Hazai húsmarha állományokon végzett kutatási munkám célja különböző fajtájú húshasznú tehenek (blonde d’aquitaine, charolais, limousin és magyar tarka) reprodukciós tulajdonságainak, a termelésben eltöltött éveinek és a termelési időszakkal összefüggő életkor adatainak értékelése volt. PhD munkám első részében arra kerestem a választ, hogy hogyan alakul a hazánkban tenyésztett különböző húsmarha állományok első ellési és selejtezési életkora, valamint hasznos élettartama. A hazai szakirodalmi utalások a tehenek hasznos élettartamáról csekély, esetenként egy adott fajtáról is kevés információval rendelkeznek. Kutatási vizsgálataimat a különböző fajták tenyésztőegyesületei által rendelkezésre bocsátott adatbázis alapján végeztem.
Értékeltem, hogy az apa, a fajta, ill. genotípus, a tenyészet, ill. tenyésztési körzet, az évjárat és az évszak milyen hatással van az említett életkor és élettartam tulajdonságokra.
Tenyészértékbecslést végeztem apamodellel, becsültem az örökölhetőséget az élettartam tulajdonságokban.
Az adatok előkészítéséhez MS Excel és MS Word programokat használtam. A statisztikai mutatók, a populációgenetikai paraméterek és a többtényezős varianciaanalízissel, valamint a különböző befolyásoló tényezők változókra gyakorolt hatásának értékeléséhez SPSS 9.0 statisztikai programcsomagot, apamodellt használtam.
Azt tapasztaltam, hogy az apa, a tenyészet, a tehén születési évjárata és hónapja szignifikáns (P<0,001; P<0,01 ill. P<0,05) hatást mutatott az első ellési életkorra.
Kutatásom eredményei alapján megállapítható, hogy az első ellési életkor megoszlása a különböző fajták esetében bár homogénnek mutatkozott, ennek ellenére az összehasonlított fajták életkorában szignifikáns (P<0,001) különbségek tapasztalhatók. A charolais esetében 2,71 év, a magyar tarkánál 2,76 év, a limousin teheneknél 2,89 év, majd végül a blonde d’aquitaine fajtánál 2,98 év volt az első ellési életkor.
A selejtezési életkort befolyásoló tényezők elemzése során megállapítást nyert, hogy arra az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve jelentős (P<0,001 ill. P<0,01) hatást gyakorol. Az összehasonlított vizsgált fajták közül, a magyar tarka tehenek élettartama volt a leghosszabb (10,89 év), ezt követte a limousin (9,51 év), majd a charolais (7,97 év) és a
húsmarha létszámmal indokolható. További magyarázatként megemlíthető, hogy a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, olyan környezeti tényezők határozzák meg, mint a felnevelés, a tartástechnológia, a takarmányozás, a szaporítási eljárások, amelyek nagyrészt a tenyésztő döntésén alapulnak.
Vizsgálataim alapján hasonlóképpen, mint a selejtezési életkor esetében, az apa, a tenyészkörzet és a tehén születési éve szignifikáns hatást (P<0,001 ill. P<0,01) gyakorol a hasznos élettartamra. Munkám eredményei rávilágítanak arra is, hogy az összehasonlított fajták hasznos élettartamában jelentős különbségek vannak. Az általam vizsgáltak közül, a magyar tarka tehenek hasznos élettartama volt a leghosszabb (8,16 év), ezt követte a limousin (6,61 év), majd a charolais (5,26 év) és végül a blonde d’aquitaine (3,35 év). A vizsgált produktív élettartam esetén is igazolódni látszik egy olyan mértékű tendencia jellegű élettartam csökkenés, mint a selejtezési életkornál, hiszen a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, nagyrészben a tenyésztői döntések határozzák meg. Másrészről, a hazai húsmarha állomány is kisebb lett a vizsgált időszakban. A húsmarhatartás kedvezőtlen gazdasági pozícióba került, a tenyészetek állomány létszáma visszaesett és a selejtezés mértéke olyan állatokat is érintett, amelyek még a tenyésztésben maradhattak volna.
A vizsgált tulajdonságok örökölhetősége, a szakirodalmi utalásokhoz hasonlóan, gyengének mutatkoztak. Ez alól kivétel a charolais, melynek magas (h2= 0,53) értéke az első ellési életkorra nagy valószínűséggel a vizsgált tehénpopuláció heterogenitásával, azaz nagyobb genetikai varianciával magyarázható. A magasabb örökölhetőségi értékek a magyar tarka fajta értékelt életkor és élettartam mutatóiban is megnyilvánultak, ami szintén a különböző fajták, típusok (osztrák, bajortarka, húshasznú szimentáli) használatából adódó nagyobb genetikai varianciával magyarázható.
PhD munkám második részében, a vizsgálat alapját a franciaországi INRA, Clermont-Ferrand, által szolgáltatott 37 éves (1971-2008) adatbázis képezte. Célul tűztem ki a charolais tehenek első ellési és selejtezési életkor, valamint a hasznos élettartam vizsgálatát, a tehenek ellési időszakának értékelését az ellések hónapja alapján, az egyedek saját reprodukciós teljesítményének értékelését, amely a két ellés közti idő mutatószámára épült, figyelembe véve a tenyésztő döntését.
Az ellési időszak értékelésekor megvizsgáltam, hogyan alakul az átlagos két ellés közti idő az elsőborjas és többször ellett tehenek ellésének hónapja szerint.
Értékeltem továbbá, hogy az első ellési életkor milyen mértékben befolyásolja az első és a második ellés közötti időt.
Hasznos információkat szerettem volna szolgáltatni, hogy melyek azok a környezeti tényezők, ill. tenyésztői döntésen alapuló hatások, amelyek közvetlenül befolyásolják a francia charolais tehenek hasznos élettartamát és esetlegesen hozzájárulnak a termelésben eltöltött éveinek megrövidítéséhez.
Választ kívántam kapni arra, hogyan alakul a selejt tehenek életkorhoz viszonyított értékesítése, hasított féltest súlya és annak értékesítési ára a selejtezési életkoruk függvényében.
Szándékoztam a tehenek reprodukciós teljesítményének összehasonlításával a közöttük lévő eltérő teljesítményeket még szemléletesebbé tenni. Ennél fogva, újabb adatokhoz kívántam jutni, hogy a tehenek reprodukciós teljesítményei milyen hatást gyakorolnak a gazdaságok ökonómiai eredményeire.
Célom volt egyaránt nyomon követni a különböző tartástechnológiai rendszereket és azok alakulását ez évek folyamán.
Az általam átalakított és tartalmilag is megfelelő alapadatbázis adatainak előkészítését MsOffice Excel programmal végeztem, míg az eltérő egyedi teljesítmények statisztikai elemzéséhez és értékeléséhez többtényezős faktoranalízist, automatikus osztályozás felhasználásával, SPAD 7.0 programot használtam.
A munkám során kapott eredményeim alapján megállapítható, hogy a kétszer ellett tehenek az év korábbi időszakában ellenek, mint a többször ellett tehenek, valamint átlagos két ellés közti idejük az ellési hónapok előrehaladtával fokozatosan csökkenő tendenciát mutat.
Vizsgálataim során nyert megállapítások a gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá, miszerint minél fiatalabb korban borjazik a tehén először, annál hosszabban alakul a két ellés közti idő. Ennek következtében, az első ellési életkor és az első és második ellés közti idő közötti korreláció negatív (r = -0,12), de nem szoros. Ez arra enged következtetni, hogy az életkori követelmények mellett a fajtára jellemző tenyészérettség megítélésében, a tenyésző által alkalmazott felnevelési és tartástechnológiai megoldások szakszerűsége fontos szerepet játszanak.
A selejt tehenek életkorhoz viszonyított piaci értékének eredményei azt mutatják, hogy a selejtezésre kívánt tehenek száma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken.
A 3 és 8 év közötti tehenek eladási ára magasabb, mint a 9 éves vagy az feletti egyedeké. A
egyedeké. Valamennyi kapott eredmény azt mutatja, hogy a tenyésztőnek nem érdéke teheneit hosszú ideig állományban tartania, hiszen az életkoruk előrehaladtával nemcsak piaci értékükből veszítenek, de fogamzóképességük is csökken.
A gyakorlati tapasztalatok eredményeit támasztják alá a tehenek reprodukciós teljesítményére kapott szignifikáns (P<0,001) eredményeim, miszerint számos tényező befolyásolhatja a tehenek hasznos élettartamát, legyen akár az maga az állat saját teljesítményéből vagy akár a tenyésztői döntésből származó. A különböző tenyészetek növendék üsző és tehénállományára alkalmazott, a tenyészők által érvényesített döntések és tenyésztési módszerek, teljesen eltérőek lehetnek gazdaságonként. Ennek eredményeként megállapítható, hogy a különböző teljesítményű egyedek egymással kölcsönhatásban lévő élettartamai erőteljesen befolyásolják a reprodukciós és gazdasági mutatószámokat. A kapott ereményeim alapján egyértelmű, hogy az átlagon aluli, "rossz" reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. A jobb eredmények több tényező, mint a jobb választási eredmények, a magasabb területi termelékenység, a selejt tehenek nagyobb élő és hasított súlya, az eltérő és sokszínű tartástechnológia, a rövidebb két ellés közti idő, a KAP közvetlen állatjóléti prémiumai stb. hatására alakultak ki.
A francia charolais állomány szaporulatát, értékesítési gyakorlatát kettős tendencia jellemzi. Egyrészt az elletés az év korábbi időszakára tolódott (1988-ban március 15.-e volt, addig ez napjainkban, 2008-ban, február 3.-a), másrészt a vágóállat-előállítási rendszer is megváltozott, vagyis a 3 évet magába foglaló tinóhízlalást felváltotta a rövid, kb. 1 éves rövid termelési ciklusú vágóborjú előállítás.