644
VASZILENKO, J U'
A MEZÓGAZDASÁGI TERMELÉS ANYAGIGÉNYESSÉGÉNEK MÉRÉSE
(Problema izmerenija materialoemkoszti szel'szkohoz—
jajsztvennoj produkcii.) — Veszmik Sztatisztiki. 1988. ll. sz.
16—2l.p.
A mezőgazdasági termelés anyagigényessé- gének jellemzésére mintegy 170 különféle mu- tatót használnak: népgazdasági és vállalati szin- tű mutatókat, naturális és értékmutatókat, tel- jes és parciális mutatókat, abszolút (változatlan áras) és relatív (folyó áras) mutatókat. A sta- tisztikai jelentések számának most folyó csök- kentésekor ezen mutatók köre és száma is csök- kenni fog.
A szerző képletekkel vezeti le, hogy a bruttó termelés anyagigényességéből a bruttó jövede—
lem anyagigényessége egyszerű osztással — ami—
kor is l———x az osztó — megkapható, Más meg- fogalmazásban: az utóbbi mutató nem tartal- maz új információt az előbbihez képest. Az anyagfelhasználás és (vagy) a bruttó termelés változásakor a jövedelemre vonatkozó mutató pusztán más (nem lineáris) skálán megismétli a másik mutató változását.
Olyan anyagráfordításnál, amilyen vagy csak az állattenyésztésben, vagy csak a növényter- melésben fordul elő (lásd takarmány, illetve ve—
tőmag), nincs értelme az anyagfelhasználást a bruttó mezőgazdasági termelésre vetíteni. Ilyen—
kor az a célszerű, ha az anyagigényességet a két főágazatra külön számítjuk, majd az így kapott mutatókat a növénytermelés és az állattenyész- tés arányával súlyozva vetítjük a mezőgazdasá- gi termelés egészére.
A mezőgazdasági termelés anyagigényességi mutatóinak az irányítás magasabb szintjén való meghatározásánál kiderül, hogy a statisztikai beszámolási rendszer egyes ráfordításokat hal- mozottan vesz számba. A halmozódás már egy gazdaság termelésének számításakor megkez- dődik. Azok a mezőgazdasági eredetű termé- kek, amelyek ugyanabban a gazdaságban újra—
felhasználásra kerülnek a további termelési fo- lyamatok során, a bruttó termelés ráfordításai- nál kétszer kerülnek számbavételre. Ilyen a ve- tőmag és a szaporítóanyag, a saját termelésű takarmány, a trágya, az alom, a tenyésztojás, a borjútej stb. Néhány esetben háromszoros számbavétel is előfordul (például a saját takar—
mánykeverő üzem esetében).
Ezen túlmenően a gazdaság egészére számi- tott anyagigényesség alakulása a tőke szerves összetételétől, az élőmunka-felhasználás ará—
nyától is függ. (Gondoljunk csak a takarmány és a trágya mozgatásának munkaigényesse'gé- re.) A torzítás annál nagyobb, minél alacso-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
nyabb a tőke szerves összetétele, azaz minél kisebb mértékben jelentkezett a gazdaságban a tudományos-technikai haladás hatása.
Ugyanez természetesen forditva és a mezőgaz—
daság egészét tekintve is érvényes. Szorzatszerű összefüggést írva fel, az egyik tényező mint a kétszer számba vett saját termelésű alapok ará- nya az összes anyagfelhasználásból, míg a má- sik tényező mint a bruttó jövedelem aránya a bruttó termelésből jelenik meg. (Változatlan áras számításnála második tényező nem arányt, hanem egyszerűen viszonyt jelez.)
Az Ukrán SZSZK kolhozaira és az 1983. év- re vonatkozóan a szerző mindebből adódóan folyó áron 16 százalékkal, változatlan áron 21 százalékkal magasabb anyagigényességi mu- tatókról számol be. Ez már akkora eltérés a va- lós értéktől, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az anyagi erőforrások tervezésénél, a mezőgazdasági termeléshez ténylegesen szüksé- ges erőforrások volumenének meghatározásá—
nál ezzel az értékkel korrigálni kell az ágazat anyagigényességi mutatóját.
További probléma adódik akkor, amikor változatlan áron értékeljük a mezőgazdasági termelést. A változatlan—árakat először 1926—
l927-ben vezették be. Ezt követően az 1951., 1956., 1958., 1965, 1973. és 1983. évi átlagos értékesítési árak szerepeltek változatlan árként.
Az 1965. és 1973. évi árak csak két területen tükrözték a termékek minőségét: gyapjú és primőr zöldségek esetében. Az 1983, évi árak megállapításánál a minőséget már lényegesen szélesebb körben vették figyelembe. Megkülön—
böztették például a vetőmagot a szokványtól, a súlygyarapodást állatfajonként eltérően érté- kelték, figyelembe vették a tej minőségét.
Ugyanakkor még mindig hiányzik a gabona- félék beltartalmi értékének, a cukorrépa cukor—
tartalmának és a különböző húsrészeknek a figyelembevétele. Következésképpen a mező—
gazdasági termelési érték még mindig Csak kor—
látozottan tükrözi a használati értéket.
A ráfordítási adatok egy része a gazdaságok elsődleges nyilvántartásában található meg, amit 3-5 évig őriznek, így hosszabb időszakról már nem lehet összegyűjteni azokat. Olyan ada—
tokat mint valamely növény termelésére és be—
takarítására fordított üzemanyag-felhasználást, az elsődleges nyilvántartás nem tart számon így több anyagigényességi mutató kiszámításá- hoz terjedelmes segédtáblákra van szükség.
E nehézség megoldásán segíthet a számító—
gépes nyilvántartás és feldolgozás, ami együt-, tal az adatok tartós tárolását is lehetővé teszi.
(Ism.: Szász Kálmán)
