A társadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlege

6. M. GUROV:

A TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI, _

FOGYASZTÁSI Es FELHALMOZÁSI MÉRLEGE*_

A népgazdasági mérleg gondolata a Nagy Októberi Szocialista Forra- dalom győzelmével egyidőben keletkezett.

A fiatal szovjet állam előtt az a feladat állt, hogy megtervezze az anyagi javak termelését, elosztását és felhasználását. E feladat megoldását a statisztikai számbavétel megszervezése nélkül lehetetlen volt megvalósí—

tani. A szovjet állami statisztika megszervezése az új szocialista társadalmi rend keletkezéSének és fejlődésének következménye volt.

A szovjet állami statisztikának meg kellett szerveznie a termelés, az elosztás és a fogyasztás számbavételét és ellenőrzését, és a tervezés céljaira

a népgazdaság vizsgálatát. Már akkor is, amikor a szovjet statisztika csak

az elsőle'péseket tette, nyilvánvaló volt, hogy ,, . . . az állami statisztika meg- szervezése tökéletlen volna, ha nem tekintené feladatának a népgazdasági mérleg összeállítását, amely évenkint bemutatná a Szovjet Köztársaság nép—

gazdaságának helyzetét!"

Néhány, anyagmérleget, sőt összesítő mérleget már 1918-ban is készí- tettek; első a tüzelőanyag-mérleg volt, valamivel később készült el a gabona- és takarmány-mérleg. XE mérlegeknek abban az időben különösen nagy jelen—

tőségük volt a tüzelőanyag, az élelmiszerek és takarmány elosztásának meg—

tervezése szempontjából.

A Goelro—tervben a tüzelőanyag-, gabona- és takarmány-mérlegen kívül szerepeltek még a fémek, a gépi berendezések és építőanyagok tervmérlegei.

Lenin megjegyezte, hogy a Goelro-tervben meg van ,,. . . a villamositás anyag— és pénzügyi (arany rubelben) mérlege is (kb. 370 millió munkanap, ennyi meg ennyi hordó cement, ennyi meg ennyi darab tégla, ennyi meg ennyi pud vas, réz stb., ilyen és olyan kapacitású turbógenerátorok száma stb.). A mérleg szerint (,,egészen, hozzávetőleges becslés alapján") a fel- dolgozó ipar' 10 év alatt 80%-kal növekedik, a kitermelő ipar viszont

80—1000/0-kal".2

A Szovjetunió l923/24.évi népgazdasági mérlegét 1926-ban tették közzé.

A népgazdasági mérleggel összefüggő munkálatok azonban távolról sem

feleltek meg a népgazdaság állami irányítása által támasztott követelmé—

nyeknek. _

Sztálin elvtárs a marxista agrár-szakemberek 1929. évi konferenciáján tartott történelmi beszédében gyökeresen megsemmisítette az újratermelés- nek a Szovjetunióban terjesztett antimarxista polgári restaurációs ,,elméle-

I'Gazdaságstatiszikai tanulmányok gyűjteménye, Goszsztatizát, Moszkva, 1952, 89—116. old., oroszu .

1 Vesztnyik Sztatyisztyiki, 1919, 1. sz., 36. old. (A kiemelés 6. M. Gurovtól.)

! Lenin Művei, 32. kötet, 116. old., oroszul.

1! __ 6-4

_ ?

344 cm

teit" és megadta a népgazdasági mérleg feladatának világos és egyedüli helyes értelmezését. Sztálin elvtárs ezt mondotta:

,,Feladatunkul kell kitűzni a marxista újratermelési elméletnek nép—

szerűsítését is. Ki kell dolgozni népgazdasági mérlegünk felépítésének a sémáját. Az, amit a Központi Statisztikai Hivatal 1926—ban mint népgazda- sági mérleget közzétett, nem mérleg, hanem számokkal való játék.,.

A Szovjetunió népgazdasági mérlegének sémáját forradalmi marxistáknak kell kidolgozníok, ha egyáltalán akarnak az átmeneti időszak gazdasági kér- déseinek feldolgozásával foglalkozni."3

A termelés és újratermelés folyamatát vizsgálva, Marx arra a követ—

keztetésre jutott, hogy a termelés, az elosztás, a forgalom, a fogyasztás ,,. . . az egésznek részeit, az egységen belüli különbségeket alkotják".4 Ezen—

kívül ,,A termelés uralkodik mind sajátmagán . . . mind az Összes többi moz- zanaton... így tehát meghatározott termelés meghatározott fogyasztást, elosztást és forgalmat tételez fel, feltételezi ezeknek a különböző mozzana- toknak egymáshoz való meghatározott viszonyát."5 A társadalmi termelés folyamata, ha megújulásának szakadatlan áramlásában szemléljük —— újra- termelési folyamat, következésképpen az újratermelés elemzése feltételezi a termelési folyamatnak az újratermelési folyamat többi mozzanatával, azaz az elosztás, a forgalom és a fogyasztás folyamatával összefüggő vizsgálatát.

Az egyes mozzanatokat egymástól elkülönítve lehet és kell vizsgálni. A ter—

melési folyamatnak azonban csak a maga egészében való elemzése tárhatja

fel a termelés, az elosztás, a forgalom és a fogyasztás között fennálló köl-

csönös összefüggést, az újratermelés társadalmi folyamatának, mint olyan—

nak törvényszerűségeit.

A népgazdasági mérlegben visszatükrözödnek a szocialista újraterme—

lésnek mind az egyes oldalai, mind pedig az újratermelés a maga egészében, azaz az újratermelés folyamatát alkotó összes mozzanatok egységükben és ' kölcsönös összefüggésükben.

A termelési folyamat megvalósításához munkaeszközökre, munka- tárgyakra és emberekre van szükség, akik mozgásba hozzák a termelésiesz—

közöket és termelési tapasztalattal, a munkában való jártassággal rendel- kezve, megtermelik az anyagi javakat. A népgazdasági mérlegnek be kell mutatnia a munkaerő, a munkaeszköz és a munkatárgy újratermelését.

A termelési folyamat eredménye a társadalmi termék, amelyet fogyasz—

tásra_(termelési és egyéni fogyasztásra) és felhalmozásra használnak fel.

A társadalmi termék a végleges felhasználásig megmarad az elosztás, az

újraelosztás és a forgalom folyamatában. ,

Az elosztás és újraelosztás folyamatát a termelési mód határozza meg.

A Szovjetunióban a jövedelmek az elosztás és újraelosztás eredménye- képpen jönnek létre, amelyek a társadalom anyagi és nem anyagi tevékeny— '

ségi ágaiban és a lakosságnál maradnak; ezeket szokás végleges jövedelem—

nek tekinteni.

A végleges jövedelmek képződése a következő módon ábrázolható. A ter- melt terméket realizálják és ezáltal a termék az összbevételnek (pénzbevé—

telnek) megkülönböztetés nélküli formáját ölti magára. A teljes bevétel két részből áll: az egyik rész a termelési anyagi ráfordítások megtérítésére szol—

(43 a másik rész alkotja a nemzeti jövedelmet. A szocialista vállalatok jöve—

3 Sztálin Művei, 12. kötet, 17l—l72..és 185. old., oroszul.

4 Marx és Engels Művei. XII. kötet. xxx-ész. 189. old.. oroszul, 5 Marx és Engels Művei, XII. kötet, 1. rész. 159—190. old. oroszul,

A TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI, FOGYASZTÁSI ÉS FELHALMOZASI MÉRLEGE , 345

delméből nyert nemzeti jövedelem és az anyagi termelés egyes ágaiban fog- lalkoztatott lakosságnak ily módon nyert jövedelmei újraelosztás alá kerül- nek. A jövedelemnek újraelosztása a következő módon történik: először a szo- cialista vállalatok és a lakosság jövedelmeinek egy részét kötelező befizeté- sek (forgalmiadó, nyereségrészesedés, jövedelmi adó stb.) formájában elvon—

ják az újraelosztás társadalmi alapjának javára; másodszor az újraelosztás

társadalmi alapjának javára begyűjtött eszközöket a népgzdasági tervnek megfelelően a szocialista társadalom szükségleteinek kielégítésére fordítják.

Ilyen módon biztosítják: *

l. a felhalmozás újraelosztását az anyagi termelési ágak között;

2. az olyan társadalmi szükségletek kielégítését, mint a nem anyagi termelési területek fenntartását és kibővítését, nevezetesen ide tartoznak:

a) a kulturális szükségleteket kiszolgáló intézmények és szervezetek (ide számítandó ezekben az intézményekben és szervezetekben dolgozók munka-

bére isl; b) a honvédelem; c) az államigazgatás; d) a társadalombiztositás

stb. Ennek eredményeképpen megkapjuk az anyagi termelési terület szocia- lista vállalatainak, a nem anyagi termelési terület intézményeinek és szer— * vezeteinek és végül a lakosságnak végleges jövedelmeit. "

Természetes, hogy a vállalatokat, az intézményeket és a lakosságot illető végleges jövedelmek értékben kifejezett terjedelmének meg kell felelnie a tár—

sadalmi termék természetes-anyagi formában kifejezett terjedelmének, mert ezeket a jövedelmeket a társadalmi termékben jelentkezö anyagi javak fel—

halmozására és fogyasztására fordítják. Következőleg az újratermelés zavar-

talan menetének biztosítása végett a végleges jövedelmeknek egyensúlyban

kell lenniök az anyagi forrásokkal.

A Szovjetunió szocialista társadalmában a társadalmi össztermék el- osztásának és újraelosztásának eredményeképpen a következő alapok jön-

nek létre: *

l. A termelési anyagi ráfordítások megtérítésének alapja.

2. A termelés kibővítésére szolgáló alap.

3. A tartalék, — vagy biztonsági alap.

4. Az általános közigazgatási és honvédelmi intézmények és szerveze—

tek fenntartásával és kibővítésével kapcsolatos költségek alapja.

5. A kulturális szükségleteket kiszolgáló intézmények és szervezetek fenntartásával és kibővítésével kapcsolatos költségek alapja.

__ 6. A lakosság között (társadalmi csoportok szerint) a munka mennyi-

sége és minősége szerint elosztásra kerülő alap.

A társadalmi termékek termelésének, elosztásának és újraelosztásának,

valamint végleges felhasználásának (fogyasztás és felhalmozás) vizsgála:

tához a társadalmi termékek két mérlegét kell összeállítani: ]. a társadalmi

termék termelésének, fogyasztásának és felhalmozásának mérlegét és 2.

pénzügyi mérleget (a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem termelésé- nek, elosztásának és újraelosztásának mérlegét).

A társadalmi termék újratermelésének vizsgálatában a két mérleg össze- állítását az eltérő feladatok követelik meg. E mérlegek önálló feladatokat oldanak meg, de összefüggésben vannak egymással és csak együttesen adják

meg a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem termelésének, elosztásának,

újraelosztásának és végleges felhasználásának teljes jellemzését.

A termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlegben a társadalmi termék mozgását főleg a társadalmi termék anyagi—dologi állományának termelése, végső felhasználása, és fogyasztási értéke szempontjából vizsgálják. A pénz-

; 346

annak, _

/'

ügyi mérlegben viszont a nemzeti jövedelem és a társadalmi termék mozgá— "

sát érték alakjában, a bevételek és kiadások formájában vizsgálják. E mér—

leg rendeltetése, hogy elsősorban bemutassa a jövedelmek keletkezését, el- osztásuk és újraelosztásuk folyamatát és a folyamatokban a pénzügyi intéz- mények (az állami költségvetés, hitelrendszer, biztosítási rendszer stb.) sze- , re ét.

p A szocialista gazdálkodás — tervgazdálkodás

,,Ami a népgazdaság tervezését illeti —-—- mondja Sztálin elvtárs —, az ,

csak két feltétellel érhet el pozitív eredményeket: a) ha helyesen tükrözi a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének következményeit, b) ha min-

denben alkalmazkodik a szocializmus gazdasági alaptörvényeinek követel-

ményeihez."6 /

A népgazdasági mérleg elősegíti a bővített szocialista újratermelés tör- vényszerűségeinek feltárását. A Szovjetunió népgazdasági mérlegének fel- adata, hogy felderítse a bővített szocialista újratermelés konkrét viszonyait és eredményeit. A mérlegnek be kell mutatnia a Szovjetunió gazdasági ere- jének, termelő erőinek, a dolgozók anyagi és kulturális életszinvonalának emelkedését, valamint a szocialista termelési viszonyok fejlődését és meg-

erősödését. *

A Szovjetunió jelenlegi fejlődési szakaszában a népgazdasági mérleg alapvető feladata abban van, hogy a szocializmusból a kommunizmusba

való fokozatos átmenet folyamatát ábrázolja. ;

Meg kell különböztetnünk a népgazdasági tervmérleget és beszámolási

mérleget. '

A népgazdasági tervmérleg konkrét mutatószámokkal meghatározza a bővített szocialista újratermelés várható eredményeit, amelyeket a nép- gazdaság fejlesztésére vonatkozó adott terv teljesítésének eredményeként el kell érni.

A népgazdasági beszámolási mérleg viszont összegezi a népgazdasági

terv teljesítésének tényleges eredményeit, megmutatja a tervteljesítés követ- keztében megvalósult arányokat és megadja a szükséges anyagot a nép—

gazdaság fejlődésében esetleg mutatkozó aránytalanságok feltárására és megelőzésére.

Jelenleg általánosan elfogadott, hogy a népgazdasági mérleg alapvető részei a következők:

l. a munkaerőmérleg, amelynek minden oldalról jellemeznie kell a munkaerőforrások újratermelését, azok megoszlását a népgazdasági ágak és foglalkozások, továbbá a gazdaság formái szerint, valamint a munkaidő—

kihasználást;

'2. a nemzeti vagyon mérlege, amely visszatükrözi az alapvető termelési- alapok újratermelését (természetes-anyagi osztályozás szerint mind értéki kifejezésben, mind pedig az állóalapok tevőleges kapacitása szerint), azok megoszlását a gazdaság szocialista formái szerint, valamint az alapvető fogyasztási alapok újratermelését, a készletek és tartalékok változását;

3. a társadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlege, amely megmutatja a társadalmi termék anyagi állományának mozgását a tulajdonformák, a népgazdasági ágak szerint, és a lakosság fogyasztását társadalmi csoportok szerint;

4. a pénzügyi mérleg, amely a társadalmi termék és a nemzeti jövede—

lem mozgását bevétel és kiadás formájában tükrözi a gazdasági ágak, a

ld 1 0 Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban, Szikra Budapest, 1952. 42.

o a .

A TÁRSADALMI 'TÉRMÉK TERMELÉSI, FOGYASZTÁSI ES FELHALMOZAS! MÉRLEGE 347

gazdaság szocialista formái és a lakosság társadalmi csoportjai szerint és

megmutatja a pénzügyi intézmények szerepét a jövedelmek újraelosztásában.

**Számos mutatószám, például a munkatermelékenység, az önköltség, a munka felszereltségének, az egy főre eső termékek mennyiségének stb.

mutatószámai a népgazdasági mérleg megfelelő fejezeteit alkotják.

Az anyagmérlegek rendszere (a népgazdasági ágak termelési mérlegei, a termékcsoportok és az egyes termékek mérlegei stb.) és a pénzügyi mér—

legek rendszere (az anyagi termelési és nem anyagi termelési szférák be-

vételi és kiadási mérlegei, a lakosság jövedelmeinek és kiadásainak mérlege és egyéb mérlegek stb.) szervesen beletartoznak a megfelelő összesítő mér- legekbe. Az anyag— és pénzügyi mérlegek feltétlenül szükségesek az össze—

sítő mérlegek elkészítéséhez. ezenkívül igen fontos népgazdasági kérdések megoldásánál önálló szerepük is lehet. ,

A mérlegben az l. és II. alosztályba tartozó társadalmi termék termelé- sére, felhalmozására és fogyasztására vonatkozó adatokat a társadalmi ter—

mék részletes gazdasági osztályozása alapján a népgazdasági ágak és a tulajdonformák szerinti csoportosításban kell bemutatni.

A szocialista vállalatokban, a kolhozokban, az egyénileg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeten kívüli kézművesek kis egyéni gazdaságaiban előállított termékek együttes tömege alkotja a társadalmi összterméketn

A szocialista tulajdon a_társadalmi összterméknek majdnem egész tömegét

felöleli, minthogy a kis egyéni gazdaságok termelésének aránylagos súlya

a Szovjetunió össztermékének mindössze néhány század százalékát teszi ki.

Az újratermelés folyamatának a tulajdon formái szerinti tanulmányo—

zása lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a párt és a kormány gazdaságpoliti- kájának megvalósulását, mert a politika irányítja a gazdaság szocialista formáinak fejlődését és azok haladását a gazdaság egységes kommunista formája felé.

A Szovjetunió népgazdasága egymással kapcsolatos és egymástól függő ágakból áll; a kölcsönös kapcsolatok és a kölcsönös összefüggések bonyolultak és sokoldalúak.

A társadalmi terméknek természetes anyagi összetételében a népgazda- sági ágak szerinti elemzése feltárja az egyes ágak között kialakult termelési összefüggést, és a népgazdaság ágai fejlődésének arányait, valamint meg-

mutatja a párt és a kormány gazdaságpolitikáját, amely a népgazdaság egyes ágainak fejlődési irányát és ütemét megszabja.

A népgazdasági ágak fejlődésében a szükséges arányokat be kell tar- tani, enélkül a szakadatlan és zavartalan bővített szocialista újratermelés

meg nem valósítható. * arat

Sztálin elvtárs 1925. júniusában rámutatott, ijfhogy ,,A szocialista társa- dalom az ipari és mezőgazdasági dolgozók termelési és fogyasztási társulása.

Ha ebben a társulásban az ipar nincsen összeegyeztetve a mezőgazdaság- gal, amely a nyersanyagot és az élelmiszert adja, és az ipar készítményeit felszívja, ha tehát az ipar és a mezőgazdaság nem alkot egységes népgazda- sági egészet, akkor ebből nem lesz semmiféle szocializmus".7

A népgazdaságban igen sok különböző vállalat van, amelyek a leg-

különfélébb termékeket termelik. Egyes vállalatok más vállalatok számára termelési eszközöket gyártanak, a vállalatok másik csoportjának termékei

pedig nem termelési fogyasztásra kerülnek. Éppen ezért a népgazdasági terv—

? Sztálin Művei, 7. kötet, 200. old.. Szikra, Budapest. l951. 212. old.

348 'GLÚROVCV

1

ben az egyes termékfajták fogyasztását (termelési és nem termelési fogyasz- tását) ,és termelésének terjedelmét oly módon egyeztetik össze, hogy a kettő között aránytalanság ne támadjon.

A Központi Bizottság politikai beszámolójában a SzK(b)P XIV. kon- gresszusán 1925 december 18-án Sztálin elvtárs elemezte az ipar és a mező- gazdaság helyzetét ,,. . . jelenlegi és közeljövőbeli kölcsönös viszonyuk szem—

pontjából . . ." és a népgazdaság sikeres fejlesztésének feladataként felveti az ipar és a mezőgazdaság közötti aránytalanság megszüntetésének kér—

dését meg kell szüntetni a tüzelőanyag—mérleg és az ipar mérlege közötti, valamint a fém—mérleg, az ipar és közlekedés mérlegei közötti aránytalan- ságokat. Sztálin megállapította, hogy ,,. ..a fűtőanyag mérlege nem felel meg az ipar mérlegének, hogy a fűtőanyagtermelés nincsen arányban az ipar szükségleteivel. Fejlesztenűnk kell tehát fűtőanyaggazdaságunkat, javíta—

nunk kell technikáját, hogy a fűtőanyagtermelés fejlődése utól-érje, utól—

érhesse az ipar fejlődését.

Van bizonyos aránytalanság a fém mérlege és az egész népgazdaság mérlege között. Ha kiszámítjuk a minimális fémszükségletet és a maximáli—

san lehetséges fémtermelést, azt látjuk, hogy több tízmilliónyi fémhíányunk van. Gazdaságunk és különösen iparunk így nem tud továbbfejlődni. Ezért különös figyelmet kell fordítanunk erre a körülményre. A fém iparunk alap—

jainak alapja, s mérlegét összhangba kell hozni az ipar és a közlekedés mér—

legével.

Szakképzett munkaerőnk mérlege nem felel meg iparunk mérlegének."8 Nem egészen tíz év mulva az SzK(b)P XVII. kongresszusán tartott be—

számolójában Sztálin elvtárs megjegyezte: *

,,Elvtársak! Elértük azt, hogy az ipar fő kérdéseit helyesen oldottuk meg és iparunk biztosan áll a lábán. Elértük azt, hogy a mezőgazdaság fő kér-

déseit szintén helyesen oldottuk meg és a mezőgazdaság —— ezt határozottan

mondhatjuk — ma szintén biztosan áll a lábán. Ezeket a vívmányokat azon- ban elveszíthetjiik, ha áruforgalmunk sántítani kezd, ha a közlekedés kölönc lesz, mely lábunkat lehúzza. Ezért az áruforgalom fejlesztésének és a köz—

lekedés gyökeres megjavításának feladata az a 'soronlevő és igen aktuális feladat, amelynek megoldása nélkül nem haladhatunk előre."g

Sztálin elvtárs tanításából következik, hogy a népgazdaság egyes ágai közötti termelési összefüggések és az arányosság az egyes népgazdasági ágak fejlődésében különösen fontos előfeltételét alkotják a népgazdaság fejé lesztési tervei teljesítésének.

Az egész népgazdaság tervezésénél feltétlenül biztosítani kell, hogy meg—

legyen a helyes arány a termék termelése, fogyasztása és felhalmozása között.

*A kitűzött népgazdasági eredmények elérése megköveteli, hogy a munka—

erőt és a pénzügyi forrásokat megfelelő módon osszuk el a népgazdaság

ágai között. *

Az elosztás és újraelosztás folyamatát össze kell kapcsolni a népgaz—

daság összes ágainak termelési programmjával és a megfelelő pénzügyi

mutatószámokkal, különösen a lakosság pénzbevételeivel és kiadásaival.

Minthogy a népgazdaság minden ága kölcsönös kapcsolatban és össze- függésben van egymással, ezért ha bármelyik ágban eltérnek a termelési tervtől, annak hatása megmutatkozik a többi ág termelésében, fogyasztásá—

ban és felhalmozásában, következőleg az egész népgazdaságban.

8 Sztálin Művei, 7, kötet, 314. old., Szikra, Budapest, 1951, 337—338. old.

" Sztálin Művei. 13. kötet, 346. old., Szikra, Budapest. 195l, 366.old.

'A' TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI, FOGYASZTÁSI ÉS FELHALMOZASI MÉRLEGE 349

A népgazdasági terv feladatai alapján határozzák meg azokat az ará- nyokat, amelyek biztosítják az újratermelési folyamat zavartalan menetét.

Ezért feltétlenül szükséges az egyes ágak közötti arányok rendszeres megfigyelése, hogy feltárják és megelőzzék az aránytalanságokat és fel—

tárják azokat a tartalékokat is, amelyek segítségével a népgazdasági terv túl— _

teljesíthető. - *

A társadalmi termék termelésének, fogyasztásának és felhalmozásának beszámolási mérlege a következő fontos arányokat tartalmazza:

l. a termelt termelési eszközök és fogyasztási javak közötti arány;

2. a társadalmi termékben az anyagráfordítás és a nemzeti jövedelem

közötti arány; ,

' 3. a nemzeti jövedelemben a felhalmozási és a fogyasztási alap közötti

arany; . , A _ . '

4. a társadalmi termék termelése, fogyasztása és felhalmozása közötti

arány népgazdasági ágak és a tulajdon formái szerint. '

A népgazdaság fejlesztési tervében megadott arányok a tervteljesítés

folyamán változást szenvedhetnek. ' ,

A tervben kitűzött arányok már bekövetkezett vagy esetleg bekövetkező!

megsértését a legjobban úgy tárhatjuk fel, ha a társadalmi termék termelé—

sének, fogyasztásának és felhalmozásának és az anyagmérlegek terv sze-*

rinti és beszámolási mérlegeit összehasonlíthatjuk egymással és elemezzük.

Ahhoz, hogy a társadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási

mérlegén keresztül a társadalmi termék mozgását természetes anyagi össze—

tételében vizsgálhassuk, a mérlegönek a következőket kell tartalfnaznia:

l. A társadalmi termék terjedelmét és állományát dologi összetételében gazdasági osztályozás szerint.

2. A társadalmi termék termelési fogyasztásra kerülő részének terje—

delmét és természetes dologi összetételét.

3. A felhalmozás terjedelmét és természetes dologi összetételét.

4. A nem termelési fogyasztás terjedelmét és természetes dologi össze-

tételét.

"'

5. A termelt termék, a fogyasztás és felhalmozás terjedelmét és nép-

gazdasági ágak szerinti megoszlását. '

A társadalmi termék termelésének, termelési fogyasztásának és felhal- mozásának mutatószámait a tulapdon formái szerint, a lakosság fogyasztását pedig társadalmi csoportok szerint kell kiszámítani.

Természetes, hogy e mutatószámok csak értékben fejezhetők ki.

Az összes felsorolt követelményeknek megfelelő mérlegséma felépítésé- nek elméleti alapjait az újratermelés marxi-lenini elmélete adja meg.

E tekintetben legnagyobb jelentőségük Marx ama sémáinak vannak, amelyeket a társadalmi termék újratermelésének a kapitalizmusban történő folyamatának feltárására használt fel,") valamint a társadalmi össztermék- nek a szocializmusban történő elosztására vonatkozó marxi alapelveknek.u

Marx Károly tanításaiból kiindulVa a társadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlege a legjobban a következő vázlat szerint állítható össze: (1. sz. táblázat.) '

10 Marx: A tőke, II. kötet, 20. és M. fejezet.

11 Marx: A góthai program kritikája.

1. az. fülén!

Fogyasztás

nem termelési

Az évi !

' _ ' t

"Wés termelési a lakosság Jí'sííí'iííífá

fogyasztása

Felhalmozás

fogyasztása

Összesen ...

Az 1. sz. táblázat általános absztrakt formában bemutatta a társadalmi ,termék bővített újratermelését és megjelöli az irányadó tételeket a társadalmi

termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlegeinek összeállításához.

A szocialista bővített újratermelést jellemző legfontosabb alapvető ará—

nyok feltárásához a fenti táblázatban foglalt mutatószámokon kívül még fel

kell tüntetni az álló- és forgóalapok éveleji és évvégi állományát. Az emlí—

tett összes mutatószámokat a népgazdasági ágak és a tulajdon formái Sze—

rint kell vizsgálni.

A társadalmi terméket a maga természetes formájában az ipar, a mező- gazdaság, az építőipar, a közétkeztetés és ,,egyéb ágak" hozzák létre. A szál- _lítás és a kereskedelem új termékeket nem állít elő, de emeli azok értékét.

Ezért a szállítás és kereskedelem termelését külön kell számításba venni.

' Ha ezt a körülményt figyelembe vesszük, akkor a közölt táblázatot a következő formában kell kibővíteni. (Lásd a 351. oldalon.)

Jelenleg a termelési, fogyasztási és felhalmozási mérleg sémájának

különböző változatait ismerjük. -

A társadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérleg—

,sémája, amelyet a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala 1926—ban dol- gozott ki és tett közzé, nem bizonyult megfelelőnek.

,.A népgazdasági mérleg bevezetése és vizsgálata" című cikk, amely a

mérleg előszava volt, a következőket mondja: ,,a mérleg úgy van felépítve,

hogy a termelés területén pontosan meghatározhassuk a népgazdasági ágak és a gazdaság formái: az állami—szocialista és szövetkezeti, valamint az egyéni (kapitalista) gazdaságok közötti kölcsönös összefüggéseket, továbbá e gazdasági rendszerek mögött rejlő osztályok kölcsönös kapcsolatait és mint-

hogy az egyéni gazdaság főképpen falun van, a nagy állami gazdaság viszont

a városban, ezért a mérleg anyagot szolgáltat ahhoz is, hogy a város és falu közötti vagy más szóval kifejezve, egy részről a mezőgazdaság, másrészről az ipar és a város közötti, a társadalmasított (állami és szövetkezeti) és a nem társadalmasított (egyéni) gazdaságok közötti gazdasági kapcsolatokat is pontosan és világosan megállapíthassuk."l2

12 A Szovjetunió 1923/24. évi népgazdasági mérlege P. 1. Popov szerkesztésében, Moszkva, 1935.

Bevezetés a népgazdasági mérleg vizsgálatához. 34. old.

"DS uasazesp

...(1)

md];'I

maaa

vas-31389 ..

.. (0 ...""?in

uegsvsepzezdguzsaSozv

um;swsumod11

'(115

Bvsnpzeágzamg

891991!"*WWW-Hu.'I

sazaAGUHGW m...-.

gammagodeiepg-IOI?(4

....."IGY—11319HOÖUIBSHW28(D

Ál ló al ap ok

Fo rg óa la po k

(muezé

mm;ggesepmá

419115?!?!"

'JOJuopienu

e)HagenAgze

Ös sz es en

At er me lt tá rs ad al mi te rm ék

te rm el ői ár on (a ga zd as ág

sz oc ia li st a fo rm ái sz er in t)

Ös sz es en

a ke re sk ed el em te r-

me lé se (a ga zd as ág

sz oc ia li st a fo rm ál

sz er in t)

a sz ál lí tá s te rm el és e

(a ga zd as ág sz o—

ci al is ta

"f or má i sz e-

ri nt )

!9(I(I?

99919'11191SWIIWZS

esamalapaxsaiagV

semmin;Ag

a tá rs ad al mi te rm ék

fo gy as zt ás i ár ak on

az I.

al os zt ál yb an (a

né pg az da sá gi ág ak

sz er in t)

a II . al os zt ál yb an (a

né pg az da sá gi ág ak

sz er in t)

a la ko ss ág sz em él ye s

fo gy as zt ás a (t ár

—

sa da lm i cs op or to k

sz er in t)

(muazs

XBM-105333113?)

-ozs)smzseÁS

-o;;saxawaal

sgusnüo;mg

in té zm én ye k és sz er

—

ve ze te k fo gy as zt ás

smzseABo; a

;sapuua;man

Az eg és z év fo ly am án ös si es en

Ál ló al ap ok

Fo rg óa la po k

(mg.!azs

ait;!SESBPZUS

-d9u59max

40;noplema,

)1195ngA?23

Ös sz es en

Ál ló al ap ok

bt (D .- I

Fo rg óa la po

k ⁽_m

;.mzs

31331?!395

-epze$d9u!I

8?WHI-101

Kaptam8)

esezouxmna

"WWW!"'8

Fe lh al mo zá s ös sz es en

19 9 ma

ma m Ax sv zo mv ma a sa xs vx zs vm oa 'r sa 13 wu m Ma mm a;

lm va vs au v_

§

352 ' ' ; * ' amorf,

E mérlegben ténylegesen nem voltak csoportosítások a gazdaság szo- cialista förmái szerint. Az 1923/24. évi népgazdasági mérleg szerzői össze-_—

keverték a gazdaság szocialista gazdasági formák szerinti csoportosítását a népgazdasági ágak szerinti csoportosítással. A Szovjetunió népgazdaságá- ban az 1923/24. években fennálló különböző gazdasági rendszerek mellett a mezőgazdaságban kétségtelenül a magántulajdon gazdasági formája volt, ' a túlnyomó, de ugyanakkor már szocialista típusú gazdaságok is voltak.

Ugyanígy a városban a gazdaság állami és szövetkezeti formái mellett vol-r tak még kapitalista vállalatok is. Ilyen körülmények között a mérleg fel- adata volt annak kimutatása is, hogy a népgazdaság egyes területein mi- képpen dőlt el a ,,ki kit győz le" kérdése. x

Minthogy a gazdaságokat nem csoportosították a tulajdon formái sze—

rint, nem volt megállapítható a népgazdaság szocialista szektorának fejlő—

dési üteme. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott mérleg összeállí—

tóinak ez volt a fő hibája.

A mérleg vizsgált sémájából hiányoznak a társadalmi termék felhalmo- zásának és a nemzeti jövedelemnek mutatószámai társadalmi szektorok sze—

rint részletezve. Ilyen mutatószámok nélkül nem volt megítélhető, hogy milyen eredményeket értek el a szocialista elemek a kapitalista elemekkel folytatott harcukban, vagy az új gazdasági politika területén, amelynek célja az volt, hogy lerakja a szocialista gazdaság alapjait. E mutatószámoknak hatalmas politikai jelentőségük volt. ,

Sztálin elvtárs az SzK(b)P XV. kongresszusán a Központi Bizottság

politikai beszámolójában megjegyezte: '

,,Néhány szám annak szemléltetésére, hogyan nőtt két év alatt a szocia- lista gazdasági formák részaránya és uralkodó szerepe az egyéni árutermelő és a tőkés szektor rovására. A népgazdaság társadalmasított szektorának (az állami és szövetkezeti iparnak, a közlekedésnek, a villamositásnak stb.) be- ruházásai 1924/25—től 1926/27—ig, 1 milliárd 281 millió rubelről 2 milliárd 683 millió rubelre emelkedtek, 1927/28-ban pedig a beruházásoknak 3 milliárd 456 millióra kell emelkedniök, ami azt jelenti, hogy a beruházások növeke—

dése az 1924/25. évi 43,8%—ról l927/28-ban 65,3%—ra emelkedik, —— a nép- gazdaság nem társadalmasított szektorának beruházásai ellenben viszonylag állandóan csökkentek és abszolút számokban is csak jelentéktelenül emel- kedtek; mégpedig: az 1924/25. évi 1 miliárd 577 millióról l926/27-ben ! mil—

liárd 717 millióra, 1927/28—ban pedig 1 milliárd 836 millióra kell emelked-

niök, ami azt jelenti, hogy a nem társadalmasított szektor beruházásainak"

részaránya az 1924/25. évi 562 százalékról l927/28-ban 34,7 százalékra csökken."13

Később Sztálin elvtárs, amikor az ipar társadalmasított szektorának össztermeléséről és az ország áruforgalmában a társadalmasított szektor

növekedéséről idéz adatokat, ezt a következtetést vonja le:

,,Következtetés: országunk biztosan és gyorsan halad a szocializmus felé, háttérbe szorítva és a népgazdaságból lépésről lépésre kiszorítva a kapita—

lista eleme/eat."14

Az említett mérleg kimutatta a földműves és nem földműves lakosság fogyasztását. De kihagyták a mérlegből a fogyasztás társadalmi osztályok szerinti mutatószámait. A lakosság fogyasztásának társadalmi csoportok sze—

rinti mutatószámai abban az időben igen nagy jelentőségűek voltak: ezek:

is Sztálin Művei. 10. kötet, 291. old., Szikra. Budapest, 1951. 318—319. old.

14 Sztálin Művei, 10. kötet, 298. old., Szikra, Budapest. 1951, 320. old.

,A TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI, FOGYASZTÁSI ÉS FELHALMOZAS! MÉRLEGE 353

alapján volt megítélhető az Októberi Forradalom vívmányainak hatása a város és a falu dolgozó tömegei fogyasztásának növekedésére.

' A mérlegsémában nem osztották fel a társadalmi terméket közvetlenül termelési eszközökre és fogyasztási javakra. E feloisztásnak hiánya meg—

akadályozza az újratermelés alapvető arányának feltárását, pedig ez a tár-

sadalmi termék termelési, fogyasztási és felhalmozási mérlegének egyiklleg-

főbb feladata. .

Ebben a mérlegben a legfontosabb gazdasági jellemzéseket háttérbe szorították. A mérleget úgy állították fel, hogy a vázlat alanyában (oldal- rovatában) szereplő egyes termékcsoportok egyszerüen a mezőgazdaság, az

ipar stb. termelésének önálló mérlegét alkották.

A Központi Statisztikai Hivatalnak a társadalmi termék termelésére, fogyasztására és felhalmozására vonatkozó 1923/24. évi mérlege az említett és egyéb komoly hibák miatt nem tette lehetővé annak megfigyelését, hogyan harcol a szocialista szektor a kapitalista szektor ellen, milyen a város és a falu közötti kölcsönös viszony és hogyan erősödik a proletariátus és a dol- gozó parasztság közötti szövetség. Ilyen módon nem nyújtott lehetőséget annak megfigyelésére, hogy a Szovjetunió miképpen halad a kapitalizmusból a szocializmus felé; ez a mérleg nem volt más, mint ,,számokkal való játék"

és annak a megsemmisítő és lesújtó kritikának eredményeképpen, amellyel Sztálin elvtárs az 1923/24. évi népgazdasági mérleget illette, a társadalmi termék termelésének, fogyasztásának és felhalmozásának e mérlegsémáját,

mint alkalmatlant elvetették.

A Központi Statisztikai Hivatal által 1940. évre kidolgozott séma a ter—

melési, fogyasztási és felhalmozási mérleg feladatait sokkal kielégítőbben oldja meg.

A Vizsgált sémából (lásd 3. sz. táblázat) látható, hogy alanyában a

termékek úgy vannak csoportosítva, hogy e csoportosítás a társadalmi ter—

mék gazdasági osztályozásának nevezhető. Ennek az az előnye, hogy az össztermékettermelési eszközökre és fogyasztási javakra (azaz az I. és II.

alosztályra) osztja, amelyeket azután a továbbiakban gazdasági rendelteté—

süknek megfelelően alkotóelemeikre bont fel. így a termelési eszközt alkotó terméket felosztják a termelés állóeszközeire és forgóeszközeire.

A termelési állóeszközökön belül külön mutatják ki:

a) az épületeket és építményeket; b) a gépeket, felszerelést és leltári tár—

gyakat; c) az állatállományt; a termelés forgóeszközein belül pedig kiemelik:

az ipari és mezőgazdasági nyersanyagot, a tüzelőanyagot, a segédanyago-

kat és a félkésztermékeket. ,

A fogyasztási javakat képviselő termékben külön részletezik: az épülete—

ket és építményeket, amelyek a nem anyagi termelési jellegű tevékenység céljait szolgálják; az élelmiszereket, felosztva az ipar, a mezőgazdaság és a közétkeztetés termékeire; a lábbeli- és ruházati cikkeket stb.

Ez az anyagi osztályozás bemutatja a társadalmi termék egyes csoportjainak népgazdasági ágak szerinti eredetét és funkcionális ren—

deltetését. Valóban: a) az I. és II. alosztályba tartozó épületek és építmények az építőipar termékei, emellett az I. alosztályban csak a termelési szükség—

leteket, a II. alosztályban csak a lakosság és az intézmények közvetlen szük—

ségleteit elégíthetik ki; b) a gépek, felszerelés, ipari nyersanyag, tüzelőanyag, lábbeli, ruházat stb. — ezek az ipar termékei, amelyek a termelési szükség—

leteket és a lakosság szükségleteit elégítik ki és feloszthatók a kitermelő ipar termékeire (nyersanyag, tüzelőanyag) és a feldolgozó ipar termékeire

(gépek, lábbeli, ruhanemű stb.).

.

A TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI,. FOGYASZTÁSI ÉS

Szállítás és Termelési fogyasztás (a

!: kereskedelem § . —termelésl eszközök termelé-a

29 **"— ebból § § sénél (,,A" csoport)

*G'E , a! p. (,"

*" "§ !- 44 G '0 '

es e a a " :: §

e '— " luf—

É" § § % § % § w:

SE 2 ki: % § 'a :: a

ne 3 35 ui "43 § " É'H

Tennelöcsoportok %n. 83 Én; § % á' n ɧ .. §;

§) _

333 ig 35 8 ág § § §. %% § 33

83 5 35 Éá 5 : ig § % 3 33 a?

*"ő 3 : - % Én e mm 3 '" NM § g _

bO N M 93 Ng ;. NV: E' % e; — —

Ea % %a '*o a; M E " M " %%

av 0 %S .? o 5 0'3 § a § w a g...

lJ2I3I415!617ls—T'slmlu 12!13

A. Termelési eszközök

' 1. A termelési állóeszközök

elemei . . . ...

a) épületek és építmények b) %épek, felszerelések, eltári tárg ...

:) állatállomány... . . . 2. Nyersanyag (elsődleges) . 1) ipari nyersanyag ...

b) mezőgazdasági nyers—

anyag ...

8. Tüzelőanyag . . . . ...

4. Félkésztermékek, segéd- anyagok és befejezetlen termelés....a-...

5. A távközlés termelése. . .

...

!. Fogyasztási iavak

!. Épületek és építmények 2. Élelmezési cikkek. . . .

Ebből:

a ) igazőgazdasági termé- 0) ipari termékek ...

e) liöiétkeztetési termé-

8. Ruházat és lábbeli ...

4. Kulturcikkek ...

5. Egyéb fogyasztási javak

Összesen . . . ...

Ehh 61 :

a ) építőipari termékek . . b) ipari termékek ... . :) ÉÉógazdasági termé-

e) aktávközlés termelése

A mérleget össxeállitották: a) az előző év; b) a beszámoláai év tényleges és tervszerinti adata!

alapján.

aziparban amezőgazdaságban azépítőiparban aszállításban akereskedelemben

. szocialista formák szerint)

a fogyasztási javak termelésénél ("B" cgport)

aközétkeztetésben összesfogyasztásafo- gyasztásijavakterme- lésénél Azösszesfogyasztása termelésbenágankint delmicsoportokszerint) Intézményekésszervezetek fogyasztása; Export Felhasználás

'Alakosságfogyasztása(társa- Anépgazdaságveszteségei(szo— cialistaformákéságakszerint) állóalapok készletekéstartalé— kok,

gyon egy évi

syara

(tulaFdon—

formák és A nemzetiva-

odása ágak szerint)

összesen állóalapok készletekéstartalé- kok

az év elején

összesen állóalapok

14l1511611711slwl20!21tz2l23l24125!26I27i2812913o!31132133 34!35

készletekéstartalé- kok' sági ágak szerint)

az év végén Nemzeti vag'yon (tulaj- donformák és népgazda-

összesen

FELHALMOZÁSI MÉRLEGE A GSZOVJETUNIÓ NÉPGAZDASÁGÁBAN

8 . sz. táblázat A TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI. FOGYASZTÁSI ES FELHALMÓZASI MÉRLEGE

355:

356 ; 1 — , ' Gúnár

A társadalmi termék természetes anyagi osztályozását kiegészíti még a

termékeknek a népgazdaság egyes ágaiból való eredetük szerinti csoporto- sítása, azaz a társadalmi termék végösszegéből külön mutatják ki: a) az (építőipar termékeit; b ) a mezőgazdaság termékeit; e) a közétkeztetés termé-

keit; d) a távközlés termelését. ?

A mérleg állítmányában szereplő mutatószámok—a társadalmi termék termelését és felhasználását, valamint a nemzeti vagyon éveleji és évvégi

állományát jellemzik.

A társadalmi termék termelését termelői áron és fogyasztói áron is fel- tüntetik.

Az 1. rovat a termelt társadalmi termék értékét termelői árakon mutatja;

ugyanitt szerepelnek a mérleg alanyában feltüntetett népgazdasági ágak tel—

jes termelése értékének összegei.

A 2., B., 4. rovat a szállítás és a kereskedelem termelésének értékét mutatja. A kereskedelem és a szállítás termelése jellemzi ezeknek az ágaknak a termékek mozgatásával és realizálásával kapcsolatos tevékenysé—

gét mind együttesen, mind pedig az alanyban feltüntetett egyes termékfajták

szerint. A szállítás és a kereskedelem termelését a fogyasztói ár és a termelői

ár közötti különbség fejezi ki.

A vizsgált mérlegsémában'a termelt termékeket (1. rovat) a szállítás termelését (8. rovat) és a kereskedelem termelését (4. rovat) a gazdaság szocialista formái szerint vizsgálják. Ez azt jelenti, hogy az évi teljes ter- melésből külön mutatják ki: az állami vállalatok termelését, a szövetkezetek

és kolhozok termelését; a kolhoztagok háztáji gazdaságának termelését, a

munkások és alkalmazottak háztáji gazdaságának termelését, az egyénileg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeteken kivüli kézművesek termelését;

a 3. és 4. rovat eredményéből kiemelik az állami vállalatok és szövetkezeti vállalatok termelését.

Az 5. rovat mutatja a társadalmilag szükséges teljes munkaráfordítást, azaz a társadalmi össztermék, a termelési eszközök és a fogyasztási javak

újratermelésének teljes értékét.

Mint ahogy a mérleg sémájából látható a termelési fogyasztást (8—21.

rovat) a gazdaság szocialista formái, a népgazdasági ágak és a két alosztály szerint tüntetik fel, azaz ,,A termelési fogyasztás" végösszegeiből külön mutatják ki a népgazdasági ágak ésa gazdaság szocialista formái szerint a termelési eszközök termelésének (8—13. rovat) és a fogyasztási javak ter—

meie'sének (14—20. rovat) termelési fogyasztását.

A nem termelési fogyasztás a vizsgált mérlegsémában feloszlik a lakos—

ságnak társadalmi csoportok szerinti fogyasztására (22. rovat), valamint az intézmények és szervezetek nem termelési fogyasztására (23. rovat).

A lakosság fogyasztása anyagi javak, azaz élelmiszerek, lábbeli, ruhá—

zati cikkek stb. fogyasztásából és a lakásalap amortizációjából áll. Ez utóbbi sajátlagos fogyasztási formája a nem anyagi termelési jellegű szféra fogyasz—

tási állóalapjainak. A lakosság fogyasztását az egyéni jövedelmekből be—

szerzett, a kolhozokból a munkaegységek után kapott, a kolhoztagok, a munkások és tisztviselők háztáji gazdaságából, valamint az egyénileg gaz- dálkodó parasztok és a szövetkezeteken kívüli kézművesek gazdaságából nyert termékek alkotják és olyan termékek, amelyeket a lakosság a kór—

házakban, szanatóriumokban, üdülőkben, iskolákban stb. fogyasztott és a lakosság kiszolgálásával kapcsolatban fogyasztott anyagok.

A'— TÁRSADALMI TERMÉK TERMELÉSI. FOGYASZTÁSI ÉS FELHALMOZASI MÉRLEGE 357

A számvitel és tervezés jelenlegi gyakorlata szerint az olyan termékeket, mint a lábbeli, ruházat, bútor, edény stb. úgy számítják, mintha ugyanabban az évben kerülnének fogyasztásra, amelyben értékesitésre kerültek, holott ezek között számos termék egy évnél hosszabb ideig is használható. A lakás—

alapnál csak az elhasználódás, az amortizáció számít fogyasztásnak.

Az intézmények és szervezetek nem termelési fogyasztása (23. rovat) nem más, mint az anyagi javak felhasználása folyó szükségleteik kielégíté—

sére. Idetartoznak a fűtési, világítási, karbantartási és irodai stb. költségek, valamint a nem anyagi termelési jellegű fogyasztási állóalapok amortizá—

cmja.

A nem anyagi termelési jellegű területhez sorolt intézmények és szerve- zetek fogyasztásához tartoznak: a népművelés, a közegészségügy,.a lakás—

és községgazdálkodás, az utasszállítás, a városi közlekedés és távközlés

fogylíisztása, amelyek a lakosságot és a nem termelő intézményeket szolgál—

ják i.

A ,,veszteségek" című rovatban azokat a veszteségeket sorolják fel, ame- lyek a népgazdaságot a termés betakarításakor keletkezett elemi csapások,

r-rr

kezesek ideiglenes leállítása miatt érték.

A nemzeti vagyon növekedésének mutatószámaít (27—29. rovat) a vizs- gált mérlegben a tulajdon formái és népgazdasági ágak szerint adják meg, külön kimutatva az állóalapokat, készleteket és tartalékokat. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti vagyon növekedésének végösszege magában foglalja:

l. az *állami vállalatokban és intézményekben, a szövetkezetekben és kolhozokban (népgazdasági ágak szerint) az állóalapok, készletek és tartalé- kok növekedését, valamint az állampolgárok egyéni tulajdonában lévő lakás—

alap növekedését;

2 a kolhozokból, a kolhozta ok, munkások és tisztviselők háztáji gaz—

daságából és az, egyénileg gazdálíodó parasztok gazdaságából nyert haszon- állat- és baromfiállomány szaporodását és a mezőgazdasági termékek kész-

letének nővekedését. *

Az éveleji és évvégi nemzeti vagyon mutatószámait (30—35. rovat) ugyanúgy csoportosítjuk, mint a nemzeti vagyon növekedését. Meg kell jegyezni, hogy a kolhoztagok, munkások és tisztviselők háztáji gazdaságai—

ban az állóalaphoz tartozik a haszonállat- és baromfiállomány és az azok számára készült különféle melléképület, az egyénileg gazdálkodó parasztok gazdaságaiban az állóalapokhoz tartozik, ezenkívül még az igásállatok állo- mánya és a mezőgazdasági leltár is.

A mérlegséma idézett mutatószámainak nagy jelentőségük van a bővi- tett szocialista újratermelés elemzésénél és e mutatószámokat a Szovjetunió népgazdaságának tervszerű vezetésében is felhasználják.

A társadalmi termék termelésének mutatószámai lehetővé teszik, hogy megállapítsuk a következőket:

a termelt társadalmi termék terjedelmében a termelési eszközök és a fogyasztási javak aránylagos súlyát;

az egyes termékcsoportok aránylagos súlyát dologi összetételük szerint (például ,,épületek és építmények", ,,gépek és felszerelések"), *

a népgazdasági ágak részarányát a termelt társadalmi össztermékben, és ennek alapján az egyes ágaknak a népgazdaságban betöltött szerepét;

2 Statisztikai Szemle -- 3— 22 _