PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR
Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Készült a Pannon Egyetem Állat és Agrárkörnyezet- tudományi
Doktori Iskola keretében
Doktori iskolavezető:
Dr. ANDA ANGÉLA egyetemi tanár
Korábbi doktori iskolavezető és témavezető:
DR. SZABÓ FERENC
egyetemi tanár, MTA doktoraHÚSTÍPUSÚ TEHENEK ÉLETTARTAM ÉS REPRODUKCIÓS TULAJDONSÁGAINAK
ÉRTÉKELÉSE
Készítette
ZSUPPÁN ZSUZSA
KESZTHELY 2011
Különböző hústípusú tehenek reprodukciós és élettartam tulajdonságainak értékelése
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta:
ZSUPPÁN ZSUZSA
Készült a Pannon Egyetem Állat és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola keretében
Témavezető: Dr. SZABÓ FERENC, egyetemi tanár, az MTA doktora
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ...
A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el,
Keszthely, 2011... ...
Szigorlati Bizottság Elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
...
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
...
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
...
(aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el
Keszthely, 2011... ...
Bíráló Bizottság Elnöke
KIVONAT
A szerző célja, a hazánkban tenyésztett hústípusú blonde d’aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka tehenek termelésben eltöltött idejének és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt. Értékelni kívánta mindazokat a környezeti tényezőket, amelyek befolyásolják a hasznos élettartam alakulását hazai és franciaországi körülmények között egyaránt. További célja volt apamodell programmal az örökölhetőség és az apánkénti tenyészértékbecslés az említett tulajdonságokra.
A saját kutatási eredmények megerősítették azon tényt, hogy a tehenek életkor és élettartam mutatóinak alakulását az apa, valamint a környezeti tényezők együttes hatása jelentősen (P<0,001; P<0,01, ill. P<0.05) befolyásolja. Az első ellési életkor az összehasonlított fajták (charolais, magyar tarka, limousin, blonde d’aquitaine) sorrendjében a következők voltak: 2,71; 2,76; 2,89; 2,98 év. A teljes élettartam tekintetében, a fajtasorrendnek megfelelően: 7,97; 10,89; 9,51; 6,33 év, míg a hasznos élettartam pedig: 5,26; 8,16; 6,61; 3,35 év körül alakult.
A charolais első ellési életkorra kapott örökölhetőségi értéke (h2 = 0,53), amely aránylag magas. A magasabb örökölhetőségi értékek (h2 = 0,32 - 0,37) az életkor és élettartam mutatókban a magyar tarka fajta esetében is megnyilvánultak.
A franciaországi eredmények azt mutatják, hogy a kétszer ellett tehenek az év korábbi időszakaszában ellenek, mint a többször ellett tehenek, valamint két ellés közti idejük átlaga az ellési hónapok előrehaladtával csökkenő tendenciát mutat.
Az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12).
A fiatal selejt tehenek kedvező ára, valamint a tény, hogy a tehenek életkoruk előrehaladtával piaci értékükből veszítenek és fogamzóképességük is csökken a francia charolais tehenek hasznos élettartamát 3,59 évre csökkentették.
Az egyedek eltérő reprodukciós teljesítőképessége, egymással kölcsönhatásban lévő élettartamai többtényezős faktoranalízis, SPAD 7.0 értékelésével, erőteljesen (P<0,001) befolyásolják a reprodukciós és ökonómiai mutatókat is.
A vágómarha értékesítési gyakorlat változása következtében a francia charolais állomány ellési időszaka változott, az elmúlt évek során az év korábbi hónapjaira
ABSTRACT
The aim of the author’s research was to evaluate selected age data related to the production period of the most popular beef cows, of Blonde d’Aquitaine, Charolais, Limousin and Hungarian Simmental, in Hungary. Some environmental factors were assessed as considerable effects on the longevity of beef cattle breeds in Hungary and in France. Heritability and breeding values per sires were also calculated, by using SPSS for Windows 9.0 for statistical analyses, for the reproduction traits.
My research in Hungary, as for the age at first calving, life span and longevity were significantly (P<0.001; P<0.01 and P<0.05) determined by the sire and the environmental factors. Therefore, the age at first calving of compared breeds, Charolais, Hungarian Simmental, Limousin, Blonde d’Aquitaine, were: 2.71; 2.76; 2.89; 2.98 years, respectively. Life span of the evaluated breeds were as follows: 7.97; 10.89; 9.51;
6.33 years and longevity were: 5.26; 8.16; 6.61; 3.35 years, respectively.
Heritability value of age at first calving in Charolais was 0.53. The higher heritability values were also verified in the reproduction traits of Hungarian Simmental.
Having analyzed the French data, first calvers calve earlier than multiple ones and the average calving interval shows a decreasing trend with the advancement of the months in the year.
Correlation coefficient (r = -0.12) was calculated between age at first calving and first and second calving interval.
The favorable price of the young culled cows and moreover the fact, that their selling price with the advancement of the culling age devaluates on the market and the reducing fertility, alltogether, have reduced the productive lifetime of Charolais cows to 3.59 years in France.
Approach stock, by using factor analyses, SPAD 7.0, for statistical analyses, the individual performances are wide-ranging and determinant to construct the technico- economic effiency of the French Charolais farms.
During the last evolution, dual tendency shows a strong progress of the advance of the calving dates (from 15th March 1988 to 3rd February 2008, nowadays) which was accompanied by the change of different types of production systems in France.
RÉSUMÉ
Le but de travail est l’étude de la longévité des vaches dans les troupeaux allaitants de Blonde d’Aquitaine, Charolais, Limousin et Simmental Hongroise, en Hongrie à travers trois critères: l’âge au premier vêlage, l’âge á la réforme et la longévité productive. J’ai également estimé l’hèritabilité et les notes moyennes par taureaux, en utilisant SPSS for Windows 9.0, pour les analyses statistiques des performances de reproduction.
Les résultats obtenus hongrois ont confirmé que le taureau et l’effet des facteurs environmentaux ensemble influencent significativement (P<0.001; P<0.01 et P<0.05) l’âge au premier vêlage, la carrière et la longévité des vaches. En comparant les races différentes, les différences étaient hautement significatives (P<0.001) pour les performances de reproduction.
L’hèritabilité d’âge au premier vêlage en Charolais était 0.53. Les valeurs plus hautes ont été aussi vérifiées chez les performances de reproduction de Simmental Hongroise.
Les résultats obtenus français révelent que les primipaires vêlent plus tôt que les multipaires et l’intervalle vêlage moyen montre une tendance á baisser d'avancement des dates de vêlages.
L’intervalle entre le premier et le deuxième vêlage en fonction de l’ âge au premier vêlage nous démontre que le coefficient correlation (r = -0,12) est negatif mais pas serré.
J’ai distingué trois aspects des valeurs des vaches á la réforme en fonction de l’âge, notamment le prix à la tête en fonction de l’âge, le poids de carcass des vaches de boucherie selon leur âge et le prix par kg de carcass en fonction de l’âge qui contribuent significativement à écourter à 3.59 ans de la carrière des vaches Charolaises en France.
Nous avons cherché à analyser la variabilité des performances individuelles de ces vaches, en combinant des analyses factorielles des correspondances (Spad 7.0) et des classifications automatiques, qui ont des conséquences sur les performances techniques et économiques des élevages.
Les résultats confirment une double tendance dans les évolutions passées
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS ... 10
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ... 12
2.1. Élettartam tulajdonságok és azok genetikai paraméterei ... 12
2.1.1. Első ellési életkor ... 12
2.1.2. Selejtezési életkor ... 17
2.1.3. Hasznos élettartam ... 21
2.2. Reprodukció jelentősége és kifejezése ... 25
2.2.1. Szaporulati mutatók ... 26
2.2.2. Két ellés közti idő ... 31
3. VIZSGÁLAT CÉLJA ... 33
4. ANYAG ÉS MÓDSZER... 35
4.1. Hazai vizsgálatok ... 35
4.1.1. Vizsgált fajták ... 35
4.1.2. Vizsgált állomány ... 37
4.1.3. Vizsgált reprodukciós tulajdonságok ... 39
4.1.3.1. Első ellési életkor ... 39
4.1.3.2. Selejtezési életkor ... 39
4.1.3.3. Hasznos élettartam ... 39
4.1.4. Vizsgált módszer ... 40
4.1.5. Alkalmazott statisztikai eljárások, programok ... 42
4.1.5.1. Környezeti tényezők hatásának becslése ... 42
4.1.5.2. Örökölhetőségi értékek számítása ... 43
4.1.5.3. Tenyészértékek becslése ... 44
4.2. Franciaországi vizsgálatok ... 44
4.2.1. Vizsgált állomány ... 44
4.2.2. Vizsgált értékmérők ... 45
4.2.2.1. A két ellés közti idő alakulása ... 46
4.2.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közötti időre .... 46
4.2.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ... 46
4.2.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően ... 47
4.2.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva ... 47
4.2.2.3.3. Hasított féltest súlyának értékesítési ára a selejtezési életkortól függően ... 48
4.2.2.4. Reprodukciós teljesítmények ... 48
4.2.3. Az adatfeldolgozás módszere ... 49
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ... 50
5.1. Hazai állományon végzett vizsgálatok ... 50
5.1.1. Első ellési életkor ... 50
5.1.2. Selejtezési életkor ... 53
5.1.3. Hasznos élettartam ... 56
5.1.4. A vizsgált fajták összehasonlító értékelése ... 58
5.1.5. Az élettartam mutatók örökölhetőségi- és tenyészértékei ... 60
5.1.5.1. Blonde d'aquitaine ... 60
5.2. Franciaországi adatok alapján kapott eredmények ... 67
5.2.1. A két ellés közti idő alakulása ... 67
5.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és második ellés közti időre ... 68
5.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ... 69
5.2.3.1. Selejt tehén értékesítési ára a selejtezési életkortól függően ... 71
5.2.3.2. Selejt tehén hasított féltest súlya az életkorhoz viszonyítva ... 73
5.2.3.3. Hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően ... 75
5.2.4. Reprodukciós teljesítmények ... 77
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ... 85
6.1. Hazai állományok eredményéből levont következtetések ... 85
6.1.1. Első ellési életkor ... 85
6.1.2. Selejtezési életkor ... 86
6.1.3. Hasznos élettartam ... 86
6.1.4. Örökölhetőség, tenyészérték ... 87
6.2. Franciaországi charolais állomány reprodukciós eredményéből ... 88
levonható következtetések ... 88
6.2.1. A két ellés közti idő átlagának alakulása ... 88
6.2.2. Az első ellési életkor hatása az első és a második ellés közti időre ... 88
6.2.3. Selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értéke ... 89
6.2.4. Reprodukciós teljesítmények ... 90
7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ... 92
8. NEW RESEARCH RESULTS ... 94
9. ÖSSZEFOGLALÁS ... 96
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 100
11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ... 101
11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények ... 101
11.1.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ... 101
11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ... 101
11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven ... 102
11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven ... 102
11.2. Az értekezés témakörén kívűl (egyéb) közlemények ... 102
11.2.1. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ... 102
11.2.2. Egyéb közlemény ... 103
12. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ... 104
13. MELLÉKLET ... 116
1. BEVEZETÉS
A húsmarhatenyésztés a világ egyes országaiban igen előkelő helyet és nagyságrendet ér el, valamint rendkívül jelentős a gazdasági szerepe is. Az olyan hagyományosan húsmarhatartó országokban, mint USA, Argentína, Franciaország vagy Nagy-Britannia a tehénállományok nagy része hústípusú fajtába tartozik. A húsmarhatenyésztés és tartás célja világszerte a szükséges mennyiségű vágómarha és marhahús gazdaságos megtermelése és piacra juttatása.
A marhahústermelés hazánkban is mindig fontos tevékenység volt. A múltban számottevő vágómarha exporttal rendelkeztünk, ami jelentős árbevételt eredményezett.
A késő középkortól kezdve feljegyezték a nagyarányú nyugat felé irányuló exportot.
Lábon hajtották a gulyákat egészen Nürnbergig, Velencéig. Ennek a célnak az érdekében alakult ki a magyar szürke szarvasmarha, amely jól bírta ezt a tartásmódot és lábon hajtva sok száz kilométer után is jó állapotban került a vágóhidakra. Majd fajtaváltás történt, az 1970-es évek elejéig szinte kizárólag a kettős hasznosítású magyar tarka fajta töltötte be ezt a szerepet, melyet a kiváló növekedési erély és hústermelő képesség jellemzett. A klasszikus húsmarhatenyésztés hazai széles génbázisának megteremtése szempontjából fontos volt, hogy a hetvenes években az addig szinte egyeduralkodónak számító kettős hasznosítású magyar tarka fajta mellett, a specializált hústípusú fajták, hereford, aberdeen angus majd a francia fajták is megjelentek hazánkban.
Az 1972-ben meghirdetett szakosítási programot követően a tejtermelő állományunk aránya jelentősen megnőtt. A változások magukkal hozták, hogy az addig szinte egyeduralkodónak számító kettős hasznosítású magyar tarka fajta mellett a specializált hústípusú fajták is megjelentek hazánkban. A kezdeti években gyors és látványos fejlődésnek lehettünk szemtanúi, mikor a húsmarha ágazat a mezőgazdaság egyik legelismertebb ágazatai közé tartozott.
Később húshasznosítású szarvasmarha létszámunk hanyatlásnak indult, a tehénlétszám visszaesett majd az ágazat stagnált. Hazánk tehénlétszáma napjainkban 326.000 egyedet számlál, ebből a kettőshasznosítású fajták aránya 15 %, a tejhasznú
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kedvezett az ágazat fejlődésének, a támogatott létszámkeret (117.000) napjainkra szinte maradék nélkül kihasználtuk.
Jelentős tartalék rejlik a hazai húsmarha állományok szaporulati és választási eredményeinek, reprodukciós tulajdonságok javításában, valamint a költség csökkentésben, az olcsóbb, takarékosabb tartási, takarmányozási megoldások alkalmazásában. A fejlesztést számos területre, közöttük a tenyésztés biológiai alapjaira is kiterjesztve célszerű végrehajtani, amihez azok értékelése elengedhetetlen.
A húshasznosítású tehenek termelését és annak gazdaságosságát számos tényező befolyásolja. A termelési idő hossza, amelyet a húshasznú tehén az állományban tölt, fontos a húsmarhatartás gazdaságossága szempontjából. Ha a tehenek hosszabb időn át produktívak és több ivadékot nevelnek fel, a borjúra jutó fajlagos felnevelési költségek ezzel arányosan csökkennek.
A hazai húsmarha állományok élettartam és szaporulati mutatói javításra szorulnak. Doktori munkámat azzal a szándékkal végeztem, hogy képet kapjak a tényleges élettartam és szaporasági eredmények alakulásáról és ezzel hozzájárulhassak az említett feladat megoldásához.
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. Élettartam tulajdonságok és azok genetikai paraméterei
2.1.1. Első ellési életkor
Az első ellési életkor az állomány reprodukció és fajlagos felnevelési költség alakulása szempontjából egyaránt fontos.
Szabó (1980) vizsgálatai szerint az első ellési életkor a fajtatiszta hereford tehenek esetében átlagosan 31,65 és 33,31 hónap volt, azaz 2,63 és 2,77 év között változott. Hereford keresztezett állományok esetében ezt 27,55 - 30,81 hónapnak (2,29 és 2,56 év) találta. Gáspárdy és mtsai (1993) szerint ugyanezen mutató 27,33 hónap (2,27 év). Ráki és Szajkó (1986) charolais, limousin és hereford állományok első elléskori életkorát 35; 34,53 és 35,06 hónapnak találták. Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) vizsgálatai alapján a magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin és charolais, valamint keresztezett (magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1) állományba tartozó tehenek első elléskori életkor értékei fajtánként illetve genotípusként a következőképpen alakultak: 3,51; 2,08; 2,76; 2,82; 3,02; 2,03;
2,62 év. Legfiatalabb korban a hereford keresztezett és fajtatiszta, legidősebb korban pedig a magyar szürke tehenek borjaztak először. A vizsgálat eredménye szerint a fajta, illetve genotípus, valamint a születés éve szignifikánsan (P<0,01) befolyásolta az életkor és élettartam tulajdonságokat, míg a születés hónapja csak az első ellési életkorra hatott bizonyíthatóan.
A hazai fajtaegyesületek az első ellési életkorra vonatkozóan adatokat szolgáltatnak, melyek összesítése az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (ma MgSzH) (1998-2004) által évente kiadott, a szarvasmarhatenyésztés eredményeit bemutató évkönyvben jelenik meg. Az 1998-2004 között eltelt hét év alatt összesen 13 344 elsőborjas tehén átlag első ellési életkora alapján a keresztezett limousin tehenek borjaztak a legidősebben (2,95 év), legfiatalabban pedig a magyar tarka (2,68 év), a
DeRouen és Franke (1989) angus, brahman, charolais és hereford apáktól származó fajtatiszta és keresztezett üszők első ellési életkorát vizsgálták 24-30-36 hónapos korban. Azoknak az üszőknek, melyek 24 és 36 hónapos korban ellettek először, hasonló volt a borjazási arányuk (P<0,01), mint azoké, amelyek 30 hónaposan ellettek. Azok az üszők, amelyek a borjazási időszak kezdetén idősebbek voltak, nagyobb borjazási arányt értek el 24 hónaposan, de nem volt ez jellemző a 30 és 36 hónapos korúakra. Azok az idősebb és nehezebb súlyban lévő üszők, melyek a borjazási időszak kezdetén 24 hónaposan ellettek, fiatalabban ellettek tenyésztésbevételi koruknál és tenyésztésbevételi súlyúknál. Az elemzés vizsgálata szerint, az apa hatással volt az első ellésre, a borjazási arányra és a borjazás hónapjára.
Franciaországban az Institut de l’Élevage (2003) jalogny-i kísérleti állomásán két, 52 charolais tehénből álló állományt vizsgáltak. Az egyik csoportban a tehenek első ellési életkora 3 év, míg a másikban 2 év volt. Ezen tehenek borjainak növekedése választásig (kb. 6 hónapos korig), valamint az első termékenyítési eredmények kevésbé mutattak jó eredményeket. Tőzsér (2003) szerint a charolais üszők extenzív nevelése folytán a "klasszikus" időben a két éves korban történő fedeztetés és a három éves korban történő elletés vált általánossá. Domokos (2000) szerint a charolais tehenek első ellési életkora 30-34 hónap.
Guerrier-Institut de l’Élevage (2008) 4560 blonde d’aquitaine, 7567 charolais, valamint 4848 limousin tenyészet termelésellenőrzött húshasznú teheneit vizsgálta az átlagos első ellési életkor, valamint az ellések hónaponkénti eloszlása alapján.
1. táblázat: Blonde d’aquitane, charolais és limousin tehenek első ellési életkorának megoszlása
Első ellési életkor (hónap)
Blonde
d’aquitaine (%) Charolais %) Limousin %)
< 24 0 2 1
24 - 27 3 3 3
28 - 31 14 10 15
32 - 35 41 53 46
36 - 39 27 27 27
40 - 43 9 3 4
44 - 47 4 2 2
≥ 48 1 1 1
Az ellések eloszlása és az első ellési életkor mind a három fajtánál hasonlóképpen alakult (1. táblázat). A blonde d’aquitaine esetében az átlagos első ellési életkor 34,79 hónap (2,90 év); a charolais fajtánál 34,71 hónap (2,89 év) és a limousinnál 34,92 hónap (2,91 év) körül alakult. Ezen késői típusú húshasznú szarvasmarhák reprodukciós teljesítményének termelésellenőrzött 2006. évi eredményei szintén hasonlóan alakultak ugyanezen szerző vizsgálatai alapján (Guerrier-Institut de l’Élevage, 2006).
Bodó (1979a) szerint a blonde d'aquitaine tehenek általában 33 hónapos korban ellenek először.
Aman és mtsai (1981) a Bermuda-szigetek csenkesz lejtőin élő húsmarha fajták első ellési életkorát 2 évre állapítanák meg.
Sacco és mtsai (1990) szerint a fajtatiszta brahman tehenek nehezebbek és későbben is ellenek először, mint az angus, hereford, holstein és jersey fajták. A brahman tehenek első ellési életkorát 1074 napra becsülték.
Silveira és mtsai (2004) brazil nellore állományt vizsgáltak, ahol a tehenek első ellési életkorát nagyon magasnak találták. 1279 nap vagyis 41,93 hónap, melyet az ellés éve és hónapja befolyásol. Vieira és mtsai (2006) ugyanezen tulajdonságot 36,26 hónapnak találták.
Suárez és mtsai (2006) romosinuano tehenek első ellési életkorát 1162,3±4,2 napra közölték. Az első ellési életkort a születési év és hónapja befolyásolja.
Azevêdo és mtsai (2006) 1977 és 2002 között született chianina tehenek reprodukciós tulajdonságait vizsgálták. Az átlag első ellési életkor 1037,69±186,37 nap volt.
Frazier és mtsai (1999) megállapították, hogy az első ellési életkorra való szelekció lehetséges, de az üszők korábban történő ellése hosszabb ellés közti időt feltételezhet.
MacGregor és Casey (1999) vizsgálatai alapján úgy találták, hogy a húsmarha állományokban a tehén születési éve és az utolsó ellés nagymértékben befolyásolja a két ellés közti időt és az ellés dátumát, mialatt az anya korának szintén nagy hatása van az ellés időpontjára és a két ellés közti időre is.
Gutiérrez és mtsai (2002) az ellés dátumát, az első ellési életkor közötti genetikai korrelációt vizsgálták küllemi tulajdonságokkal együtt húsmarha fajtákban.
Bourdon és Brinks (1982) red angus, angus és hereford állományban megállapították, hogy az első ellési életkor negatív genetikai korrelációban áll a növekedési tulajdonságokkal. Kedvező a kapcsolat a növekedés és a tenyésztésbevételi idő között.
Chapman és mtsai (1978) korán elválasztott hereford üszőket vizsgáltak és úgy találták, hogy az első ellési életkort csak a tehén súlya befolyásolta szignifikánsan (P<0,01). Milagres és mtsai (1979) szerint a hereford üszők első ellését szignifikánsan befolyásolja (P<0,01) az üszők életkora terményítéskor. Ha az üszők nagyobb súlyúak voltak termékenyítéskor, akkor az első ellés alkalmával a borjak elhullási aránya is alacsonyabb volt (P<0,01).
Dickerson és Chapman (1940) úgy találták, hogy az első ellési életkort döntően az első termékenyítési életkor és az első termékenyítés és fogamzás közötti idő határozza meg. A két életkor közötti kapcsolat első termékenyítéskor és az első termékenyítéstől a fogamzásig eltelt intervallum, az első ellési életkorral alapjában véve lineáris.
Az ellési életkor és a reprodukciós teljesítmény a legfontosabb tényező a termelés hatékonysága szempontjából Kress és mtsai (1969) szerint.
McCarter és mtsai (1991) szerint a tehén fajtája befolyásolja az első ellési életkort és az életteljesítményt. Azok a keresztezett tehenek, melyek angus anyáktól származtak, korábban borjaztak először, mint a hereford anyáktól származó egyedek.
Cundiff és mtsai (1992) vizsgálatai alapján úgy tűnik, a heterózis és az első borjazási életkor nem gyakorol egymásra kölcsönhatást. Ugyanazon selejtezési körülmények között, azoknak a 12 évig termelésben lévő hereford, angus és shorthorn keresztezett teheneknek, melyek 2 évesen ellettek először, életteljesítményük közel egy borjúval nőtt, a fajtatiszta társaikhoz képest.
Lesmeister és mtsai (1973) az első ellési életkor hatását vizsgálták az életteljesítményre. Megállapították, hogy a korábban ellett üszők, átlagos évenkénti borjú előállítási teljesítménye nagyobb, mint azoké, amelyek későbben ellettek. Az életteljesítményt szignifikánsan befolyásolja a korai ellés.
Nuñez-Dominguez és mtsai (1991a) ugyanezen mutatót értékelték angus, hereford, shorthorn és ezen fajták 2-3 éves F1 keresztezett tehenei szempontjából. A két éves korban, először ellett tehenek gazdaságosabban termelnek, mint a három éves korban ellettek. Azok a tehenek, melyek 2 éves korban ellettek először, 6-9 éves korig, míg a 3 éves korban ellők 8-9 évig voltak termelésben.
Marshall és mtsai (1990) megállapították, hogy a korábban ellett tehenek biológiailag és gazdaságilag sokkal hatékonyabbak, mert kisebb a felnevelési költségük.
Castro-Pereira és mtsai (2007) canchim tehenek első ellési életkorának örökölhetőségi értékét 0,09-nek találták. Eredményeik szerint a születés utáni növekedési tulajdonságokra való szelekció csökkentheti az első ellési életkort.
Smith és mtsai (1989) vizsgálatai alapján az első ellési életkor örökölhetőségi értéke: 0,01±0,12.
Martinez-Velázquez és mtsai (2003)az első ellési életkor direkt örökölhetőségét 0,08-nak találták. Hasonló eredményt kaptak az első borjazási életkorra Albuquerque és Forni (2005) is (0,06-0,08).
A szakirodalomban az egyes fajták első ellési életkorának örökölhetőségéről számos adat található, amelyeket az 2. táblázatban foglaltam össze.
2. táblázat: Különböző fajtájú tehenek első ellési életkorának örökölhetősége
Fajta, genotípus Első ellési életkor h²
Hasznos élettartam
h²
Szerző
nellore
0,01±0,03 Gressler és mtsai
(2000)
0,12 Pereira és mtsai
(2000)
0,26-0,35 0,08-0,26 Mercadante és
mtsai (2000)
0,09-0,10 Pereira és mtsai
(2001)
0,00-0,36 Dias és mtsai
(2004) 0,24-0,75 0,24-0,75 Bertazzo és mtsai
(2004)
0,27±0,15 Gressler és mtsai
(2005)
0,14-0,15 Boligon és mtsai
(2007)
romosinuano 0,16±0,08 Suárez és mtsai
(2006)
chianina 0,36±0,014 Azevêdo és mtsai
(2006) Talhari és mtsai
Az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az első ellési életkort befolyásolja az állat fajtája, növekedési-fejlődési típusa, de nagymértékben függ a környezeti, tartási, takarmányozási körülményektől is. Számos szerző megállapításai szerint a késői érésű tehenek első ellési életkora 3 év körül alakul. Az egyes tényezők, a genotípus, az év, az évszak jelentős hatást gyakorolnak a vizsgált életkorra.
Az első ellési életkor örökölhetősége a külföldi kutatók vizsgálatai alapján gyengének (h2 = 0,1–0,3) mutatkozott.
2.1.2. Selejtezési életkor
A selejtezési életkoron a tehén születésétől a selejtezéséig eltelt időszakot értjük.
Fontos megjegyeznünk, hogy a tényleges életkor önmagában nem nyújt információt a tehén produktív életszakaszáról és életteljesítményéről, vagyis a felnevelt borjak számáról.
A faj természetes életkorát 30-35 évre becsülik a kutatók, de feljegyeztek ennél lényegesen magasabb kort megélt teheneket is. Csukás (1954) szerint a szarvasmarha élettartama akár 40 év is lehet.
Szabó (1993) vizsgálatai szerint hereford és angus tehenek selejtezési életkora 8 év körül mozgott.
Nuñez-Dominguez és mtsai (1991b) hereford, aberdeen angus, shorthorn és ezen fajták F1 keresztezett teheneinek élettartamát és túlélési esélyeit elemezve azt tapasztalták, hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb életre, mint a fajtatiszta társaiknak. A vizsgálat lezárását a három fajta közül legnagyobb eséllyel az angus tehenek érték meg, ezeket a herefordok követték, míg legkorábban a shorthornok estek ki. Rohrer és mtsai (1988a,b) angus, brahman, hereford, holstein és jersey fajtatiszta és keresztezett teheneket vizsgáltak. A keresztezett tehenek többsége 14 évig, azaz sokkal tovább maradt termelésben, mint a fajtatiszta egyedek. A húshasznú tehenek hasznos élettartama keresztezési eljárással növelhető. Ugyanezen szerzők, megállapították, hogy a keresztezett tehenek hasznos élettartama hosszabb, mint fajtatiszta társaiké (P<0,001). A jersey tehenek teljes élettartamát 6,2 évben, míg az angus-brahman keresztezettekét 14,6 évben állapították meg. A keresztezett és fajtatiszta húshasznú tehenek selejtezési életkorával számos külföldi kutató foglalkozott (Spelbring és mtsai, 1977; Croak-Brossman, 1983; Cartwright és mtsai, 1964; Gaines
és mtsai, 1985). Cartwright (1970) úgy találta, hogy a húsmarhatenyésztés gazdasági hatékonysága a fajták közötti szelekcióval gyorsabb, mint a fajtán belüli generációk között. A keresztezett és fajtatiszta állományokkal szembeni elméleti elvárásokat Dickerson (1969, 1973) publikálta.
Pinney és mtsai (1972) vizsgálatai alapján alacsony, közepes és intenzív téli takarmányozáson tartott hereford tehenek átlagos élettartama 14,65; 13,07 és 10,88 év volt. Ezeknél a teheneknél az első ellési életkor 2 év volt. Ahol az első ellési életkor 3 év volt és azonos téli takarmányozás jellemezte mind a 3 csoportot, az élettartam 13,51;
12,73 és 13,06 év körül alakult.
Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1 állományba tartozó fajták és genotípusok esetében a selejtezési életkorok az alábbiak szerint alakult: 12,42; 11,09; 11,03; 10,61; 10,89; 12,73; 8,15 év.
A leghosszabb életkort a hereford keresztezett és a magyar szürke tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság csökkenést (15,35 évről 5,91 évre) mutat az 1977. évi születésüektől az 1992. évi születésüek felé haladva.
Varga (1990) a törzskönyvezett húshasznosítású állomány 1988-as selejtezési adatait vizsgálva úgy találta, hogy a hereford teheneket 8,5 évesen, a limousin teheneket 5,9 évesen, a charolais teheneket 7,9 évesen, a magyar szürkéket pedig 10,1 évesen selejtezték. A limousin keresztezett tehenek 7,8, a hereford keresztezett állatok, pedig 7,0 évesen kerültek ki a tenyésztésből.
Bodó (1979a,b) szerint a kiselejtezett tehenek átlagos életkora 7,75 év, amely 4,7 borjú életteljesítménynek felel meg. A tehenek selejtezési aránya az első ellésük után magas, 20 % körül alakul.
Úgy találta, hogy a blonde d'aquitaine teheneket átlagosan 10-11 éves korukban selejtezik. A legjobbak 15 éves korukban is termelnek. Nagy testük ellenére, aránylag hosszú a produktív élettartamuk. A limousin teheneket általában 21 hónapos korban kezdik fedeztetni, két és fél éves korban ellenek először. A teheneket átlagos 9 éves korban selejtezik, 6,4 borjú után. A legkiválóbb teheneket 15 éves korukig is tartják.
A húshasznú anyai vonalak esetében Selymes (1996) a minimális élettartamot 8
tartott egyedek élettartama hosszabb, mint a kötöttben termelőké. Holstein-fríz és magyartarka x holstein fríz F1, R1, R2, R3, R4-es genotípusokat vizsgált (3. táblázat).
3. táblázat: Selejtezési életkorok megoszlása eltérő tartástechnológiák esetén
Genotípus
Átlagos selejtezési életkor (év) Kötetlen
tartástechnológia
Átalakított telep
Kötött tartástechnológia Magyar tarka x Holstein
fríz F1 5,9 5,5 5,4
Magyar tarka x Holstein
fríz R1 5,4 5,1 5,2
Magyar tarka x Holstein fríz R2
5,1 5,0 4,9
Magyar tarka x Holstein fríz R3
4,8 4,7 4,5
Magyar tarka x Holstein fríz R4
4,5 4,28 4,1
Grabowski és mtsai (1997) a tartástechnológiák összehasonlítása alapján szintén a következőket állapították meg: kötetlen tartásban a tehenek élettartama és a hasznos élettartama hosszabb volt, tovább éltek, nagyobb életteljesítményt értek el, mint a kötött tartásban élő társaik.
A selejtezett tejhasznú tehenek átlagos életkora nagymértékben csökkent az utóbbi évtizedekben. Kertészné (2002) vizsgálatai szerint a túl sok vagy túl kevés selejtezés egyaránt negatív hatást gyakorolhat az állomány termelési és tenyésztési paramétereire.
Roche és mtsai (2001) különböző selejtezési okokat és típusokat vizsgáltak francia limousin állományokban. Kutatásaik alapján három egymástól eltérő selejtezési típust különböztetnek meg: az állattól teljesen független, szükségszerű, valamint nem szükségszerű selejtezést (Cournut és Dedieu, 2000). A szükségszerű selejtezési eljárás szigorú tenyésztői döntés által szabályozott, míg a nem egészen szükségszerű magába foglalja adott esetben az eladásra kívánt tehenek számát. Eredményeik azt mutatják, hogy a selejtezések 9 %-a az állattól teljesen függetlenül, 62 %-a szükségszerű és 29 %- a kötetlen tenyésztői döntések szerint alakultak. A gazdaságok statisztikai felmérése azt bizonyítja, hogy ugyanaz a selejtezési ok más típusú selejtezésnek is megfelelhet, vagyis egy üresen maradt tehén önmagától függetlenül, de szükségszerűen is selejtezhető. Következésképpen, a szaporodásbiológiai okokból adódó selejtezések rendszeresek, mindezek ellenére Harris (1989) valamint Lehenbauer és Oltjen (1998)
az egészségügyi problémákkal kapcsolatos betegségeket az állattól független selejtezési típusba sorolják. A szándékkal történő legfőbb selejtezési szempontok az állat életkora, reprodukciós teljesítménye és viselkedése. Ingrand és mtsai (2003) különböző tenyésztői menedzsmenteket vizsgáltak francia charolais állományokban. Kutatási felmérésük szerint az állat pillanatnyi egészségi állapota, korábbi termelésben eltöltött életszakasza, valamint az állattól teljesen független egyéb tényezők, mint pl. a takarmányozás, szaporítás, selejtezés stb. fontos szerepet játszanak a tenyésztők megfelelő döntéshozatalában.
A húsmarha állományokban a tehenek rossz reprodukciós teljesítménye jelentős selejtezési oknak tekinthető Pinney és mtsai, (1972), Spelbring és mtsai, (1977), Etienne és Martin, (1979) és Nuñez-Dominguez és mtsai (1985) eredményei alapján.
A selejtezési életkor 5 és 12 év között mozog, amely a szelekciós módszerek (Melton, 1980) és tenyésztési eljárások (Bentley és mtsai, 1976) hatására változott, de nem befolyásolta a tehenek fertilitását (Clarke és mtsai 1984).
Rogers és mtsai (2003) a tehenek selejtezési életkorának tenyészértékét jobb mutatószámnak találták, mint az elsőszülött borjaik születési és 200 napos választás előtti súlyát.
Gianlorenço és mtsai (2003) canchim tehenek selejtezési életkorának becsült örökölhetőségi értékét 0,24-nek találták. Mello és mtsai (2006) ugyanezen tehenek selejtezési életkorának h² értékét 0,22-re közölték.
Baldi és mtsai (2008) szerint az első ellési életkor h² értéke 0,10±0,05; a selejtezési életkor pedig 0,06±0,00 körül alakult. A genetikai korrelációk azt mutatják, hogy a növekvő kifejlettkori testsúlyra való szelekció csökkenti a selejtezési életkort.
Azonban az első elléskori súly nem befolyásolja az első ellési életkort. A testméretekre és a testsúlyra irányuló szelekció hosszabb hasznos élettartamot eredményezhet.
Az eddig megjelent szakirodalmi források alapján megállapítható, hogy a selejtezési életkorra ható tényezők közül a fajta, a genotípus, a rossz reprodukciós teljesítmény, valamint a tenyésztő által hozott felnevelési, tartástechnológiai, takarmányozási döntések, szaporítási és selejtezési eljárások nagymértékben meghatározzák a tehén termelésben eltöltött teljes élettartamát.
A vizsgált teljes élettartam mutató, az első ellési életkorhoz hasonlóan, - a
2.1.3. Hasznos élettartam
A hasznos élettartam nemcsak a tejelő szarvasmarha, de a húsmarhaállományokban is fontos tulajdonság. A hasznos élettartamot szintén több tényező befolyásolja. Számos szerző kutatása során vizsgált hasznos élettartam értékelése egymástól igen eltérő lehet.
O'Rourke és mtsai (1995) a hasznos élettartamot az állományban eltöltött "jelen évek számával" határozzák meg.
Beduin és Leroy (1992) különbséget tesz az állat hónapokban kifejezett teljes élettartama (születéstől a selejtezésig) és a szintén hónapokban mért produktív élettartama (első elléstől a selejtezésig) között. Kutatásaik alapján a minél hosszabb élettartam, vagyis a generációs intervallum csökkenti az éves genetikai előrehaladás arányát.
Beaudeau (1995) valamint Dekkers és mtsai (1994) az első ellés időpontja és a kiesés dátuma közötti időszakot használják (napokban kifejezve) a hasznos élettartam megállapítására.
Harris (1989) szerint a laktáció száma is irányadó lehet a hasznos élettartam értékelésénél, abban az esetben ha az egyed selejtezési dátuma ismeretlen.
Arthur és mtsai (1995) kutatásai alapján a fajtatiszta hereford és a szintetikus fajták közötti élettartam különbségek heterózissal magyarázhatók a szintetikus fajták javára.
Egy állatállomány dinamikájának tanulmányozása során számításba kellene venni számos környezeti körülményt: a tenyésztői döntésen és ellenőrzésen alapuló ivadékelőállítást és az esetek nagy többségében az állatok kiesését (Mahe, 1973;
Beaudeau, 1995). A fajták demográfiai jellemzését az állomány dinamikája mutatja, amely tenyésztői döntés által befolyásolt, hasonlóképpen mint a hasznos élettartam (Formenty, 1989).
Egy tehénállomány teljesítőképességét a tenyésztő által hozott tenyésztési döntések és az egyedek biológiai alkalmassága egyszerre határozza meg. A hasznos élettartam a selejtezés időpontja által befolyásolt reprodukciós mutatószám. A tehenek egyedi teljesítőképessége, a tenyésztői döntések és azok közötti kölcsönhatások egyaránt hozzájárulnak az állomány tenyésztésben tartásához és hasznos élettartamához.
Ahhoz, hogy a tehenek termelésben maradjanak és hosszú hasznos élettartamot érjenek
el, a tenyésztői döntések meghatározóak (Tichit és mtsai, 2004). A hasznos élettartam, az első ellési és a selejtezési életkor közötti időszak, vizsgált részeként az életteljesítmény, a tehenek egyedi szintű eltérését mutatja az állományban, az ellések számában kifejezve. Ezzel egyúttal, egy tehén produktív életszakaszának termelékenységét is jellemzi. Lasseur és Landais (1992) szerint a tehén utolsó ellésszáma nagyon jó indikátor lehet a hasznos élettartam értékelésére. A tehén hasznos élettartamát az első elléstől számított „életpályája alatti” teljesítményével becsüljük (Ducroq, 1994).
A hasznos élettartam növelése érdekében csökkenteni kellene a tenyésztésbe beállított, valamint üres tehenek számát Boichard (2010) szerint.
Tőzsér (2003) úgy találta, hogy a korai tenyésztésbe vétel hatással lehet az állat hasznos élettartamára is. A francia tenyésztők számára a hosszú életkor nem elsődleges szempont, mert selejtezéskor a 7-8 éves selejt tehén vágóértéke még elfogadható, ami pedig pótolja azt az esetleges veszteséget, melyet az életkor növelése esetén, a több borjú születéséből adódó haszon biztosított volna. Az említett esetben a korai tenyésztésbe vétel nem rövidítette meg a tehenek élettartamát, a fajtára jellemző életkort általában elérték, az állomány több, mint 20 %-át 10 éves kor után selejtezték, emelett évente leellettek és borjaikat is felnevelték. Élettani szempontból is a kétéves korban történő tenyésztésbe vétel előnyös, mert a módszer rámás, jól vemhesülő, nagy élettartamú teheneket eredményez.
A hasznos élettartamra vonatkozóan Nagy és Tőzsér (1988) magyar tarka x hereford (F1) állomány esetében 5,6 évet közölnek.
Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) számos fajta és genotípus hasznos élettartamát értékelték. Magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1 állományba tartozó tehenek értékei ez említett sorrendben az alábbiak voltak: 8,59;
9,08; 8,29; 7,81; 7,91; 10,79; 5,55 év. A leghosszabb hasznos élettartamot a keresztezett és fajtatiszta hereford tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság is, ugyanúgy, mint a selejtezési életkor csökkenést mutatott (12,45 évről 3,31 évre) az értékelt időszakban.
A fajták hasznos élettartamát húsmarha állományokban néhány külföldi szerző is
hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb hasznos élettartamra, mint a fajtatiszta társaiknak.
Weise és mtsai (1985) valamint Fredeen és mtsai ( 1981) megállapították, hogy különböző fajták heterogén környezetben más teljesítményt érhetnek el.
Arthur és mtsai (1993) fajtatiszta hereford, keresztezett húshasznú és keresztezett tejhasznú állományok vizsgálata során az átlagos élettartamot 4,2 évnek találta.
Bailey (1991) hereford, red poll és hereford x red poll, red poll x hereford, angus x hereford, angus x charolais, brahman x hereford, brahman x angus keresztezett tehenek hasznos élettartamát vizsgálta a választott borjak arányában. A tehenek átlagos élettartamát sorrendben a következőnek találta: 4,54; 5,45; 4,45; 5,49; 5,98; 5,57; 6,96;
6,22 év.
Forabosco és mtsai (2004) Olaszországban chianina teheneket vizsgáltak és megállapították, hogy a hasznos élettartamra az izmoltságnak van a legnagyobb hatása (P<0,001).
Rogers és mtsai (2004) red angus, charolais, tarantaise génkombinációjú tehenek hasznos élettartamát elemezték különböző befolyásoló faktorok tekintetében.
Megállapították, hogy a produktív élettartam hossza átlagosan 2,64 év volt, befolyásoló tényezőjeként pedig az ellés lefolyásának nehézségét, a borjú születési és 200 napra korrigált választási súlyát, az ellés évét jelölték meg. A tehén első ellési életkora nem befolyásolja a hasznos élettartamot.
Hereford tehenek hasznos élettartam és életteljesítményét bemutató munkájában Martinez és mtsai (2004) megállapították, hogy a tehenek produktív élettartama 1 és 5 év között változott. Ezen időszak alatt átlagosan 3,72 borjú született, amelyből 3,22 került választásra és a 200 napra korrigált választási súlyuk összesen 637 kg volt.
Hopkins és James (1977) vizsgálata szerint a többször ellett tehenektől leválasztott borjak aránya magasabb, választási súlyuk nehezebb, valamint a tehenek takarmány energiaigénye is csekélyebb a náluk fiatalabb és csupán pár alkalommal borjazott társaiknál. Következésképpen, a hosszabb hasznos élettartam csökkentheti a termelés költségeit és növelheti a tehéntől évenként leválasztott borjak számát. A húshasznú tehénállományok hasznos élettartama Snelling és mtsai (1994) kutatásai alapján jelentősen befolyásolja az adott tenyészet jövedelmezőségét. Ökonómiai szempontból a teheneket idő előtt selejtezni kell az állományból mielőtt többlet költségek merülnének fel. A hosszú hasznos élettartam csökkenti az éves termelési
költséget, ezzel együtt növeli az üszőutánpótlást, a tenyészetben lévő jó teljesítményű tehenek számát valamint csökkenti az önkénytelenül selejtezett egyedekét. Habár Hunter (1994) szerint a húshasznú tehenek hasznos élettartamának vizsgálata a genetikai értékelésű programokban továbbra is gyakran figyelmen kívűl hagyott szempont.
Rendel és Robertson (1950) úgy találta, hogy a hasznos élettartamról kapott késői információ, a censoring és a normalitásnak nem megfelelő adatok csökkentik a genetikai előrehaladás arányát. A hasznos élettartam statisztikai értékelésére a lineáris modellek nem megfelelőek a normalitás hipotézisének elvetése miatt (Lagakos, 1979).
Szintén problémás lehet azoknak az egyedeknek az értékelése, amelyek még életben vannak, hiszen teljes élettartamuk még nem, vagy csak egy része ismert. Az értékelés során felhasznált tehén teljes, ill. hiányos teljesítményadatai eltorzíthatják a becsült élettartamot és a produktív élettartam tenyészértékeit. (Ducrocq, 1994). Ennek a statisztikai problémának a megoldására alkalmazott survival analízis (túlélés becslés) módszerek segítséget nyújtanak a hasznos élettartam genetikai értékelésében (Ducrocq és mtsai, 1988).
Az állatok közötti - így a tenyészállatok esetében is, - genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nem- genetikai tényezők. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz és csökken a genetikai előrehaladás (Komlósi, 1990).
Ezen nem genetikai tényezők - tehén kora, a tehén elléseinek száma, takarmányozás, évjárat, évszak, ivar, stb. - és a genotípus - környezet kölcsönhatás befolyásolják egy adott tulajdonság örökölhetőségi értékét.
A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklödő tulajdonság, alakulását erőteljesen befolyásolják a környezeti tényezők, a tartási, a takarmányozási és a szaporítási megoldások.
A hasznos élettartam növelésére irányuló szelekció Hudson és Van Velk (1981) valamint Tanida és mtsai (1987) szerint nehéz folyamat. Ennek ellenére Burnside és Wilton (1970) úgy találta, hogy a produktív élettartam szelekciója hasznos lenne, a tehenek korai életében olyan értékelt mutatószámokkal, melyek genetikai varianciát is mutatnak.
Tanida és mtsai (1988) hereford tehenek hasznos élettartamára 4,21±0,06 évet közöltek, míg a teljes élettartamra 7,40±0,06 évet. Angus esetén ez az érték hasznos élettartam esetén 4,49±0,13 év, teljes élettartamra pedig 6,68±0,12 év. Hereford állományban a becsült h² érték hasznos élettartamra 0,16-0,26. Ez a becsült h² érték angus esetében 0,03-0,05 közötti.
Mercadante és mtsai (2000) nellore tehenek hasznos élettartamának becsült örökölhetőségi értékét 0,08-0,26-nak találták. Bertazzo és mtsai (2004) ugyanezen tehenek produktív élettartamának h² értékét 0,24-0,75 között értékelték.
A szakirodalmi források alapján elmondható, hogy a tehenek hasznos élettartamáról nagyon kevés információval rendelkezünk hazánkban és külföldön egyaránt. A szerzők megállapításai szerint, a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, a felnevelési, tartási, takarmányozási, gondozási tényezők, továbbá a tenyésztői döntések nagymértékben meghatározzák.
A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonság, alakulását a nem genetikai tényezők erőteljesen befolyásolják, emiatt az irodalomban található örökölhetőségi értékek is különbözőek.
2.2. Reprodukció jelentősége és kifejezése
A húsmarhatenyésztéssel foglalkozó gazdaságok jövedelmezőségének feltétele a tehenek jó reprodukciós teljesítménye. Emanuelson és Gustafsson (2010) vizsgálatai szerint fontos, hogy a tenyésztők pontos feljegyzést készítsenek az állomány tenyésztési és termelési eredményeiről. A feljegyzett adatok alapján számos reprodukciós mutatószámmal értékelhetők a tehenek és az állomány teljesítménye egyszerre. Plessis és mtsai (2006) szerint a tehénállományok tényleges reprodukciós teljesítményét leginkább a született és választott borjak aránya mutatja. Ahhoz, hogy az állomány reprodukciós teljesítménye javuljon, célszerű e tulajdonságokra is szelektálni. Phocas és Sapa (2004) kutatásai azt bizonyítják, hogy az elmúlt években a nökedési erélyre irányult szelekció nem hatott kedvezőtlenül a francia húsmarha típusú tehenek reprodukciós teljesítményére és anyai tulajdonságára. A reprodukciós teljesítmények csökkenését nagymértékben befolyásolják a selejtezési arányok és a tehenek állományban eltöltött produktív élettartama. A tehenek termékenységét az első ellési életkor, az üres napok száma, a két ellés közti idő és a termékenyítések száma jellemzi,
melyek a reprodukciós teljesítmény leglényegesebb mutatószámai. A tenyésztő döntése szignifikánsan befolyásolja a hasznos élettartamot. A hasznos élettartam és az életteljesítmény közötti kapcsolat pozitív és lineáris (Ducroq, 1994; Zakizadeh és Asadi, 2010). A tehenek élettartama magába foglalja a tehén termelésben eltöltött idejét, vagyis a produktív élettartamát, amely nemcsak a selejtezés és tenyészutánpótlás során alkalmazott mutatószám, hanem egyben fontos tenyésztési paraméter is (Tichit és mtsai, 2004). Ez a produktivítás olyan mérőszámokkal értékelhető, mint a kumulált termelés, az évi átlagos termelőképesség vagy a két ellés közti idő. A produktív életszakasz, mint fogalom két szempontból közelíthető meg: egyrészről mint a hasznos élettartam, másrészről pedig, mint a reprodukciós ciklusok folyamatossága (ellés, termékenyítés) (Cournut, 2001).
A hústípusú tehenek termelékenységét és reprodukcióját jellemző mutatószámok értékelésére az ellések számát és az első ellési életkort határozná meg Roffeis és Muench (2007). Mindamellett, szerintük szükséges lenne figyelembe venni az állat egyedi teljesítményét és a tehénállomány közötti kapcsolatot, annak érdekében, hogy az állomány termelőképességét is lehessen értékelni.
D'Hour és Petit (1997) vizsgálatai alapján a limousin tehenek reprodukciós teljesítményét nagyobb mértékben befolyásolják különböző takarmányozási megoldások, mint a salers fajta esetében. Ennek magyarázatául szolgál, hogy a limousin későn érő fajta és ugyanazon környezeti körülmények között a vemhes üszők és a többször ellett tehenek elléseinek átlag dátuma az évben egy hónappal későbbre tolódik.
A salers tehenek hasznos élettartama a választott borjak arányában hosszabb volt, mint a limousinnál, valamint ez az arány tovább csökkent az energiában szegényebben takarmányozott csoportnál.
2.2.1. Szaporulati mutatók
A szaporaság az élve született ivadékok számát jelenti. Ez rosszul öröklődő tulajdonság (h2 = 0,1) (Guerra és mtsai, 2006), ebből adódóan szelekcióval történő javítása hosszadalmas folyamat.
Enyedi (1986) import hereford állományon 73,9 %-os ellési %-ot állapítottak meg.
Cundiff és mtsai (1993) több fajtára kiterjedő összehasonlító kísérletükben a legjobb ellési %-ot a hereford-angus keresztezett teheneknél találták.
Szabó és mtsai (1994) két amerikai hereford-angus keresztezett állományon 88 – 91 %-os szaporulatot és 79-84 % hasznosult szaporulatot állapítottak meg. Limousin fajta esetén 89, ill. 82 %-os értékeket kaptak.
A francia húshasznú fajták reprodukciós teljesítménye fajtánként eltérő. Bár ezek az eltérések csak kis mértékben különbözőek, a könnyen ellő fajták (salers, limousin) mégis előnybe részesülnek Petit és Liénard (1988) kutatásai szerint (4. és 5.
táblázat).
4. táblázat: Francia húshasznú tehenek reprodukciós tulajdonságai I.
CHAROLAIS LIMOUSIN
Év 1971-1984 1971-1976 és 1981-1983
Megye Nièvre, Creuse, Allier Corrèze, Haute-Vienne
Tenyészet
száma 1091 248
Korcsoport Tehén Üsző,3éves Összes* Tehén Üsző, 3éves Összes*
Tehénlétszám 44 910 12 050 57 522 9 744 1 655 11 574
Vemhesülési % 91,1 92,3 92,1 93,8 98,7 94,6
Vetélés (%) 0,9 1,0 0,9 0,7 0,7 0,7
Szaporaság (%) 104,0 101,6 103,4 100,7 100,4 100,6
Borjú elhullás
választásig (%) 9,5 13,1 10,3 5,1 10,7 6,0
Választott
borjak (%) 94,2 88,3 92,8 95,6 89,6 94,6
Ellések átlag
dátuma 03/20 02/24 03/15 03/21 02/23 03/18
Ellések hónapos megoszlása 10-11-12 (%) 1-2-3 (%) 4-5 (%) 6-7-8-9 (%)
1,5 68,8 24,0 5,7
4,6 63,2 20,4 11,8 Két ellés közti
idő (nap) 377,2 373,5
Selejtezés (%) 21,1 12,8
Állományután-
pótlás (%) 25,5 17,5
* 2 éves korban ellett üszők is beleszámítva
Természetesen a tenyészetek között jelentős eltérések vannak az állatállomány létszámában, a tenyésztő által alkalmazott szaporítási módszerekben és a tenyésztés céljában. A szerzők eredményei azt mutatják (2.táblázat), hogy a charolais igen szapora fajta, így az ikerellések következtében a borjú elhullási arány magas. A fajtára jellemző gyakori nehézellés, a borjak több, mint 40 %-a segítséggel jön világra (FNOCPAB, 1987), hozzájárul a gyengébb vemhesülési arányhoz és a születéskori borjú elhullás arányának emelkedéséhez, ami az üszők esetében magasabb. Az átlagos két ellés közti idő 4 nappal hosszabb a charolaisnál, valamint a gyenge vemhesülések magasabb selejtezési aránnyal magyarázhatók, mint a limousin esetében. A salers teheneket a rendszeres borjazás jellemzi (3.táblázat). A salers könnyen ellő fajta, az ellések 90 %-a segítség, emberi beavatkozás nélkül zajlik le (FNOCPAB, 1987), mely a borjak 10 % alatti születéskori elhullását is magyarázza. Az üszők fiatalabb korban ellenek, mint a charolais vagy akár a limousin esetében. A rövid két ellés közti idő, a jó fertilitás és a hosszú hasznos élettartam jellemzi a teheneket. Az említett jó reprodukciós paraméterek a fajta évenkénti alacsony selejtezési arányaiban is megnyilvánul. Liénard és mtsai (2002a) későbbi kutatásaik alapján, az előző szerzőkhöz hasonló állattenyésztési mutatószámokkal igazolták a charolais, limousin (Liénard és mtsai, 2002b) és salers fajták reprodukciós teljesítményét. Lherm és mtsai (1983) valamint az INRA Állattenyésztési Ökonómiai Csoportja a közép-franciaországi charolais tenyésztéssel foglalkozó gazdaságok tenyésztési, ökonómiai eredményeinek értékelését szintén hasonló kutatási eredménnyel publikálta a reprodukciós teljesítményekre vonatkozóan (INRA, LEE de l'URH, Charolais 2007, 2008).
A húsmarhatartás gyakorlati kérdéseivel foglalkozó munkájában Márton (2003) az eredményes húsmarhatartás egyik legfontosabb tényezőjeként a termékenyítés helyes szervezését említi. Javaslatai szerint a kora tavaszi (február 15–április 15) ellési szezon bevezetése indokolt, mikor is 40-60 nap alatt ellenek le az állatok. Azzam és Azzam (1991) minden esetben optimálisnak tartja az egy szezonos elletési rend használatát, ahol kizárólag nyáron történik a termékenyítés és tavasszal a borjazás. A nem vemhesült tehenek a nyár végén pedig selejtezésre kerülnek.
Számos szakember egybehangzó véleménye szerint a húsmarha állományokban a reprodukciós teljesítmény akkor tekinthető megfelelőnek, ha a tehénállomány mintegy 90 %-a vemhesül és 100 tehén után legalább 85 borjút tudunk választani (Szabó, 1998).
Ennek elérése nagyon komoly technológiai fegyelmet követel, különösen a termékenyítési, ellési és borjúnevelési időszakokban.
5. táblázat: Francia húshasznú tehenek reprodukciós tulajdonságai II.
SALERS SALERS
Év 1971-1980 1984-'85
Megye Cantal Cantal
Tenyészet
száma 230 38
Korcsoport Tehén Üsző,3éves Összes* Összes
Tehénlétszám 16 216 2 259 19 058 2 654
Vemhesülési % 94,0 92,8 94,0 95,2
Vetélés (%) 1,5 2,8 1,7 0,2
Szaporaság (%) 102,7 100,5 102,5 102,5
Borjú elhullás
választásig (%) 9,1 12,0 9,6 6,3
Választott
borjak (%) 93,3 88,5 92,5 96,1
Ellések átlag
dátuma 02/28 02/03 02/27 02/27
Ellések hónapos megoszlása 10-11-12 (%) 1-2-3 (%) 4-5 (%) 6-7-8-9 (%)
10,4 66,1 18,1 5,4
11,3 68,1 15,4 5,2 Két ellés közti
idő (nap) 371,0 372,0
Selejtezés (%) 15,2 14,6
Állományután-
pótlás (%) 17,9 14,5
* 2 éves korban ellett üszők is beleszámítva
2.2.2. Két ellés közti idő
A borjazások gyakorisága, azaz az ellések között eltelt idő hossza a szarvasmarha termékenységét, szaporaságát jellemzi. Elsősorban a tejhasznosítású állományokban használják ezt a mutatószámot, azonban a húshasznosítású tehenek esetében is jól alkalmazható, hiszen tájékoztatást nyújt az adott állomány reprodukciós állapotáról.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a két ellés közt eltelt idő hossza ideális esetben 370-380 nap, kedvezőtlen esetben 400 nap feletti (Horn, 1995).
Szentléleki és mtsai (2005) szerint az aubrac fajta teheneinek 68 %-ánál a két ellés közt eltelt idő rövidebb, mint 385 nap. Ugyanezen érték a charolaisnál 62, a limousinnál 65, a blonde d’aquitaine esetében 49 % volt.
A tenyésztésbe vételi, illetve a borjazási életkor hatását vizsgálva Dunn és Kaltenbach (1980) megállapították, hogy a korán tenyésztésbe vett üszőknél az ellések között eltelt időszak csaknem minden esetben hosszabb lett a kívánatos 365 napnál, mivel közismert, hogy az elsőborjas tehenek újravemhesülése kedvezőtlen.
Blanc és Agabriel (2008) szerint a két ellés közti idő hosszúságát az ivari működés ciklikussága, a termékenyítés, az ellés, a fajta, az életkor, valamint számos környezeti tényező, tenyésztői döntés (takarmányozás, ellési időszak, tenyészszezon) is befolyásolhatja. Ugyanezen szerzők vizsgálatait számos kutató is alátámasztja, miszerint az ellés időpontja és a két ellés közti idő között a korreláció negatív. A naptári napokban kifejezett ellési időpont az év ellési hónapjainak előrehaladtával 0,6-0,75 nappal csökkenti a két ellés közti időtartamot. Vagyis azok a tehenek, amelyek egy nappal is korábban ellenek az év korai szakaszában, két ellés közti idejük 0,75 nappal megnyúlik (6. táblázat, Blanc és Agabriel, 2006).
Az ellés időpontja is kedvezőbb reprodukciós paraméter, mint a két ellés közti idő Bourdon és Brinks (1983) vizsgálatai alapján. Különösképpen, az első ellési életkorra irányult szelekció a későbbi reprodukciós tulajdonságokat is kedvezően befolyásolja (Meacham és Notter, 1987; Marshall és mtsai, 1990). Ennek ellenére Plasse és mtsai (1968) úgy találták, hogy a tehenek reprodukciós teljesítményének hatékonysága sokkal kedvezőbb egy rövidebb időtartamú tenyészszezonban, amely egyben csökkenti a két ellés közti időt is. Azavêdo és mtsai (2006) kutatásai szerint az
első ellési életkor és az első és a második ellés közti idő figyelembe vétele a genetikai programokban javítja a koraérést és a tényleges hasznos élettartamot.
6. táblázat: Az év korai szakaszában történő ellési időpont és a két ellés közti idő kifejezése regressziós koefficienssel néhány szakirodalom alapján
Ellés
évszaka Ország Regressziós koefficiens az
ellés időpontjával Szerzők
Tél Skócia - 0,75 nap/nap Osoro és Wright, 1992
Tél Franciaország -0,4 nap/nap (elsőborjas);
-0,2 nap/nap (többször ellett) Agabriel és mtsai, 1992 Tavasz Új-Zéland -0,70 nap/nap (Angus);
-0,54 nap/nap (Hereford) Morris, 1984
Tavasz Dél-Afrika -0,72 nap/nap MacGregor és Casey,
1999
A rendelkezésre álló szakirodalmi források tanulmányozása során megállapítható, hogy az ellések között eltelt idő hosszára viszonylag sok tényező lehet hatással. Az időjárásváltozások miatt eltolódhat a termékenyítés, így az ellés időpontja is megváltozhat. A menedzsment döntései is jelentősen hozzájárulnak a borjazások közti idő alakulásához. A gyakorlatban legtöbbször tapasztalható tény, hogy túlságosan hosszú a két ellés közti idő, melynek oka lehet többek között az is, hogy a selejtezendő tehenek is az állományban maradnak. További problémát okozhat, ha egy tenyészetben a nagyon alacsony utánpótlási hányad következtében az állomány elöregszik, valamint számottevő a tartástechnológiai és takarmányozási körülmények alakulása és ezeknek a tehén szaporodási periódusát befolyásoló hatása is (Tőzsér, 2003).
Az irodalmi adatok szintézise alapján egyrészt megállapítható, hogy az élettartam és reprodukciós tulajdonságokat számos tényező befolyásolja és közöttük nagyok a különbségek. Másrészt a hazai állományokban más információval rendelkezünk, holott e tulajdonságok ökonómiai szempontból nagyon fontosak.
3. VIZSGÁLAT CÉLJA
PhD munkám célja a hústípusú tehenek reprodukciós tulajdonságának, a termelésben eltöltött éveinek és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt.
Kutatói munkám első részében célul tűztem ki a hazánkban nagyobb létszámban tenyésztett, különböző fajtájú (blonde d'aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka), tehenek életkor és élettartam, valamint reprodukciós mutatóinak értékelését.
Munkám második részében, a kutatásom alapját a franciaországi INRA, Clermont-Ferrand, által szolgáltatott adatbázis képezte. Vizsgálni szándékoztam a francia charolais tehenek első ellési és selejtezési életkorának, hasznos élettartamának, a tehenek ellési időszakának alakulását az ellések hónapja alapján, valamint a különböző tehénállomány csoportok reprodukciós teljesítményeiknek változását, amely a két ellés közti idő mutatószámára épült, figyelembe véve a tenyésztő döntését.
Mindezek alapján, a kutatási területek feldolgozása során az alábbi részcélokat tűztem ki:
1. Újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy alakul a hazai húsmarha állományok első ellési és selejtezési életkora, valamint hasznos élettartama.
2. Értékelni kívántam az említett életkor és élettartam tulajdonságok alakulását fajtánként, tenyészetenként. Vizsgálni szándékoztam egyben azt is, hogy ezen reprodukciós tulajdonságokat a különböző tényezők – a fajta, ill.
genotípus, a tenyészet, az évjárat és az évszak - hogyan befolyásolják.
3. További célom volt becsülni az örökölhetőséget és az apánkénti tenyészértéket az említett életkor és élettartam tulajdonságokra.
4. Vizsgálni kívántam a kétszer és a többször ellett tehenek ellési időszakának alakulását az átlagos két ellés közti idő alapján Franciaországban.
5. Szerettem volna választ kapni arra, hogy a tehenek első ellési életkora milyen mértékben befolyásolja az első és a második ellés közötti időt.
6. Információkat szerettem volna kapni arról, hogy mely tenyésztői döntések befolyásolják a francia charolais tehenek hasznos élettartamát, termelésben eltöltött éveiknek megrövidítését. Következésképpen, választ kerestem arra, hogy a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, a hasított féltestek súlya és azok értékesítési ára hogyan alakul a selejtezési életkor alapján.
7. A különböző tehénállományok reprodukciós teljesítményének összehasonlításával vizsgálni szándékoztam a közöttük lévő termelési eltéréseket. Ennek eredményeként, értékelni kívántam az eltérő reprodukciós teljesítmények hatását a tenyésztési és ökonómiai eredményekre.
8. Célom volt nyomon követni a különböző tartástechnológiai rendszereket és azok alakulását az évek folyamán.
Összességében értekezésem célja a hazánkban legnagyobb létszámban tenyésztett nagytestű, apai, terminál húsmarha fajták élettartam és reprodukciós tulajdonságairól újabb ismeretek szerzése volt. Úgy gondoltam, hogy francia kutatásom tapasztalatai pedig rendkívűl jelentősek lehetnek a hazai húsmarhaágazat fejlesztésében és nem utolsó sorban a tenyésztők versenyképességének javításában.
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
4.1. Hazai vizsgálatok
4.1.1. Vizsgált fajták
1. kép: blonde d’aquitaine 2. kép: charolais
3. kép: limousin 4. kép: magyar tarka
A blonde d’aquitaine fajta (1. kép) itthoni megismerése a hetvenes évek végén a franciaországi Interagra cég magyarországi képviselőjén keresztül vált lehetségessé.
Hazai kipróbálására 1978-ban került sor, melyre a martonvásári „Új Élet”
termelőszövetkezet vállalkozott. Ekkor az 5309-es számú Cresson nevű francia bikától 100 adag spermát használtak fel.
A blonde d’aquitaine három (garronnais, quercy, blonde des pyrénées) a Pireneusok észak-nyugati lábainál, illetve az attól dél-keletre elterülő úgynevezett
