N y e l v é s z e t i F ü z e t e k
S Z E R K E S Z T I:
S I MO N YI Z S I G M O N D --- --- : 72 =---1 — --- —
9
A Kazinczy-kódex
nyelvjárása
a Tihanyi-kódexszel való egyezései kapcsán
Nyelvtörténeti ta n u lm á n y
■ Irta:
H A T V A N I ] Á N O S
BUDAPEST- •
A MAGVAR N YE LV ŐR KIADÁSA
1914
JAVÍTANI V A L Ó K
3. oldal fölülről a 4. sorban első helyett olv. élő.
4. « alűlról a 10 . « Dolgozgatáso helyett olv.
Dolgozgatásom.
7. « « a 1 2 . « nvelve helyett olv. nyelve.
7. « « a 6 . « a ,Winkter-‘ szó után be
szúrandó ,-kódex“. . 9. « fölülről a 18. « a ,belső* szó után vonás
teendő.
14. « « a 15. « nemis helyeit olv. nem is.
2 2 . « alúlról a 15. « a cőpőt helyett olv. az cőppőt.
Ugyanott csepüt helyett olv. cseppet.
40. « a szakasz címében
5)helyeit «) álljon.
42. « alulról a 17. sorban u : o helyett ú : ó álljon.
46. « « fölfelé menve é Ő helyett é w Ö álljon.
BEVEZETÉS.
Gondolataink kifejezésére és közlésére főképen nyelvünket használjuk. Amit a magyar elme magáról az eszközül szolgáló testrészről nevezett el, azon itt a hallható beszédet értem,
A nyelvet már régóta mint valami első szervezetet fogják föl (F. Bopp, a híres nyelvbölcselő), — bizonyára annak az alapján, hogy a nyelvek születnek1, fejlődnek, de ágakat is bo
csátanak, nem egyszer nagyon is elváltoznak, mig végűi el
halnak. E dolgozatban csak erről az életjelenségről, a válto
zásról lehet szó. E változási folyamat egy-egy pillanatának, mozzanatának megrögzített képei a nyelvemlékek, melyeknek mivoltáról, jelentőségéről és hasznáról Simonyi tanárnak «Ma
gyar nyelv» című könyve (103. lap: «Nyelvtörténet és nyelv
emlékek») röviden, de tömören mindent megmond. Megértjük ebből, hogy a nyelvemlékek tanulmányozása mennyire szük
séges nyelvünk megértéséhez.
A jelen dolgozat is egy nyelvemlék vizsgálatával foglal
kozik.
Az értekezés címe első pillanatra azt hitetné, hogy csak abból a bizonyos szempontból foglalkozom egyik nyelvemlé
künkkel, a Kazinczy-kódexszel, amely szempontból való tanul
mányozást Balassa ]ózsef oly hasznosnak mondott és úgy sürgetett2, és amelyre nézve Hubert Emilnek olyan aggályai voltak3: — a nyelvjárási tekintetből. De hiszen megmondja a cím azt is, hogy a Kazinczy-kódex és a Tihanyi-kódex egymással
1 M a m á r n e m . E zt így m o n d ja egy m á s ik híres n é m e t n y e l
vész, A. S chleicher («V orlesun g e n ü b e r S p ra c h g e s c h ic h te » ): « In h is to ris c h e n Z eite n e n tw ic k e ln sich S p ra c h e n nicht.»
2 v. ö. C odexeink és a n y e lv já rás o k c. kö zle m é n y é t. H unfalvy- A lb u m vagy «A m agy. n y e lv járáso k keletk.» c. m u n k á já t (5. lap.)
3 1. «A n y e lvem lé kta n ala p v o n ala i» c. m űvét.
4
jóformán azonosak. Hogy mennyire azonosak, azt majd meg
látjuk ; egyelőre annyit mondhatok, hogy legalább is a nyelve
zetük egy. Most pedig tudnunk kell azt, hogy a Tihanyi
kódexszel nyelvi szempontból egy igen értékes munka, a Kausch Mihály: A Tihanyi-kódex nyelvezete. (Bpest 1901.) című értekezése tüzetesen és kimerítően foglalkozik s így ha a Kazinczy-kódex nyelvében a Tihanyi-kódexszel megegyezik, nem nyújtana jelen dolgozat újat azzal, hogy olyat mutat be (a nyelvezet általános tanulmányozását), amit a most említett mű már megtett. De igenis újat mutat be (a Tihanyi-kódexről is) ez a dolgozat, amikor annak bizonyítékait adja, hogy a két kódex egy; (az egyik cél) s így a Kazinczy-kódex nyelvjárási oldalról való megvilágítása (a második cél) mellett, csak az egyezés adatait, az azonosságra vonatkozókat kell bemutatnom és bizonyítanom és elértem azt, hogy Kausch munkáján át a Kazinczy-kódex teljes nyelvezetét is ismerjük (a harmadik cél).
Megemlítem e helyütt még azt is, hogy annyi szabadsá
got megengedtem magamnak, hogy nem követem mindenben szolgailag Kauschnak már említett értékes művét (a beosztását sem teljesen) s így egyebek közt a Kazinczy-kódex nyelvjárási oldalról való tárgyalását előbbre helyeztem más tekinteteknél.
Kausch is foglalkozik kódexe tájnyelvével (dolgozata végén), de nem oly részletezően, mint más egyéb a nyelvezetét illető dologgal, s így bizonyára hasznosabb, ha a két-egy kódexet én meg épen ellenkező irányban, a megfordított mértéket al
kalmazva tárgyalom.
Természetesnek fogja mindenki találni, hogy a Kazinczy- kódexről írván tanulmányt, előbb magára az eredetire is ki
váncsi lehettem. Volf György, a magyar nyelvészet egyik leg
kiválóbb munkása e nyelvemléket nálamnál minden bizonnyal nagyobb szaktudással ecsetelhette külseje tekintetében, de meg általánosságban a belsőre nézve is — úgy vélekedtem, m iköz
ben a Ny.T .1 VI. kötetében dolgozgattam. Dolgozgatásov.
közben azonban mindinkább erősbödött bennem az az óhajtás, hogy mégis csak össze kellene hasonlítanom a Ny.T. e kö
tetét az eredeti szöveggel is. Okot erre nekem több apró- cseprő nyelvi és kézirási mozzanat, itt egy rekeszbe zá rt-szó, ott egy kérdőjel, egy ékezet adott, melyről másnemű sejtel
meim kezdtek lenni, mint aminő véleményt mindezekről Volf- nak a Ny.T. VI. kötete . Előszavában adott magyarázata után magamnak alkottam. A Kazinczy Ferencről Toldytól elnevezett kódexünket a Nemzeti Múzeum könyvtárában vettem kezem
1 E röv id ítés «N ye lv em léktár» s zó helyett áll. Épigy
a
Kazinczy- vagy Tihanyi-kódex rövidített a la k ja e z : Kaz.-k. vagy Tih.-k.5
hez. Némi meghatottsággal kezdtem forgatni. Ahogy Volf leirja kis nyolcadról könyvecske, a Múzeumtól kapott barna bőrkö
tésben. Belül első lap gyanánt az eredeti födél. Régi sárgúlt pergamen, belső oldala irha^zerű. Nézem a ráírtakat. Külső felén nagyon halványult évszám MDCXXV és «Conuentus posoniensis». A kódex tehát Pozsonyban is járt. Belül az irhás részen «N°:
93 20July». Alatta 3 ujjnyira «eben az könibe vagion fz Barlam es fz Jofafat elete (s baloldalt egymás alatt:) ÍF vríolai fz Alexiusfy». Ez amint Horváth István a Kazinczy- kódex első ismertetője is mondja 1 «asszonyi kéz» irása. A kódex belsejében is találkozik későbbi kéz nyoma. Volf a kódex 57.
lapján levő Írásról megállapítja, hogy azonos az 54. és 55.
lapra irkáit kéz írásával és az 58. lap «eg aue mariat kér aky irtha» szavai mellé írt «fegeni» szót XVIÍ. századbeli nőkéz írásának mondja.
Mindezeket jól megnéztem, sőt amennyire tudtam, hason- másoltam is magamnak. A kódexben található egyéb bejegyzé
sek egyelőre nem érdekeltek.
A Ny.T.-ban eddig közölt nyelvemlékeket ugyanis az özés szempontjából mind átnézvén, a 15. kötetben Katona La
jostól a Nádor- és Guary-kódexekre nézve már korábban ilyen adatokat találtam. ”A Nádor kódex a pozsonyi klarisszák ko
lostoráé volt. Erre vall a kódex táblája belsején a következő följegyzés: Pro Sorore Conuent. Posonien». «eben az köniben vagion fz eufrusina elete sz Apoloniaj fz Aduigai fz Adoriani fz fofiay fz Alexiusfy fz Maria Egipcziakay». — E bejegyzés Toldy szerint (1. Nádor Codex. A pesti egyetemi könyvtár ere
detiéből. Bev. és szótárral. Budán, 1857.) ugyanazon klarissza fejedelemasszonytól ered, kitől az egri érseki lyceum könyv
tárában «A szent Clara szerzetében elő szerzetes szüzek Elöl
járóinak avagy Abatissainak Tisztek szerént való RendTartá- sok» című XV II. századbeli kézirat származik. Pozsonyba ugyancsak Toldy szerint az óbudai klarissza-kolostor apácái vihették, akik a mohácsi vészkor oda menekültek a fenyegető török elől. Első leírását Horváth István adta a Tudom. Gyűjt.
1835. évi VII. kötetében. A Nádor-kódex aztán a Weszprémi és Winkler-kódexszel együtt a Winkler Mihály pécsi kanonok ajándékakép 1804-ben a pesti egyetem könyvtárába került.”
Az egyetemi könyvtár igazgatóőrének, Ferenczy Zoltánnak szívességéből a Nádor-kódexbe bepillantást nyerve, első rápil- lantásra megállapíthattam, hogy ugyanaz a gyakorlott kéz raj
zolta bele szép szabályos gömbölyded betűkkel mind a Kaz., mind a Nádor-kódex fedelének belsejére a C o n u e n tu s Poso-
1 Tud. G yűjt. 1836. XII. kötet.
6
m ie n s is szavakat, annak biztos jeléül, hogy e két kódexet a.
X V II. század közepe tájt Pozsonyban apáca-kolostorban ó'rizték .1 A Nádor-kódex és a Kazinczy-kódex vándorútjának ez után következő' állomása Eger volt. Első pillantásra is meglepő,, hogy mennyire egyezik a Kaz.-kódex és a Nádor-k. fedelének egyazon helyére egyazon betűkkel tett bejegyzés illetve kézírás..
— Nem kell ahhoz Írásszakértőnek, diplomatikában jártasnak lennünk és teljes határozottsággal megállapíthatjuk, hogy Eger
ben is egy kézbe került a Nádor-kódexszel a Kazinczy-kódex, mely kéz szélesre nyújtott, vékony, de mégis nehézkes betűi
vel, mind a két kódexbe tartalomjegyzéket írt.
Ez állomás után a két kódex útjai elválnak egymástól.
A Nádor-kódex további útját már említettük. Nézzük mi lett a Kazinczy-kódex további sorsa. Volf a Ny.T. VI. k. X II. lap
ján így szól: «Codexünket legelőször Horvát István ismer
tette stb.» Horvát csak általánosságban mondja, hogy Vitko- vics Mihály «Egerben akadott» rá; hogy kinél, nem említi. Ily határozatlanul felel a kérdésre a Vitkovits Codex ismertetésé
ben is (Tud. Gyűjt. 1836. XI. köt.) ahol így szól:
«Ezt, s m ég egy m ás ik m a g y a r kéziratot» (a m i K azinczy C o de x ün ket) «a ditső h a za fiu s ág u V itkovics M ih ály kedves em lékezetű Barátom ,.
E g erből, szerette születése helyéből, esm értette m eg velem 1803-dik- b a n, s h o z z á m viseltető szives h a jla n d ó s á g b ó l m in d a k e ttő b ő l saját kezével h o s sza b b töred ék e ket leirt a z o n n a l szám o m ra , m ellyek m o s t is g y űjte m én ye m b en vagynak. T udósíttatván álta la m a ta lá lm á n y ró l R évai, m in d e n t elkövetett a két régi M agyar K ézirat le m ásolta tása m iatt, s b o ld o g em léke zetű M é száro s G yörg y Egri jeles E g y h ázi F érfiú g o n d o s k o d ásáb ó l A ug usztu s 20-dikán 1804-dikben kezéhe z is nyerte a z o n M ásolatot, m ellyet oly nagy hévvel kivánt. N em á llíth a tn i te hát helyesen, hogy R é va i e két M agyar R ég isége t (K assay Jósef, M agyar-Nyelvtanitó K ön yv S .- Patakonn, 1817. 8-0 E lő s z ó 14 la p ) n e m is esm érte volna, s rólu k n e m is hallo tt vo lna valam it.
V itkovics töredékes m áso la tát, m elynek H o rv át István k ö n y veivel s k ézirataival a m agy. ne m z. M u z e u m k ö n y v tárá b a n kell le nn ie, ne m láthattam . A m ásik, m elyet M észáro s R évai s z á m á ra készíttetett, k é s ő b b H o rv át István b irto k á b a m e n t át, s in n é t s zin tén a M uze,um ba jutott, s ott 470. Q uart. H u n g . alatt található.
É rtéke csak annyi, hogy v alaha R é v a ié és H o rv át Istv án é volt.
Teljes és p o n to s m áso la to t készített G yurkov ics Istv án 1854-ben a m agy. tud. A k a d é m ia szám ára.
E kód ex m ú ltjá b ó l csak m é g azt az egyet tudni, hogy régenten valam e ly po zso n y i ko losto ré v o lt; m e rt h árty ab o rité k án «C o nue ntus p o son ien sis« szavak olvash atók. E g erből, ne m tu d n i ho gyan s m iko r, ja n k o v ic h M ik ló s g yűjtem ényébe, en ne k m egvétele által a M u ze um k ö n y v tárá b a ke rült s ott «S zen t b eszéd ek és le g e n dák 1526— 1541»
n evezet és 2 2. D u ó d . H un g . s zám alatt őrzik.»
í M in d já rt itt kell m egjegyeznem , hogy a m á r eddig is fö ls o ro lt a d ato k fo n a lán to v áb b m enve, b izo n y ára m é g tü ze te s e b b e n m e g á lla p íth a tta m v o ln a a két kódex b o ly o n g á s á n a k ú tját és idejét, de ez d o l
g ozato m keretét és célját tú lh a la d ta volna.
7
Ismerjük tehát a Kazinczy-kódex vándorlását, az út köze
pétől vándorútja végső állomásáig és most jó volna a kelet
kezésétől számított kezdő útját is ismernünk. És itt kezdődik kódexünk ismertetésében a Tihanyi-kódex szereplése. Mert a Kazinczy-kódexnek vándorútja első felében is volt 1 hűséges kísérője. Olyan kézzelfogható vagyis inkább első pillantásra szembeötlő adatok, mint a Nádor-kódexéi ugyan nem támo
gatják ebbeli állításomat, vannak azonban ennek a két kódex
nek is olyan föltűnő egyezései, melyek nemcsak az együtt- bolyongásnak, de még az egy helyütt való születésnek, — melyek nemcsak a bajtársi, de még az ikertestvéri viszonynak bizo
nyítására is módot nyújtanak. Röviden szólva a Kazinczy- és a Tihanyi-kódex tartalmilag s ami a fő, nyelvileg is olyan kapcsolatban vannak egymással, hogy emellett a külsőre vonat
kozó egyezéseik (hasonló ortográfia és hasonló jellemű írás) vagy eltéréseik (a Tih.-kxben nincsenek a vándorlást bizonyító följegyzések) számításba nem vehető csekélységek. Azonban ne tévesszük össze az eszközt a céllal. — Igaz ugyan, hogy a Kazinczy-kódexet ismertetvén, a nyelvjárás mellett a Kaz.-k.
történetéről is lehet beszélni. Mégis a kódex vándorútját inkább azért kell bemutatnom, hogy rámutathassak a kiindulás pont
jára, arra a helyre, ahonnan a kódex származott, ahol kelet
kezett s így a vándorútat visszafelé követve arra a helyre, arra a tájra érjünk, amelyre mint szülőföldre a Kaz.-k. nyelve is rámutat. — Az eszközt, a bolyongás pályáját a Dráva melléké
ről elindulva, Tihanyon, esetleg Óbudán 2 keresztül Pozsonyig mosí már úgyis csak föltevésekkel, illetőleg még, csak ezután bizonyítandó tényekkel lehetne bizonyítgatni. Mint pl. azzal, hogy a Kazinczy- és Tihanyi-kódex nyelvjárása, de nvelve, sőt a két kódex mint másolási produktum is egyazon lévén, keletkezésük helye is egy táj, vagy pláne egy kolostor lehetett, s a törökvész elől is legnagyobb valószínűséggel együtt kerül
tek Tihanyba. ■
A Kaz.-kódex a vele egy nyelvjárásterületre mutató Nádor- és Guary-, esetleg Winkler-, a Lobkowitz- vagy több más kódexszel ezután valószínűleg Óbudán találkozott össze.
Itt a Nagyváradra menekülő dömés apácák, — úgy hihető — a klarisszák számára másolt kódexeket a Pozsony felé vezető útra engedték. A kódexek kalandozása azonban ne adjon alkal
mat nekünk kalandos fejtegetésekre, még kevésbbé a tárgytól
1 Esetleg a N ádor-k. is, m ert B a la ss a (N y já rá s o k keletk. 24. 1.) a N ádor- k.ről k im o n d ja , hogy d rá v a m e llé k i nyelvet tü n te t föl.
2 L. a N ádor-kódexre nézve T oldynak m á r id éze tt föltevését, hogy a N ádor-k. P o zs o n y b a h o g yan és h o n n a n jutott.
való elkalandozásra és forduljunk vissza abba az irányba, dél
vidékre, ahová bennünket ezúttal nem a kódexek födelére írt följegyzések, de maga az egész kódex, vagyis annak nyelve
zete utal s azt látjuk, hogy ebben az irányban a Tihanyi
kódex is mindjobban közeledik a Kazinczy-kódexhöz.
Beszéljünk tehát a két kódex közti viszonyról és egye
zésről. Ha sikerül ugyanis bebizonyítanunk, hogy a két kódex eredetében, tárgykörében, tartalmában vagy anyagában, de leg
alább nyelvében vagy csak nyelvjárásában is egy, akkor a Kazinczy-kódex nyelvjárásáról mindent, magáról a kódexről pedig vajmi sokat tudunk. — Ezúttal se tévesszük össze az eszközt a céllal s ne tekintsük e dolgozat kizárólagos céljának e két kódex egybevetését, hanem inkább ez egybevetés ered
ményét használjuk föl a Kazinczy-kodexnek külön és önállóan is vizsgált nyelvi sajátságaival, hogy ez; utóbbiakat még a Tihanyi-kódexből leszűrt eredménnyel is támogathassuk, amint az ilyen segítségül hívásnak az előbb a vándorlás, egy részlet
kérdés megvilágításánál is nagy hasznát vettük.
Hogy az előbbi mondatban foglaltakra teljes világosságot vessek, ismételten hivatkozom arra, hogy a Tihanyi, kódexet nyelvi szempontból Kausch Mihály 1 teljesen földolgozta s dolgozata végén röviden meghatározta azt a tájnyelvet is, amelyben a kódex íródott s azt a vidéket is, ahol az a nyelvjárás ma is dívik, s ahol eszerint a kódex megszület
hetett. Világos ezután, hogy e kódexnek legalább tájnyelv szerinti egyezése a Kaz. k.-szel már csak ennek nyelvjárására nézve is döntő bizonyíték .'2 Nem volna most tehát más teendő számomra, minthogy a Kaz.-kódexet a már említett önálló nyelvi vizsgálat alá vessem s a nyert eredményt részleteiben is összehasonlíthassam a Tihanyi kódex megfelelő részered
ményeivel, hogy ezen egymással egyező eredményről azután Balassa Józsefnek a magyar nyelvjárásokról írt s eddig fölül nem múlt munkájában3 az alsódrávai nyelvjárásra nézve meg
állapított sajátságokat kimutassam. Ez így is fog történni, ha előbb a Kazinczy-kódex egy és más dolgával tisztában leszünk.
Értem először is a Volf György által említett három kéz írá
sát. A második főkérdés amiről tárgyalnunk kell, a Kazinczy- és a Tihanyi-kódexnek 1 lemásolandóul szolgált közös eredeti és mindkettőnek Temesvári Peibárttói való függése.
1 K a u sc h M ihály : A Tihanyi-kódex nyelvezete. B ud a pe st, 190Í.
2 H ogy e zen föliil m á s n e m ű egyezések m ég e nnél is töb b et engednek b izonyítani, azt a to v áb b ia k fo ly a m án m e g látjuk.
3 B alassa J ó z s e f : A m ag yar n y e lv járás o k o sztály o z ás a és je l
lem zése. B udapest.
9
De térjünk rendre az egyes kérdésekre.
A Ny.T, VI. k. X II. lapján Volfnak egy ilyen kitételével találkozunk: „a második és harmadik kéz írása közé eső tíz parancsolat pedig csinos folyó betűivel legfeljebb a XVII. szá
zadból való. A legutóbb említett hasonlít a Thewrewk Codex azon részének írásához, melyben a «Mind Szent Apostolokhoz Rithmusokban foglaltatot ayetatos Imadsagh» van“. Erről első
sorban is- meg kell mondanom, hogy a Kaz.-k. többi részeivel ennek a résznek csupán annyi vonatkozása van, hogy csak éppen helyet foglal a kódexben. Amint a fentiből is kitűnik, egy pár üresen hagyott lapot írt be ezzel a pozsonyi vagy egri klarissza, mégpedig olyképen, hogy a Volftól II kéznek nevezett írás utolsó sora az «A-5-2-A» (1527.) évszám tetejébe írva kezdte meg sorait, valószínűleg attól tartva, hogy a többi különben nem fér majd ki. — Amint mondám, a kódex többi részével más «szorosabb» kapcsolata nincs. Sokkal későbbi korból, de még más nyelvjárásból is való. A külső, az írás egész m á s ; a belső a tartalom tekintetében is olyannyira elüt a többitől, hogy úgy vélem, miszerint a Kaz. kódexet e kisded palóc nyelvemlék nélkül is bízvást érdemileg tárgyalhatom le.
Ez az egyik, amit erről a részről meg kellett említenünk.
A másik dolgot, amit ennek a résznek a kapcsán lehet letárgyalnunk, azt röviden a «II. és III. kéz problémájának»
nevezem. ,
Általában azt az észrevételt kell előrebocsátanunk, hogy Volf a Kazinczy-kódexszel egy kissé mostohán bánt el, ami
kor s ahogy azt a Ny.T.-ban ismertette. Ez-e az oka annak, hogy a Tihanyi-kódexszel többen foglalkoztak 1 (mig a Kazinczy- kódexszel eddig senki sem,) hogy hálásabbnak tarthatták az ugyanazon sajátságokat fölmutató Kazinczy-kódexszel szemben a Tihanyi-k.-ből meríteni bizonyítékaikat 2 azok az értekezésirók, kiknek dolgozatai csak eddig is kezembe kerültek, — nem tudom hirtelen eldönteni, csak azt látom, hogy Volf a Tihanyi
kódexnek egykézből eredéseért Guzmicscsal síkra száll, a Ka- zinczy-kódexnél pedig egy kézzel többet mutat ki, mint a hány a kódexet tényleg írhatta, mint a mennyit eleintén őmaga föl
tételezett (1. Előszó I. és X II. oldal!). Sőt ugyanazzal az ok
vetéssel ellentétben, mellyel Guzmicsot cáfolja! (1. X. és XII.)
1 L. a) K a u sc h M. i. m., m e lyne k tényleg nyelvészeti értéke van, m íg b) Jalso vits A lfrédn e k «A Tihanyi-codex»-e ig a z án la ik u sra v alló szó m a g y a ráza ta it n e m tekintve, a k ó d e x n e k m a i nyelvre va ló á tü lte tése a k a r lenni.
2 Az -ít ig e k é p ző -út, -őt a la k b a n épúgy m e g va n a Kaz.- m in t a Tih.-k.-ben, és m égis 1. B a la s s a : M. N y e lv járáso k keletk. 18. o ld a l
1. bekezdés.
10
De meg szemben azzal az aggodalommal is, amellyel a Debreczeni-kódex egységét a Cornides-k. sorsához hasonlótól félti. (Ny.T. XI. köt. Előszó).
Nézzük csak közelebbről magukat a tényeket és meg
fogjuk látni, hogy itt elnézésró'l vagy máskép szólva legalább is szerkesztési hibáról van szó.
Az Előszó első lapján a Ny.T. kiadásaiban követett el
járásról szólván Volf ezt írja :
«Az átíráso k k ö z ü l c csak a K azin czy Codexben, a m á s o d ik k éz írá s á b a n fo rd ú i elő s ném ile g h a s o n ló az L-hez. Az 8 ug yan csak a K azin czy Codexben, a m á s o d ik k é z írá s á b a n o és © alakú, a tö b b i részb en v a la m in t az egész Tihanyi Codexben, m a jd olyan, m in t a 9. Az u csak a K azin czy C odexben k e rül elő s
ú
a l a k ú ; végre az v m egvan m in d a h á ro m codexben, s a T ihanyiban alúl voná- sos v, néha V ! a K a zin czy C odexben alúl-fölüi v o n áso s v, a H o rv át C odexben fö lü l két p o n to s v fejezi ki».Eszerint tehát a II. kéznek írása az, amelyik a 10 pa
rancsolatról szóló és föntebb ismertetett részt közli, mert hogy csak erről a részről lehet szó, arról meggyőződtem, amikor a Kazinczy-kódex eredetije a kezemben volt s a most leírt betű
alakokat más részben hasztalan kerestem.
Ezzel merőben ellenkezik a Kazinczy-kódex ismerteté
sének a XI. oldalon, a legalsó sorokban kezdett része: «Fő
részeiben három férfikéz munkája. Az első a 136. lap végéig terjedő részt, tehát az egésznek több mint kétharm adát; a második, melynek írása az elsőéhez nagyon hasonló, csakhogy gyakorlatlanabb, a «zep predicaciot Az zent tyzfafagrol» és
«zyz zent urful’a azzon eletet»; a harmadik, mely leggyakor
latlanabb, a feltámadásról szóló részt irta. Az első kéz írása, mint az 1., 38., 58. és 136. lap arabs évszáma mutatja, 1526- b ól; a másodiké, m in ta 166. lapon hasonlóképen arabs szám
mal van kitéve, 1527-ből; a harmadiké mint a 202. lapon szóval van elmondva, 1541-ből; a második és harmadik kéz írása közé eső tíz parancsolat pedig csinos folyó betűivel legfeljebb a XVII. századból való». •
Látjuk tehát a következetlenséget, mely szerint Volf a II. kéz Írásának most már nem a 10 parancsolatról szóló részt, hanem az előtte álló egy, illetve két prédikációt mondja.
(Megjegyzem, hogy a tizparancsolatbeli részben az »ti«
betű elő sem fordul.)
1 M ellékesen m egjegyzem e helyütt a zt a Kaz.-k. és Tih.-k. egye
zésére nézve egyébiránt ne m k ö z ö m b ö s dolgot, hogy az A kad. k ö n y v tárb a n a R ó m e r Fl.-tól v aló Tih. k. u tá n za tb a n ilyesm it ne m ta lá lta m ; m ag a G uzm ic s, aki az A k a d é m iáh o z b e n y ú jtó sorai után a b etűket ism erteti, — sem em lít ilyen betűfajtát.
I I
Nem az a baj ugyanis, hogy most már nem biztos a tizparancsolatbeli részről, hogy kézirási tekintetben milyen sorszámmal foglal helyet a kódexben. Nem jelentős ez a rész a Kaz. kódex nyelvi vizsgálata ügyében .1
De nagyobb baj az, hogy Volf György, aki a nyelv
emlékek buvárlatában annyira otthonos és szakértő volt, aki a palaeographiai, diplomatikai tudásával, nyelvjárási, nyelvé
szeti ismereteivel előttünk oly tekintélyben áll, sírjába vitte magával azt a titkot, hogy csak a most említett tudományágak melyike volt az, melynek alapján az Előszó első oldalán még egy kéz munkája gyanánt meghagyott prédikáció sorozatot egy pár oldallal odább már két részre fejti szét. Az Előszó X II oldalán már csak a 136. lap végéig terjedő részt mondja egy kéz művének s az innen a tízparancsolatig terjedő
«tyztafagrol» és «zent urful’a azzon elete»-ről írt részt most már egy második szerzetes kezének tulajdonítja. Az Előszó X II. oldalán csak mint Írásszakértő veti oda Volf a most körülírt két rész közötti külömbözés bizonyítékait. — Hát nyelvi adatokkal nem tudta a két első közti külömbséget támogatni ? !
Mert hogy elmulasztotta a nyelvi sajátságokat az általa két kéznek tartott részben jól megvizsgálni s ítéletét ez ala
pon is megokolni, az világos. Értekezésem hangtani stb.
részeiben épen ezért a Volf-féle három kéz egyes szavai, szó
alakjai, szóval az adatok mellé mindenütt I, II és III jelet tettem s azt fogjuk látni, hogy mindama hangtani, szótani stb. tünemények, melyek a (Volf-féle) I kezet jellemzik, föl
tétlenül jellemzik II. kezet is és egyeztetik a kettőt egymással.
Hogy ennek alapján aztán ki lehet-e mondani, hogy az I+ II kéz tulajdonképen egy kéz, azt ehelyütt most még nem tekint
hetjük eldöntöttnek, már csak azért sem, mert Volffal szem
ben állunk. S ha az én nyelvi bizonyítékaim a két kéz azo
nosságára engednek következtetni, lehet, hogy az ő Írásszak
értői Ítéletét a két kéz külömbözésére nézve meg e más téren vett adatokkal tudta volna döntőbben megokolni — ta lá n !
S ehelyütt kell mégegyszer fölemlítenem és fájlalnom, hogy Volf a Kazinczy kódexszel mostohául bánt el. Lám a Tihanyi kódexnél nem hagyott ránk ilyen nehezen eldönthető kérdést! A Tihanyi kódexet nem aprózza ilyen rejtelmes alapon többfelé. Sőt Guzmicscsal szemben meg is védi annak az egységét. De még hogyan ? — Amit a Kaz. k.-nél nem nyújt, a Tihanyi kódex ismertetésénél (X. old.) igenis utal
1 K ifejtettem az e lőbb, hogy m i é r t ; de hogy V olf sem tartja fo n to sn a k , az k itű n ik a b ból, hogy m á s o d ik a lk a lo m m a l n e m is a d n e k i s o r s z á m o t; n e m em líti pl. 4-ik k é z m u n k á ja gyan ánt, csak így
«a m á s o d ik és h a rm a d ik . . . k ö z é eső» rész (I. X II. old.)
12
arra, hogy nyelvi szempontból is foglalkozott a kódexszel és hogy a nyelvi egység sem engedi meg a Tihanyi kódexet több kéz munkájává széttagolni. # '
De amit Guzmics cáfolására még fölhoz, azzal meg egyenesen bizonyítani lehet a Kazinczy kódexnél legalább is az I. és II. kéz azonosságát és a Kazinczy kódex e tekintet
ben való egységét is. Mondatról-mondatra, szóról-szóra lehet bizonyitgatását a Kazinczy kódexre alkalmazni és saját állításait a Kazinczy kódexről a Tihanyi kódex védelmére fölhozottak
kal megdönteni. Vegyük úgy, mintha Guzmics támadta volna meg (a Tihanyi-k. helyett) a Kazinczy kódexet és alkalmazzuk Volf védelmének minden egyes mondatát betüró'l-betüre a mi kódexünkre. Az egész védelemből csakis a kódex részeinek lapszámokkal való meghatározását, — igazán jelentéktelent — hagyom ki, ellenben zárójelek közt megjegyzéseket toldok hozzá.
í g y : (E lő szó IX. old.) «G u z m ic s azt állítja, hogy codexünk ne m is azo n egy kézze l van írva» ; de arra, hogy h á n y kéz m u n k á ja s hogy m elyik m it írt, csak h a tá ro za tla n u l felel [Volf m eg egyenesen kétséget tá m a sztó m ódon.] Annyi b izo n yo s, hogy az írás s ok szo r és feltűn ően k ü lö m b ö z ik . Nagy apróval, egyenes dűlttel, ritka sűrűvel, g o n d o s ham arossal válta k o zik . [A Kaz.-k.-ről e részb en e nyhébben n y ilatkozik Volf, a zo n b a n en ne k a le írás n a k m egfelelőt tapasztaltam , a m ik o r a Kaz.-k. eredetije k e zem b en v o lt] «M ég élese bb n e k m utatja a k ü lö n bsé ge t, hogy m in d a n n y isz o r a ténta és p a p iros is m ás » . [A Kaz.-k.-nél is.] «D e ezzel szem be n m e g fo n to la n d ó , hogy e k ü lö n b ö z ő íráso k k ö z é az é v s zám o k csalhatatlan ta n ú s ág a szerint h o s szú s zü n e tek esnek». [Itt m e g h atáro zza , hogy a Tih.-k. m ely része való 1530., m ely részei 1531. és m elyek 1532-ik évből. A Kaz.-k.-nél e h o s szú szü ne te k 1526., 1527. és 1541. évre esnek. E z u tó b b i évb ől csak a III. k é z írása való.] «Az m eg tag adhatatlan, hogy a k ü lö m b ö z ő id ő s a m eg válto zott kedv egy e m b e rn e k is tetem esen m eg tudja v á lto z
tatni az írását. N em kell tehát okvetetlenül tö b b kezet sejtenünk.
Hogy pedig itt nem is szabad, arra h á ro m d olog utal. E lő s z ör az egész codexben elejétől végig n in c s s e m m i nyelvbeli e lté r é s ; m á s o d szor a helyesírás a le g a p ró b b részletekig m in d ig ugyanaz» ; [Amint a jelen értekezés H elyesírás, H a n g ta n stb. része ib ől k itű n ik , a Volf-féle I. és II. kézre nézve e zen a zo n o s ítás betűről-betűre megáll.] «har
m a d s zo r az írás vo n ása i á lla n d ó a n azt az egy in d iv id u á lis s ajátságo t m u ta tják». [Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a m ik o r a Kaz.-k.
eredetije ke zem b en volt, a «két» e lső kéz v o n ása iró l m a g a m is ilyen vélem ényre jutottam . N em m erek a zo n b a n m a g a m ró l tú iso k írá s s z a k értelm et fölte n n i s m eg elég szem azzal, hogy az I. és II. k é z írását a X II. o ld a lo n m aga V olf is «nagyon h a s o n ló n a k » m ondja.]
[N ézzük végül, hogy m ilyen e redm ényt szű r te V olf:] «Az én vélem ényem szerint te hát a codex ho sszú szüne te k és m egváltozott kedv folytán k ü lö n b ö z ő írással ugyan, de egy ké zze l van írva».
Volf György tudományos munkásságának a magyar nyel
vészet bizonyára sokat köszönhet. Csak az ő sokoldalú tudása biztosíthatta számunkra azt, amit oly megfigyelőképességgel, mélyreható b o n co lással^ diplomatikai, kulturtörténeti nyelvé
szeti stb. szempontok szerint megfigyelt adatok és mozzanatok
13
kiemelésével, egybevetésével a Ny.T. tizenhárom kötetében szám
talan kódexről nekünk nyújt. S ha a nagy anyag földolgozásában vagy az ismertetésekben talán csak szerkesztői hibát követett el, ezt az ő saját fejtegetéseivel, okoskodásával helyreigazítani talán mégsem kegyeletsértés. De ha nyelvi vizsgálódások is arra a — mondjuk — föltevésre juttattak engem, hogy a Kazinczy- kódex 1 — 166. lapját egy kéz irta, az eddigiekre már csak ezen föltevés igazolásakép is rá kellett mutatnom. Lehet, hogy csupán az igazság érdekében még nem lett volna okvetetlen szük
séges e helyütt tárgyalnom erről a kérdésről. Azonban szüksé
ges volt tisztáznom a több kéz kérdését a kódex nyelvjárásá
nak megállapítása céljából is. Ha kettő helyett egy emberét kell vizsgálnom, akkor a megoldás bizonyára gyorsabb és ké
nyelmesebb. De ha már a teljes Kaz.-k.-et fogjuk egyeztetni a Tih.-k.-szel, nem úgy illik-e, hogy annak részei között is ren
det teremtsünk és hogy amikor megvan rá a lehetőség, nem-e előbb a Kaz.-k. egyes részeiről bizonyítsuk az egyezést és azonosságot ? ! (De teszem föl a speciális dolgokról értekezőkre vagy nyelvjárás-tanulmánnyal foglalkozókra bizonyára nem kö
zömbös az, hogy a Hazinczy-kódex 4 oldal1 kivételével egy nyelvjárást képvisel, vagy hogy további 30 oldal2 kivételével egy kéz munkája. Eddig mást lehetett hinni a Kaz.-k.-ről s nem egy értekezésben figyelhettem meg, hogy az ilyen több kéztől eredő nyelvemlékkel szemben, inkább foglalkoztak a kutatók a nagyobb egységességet fölmutató emlékekkel s az egy kéztől eredőkből szívesebben vették adataikat. (Mint pl., — hogy a hamarjában kezembe vett ilyenfajta dolgozatokból egyet-kettőt említsek: — Artbauer Gizella: «Az -ít képzőről», vagy Panity Vukoszava: «Néhány sz hanggal bővülő -v tő codexeinkben» és Boronkay Lajos: «Analógiás alakulások a határozókban» stb.
Ezt bizonyítani nem lehet e helyütt célom, de utalok rá s akit érdekel, megfigyelheti e tüneményt s meg is győződhetik igazamról).
Hogy így magának a Kaz.-k.-nek némely dolgával tisztába jöttünk, térjünk vissza a Tih. k.-szel való egyezése kérdéséhez.
A dolgok menete ez lesz. Először nézzünk meg egyné
hány szorosan egyező részt. Utána a nem szószerint, de a forrás, a lemásolandó vagy átdolgozandóúl használt eredeti tekintetében egyező részekről szólunk. Ez utóbbi szövegeket a szerint is vizsgáljuk meg, hogy ortográfia, szókincs és nyelv
járás tekintetében is mennyire azonosak. (Ez a vizsgálódás a helyesírási-, a hang- és alaktani részekben történik meg.)
' a 10 parancso lat és
2 a fe ltá m a d á s ró l s z ó ló p rédikáció.
14
Szilády Áron «Temesvári Pelbárt élete és munkái»
(Bpest 1888) című munkájában egyebek közt ezt mondja:
«Valamennyi kódexünk közt legbővebben és leghívebben talál
juk a Stellarium magyar szövegét a Horváth-codexben, utána a Tihanyi-c.-ben és úgy a Kazinczy-c.-ben. A véletlen úgy hozta magával, hogy épen ez a három codex tölti meg a Ny.T. VI.
kötetét!» Ha a «véletlen» ebben az esetben nem Volf György szándékossága volt, (pedig hogy három kódex tartalmi hason
lóságot és Temesvári Pelbárttól való közös függést mutat, azt egy Volf György alkalmasint észrevehette,) akkor még csodá- sabb a véletlennek az a játéka, hogy itt egymásmellé került két olyan kódex (a Tih.- és Kaz.-k.), mely nemcsak közös for
rásra megy vissza, nemcsak tartalmi tekintetben rokon egy
mással, hanem ezen hasonló eredetű, tárgykörű tartalomnak nyelvezetében már nemis rokon, de több, — a szókincs, a táj
nyelv tekintetében már nem is testvér, de egy-test egy-vér, a helyesírás tekintetében pedig ugyanaz.
Hogy a Kaz.- és Tih.-k. tényleg csodás véletlen folytán, avagy Volf Gy. szándékosságából került egymás mellé, arra nézve talán nem lesz érdekesség nélkül való ez a kis szem
lélőd és: A célzatosság melleit föl lehet hozni, hogy amint már érintettem, a tartalom hasonlósága ,1 a Temesvári Pelbártra em
lékeztető' prédikációk, ezeknek azonos beosztása föltűnhetett Volf előtt. Föltűnhetett neki még a külső, a helyesírás hason
lósága is. Különös azonban, hogy ezt a közösséget az Elő
szóban nem említi akkor, amikor mégis ilyenből kifolyólag cselekszik. A két kódex közt a nyelviekre nem volt tekintettel;
hisz amint láttuk magának a Kazinczy-kódexnek nyelvi saját
ságait is oly lanyhán vette, hogy a Kaz.-k. ismertetésében erre egy szót sem veszteget, sőt két személyről beszél ott, ahol a nyelviek is egy egyénre mutatnak. — Az előbb említett csodás véletlen tehát inkább arra tényre illik, hogy a Kaz.- és Tih.-k.
e g y m á s mellé kerültek.
De térjünk most már a két kódex közti egyezések bizo
nyítására.
A két kódex legszembeötlőbb közössége az, hogy először is bizonyos predikációrészek szószerint megvannak úgy a Tih.- mint a Kaz.-k.-ben. (A többi közösség: az az ortográfia és a nyelvezet, a nyelvjárás egyezése.)
1 am in t a Ny. T. IX — X. köte te e lő s z a v á b ó l lá tju k , ilyesm ire n é h a m in te gy ö tle ts z e rű e n rá is, m u t a t : « E zú tta l csak an n yit, hogy ne m egy d ara b ja » (m ár m in t az É rse k ú jv ári- k ó d e x szö v e g é n e k ) «m ás c o d e x ü n k b e n is m eg van ». ( P l : Je ro n im u s b a rá t és B o rb á la ap ác a esete.)
15
Hogy a Stellarium melyik könyvének, hányadik része, hányadik szakaszának melyik fejezete és mirákuluma a Kaz.- és Tih.-k. melyik részének felelnek meg, azt Sziládynál lapszám szerint pontosan megtaláljuk. Bennünket csak azok a Síella- rium-részek érdekelnek, melyek mindkét kódexünkben megta
lálhatók.
A Kazinczy-k. 1— 9. lapja megfelel a Stell. X. könyve I.
rész 2. szakaszának, a 9— 24. lapja megfelel a Stell. X. könyve V. rész 1. szakasza 2. és 3. fejezetének. A Tihanyi-k. 337—
370. lapja megfelel a Stell. X. könyve I. rész 2. és 3. szaka
szának, a 371— 385. lapja megfelel a Stell. X. könyve V. rész 1. szakasz 2. és 3. fejezetének. Megjegyzendő', hogy a Kaz.-k.
1— 24. lapján az «azzonunk marianak halalarol ualo zep pre
dicado» foglal helyet s ugyanilyen címe van a Tih.-k. egyik beszédének is, melynek azonban csak első fele a 337— 385.
lapon levő rész. .
Vessünk ebből egynéhány oldalnyit össze: Megjegyzendő azonban, hogy amily mértékben egyezik és külöm bözik e pár mutatványoldal, olyan marad e viszony a Tihanyi-k. 337— 385.
és a Kazinczy-k. 1— 25. lapján írtak között, vagyis a két kó
dex «Mária haláláról» szóló prédikációja között. Olyan terje
delmes összevetésre, mely a két kódex 25— 25 lapjára kiter
jeszkednék, — itt hely sincs, de az említettekből kitetszőleg szükség sincs; a részekből is annyi következik, mint a két teljes beszédből.
A Tih.-k. 338. oldala
«: ezröl m o n g ia egh zent iraf- beli m eftőr h a y m o íe m i akar- m in em S k e n n a k N ag o b kefse- rőfege : m in t e m b ő rn e k h a la la : ie lö íb e n h a la lo íb in b e m e g h h a ló n a k : M ert a k o ro n ta m a d e m b erb e kefserves f a id a lo m : m e l’ k e zö rith y a lelköt a te ft- b öl k i m e n y : k i az zyuet attal- fo ü a : es m e g zag attia : es m in d én erze k ön feg ők e t az ö ele- ve n fe g itő l: m e g h ío zty a T ouaba:
a k o ro n az le lő k b e ta m ad nagh zo m u ru fa g o s k e fs e r ö fe g h : az ha b o rg o g o n d o la to k é r t: es ke- fe rte tö k e rt: m ert latta e m b ő r 8 m ag at m e g h fo ztatn ia ez ielön- ua lo elettől m e le t term ezet ze- rent m in d ö n e m b ö r k e u a n t o v a b a l a t i a hogy ez vilag nak m in d ö n Ia u a t el h a g a n [ g ]d o : tette az ferg ektul m eg rag a n d o : es fe m ibe m a g a t m e g ne m íe-
A Kaz.-k. 2. oldala
« : ezert m o n g y a eg d octo r
«haym o» h o g fem y fa id a lo m n a k n a g o b k e fíe ru ííe é e n e m l e h e t : m in t e m b ő rn e k h a la la : es ielőf- b e n h a la lo s b in b e m e g h h a la n d ó e m b ő rn e k ha la la M ert a k k o ro n ta m a d e m b ő r b e : keíferues [ba
nat] fa y d a lo m : ky kezőrity az le ik őt az tefttul el u a l n ia : es e m b ő rn e k zy u et attal f o ly a : es m e g h za k a tty a m in d ő n ta g o k at erőtul m e g h f o z t : es m in d ő n e rze k őn feg ők e t e le u e n íe g e tő l A k o ro n az le lő k b e n ta m a d n a g zo m u ru fa g o s k e ffe ru fe g h : az ha b o rg a to g o n d o la to k é r t: es k e ffe rte tő k e rt: m ert az lelök lattya h o g m e g h fo zta tik ez ie lő n u a lo e le ttő l: m e lle th te r
m ezet ze re n t igön zeretől To
u a b a lattya ho g ez u ila g n a k m in d ö n ia u a t el h a g a n d o : es ho g tefthe fe rg e ktul m e g h
g e lh e t ő : erről m o n d a az bőc o m o r s q u a m a m a r a e s t me- m o r i a t u a o h a la i m el keferues az the e m le k ő ze tőd : vg m o n d az p o g a n bőc es t e r r i b i l l s s i - m u m o m n i u m m o r s e s t m in d ö n rettenetes a lla t n a l: ret- tenetőfb az h a l a i : to u a b a ako- ron lezőn e m b ö rn e k n a g fe lel
m e : kiről vg m o n d zent gergől doctor.
e m e zte n d ő es ho g m a g a t fe m ibe ne m fegithety Errői m o n g a u a la az bőc O ha la i m e l ke fíerue s az te e m le k ő z e tő d : b iz o n a u a l az p o g a n b ő c n e k m o n d a tfa ze- r e n t : m in d ő n rettenetős a lla to k k ő ző t rettene töíb az h a la i: To
u a b a a k o ro n ta m ad e m b őrn e k n a g fe ie lm e : kyről ugm ond.
ze n t gergől.
Vagy a prédikáció közepéről, a Tih.-k. 372. és 373. lapja
eg n e m in e m ő n a p o n a z é r t : m ik o ro n az zy zn e k z y u e : fia h o z u a lo ke ua n fa g b a zo k a fa na k főlőtte jo n k a b fel pe rie de t u o n a : ke zde n a g aietatoi'fagal: n a g o h a ita tta l: es n a g [irattal ¡m ező
ket m o n d a n ia O en edős fiam O en edős ziiőttem i e í u s ! b i
zo n a l k e u a n n e k Im a r az tettől el f e fle n ő m : es ue le d égőt Je
n ő m . vay u o n a Jelőn az ó r a : k ib e n az dicőffegben tegődet la th a tn a la k : ezőket és e ző khő z h a tío n la to fío k a t m o n d u a n az b o d o k zyz m aria e c c e m o x a n g e l u s c u m m u l t o l u m i n e e i d e m a s t i t i t : lm legottan iíte n n e k a n g a la : nag fenőtfegel n e k i ie lő n e k : es naé tiztőttegel m in t ifte nn e k a n ia n a k n e k i k ö zö n n é : es m o n d a : Id u ő z legh aldo t zyz m a r ia : veged a n n ak k ó z ő n e tit: ki iduőftegőt a d a ] a k o b n a k : ím e az the ze n t fiad az v r iefus e riftu s : tegődet tiz- tőletős a n ia t ua r: h a rm a d n a p o n azért az tettből ki u e te tö l: es az b o d o kfagra v ite tő l: hog az the ielőn uo to d al az m e n e i k a rokat m egh v id am u c a d : es az zent leikőke t m egh vigaztaliad e c c e a u t e m r a m u m p a l m e Ím e kegek p a ra d ic o m b o l ho zta m n e k ő d
eg
palm afa a k a t: m e le t h a la lo d n a k vtana előtted v ite t:ez vtan a d a n e k i eg giaz ru h á t e s : hog h a la la n a k vtana tettet a b b a ö ltö z te tn e : tehat az b o d o k zyz m aria terdre e f u e n : zent fia n a k nag ha la k a t ad a : es zent fiatul két kereít kere elsőt im e zt;
hog m inde ne kelőtte m e g h h a ln a :
a Haz.-k. 10. és 11. lapja
Eg n e m in e m ő n a p o n a z é r t : m ik o ro n zo kafta z e r e n t: fyan ak k e n ze n u e d e fe n e k helit el iarta uo n a : z o k a ífa n a k fölötte k e zde n a g edöffegőt e r ö z n ie : fy a n a k ze re te tibe n fel g e r ie d u e n : es nag íira fía l im e zt k e z d e m o n d a n ia O en edős fyam ie f u s : en le ik ö m n e k u ig a ztalo y a : vay k e u a n n e k en az te ltü l m e g h fe lö ln ö m : es u e le d le n ő m : b áto r ie lő n u o n a a z o r a : k y b e n en az őrök h a z a b a n tegöd la th a tn a la k M ik o ro n eleten kőnőrge- főket tenne az b o d o g h zyz, m a ria ze n t fy a h o z ím e le go ttan ifte nn e k a n g a la : ze n t gabriel a r c h a n g a l: n a £ fe nőfíeg be neky ie lő n e k : es m ik e p e n ifte ne k a n a n a k tyztőffeéel kőzőn e m o n d u a n Id u ő z ie g ifte nn e k edős a n a :. u e ¿e d a n n a k aldo- m a t a t : ky m e g h a ld a ia ko b n ak . h a z a t: lm a z te zent fyad vr ie íu s C r iítu s : teg őd e t tyztőlle- tős ana.t u a r : m ert h a rm a d n a p o n az tettből ky v e te ttő l: es az m e ñ e y b o d o g fa g b a ü lte tő i::
h o lo t őrökre az ze n tö kei uigaz- ta lta to l ím e ke£ek az m eney p a r a d ic o m b o l: h o zta m n e k őd en a z o n o m n a k : eg p a lm a fa n a k a g a t : m e le t h a la lo d n a k u ta n n a előtted u it e s : en ne k fölőte eg gaz r u h á t es ad a neky Tehat a z z o n u n k m aria m ik e p e n ala- zato s z y z : terdre le etuen : az a ia n d o k o k a l el u e u e n : nag h a la k a t a d a zent fy a n a k r o l a : e n n e k u tan a ze n th fiatul h á ro m kerefőket kere E lsőt im e z t : h o g h a la la n a k id e ie n az apaf-
zöm eiuel la th a tn a az apaítalo- k a t : h ó g ők ielőn le ue n ad na m egh le lk e t: es ők tem etnek eles tettet M ást im e z t : hogh ha la la n a k id e ie n örd ög ök ne k [z]
rettenetös zin ö k e t ne latna : k i
n e k m o n d a az a n g a l: M io k a ’- ert felőd a z z o n o m látn o d az • g o n o z le ik ő k e t: M ikoro n the ron to ttad legőn m e g h az 6 hat- ta lm a fs a g o k a t: de m a g a leg'őn az the kereflöd z e r e n t: ezőket m o n d u a n az a n g a l: m e no rzag ba m e n e : Az p a lm a fan ak kegek le u e le : igőn fe n lik u a la : es fe- nőtfeéebe az e ziítn e k haílonla- to ífagat u a lia uala : es az ötét la to kn a k aietatolfag ot ad uala a t b e a t e v i r g o i n m a g n a c o n s o l a c i o n e s p i r i t u s r e l i c t a : A z b o d o k zyz m aria k e £ e k : nag lelki vidam fagb a m a r a d u a n : legottan h o za hiua az zent z y z e k e t:
talo k ielőn le n n e n e k : h o g m i
nek előtte m e g h h a l n a : vket zőm e yu el l a t h a t n a : es lelket v elöttők a d n a m e g h M a íth im e z t : h o g h a la la n a k ideien : örd ö g ök ne k rettenetös la tta fitu l m e g h m e n te n e H a r m a d o t: hog az h a la in a k k e n at ne ze n ued n e H a lu a n ezt a z a n ga l m o n d a n e ky : A z z o n o m m ié rt felőd the lá tn o d a z ö rd ö g ök e t: m ik o ro n az v h a ta lm a ífa g o k a t teleííegel m e g h ro n to tta d legőn : de m ag a a z z o n o m legőn az th e a k a ra to d E zt m egh m o n d u a n iíte n n e k an g a la : m e n o rz a g b a el fel m ene Az p a lm a ag ke gek igőn fenös u a l a : es ua la az ződ u e zö h ő z h a ífo n la to s : de az v leuely [fel]
fe n ne k uala m ik e p e n az á l l a gok A z z o n u n k m a ria k e g e k : le lk e n e k n a é e dő ííe g e b e ma- r a d a : es im e az ze n t zyze ke t le g o tta n őzue h i u a :
A szókincs-, szóhasználat- és stílusbeli, a íájnyelvi és ortográfiai egyezésekre fölösleges külön rámutatnom.
Szilády beszámol még a Tih.-k. 61. lapjától kezdve a 395-ig (majdnem az egész k.) terjedő részekről, mint olyanok
ról, amelyek a Stellarium ezen és ezen helyén bírják eredeti
jüket; a Kazinczy-k.-nek pedig a már fölmutatott részein fölül még a 25— 27. és 59— 62. leveleiről ugyanilyen tekintetből.
A Pom. Sermonum de Sanctisnak pars hyemalisából a Tih.-k. 31— 60. lapja van merítve; a Kaz.-k.-nek 139— 155.
lapja ugyaninnen való. (A vitás II. kézbeli <<tyztafag»-predikáció.) Ha már itt tartunk, számoljunk el még egyről, amiben Pel- bártra megy vissza egyike ezen kódexeinknek: a Sermones de Tempore hyemalis részének beszédeiből még a Kaz.-k.
176— 179. és 185— 201-ik lapja fordított. Ezekben tehát nincs a két kódex közt párhuzamos rész.
A Tih.-k.-nek tehát már csak az első 30 leveléről s a Kaz.-k.-nek 28— 58, 62— 138, 156— 1661 és 180— 184. lap
jairól nem mondtuk még, honnan valók2. Hát nem is fogjuk mindről kutatgatni, hanem inkább vessük ide csak úgy átaljá- ban, hogy bizonyára Voraginei Jakab Legenda Aureája, vagy joannes junior Scala Coelije (Pelbárt a Stellarium megírásánál
1 a 167— 172 a «10 parancolat» !
2 K im u tatja H o rv á th C y r ill: P elb árt és codexeink. B pesti S zem le
171/172. . .
2
18
ebből a majd 1000 -re menő példatárból sokat kölcsönzött), esetleg a Specululum Exemplorum, Gesta Romanorumból va
lók. Ugyanis e részek közül bennünket egyelőre csak a két k.-ben egy további párhuzamos rész érdekel, melynek eredeti
jéről még szó lehet; most előbb az összevetést végezzük el.
Amiről Pintér ]enő, jutalmazott és hézagpótló «Irodalom- történetéiben (I. kötet) így szól «a magyar szép próza törté
netében oly becses . . . Szt. Elek legendája, a Kazinczy kódex
ben fordul elő», azt egészítsük ki azzal, hogy «többek közt a Tihanyi-kódexben is megvan», de ami ránk nézve a f ő : itt azonos alakban. — Szemelvényül csak úgy találomra emelek
k i in n e n - o n n a n egy-egy re s zt.A Tih.-k. 19. la p ja k ö z e p é t ő l a 2 2. la p k ö z e p é ig : E zőke l kerete m egh az b o d o k zent e le x fiu s : kiről im ig e n olu- aftatik : A z z e n t a l e x f i u s r o m a i n ó m ő s u rn á k eufe- m ia n u ín a k fia u a l a : Meel eufe- m ia n us az cazarn ak ud ua ra b a legh elfő u a l a : k ine k n a p o n k e d h a ru m ezőr uitezők a ln a k u a la ud u a rt: kik m in d a ra n a íb ars o n a l őtőztetnek uala. es p artha ouel őue d őzne k u a la : Vala kegek ez e ufe m ianu s igfin ergalm as em- b ő r : N ap o n k e d az 8 hazab a h á ro m aztal ze ge n ők etetnek u a la : k ik n e k a zta la lo k ra őnőn m ag a zőm elezerent zo lgal u a la : es kilenced óra k o r o n : őes zőrzetős la m b o ro k a l es eg- ha zy e m b ő r ő k e l: u rn á k felel- m ebe elefegőt u e zőn uala. kinek h a z a ía aglaes neuő : haffonlatos Jo zag al fenlik uala M i k o r o n a z é r t ne k ik fiók ne m u o n a : az fok Ja m b o rn a k kőnőrgefőkre kik az 6 a la m ifn aio k al elnek u a l a : V riften n e k ik eé zep fir- fiv m ag za to t a d a : kit elexfi- ufn a k neuezenek. es ez m a g z a tn a k letelenek u ta n n a : az tyztafagtartalba m in d halalik m e g h m a r a d a n a k : Az g erm ők azért n e uek őd ue n : a d a té k d ia ki tu d o m a n r a : ki o l’ elős elm eiő ua la : h ó é riuid id őn e k a la tta : az p o g a n b ő ceknek kőnuőket m in d el tan ula es el erthe e z ő n k ő z b e a t t i a : az C a za r
n a k ud u a ra b o l Jegőft iegze neki h a z a ffa g ra : M ik o ro n azért az
A Kaz.-k. 70. lapja elejétől a 73. lap elejéig:
Az b o d o g h zent elek : zyllet- tetetek ro m ab e ly n ő m ő s z ille k tu l atty a n ak ne ue u a la e u fe m ia n u s : A n n ia n a k ke gek n eue u a la A g laes : ez e u fe m ia n u s az rom ay c a z a rn a k u d u a ra b a ellő u a l a : Ky o lygőn nag u r u a l a : hog m in d ő n n a p h á ro m ezőr uite- zők a ln a k ua la n e k y u d u a r t : kyk n a p o n k e d a ra n a s b a rfo n n al őtőztetnek u a l a : es parthaő- ue k k e l őue d öztetn ek u a la V ala k e £e k ez e u fe m ia n u s m ondha- ta tla n igőn e rg alm as e m b ő r : es n a p o n k e e d az v h a z a b a n : az ze g e n ő k n e k : a ru a k n a k : őzue- g ő k n e k : es z a ra n d o k o k n a k h á rom a z ía lo k zőrőztetne k u a l a : ky k n e k ez e u fe m ia n u s nag ze- retettel e leőkb e n zo lg a lu a la An- n a k u t a n n a : a z o k a th h a z a tu l el b o c y a tu a n : ő e sk y lie n ce d ó r a k o ro n : zórzetös ia m b o r o k k a l: es eghazy e m b ő r ő k k e l: ifte nne k felelm ebe eleíegőt u e z ő n u a la A z 6 iegőffe ke gek a g la e s : az es h a ffo n la to s n ő m ő s Jo zag al fe n lik ua la D e m ag a v nekyk m a g za tty o k n e m u a l a : vegre az fok ia m b o r n a k kőnőrgeffőkre vk e t iften m a g za tta l z e r e tte : kyt e lekn e k n e u e z e n n e k M ik o ron azért ez n őm ős m ag za t z ille tte te tő tu o n a : feel fo gad ak ez nőm ős ia m b o ro k : ho g telles eletőkbe őrők tyztaffagoth tar- ta n a n a k Az ¿ e rm ő k k e gek n e u e k ő d u e n : a d a k vtet d ia k y tu d o m a n ra : ky az pogan bőceknek
19
m e n e kzö ne k n a p ia előue Jöt u o n a : [ez] e s ez b o d o k zent a le x iu s : iegöffeuel egetőm be az el n u g u a lra agas ha za b a be m ent u o n a : kezde ez b o d o k ifv iegöffet az istennek fé lé i
m ére tan ítan ia : kezde to uab a az zyzeffegnek tartaíara intenie : E n n e k utan a v iab o l ]egh gőrőiet ki u e u e : es je gőffe n ek viaba teue : az parta ö nek kiuel őued- zik ua la a n n a k fa rk u a ífa t es el mecce : es iegőffenek ad a : es m o n d a n e k i : tarc meg ezőket zerető iegőffőm : m igh iftennek k e lle m e tő s : es leéőn itten te közötted es e n közőten E z u t á n a 1 1 i a n a k k e n c eb ő l’ uőn a n n e t : m ine ő neki zikíeg ős u a l a : es azo n eiel titko n a ttia n a k udua- rab o l el ki m e n e : es az tengö- rőn haiob a i l e : es la o d icia n ak u arafaba m e n e : ennen eím et fel k e le : es iiria n a k tartoma- n a b a ediífa n e u ö u a ra lb a m ene : h o lo t az zent e g h a z b a : u r u n k nak zyne em bőri ké zn é l kil irattatot tartatik uala. M i k o r o n a z é r t o da m e nt u o n a : mindő- nőket m eleket uele u it u a la : az z e ge n őkn ek o z to g a tta : es lo ruháit róla le h a n u a n : zegenők- nek ru h a iab a n őtőze k : es azzo- n u n k m a ria n a k e gh a zan ak ga- d o r a b a : az tőb zegenők köze le i l e : A z a ia m ifn a b a kegek m e l’ n e k i iftennek kedueert adatik u a l a : a m in ere neki zikfegh uala: m egh tartia uala:
es az fölötte u a lo ia t az tőb zegen tarfinak o ztogattia uala o n n e t a n h a z o l m ik o ro n ebbe attian ak hire löt u o n a : ez ui- la g h n ak m in d e n orzagira zolgait k ild e : hogh fiat zeretettel m egh k e re tn e k : es u iz o n t ro m ab a v in n é k :
k ő n u ő k e t: ry uid id ő n m in d el ta n ula . Az hőfk orfagra azért Io tu a n : attya az c a z a rn a k ud- u a ra b o l v n e ky iegöfth iegze Az m e n e kő zon e k n a p y a es m ik o ron előue Jöt u o n a : ez b odogh ze n th elek iegöffeuel agiafha- zo k b a el be m e n n e : ol m in th el n u g o u a íra Tehat ez ze n th if f iv : kezde iegöffet az ifte nn e k felelm ere in t e n ie : es kezde vellötte az zent zyzeffegnek nő m ő s io za g at p r é d ik á ln ia En- n e k u ta n n a v ia b o l a ra n ieé gő- röieth ky u e u e : es parthaőue- nek fa rkua fía t el m e c c e : es ieg öífenek ada : es m o n d a neky Ueged ezöketh en zeretö iegőf
fő m : es tarcy m e g h m ig h iften a k a r ia : es legön iften teueled es e n uele m : je g ö ífe tö l azért el b u c u z u a n ,:) : vön a ttia n a k ken- ceböl a n n et : m y n et e ím e re zik feg ö ín ek le nn y : es e k k e p p e n etzaka attyanak u d u ra b o l el ky m ene Et titk o n e& ha io b a el be m e n e : es az te ngörön laodi- ciaba m ene : e n ne n e s felk ele : es fyrianak ez ta rto m a n n a k eé u a r a lf a b a : k y n e k ediífa ua la n e ue : el be m ene : ez uarafba- ualo ze n th e g h a z b a : vru n k C riftofnak kepe e m böry k é zn é l kyl ira tta tta to t: gocyon tartatik u a la M ik o ro n a zé rt a z ua rafba iu to t u o n a : a tty a n ak te m e rdök k e n c e t: kyt h a z o l u it u a la : m in d az ze g e n ő kn ek ozto gatta : es d raga r u h a ia t róla le hany- u a n : zyrben ő tö z e k : es az tőb ze ge n őkk e el e g e tő m b e : a z zenth e g h a z n a k p o rtik o ffa b a le i l l e : es az be m e n ő k t u l: es az ky jő u ő k tu l: k e zde iftennek zeretetyert a lam ifnat k u d o ln ia Az a la m ifn a b o l ke gek : ammy- net efm er ua la m a g a n a k zyk- fegnek le n n ie : a zt m a g a n a k tartyauala : az főlőtte ua lo ia t zegen ta ríain a k o zto gattyauala O nn etan ha zo l k e g e k ; hyre lön b e n n e e u fe m ia n u sn a k : h o g fya elek el fu tó t u o n a : es raitha igön el kefferödegh : es im e ez u ila g n a k m in d ő n o r z a g ir a ; es ta rto m a n ira zo lgait k i ld e : ho g az v zeretö fyat zeretettel m e g h
2*
20
A Tih.-k. 23. lapja közepéről:
m e l e t l a t u a n a z b od o k zent elek m o n d a m a g a b a : At- ta m n a k h a za h o z m e g ö k
: es
n ala efm eretlen m egh m a ra d o k : fém m a in a k terö lezők.A Tih.-k. 24. lapja végétől a 26. lap elejéig:
es irrie maffocores imeleten zozat lön hozaiok: kereffetők megh az iftennek embőret:
hog imagon romáért M ik o r o n keretiek uong: es lohol megh nem talalttathatot u o n a : efmet imeleten zozat lón hozaiok:
eufemianufnak hazaba kereffe
tők : Megh kerdetek azért erről eufemianus : ki es ielőn uala : es monda erről sémit nem tud
nia te h a t az p a p a innocen- cius: az cazarokal egetömbe eufemianufnak hazahoz mene- nek : ezőnkőzbe zent eleknek ' zolgaia urahoz mene: es monda ne k i: uram : ne talamtan az zegen zarandok az iftennek embőre: mert az nag zent eletö:
es bekeffeggel tiró: be menuen azért eufemianus az cellaccaba:
ötét halua talala: es latha arciat fenleni mint angalnak: Akara kegek az leuelet ki ueni kézé
ből : de nem tehete: Mikoron ki ment uona az papahoz: es azcazarokhoz: es nekik ezt megh mondotta uona t e h a t ő k e s el be menenek hozaia: es mon
danak ne k i: Jóllehet binöffök legünk, de maga feiedelmfegöt uiffelunk: es ielőfben ez. m u
tattak az papat az kőzőnfegős paztorfagnak birodalmat: Ad nekünk azért iftennek embőre az leueleth: hóé laffok mi ua- gon benne: es hoza Jaruluan az papa foga az leuelet: es ot
tan neki engede: Es ime mind az nepnek hallafara az leuelet el oluastata: attiaes ielőn leu
e n ; Az eufemianus kegek ezt
k e r e tn e k : es uizo n t ro m ab a u in n e k
AKaz.-k. 75.lapjának végsorai:
L a tu a n ezt zenth e l e k : kezde m a g a b a g o n d o lk o d n ia h o ua m e n n e : tehat m o n d a m a g a ba : el m e g ók a tty a m n a k h a za h o z : es n a la efm eretlen m e g h m a r a d o k : es e ge b ne k teró m egh fém le zók
