TÖRTÉNETI DOLGOZATOK
A NEMZETI VAGYON —- TÖKEVAGYON
ÉRTELMEZÉSÉNEK TÖRTÉNETI Á'ITEKINTÉSE*
DR. NYILAS ANDRÁS
Ha akár csak nagyvonalúan áttekintjük a XVII—XIX. század közgazdasági gondolko—
dásának történetét, abból kiviláglik, hogy valamennyi irányzat, a kor csaknem minden jeles közgazdasági gondolkodója megkísérelte meghatározni: mi a fő forrása, tényezője, eredője a jövedelem-, az értéktermelés folyamatának.
A POLGÁRI KÖZGAZDASÁGTAN soxszíNű ÁLLÁSPONTJA
A (nemzeti) vagyon, a gazdagság, a jólét, a gazdasági potenciál, a tőke fogalmát leg- világosabban Adam Smith fogalmazta meg híres és úttörő munkájában: az l776-os ,,Inguiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nationsii-ben. (42) Mielőtt azonban nemzeti vagyonról kialakitott szemléletét részleteznénk, tekintsük át a vagyonról (gazdaságról) vallott korábbi főbb nézeteket.1
Merkantilisták, űziokraták és a politikai aritmetika
A közgazdasági gondolkodás első rendszerezett irányzatának a merkantilizmust tekintik.
A merkantilisták csak a pénzt ismerték el egyedül a társadalom gazdagságának. Az ország gazdagságát, pénzvagyonát viszont csak úgy lehet növelni, ha többet adnak el más országok- nak, mint amennyit azoktól vásárolnak. A merkantilisták szerint az aktív külkereskedelmi mérleg teszi gazdaggá az országot. A merkantilizmus legkiválóbb képviselője Jean Baptiste Colbert (1619—1683) ezt a ,,gazdaságpolitikai" irányzatot mint XIV. Lajos pénzügyminisz- tere következetesen képviselte. Ezt szolgálták például kereskedelem- és iparpártoló protek—
cionista intézkedései (a behozatali védővámok és a nyersanyagkiviteli tilalmak) és a francia iparfejlesztés állami eszközökkel való támogatása.
A pénzvagyonok felhalmozása az eredeti felhalmozás egyik feltétele volt. A merkanti- listák a gazdagodás másik feltételét a munkásnépesség számának gyarapodásában látták.
Az emberi tényező, a ,,human capital" tehát, mint a gazdagodás, a gazdasági növekedés egyik fő ,,faktora" már a közgazdaság-tudomány bölcsőjénél is felmerült.
Az állam közvetlen beavatkozásának szükségességét tagadta a merkantilistákkal csak- nem párhuzamosan kialakuló francia ,,gazdaságpolitikai" irányzat, a űziokraták közgazda- sági szemlélete. E szemlélet megteremtője Francois Cuesnay (1694—1774) volt, aki szerint a
' Részlet a szerző "Nemzeti vagyon és tőkefelhalmozás Magyarországon" c. ,1990. június 29-én megvédett doktori értekezéséből. (Kissé átdolgozott és rövidített változat.)
1 Az itt következő áttekintésben elsősorban Mátyás Antal (30), 31), 32), Phyllis Deane (5) és Joseph A. Schumpeter (40) munkásságára támaszkodtam, nem mellőzve természetesen saját utat saimat sem.
DR. NYILAS: NEMZETI VAGYON — TÖKEVAGYON 691 gazdasági folyamatokat ugyanolyan törvényszerűségek uralják, mint a természeti folyama- tokat. Az azokba való állami beavatkozás tehát csak eltorzítja, megakadályozza a ,,termé- szetes" gazdasági fejlődést. A fiziokraták a gazdaság egyedüli forrásának a természetet, pontosabban a földet, a földbirtokot, a mezőgazdaságot tekintették. Ouesnay ,,Gazdasági táblázatában" (Tableau économigue) a gazdasági körforgás tulajdonképpen a tőke körfor—
gása. ,,Ennek nyomán mutatja meg a tőke termelő felhasználását, majd újratermelését, illetve a jövedelmek létrejöttét." ((31) 24—25. old.)
A francia tiziokratákat időrendben megelőzte Sir William Petty (1623—1687) angol köz- gazdász és statisztikus, akinek nézetei ugyan nem alkottak egységes rendszert, de aki az érték—, illetve az értéktöbblet—termelést szélesebben értelmezte, és elsőként fogalmazta meg a munkaérték-elméletet, valamint a (tőke—)vagyon és a jövedelem főbb összefüggéseit. Petty vagyonszámításaiban a földön, a természet kincsein kívül mindazok az értékek, vagyontár- gyak szerepeltek, amelyek az emberi munka termékei: az épületek, a hajóállomány, az állatállomány, a felszerelések, az árukészletek, de még a háztartások tartós készletei is. Sőt, a Petty-féle nemzetivagyon—felfogás az emberi munkaerőt is a nemzeti vagyon részének te- kinti. Sokszor idézik azt a megállapítását, hogy a gazdagság anyja a föld, apja pedig az emberi munka. Ismerte és felhasználta az újraelőállítási költségeken történő vagyonértékelést és a hozamok, a járadék tőkésítésének módszerét is.
A nemzetivagyon-számitás, de a közgazdaság-tudomány és a gazdaságstatisztika (a nem—
zeti számlák rendszere) szempontjából a méltatlanul elhanyagolt Gregory King (1648—1712) munkásságára is fel kell hívni a figyelmet. Az először 1696—ban megjelent ,,Natural and Political Observations and Conclusions upon the State of England" című könyvében (21) Anglia nemzeti jövedelmét és nemzeti vagyonát részletezi lényegében a ma is alkalmazott terminológiának megfelelően. Munkásságát Phyllis Deane ,,A közgazdasági gondolatok fejlődése" című tanulmányában csupán zárójelben említi meg Pettyvel és Granttal együtt, mint ,,. . .a XVII. század politikai aritmetikusait, akik elkezdték a modern értelemben vett empirikus kutatásokat, tudatosan követve a természettudományok szándékosan objektív megközelitésmódját" ((S) 38. old.).
King a politikai aritmetikát már egy generációval előbb alkalmazta közgazdasági kuta—
tásaiban, mint Petty. Az új tudományágat Ch. Davenant így határozta meg: ,,Az államveze—
téssel kapcsolatos ügyek számszerűen ésszerű elrendezésének művészete". ((4) 93. old.) A ,,nagytudású" Gregory King munkásságára Bródy András hivta fel figyelmemet (Statisztikai Szemle. 1990. évi 10. sz. 818. old.). Ugyanő idézte Sir Richard Stone—nak a Cambridge Journal ofEconomics 1988. júniusi számában megjelent cikkét, amelyben a Nobel—
díjas gazdaságstatisztikus — felhasználva King korabeliszámitásait — összehasonlítja a kilenc- éves háborúnak (1689—1698) és a második világháborúnak a nemzeti jövedelemre és a nem- zeti vagyonra gyakorolt hatását. (46)
A kőzgazdaság—íudomány klasszikusai
Mindamellett Ouesnay—vel és Pettyvel együtt a XVII. század három nagy angol köz—
gazdásza (Smith, Malthus, Ricardo) tekinthető a klasszikus polgári közgazdaságtan meg—
alapítóinak.
A nemzeti vagyon kutatásának szempontjából közülük Adam Smith emelkedik ki. A már idézett ,,Nemzetek gazdagsága" című fő művében a nemzeti vagyont a következőképpen fogalmazza meg : ,,Az ország, illetve társadalom egész jószágkészlete (general stock) egyenlő a lakosok, illetve tagok egyenkénti jószágkészleteinek összegével. . .". ((42) 320. old.) Smith a társadalom (és az egyén) teljes ,,jószágkészletét" két részre osztjazfogyasztási célokat szol- gáló jószágkészletre és jövedelemtermelő tőkére. Véleménye szerint ,,Az első a közvetlen fogyasztásra tartalékolt rész; jellemzője, hogy sem jövedelmet, sem profitot nem hoz". Ezek
692 DR. NYILAS ANDRÁS az ,,. . .élelmiszerek, ruházat, házberendezési tárgyak . . .", valamint a ,, . . .csak lakás céljára szolgáló összes házak is. Amit lakóházba fektettek, az abban a pillanatban megszűnik tőke gyanánt működni, illetve jövedelmet hozni, amennyiben a tulajdonos maga költözik a házba." Ha azonban ezt a lakást bérbeadják, ez a ,,jószágkészlet" tőkévé válik, mert jövedel- met, profitot hoz.
Smith a jövedelem-(profit-) termelő tőkét állótőkére és forgótőkére osztja.
Az állátőke összetevői a következők:
] . gépek, berendezések, szerszámok;
2. üzemi épületek, raktárak, üzletek, gazdasági épületek;
3. a földbirtok javítását célzó befektetések;
4. az ember képzettsége, tudása, munkakészsége, tehetsége.
Az állótőke fenti értelmezéséből a két utolsó tétel érdemel különös ügyelmet. Magát a földet, annak természeti adottságát nem tekinti nemzeti vagyonnak, csak annyiban, ameny- nyiben arra ,, javítást célzó befektetéseket" fordítottak. A földbirtoknak mint tőkerésznek, mint a nemzeti vagyon jelentős részének ilyen értékelése Smith munkaérték-elméletéből adó- dik, amely szerint minden érték, jövedelem, profit, gazdaság, jólét és a tőke forrása a munka.
A föld értékének ezt a meghatározását Malthus, Ricardo és Marx is átvette, ami máig is nem kis gondot okoz a gazdaságpolitikának és a gazdaságstatisztikusoknak.
Igen figyelemre méltó a smith-i tőkefogalomban az ,,emberi tényező" (human capital) számbavételének szükségessége. Erre a ,,vagyontételre" már Petty is felhívta a figyelmet, de számbavételére mindmáig nem alakult ki konzisztens módszer.
A jövedelemtermelő tőke második nagy csoportja a forgótőke, amelynek összetevői:
l . a pénz;
2. a kereskedelmi készlet;
3. az anyagkészlet;
4. a termelői készletek.
Kár, hogy Smith nem kísérelte meg számszerűsíteni a fentieket. Ez csak részben magya—
rázható a hiányos statisztikai bázissal, mert más esetekben —— például a búza árának alaku—
lására vonatkozóan —— 1202-től 1764-ig közöl éves adatokat. ((42) 301—311. old.)
Végül Smith-szel kapcsolatban utalnunk kell a produktív és a nem produktív munka elhatárolására, amely végigvonul a klasszikus polgári közgazdasági irányzatokon és a munka ilyen kategorizálását Marx is átveszi. ,,Van munka, amely tárgyát értékben megnöveli, és van, amelynek nincsen ilyen kihatása. Az elsőt produktív munkának nevezhetjük, mert érté- ket termel; a másodikat improduktív munkának mondhatjuk. Az ipari munkás például általában a saját létfenntartása és munkaadójának profitja értékével növeli az értékét. . . A házicseléd eltartásának a költsége Viszont sohasem térül meg. Aki sok ipari munkást alkal- maz, az meggazdagszik; aki sok házicselédet tart, elszegényedik." ((42) 371. old.)
A következő klasszikus, aki a gazdagság meghatározásával kezdi fő munkáját, Thomas Robert Malthus (1766—1834). Malthus a gazdagság meghatározásakor abból indul ki, hogy annak olyannak kell lennie, hogy ,,. . . mennyiségi növekedése vagy csökkenése kellő pon- tossággal becsülhető. . ." legyen. (Idézi: (39) 13. old.) Szerinte Smith sehol sem adott for—
mális meghatározást a gazdagságról, de világos, hogy annak értelmezése ,,. .. az anyagi javakra korlátozódik." Ez azért pontatlan idézet Smith—től, mert Smith a nemzeti vagyonban, sőt, a tőke fogalmában is figyelembe vette az emberi tényezőt. Malthus szerint a gazdagság ,, . . . azokból az anyagi javakból áll, amelyek az emberiség számára szükségesek, hasznosak vagy kellemesek." (Idézi : (39) 14. old.) Ezt a meghatározást Ricardo is elfogadta, mondván:
,,Malthusnak a gazdagságról adott meghatározásában nincs semmi kifogásolható. . .". ((39) 15. old.) Malthus könyvének utolsó fejezete viszont ,,A gazdagság gyarapodásának közvetlen tényezői'ível ((39) 300—452. old.) foglalkozik.
NEMZETI VAGYON _ TÖKEVAGYON 693 E tényezők közül a legfontosabbak:
— a népesség szaporodása;
— a tőkefelhalmozás;
— a talaj termékenységének növelése;
-— a munkamegtakarító találmányok;
— a termelőerők és az elosztási módok összhangja;
— a nem termelő fogyasztás.
A fentiekben mondottak után David Ricardo ( 1772—1823 ) értékről, gazdagságról, (nem—
zeti) vagyonról vallott nézeteit csak néhány kiegészítéssel kell bővíteni. Fő művében ,,A po- litikai gazdaságtan és adózás alapelvei"-ben (37) szögezi le először, hogy a használati érték és a csereérték létrehozása különböző folyamat, és az eredménye is különböző. ,,Ha egy jobb gép beállítása folytán azonos mennyiségű munkával egy helyett két pár harisnyát tudok gyártani, ezáltal semmiképpen sem lesz kisebb egy pár harisnya hasznossága, de csökken az értéke. Ha tehát pontosan ugyanazon mennyiségű kabátom, harisnyám és egyéb jószágom van, mint előzőleg volt, akkor pontosan ugyanazon mennyiségű hasznos tárgy felett rendel- kezem, mint előzőleg, és ha a hasznosság a gazdagság mértéke, ugyanolyan gazdag is vagyok.
De vagyonom kevesebbet ér, mert a harisnya értéke a felére esett. A hasznosság tehát nem mértéke a csereértéknek." ((37) 243. old.)
Bár elméletileg Ricardo minden érték, gazdagság, vagyon forrásaként a munkát jelöli meg, végkövetkeztetése mégis az, hogy ,,Anglia ereje és népének jóléte a brit tőkebőségéből és olcsóságából fakad". ((37) XIII—XIV. old.)
Ricardo fenti elméletét egyszerűsítette le John Stuart Mill (1806—1873), aki a nemzeti vagyont a csereértékkel bíró hasznos dolgok összességeként értelmezte.
Végezetül a közgazdaság-tudomány klasszikusainak a vagyonról, a tőkéről megfogal- mazott elrnéleti tézisei között ki kell emelnünk Karl Marx (1818—1883) és Friedrich Engels (1820—1895) munkásságát. Szerintük a tőke a kapitalista termelési viszonyok, a kizsákmá—
nyolás megtestesítője. (27) A tőke marxi értelmezése — hasonlóan a többi klasszikuséhoz — inkább gazdaságülozóíiai fogalom, olyan, amelyet a gazdaságkutató, a gazdaságstatisztikus nem tud a számok nyelvére lefordítani. Utalnunk kell itt még arra is, hogy Marx a Tőke HI.
kötetében elfogadja Ricardo álláspontját a természeti kincsek (a föld, a bányakincs stb.) áráról, amely szerint a nemzeti vagyon e részeinek ,,ára" (,,hamis értéke") a tőkésített járadék.
((27) III. köt. 584—766. old.)
John Atkinson Hobson (1856—1940) angol közgazdász nevét is érdemes megemlíteni, aki a ,,vagyontudományról" írt könyvében (13) gazdagnak, vagyonos embernek tekinti azt, akinek a tulajdonában sok vagyontárgy (Stock, assets) van. A vagyont Hobson két csoportra osztja:
—- amelyik jövedelmet hoz (földbirtok, üzemi épület, nyerstermék, értékpapír stb.),
— amelyikszemélyes szükségletet elégít ki (lakóház, bútor, műtárgyak, könyv stb.).
,,Mindezeknek megvan a maguk piaczi értéke és az illetőnek a vagyona ezeknek az érté—
keknek az összességéből áll." A nemzeti vagyon pedig ,,. . . az állam és a nemzetet alkotó egyének, a polgárok tulajdonában levő elárusítható javak teljes összegéből áll."
A neoklasszikusok
Az 1870-es években fordulat következett be a közgazdaság-tudományban, vagy ahogy akkor már egyre inkább nevezik: a politikai gazdaságtanban. A közgazdaság-tudomány három nagy gondolkodója lényegében egyidőben, de egymástól függetlenül a fogyasztó hasz—
nossági ítéletét tekinti az érték centrumának. Ezzel kialakul az ún. osztrák határhaszon-is—
kola, amelynek máig is számos tekintélyes tudós a képviselője.
694 DR. mus ANDRÁS
Három közgazdász: az osztrák Carl Menger (1840—1921) (33), az angol William S.
Jevons (1835—1882) (15) és a svájci W. E. Leon Walras (1834—1910) (49) a termelés helyett a szükségletekből kiindulva próbálták kialakítani a politikai gazdaságtan új rendszerét.
A szubjektív értékelmélet további jelentős képviselője az ugyancsak osztrák Eugen Böhm—Bawerk (1815—1914), aki szerint ,,. . . a tőkét technikai egységekben (volumenében) lehetetlen felbecsülni." ((2), (3))
Alfred Marshall (1842—1924) viszont megpróbálta a kereslet által meghatározott szub- jektiv értéket összeegyeztetni a termelési ráfordításokkal. Eszerint a tőkét az ún. ,,reprezenta- tív" vállalatok költségcentruma körül kialakuló keresleti viszonyok határozzák meg. ((26) 360. old.)
A klasszikusok utáni polgári közgazdászok bonyolult elméleteinek statisztikai bizonyi- tását kérte számon Sir Josíah Stamp, a nemzetivagyon- és a nemzetijövedelem—számitás ki- emelkedő közgazdász-statisztikusa, aki szerint Marshall és a korabeli közgazdászok szinte függetlenítik magukat a statisztikai bizonyításoktól, s ha egyáltalán felhasználták a statisz- tikát, inkább csak példaszerű illusztrációra.
A rövid áttekintésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy sem az 1870 előtti klasszi- kusok, sem pedig az őket követő határhaszon-iskola különböző irányzatai nem adtak meg- felelő útmutatást a nemzeti vagyon—tőkevagyon számbavételére. Mindezt annak ellenére kell mondanunk, hogy több kiemelkedő tudós közgazdász, a politikai gazdaságtan jeles képvi- selői fő művének címében a nemzeti vagyon (Smith), a tőke (Marx), a tőke és tőkekamat (Böhm-Bawerk) szerepel. De — kicsit előreszaladva — ugyanezt mondhatjuk el a XX. század nagy közgazdászairól is. Például a Nobel-díjas John R. Hícksről, akinek fő műve, az ,,Érték és tőke" (Value and Capital) magyarul is megjelent. Példa lehet még az ugyancsak Nobel-di- jas F. Hayek is, akinek fő műve ,,A tőke tiszta elmélete" (The Pure Theory of Capital) címet
viseli.
A VAGYONFOGALOM A KORABELI MAGYAR KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSBAN
A következőkben néhány olyan korabeli magyar közgazdász vagy politikus munkásságát villantjuk fel, akik a nemzeti vagyon, a tőkevagyon témakörével is foglalkoztak. Tágabban értelmezve: olyan, többségükben közéleti személyiséget említünk meg, akik az ország gaz- dasági fejlődésére ható tényezőket elemezték. A magyar reformkor közgazdasági eszme- történetének tanulmányozására ajánlhatjuk Kautz Gyula (1829—1909) 1868-ban megjelent
művét. ( 17)
A reformkor
A múlt század végi jeles magyar közgazdász, Kautz Gyula a közgazdasági eszmék XVIII. századbeli magyar irodalmából kiemeli az ismeretlen szerzőnek 1792—ben Bécsben kiadott ,,Dissertatio statistica de industria nationali Hungarorum" című művét. Néhány figyelemreméltó gondolat a műből:
,,A nemzetek hatalma és gazdagsága a nagy és sűrű népességben, meg a rendelkezésre lévő nemes érczek bőségében rejlik . . ."
,,A nemzetek gazdaggá és vagyonossá leginkább a kereskedés által válhatnak, 3 pedig az aktiv külkereskedés által." ((17) 164. old.)
Külön fejezetben foglalkozik Kautz Berzeviczy Gergely (1763—1822) közgazdasági iro- dalmi munkásságával, aki felteszi a kérdést, hogy ,,. . . vajon mi Magyarok és Erdélyiek, kik a nemes érczeknek oly tekintélyes mérvű bánya—kincseivel dicsekedhetünk, gazdagok vagyunk-e ?" (( 17) 214. old.) A válasz az, hogy nem, mert az ország tőkemennyisége igen kevés.-
NEMZETI VAGYON _ TÖKBVAGYON
695
A magyar reformkor kiemelkedő tudósai közül meg kell említenünk Karvasy Ágostont (1809—1896), akinek ,,A politikai tudományok" című munkája(16) Földes Béla szerint ((8) 33. old.) az első gazdaságtani tankönyv. Karvasy a nemzeti vagyon művelésének eszközét a takarékosságban látta. Ennek fokozása érdekében — csakúgy mint Benjamin Franklin (1706—
1790) (10) — ma már meglehetősen naívnak tűnő javaslatokat adott közre. Ugyanakkor hatá- rozottan elítéli a ,,nem termelő" rétegek (papok, földbirtokosok, katonaság stb.) pazarló, tékozló életmódját, amely jelentős forrásokat von el a tőkefelhalmozástól.
A tőke—vagyon fogalom közgazdasági értelmezése Magyarországon is már a reformkor időszakában, a XIX. század első felében felmerült. Gróf Széchenyi István (1791—1860) a gazdaságfejlesztés, az iparosítás forrását a hitelben látta. Az 1830-ban megjelent művében a ,,vagyonrul"a következőképpen elmélkedik : ,,A' birtokrul 's vagyonrul is, mint minden egyéb- rül elágozik az értelem, 's az tulajdonkép a' szenvedelmek ,s érzések számtalan ellenkezési 's árnyékozási miatt mindeddig nálunk, sőt másutt is sokak előtt homályban dereng. Az egyetértő legszámosb két felekezet az, mellynek egy része az aranyat 's pénzt véli, másik a*
földet 's fekvő jószágot tartja birtoknak, vagyonnak; véleményem szerint pedig se kincs, se mező nem az, hanem azok haszonvehetősége." ((47) 41. old.)
E felsorolásban feltétlenül meg kell említenünk Kossuth Lajost (1802—1834), akinek köz—
gazdasági (gazdaságpolitikai) felfogását Kautz Gyula(17) Széchenyiével együtt több fejezet—
ben tárgyalja. Kossuth nézetei közel álltak a merkantilistákéhoz, mert a tőkehiányt aktív külkereskedelmi mérleggel próbálta pótolni. Igaz ugyan, hogy kezdetben (1840 körül) Friedrich List liberális nézeteit vallotta, akkor azonban, amikor Ausztria csatlakozni akart a német vámunióhoz, meghirdette a hazai piac és az export fontosságát: a magyar iparfejlesz- tés és tőkeakkumuláció érdekében megalapította a ,,Védegyletet".
Kautz Gyula már 1855—ben ,,Az Austriai Birodalom statistikája, különös tekintettel Magyarországra" (18) című művének gazdaságstatisztikai részében a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon pénzbeli értékének meghatározására törekszik: ,,Nem létezik tán szebb és ügyelemreméltóbb, de egyszersmind bonyolultabb és nehezebben is megoldható feladványa az álladalomismének, mint egy nemzet összes jövedelmének s ez ezen jövedelem forrásait képező nemzetvagyontörzsek pénzértékbeli meghatározása . . . " ((18) 255—258. old.)
Kautz Gyula közgazdasági és statisztikai ,,hitvallását" talán legjobban az ugyanitt olvas- ható következő idézet jellemzi: ,,Valamint az egyesekre, úgy nemzetekre nézve is jelenté- kenyeknek kell mindazon körülmények statisztikai ismeretét neveznünk, melyekből az álla- dalmak anyagi állapotának jobbulása vagy csökkenése, a materiell jóllét terjedése vagy ha- nyatlása, szóval a nemzeti vagyon és tőkék szaporodása vagy enyészetére némileg biztosabb következtetéseket vonni képesekké leszünk. Hogy korunkban az európai státusok lakóinak anyagi helyzete a múlt századbelihöz hasonlítva, tetemes mértékben megjavult, hogy a pro- ductio nyílgyors haladásával a consumtio és vagyonmegoszlás is némileg párhuzamban fejlődött, jelesül, hogy az alsó és munkás néposztálynak életszükségletek ellátásbani képessége sokhelyütt megkönnyebbedett, hogy a mindütt tapasztalható élénk iparmozgalom és vállal- kozási buzgóság a takarosan gyűjtött és felhalmozott tőkék tagadhatatlan ismerjele és tanú- sága, hogy élveink és életkényelmeink megszerezhetési köre a társadalmi hierarchia leg—
magasabb kúpjairól már a középső néprendre is kiterjedett, mind tények, melyeket tagadni vagy el nem ismerni lehetetlen."
A dualizmus
1868-ban jelent meg Kautz első magyar közgazdasági szakkönyve, a már hivatkozott ,,A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarorszá- gon" címmel. Ebben megismétli a nemzeti vagyonról vallott korábbi állásfoglalását és elemzi gazdaságunk akkori helyzetét: ,, . . . a XIX. század első felében Magyarország oly mértékben
69 6 DR. NYILAS ANDRÁS
távolodott el a nyugati világtól, mint talán ritkán története menetében" ((15) 8. old.) Azt
vallja, hogy ,,. .. a közgazdaság-tudomány:a tények feltárása a történelem és a statisztika által". Magyarországnak Ausztriával való kapcsolatát Földes Béla szerint így jellemzi:
,,. . .hazánk sok tekintetben már nem mint egyenjogú fél, hanem mint puszta tartomány, nem akarjuk mondani gyarmat szerepelt". ((9) 14. old.)
Háromkötetes ,,Nemzetgazdaság— és pénzügytan" c. műve több mint 1200 oldalon,, . . az első nagy, az európai tudomány színvonalán álló rendszere a közgazdaságtannak magyar nyelven". ((9) 15. old.) E munkájában Kautz már részletesebben megfogalmazza a nemzeti vagyont, amely egyaránt jellemzi a nemzet vagyonosodását (Vermögen) és a nép gazdago- dását (Reichtum), kibővíti a nemzeti vagyont a személyes emberi tulajdonságokkal (munka- végzési képességgel, ügyességgel), amelyek azonban csak akkor válnak vagyonná, ha ,,szol- gálatba állítjuk azokat". Nemzeti vagyonnak tekinti a ,,természeti előnyöket" és a természet által nyújtott kincseket és ,,kellemességeket" is.
Meg kell emlékeznünk Hunfalvy Jánosról (1820—1888), a sokoldalú földrajztudósról, gazdaságstatisztikusról is. Hunfalvy irodalmi hagyatéka óriási: foglalkozott történelemmel (Egyetemes történelem, 3 kötet), földrajzzal (A magyar birodalom természeti viszonyai), statisztikával, a magyar bányászattal (A magyar korona területének bányászata), közleke- déssel (Hazánk közlekedési eszközei), gazdaságpolitikával (vámjövedelmek és fogyasztási adók) és még politikával is (hozzászólt például a guóta vitához) stb., melyekből következ- tetni lehet a nemzeti vagyon állapotára.
Láng Lajos (1849—1918) közgazdász és statisztikus ,,A társadalmi deficit" című 1881-ben megjelent művében így ír: ,,A népszerű gazdasági desideriumok egy másik példányát, hogy ti. Magyarország iparos állammá legyen, ezt is el fogjuk érni, sőt sokkal közelebb vagyunk hozzá, mint hinnők. És pedig a nélkül, hogy ezért örömünkben ki kellene ugranunk a bőrűnkből, mint azt talán némelyek vérmes phantasiája képzelte. Az iparra való átmenet nem önkéntes lépés a nemzetek életében, s azért ha majdan egyszer ott leszünk, ne csináljon magának abból senki érdemet, de lelkiismereti furdalást sem. Az iparra való átmenet belső kényszerű szükség, mely mindig bekövetkezik egy egészséges népnél akkor, midőn földje többé nem tizet oly játszva mint azelőtt. Ötven éVVel ez előtt a nagy Széchenyi joggal nevez- hette ábrándnak az iparos agitatiót, mikor még a telek gazdagon jutalmazott külterjes mivelés mellett is. De ma midőn a mezőgazdaság sikeres űzése éppúgy meg kívánja a meg- feszített munkát, képzett szakértelmet és bőven folyó tőkét, mint bármily más foglalkozás, ma az iparra való átmenetben máris benne vagyunk, és azt eltagadni nem lehet. Lesz tehát ipar Magyarországon, ez iránt nem táplálhatunk semmi kétséget . . . De abban a csalódásban ne ringassuk magunkat, mintha az iparra való áttérés csupa merő boldogság lenne. Ismétel—
jük, ez kényszerűség, mert a földbirtok nem oly jövedelmező többé, mint volt annak előtte.
S mert a földbirtok nem nyújt oly gazdag és úgy szólván ingyenes ajándékokat mint azelőtt, természetes, hogy az az osztály, mely azzal foglalkozott, nem is lehet ma egészben véve oly kedvező helyzetben mint azelőtt." ((24) 30—32. old.)
Itt kell még megemlítenünk a ,,Magyarország gazdasági statisztikája" című mun—
káját, melyből idézzük Láng tőkére vonatkozó részletes fogalmi elhatárolásait ((23) 7. old.).
A három ,,hatalmas termelési tényező" szerinte a természet, a munka és a tőke. ,,Tőke alatt minden, a múltból fennmaradt vagy megtakarított s minden a jelen termelésből a továb- bira fenntartott mintegy félretett termék és készlet értendő."
,,Valamínt a természeti erőknek és munkának, úgy a tőkének is több nemét különbözteti meg a közgazdaságtan. Nevezetesen kiemelendő, hogy a tudomány különbséget tesz a hasz- nált szóban s más fogalmat köt hozzá, mint a mindennapi szólásmód. A tudomány, szerint tőke nem csupán a pénz, mit közönségesen alatta szoktunk érteni, hanem a pénz is csak egy neme — ne csodálkozzunk pedig rajta, tömérdek készlete mellett is csak parányi része —— a létező tőkének."
NEMZETI VAGYON — TÓKEVAGYON 697 ,,így a tudomány fogalmazása szerint tőke volna maga a föld, mely a tőke minden tulaj- donságával bír, de mivel azon belül még kiváló, éppen csak reá alkalmazható jellege van, a földbirtok a közgazdaságtanban külön fejezetet nyer."
A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a részletes és pontos fogalmi meghatá- rozást nem követi annak statisztikai számszerűsítése, a terjedelmes részstatisztikákból azon—
ban ,,közvetett módszerrel" felbecsülhető az akkori magyar nemzeti vagyon.
Végül pedig Földes Béla (1848—1945) neve említhető, aki ,,A társadalmi gazdaságtan elemei" című, többször is kiadott munkájában a következőképpen fogalmaz: ,,A nemzeti vagyon a nemzet összes tagjainak, tehát egyeseknek, társulatoknak, testületeknek, alapítvá—
nyoknak, egyházaknak és államnak összes gazdasági ereje" ((8) 128. old.), beleértve a kül- földiek tulajdonában levő vagyont is. ,,De a nemzetközi viszonyokból származó követelések a nemzet vagyonához hozzászámíthatók, a tartozások (például államadósságok) leszámítan- dók". ((8) 129. old.)
Az Új magyar lexikon Földes Bélát is mint közgazdászt és statisztikust ismerteti. Szá- mos statisztikai adatgyűjteményében és Magyarország gazdaságának statisztikai leírásában több olyan forrásmunkára hivatkozik, és idéz azokból, amelyek a XIX. század második felében különböző módszerekkel és különböző eredményekkel megpróbálták a nemzeti
vagyont megbecsülni.
Figyelemre méltó, hogy Földes két csoportra osztotta a nemzeti vagyont: használati vagyonra (például tartós használati cikkek: bútorok, ruházat, lakóház, étel-, italkészlet stb.) és termelési vagyonra, azaz nemzeti tőkére, amelyet műve III. fejezetében (A tőke és a tőkés) részletez. Továbbá: külön elemzi a gazdagság fogalmát, amely szerinte egyfelől a jólétet jelzi, másfelől pedig a hatalmat jelképezi. Hosszasan elemzi a gazdagságot mint a jólét jelzőszámát, amely szerinte igen sok tényezőből tevődik össze, és ezekből a ,,tőkék"—ből csak következ- tetni lehet a nemzet gazdagságára.
Földes szerint ,,Érdekes a gazdagság és hatalom fogalmának nyelvészeti összefüggése.
A franczia riche, az angol rich, a német reich, a régi nyelvekben a latin reg(s), rex egyaránt a szankszrít táj-ból (innét rajah) származik, amely annyit jelent, mint hatalmasnak lenni."
((S) 131. old.)
Úgy gondolom, a fentiekkel érzékeltettem, hogy a magyar gazdaságstatisztikusok a XIX. század második felében — egyebek mellett — olyan történeti forrásértékű műveket is alkottak, amelyek alapján rekonstruálni lehet a magyar nemzetgazdaság fejlődését, moderni—
zálását: nemzeti vagyonának és nemzeti jövedelmének alakulását.
ÚJ IRÁNYZATOK És KÉRDÖJELEK A xx. SZÁZAD ELSÖ FELÉBEN
A múlt században a gazdasági fejlődés, fejlettség, az életszínvonal, a gazdaság legfonto- sabb közgazdasági és statisztikai mérőszáma a nemzeti vagyon volt. A két világháború között azonban fokozódott a bizonytalanság és a szélsőséges értelmezés a nemzeti vagyont illetően.
A nemzeti vagyon a XX. század első felében nagyrészt átadta helyét a tőkevagyonnak és elsősorban a nemzeti jövedelemnek, amelynek értelmezése és számítási módszerei körül magasra csaptak a viták. A nemzeti jövedelemmel kapcsolatos nagy viták mellett ebben az időszakban a nemzeti vagyon körüli problémák — bár változatlanul fennmaradtak —, de el- halványultak.
A figyelem inkább arra irányult: hogyan lehet a tőkeképződést, a nemzeti jövedelem ,,tőkévé merevedő részét", a tőke vagy a nemzeti vagyon gyarapodását a nemzeti jövedelem értelmezésébe és számítási rendszerébe integrálni. Tehát már akkor is felmerült 'a stock és a How "örökzöld" problémája, amit megnyugtató módon még a legmodernebb mai technikák sem tudnak megoldani.
7
698 DR. mus ANDRÁS
Gazdaságpalitikaí megközelítések Nyugat-Európában
A korszak két kiemelkedő angol közgazdász-statisztikusáról kell itt először említést tennünk: Josíah Stampro'l és Colin Clarkról. Ellentétben a közgazdaság-tudomány klasszi—
kusaival mindketten azon az állásponton voltak, hogy minden olyan termelési, szolgáltatási, fogyasztási készlet (stock, assets) tőkevagyon, amit a nemzeti jövedelemből felhalmozásra, tőkeképzésre, készletnövelésre fordítanak Ehhez azonban Stamp hozzáteszi, hogy e meg—
állapítás ellenére a tőkevagyon értéke nem annyi, mint amennyi költséget a múltban elő—
állítására fordítottak.
' Clark a nemzeti jövedelem fogalmi meghatározásával kapcsolatban utal arra, pontosab—
ban e fogalmi meghatározásból vonható le az a következtetés, hogy a nemzet tőkevagyonának tekinti nemcsak a termelőeszközöket, hanem a lakó-, egészségügyi, oktatási stb. épületeket is. Az ún. ,,szabad javakat" (víz, levegő, természeti környezet stb.), amelyek akkor még sza- badon álltak rendelkezésre, és az emberi ,,tőkét" (human capital), valamint az immateriális értékeket (szabadalmi jog, vevőkör, hírnév stb.) egyik szerző sem tekinti a nemzeti vagyon alkotó részének.
* Stamp munkássága azonban nem is'elsősorban a nemzeti vagyon fogalmi és számba—
vételi módszereinek elemzése tekintetében figyelemre méltó, hanem inkább azért, mert saját számításaival, becsléseivel több országra -— köztük az Osztrák—Magyar Monarchiára — vo- natkozóan tette közzé a nemzeti vagyon számításainak eredményeit. Ezekre a későbbiekben visszatérünk.
, Clark — mint már arra utaltunk — elsősorban a nemzeti jövedelem számbavételi problé- máival foglalkozott, elsősorban azt kutatta, hogy a gazdasági fejlődés, a nemZeti jövedelem növekedése milyen feltételek mellett megy végbe. Fő művében (4) az 1925 és 1934 közötti gazdasági fejlődés és fejlettség nemzetközi összehasonlítását mutatja be, csaknem azonos módszereket alkalmazva, mint amilyeneket napjainkban az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Összehasonlító Kutatása (International Comparison Project — ICP) alkalmaz.
Clark "idézett könyvében külön fejezetet szentel a tőke szerepének a gazdasági fejlődés—
ben. Szerinte a nemzetitőke (national capital) a nemzeti jövedelem kumulált, felhalmozott része. Clark itt szembekerült a nemzeti tőke mérési problémájával is, ami nem merül fel a nemzeti jövedelemmel kapcsolatban, hiszen kézenfekvő, hogy azt a mindenkori piaci áron
kell figyelembe venni. A nemzeti tőke értékelése szerinte történhet:
— piaci értéken (market value),
— újratermelési értéken (replacement value),
—— a ,,költség ár" (cost price) segítségével,
— jelen értéken (present value).
*
A jelen tanulmány címében jelzett téma feldolgozása során mindvégig azzal a problémá- val küszködtem, hogyan lehet elválasztani a közgazdaság-tudományt a statisztikától, pon- tosabban a gazdaságstatisztikától; mi a választóvonal a közgazdász és a statisztikus között.
Ez már a kezdet kezdetén is gondot jelentett, emlékeztetem itt az olvasót Ouesnay-re, Kingre, Pettyre, akik legalább annyira voltak statisztikusok, mint közgazdászok. Aztán vagy egy jó évszázadra a közgazdasági gondolkodás elkalandozott a ,,tiszta elmélet" elefántcsont-tor—
nyába. Majd a XX. század elejétől a közgazdaság-tudomány magába integrálja a statisztikát (ismét) és a matematikát,s végülis egy új tudományág születik az első két Nobel-díjas köz- t gazdász, Tinbergen és Frish bábáskodása nyomán: az ökonometria.
Ha megtekintjük az alapítás (1969) óta közgazdasági Nobel-díj jal kitüntetettek névsorát, azt állapíthatjuk meg, hogy jó részük inkább,. statisztikus (matematikus, ökonometrikus), mint a múlt századi értelemben vett közgazdász. Elég, ha csak két nevet ragadunk ki: Sir
NEMZETI VAGYON — TÖKEVAGYON
699
Richard Stone a nemzeti számlák statisztikai rendszerének továbbfejlesztéséért, Simon Kuznets pedig a gazdasági növekedés forrásainak statisztikai számbavételéért részesült e magas tudományos elismerésben.
' Mindeztazért említem, mert több közgazdasági elmélettörténeti szakkönyvet áttanul- mányozva nem akadtam sem C. Clark, sem J . Stamp nevére. Ugyanakkor e két név a köz- gazdász—statisztikusok vagy statisztikus közgazdászok előtt kimagasló példakép.
A témánkat folytatva: a XX. század első felében, pontosabban a második világháborúig nem sokat változott a közgazdaság-tudomány ezen területén a helyzet. Talán csak annyit, hogy a nemzetivagyon- és a tőkekutatás témaköre (és kérdőjelei) nálunk ebbenaz időszakban kerültek a figyelem középpontjába, sok esetben azonban negatív értelemben.
Néhány nagy közgazdasági gondolkodó neve azonban feltétlenül ide kívánkozik. Ismét csak a példaszerű felsorolásból elsőként John M. Keynest (1883—1946) kell kiemelnünk, aki- nek fő műve, ,,A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete" (20) ésegész munkás- sága új iskolát teremtett a közgazdaság-tudományban, és forradalmasította a legtöbb állam- vezetés gazdaságpolitikáját.
Keynes ismert alapgondolata az, hogy a költségvetésből olyan tőkeberuházásokat kell finanszírozni, amelyek biztosítják a gazdasági növekedést és a megfelelő szintű foglalkozta- tottságot. Szerinte az állami gazdaságpolitikának fő eszköze a fiskális politika. A tőke és a nemzeti vagyon fogalmi körével Keynes kifejezetten nem foglalkozott, de az alábbi idézetből kiolvasható a tőke (-vagyon) háromféle értékelési módszere: ,,A tőke várható hozama és kínálati ára vagy újraelőállítási költsége közötti arány —— vagyis az az arány, amely a szóban forgó
típusú tőke egy vagy több egységének várható hozama és az egység termelési költsége között fennáll — adja a szóban forgó típusú tőke határhatékonyságát." ((20) 157. old.) Eszerint — kicsit önkényesen — a tőkének legalább háromféle értéke van:
1 . a tőke vár—ható hozamának diszkontált értéke (present value—jelen érték);
2. a tőke kínálati ára, amelyen alszóban forgó típusú tőketárgyat ténylegesen meg lehet vá—
sárolni a piacon;
3. a tőke újraelőállítási költs ge, amennyiért egy gyáros újonnan előállíthat egy szóban forgó
tőkeegységet. '
Keynes vázolt tőkeértéke végigvonul csaknem minden tanulmányán. E meghatározá—
sokból leginkább a kamat viszonylagosan stabil árviszonyok közötti alakulására ható ténye- zőket elemzi. Bár még ilyen feltétel mellett is hallatlanul problematikus a megfelelő diszkont- láb megállapítása, intiációs időszakban pedig a kamatszint megállapítása gyakorlatilag lehe- tetlen, mert 10—15 éves időintervallumokról van szó. Arról nem is beszélve, hogy ugyanilyen időszakra prognosztizálni a várható hozamot ugyancsak meglehetősen problematikus.
A tőkefogalmat lényegében a Nobel-díjas Milton Friedman is hasonlóan definiálja.
Pontosabban akkor, amikor a kamat jelentőséget elemzi a tőke értékének megállapítása során: ,,A kamatláb lehetővé teszi, hogy a (stock jellegű) állományokat How jellegű mennyi- ségekké alakítsuk át, hegy a termelőszolgálatok díját átszámítsuk forrásuk árává, és időbeli összehasonlításokat tegyünk . . .ha például valamely erőforrás évi bérleti díja egy dollár és a kamatláb évi 5 százalék, akkor közömbös, hogy évi egy dollár bérleti díjat fizetek vagy húsz dollár vételárat". ((II) 182. old.) Ugyanakkor azonban Friedman a tőkefogalmon nemcsak az anyagi eszközöket (épületeket és gépeket) érti, hanem az emberi erőforrásokat (human being) és a pénzállományt is.
Végezetül mindenképpen megemlítendő a ma reneszánszát élő'Joseph—A. Schumpeter (1883—1950), osztrák születésű közgazdász, aki kutatásának középpontjába a mikrovilág elemzését helyezte. Gondolatvilágának kulcsszavai a ma divatos innováció és vállalkozás.
*A XX. század közgazdasági gondolkozására jellemző, hogy az 1911-ben elsőként megjelent főműve, ,,A gazdasági fejlődés elmélete" (41) 1968—ig csupán angolul nyolc kiadást ért meg.
Magyar fordítása 1980-ban jelent meg. —' — " , —
7.
700 DR. NYILAS ANDRÁS Idézett könyvének ,,A tőke" cimű fejezetében így fogalmaz: ,,A tőke nem egyéb, mint az az emelő, amelynek révén a vállalkozó a magauralma alá vonja azokat a konkrét javakat, amelyekre szüksége van: nem egyéb, mint olyaneszköz, amellyel új felhasználási területekre rendelik át a termelési tényezőket vagy új irányt szabnak a termelésnek." ((41) 168. old.) E fejezet végén Schumpeter arról elmélkedik, hogy talán nem is lehet ,,társadalmi tőkérő "
beszélni, hiszen a tőke csak a magángazdálkodók kezében töltheti be a vele szemben támasz—
tott követelményeket. A fejezet lábjegyzetében azonban azt irja, ,,. . . ha a tőke minden egységét az érte bármikor kapható termelési javak mennyiségével mérjük, akkor tár—
sadalmi ,,reáltőkéről" is beszélhetünk — de csak képletes értelemben." ((41) 176. old.) Szemelvények a magyar tőkekutatásbo'l
Sajátságos egyéniség a nemzeti vagyon és a tőkefogalom értelmezését illetően a nemzet—
közi hírű magyar közgazdász, Heller Farkas. Szerinte a nemzeti vagyon képezi ,,A nem- zet gazdasági erejének, a szükségletkielégitésre irányított anyagi és szellemi tényezőinek ösz—
szességét. . ." ((12) 259. old.)
Heller a nemzeti vagyon három fő tényezőjét tárgyalja:
— a tőkét (tőkevagyon, pénzvagyon, pénztőke),
— az ún. ,,szabadvagyont",
— a munkaerőt.
Mivel közgazdaságtanában Heller a tőkével külön fejezetben foglalkozik, ezt mi is külön tárgyaljuk. A nemzeti vagyon Heller—féle ,,tágkörű" értelmezése szerint ,,Elsősorban természetesen a nemzet birtokában levő természeti kincsektartoznak ide, aminő a föld a maga termelő erejével és a föld belseje a bányakincsivel. . . a folyók és vízi utak éppen úgy a nem- zeti vagyon részei, mint a tengerpart és a tenger melletti fekvés. De a föld felületének alkata és az ebből származó természeti szépségek szintén nem mellőzhetők a nemzeti vagyon fogal- mának tartalmában, mert hiszen tudjuk, hogy ezek egyes országokban a nemzeti jövedelem nem csekély részének forrásai. További megfontolásra az éghajlatot sem lehetne fogalmunk- ból kizárni". ((12) 259—260. old.)
,,A munkaerő és a munkaképesség, a nemzet szellemi tőkéjét teszik, amely a közművelt- ségben, a művelt ember szellemi képességében, esélyében, szorgalmában és kitartásában jut kifejezésre. E tulajdonságok minden mérésnek hozzáférhetetlenek, mégis tagadhatatlan, hogy igen fontos részei a nemzeti vagyonnak." ((12) 263. old.) Ugyanitt Heller felhivja a figyelmet arra, hogy az ember munkaerejének pénzbeni kifejezését Engel német statisztikus már 1883—
ban megkísérelte a nevelési költségek iigyelembevételével a ,,Der Kostenwert des Menschen"
című munkájában.
Heller ellentmondásos állásfoglalása a nemzeti vagyon témakörével kapcsolatban kitű—
nik ,,A nemzeti vagyon" című fejezet végső következtetéséből, mely szerint ,,. . . a nemzeti vagyonnak még hozzávetőleges számbeli megállapítása is lehetetlen". Ez elsősorban a nem- zeti vagyon egészére vonatkozik, mert annak csak egyes tételeit lehet kisebb-nagyobb pon- tossággal számszerűsíteni. ((12) 264. old.)
,,A gazdasági szervezkedés" című fejezetben a ,,főszereplő" a tőke, amelynek a lényege, ,, . . . hogy az a tárgyi termelési javakra támaszkodó gazdasági szervező erő . . . " ((12) 337. old.
E fejezetben Heller a munkából indul ki, és a piacon keresztül jut el a tőke tulajdonságához, amelyet mint szervező hatalmi erőt fogalmaz meg, azonban ,,. . . életműködését igazán csak akkor tudja kifejteni, ha egy alkotóerővel és céltudatos akarattal tűrő személyiség lehel bele életet". Ez pedig a vállalkozó, ,, . . . aki a tőke szervező erejével és a piac segitségé- vel gazdasági gondolatot valósít meg". Hosszas fejtegetéséből azonban nem olvasható ki a tőketulajdonos és azon vállalkozói tipus különválása, amely képes ,,. .. a tőkében rejlő
NEMZETI VAGYON — TÓKEVAGYON 701 szervező erőt érvényesíteni", és legfőbb jellemvonása ,, . . . a gazdasági életben való cselekvő és rendelkező részvétel".
Egyébként a századfordulót követően számos közgazdász igen behatóan foglalkozott a tőke témakörével, azaz a nemzeti vagyon szűken értelmezett jövedelem—, érték— (profit-) következtetni, hogy a magyar közgazdasági gondolkodás is azért szűkült le a tőke téma—
körére, mert azt jobban lehet számszerűsíteni, mint a ,,szabad javakat" vagy akár az ,,em—
beri tőkét". Ezt a következtetést azonban megcáfolják azok a terjedelmes tőkeelemzések, amelyek a tőkefogalom értelmezésén, funkcióján, szervező erején stb. túlmenően meg sem kísérelték a tőke számszerűsítését. Már csak azért sem, mert a témával foglalkozók többsége a tőke kettős arculatát fejtegette. Nevezetesen azt, hogy a tőke egyfelől ,,materiális", más- felől ,,immateriális" fogalom, azaz ,,termelt termelési eszköz" és (vagy) piaci (pénz-) érték.
E két tőkeelmélet párhuzamos felfogását tekintették ún. ,,vegyes tőkeelméletnek". Ezeket a
tőkeelméleteket részletesebben Navratíl Ákos és Balás Károly, valamint Éber Antal és
Neubauer Gyula elemzi.Balás Károly a ,,Politikai gazdaságtan" című könyvében (1) 6 fejezetet irt csupán a
tőkéről. E fejezetekben sorra veszi több tucat közgazdász tőkeelméletét, és végül a tőkének a
következő definícióját adja: ,,A tőke tehát : fizetési hatalmat adó olyan anyagi jog, amelynek érvényesítése a gazdasági értékítélet és a konjunktúrák szerint lehetséges." (271. old.) Ebben a megfogalmazásban és a hozzáfűzött magyarázatban az a figyelemre méltó, hogy Balás nem technikai oldalról közelíti meg a tőkevagyon fogalmát, hanem a piaci értékítéletet veszi alapul: ,,A tőke funkcionálásának végső oka és szankciója a hozzája tapadó és reávonat- kozó értékítélet."
Navratil Ákos ,,Közgazdaságtan"-ában(35) a következőképpen fogalmazza meg a nem- zeti vagyont: ,,Valamely államhoz tartozók vagyonainak összessége, hozzáértve ehhez ter- mészetesen az államhoz tartozó közvagyonokat is, illetve a valamely államalkotó néprendel- kezésére álló javak összessége, melyben ekként, legalább bizonyos fokig, az illető népnek bizonyos időben mutatkozó gazdasági ereje nyilvánul meg, teszi ki az úgynevezett nemzeti vagyont." És ugyanott: ,,A vagyon részben használati vagy élvezeti, részben termelő vagy tőkevagyon. Ez utóbbit röviden tőkének is szokták nevezni." (66. old.)
A vagyon, a nemzeti vagyon fogalmi magyarázatát Navratil viszonylag röviden fog- lalja össze, a tőkének azonban külön fejezetet és öt alfejezetet szentel. Szerinte a tőke olyan termelési tényező, amelyet a növekvő hozadékképesség jellemez. (192. old.)
Heller Farkassal vitatkozva azt emeli ki, hogy ,, . . . tőkee'rtelmezésemben sokkal jelen—
tősebb a tőke szerepe, gazdasági teljesítménye, semmint materiális mivolta". (l96.old.) Navratil fejtegetése a tőke keletkezéséről, a tőke befektetéséről, a tőke működtetéséről sok vonatkozásban ma is figyelemre méltó gondolatokat tartalmaz. Elmélettörténetileg különö- sen azok a részek érdekesek, amelyekben a tőkefogalom definícióinak akkori hosszú távú és történeti fejlődését és elágazásait mutatják be. A különböző tőkefogalmak ismertetése során olyanokra is hivatkozik, akik az időt is a tőke egyik tényezőjének tekintették. Például Georg Sulzer, aki a tőke hozadékából vezette visSza a tőkevagyon értékét éspedig úgy, hogy annál nagyobb a tőke, minél gyorsabban, rövidebb idő alatt térül meg. Az időtényező ilyen értelmezéséhez segítségül hívja az angol közmondást: ,,time is money." (236. old.)
Visszatérve a nemzeti vagyon háttérbe szorulására, erre néhány példa. A ,,Verein für Socialpolitik" szociálpolitikai társaság elméleti és szociológiai vizsgálati állandó albizottsága 1926 szeptemberében Bécsben viharos ülést tartott. (48) Ennek az ülésnek a vitáját évtize- deken keresztül idézték a magyar közgazdászok és statisztikusok is. Ahogy ezt Éber Antaltól megtudjuk, az ülésszakon részt vett tudósok szinte egyértelműen azon az állásponton voltak, hogy a nemzeti vagyon számítása—becslése ,,tudományos érték nélkül való". ((7) 2.old.) Emiatt egyesek a közgazdaságtant hibáztatták, mert mint P. Zizek professzor mondotta
702 _ DR. NYILAS ANDRÁS
,,A statisztika ez idő szerint nem kaphat a közgazdaságtantól szabatos irányelveket a kitűzött feladatok tekintetében. . ." ((7) 2. old.) Karl Diehl, a vita elnöke a következő szavakkal zárta a tanácskozást: ,, . . . a mi birálatunk szerint a tisztelet utolsó maradéka is megszűnt oly kísérletekkel szemben, amelyek egy egyszerű számmal akarják a nemzeti vagyont . . . megnevezni". ((7) 2. old.) Jószerivel egyedül Fellner próbálta kifejteni és megvédeni állás—
pontját, de — a jegyzőkönyv szerint — kevés sikerrel. Egyébként a bécsi tanácskozásnak abban igaza volt, hogy a közgazdaságtan valóban kevés használható útmutatást adott a nemzeti vagyon értelmezését és számbavételét illetően.
A tőke fogalmának mintegy fél évszázados fejlődéstörténetét foglalja össze Neubauer Gyula a ,,Tőke, vagyon, gazdagság" című fejtegetésében (36). Neubauer Laurits V. Brick dán közgazdász idézetével kezdi tanulmányát : ,,A közgazdaságtan terminológiáin belül Sem—
mi sem olyan bizonytalan, mint a tőke fogalma". Neubauer több tucat közgazdász tőke—
elméletét ismerteti, de végül is csak azt tudja összefoglalóan elmondani, hogy a ,,tőke'nem valami materiális, nem önmagában jószág, nem is maga a jószág birtoklása, hanem annak társadalmi kihatása, a gazdasági élet mozgató ereje". Az idézett közgazdászok szerint. a tőke lehet értékfogalom: pénzérték, technikai fogalom, materiális eszközök, tőkésített hozadék- képesség, gazdasági kapacitás, termelt termelési eszköz stb. A pénz önmagában nem tőke, csak értékmérő számolási eszköz, amely a tőkét is méri. )
Mindemellett a tőkefogalom különböző értelmezéséből annyi azért általánosítható, hogy más a tőke, amely végül is termelőeszközökben ölt testet, termel és jövedelmet hoz, és más a vagyon (wealth, Vermögen), amely mint gazdagság a fogyasztást, a jólétet szolgálja, reprezentálja. Pontosabban: a tőke a nemzeti vagyon szűken értelmezett fogalma, maga a nemzeti vagyon pedig a tőkénél mindenképpen szélesebben, bővebben értelmezett fogalom.
E két fogalom alkalmazására kiváló példa Éber Antal tanulmánya (7), amelyben a magyar nemzeti tőke alakulását elemzi 1924—től 1928—ig. Éber szerint a ,,nemzeti tőké"-t úgy lehet megállapítani, hogy ,,. . . az ország közgazdaságának termelésében működő ter—
melési eszközök értékét adjuk össze. . ." korrigálva ezt az értéket a külföldi tartozások és követelések egyenlegével. (10. old.)
A másik példa Fellner, aki a nemzeti vagyon számítása során ennél sokkal bővebben értelmezi a tőkevagyon fogalmát, mert nemcsak a termelési célú befektetéseket veszi figye—
lembe, hanem minden más fogyasztási célokat szolgáló vagyontételt is (lakás, háztartási felszerelések stb.). Éber Smith-re és Gide-re hivatkozva hosszasan indokolja, hogy sem a saját lakás, sem a bérház ,,közgazdasági értelemben vett tőkének nem minősíthető". ((7) 9. old.)
Hazánkban — jórészt a bécsi tanácskozásra hivatkozva — még a harmincas évek végén is meglehetősen erőteljes volt a negáció a nemzeti vagyon számitásával szemben, kiemelve a nemzeti jövedelem számításának fontosságát és jelentőségét. Ezen álláspont egyik jeles kép- viselője a Matolcsy Mátyás és Varga István közgazdász-statisztikus szerzöpár, akik ,,Magyar—
ország nemzeti jövedelme 1924/25—1934/35" című munkájuk (28) bevezetésében erről a következőket irják: ,,A nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem nagyságának megállapítása mintegy 30-40 esztendeje foglalkoztatja behatóbban a statisztikusokat és közgazdákat.
De máig sem alakult ki egységes felfogás, sőt sok tudós egyáltalában kétségbevon ja a nem- zeti vagyon és nemzeti jövedelem számszerű megállapításának lehetőségét és jelentőségét.
A nemzeti vagyon megállapítása tekintetében lényegében osztjuk ezt a felfogást. A nemzeti vagyon megállapításának jelentőségét elvben nem kívánjuk tagadni, de lehetetlennek tartjuk egy ország nemzeti vagyonának számszerű megállapítását." (9. old.)
Befejezésként ismételten hangsúlyozom, hogy a fentiek csupán ízelítőt adnak abból a XX. század eleji tengernyi fejtegetésből, amelyek kimondottan a nemzeti vagyon fogalmát, a tőke elméletét próbálták megvilágítani. Válogatásom fő szempontja az volt, hogy elsősor- ban azokat az értelmezéseket emeljem ki, amelyek valamelyest is támpontot adhatnak a
NEMZETI VAGYON _ TÖKEVAGYON 7 03 fogalmak statisztikai számszerűsít'éséhez. Talán sikerült érzékeltetnem, hogy a "közgazdászok sokkal inkább vonzódtak az elméleti fejtegetésekhez, mint elméleteikszámszerűubizonyítá—
sához. Erre ismét példa Heller Farkas záró gondolata: ,,Azok a különböző módszerek, amelyek segítségével a nemzeti Vagyont megállapitani igyekeztek, bennünket itt—"közelebbről nem érdekelnek, mert azok statisztikai módszerek". ((12) 264. old.) ' _
A nemzeti vagyonnal szembeni negáció meggyőző cáfolata — egyebek mellett —' elsősor- ban Fellner Frigyes egész életműve, amelynek tekintélyes részét tette ki a nemzeti vagyon kutatása, számszerűsítése és szinte hivatalosnak is tekinthető publikálásai. A nemzetközileg is ismert és elismert Fellner-féle számítási módszerekkel és a publikált eredményekkel a nem- zeti vagyon számszerűsítését célzó próbálkozások után külön cikkben foglalkozunk. *
IRODALOM
(1) Balás Károly: Politikai gazdaságtan. (Közgazdaságtan.) Eggenberger. Budapest. 1922. 488 old.
(2) Böhm-Bawerk, Eugen: Capital und Capitalzins. Wagner. Innsbruck. 1900, 1902. 702 és 468 old.
(3) Böhm-Bawerk, Eugen: The positive theory of capital. London—New York. Macmillan. 1891. 428 old.
4) Clark, Colin: The Conditions of Economic Progress. Macmillan. London. 1940. 504 old.
5) Deane, Phyllis-A közgazdasági gondolatok fejlődése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1984. 298 old.
(6) Disertatio Statistica de Industria Nationalí Hungarorum. Wien. 1792. (Ismeretlen szerző.) ,
(7) Éber Antal: A magyar nemzeti tőke alakulása 1924—től 192843. Légrády ny. Budapest. 1929. 46 old. (Klny. a Közgazdasági Szemle 1929. évi 2. számából.)
, 8) Földes Béla: A társadalmi gazdaságtan elemei. Eggenberger. Budapest. 1893. 442 old.
9) Földes Béla: Kautz Gyula emlékezete. Megjelent: A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése egykori má- sodelnöke Kautz Gyula ig. és r. t. születésének századik évfordulója alkalmából 1929. november 25-én. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1929. V, 32 old.
(10) Franklin, Benjamin: A gazdagodás útja. Franklin. Budapest. 1914. 36 old. *
1613) Fl'ríedman, Milton: Intiáció, munkanélküliség, monetarizmus. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.
1986. 0 d. - -
(12) Heller Farkas: Közgazdaságtan, I. köt. Elméleti közgazdaságtan. Második, teljesen átdolgozott kiadás. Németh József Könyvkiadó Vállalata. Budapest. 1921. 400 old.
13) Hobson, John Atkinson: A vagyon tudománya. (The Science of Welth.) Franklin. Budapest. 1912. 201 old.
14 Hunfalvy János: Magyarország viszonyainak statisztikai vizsgálata a hazai állapotok ismeretének előmozdítása Érdeké en. Megjelent: Statisztikai Közlemények. III. köt. 1862. IV. köt. 1862., V. köt. 1863. Kiadja: az MTA Statisztikai
izottmánya.
(15) Jevons, William Stanley: The Theory of Political Economy. Macmillan. London-New York. 1871. 267. old.
(16; Karvasy Ágoston: A politikai tudományok. Streibig Klára ny. Győr. 1842—1843. , (17 Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon.
Heckenast Gusztáv. Pest. 1868. 602 old. (Reprínt kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. .1987. 602 old.) 18) Kautz Gyula: Az Austriai Birodalom statistikája, különös tekintettel Magyarországra. Pest. 1855. 440 old.
19) Kautz Gyula: Nemzetgazdaság és pénzügytan. I. köt. A nemzetgazdaságtan általános része. II. köt. Különös rész III. köt. Államgazdaság— vagy pénzügytan. Franklin. Budapest. 1880. 348 old., 1881. 517 old., 1885. 370 old.
(20) Keynes, Jahn Maynard, Lord of Tiltott: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. (The General Theory of Employment, Interest and Money.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1987. 430 old.
(21) King, Gregory: Natural and Political Observations and Conclusions upon the State and Condition of England;
Megjelent: Two Tracts by Gregory King. Ed. G. E. Barnett. John Hopkins Press. Baltimore. 1936.
5 1(22) Közgazdasági Kislexikon. Negyedik, bővített (s átdolgozott kiadás. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1987.
41 0 d.
(23) Magyarország statisztikája. II. köt. Magyarország gazdasági statisztikája. Szerk.: Láng Lajos (Keleti Károly és Jekelfalusy József közreműködésével). Athenaeum. Budapest. 1887. 680 old.
(24) Láng Lajos: A társadalmi deficit. Kilián Frigyes. Budapest. 1881. 92 old. (Reprint kiadás: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1986. 92 old.)
(25) Láng Lajos: A közgazdasági tudomány rendszere. Kilián Frigyes. Budapest. 1882. 216 old.
(26 Marshall, Alfred: Principles of Political Economics. Macmillan. London. 1898. 820 old.
(27) Marx, Karl: A tőke. I—IlI. köt. Hamburg. 1867., 1885., 1894.
(28) Dr. Matolcsy Mátyás—Dr. Varga István: Magyarország nemzeti jövedelme 1924/25—1934/35. (Dr. Laky Dezső előszavával.) Magyar Gazdaságkutató Intézet 11. sz. különkiadványa. Budapest. 1936. 114 old.
29) Mátyás Antal: Kossuth közgazdasági nézetei. Közgazdasági Szemle. 1954. évi 10. sz. 50—63. old.
30) Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963.
620 old.
](31) D). Mátyás Antal: Fejezetek a közgazdasági gondolkodás történetéből. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1969.
269 0 d.
(32) Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története az 1870—es évektől napjainkig. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1979. 621 old.
(33) Menger, Carl: Grundsátze der Volkwirtschaftslehre. Brauműller. Wien. 1871. 285 old.
(34) Mill, John Stuart: A nemzetgazdaságtan alapelvei és ezek némelyikének a társadalmi bölcseletre való alkal- mazása. (Principia of Political Economy with some of their Applications to Social Philosophy.) I-XII. köt. Légrády Könyv- kiadó. Budapest. 1874—1875.
35) Navratil Ákos: Közgazdaságtan. I. köt. Budapest. 1936. 600 old.
36 Nenbauer Gyula: Tőke, vagyon, gazdaság. Közgazdasági Szemle. 1928. évi 4—5. sz. 313—333. old.
(37) Ricardo, David: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei. (Principles of Political Economy and Taxation.) Akadémiai Kiadó. Budapest. 1954. 351 old.
(39) Ricardo, David: Megjegyzések Malthus ,,A politikai gazdaságtan elvei" cimű művéhez. (Notes on Malthus's Principles of Political Economy). Akadémiai Kiadó. Budapest. 1969. 464 old.
(40) Schumpeter, Joseph Alois: Ten Great Economists. Allen and Unwin. London. 1962. 1962. 305 old.
704 DR. NYILAS: NEMZETI VAGYON _ TÓKEVAGYON
(41) Schuman. Joseph Alois: A gazdasági fejlődés elmélete. (The Theory of Economic Development). Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. l980. 320 old.
(42) Smith, Adam: A nemzetek gazdngsdgo, e gazdagság természetének és okainak vizsgálata. (Inguity into the Nature and Causes of the Wealth of Nations.) Akadémiai Kiadó. Budapest. 1959. 413 old.
43381mp, Sir Josíah: British lncomes and Wealth. London. 1916.
44 Stamp, Sír Josiah: The Wealth and Income the Chief Powers. Megjelent: Studies in Current Prohlems in Finance and Government. 1914. Second impression 192 London. 273, illetve 323 old.
45) Stamp, Sir Joslah: The Statistical Verilication of Social and Economic Theory. Oxford University Press. London.
1927. 3 old. "'
Stone, Sir Richard: When will the war end? [Cambridge Journal of Economics. 1988. évi 2. sz. 193—201. old.
4 Gróf Széchenyi István: Hitel. Petrónai Trattner J. M. (a Károlyi istván. Pesten. 1830. (Reprint kiadás: Közgaz- dosági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1984. 270 old.)
(48) Beittage zur Wirtschaftstheode. Szerk.: Karl Díeh'l. Volkseinkommen und Vollksvermögen. Schriften des Vereins m: Socialpolitik. Wissenschaftliche Gutachten und Diskussion-pmtokoll in Wien. 22. September 1926. Verlag von Duncker und Humblot. München—leipzlg. 1926. 156 old.
ld (49) Walras, Léon: Elements of Pure Economics or the Theory ofSocial Wealth. Allen — Unwin. London, 1965. 620 o .
TÁRGYSZÓ: Statisztika története. Nemzeti vagyon.
PE310ME
Aarop paocmarpnaaer BOIIDOCH mopnnecxoro oősopa axouommecxoit n axonouaxo-cra—
maccsok un'repnpeTauma nauuoaanbuoro Gorarcraa a narmrana. Sa'rparnaaer Tome HDOÖJIGMBI enm menny axoaowmecxoü nayxoü n cramcmxoil, omomemall mem anonomctamn n cra—
mamam.
B xone oőcyxncnna ocaoaaoü Tem-t aarop yxaauaaer na TOT (menocramw) akonomaaecxoü Teopim n azonosan-ron, arc oan, npaana, ynowmnaior 06 amymecrac xaic Hauaouammom Gorarcrae, ao amo saőamam o pememm aonpoca ero nulliponoro ampaxeaax (YHchalO'l' no way). Cornacno amony acropmt nayxa 3170 oram mailen axouomncroa—cramcmxos.
l'lepnsm oran arroro nyra mono npocnemm, :: nepaoM pasnene paöorm aaropa.
SUMMARY
The author discusses the historical review of the economic and economico—statistical in—
terpretation of national wealth or capital wealth respectively, he dcelswith the connection of eco—
nomies and statistics, that is of the relations of economiSts and statisticians.
In the discussion of the basic problem the author points out the "ShortcomingS" of theoretical economic: and economists, that as they deal with wealth and national wealth, bat fregucntly
forget about (01' "681000 its ouantificatiom A ccording to the lesson of the history of the subject,
it has become the task of economico—statisticians.
In the first Part of his study the author follows up the first stage of the development of events.
