vagyonelemeket; másfelől össze kell gyűjteni az ezekkel szem—
benálló negatív előjelű kötelezettségeket és az adódó különbözetet. Ekkor ismerjük meg, hogy egy—egy szférának összesen mekkora az eszközállománya, és hogy ez milyen mérték- ben származik saját, illetve idegen forrásból. A közgazdaságtan, továbbá a számvitel és a staisztika e két vetületet hagyományos szóhasználattal ,,eszközök és források" vagy "akti—
vák és passzívák" cimen különbözteti meg. Nagyon tömör formában bármely gazdasági
A NEMZETl VAGYON FOGALMI RENDSZERE ' 489
alanyra vagy a gazdasági alanyok bármely csoportjára és a nemzet egészére a vagyoni hely- zet a következő sémával adható meg:
Eszközök Források
Reáleszközök Saját vagyon
Pénzügyi eszközök Pénzügyi tartozások
A saját vagyon fogalma jól értelmezhető mikrogazdasági szinten is és népgazdasági szinten is, ugyanis az egyedi saját vagyonok összessége a nemzeti vagyonnal egyenlő.
Egyébként a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény is ugyanígy definiálja ezt a fogalmat, mondván: ,,Az adóalany beruházásainak, álló- és forgóeszközeinek, valamint máshol befek- tetett eszközeinek saját forrása a vagyon."8
Most jutunk el oda, hogy a nemzeti vagyonnak az előző fejezetben adott definícióját pontosítsuk. Népgazdasági szinten ugyanis a nemzeti vagyon materiális eszközeinek érté- kéhez hozzá kell adni az ország arany- és devizakészletét, továbbá a külfölddel szemben fennálló pénzügyi követeléseket és befektetéseket, viszont le kell vonni a külföldi tartozáso—
kat és a külföldiek vagyoni részesedését. A teljes definíció tehát: a nemzeti vagyon a társa- dalom rendelkezésére álló gazdasági erőforrásoknak a külfölddel szemben fennálló követe—
lésekkel és tartozásokkal módosított összege. Más megközelítésben a nemzeti vagyon a bel—
földi gazdasági alanyok tehermentes saját vagyonának az összessége.
itt kell kimondani azt is (mert vannak ellenvélemények), hogy a nemzeti vagyon forrása- inak tartalma, együttes összegük csakis az eszközökkel együtt, azokkal egyező tartalommal és egyező értékeléssel deüniálható. Ha ugyanis egyszer állást foglalunk például a természeti kincseknek vagy a szabadalmaknak nemzeti vagyonként történő számbavétele mellett, ak- kor ezeknek atehermentes értéke értelemszerűen beletartozik atiszta vagyon összegébeis.
Logikátlan és feleslegesen bonyolultis lenne eltérően definiálni a nemzeti vagyon eszközei- nek és forrásainak az értékét.
A pénz- és hite/kapcsolatok; az eszközök értékének megsokszorozódása
A nemzeti vagyon számbavételének ma és a jövőben is a dolgok logikájából követke- zően a mikrogazdasági szinten elrendelt és megfigyelt vagyoni kimutatásokból kell felépül—
nie, megteremtve ezáltal a mikro— és a makrostatisztlkai adatok összhangját. Ha a mikrogaz- daság alanyai közé minden természetes és jogi személyt beveszünk, idevéve a vállalatokat, pénzintézeteket, költségvetést, magánszemélyeket, és a reáleszközeik mellett számba vesszük a köztük fennálló összes pénzügyi kapcsolatot, azaz a tartozásokat és követelése—
ket, akkor népgazdasági szinten az összes eszköz állománya kétszer—háromszor meghalad- ja a nemzeti vagyonként definiált összeget. Természetesen ez a duplázódás—triplázódás a forrás oldalon is bekövetkezik. Vegyük a következő egyszerű eseménysort: egy háztartás megtakarít jövedelméből 100 000 forintot, azt hosszú lejáratú betétként elhelyezi az OTP-ben, amiből az OTP részvényt vásárol egy részvénytársaságban, s a részvénytársaság a befize- tett részvényből épületet építtet. Ez esetben az egyes gazdasági alanyok vagyoni helyzete:
Eszközök Források
Háztartás: betét ... 100 000 Ft Háztartás: saját vagyon . . 100 000 Ft OTP: részvény . . 100 000 Ft OTP: betét ... 100 000 Ft Rt.: épület . . . . 100 000 Ft Rt.: részvénytőke . 100 000 Ft
_Összes eszköz ... 300 000 Ft —Ósszes forrás ... 300 000 Ft
5 1988. évi IX. törvény 24. § lttlegyezzükmeggáhogyhelymbbhelyeubblenne atehermentea eazközök értékét mindenütt Whoa!-aan _aalétvagyon'-,naknevaznl hogyaz éamáavegyonlkategérléktél egyértelműlegyenazelhatároléa. A l
azólóteaa. élel töwénynekogyikleggyakrabbanhmnélt ldfelezéaeazinténa .".vagyon aanélkül, hogydell akntlekben körülírt értelmet adjamld.
490 DR. Ánww JÁNOS
A példa jól érzékelteti, hogy ,,igazi" (saját) vagyona csak a háztartásnak, igazi (reál-) esz- köze csak a részvénytársaságnak van. Az is kitűnik, hogy minden követeléssel szemben egy ugyanolyan típusú és összegű tartozás áll fenn, ezek közül a belföldiek kiegyenlítik egymást (de semmiképpen nem semlegesítik egymástl), és népgazdasági szinten csak a külföldi tar- tozások és követelések maradnak fenn. Ma különösen hangsúlyozni kell, hogy jóllehet a köl- csönös belföldi pénzügyi kapcsolatok nem is növelik, nem is csökkentik a nemzet vagyonát, a pénzviszonyok vizsgálatát nem lehet az üzemgazdaságtan hatáskörébe utalni. A pénzügyi kapcsolatok jellege és struktúrája, a pénzforgalom intenzitása és gördülékenysége ugyanis nagyon jelentősen javíthatja, rossz esetben károsan fékezheti a gazdaság működését, így például a termelés realizálását, a megtakarítások befektetését, a szerződéses fegyelem meg- szilárdítását. Ami pedig a külföldi hitelkapcsolatokat illeti, nyilvánvaló, hogy nemcsak az egyenlegnek van óriási jelentősége, mert az növeli vagy csökkenti a nemzeti vagyon értékét, hanem az is kiemelt figyelmet érdemel, hogy a külföldi tartozások milyen szektorokat és in- tézményeket terhelnek, milyen pénznemben és milyen lejárattal kell azokat törleszteni.
E kérdés összefoglalásaként tehát leszögezhetjük, hogy a nemzeti vagyon témakörébe tartozó statisztikai felmérésnek és publikálásnak nemcsak egyenlegezett nettó vagyonada- tokat, hanem a gazdasági alanyok egymás közötti és a pénzintézetekkel, költségvetéssel fennálló teljes kapcsolatait kifejező adatokat is tartalmaznia kell. Legalábbis törekednie kell e kapcsolatok minél teljesebb felmérésére.9
A pénzügyi eszközök és tartozások osztályozása
A pénzügyi eszközök és források, annak ellenére, hogy a vagyonmérleg mindkét olda—
lán előfordulnak, típusuk szerint azonos csoportokra oszthatók, hiszen minden pénzügyi kö- veteléssel egy másik gazdasági alanynál egy vele azonos összegű és jellegű pénzügyi tar- tozás áll szemben. Ezeknek az eszközöknek és forrásoknak a tartalmi azonosítása tehát min—
dig megköveteli nemcsak annak megnevezését, hogy milyen típusú pénzeszközről van szó, hanem azt is, hogy a szóban forgó típus a vizsgált gazdasági alanynak a követelését vagy tartozását jelenti-e.
Ami az idegen források tartalmi felosztását illeti, mostantól (1989-től) kezdve célszerű két főcsoportot alkotni, mert főleg az első főcsoportba tartozó elemek hivatottak a szocialis- ta piacgazdaság tulajdonviszonyait kifejezésre juttatni. A másik főcsoport magukat a hagyo- mányos hitelkapcsolatokat reprezentáló pénzügyi tartozásokat és követeléseket öleli fel, amelyre együttesen az jellemző, hogy a kölcsönnyújtó úgy bocsátja át ideiglenes jelleggel pénzeszközeit, hogy nem avatkozik be az igénybe vevő gazdálkodásába, legfeljebb előre kikötött használati düat (kamatot) kér érte. Ezeket nevezzük pénz- és hitelköveteléseknek, il- letve hiteltartozásoknak. Az első főcsoportba az olyan vagyonátcsoportositások tartoznak, amelyeknek fejében a vagyontulajdonos a vagyon igénybe vevőjével szemben követelményt támaszt az átengedett vagyonnal elért nyereségből való osztozkodásra, sőt be is avatkozik a gazdálkodás irányításába és ellenőrzésébe. ldetartoznak a részvények, vagyonjegyek, va- gyoni érdekeltségek és befektetések. Ezeket együttesen ,,Érdekeitségek" megnevezéssel foglalhatjuk össze. Valójában erre a főcsoportra sem az ideiglenes, sem az idegen befekte- tés nem találó kifejezés, szemben a felvett hitelekkel, amelyek valóban ideiglenes és idegen befektetésnek minősülnek, mégis alapvetően fontos kimondani, hogy egy vállalat rész- vénytőkéje, a más belföldi vagy külföldi vállalattól, esetleg magánszemélytől átvett vagyoni befektetés nem minősíthető az üzemeltető vállalat saját vagyonának, hanem az a befektető vagyona, így az üzemeltető vállalat szempontjából idegen vagyonnak kell kimutatni, bármi- lyen bensőséges a befektetők és üzemeltetők kapcsolata. A pénz és hiteltartozások, illetve
9A nemzetközi ajánlásokban használt angol kifejezések nagyon figyelmesen megkülönböztetik az összesített és ez egyeniegezéesel összevont aggregátumokat, az eiőbblre : _oomblned , az utóbbira a ,,consolidated" jelzőt használva.
A NEMZET! VAGYON FOGALMl RENDSZERE * 491
követelések csoportosítására kialakult típusok vannak, ezzel szemben az érdekeltségek bel—
ső tagolása nyilván módosítható, amikor véglegesebbé válnak idehaza az egyes formák.
Az alábbi osztályozás a pénzeszközöket alapvető típusok és funkciók szerint rend—
szerezi, de itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy mindegyik típuson belül kardinális jelentősége van a belföldi és a külföldi pénzeszközök megkülönböztetésének, sőt a külföldieken belül a konvertibilis és a nem konvertibilis (illetve a rubel— és nem rubelelszámolású) pénzeszközök
kettéválasztásának. '
A pénzeszközök és tartozások osztályozása típusok szerint
i. Érdekeltségek
1. Részvény (illetve részvénytőke mint tartozás) 2. Vagyonjegy, részjegy
3. Vagyoni betét és társulás 4. Egyéb érdekeltség
ll. Pénz- és hitelkövetelések (illetve -tartozások) 1. Arany, deviza, pénz
2. Bankbetét és egyéb betét 3. Pénzintézeti hitel
a) Hosszú lejáratú hitel b) Középlejáratú hitel 0) Rövid lejáratú hitel
4. Kormányhitel, költségvetési hitel 5. Kötvény, váltó, értékpapír
6. Áruhitel, kereskedelmi előleg és kölcsön
7. Elszámolás alatti járandóság, illetve kötelezettség 8. Egyéb pénzügyi követelés (illetve tartozás).
Ezek a tipusok mind a pénzintézeteknél, mind az egyes vállalatok és intézmények va—
gyoni kimutatásaiban természetesen további konkrét kategóriákra megosztva kerülnek nyil- vántartásra, például a betéteket a lekötés ideje és a kamat nagysága szerint különböztetik , meg, a részvények közül a törzsrészvényeket és a különleges jogokat biztosító más rész-
vényeket elkülönítik atöbbi részvénytől. ' A saját vagyon tagolása
A saját vagyon belső tagolása már távolról sem hajtható végre olyan egyértelműen, mint a reáleszközöké, hiszen lényegében egy maradványértékről van szó. Ennek eredete valami- kor a messzi múltban ugyan egy meghatározott tulajdonos megtakarításából volt levezethe- tő, de előbb az államosítások és szövetkezeti szervezések, majd az átszervezések, a vagyon- juttatások s nem utolsósorban a vagyoni átértékelések és a vagyoni viszonyokba való be- avatkozások kusza szövevénye miatt gyakorlatilag lehetetlen levezetni egy mai vagyontulaj- donos saját vagyonát korábbi saját megtakarításaiból. így szinte minden évben, de legalább 4-5 évenként újra kell rendezni és újra kell értékelni mikroszinten is, makroszinten is a vagyo- ni állapotot, s azon belül a saját tulajdon nagyságát (mint az új helyzetben adódó marad—
ványt).
Az elmúlt évig (1988—ig) az állami tulajdonban levő álló- és forgóeszközök tulajdonosi hovatartozásában nem volt kétség, hiszen azok egyértelműen társadalmi össztulajdonnak minősültek. A gazdasági társaságokról szóló törvény 1989 elejei életbe lépése, továbbá az ún. átalakulási törvény napirenden levő kidolgozása már bizonytalanná teszi, hogy egy ed—
digi állami vállalat kezében levő tehermentes eszközállomány valójában kinek is a saját va- gyona: az államé? a szóban forgó vállalaté? egy pénzintézete? egy ún. holdingé? több tulaj—
donosé? Ezekről a húsba vágó kérdésekről, elsősorban a statisztikai mérés és osztályozás
492 on. ÁRVAY JÁNOS
szemszögéből közelítve, a szerző e tanulmány utolsó fejezetében kísérel meg valamilyen ki—
indulási elképzelést kialakítani, amit majd a viták és az élet tapasztalatai alapján módosítva kell a gyakorlatban alkalmazni.
Ebben a pontban csak annak felvetésére szorítkozunk, hogy a saját vagyon globális ér- tékét funkciója és tulajdonosi motivációja szempontjából mindenképpen szükséges néhány alapvető kategóriára felosztani. Mindenekelőtt tudomásul kell Vennünk azt a kényszerű tényt, hogy minden központi és vállalati óhaj ellenére még sokáig lesznek olyan vagyonelemek, amelyek nem kerülnek vállalati és intézményi szinten értékelésre, s igy az egyes vagyonm—
lajdonosok vagyonmérlegének mind az eszköz, mind a forrás oldaláról hiányozni fognak (például a föld és az ásványi kincsek értéke). Számos vállalatnál viszem, főleg ahol külső tő- ke részvételére kerül sor, a természeti erőforrások értékben is megjelennek, és részét képe—
zik a saját vagyonnak. Logikai és értelmezésbeli okok miatt tehát meg kell különböztetni az értékeit és a nem értékelt vagyont; az utóbbit célszerű eszmei vagyonértéknek nevezni a nem- zeti vagyon fogalmi rendszerében. (Feltételezhető, hogy az újratermelhető eszközök teljes körben nyilvántartásba kerülnek a vállalati vagyonmérlegben.)
Egy következő fontos osztályozási szempont alapján el kell különíteni a nyereségre tö- rekvő vagyont a személyes fogyasztást, egyéni kényelmet és biztonságot szolgáló vagyon—
tól, továbbá a társadalmi szükségleteket társadalmi önszervezés és méltányosság alapján kielégíteni törekvő ,,társadalmi" (szociális és közösségi) vagyontól. Nyilvánvalóan óriási az a funkcióbeli és motivációs különbség, ami egy kórházban és egy könnyűipari vállalatban megtestesülő vagyon között fennáll. A későbbiekben, amikor a szocialista piacgazdaság tu- lajdonviszonyai kialakulnak, minden bizonnyal pontosabb és világosabb deliníciók és oso- portok alakíthatók ki, de már most szükségesnek látszik legalább az alábbi vagyontipusok megkülönböztetése.
A nemzeti vagyon (tiszta vagyon) tagolása a saját vagyon főbb típusai szerint
1. Saját vagyon (elemi vagyonmérlegekben értékelt vagyon) a) Vállalkozói vagyon
b) Szociális és közületi vagyon 0) Személyi vagyon
2. Természeti tényezők eszmei értéke (elemi vagyonmérlegekben nem értékelt vagyon) a) Természeti kincsek
b) Környezeti tényezők
Minden csoporton belül további alcsoportok kialakitásának van létjogosultsága. így pél- dául említést érdemel, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény többek közt meg- különbözteti az alapítói vagyont, a működésből felhalmozott vagyont és a tartalékvagyont. A vállalkozói vagyon fogalmába azonban bele kell érteni a szövetkezeti vagyont, a rész- vényvagyont és nem utolsósorban a magánvállalkozásoknak (a személyi vagyon körét messze meghaladó) saját vagyonát.
Nem eléggé kifejező a szociális és közületi vagyon megnevezés azoknak a szerteága- zó funkcióknak a megjelölésére, amelyeket a vállalkozói vagyontól is, és a személyi vagyon- tól is el kell határolni. Mindenekelőtt idetartozik a költségvetési intézmények teljes vagyona, de ide célszerű sorolni a társadalmi szervek, az egyesületek és a karitatív szervezetek vagyo- nát is, hiszen ez a vagyon alapjában véve nem a nyereség maximalizálási lehetőségeitől füg—
gően, hanem az ilyen intézmények alapításakor kitűzött alapvető társadalmi érdekek alapján működik és fejlődik.
A személyi vagyon a lakosság lakás— és háztartási saját vagyonán kívül az elsődlegesen önellátás és önfenntartás célját szolgáló kisipari ——kisüzemi tevékenységek keretében műkö—
dő eszkőzök tehermentes értékét hivatott kifejezni.
A NEMZETI VAGYON FOGALMI RENDSZERE 493 A fogalmi meghatározások és az alapvető osztályozási szempontok kifejtése után az alábbi sémában összefoglaljuk a nemzeti vagyon statisztikai számbavételének és prezentá- lásának mutatóit és azok egymáshoz viszonyított kapcsolatát. A séma egyben a fogalmak egységes terminológiájának kialakítását és elfogadását is hivatott szolgálni.
A nemzeti vagyon fogalmi rendszere
Eszközök Források
I. REÁL§SZKÖZÖK Ill. TISZTA VAGYON (nemzeti vagyon)
1. Ujratermelhető eszközök 1. Saját vagyon
A) Felhalmozott eszközök A) Vállalkozói vagyon
B) Háztartások tartós készletei B) Szociális és közületi vagyon C) Személyi vagyon
2. Természeti erőforrások 2. Természeti erőforrások eszmei értéke
A) Természeti kincsek _ A) Természeti kincsek _
B) Környezeti tényezők B) Környezeti tényezők
II. PÉNZESZKÓZÖK IV. TARTOZÁSOK
1. Érdekeltségek (kihelyezett) 1. Érdekeltségek (átvett forrás)
A) Belföldi A) Belföldi
8) Külföldi 8) Külföldi
2. Pénz és kihelyezett hitetek 2. Hiteltartozások
A) Belföldi A) Belföldi
8) Külföldi 8) Külföldi
összes ESZKÖZ 633253 FORRÁS
Kiegészítő adatok:
v. SZELLEMI ERÓFORRÁSOK
1. Emberi erőforrások 2. Kulturális kincsek
w. FELHALMOZOTT ESZKÖZÖK BRUTTÓ ÉRTÉKE
. A kömyezeti tényezők másik lehetséges helye a .vonal alatt" jeiölhető ki.
A NEMZETI VAGYON VAGYONTÁRGYAle ÉRTÉKELÉSE
A tulajdonviszonyok megváltoztatásának napirenden levő programja szerint az állami vállalatoknak gazdasági társasággá való átalakulása, továbbá külföldi vagy magántőkéknek a vállalkozásokba való befektetése nem valósüható meg, ha a társuló tagok előzőleg nem állapítják meg pontosan a leendő társaság induláskori vagyoni helyzetét s abban az egyes tagok vagyoni részesedését.
Az értékelés és újraénékelés aktualitása
Valójában azonban nemcsak most, a vegyes tulajdonú vállalatok létrehozása, hanem a tisztán állami tulajdonban levő vállalatok működésének reális megitélése érdekében is alap—
vetően fontosak az olyan kérdések, mint: mennyit ér a vállalatok eszközállománya? mekko- ra a termelés fajlagos eszközigénye? milyen összeggel kell növelni a folyó termelési ráfordí- tásokat az állóeszközök értékcsökkenési leírása címén? mekkora összeget kell tartalékolni az elhasznált állóeszközök pótlása érdekében? Ezért a közgazdaságtan mindig nagy figyel- met fordított az állóeszközök és minden másfajta eszköz értékelésére, kimondva, hogy a
494 DR. ÁRVAY JÁNOS
gondos gazdálkodáshoz az eszközállomány értékét folyamatosan karban kell tartani, azo—
kat rendszeresen újrakell értékelni a mindenkori áraknak és az elhasználódásnak megfele—
lően.
Amig ez a követelmény csak elméleti síkon merül fel, vagy amíg az eszközöknek csak egy tulajdonosa van, azaz amig az állóeszközök átértékelésének nincshúsba vágó közvet- len következménye, addig a vállalati vagyon nagyságának reális megállapitása megmarad- hat a jámbor óhajok szintjén. Nagyrészt ez volt a helyzet idáig. Amint azonban bármilyen összegű magán— vagy külföldi tőke betársul az állami tulajdonba, azonnal létkérdéssé válik, hogy milyen lesz az elért nyereségen az osztozkodás aránya, sőt, az állóeszközök értékcsök- kenési leírásának nagyságától függően maga a felosztható nyereség is több vagy kevesebb lesz.
A vagyoni hozzájárulás mértéke mindkét társuló fél oldaláról a közös vállalkozásba fek- tetett tehermentes saját vagyon alapján kerül megállapításra. A magán— és külföldi tőke ese—
tében ez rendszerint az állami vállalatnak átadott likvid pénzeszközöket, a felajánlott szaba—
dalmak és termelési eljárások értékét, esetleg a vállalkozásba hozott álló— és forgóeszközök értékét jelenti. Ezekhez az eszközökhöz rendszerint nem kapcsolódik hiteltartozás, amelye—
ket a magánszemély vagy a külföldi válallkozó be akarna hozni a közös (vegyes) vállalatba.
Ezzel szemben a ,,befogadó" állami vállalat saját vagyona a tulajdonában levő álló- és fo'r—
góeszköz-állományból és az azt terhelő hiteltartozásból, azaz a kettő különbözetéből adó- dik.
Ma minden vállalat rendszeresen összeállítja vagyoni mérlegét, amely többek között megmutatja a vállalat tehermentes saját vagyonát. A bankhitelek és egyéb pénzügyi tartozá- sok állományát a mindenkori könyvérték szerint lehet és kell elfogadni; ennek nagyságát semmilyen alku vagy átértékelési koncepció nem befolyásolhatja. Ugyanez vonatkozik a vál—
lalat által mások számára nyújtott hitelekre és pénzügyi kintlevőségekre, amelyeket könyv szerinti értékben kell az aktiv vagyonelemek között számba venni. Annál inkább vita tárgyát képezi az ún. reáleszközök, mindenekelőtt az állóeszközök, a készletek és más vagyontár—
gyak mai (azaz társuláskori) értékének megállapítása.
Ugyanilyen módon merül fel az értékelés igénye a szövetkezetek, a költségvetési intéz—
mények és a magánszemélyek tulajdonában levő vagyontárgyak vonatkozásában is; a fel—
merülő problémákat azonban itt most az állami vállalatok körére értelmezve fejtjük ki.
A beszerzéskorí és az újrabeszerzési érték
A jelenleg érvényes központi irányelvek szerint a vállalatok állóeszközeiket a beszerzés időpontjában érvényes árakon tartják nyilván könyveikben, s ebből az értékből írják le a fo—
lyamatos értékcsökkenést. Az 1968 előtt beszerzett és még állományban levő állóeszközök 1968. évi árakon szerepelnek, mert 1968. január 1-én minden vállalat erre az árszinvonalra értékelte át korábban beszerzett állóeszközeit. Az elmúlt 20 év alatt az állóeszközök árszín- vonala folyamatosan és lényegesen emelkedett, így az azonos használati értéket képviselő épületek vagy gépek egymástól nagyon eltérő árakon kerülnek összesítésre; ami miatt az ál- lományadatok érdemleges közgazdasági vagy üzemgazdasági elemzésre nem használha- tók. Egészében véve mind a leírás előtti bruttó, mind a leírás utáni nettó érték könyv szerinti összege lényegesen alacsonyabb, mint amennyiért ezek az állóeszközök mai árakon besze- rezhetők. így tehát a vállalati eszközállomány egésze s ezen keresztül a vállalati saját vagyon is jelentősen alul van értékelve; vagyis a könyv szerinti saját vagyon értéke alapján egy tár- sulásban érdekelt vállalat aránytalanul hátrányosabb részesedési Pozícióba kerülne, mint a napi értéken behozott magán-, illetve külföldi vagyon tulajdonosa. 0
10A jelenlegi rendelkezések csak a társas vállalkozássá való átalakulás esetén és a társaságba bevitt vagyontárgyak átértékelését engedik meg. (Lásd: Dudás Jánosné: A vállalkozási nyereségadóhoz igazodó számvitet. — Figyelő. 1988. december 15.
15. old.)
A NEMZETI VAGYON FOGALMI RENDSZERE 495
Tetézi ezt a problémát az a körülmény, hogy a vállalati nyilvántartásban bizonyos" esz—
közök, mindenekelőtt a termőföld, az építési telkek és a termelési célokat szolgáló más föl- dek, a vállalat által kifejlesztett saját szabadalmak és szellemi javak, továbbá a vállalat keze—
lésében (kiaknázási jogában) álló természeti kincsek egyáltalán nincsenek felértékelve és a vállalati saját vagyonba belefoglalva. Minthogy ezek az eszközök is nélkülözhetetlen előfel- tételét képezik a termelésnek, minden vállalatnak elemi érdeke, hogy legalább a társulás al- kalmával biztosítsa az ilyen eszközökből eredő hozamokhoz való jogát, s ne engedje át azt ellenérték nélkül a betársuló partnernek. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a vagyontárgyak- nak az értékbeni számbavétele nemcsak az idegen tőkével való társulás, hanem minden üzemgazdasági elemzés számára nélkülözhetetlen.
A mindenkori beszerzési (történelmi) árakon és a hiányosan nyilvántartott vagyont tehát át kell értékelni, hogy az egyfelől teljes legyen, másfelől folyamatosan tükrözze azt a pénz—
összeget, amennyiért azok a vagyonkimutatás időpontjában az akkor érvényes árakon újra- beszerezhetők volnának. Ez az ún. ,,újrabeszerzési érték" vagy ,,pótlási érték" '(replacement cost). Az eszközök értékének folyamatos karbantartásával egyben a vagyoni állapot, azaz a saját vagyon értéke is megfelelő összegben kerül kimutatásra, de egyúttal ezt az új értéket szükséges figyelembe venni a termelés költségei között állóeszköz—elhasználás címén.
A vállalati vagyontárgyak újraértékelését központi úton, törvényesen kell előírni és vég- rehajtását részletesen szabályozni. Azaz nemhogy tiltani, hanem éppen a társadalmi köztu- lajdon védelme és ésszerű hasznosítása érdekében azt kötelezően kellene bevezetni. Ezt a kormány, azon belül a Pénzügyminisztérium számára cimzett követelményt egyaránt támo—
gatja a tudományos közvélemény, a társulások létrehozásának gyakorlati igénye, a külföldi tőke beáramlása iránti hazai óhaj és a hagyományos vállalatok azon vezetőinek igénye, akik saját erőből törekednek gazdálkodásuk érdemi átalakítására.
Nem fér e tanulmány keretébe az állóeszközök és a természeti erőforrások újraértéke- lésének módszertana, mert ez a kérdéskör önmagában egy külön és terjedelmes elemzést igényel. Hiszen az előírandó központi irányelveknek olyan bonyolult kérdéseket kell majd szabályozniok, hogy miként kell a ma már nem gyártott, de még használatban levő gépeket és berendezéseket mai árszínvonalon értékelni? Hogyan kell összehasonlítani a 100 éve más technológiával és más anyagokkal épitett épületeket? A környezetvédelem érdekében vég—
zett kiegészitő beruházásokat az alapkapacitás beruházási költségét növelő tényezőnek, azaz drágulásnak vagy önálló hasznos funkcióval rendelkező állóeszköznek kell—e minősíte—
ni? Hogyan kell kezelni az egyszer, esetleg kétszer-háromszor már teljesen leirt, de még min- dig használatban levő épületeket vagy gépeket? Itt most az újraértékdlésnek csak néhány el-
vi jellegű, de különösen aktuális kérdését vetjük fel. ;
Az üzleti hírnév, a piaci érték és az újrabeszerzésí érték
A vállalati vagyon értékelésének a legkényesebb és legbonyolultabb kérdése az, hogy az állami vállalatok vagyona számos esetben nem ér annyit, mint amennyit az előbbiek sze- rint felállított újraértékelési követelmények esetén a vállalati könyvek kimutatnának, mert rossz a vezetésük, veszteséges a termelésük, fizetésképtelenek. Mint ma egyre gyakrabban mond- ják és írják: egy igazi tőzsdén ezeket a vállalatokat egyáltalán nem jegyeznék, illetve rész- vényeik árfolyama mélyen a névérték alatt állna. Sajnos, ez igaz! És éppen ez a szomorú va- lóság hozza az érintett állami vállalatokat rendkívül gyenge alkupozícióba még a viszonylag kis összeggel társulni szándékozó magán- és külföldi vállalkozóval szemben is. Sőt, a remélt új tőkebefektetés érdekében az ilyen vállalatok vezetői kénytelenek és gyakran hajlandók is jelentősen aláértékelni a saját vagyoni részesedést. itt nem milliós, hanem gyakran több mil—
liárd forintos engedményekről van szó, amilyet a közelmúltban néhány felszámolásra ítélt vál- lalat vagyontárgyainak elkótyavetyélésénél lehetett tapasztalni.
495 on. Ánww JÁNOS
Nem alulértékelésről van szó, hanem a reális piaci értékítélet szorítja le ilyen alacsony- ra ezeknek a bajban levő állami vállalatoknak vagyoni értékét — hangzik az elllenérvl S az- zal folytatódik az érvelés, hogy a vállalati vagyonokat mindenkor az éberszemű és rugalmas piacnak (értsd: tőzsdének) kell megítélnie és megmérnie, s az így kialakult értéken kell a va—
gyont a vállalati mérlegben is, sőt a nemzeti vagyon mérlegében is kimutatni.11
A jelen tanulmány szerzője ezeket a véleményeket alapvetően hibásnak és veszélyes—
nek tartja, mert elméleti törvényszerűségnek tünteti fel a közvagyon kritika és korlát nélküli elherdálását, ami nagy veszteségek forrása lehet, és szabad teret enged a felelőtlen gazdál—
kodás továbbélésének. Nem azt kell kétségbe vonni, hogy bizonyos kritikus esetekben va- lóban alá kell értékelni bizonyos vagyonokat, hogy új társulásként vagy új tulajdonosi ellen- őrzés alatt az eddig veszteségesen működő vállalat nyereségessé váljon, hiszen ez alapve- tő társadalmi érdek. Az aláértékelés és az ezen az áron történő hasznosítás még mindig előnyösebb a társadalom számára, mint a veszteségesen termelő vállalatok épületeinek le- bontása, gépeinek beolvasztása, hiszen a hosszú távon valós népgazdasági veszteséget előidéző termelőegységekre ezt a sorsot kell kiszabni az össztársadalmi érdek védelmében.
Miért tűnik akkor mégis célszerűnek az állami vállalatok vagyonát teljes értéken, azaz újrabeszerzési árakon számba venni a vállalati vagyonmérlegben, és a társulások vagyoni hozzájárulásának megállapításához ezzel az értékkel alkuba kezdeni? Először is azért, mert ez az érték rendelkezik valóságos, objektiv közgazdasági alappal. Ugyanis ha a szóban for—
gó vagyontárgyak nem léteznének, s azokat adott időpontban kellene felépíteni vagy besze- rezni, akkor az újrabeszerzési értéknek megfelelő pénzösszegre lenne szükség. (Értelemsze- rű, hogy a többéves állóeszközöket a fizikai és erkölcsi avulás mértéke arányában csökken- tett, azaz nettó értéken kell számba venni.) Másodszor: a vállalati vagyon újrabeszerzési ér- tékének részletes és tételes ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy bármiféle vagyoni része- sedésről szóló tárgyalásba az állami vállalat képviselője belekezdjen, hiszen az amúgyis gyenge pozícióban levő vállalat teljesen kiszolgáltatottá válik, ha nem ismeri saját vagyoni helyzetét, s nem tudja, mekkora engedményt tesz a remélt haszon ellenében. Harmadszor.
egy—egy vállalat gyenge pozíciója nem egyformán hat a különböző vagyontárgyak aláértéke—
lésére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy adott minőségű földterület értéke kevésbé függ a vállalat—
gazdálkodásának hatékonyságától, mint épületeinek értéke, de még ez utóbbi is kevésbé, mint a gépi berendezéseké. Negyedszer: nemcsak rossz, hanem átlagos, sőt jó alkupozíci- óban levő vállalatok vagy vállalatrészek is vannak, amelyek esetleg nemhogy engedményre, hanem vagyoni többlet elismerésére tarthatnak igényt. Végül, de nem utolsósorban: reális vagyoni helyzetképre azoknak a vállalatoknak is szükségük van, amelyek nem alakulnak át vegyes tulajdonú társasággá, s így fel sem merül a vagyoni értékük feletti alkudozás kérdé- se.
Az újrabeszerzési értéken és a vegyes vállalkozás során kialkudott értéken számba vett vagyon közötti különbség természetesen alapvetően fontos és a tények vaskos igazságával rendelkező vagyonveszteség vagy vagyonnyereség, amely sokirányúan hat a termelés irá- nyitásában való részvételtől a nyereségfelosztásig bezárólag minden gazdálkodási folyamat- ra. E különbséget a tőkés országokban az ott szerzett pozitív tapasztalatok alapján "good—
will", azaz ,,jó hírnév" megnevezéssel használják, minthogy a vállalkozások jelentős részé- nek vagyona nagyobb, mint vagyontárgyainak újrabeszerzési értéke, hiszen a kialakult ve—
vőkör, a jó márkanév, a hozzáértő alkalmazotti gárda és hasonló tényezők valóban a reálva- gyonhoz hasonlóan pénzértékben kifejezhető többlettőkét jelentenek.
A jó hírnévnek azonban létezik az ellentéte is; sajnos hazánkban nagy számban vannak olyan állami vállalatok, amelyeknél ez a tétel negatív előjelű, amennyiben vagyoni pozíciójuk
" Dr. Nyilas András: Gondolatok a nemzeti vagyonról. ' Statisztikai Szemle. 1987. évi te. az. 1204-1 . old. Hasonló nyilatkozatok jelennek meg nap mint nap; legutóbb például a Népszabadság 1m. febmár 9-i számában Angyal ámtól. Kopátsy Sándortól és másoktól. Holott a részvények vétele és eladása, árfoiyamaik változása kötve-timi]! nem módositja az érintett részvénytúneságok vagyonát, sem vagyoni mérlegét, hanem csak a részvények tulajdonosainak vagyonát,
