4. ANYAG ÉS MÓDSZER
4.1. Hazai vizsgálatok
4.1.1. Vizsgált fajták
1. kép: blonde d’aquitaine 2. kép: charolais
3. kép: limousin 4. kép: magyar tarka
A blonde d’aquitaine fajta (1. kép) itthoni megismerése a hetvenes évek végén a franciaországi Interagra cég magyarországi képviselőjén keresztül vált lehetségessé.
Hazai kipróbálására 1978-ban került sor, melyre a martonvásári „Új Élet”
termelőszövetkezet vállalkozott. Ekkor az 5309-es számú Cresson nevű francia bikától 100 adag spermát használtak fel.
A blonde d’aquitaine három (garronnais, quercy, blonde des pyrénées) a Pireneusok észak-nyugati lábainál, illetve az attól dél-keletre elterülő úgynevezett
Aquitaniai-medence területén tenyésztett helyi kettőshasznú tájfajták összeolvadásának eredménye.
1961-ben a garronnais és a quercy fajta egyesül, majd 1962-ben csatlakozik hozzájuk a pireneusi szőke marha törzskönyve is. Ennek eredményeként 1963-ban
„blonde d’aquitaine” néven hivatalosan önálló fajtának ismerik el.
A tenyésztés főbb célja a könnyűellés, gyors növekedés, kimagasló vágási kihozatal és különleges húsminőség. Ez utóbbi a blonde húsának finom rostszöveteire utal. A hús márványozottságának növelése is szerepel a húsminőség javítását célzó törekvések között.
A charolais (≈ 1,9 millió tehén) és a limousin (≈ 1,2 millió tehén) után a harmadik legelterjedtebb húsmarha fajta Franciaországban (Wagenhoffer, 2006).
A charolais (2. kép) szarvasmarha a leggyakrabban használt terminálfajta.
Kiváló kombinálódó és alkalmazkodó képessége révén a végtermék-előállító keresztezésben – hús- és tejhasznú fajtákon befejező apavonalként – ennél is jóval nagyobb a szerepe. Versenyképes az összes húsmarha fajtával, sőt a nehéz hasított felek termelésében szinte legyőzhetetlen. Nagy a fejlődési erélye, jó a gyarapodási készsége és nagytömegű az izomzata. Ezért tartozik a világon a legelismertebb és legkeresettebb fajták közé. Culard jellegéből adódóan nehezen ellik, az üszők ellésének lefolyása emeli a császármetszések arányát.
A charolais a XVIII. században alakult ki Franciaországban a helyi hegyitarka marha és a durham (a shorthorn elődje) felhasználásával. Eredetileg hármas hasznosítású volt: fejték, igázták és fogyasztották a húsát. A 20. század elejétől fokozatosan vált kizárólag húshasznúvá.
Nagytestű, 650-750 kg-ig is gazdaságosan hizlalható. Egyes bikái akár 1800 kg-ra is megnőhetnek, míg legnagyobb tehenei az 1400 kg-ot is megközelíthetik.
Első tenyésztési célú importjára 1971-ben került sor hazánkba. Napjainkban mintegy ≈ 100 tenyészetben ≈ 7400 anyatehenet tart nyilván az egyesület.
A limousin (3. kép) fajta a dél-nyugati szőke marhák fajtacsoportjába tartozik A fajta bölcsője a Massif Central meglehetősen esős térsége, mely kegyetlen klimájú és gránit alapú, szegényes terület. Ennek ellenére a fajta az 1850-es évekre szépen kifejlődött. A francia tenyésztők, a törzskönyv 1886-os megállapítása óta szelektálták és
Hazai célkitűzés a fajta nemesítésében a tenyésztésben alapvető célkitűzés egy jól izmolt modern típus kialakítása, melyre a jelenleginél nagyobb marmagasság, hosszabb test és a genetikailag szarvatlanság jellemző.
A rövid két ellés közti idő, a könnyű ellés, magas (90 % feletti) vemhesülési arány jellemzi a teheneket. Az említett jó reprodukciós paraméterek a fajta évenkénti alacsony selejtezési arányaiban ( ≈ 12 – 15 %) is megnyilvánul. Növekedési erélyében valamivel alulmarad a blonde d’aquitaine és a charolais fajtával szemben, ami a gyengébb takarmány értékesítési képességével magyarázható (Petit és Liénard, 1988).
A magyar tarka fajta (4. kép) a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajta átalakító keresztezéséből származik. A fajta kialakításában ezenkívül a Kárpát-medencében élő egyéb fajták és tájfajták pl.
borzderes, holland lapály stb. is részt vettek. A fajta átalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejeződött be.
Közepes tejtermelése (3500-3800 kg tej, 4 % körüli tejzsírtartalom) és kiváló hústermelése révén jellegzetes kettős hasznosítású fajtánk.
A magas hústeljesítményű állomány esetében a tenyészcél a kedvező gazdaságosság, a magas teljesítményhez kapcsolódó nagy mennyiségű takarmányfelvétel és értékesítés, a rendszeres termékenység, a jó növekedési erély és az alkalmazkodó képesség. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete nagy hangsúlyt fektet a lehető legjobb izmoltságra és az optimális rámára. Fajtajellegének kialakítása és hústermelő képességének javítása érdekében általában igyekszik minél jobban megközelíteni a szarvatlan szimentáli fajtát.
4.1.2. Vizsgált állomány
Vizsgálataimat a különböző fajták tenyésztőegyesületei által rendelkezésre bocsátott adatbázis alapján végeztem, amely tartalmazza a származási, ellési és selejtezési adatokat egyaránt. Az adatokat az alábbi tenyésztőegyesületektől sikerült beszerezni:
v Magyar Limousin Tenyésztők Egyesülete v Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete v Magyartarka Tenyésztők Egyesülete
A blonde d’aquitaine fajtának hazánkban nincs külön tenyésztő szervezete.
Tenyésztésszervezési teendőit a Limousin Tenyésztők Egyesülete látja el.
7. táblázat: A vizsgált fajták és létszámok
Fajta Év Tenyészet Összes
tehénlétszám
Összes selejtezett tehénlétszám Blonde
d’aquitaine 1988-2007 1 1 159 391
Charolais 1979-2009 10 6 603 3 410
Limousin 1975-2009 3 1 155 433
Magyar tarka 1987-2008 11 1 248 176
Összes 1975-2009 25 10 165 4 410
A 7. táblázatban a vizsgálatba vont fajtákat mutatom be. A rendelkezésre bocsátott adatok a tehén első ellési éve (1975) és az utolsó selejtezési éve (2009) alapján, évben kifejezve, tünteti fel a vizsgált tenyészeteket az összes tehénlétszámra és selejtezett tehénlétszámra vonatkozóan.
Az elemzésbe csak azon egyedek kerültek bele, amelyeknek adatai (származási, születési, ellési, selejtezési) hiánytalanul szerepeltek a tenyésztési nyilvántartásban.
Mindezen kizárások az adatszerkezet kiegyenlítettségének javítását célozták, mely az értékelés megbízhatóságát javította. Meg kell jegyeznem, hogy a kizárások után, az összesen rendelkezésre álló kb. 40 700 tehén adatából csak 10 165 egyed szolgáltatott használható információt. Így az értékelt tehénlétszám is az eredeti adatbázis 25 %-a volt, a következő megoszlásban: 1 159 blonde d’aquitaine, 6 603 charolais, 1 155 limousin, 1 248 magyar tarka tehén.
A blonde d’aquitaine fajtánál 1, a charolaisnál 10, a limousin esetében 3 és a magyar tarka esetében 11 tenyészet adatai álltak rendelkezésre. A különböző fajtákat eltérő felnevelési, takarmányozási, tartástechnológiai körülmények között tartották.
4.1.3. Vizsgált reprodukciós tulajdonságok
4.1.3.1. Első ellési életkor
Az első ellési életkor a születés és az első ellés dátuma között eltelt időszak, amely kifejezhető napokban, hónapokban és években is. A vizsgálataimban az években mért értékeket számoltam, amelyek könnyebben összehasonlíthatóak.
A vizsgált későn érő fajtákat jellemző nagy tömeg és késői faggyúsodás miatt az üszőket legkorábban 1,79 évesen vehették tenyésztésbe, legkésőbb pedig 4,00 évesen.
Értékeltem az említett életkor örökölhetőségi értékét, valamint az apák tenyészértékét fajtánként.
4.1.3.2. Selejtezési életkor
A teljes élettartam a tehén születési és selejtezési időpontja között eltelt időtartam, melynek összehasonlítása szintén években történt. A vizsgálat alapját az képezte, hogy alakult a selejtezési életkor az 1975 és 2009 közötti időszakban, valamint mely statisztikailag is igazolt befolyásoló hatások fejtették ki hatásukat a selejtezési életkorra.
Fajtánkénti örökölhetőségi értékek és az apák átlag selejtezési életkortól való eltérései is számításra kerültek.
4.1.3.3. Hasznos élettartam
A tulajdonság értelemszerűen az első ellési életkor és a tehén selejtezési időpontja közötti intervallumot jelenti, években kifejezve. Nagyságrendileg azonos elemszám mellett azokat az évjáratokat értékeltem, amelyekben az összes selejtezés meghaladta a 75 %-ot, annak érdekében, hogy a hasznos élettartamot is meg tudjam állapítani.
Vizsgálatom során értékelem azt is, hogy a különböző környezeti tényezők - fajta, ill.
genotípus, tenyészet, évjárat, évszak - hogyan és milyen mértékben befolyásolják a produktív élettartamot.
Örökölhetőség, apánkénti tenyészértékek is becslésre kerültek a hasznos élettartam mutató esetében.
4.1.4. Vizsgált módszer
A különböző húshasznú, tenyésztésbe vett, már ellett tehenek születési és selejtezési év szerinti megoszlását az 1., 2., 3., 4. mellékletek tartalmazzák. A blonde d’aquitaine fajtánál az adatgyűjtés utolsó éve 2007 volt, így a legidősebb tehén is 12 évet tölthetett termelésben. A charolais és a limousin esetében ez 2009, míg a magyar tarkánál 2008 volt a lezárt év. Az utóbbiak szerint mindkét esetben a legidősebb tehén is 14-14 évet, az előbbit követően pedig 13 évet tölthetett a termelésében.
Az összefoglaló 8. táblázat a vizsgált tehenek eltérő születési és egységes selejtezési évét mutatja fajtánként, ill. genotípusként az összes selejtezett tehénlétszámra vonatkozóan. Az R2-es 87,5 %, az R1-es 75 % és az F1-es állományok 50 % vérhányadot képviselnek az adott fajtában.
Az utolsó selejtezési dátum minden esetben 1995 volt.
8. táblázat: A vizsgált tehenek születési és selejtezési éve fajtánként, ill. genotípusként
Fajta Genotípus
megoszlása Év Összes selejtezett
tehénlétszám Blonde d’aquitaine 81 R2
1990-1995 391
310 F1
Charolais
2 132 R2
1982-1995 3410
772 R1
506 R1
Limousin 354 R2
1989-1995 433
79 F1
Magyar tarka 147 R2
1991-1995 176
29 F1
A charolais adatbázis 10 tenyészetből származó tehenek adatait tartalmazta. Ezekből és az azonos tájegységhez tartozó települések figyelembevételével 4 tenyészkörzetbe soroltam az állományt (9. táblázat).
9. táblázat: A charolais tenyészetek tenyészkörzetek szerinti besorolása
Tenyészkörzet Ide tartozó települések Tenyészetek száma
Tehén létszám
Dél-Dunántúl A, B, C, D, E 4 453
Miskolc környéke F, G, H 3 2 494
Kecskemét környéke I, J 2 421
Észak-Alföld K 1 42
Összesen 10 3 410
A limousin fajta esetében az adatok 3 tenyészetből származtak. Azonban ha a tenyészet hatást, mint fix tényezőt modellbe építettem, a modell nem futott le. Ennek okát nem sikerült felderítenem, ezért a tenyészet hatását a modellből kihagytam.
A 11 tenyészetből származó magyar tarka tehenek adatait az azonos tájegységhez tartozó települések figyelembevételével 3 tenyészkörzetbe soroltam (10. táblázat).
10. táblázat: A magyar tarka tenyészetek tenyészkörzetek szerinti besorolása
Tenyészkörzet Ide tartozó települések Tenyészetek száma
Tehén létszám Észak és Közép-Magyaro.
Régió L, M, N 3 62
Észak és Dél-Alföld O, P, Q, R 4 71
Nyugat-Dunántúl S, T, U, V 4 43
Összesen 11 176
Az értékelésben 17 blonde d’aquitaine, 129 charolais, 24 limousin és 12 magyar tarka tenyészbika adata szerepelt.
4.1.5. Alkalmazott statisztikai eljárások, programok
4.1.5.1. Környezeti tényezők hatásának becslése
A vizsgált életkor és élettartam tulajdonságoknál az adatok előkészítését Microsoft Office Excel és Word (2003) programmal végeztem, míg a statisztikai elemzések elkészítéséhez az SPSS 9.0 (1998) for Windows programot használtam. A statisztikai mutatók (átlag, az átlag standard hibája, szórás, variancia értékek) és örökölhetőség, tenyészértékek becslésén túl, a különböző befolyásoló tényezők változókra gyakorolt hatását általánosított lineáris modellezés segítségével fejeztem ki.
Az örökölhetőség és a tenyészérték becslését apamodellel (Szőke és Komlósi, 2000) végeztem. Az alkalmazott vegyes modellek fix és random hatást is tartalmaztak. Fix hatásnak tekintettem a tenyészetet, ill. a tenyészkörzetet, a tehén születési évét és hónapját valamint a genotípust, véletlen hatásnak pedig az apát.
Többtényezős varianciaanalízis felhasználásával kerestem a választ arra, hogy mely tényezők hathatnak statisztikailag (P<0,05) igazolhatóan az első ellési életkorra, a hasznos élettartamra és a teljes élettartamra.
A munka során alkalmazott modellek általános alakja az alábbiak szerint írható fel:
Yijklm = µ + Si + Hj + Yk + Ml + Gm + eijklm
ahol: Yijklm= az i-edik apától;
j-dik tenyésztési körzetben;
k-dik évben;
l hónapban született;
m genotípusú tehén első ellési életkora, hasznos és teljes élettartama;
µ = átlag;
Si = a bika véletlen hatása;
Hj= a tenyészkörzet fix hatása Yk = a születési év fix hatása;
Ml = a születési hónap fix hatása;
Gm = a genotípus fix hatása;
eijklm = véletlen hiba.
különböznek egymástól. Az azonos betűt tartalmazók nem különböznek egymástól. Ezt Post Hoc test alkalmazásával, szigorú Tukey próbával végeztem.
A vizsgált fajták összehasonlító értékelésénél a közös adatbázist felhasználva, egytényezős varianciaanalízis segítségével kerestem a közöttük lévő különbségeket.
4.1.5.2. Örökölhetőségi értékek számítása
A munka során két variancia komponenst becsültem. Ezek a genetikai variancia (ivadékcsoportok közötti variancia - among v. between; Vg), valamint a környezeti variancia (ivadékcsoporton belüli variancia - within; Vk).
Az apamodellel becsült genetikai varianciát (Vga) az alábbi képlet segítségével számítottam ki (ahol k1 tényező a vizsgálati elemszámból és az apa szabadságfokából számított koefficiens):
1
) (
k MS Vga MSapa − E
=
Az alkalmazott apamodellel becsült genetikai variancia (Vga) a teljes genetikai varianciának (Vg) csak az egynegyed része. Ennek az az oka, hogy a genetikai varianciát csak az apa alapján becsültem (0,52 = 0,25 = ¼).
Vg = 4 x Vga
A becslés során kapott MSE (hiba v. maradék) értéke megegyezik a környezeti variancia (Vk) értékével. Azaz MSE = Vk.
A fenotípusos varianciát (Vf) a genetikai variancia (Vg) és a környezeti variancia (Vk) összegeként határoztam meg:
Vf = Vg + Vk = (4 x Vga) + Vk
Az örökölhetőségi értéket (h2) a genetikai variancia (Vg) és a fenotípusos variancia (Vf) hányadosaként számítottam ki.
k
Ezt követően a vizsgálatban szereplő 17 blonde d’aquitaine, 129 charolais, 24 limousin és 12 magyar tarka tenyészbika tenyészértékét is megbecsültem a vizsgált tulajdonságokban. Ennek eredményeit táblázatos formában csak a legalább 5 ivadékkal rendelkező tenyészbikák esetén mutatom be.
A variancia komponensek és az örökölhetőség, valamint a tenyészérték becslésére az SPSS General Linear Model (GLM) Variance Components funkciójával, ANOVA Type III-as módszert (amely gyakorlatilag megegyezik Harvey (1990) „Least Square Maximum Likelihood”
eljárásával) alkalmaztam.