KISÉRLETEK A NEMZETI VAGYON STATISZTIKAI MÉRÉSÉRE
DR. NYILAS ANDRÁS
A nemzeti vagyon, egy—egy ország gazdaságának, gazdasági teljesítőképességének szám- szerűsítésére, becslésére irányuló kísérletek és próbálkozások a XVII. századtól több évszá- zadra vezethetők vissza. A téma jeles (elhunyt) szakértője, Hajpál Gyula az első nemzetiva- gyon-becslési kísérletnek Eduard Misselden 1623-ban Londonban megjelent munkáját tekin—
tette. Hajpál szerint ,,A korai merkantilizmusnak ez a neves képviselője olyan módszertani megoldások lehetőségeit vizsgálta, amelyek a kereskedelmi mérleg adatai alapján lehetővé teszik az ország nemesfémekben (elsősorban pénzérmékben) fekvő vagyonának felbecs-
lését." ((11) 171. old.)
Misselden, mint az az idézetből is kitűnik, utal arra, hogy a nemzeti vagyon egy része a külkereskedelmi mérleg alapján ,,felbecsülhető". A nemzeti vagyon egyes tételeinek, illetve egészének statisztikai számbavétele úgyszintén angol tudósok nevéhez kapcsolódik.
A nemzetivagyon-számíta's ,,bőlcsője": Anglia,
A nemzeti vagyonra vonatkozó legrégibb és legrészletesebb statisztikai számítások, becs- lések — ismereteim szerint — Angliától és írországról, illetve az Egyesült Királyságról állnak rendelkezésre. Ezért indokoltnak tartom, hogy külön fejezetben foglalkozzam a nemzeti vagyon ezen úttörő számításaival.
A nemzeti vagyon legfontosabb összetevőinek statisztikai számbavételére — kutatásaim szerint — elsőként Sir William Petty tett maradandó kisérletet. Petty (és a politikai aritmetika másik alapítójának, John Grauntnak) a legfontosabb munkáit legutóbb (1964—ben) Ch. H.
Hull szerkesztésében a Kelley Kiadó (New York) adta ki két kötetben. A hivatkozások erre a kiadásra utalnak. (23) A szerkesztő bevezető elemzésében Petty vagyonszámításaíról idézi R. Gl'ű'ent: ,,Jelenleg sokkal több és pontosabb adat áll rendelkezésre, amelyekkel megala—
pozhatjuk becsléseinket, de a nemzeti vagyon modern számbavételének módszerei lényege—
sen nem különböznek az övéitől." ((23) LXXI. old.)
Mindamellett Petty nem kimondottan a nemzeti vagyon számbavételét tűzte ki célul, de alkalmazott empirikus módszerei, statisztikai számításai, a tények leírásai, egyszóval: poli- tikai aritmetikája alapján következtetni lehet Anglia, lrország, később az Egyesült Királyság vagyoni helyzetére. Legtöbb munkájában a föld bérleti díja, a jövedelem- és a vagyonadó (a kémények adója), az állatállomány, a hajópark és a különböző kereskedelmi készletek segitségével Petty részletesen bemutatja az egyes vagyontárgyak értékét.
Az akkor még legfontosabb vagyontárgynak, a földvagyonnak az értékét Petty annak járadékából vezette le. 20 éves szorzószámmal tőkésítette a föld bérleti díját, amit a vagyon- adó alapján számított becslésekkel ellenőrzött. A tőkésítés elvét Petty a ,,Ouantulumcungue"
908 DR. NYILAS ANDRÁS cimű párbeszédes tanulmányában fejti ki. ((23) 437—448. old.) Itt azt bizonyítja, hogy a tu- lajdonosnak földje, háza, hajója, lova stb. után megfelelő járadékot (kamatot) kell kapnia.
Ebből következik az, hogy minden jövedelmet (hozamot — yield) megfelelő kamatlábbal, évi szórzószámmal lehet (tőke-) vagyonná átszámítani.
Petty elsőként tett kísérletet arra, hogy az ,,emberi tőkét" is számszerűsítse. Több tanul—
mányában ugyanis számba veszi a lakosság, a munkaerő vagyonértékét is azon megfontolás alapján, hogy a munka a saját fogyasztáson felül — egyebek mellett — még a tőkefelhalmo- zást, a vagyonképzést is szolgálja. Egyik első (1664-ben írt) jelentősebb tanulmánya címének (,,Verbum Sapienti", szabadon fordítva: ,,A bölcsek köve") eredeti toldaléka a következő volt: ,,és az emberek értéke". ((23) 99—120. old.) Nem sokkal később írországról ad részletes demográfiai, társadalmi és gazdasági áttekintést ,,lrország politikai anatómiája" címmel.
((23) 121—231. old.)
A politikai aritmetika, ezen belül a gazdaságstatísztika átfogó alkalmazására elsőként Gregory King tett kísérletet az 1696-ban írt ,,Natural and Political Observations and Conclusions upon the State and Condition of England" (,,Természeti és politikai vizsgáló- dások és következtetések Anglia helyzetéről és körülményeiről") c. könyvében.1
R. Stone említett tanulmányában (17) King számításai alapján először Anglia 1688 és 1698 közötti nemzeti jövedelmét, annak elosztási oldalát mutatja be. Ebből idézzük Anglia
1688. évi nemzeti jövedelmének elosztását ((17) 19. old.):
folyó magán kiadások ... 39,7 millió font folyó közösségi kiadások ... 2,0 millió font megtakarítások : beruházás ... 1,8 millió font nemzeti jövedelem összesen 43,5 millió font
Vizsgálódásunk szempontjából figyelemre méltó, hogy King felértékelte Anglia va—
gyonát is, pontosabban annak — mai szóhasználattal élve — ,,likvid" összetevőit.
1. tábla
A pénzmennyiség, a tartás értékek
és az árukészletek állományának változása Angliában
Az állomány értéke Változás
Kazi" 1688-ban 1698-ban 16835353598
millió font
Arany és ezüst pénzérmék ... ll,5 4,5 7,0
Nemesfémállomány ... O,5 0,0 O,5
Arany- és ezüsttárgyak ... 4,0 1,2 2,8 Ékszerek, bútorok, ruházat ... 2,0 7,3 4,7 Hajók és készletek ... 33,0 26,5 6,5 Állatállomány ... 25,0 23,0 2,0
Összes vagyon 86,0 62,5 23,5
Forrás: (17) 197. old.
Petty és King számításait követően nem állanak rendelkezésünkre közvetlen források Anglia, illetve az Egyesült Királyság nemzeti vagyonára vonatkozóan. Robert Gifen mun-
! Az eredeti tanulmányt G. E. Burnett szerkesztésében a John Hopkins kiadó (Baltimore) adta ki 1936—ban reprint kiadásban: ,,Two Tracts by Gregory King" címmel. A magyarországi könyvtárakban egyik kiadás sem található meg, ezért goyoliáladiias Richard Stone tanulmányára hivatkozunk, aki részleteket közöl Gregory King számitásaiból. ((17) 193-
. o
káiból ((7), (S)) azonban arra következtethetünk, hogy a XVII. század végétől a XIX. század közepéig többen is kiszámították Anglia, illetve az Egyesült Királyság nemzeti vagyonát.
Ezt bizonyítja Giffen következő táblája is, amelyből az is kiolvasható, hogy már 1600-ra is vannak nemzetivagyon—számítások Angliára vonatkozóan.
2. tábla
A népesség és a tőke növekedése Angliában és az Egyesült Királyságban 1600 óta*
Egy főre
Év (forrás) (13353555 (%%??Ém) jutó vagyon
(font)
Anglia
1600 (Brit. keresk. stb.) ... 4,5 100 22 1680 (Petty) ... 5,5 250 46 1690 (Gregory King, Davenant) ... 5,5 320 58 1720 (Brit. keresk.) ... 6,5 370 57 1750 (különböző) ... 7 500 71 1800 (Beeke) ... 9 1 500 167
Nagy-Britannia
1800 (Beeke) ... 11 ] 1 750 ] 160 Egyesült Királyság 1812 (Colguhoun) ... 17 2 700 160 1822 (Colguhoun—Lowe) ... 21 2 500 120 1833 (Colcluhoun—Pablo de Pebrer) ... 25 3 600 144 1845 (Jövedelemadó) ... 28 4 000 143 1865 ... 30 6 000 200 1875 ... 33 8 500 260 1897 körül ... 37 10 000 270
* Kerekített adatok.
Forrás: (8) 354. old.
Giffen részletezi a nemzeti vagyon két fő összetevőjének alakulását is. A 3. tábla azt a közismert tényt igazolja, hogy a földvagyon aránya a nemzeti jövedelemből két évszázad alatt óriási mértékben csökkent: 60 százalékról 17 százalékra. Ugyanezen időszak alatt a lakásvagyon részesedése 15-ről 19 százalékra emelkedett. Még szembetűnőbb a föld- és a la- kásvagyon értékén felüli vagyontárgyak arányának 41-ről 64 százalékra emelkedése.
3. tábla
A ]öld- és a lakás vagyon növekedése és aránya az összes vagyonból
A földvagyon A lakásvagyon
Év (forrás) értéke aránya értéke aránya
(millió font) (százalék) (millió font) (százalék)
Anglia
1690 (Gregory King) ... 180 60 45 15
1800 (Beeke) ... 600 40 180 15
Egyesült Királyság
1812 (Colguhoun) ... 1200 ' 44 400 15
1865 ... 1864 30 1031 17
1875 ... 2007 24 1420 17
1885 ... 1691 l 17 1927 19
Forrás: (8) 356. old.
9 10 DR. NYILAS ANDRÁS A nemzeti vagyon statisztikájának aranykora: a XIX. század második fele
Az utat mutató ragyogó példák és zseniális megsejtések ellenére a nemzeti vagyon sta- tisztikai számbavételének aranykorát a XIX. század második felére tehetjük.
A gazdaságstatisztika története a századforduló időszakában két olyan statisztikust tart nyilván, akik nemzetközi összehasonlításokat is készítettek az egyes országok nemzeti va- gyon-statisztikájáról. Ezek: Alfred de Fovílle és Josiah Stamp. ((S), (24)) A nemzeti vagyon történetének ,,legújabbkori" gazdaságstatisztikusai pedig a Nobel-díjas Simon Kuznets ( 19) és Raymond W. Goldsmith, akinek 1985-ben megjelent könyve (10) húsz ország nemzeti va- gyonának történeti (1688—1978) alakulását elemzi. E művek szerint a XIX. század második felében a következő országok publikáltak részletes nemzetivagyon-statisztikákat:
Egyesült Királyság ... 1600, 1688 Dánia ... 1880
Egyesült Államok ... 1774, 1805 Norvégia ... 1880
Franciaország ... 1815 Svájc ... 1880
Belgium ... 1850 Japán ... 1885
Németország ... 1850 Svédország ... 1885
Osztrák Birodalom ... 1859 Görögország ... 1890
India ... 1860 Spanyolország ... 1891
Olaszország ... 1861 Hollandia ... 1892
Magyarország ... 1893 Valószínű, hogy ez az összeállítás nem teljes és nem is egészen pontos. Hiszen ismereteink szerint például Magyarország nemzeti vagyonára már 1847—ben voltak részleges becslések.
1855—ben pedig már összefoglaló adatok is. (Erről utolsó fejezetünk tanúskodik.) Ám az igazság kedvéért az is ide kívánkozik, hogy a felsorolt országok egy részére vonatkozóan az évszámok nem az eredeti forrást jelölik, hanem a néhány évtizeddel későbbi visszatekintő számítások bázisát, amelyek közvetett módszerrel a meglevő különböző statisztikai adatokból következetettek az akkori nemzeti vagyonra. Ilyen például az Egyesült Államok 1774. évi nemzeti vagyona, amelyet különféle eredeti források alapján Goldsmith, Kuznets és mások állítottak össze. Később idézett adataink azt bizonyítják, hogy megbízható történeti adat- sor állítható össze a magyar nemzeti vagyon alakulásáról is.
Az eredeti források a XIX. század második felében egyfelől az országok gazdasági erejét, teljesítőképességét, másfelől a lakosság életkörülményeit igyekeztek kvantifikálni. A követ—
kezőkben idézett adatok és módszertani leírások fő forrásai a már hivatkozott de Foville és Stamp, valamint Gitfen művei, és a magyar Fellner Frigyes jutalmazott egyetemi pálya- műve: ,,A nemzeti vagyon becsl ". (4) A korabeli ,,alapmunkák" nagyszámú további for- sára hivatkoznak. Ezek azt bizonyítják, hogy a nemzeti vagyon számbavétele a XIX. század második felében és a századforduló időszakában a figyelem homlokterében állt.
A nemzeti vagyon számbavételének korabeli módszereit két fő irányzattal: az ún. ab—
jektív és az ún. szubjektív számbavételi eljárásokkal jellemezhetjük. Ezek vázlatos ismertetéa sét — a nemzeti vagyon történetének dokumentálásán túlmenően — azért tartjuk fontosnak, mert azok még ma is számos hasznos ötletet adhatnak a kutatások számára. A két fő mód- szer több alrendszerre tagolható, és a különböző módszereket vegyesen használták.
Az objektív (tárgyi, gazdaságstatisztikai) módszereknek lényege az, hogy az ország va- gyonállományát gazdaságelemzési számításokkal, becslésekkel tárgyi kategóriák, vagyontó- telek szerinti részletezésben veszik figyelembe. A földet például a piacon kialakult árakon, az épületeket és az ingó vagyonokat a tűzbiztosítási díjakból visszaszámitva, az állatállo—
mányt és a termékkészletet ugyancsak piaci árakon, a bányákat és a vasutakat azok ,,nyers- jövedékének" tőkésítésével, az utakat (újra-) épitési költségeik alapján stb!
' Az objektív módszer részletesebb leírását a sorozat következő tanulmánya tartalmazza, amely Fellner Frigyes nem- zetivagyon-számitásait mutatja be.
A szubjektív (alanyi) módszer viszont az egyének, a jövedelem-, vagyontulajdonosok valamilyen adózásán, az egyének valamilyen jövedelem- vagy/és vagyonbevallásán, —felmé—
résén alapul. Más szóval: ez a módszer az egyes gazdasági alanyok birtokában vagy tulaj- donában levő vagyoni értékek jövedelmezősége alapján számítja kia nemzeti vagyont.
Az objektív módszer kidolgozói és alkalmazói közül ki kell emelnünk Rümelin és Schall német statisztikusokat, akik nemcsak teoretikusan foglalkoztak a nemzeti vagyonnal, ha- nem részletesen kidolgozott módszerek alapján megfelelő számításokat és becsléseket is vé- geztek. Munkásságukat Fellner Frigyes méltatja. (4) Hivatkozásaink is Fellner ídézett mű- vére utalnak.
Rümelin szerint a nemzeti vagyon az egyes vagyontételek összessége. Württemberg nemzeti vagyonát az elfogadott (átlagos) piaci árak alapján a következő négy csoportra osztja: ] . föld, 2. épületek, 3. utak — vasutak, 4. ingó vagyoni külföldi követelés és tartozás.
((4) 4—7. old.)
Schall szerint a nemzeti vagyon mindazon gazdasági javaknak az összessége, amelyek egy bizonyos időben a nép rendelkezésére állnak. Számbavételi módszerét ,,a javak termé- szete" határozta meg. Schall ugyancsak Württemberg nemzeti vagyonát a csere- és az eladási érték, a hozadéki érték, a biztosítási stb. érték alapján számította ki. ((45 7—13. old.) Schall munkájában végül áttekinti Württemberg nemzeti vagyonának két évtizedes alakulását, sa- ját számításait egybevetve Rümelin vonatkozó becsléseivel. Végkövetkeztetése szerint húsz
év alatt Württemberg nemzeti vagyona csaknem megkétszereződött.
4. tábla
Württemberg nemzeti vagyona
Az 1863. évben Az 1883. évben
Vagyontárgy . . . .
$$$ százalék $$$ százalék
Telek és föld ... 2022,9 ! 43,5 ! 3095 , 34,4
Bányászat ... 60 1,3 79 es
Épületek ... 1097,1 23,7 ; 2419 26,9
Közlekedési eszközök ... 94,3 2 421 4,6 Ingó javak ... 1200 25,8 2432 27
Külfölddel szembeni követelés ... 171,4 3,7 560 6,2
Összes nemzeti vagyon 4645,7 1 100, 0 ! 9006 ! 100,o
Farrás: (4) 12. old.
Giifen módszere is az objektív eljárások kategóriájába tartozik. Fő módszere a jövede- lemadók alapján becsült jövedelmek tőkésítése volt. A ,,Tőkefelhalmozás" című említett könyvében (7) részletes táblákat közöl az Egyesült Királyság nemzeti vagyonának összetéte—
léről. Csaknem húsz vagyontétel számítását adja meg. Nevezetesen azt, hogy a jövedelemadó alapját képező jövedelmeket milyen alapon, milyen módszerekkel korrigálta. Arra azonban kevés támpontot ad, hogy az egyes vagyontételeket milyen kamatkulccsal számította ki a jö- vedelmek alapján. A tőkésítés szorzója 3—tól 30 évig terjed, ami azt jelenti, hogy egyes va- gyontárgyak Giffen szerint 3 év alatt, de vannak olyanok, amelyek csak 30 év alatt ,,térül—
nek meg". Néhány főbb vagyontárgyat, elsősorban a föld értékét illetően Fellner is ezt a módszert követte, de a kamatláb megválasztását ö sem indokolta meg. Egyébként fontos kö—
rülmény, hogy a korabeli gazdaságstatisztikusok az összehasonlítások érdekében általában azonos kamatkulcsokat, (,,tőkésítési szorzót") használtak.
Ebben az időszakban is felmerült a vagyon és a tőke eltérő értelmezése. Schall szerint például az utak, mert ,,nem adván hozadékot" nem tekinthetők csere- vagy piaci értéknek,
9 l 2
DR. NYILAS ANDRÁS Giffen pedig ,,nem produktív vagyonnak", tehát nem tőkének, hanem csak vagyonnak te—
kinti a ,,jövedelmet nem hozó" személyi, állami és egyéb köztulajdont.
A maga korában nagy elismerést, de egyben nagy vitát is jelentett de Foville örökösödési adó alapján számított nemzeti vagyona. Megfelelő alapadatok (az évenként megadóztatott örökségek tőkeértéke) esetén a módszer rendkívül szellemes és egyszerű: az örökösödési érté—
ket meg kell szorozni egy nemzedék átlagos élettartamával (akkor 35-tel). Ehhez de Foville hozzáadja az ajándékozást is, amely szerinte nem más, mint ,,anticipált örökség". Számítá—
sai szerint Franciaország nemzeti vagyona 1891-ben megközelítette a 240 milliárd frankot, ami — azonos élettartamot és változatlan árakat feltételezve — megközelítőleg négyszer annyi volt, mint 1825—ben. ((S) 12—13. old.) De Foville 1825-től 1870-ig ötévenként, majd 1891-ig évenkénti részletezésben adja meg az általa kialakított módszer szerint számított francia nem- zeti vagyont. A módszer és a számítások eredményei körüli viták elsősorban a bevallott örö—
kösödési értéket és az alkalmazott szorzószámot kérdőjelezték meg. Azt is szemére vetették de Foville—nak, hogy figyelmen kívül hagyja az állami, banki, közösségi stb. vagyonokat.
De Foville szerint azonban ,,Francziaország nem gazdagabb, mint a francziák külön te,- kintve". ((4) 22. old.) Az állam passzíváí, a vasutak részvényei, a járadékos kötvények, a for—
galomban levő pénz nemesfémtartaléka ugyanis már figyelembe lett véve a magánvagyonok számbavétele során. Ha ezeket mégis hozzáadnánk a nemzeti vagyonhoz, akkor kétszeresen szerepelnének az egészben. De Foville álláspontja csírájában tükrözi azt a szemléletet, ame—
lyet csaknem egy évszázad után a Nemzeti Számlák Rendszere (System of National Accounts
— SNA) az ún. konszolidált nemzetivagyon—mérlegben alkalmaz.
5. tábla
A világ gazdagsága (nemzeti vagyona) 1888- ban
551 E 'ut
Orszáa (mignffrgnk) 8333)!
Egyesült Királyság ... 235 6175 Franciaország ... 21 5 5600 Németország ... 161 3500 Oroszország ... 127 1 375 Ausztria—Magyarország ... 96 24 75 Olaszország ... 74 2500 Spanyolország ... 63 3700 Portugália ... 10 2175 Svédország ... 16 3125 Norvégia ... 6 3050 Dánia ... 10 5750 Hollandia ... 24,5 5400 Belgium ... 25 4175 Svájc ... 12 4125 Románia ... 15 2750 Szerbia ... 5,5 2700 Görögország ... 7,5 4050 Bulgária ... 5 1750 Törökország ... 1 5 3000 Európa ... 1 122,5 3250
' Egyesült Államok ... 321 5250
Kanada ... 25 4900 Argentina ... 13 3125 Ausztrália ... 34 9250 Világ összesen 1520 3600
Forrás: (5) 44. old.
Végül de Foville hivatkozott könyvében táblába foglalja 24 ország, Európa és a világ ,,gazdagságát", majd részletezi az egyes nagyobb országok történeti nemzeti vagyon adatso- rait és a statisztikai számbavétel módszereit. Itt utal Ausztria és Magyarország nemzetiva- gyon-számításának 1859. évi eredményére (Czoernz'g közlése alapján), majd végül Fellner
1893. évi becslésére is. ((S) 56—57. old.)
A különböző vagyontárgyak ,,leltározása" és az általános vagyonfelmérés (,,vagyoncen- zus") tűnik a legtökéletesebb, de egyben a legköltségesebb módszernek. Az Egyesült Álla—
mokban az 1850 óta tízévenként tartott népszámlálások alkalmával felmérték a lakosság tulajdonában levő vagyontárgyak értékét is. Minthogy azonban ez a vagyonfelmérés egyben és elsősorban a vagyonadó kivetésének volt az alapja, a különböző elemzések szerint a cen- zus alapján számított nemzeti vagyon jóval alacsonyabb a vagyon reálértékénél. E források és más egyéb statisztikai bázisok figyelembevételével több neves kutató történeti idősorai állnak rendelkezésünkre az Egyesült Államok nemzeti vagyonára vonatkozóan.
6. tábla
A z Egyesült Á llamok újratermelhetó' vagyona Összesen E főre - t
É 'll'árd *" '"
V [ (13113!) (dollár)
1805 ... 1,04 166 1 850 ... 10,25 441 1 880 ... 52, 10 91 3 1890 ... 94,9O 1325 1900 ... 1 34,20 ] 540
!
Megjegyzés. 1929. évi változatlan árakon.
Forrás: (9) 306., illetve 272. old.
Az egyedi vagyontárgyakon, illetve vagyoni és jövedelmi viszonyokon alapuló szub- jektív vagyonstatisztikai módszerek között kell még megemlítenünk a vagyonfelmérés biz- tositásstatisztikai módszereit is. Ezt több módszer kiegészítő, ellenőrző számításként hasz- nálja, de voltak olyan kísérletek is, amelyek a nemzetivagyon-számítás fő módszerének te- kintették. A Nemzetközi Statisztikai Kongresszus 1872-ben tartott szent—pétervári konfe—
renciáján a tűzbiztosításí statisztikával mint a nemzeti vagyon számbavételének egyik lehet—
séges kiindulópontjával külön is foglalkoztak. A magyar származású angol gazdaságstatisz- tikus Tibor Barna ,,Alternative Methods of Measuring Capital" (A tőkevagyon számbavé—
telének alternatív módszerei) című tanulmányában foglalkozott a vagyon— (tőke-)számba- Vétel alapjául szolgáló tűzbiztosítás statisztikájával. ((2) 56—59. old.)
Az idézett nemzetivagyon—statisztikák alapvető módszereit összefoglalóan közvetlen (direkt) metódusoknak nevezhetjük. A különböző forrásokból nyert adatokból ugyanis köz- vetlenül következtethetünk a nemzeti vagyon volumenére. A teljesség kedvéért végezetül utalnunk kell arra, hogy a XIX. század második felében számos kutató kísérletezett azzal, hogy az ország gazdasági teljesítőképességét, gazdagságát, a lakosság életszínvonalát a va—
gyonértékek számszerűsítése helyett különböző típusú (többségében természetes mértékegy- ségben kifejezett) statisztikai mutatószámok segítségével kvantiükálja. Ezeket a módszereket hívják a nemzeti vagyon (a nemzeti jövedelem, a jólét stb.) statisztikai számbavétele közve- tett (indirekt) módszereinek. Mai szóhasználattal élve ezeket rövidített vagy egyszerűsített (short cut) eljárásoknak, nálunk ,,Jánossy—Erlich-féle" módszernek nevezik. A nemzetközi gyakorlatban jó egy évszázad alatt számos ilyen közvetett módszert próbáltak ki, elsősorban nemzetközi összehasonlítás végett. Fellner idézett munkájában több ilyen indirekt módszert mutat be. ((4) 23—49. old.) Itt csak két közvetett módszerre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik,
9 14 DR. NYILAS ANDRÁS
amely a lakásviszonyokat tükröző statisztikai adatokból vont le következtetéseket az ország gazdasági fejlettségére, illetve a lakosság életviszonyaira vonatkozóan. A másik az általános jólét alakulására a foglalkozta tottság szakmai összetételéből következtet. A kiragadott példák azonban csak felvillantják az indirekt módszerekben rejlő lehetőségeket, amelyeket a ma- gyar gazdaságtörténcti statisztika még alig-alig használt ki.
A ,,hanyatlás" kora: a XX. század eleje
Clark ,,The Conditions of Economic Progress" (,,A gazdasági növekedés feltételei") c.
korszakos művében a 720 oldalból alig félszáz oldalon foglalkozik a tőke forrásaival és a tőke-
felhalmozással. ((3) 565—615. old.) Clark fejtegetéseit itt azzal kezdi, hogy a gazdaságstatisz-
tikusok a század elejéig sokkal több figyelmet fordítottak a nemzeti vagyonra, mint a nem—zeti jövedelemre. Ez utóbbi akkor csupán "mellékterméke" volt a nemzeti vagyon tanulmá- nyozásának. Az ismert magyarázatokon kivül ehhez a teljes hangsúlyeltolódáshoz Clark egy további — a statisztikusok számára nem éppen-hízelgő — magyarázatot fűz.
1871-ben a németek legyőzték Franciaországot, és Bismarck 200 milliós hadisarcot kö- vetelt a franciáktól. A franciák ezt teljesíthetetlennek tartották, mert véleményük szerint meghaladta az ország teljesítőképességét. Bismarck a vita során idézte a korabeli számításo—
kat a francia nemzeti vagyonról. Ez alapján bizonyította, hogy a követelés csak töredéke a franciák vagyonának. Végül kiderült, hogy a statisztikai számítások nemcsak Franciaor- szágra vonatkozóan túlozták el a nemzeti vagyon értékét,hanem a legtöbb országban hason—
lóképpen túlbecsülték a nemzeti vagyont. (( 3) 565. old.)
A gazdaságstatisztikusok a nemzetivagyon—számítások háttérbeszorulását több tényező- vel indokolták. Sokan például azzal, hogy nincs elfogadott és egységes, tudományosan meg- alapozott módszere az egyik legfontosabb tőkevagyon, a föld értékelésének. Ezért többen le is szűkítették a nemzeti vagyon fogalmi körét az újratermelhető dologi vagyonra (Repro- ducible Tangible Wealth — RTW). így például Clark, Kuznets, Goldsmith és mások. Sőt, egyes vélemények szerint a (nemzeti) tőkének fokozatosan kisebb lesz a szerepe a gazdasági növekedésben, mint az egyéb forrásoknak, például az emberi tényezőnek, a tudásnak és a be—
gyakorlottságnak, a műszaki-technikai haladásnak stb.
A gazdasági növekedés elemzésének már a kezdetén is világossá vált, hogy önmagában sem a nemzeti vagyon, sem a nemzeti jövedelem ismerete nem ad elegendő információt a gaz- dasági tendenciák vizsgálatához. Példa erre éppen Clark, aki hivatkozott művében az elsők között kísérelte meg a tőkekibocsátás (Capital Output Ratio — COR) nemzetközi összeha- sonlítását. Igaz, hogy ő még nem ezt a terminológiát használta. hanem azt vizsgálta, hogy egységnyi nemzeti jövedelem létrehozása mennyi tőkét igényel.
A statisztikai adattömegből azonban nem vonható le általánosítható következtetés.
Országok szerint jelentősen szóródik a termelés tőkeigénye. Átlagosan körülbelül 3—4 egy- ségnyi tőke kell egységnyi nemzeti termék létrehozásához, de ettől országonként és évenként számottevő az eltérés. Vannak országok és évek, ahol és amikor egységnyi nemzeti jövedelem tőkeigénye alig egységnyi, de vannak országok és évek, ahol és amikor a termelés egységéhez 6-8 egységnyi tőke kell.
A nettó nemzeti termelés egységének tőkeigénye a századforduló körül
Ausztrália (1903) ... 4,11 Japán (1913) ... 4,9O Ausztria (1907) ... 3,80 Hollandia (1915) ... 3,75 Belgium (1914) ... 2,72 Svédország (1908) . . . ... 5,12 Franciaország (1913) ... 4,79 Egyesült Királyság (1914) ... 3,40 Németország (1913) ... 4,23 Egyesült Államok (1912) ... 2,84 Olaszország (1914) ... 2,43
Már: (3) 572., 574., 576. old.
Az egyes országok történeti adatsoraiból még bizonytalanabb következtetések vonha- tók le. Az Egyesült Királyság gazdaságának tőkeigénye például a XIX. század elejétől a má- sodik világháborúig —— kisebb ingadozásokkal —- meredeken csökkent. Ennek csaknem a for-
dítottja mondható el az Egyesült Államokra.
Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok tőkeigényesse'ge
Egyesült Királyság Egyesült Államok
1801 ... 6,00 1805 ... 0,77 1841 ... 8,90 1850 ... l,59 1885 ... 4,04 1880 ... 2,54 1905 ... 3,84 1900 ... 3,32 1938 ... 2,68 1939 ... 3,38
Forrás: (3) 576. old.
Az előzőkből látható, hogy a XX. században a nemzeti vagyon (a tőke) mindinkább a nemzeti jövedelemnek ,,alárendelt" elemzés eszköze lett. Néhány felvillanás azonban azt jelzi, hogy még ebben az időszakban is voltak olyan kutatók, gazdaságstatisztikusok, akik szinte hivatásuknak tekintették a nemzeti vagyon számítását. Ezek közé tartozik J. Stamp is, akinek több könyve foglalkozik a nemzeti vagyon fogalmi rendszerével és számítási mód- szereivel, de maga is többször felmérte az Egyesült Királyság nemzeti vagyonát. Hozzá kell tennünk, hogy Stamp sem ,,öncélúan" számította ki a nemzeti vagyont, hanem minden eset- ben a nemzeti jövedelemmel összefüggésben, valamint az adózási lehetőségek (taxable
capacity) felmérése érdekében. (24)
Számunkra a legérdekesebb, hogy Stamp közli — Fellner tanulmánya alapján — fontra átszámítva Ausztria és Magyarország nemzeti vagyonát. Ismertetésében kiemeli Fellner mun-
kásságának nemzetközileg is elismert szerepét.
7. tábla
Ausztria és Magyarország nemzeti vagyona, 1910—1912
Ausztria Magyarország
Vagyonelem ___—__—
nemzeti vagyona (millió font)
Földbirtok ... 1 206 830 Bányászat, kohászat ... 235 93 Épületek ... 624 357 Közlekedés stb. ... 438 242 Személyes vagyontárgyak ... 1100 554 Beruházások külföldön ... 216 8 Együtt ... 3819 2084 Külföldi adósságok ... — 288 — 350 Tiszta nemzeti vagyon 3531 1734
Forrás: 34) 320. old. Fellner előadása alapján, amelyet a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institut —ISI) écsi ülésén tartott Ausztria és Magyarország nemzeti vagyonáról. (Das Volksvermögen Österreichs und Ungarns. Bulletin de I'Institut International de Statistiaue. Tome XX. 2. köt. 1913. SOS!—574. old.)
Végül Stamp táblázatosan összefoglalja a részletezett nemzetivagyon-számitásokat, és bemutatja országonként az egy főre jutó nemzeti vagyont. Eszerint az Osztrák—Magyar Monarchia gazdasági fejlettsége (a lakosság ,,jóléte") fele — harmada volt a fejlett nyugati ipari országokénak, nem is beszélve arról, hogy a Monarchián belül Magyarot szág fejlettsége még ennél is jóval alacsonyabb.
916 DR. NYILAS ANDRÁS A 8. táblából az is kiolvasható, hogy az egyes országok becsléseit Stamp mennyire tartja pontosnak. A legpontosabb (természetesen) saját számítása. A II. kategóriába az akkori legfejlettebb országok tartoznak. Fellner számításait Stamp közepes pontosságúnak itéli meg.
8. tábla
Néhány ország nemzeti vagyona az első világháború előtt
A nemzeti tőke
Egy főre jutó
05153 - nemzeti töke
becslésének alapja 333332; (Ház-Yan (font)
Egyesült Királyság ... Stamp I. 14 500 318
Egyesült Államok ... Hivatalos, King n. 42 000 424
Németország ... Helfferich etc. II. 16 550 244
Franciaország ... Pupin, Théry II. 12 000 303
Olaszország ... Gini III. 4 480 128
Ausztria—Magyarország ... Fellner III. 6 200 121
Spanyolország ... Barthe IV. 2 940 144
Belgium ... Hivatalos III. 1 200 157
Hollandia ... Stuart III. 1 050 167
Oroszország ... Neymarck IV. 12 000 85
Svédország ... Flodström, Fochlbeck III. 940 168
Norvégia ... Gini IV. 220 90
Dánia ... Gini IV. 500 176
Svájc ... Gini IV. 800 205
Ausztrália ... Knibbs [. 1 530 318
Kanada ... Bankers' Association II. 2 285 300
Japán ... Stamp IV. 2 400 44
Argentína ... Bunge
III. 2 400 340
Megjegyzés. A becslések pontossága: I. fokozat: :t10%, II. fokozat: i20%, III. fokozat: i30%, IV. fokozat:
i40% vagy több.
Forrás: (24) 332. old.
Becslések Magyarország nemzeti vagyonára a XIX. század második felében
Mielőtt részleteznénk, hogy a múlt század második felében milyen módszerekkel, milyen eredményeket értek el Magyarországon a nemzeti vagyon statisztikai számbavételét ille- tően, meg kell említenünk a Budán 1847-ben kiadott ,, Ungarns gegenwártiger und zukünfti- ger Nationalreichtum" (Magyarország jelenlegi és jövőbeni nemzeti gazdagsága) c. munkát.
((25)) (Szerzője —— feltételezések szerint — báró Eötvös Ignácz volt.) A szerző szerint ,,A nem- zetek gazdagsága az egyes országok lakosságának összesített vagyonosságából áll." Eza gazdagság természetes és mesterséges (szerzett) vagyontárgyakból tevődik össze.
A természetes vagyontárgyak: a természeti kincsek, a népesség száma, egészsége, az ég- hajlati viszonyok, az ország helyzeti (fekvési) előnye, mint például az, hogy milyen könnyen tud kapcsolatokat tartani és kereskedni más országokkal.
A mesterséges (künstlichen) vagyontárgyak azok, amelyek megtalálhatók a kézműipar- ban, a gyáriparban, a manufaktúrákban, valamint az utak, hidak, csatornák, épületek, há- zak, lakások, a földművelés eszközei, és végül idetartozik, ami szinte határtalanul növelhető:
a lakosság műveltsége, munkavégzési képessége.
Sajnos az ismeretlen szerző csak leirja, hogydmit és hogyan kellene számba venni a nem- zet gazdagságának megállapítása érdekében, és csak néhány példával illusztrálja a nemzeti vagyon számbavételi lehetőségét.
Azt azonban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az ausztriai monarchia egyetemes vagyonát elsőként az akkor már nemzetközileg is ismert közgazdász és statisztikus, Kautz Gyula becsülte fel ,,Az Austriai Birodalom statistikája, különös tekintettel Magyarország-
ra" (16 című munkájában. Kautz szerint ,,. . . a birodalom minden jelentékenyebb érték-
összegeket képviselő vagyoni részeinek, név szerint a productív állodalmi terület, a bányá—szat-, műipar-, kereskedelemben rejlő tőkéknek, valamint az épületek-, közlekedésközegek-, forgalomeszköznek — az egész austriai monarchia egyetemes vagyonát némileg ezen valószinű becsletnek alája vetjük — az eredmény körülbelül 23—24 ezer millió pengőforintnyi nemzet—
érte'k leend". ((16) 257. old.)
9. tábla
Az osztrák birodalom nemzeti vagyona 1850 körül
Nlill'árd Százalék
Vagyonelem ! pengől'orint megoszláss
Föld ... 14 60 Épületek és ingóságok ... 5,5—6 25 Ipari és kereskedelmi tőke ... 1,6 7 Állattenyésztési és bányászati vagyon . . . . l,2 5 A forgóeszközök állománya ... 1 j 3 Összes vagyon
23—24 ? 100
Az egy lakosra jutó nemzeti vagyon az Ausztriai Birodalomban 1854 elején alig lehetett körülbelül 600 forint. Nagyjából ugyanezen időpontban az egy főre jutó nemzeti vagyon Nagy—Britanniában ötszörannyi: 3000 pengőforint volt.
Egy későbbi számítás szerint (Hunfalvy, 1855—1857) az Ausztriai Birodalom ingatlan- birtokainak összes tőkeértékéből Magyarország körülbelül egyharmaddal részesedett. Ha ez alapján Kautz nemzetivagyon-számitását Magyarországra vonatkoztatjuk, akkor az
1850—es évek elején a magyar nemzeti vagyon 7,5-8 milliárd forintra tehető.
Hunfalvy János ,,Magyarország viszonyainak statisztikai vázlata" c. munkájában ,,A gaz—
dasági viszonyok" cím alatt Magyarország földbirtokainak értékét ,,. . . az új hivatalos ki—
számítások szerint" az 1855—1857. évek átlagára összegzi ((13) 183. old.):
Magyarországnak volt 5 kerülete (26 938 896 hold termőföld) . 1903 millió forint a volt temesvári kerület ... 459 millió forint Horvát-Szlavonország ... 178 millió forint Erdély ... 252 millió forint Katonai végvidék ... 208 millió forint Összesen 3000 millió forint
,,Az ingatlan birtok azon pénzértéke a pénzügyi ministerium által a birtok adásvevése alkalmával szedett illetékek s a kiszabott telekadó alapján számittatott ki." ((13) 204. old.)
10. tábla
Az Ausztriai Birodalom mezőgazdasági vagyona,]855—I857
Összes Ebből
Mmmm (millió foerint) Magyarország
Ingatlan birtok ... 9 709 3000 Baromállomány ... 1 006 459 Gazdasági leltár ... 278 127
Végvidék ... — 50
Együtt 10 993 3636
9 l 8 DR. NYILAS ANDRÁS Hunfalvy a továbbiakban csak a bányászati és az ipari termelést részletezi. E számítások szerint a magyar ipar (bányászattal együtt) nyerstermelése 1843-ban körülbelül 160 millió forint volt, alig egyötöde az Ausztriai Birodalom teljes termelésének. Körülbelül hasonló ará- nyokat mutat a foglalkoztatási statisztika is, amelyet Hunfalvy az 1857. évi népszámlálás alapján közöl. Eszerint Magyarország 13 768 513 főnyi lakosságából az ipari munkások, kéz—
művesek és gyárosok száma 409000, egyötöde az Osztrák Birodalom hasonló adatának.
Ebből következik a ,,műipar" akkori fejlettségi szintje is.
Hunfalvy egy későbbi munkájában (14) 1867-re vonatkozóan is közölt magyarországi vagyonadatokat. Elsőként ismét a ,,finánczministerium" által szedett illetékek alapján szá- mitott adatokat ismerteti. E számítás szerint a ,,magyar tartományok" földbirtokainak értéke 3033 millió forint. Egy más ,,felvetés" szerint (Lorenz) a magyar földbirtokok értéke 2944 millió forint volt az 1860-as évek közepén. Végül Hunfalvy bemutatja Czoemig becslését, amely szerint a ,,magyar tartományok" földértéke legelővel, szőlővel, nádassal együtt 5055,8 millió forint. E három becslés alapján vonja le Hunfalvy azt a következtetést, hogy ,,hihetőleg nem tévedünk, ha az összes földbirtokoknak pénzértékét az egész birodalomban kerek számmal 9000, a magyar tartományokban 4000 millióra tesszük". ((14) 47. old.)
Milhoíer Sándor pedig ,,A nemzeti vagyon a múltban és a jelenben, különös tekintettel a mezőgazdaságra" cimű tanulmányában (22) Fillunger számításait idézi a magyar mezőgaz- daság tőkevagyonára és nyersjövedelmére vonatkozóan.
11. tábla
A magyar és az osztrák mezőgazdaság tőkevagyana és nyersjövedelme, 1868
Megnevezés Magyarország Ausztria Összesen
Tőkevagyon (millió forint) Termőföld és gazdasági épületek ... 3916,7 7288,7 ll 205,4 Marhaállomány ... 548,7 570,4 1 119,1 Gazdasági felszerelések stb. ... 86,8 174,8 261,6
Összesen 4552,2 i 8033,9 12 sas,!
Nyersjövedelem (millió forint) Földmívelés után ... 830,3 1136,9 1 996,4
Állattenyésztés után ... 287,9 336,6 624,5
Gazdasági mellékfoglalkozás után . . . 31,0 56,0 87,0 Összesen ] 149,2 ! 1529,5 2 707,9
Forrás: (22) 178. old.
A XIX. század végéről meg kell még említenünk Láng Lajos és Földes Béla munkásságát is. Harsányi László tanulmánya szerint: ,,A magyarországi nemzeti vagyonszámítást igen kezdeti, kísérleti formájában is eléri a gazdaságstatisztikák ,sorsa*: bevonul a gazdaságpoli-
tika fegyvertárába." (( 12) 751. old.) De akkor, a századforduló előtt még Fellner is úgy ítélte
meg, a nemzeti vagyon becslése olyan kezdeti stádiumban van, hogy annak nemigen lehetett gyakorlati jelentőséget tulajdonítani, különösen arra nem lehetett felhasználni, hogy ezek alapján állapítsák meg az ún. ,,guótát", amely azt mutatja meg, hogy Magyarországnak mi- lyen arányban kell hozzájárulnia az Osztrák—Magyar Monarchia közös ügyeinek költségei- hez. Erről Láng Lajos 1897-ben a következőket írja: ,,. . . senki sem fogja állíthatni, hogy a kutatás ezen a téren akár a legkiválóbb szaktudósok munkáiban is eljutott volna már arra a magaslatra, hogy az általuk nyert eredményeket oly életbevágó és fontos kérdésnél, minő a két állam guótájának kiszámítása, alapul elfogadni lehetséges volna". ((20) 15. old.)A NEMZETI VAGYON 919 Alig két évvel később Földes Béla terjedelmes tanulmányában elemezte a guóta megálla—
pításának lehetséges módszereit. (6) Földes először több európai ország gyakorlatát mu- tatja be, azt, hogy milyen módon állapítják meg az egyes országrészek, tartományok hozzá- járulását a közös költségekhez. A tanulmány a variációk sokaságát ismerteti. A különböző módszerek azonban végül is két fő kritérium köré csoportosíthatók. Nevezetesen: a hozzá- járulás alapja majdnem mindenütt a terület, országrész, tartomány valamilyen statisztikai mutatószám (számcsoport), kritériumrendszer szerint megállapított vagyoni és/vagy jöve- delmi szintje.
Nagy—Britannia és írország 1785 és 1800 között a helyi jövedelem- és vagyon- (örökö- södési) adó alapján 88,24-11,76 arányban járult hozzá az Unió közös költségeihez. A svájci tartományok ugyancsak a vagyoni állapot és a jövedelmi viszonyok, valamint a népesség aránya alapján járultak a közös költségekhez. Svédország és Norvégia a vagyoni és jövedelmi szinteket a hajózási és a kereskedelmi forgalom aránya alapján állapította meg, és így a két
ország a közös költségekhez 12/ 17 : 5/ 17 arányban járult hozzá. A Német Birodalom 26 tar-
tománya azonban csaknem kizárólag a népességszám alapján adózott a közös költségve- tésbe.
A nemzetközi áttekintés után Földes a auóta közgazdasági alapjait fejtegeti, amely sze- rinte ,,a nemzet tizetési képessége". Ezt viszont a vagyoni és a jövedelmi szintek határozzák meg. Érdemes felfigyelni Földes azon csoportosítására, amely szerint a vagyont két csoportra lehet osztani: jövedelmet hozó és jövedelmet nem hozó vagyonrészre. A auóta alapjául azonban e két vagyonrész együttes összegének kell szolgálnia, a jövedelmi arányok mellett.
így lett a nemzeti vagyon a politikai küzdőtérek témája: ,,A auóta-harcnak politikai hát- tere is van: ezt túl a Lajthán nem szabad elfelejteni, mi úgyis mindig ennek teljes tudatában
nyúltunk e kérdéshez." ((ő) 127. old.)
A magyar guóta alakítása egyébként arra is utal, hogy Magyarország az Osztrák Biro- dalmon, majd az Osztrák—Magyar Monarchián belül az átlagot meghaladó gazdasági növe—
kedést ért el, mert a közös költségekhez való hozzájárulása egy évtized alatt 5 százalékponttal emelkedett.
12. tábla
A aztám-arányok alakulása
Magyarország Ausztria
Év, számítási alap —————-———— ——
hozzájárulása (százalék)
1860—1865 ... 25,052 74,948 1867 ... 27,064 72,936 1875 ... 31,476 68,524 Részleteiben :
Népesség ... 35,2 64,8 Tőkevagyon ... 21,6 78,4 Házadó ... 26,2 73,8 Ipari foglalkoztatottak ... 24,0 76,0 Kereskedelmi foglalkoztatottak ... 17,1 82,9 Bányászat, kohászat ... 21,9 78,1 Forrás: (6) 95—12!. old.
Magyarország vagyonosodására, gazdasági növekedésére a XIX. század második felé- ben azonban nem elsősorban a nemzeti vagyon alakulására vonatkozó adatokból lehet kö- vetkeztetni, hanem sokkal inkább a statisztikai összeállításokból. Itt elsősorban Fényes Elek és Keleti Károly műveit kell megemlítenünk, de a fejezet végén több olyan forrásmunkára is utalunk, amelyek értékes adatokat nyújtanak az ország gazdagodásának megítéléséhez.
920 DR. NYILAS ANDRÁS Alapvetően az említett források, valamint a statisztikai évkönyvek és közlemények ada-
tai alapján Katus László a dualizmus korára (15) és J. Komlos (18) az 1830—1913-as időszakra
vonatkozóan állítottak össze olyan adatsorokat, amelyek a magyar gazdaság és az ipar fej- lődését tükrözik.
A hivatkozott összeállítások szerint mintegy négy évtized (1830—1869) kellett ahhoz, hogy a magyar ipar, a bányászat és az építőipar együttes termelése a kétszeresére emelkedjék.
A magyar gazdaság nekilendülése valójában a kiegyezés időszakára a jellemző, amikor is a már ,,magas" bázisról az ipar—bányászat—épitőipar termelése ugyancsak körülbelül négy évtized alatt (1870—1912-1913) csaknem a háromszorosára nőtt. Erre az időszakra tehető a magyar vasút kiépítése is. (Ezekben az években ugyanis az előbbi értelemben vett ,,összipa- ri" termelésnek körülbelül egytizedét tette ki a vasutak építése. (15) 56. old.) 1846-tól
1869—ig — néhány példától eltekintve — a magyar vasútépítés marginális volt.
A magyar malomipar viszont már a ,,take-oif" periódus előtt jelentős volt, és később a világ lisztpiacának egyik tekintélyes tényezője lett. ((18) 13. old.) Ez arra is bizonyíték, hogy e nekilendülési szakaszban a magyar mezőgazdaság is fellendült, bár közel sem olyan ütem- ben, mint ahogyan az ipar és a vasúti közlekedés fejlődött.
Az ország fejlődésében, a hazai vagyon gyarapításában kiemelkedő szerepe volt a ma- gyar államnak, amelynek vagyona az 1872. évi körülbelül 1 milliárd koronáról 1896-ra több mint 3.5 milliárd koronára nőtt.
13. tábla
Az állami vagyon alakulása
1872. 1878. 1896.
Vagyonelem ———————————————— -.,
évben (millió korona)
Vasutak ... 150,0 417,8 1885,2 Hidak ... l7,0 29,8 33,6 Utak és kikötők . . . l , 1 26,9 346, 5 Középületek ... 40,8 40,1 221 ,7 Földbirtokok ... 98,8 139,2 . Erdők ... 50,2 207,0 27 l ,2 Bányák ... 418,0 391,0 423,7 Ingó leltár ... 135,4 167,0 331,2
Összesen 91 I,3 I4I8,8 3513,]
Forrás: A statisztikai évkönyvek megfelelő táblái, amelyeket az államháztartás zárszámadása alapján állítottak össze.
A magyar állam vagyonának ilyen mértékű gyarapodása messze nem állt arányban a költségvetés bevételeinek növekedésével. A hiányt nagyobbrészt külföldi és kisebbrészt belföldi hitelekből fedezték. A magyar államadósság Fellner számításai szerint az 1878. évi 1,7 milliárd koronáról 1913-ban 6,2 milliárd koronára nőtt. A tőketörlesztés és a kamatfizetés a századforduló után megközelítette a költségvetés összkiadásának 30 százalékát. A felhal- mozott költségvetési deficit, azaz az államadósság megítélése azonban már akkor is megle- hetősen problematikus volt. Matlekovíts Sándor erről itt 1897—1898—ban: ,,A nagyon vitatott kérdés az, vajon az állam vagyon (az államadósság —Ny. A.) számbavétele bir-e jelentőséggel, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy azzal a jelentőséggel, amellyel az a magánháztartásban, fő—
ként pedig üzleti vállalatoknál bír, az államra nézve már csak azért sem lehet, mert az állam háztartása a nemzet életében más szerepet játszik, mint milyennel a magán, különben még olyan nagy jelentőségű háztartás az illető gazdálkodó egyén életében bír." ((21))
A vizsgált korszak gazdaságtörténetével foglalkozó Balla Antal viszont másként mi- nősíti a kiegyezéskori magyar állam gazdaságpolitikáját. Úgy gondoljuk, hogy éppen a
mai viszonyokra tekintettel nem érdektelen megállapításait kicsit hosszasabban idézni.
Szerinte ,,. . . a 67 utáni fejlődésünk szellemét tekintve nem folytatása a reformkornak, amelynek szellemi vezére az individualista Széchenyi István volt. . . 67 után mindent az állam kezd, az állam támogat vagy alapit, az állam a legfőbb gondviselő és kezdeményező".
(( 1) 204. old.) És a továbbiakban: ,, . . . a felülről irányitot t iparfejlesztés ámbár sok tekintet-
ben igazoltnak látszik, nem bírná ki a szigorú és igazságos kritikát. Egyik nagy hibája az volt, hogy olyan iparágakat is fejlesztettek, amelyeknek nem volt meg idehaza az ország—ban a nyersanyaguk, s ilyenformán egy mesterséges üvegházi nagyipart hozott létre. . . Nagy hibája az iparfejlesztésnek az, hogy az ipart az államhatalom függvényévé tette. Azok, akik az államhatalom jóvoltából tettek szert a vagyonra, érthető módon igyekeztek meghálálni a pártfogást, más szóval támogatták a mindenkori kormányhatalmat, amelynek köszönhették
profitjukat és vállalatuk felvirágzásá ". (( 1) 206. old.)
Elnézést kell kérnünk az olvasótól, hogy egy kicsit elkanyarodtunk eredeti célunktól, a nemzeti vagyon számszerűsítésétől. Tettük ezt azért, mert a XIX. század második felé- ről rendelkezésre álló adatok csak példaértékűek témánkat illetően. Ezek apéldák azon- ban az európai ,,mezőnyben" előkelő rangot biztosítottak a magyar gazdaságstatisztikának, gazdaságelemzésnek. Ezt nem is annyira a kiragadott idézetek és számok, tények, táblák igazolják, hanem sokkal inkább a csak töredékesen, mondhatni ötletszerűen felsorolt szak- irodalmi forrásmunkák.
Az első világháborút követően Magyarország gazdasági fejlődése megtorpant, amit a külön tanulmányban bemutatandó Fellner—féle nemzetivagyon-számitások is bizonyl- tanak.
A jelen tanulmány befejezéseként az 1850 és 1900 körüli nagyon durva felmérések összefoglalása alapján bemutatjuk, hogy a XIX. század második felében hogyan alakult a nemzeti vagyon az akkori Magyarországon.
A magyar nemzeti vagyon alakulása
Időszak Milliárd
korona
1850 körül ... 15—16 1855/57-ben ... 18—19 1867/68-ban ... 21 —22 1900 körül ... 35—36
E nagyléptékű számsorból arra következtethetünk, hogy a magyar nemzeti vagyon nö- vekedése a vizsgált fél évszázad alatt Viszonylag mérsékelt (évente 2 százalék körüli) volt, ami nem tér el az akkori nemzetközi átlagtól. A viszonylag egyenletes növekedési ráta mel—
lett a nemzeti vagyon abszolút értékének az évi növekménye jelentősen emelkedett: az első egy-két évtizedben körülbelül 200 millió korona volt, az 1873. évi válságot követő fellendülés időszakában már évenként meghaladta az 500 milliót is. A nemzeti vagyon kimagasló növe—
kedése lényegében a dualizmus egész korára jellemző volt. Ez volt ugyanis az az időszak, amikor Magyarország valamelyest felzárkózott Nyugat-Európához.
IRODALOM
! Balla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. Budapest. 1935. 315 old.
2 Barna, T.: Alternatíva methods of measuring capital. Megjelent: The measurement of national wealth income and wealth. Series VIII. Guam-angle Books. Chicago. 1959. 35—55. old.
3; Clark, C.: The conditions of economic progress. Third Edition. London. Macmillan. 1957. 720 old.
4 Fellner Frigyes: A nemzeti vagyon becslése. A Kir. Magy. Tudomány-Egyetem által jutalmazott pályamű. Pesti Könyvnyomda. Budapest. 1893. 63 old.
5 Foville, A. de: La richesse en France et a l'étranger. Betger-Levrault. Paris-Nancy. 1893. ől old.
6 Földes Béla: atléta-tanulmányok. Pfeiffer Nándor kiadásában. Budapest. 1899. 127 old.
7 Giű'en, R.: The growth of capital. George Bell and Sons. London. 1889. 353 old.
922 DR. NYILAS: A NEMZETI VAGYON
8 Gwen, R..- Statisties. Written about the years 1898—1900. Szerk.: H. Higgs. Macmillan. London. 19l3. 485 old.
9 Goldsmith, R. W.: The growth of reproducíble wealth of the United States of America from 1805to 1950. Meg- jelent: 319) 243—328. old.
( 0) Goldsmith, R. W.: Comparative national balance sheets. A study of twenty countries, 1688—1978. The University of Chicago Press. Chicago—London. 1985. 353 old.
(] !) Haipál Gyula: A nemzetivagyon—számltás története Magyarországon. Statisztikai Szemle. 1969. évi 2. sz. 170—
186. old.
12 Harsányi László: A nemzetivagyon-számltás 125 éve. Statisztikai Szemle. 1981. évi 7. sz. 749—757. old.
13 Hunfalvy János: Magyarország viszonyainak statisztikai vázlata. (A hazai állapotok ismeretének előmozdítására.) Statisztikai Közlemények. MTA Stat. Bizottsága. Pesten. IV. köt. 1862. 161—212. old.; V. köt. 1863. 3—88. old.
14 Hunfalvy János: A Magyar—Osztrák Monarchia rövid statisztikája. Athenaeum. Budapest. 1874. 288 old.
15 Katus, L.: Economic growth in Hungary during the age of dualism (1867—1913). Megjelent: Studia Historica Social—economic researches on the history of East-Central Europe. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970. 35—127. old.
16 Kautz Gyula: Az Austtiai Birodalom statistikája, különös tekintettel Magyarországra. Pest. 1855.
17 King, G.: Natural and political observations and conclusions upon the state and conditions ofEngland. Idézve:
R. Stone: When will the war end'l Cambridge Journal of Economics. 1988. évi 12. az. 193—201. old.
(18) Komlos, J,: Economic growth and industrialiution in Hungary 1830—1913. The Journal ofEhrapean Economic History. 1981. évi 10. sz. 5—46. old.
(19) Income and wealth of the United States. Trend and structure. Income and Wealth Series II. Szerk.: Simon Kuznets. Bowes and Bowes. Cambridge. 1952. 328 old.
320; Láng Lajos: Javaslat a ouóta megállapitására. Kilián Frigyes. Budapest. 1896. 49 old.
Pesti
21 Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 1—9. köt.
önyvnyomda. Budapest. 1897—1898.
(22) Milhofer Sándor: A nemzeti vagyon a múltban és a jelenben, különös tekintettel a mezőgazdaságra. Magyar Nemzetgazda. 1902. évi 23. sz. 178—180. old.
(23) The economic writings ot' Sir William Petty (together with the observations upon the bills ofmortalíty more probably by John Graunt. Szerk.: Ch. H. Hull. Reprint of Economic Classics. Kelley Bookseller. New York. 1963. I—HI.
köt. 700 old.
(24) Stamp, J.: The wealth and income of the chief powers. (1914.) Megjelent: Studies current problem in finance and government. Second Impression. King and Son. London. 1925. 271—335. old.
(25) Ungarns gegenwártiger und zukünftiger Nationalreichtum. Vom Vert'asser der Einkünfte des Schatzes im Königreiche Ungarn. Universitáts—Buchdrucker. Ofen. 1847.
TÁRGYSZÓ: Statisztika története. Nemzeti vagyon.
PE310ME
Aarop cepim oaepicon 06 Ecropun Hc'mcnermn nam—lonanbnoro GorarcTBa (nepnyio %.ch CM. n Homepe 8—9 Hecronmero mypnana sa 1991 ron, ch. 690—704.) BO nropoii Hacrn oőo3penaer cnocoőm cramcrmecxoro aamepemaa Hannonanbnoro Gorarcraa B npoc'rpancrne n Bpememt,
c XVII no KOI—[Ha XIX Bena.
C l'lOMOnIblO Ecropmecimx pulton nallam nemonc'rpnpyer nanöonee ussecrmne eaponeiicxne mel-om ro'mo Tan ace Kan Merom n namme onemcn HaIIKOHaJIbI-IOFO őora'rcrna B crpanax npymx Konmnen'ron.
SUMMARY
In the second part of the series dealing with the Historical review of the computation ofna- tional wealth (the first part see in Statistical Review 1991. No. 8—9. pp. 690—704) the author dis—
cusses the methods of the statistical assessment of national wealth in space and over time, from the 17th to the end of the l9th century.
Using data series of economic statistics the author shows the most famous European methods as well as the technigues and data used for assessing national wealth in countries of other con—
tinents.
