Hasznos élettartam

A hasznos élettartam nemcsak a tejelő szarvasmarha, de a húsmarhaállományokban is fontos tulajdonság. A hasznos élettartamot szintén több tényező befolyásolja. Számos szerző kutatása során vizsgált hasznos élettartam értékelése egymástól igen eltérő lehet.

O'Rourke és mtsai (1995) a hasznos élettartamot az állományban eltöltött "jelen évek számával" határozzák meg.

Beduin és Leroy (1992) különbséget tesz az állat hónapokban kifejezett teljes élettartama (születéstől a selejtezésig) és a szintén hónapokban mért produktív élettartama (első elléstől a selejtezésig) között. Kutatásaik alapján a minél hosszabb élettartam, vagyis a generációs intervallum csökkenti az éves genetikai előrehaladás arányát.

Beaudeau (1995) valamint Dekkers és mtsai (1994) az első ellés időpontja és a kiesés dátuma közötti időszakot használják (napokban kifejezve) a hasznos élettartam megállapítására.

Harris (1989) szerint a laktáció száma is irányadó lehet a hasznos élettartam értékelésénél, abban az esetben ha az egyed selejtezési dátuma ismeretlen.

Arthur és mtsai (1995) kutatásai alapján a fajtatiszta hereford és a szintetikus fajták közötti élettartam különbségek heterózissal magyarázhatók a szintetikus fajták javára.

Egy állatállomány dinamikájának tanulmányozása során számításba kellene venni számos környezeti körülményt: a tenyésztői döntésen és ellenőrzésen alapuló ivadékelőállítást és az esetek nagy többségében az állatok kiesését (Mahe, 1973;

Beaudeau, 1995). A fajták demográfiai jellemzését az állomány dinamikája mutatja, amely tenyésztői döntés által befolyásolt, hasonlóképpen mint a hasznos élettartam (Formenty, 1989).

Egy tehénállomány teljesítőképességét a tenyésztő által hozott tenyésztési döntések és az egyedek biológiai alkalmassága egyszerre határozza meg. A hasznos élettartam a selejtezés időpontja által befolyásolt reprodukciós mutatószám. A tehenek egyedi teljesítőképessége, a tenyésztői döntések és azok közötti kölcsönhatások egyaránt hozzájárulnak az állomány tenyésztésben tartásához és hasznos élettartamához.

Ahhoz, hogy a tehenek termelésben maradjanak és hosszú hasznos élettartamot érjenek

el, a tenyésztői döntések meghatározóak (Tichit és mtsai, 2004). A hasznos élettartam, az első ellési és a selejtezési életkor közötti időszak, vizsgált részeként az életteljesítmény, a tehenek egyedi szintű eltérését mutatja az állományban, az ellések számában kifejezve. Ezzel egyúttal, egy tehén produktív életszakaszának termelékenységét is jellemzi. Lasseur és Landais (1992) szerint a tehén utolsó ellésszáma nagyon jó indikátor lehet a hasznos élettartam értékelésére. A tehén hasznos élettartamát az első elléstől számított „életpályája alatti” teljesítményével becsüljük (Ducroq, 1994).

A hasznos élettartam növelése érdekében csökkenteni kellene a tenyésztésbe beállított, valamint üres tehenek számát Boichard (2010) szerint.

Tőzsér (2003) úgy találta, hogy a korai tenyésztésbe vétel hatással lehet az állat hasznos élettartamára is. A francia tenyésztők számára a hosszú életkor nem elsődleges szempont, mert selejtezéskor a 7-8 éves selejt tehén vágóértéke még elfogadható, ami pedig pótolja azt az esetleges veszteséget, melyet az életkor növelése esetén, a több borjú születéséből adódó haszon biztosított volna. Az említett esetben a korai tenyésztésbe vétel nem rövidítette meg a tehenek élettartamát, a fajtára jellemző életkort általában elérték, az állomány több, mint 20 %-át 10 éves kor után selejtezték, emelett évente leellettek és borjaikat is felnevelték. Élettani szempontból is a kétéves korban történő tenyésztésbe vétel előnyös, mert a módszer rámás, jól vemhesülő, nagy élettartamú teheneket eredményez.

A hasznos élettartamra vonatkozóan Nagy és Tőzsér (1988) magyar tarka x hereford (F₁) állomány esetében 5,6 évet közölnek.

Erdei és mtsai (2005); Dákay és mtsai (2006a,b) számos fajta és genotípus hasznos élettartamát értékelték. Magyar szürke, hereford, aberdeen angus, limousin, charolais valamint magyar tarka x hereford F₁ és magyar tarka x limousin F₁ állományba tartozó tehenek értékei ez említett sorrendben az alábbiak voltak: 8,59;

9,08; 8,29; 7,81; 7,91; 10,79; 5,55 év. A leghosszabb hasznos élettartamot a keresztezett és fajtatiszta hereford tehenek, legrövidebbet pedig a limousin keresztezett tehenek érték meg. E tulajdonság is, ugyanúgy, mint a selejtezési életkor csökkenést mutatott (12,45 évről 3,31 évre) az értékelt időszakban.

A fajták hasznos élettartamát húsmarha állományokban néhány külföldi szerző is

hogy a keresztezett teheneknek jobb esélyük van a hosszabb hasznos élettartamra, mint a fajtatiszta társaiknak.

Weise és mtsai (1985) valamint Fredeen és mtsai ( 1981) megállapították, hogy különböző fajták heterogén környezetben más teljesítményt érhetnek el.

Arthur és mtsai (1993) fajtatiszta hereford, keresztezett húshasznú és keresztezett tejhasznú állományok vizsgálata során az átlagos élettartamot 4,2 évnek találta.

Bailey (1991) hereford, red poll és hereford x red poll, red poll x hereford, angus x hereford, angus x charolais, brahman x hereford, brahman x angus keresztezett tehenek hasznos élettartamát vizsgálta a választott borjak arányában. A tehenek átlagos élettartamát sorrendben a következőnek találta: 4,54; 5,45; 4,45; 5,49; 5,98; 5,57; 6,96;

6,22 év.

Forabosco és mtsai (2004) Olaszországban chianina teheneket vizsgáltak és megállapították, hogy a hasznos élettartamra az izmoltságnak van a legnagyobb hatása (P<0,001).

Rogers és mtsai (2004) red angus, charolais, tarantaise génkombinációjú tehenek hasznos élettartamát elemezték különböző befolyásoló faktorok tekintetében.

Megállapították, hogy a produktív élettartam hossza átlagosan 2,64 év volt, befolyásoló tényezőjeként pedig az ellés lefolyásának nehézségét, a borjú születési és 200 napra korrigált választási súlyát, az ellés évét jelölték meg. A tehén első ellési életkora nem befolyásolja a hasznos élettartamot.

Hereford tehenek hasznos élettartam és életteljesítményét bemutató munkájában Martinez és mtsai (2004) megállapították, hogy a tehenek produktív élettartama 1 és 5 év között változott. Ezen időszak alatt átlagosan 3,72 borjú született, amelyből 3,22 került választásra és a 200 napra korrigált választási súlyuk összesen 637 kg volt.

Hopkins és James (1977) vizsgálata szerint a többször ellett tehenektől leválasztott borjak aránya magasabb, választási súlyuk nehezebb, valamint a tehenek takarmány energiaigénye is csekélyebb a náluk fiatalabb és csupán pár alkalommal borjazott társaiknál. Következésképpen, a hosszabb hasznos élettartam csökkentheti a termelés költségeit és növelheti a tehéntől évenként leválasztott borjak számát. A húshasznú tehénállományok hasznos élettartama Snelling és mtsai (1994) kutatásai alapján jelentősen befolyásolja az adott tenyészet jövedelmezőségét. Ökonómiai szempontból a teheneket idő előtt selejtezni kell az állományból mielőtt többlet költségek merülnének fel. A hosszú hasznos élettartam csökkenti az éves termelési

költséget, ezzel együtt növeli az üszőutánpótlást, a tenyészetben lévő jó teljesítményű tehenek számát valamint csökkenti az önkénytelenül selejtezett egyedekét. Habár Hunter (1994) szerint a húshasznú tehenek hasznos élettartamának vizsgálata a genetikai értékelésű programokban továbbra is gyakran figyelmen kívűl hagyott szempont.

Rendel és Robertson (1950) úgy találta, hogy a hasznos élettartamról kapott késői információ, a censoring és a normalitásnak nem megfelelő adatok csökkentik a genetikai előrehaladás arányát. A hasznos élettartam statisztikai értékelésére a lineáris modellek nem megfelelőek a normalitás hipotézisének elvetése miatt (Lagakos, 1979).

Szintén problémás lehet azoknak az egyedeknek az értékelése, amelyek még életben vannak, hiszen teljes élettartamuk még nem, vagy csak egy része ismert. Az értékelés során felhasznált tehén teljes, ill. hiányos teljesítményadatai eltorzíthatják a becsült élettartamot és a produktív élettartam tenyészértékeit. (Ducrocq, 1994). Ennek a statisztikai problémának a megoldására alkalmazott survival analízis (túlélés becslés) módszerek segítséget nyújtanak a hasznos élettartam genetikai értékelésében (Ducrocq és mtsai, 1988).

Az állatok közötti - így a tenyészállatok esetében is, - genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nem-genetikai tényezők. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz és csökken a genetikai előrehaladás (Komlósi, 1990).

Ezen nem genetikai tényezők - tehén kora, a tehén elléseinek száma, takarmányozás, évjárat, évszak, ivar, stb. - és a genotípus - környezet kölcsönhatás befolyásolják egy adott tulajdonság örökölhetőségi értékét.

A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklödő tulajdonság, alakulását erőteljesen befolyásolják a környezeti tényezők, a tartási, a takarmányozási és a szaporítási megoldások.

A hasznos élettartam növelésére irányuló szelekció Hudson és Van Velk (1981) valamint Tanida és mtsai (1987) szerint nehéz folyamat. Ennek ellenére Burnside és Wilton (1970) úgy találta, hogy a produktív élettartam szelekciója hasznos lenne, a tehenek korai életében olyan értékelt mutatószámokkal, melyek genetikai varianciát is mutatnak.

Tanida és mtsai (1988) hereford tehenek hasznos élettartamára 4,21±0,06 évet közöltek, míg a teljes élettartamra 7,40±0,06 évet. Angus esetén ez az érték hasznos élettartam esetén 4,49±0,13 év, teljes élettartamra pedig 6,68±0,12 év. Hereford állományban a becsült h² érték hasznos élettartamra 0,16-0,26. Ez a becsült h² érték angus esetében 0,03-0,05 közötti.

Mercadante és mtsai (2000) nellore tehenek hasznos élettartamának becsült örökölhetőségi értékét 0,08-0,26-nak találták. Bertazzo és mtsai (2004) ugyanezen tehenek produktív élettartamának h² értékét 0,24-0,75 között értékelték.

A szakirodalmi források alapján elmondható, hogy a tehenek hasznos élettartamáról nagyon kevés információval rendelkezünk hazánkban és külföldön egyaránt. A szerzők megállapításai szerint, a tenyésztésbe vételkori és selejtezéskori életkort, ebből adódóan a hasznos élettartamot is, a felnevelési, tartási, takarmányozási, gondozási tényezők, továbbá a tenyésztői döntések nagymértékben meghatározzák.

A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonság, alakulását a nem genetikai tényezők erőteljesen befolyásolják, emiatt az irodalomban található örökölhetőségi értékek is különbözőek.