11. szám.
szántóföldhől csupán 23'3%
Södésre.
Az ismertetett adatok eléggé bizonyít- ják, hogy a magyar földreform a többi ország háború utáni birtokpolitikájához ké- pest is elég széles keretek közt mozgott. Ha pedig figyelembe vesszük a körülmények eltérő voltát egyfelől nálunk, másfelől a külföldön, akkor a mienket, méreteit illető- leg, éppenséggel radikálisnak kell minősí—
teniink. A merotmzdasaa viszonyainak is-
merői kénytelenek azonban megállapítani, hogy az egyéb célkitűzések alig valósultak meg; éppen ellenkezőleg, a birtokviszonyok az azelőttiekhez képest inkább kedvezőt—
lenebbekk—é váltak. A magyar földreform nem érte el célját mert 7— részben a kül—
földi reformok szuggesztiója alatt __ inkább a gazdát cserélő föld mennyiségére, mint a boldogulni képes új gazdák szaporítására volt tekintettel. Még ma is egyesek a kül- földi reformok e nagy számainak hatása alatt állnak. Fejtegetéseink remélhetőleg elég figyelmeztetésül szolgálnak arra nézve hogy nagyon helytelen, sőt effy enesen vesze- delmes, ha valaki az újabb birtokpolitikai programm élére azt a követelést teszi, hogy bizonyos jelentékeny földterületet fel kell osztani.
Hiába hivatkoznak arra hogy földlefor—
mot nem kell. okvetlenül úgfy vegrehajtani mint a ma?yarral történt. Ilyen keretek közt nem is lehetett volna azt máskép végre- hajtani. is ha valaki ismét holdak millióit
követeli a földnélküliek részére, akkor vált megerő-
—867— 1933
újabb, legalább ennyire helytelen, de má- sodízben már feltétlenül végzetessé váló re- formnak egyengeti az útját.
A legutóbbi földreformot eddig vala—
hoey kibírtuk, bár következményeit még semmiesetre sem hevertiik ki. Legközelebb a pénzügyi megoldás megoldásának szük—
ségessége fog jelentkezni. De ha majd elkö—
vetkezik az időpont, amikor megkezdődik mezőgazdaságunk komoly átszervezésének valóban alkotó munkája, reánk fog me—
redni a 000000 törp—eg—azdaság és megdöb- bentően kevésnek fog bizonyulni a 350000 parasztgazdaságf') mely a területnek csak 40%—át bírja.
A külföldi birtokreformok tanulságai azt bizonyítják, hogy minél nagyobb figyel- met fordítottak a bérlőknek tulajdonossá, a törpebirtokosoknak kisbirtokossá tételére, vagyis az üzemek számának szaporításával szemben minél inkább a már létezők meg—
erősítése volt a cél, annál kedvezőbb, vagy legalább is annál kevésbbé kedvezőtlen ha—
tása volt a reformnak. Nálunk a kisbérlő aránylag kevés, a törpebirtokos aránylag sok. Anélkül, hogy a megfelelő keretekben történő munkástelepít—és jogosultságát ket—
segbe vonnók, a véleményünk az, hogy bír—
tokpolitikánk feladata elsősorban a kisbér—
lők számának növelése és a törpebirtokosok számának csökkentése. Mindkettő az egész—
séges kisüzem szaporításához vezet és így a multak hibáinak jóvátétele mellett a birtok—
politika az eszményi célkitűzéseit szolgálja.
Ihrig Károly dr.
Racionális és geonom mezőgazdasági termelés Magyarországon.
La production agricole rationnelle et ge'onomigue eu Hongrie.
Résume'. Aha de (Iresser un plan général pour la culture, il est tres important de savoir dans guel—
Ies contrées la production des principales plantes agrícoles est rationnelle, Il importe également (le suuoir ou lu production est ,,ge'onomíoue", c'est—á- dz're, conforme (ru climut ot (l la nature du sol. Pour examiner cette derniere guestíon nous uoons étubli un systeme stutistioue et de(géogruphíe économírzue,
(Illő IIOLlS e.tposons Cl—deSSOLlS,
En supposant gue le rendement général moyen de chague principale plonte agri'cole soit (le 100 en Hongrie, c'est () ceci (]ue nous proportionnons, dans cette étude, par unite's territoriales, et notamment par arrondissements,
piantes ugricoles y culti've'es.
la production moyenne des Les nombres relatifs
ainsi obtenus indiguent la proper-Zion, e.t'prin'lée en
%, des rendements moyens des diverses contrées moyenne. Por
nous avons oblenu (les résultats permet-
(3 In production générale cette
méthode,
tant (le eomparer les rendements moyens des plus diífe'rents produits agricoles. A [*uide de ces résul—
tats-lá, on peut voir
diune contrée est uraiment ,,géonomigue", ciest—á—
également si Io production dire, si ellr correspond ou climat et () la nature du sol. Cat le fait (]ue, dans une merne (:ontrée, dlun
rnéme climat et dlun rendements
moyens des (livers produits (igricoles different sensi—
I)Iement entre eux,
méme sol, les;
ne peut guére étre attribue' aux 1) Konkoly Thege Gyula dr.:
zálogos terhei, 12 oldal.
A magyar föld jel—
59
11. szám. ——868—— 1933
méthodes de culture, gui sont les rnémes dans une merne contre'e, mais d ce yue le cliuiat et le sol y convienncnt plus (! certains produits gu'd d'autres.
Si, dans une contrée, la plante agrícole du plus haui rendement moyen est cultive'e dans la plus haute proportion territoriale, la production de cette contrée peut étre appelée ,,ye'onomigue". Dans les autres cas, elle est ,,neutre", saufy si c'est la plante agricole du plus bas rendernent moyen gui y est cultiue'e dans la plus haute proportion territoriale;
dans ce dernier cas, la production est ,,agéonomigue".
La production dite geonornigue et la production raiionnelle ne sont pas toujours la méme chose, cette derniere ayant pour iacteur non seulement le plus grand rendement moyen, mais aussi le degré des bénéfices de la production, la guestion des marchés, etc. Il est-evident gue dans le cas ou llon cultioerait les terres diapres un plan général, il im—
porterait d'établir exacteinent guelle plante agricole est, en moyenne, dans une méme eontre'e, dtun rendement maximum ou minimum par rapport () celles gut y sont cultive'es.
A liaide de cette méthode-ld, cartes ci—dessous.
La Ire carte est relative aux principales
plantes agricoles produisant le
mie az. On est frappe' par le fait gue, méme dans PAIföld, le iroment nya pas partout le plus grand
rendement moyen. La raison en est gue, dans le sol
propice de cette région, certaines plantes agricoles, moins sensibles gue le iroment aux températures ex—
on a dressé les
trénies, donnent, en moyenne, relativement plus (jue le fromcnt. Ctest pourguoi le seigle, moins difficile (pie le blé pour le sol et le climat, a, dans la plupart de [*Aliöld, un rendement moyen dépassant celui du froment. Llorge rend, en rnoyenne, le plus dans la Kis—Alföld (Petíte Plaine), ou les conditions clima—
térioues lui sont le plus propices; l'avoíne, dans la Hongrie occidentale, oír elle est favorisée par le climat pluvieux et dans le Bácska, ou Pon en produit beausoup pour Pélevage de clieoauac. Les endroits les plus favorables a la culture du mais se trouvent dans la Hongrie merídionale, d,un clímat plus doux et plus pluuieiuc (luc beaucoup diautres regions; guant á la pomme de terre, le rendement moyen n'en dépasse les autres plantes agricoles (luc dans les zones montagneuses, dont le sol et le climat sont insufíisants pour celles-ld.
La IIe carte, relative aux principales plantes produisant le moins bien, indíoue (]ue ces plantes ont le plus mauuais rende—
ment dans les contrées dont le sol et le climat leur sont peu propices (par exemple, le froment en Tran—
sylvanie), ainsi aue dans les endroits ou la nature faoorise particuliérement la culture des produits peu difficiles pour le sol ou le clímat (c*est pourauoi on
cultive relativement peu de froment dans le Bánság).
Dans les plus hautes montagnes de la région—norci, le mais ne peut étre cultive', et dans les endroits ou commence la zone de la production du mais, le rendement moyen en est iniérieur á celui des autres produits agricoles.
La Ille carte principalcs
plantes ayricoles ou la proportion territoriale de la superficie cultivée
est la plus En la comparant avec
les deux cartes ci—dessus mentionne'es, nous pouvons constater, dtune part, ou la plante agricole produisant le mieux est cultive'e dans la plus haute proportion territoriale, elest—d-dire ou la production est ,,géo—
nomigue", et d'autre part, ou llon cultive le produit dont le rendernent est le moins bon, elest—á—dire ou la production est ,,age'onomigue".
La IVe carte, montrant la
,,géonomigue" des principales plantes a g r i c oles, fait ressortir la répartition par regions des résultats ci-dessus. Elle prouve guiaoant la guerre, dans la plupart de la Hongrie, la production rfe'tait pas ,,géonoznigue'", car elle nie'tait pas par—
tout, á la fois, rationnelle. La plus grande partie du pays se liurait alors á la production dite neutre, et, des avant la guerre, on uoyaít, surtout dans la région—ouest, oir I'agriculture est dlune valeur dépas—
sant le reste du pays, certaines tendances dhutarchie.
Par contre, dans la région-est, dlune production infe'ríeure d celle des autres regions, c'est la plante agricole produisant le moins bien (]ui était cultive'e dans la plus grande proportion territoriale, surtout dans les endroits ou, dans la plupart des terres labourables, on ne peut culliver gue les plantes agrícoles les moins délicates pour le sol et le Climat,
*
indigue l e s
e'leve'e.
production
Amióta az egész Föld mezőgazdasági termelése válságba jutott, a termelés racio- nalizálása és a tervgazdálkodás problémá—
jának megoldása került az érdeklődés előterébe, mint a gazdasági betegség gyógy- eszközei. Úgy a termelés racionalizálása, mint a tervgazdálkodás életrehívása, bár tisztán közgazdasági problémáknak látsza—
nak, mégis végeredményben gazdasági föld—
rajzi problémák is, hiszen a gazdálkodás sikere két alaptényezőn nyugszik, a föld természeti tényezőin és az emberi akaraton, célkitűzésen. A kettő semmiképen sem ke—
rülhet egymással ellentétbe, mert nyilván- való, hogy a természeten erőszakot tenni nem lehet. Sem a racionalis, sem a terv- szerű gazdálkodás nem szakadhat el tehát a földtől, a természettől, és sikerre csak ak- kor fognak vezetni, ha geonom, azaz föld—
höz hű, a föld természetének megfelelő irányúak.
11. szám.
Ezek a meggondolások vezettek arra.
hogy a magyar mezőgazdasági termelés eredményeit abból a szempontból vegyem vizsgálat alá, vajjon egyazon területen me- lyik főterményiink hoz relatíve legjobb ter- méseredményeket. Eddig csupán arra vol—
tak megfelelő statisztikai vizsgálati mód- szereink, hogy egyazon termény legjobb ter—
melő területeit megállapíthassuk, vagyis a termés átlagainak térbeli változásait meg- figyelhessük, valamint arra, hogy az illető terményt legnagyobb területi aranyban ter—
melő területeket meghatározhassuk.
Ezek a módszerek azonban gazdasági földrajzi szempontból nem megfelelőek. Ha egy termény termésátlagainak térbeli vál- tozását visszük térképre, nem kapunk olyan képet, ami egyúttal azt is megvilágíthatná, hogy vajjon a termésátlag egyik helyen magas, másutt alacsony színvonalának mi oka lehet; vajjon uaz—e, hogy a természeti viszonyok, éghajlat, talaj megfelelőbbek-e, vagy pedig a termelés emberi tényezői, vagyis az intenzívebb termelés, trágyázás mértéke, stb. Nem tudtuk tehát elválasztani a természeti és emberi tényezőket egymás—
tól. Éppen így nem világíthatja meg a prob-
lémát az sem, ha azt térképezzük, hogy hol milyen területi aranyban termelik az illető terményt, mert ebben is a szükségletek mértéke, megszokás, bizonyos termények- hez való ragaszkodás is döntő szempont lehet. Az elsőre legjobb példa éppen Magyar—
ország búzatermelése, amelynek bár az Al—
"föld éghajlata leginkább megfelelő, a leg—
jobb termésátlagot a háború előtt mégis Sopron és Brassó környéke produkálta a búzából, mert ott már a legjobb földeket választják ki termelésre és igen belterjesen, de kicsi területi arányban termelik. így ért—
hető különben az is, hogy a háború előtt Dánia produkálta a legmagasabb termés—
átlagokat a búzából. A másik tényre pedig éppen az a körülmény vet világot, hogy bár a búzának legnagyobb területi arányait az Alföld tájain találjuk, ott bizony mégis igen alacsony termésátlagokat adott, de a meg—
szokás, a búzához való ragaszkodás, és nem utolsó sorban termelésének még a háború előtt való rentábilis volta és a termeléséhez szükséges munkaerő nem nagy száma a búzát tette a leginkább elterjedt terménnyé.
Közelebb férkőzhetünk a problémához, ha azt tudjuk megvizsgálni, hogy egyazon területen, egg—egy járásban, vagy megyében, de lehetőleg minél kisebb téregyse'gben, az ott termelt termények egymáshoz viszonyítva
———869— 1933
miiyen magas terményátlagokat hoznak. Ez—
zel már legalább közel azonos természeti viszonyok között, vagyis feltétlenül azonos éghajlatban, és csak kisebb eltérést mutató talajviszonyok között, s nagyjából közös színvonalú gazdasági műveléssel való ter—
melés mellett kapott termésátlagokhoz jutunk, amelyek már bizonyos fokig alkal—
masak arra, hogy a termelés finomabb föld- rajzi tényezőire rávezethessenek. Erre vonatkozólag dolgoztam ki az alábbi sta- tisztikaigazdaságföldrajzi módszert.
A különböző főterményeknek, pl. búzá—
nak és burgonyának termésátlagát közvet- lenül, abszolut számokban nem hasonlíthat- juk össze, hiszen pl. a búza országos ter- mésátlaga a háború előtti Hill.—15. évek középértékében 71 (I- volt k. holdankint, míg a burgonyáé 479 (1. Ezek az abszolút értékek összehasonlíthatatlanok a különböző területen való változásaikban is. Ellenben ha ezeket relativ értékekke' változtatjuk, már megvan az összehasonlítás lehetösége.
Ha tehát minden termény országos termés- átlagát IDO-nak vesszük, az egyes terület- egységeken való termésátlagokat pedig ehhez relatív számokban fejezzük ki, százalékok—
ban, módunk van összehasonlítani. Vegyük példának Győr város termésátlagait.
Az 1911.——15. évek termésátlagai abszo—
lút értékekben a következők:
búza rozs árpa zab kukorica burgonya
Országos 7'1 6'6 78 G'? 98 479
Györ 9 () 79 114 101 118 580
katasztrális holdankint métermázsákban.
Ugyanezek a termésátlagok relatív szá- mokban a következők:
Országos 100 100 100 100 100 100
Győr 127 120 146 151 120 123
Világos ebből, hogy Győr szántóföldjein azonos éghajlat mellett és nagyjából azonos talajokon is (csak nagyjából, mert a gazda a kényesebb, vagy kedveltebb, rentábilisabb terményét a jobb földbe veti), és feltételez- hetően közel azonos színvonalú művelés mellett is, a zab jobb termést hoz minden más főterménynél, a kukorica és a rozs pedig a leggyengébbet adja. Az ottani termé—
szeti viszonyok tehát leginkább kedveznek a zab termelésének, azaz az éghajlati körül—
mények ennek inkább megfelelők, mint a kukoricának, ennek termelése tehát geonom, azaz földhöz hű, a földnek megfelelő. Külö- nösen akkor becsesek ebböl a szempontból a vizsgálati eredmények, ha nagy össze-
59*
10. szám
függő területeken ugyanarra a terményre bukkanunk, mint legjobban termő vete—
ményre, mert ez már valóban arra mutat, hogy nem eey-egy járás, vagy megye, ha—
nem egész nagy tájaknak esetleg változó emberi gazdasági tényezője és változatos talaja mellett is az éghajlati faktor érvénye- sül a termésátlagok színvonalában.
Ezek az eredmények arra is igen meg- felelők, hogy a gazdasági klimatologia útba- igazítást kapjon a legjobban, vagy leg- rosszabbul termő vetemény gaz—dasági éghaj—
lati tényezőinek megkeresésére, és pedig azokon a tájakon, amelyeken valamely ter- mény minden másnál jobb termésátlagokat hoz. Ha csak az abszolút termés-átlagok tér—
beli elosztását veszi figyelembe a gazdasági klimatologus, úgy esetleg a búza termelésére legkedvezőbb tényezőket Sopron, Brassó klímájáhan kellene keresnie.
E statisztikai-gazdaságföldrajzi módszer segítségével megszerkeszthetjük a Magyar medencerendszer háború előtti, tehát még;
megbolygatatlan viszonyokat visszan'ikröző termelési iérképeit.
E térképek megszerkesztésében a fent kidolgozott statisztikai módszert még bizo—
nyos gazdaságföldrajzi korrekciónak is alá kellett vetni. Magyarország, illetve a magyar medencerendszer lényeges függőleges tago- zódása következtében ugyanis az egyes ter—
mények elterjedésének nemcsak horizontá- lis, hanem vertikális éghajlati tényezőivel is számolnunk kell. A búza, kukorica pl. az Északnyugati Felvidék magasabb tájain már alig termelhető meg és alig is termelik.
Ezek termési eredményeit ott tehát egészen helytelen volna összevetni azokkal a termé- nyekkel, amelyeknek az éghajlat ott még annyira megfelelő, hogy nagyobb területi arányokban is termelik, azaz még főtermény- számba vehetők, holott az előbbiek már nem azok. Ki kellett tehát kapcsolnunk valamely tájből. illetőleg járásból mindazokat a ter—
ményt-ket. amelyeket a termőföldnek még 2
% -án sem termeltek, még akkor is, ha arány- lag magas termésátlagot adtak, mert hiszen ez már valószínűleg csak egészen kivételes mértékben intenzív termelés mellett és a leg—
jobb termőföldeken történt. Ezenkívül bizo"
nyos egységesítést is végre kellett hajtanunk;
ha t. i. egészen kicsi területek termelése ki—
rívott a környező nagy területek termelésé—
ből, ez csak a statisztikai felvételnél becsú—
szott hibából eredt, vagy pedig annak követ—
kezménye, hogy az illető terményt csak a legjobb földeken termelték. Ettől csak ab—
——870——— 1933
ban az esetben tekintettünk el, ha termés—
eredménye lényegesen magasabb volt az, utána következő ter—ménynél.
I. számú térkép: A legjobban termő főtermények térképe. E térkép azzal a tát——
szólag meglepő eredménnyel szolgál, hogy a búzának még az Alföldön sincsenek olyan—'.
nagyobb, összefüggő termőterületei, amelye—
ken a többi főterményeknél jobb termés——
átlagokat hoz. Ez az eredmény azonban csak látszólag meglepő. Az éghajlattal és a talaj——
jal szemben egyaránt magasabb igényű búza ugyanis relatíve hátrányban van azokkal az kevésbbé igényes növényekkel, amelyek e jobb talajon szintén termeltetnek és így rela—
tíve valóban magasabb termésátlagokat, szolgáltatnak, pl. rozs, zab; bár ez az ősz—
szehasonlító módszer a búzára nézve hátrá—
nyos, mégis kitűnik, hogy a Közép-Tiszta és a, Jász-Nagykunság ennek ellenére a házában adja a legjobb terméseredményeket. Egyúttal arra is utal ez a tény, hogy a búzának kb—
ugyanezen tájakon vannak a minőségi ter—
melés szempontjából is a legkiválóbb termő—
területei Magyarországon.
A rozs az Alföld túlnyomó részén relatíve jobb termésátlagokat hoz, mint más ter—
mény, főleg mint a búza. A fentiek alapján:
ez az eredmény megmagyarázható. Kiválóa termőteriiletei vannak azonban a rozsnak a"
Felső-Tisza mentén és Erdély északi felé—
ben is.
Az árpa elsősorban a Kis-Alföld legjobb talajain ad minden más főterménynél jobb termésátlagokat, ahol egyúttal a minőségi termelés is legmegfelelőbb területeket talál.;
az árpa számára.
A rabnak elsősorban Nyugat-Magyar ország hűvösebb és bőségesebben esős tája mi igen jó termőteriileteket. de az Alföldön is sok olyan helyet találunk, ahol a zab min—
den más terménynél is jobban fizet, mert bár az éghajlat itt kevésbbé felel meg neki, de a talajjal szemben igénytelenebb növény—
itt pompás eredménnyel termelhető. Külö—
nösen feltűnő, hogy az Alföld középső, 16——
tenyésztő tájain vannak a zabnak minden terménynél jobb termésátlagai, hiszen itt szükség lévén a zabra, jobb körülmények között igyekeznek termelni.
A kukorica különösen az ország déli felé- ben, elsősorban a Bácskában és a Bánságban jut fölénybe a többi főterme'nyekkel szem- ben, ahol köztudomás szerint úgy a mele- gebb éghajlat, mint a kiváló term-ő'erejű tala—
jok. nemkülönben a belterjes gazdálkodás olyan körülmények közé hozzák, hogy még;
!. A LEGJOBBAN TERMÖ FÖTERMÉNYEK TÉRKÉPE. — Carte des prlncipales plantes agricoles produisant le mieux.
(Az 1911—15. évek átlagában. — Moyennes de 1911—15.)
' i
,-sammmc M.Sr.$1 %
ZEMUN'í'O
Zab Tengeri Burgonya
Búza Rozs Árpa
Froment Seigle Drge Avoine Ma'ís Pommes
de terre
. mu napom slmsimw mvnnl!(nu'nntm
MA kn. Minmi nmmm nyomna. _- mm.—933
II. A LEGROSSZABB TERMÓ FÓTERMÉNYEK TÉRKÉPE. —— cme des prlnclpales plantes agrlcoles produlsant le moins blen.
(Az 1911—15. évek átlagában. —— Moyennos de 1911—15.)
Búzn Rozs Árpa Zab Tengeri Burgonya
Fromm Ságle Orge Avoine Mais Pommes
de terra
nom-Mn mmm—um. vi.-bum. !. m. Ali.—I mmm" nyom — u.m.—m.
III. A LEGMAGASABB TERULETI ARÁNYBAN TERMELT FÖTERMÉNYEK TÉRKÉPE.
Carte de celles des prlnclpales plantes agrlcoles en la proportlon de la superl'lcle cultlvée est la plus élevée.
(Az 1911—15. évek átlagában. —— Moyennes de 1911—15.)
...
; "xxx" _, *x Búza Rozs Árpa Zah Tengeri Burgonya
% ' A m
70 _ Fromonl Seigle Orne Avoine Mnís Pommes
(?g —
de lene
%
uaz/kann X Msnk.
_ É
"""—"" "W "'*'" ""M"" !. kir. Állni Im,—m nyomna, _ !.372 7933.
'*"W""""' ' "*** _"km w — ,,W
IV. A FÖTERMÉNYEK GEONOM TERMELÉSÉNEK TÉRKÉPE. —— Carte de la production dlt'e géonomigue des principales plantes agrlcoles.
(Az 1911—15 évek átlagában. — Moyennss de 1911—15.)
A le 'obb lermúmlngú fűterményt Iognngyohb területi irány-
ga ien-lelő területek. — Superficies produisant dans la pIus grande proporticn territoriale la plants agrícole dont le rendelnem moyen est le meilleur.
Nem a ! 'nhh tefmésúllngú fölerményl legnlgyubb területi UGYE-n Ermelő lermctek. —- Superficies produísant dnas la pus grande propunion territoriale la plants agricole dont le rendemant moyen n'est pas la meilleur.
A la rmubb temésútlagú falu-mény! legnmohb területi - nEinyEnn termelő terülnek. —- Su edicies produisant dans la plus grande proportion territoríaYe la plante agricule dont la rendement moyen est le moins bon.
nnlnmrsunsmnrmmx vumn'szn. u. kir. Álllmi "mum: nyamm. — l,572.— 933
§
l—_
10. szám '
a búzánál is jobb termésátlagokkal jutalmaz.
Ugyanez állapítható meg a Dunántúl dél- keleti feléről is, ahol a magyar kukorica—
ltermelés valóban nagy területeket is foglal le a szántóföldekből. Ezzel szemben, bár Erdélyben és az Északkeleti Felvidéken, az előbbiben különösen az oláhoklakta tájakon, minden más term-énynél nagyobb területi arányokban látjuk, relatíve bizony nem jut fölénybe termésátlagaiban a többi termé—
nyekkel szemben.
A burgonya, mint az éghajlattal, főleg a hőmérsékleti viszonyokkal szemben leg—
igénytelenebb főterményünk, amely a tala j- ban sem nagyon válogatós, az Északnyugati Felvidéken és Erdély magasabb, hűvösebb medeneéiben van fölényben az igényesebb terményekkel szemben, amit relatíve leg—
jobb termésátlagaiban is kifejez.
II. számú térkép: A legrosszabbul termő j'őtermények térképe. E térképen a Felvidék legmagasabb területeiről ki kellett kapcsol—
nunk a búzát és a kukoricát, mivel ezeket ott már alig termelhetik és termelik. Ellen—
ben az Alföldön még akkor is figyelembe vettünk valamely terményt, ha szintén kevésbbé termelik is, mivel ennek nem ter- mészeti körülmények, hanem csak emberi gazdasági okai lehetnek, hiszen az Alföld éghajlatában és talajában minden főtermé- nyünk megtermelhető.
A búzának két relatíve igen rosszul termő területe mutatkozik, a Bánság és az erdélyi magas medencék. E két terület azonban korántsem esik azonos megítélés alá. Az egyik, a Bánság, abszolút értékekben bár igen magas termésátlagokat ad, ezek alacso- nyak az ott termő más főterményekéhez ké- pest, míg Erdélyben abszolút átlagai is rosz- szak, de relatíve is gyengébbek, mint a többi főterlnényeké. A Bánság kiváló termőerejű szántóin ugyanis a kevésbbé igényes összes többi főtermények föléje tudnak kerekedni a búzának. Erdély magas medencéi viszont olyan rosszak a búzára nézve, hogy maga száll alája a többiek termésátlagainak.
Ez a tény kétségtelen bizonysága mód—
szerünk még mindig tökéletlen voltának. Az igényesebb termények emiatt háttérbe szo—
rulnak eredményeinkben a kevésbbé igé- nyesekkel szemben.
A rozsnak két olyan nagyobb, összefüg—
gőbb területe van, ahol minden más főter- ménynél alacsonyabb termésátlagokat szol- gz'iltat: A Vág völgye es Zala megye. Mind- két helyen elsősorban a még nála is igény—
telenebb burgonya nyomul legelőre.
— 871 -—— 1933
, Az árpa különösen a Dél—Dunántúl és az Eszaknyugati felvidék középső tájain száll termésátlagaiban minden más főtermény alá.
Ez rendkívül érdekes gazdaságföldrajzi tény, de megmagyarázásához közelebbi vizsgála- tokra volna szükség.
Nagyon feltűnő, hogy a zab az Észak—
nyugati felvidék legmagasabb részein hoz mindegyik más főterménynél relatíve silá- nyabb eredményeket. Ez első pillanatra ért-
; hetetlen, mert hiszen éppen ezeken a tajva- kon termelik legnagyobb területi arányok—
ban. Azonban éppen ez a tény adja az elöb- binek a megfejtését is: itt már búzát, kuko-
ricát nem termelnek, ezek tehát az össze- hasonlításból kiesnek, s csak a rozs, árpa
és burgonya marad mellette. Valószínű azonban, hogy ezeket is, mint igényesebbe—
ket, a jobb szántókra viszik, a zabot pedig még a legrosszabb földeken is vetik.
A kukoricát a többi lerményekhez képest leggyengébben termő területek sorában fel- tűnik Nyugat—Magyarország, a két Felvidék alsó pereme és Erdély. Nyugat—Mag'arország hűvös, esős éghajlata valóban nem alkal—
mas e lerményünk számára. Természetesen éppen így nem alkalmas a hasonló klímájú Felvidék sem a maga egészében, azonban csak peremén mutatkozhat e jelenség, mivel magasabb területein valóban nem is ter—
melik a kukoricát. A kukorica tehát tényleg azokon (] peremeken ad minden más növény—
ne'l rosszabb fermésátlagot, ahol termelési ővezete éppen megkezdődik. Ehhez járul még Erdély, ahol viszont nagyarányú a termelése, de csak néprajzi okokból; az oláh vármegyékben ugyanis mindenütt nagyobb arányban vetik, mint a magyar vármegyék- ben. ahol viszont a búza lép előtérbe még kedvezőtlenebb körülmények között is.
A burgonya alföldi rossz termőteriiletei majdnem kizárólag klimatikus okokra ve- zethetők vissza: a nyári csapadék nagy hiányára. Ezen csak a szabolcsi és kisebb területen a kiskunsági homok higrosz—
kopikus—abb tulajdonsága tud segiteni, ahol már nem a burgonya a leggyengébben fizető termény.
III. számú térkép: A legmagasabb területi arányban termelt főierme'nyek térképe. A legjobban, illetve leggyengébben termő fő- termények áttekintése most már módot nyujt arra, hogy képet alkossunk a termelés racionális, vagy irracionális helyesebben geonom, vagy ageonom voltáról is. A racio—
nális termelés fogalma nem mindig fedi a geonom termelés fogalmát, mert míg az
11. szám.
utóbbi csak azt jelenti, hogy a természeti termelési tényezők hatása következtében melyik termény adja a viszonylag legmaga- sabb termésátlagot, nem ad egyúttal felvilá—
gosítást arra is, hogy rentabilitás szempont—
jából vajjon a legjobban termő termény termelése kivánatos—e. A rendelkezésre álló termelési eszközök, az értékesítési lehetősé—
gek és a terményárak (azaz rentabilitás), de nem utolsó sorban a szükségletek, a birtok- kategóriák, stb. rendkívül nagy mértékben játszanak közre abban, hogy a legjobb ter- mésátlagú terményeknek legnagyobb arányú termelése a legracionálisabb-e s vajjon tényleg ezt termelik—e legnagyobb területi arányban, vagy pedig egy más, sőt esetleg a leggyengébben termő főterményt—e. E kér—
dés eldöntése céljából meg kellett szerkesz—
teni ugyanezen gazdasági időszakra a leg- magasabb területi arányban termelt főter—
mények térképét is. E térkép bizonysága szerint többnyire összefüggő nagy területe—
ken ugyanazt a főterményt vetik Magyar—
országon. Bizonyos homogén termelő terü- letek mutatkoznak. Ezek a tények eddig is ismeretesek voltak már, de mégis szükséges bizonyos jelenségeire rámutatni.
A búza az ország legnagyobb részének legnagyobb területi arányban vetett főter—
ménye. Legfontosabb termelőteriilete az Északnyugati Felvidék délkeleti peremeitől a Bánság déli részéig húzódik ugyan, de legnagyobb arányban vetett terménye a Dunántúl túlnyomó részének is és e két nagy termelőteriiletét csak a kiskunsági homok rozstermelése és a Bácska kukorica—övezete szakítja meg; kimarad belőle Szabolcs homokja az Alföldön. valamint a Bakony sovány vidéke a Dunántúl közepén. Mélyen benyomul azonban a búza, mint első főter—
mény, Erdélynek főleg magyarok lakta medencéibe is.
Amíg a búzát elsősorban az Alföld és Dunántúl magyaroktelepülte tájain művelik legnagyobb területi arányban, addig a kö—
vetkező legnagyobb területeken művelt ter—
ménynek. a kukoricának már főleg az or- szág délkeleti felébe szorulnak legnagyobb vetési arányú területei. Kétségtelen, hogy ebben a tényben a Bácskában és a Bánság—
ban az éghajlatnak van legfőbb szerepe, de Erdélyben már éppen a kedvezőtlen klíma ellenére főleg a néprajzi tényező, az oláhság—
nak a kukoricával szemben való nagy elő- szeretete a döntő.
Kétségtelenül a hűvösebb, nedvesebb ég—
ha jlat helyezi az árpát mint legnagyobb terü—
—— 872 __
1933leti arányban termelt főterményt a Kis Al—
föld északi felébe és a Vág völgyébe, ahol a
sörárpa termelésnek valóban legjobb felté—v
telei vannak.
Feltűnő, hogy a rozs csak azokon a tája- kon jut legnagyobb területi arányba, ahol ezt a talaj elősegíti, így a szabolcsi és kis—
kunsági homokon, s a bakonyi gyöngébb termőerejű és esősebb vidékeken, s hogy mindenütt a búza övezetébe ékelődik be, tehát valószínűleg csak mint természeti) okokból a búza helyettesítőjét termelik lega magasabb területi arányban.
A zabnak a felvidékek és Erdély legmaf gasabb tájaira szorulása is bizonyára éghaj—
lati tényezőnek tulajdonítható.
IV. számú térkép: A főterméngek gexonomf termelésének térképe. Első két térképünknek a harmadikkal való összevetése alapján ké—
pesek vagyunk eldönteni, hogy az ország mely területén folyik geonom, semleges, vagy ageonom termelés, azaz hol termelik legnagyobb területi arányban a legmaga—
sabb termésátlagot adó terményt, hol egy más terményt, s végül hol éppen a leggyen—
gébben jutalmazó főterniényt.
Igen érdekes, hogy a geonom termelésű területek aranylag kicsi kiterjedésűek.
Tehát már a háború előtt is nem a természeti viszonyoknak leginkább megfelelő főter—
ményt termelték a szántókon legnagyobb"
arányban az ország túlnyomó részében. En- nek azonban minden valószínűség szerint nem azonos oka van; minden helyen és talán—
termények szerint is változik az ok. Okai között felsorolhatjuk azt, hogy a rentabilitás esetleg kisebb termésátlagok mellett is na—
gyobb volt egyik terménynél, mint nagyobb——
termésátlagok mellett is a másiknál. Azután a piac, a szükségletek, mind közrejátszhat- tak benne. Nem kis mértékben azonban a kis birtoknak már a háború előtt is antar- kiás termelési irányzata. Lehetetlen azon—
ban arra is reá nem mutatnunk, hogy a há- ború előtti gondtalan bőségben nagyon kevés
figyelmet fordítottak arra, hogy speciális gazdaságföldrajzi módszerekkel kutassák a mezőgazdasági termelésnek azokat a ténye—
zőit, amelyeket összefoglalva tájelőnynek nevezhetünk, amiben mind benne vannak valamely terményre, vagy termelési irányra nézve kedvező éghajlati, talajbeli és emberi gazdasági tényezők is.
A geonom termelésű területek eloszlásá—
ban alig mutatkozik szabályszerűség, ami termelésünk nagy tarkaságára és tervszerű-- lenségére vallott már a háború előtt is,.
l l . szám, -——873——— 1933 Mégis megfigyelhető, hogy a két Kunság,
valamint a Bácska, Bánság legnagyobb része,
továbbá az Északnyugati Felvidék délkeleti
pereme, azaz főleg a búzára legkedvezőbb területek folytattak elsősorban geonom ter- melést, a búzát termelvén legnagyobb terü- leti arányban. A többi búzatermelő terüle—
tünk termelése azonban ezek szerint már nem volt geonom. Igen fontos megállapítás rejlik ebben a jövőre való útmutatásul: nem természeti szükségszerűség a búzának az or—
szág azon vidékein is még mindig legna- gyobb területi arányban való termelése, ahol nem a búza adja a legmagasabb termésátla- got; a természeten való kényszer nélkül fel lehetne ott váltani a búzatermele'si a terme—
lés átszervezésével, iervgazdálkodással. Csak onnan nem szabad eltanácsolni, ahol való—
ban a búza fizetett legjobban, tehát a Kun- ságokból, Jászságból. Rá kell azonban arra is mutatnunk, hogy az Alföldön éppen ott je—
lentkeztek a geonom termelés területei, ahol a legnagyobb arányban van a szántóföld is az összes területekhez képest, tehát ahol bőségesen volt termőföld, ahol tehát az autarkiás termelésen felül is volt még hely a valóban legjobban fizető búza fölösleg-ter- melésére is.
A semleges termelésű területek kiterje- dése, ahol tehát nem a legjobb, de nem is a legrosszabb hozamú terményt vetették leg- nagyobb arányban, az ország túlnyomóré—
szét elfoglalja. Nagyon érdekes, hogy éppen az ország értékesebb, nyugati fele folytat ilyen irányú termelést. Ezeken a tájakon leg- inkább kiegyenlített a klíma is, a talajok is minden főtermény termelésére megfelelők, tehát főleg az autarkiás és a nem a tájelő- nyöknek megfelelő termelés folyt már a háború előtt is. Nem szabad azonban azt sem elhallgatnunk, hogy éppen ezeken a leg—
intenzívebb gazdasági tájakon minden való—
színűség szerint a rentabilitás és a racionáli- sabb termelés, a piac szükséglete tartotta ezt a semleges termelést, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a búzát termelték leg—
nagyobb arányban és nem az ott aránylag legjobban fizető zabot, árpát, vagy kukori—
cát. Ugyancsak a kiterjedt búzatermelés tar- totta semleges irányban az Alföld keleti ré-
szének termelését is, ahol már nem a búza adja a legjobb termésátlagokat, hanem rozs.
Az ageonom termelésű területek éppen a leggyengébben termő főterményt vetették legnagyobb arányokban. Ez tehát földrajzi szempontból már irracionális termelés, de lehetséges, hogy gazdasági szempontból mé—
gis racionális és leginkább megfelelő volt a helyi szükségletek szempontjából, vagy pedig azért, mert azok a gyengébb talajok voltak túlnyomóak, amelyeken csak azta gyengén termő főterményt lehetett már termelni. Az ageonom termelésű területek éppen az or—
szag legrosszabb termelési viszonyai között lévő tájakra szorultak. Csak a Bánság egy része kivétel alóla, ahol a búzát vetették legnagyobb területeken, holott az igénytele- nebb összes többi főtermények jobban fizet—
nek ezeken a kövér talajokon. A felvidéke—
ken és Erdélyben azonban az ageonom ter- melésű területek sok megegyezést mutatnak a legkisebb mezőgazdasági műveltségű nem- zetiségek elterjedésével is, tehát itt valószí—
nűleg ez is hozzájárult ehhez a termelési irányhoz.
Amint többszörösen rámutattunk, a geonom termelés még nem mindenütt jelenti ugyan az egyúttal gazdasági szempontból való racionális termelést is. Mégis sok tanul- sága van ezeknek a vizsgálatoknak. Ami a háború előtt még racionális termelés volt, főleg a búza termelése, a háború után már sokfelé megszűnt az lenni. A tervgazdálkodás beállítása, a termelésnek az újabb viszo—
nyokhoz mért racionalizálása mégis arra kell hogy vezessen, hogy a természeti viszonyok- nak leginkább megfelelő termelési irányt is figyelembe vegyük. Erre némi útmuta—
tással szolgálhatnak ezzel a statisztikai—gaz- daságföldrajzi módszerrel végzett vizsgála—
tok.
Fodor Ferenc dr.
