Első ellési életkor

Az első ellési életkor az állomány reprodukció és fajlagos felnevelési költség alakulása szempontjából egyaránt fontos.

Szabó (1980) vizsgálatai szerint az első ellési életkor a fajtatiszta hereford tehenek esetében átlagosan 31,65 és 33,31 hónap volt, azaz 2,63 és 2,77 év között változott. Hereford keresztezett állományok esetében ezt 27,55 - 30,81 hónapnak (2,29 és 2,56 év) találta. Gáspárdy és mtsai (1993) szerint ugyanezen mutató 27,33 hónap (2,27 év). Ráki és Szajkó (1986) charolais, limousin és hereford állományok első elléskori életkorát 35; 34,53 és 35,06 hónapnak találták. Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) vizsgálatai alapján a magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin és charolais, valamint keresztezett (magyar tarka x hereford F1 és magyar tarka x limousin F1) állományba tartozó tehenek első elléskori életkor értékei fajtánként illetve genotípusként a következőképpen alakultak: 3,51; 2,08; 2,76; 2,82; 3,02; 2,03;

2,62 év. Legfiatalabb korban a hereford keresztezett és fajtatiszta, legidősebb korban pedig a magyar szürke tehenek borjaztak először. A vizsgálat eredménye szerint a fajta, illetve genotípus, valamint a születés éve szignifikánsan (P<0,01) befolyásolta az életkor és élettartam tulajdonságokat, míg a születés hónapja csak az első ellési életkorra hatott bizonyíthatóan.

A hazai fajtaegyesületek az első ellési életkorra vonatkozóan adatokat szolgáltatnak, melyek összesítése az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (ma MgSzH) (1998-2004) által évente kiadott, a szarvasmarhatenyésztés eredményeit bemutató évkönyvben jelenik meg. Az 1998-2004 között eltelt hét év alatt összesen 13 344 elsőborjas tehén átlag első ellési életkora alapján a keresztezett limousin tehenek borjaztak a legidősebben (2,95 év), legfiatalabban pedig a magyar tarka (2,68 év), a

DeRouen és Franke (1989) angus, brahman, charolais és hereford apáktól származó fajtatiszta és keresztezett üszők első ellési életkorát vizsgálták 24-30-36 hónapos korban. Azoknak az üszőknek, melyek 24 és 36 hónapos korban ellettek először, hasonló volt a borjazási arányuk (P<0,01), mint azoké, amelyek 30 hónaposan ellettek. Azok az üszők, amelyek a borjazási időszak kezdetén idősebbek voltak, nagyobb borjazási arányt értek el 24 hónaposan, de nem volt ez jellemző a 30 és 36 hónapos korúakra. Azok az idősebb és nehezebb súlyban lévő üszők, melyek a borjazási időszak kezdetén 24 hónaposan ellettek, fiatalabban ellettek tenyésztésbevételi koruknál és tenyésztésbevételi súlyúknál. Az elemzés vizsgálata szerint, az apa hatással volt az első ellésre, a borjazási arányra és a borjazás hónapjára.

Franciaországban az Institut de l’Élevage (2003) jalogny-i kísérleti állomásán két, 52 charolais tehénből álló állományt vizsgáltak. Az egyik csoportban a tehenek első ellési életkora 3 év, míg a másikban 2 év volt. Ezen tehenek borjainak növekedése választásig (kb. 6 hónapos korig), valamint az első termékenyítési eredmények kevésbé mutattak jó eredményeket. Tőzsér (2003) szerint a charolais üszők extenzív nevelése folytán a "klasszikus" időben a két éves korban történő fedeztetés és a három éves korban történő elletés vált általánossá. Domokos (2000) szerint a charolais tehenek első ellési életkora 30-34 hónap.

Guerrier-Institut de l’Élevage (2008) 4560 blonde d’aquitaine, 7567 charolais, valamint 4848 limousin tenyészet termelésellenőrzött húshasznú teheneit vizsgálta az átlagos első ellési életkor, valamint az ellések hónaponkénti eloszlása alapján.

1. táblázat: Blonde d’aquitane, charolais és limousin tehenek első ellési életkorának megoszlása

Első ellési életkor (hónap)

Blonde

d’aquitaine (%) Charolais %) Limousin %)

< 24 0 2 1

Az ellések eloszlása és az első ellési életkor mind a három fajtánál hasonlóképpen alakult (1. táblázat). A blonde d’aquitaine esetében az átlagos első ellési életkor 34,79 hónap (2,90 év); a charolais fajtánál 34,71 hónap (2,89 év) és a limousinnál 34,92 hónap (2,91 év) körül alakult. Ezen késői típusú húshasznú szarvasmarhák reprodukciós teljesítményének termelésellenőrzött 2006. évi eredményei szintén hasonlóan alakultak ugyanezen szerző vizsgálatai alapján (Guerrier-Institut de l’Élevage, 2006).

Bodó (1979a) szerint a blonde d'aquitaine tehenek általában 33 hónapos korban ellenek először.

Aman és mtsai (1981) a Bermuda-szigetek csenkesz lejtőin élő húsmarha fajták első ellési életkorát 2 évre állapítanák meg.

Sacco és mtsai (1990) szerint a fajtatiszta brahman tehenek nehezebbek és későbben is ellenek először, mint az angus, hereford, holstein és jersey fajták. A brahman tehenek első ellési életkorát 1074 napra becsülték.

Silveira és mtsai (2004) brazil nellore állományt vizsgáltak, ahol a tehenek első ellési életkorát nagyon magasnak találták. 1279 nap vagyis 41,93 hónap, melyet az ellés éve és hónapja befolyásol. Vieira és mtsai (2006) ugyanezen tulajdonságot 36,26 hónapnak találták.

Suárez és mtsai (2006) romosinuano tehenek első ellési életkorát 1162,3±4,2 napra közölték. Az első ellési életkort a születési év és hónapja befolyásolja.

Azevêdo és mtsai (2006) 1977 és 2002 között született chianina tehenek reprodukciós tulajdonságait vizsgálták. Az átlag első ellési életkor 1037,69±186,37 nap volt.

Frazier és mtsai (1999) megállapították, hogy az első ellési életkorra való szelekció lehetséges, de az üszők korábban történő ellése hosszabb ellés közti időt feltételezhet.

MacGregor és Casey (1999) vizsgálatai alapján úgy találták, hogy a húsmarha állományokban a tehén születési éve és az utolsó ellés nagymértékben befolyásolja a két ellés közti időt és az ellés dátumát, mialatt az anya korának szintén nagy hatása van az ellés időpontjára és a két ellés közti időre is.

Gutiérrez és mtsai (2002) az ellés dátumát, az első ellési életkor közötti genetikai korrelációt vizsgálták küllemi tulajdonságokkal együtt húsmarha fajtákban.

Bourdon és Brinks (1982) red angus, angus és hereford állományban megállapították, hogy az első ellési életkor negatív genetikai korrelációban áll a növekedési tulajdonságokkal. Kedvező a kapcsolat a növekedés és a tenyésztésbevételi idő között.

Chapman és mtsai (1978) korán elválasztott hereford üszőket vizsgáltak és úgy találták, hogy az első ellési életkort csak a tehén súlya befolyásolta szignifikánsan (P<0,01). Milagres és mtsai (1979) szerint a hereford üszők első ellését szignifikánsan befolyásolja (P<0,01) az üszők életkora terményítéskor. Ha az üszők nagyobb súlyúak voltak termékenyítéskor, akkor az első ellés alkalmával a borjak elhullási aránya is alacsonyabb volt (P<0,01).

Dickerson és Chapman (1940) úgy találták, hogy az első ellési életkort döntően az első termékenyítési életkor és az első termékenyítés és fogamzás közötti idő határozza meg. A két életkor közötti kapcsolat első termékenyítéskor és az első termékenyítéstől a fogamzásig eltelt intervallum, az első ellési életkorral alapjában véve lineáris.

Az ellési életkor és a reprodukciós teljesítmény a legfontosabb tényező a termelés hatékonysága szempontjából Kress és mtsai (1969) szerint.

McCarter és mtsai (1991) szerint a tehén fajtája befolyásolja az első ellési életkort és az életteljesítményt. Azok a keresztezett tehenek, melyek angus anyáktól származtak, korábban borjaztak először, mint a hereford anyáktól származó egyedek.

Cundiff és mtsai (1992) vizsgálatai alapján úgy tűnik, a heterózis és az első borjazási életkor nem gyakorol egymásra kölcsönhatást. Ugyanazon selejtezési körülmények között, azoknak a 12 évig termelésben lévő hereford, angus és shorthorn keresztezett teheneknek, melyek 2 évesen ellettek először, életteljesítményük közel egy borjúval nőtt, a fajtatiszta társaikhoz képest.

Lesmeister és mtsai (1973) az első ellési életkor hatását vizsgálták az életteljesítményre. Megállapították, hogy a korábban ellett üszők, átlagos évenkénti borjú előállítási teljesítménye nagyobb, mint azoké, amelyek későbben ellettek. Az életteljesítményt szignifikánsan befolyásolja a korai ellés.

Nuñez-Dominguez és mtsai (1991a) ugyanezen mutatót értékelték angus, hereford, shorthorn és ezen fajták 2-3 éves F1 keresztezett tehenei szempontjából. A két éves korban, először ellett tehenek gazdaságosabban termelnek, mint a három éves korban ellettek. Azok a tehenek, melyek 2 éves korban ellettek először, 6-9 éves korig, míg a 3 éves korban ellők 8-9 évig voltak termelésben.

Marshall és mtsai (1990) megállapították, hogy a korábban ellett tehenek biológiailag és gazdaságilag sokkal hatékonyabbak, mert kisebb a felnevelési költségük.

Castro-Pereira és mtsai (2007) canchim tehenek első ellési életkorának örökölhetőségi értékét 0,09-nek találták. Eredményeik szerint a születés utáni növekedési tulajdonságokra való szelekció csökkentheti az első ellési életkort.

Smith és mtsai (1989) vizsgálatai alapján az első ellési életkor örökölhetőségi értéke: 0,01±0,12.

Martinez-Velázquez és mtsai (2003)az első ellési életkor direkt örökölhetőségét 0,08-nak találták. Hasonló eredményt kaptak az első borjazási életkorra Albuquerque és Forni (2005) is (0,06-0,08).

A szakirodalomban az egyes fajták első ellési életkorának örökölhetőségéről számos adat található, amelyeket az 2. táblázatban foglaltam össze.

2. táblázat: Különböző fajtájú tehenek első ellési életkorának örökölhetősége

Fajta, genotípus Első ellési életkor h²

0,26-0,35 0,08-0,26 Mercadante és

mtsai (2000)

0,09-0,10 Pereira és mtsai

(2001)

0,00-0,36 Dias és mtsai

(2004) 0,24-0,75 0,24-0,75 Bertazzo és mtsai

(2004)

0,27±0,15 Gressler és mtsai

(2005)

0,14-0,15 Boligon és mtsai

(2007)

romosinuano 0,16±0,08 Suárez és mtsai

(2006)

chianina 0,36±0,014 Azevêdo és mtsai

(2006) Talhari és mtsai

Az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az első ellési életkort befolyásolja az állat fajtája, növekedési-fejlődési típusa, de nagymértékben függ a környezeti, tartási, takarmányozási körülményektől is. Számos szerző megállapításai szerint a késői érésű tehenek első ellési életkora 3 év körül alakul. Az egyes tényezők, a genotípus, az év, az évszak jelentős hatást gyakorolnak a vizsgált életkorra.

Az első ellési életkor örökölhetősége a külföldi kutatók vizsgálatai alapján gyengének (h² = 0,1–0,3) mutatkozott.