Hasított féltest súlyának ára a selejtezési életkortól függően

A hasított féltest súlyának ára, mint ahogyan azt a 11. ábra is mutatja, a ’90-es évekig emelkedett majd enyhén csökkent. Legmélyebb pontját 1996-ban és 2002-ben érte el, amely elsősorban a BSE krízissel magyarázható.

A selejt tehén relatív hasított féltest súlyának ára az átlagárhoz viszonyított %-os árkülönbséget szemlélteti selejtezési életkoronként.

11. ábra: A hasított féltest súlyának ár alakulása

0,0

12. ábra: A relatív hasított féltestek súlyának ára az átlagárhoz viszonyítva

-25

13. ábra: Hasított féltest ára (euro/kg) a selejtezési életkor függvényében tehenek selejtezési életkora mellett, a carcass kg-onkénti értékesítési ára is megváltozott. A selejt tehenek értékesítési ára az életkoruk előrehaladtával folyamatosan csökken. Ennél fogva a 3 és 4 éves tehenek esetében 5-7 %-kal magasabb értékesítési árat jelent az évenkénti átlagárhoz képest, mint a 11-12 %-kal alacsonyabb árkategóriában értékesíthető 15-16 évnél idősebb egyedeknél (12. ábra). Vagyis, amíg egy 3 éves selejt tehén hasított féltest súlyának ára 3,34 €/kg, addig egy 15 éves egyedé csak 2,82 €/kg (13. ábra).

Az adatok azt mutatják, hogy a fiatalabb selejt tehenek sokkal jobb feltételekkel értékesíthetők, mint az idősebbek. Ez azt eredményezi, hogy a francia tenyésztők nem nagyon adnak újra vemhesülési esélyt az üresen maradó teheneknek, hanem igyekeznek időben eladni őket, amíg az áruk viszonylag kedvező.

Ez azt eredményezi, hogy az élettartam mutatók genetikai értékelése szinte lehetetlen, mert a selejtezés viszonylag fiatal korban történik.

5.2.4. Reprodukciós teljesítmények

A termelési eredmények alapján két főcsoportba sorolt (rossz, iletve jó teljesítményű) tehenek eredményét a csoportok közötti különbség feltüntetésével a 29.

táblázatban foglaltam össze.

Faktoranalízissel csoportosítottam az állományt, amely alapján 3 784 átlag alatti,

"rossz", és 14 806 átlagon felüli, "jó" teljesítményű teljesítménnyel (G1), valamint rövid hasznos élettartammal rendelkező teheneket különböztettem meg (G2). Az átlagon aluli,

„rossz” teljesítményű tehenek, a vizsgált mutatószámok esetében, hosszabb két ellés közti idővel és 22 nappal rövidebb első ellési életkorral gyengébb teljesítményűnek bizonyultak.

A főcsoportokon (G1; G2) belül és a vizsgált tulajdonságok közötti különbségek erősen (P<0,001) szignifikánsnak mutatkoztak.

29. táblázat: Reprodukciós teljesítmények alakulása a "rossz" és "jó" teheneknél

Tulajdonságok ‘Rosszak’ G1 ‘Jók’ G2 Különbség számláló, G1/2 alcsoport átlagosan 6,1 borjút ellett teheneket egyaránt jellemezte a rövid és a hosszú két ellés közti idő (337 és 501 nap) a hasznos élettartamuk alatt. Ami a rövid (kevesebb, mint egy év) két ellés közti időt illeti, ez a tehenek korai vetélésével

magyarázható. A legalacsonyabb teljesítményű és a legkorábban ellett (1 018 nap) 308 tehénből álló, átlagosan 4,8 ellésszámot produkáló G1/3 alcsoport volt. Ebben az alcsoportban a tehenek két ellés közti idő átlaga (476 nap), valamint a két ellés közti idő átlagtól való eltérése (116 nap) különösképpen hosszúnak és változónak bizonyult. Ennek részben magyarázatául szolgálhat, a többi alcsoporthoz viszonyított 100 nappal hosszabb első és második két ellés közti idő, valamint a közel 2 évet felölelő, leghosszabb két ellés közti idő (677 nap). A G1/1 és G1/4 alcsoportok közel azonos tehénlétszám mellett, átlagosan 3 borjút ellettek. A közöttük lévő különbség a G1/1 alcsoport legrövidebb két ellés közti idejének eltérésében van (358 nap), mivel a G1/4 esetében a legrövidebb és leghosszabb két ellés közti idő közel 400 nap, vagy az felett alakult.

Az átlag feletti, "jó" tehenek (G2) főcsoportjába tartozó, 7 alcsoport eredményét a 31. táblázat tartalmazza. Az adatok azt mutatják, hogy az alcsoportok közötti különbségek kisebbek, mint amilyeneket az átlag alatti tehenek esetében kaptam. Az alcsoportok alapján, a legkisebb és legnagyobb ellésszám szerinti teljesítmény 3 és közel 9 között változik, szinte azonos tehénlétszám mellett. A G2/1 alcsoportot alkotó 4 561 tehén hasznos élettartama alatti életteljesítménye átlagban 6 borjú volt. A két ellés közti idő átlaga közel egy év körül alakult (370 nap), hasonlóképpen, mint a többi 5 esetében is, ez figyelemre méltóan rendszeresnek tekinthető (a G2/6 és G2/7 alcsoportnál legalább egy évnél is hosszabb és a két ellés közti idő tendenciája is kis mértékben eltér a többitől). A leghosszabb átlagos két ellés közti idő (388 nap) a második alcsoportot jellemzi, melynek magyarázatául szintén a leghosszabb első és második ellés közti idő (393 nap) szolgál, ami 10-20 nappal hosszabb a többi alcsoportéhoz viszonyítva. Ami a legrövidebb két ellés közti időt illeti, 311 nap, a 875 tehénlétszámmal rendelkező G2/7 esetében, amelynél a hasznos élettartam alatti életteljesítmény átlagosan 8 borjú volt.

30. táblázat: Az átlagon aluli, "rossz" tehenek alcsoportjainak reprodukciós

31. táblázat: Az átlagon felüli, "jó"tehenek alcsoportjainak reprodukciós teljesítménye

G2/1 G2/2 G2/3 G2/4 G2/5 G2/6 G2/7

Az 32. táblázat a gazdaságok két csoportjának eredményét mutatja be. Az egyik csoportba a faktor analízis alapján a gyengébb gazdaságok kerültek, amelyekben az átlag alatti "rossz" tehenek aránya több, mint 35 % volt. A másik csoport a jó gazdaságok csoportja, ahol az átlag alatti tehenek aránya kevesebb, mint 10 %. Hat gazdaság került abba a csoportba ahol az átlagon aluli, "rossz" tehenek, több, mint 35 %-a és nyolc tenyészet pedig ahol kevesebb, mint a 10 %-a található.

Az átlag alatti, "rossz" és az átlag feletti, "jó" gazdaságok szerkezetét (gazdaságok száma, hektáronkénti nagyállat egység) és a tenyésztő döntését (ellések dátuma, selejtezési és állományutánpótlási arány) jellemző tenyésztési mutatószámok hasonlóképpen alakultak.

32. táblázat: Az átlag alatti “rossz" és az átlag feletti "jó" gazdaságok eredménye

Mutatószámok > 35 % < 10 %

Ellések dátumának átlaga 02/16 02/17

Átlagos két ellés közti idő

A reprodukciós teljesítményt meghatározó választott borjak aránya a 10 %-nál kevesebb átlagon aluli teheneket tartalmazó gazdaságokban kedvezőbben alakult, 90 % körül. Ugyanennek a csoportnak a szaporulati eredményeit szintén befolyásoló halva született, ill. a borjú elhullások száma választásig 7 % volt. Bár a tenyésztő által alkalmazott tenyésztési módszerek nagymértékben hozzájárulnak az állat túlélési esélyéhez, a "jó"

reprodukciós teljesítményű, nagyobb választási eredménnyel rendelkező tehenek hosszabb hasznos élettartamot érhetnek el annak érdekében, hogy a reprodukciós állományban maradjanak.

A táblázat adatai azt mutatják, hogy az ellések időpontjának változását az elmúlt 20 év során vizsgálva azt tapasztaltam, hogy az ellések dátuma egy hónappal korábbra tolódott Míg ez az átlagos ellési idő 1989-ben március 2.-a volt, addig ez 2008-ban, február 3.-ára esik (14. ábra). Mindezen változások mellett az évek folyamán, a két ellés közti idő átlaga az átlag alatti "rossz" tehenek és az átlag feletti "jó" tehenek esetében szinte stabil maradt (390 és 373 nap).

A területi termelékenység, vagyis az egy nagyállat egységre eső bruttó átlagsúly emelkedett az elmúlt 20 évben, annak ellenére, hogy a nagysúlyra hízlalt vágóállat-előállítás aránya - 15. ábra - ezen időszak alatt csökkenő tendenciát mutat. A gazdaságonkénti állatlétszám növekedése a korábban történő ellések magával vonták a tenyésztési gyakorlat átalakulását (a tinóhízlalást a fiatalabb vágóállat előállítása váltotta fel). Ami a vágóállat-előállítási rendszert illeti, három gazdaság a 10 %-nál kevesebb átlagon aluli teheneket tenyésztők között csak nagysúlyra hizlalt vágóállat előállításra specializálódott. Három tenyészet maradt a kettős technológiánál, a tinó és hízóbika előállításnál.

A nagysúlyra hízlalt, 36 hónapos üszők értékesítése valamivel gyengébb a selejt tehenekéhez képest, amely folyamatosan emelkedett az elmúlt időszakban ahogyan ezt a 16.

és 17. ábrán szemléltettem. Mindkettő nagyrészt a belső piac fogyasztását látja el Franciaországban.

15. ábra: Nagysúlyra hízlalt vágóállat-előállítás a "jó" és "rossz" teljesítményű gazdaságokban (1988 – 2008)

0 10 20 30 40 50 60 70

1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 Év

%

"Jó" "Rossz"

16. ábra: Nagysúlyra hízlalt, 36 hónapos üszők értékesítése (1988 -2008)

17. ábra: Selejt tehenek értékesítése a "jó" és "rossz" teljesítményű gazdaságokban (1988 – 2008)

0 10 20 30 40 50 60

1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008

Év

%

"Jó" "Rossz"

0 10 20 30 40 50 60 70

1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 Év

%

"Jó" "Rossz"

18. ábra: Az átlag alatti “rossz" és az átlag feletti "jó" gazdaságok munkaerő alakult. Összességében megállapítható, hogy a "jó" teljesítményű, nagyobb választási eredménnyel rendelkező tehenek esetében jóval magasabb jövedelem érhető el, amely mind a területi termelékenységgel, az eltérő tartástechnológia és vágóállat-értékesítéssel és a selejt tehenek nagyobb élő és hasított súlyával, valamint a rövidebb két ellés közti idővel (373 vs. 390 nap) is magyarázható.

Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a "rossz" egyedi reprodukciós teljesítményű állatok teljesítőképessége hatást gyakorol a gazdaságok tehénállományának ökonómiai mutatóira. Megállapíthatjuk, hogy azok a gazdaságok, ahol az átlagon aluli tehenek kevesebb, mint 10 %-a található, kedvezőbb gazdasági eredményt produkáltak a 35

%-nál több "rossz" teljesítményű egyedekkel rendelkező tenyészetekkel szemben. Úgy tűnik, hogy a reprodukciós teljesítmények alakulása nagy hatást gyakorol az ökonómiai eredményekre. Ennek eredményeként akkor a kérdés feltehető, hogy a jó reprodukciós eredményekkel bíró tehenek hosszabb hasznos élettartamot érnek el?

A különböző tenyészetek üsző és tehénállományára alkalmazott tenyészői döntések

kölcsönhatásából származik. A reprodukciós teljesítmények nagyon eltérőek, a tenyésztő nagyrészt az első ellési életkor és az ellési időszak helyes megválasztásával tökéletesen kézben tudja tartani állományát. Az átlagon aluli egyedeket mielőbb selejtezheti az állományból, de más szempontok is közrejátszhatnak, úgy mint az állat külleme, testalakulása, viselkedése és az anya borjúnevelő képessége.