A VlZVAGYON SZÁMBAVÉTELE
A NEMZETI VAGYON TÉTELEl KÖZÖTT
DR. HAJPÁL GYULA — DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ
A második világháború utáni évtizedekben bekövetkezett rendkívül gyors
gazdasági fejlődés számos új problémát is felvetett, amelyek minden bizonnyal je- lentős hatással lesznek a világgazdaság jövőbeni fejlődésére. és ennek megfele—lően új gazdaságszemlélet kialakulását mozdítják elő. E problémák közül az egyik legnagyobb hatású a társadalmi gazdálkodás anyagfelhasználásának és energia- igényének nagymértékű növekedése és ennek következményeként a természeti erő- források egyre fokozódó túlterheltsége. Az igénybevétel fokozódását mutatja, hogy az utóbbi három évtized alatt egyes nyersanyagokból —— például különböző fémekből.
energiahordozókból — a világgazdaság felhasználása megsokszorozódott. A gyor—
suló mértékű anyag- és energiafelhasználás várható következményeinek vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy egy sor nélkülözhetetlen nyersanyagból —— a jelenlegi fogyasztási színvonal fenntartása mellett is —— csak egy—két emberöltő idő- tartamára elégséges készlet áll rendelkezésre. Kétségtelen, hogy a természeti va- gyont az emberiség hosszú időn át kimeríthetetlen készletnek tekintette. Ma már azonban látjuk. hogy míg a történelem eddigi folyamán a felhasználás a kész- letekhez képest olyan alacsony színvonalú volt, hogy szinte e tőke kamataiból él—
tünk, addig a mai felhasználási színvonal mellett már magát e tőkét kezdjük
felélni.1
Figyelmet érdemelnek azok a változások, amelyek az utóbbi évtizedekben a természeti erőforrások teljesítőképességére vonatkozó, évszázadok óta érvényes nézetekben végbementek.2 Szinte minden átmenet nélkül összeomlott az olyan —-—
általában a gazdasági gondolkodás hátterében meghúzódó. de azért erős ha- tású — optimizmus. amely szinte kimeríthetetlennek tekintette a természeti erőfor- rásokat, és így vette figyelembe (vagyis tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta)
ezeket a gazdasági számításokban.3
Nem kétséges. hogy az anyagfelhasználás növekedésének ilyen irányú ha—
tása a természeti erőforrások közül a víznél különösen nagy mértékben érvénye—
sült. A ma élő generációk nagy része még vissza tud emlékezni arra az időre,
! Meadows. D. H.: The limits to growths. Universe Books. New York. 1972. 205 old.
? Gábor, D. — Colombo, U.: Beyond the age of waste. Pergamon Press. Oxford. 1978. XVIII. 237 old.
(Meg kell teremteni a szerves kapcsolatot a társadalmi gazdálkodás és az ökológiai rendszer között. Ezért az újratermelhető természeti erőforrások fokozott felhasználására van szükség. A gazdaság! terveket is a termé-
szeti adottságok fokozott szem előtt tartásával kell elkészíteni.) ,
3 Ez a szemlélet erősen érezteti hatását a gazdaságelmélet fejlődésében is. A merkantilisták -— Petty — még egymás mellett említették a természetet és a munkát a termelési tényezők vizsgálatakor. A klasszikusok azonban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek a munka szerepére. Álláspontjuk és az arra felépített értékek mélet nyilvánvalóan azt mutatja. hogy a természeti erőforrásokat úgy tekintették, hogy azok ingyen és kor-
látlan mennyiségben állnak az emberiség rendelkezésére.
DR. HAJPÁL — DR. HARSÁNYI: A VlZVAGYON SZAMBAVÉTELE 357
amikor a vizet egyértelműen a szabad természeti jószágok közé soroltuk. Néhány
évtizeddel ezelőtt ez a felfogás helyénvaló is volt, mert az akkori szükséglethez képest a víz korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre.4 Az utolsó évtizedekben bekövetkezett nagyarányú gazdasági fejlődés azonban világszerte a vízfelhaszná- lás rendkívül gyors ütemű emelkedését eredményezte. Ennek oka elsősorban az újratermelési folyamat vízszükségletének növekedése, de a közvetlen emberi szük- ségletek fedezésére felhasznált vízmennyiség is lényegesen nőtt az emberiség szá- mának emelkedésével. Ezek a változások a természetben rendelkezésre álló víz—készletek és a felhasznált vízmennyiség közötti arányok eltolódásában jutnak ki- fejezésre, és földünk vízkészleteinek állandóan fokozódó igénybevételét eredmé—
nyezik.
Ha a vízkészletek igénybevételének változásáról akarunk történeti távlatú nagyságrendi képet alkotni, akkor a következő tényezők fejlődését kell szem előtt tartani.
Hazánk természetes vízkészlete — sok éves átlagadatok alapján — 150—200 köbkilométer között mozog. A hazánk folyóvíz rendszerének alapját képező víz- folyások - a Duna és a Tisza — mellett fekvő országok növekvő vízigényei miatt a hazánkban hasznosítható vízmennyiség állandóan csökken. Durva becslések sze- rint az elmúlt századokban még évi 150—160 köbkilométer volt, jelenleg pedig mintegy 130—140 köbkilométer. A távlati tervek azonban már azzal számolnak.
hogy hazánkban a hasznosítható vízmennyiség volumene hamarosan 100 köbkilo-
méter alá csökken.Ezzel a csökkenő vízkészlettel állnak szemben a növekvő vízigények. amelyek egyrészt a népesség számának növekedéséből, másrészt az egy főre jutó vízfel- használás emelkedéséből következnek. Ha évszázadokra visszamenőleg — csu- pán e változások nagyságrendi jelzésére —— írjuk le a folyamatot, akkor a követ—
kező adatokat kell szem előtt tartani. Hazánk népessége a honfoglalás időszaká—
ban kb. 500000 fő volt, a múlt század végén mintegy 5 millió főt tett ki, a je—
lenlegi lélekszám pedig kereken 10 millió. Az egy főre jutó vízszükséglet (a gazda- sági célú vízfelhasználást is beleértve) a honfoglalás időszakában még csak napi 20 liter volt, a múlt században kb. 40 litert tett ki, jelenleg pedig már napi 1300 li—
terre tehető.
Az így becsült adatok alapján a hazai vízkészletek leterhelésének (az összes vízszükséglet és a hasznosítható vízkészlet hányadosának) növekedéséről az 1.
tábla nyújt képet.
1. tábla
A vízkészletek leterhelésének változása
A Az Az A
hasznosít- A , egy főre ö'sszes vízkészletek
,, ható lakossag jutó víz- viz— leterhelé-
idoszak vízkészletek szamanak szükséglet szükséglet sének
változása (a lX. századra jellemző értékek : 1)
lX. század vége . . . . l 1.00 1 1 1 l 1
XIX. század vége . O,87 ; 10 2 20 23
1978 0451 k 20 1 65 1300 2100
4 Ebből a szempontból figyelmen kívül lehet hagyni a viz előfordulásának azt a sajátosságát. hogy időszakonként még a vízzel legjobban ellátott vidékeken is — az időjárás alakulásától függően —- vízhiány
léphet fel.
358 DR. HAJPÁL GYULA —- DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ
Míg egy évezred alatt a vízkészletek leterhelése csupán 23-szorosára nőtt, az
utolsó száz évben a növekedés megközelítette a 100—szoros mértéket.A vízfelhasználás és a vízigény fejlődése napjainkban alapvető változást idéz elő a víznek mint természeti anyagnak gazdasági megítélésében. Mindinkább hát-
térbe szorul az a szemlélet, amely a vizet korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrásnak tekinti. és helyébe lép az a felfogás, hogy ma már a víz a szűkös mennyiségben rendelkezésre álló javak közé tartozik. Ez azt jelenti, hogya víz a szabad jószágok csoportjából a gazdasági javak sorába kerül át.5 llyen okok miatt rendkívül időszerű az ország vízforrásainak mennyiségben történő
számbavétele, a vízvagyon gazdasági értékelése.6
E dolgozat megírására a fenti felismerések adták az ösztönzést. Az alábbiak-
ban azokat a véleményeket és elképzeléseket foglaljuk össze, amelyek (: vízkész- letek és a vízvagyon számbavételével foglalkozó eddigi kutatásaink alapján ki—alakultak. Az itt közölt álláspontokat és az ismertetett módszereket természetesen nem tekintjük véglegesnek. Tudjuk. hogy a vízkészletek és a vízvagyon mennyiség-
ben és értékben történő számbavétele a nemzetivagyon—számítás nehéz'kérdései közé tartozik. Az ésszerű vízgazdálkodás megteremtéséhez szükség van viszont a
vízkészletek és a vízszükséglet közötti arány ismeretére, a vízkészlet és a vízva—gyon — adott gazdasági helyzetnek megfelelő - értékelésére.
Véleményünk szerint a vízkészletek számbavételével kapcsolatos munkák akkor
érik el céljukat, ha ezek *
— egyrészt olyan eredményekhez vezetnek. amelyek alkalmasak a víz fontosságának meg- felelő szerepeltetésére a nemzeti vagyonban és egyéb makroökonómiai számításokban;
-— másrészt módot nyújtanak arra is. hogy a vízdíjban (a víz órában) a természetes ál- lapotban levő víz értékelése is kifejezésre jusson, mert a vízkészletek és a vízigények közötti egyensúly hosszú távon csak ilyen módon biztosítható.7
A VlZKÉSZLET MENNYISÉGI SZÁMBAVETELÉNEK ELVl KÉRDÉSEI
A vízkészletek mennyiségi számbavétele kérdéseinek népgazdasági szintű vizs- gálata esetén:
A) a víznek a természetben való előfordulási formáit, B) a vízfelhasználás sajátosságait,
C) a víznek az emberi szükségletkielégítésben betöltött sokoldalú szerepét
kell alapvetően figyelembe venni. Más oldalról a vízkészletek szerepének értéke- lésénél megfelelő jellemzést adhat a víz mennyisége, minősége, illetve energia-
tartalma. Jelen tanulmányunkban elsősorban a víz mennyiségi kérdéseivel foglal-
kozunk, és azzal a feltételezéssel élünk. hogy a vizek a felhasználók számára a kívánt minőségben állnak rendelkezésre. A szennyeződés hatásának számbavé- tele a felhasználásban, illetve a vízvagyon nagyságában egy későbbi lépés lehet.5 Corni'ere, P.: Vers une comptabilité du patrimoine natur-ei. Futuribles. 1978. évi november—december.
733—746. alá. (A víz napjainkban nemcsak természeti anyag. hanem piaci jószág is.)
5 Sztatisztika narodnogo bogatsztva, narodnoga dohodü i nacional'nüe szcseta. Ocserki po balanszovoj sztatisztike. Szerk.: Vajnstein, A. L. Nauka. Moszkva. 1967. 278 old. (A természeti erőforrásokat figyelembe
kell venni a nemzeti vagyonban.)
Dr. Mach Péter: A természeti erőforrások értékelése a nemzeti vagyonban. Statisztikai Szemle. 1976.
évi 12. sz. 1196—1214. old. (Felhívja a figyelmet a természeti erőforrások értékelésének fontosságára. Többféle módszert ajánl azok értékelésére.)
Sztrumílín, Sz. G.: 0 cene dorogüh blag prirodi. Voproszü Ekonomíkí. 1976. évi 7. sz. 60—72. old. (A természeti javakat —- ezek között a vízvagyont — a nemzeti vagyon részének tekinti, és szükségesnek tartja
azok értékelését.)
7 Pytel, ]. — Safár, J.: Prirodni zdroje CSSR a jejich vyuziváni. Planované Hospodarstvi. 1976. 2. sz.
31-40. és 3. sz. 15—29. old. (Helytelen vízgazdálkodás esetén a víz a gazdasági fejlődés limitálő, sőt aka—
dályozá tényezője lehet.)
A VIZVAGYON SZAMBAVETELE 359
A) A természet vízkészletei -— az adott időpontban, meghatározott területen található vízmennyiség -— a Föld állandó hidrológiai körfolyamatának keretében folytonos körforgást végeznek. A térben való előfordulás alapján megkülönböz- tethető a talaj felszínén, a felszín feletti légtérben levő, illetőleg a felszín alatti vízkészlet. Egy adott terület statikus vízkészletének, azaz a felszínen és a felszín alatti rétegben tározódott víz teljes tömegének utánpótlását a csapadék, illetve (] vízfolyások vízhozama biztosítja.
Valamely ország dinamikus vízkészlete
a) természetes felszíni vízből. ezen belül is a vízfolyásokból, vízhozamokból.
b) felszín alatti vízkészletből.
:) a csapadékvíz hozamából tevődik össze.
A víz említett állandó körforgása miatt a vízkészletek a különböző időszakok- ban igen tág határok között mozognak. A vízbőség időszakai (amikor a túl sok víz károkat is okozhat) váltakoznak a vízhiányos időszakokkal (amikor a szokásos
szintű vízigények fedezése is nehézségekbe ütközik). A vízgazdálkodás feladatai az
átlagosan jelentkező igények technikai ellátásán túl a vízhiányos és vízbőséges időszakok előfordulásainak ,.rendkívüli" feladataiból származnak. Az ezekkel kap- csolatos problémák megoldása nagy költségekkel jár, és ezek a költségek a fej- lődéssel párhuzamosan állandóan emelkednek. A növekvő vízigények fedezése — különös tekintettel a vízhiányos időszakokra -— állandóan nagyobb tárolók épí- tését, a víznek nagyobb távolságokra történő elvezetését teszi szükségessé. A gaz- dasági fejlődéssel párhuzamosan viszont állandóan nő az ár- és belvízveszélyes területeken elhelyezkedő nemzeti vagyon értéke, ezáltal növekszik az árvízvédelem fontossága, és emelkednek az ezzel kapcsolatos költségek.B) A víznek emberi szükségletek fedezésére való felhasználása a fogyasztás- nak sajátos -— más anyagnál elő nem forduló — formája. A víz a szükségletkielé- gítés -— ivás. mosás stb. — közben nem semmisül meg (mint például az elfogyasz—
tott élelmiszerek), hanem csak elszennyeződik, és ilyen állapotban visszakerül a természetbe. Ez a helyzet a víz gazdasági célokra történő felhasználása esetén is.
C) A víz sokféle formában tölt be fontos szerepet az ember életében. külön—
böző hasznokat és károkat okoz a számára. A vízkészletek számbavétele esetén teljes körű értékelés keretében a víz alábbi hasznaival és káraíval kell foglalkozni.
A vízkészlet hasznai:
!. az ember személyes (közvetlen) vízszükségletének kielégítése;
ll. a társadalmi termelés vizfelhasználásának biztosítása:
ill. a víz energiatartalma, illetve energiájának hasznosítása;
N. a vízfolyások és állóvizek mint közlekedési utak;
V. a víz mint termőhely (halászat, nádtermelés);
Vl. a hévizek gyógyító hatása és hasznosítható hőenergia-tartalma.
A vízkészlet kárai (a vízkészlet eloszlási egyenlőtlenségéből eredő károk):
VII. az árvízkárok.
Vlll. a belvízkárok, IX. az aszálykárok.
Az előbbi felsorolás szerinti formákban előforduló víz nem egyformán hajt hasznot az emberiség számára. A különböző hasznosulási lehetőségek fon—
tossága történelmileg és az adott ország földrajzi sajátosságainak megfelelően el- térő. Az ipari fejlődést megelőző időkben a személyes vízszükség-letek fedezésén túlmenően a víz elősorban a termőhelyi tulajdonságok alapján került felhaszná—
360 DR. HAJPAL GYULA -— DR. HARSÁNYl LÁSZLÓ
la'sra. míg napjainkban előtérbe került a társadalmi termelés vízfelhasználásának biztosítása. Emellett egyes országokban fontos lehet a víz energiatermelési fel—
használásának lehetősége. viszont más országokban a földrajzi sajátosságoknak
megfelelően ez elhanyagolható.Első lépésként — gyakorlati okok miatt -- elégségesnek látszik, ha a vízzel mint természeti erőforrással csak az l. és ll. pontban említett hasznossága alap—
ján foglalkozunk. A víznek a fenti felsorolásban szereplő hasznai közül kétségkívül
a személyes szükségletek kielégítése és a társadalmi termelés vízfogyasztásának biztosítása a legfontosabbak. Tanulmányunk végén emellett röviden kitérünk a többi pont nemzetivagyon—számításokkal kapcsolatos számbavételének és értékelé—sének problémáira is.
A vízkészletek folyamatos, évente végzett mennyiségi számbavétele esetén min—
den évben az adott év vízhozamait kell figyelembe venni. Mint köztudott. hazánk—
ban mind az évi csapadék mennyisége, mind pedig a folyók —— végső soron ettől függő — vízhozama igen tág határok között ingadozik. Ez az ingadozás termé-
szetesen az egyes évek vízkészleteit is erősen befolyásolja.
Bizonyos célokra szükséges lehet olyan adatra is. amely több év átlagos víz- készletét mutatja. Az ilyen számításoknál a csapadékot és a folyók vízhozamát sok- éves átlaggal lehet szerepeltetni.
A vízkészletek mennyiségben történő számbavételénél a föld hidrológiai kör—
folyamatának adottságaiból, az erre felépített klasszikus vízháztartási egyenletből indulunk ki. Ennek megfelelően számításaink alapját az ország területére érkező összes vízmennyiség képezi.8 Ebből kiindulva a következő három részre tagolt víz—
készlet fogalom alapján vesszük számba az ország vízkészleteit.
Természetes vízkészlet
lgy nevezzük azt a vízmennyiséget. amely a hidrológiai körfolyamat során egy
év folyamán az ország területére érkezik, az ország területén tartózkodik. Ez a víz—
mennyiség a következő tételeket foglalja magába:
!. az ország területére hulló csapadék mennyisége,
ll. az ország területére a felszínen és felszín alatt befolyó vizek.
lll. a felszín feletti állóvízkészletek, N. a felszín alatti vízkészletek.
A természetes vízkészlet az a legszélesebben értelmezett vízmennyiség, amely az ország vízellátásának alapját képezi. Ennek a vízmennyiségnek azonban igen jelentős tételei soha sem használhatók fel az ország vízszükségletének kielégíté-
' 9 sere.
Hasznosítható vízkészlet
lgy nevezzük a természetes vízkészletnek a fel nem használható mennyiség- gel csökkentett, az ország vízigényének kielégítésére alkalmas részét. A termé- szetes vízkészletből kiindulva a következő számítások alapján kapjuk meg ezt a mennyiséget.
3 A vízgazdálkodási szervek gyakran csak a kitermelhető vízmennyiséget veszik figyelembe az ország vízellátási helyzetét tárgyaló közleményeikben. a csapadék vizhozamával nem számolnak.
' Borodawcsenko, J.: A vízkészletekkel foglalkozó argentínai értekezlet eredményei és határozatai. Víz—
gazdálkodási Közlá'ny. 20. sz. 0980.) 7—11. old. (ismerteti azokat a problémákat. amelyek a Föld mind szűkö- sebbé váló vízkészletelnek az egész emberiség javára történő Igazságos felhasználásával és az ökológiai
egyensúly biztosításával kapcsolatban a közeljövőben felmerülnek.)
A VIZVAGYON SZAMBAVETELE 361
a) Az évi csapadékmennyiségből le kell vonni:
—- a felszíni vízfolyásokba kerülő mennyiséget,
— a talajfelszín alatti vízkészletekbe beszivárgó mennyiségeket.
Ennek a két tételnek a levonása után kapjuk meg az évi csapadéknak azt a részét, amely az év folyamán csapadékvíz alakjában hasznossá válik az ember számára. A hasznosítható vízkészlet ezen legnagyobb tételének túlnyomó része a mezőgazdasági termőterületre hull és a növénytermesztés vízszükségletét fedezi.
A csapadék kisebbik része —— hazánkban mintegy 10 százaléka -— a mezőgazda—
sági művelés alól kivett, illetve urbanizált területekre esik.
b) A vízfolyások összes —— belföldi és külföldi területről származó — vízhoza- mából le kell vonni:
— a mederben hagyandó vízmennyiséget, amely a természet ökológiai egyensúlyának biztosításához szükséges,
— a vízfolyás irányában fekvő országok vízszükségletének kielégítéséhez szükséges meny-
nyiséget.
A lakosság és a gazdaság vízszükségletének kielégítésére a vízfolyások víz- hozamának az a része használható fel, amely a fenti tételek levonása után fenn- marad.
el A felszín alatti óriási — több ezer köbkilométerre becsült —— vízkészletek op—
timális vízhozamukkal vehetők figyelembe a felhasználható vízkészletben.
A hasznosítható vízkészlet az ország potenciális vízkészletének tekinthető, amely nem csupán az aktuális vízigények kielégítését biztosítja, hanem a víz- gazdálkodás távlati fejlesztésének lehetőségét is megszabja.
Tényleges vízfogyasztás
Ez az ország vízkészletének az a része, amelyet az év folyamán ténylegesen felhasználtak közvetlen emberi és termelési vízszükségletek kielégítésére.
A hasznosítható vízkészletnek a tényleges vízfogyasztást meghaladó része eltá- vozik. Egy része elpárolog, nagyobbik része pedig a vízfolyásokon át elhagyja az ország területét. A következő évben azonban az ország vízellátását biztosító ter- mészeti tényezők -— a csapadékviszonyok és a vízfolyások — ezt a vízmennyiséget minden emberi közreműködés nélkül újból biztosítják, tehát újból rendelkezésre áll a felhasználás céljára. Ennek figyelembevételével azt az álláspontot tartjuk helyesnek. mely szerint a hasznosítható vízkészletnek az év folyamán fel nem hasz—
nált hányadát is a vízkészletek részének kell tekinteni.
A károkozó vizek mennyisége
A víznek mint természeti tényezőnek mennyiségi jellemzéséhez szükségesnek látszik azoknak a vízmennyiségeknek a felmérése is, amelyek a számítások évében (belvízke'nt vagy árvízként) kárt okoztak az ország területén. A károk nagysága nyilván szoros kapcsolatban van a mennyiséggel.
A VlZVAGYON FOGALMA ÉS MENNYISÉGI JELLEMZÖI
A vízkészlet számbavétele nem a vízvagyon, hanem a víztermelés (vízjövede—
lem) számbavételét jelenti. Ez abból is nyilvánvaló, hogy az év folyamán felhasz- nált vízmennyiség -— mint a vízgazdaság termelési értéke — a nemzeti jövedelem-
362 DR. HAJPÁL GYULA — DR. HARSANYI LÁSZLÓ
ben szerepel. Felmerül tehát a kérdés, hogy ebben az esetben mi tekinthető az
ország vízvagyonának. Erre a kérdésre a mezőgazdasági termelés analógiáját felhasználva válaszolhatunk. A növénytermelés évi eredménye a mezőgazdaság hozamát képezi. ami szintén a jövedelem kategóriába tartozik. A vagyont ebben az esetben a termőföld képezi. amely részt vesz a termelési eredmény. vagyis a ho— _ zam létrehozásában, tehát mint termelési tényező játszik szerepet a mezőgazda—sági termelés folyamatában.
Az ország vízvagyonát a mondottaknak megfelelően azok a természeti ténye—
zők képezik. amelyek az ország vízkészletét évről évre létrehozzák.
A vízkészletek mennyiségi számbavétele természetes mértékegységben — köb- méterben — történik. A vizvagyont képező természeti tényezők mennyiségi szám—
bavételére azonban nincsen ilyen egyszerű lehetőség. Mennyiségüket csupán
egyes ismérveik segítségével tudjuk jellemezni: például az ország csapadékvi-
szonyainak mennyiségi jellemzője az évi csapadék mennyisége. a vízfolyások leg- fontosabb jellemzője pedig az azokon keresztül egy év alatt lefolyó viz mennyi- sége.A vízvagyon mennyiségi számbavételének nehézségei nem akadályozzák az általunk ajánlott vízvagyon fogalom elfogadását és alkalmazását. A nemzeti va—
gyon más tételeinél is előfordul ugyanis, hogy a vagyontárgy mennyiségét nem lehet konkrét mértékegységben kifejezni, csupán különböző jellemzőkkel határoz—
hatjuk meg. Ez a helyzet például az olyan fontos vagyontételnél, mint a nép—
gazdaság állóeszköz-állománya. ezen belül is például a gépek esetében. ame- lyeknél úgyszintén lehetetlen a konkrét mennyiségi felmérés. Mennyiségi jellem- zőnek itt a kilowattban kifejezett teljesítményt lehet felhasználni, bár ez is csak az erőgépekre vonatkozólag alkalmazható. a munkagépek volumenét pedig az erőgépekhez viszonyított arányukkal szokták jellemezni.
A VlZKÉSZLETEK ÉRTÉKELÉSÉNEK ELVl KÉRDÉSE!
A vízkészletek értékelése esetén is el kell fogadni azt a népgazdasági számí- tásoknál általában szem előtt tartott alapelvet, hogy az ilyen vizsgálat eredménye annál inkább megközelíti a valóságot, minél jobban alkalmazkodik és kapcsoló- dik a tényleges népgazdasági értékfolyamatokhoz. Az értékelés eredménye ugyan- is ebben az esetben helyezkedik bele a legjobban a népgazdaság értékrend—
szerébe. A tényleges gazdasági értékfolyamatokhoz való kapcsolódás biztosítja a legjobban a hosszabb időn át végzett folyamatos számításokkal megállapított idősorok reális időbeli alakulását és így azok helyes felhasználásának lehető—
ségét.
A vízkészletek értékelésénél a népgazdaság értékrendszeréhez való fenti elv—
nek megfelelő kapcsolódást a szervezett vízgazdálkodás keretében megállapított víztermelési költségek teszik lehetővé.10 Az ehhez rendelkezésre álló adatok a szervezett vízgazdálkodás keretében kitermelt és a felhasználók rendelkezésére bocsátott vizmennyiségre vonatkoznak. A vízgazdálkodási szervek publikációi
az ivóvíz, az ipari víz,
a mezőgazdasági öntözővíz
termelési költségeit és az ezek használatáért fizetett díjakat közlik.
1" Ez ugyanakkor más rokonjellegű számításokhoz hasonlóan érzékennyé teszi az eljárást az árrendszer változásaira.
A VIZVAGYON SZAMBAVÉTELE
363
Meg kell azonban jegyezni, hogy hazánkban a felhasznált víznek csak mint- egy egyharmadát termelik ki a szervezett vízgazdálkodás keretében, a víz nagyob—
bik részét maguk a felhasználók merítik a természetes vízforrásokból. A vízfel- használók által kitermelt víz termelési költségeit nem ismerjük, ezekre a költsé- gekre vonatkozólag nincsen adatgyűjtés. Ilyen körülmények között azt a megol- dást lehet csak választani, hogy a szervezett vízgazdálkodás keretében felmerült költségeket és az ott megállapított vízdíjakat fogadjuk el a számításoknál, és az egész felhasznált vízmennyiségekre ezeket vesszük figyelembe.
A vízgazdasági adatközlésekből az is kitűnik. hogy a vízfelhasználás jelentős állami támogatásban részesül. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók által fizetett víz—
díj (a víz ára) nem fedezi a termelési költségeket. Mint elvi kérdés merülhet fel.
hogy a vízkészletek értékelésénél a ténylegesen fizetett vízdíjat vagy pedig a fel—
merült termelési költségeket vegyük-e tekintetbe. Úgy véljük, hogy a tényleges költségek felhasználása a helyes, mert a víz kitermelése a népgazdaságnak a tel—
jes költségösszegbe került.
Meg kell azonban állapítani. hogy a vízgazdálkodás víztermelő tevékenysége keretében kialakult termelési költségek csak a ténylegesen felmerült holtmunka- és élőmunka-ráfordításokat és a víztermelő vállalatok nyereségét tartalmazzák.
Ezekben a költségekben vizjáradék nem realizálódik.11 Ha tehát ezek figyelembevé-
telével értékeljük a vízkészletet, akkor a kapott vízkészletértékben természetes álla—potban levő víz nem értékesül. Ez végső soron azt jelenti, hogy a fogyasztó csak a vízkitermelési költségeket fizeti meg — a valóságban azt is csak részben, mert állami ártámogatás is van —. a természetes állapotban levő vizet magát pedig ingyene-
sen használja fel.
Felmerül a kérdés, hogy az olyan termelési költségek. amelyek mellett a ter- mészet vízkészleteit ellenszolgáltatás nélkül fogyasztjuk, (: mai körülmények kö- zött, főleg pedig a jövő távlatainak (a vízkészletek szűkösségének) szem előtt tar- tásával lehetővé teszik-e a vízkészletek tényleges értékét jobban közelítő értéke- lést. Erre a kérdésre a hazánkban jelenleg fennálló összes körülmények figye- lembevétele esetén elvileg nemmel kell válaszolni. Éppen ezért nem kétséges, hogy — legalább alternatív számítás formájában — helyénvaló lenne a vízkész- leteknek olyan költségszínvonalon történő értékelése is. amely a természetes álla—
potában levő vizet is figyelembe venné — vízjáradék formájában — az elfogyasz—
tott víz értékében. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a víztermelés költségei között a vízjáradékot is szerepeltetni kellene. A vízkészlet ilyen értékelése nagy segítséget jelentene — amint azt később látni fogjuk -— a vízvagyon értékelése szempontjából is. (Külön problémát jelent a készletek változatlan árakon tört—
ténő értékelése, amely problémát azonban az elvi kérdések tisztázása után kell megoldani.)
A vízkészletek pénzértékben történő kifejezése esetén azt a hármas vízkészlet fogalmat kell alkalmazni. amelynek megfelelően a vízkészletek mennyiségi szám—
bavételét végeztük.
A tényleges vízfogyasztás értékelése viszonylag egyszerű feladat, mivel itt a szervezett vízgazdálkodás keretében felmerült termelési költségeket tudjuk felhasz—
nálni. Mint már megállapítottuk, más adatok híján az egész fogyasztásra kerülő vízmennyiséget — a vízfelhasználók által kitermelt vízmennyiségeket is — ezen az áron kell értékelni. Az értékelést az elfogyasztott vízmennyiség felhasználási cé—
lok szerinti megoszlásában kell lefolytatni, mivel a különböző célok különböző
M A vízdíjban szereplő vízhasználati díj, amely járadék jellegű tétel ugyan, sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem tekinthető vízjáradéknak.
364 DR. HAJPÁL GYULA — DR. HARSANYI LÁSZLÓ
vízminőséget is jelentenek, ami e vizek eltérő termelési költségeiben is kifeje- zésre jut.
A fenti módszer alkalmazásával tudjuk értékelni az ivóvizet, az ipari vizet és a mezőgazdasági öntözővizet. Módszerünk szerint azonban a tényleges vízfo- gyasztás részét képezi még a csapadékvíznek a közvetlenül csapadékként érté- kesülő hányada is. Ez a vízmennyiség a mezőgazdasági öntözővizhez hasonló mó—
don kerül felhasználásra. Mivel azonban az öntözővíznek a felhasználás helyére való eljuttatása jelentős költséggel jár, a csapadékvíz pedig a természeti erők hatására, emberi munka nélkül jut el oda. ez utóbbit alacsonyabban kell érté—
kelni. Véleményünk szerint ezt a költség-. illetve értékkülönbséget az által tudjuk kifejezni, ha a csapadéknak a termőföldekre hulló mennyiségét a mezőgazda—
sági öntözővíz költségeinek 50 százalékával értékeljük. (ltt felmerülhet az urbani—
zált területekre hulló csapadékmennyiség értékelésének a kérdése is; mert ez a vízmennyiség sem folyik le teljesen haszontalanul az ország területéről.)
A hasznosítható vízkészlet értékelése esetén a készlet fel nem használt ré- szének értékelése okoz problémát. Ez a vízmennyiség az év folyamán nem került
felhasználásra, és nem is igényelte emberi munka felhasználását. Értéke abból
adódik. hogy rendelkezésre állása biztosítja az ország vízfogyasztásának a jö- vőben történő növelését. Ez a vízmennyiség — elvileg — bármelyik felhasználási cél fedezésére felhasználható. értékelését tehát az egész vízmennyiség átlagos költségeihez kell kapcsolni. Mivel nem került felhasználásra, az értékesített víz—mennyiségnél kisebb az értéke. Népgazdasági számítások céljára elfogadható—
nak tekintjük azt a módszert. hogy a fel nem használt vízmennyiségeket a fel- használt összes vízmennyiség átlagos költségeinek az 50 százalékával értékeljük.
Ez által olyan eredményt kapunk. amelyben a jövőben felhasználható javak ala- csonyabb értékelése (diszkontált érték) jut kifejezésre.
A természetes vízkészletek értékelésére a vízértékelés keretében nincsen szük- ség. Ennek a vízmennyiségnek a jelentős — hazánkban ma még a túlnyomó - része olyan tételekből áll. amelyek nem használhatók fel emberi szükségletek fe—
dezésére.
A VlZVAGYON ÉRTÉKELESÉNEK ELVl KÉRDÉSEI
A vízvagyon értékelésénél — mint a termelési tényezőként felhasznált többi természeti erőforrás értékelése esetén — a létrehozott termék vagy termelési ér—
ték (földértékelésnél például a növénytermesztés temelési értéke) elemzéséből kell kiindulni. A természeti tényező hasznossága ugyanis a termék létrehozásá- ban valő közreműködésen keresztül érvényesül. A természeti tényezőt ezért a nél- külözhetetlen közreműködésért tartjuk hasznosnak, ennek alapján tudjuk elvégezni
értékelését, és a nemzeti vagyon tételei közötti szerepeltetését.12
A piaci mechanizmus működése esetén az olyan termék árában -- és annak a termelési költségeiben is —. amelynek létrehozásában természeti tényező is közreműködik, mindig van olyan nyereségszerű jövedelemrész, amely járadék alak- jában a termelési tényező tulajdonosának jut a tulajdonát képező és termelési té—
nyezőként közreműködő természeti tényező használatának ellenértékeképpen.13
U Stehlik, J.: K problematice vztahu priroda-ekanomika. l. Planované Haspodárstvi. 1977. évi 6. sz. 82- 91. old. (A természeti erőforrások korlátozott volumenére hívja fel a figyelmet. és azok racionális felhasz-
nálásának feltételeit vizsgálja.)
'3 A tőkés Magyarországon a mezőgazdasági termőföld járadékjövedelmet biztosított a földtulajdonos- nak. amely a föld bérbeadása esetén haszonbér formájában realizálódott. Erre vonatkozólag az OMGE me- zőgazdasági számtartási statisztikája tartalmaz bőséges adatokat. A bányavagyon (ásványvagyon) bányajá- radékot biztosított a bányatulajdonosnak. (Lásd Fellner Frigyes nemzetivagyon-számítással foglalkozó munkáit.)
A VlZVAGYON SZAMBAVETELE 365
A szocialista gazdaságban, ahol a természeti tényezők túlnyomórészt szocia- lista tulajdont képeznek. a termelési tényezők használatáért az árakban nem szükségszerűen jelenik meg a járadék. A szocialista gazdaságszemlélet ugyanis a természeti tényezőket olyan közös tulajdonnak tekinti, amelyeknek használatát -— elvileg -—- ingyenesen kell mindenki számára biztosítani.M Ettől az elvtől ozon—
ban a szocialista gazdaságpolitika gyakorlata számos esetben némileg eltér.15 A vízvagyon értékelése esetén, jelen körülményeink között, a vízgazdálkodás keretében folytatott víztermelés termelési értékének a vizsgálata a feladat. Azt kell megállapítani. hogy a víz órában, a vízdíjban. keletkezik-e olyan járadék, amely a vízvagyon értékelésénél felhasználható lenne, a vagyonérték megállapí- tásának alapját képezhetné.
Abban az esetben, ha a víz árának elemzése azzal a megállapítással jár.
hogy nem szerepel benne olyan járadék jellegű jövedelemrész. amely a vízva- gyonnak a járadéktőkésítés módszerével történő értékelésénél felhasználható.
konstruált módszert kell alkalmazni a vízvagyon értékeléséhez. Meg kell azonban
állapítani. hogy az árpolitika eredményeként a fogyasztók ingyen, minden térítés nélkül használhatják a vízforrásokat, mert a víz árában csak a természet vízkész—leteinek kitermelésével kapcsolatos konkrét költségeket fizetik meg.16
A vízvagyon ún. konstruált (meggondolások alapján elkészített) értékelési módszerének kidolgozásakor arra kell törekedni, hogy az minél jobban kapcso- lódjék a víz termelésével kapcsolatos tényleges értékfolyamatokhoz. Ezt ese—
tünkben úgy lehet elérni, hogy a járadékot a víztermelés bruttó vagy nettó értékének százalékában állapítjuk meg.
Mivel a nettó termelési érték — a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás —- jellemzi a legjobban a víztermelési ágazat teljesítményét, ehhez az értékadathoz kapcsolódva kell kialakítani a vízvagyon értékelésében figyelembe vett járadékot.
Ezáltal elérjük, hogy a vízvagyon értéke — folyó árakon — a vízkészlet értéké- nek, vagyis a vízvagyon hozamának fejlődéséhez, tehát a közreműködésével lét- rejött termelési érték alakulásához kapcsolódik. és így megteremtjük a vagyon- érték és annak hozama között az indokolt szerves kapcsolatot.17
A VlZKÉSZLETEK ÉS A VlZVAGYON
MENNYISÉGI ÉS ÉRTÉK! SZÁMBAVÉTELÉNEK MÓDSZERE
Az alábbiakban -— az 1978. évi adatok felhasználásával — bemutatjuk a víz- készletek egyik lehetséges szómbavételi módszerét.
Mennyiségi számbavétel
A módszer ismertetése során elsősorban a természetes vízkészletek. majd a hasznosítható vízkészletek. végül a tényleges vízfogyasztás mennyiségének meg- határozásával foglalkozunk.
14 Ezek a megállapítások az abszolút járadékra vonatkoznak. Különbözeti járadék ugyanis a szocializ-
musban is szükségszerűen kialakul, ha megvannak a feltételei. , (
15 Jámdékszerű elvonások a magyar népgazdaságban: az erőgazdaságban az erdőfenntartási járulék, a bányászatban a termelési adó. a vízgazdálkodásban a vízkészlet-igénybevételi díj. Ezek azonban közteher jellegű céljáradékok, nem azonosak a tőkés gazdaság föld-, erdő-, bánya-. vízjáradékával.
"* Véleményünk szerint a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás csak az árpolitikán keresz- tül biztosítható. Az árakat — esetünkben a vízdíjat — olyan szinten kell megállapítani. hagyjaz úr mindig biztosítani tudja a rendelkezésre álló készletek és a szükségletek összhangját. Az adott körülmények között a víz pazarlósa'nak megakadályozása a feladat. Ennek eszköze lehet a megfelelő nagyságú ,vízjáradék figye- lembevétele a fogyasztók által — beleértve a termelő felhasználókat is — fizetett vízdíjakban.
" Ekonomicseszkie problemü optimizacll prirodopol'zovania. Szerk.: N. P. Federenko. Naukc. Moszkva.
1973. 156 old. (A különböző természeti erőforrásokat azonos alapelvek szerint kell értékelni.)
366 DR. HAJPÁL GYULA — DR. HARSÁNYl LÁSZLÓ
1. Természetes vízkészletek. A csapadékvíz mennyiségét meghatározó évi át- lagos csapadék 1978-ban 620 milliméter volt. ami hazánk területén 58 köbkilo—
méter csapadékvíznek felel meg.
A vízfolyások vízhozama hazánkban 1978-ban kereken 120 köbkilométer volt.
A hazánk területén áthaladó vízfolyások nálunk jelentkező vízhozamának a 94 százaléka szomszéd országok területéről érkezik, vagyis az ott lehullott csapadék- ból származik.
A felszíni állóvizek vízkészletéből nem számolhatunk jelentősebb víznyerés- sel. Ezek párolgása során nagyjából ugyanannyi víz távozik az ország terüle—
téről, mint amennyi az állóvizek területére hulló csapadékvíz évi mennyisége. A tavainkba torkolló folyók vízhozama nem jelentős.
A felszín alatti vízkészletek olyan óriási, évezredek alatt felgyülemlett víz—
mennyiségek, amelyek szintén lehetővé teszik a belőlük való folyamatos víznyerést.
Ezeknek a vízkészleteknek évi optimális vízhozama tömegükhöz képest alacsony.
csak a készlet ezrelékében fejezhető ki.
Az ismertetett szempontok figyelembevételével történő számbavétel esetén ha-
zánk 1978. évi természetes vízkészlete 5181 köbkilométer. amely a következő té-
telekből tevődik össze.Magyarország 1978. évi természetes vízkészlete
Vízforrás Köbkilométer
Csapodékvíz . . . 58
Vízfolyások vízhozama . . . . . . . . . 120
Tavak vízkészlete . . . . . . . . . . . 3
Felszín alatti vízkészletek . . . 5000 Természetes vízkészlet összesen 5181
Az adatok azt mutatják, hogy a vízszükséglethez képest (1978—ban 58 köb—
kilométer) óriási természetes vízkészletekkel rendelkezünk. Ezek azonban csak a természeti törvények, az ökológiai egyensúly követelményeinek szem előtt tartásá—
val vehetők igénybe emberi szükségletek kielégítésére.
2. A hasznosítható vízkészletek. A hasznosítható vízkészletekre adott definí—
cióból következően ennek mennyiségi számbavétele a következő lépésekben tör—
ténhet.
A csapadékvíz természetes mennyiségéből 4 százalék a vízfolyásokba. 6 szá- zalék pedig a felszín alatti vízkészletekbe kerül. ezekkel a vízmennyiségekkel te- hát ezeknél a vízforrásoknál kell számolni. A fennmaradt 90 százalék döntő há- nyada termőterületre hull. és a növénytermesztés vízigényét fedezi.
A vízfolyások vízhozamából le kell vonni a mederben hagyandó vízmennyi- séget. amely a folyónak és a folyó környezetének ökológiai egyensúlyát bizto—
sítja, mivel ez nem áll rendelkezésre felhasználás céljára. Nem használható fel hazánkban az a vízmennyiség sem, amelyet a vízfolyás irányában alattunk 'fekvő országok vízigényeinek biztosítása céljából kell a mederben hagyni. A levonások
után a hazánkba érkező és a kis részben itt keletkező átlagos évi 120 köbkilo—
méter folyóvízből a hasznosítható folyóvíz mennyisége 30 köbkilométer évente.
A felszín alatti vízkészletek évi vízhozama. optimális kihasználás mellett 5 köb- kilométer. Ez a mennyiség a hasznosítható vízkészletnek legértékesebb része. mí- nősége túlnyomórészt az ivóvíz minőségének felel meg.
3. Tényleges vízfogyasztás. Az emberi szükségletek kielégítésére felhasznált vízmennyiség — az ún. tényleges vízfogyasztás — megoszlását két szempont sze-
A VlZVAGYON SZÁMBAVÉTELE 367
rint is vizsgáltuk. Megállapítottuk e vízmennyiség származás szerinti összetételét, és megvizsgáltuk felhasználás szerinti megoszlását is.
A csapadékvízből az egész használható mennyiség a tényleges vízfogyasztás részévé vált. Ez az óriási vízmennyiség az ország egész tényleges vízfelhasználá- sának túlnyomó részét, 90 százalékát képezi.
A vízfolyások vízhozamának hasznosítható részéből csak mintegy 8—9 szá—
zalék kerül tényleges felhasználásra. Ez azt jelenti. hogy ebből a vízforrásból még nagy lehetőségek vannak a vízfelhasználás növelésére.
A felszín alatti vízkészletek felhasználható — optimális — hozamának a 40 százaléka került felhasználásra, így ezeknek igénybevétele is növelhető.
2. tábla
A tényleges vízfogyasztás és a potenciális vízkészletek
l A l A , .
tényleges ! potenciális A hasznosnthato
Víztarrás vízfogyasztás § (szabad) vuzkeszletek
; vízkészletek !
évi mennyisége (km3)
Csapadékvíz . . . l 52,0 —— 52
Vízfolyások vízhozama . . . 2.6 27,4 30
Felszín alatti vízkészletek hozama l 2.0 l 3.0 1 5
Összesen 56.6 É 30,4 l 87
l l
A 2. tábla adatai azt mutatják, hogy az ország vízforrásainak vízhozamából még jelentős vízkészletekkel rendelkezik. A tényleges felhasználás a folyóvizek fel- használható vízhozamának és a felszín alatti vízmennyiségnek jelenleg még a 20
százalékát sem éri el. E vízbőség reális értékeléséhez figyelembe kell venni
a vízkészletek és a vízigények időbeli és térbeli eloszlását. Egy ilyen vizsgálat azt mutatja. hogy a vízkészlet és a vízszükséglet között mind térben, mind időben igen nagy egyensúlyhiány van. ami csak átgondolt vízgazdálkodás mellett teszi lehetővé a vízigények folyamatos és teljes kielégítését.A vízkészletek időbeli eloszlásának egyenlőtlenségét jól jellemzi, hogy az or- szág területén tartózkodó legnagyobb felszín feletti vízmennyiség 12 köbkilomé- ter, mig a legkisebb jelenlevő mennyiség az 5 köbkilométert sem éri el. Hazánk- ban a vízkészletek térbeli eloszlása sem mondható szerencsésnek. A vízkészletek területi megoszlását mutatja, hogy a Duna vízgyűjtőjében található az ország víz- készletének 70 százaléka, ugyanitt azonban csak a vizszükséglet 45 százaléka jelent-
kezik. Az adatokból megállapítható. hogy a másik, a tiszai vízgyűjtő terület vízellá-
tása sokkal kedvezőtlenebb. Az ország vízviszonyainak területi szempontból meg- állapítható ellentmondásosságót az is mutatja. hogy a vízkészletek egyenlőtlen idő—beli eloszlásának következtében az időszakos vízbőség által okozott vízkárok első- sorban a Tisza vízgyűjtő területén keletkeznek. (Az 1978. évi tényleges vízfogyasztás és a szabad -— potenciális - vízkészlet felhasználási célok szerinti részletezését lásd
a 3. táblában.)
Értékben történő számbavétel
A fenti mennyiségi adatok és az előbbiekben ismertetett elvi szempontok, va—
lamint a vízgazdálkodási szervek publikációíban szereplő fajlagos víztermelési költségek felhasználásával megállapítottuk a hasznosítható vízkészlet értékét.
368 DR. HAJPÁL GYULA — DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ
3. tábla
Magyarország hasznosítható vízkészleteinek értéke 1978—ban
, , Fajlagos ,
V k ! t - ' É t k
A felhasználás célja 'fmfrsiióe fiai;? ("kiíró
köbméter) (forint) forint)
Ivóvíz . . . 770 4.39 3 380
ipari víz . . . 2 930 2.110 7032
Mezőgazdasági öntözővíz . . . . 900 O,78 702
Megtermelt vizmennyiség . . . . 4 600 2.42 11 114
Csapadékvíz . . . . . . . . . 52 000 0.39 20 280
Tényleges vízfogyasztás . . . 56 600 0.55 31 394 Szabad vízkészlet . . . 30 400 121 36 784 Hasznosítható vízkészlet 87 000 0,78 68 178
A vizkészieteknek a 3. táblában ismertetett értékelése a meggondolások alap- ján végzett népgazdasági számítások nagyságrendi pontosságával ad képet az ország tényleges vízfogyasztásának és potenciális vízkészletének, így tehát az ország egész felhasználható. vagyis közgazdaságilag értékelhető vízkészletének értékéről. Ezek az adatok minden olyan esetben figyelembe vehetők, amikor az ország vízkészleteit kell szerepeltetni valamilyen gazdasági számításban. Az ada- tok helyessége attól függ. hogy mennyire tartjuk helyesnek az értékelésnél fi—
gyelembe vett elveket és az alkalmazott számítási módszereket.
A számítások eredményei szerint hazánk egy évi vízkészlete 1978-ban több
mint 68 milliárd forintot képviselt. Ennek az értékösszegnek a kisebbik fele a
tényleges vízfogyasztás értéke. a nagyobbik fele pedig a potenciális vizkészleté.Az adat nagyságrendi pontosságának mérlegelését megkönnyítendő megállapit- juk, hogy a tényleges vízfogyasztás értéke azonos a bányászati termelés. vagyis az egy év alatt a hazai készletekből elfogyasztott bányászati nyersanyagok ér-
tékével.
.
A vízvagyon értékelésekor figyelembe veendő járadékösszeg megállapitására irányuló vizsgálatoknál elsősorban az ivóvíz szervezett vízgazdálkodás keretében felmerült termelési költségeinek elemzésére támaszkodunk. Azért választottuk ezt a módszert, mert az ivóvíztermelés költsége az egész víztermelési költség túl—
nyomó részét, 75 százalékát képviseli. Ugyanakkor az ilyen vizsgálat mellett szól az is, hogy az ivóviztermelésről állnak rendelkezésre a legrészletesebb költség- adatok.
Az ivóviztermelés értéke 1978-ban
Megnevezés Millió forint
Anyagköltség . . . 1775
Bérköltség . . . 418
Bérek közterhei . . . . . . . . . . . . 139
Értékcsökkenési leírás . . . 751
Nyereség . . . . . . . . . . . . . . 70
Egyéb tiszta jövedelem . . . ; . . 17
Termelési érték összesen . . . . . . . 3170
Árkiegészités. ; . . '. ; . .' . . . . 1030"
A VIZVAGYON SZÁMBAVÉTELE
369
Az ivóvíztermelés — árkiegészítés formájában adott —- állami támogatása 1978-ban a termelési érték 32 százalékát tette ki. A víz árában ilyen körülmé-
nyek között nem jöhetett létre vízjáradék. a viz termelési költségei nem adnak lehetőséget a vizvagyonnak a járadéktőkésítés módszerével történő értékelésére.
lgy tehát más értékelési módszert kell alkalmazni.
Az ivóvíz termelési értékének összetevőit bemutató adatokból megállapítható, hogy 1978—ban a víztermelés bruttó értékében 644 millió forint a makroökonómiai nettó jövedelem, vagyis a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás, ami kereken 20 százalékos aránynak felel meg.
A vízvagyon értékelésénél figyelembe vehető vízjáradéknak konstruált mód—
szerrel történő megállapításakor a következő meggondolásokra támaszkodtunk:
1. az ivóvíztermelés globális termelési költségeiben szereplő nettó jövedelem 20 száza- lékos arányát figyelembe véve megállapítottuk az egy köbméterre jutó bruttó viztermelési költ-
ségben szereplő nettó népgazdasági jövedelemtartalmat;
2. az ilyen módszerrel meghatározott nettó jövedelem 25 százalékát tekintettük vízjára- déknak (a vízjáradék nettó jövedelemben való részesedési arányát úgy állapítottuk meg. hogy elfogadtuk a többi természeti erőforrás — elsősorban a mezőgazdasági termőföld — értéke- lésénél alkalmazott 25 százalékos járadékarónyt).
Ilyen meggondolások alapján a felhasználási célok szerint részletezett fajla- gos víztermelési költség n'ettójövedelem-tartalma és a benne szereplő vízjáradék a
4. táblában foglaltak szerint alakul.
4. tábla
A víztermelés fajlagos költségei és a vízjáradék 1978-ban
(forint/köbméter)
F 'l N tt'— -
Megnevezés tearfncelggssi ! jöveZerem- vfgálfagdoésk költség tartalo'm
lvóvíz . . . . . . . . . . . 4.39 O,88 0.22
ipari víz . . . 2.40 0,48 0.12
Mezőgazdasági öntözővíz . . . . O,78 0.16 0.04
Megtermelt vizmennyiség . . . . 2.42 0.48 0.12
Csapadékviz . . . 0.39 0.08 0.02
Tényleges vízfogyasztás . . . 0.55 1 0.11 0.03
Szabad vízkészlet . . . 121 0.24 0.06
Hasznosítható vízkészlet O,78 !
O,16 ! o,04
A vizjáradéki tételek fígyelembevételével megállapítottuk a teljes hasznosit- ható vizkészletben szereplő vízjáradék összegét.
Vizsgálataink eredményeként arra az eredményre jutottunk -— lásd az 5. táb—
lában —, hogy az ország felhasználható vízkészletének értékében 3401 millió forint vízjáradék szerepel.
Ebből a járadékösszegből a járadéktőkésités módszerével tudjuk megállapí—
tani a vízvagyon értékét. Eldöntendő még. hogy a módszer alkalmazásakor hány százalékos kamatlábat vegyünk figyelembe. itt újból azokra az elvekre és gyakor- latra kell támaszkodnunk. amelyek az egyéb természeti tényezők értékelésénél a vizsgálatok során kialakultak. Általánosan elfogadott alapelv, hogy a természeti
tényezőktől -— föld, erdő — alacsony járadékhozamot lehet csak elvárni. A föld
értékelésénél a 3 százalékos és a 4 százalékos kamatláb az általánosan elfo- gadott. A vizvagyon természetének, főleg pedig a vízkészletek sajátosságainak és3 Statisztikai Szemle
370 DR. HAJPÁL GYULA -— DR. HARSANYI LASZKÚ
a természetben való — viszonylag ;- bőséges előfordulás figyelembevételével a vízjáradék tőkésítésénél az alacsony kamatláb alkalmazását tartjuk helyénvalónak.
5. tábla
A vízvagyon értékelésekor figyelembe vett vízióradék 1978—ban
Vízkészlet Fajlagos Vizjáradék
Megnevezés (millió víziáradék (millió
köbméter) (forint) forint)
lvóvíz . . . . . . . . . . . 770 022 169
lpari víz . . . 2 930 0.12 352
Mezőgazdasági öntözővíz . . . . 900 0.04 16
Megtermelt vízmennyiség . . . . 4 600 0.12 537
Csapadékvíz . . . . . . . . . 52 000 0,02 1 040
Tényleges vízfogyasztás . . . 56 600 0.03 1 577 Szabad vízkészlet . . . ,. 30 400 0.06 1824 Hasznosítható vízkészlet 87 000 0,04 3 401
A fenti vízjáradékösszegből kiindulva, évi 3 százalékos tőkésítési kamatláb
figyelembevételével 1978-ra vonatkozólag hazánk vízvagyonának értéke 113 mil—liárd forint.18
6. tábla
A természeti erőforrások értéke és a közreműködésükkel előállított termékvolumen bruttó értéke 1978-ban
Termék- Vo onérték volumen
gy bruttó
Természeti erőforrás , ,
erteke l milliárd forint
Termőterület . . . . . . . . . 861 183
Ásványvagyon . . . 424 34
Erdők élőfaállománya . . . . . 34 4
Vízvagyon . . . 113 7
A módszerünk alkalmazásával megállapított vízvagyonérték nagyságának —- a nemzeti vagyon többi tételei közé való beilleszkedésének —- bemutatása céljából a 6. táblában bemutatjuk a nemzeti vagyon tételei között szereplő másik három ter- mészeti erőforrás ugyanazon időpontra megállapított értékét és a közreműködésük—
kel előállított termékvolumen bruttó értékét is.
A VlZKÉSZLETEK EGYÉB CÉLÚ HASZNOSITÁSÁNAK LEHETÖSÉGEI
A víznek mint természeti anyagnak a fent leírt célok érdekében történő fel—
használása mellett a vízkészletek különös adottságaik alapján még számos cél érdekében válhatnak hasznossá (: társadalom számára. Az alábbiakban néhány —
a Ez a vagyonérték a víznek mint emberi (fogyasztási és gazdasági) szükségletek fedezésére felhasz—
nált természeti anyagnak nemzeti vagyonként történő értékelését jelenti.
A VlZVAGYON SZAMBAVÉTELE
371
vízértékelési probléma érintésével jelezni akarjuk azokat a feladatokat. amelyek—
nek elemzése — az ország vízvagyonának teljes körű értékelése érdekében — to-
vábbi vizsgálatokat igényelne.19
A vízierő-hasznosítás a vízfolyások energiatartalmának igénybevételét jelenti.
Hazánk vízierőkészletét évi 4500 millió kWó energiamennyiségre becsülik, amely—
nek jelenleg még csak kis részét használjuk fel. Nem kétséges, hogy a jelenlegi és különösen a jövőbeni energiahelyzetben ez az energiakészlet figyelmet ér- demlő lehetőségeket rejt magában.
A vízierőkészlet azonban csak akkor válik hasznos vagyonértékké, ha hasz- nosítása révén olcsóbban tudunk előállítani energiát, mint más energiahordozó segitségével. Ha így a vízi energia felhasználásával előállított energia termelési költsége alacsonyabb a szóba jöhető más energiahordozókénál, akkor a különb—
séget a víz mint energiaforrás vagyonjáradékának tekinthetjük.
Az így kapott járadékot azonban csak a vizi energia ténylegesen felhasznált részére lehet figyelembe venni. A fel nem használt rész ennél kisebb értékű, mert az majd csak a jövőben — a tényleges felhasználás alkalmával — válik energia- forrássák. Ennek vagyonértékét a ténylegesen felhasznált résznél megállapított víz—
járadék egy részének — mondjuk 50 százalékának — figyelembevételével lehet ér- tékelni a vízvagyonban.
Az ilyen módon megállapított vízienergia—járadéknak -— például 3 százalékos évi kamatláb melletti —— tőkésítésével kapjuk meg a víznek mint energiaforrás- nak a vagyonértékét.
A belső vízi utak szerepe —— a vasúthálózat és a közúti közlekedés fejlődése következtében — az utolsó évtizedekben csökkent. A vízi szállítás fejlesztése azon- ban — különösen az energiahordozók drágulását figyelembe véve -— jelentős gazdasági lehetőségeket rejt magában. Hazánkban a vízi utak kihasználtságának mértéke jelenleg mintegy 15—20 százalékra becsülhető, a fejlődés lehetőségei tehát még nagyok. Az ország felszíni állóvizeinek és vízfolyásainak ilyen célra tör- ténő felhasználása akkor jelent gazdasági előnyt, ha ilyen módon kisebb költ—
séggel végezhető el a szállítás, mint másfajta közlekedési utak és eszközök fel- használásával.
A víz mint közlekedési útvonal beruházást -— vasút- és autópálya építési költségeket — helyettesít (bár bizonyos fajta beruházásokat ez a megoldás is igényel). A víz hasznosságának értékelésére itt is az összehasonlítás módszerét alkalmazhatjuk. Ha a vízi közlekedés fajlagos költségei alacsonyabbak, mint például a vasúti közlekedésé, akkor a víz mint közlekedési útvonal járadékot biztosít. Ennek a járadéknak a tőkésített értéke a víznek mint közlekedési útvonal—
nak a vagyonértékeként fogható fel.
A hévízek kétféleképpen hasznosíthatók, egyrészt gyógyító hatásuk, másrészt hőtartalmuk igénybevételével.
A hévizek gyógyászati célra történő hasznosításához nagy beruházásokra -—
szállodák, fürdők. parkok stb. — van szükség. Az ilyen beruházások kihaszná- lása bonyolult apparátus — üdülőhelyek, gyógyfürdők — üzemben tartását teszi szükségessé. A gyógyításra felhasznált hévizek értékeléséhez a hévizeket ilyen célra felhasználó vállalatok pénzügyi eredményeinek elemzéséből lehetne kiin- dulni. A feladat annak megállapítása, hogy a vállalati eredményben keletkezik-e a vízjáradék. Ha az eredményben vízjáradék szerepel, akkor ennek figyelembe-
19 A vízgazdálkodás fejlődése. Tudományos ismeretterjesztő Társulat. Budapest. é. n. 877 old. (Az ország vízvagyonának teljes körű értékelésével foglalkozik és adatokat tartalmaz a hévizek, a vízierő és a víziutak vagyonértékének megállapításához.)
3.
